- Csoda, hogy felkeltél! - nézett rám megrovón Angela. Anyámnak rövid sötét barna haja volt, barna szeme és nem volt se sovány, se kövér. Mindig jól kijöttem vele, de nehezen viselte, hogy nincs huzalmam a konyhai dolgokhoz.
- Miért kelnék korán? Ma pihenőnapom van.
- A fiúk már nyolc óra óta talpon vannak.
- Az az ő bajuk! - vágtam rá durcásan. - Nehogy már hétvégén is a kakassal keljek!
- Elég a nyavalygásból! Szaladj le a sarki közértbe!
- Oké. - egyeztem bele a békesség kedvéért.
Elvettem az asztalról a bevásárló listát, szerencsére nem sok minden volt rajta felsorolva: kenyér, tej, majonéz és nagy tejföl. El fogom bírni.
Visszamentem a szobámba, bepúderoztam az arcom és kihúztam a szemem fekete szemceruzával. Mivel kint kicsit borús volt az idő, elővettem fehér dzsekim, aminek tollak díszítettek a gallérját. Felhúztam a fekete szegecses tornacipőm, és már rohantam is a boltba.
Hamar lezavartam a vásárlást, szerencsére, nem volt hosszú sor előttem a szupermarketben.
Elgondolkodva sétáltam hazafelé, amikor lelassított mellettem egy fekete kis robogó. Nem számítottam rá, meg hát ugye más motorok hangjára dobban a szívem, de a srác leugrott a motorról, és elém jött.
Kentin! - ismerem meg amikor levette a sisakot. Örömömben a nyakába ugrottam. Néhány járókelő furcsán lesett ránk, de ez nem izgatott.
- Ken! Úgy örülök, hogy látlak! - mosolyogtam rá fülig érő szájjal.
- Szia, édesem! Merre jártál?
- Mi ez az "édesem"? Kentin, ne becézgess úgy, mintha a kedvesed lennék! Egyébként a boltból jövök. - lengettem meg a kezemben a szatyrot.
- Nekem te kedves vagy! - mosolygott Ken. Piros bundás kapucnis pulóvert viselt, szürke farmerrel.
- Ne marháskodjál kora reggel! - szóltam rá. - Nem kérek a bókjaidból!
- Ja, tudom. Tilos veled szépen beszélnem, mióta jóba vagy a cuki kis szőke herceggel.
Kiakadva néztem fel rá. Rögtön tudtam, hogy Nathanielre célzott. Nem akartam, hogy róla beszéljünk, ezért semleges választ adtam.
- Kedvelem Nathot. De mi járatban vagy itt a nagyvárosban?
- Csak a vasműszaki boltba ugrottam be. Apuval meg akarjuk szerelni a húgom bicikliét, kell egy-két alkatrész.
- Aha. Oké, akkor menj... Szia! - már indultam is tovább, de Kentin elkapta a karom.
- Hé, angyalom! Le akarsz rázni? - vigyorgott rám esdeklően.
- Nem én. - ráztam a fejem. - Azt hittem, sietsz hazafelé.
- Egyáltalán nem. Nincs kedved megvárni a bolt előtt, aztán beülni még valahová beszélgetni?
Bevallom, valahogy nem volt kedvem hozzá, de olyan szívszorítóan nézett, hogy belementem.
- Hát jó. Vásárolj be, aztán keressünk valami kajáldát. Igaz, nem nagyon ismerem a várost.
- Miért nem fogsz magadnak egy motoros csávót, aki körbe száguldozik veled a városon? Olyat, mint például Castiel.
Már a neve hallatán is felment az agyamban a pumpa, de a feltételezés, hogy felszedjem a vörös ördögöt, kiverte nálam a biztosítékot.
- Ne is juttasd eszembe azt a beképzelt, nagypofájú, arrogáns seggfejet! Rosszul vagyok, ha rágondolok!
- Hát... ez tesi órán nem látszott! - vigyorgott Kentin.
Paradicsom piros lettem zavaromban. Most eszembe juttatta, hogy kétszer is a karjába kötöttem ki, és arra végképp nem akartam gondolni.
- Hagyjál már vele!
- Túl hevesen reagálsz, ha ez a majom szóba kerül!
- Persze, mert utálom! Idegrohamot kapok a nemtörődöm, laza stílusától, meg az önimádó dumájától. Egyszerűen gyűlölöm.
- És azt tudtad, drágaságom, hogy a gyűlölet és a szerelem el nem választhatatlan érzések? - kérdezte Ken.
- Mi? Te megőrültél? Szerelmes... abba a huligánba: Én? Ez még viccnek is rossz!
- Jó-jó. Nyugi! Nem akartalak felbosszantani. És nem most őrültem meg, mert már régóta az vagyok. - poénkodott a kedves barát.
Kentin karon ragadott és átmentünk a túloldalra, ahol megvette a csapágyakat meg a pedált a tesója bringájába. Utána úgy döntöttünk, otthagyjuk a kis mociját, és gyalog indultunk el.
- Kérlek, hanyagoljuk a Castiel témát, már így is többet látom a kelleténél, mert folyton a bátyámmal lóg. El se tudom kerülni.
- Oké. Kárpótlásul, amiért felzaklattalak, meghívlak egy csésze kapucsínóra.
- Okszi! Kapucsínóra bármikor kapható vagyok.
- Ezt jó tudni! - kacagott Ken, és menet közben átkarolta a derekamat, így irányított, merre menjek.
Alig mentünk még egy kicsit, amikor Ken a túloldalon felfedezett egy kávézót. - Ez az! "Flört Café"! Jól hangzik! Nézzünk be!
- Aham... jónak tűnik! Nyomás! - bólogattam izgatottan.
- Hú, de felvillanyozódtál.
- Aha, hála neked!
Nevetve és egymásba karolva léptünk be a kávézóba. Fiatalos hely volt. Élénk rózsaszín és kék cirkás volt a fal, és szerelmespáros poszterek lógtak mindenhol. A fal mellett számítógépeknél internetezni lehetett, az asztalokon meg színes terítékek pompáztak. Igazán stílusos és menő volt a hely. Rengetegen is voltak. Alig volt egy-két szabad asztal. Az ablak mellett találtunk helyet, le is ültünk. Gyorsan az asztal alá rejtettem nejlon táskámat, kicsit ciki volt szatyorral belibegni ide.
A szomszéd asztalnál - nekem szemben, Kennek a hátánál - nagyhangú, vihorászó társaság ült.
Két csini csaj és három fiú. A bal szélen ülő srác nem volt eldobni való, fekete hajú, kék szemű pasi, de a mellette ülő fiú láttán végigfutott a hideg a hátamon. Fehér haj, felemás szem! Lysander! Rosszat sejtve a harmadikra emeltem a pillantásom. Természetesen ismerős szürke szempárba botlottam. Castiel volt az személyesen. Te jó ég! Mit keres ez itt? Feszülten meredtem rá.
Kentin már jó ideje szólongatott, de nem tudtam elszakítani a tekintetem Castielétől. Arra eszméltem fel, hogy az asztal alatt bokán rúgott.
- Vivike! Mi van veled? Öt perce dumálok! Meg aztán itt a pincér! Mit iszol?
- Vaníliás kapucsínót. - válaszoltam zavartan. Láttam asztaltársamon, zokon esik neki, hogy nem rá figyeltem. Ken ki is kérte nekem az italom, magának meg tejszínhabos forrócsokit rendelt.
- Ez egy csúcs szuper hely! - lelkendezett Ken, és a modern berendezést vizslatta. - Ide is járhatunk néha, ha megunjuk a Manhattant.
- Miért is ne? - vontam vállat. - De csak, ha jobb lesz a társaság. - mondtam és ellenséges pillantást küldtem a szemben ülő asztalnál ricsajozók felé.
Kentin hátrafordult és észrevette az ismerősöket. Még oda is kiáltott nekik.
- Helló, srácok!
- Üdv, gyerekek! - intett Lysander nekünk.
- Csá! Titkos randitok van? - gúnyolódott a fekete bőrdzsekis, vörös szemétláda.
Kentin csak nevetett, én meg mérgesen visszavágtam.
- Randi, de nem titkos! - És hogy rátegyek egy lapáttal a kijelentésemre Ken arcához értem, magam felé fordítottam a fejét és jó hangosan megszólaltam: - Szeretném, ha csak rám figyelnél, Keni!
Kentin először zavartan nézett rám, de aztán egész közel hajolt hozzám, és suttogva szólalt meg:
- Miért akarod elhitetni velük, hogy járunk?
- Azért... mert... magam se tudom. - hirtelen nem is tudtam, mit mondjak, hazudni nem akartam, és magam se értettem a viselkedésemet. - Csak... teljesen bepöccentem, amikor Cast olyan gúnyosan ideszólt. Vissza akartam vágni, hogy fennakadjon a szeme.
Kentin alig észrevehetően hátrasandított.
- Úgy látom, ez sikerült. Le sem veszi rólunk a szemét a motoregér!
Ezt én is észrevettem, és nagyon zavart. Valahogy borsot kéne törnöm az orra alá. És ekkor fény gyúlt a fejemben.
- Szívassuk meg, Mr. Menő urat! Talán, ha elhitetjük vele, hogy járunk, lekopik rólam! Segítesz nekem átverni? - néztem Kentinre könyörögve. Megsimogattam az arcát, aztán elkaptam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat az asztal felett.
Ken szeme felcsillant.
- Kacérkodni akarsz velem előtte? Csak rajta! Nincs ellenemre a játék.
- Tudtam, hogy rád számíthatok! - mosolyogtam boldogan.
- Rám mindig. - kacsintott bizalmasan a cinkosom. - Sokat jelent nekem a barátságod és a bizalmad. Tudom, hogy sokan csodabogárnak tartanak, de te elfogadtál olyannak, amilyen vagyok és ez a legfontosabb. Ha te nem lennél, nem bíznék magamban sem.
Nem tudtam válaszolni, mert a pincér meghozta a kapucsínómat, de szerintem Ken látta a szememben, hogy meghatódtam a vallomásától és tudja, ő is fontos része az életemnek.
Rendeltünk még nekem egy szelet túrótortát, Kennek csokitortát.
Mikor a pincér elment, elkezdtük fogyasztani forró italunkat.
- Égek a vágytól, hogy megkóstoljam a vaníliás kapucsínódat. - mókázott Kentin.
Nevetve neki nyújtottam a csészémet, de aztán inkább nem adtam oda neki. A szájához emeltem és megitattam, mint egy kisbabát. Tudtam, hogy Cast minden mozdulatomat figyeli, úgyhogy összerándult a gyomrom, de ezt igyekeztem nem kimutatni.
- Jó, hogy nem dugtad le a torkomon az egész csészét! - hülyült Kentin tőle megszokottan.
- Még megtehetem. - nevettem rá. - De megkíméllek, ha adsz a tejszínhabodból.
- Megegyeztünk. - mondta a srác. A szám elé dugott egy kiskanál habot, de mielőtt bekaptam volna az orromra kente. Jót röhögtünk ezen, míg előhalásztam egy zsebkendőt, hogy letöröljem a foltot.
- Most miért kellett letörölni? Olyan jól állt! - heccelt Ken. - A tejszínhab jól áll neked, olyan édes, mint te, kedvesem!
Castiel persze a szeme sarkából bosszúsan figyelt minket, és ez nagy örömmel töltött el.
Meghozták a süteményünket, amit jóízűen felfaltunk, de persze egymásét is megkóstoltuk.
Idétlenkedtünk még egy kicsit, aztán Kentin fizetett.
- Most az adósod lettem. - mondtam hangosan, amikor felálltunk. - Gyere fel nálunk, visszahívlak egy kávéra, vagy valami másra.
- Hm, ígéretesen hangzik. - mosolygott Kentin. Tudta, hogy ez a színjátékunk része. - Egy ilyen szép lány ajánlatát nem lehet visszautasítani. - kivette a szatyrom a kezemből és még odaköszönt Castieléknek távozásunk előtt.
- Jó szórakozást! - integetett nekünk Lysander.
- Meglesz! - küldtem Cast haverjának egy mosolyt, és megragadtam az előttem ballagó Ken pulóvere kapucniját. - Ne olyan gyorsan! Előlem nem menekülsz!
- Nem is akarok!
****
Aztán Castiel már csak az ajtón kilépő ölelkező párt látta elsuhanni, és valami rosszkedv lett úrrá rajta.
- Cast, ébren vagy? - bökte meg Lysander, mert haverja azt sem vette észre, hogy a két jó bige már lelécelt.
- Aha, csak elgondolkodtam. Nem értem, a suliban, miért nem újságolta még nekünk ez a kis nyomi, hogy nem csak barátok Vivien Marsallal. Tony sem említette, hogy lenne köztük valami.
- Zavar a dolog? - kérdezte Lys.
- Nem. Csak szerintem, nem illenek össze. Nem tudom őket elképzelni együtt. - csóválta a fejét Castiel - Ken túl hülye Vivihez.
- Na, mi van? Csak nem magadnak akarod a csajt? Gyanús vagy te nekem, öregem! Túl sokat foglalkozol ezzel a pipivel. Egész héten vele voltak gondjaid. Csak nem... - gyanakodott Lys.
- Hallgass, te ütődött! - szólt rá mérgesen Cast. - Nem arról van szó, amire gondolsz! Vivien Marsall sem érdekel jobban, mint a többi csaj! Jó bőr, ezt nem tagadom, de nem érdekel különösebben. A bátyja miatt gyakran összefutunk, és folyton beszólogat nekem a kis csaj. Tudod, hogy az ilyesmit nem nagyon tűröm! Előbb-utóbb kiadós leckét kap! És azt megemlegeti.
Lysander el is hitte, amit a haverja mondott, de úgy érezte, más is van a háttérben, amit Cast nem mond el. Valamit eltitkol. Talán rá van indulva erre a kis vörös bigére???
****
Hamar hazaértünk Kennel. Sétáltunk, a fiú maga mellett tolta a járgányát.
A kapuban még vagy fél óráig trécseltünk. Kis idő múlva meghallottam azt a bizonyos motorbőgést. Az istenverte Yamaha hangját, ami egyre gyorsabban közeledett felénk.
Akaratlanul is Kentinbe karoltam.
- Itt gurul az a hólyag!
- Akkor játszunk! - nevetett a jó barát, és magához ölelt, a derekamnál fogva egy kicsit megemelt. - Adjunk elő búcsúcsókot?
- Nem, az már túlzás lenne! - öleltem át a nyakát, és nagyot sóhajtottam, amikor a motor elhúzott mellettünk és elkanyarodott az utca végén. - Már így is sokat segítettél. Hálás vagyok neked, amiért belementél ebbe a kis viccelődésbe. Jót röhögtünk ma, és élveztem, hogy borsot törtünk Castiel orra alá.
- Szeretem az ilyen Castiel féléknek húzni az agyát. - mondta Ken és kibújt a karjaimból. - Ráadásul, te bármire rá tudsz venni.
- Tudom, és ezer köszönet!
- De most már tényleg mennem kell. - Ken felült a robogójára. - Lenyakaz a faterom. Pá, angyalkám!
Gyorsan arcon csókoltam, aztán hagytam elmenni.
Nem értettem, mire volt jó nekem a Flört Café-ban ez a színházasdi. Miért bolondulok meg, ha a szürke szempár rám villan? Egyszerűen nem értem magamat.
Elég volt anyámnak elmagyarázni, miért tartott ilyen sokáig a bevásárlás. Szerencsére, nem szidott nagyon le, de kárpótlásul ki kellett takarítanom a fürdőszobákat meg a szobámat. Nem is bántam, mert így jobban telt az idő. Már alig vártam a négy órát, hogy végre indulhassak Iriséknél a csaj bulira. Meg aztán míg a takarítással foglalkoztam, nem gondoltam Castielre.... Nem, hát persze hogy nem :)
*írói megjegyzés: bocs, hogy rövid lett, de a napnak még nincs vége. 😋 *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése