Az óra ütemes csipogására ébredtem. Máris reggel van? És suliba kell mennem!
SULI.... Castiel... Ó, egek! Miért ő az első gondolatom?
Duzzogva öltöztem fel. Haragudtam saját magamra.
Gyorsan magamra kaptam egy fekete, csőszárú nadrágot, és egy piros hosszított blúzt. Hamarjában kisminkeltem magam. Nem szeretek ápolatlanul kimenni a házból.
Csend volt a földszinten. Észrevétlenül eljöttem otthonról, nem is reggeliztem.
Hamar odaértem a suliba, viszonylag közel laktunk hozzá.
Annyira rohantam, hogy túl korán értem be. Szinte alig voltak még az udvaron.
A francba! Jó korán jöttem! Most szétunom a fejem, míg megjönnek Kimék.
De tévedtem, mert Nathaniel és Dajan odajöttek hozzám.
- Szia! - köszönt rám Dajan.
- Szia, Vivien! - üdvözölt a szőke herceg is barátságos mosollyal.
Elkezdtünk beszélgetni. Többnyire az első napunkról, a tanárokról és az osztálytársainkról esett szó.
Negyedóra múlva megérkezett Kim, Peggy, Viola és Kentin. Bocsánatot kértem a fiúktól, amiért otthagyom őket és csatlakoztam a barátaimhoz.
Ken megkapta a szokásos pusziját.
***
Nathanielék a távolból figyelték a jelenetet.
- Mit nem adnék, ha engem is így üdvözölne ez a csaj! - sóhajtott Nath.
- Ejha! Nem tán tetszik a lány? - kérdezte tőle Dajan vigyorogva.
- De. Nagyon! - vallotta be a szőke srác szemlesütve.
- Akkor csapj le rá, mielőtt elhalássza valaki előled! Nyomulj rá, hadd lássa a kicsike, hogy bejön neked! - tanácsolta egyből a jó haver.
- Kösz, nem! Az nem az én stílusom. - rázta a fejét rémülten Nathaniel. - Nem akarok ráhajtani Vivienre, mert akkor mindenki rájön, hogy tetszik, és vannak ellenségeim, akik keresztbe tennének. Nemrég már megégettem magam, amikor nyíltan kimutattam az érzéseimet, úgyhogy most óvatos akarok lenni. Viszont, ha Vivien közeledne hozzám, az szuper lenne.
- Arra hiába vársz, Nath, mert egész jól elvan ezzel a Kentinnel. - csóválta a fejét Dajan Viviéket figyelve. - Ha nem cselekszel, másé lesz.
- Az lehet, de nem fogok megalázkodni.
***
Eközben mi a kézilabda pálya szélén ültünk egy fapadon. Ken persze a hátam mögött guggolt és a derekamat ölelte. Hagytam neki, nem zavart az érintése, hisz csak barátok voltunk.
Kim épp a tegnapi napjáról mesélt. A strandon volt Alexszel és a barátaival.
- Jó neked! - jegyezte meg irigykedve Viola. - Van kikkel szórakozni járnod, és van egy pasid, aki nagyon szeret. Nekem meg nincs senkim!
- Nekem sincs senkim, mégis boldog vagyok! - jegyeztem meg vigasztalóan, de Viola ezt is rosszul reagálta le. Nagyon morcos hangulatban volt.
- De neked itt van Kentin! - vágta rá lila hajú barátnőm élesen.
- Ne gyere pont ezzel! Te tudod a legjobban, hogy csak barátok vagyunk, és nincs köztünk semmi! - szóltam rá szikrázó szemekkel. - Elegem van már, hogy folyton magyarázkodnom kell!
- Nem kellene, ha nem viselkednétek úgy, mint egy szerelmespár! - jegyezte meg csúfondárosan a kék farmerruhás Peggy.
- Mindenki, úgy viselkedik ahogy akar, ehhez neked semmi közöd! - szólt be neki Ken.
- Nagyon igazad van, Kentin! - értettem egyet én is, és nem tudom, mit akartam még hozzáfűzni, mert ismerős motorbúgásra lettem figyelmes.
Száz közül is megismertem volna a tegnapi motor hangját, ami akkor a frászt hozta rám. Csak nem ebbe a suliba jár a két kerekű huligán?
Felpattantam a padról és Ken majdnem seggre ült a hirtelen mozdulatomtól.
- Bocs, gyerekek, de van egy kis elintéznivalóm!
A kapu felé indultam. El se akartam hinni, hogy a tegnapi királykék motor épp leparkolt a bejáratnál. A testemet ideges bizsergés járta át. Most aztán kicsinálom ezt a vadbarmot!
A motoros épp a karórájára nézett. Mikor felemelte a fejét, szembe találta magát velem.
Én persze rögtön rátámadtam.
- Milyen kicsi a világ, hogy megint összefutottunk! Ma reggel is elgázoltál valakit? Vedd le a sisakod és mutasd magad! Látni akarom, ki az a szemét, aki nem tud motorozni!
A fiú a fejéhez nyúlt, hogy levegye a sisakot. Lassított felvételként láttam az egészet, mintha direkt húzná az időt, hogy felfedje magát. Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mire megpillanthattam az arcát. A vérem ezerrel dobolt a fülemben az izgatottságtól.
- Szia! Én is örülök, hogy látlak!
Azt hittem a helyszínen elájulok a döbbenettől. Szürke szempár, vörös fürtök. Castiel!
- Ne... nem... te nem! - dadogtam zavartan. A szívem ki akart ugrani a helyéről. - Muszáj folyton az utamba kerülnöd?
- Ó, sajnálom. - vont vállat elbűvölően mosolyogva Castiel. Leszállt a motorról és szembe állt velem. - Mármint azt, hogy majdnem elgázoltalak. Lehet tréfa volt, lehet, nagyon siettem.
- Milyen értelmes magyarázat! - pufogtam mérgesen. - Nehogy azt hidd, hogy egy egyszerű "sajnálommal" el tudod intézni a dolgot! Rémálmaim voltak miattad, és ezt nem bocsátom meg neked! - túloztam el a dolgot szándékosan.
- Gyakran álmodnak rólam a lányok, de hidegen hagy! - legyintett az utálatos, beképzelt vöröske.
- Fú, de beképzelt valaki! - szóltam vissza neki.
- Vagány, éles nyelvű csaj vagy, úgy látom! - villantott rám megint egy mosolyt Mr. Nagymenő. - Tetszett, ahogy tegnap bemutattál. A legtöbben sírva hazaszaladtak volna. Viszont az nem volt valami kedves kívánság, hogy menjek az első fának. Amúgy meg ott voltam minden KRESZ vizsgán, és nagyon jól tudok motorozni.
- Mégis majdnem elütöttél! - hajtogattam a magamét kiakadva. Közben tovább sétáltunk.
- De csak "majdnem" és ez bizonyítja, tudok motorozni, és jók a reflexeim!
- Tudsz egy frászt! - kötözködtem még mindig. Nem tehetek róla, néha szörnyen makacs tudok lenni.
- Tényleg sajnálom. Egyszerűen nem tudom, mi ütött belém. Kérlek, bocsáss meg! Nem akarok ellenséges osztálytársakat. Ugye megbocsátasz?
- Még gondolkodom rajta! - válaszoltam piszkos kis mosoly kíséretében, és faképnél hagytam.
Castiel azonban nem adta fel, utánam jött és hamar utolért. Kezében a sisakkal lépkedett mellettem.
- Vivien, ne csináld ezt! Nem akarok haragot. Hogy tudnálak kiengesztelni? - kérdezte tőlem a vörös kitartóan. - Hívjalak el randira, motorozni, vagy megelégszel egy csókkal?
Felment az agyamban a pumpa. Mit képzel ez az alak? Dühösen megálltam és szembe fordultam vele. Azt hiszi, mindenki oda van érte, és a csókjaira áhítozik? Hát én nem! Most aztán emberére akadt!
- Idefigyelj, Mr. Nagymenő! Ne próbálj ilyen aljas módszerekkel megvesztegetni! Nálam ez nem vezet semmire! Ne játszd nekem a Casanovát, nem gerjedek rád! Csak hagyj békén! Nem mindegy neked, mit gondolok rólad, és haragszom-e?
- Egyáltalán nem mindegy, mert a haragosaim általában áskálódnak ellenem. - közölte lazán Cast.
- Csak nem hiszed, hogy én is ilyen vagyok? - kérdeztem tőle csalódottan.
- Nem tudom, de nem ismerlek. - szólalt meg most már nyugodtabban és halkabban Castiel. - Úgy veszem észre, nem vagy rossz csaj, és nem akarom, hogy haragudj rám. Nem lenne jó évkezdet, ha ellenségek lennénk. Már van nekem elég...
Igaza van. - gondoltam lenyugodva. - Kinek hiányoznak az állandó balhék és sértő beszólások? Nem cirkuszolhatok, mint egy durcás kisgyerek egy véletlen baleset miatt. Magamban már meg is bocsátottam neki, de úgy döntöttem, ezt nem közlöm vele rögtön.
Épp odaértünk, ahol a barátaim ültek, de szerencsére még hallótávolságon kívül voltak.
- Megbocsátasz? - kérdezte Castiel. Nem könyörgött, vagy kérlelt, csak lazán megkérdezte.
- Nem tudom, Castiel... Majd még meglátom.
- Nem lehetsz ilyen! Én egyenes választ kérek!
- De nem kapsz! - mosolyogtam rá kihívóan és odamentem Kimékhez. Tudtam, hogy nem akar fültanúkat, és nem fog utánam jönni.
A négy szempár kérdőn rám szegeződött.
- Még féltékeny leszek, kiscicám! Mit akartál Castieltől? - kérdezte rögtön Ken, amikor felvettem a földről a válltáskámat.
- Miről beszéltetek? - kíváncsiskodott Kim is, aki fekete vagány simléderes sapkát viselt a fején.
- Veszekedtek. - javította ki Peggy. - Tuti, hogy vitáztatok, de min?
- Tegnap majdnem elgázolt a motorjával, és most beolvastam neki. - közöltem a hírt, részletek nélkül.
- Jól tetted, Vivike! Meg kell tanítani az ilyen nagypofájú alakoknak, hogy nem csak az övék a világ!
- Én nem beszélnék így vele. Irtó helyes pasi! - áradozott Peggy.
Hogy eltereljem a szót, megkérdeztem, merre jártak tegnap. Kim mesélte el, hogy találtak egy jó kis kávézót, a Manhattant. Már voltam ott egyszer Tonyval, ha jól emlékszem. Ken rögtön meghívott, hogy délután nézzek be velük, de közöltem, hogy ma sem érek rá, mert Kim jön hozzám dumapartira. Persze rögtön Kentin is jönni akart, de leszereltük, hogy csaj buli lesz. Nemsokára megszólalt a csengő. Bementünk az aulába, de nem tudtuk, merre menjünk tovább. Gőzünk se volt arról, hogy merre van a kémia terem.
- Ti tudjátok merre kell mennünk? - lépett oda hozzánk Rosa és Leigh.
Reménytelenül csóváltam a fejem.
Szerencsére megérkezett Iris Lisával, és ő a szárnyai alá vett minket.
- Én ismerem a járást! A bátyám is itt tanult, úgyhogy kiismerem magam. - mosolygott ránk kedvesen Iris.
Castiel végszóra érkezett közénk és Irisbe karolt.
- Te vagy a mentőangyalom, Iriske, ne hagyd, hogy elkallódjak ebben a hatalmas kócerájban! Ugye nem baj, ha néha rajtad csüngök? - kérdezte Cast a lánytól kaján vigyor kíséretében. Lysander a háta mögött szakadt a röhögéstől.
Ki bánná, ha ez a két pasi rajta csüngene? - gondoltam fanyalogva.
- Te sosem voltál a terhemre. - mosolygott rá elpirulva Iris. - Neked bármikor segítek, bármiben.
Csak nekem volt nagyon kétértelmű ez a mondat???
Iris és Cast vezetésével felmentünk a második emeletre. Jobbra fordultunk, és már meg is találtuk a kémia termet. Ott várakoztunk, míg meg nem jött a tanár. Én és Kim a középső sor második padjában foglaltunk helyet, megint mögénk ült Viola és Ken, leghátul a sorunkban Lys és Castiel.
A magas, fekete hajú, tanár úr közölte velünk, hogy gyors tesztet kell írnunk. Gabriel és Dajan rögtön kifejezte nem tetszését, de Mr. Gordon közölte velünk, hogy nem jegyre megy a teszt, csak kíváncsi a tudásunkra. Kiosztotta a felmérő lapokat, és mi nyögve felé görnyedtünk.
Épp az ammónium klorid képletén törtem a fejem, amikor egy papírgombóc koppant előttem.
Kim kérdőn nézett rám.
- Ki a franc dobál?
- Nem tudom. - súgtam, és széthajtottam a papírfecnit.
- Erre írtak valamit! - állapította meg a barátnőm izgatottan. - Csak nem egy hódolód?
Csodálkozva meredtem az alig olvasható betűkre. Csak egy szó állt a papíron, de abból rögtön tudtam, ki küldte az üzenetet. "Megbocsátasz?" A szívem ezerrel beindult. Ezt csak Castiel küldhette. Hátra fordultam és Viola feje fölött a szürke szempárba pillantottam. Küldtem egy mosolyt, aztán előre fordultam, és a válaszon gondolkodtam. Legszívesebben egy egyszerű igennel válaszoltam volna, de kíváncsi voltam, mivel rukkol még elő Mr. Nagy Dumás. Egyszavas, de semmitmondó választ írtam: "Talán"
Összegyűrtem a papírt és Viola feje fölött, hátra sem fordulva eldobtam a kis papírgolyót.
- Ugye Castiel írta? - súgta a lényegre tapintva Kim. - És van egy olyan érzésem, hogy reggel nem mondtál el mindent.
- Nincs semmi több, csak nem bocsátottam meg neki, és most mindent elkövet, hogy kiengeszteljen. Nem akar haragosokat az osztályban. - súgtam a magyarázatot.
- És te ezt bevetted?
- Igen, mert szerintem ez az igazság. Tuti nem hazudik, legalábbis ezt súgják az ösztöneim.
- Biztos, hogy csak barátilag pedáloz nálad?
- Persze... Mi másért? - kérdeztem a gúnyosan mosolygó Kimtől.
- Lányok, hallgassatok ott középen! - szólt ránk a tanár.
Nem mertük tovább folytatni a beszélgetést, nehogy felbosszantsuk Mr. Gordont.
*Szünetben. *
Beálltam Kennel a büfé előtt a sorba. Míg vártuk, hogy kiszolgáljanak, kedves barátom rögtön megkérdezte, kivel leveleztem órán. Nem akartam magyarázkodni, ezért azt füllentettem, az ammónia képletét kérdezték a papíron, ráírtam, aztán visszapasszoltam. Már csak ketten álltak előttünk a sorban, amikor megkérdezte, kekszet, vagy csokit kérek-e. Azt válaszoltam, mindegy. Rengetegen préselődtek még utánunk, úgyhogy arrébb nyomtak. A büfé asztal felé löktek és a hátam nekiütközött valakijének. Mikor megfordultam, csodálkozva vettem észre, hogy a barna inges és halálfejes pólós Castiel az. A pillantása ördögien vonzó volt, tekintetétől szinte felforrt a vérem. A mosolyától pedig nem tudtam szabadulni.
- Szia, Vivien! - köszönt rám. - Kit vársz?
- Csak Kent.
Úristen! Hogy ez milyen hülyén hangzott!
- Á, értem. - bólintott Cast mindentudóan. - És megbocsátottál már?
- Tulajdonképpen még mindig orrolnom kellene rád, de már nem. Felejtsük el a dolgot, oké?
A vörös szépfiú mosolyogva bólintott.
- Rendben. Hálából megkaphatod a kólámat. - kezembe nyomta két decis poharát, aminek a negyedéből már hiányzott a barna kóla.
Semmi értelmét nem láttam annak, hogy megigyam az italát, de mivel olyan aranyosan nézett rám, elfogadtam a poharat. Megadóan kortyolgattam, miközben a pohár pereme felett egyenesen a szemébe néztem. Már csak 2-3 korty volt a fehér pohárban, amikor mellém lépett Ken, birtoklóan átölelte a derekam, és a kezembe nyomott egy kis tábla csokit.
- Mogyorós csokit hoztam, mert tudom, hogy az a kedvenced! - aztán kivette a kezemből a maradék kólát és megitta. - Ugye, ezt a keveset nekem adod?
Mivel már üres volt a pohár, mit mondhattam volna?
- Persze.
- Milyen óránk lesz? - kérdezte Castiel, szerintem csak azért, hogy Ken tisztában legyen vele, hogy az előbb velem beszélgetett.
- Számítástechnika a harmadikon. - válaszoltam gépiesen.
- Szuper! Imádom! - lelkesedett Kentin.
- Menjünk vissza Kimékhez, mert már biztos azt hiszik, hogy összebújtunk egy eldugott sarokban. - nevettem Kenre és elráncigáltam onnan.
A lépcső mellett egy padon tanyáztak kedvenc barátnőim, oda mentünk.
***
- Szép pár! - jegyezte meg Lysander Castielnek, amikor azt figyelte, hogy Viviék elhelyezkednek a lócán, majd a lány egy darab csokit dug Kentin szájába.
- Egész szép lenne, ha ez a Ken nem lenne mellette. - szólalt meg Cast gyilkos pillantásokkal.
Lysander már semmit sem értett. Mit akar a haverja ettől a csajtól?
***
Becsengettek és felmentünk a legfelső emeletre. Ott Kim a mosdóba rángatott, és kifaggatott a büfében történtekről. Készségesen elmesélten mindent, szóról szóra. A végén bevallottam, hogy idegesít Castiel pillantása, ha meg a közelébe kerülök, egyenesen megőrülök.
Mire kikecmeregtünk a mosdóból a többiek már bementek órára.
A francba, elkéstünk!
Bekopogtunk és Kim gyorsan azt füllentette a 35 év körüli fiatal tanár úrnak, hogy eltévedtünk. Peter Morgen megértő tanárnak bizonyult, csak leülésre parancsolt minket.
Kim rögtön le is vágódott Peggy mellé, mert a lány foglalta a helyet neki. Tanácstalanul néztem a másik két barátomra, de mellettük foglaltak voltak a székek. A tanár rám szólt, hogy üljek már le, hátul a sarokban van még egy hely. Arra fordultam amerre mutatott. Tényleg volt egy szabad hely, csakhogy pont Castiel mellett.
Te jó ég! Miért büntet a sors? Úgy látszik, a végzet kegyetlen játéka, hogy folyton az utamba kerül ez az arrogáns fickó. Durcásan vágódtam le a székre az önelégülten vigyorgó srác mellé.
- Ezt te rendezted így, ugye? - kérdeztem szemrehányóan.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett suttogva Cast.
- Elzavartad a haverjaidat, hogy ide kényszerüljek melléd!
- Álmodozz csak, kiscica! - vigyorgott a vöröske. - Hülye vagy, ha azt gondolod, pont veled akartam ülni! Honnan tudhattam volna, hová ülsz? Mehettél volna Peggy mellé, vagy a barátod Kentin is átadhatta volna a helyét. Különben is, öt perce még Lys ült mellettem, de meggondolta magát és átült Iris és Lisa közzé. Mondjuk megértem, hogy az én társaságom helyett a csajokat választotta.
Beláttam, hogy elhamarkodottan ítélkeztem. Lehet, igazat mond.
De akkor is idegesített, hogy mellette kell ülnöm!
Eközben a tanár elmondta, hogy minden órán a számítógépeken fogunk feladatokat csinálni. Nem rajongtam ezért, sosem vonzott a kockák világa.
Még egy órát végig szenvedtem Castiellel és a gépekkel, aztán német órára készülődve egy szinttel lejjebb letettük a táskánkat a terem elé. A falnak dőlve elfogyasztottam egy szendvicset. Azon járt az eszem, amit Cast mondott számtecken. "A barátod Kentin nem adja-e át a helyét". Szóval azt hiszi, mi egy pár vagyunk. Csak hadd higgye! Nagyobb biztonságban éreztem így magam Tőle.
Így legalább nem hiszi azt, hogy szabad préda vagyok és könnyedén megkaphat!
Megkaphat? Tényleg ez lenne a helyzet? Lehet, igaza van Kimnek, és akar tőlem valamit ez az önelégült macsó? Ezt valahogy én sem akartam elhinni. Majd pont én kellek egy ilyen menő csávónak!
Kentin már vagy tízszer a nevemen szólított, mire leesett, hogy hozzám beszél. Azt kérdezte ülök-e mellé és bambán rávágtam egy igent. Hamarosan be is csengettek, és megérkezett Irine tanárnő.
A teremben meglepődve vettük észre, hogy U alakban össze vannak tolva a padok, mi Kennel, Kimmel és a többiekkel az ablak alatt foglaltunk helyet, hosszú sorban egymás mellett. Tőlünk derékszögben, a tanári asztallal szemben helyezkedett el Leigh, Rosa, Gabriel, Melody, Alexy, Armin, Jade és Dajan. Velünk szemben a sorban Iris, Dakota, Cast, Lys, Charlotte, Lisa, Amber és Nathaniel. Hangos kacagásra lettem figyelmes szemből, így felpillantottam. Láttam, hogy Lysander nagyon jól szórakozik Charlotte-tal. A szemem megakadt a velem szemben ülő alakon. Ez már túl sok volt mára! Miért pont Castiel került közvetlenül szembe velem? Miért nem inkább Dakota, vagy Lys?
Kim az arcomra nézve leolvasta a gondolataimat.
- Kikészülök. - nyögtem neki halkan.
- Idegesít a pasi?
- Nagyon!
És hogy fokozódjon a szenvedésem, a tanárnő közölte velünk, hogy a szomszédos angol teremben is marad ez az ülésrend. A következő óra ráadásul utálatos matek volt. Ki nem állhattam ezt a tantárgyat, és mindig is csak épphogy kettes voltam belőle. Plusz a matek tanár sem volt szimpatikus, előre láttam, hogy nem leszek a kedvence. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak.
Órák után Kennel és Kimmel a kapuban vártuk Violát és Peggy-t. Nem messze tőlünk ott állt Cast motorja. Alighogy erre gondoltam, jött is a vörös ördög, egyik vállán hátizsákkal, a másik kezében a kék sisakkal.
Mikor már elég közel volt hozzánk, gyorsan Kenre akaszkodtam és három puszit nyomtam az arcára.
- Légy jó fiú, Kentin! Nem szeretném, ha a Manhattanben rád mászna valami csúnya cicuska! - viccelődtem.
Cast épp fellökte magát a motorjára, és a hátizsákjából előkotorta fekete bőrdzsekijét. Biztos voltam benne, hogy hallotta az evődésemet Kennel.
Kentin odafordult Castielhez.
- Csak nem a táskádban dugdostad a sisakod is?
- Dehogy! A büfés csaj vigyázott rá. Szívesen megőrzi nekem, míg tanulok.
Büfés csaj? Úgy éreztem, rám tör a féltékenység, és megfogadtam, holnap alaposan megnézem ki áll a büfés pultban. De nem lehetek féltékeny! Egyáltalán mire fel lennék az?
- Kentiiiin! - húztam el Casttól a haverom. - Nehogy már a motorok jobban érdekeljenek, mint én!
Kim értetlenkedve nézett rám. A tekintetéből kiolvastam a kérdését: mit művelsz, te dilis?
Nem törődtem vele, lesz még időnk erről beszélni.
Cast már nem is foglalkozott velünk, felbőgette a mocit és elhajtott.
- De utálom ezt az undok seggfejet! - pillantottam a suhanó motor után.
Gyors búcsúzkodás után Kimmel az oldalamon elindultunk haza. Útközben semleges dolgokról beszélgettünk. Épp elértük a kapunkat, amikor arra a berregésre lettem figyelmes, amit jól az eszembe véstem. Castiel suhant el mellettünk, és intett nekünk.
- Különös ez a srác. - jegyezte meg Kim, amikor befelé mentünk a járdán.
- Valóban. - hagytam rá. - Különleges vonzereje van.
- Kenék előtt mégis azt mondtad, hogy "utálom ezt a seggfejet"!
- Azt csak úgy mondtam, mert akkor úgy is éreztem.
- Én nem értelek, Vivi! Miféle játékot űzöl? Miért hitetted el a többiekkel, hogy utálod Castielt, és miért játszod a ribancot Cast előtt? - kérdezte Kim, amikor az előtérben lehúztuk a cipőnket.
- Hát... ezt még magam sem tudom.
Felmentünk a szobámba, ahol chipset majszolva az ágyamra hasaltunk. Először Kim mesélte el, mi történt vele a nyáron, aztán én is részletesen elmondtam, hogy hagyott el egy hónap után Martin a nálam sokkal idősebb és szőke bombázó Tamara miatt. Az egész sztorit még most hallotta először, hisz a nyáron a telefonba nem részleteztem neki a dolgot. A Kentines kalandomat hagytam utoljára. Elmondtam, hogy amikor Violáéknál nyaraltam, hamar összebarátkoztunk, sőt két napig mondhatni szerelem is volt. Bográcsoztunk minden este, és az alkohol hatására túl közel kerültünk egymáshoz. Emlékszem, hogy két estét is végig csókolóztunk. Jó volt akkor, de harmadik napra az idillnek vége lett, mert Ken haverjai meghívták a volt barátnőjét Mariat. A csaj persze olyan volt, mint a pióca, és rámászott a részeg Kenre. Én meg dacból felszedtem az egyik haverját Allant. Így szétválasztottak minket. Másnap megbeszéltük a történteket, rájöttem, hogy bár jól éreztem magam Kennel, nem szerettem. Persze erre ő is azt mondta, hogy jobb is így, és barátok maradtunk. Nem lenne értelme vele lenni, ha nem érzem azt a bizsergést mellette, amit szerelemnek hívnak. Hazajöttem és két hét múlva Viola értesített, hogy Maria elhagyta Kent valami másik pasi miatt. Engem meg hiába hívogatott Allan, leráztam. Éreztem, hogy ezek a fiúk nem az igaziak nekem.
Ja, és ez a nyár Violának is kedvezett. Megkapta élete első csókját Kentin egyik haverjától, Roberttől. Bár ők se voltak együtt sokáig, azért kalandos nyarunk volt.
Még sokáig beszélgettünk Kimmel, de szerencsére Castiel nem került szóba.
Nem tudtam volna megmagyarázni, mit is érzek pontosan iránta.
Szeretnék közelebb kerülni hozzá, de valahogy félek is tőle. Különös.
Talán kezdek megőrülni?
Beálltam Kennel a büfé előtt a sorba. Míg vártuk, hogy kiszolgáljanak, kedves barátom rögtön megkérdezte, kivel leveleztem órán. Nem akartam magyarázkodni, ezért azt füllentettem, az ammónia képletét kérdezték a papíron, ráírtam, aztán visszapasszoltam. Már csak ketten álltak előttünk a sorban, amikor megkérdezte, kekszet, vagy csokit kérek-e. Azt válaszoltam, mindegy. Rengetegen préselődtek még utánunk, úgyhogy arrébb nyomtak. A büfé asztal felé löktek és a hátam nekiütközött valakijének. Mikor megfordultam, csodálkozva vettem észre, hogy a barna inges és halálfejes pólós Castiel az. A pillantása ördögien vonzó volt, tekintetétől szinte felforrt a vérem. A mosolyától pedig nem tudtam szabadulni.
- Szia, Vivien! - köszönt rám. - Kit vársz?
- Csak Kent.
Úristen! Hogy ez milyen hülyén hangzott!
- Á, értem. - bólintott Cast mindentudóan. - És megbocsátottál már?
- Tulajdonképpen még mindig orrolnom kellene rád, de már nem. Felejtsük el a dolgot, oké?
A vörös szépfiú mosolyogva bólintott.
- Rendben. Hálából megkaphatod a kólámat. - kezembe nyomta két decis poharát, aminek a negyedéből már hiányzott a barna kóla.
Semmi értelmét nem láttam annak, hogy megigyam az italát, de mivel olyan aranyosan nézett rám, elfogadtam a poharat. Megadóan kortyolgattam, miközben a pohár pereme felett egyenesen a szemébe néztem. Már csak 2-3 korty volt a fehér pohárban, amikor mellém lépett Ken, birtoklóan átölelte a derekam, és a kezembe nyomott egy kis tábla csokit.
- Mogyorós csokit hoztam, mert tudom, hogy az a kedvenced! - aztán kivette a kezemből a maradék kólát és megitta. - Ugye, ezt a keveset nekem adod?
Mivel már üres volt a pohár, mit mondhattam volna?
- Persze.
- Milyen óránk lesz? - kérdezte Castiel, szerintem csak azért, hogy Ken tisztában legyen vele, hogy az előbb velem beszélgetett.
- Számítástechnika a harmadikon. - válaszoltam gépiesen.
- Szuper! Imádom! - lelkesedett Kentin.
- Menjünk vissza Kimékhez, mert már biztos azt hiszik, hogy összebújtunk egy eldugott sarokban. - nevettem Kenre és elráncigáltam onnan.
A lépcső mellett egy padon tanyáztak kedvenc barátnőim, oda mentünk.
***
- Szép pár! - jegyezte meg Lysander Castielnek, amikor azt figyelte, hogy Viviék elhelyezkednek a lócán, majd a lány egy darab csokit dug Kentin szájába.
- Egész szép lenne, ha ez a Ken nem lenne mellette. - szólalt meg Cast gyilkos pillantásokkal.
Lysander már semmit sem értett. Mit akar a haverja ettől a csajtól?
***
Becsengettek és felmentünk a legfelső emeletre. Ott Kim a mosdóba rángatott, és kifaggatott a büfében történtekről. Készségesen elmesélten mindent, szóról szóra. A végén bevallottam, hogy idegesít Castiel pillantása, ha meg a közelébe kerülök, egyenesen megőrülök.
Mire kikecmeregtünk a mosdóból a többiek már bementek órára.
A francba, elkéstünk!
Bekopogtunk és Kim gyorsan azt füllentette a 35 év körüli fiatal tanár úrnak, hogy eltévedtünk. Peter Morgen megértő tanárnak bizonyult, csak leülésre parancsolt minket.
Kim rögtön le is vágódott Peggy mellé, mert a lány foglalta a helyet neki. Tanácstalanul néztem a másik két barátomra, de mellettük foglaltak voltak a székek. A tanár rám szólt, hogy üljek már le, hátul a sarokban van még egy hely. Arra fordultam amerre mutatott. Tényleg volt egy szabad hely, csakhogy pont Castiel mellett.
Te jó ég! Miért büntet a sors? Úgy látszik, a végzet kegyetlen játéka, hogy folyton az utamba kerül ez az arrogáns fickó. Durcásan vágódtam le a székre az önelégülten vigyorgó srác mellé.
- Ezt te rendezted így, ugye? - kérdeztem szemrehányóan.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett suttogva Cast.
- Elzavartad a haverjaidat, hogy ide kényszerüljek melléd!
- Álmodozz csak, kiscica! - vigyorgott a vöröske. - Hülye vagy, ha azt gondolod, pont veled akartam ülni! Honnan tudhattam volna, hová ülsz? Mehettél volna Peggy mellé, vagy a barátod Kentin is átadhatta volna a helyét. Különben is, öt perce még Lys ült mellettem, de meggondolta magát és átült Iris és Lisa közzé. Mondjuk megértem, hogy az én társaságom helyett a csajokat választotta.
Beláttam, hogy elhamarkodottan ítélkeztem. Lehet, igazat mond.
De akkor is idegesített, hogy mellette kell ülnöm!
Eközben a tanár elmondta, hogy minden órán a számítógépeken fogunk feladatokat csinálni. Nem rajongtam ezért, sosem vonzott a kockák világa.
Még egy órát végig szenvedtem Castiellel és a gépekkel, aztán német órára készülődve egy szinttel lejjebb letettük a táskánkat a terem elé. A falnak dőlve elfogyasztottam egy szendvicset. Azon járt az eszem, amit Cast mondott számtecken. "A barátod Kentin nem adja-e át a helyét". Szóval azt hiszi, mi egy pár vagyunk. Csak hadd higgye! Nagyobb biztonságban éreztem így magam Tőle.
Így legalább nem hiszi azt, hogy szabad préda vagyok és könnyedén megkaphat!
Megkaphat? Tényleg ez lenne a helyzet? Lehet, igaza van Kimnek, és akar tőlem valamit ez az önelégült macsó? Ezt valahogy én sem akartam elhinni. Majd pont én kellek egy ilyen menő csávónak!
Kentin már vagy tízszer a nevemen szólított, mire leesett, hogy hozzám beszél. Azt kérdezte ülök-e mellé és bambán rávágtam egy igent. Hamarosan be is csengettek, és megérkezett Irine tanárnő.
A teremben meglepődve vettük észre, hogy U alakban össze vannak tolva a padok, mi Kennel, Kimmel és a többiekkel az ablak alatt foglaltunk helyet, hosszú sorban egymás mellett. Tőlünk derékszögben, a tanári asztallal szemben helyezkedett el Leigh, Rosa, Gabriel, Melody, Alexy, Armin, Jade és Dajan. Velünk szemben a sorban Iris, Dakota, Cast, Lys, Charlotte, Lisa, Amber és Nathaniel. Hangos kacagásra lettem figyelmes szemből, így felpillantottam. Láttam, hogy Lysander nagyon jól szórakozik Charlotte-tal. A szemem megakadt a velem szemben ülő alakon. Ez már túl sok volt mára! Miért pont Castiel került közvetlenül szembe velem? Miért nem inkább Dakota, vagy Lys?
Kim az arcomra nézve leolvasta a gondolataimat.
- Kikészülök. - nyögtem neki halkan.
- Idegesít a pasi?
- Nagyon!
És hogy fokozódjon a szenvedésem, a tanárnő közölte velünk, hogy a szomszédos angol teremben is marad ez az ülésrend. A következő óra ráadásul utálatos matek volt. Ki nem állhattam ezt a tantárgyat, és mindig is csak épphogy kettes voltam belőle. Plusz a matek tanár sem volt szimpatikus, előre láttam, hogy nem leszek a kedvence. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak.
Órák után Kennel és Kimmel a kapuban vártuk Violát és Peggy-t. Nem messze tőlünk ott állt Cast motorja. Alighogy erre gondoltam, jött is a vörös ördög, egyik vállán hátizsákkal, a másik kezében a kék sisakkal.
Mikor már elég közel volt hozzánk, gyorsan Kenre akaszkodtam és három puszit nyomtam az arcára.
- Légy jó fiú, Kentin! Nem szeretném, ha a Manhattanben rád mászna valami csúnya cicuska! - viccelődtem.
Cast épp fellökte magát a motorjára, és a hátizsákjából előkotorta fekete bőrdzsekijét. Biztos voltam benne, hogy hallotta az evődésemet Kennel.
Kentin odafordult Castielhez.
- Csak nem a táskádban dugdostad a sisakod is?
- Dehogy! A büfés csaj vigyázott rá. Szívesen megőrzi nekem, míg tanulok.
Büfés csaj? Úgy éreztem, rám tör a féltékenység, és megfogadtam, holnap alaposan megnézem ki áll a büfés pultban. De nem lehetek féltékeny! Egyáltalán mire fel lennék az?
- Kentiiiin! - húztam el Casttól a haverom. - Nehogy már a motorok jobban érdekeljenek, mint én!
Kim értetlenkedve nézett rám. A tekintetéből kiolvastam a kérdését: mit művelsz, te dilis?
Nem törődtem vele, lesz még időnk erről beszélni.
Cast már nem is foglalkozott velünk, felbőgette a mocit és elhajtott.
- De utálom ezt az undok seggfejet! - pillantottam a suhanó motor után.
Gyors búcsúzkodás után Kimmel az oldalamon elindultunk haza. Útközben semleges dolgokról beszélgettünk. Épp elértük a kapunkat, amikor arra a berregésre lettem figyelmes, amit jól az eszembe véstem. Castiel suhant el mellettünk, és intett nekünk.
- Különös ez a srác. - jegyezte meg Kim, amikor befelé mentünk a járdán.
- Valóban. - hagytam rá. - Különleges vonzereje van.
- Kenék előtt mégis azt mondtad, hogy "utálom ezt a seggfejet"!
- Azt csak úgy mondtam, mert akkor úgy is éreztem.
- Én nem értelek, Vivi! Miféle játékot űzöl? Miért hitetted el a többiekkel, hogy utálod Castielt, és miért játszod a ribancot Cast előtt? - kérdezte Kim, amikor az előtérben lehúztuk a cipőnket.
- Hát... ezt még magam sem tudom.
Felmentünk a szobámba, ahol chipset majszolva az ágyamra hasaltunk. Először Kim mesélte el, mi történt vele a nyáron, aztán én is részletesen elmondtam, hogy hagyott el egy hónap után Martin a nálam sokkal idősebb és szőke bombázó Tamara miatt. Az egész sztorit még most hallotta először, hisz a nyáron a telefonba nem részleteztem neki a dolgot. A Kentines kalandomat hagytam utoljára. Elmondtam, hogy amikor Violáéknál nyaraltam, hamar összebarátkoztunk, sőt két napig mondhatni szerelem is volt. Bográcsoztunk minden este, és az alkohol hatására túl közel kerültünk egymáshoz. Emlékszem, hogy két estét is végig csókolóztunk. Jó volt akkor, de harmadik napra az idillnek vége lett, mert Ken haverjai meghívták a volt barátnőjét Mariat. A csaj persze olyan volt, mint a pióca, és rámászott a részeg Kenre. Én meg dacból felszedtem az egyik haverját Allant. Így szétválasztottak minket. Másnap megbeszéltük a történteket, rájöttem, hogy bár jól éreztem magam Kennel, nem szerettem. Persze erre ő is azt mondta, hogy jobb is így, és barátok maradtunk. Nem lenne értelme vele lenni, ha nem érzem azt a bizsergést mellette, amit szerelemnek hívnak. Hazajöttem és két hét múlva Viola értesített, hogy Maria elhagyta Kent valami másik pasi miatt. Engem meg hiába hívogatott Allan, leráztam. Éreztem, hogy ezek a fiúk nem az igaziak nekem.
Ja, és ez a nyár Violának is kedvezett. Megkapta élete első csókját Kentin egyik haverjától, Roberttől. Bár ők se voltak együtt sokáig, azért kalandos nyarunk volt.
Még sokáig beszélgettünk Kimmel, de szerencsére Castiel nem került szóba.
Nem tudtam volna megmagyarázni, mit is érzek pontosan iránta.
Szeretnék közelebb kerülni hozzá, de valahogy félek is tőle. Különös.
Talán kezdek megőrülni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése