A népszerűség átka

Castiel a keltegetés egy furcsa módját találta meg, amikor megszólalt az ébresztő. Keze a derekamról a hasamra csúszott és simogatni kezdte, hátulról hozzám simulva pedig a fülemet rágcsálta. Ha minden reggelem így indulna, hamar éber lennék, de azért rájátszva nyújtóztam és nyöszörögtem kicsit. A fülembe kacarászott, én meg csak élveztem a közelségét.
  - Kellj fel, Szundi! Elkésünk a suliból!

  - Már fent vagyok. - sóhajtottam, és hogy ezt bebizonyítsam szembe fordultam vele, a nyaka köré fontam a karom és szájon csókoltam. Ajka azonnal viszonozta az apró gesztust, de csak nagyon rövid időre, mert máris eltolt magától.
  - Bűnbe viszel, angyalom! Másszál ki szépen az ágyból, és kezdj el készülni! Nem akarok kapkodni és rohanni. - kérte, és végigsimított az arcomon, majd kedvesen, de határozottan a hajamba markolt.
Duzzogva ültem fel.
  - Buligyilkos! - néztem rá haragosan, de aztán nem bírtam ki nevetés nélkül.
Míg kiszabadítottam magam a takarórengetegből, Castiel máris a szekrényemnél termett, kivett egy farmert, fekete kapucnis pulcsit, és még zoknija is volt a fiókomban. A hajamat próbáltam az ujjaimmal megregulázni, amikor már az ajtóban állt, felöltözve, távozófélben.
  - Megyek iszok egy kávét, míg összeszeded magad, és telefonálok egyet. - kijelentése után csókot dobott nekem.
  - Álljon meg a menet! Kinek telefonálsz te kora reggel?
  - Nem lényeg.
  - Hé, ilyet nem mondhatsz a barátnődnek! A lányoknak minden lényeg és gyanús! - oktattam ki, mint egy kisgyereket.
  - Akkor átfogalmazom: idejében megtudod, kit hívok, szívem! Na, csipkedd magad!
A titkolózás meg a noszogatás miatt utána dobtam egy párnát, de sajnos későn, már csak a becsukódó ajtót találtam el.
Nehéz volt ráncba szedni magam, de igyekeztem, mert hajtott a kíváncsiság.
Piros V kivágatú, vékony felsőt húztam magamra, kedvenc farmerommal. A sminkelés már több időt vett igénybe, majd a fésülködés után a fejem tetejére gumiztam a hajam egy piros vastag hajba valóval.
Mire leértem a konyhába a vörös fenegyerek már kedélyesen csevegett a tesómmal, Audrey-val és anyával. Nekem megint csak pár korty kávéra jutott időm, megölelgettem Lucky-t, aztán már csak felkaptuk a kabátokat és a táskákat. Kézen fogva értünk ki az utcára, de Castiel nem akart indulni.
  - Mire várunk?
  - Taxira. Felhívtam Jimmy haveromat, hogy vigyen fel minket a suliba. Nem kéne erőltetni a gyógyulófélben lévő bokád. - magyarázta Cast, és fél karral átölelt.
  - De cuki valaki! - kuncogtam, és örömömben majdnem a nyakába vetettem magam. Meg tudtam volna zabálni, amiért ilyen figyelmes.
  - Nem vagyok az, egy igazi pasi sosem cuki! - olyan hangnembe mondta, mint én nemrég. - A saját hasznomat néztem. Nem lenne jó, ha ölben kéne cipeljelek, mert nem bírja a lábad a strapát.
  - Te szívtelen! - korholtam, de azért lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni.
A csók édes volt, szívmelengető és engesztelő.
Ha vele voltam annyira egyszerű volt az élet! Bár több ilyen gondatlan és evődő pillanat lehetne az életünkben!

Nem tudom meddig faltuk egymást a ház előtt, elvesztettem az időérzékem. Örömmel játszottam nyelvemmel a piercingjével. Új élmény volt, és örültem, hogy már nem fáj neki.
Csak akkor szakadtunk el egymástól, amikor megállt mellettünk egy piros Honda Civic.
Arra számítottam, hogy Castiel előre ül a haverja mellé, de megint kellemesen csalódtam, mert hátra mászott velem, és átölelt. Magamban megint cukinak tituláltam, még jó, hogy nem hallja a gondolataimat. A sofőrünk egyből levett a lábamról, amikor bemutatkozás után megjegyezte, hogy a köcsög Castiel meg sem érdemel egy ilyen jó nőt. Egyébként rögtön szimpi volt a srác, barna hosszú haja lófarokba volt kötve, zöld szeme pajkosan csillogott. De amint elindultunk, a két fiú el is feledkezett rólam, motorokról, gyorsulásról, aztán hangfalakról és erősítőkről kezdtek pasis eszmecserébe. Nem bántam, csendben bóbiskoltam Cast vállára dőlve.
Kocsival viszonylag hamar odaértünk a suliba, megköszöntük a fuvart, aztán egymás kezét fogva az aulába siettünk.
Amint beléptünk, egy csapat csaj rohamozott meg minket szó szerint. Taszigáltak, körbe gyűrűzték Castielt és tapogatták, engem pedig elsodortak tőle.
  - Castiel! Adnál autógrammot?
  - Élőben csúcs szuper a banda! Jók voltatok a versenyen!
  - Castiel! Te vagy a szerelmem!
  - Like-oltam az oldalatokat! Csinálsz velem közös képet, hogy dicsekedhessek vele?
Csak özönlöttek a csajok, visítozva, és telefonokkal fotókat lőttek szerelmemről.
Két lány feje felett, Cast tehetetlenül nézett rám, de megráztam a fejem. Hagyni akartam, hadd élvezze ki a sikert. Intettem, hogy a büfébe megyek Kimékhez.
Kikászálódtam a falkából és odasiettem az álló asztalnál kólázó Kimhez és Alexyhez.
  - Hű! Sziasztok! - nyögtem fel, amikor odaértem kedvenc barátaimhoz.
  - Hali, Vivi! Csoda, hogy nem tapostak agyon! - nevetett rajtam a piros pulcsis és fekete farmeros Kim. - Ezek fel akarják falni a pasid!
  - Kicsit hagyom, hadd úszkáljon a népszerűségben. Amíg a szíve az enyém, nincs miért aggódnom!
  - Valahogy úgy érzem, azért vagy ilyen kiegyensúlyozott, mert nálad aludt. - nevetett kötekedve a lila pulcsis és sárga nadrágos srác.
  - Lebuktam. - vigyorogtam direkt huncuton. - Gratulálok a győzelemhez neked is! Szuperek vagytok, csak így tovább!
  - Köszi. Végre valaki a többieket is elismeri. Nem is értem, mért csak övé a rivaldafény. - intett fejével az aláírást osztó és kamerák előtt pózoló kedvesem felé a kék hajú energiabomba.
  - Nézzél már rá! Eszelősen szexi! - mondtam minden elfogultság nélkül. - A Sweet Amoris Band frontembere, egyértelmű, hogy ő az együttesetek arca és lelke. Ez nem jelenti azt, hogy ti nem vagytok tehetségesek, csak az van, hogy ő alapból vonzza az emberek figyelmét.
  - Még szerencse, hogy facebookon mindegyikünket likeolgatnak. - Alexy farzsebéből elővette a telefonját, néhány mozdulattal behozott egy oldalt. S.A.B. - Sweet Amoris Band rajongói oldal volt, kétszáztizenegy követővel. Rögtön a borítóképen a csapatfotójuk tűnt fel. Színpadon álltak, Cast középen, mellette balról Eva, Alexy, másik oldalán Nina és Lysander. Aztán ahogy lapozott egyre több kép került elő a csapatról, kilencven százalék persze Castielről.
  - Mi ez, hé? - kérdeztem értetlenül. Létezik, hogy ilyen híresek már?
  - Emma és Wanda két barátnőjével velünk tartott a versenyre, nagy rajongóink. - a kék hajú iker a Castiel oldalán sertepertélő szőkére és barna csajra bökött. - Ők találták ki a facebookos oldalt. Tegnap meg is csinálták, és máris több, mint kétszáz követőnk van. Te likeoltad már az oldalunkat? Neked különösen kötelező!

  - Én már megtettem. Jó kis reklám. - ismerte el Kim.
  - Nekem nincs is facebookom.
Először Alexy hatalmasat nevetett, de amikor rájött, hogy nem viccelek, arcára fagyott a mosoly.
  - Ez most komoly? A mai világban nagyanyám is fent van a világhálón, te meg nem? Tök ciki.
  - Valahogy sosem vonzott a dolog. - vallottam be lazán.
  - Haladni kell a korral, drágám! Haladéktalanul csinálnod kell egy profilt, mert lemaradsz egy csomó mindenről. - okoskodott Alexy.
  - Az én ósdi telómon még a net sem megy. Előbb le kéne cserélnem. - valamiért úgy éreztem, igazuk van. Tizenhét évesen ideje lenne korszerűsítenem. Ráadásul nem árt, ha látom, miket írnak Castielről és Castielnek! Fejben már azt számolgattam, hogy a legutóbb aputól kapott összeg és az összegyűlt pesztrapénzemből kifutja-e egy jobb minőségű mobil. Minek dolgozok, ha sosem látom hasznát? Osztottam-szoroztam, aztán felcsillant a szemem. - Kim, ráérsz délután plázázni és telót venni? Mivel a rocksztárom próbál, lóghatnánk együtt.
  - Bomba ötlet. Úgyis csak unatkoznék! - bólintott rá rögtön a barátnők gyöngye.
Ekkor az udvar felől belépett az aulába Lysander és Nina, s a rózsaszín tincses csajszi majdnem úgy járt, mint én. Vagy tíz lány megrohamozta Lyst, barátnőjét meg le sem bagózták.
  - Úgy látom, Lysander is elég népszerű. - váltottam témát.
  - Aham. Még Eva is, ha tudni akarod. A csajok imádják, mind olyan titokzatosak akarnak lenni, mint ő, a pasik meg szívesen megnéznék mi van a fekete göncök alatt. - újságolta Alexy, de közben nem ránk figyelt, a mobiljával foglalatoskodott.
  - És neked mi a szereped a bandában? Téged is könnyű kedvelni ám! - bókoltam a kis dinkának, és komolyan is gondoltam.
 - Ó, köszi! - Alexy hevesen mellém ugrott és megölelgetett. Majdhogynem a szuszt is kiszorította belőlem. - Lennél a fő szurkolóm? Mindig arról álmodtam, hogy egy ilyen imádni való csaj bálványozzon!
Kimmel jót röhögtünk.

  - Ezt magad se gondoltad komolyan, hisz neked a fiúk imádata kell, nem az enyém! - cukkoltam. Jó volt Alexyvel bolondozni, mert elterelte a figyelmem a Castielhez dörgölődző libákról. Fél karja a derekamon maradt, de tőle ez csak kedvesség volt. A bizalmas barátság jele.
Megéreztem Castiel pillantását, felkaptam a fejem. Az aula közepén volt, de ránk látott, épp Alexynek intette, hogy elvágja a nyakát. Kicsit abbahagyta az autógramm osztást és a telefonját bűvölte, aztán bárgyú vigyorral tovább pózolt a rajongók kedvéért.
Alexy telója csipogni kezdett, aztán olyan jól mulatott magában, mint akinek elmentek otthonról.
Értetlenül néztem rá. Már meg akartam kérdezni, mi ütött belé, amikor az orrom elé dugta a mobilját.
"Szerencséd, hogy homi vagy! Le a kezeket a csajomról!" - természetesen Cast küldte, s már mi is nevetni kezdtünk Kimmel. Szívmelengető volt, hogy a piócahad közepén is fél szemét rajtam tartja és félt, óv, még ha ezúttal csak poénból.
Elővettem szánalmas kis mobilom és úgy döntöttem, személyesen válaszolok neki.
"Nyugi, rockisten, épp most lettem Alexy fő rajongója! Neked úgyis van elég! Ó, és nem bánom, ha darabokra szednek, éjszakára csak egy bizonyos testrészedre tartok igényt! 😜"
Elküldtem az üzit, s szinte azonnal elolvasta. Válaszul felém nézett, egy vigyort küldött, és megragadta a nadrágja ületét.
  - Ez tényleg rámarkolt a farkára? Hadd nézzem, mit írtál neki! - Alexy már el is kobozta a telefonomat.
Miután elolvasta a magánlevelezésem megint jót kacagott.
  - A mozdulatot lekapták, ha Wandáék felrakják az oldalra, tuti megnő a rajongótábor. - jegyezte meg elégedetten a bohóckodó.
  - Már megint ez a név. Ki a túró ez a csaj meg a barátnője? - kérdezte Kim.
  - Mondtam, hogy a nagy rajongók egyike. Szombaton a buszban találták ki a csajok a facebookos lapot.
  - Na, várj! - intettem le Alexyt, amikor befejeztem a vad szemezést Castiellel. - Ti csajokat vittetek magatokkal a versenyre?
  - Aha. Sasha kisbuszt bérelt, volt négy szabad hely, és jó ötletnek találta, ha viszünk egy kis szurkolótábort.
A hallottak után majd eldobtam az agyam. Mehettem volna a zenekarral, de Castielnek eszében sem volt szólni erről! Agyamat elöntötte a harag, marha rosszul esett, hogy eszébe sem jutott magával vinni. Tán szégyell? Mellettem nem tud csajozni, vagy csak én gondolom ezt túl?
  - O-ó! De elsötétült a szemed. - jegyezte meg rosszat sejtve Alexy. - Valami rosszat mondtam?
  - Á, nem ez van. Csak én is szívesen mentem volna szurkolni, ennyi az egész.
  - Most féltékeny lettél ezekre a babákra? Nincs rá okod. Egész este Castiel mellett voltam. Kedves volt, válaszolt a kérdésekre, tűrte az imádatot, de esküszöm, hogy senkire sem nézett ferdén. Az a bizonyos testrész csak neked van fenntartva. Esküszöm, elmondanám, ha nem így lenne. - szónokolt Alexy komolyan.
Hinnem kellett neki, nem nagyon volt más választásom.
  - Ezt jó tudni.
  - Az életemre esküszöm, drága Vivikém, hogy rögtön szólok, ha a parádézó rockpalántánk rosszalkodik! - ígérte Alexy és még a kezét is a szívére szorította, hogy komolyan vegyem a fogadalmát.

Hálásan motyogtam köszönömöt, aztán Kim elterelte a szót.
  - És hol van Eva? Őt is körbe tombolják valahol?
  - Ó, nem, őt nem lehet. A terem elé menekült Irisszel, még mielőtt itt elszabadult a pokol. Ő nem az a rivaldafényben tündöklő típus.
  - Hát nem. - ismertük be Kimmel, és mivel egyszerre mondtuk felnevettünk. Előbbi borús gondolataim elpárologtak. De azért megfogadtam, hogy amint kijön rá a lépés, megkérdezem Castielt, miért nem akarta, hogy ott legyek a versenyen.
Megszólalt a jelzőcsengő, Cast lerázta a libákat és odajött hozzánk. Egyből átkarolta a derekam és csókot nyomott az arcomra.
  - Ez nem volt semmi! Erre nem voltam felkészülve. - szabadkozott, de láttam rajta, hogy élvezte a felhajtást maga körül.
Lassan elindultunk a matek terem felé, de közben hátra lestem. A csajok hada gyilkos pillantást küldtek felém, amiért kedvenc rocksztárjuk ölelget és puszilgat.
Ajjaj! Vajon mikor fognak meglincselni, amiért a hírhedt Castiel barátnője vagyok? Olyanok leszünk, mint a celebek? Bujkálni, szökni kell majd, hogy zavartalanul együtt tudjunk lenni? Közutálat tárgya leszek, csak mert elraboltam a rockisten szívét?
Aggasztó gondolatok voltak ezek, de a jövő még aggasztóbb volt, bár még egyelőre nem akartam ezzel foglalkozni.
Matek órán Kimmel ültem, Cast hátul Lysanderrel. Próbáltam odafigyelni az órára, nem hiányoznak a rossz jegyek, mégis nehéz volt megfeledkezni arról, mivel fog járni szerelemem közkedveltsége.
Első szünetben csokit ettem és kapucsínót ittam a fal mellett ácsorogva Kimmel, Rosával és Pattyvel.
Az együttest az aula közepén körbevették a csajok, mind fotókhoz pózoltak és aláírást osztogattak.
Castielt megint csajok tapogatták, de ez a csapat merészebb volt, a karjukra és dekoltázsukra kértek az aláírást. Majd megütött a guta, s Kim észre vehette rajtam, mert biztatóan megpaskolta a karom.
  - Rá se ránts, csajszi! Ezek a bigék csak a külseje miatt vannak oda a pasidért, meg a népszerűsége miatt csüggenek rajta. Biztos vagyok benne, hogy semmit sem jelentenek.
  - Igaza van Kimnek. - értett egyet Rosa. - Cast néhányszor már bebizonyította, hogy tűzbe menne érted.
  - Ó, tudom én azt nagyon jól. - bólintottam. - Már nem kételkedek benne. Tudom, hogy a szíve az enyém. Az bosszant, hogy ezek után nem sok nyugodt percünk lesz.
  - Ez sajnos benne van a pakliban. - értett egyet a száját húzgálva a kék pulcsis és farmeros Patty.
  - Amúgy meg mire jó ez a kar meg didi aláírás? Nem fognak fürödni, hogy ne kopjon le? - próbáltam nevetni, de kicsit természetellenesnek hatottam, még magamnak is.
  - Csak feltűnősködnek. - legyintett Kim.
Patty Arminra terelte a szót, Rosa pedig a tanulnivalóra, és tudtam, hogy azért csinálják, hogy eltereljék a figyelmem a csődületről. Nem bántam, később már csak nevettünk az együttesen lógó cselédeken.
Infó órán Castiel mellett ültem, unottan bámultam a monitort és igyekeztem a tanárra figyelni, hisz ez volt a másik olyan tantárgy, amiből elég gyenge voltam.
Hirtelen Castiel térdével megbökte az enyémet.
  - Haragszol, kicsim?
  - Miért haragudnék? - kaptam fel a fejem, és csodálkozva néztem rá.
  - Mert azok a csajok olyan tolakodóan tapadnak rám...
  - Ugyan már, Castiel! Nem tehetsz róla, hogy szívdöglesztő és tehetséges vagy!
  - Jóságos ég! Ez a te szádból nem hangzik dicséretnek! - ráncolta a homlokát Cast.
Halkan sutyorogtunk, nehogy a tanár felfigyeljen ránk.
  - Nem is dicséret volt, csak ténymegállapítás. És igazán örülök a sikereteknek. Minél népszerűbbek vagytok, annál közelebb a hőn áhított jövőtök. És ha már annyira tudni akarod, valami más miatt neheztelek. - böktem ki végül. Úgy döntöttem, ideje megbeszélni, ami a szívemet nyomja.
  - És elárulod, miért?
  - Alexytől hallottam, hogy szurkolókat vittetek magatokkal a versenyre. Bánt, hogy nem jutottam eszedbe. Én is szívesen elkísértelek volna. - próbáltam higgadtan tálalni a sérelmemet, nem hiányzott egy veszekedés.

  - Jaj, szívem! Hidd el, én is örültem volna, ha mellettem vagy. De fájt a lábad. Csak azért nem szóltam, mert féltem, hogy megerőltetnéd magad, hisz egész délután és hajnalig ácsorognod kellett volna. Tudom, hogy megtetted volna, de nem akartam, hogy miattam szenvedj. Legközelebb ígérem, hogy biztos helyed lesz a buszban, de csak ha jól leszel.
A magyarázata hihető volt és megható. Nagyon reméltem, hogy tényleg ez volt az ok. Hinnem kell neki, nincs más választásom, ráadásul a szürke szempár kedvesen ragyogott. Nem nézne így rám, ha közben hazudna...
  - Jól van, hiszek neked. Sajnálom, ha hisztinek tűnt a viselkedésem.
  - Legalább tudom, hogy szeretsz. - kacsintott Castiel, és a pad alatt megragadta a kezem, a szájához emelte és csókot nyomott a kézfejemre.
  - Ha befejeztétek ott a sarokban a romantikázást, koncentráljatok a feladatra, ifjú pár! - szólt ránk viccesen jóképű tanárunk.
A szünetek azzal teltek, hogy azt bámultam, Cast hogyan ír alá cetliket, hasakat, melleket. Próbáltam jól viselni, de azért az idegeim néha pattanásig feszültek. Néztem Castiel hogyan úszik a népszerűségben, hogyan varázsol ajkára erőltetett vigyort, és hogyan próbál kedves lenni mindenkihez. Közvetlen volt, barátságos, de én, aki régóta jól ismerem - talán jobban, mint bárki más a világon - láttam rajta, hogy zavarba jön a merészebb macáktól és néha kínosan feszeng. De mindig tartogatott egy meleg mosolyt nekem, pontosan tudta merre vagyok, mert fél szemmel mindig figyelt. Ez megnyugtatott. Még mindig én voltam az első az életében, és reméltem, hogy ez így is marad.
Keservesen lassan telt a nap, ráadásul utolsó órában kosárszakköröm volt a csarnokban.
Aznap annyira Castielre és a rajongótáborra koncentráltam, hogy el is feledkeztem Renről. Bemelegítéskor nem messze mellettem tornázott, de levegőnek nézett. Fájt, hogy ilyen rideg lett megint, de valahogy megértettem a viselkedését.
Boris Kimmel, Rennel, Dajannal, Pattyvel és Arminnal rakott egy csapatba. Nathanielék csúnyán megvertek minket, mert Ren akkor sem passzolt nekem, amikor üresben voltam. Kim veszekedett vele, de a srácról lepergett.
Megerőltető délelőtt volt, hisz nem elég, hogy kételkedek Castielben, de még Ren barátságát is elvesztettem. Baljós előérzetek kerülgettek, de próbáltam mindet elhessegetni.
Edzés után visszavedlettem civilbe, a kapuban vártuk Kimmel a zenekörösöket.
Castiel szinte röpült felém, vadul magához rántott és szenvedélyes csókkal kárpótolt az egész napos hajcihő miatt. Mi tagadás, ez azért megérte.
Kim nevetve rángatott ki szerelmem karjából, aztán amikor az együttes többi tagja is mellénk ért, elbúcsúztunk, mert ők próbálni mentek, mi meg Kimmel a plazába.
Barátnőmmel cseverészve, jókedvűen indultunk haza, ahol felvettem a pénzt, majd megcéloztuk a bevásárlóközpontot. Odaérve először beültünk kedvenc kávézójába. Finom fahéjas forrócsokit kortyoltunk és vajas kekszet mártogattunk bele.
Közben még mindig az S.A.B. rajongó táborán kacarásztunk, próbáltam lazának mutatkozni.
Kim azon kárörvendett, Nina milyen rosszul viseli Lys népszerűségét, és az én könnyed viselkedésemet hasonlította az övéhez. Azzal érvelt, hogy a mi szerelmünk örök és sérthetetlen, míg az övék csak szalmaláng. Egyet értettem, igaz még mindig ott kavargott bennem legmélyén a kételkedés. Viszont azt én is megállapítottam, hogy Nina és Lysander kapcsolatában nem látom a mély kötődést. Ha rájuk néztem, azt láttam, hogy Nina birtokolni akarja a fiút, Lys meg el van az imádatával, de nagy szerelmet nem fedeztem fel a részéről.
Miután eluntuk a témát és elfogyott a nasi, bevetettük magunkat az első telefonos üzletbe. Hosszú válogatás és tanakodás után egy arany színű Samsung mellett döntöttem. Már biztos az agyára mentünk az eladó fiúnak, de ezerszer meggondoltam, mire kiválasztottam a megfelelőt. Új telómhoz tokot is vettem, aztán mivel még Kimnek sokára ment a busza, felmentünk nálam. Amúgy is megígérté, hogy segít facebook profilt csinálni.
Fél óra múlva már az ágyamon hasaltunk, volt email címem, és regisztráltam a közösségi oldalra. Kim készített rólam fotót profilképnek, de nehéz volt megfelelő képet csinálni, mert némelyiken idióta fejet vágtam, ezen viszont sokat nevettünk.
Miután minden megvolt, elsőnek persze Kimet jelöltem meg, aztán az ő ismerősei közül kikerestük azokat, akiket én is ismerek és szeretek: Kentin, Patty, Armin, Alexy, Rosa, Leigh, Gabriel, Viola, Dajan, Iris, Jade, Dake, aztán Kevin, Ivett, Matt és még a tesóm néhány haverját. Mindenkit megjelöltem, csak az együttes tagjait nem, arra még nem álltam készen. Kim sejthette ezt, mert nem tette szóvá. Barátnőm jó oktató lévén megmutogatott mindent, nem is tűnt olyan bonyolultnak a dolog. Likeoltam kedvenc színészeim, énekeseim oldalait, aztán belefáradtam és lementünk anyuhoz és a tesóimhoz. Marasztaltuk Kimet vacsorára, így viszont lekéste a buszt, de szerencsére a bátyja este hét körül érte tudott jönni.
Barinőm távozása után hamar összecsaptam a tanulást, aztán lefürödtem. Nyolckor már az ágyamban fekve nyomkodtam az új telót. Ismerkedtem vele, könnyű volt kezelni, majdnem ugyanaz volt a menüje, mint az előzőnek. Végül csak nem bírtam magammal, felmentem facebookra. Tizenkét új jelölésem volt, a kosárklubosok, Boris, Dimitry, Amber, Lisa, Charlotte, de még Nathaniel is megtalált. Néhányon meglepődtem, hogy egyáltalán jelöltek, de beindult a gépezet, visszaigazoltam mindenkinek, bár Nathnak nem szívesen, de nem akartam, hogy holnap emiatt kössön belém, így elfogadtam ismerősnek. Alexy üzit is küldött: "Üdv a modern világban, kicsim, és itt az oldalunk." Csatolta a linket, így rámentem az S.A.B. oldalára. Én lettem a kétszázhuszonötödig likeoló. Ha már ott voltam, megjelöltem Lyst, Ninát, Evát és legvégül Castielt is. Szerelmem azonnal visszaigazolt, és már be is írta, hogy kapcsolatban van velem.
"Ugye leszel a barátnőm, itt is?" - jött üziben a kérdés.

"Persze, de csak ha nem rontom az imaged." - pötyögtem vissza.
"Még jó, hogy nem! Hadd lássa mindenki, hogy kié vagyok. Amúgy, hogyhogy lett profilod? Egyébként jó a kép rólad, máris imádom!"
"Köszi, Kim kattintotta. Alexy és a lökött barátnőm beszélt rá. Cikinek találták, hogy nem vagyok itt, hát rászántam magam." - írtam meg az igazat.
Míg a válaszára vártam, többen likeolták a kapcsolati státuszunk és profilképemet is bombázni kezdték. Úgy látszik itt esteként nőtt meg az élet.
"Örülök, hogy itt vagy, itt könnyebben tudunk majd üzizni is! Hiányoztál délután! Mi jót csináltál?"
"Rád gondoltam, aztán rád gondoltam, 😍 de közben új telót vettünk Kimmel, plazáztunk, nálunk lógtunk, megvacsiztunk, most meg az ágyból írogatok neked."
"Ah, de szeretnék ott lenni veled!!! Küldesz meztelen képet?" - írta Cast, s rám jött a nevetés, mert sírós kiskutyás matricát küldött.
"Ne is álmodj róla, szerelmem! Erről a testről nem kerül a netre pucér fotó!"
"Nem mutatom meg senkinek, becs szó!"
"Mondom, hogy nem! Erre a lépésre még nem vagyok kész! 😌"
"Na jó, nem erőltetem! De akkor is szeretlek! 💓"
Ezután érkezett egy vagon szívecske, állatka, meg mindenféle szerelmes csacskaság.
"Én is szeretlek, mindig és örökre!" - és a nyomaték kedvéért és is küldtem neki egy csomó szívet.
"Szuper! Szerintem lefekszem, hosszú volt a nap, főleg a próba, meg a hiányod miatt. Álmodj rólam, ezer puszi! 😘💋"
Hát Cast lerázott, de még nem voltam álmos. Felléptem az oldalukra, böngésztem még egy kicsit.
Tüzetesem megnéztem a versenyen készült fotóikat, többnyire színpadi fotók voltak. Volt egy, amin Castiel és Eva énekelt a színpadon. Közeli fotó volt, bizalmasan néztek egymásra, mintha csak ők ketten lettek volna a világon. Igazából a kép alá írt kommentekre figyeltem fel.
Alexandra Simmons: "Forró pillantások... Szerintetek járnak?"

Brigitte Barnes: "Ne már! Én akarom Castielt!!"
"Cornelia Hoos: " Szerintem szép pár, drukkolok nekik!"
Emma Smith: "Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, csajok! Castielnek van barátnője és tök cukik!"
Felismertem a reggeli csajt a profilképéről, a barna hajú, majdnem fekete szemű lány és barátnője csinálta Castieléknek az oldalt. Mivel Emma jókat írt rólunk, máris megkedveltem, és még egy képet is posztolt rólam és a vörös rockerről. Nem tudom honnan szedhette a fotót, mert a karácsonyi partin készült a kép, miután az Armageddon zenéjét elénekelte nekem és felmentem hozzá a színpadra.
Laura Parker: "Fúj! Vörös a vörössel? Nagyon gáz!"
Furcsa volt mások véleményét olvasni rólunk, főleg nyilvánosan, és úgy, hogy nem tudták én is olvasom, de nem tudtam leállni, tovább olvastam, bosszankodtam, vagy épp nevettem.
Izabella Howard: "Szerintem nem lesznek sokáig együtt, a Cas-féle jó pasik nem hűségesek!"
Bianca Barton: "Még jó, hogy nem! A csávó az enyém lesz! Tuti megkörnyékezem!"
Emma Smith: "Ne álmodozzatok, csajok! Személyesen ismerem a bandát, tudom, hogy Castiel igazán szerelmes, minden dalt neki és róla énekel, és a tetkóját is a barátnője ihlette! Igaz szerelem az övék, és ez annyira szép! 😃"
Most már hivatalosan is barátnőmmé avanzsáltam ezt az Emmát. Jó volt, hogy valaki ismeretlenül is mellénk áll. Megkedveltem a csajt, ez nem vitás.
Nicolette Fielding: "Szép a szerelem, csak sosem tartós! Kiiktatjuk a vörös bigét, mert Castiel a miénk! Én legalábbis addig nem nyugszom, míg az ágyába nem kerülök! Tíz év múlva szeretnék azzal dicsekedni, hogy megvolt nekem egy híres rocksztár!"
Brigitte: "Ez a beszéd, csajszi! Hajtsunk rá! 😈"
Ekkor ment el a kedvem az olvasástól. Ezek a lányok tényleg csak a népszerűség - na meg persze a szexi külső - miatt kattantak az én Castielemre! Volt egy olyan érzésem, hogy fel kell kötnöm a bugyit, ha nem akarom, hogy ezek a buta libák kiüssenek a nyeregből. Engem aztán nem fognak "kiiktatni" az hot ziher! Dühösen léptem ki a francos oldalról, szándékosan Castiellel közös képünket tettem be borítóképnek, és likeolgattam Kim, Patty és Iris néhány fényképét. Megint kiakadtam, amikor néhány elvetemült spiné dühítőnek jelölte azt, hogy Castiel kapcsolatban van velem. Hát legyenek csak dühösek, majd beletörődnek! Alexy szétlikeolta minden képemet, a borítóképem alá kommentet is írt: "A legforróbb pár a világon! Imádlak titeket együtt!!!" Puszit küldtem cserébe, hisz ő volt a másik, aki tényleg szeretett minket együtt, még ha gyakran köszörülte is rajtunk a nyelvét.
Elröppent az idő, elhatároztam, hogy kilépek, mert kezdtem álmos lenni.
Rosszul aludtam, hisz azon morfondíroztam, miért online egy órával azután is Castiel, hogy tőlem fáradságra hivatkozva elbúcsúzott...
Talán mégsem volt nyerő ötlet ez a "haladás a korral". Csak több ok lesz a gyanakvásra és veszekedésre? Baromi jó ötlet volt, de tényleg....
Hogy fogom elviselni a rosszindulatú lányokat, a rajongók imádatát és azt, hogy csak mellékszerep jut nekem Castiel életében? Előre rettegtem, pedig ez még csak a kezdet volt, hol van még a világhírnév és a turnézás? Mert, hogy Castielre ez vár, abban biztos voltam... de velem mi lesz?