Karácsonyi Bál

Pénteken este hatra kellett visszamennünk az iskolai banzájra. Még szerencse, hogy csak délig volt tanítás, mert nem készültem volna el időben. Mégpedig azért nem, mert legalább tíz ruhát felpróbáltam, de mind vagy túl hosszú, vagy túl rövid, vagy épp semmiképp sem az alkalomhoz illő volt. Végül egy sötétszürke vállpánt nélküli ruhára esett a választásom, ami nagyon egyszerű szabású volt, és illendően combközépig ért. Egyetlen dísz a ruhán egy mell alatti kis fekete bokrétás öv volt. Még tavaly kaptam anyutól a névnapomra, de sosem volt rajtam, mert a rövid hajamhoz bénán állt, de most az egyenesre vasalt, vörös sörényemhez egész jól passzolt. Felhúztam hozzá a nemrég vásárolt lábszárközépig érő, csatos nagy sarkú csizmámat. Először próbáltam ékszereket aggatni magamra, de aztán rájöttem, hogy azok csak rontanak a ruhámon, így csak a Castieltől kapott gyűrűk és a szívecskés fülbevalót hagytam magamon. Minden cicoma felesleges volt. A szolid szürkés-fekete smink és a kivasalt hajkoronám épp elég volt.
Tűkön ülve várakoztam, ma nem voltam a türelem mintaképe. Legalább huszadjára ugrottam fel az ágyam széléről, mert akárhányszor elment egy kocsi a ház előtt, azt hittem Castiel érkezett meg. Úgy beszéltük meg, hogy taxival megyünk suliba. Nem akartunk gyalogolni és szétfagyni útközben. Persze megint téves riasztás volt, nem ő érkezett. Unalmamban újra megfésültem a hajam, bár már egy rakoncátlan tincsem sem volt, mind úgy állt, ahogy akartam.
Épp hátat fordítottam a tükörnek, mikor belépett Castiel.
A fiú nagyon jól nézett ki. Fekete, elegáns kocka orrú cipőt viselt, fekete élére vasalt nadrággal, szürke fényes selyeminggel, de az elmaradhatatlan bőrdzseki is rajta volt, ami nem volt becipzározva. Akaratlanul is elnevettem magam.
  - Ha most azért röhögsz, mert a dzseki nem illik a szerelésemhez, közlöm veled, hogy ez kell a fellépésemhez. Hozzátartozik az imigemhez. - közölte a vörös srác és elém sétált.
  - Nem. Azon nevetek, hogy mennyire összeöltöztünk. - amikor már szemben állt velem, észrevettem, hogy ferdén van begombolva az inge. Kezem egyből a felső gombjánál matatott. - De az biztos, hogy nem néztél tükörbe.
Szeme követte az ujjaim, s ő is észrevette az apró hibát.
Nem tétováztam, elkezdtem kigombolni az inget. A mozdulataim óvatosak voltak és közben kihívóan néztem a szemébe. Amikor szétnyitottam az ingét, lehajtottam a fejem és csókot nyomtam a mellkasa közepére, aztán apró csókokkal haladtam lefelé a hasa felé.
  - Vivieni! - kiáltott rám levegő után kapkodva a fiú. - Ha ezt nem fejezed be nagyon gyorsan, elkésünk a buliról és a szexi ruhád a földön fog kikötni!
Kacéran nevettem, aztán gyorsan begomboltam az apró fehér gombokat.
  - De ünneprontó vagy! - panaszkodtam evődve.
  - Ezt majd folytatjuk, ha hazajöttünk. Itt alszok veled. - közölte Castiel vidáman, de elkapta a derekam és átölelt. Keze nem a csípőmön időzött, hanem a fenekemen. Érintésétől rám jött egy hőhullám.
  - Akkor menjünk gyorsan és tudjuk le hamar ezt a hülye bált. - vigyorogtam, és megcsókoltam az orra hegyét.
Castiel egyik keze a tarkómra siklott, amikor a szemembe nézett.
  - Mondtam már, milyen fantasztikusan dögös vagy?
  - Nem, de jobb később, mint soha. Köszönöm.
  - Nem tudom, hogy fogom így távol tartani magam tőled. - panaszkodott Cast, miközben meztelen vállam simogatta a szájával.
  - Az könnyű lesz, hisz legtöbbet a színfalak mögött leszel. Ráadásul, nem várom el, hogy egész este táncikálj velem, még kímélned kell a lábad!
Éreztem, hogy az utolsó mondatot nem kellett volna kimondanom, mert Castiel teste megfeszült és durcásan nézett.
  - Nem vagyok nyomorék, ezt már tisztáztuk! Neked kéne a legjobban tudnod, mennyire nem akadályoz semmiben a balesetem. - a pillantása egyértelműen erotikus töltetű volt, de már nem jöttem zavarba.
Apró csókkal zártam le a vitát.
  - Na, most már tényleg menjünk, mert lemaradunk a nyitányról, főszereplő úr! - kézen fogva vezettem ki a szobámból. A nappaliban lőttünk még egy ölelkező szelfit, hogy megmaradjon szép emléknek.
Az előtérben a fehér kiskabátomat vettem rá a ruhámra, mert az jobban illett a szerelésemhez.
Egy piros taxi várt minket a ház előtt.
Útközben nem nagyon beszélgettünk, csak csendesen ölelkeztünk a kocsi hátsó ülésén.
A gimi ki volt világítva. A parkoló tele volt autókkal és már messziről hallottuk, hogy a csarnokban bömböl a zene. Castiel kifizette a sofőrünket, aztán kisegített a kocsiból.
A suli mögötti bejárat felé igyekeztünk, mert amikor ünnepség volt, meg volt nyitva a nagy ajtó, hogy ne kelljen végig cikázni a folyosókon, így közvetlenül a sportcsarnokba jutottunk. Gyorsan szedtük a lábunkat, mert csípős volt a decemberi levegő. 

Kifizettük a belépőket az előtérben. A csarnok előtti hosszú folyosón, ahol balról az öltözők sorakoztak nagy volt a nyüzsgés. A csarnok bejárata előtt felfedeztük Kimet és Lysandert, kézen fogva hozzájuk préselődtünk.
Barna bőrű barátnőm remekül nézett ki fehér spagettipántos ruhájában. A ruhája csípőtől lefelé bővült egy kicsit, a bokájánál viszont már bő loknikban végződött. Ő sem viselt ékszert, mert a ruhája dekoltázsa közepén egy apró, halványlila bokréta dobta fel egyszerű ruháját. Lysander is jól nézett ki. Előkerült a reneszánsz öltönye, s pont úgy nézett ki, mint első nap, mikor megismertem.
A párocska hatalmas öleléssel üdvözölt minket, aztán megdicsértük egymás öltözékét.
  - Tudtok már valamit az este menetéről? - kérdezte Castiel komolyan. Mivel még mindig a kezét szorongattam, éreztem, hogy valójában csak megjátssza a nyugodtat, belül feszült és izgatott volt.
  - Még nem. Van valami gebasz. - rázta a fejét Lys. - Az igazgatónő úgy rohangál, mint a mérgezett egér, az ofő pedig megkért minket, hogy itt várakozzunk és gyűjtsünk magunk köré mindenkit, aki fel fog lépni.
Míg Castielék a fellépésről beszélgettek, érdeklődve néztem körül. A tömegben a hármas öltöző előtt észrevettem, hogy a napságra sellő ruhás Rosaly hevesen beszélget a tanárnőnkkel és az igazgatónővel. Kérdő pillantást küldtem felé, de ő csak lemondóan nézett rám. A sarokban ácsorgott Kentin és a piros estélyis Patty, a kék fodros ruhás Amberrel, fehér garbós Nathaniellel és Arminnal. Az osztályunk kezdett gyülekezni.
Akkor fejeztem be a nézelődést, mikor Eva mellénk ért. Számítottam rá, hogy a lány fekete ruhában lesz, de el kellett ismernem, hogy nagyon jól állt neki a kisestélyi. A fekete hajú lány ruhájának zárt garbó nyaka volt, a válla szabadon volt, csak vékony pántok tartották fent a ruha ujját. Deréktól a térdéig pedig tüllös bő szoknyarészben folytatódott a ruha. Térdig érő fűzős csizmájával olyan volt, mint a pokol hercegnője.
A fiúk illedelmesen dicséretet szórtak rá is, aztán már az lett a téma, mennyire izgul a lány a fellépés előtt.

Alig ácsorogtunk néhány percig, odajött hozzánk a lila szoknyás kosztümös Mrs. Williams.
  - De jó, hogy megvagytok! A fellépőket a színpad mögé vezetem, ti lányok, pedig menjetek be a csarnokba, a lelátóra vagy a színpad elé sorakozzatok fel. - kérte a tanárnő.
Rosszul esett, hogy nem mehetek Castiellel, de bele kellett törődnöm.
Intettünk a kék ruhás Irisnek és szürke bokrétás, régimódi ruhás Violának, hogy jöjjenek velünk.
Természetesen nem mentünk fel a lelátóra, mint Nathaniel és Dajan, közel akartunk lenni a színpadhoz, hogy jobban lássuk a műsort. A világért sem maradtam volna le róla.
A helyiség szépen fel volt díszítve, de túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy észleljem a környezetem.
Armin, Dake, Kentinék és Ren csatlakozott hozzánk. A szomszéd srác sötétkék öltönyben feszített, de a tömegben nem tudtam vele szót váltani. Már így is tolongott előttünk vagy harminc lány, s bosszantott, hogy nem vagyok elég közel a színpadhoz.
Szép lassan megtelt a csarnok, miközben a halkan felcsendülő karácsonyi dalokat hallgattuk. Rosát kerestem a szememmel, nem értettem, hová tűnt, hisz neki is itt kéne lennie, mert nem énekel.
A morajlás megszűnt, amikor az igazgatónő a színpadra lépett és megkezdte ünnepi beszédét.
A szöveg a szokásos szeretetről, békéről és összetartásról szólt, nem is figyeltünk rá, különösen azért nem, mert Alexy hófehér öltönyben néha kikandikált a színpad mögül és grimaszolva integetett.
Nagy nehezen túlestünk az ünnepi blablán, majd következett az elsősök karácsonyi műsora. A gólyák karácsonyi dalokat énekeltek. Alig vártuk a szenvedős műsor végét. Tapssal jutalmaztuk a fellépőket, aztán végre megtudtam, hová lett Rosa, mert alighogy az elsősök levonultak a színpadról, ő tipegett be a reflektorfénybe a mikrofon elé.
Az ezüst hajú lány csodásan festett sárga ruhájában. Ujjatlan darab volt, ami végig rátapadt a testére, csak térdtől lefelé bővült, mint egy sellőuszony.
  - Sziasztok! Rosaly Swenson vagyok. Ma én kalóztollak titeket az est folyamán. - szólt a mikrofonba a lány. - Nézzétek el, ha béna, vagy lámpalázas vagyok, de sajnos az eredeti műsorvezető megbetegedett, így én ugrottam be a helyére.

El kellett ismernem, hogy remek választás volt Rosa a feladatra, mert a szépsége mellett sugárzott belőle még valami, ami megragadta az emberek figyelmét.
  - Éljen! - kurjongatott mellettünk Armin és Dake.
  - Csak most veszem észre, milyen gyönyörű a csaj! Vadító! - vihogott Arminra Dakota, s küldtem nekik egy mérges pillantást.
  - Nem is húzom tovább az időt. - folytatta Rosa, amikor újra csend lett. - Következik az, amit mindenki várt, a dalverseny. Hét produkció fog következni, van egy tanárokból álló zsűrink, de nem csak ők döntenek. Ha lement a hét produkció három kijelölt személy kioszt majd nektek egy szavazókártyát. Egyszerű dolgotok lesz: annak a sorszámát kell ráírnotok, aki a legjobban tetszett nektek.
Kimmel cinkosul néztünk össze. Mi már tudtuk, kire voksoljunk.
Hatalmas éljenzéssel és tapsviharral díjazta a tömeg a bejelentést.
  - Akkor szólítom is az egyes párost! - harsogta Rosa a mikrofonba. Egyre jobban ment neki a műsorvezető szerep. - A Hallelujah című dalt fogja énekelni Sarah és Erica a 10/C-ből. Nagy tapsot nekik!
Egy barna és egy szőke lány jött fel a színpadra, egységesen piros miniruhában, fehér kis szegéllyel, ami a mikulásruha nőisitett változata volt. Fejükön télapó sapkával beültek a hátsó díszletben felállított karácsonyfa mellé, egy-egy óriási ajándékdobozra. Felcsendült a jól ismert zene, ami illett is a hangulathoz. Bár a két lány kicsit hamis volt és bizonytalanul énekelt, ez nem zavart minket. Összekarolva lötyögünk és fél karral hadonászva együtt énekeltük a refrént a csajokkal.
A dal végén nagy tapssal búcsúztunk a lányoktól, aztán megint előkerült Rosa.
  - Köszönjük a lányoknak, hogy jó hangulatba hoztak minket! Ne feledjétek, ha tetszettek, övék az egyes sorszám! Most egy újabb hölgy következik egy szólódallal. Valószínűleg sokunkat megríkat majd, mert egy nagyon érzelmes dalt választott! Fogadjátok szeretettel Evát, aki Dana Glover: It Is You című dalát fogja előadni nekünk!
Rosa megint kisietett és Evangeline lépett a helyére. A fekete szépség komoran sétált a mikrofon állványa elé és kezébe vette azt.
Csak akkor ismertem fel, melyik dalról van szó, amikor megszólalt az érzelmes pánsíp. Eszembe jutott, hogy ez Fiona dala a Sherkből, de aztán Eva énekelni kezdett lágy, fájdalmas hangon és el is felejtettem minden előző gondolatom. A szöveget olyan átéléssel énekelte, mintha valóban érezné, amiről a sorok szólnak és könnybe lábadt a szemem. zene és szöveg itt :)
Nagyon szerettem volna tudni, kire gondol éneklés közben a lány, de az biztos, hogy az én szívemet felmelengette a dal és arra gondoltam, milyen szerencsés is vagyok, hogy Castiellel egymásra találtunk és boldoggá teszi a mindennapjaimat. Nem akartam ismerni azt a szenvedést, amivel Eva átélte a dalt.
A produkció után másodpercekig néma csend volt, mindenki megbűvölten állt, aztán hirtelen mennydörgésként csendült fel a taps.
Eva meghajolt, hűvösen nézett le ránk, aztán megfordult és elment. Rosa máris ott termett a helyén.
  - Nos igen... Nehéz egy ilyen dal után megszólalni. - konferált megint Rosaly. - Ha tetszett nektek Eva dala, a kártyára majd kettest írjatok. És hogy oldjuk kicsit a hangulatot, jöjjön egy könnyedebb dal. Következzen Sandra a 10/C-ből és Alexy az osztálytársam, Nicol Kidman és Robbie Williams slágerével a Something stupid című dallal.
A színpadra érkezett Alexy a fehér öltönyében és partnernője a fekete vállig érő hajú lány, kis fehér szoknyában és fehér felsőben. A párocska, ahogy felcsendült a könnyed dallam, hátat fordított egymásnak és hátukat egymásnak nyomva riszálni és énekelni kezdett.
Alexyék dala...
Alexyék nagyszerű show-t adtak elő. Könnyeden körbe táncolták egymást, flörtöltek, bohóckodtak, s nagy sikert arattak. Öröm volt nézni őket, valóban elfelejtették velünk az előző búskomorságot.
Armin dagadó mellkassal újságolta a körülöttünk állóknak, hogy az ő tesója ez a színészkedő bohóc, aki tiszta Robbie.
Rosa ezúttal mosolyogva érkezett a mikrofon elé, miután abba maradt az ováció.
  - Köszönjük srácok, ezt a remek dalt! Ha tetszett nektek, ők a hármas páros voltak. Most tudatosul csak bennem mennyi tehetség vesz körül, mert a következő duó fiú tagja szintén osztálytársam! Következik Lysander és Nina, Eminem és Rihanna dalával: I love The Way!
Megérkezett a két előadó, és először nagy derültséget okoztak, mert Lys és Nina is reneszánsz ruhában lépett a reflektorfénybe. Kicsit sem hasonlítottak az eredeti előadókra.

Nina ugyanolyan stílusú ruhát viselt, mint a barátunk, fekete fűzős reneszánsz felső volt rajta, loknis és fodros térdig érő szoknyával. Világos haja fekete szalagokkal volt két oldalt copfba kötve. Tagadhatatlanul összepasszoltak, s féloldalra sandítva láttam, hogy ez nem igazán tetszik Kimnek.
  - Befosok! Lysander Eminemet fog rappelni! - rikkantott a hátunk mögött Armin.
  - És nagyon jól megy neki! - förmedt rá Kim.
  - Én jobb leszek. - vigyorgott Dakota.
  - Tényleg, mit is keresel te itt, amikor fel fogsz lépni? - fordultam én is a szőke sráchoz.
  - Meglógtam. Túl nagy volt a feszkó hátul. A többiek mind izgulnak meg rinyálnak. Megnézem még Lysanderéket, aztán iszkolok vissza, mert  Castielék után én jövök Torival.
  - Szegény te! - kárörvendett Kim.
Lysanderék dala
Közben felcsendült Nina vékony hangja, elénekelte a kezdő sorokat: "Csak állj ott és nézz ahogy égek. Ez rendben van, mert szeretem ahogy fáj". A tömeg felsikoltott, mert a lány hangja rohadt jó volt, ha nem is Rihannás.
Végre megint a színpadnak szenteltem a figyelmem. Lysander, mint egy kőszobor, úgy állt egy zsámolyon, Nina meg előtte ült a földön a lábánál és könyörögve nézett felfelé Lysre, miközben énekelt. Aztán berobbant Lysander ordító, de remek hangja és indulatosan hadonászva adta elő a szövegét. Ki nem néztem belőle, hogy tud rappelni. Ahogy haladt előre a pár a szöveg éneklésében, Lys végig fölényes és dühös maradt, Nina pedig ott ült előtte könyörögve. Amikor fordult a szöveg és Lys arról kezdett énekelni, hogy megváltozik és szereti a lányt, leugrott a kis dobogóról. Leguggolt Nina elé és ő fogta könyörgőre. Valami sütött a szemükből, ami meggyőzte a közönséget, és amikor a refrént utoljára Nina úgy énekelte el, hogy Lys vállára hajtotta a fejét, a közönség már tombolt. Hangos visítások és tapsok következtek. Iszonyú jók voltak, féltem, hogy ezt Castielék sem tudják majd felülmúlni. Azért én is örömmel ugráltam és tapsikoltam.
  - Őrült jók voltak! - súgtam Kimnek, amíg a szereplők levonultak a színpadról.
  - Túl jók. - húzta el a száját Kim. - Látszik, hogy a kis csaj imádja Lysandert, nem csak megjátszotta.
  - Na és? Lys meg téged, és így van jól! - próbáltam lehűteni a barátnőm.
  - Én erre nem vennék mérget. Ő sem szent...
  - Ne beszélj zöldségeket! Beszippantotta őket a dal. Jók voltak, de ez csak színház és játék.
  - Remélem, Vivi, nagyon remélem. - hagyta rám Kim, de a szemén láttam, hogy nem győztem meg.
Közben Rosaly felkonferálta a következő duettet: Nelly Furtado és James Morrison: Broken Strings című dalával következik Castiel és Eva. Dal Itt:
A szívem szinte a torkomba ugrott. Le sem tudtam a szemem venni a fekete ruhás lányról és bőrdzsekis szerelmemről.
Cast és Eva egymás mellett álltak, Castiel fél karral ölelte a lány derekát. Úgy énekelt, hogy végig Eva szemébe nézett, mintha mi a közönség ott se lettünk volna. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy "a szíved nem képes érezni" elfordult a lánytól és háttal énekelt tovább. A plafont nézte szenvedő képpel. Aztán jött Eva csilingelő hangja. Megint letarolta a közönséget isteni hangjával. Megragadta Castiel vállát és maga felé fordította, hogy összenézve énekeljenek tovább. Voltak sorok, amiket együtt énekeltek. " Ó, fáj az igazság, de a hazugság rosszabb! - énekelték egymásnak Eváék, s közben még én is azon tűnődtem, ki hazudik kinek? "Egyre kevésbe szeretlek úgy, mint azelőtt" Vajon ez burkoltan nekem szól, és már titokban Evát szereti? Imádkoztam magamban, hogy ne így legyen. Közben a dal vége felé Castiel és Eva hátat fordított egymásnak és minden sor után egyre távolabb léptek a másiktól. A legvégén, amikor azt énekelték, hogy "Had öleljelek most utoljára, ez az utolsó esély, hogy érezzelek" Cast Eva elé szaladt és megölelte, de ez már nem színjátszás volt, mert véget ért a dal, s együtt örültek a sikernek és annak, hogy túl vannak a nehezén. Együtt tapsoltam a tömeggel, de a mosolyom nem volt túl őszinte.
Most értettem csak meg, mit érezhetett az előbb Kim. Castiel és Eva annyira összhangban voltak egymással, hogy egy pillanatra még én is elhittem, hogy azt érzik, amiről dalolnak.
  - Értem, mit éreztél az előbb. - súgtam a fogam közt Kimnek.
  - Na ugye! - röhögött rajtam Kim. - De viccet félretéve Castiel nem hülye, még egyszer nem adna oda másért. Lys viszont...
  - Jaj, lányok, buli van, béke, szeretet és szerelem! - kiáltott ránk vidáman a mellettünk tapsikoló Viola.
  - Neked legyen igazad. - bólintott Kim.
Közben Rosa bejelentette odafent, hogy Dakota és Tori következik Arash és Helena dalával a Broken Angel-lel. A közönség már előre tapsolt. Dal itt:
Nagy durranást vártunk, de Tori annyira hamisan kezdte, hogy szánalmas volt az egész. Dakota egy fokkal jobb volt, de kicsit sem hasonlított a hangja Arashéhoz. A színpadi játékuk is eltúlzott volt, hiába járták körbe egymást és fogták meg egymás kezét, nem tudtuk elhinni, hogy igazi szerelemből, vagy szívvel énekelnek. Egyébként nagyon szerettem ezt a számot, elégszer hallottam és átéltem a szöveget, de a magány, a megtört angyal sehol nem volt a dalukban. Szirupos komédia volt az egész. Azért jól szórakoztunk, Armin átölelte a derekam és a Kimét és együtt ringatóztunk a lágy, keleti dallamra. A drámájuk vége meg az lett, hogy Tori összeesett a színpadon, mint egy hulla, Dake pedig mellé mászott és a karjába vette. Hát mit mondjak, nem voltak jobbak, mint Lysanderék, ahogy a srác ígérte.
Rosa bejelentette, hogy jön az utolsó fellépő, Castiel szólóban. Megint izgatott lettem, hisz nagyon titkolózott korábban előttem. Már el is felejtettem előbbi borús gondolataimat.
Amikor Rosa felkonferálta Castielt, feltűnt, hogy nem mondta be a dal címét, a fiú egyből elvette tőle a mikrofont. Levette a dzsekijét és odaadta Rosának.
  - Sziasztok! Megint én. - mosolygott a mikrofon előtt Castiel. - Külön kérésre hagyták utoljára a szólószámomat, és az sem véletlen, hogy nem tudjátok, mit fogok énekelni. Egy olyan dalt fogok előadni, ami mélyen tükrözi az érzéseimet, és annak a személynek fogom énekelni, aki a világon mindennél fontosabb nekem. Szóval nézzétek el, de ez a szám, most csak neki szól.
Castiel a háta mögé intett a D.J. -nek és felcsendült az Aerosmith mindenki által ismert dala.
Castiel vallomása :)
Az Armageddon című film népszerű slágere az I Don't Wanna Miss A Thing mindig is az egyik kedvenc zeném volt, de most, hogy nekem énekelte az az ember, akit imádok, új értelmet adott neki.

"Ébren maradnék,
csak hogy halljam lélegzésed
Álmodban mosolyogsz,

míg nézlek,
Míg messze repítenek álomképek.
Életem ebben az
édes lemondásban tölteném,
Elvesznék ebben a pillanatban
örökké
Minden veled megélt pillanatot
megőriznék.

Nem akarom lehunyni a szemeim,
Nem akarok elaludni
Mert hiányoznál bébi,
És nem akarok semmiről lemaradni.
Mert most is, ha rólad álmodom,
Nem pótolhat a legédesebb álom
Még mindig hiányoznál bébi,
És nem akarok semmiről lemaradni.

Melletted fekszem,
Szíved dobbanását érzem
És arra gondolok,
talán
rólam álmodsz éppen.
Szemeidre csókot lehelek
és megköszönöm Istennek
hogy együtt vagyunk, te és én.
És veled akarok maradni
Ebben a pillanatban
és örökkön örökké...

Nem akarok mosoly nélkül élni,
Nem akarok csók nélkül élni,
Csak veled akarok lenni,
Veled itt, úgy, mint most,
Csak azt akarom, hogy magadhoz ölelj
És érezzem a szíved hozzám közel,
Megállítani ezt a pillanatot
Az idők végezetéig."

Ahogy a szívbe markoló sorokat hallgattam, Castiel rekedtes hangján, ami kísértetiesen hasonlított az eredeti énekesére, szemem megtelt könnyel. A közeli barátok elhúzódtak előlem, hogy a színpad elé tudjak menni Castielhez. A fiú szinte azonnal felfedezett, s csillogó szemekkel nézett le rám. Potyogtak a könnyeim, annyira meghatott. Ettől szebb ajándékot nem is adhatott volna. Az, hogy dalban ilyen vallomást kaptam tőle, leírhatatlan érzés volt. Át tudtam volna ölelni a világot örömömben, őt meg pláne, és sosem engedném el. Szeretem, imádom, nem tudom, mi lenne velem nélküle, csak ez járt a fejemben. Hogy ő is így érez, ez már nem volt kérdés. Hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba küldte ezt a csodálatos fickót és tudtam, hogy amíg mind a ketten így érzünk, addig felhőtlen és boldog életünk lesz. Megszűnt körülöttem a külvilág, csak a szürke szempárt és vörös sörényt láttam. Amikor a dal befejeződött, Castiel a színpad szélére jött, leugrott, a karjába kapott és olyan csókot kaptam, amiben minden benne volt, ami a dalban is: szenvedély, vágy, bizalom, szerelem és ragaszkodás. Körülöttünk tombolt a közönség, de mi elvesztünk a forró csókban.
  - Azt hiszem, nem is vártam mást Castieltől. - szólalt meg a színpadon Rosa. - Mármint a leröppenésre gondoltam. És merje egyszer is valaki azt mondani, hogy a fenegyerekünknek nincs szíve. - Rosa, mint aki megfeledkezett magáról, úgy motyogott a mikrofonba. - Na szóval, ha ez a produkció tetszett nektek a legjobban, akkor hetest írjatok a lapotokra. Azt már biztosan tudom, Vivien Marsall kire fog szavazni. Köszönjük, hogy figyelemmel kísértétek az estét. Írjátok meg a cetliket, dobjátok a színpad két szélén kihelyezett ládába, mert egy óra múlva eredményhirdetés. Addig is érezzétek jól magatokat, büfézzetek a csarnok folyosóján és bulizzatok!
Három tanár kiosztotta a szavazókártyákat, amire ráírtuk kedvencünk sorszámát, aztán közös megegyezéssel Kimmel, Evával, Lyssel és Castiellel a büfébe mentünk.
Szendvicset, csokis és túrós sütit ettem, majd narancskólával öblítettem le. Eszegetés közben harsányan beszélgettünk, de néha meg-megzavart minket néhány gratuláló cicababa. A lányok mondhattak bármit, Castiel nem volt hajlandó elengedni a derekam, és büszkén újságolta, hogy amit utoljára énekelt, az szóról szóra igaz.
Alighogy megszabadultunk a csajoktól, berobogott mellénk Armin és Rosa kézen fogva, de mint akiket a sátán üldöz.
   - Jó, hogy itt vagytok! Mit kerestél te a színpadon, Rosa, mint műsorvezető? -  kérdeztem a levegő után kapkodó lánytól, és akkor jöttem rá, hogy tényleg futottak ideáig, vagy menekültek.
  - Mindjárt mondom, csak álljatok körbe és takarjatok el. - kérte a sárga ruhás szépség. - Na, az úgy volt, hogy Ramona, aki eredetileg vezette volna a műsort lebetegedett, az igazgatónő és az ofő pedig engem talált meg, és rábeszéltek a dologra.
  - Jó voltál, született showman asszony. - mosolygott rá barátságosan Eva.
   - Engem inkább az érdekel, hogy ki a franc elől bujkálsz? - tért a lényegre pimasz mosollyal az arcán Kim.
  - Dakota elől. - vallotta be Rosaly elpirulva és elengedte Armin karját. - Dake felkért táncolni, egész jól szórakoztunk, nem is rossz arc, jól táncol, de aztán azzal jött, hogy csak most tűnt fel neki, hogy micsoda szépség vagyok. Próbáltam elviccelni a dolgot, mire azt felelte, hogy eddig azért nem próbálkozott nálam, mert sosem voltam szingli. Azt hittem rohamot kapok, mert kajakra bepróbálkozott nálam.
Ahogy elképzeltem a jelenetet rám jött a nevetés. Két olyan ember, akik egy éve ismerik egymást és mégse. Vicces volt a helyzet, és nem csodálkoztam, hogy a szép Rosa felkeltette a nőcsábász Dakota figyelmét. Végül is el tudtam képzelni őket együtt.

- Ne nevess, Vivi! A helyzet katasztrofális, nem muris!

- De miért? Dakota nem csúnya, egész elbűvölő tud lenni, ha akar, bulibolond, jó táncos és jól is csókol. - győzködtem Rosát ártatlan képpel.

Ekkor azonban Castiel az oldalamba fúrta a mutatóujját.

  - Nana! Ilyet ne is halljak többet a szádból, drágám! Életem egyik legszörnyűbb hete volt, amikor a haverommal kavartál.

  - És ki tehet róla, hogy idáig jutottam? Egy szívtelen szörnyeteg, aki Szilveszterkor lefektetett, aztán elküldött a fenébe! - akadékoskodtam incselkedő hangon.

  - Ó! Ez tényleg megtörtént, vagy csak hülyéskedtek? - pislogott nagyokat Evangeline.

  - Így volt. Szilveszterre már olyan szerelmes voltam ebbe a beképzelt macsóba, hogy oda adtam magam, de persze nem kellettem neki, mert akkor még kapcsolatban volt.

  - Csúnya sztorik voltak. Deb megkeserítette az életüket még jó sokáig. - mesélte Kim is visszaemlékezve a nyáron történtekre.

  - Hogy szabadultatok meg tőle? - érdeklődött Eva.

  - Diliházba került. - újságolta Lys.

  - Most tényleg, vagy csak szívattok? - hitetlenkedett a fekete szépség.

  - Nem hülyülünk, Deborah tényleg késsel ment neki Vivinek, végezni akart vele, de a penge Lysanderbe fúródott. A csajban elpattant valami, mert meg akarta ölni Vivit és Castielt is. - fejezte be csúfos történetünket Kim. - Most van jó helyen a bige!

 - Hé! Képzeljétek már el, milyen szalagcím lesz ebből, ha Castiel híres énekes lesz! - vigyorgott Armin, és ilyenkor kísértetiesen hasonlított ikertestvérére. - "A vörös rocker első barátnője diliházban senyved"! Jó kis hírnév.

  - És Vivi a második barátnőd? - kérdezte Eva.

  - A második komoly és az utolsó. - mosolygott Castiel és csókot nyomott az arcomra.

Szinte dagadtam a büszkeségtől. Isteni volt ezt hallani.

  - És te, Armin, miért lógsz Rosán? Tán tetszik? - kérdezte nyíltan Kim.

  - Szép ez nem kétséges, de nincsenek piszkos terveim vele. - poénkodott megint Armin.

  - Csak az van, hogy miután az Istennek se tudtam levakarni magamról Dake-et elkezdtem kézzel-lábbal jelezni a közelben ácsorgó Alexynek, Kentinnek és Arminnak és ő volt az, aki felfigyelt, hogy mit akarhatok. Lekért, aztán kimenekültünk.

  - Jó ez a buli! - nevetett Lysander.

  - Jó, de nekem kéne már egy cigi. Jöttök ki? - kérdezte Castiel. - Rá kéne gyújtani még eredményhirdetés előtt.

  - Jó ötlet. - bólintott rá Lys és Kim.

Semmi kedvem nem volt kint fagyoskodni, ezért inkább nem tartottam velük. Armin táncolni hívta Evát, Rosaly elment az ofővel egyeztetni, hogy mikor és meddig kell majd színpadon lennie, így a csarnokajtóval szemben álló Violához csapódtam. Lila hajú, egyszerű ruhás barátnőmmel kibeszéltük a fellépőket, és a lány bevallotta, hogy Castielre szavazott, mert tehetséges és nagyon meghatotta, mikor nekem énekelt. Még mondtam volna ezt-azt, de hirtelen odajött hozzánk Dimitry és mosolyogva felkérte táncolni a zavartan pirulgató Violát. A lány máris sugárzott, boldogan fogadta el a karját és bement vele a terembe.

Egyedül maradtam, és hogy ne legyek szem előtt hátrébb húzódtam. Láttam, hogy Nathaniel, Amber  és barátnői felém tartanak és nem akartam a gúnyolódásaik céltáblája lenni, ezért elbújtam a dekorációnak kihelyezett rajzolt karácsonyfa túloldalára. Mögöttem csak a sötét folyosó volt, csak az járt erre, aki a mosdóban akart menni.

  - Te bujkálsz? - kérdezte Ren, aki a büféből jövet észrevett, s megállt mellettem.

  - Tulajdonképpen igen. - mosolyogtam kényszeredetten. - Nath és Amber erre járt, nem akartam, hogy belém kössenek. Ma még alig láttalak. Hogy érzed magad?

Kedves akartam lenni a sráccal, mert olyan esetlenül nézett ki sötétkék öltönyében, hogy akaratlanul is megsajnáltam.

  - Nem valami jól. A ruhám kényelmetlen, a hangulatom padlón van, a műsor meg tré volt. - sorolta Ren sötét pillantással.

  - Szerintem meg jók voltak. Toriék nem, de a többiek kitettek magukért.

  - Te nem vagy pártatlan, hisz a pasid nagy vallomást tett. - csóválta a fejét Ren kötekedve. - Nagyon szerethet, ha ilyen dalt énekelt neked.

  - Hát igen. - bólogattam büszkén. - A szerelmünk erős és örök.

Megint a büszkeség beszélt belőlem. Öröm volt, hogy a suliban mindenki tudja, mennyire oda vagyunk egymásért Castiellel. Ez valahogy megnyugtatott. Ha tudják, nem kell attól tartanom, hogy elveszik tőlem.

  - Nőj már fel, Vivi! - húzgálta a száját a fekete hajú srác. - Örök szerelem nincs! Mindenki érzései elmúlnak, vagy megváltoznak előbb-utóbb.

  - Az enyém ugyan nem! - feleseltem makacsul. Nem értettem, hogy fajult megint veszekedésé a beszélgetésünk.

  - Mi van, ha mégis? - nézett a szemembe kihívóan Ren. Sötétkék szemében különös fény táncolt, s mire rájöttem volna a szándékára magához rántott, s hideg ajka a számra tapadt. Lezsibbadtam, nem akartam Rennel csókolózni, de amikor megéreztem a fiúban dúló visszafojtott szenvedélyt, egy sóhaj csúszott ki a számon, s ezt kihasználva elmélyítette a csókot. Akaratomon kívül viszonoztam, letarolt a fiú lelkében szunnyadó vágy. Hirtelen már én is élveztem ajkai játékát. Csókolt, s én visszacsókoltam. Nem tudom, mennyi ideig álltunk ott összefonódó testtel és ajkakkal, de amikor az agyam működésbe lépett, eszembe jutott, hogy Castielhez tartozom, és nem helyes, amit éppen csinálok. Kétségbeesetten összeszedtem minden erőm és eltaszítottam magamtól a srácot. Szikrázó szemekkel, de kissé bódultan néztem a csóklopóra. Elöntött az indulat és lekevertem neki egy pofont.

  - Maradj távol tőlem, te piszok fráter! Mi a bánat ütött beléd? Hogy jössz ahhoz, hogy megcsókolj?

A hangom remegett, dúlt bennem a harag és a feszültség. Rémülten néztem a srácra, pedig nem tőle féltem, hanem magamtól, hisz Ren érzéseket keltett fel bennem, aminek léteznie sem lett volna szabad.

Haragudtam magamra, de egyetlen lehetőségem, hogy szabaduljak ebből a szituációból az volt, ha rajta töltöm ki a haragom.

  - Szerintem ez már régóta érlelődött. Most már legalább tudod, hogy nekem is vannak érzéseim. - a kék szempár rám villant, aztán Ren hátat fordított és besietett a sportcsarnokba.

Úgy álltam ott, mint egy megkövült szobor. Az, hogy a srác, akit jó havernak gondoltam és fokozatosan megkedveltem, többet érez irántam puszta barátságnál, letaglózott. Nem tudtam, mi lesz ez után, de annyi szent, hogy az én szívem a Castielé és nem érdekel Ren, legalábbis úgy nem, mint pasi. Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel befejeződött alig elkezdődő barátságunk, hisz nem mehetek a közelébe, ha ő többet akar. Kétségek gyötörtek, nem akartam mást, csak a vörös ördögömet, mégis megmozgatott bennem valamit Ren váratlan csókja. Ha folytatni akarom a nyugodt és boldog életemen, távol kell tartanom magam a szomszéd sráctól...

  - Ó, hát itt vagy! - kiáltott rám hirtelen Kim, s majd szívbajt kaptam, úgy elmerültem a gondolataimban, hogy arról is megfeledkeztem, hol vagyok.

  - Már bejöttetek? Castielék hol vannak? - kérdeztem, s a hátam mögé rejtettem a kezeimet, hogy barátnőm nehogy észre vegye, mennyire zaklatott vagyok, s remeg a kezem.

  - Bementek a csarnokba. Rosa most szólt, hogy közvetlenül a színpad előtt gyülekezzenek és megkeresik Evát.

  - Akkor menjünk mi is. Nem akarok lemaradni semmiről.

  - Menjünk, de kérlek, úgy helyezkedj, hogy minél távolabb kerüljek Lysandertől. - kérte Kim dühösen.

  - Mi történt már megint? - kérdeztem lemondóan. Nyilvánvaló volt, hogy megint összevesztek.

  - Igazam volt, csajszi! Alakul valami Lys és Nina között. Kint otthagytam őket, mert váltottam néhány szót a C-s csajokkal, mire visszamentem, Lys már Ninát ölelgette, mert állítólag fázott a goth Loli! Nem bírom nézni, hogy a szemem előtt enyelegnek!

  - Jaj, Kim, biztos nem az van, amit gondolsz! - örültem is, hogy a barátnőm gondjaira kell figyelnem, mert így megfeledkezhettem a sajátomról. - Ismerem Lyst, becsületesebb annál, mint hogy az orrod előtt megcsaljon.

  - Gyertek, csajok! Jön az eredményhirdetés! - lépett oda hozzánk a fehér inges és fekete nadrágos Kentin. Belénk karolt és a csarnokba vezetett minket. A téma annyiban maradt, átpréseltük magunkat a tömegen, hogy odajussunk Castielékhez. Már minden énekes ott csoportosult, Rosa épp egy borítékkal állt a színpadon. Mikor Castiel észrevett, maga mellé húzott, s felpörgött hangulatban ölelte át a derekam. Megnyugodva bújtam hozzá. Hazaértem, csak ez zakatolt bennem. A srác izgalma rám is átragadt, együtt toporogtunk. Rosa bemondta a végeredményt: harmadik lett Castiel és Eva, második Alexy és Sandra, első Castiel a szólódalával. Az, hogy a párom dupla jó helyezést kapott, nagy ok volt az ünneplésre. Visítva, ugrálva és táncikálva örvendeztünk csapatostul. Az igazgatónő beszédével ért véget a program, megköszönte a részvételt az énekeseknek és az egekig magasztalta Castielt és a tehetségét. Cast büszkén ment fel a színpadra és megköszönte a szavazatokat. Mikor ismét mellém került, beindult a buli. Hajnalig mulattunk kis csapatunkkal. Szerencsére Kim és Lys megint kibékült, Ren hazamehetett, mert nem láttam sehol, Rosa csak nem menekült Dakota elől, együtt buliztak, Armin és Alexy pedig minden ismerős lányt megtáncoltatott. Nathaniel továbbra is Amber körül sündörgött, mert a lány pasija hamar lelépett. Én meg szinte úgy lógtam Castielen, mint egy pióca. Bárki jött

gratulálni hozzánk, nem engedtem el a srácot, csak rövid időkre. Bizonyítani akartam magamnak és másoknak is, hogy összetartozunk, és nem állhat közénk semmi. Bár mardosott a lelkiismeretem, és egy pillanatra felötlött bennem, hogy elmondom neki, hogy Ren megcsókolt, mégsem mertem megtenni. Életemben először megértettem, hogy mit jelent az a mondás, hogy "amiről nem tud, az nem fáj neki". Nem akartam, hogy fájjon neki ami történt, ezért úgy gondoltam, jobb lesz, ha mélyen eltemetem ezt az emléket. Csak feleslegesen izgatná magát, bántaná Rent és engem is. Mindenkinek jobb lesz, ha sosem derül ki, hogy a jégszívű Willford vonzódik hozzám. Az már más tészta, hogy mar a lelkifurdalás és belül gyötrődök. El fogom felejteni ezt a kis affért, és akkor minden a régi lesz. Nem teszem tönkre a kiváló kapcsolatom egy hülye csók miatt!

  - Szeretlek, Castiel! Mindig csak téged és soha senki mást. - súgtam szerelmem fülébe egy lassú szám közben, amikor összefonódva táncoltunk. - Nekem sosem kell más, mert csak veled lehetek boldog! Imádlak! Te vagy a mindenem!
  - Gondolom, a dalom hatása ez, kiscicám! Benne volt mennyire így érzek én is, ha nem még erősebben! Miattad van értelme az életemnek. Megtanítottál szeretni. Ha te nem lennél, fél ember lennék. Benned megtaláltam a jót, a szépet a reményt a boldogságra. Sosem tudnék mást szeretni, erre mérget vehetsz!
Minden érzelmes dal alatt összefonódtunk, és hasonló szerelmes suttogásokat folytattunk. Nem hagytuk, hogy őt vagy engem elcsaljon bármelyik haverunk, elválaszthatatlanul egymáson lógtunk. Ez az este a miénk volt.
Az egész bulit Castiel karjában töltöttem, szükségem volt a közelségére, hogy elfelejtsem Ren csókját.
Az eszem és a szívem tudta, hogy így a helyes, minden a régi lesz, ha nagyon akarom. Márpedig NAGYON akartam...