Érzelmi zűrzavar

Megfogadtam Kim tanácsát, és a hétvége folyamán csak azon agyaltam, mit is kezdjek Castiellel.
Egyszerűen nem értem, mit akar tőlem. Kötekedik, flörtöl velem, szórakozik, ahogy a kedve tartja. Igazából örülnöm kéne neki, hogy a jelek szerint nem vagyok közömbös neki, de valahogy nem mertem beleélni magam abba, hogy ennek bármiféle jelentősége lehet. Ha kimutatnám, mit érzek iránta, kiszolgáltatnám magam neki. Félek, hogy kiröhögne, hülye kis bezsongott libának tartana. Kitelne tőle! Nem tartom magam olyan jó csajnak, hogy azt gondoljam, azért viselkedik velem ilyen különösen, mert szerelmes lenne belém. Ráadásul, mindenkitől csak azt hallom, élvezi, hogy elolvadnak tőle a csajok. Bármennyire is szeretném közelebbről megismerni, nem fogok erre törekedni. Hisz már Kimmel megvitattuk, hogy csak összetörné a szívem. Valahogy ki kell törölni az agyamból, ha nem akarok súlyos sebeket szerezni. Tudom, hülyén hangzik, hogy szeretem, de ellököm magamtól, de ez lesz a megoldás, ha nem akarok sírni miatta. Nem tehetek róla, de ezt érzem. A jóképű, vagány, ellenállhatatlan fiúkat, csak arra találták ki, hogy tönkre vágják az ember lányát.
Félek Castieltől! Igen, ez a jó szó. Félek, ettől az érzéstől, amit elindított bennem, mert még sosem éreztem ilyet, másrészről meg attól is, hogy bántani fog, ha közel engedem magamhoz. Kusza dolog ez a szerelem... Bár lehetne oktatásra járni belőle. Biztos jobban lekötne, mint a matek!
Na, de visszatérve rám... és ránk... úgy döntöttem, addig játszom a kaktuszt előtte, amíg valamilyen úton-módon tudtomra nem adja, mit akar tőlem. Lehet semmit, lehet kellenék a gyűjteményébe.
Azt szokták mondani, az idő mindent megold.
De eltelt úgy a szeptember, hogy nem változott semmi. A suliban néha összenéztünk, számtech órán mellette ültem, de sosem beszéltünk, ha meg suli után összefutottunk a házunk előtt, ment köztünk a háborúskodás. Szóval nem változott semmi.
Úgy kikészített ez az áldatlan állapot, hogy még úgy se tudtam koncentrálni a tanórákra, mint eddig. Matekból begyűjtöttem két karót. Egyet az év eleji nagy-dogára, a másikat meg órai munkára, mivel a tanár kihívott a táblához, hogy oldjak meg egy egyenletet, de persze nem tudtam.
Az osztályunk már egész jól összekovácsolódott, igaz voltak klikkek, de hol nincsenek?
Kim figyelmét továbbra is Armin kötötte le, s előrébb is léptek, már haverkodtak egymással. Peggy továbbra is feltűnően bámulta Castielt, de ő nem foglalkozott vele. Reméltem is, hogy nem az esete!
Viola padlóra került, mert kiderült, hogy a plátói szerelmének barátnője van. Ja, és ami még érdekes volt, hogy Nathaniel visszalépett a DÖK elnökségtől, és javaslatára Melody-t választották meg. A szőke srác meg Dajan unszolására belépett a kosárlabda csapatba. Örültem ennek, mert így kibújt a stréber szerepből és sportoló lett.
A hét utolsó tanítási napján nem volt kedvem hazafelé menni, ezért csatlakoztam Kimékhez és velük mentem a Manhattan-be. Jade már ott volt és alig ültünk le egy asztalhoz, odacsapódott hozzánk, rögtön hívott is minket biliárdozni. Peggy, Viola, és Kentin ugrott is, a hátsó terembe mentek játszani. Így kettesben maradtunk Kimmel.
Én narancslét, fekete kantáros nadrágos és piros pulcsis barátnőm kólát rendelt.
  - Örülök, hogy kijött rá a lépés, hogy négyszemközt tudjunk beszélni. - Kim olyan bánatosan és aggódva nézett rám, hogy megijesztett.
  - Hú, de komoly képet vágsz! Csak nem baj van Alexszel?
  - Á, dehogy! Minden oké köztünk. Valójában rólad akarok beszélni.
  - Rólam? - csodálkoztam. - Mi a franc van?
  - Ovis korunk óta barátnők vagyunk, sosem voltak egymás előtt titkaink, de be kell valljam, hogy most elkövettem azt a bűnt, hogy elhallgattam előled valamit.
Hitetlenkedve ingattam a fejem. Kim mindig őszinte volt és sejtettem, valami nagy dologról lehet szó, ha nem merte rögtön elmondani. Már előre féltem.
  - Bármi is az, jobb, ha elmondod! - sóhajtottam és idegesen piszkáltam, gyűrögettem kék szűk garbóm úját a csuklómnál.
  - Nagyon nehéz elmondani, mert tudom, hogy fájdalmat fogok neked okozni, de nincs más választásom, mert ha később tudod meg, akkor csak még rosszabb lesz!
  - Kim! - kiáltottam most már pattanásig feszült idegekkel. - Mondd már!!!
  - Valamit megtudtam Castielről. - nyögte a zöld szemű csajszi fancsalodva. - És miután tényleg belehabarodtál, utálom, hogy én fogom összetörni a reményeidet.
  - Mit tudtál meg róla és kitől? - kérdeztem miután nagyot nyeltem.
  - A bátyád mondott nekem valamit, amikor a múltkor találkoztam vele.
  - Tony? És eddig, miért nem mesélted el, miről beszéltetek? - kérdeztem gyanakodva.
  - Eddig gyűjtöttem a bátorságot. Utálok rossz híreket közölni. Összetörni a szíved meg még jobban... de tudnod kell, hogy Castielnek barátnője van. - köpte ki végül Kim.
Én meg csak ültem és próbáltam felfogni a szavai értelmét. Úgy ért a hír, mint derült égből a villámcsapás, teljesen sokkolt, amit hallottam.
  - Mi?... Ezt... ezt nem hiszem el! Nem lehet... Ugye csak kitaláltad? Mondd, hogy nem igaz... Nem... Neee! - dadogtam szinte összefüggéstelenül. Tudom, csúnya dolog volt, hogy hisztiből meggyanúsítottam Kimet, hogy hazudik, de most nem tudtam értelmesen gondolkodni!
  - De bizony igaz. - sütötte le a szemét kedvtelenül Kim. - Antony azt mondta, hogy egy igazi bombázóval jár. Jobb lesz, ha kivered a fejedből ezt a kétszínű frátert!
  - Jó lenne, ha meg tudnám tenni, de már késő! Most már túl sokat jelent nekem ez a srác. - elgondolkodva lepörgettem az agyamban, milyen kétértelműen viselkedett velem Cast az első perctől kezdve. Miért kötekedik, flörtöl és nyomul nálam, ha már elkötelezte magát másnak? - Annyi alkalma lett volna, hogy közölje velem, komoly barátnője van. De nem tette! - kezdtem begurulni. - Biztos észrevette, hogy oda vagyok érte, és szándékosan hülyített! Nem tudom, mit akar ezek után tőlem. Hol kigúnyol, hol teszi nekem a szépet. Komolyan nem lehet kiigazodni rajta.
   - El kell felejtened! - parancsolta Kim határozottan. - Barátnője van, téged meg csak bolondít! A bátyád szerint oda van a csajért.
  - Akkor meg végképp nem értem, mit akart tőlem. - ingattam a fejem. - Annyira nincs szerencsém a fiúkkal. - mondtam letörten, könnybe lábadt szemekkel.
Tényleg sírni tudtam volna, mert úgy éreztem, most hullott darabokra a szívem. A fiú, akit szeretek, csak játszik velem, mert éppen untatja a barátnője. Hát ilyen az én szerencsém. De kell ez nekem, ha már nem tudok olyan kedves pasikat kiszúrni, mint Nathaniel. Castiel azt se érdemli meg, hogy keseregjek miatta és nem is fogok! - határoztam el elszántan.
  - Szegény barátnőm! - nézett rám sajnálkozva Kim. - Teljesen ki fogsz készülni!
  - Már ki is készültem! - fújtam mérgesen.
Nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, mert a sárga pulcsis és fekete farmeros Kentin olyan svunggal vágódott le mellém az üres székre, hogy kis híján leverte a poharam.
  - Csajok, miért nem jöttök játszani? - kérdezte Ken mosolyogva. - Jade-el laposra vertük Violáékat, kéne nekik az erősítés!
  - Nincs kedvem. - húztam el a szám.
  - Nekem meg lassan mennem kell. - közölte Kim
  - Ó, de ünneprontók vagytok! - duzzogott Kentin. - Akkor már nekem is elment a kedvem! Menjünk, még beugrom enni valahová, mielőtt indul a buszom!
Így szedelőzködtünk, hátra köszöntünk Peggy-éknek, aztán elhagytuk a kávézót.
Alighogy kiléptünk az utcára, Castiel suhant el mellettük a köves úton a kék motorral.
  - Hé, Vivi, miért nem intetted le? Biztos szívesen hazavitt volna a motoros barátod. - nézett az elsuhanó Yamaha után Ken.
  - Miből gondolod ezt? - kérdeztem élesebben, mint szerettem volna.
  - Csak halottam, hogy nemrég már motoroztál vele.
De jó, hogy mindenki tud mindent! Nagyon nem szerettem, ha rólam beszélnek.
  - Nem kell felfújni a dolgot, csak elvitt Iriséknél, mert épp olyan kedve volt.
  - A végén még puszipajtások lesztek Castiellel! - kacagott Ken, miközben hárman egymás mellett a Diákpark felé tartottunk. - Szétverem azt a gennyládát, ha rád teszi a kezét! Nem vagyok féltékeny, csak nem szívesen látnálak ezzel az alakkal! Bárkivel is jössz össze támogatom, csak ettől az ellenszenves vadbaromtól tartsd távol magad! Százszor inkább Nathaniel, mint ez a moci-majom!
  - Ken! Ne szólj bele az életembe, tudod, hogy azt nem szeretem! - háborogtam. - Mondtam neked a Flörtben, hogy csak szívatom.
  - Akkor megnyugodtam.
Jó neked! Én sose fogok megnyugodni, ha Castielről van szó, vagy ha a közelembe kerül.
Mikor elértünk a parkig, elbúcsúztam a haveroktól és egyedül, borús gondolatokkal sétáltam tovább.
És hogy tetőződjenek a gondjaim, megint a ház előtt bandázott a tesóm és Castiel.
Most, hogy viselkedjek vele szemben? Ha észreveszi rajtam, hogy haragszom rá, akkor tudni akarja miért, ha meg túl kedves leszek vele, akkor az lesz gyanús. Á, tök mindegy! Mindig is kardoskodtam vele, az menni fog ezután is.
Egyre gyorsabb pulzusszámmal odasétáltam a fiúkhoz. Castiel a kisajtóban állt, a betonoszlopnak támaszkodva. Tony meg a két motor között a járdán.
  - Helló, bátyus! - intettem oda, ezüst szőke tesómnak, aztán már indultam is befelé, de Castiel elállta az utamat, beállt az ajtónyílásba úgy, hogy ne tudjak bemenni.
  - Á-á-á! Én is itt vagyok, kis darázs.
  - Látlak! De minek? - vetettem rá egy haragos pillantást.
  - Mi van Vivieni, nem jutott dinnyeföld? - gúnyolódott megint Cast. - Olyan kis morcos vagy!
  - Számít az neked, te bájgúnár?
  - Most miért sértegetsz, kis fullánkos? A múltkor már kiegyeztünk abban, hogy haverok leszünk.
  - Tényleg? Az mikor volt? - játszottam a hülyét. - Nem egyezkedem olyan alakokkal, mint te! Ha azt hiszed, kedvedre szórakozhatsz velem, nagyon tévedsz!
  - Na de Vivieni! - villant rám a gyönyörű, sötét és gonosz, szürke szempár.
  - Vivien a nevem... te csak ne becézgess! - förmedtem rá kaktuszos stílusommal. - Nem vagyunk öribarik! Nem bírom a viselkedésed!
  - Én se rajongok az időjárás szerű hangulatváltozásaidért! Kiborító! - jött az újabb visszavágás tőle.
  - Jobb lesz, ha megszokod! - közöltem harciasan, aztán hasba vágtam, és amikor összegörnyedt elosontam mellette, bemenekültem a házba. A bejárati ajtóból még visszanéztem.
Lehet valakit egyszerre utálni és szeretni?
Csak lehet, mert így érzek. De azt nem értem, miért nem gondoltam arra, hogy egy ilyen pasit már biztos lestoppolt magának valaki. Hisz általában minden jó pasi a másé... Hát igen, ezzel most már tisztában vagyok, de akkor is őrülten szeretem ezt a fiút, és bárhogy is győzködtem magam, hogy nem jó ez így, nem tudtam, mit tenni ellene. Az ilyen érzések nem múlnak el egyik percről a másikra. Sajnos!!! Mert tudom, hogy ez egy reménytelen helyzet. Azt már sejtettem, hogy nem könnyű a szerelem, de miért ilyen nehéz?
* Castiel fejcsóválva nézett az elviharzó lány után.
  - Tony, a húgod megint bevágta a durcást... csak tudnám miért?
*
Félóra múlva már a kanapén tévéztem a nappaliban, amikor bejött a tesóm. Levetette magát a kanapé végére és az ölébe vette a lábaimat.
  - Megmondanád, miért vagy ilyen hisztis mostanában?
Aj-jaj! Kezdtem félni az előttem álló beszélgetéstől.
  - Nem vagyok az! - "hisztiztem". Hehe! - És semmi közöd hozzá!
  - Mostanában túl nagy a szád! Elegem van abból, hogy folyton piszkálod a haverom! Attól kezdve, hogy megismerkedtetek állandóan veszekedtek, és ez már nagyon fárasztó! Ha továbbra is így viselkedsz, bezárlak a szobádba! - kaptam a kioktatást a bátyuskámtól.
  - Nem tehetek róla, hogy Castiel állandóan csesztet! Meg kell védenem magam. - mondtam, és még csak nem is kellett hazudnom. - Mit csináljak, ha egyszer nem szívleljük egymást? Legszívesebben megfojtanám egy kiskanál vízben.
  - Ha nem veszel vissza a döfködésből, soha az életben nem viszlek magammal bulizni sehova! - fenyegetett meg Antony.
  - Ez zsarolás! - kiáltottam felháborodottan, felültem és mérgemben addig lökdöstem a testvérem, míg le nem esett a kanapéról.
Tony felállt és a mutató ujjával megfenyegetett.
  - Igen az, de ha nem fejezed be a háborúzást Castiellel, megteszem!
  - Ez szemétség! Lehetetlent kérsz. - nyeltem nagyot.
  - Lehet, de te is szemét vagy Casttal!
  - Tehetek én róla, hogy az a köcsög kihozza belőlem a legrosszabbat? - kérdeztem a számat rágva. Ha nem találok ki gyorsan valamit, a bátyám rájön, valójában mit érzek a vörös ördög iránt. - Te is hallod, hogy beszél velem! Szerinted szó nélkül hagynom kéne, hogy kiröhögjön? Talán neki kéne változni, nem nekem! Nem fogom teljesíteni, amit kérsz, mert sosem hagyom magam, ha piszkálnak!
  - Azt belátom, hogy Castiel is elég rossz természetű, de ha ezt így folytatjátok, kinyírjátok egymást!
Ha tudnád, mennyire szeretném megtenni. - sóhajtottam. - Tetszik az ötleted, tesó! Ha megölném megszűnnének a gondok!
  - Hát sosem lehet tudni. - vigyorogtam gonoszul.
  - Az a baj, hogy ő ugyanolyan önfejű, lobbanékony és konok, mint te!
Talán pont azért szerettem bele ilyen könnyen, mert benne saját magamra találtam.
Még este is, amikor megint álmatlanul forgolódtam az ágyamban, akkor is Castielre gondoltam. Hol a fellegekben jártam, hol a földre zuhantam, ha magam előtt láttam az arcát. Ez a srác teljesen megőrjít és nem tehetek ellene semmit! Bárhová nézek, őt látom és mindenről Ő jut az eszembe. Ez az érzés nem múlik el, még akkor sem, ha tudom, mással van. Talán ebben a percben is a bombázójával enyeleg. Megint elöntött a féltékenység ronda, kínzó érzése. Bár sose találkoztam volna vele! Akkor nem lennének ilyen gondjaim! Miért ilyen bonyolult az életem? Miért van ennyi probléma? Miért nem tudtam egy egyszerű fiúba beleesni? Ha én egyszer szerelembe esek, annak mindig szenvedés a vége. Balszerencsés vagyok, biztos elátkoztak.
****
Hétfő reggel Castiel és Lysander már kora reggel a büfé előtt ácsorogtak. Még kihalt volt az iskola aulája, csak két lánycsapat álldogált a termek előtt, meg Vivienék a női mosdó előtt. A lány vidáman kacarászott, mert Kentin hozta a szokásos baromkodását, és mindenáron be akart menni Viola után a WC-be, Vivi meg harcolt vele, hogy visszatartsa.
Lysander észrevette, hogy a barátja megint Vivienen legelteti a szemét.
  - Vigyázz, haver, mert kiesnek a szemeid!
  - Mi... Mi van? - tért magához Castiel és barátja felé fordult. - Mit szövegelsz?
  - Te nem vagy magadnál! Egyfolytában a Marsall kislányt bámulod.
  - Ilyen csajt még nem láttam! - mondta Cast, miközben megint a lányt figyelte. - Viharos és éles nyelvű a kicsike. Egyre jobban megismerem, és egyre jobban vadít. Megőrülök, ha nem kapom meg!
Lysandernek nem tetszett barátja fellángolása:
  - Te lökött vagy, öregem! Van csajod, akkor minek ez a másik?
  - Kihívás lenne meghódítani. Vonz ez a kis vörös bige. A bevált módszerrel elkezdem szédíteni.
  - Teljesen rá akarsz szállni?
  - Ahogy mondod. - vigyorgott Castiel önelégülten. - Bedobom magam, és addig szédítem, míg be nem adja a derekát. Hiába van csajom, ha ez a kis viharbaba kalandra csábít. Makacs a kicsike, de épp ezért vonz ennyire. Csak nem fog az idők végezetéig ellenállni nekem. Tudom, hogy jobban bír engem, mint ahogy mutatja.
  - Ne altass, Cast! - legyintett Lysander. - Szerintem ez a csaj egyáltalán nem gerjed rád.
 - Dehogynem! - nevetett büszkén a vörös srác. - Ha sulin kívül összefutunk, nem mindig ilyen hideg velem, plusz szerintem azért játssza, hogy utál, mert valójában bejövök neki.
  - Micsoda logika! - nevetett Lys. - Az önbizalmadról nem is beszélve. Ne hidd, hogy minden csaj ellenállhatatlannak tart! Lehet, hogy a Vivi cicád tényleg utál.
  - Nem vagyok beképzelt, de észreveszem, ha tetszek egy lánynak. Ott van például Peggy!
  - A kis fekete, rövid hajú? Az is elég jó nő. Miért nem kezdel vele?
  - Mert benne semmi különleges nincs. A kis Vivike százszor jobb fogás. Nem nyugszom, míg az ágyamba nem kerül! Fogadjunk, hogy még az idén az enyém lesz!
  - És ha a barátnőd megtudja? - kérdezte Lysander újabb kifogásként.
  - Akkor gáz lesz, de úgyis letagadnék mindent. Amúgy is, kitől tudná meg? Ha titokban marad, nem lesz gond!
  - Te megőrültél! - akadt ki Lysander. - Egy kaland miatt eljátszanád a szerelmedet?
Castiel csak nevetett.
  - Az élet kockázatokkal jár.
  - Szóval már nem is szereted a csajodat?
  - Ó, dehogynem! Nagyon is szeretem, de te is tudod, hogy nem vagyok a hűség mintaképe.
  - Addig szórakozgatsz, míg egyszer fejjel a falnak mész! - figyelmeztette a fehér hajú srác. - Meglásd, egyszer még megjárod, emiatt a nagy csajozgatás miatt! Figyeld meg, nem lesz jó vége!
  - Ez bizony benne van a pakliban, de akkor is megéri!
 Castiel úgy döntött, kivárja a megfelelő pillanatot és amint módja lesz rá, lecsap áldozatára....  
                                                       
  * írói megjegyzés: Lehet unalmasabb egy kicsit, mint az előző rész, de ez olyan előzetes csak, az elkövetkező izgalmak előtt 😃 Garantálom nektek, hogy a folytatás ütős lesz :) *