Kivételesen megreggeliztem anyukámmal és az öcsémmel. Apa már elment dolgozni, a bátyám gondolom még szundikált.
Határozottan eldöntöttem, ma olyat játszok, hogy megfeledkezem Castielről.
Mikor beértem a suliba, már olyan volt az udvar, mint egy felbolydult hangyaboly. A szokatlanul nyárias idő mindenkit kicsalt a friss levegőre. Kimék még nem voltak sehol, de szerencsére ma sem unatkoztam egyedül. Ezúttal Leigh és Rosa jött oda hozzám. Jó fej volt mindkettő, hamar megtaláltam velük a közös hangot. Tíz perc múlva befutott Viola, Ken és Kim. Gyors üdvözlés után feltűnt, hogy Peggy nincs velük. Közölték, hogy reggel nem volt a buszmegállóban, nem tudják hol van. Nem is baj, nekem nem túl szimpi a csaj, csak elviselem, mert Kim barátnője.
- Milyen óránk lesz? - kérdezte a farmer térdnadrágos és terep mintás felsős Kim.
- Fizika. - mondta nem túl lelkesen a fehér ruhás Rosa.
- Fúj! - nyavalygott Kentin is.
- Ráadásul ma már hét óránk lesz. - mondta Rosaly. - Ebben a jó időben vétek bent szenvedni... És támadt egy szupi ötletem! - ujjongott a fehér hajú lány. - Délután mehetnénk strandolni! Ti, mi, meg Gabriel. Nagyon jó a Körúti Strand.
- Klassz ötlet! - vidult fel rögtön Kentin. - Van egy robogóm, azzal bejövök a városba.
- Én jövök, és rábeszélem Alexet is! - lelkesedett Kim is.
Viola még ódzkodott a válasszal, én meg persze azonnal igent mondtam. Strandolni jóóó!
- Szóljunk a többieknek is! - javasolta Kentin.
- Ne! - kiáltottam erre ijedten. Még csak az kéne, hogy Castiel is ott legyen! Előtte amúgy se szívesen flangálnék fürdőruciban. Már a gondolattól is agybajt kaptam.
- Ne is! - értett egyet szerencsére Rosa. - Nem akarom, hogy bizonyos kényeskedők, vagy vagányok elszúrják a szórakozásunkat! Ha szóltok is valakinek a programunkról, normálisoknak, Ambernek semmiképp se említsétek, hova készülünk.
- Rendben. - mondtuk Kimmel egyszerre.
- Jó buli lesz! - mosolygott Leigh.
- Hol lesz jó buli? - lépett mellénk az emlegetett szamár. Amber almazöld blúzt viselt, bézs csőnadrággal, és tele volt aggatva csili-vili ékszerekkel, mint egy karácsonyfa.
- Sajnos nem a közelben. - füllentette rögtön Rosa.
- Jó unalmasok vagytok! - méregetett minket fancsalodva a platina szöszi. - Nem is értem, Leigh, mit eszel ezen a kis béna libán. - mutogatott Rosára.
Láttam, hogy Rosaly legszívesebben ráugrott volna, hogy jól megtépje, de Leigh nyugtatóan magához ölelte.
- Nyugi, kicsim! Amber fele annyit sem ér, mint te! Ne törődj a kígyó nyelvével, nem mérgező.
- Nem hiszem el, hogy ezt gondolod! - fújt Amber és otthagyott minket, visszament Lisáékhoz, akik kicsit messzebb álltak tőlünk. Én meg csodálkoztam. Nem gondoltam volna, hogy Ambernek tetszik Leigh, pedig a szavaiból ez jött le. Miért olyan pasi kéne neki, aki a másé?
- Ez a némber csak akkor boldog, ha valakit fikázhat. Elég utálatos. - grimaszolt Ken barátom.
Becsengettek, s mi csapatostól mentünk a fizika teremhez.
Kimmel az ablak felőli padsorba ültünk, előttünk Melody és Capucine, mögöttünk Dajan és Gabriel.
A tanár mindenkitől kérte a házi feladatot, egyesével ki kellett vinnünk az asztalához. Ez tiszta dedó!
Persze akié nem volt kész, karót kapott. Nem figyeltem a sorra, az enyém már túl jutott a tanár kezén, kaptam rá egy hármast, de amikor Castiel került elé, nem álltam meg, hogy ne pillantsak fel a könyvemből.
A tanár szúrósan nézett álmaim netovábbjára.
- Mi van, fiam, hol a feladat? - kérdezte Mr. Webster.
- Itt. - mutatott a kitöltetlen feladatsorra lazán Castiel.
- De ez nincs megoldva!
- Elfelejtettem. - jött megint egy hanyag válasz Casttól.
- Ez nem mentség! Te is kapsz egy egyest, mint a másik két jó madár, Kentin és Jade. Remélem, ebből megtanuljátok, mi is az a házi-feladat!
Castiel összekapta a füzetét és lehajtott fejjel hátrafelé indult a helyére, de a padom mellett lelassított, és szúrós szemmel nézett rám.
- Ez miattad volt. Kösz, szívi!
- Nem éppen! Én nem tehetek róla, hogy nem csináltad meg! - nyelveltem vissza azonnal. Ez már úgy látszik reflexből jött nekem.
- De miattad! - küldött felém még egy gyilkos pillantást, majd a helyére ment, mert a tanár szerintem épp üvöltözni készült velünk.
Kim meredt szemekkel pislogott rám.
- Ez mi volt?
- Ez... csak egy kis vita.
- Csöndet kérek! - kiáltott a tanár.
Az óra utolsó részében, amikor feladatokat kellett megoldanunk, mindenki duruzsolt körülöttünk, ezért energiabomba barátnőm hátrafordult Gabrielhez. A délutáni lubickolásunkat tervezték. Persze Dajan is felkapta a fejét és követelte, hogy ne hagyjuk ki. Kim meg csak sugárzóan mosolygott és közölte vele: "Mivel te jó fej vagy, jöhetsz." Aztán már ment az örömködés, mert ők már jártak ott. Csúszdákról meg mély vizű medencékről dumcsiztak.
Következő óránk töri volt, aztán két németet izzadtunk végig, és ha már izzadás, akkor utána tesi óránk volt. A hatodik matek, és végül egy unalmas biológia óra. Mikor végre hazamehettünk a mi kis csapatunk a kapuban gyülekezett, hogy megbeszéljük, mikorra legyünk a strand előtt.
Castiel elrobogott mellettünk a Yamahával, és a meleg ellenére kirázott a hideg. Na, ennyit a nem veszek róla tudomást fogadalmamról.
Míg bambultam, Viola közölte, hogy nem tud jönni, mert vigyáznia kell a kishúgára.
- Akkor csak heten leszünk. - számolt gyorsan Rosa.
- Nem éppen. - közölte Kim. - Fizika órán elszóltam magam Dajan előtt, ő is jönni akar.
- Nekem szólt nemrég, hogy tutira jön, Nathaniellel. - mondta Leigh.
Húúú! Nath! Örülök neki. - csillant fel a szemem.
- Ők okésak. - bólintott rá Rosa. - És még szóltam Capucine-nak is, azért, hogy ne legyenek többségbe a fiúk.
Mind rábólintottunk és megbeszéltük, hogy négy körül gyülekezünk a pénztárnál.
Mikor hazaértem, a kapuban ugyanaz fogadott, mint tegnap: Tony a kapuban állt, a járdán meg Castiel a motorja oldalának dőlve.
- Szia, hugica! - köszönt rám a tesóm.
- Szia, bátyuska! - üdvözöltem én is gúnyosan.
- Helló, én is itt vagyok! - szólt rám Cast, teljesen feleslegesen, mert ugye, nem lehet nem észrevenni.
- Na, és akkor mi van?
A vörös vagány nem tett megjegyzést a durva hangnememre, mással jött elő.
- Köszi a karót fizikából. Nagyon segítőkész voltál!
- Ne kezdd, megint, nem érdekelsz! - legyintettem és gyorsan bespuriztam a házba.
Mivel anyu dolgozott, nem számítottam jó kajára a hűtőben, így jobb híján belöktem a mikróba egy saját készítésű melegszendvicset. Mire megmelegedett, gyors ütemben átöltöztem. Felvettem neon sárga kétrészes bikinimet, rávettem egy fekete csipkés, átlátszó felsőt és egy fehér miniszoknyát. Körömcipőbe bújtam. Virágos strandtáskámba dobtam egy lábujjas papucsot, törölközőt, napszemüveget és egy felfújható labdát. Gyorsan elnyámmogtam szerencsétlen kis szendvicsem, és már rohantam is. Persze a kapuban még mindig ott tanyáztak a fiúk. Cast pillantott meg először, amikor a járda végére értem, és elismerően füttyentett.
Antony is felém fordult.
- Ejha, húgi! Ilyen dögös szerkóban, biztos randira készülsz.
- És ha igen, akkor mi van, bratyókám? Tudtommal, nem szólsz bele a magánügyeimbe!
- És kinek a kedvéért csípted ki magad? - kérdezte Castiel kíváncsian.
Nocsak! Ez érdekel, mi? - gondoltam örömmel és önelégülten. - Na, fene!
- Ki mondta, hogy egy pasiról van szó? - kérdeztem kicsit beképzelten. Nyeregben éreztem magam.
- Több? - vigyorgott Tony kajánul.
- Rátenném a nyakam, hogy a béna Bruce Willis imitátor, Kentin az egyik. - találgatott Cast.
- Ne fikázd! - pöccentem be rögtön, amiért a haveromat gúnyolja. - Ken jó fej. Nem érdekel a véleményed, én kedvelem. És ha tudni akarod, a többi srác is mind értelmes és kedves, nem úgy, mint te! Jobb, ha nem is pazarolom az időm rád, mert még elkések!
- Szia! - intett utánam a bátyám.
- Jó szórakozást, és legyél jó kislány! - kérte Castiel pimasz félmosoly kíséretében.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül, megtorpantam és visszafordultam.
- Hidd el, jól fogok szórakozni, de azt nem ígérem, hogy jó kislány leszek... nem tudnék az lenni. - nevettem "sátánian" és otthagytam őket.
Mire odaértem a strandhoz Ken, Rosa, Leigh, Gabriel, Dajan és Nathaniel már ott voltak. Együtt vettük meg a belépőjegyeket. Alig léptünk be a strandra, Kim futott utánunk, maga után húzva Alexet.
Alex kicsit magasabb volt, mint Kim, rövid fekete hajú, barna bőrű, kék szemű srác. Már régebbről ismertem a fiút, hisz régen egy utcába laktunk Roswellben, és néha Tony is haverkodott vele. Örömmel üdvözöltem őket, aztán elmentünk felderíteni a terepet. Büfé, bazár és fagyi árus, meg minden, ami kell a jó hangulathoz. Gyorsan béreltünk két öltözőkabint, egyet nekünk csajoknak, egyet a fiúknak. Ruháinkat és értékeinket ott hagytuk, csak a törölközőket meg a táskákat vittük a medencékhez. Szerencsére nem voltak sokan, hisz már a szezon végén voltunk. Megcéloztuk a legközelebbi medencét, amiben derékig érő volt a víz és letanyáztunk a szélénél. Volt itt minden: három nagy meleg vizes medence, egy kicsi a gyerekeknek, egy hideg vizes, ami nagyon mélynek tűnt és egy bazi nagy tekergős csúszda.
Mi csajok már javában a törölközőkön fetrengtünk, amikor odaértek hozzánk a fiúk.
- Nézzétek srácok, ezeket a gyönyörű sellőket! - vigyorgott Dajan.
- Gyertek, csobbanjunk egyet! - javasolta rögtön a fekete térdnadrágos Ken.
- Én megyek! - nyújtotta a kezét Kim a párjának, hogy az felhúzza, és már visítva rohantak is a medencébe. Nem is Kim lenne!
Dajan, Ken és Nath rögtön követték a példájukat.
- Én maradok. - közölte Rosa. - Leigh, bekened a hátam naptejjel?
- Ezer örömmel, drágám! Az úszás még várhat.
Én is velük maradtam, kifeküdtem a napra. Gabrielnek se volt még kedve csobbanni, így lehasalt mellém. Gondolom, inkább az én társaságomat választotta, mint a gerlepárét. A sötétbarna hajú srác mellettem nagyon jóképű volt. Úgy nézet ki, mint Toya, a kedvenc anime szereplőm.
Persze, hogy kibukott belőlem a kérdés, hogy miért nincs barátnője. Erre azt válaszolta, hogy nem akarja lekötni magát.
- Tudtommal neked sincs senkid. - mondta aztán Gabriel.
- Mert jelen pillanatban senki sem teper rám. - nevettem. - Ráadásul, válogatós vagyok, mert már csalódtam emberekben.
A beszélgetésünk abba maradt, mert Dajan és Nathaniel jött oda hozzánk, de nem a víz felől, hanem a büfétől. Dajan egy hamburgert csámcsogva a műanyag nyugágyba vetette magát, míg Nath a plédem végébe ült. Annyi hely van, miért jött ilyen közel? - furcsállottam. Felültem, és a szemébe néztem.
Mosolygós szemei szinte rám ragyogtak. Vizes hajából az arcába csöpögött a víz, és nagyon aranyosnak találtam.
- Ezt neked hoztam. - szólalt meg bátortalanul Nathaniel.
Annyira az arcát figyeltem, hogy csak most vettem észre, a kezében két Cornetto jégkrémet, az egyiket nekem nyújtotta.
- Kösz! - vettem el tőle és hálásan rámosolyogtam. Kicsomagoltam a jégkrémemet. - Vaníliás! Imádom!
- Én is. - viszonozta a mosolyomat a kis herceg. - Úgy látszik, van bennünk valami közös.
Élveztem a helyes fiú figyelmét, ezért flörtölni kezdtem vele.
- Szerintem, ha keresünk, akad több közös pont is bennünk.
- Keressünk. - vigyorgott Nath szívdöglesztően.
Ekkor Kentin vetette közénk magát. Csurom vizesen a lábaim előtt landolt. A hajából kirázta az összes vizet úgy, hogy minden csepp rajtam és Nathanielen kössön ki, és mikor ezt befejezte csak egy "hú-t" nyögött. Rosa meg Leigh ekkor otthagyott minket.
- Hú, bizony, te vadállat! - kiáltottam rá mérgesen.
- Most mi van? Mit kényeskedsz?
Inkább nem válaszoltam, nem akartam összeveszni Kennel. Gondoltam egyet és a táskámból kivettem a felfújható lasztit. Kentinnek adtam.
- Inkább ezzel játssz! - kértem.
- De csak, ha ti is jöttök! - vágta szinte Nath fejéhez a lapos Pepsi labdát Kentin.
A dobás hatására, az ijedségtől a szőke srác ugrott egyet, így nekem lökődött, míg a jégkréme a földön landolt. Nathaniel karja súrolta a melleimet, így mindketten zavarba jöttünk a hirtelen közelségtől. Mint két idióta, úgy próbáltunk elhúzódni egymástól. Ken csak kacagott rajtunk, aztán fogta magát és a medencébe ugrott. Egyenesen Alex nyakába landolt, aki viszont magával rántotta a víz alá a piros bikinis Kimet is. Ezek hárman aztán hatalmas fröcskölésbe, birkózásba kezdtek, így szinte minden idegen elmenekült a környékről. Eközben visszavettem Nathtól a labdát.
- Felfújom, fogd meg a jégkrémem! Ehetsz is belőle, ha már a tiéd odalett. - jelentettem ki.
Meg voltam lepődve magamon. Még sosem beszéltem ilyen könnyedén és csábítóan senkivel. Miért tudok így viselkedni Nathaniellel, és Castiellel miért nem?
Elkezdtem felfújni a lasztit, de közben felette szemeztem Nath-tal, aki a fagyimat fogyasztotta éppen.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy Nathaniel valami másra figyel a hátam mögött, de nem volt időm feldolgozni ezt a csalódást, mert jött Kentin, elkapta a lábam, Nathaniel a karjaimat és elkezdtek a víz felé cipelni. Hiába kapálóztam, visítoztam, erősebbek voltak nálam. Ken kaján vigyorából már tudtam, hogy ő vette rá Nathot, hogy ezt tegyék velem.
- Gyere, Gabriel, segíts nekünk, mert nem bírunk a sellőnkkel! - kiáltott Kentin. - Ideje csobbannod, Vivien! Viszlát!
Így történt, hogy a három fiú belökött a vízbe.
Sok vizet nyelve elmerültem, aztán prüszkölve, levegő után kapkodva bukkantam fel.
Mellettem Rosa, Leigh, Kim és Alex egy kislabdát dobáltak a vízben.
- Látom, te is megérkeztél! - nevetett rám Kim.
- És sikeresen landoltál! - kontrázott Alex.
Gabriel, Ken és Nathaniel a medence szélén álltak, és engem röhögtek.
- Ez nagyon jó volt, meg kéne ismételni! - hahotázott Kentin.
- Ja-ja! Még két-három ilyen ugrás, és indulhatsz az olimpián toronyugrásban, Vivien! - csusságolt Gabriel is. És ettől csak még mérgesebb lettem. Mikor elkezdtem feléjük közeledni, Nathaniel már sejtette, hogy akarok valamit.
- O-Ó! Attól félek, a mi kis vízi tündérünk bosszút fog állni rajtunk. - sandított rám Nath vidáman.
- Erre mérget vehettek! - kiáltottam, amikor már közvetlenül előttük lubickoltam.
Elkezdtem hevesen csapkodni, hogy a vízzel jól becsápoljam őket. - Most megkapjátok!
- Boszorka! - kiáltotta Nathaniel. A vízbe ugrott, egyenesen felém és nyakamnál fogva lerántott magával a víz alá. A víz alatt hevesen ráncigáltuk egymást, de hamar feladtam, mert úgy éreztem, megfulladok. Levegő után kapkodva bukkantam elő. Nathot nem láttam sehol, de akkor megragadta a bokám. Bosszúból lenyúltam, és a hátába mélyesztettem a körmeim. Ez hatott, Nathaniel rögtön a felszínen kötött ki a fájdalom hatására. Olyan közel bukkant fel előttem, hogy a felső testünk teljesen összeért. Szinte összesimultunk, s mélyen egymás szemébe néztünk.
A meghitt jelenetünket az zavarta meg, hogy Kentin a partról Nath fejéhez vágta a Pepsis labdám.
- Kentin! Ez már túlzás! Ki akarsz cseszni velem? - kiáltottam oda a zöld szemű vigyorgógépnek.
- Szerintem inkább csak féltékeny! - jegyezte meg Nathaniel.
- Játszunk, gyerekek! - szólt oda mindenkinknek a lila bikinis Rosa. - Osztódjunk két csapatra, és harcoljunk a labdáért!
- Szuper ötlet! - egyezett bele rögtön Kim.
Ekkor Dajan jött a nagy csúszdás medence felől a rózsaszín egy részes fürdőruhás Capucine-nal és egy másik csajjal.
- Mi is játszanánk! - kiáltott nekünk Dajan.
- Persze, gyertek! - bólintott Leigh.
- Szia, Capucine! - köszönt Ken, aki épp most ugrott be mellénk a vízbe.
- Helló, mindenki! - mosolygott ránk Cape. - Nem volt kedvem egyedül jönni, így elhoztam egy barátnőm, a neve Deborah.
A lányra meredtem, akit most mutattak be nekünk. Pamela Anderson testalkatú, barna hajú, kékes-zöld szemű, félig feltűzött hajú, fehér bikinis, feltűnő jelenség volt. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, így elsőre.
- Gyertek már játszani, mert ránk esteledik! - türelmetlenkedett Alex.
Így a két lány bejött hozzánk és mi két csapatra osztódtunk. Rosa és Nathaniel lett a két csapatkapitány. Én Rosaly csapatába kerültem, ahogy Leigh, Kim, Alex, és Kentin is. Dajan, Gabriel, Capucine és Deborah Nathanielhez került.
- Először nálunk a labda! - kapta ki a kezemből Nath.
- Te piszok, ellenem vagy? - nevettem rá.
- Csak a játékban, kislány, de amúgy nem.
- Ne enyelegjetek már, mert megöl az unalom! - szólt ránk Kentin.
Így hát belekezdtünk a játékba. Nath csapata egymásnak passzolgatta a labdát, mi meg próbáltuk elszedni tőlük. Alex és Kentin bekerítették Deboraht, és sikeresen megszerezték a lasztit. Most nálunk volt a labda, Kim adta nekem, én tovább Kennek. A társaim aztán sorra adogatták egymásnak a labdát, de azt vettem észre, hogy egyre többször kihagytak. Méghozzá azért, mert Nathaniel ügyesen blokkolt a játékból, barátaim nem merték nekem dobni, mert Nath csak erre várt. Már-már zavarba ejtően közel került hozzám "az ellenség". Éreztem, hogy a mellkasa a hátamhoz tapad.
- Hé, te fiú... te élvezed ezt a helyzetet? - sandítottam hátra a srácra.
Nathaniel szája széles mosolyra húzódott.
- Most tagadjam le?
- Úgy rám másztál, hogy ez már szabályellenes! - kötekedtem vele.
- Nem az. - vigyorgott a szőke hercegem. - Ezt nevezik szoros emberfogásnak!
Csak nevettem, nem akartam visszavágni, vagy adni alá a lovat, hisz nem is tudtam hirtelen, hogy akarok-e valamit ettől a sráctól.
- Fogd meg, Vivi! - kiáltott rám Leigh, és már röpült is felém a labda.
Nyújtózkodtam, hogy elérjem a magasan repülő gumilabdát, de velem együtt Nathaniel is. Hogy feljebb emelkedjen, automatikusan a derekamba kapaszkodott és ettől zavarba jöttem. De észbe kaptam és gyorsan lecsaptam a labdára.
- Jeee, az enyém! - diadalmaskodtam, és már tovább is löktem Kimnek. A víz alatt Nath továbbra is ölelt, mint aki ott felejtette a kezét.
- Nathaniel, ne heveskedj! - súgtam oda neki, miközben figyelmeztetően bokán rúgtam.
Láttam rajta, hogy mondana valamit, de a hangos ováció megzavart minket. Az öröm oka az volt, hogy Dajan egy ügyes mozdulattal elcsaklizta Kentin orra elől a lasztit. Onnan meg Nathanielhez jött a labda.
- Nathaniel! Most játszol vagy csajozol? - ordított rá Dajan.
Nath nevetett.
- Mindkettő! Nekem megy egyszerre a kettő!
- Kétlem. - rótta a másik csapattárs, Gabriel. - A kezdő dobás óta most van először nálad a labda! Figyelj már jobban! Nem akarok kikapni!
- Ez azért van, mert mi a szoros emberfogást gyakoroljuk! - vágott vissza a szőke herceg.
Rosa, Kim és Alex jót nevettek ezen.
- Passzold ide, Nath! - kérte Capucine.
És hogy ezt ne tudja megtenni, szembe fordultam ellenfelemmel és hadonászni kezdtem a szeme előtt, majd ugráltam is, hogy elérjem a labdát.
- Mi kéne, ha volna? - vigyorgott Nath pajkosan. Elém lóbálta a labdát. - Ez kéne? Gyere, vedd el!
Ki kell találnom valamit! Meg kell szereznem a csapatnak a pontot.
Megvan! A pasik egyformák, van egy előnyöm! - gondoltam diadalmasan. Addig nyújtózkodtam, míg a végén teljesen összetapadtunk. Szándékosan préseltem magam hozzá.
- Ó, mindjárt elsüllyedek! - kiáltottam színészkedve, és egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, míg a másik kezemet végig húztam a lapockáján. A hatás nem marad el, Nath megborzongott és ezt kihasználva a nyakában pihenő kezemmel lecsaptam a labdára és megszereztem.
- Ez oltári volt, Vivien! - kacagott Kim.
- Ügyes cica! - rikkantott Kentin is.
- Ez szabálytalan húzás volt! - helytelenkedett Dajan. - Ez csábítási trükk volt, nem érvényes!
- De az! - nevetett Rosaly. - Itt nincs is szabály! Meg kell szerezni a labdát bármi áron, és Vivi ügyes volt és leleményes.
Még egy jó darabig játszottunk, aztán kitaláltuk, hogy kipróbáljuk a csúszdát.
Féltem egy kicsit, de Nathaniel biztatott, hogy jó móka lesz, és vigyáz rám.
Kim és Alex együtt csúsztak le előttünk. Valahogy már attól szédültem, ahogy utánuk néztem.
Már épp meg akartam gondolni magam, amikor Nath biztatóan megfogta a kezem és rám mosolygott. Ez hatott. Kicsit megfeledkeztem a félelemről, de mint kiderült, ez csak figyelemelterelés volt, mert a következő percben Nathaniel a hátára kapott és szaladt velem a csúszda végéig. Félelmetes volt a kanyargós csúszás, de mivel volt kibe kapaszkodnom, a végére egész megtetszett a dolog.
Mikor leértünk, izgatottan és vidáman kacagva fordultam Nath felé. Még az sem vette el a jókedvem, hogy hatalmasat csattantunk a hideg vízben.
- Wow! Ez király volt! Menjünk még egy kört!
- Így megkedvelted?
- Mit vagy kit? - kérdeztem kacéran.
- Hát engem.
- Ó, igen!
- Én meg már azt hittem, a Castiel féle bunkókra buksz! - jegyezte meg Nath, és ettől lezsibbadtam.
Na, most ezt miből gondolja???
- Castielt nem igazán csípem, de azért mindig vonzódtam a nagymenőkhöz. - ismertem be kényszeredetten. Kicsit le kell hűteni a szőke herceget, mielőtt rám startol. Nem hiszem, hogy lenne helye az életemben most egy kedves szépfiúnak. Jelenleg magam se tudom, mit akarok.
Rosa integette nekünk, hogy menjünk ki. Ő és a barátja már szedelőzködtek. Fáradtan ültem a kendőmre, mellém pedig Nathaniel. Nemsokára Capucine és a barátnője is elbúcsúztak tőlünk. Dajan el akarta kérni Deborah telefonszámát, de a lány kijelentette, hogy van barátja. Miután elmentek Ken, Dajan és Nath az egekig dicsérték a csini kis Deboraht. Bevallom, ez nem nagyon tetszett, de nem szóltam semmit. Én is pakolni kezdtem, ideje hazamenni.
Már sötétedett, amikor elértem a házunkat. Naná, hogy Castiel és Tony még mindig (vagy már megint, mert a tesómon más ruha volt) ott tanyázott.
Mikor közel értem hozzájuk Castiel azonnal "átdöfő" pillantásokkal méregetett. Mégis Tony tett megjegyzést a vizes hajamra, és átázott ruháimra.
- Mi volt, kislány? Vízbe akartak fojtani az udvarlók?
- Ha-ha-ha! Röhejes vagy, bátyus!
- Vagy ennyire megizzasztottak? - kacsintott Castiel, és már eszembe se jutott Nathaniel, vagy az, hol voltam és kikkel. Megszűnt a világ, csak Cast létezett. Tiszta dili vagyok!
- Nem. - mosolyogtam, hogy leplezzem belső feszültségem. - Ha már ennyire fúrja az oldalatokat, elmondom, hogy a Nagy-strandon voltam pár haverral az osztályból.
- Kim, Viola meg Kentin a nagy haveri köröd? - cukkolt Castiel.
Legszívesebben megfojtottam volna, amiért kötekedik, de visszafogtam magam.
- Ha tudni akarod, Viola nem jött, de Ken, Kim igen, és velünk volt még Rosa, Leigh, Gabriel, Dajan, Capucine és az édes Nathaniel.
- Nath? Az a kis stréber, édes neked? - röhögött a vörös istencsapása a képembe. Szerintem ez direkt hergel! Na, várjál csak, mindjárt kapsz te még!
- Nathaniel igenis aranyos! - pártoltam rögtön a szőke srácot. - Elragadóan viselkedik a lányokkal... vagyis inkább, csak velem. Nem egy könyvfaló stréber, mint ahogy te látod! Vicces, kedves és udvarias. Nem kéne másban a hibákat keresned, amikor te magad egy felfuvalkodott hólyag vagy!
Mint mindig Cast közelében, megint hamar elszabadultak az indulataim. Már megint nem tudtam fékezni a nyelvem. Kicsit elkeseredtem hirtelen kimondott szavaim miatt, amikor a vörös srác arcán egy pillanatra megbántódást láttam. De mire felfogtam ezt, már megint hűvös és elutasító volt az arca.
- Vivien Marsall! Túl messzire mentél! - szidott le a bátyám. - Ne piszkáld a haverom!
- Maradj ki ebből, Antony! - kérte Castiel szigorúan, és farkasszemet nézett velem. Elém lépett, olyan közel, hogy orromat megcsapta egzotikus illatú parfümje, és a gyomrom görcsbe rándult. Pillantása szinte égetett, de hősiesen vártam, mit fog mondani, vagy tenni. - Ne gondold, kicsi Vivi, hogy még sokáig büntetlenül tűröm, hogy szívass! - hirtelen megragadta a vállaimat. - Ha nem kedvelsz, akkor is el kell viselned! Majd gondoskodom róla, hogy megkedvelj! Ha megmondanád, miért nem csíped a bogyómat, sokat segítenél. Talán tudnék változni.
Kételkedve néztem rá. Biztos voltam benne, hogy csak a bátyám kedvéért vette fel ezt a mézes-mázos szerepet és valójában kinyírna. Legalábbis így éreztem.
- Pfff! - fújtam mérgemben. - Bugyuta egy szöveg volt. Te meg a kedvesség? Na, ne már!
Leráztam magamról a kezeit, mert már nagyon zavart, hogy rajtam felejtette.
De csak még rosszabb történt. Megragadta a csuklómat és a mellkasához húzott. Csak megszeppenve nagyokat pislogtam.
- Már megint ez a rosszmájú duma! - Castiel hangja éles volt és fenyegető. - Kicsikém, hamarosan rájössz, hogy velem nem érdemes kekeckedni... különösen nem egy nőnemű lénynek. - nagyon zavart a tekintete, mert valahogy felforrósodtam tőle. Átkarolta a derekamat, magához szorított, majd azzal a kezével, amelyikkel az előbb még a kezem fogta le, kisimított az arcomból egy vizes hajtincset. A szívem olyan intenzíven kezdett el dobogni, hogy attól féltem ő is meghallja. A szája az enyémhez közeledett és úgy éreztem, felforr a vérem, ha nem csókol meg. De akkor rájöttem, hogy csak játszik velem, mint macska az egérrel. Ha engedek, csak azt bizonyítom, hogy ellenállhatatlan. Engem bizony nem tud levenni a lábamról ilyen könnyen! Mikor a szánk egy pillanatra összeért, szemrebbenés nélkül megharaptam az alsó ajkát. Ösztönös védekezésként csak ez jutott eszembe, de már tudtam, talán egész életemben bánni fogom, hogy kihagytam ezt a csókot.
Castiel feljajdult, elengedett, aztán a szájához kapott.
- Te kis...
Tony nevetése hallatán rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ő lenyelte a szidalmakat, én meg próbáltam nem arra gondolni, hogy a szája az enyémhez ért.
- Olyanok vagytok, mint a kabaré színészek, gyerekek! - kacagott a tesóm. - Nagyon jól szórakozik az ember, ha veszekedtek! Igaz, hogy értelmetlen dolgokon civakodtok, de nekem tetszik.
- Castiel, most legalább bebizonyítottál nekem valamit. - nyögtem. Kicsit még zavart voltam a történtek hatása miatt, de próbáltam leplezni. Vajon milyen lehet, ha ezek a puha ajkak szenvedélyesen csókolnak??? Biztos elájulnék a karjában.
- Mire jöttél rá, szívecském? - kérdezte Cast gúnyosan, de mézédes hangon.
- Arra, hogy te is azt hiszed magadról, hogy egy nő sem tud ellenállni neked. El vagy szállva magadtól.
- Én??? Te begőzöltél?
- Na, most már elég legyen! - ugrott közénk Tony. - Nyugodjatok le! A végén még vihetem valamelyikőtöket kórházba, mert tényleg ölre mentek! Tessék szépen kibékülni!
Antony megfogta mindkettőnk kezét, és összekulcsolta. A kezem úgy simult Castiel tenyerébe, mintha bele illett volna. Elöntött a melegség és ettől elpárolgott a haragom.
- Na, jó. - mosolyogni is tudtam, bár elég gyéren sikerült. - Jobb lesz, ha elássuk a csatabárdot. Legalábbis mára. Hajlandó vagyok minden sértést visszaszívni, ha te is. - ajánlottam.
- Rendben, Vivica! - egyezett bele a vöröske is, és a szemembe nézett ravasz mosollyal. - Nem értem, miért veszekszünk egyfolytában. Csak az lehet a háttérben, hogy nem kedvelsz.
- De... kedvellek. - vallottam be kényszeredetten, és még csak nem is hazudtam. Nagyon is kedveltem, még akkor is, ha veszekedtünk. Nélküle unalmas lenne az életem. - Az a baj, hogy nagyon szeretek szurkálódni, te meg úgy látszik, ezt nem tudod elviselni. Na, de most már bemegyek, mert kezdek fázni a vizes gönceimben. - Gyorsan el is iszkoltam.
* - Van stílusa a húgodnak. - mondta Castiel a haverjának.
- Csodálkozol rajta? Az én tesóm! - vigyorgott Tony.
Castiel az órájára nézett. - Ó, egek! Már fél hat? Egy órája várnak!
- Csak nem randid van? - rázott kezet a motorra pattanó sráccal Antony.
*- De, az! És rohadtul elkéstem! Na, csá! - Cast felbőgette a motort, és elsuhant.
Mikor beértem a suliba, már olyan volt az udvar, mint egy felbolydult hangyaboly. A szokatlanul nyárias idő mindenkit kicsalt a friss levegőre. Kimék még nem voltak sehol, de szerencsére ma sem unatkoztam egyedül. Ezúttal Leigh és Rosa jött oda hozzám. Jó fej volt mindkettő, hamar megtaláltam velük a közös hangot. Tíz perc múlva befutott Viola, Ken és Kim. Gyors üdvözlés után feltűnt, hogy Peggy nincs velük. Közölték, hogy reggel nem volt a buszmegállóban, nem tudják hol van. Nem is baj, nekem nem túl szimpi a csaj, csak elviselem, mert Kim barátnője.
- Milyen óránk lesz? - kérdezte a farmer térdnadrágos és terep mintás felsős Kim.
- Fizika. - mondta nem túl lelkesen a fehér ruhás Rosa.
- Fúj! - nyavalygott Kentin is.
- Ráadásul ma már hét óránk lesz. - mondta Rosaly. - Ebben a jó időben vétek bent szenvedni... És támadt egy szupi ötletem! - ujjongott a fehér hajú lány. - Délután mehetnénk strandolni! Ti, mi, meg Gabriel. Nagyon jó a Körúti Strand.
- Klassz ötlet! - vidult fel rögtön Kentin. - Van egy robogóm, azzal bejövök a városba.
- Én jövök, és rábeszélem Alexet is! - lelkesedett Kim is.
Viola még ódzkodott a válasszal, én meg persze azonnal igent mondtam. Strandolni jóóó!
- Szóljunk a többieknek is! - javasolta Kentin.
- Ne! - kiáltottam erre ijedten. Még csak az kéne, hogy Castiel is ott legyen! Előtte amúgy se szívesen flangálnék fürdőruciban. Már a gondolattól is agybajt kaptam.
- Ne is! - értett egyet szerencsére Rosa. - Nem akarom, hogy bizonyos kényeskedők, vagy vagányok elszúrják a szórakozásunkat! Ha szóltok is valakinek a programunkról, normálisoknak, Ambernek semmiképp se említsétek, hova készülünk.
- Rendben. - mondtuk Kimmel egyszerre.
- Jó buli lesz! - mosolygott Leigh.
- Hol lesz jó buli? - lépett mellénk az emlegetett szamár. Amber almazöld blúzt viselt, bézs csőnadrággal, és tele volt aggatva csili-vili ékszerekkel, mint egy karácsonyfa.
- Sajnos nem a közelben. - füllentette rögtön Rosa.
- Jó unalmasok vagytok! - méregetett minket fancsalodva a platina szöszi. - Nem is értem, Leigh, mit eszel ezen a kis béna libán. - mutogatott Rosára.
Láttam, hogy Rosaly legszívesebben ráugrott volna, hogy jól megtépje, de Leigh nyugtatóan magához ölelte.
- Nyugi, kicsim! Amber fele annyit sem ér, mint te! Ne törődj a kígyó nyelvével, nem mérgező.
- Nem hiszem el, hogy ezt gondolod! - fújt Amber és otthagyott minket, visszament Lisáékhoz, akik kicsit messzebb álltak tőlünk. Én meg csodálkoztam. Nem gondoltam volna, hogy Ambernek tetszik Leigh, pedig a szavaiból ez jött le. Miért olyan pasi kéne neki, aki a másé?
- Ez a némber csak akkor boldog, ha valakit fikázhat. Elég utálatos. - grimaszolt Ken barátom.
Becsengettek, s mi csapatostól mentünk a fizika teremhez.
Kimmel az ablak felőli padsorba ültünk, előttünk Melody és Capucine, mögöttünk Dajan és Gabriel.
A tanár mindenkitől kérte a házi feladatot, egyesével ki kellett vinnünk az asztalához. Ez tiszta dedó!
Persze akié nem volt kész, karót kapott. Nem figyeltem a sorra, az enyém már túl jutott a tanár kezén, kaptam rá egy hármast, de amikor Castiel került elé, nem álltam meg, hogy ne pillantsak fel a könyvemből.
A tanár szúrósan nézett álmaim netovábbjára.
- Mi van, fiam, hol a feladat? - kérdezte Mr. Webster.
- Itt. - mutatott a kitöltetlen feladatsorra lazán Castiel.
- De ez nincs megoldva!
- Elfelejtettem. - jött megint egy hanyag válasz Casttól.
- Ez nem mentség! Te is kapsz egy egyest, mint a másik két jó madár, Kentin és Jade. Remélem, ebből megtanuljátok, mi is az a házi-feladat!
Castiel összekapta a füzetét és lehajtott fejjel hátrafelé indult a helyére, de a padom mellett lelassított, és szúrós szemmel nézett rám.
- Ez miattad volt. Kösz, szívi!
- Nem éppen! Én nem tehetek róla, hogy nem csináltad meg! - nyelveltem vissza azonnal. Ez már úgy látszik reflexből jött nekem.
- De miattad! - küldött felém még egy gyilkos pillantást, majd a helyére ment, mert a tanár szerintem épp üvöltözni készült velünk.
Kim meredt szemekkel pislogott rám.
- Ez mi volt?
- Ez... csak egy kis vita.
- Csöndet kérek! - kiáltott a tanár.
Az óra utolsó részében, amikor feladatokat kellett megoldanunk, mindenki duruzsolt körülöttünk, ezért energiabomba barátnőm hátrafordult Gabrielhez. A délutáni lubickolásunkat tervezték. Persze Dajan is felkapta a fejét és követelte, hogy ne hagyjuk ki. Kim meg csak sugárzóan mosolygott és közölte vele: "Mivel te jó fej vagy, jöhetsz." Aztán már ment az örömködés, mert ők már jártak ott. Csúszdákról meg mély vizű medencékről dumcsiztak.
Következő óránk töri volt, aztán két németet izzadtunk végig, és ha már izzadás, akkor utána tesi óránk volt. A hatodik matek, és végül egy unalmas biológia óra. Mikor végre hazamehettünk a mi kis csapatunk a kapuban gyülekezett, hogy megbeszéljük, mikorra legyünk a strand előtt.
Castiel elrobogott mellettünk a Yamahával, és a meleg ellenére kirázott a hideg. Na, ennyit a nem veszek róla tudomást fogadalmamról.
Míg bambultam, Viola közölte, hogy nem tud jönni, mert vigyáznia kell a kishúgára.
- Akkor csak heten leszünk. - számolt gyorsan Rosa.
- Nem éppen. - közölte Kim. - Fizika órán elszóltam magam Dajan előtt, ő is jönni akar.
- Nekem szólt nemrég, hogy tutira jön, Nathaniellel. - mondta Leigh.
Húúú! Nath! Örülök neki. - csillant fel a szemem.
- Ők okésak. - bólintott rá Rosa. - És még szóltam Capucine-nak is, azért, hogy ne legyenek többségbe a fiúk.
Mind rábólintottunk és megbeszéltük, hogy négy körül gyülekezünk a pénztárnál.
Mikor hazaértem, a kapuban ugyanaz fogadott, mint tegnap: Tony a kapuban állt, a járdán meg Castiel a motorja oldalának dőlve.
- Szia, hugica! - köszönt rám a tesóm.
- Szia, bátyuska! - üdvözöltem én is gúnyosan.
- Helló, én is itt vagyok! - szólt rám Cast, teljesen feleslegesen, mert ugye, nem lehet nem észrevenni.
- Na, és akkor mi van?
A vörös vagány nem tett megjegyzést a durva hangnememre, mással jött elő.
- Köszi a karót fizikából. Nagyon segítőkész voltál!
- Ne kezdd, megint, nem érdekelsz! - legyintettem és gyorsan bespuriztam a házba.
Mivel anyu dolgozott, nem számítottam jó kajára a hűtőben, így jobb híján belöktem a mikróba egy saját készítésű melegszendvicset. Mire megmelegedett, gyors ütemben átöltöztem. Felvettem neon sárga kétrészes bikinimet, rávettem egy fekete csipkés, átlátszó felsőt és egy fehér miniszoknyát. Körömcipőbe bújtam. Virágos strandtáskámba dobtam egy lábujjas papucsot, törölközőt, napszemüveget és egy felfújható labdát. Gyorsan elnyámmogtam szerencsétlen kis szendvicsem, és már rohantam is. Persze a kapuban még mindig ott tanyáztak a fiúk. Cast pillantott meg először, amikor a járda végére értem, és elismerően füttyentett.
Antony is felém fordult.
- Ejha, húgi! Ilyen dögös szerkóban, biztos randira készülsz.
- És ha igen, akkor mi van, bratyókám? Tudtommal, nem szólsz bele a magánügyeimbe!
- És kinek a kedvéért csípted ki magad? - kérdezte Castiel kíváncsian.
Nocsak! Ez érdekel, mi? - gondoltam örömmel és önelégülten. - Na, fene!
- Ki mondta, hogy egy pasiról van szó? - kérdeztem kicsit beképzelten. Nyeregben éreztem magam.
- Több? - vigyorgott Tony kajánul.
- Rátenném a nyakam, hogy a béna Bruce Willis imitátor, Kentin az egyik. - találgatott Cast.
- Ne fikázd! - pöccentem be rögtön, amiért a haveromat gúnyolja. - Ken jó fej. Nem érdekel a véleményed, én kedvelem. És ha tudni akarod, a többi srác is mind értelmes és kedves, nem úgy, mint te! Jobb, ha nem is pazarolom az időm rád, mert még elkések!
- Szia! - intett utánam a bátyám.
- Jó szórakozást, és legyél jó kislány! - kérte Castiel pimasz félmosoly kíséretében.
Ezt nem hagyhattam szó nélkül, megtorpantam és visszafordultam.
- Hidd el, jól fogok szórakozni, de azt nem ígérem, hogy jó kislány leszek... nem tudnék az lenni. - nevettem "sátánian" és otthagytam őket.
Mire odaértem a strandhoz Ken, Rosa, Leigh, Gabriel, Dajan és Nathaniel már ott voltak. Együtt vettük meg a belépőjegyeket. Alig léptünk be a strandra, Kim futott utánunk, maga után húzva Alexet.
Alex kicsit magasabb volt, mint Kim, rövid fekete hajú, barna bőrű, kék szemű srác. Már régebbről ismertem a fiút, hisz régen egy utcába laktunk Roswellben, és néha Tony is haverkodott vele. Örömmel üdvözöltem őket, aztán elmentünk felderíteni a terepet. Büfé, bazár és fagyi árus, meg minden, ami kell a jó hangulathoz. Gyorsan béreltünk két öltözőkabint, egyet nekünk csajoknak, egyet a fiúknak. Ruháinkat és értékeinket ott hagytuk, csak a törölközőket meg a táskákat vittük a medencékhez. Szerencsére nem voltak sokan, hisz már a szezon végén voltunk. Megcéloztuk a legközelebbi medencét, amiben derékig érő volt a víz és letanyáztunk a szélénél. Volt itt minden: három nagy meleg vizes medence, egy kicsi a gyerekeknek, egy hideg vizes, ami nagyon mélynek tűnt és egy bazi nagy tekergős csúszda.
Mi csajok már javában a törölközőkön fetrengtünk, amikor odaértek hozzánk a fiúk.
- Nézzétek srácok, ezeket a gyönyörű sellőket! - vigyorgott Dajan.
- Gyertek, csobbanjunk egyet! - javasolta rögtön a fekete térdnadrágos Ken.
- Én megyek! - nyújtotta a kezét Kim a párjának, hogy az felhúzza, és már visítva rohantak is a medencébe. Nem is Kim lenne!
Dajan, Ken és Nath rögtön követték a példájukat.
- Én maradok. - közölte Rosa. - Leigh, bekened a hátam naptejjel?
- Ezer örömmel, drágám! Az úszás még várhat.
Én is velük maradtam, kifeküdtem a napra. Gabrielnek se volt még kedve csobbanni, így lehasalt mellém. Gondolom, inkább az én társaságomat választotta, mint a gerlepárét. A sötétbarna hajú srác mellettem nagyon jóképű volt. Úgy nézet ki, mint Toya, a kedvenc anime szereplőm.
Persze, hogy kibukott belőlem a kérdés, hogy miért nincs barátnője. Erre azt válaszolta, hogy nem akarja lekötni magát.
- Tudtommal neked sincs senkid. - mondta aztán Gabriel.
- Mert jelen pillanatban senki sem teper rám. - nevettem. - Ráadásul, válogatós vagyok, mert már csalódtam emberekben.
A beszélgetésünk abba maradt, mert Dajan és Nathaniel jött oda hozzánk, de nem a víz felől, hanem a büfétől. Dajan egy hamburgert csámcsogva a műanyag nyugágyba vetette magát, míg Nath a plédem végébe ült. Annyi hely van, miért jött ilyen közel? - furcsállottam. Felültem, és a szemébe néztem.
Mosolygós szemei szinte rám ragyogtak. Vizes hajából az arcába csöpögött a víz, és nagyon aranyosnak találtam.
- Ezt neked hoztam. - szólalt meg bátortalanul Nathaniel.
Annyira az arcát figyeltem, hogy csak most vettem észre, a kezében két Cornetto jégkrémet, az egyiket nekem nyújtotta.
- Kösz! - vettem el tőle és hálásan rámosolyogtam. Kicsomagoltam a jégkrémemet. - Vaníliás! Imádom!
- Én is. - viszonozta a mosolyomat a kis herceg. - Úgy látszik, van bennünk valami közös.
Élveztem a helyes fiú figyelmét, ezért flörtölni kezdtem vele.
- Szerintem, ha keresünk, akad több közös pont is bennünk.
- Keressünk. - vigyorgott Nath szívdöglesztően.
Ekkor Kentin vetette közénk magát. Csurom vizesen a lábaim előtt landolt. A hajából kirázta az összes vizet úgy, hogy minden csepp rajtam és Nathanielen kössön ki, és mikor ezt befejezte csak egy "hú-t" nyögött. Rosa meg Leigh ekkor otthagyott minket.
- Hú, bizony, te vadállat! - kiáltottam rá mérgesen.
- Most mi van? Mit kényeskedsz?
Inkább nem válaszoltam, nem akartam összeveszni Kennel. Gondoltam egyet és a táskámból kivettem a felfújható lasztit. Kentinnek adtam.
- Inkább ezzel játssz! - kértem.
- De csak, ha ti is jöttök! - vágta szinte Nath fejéhez a lapos Pepsi labdát Kentin.
A dobás hatására, az ijedségtől a szőke srác ugrott egyet, így nekem lökődött, míg a jégkréme a földön landolt. Nathaniel karja súrolta a melleimet, így mindketten zavarba jöttünk a hirtelen közelségtől. Mint két idióta, úgy próbáltunk elhúzódni egymástól. Ken csak kacagott rajtunk, aztán fogta magát és a medencébe ugrott. Egyenesen Alex nyakába landolt, aki viszont magával rántotta a víz alá a piros bikinis Kimet is. Ezek hárman aztán hatalmas fröcskölésbe, birkózásba kezdtek, így szinte minden idegen elmenekült a környékről. Eközben visszavettem Nathtól a labdát.
- Felfújom, fogd meg a jégkrémem! Ehetsz is belőle, ha már a tiéd odalett. - jelentettem ki.
Meg voltam lepődve magamon. Még sosem beszéltem ilyen könnyedén és csábítóan senkivel. Miért tudok így viselkedni Nathaniellel, és Castiellel miért nem?
Elkezdtem felfújni a lasztit, de közben felette szemeztem Nath-tal, aki a fagyimat fogyasztotta éppen.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy Nathaniel valami másra figyel a hátam mögött, de nem volt időm feldolgozni ezt a csalódást, mert jött Kentin, elkapta a lábam, Nathaniel a karjaimat és elkezdtek a víz felé cipelni. Hiába kapálóztam, visítoztam, erősebbek voltak nálam. Ken kaján vigyorából már tudtam, hogy ő vette rá Nathot, hogy ezt tegyék velem.
- Gyere, Gabriel, segíts nekünk, mert nem bírunk a sellőnkkel! - kiáltott Kentin. - Ideje csobbannod, Vivien! Viszlát!
Így történt, hogy a három fiú belökött a vízbe.
Sok vizet nyelve elmerültem, aztán prüszkölve, levegő után kapkodva bukkantam fel.
Mellettem Rosa, Leigh, Kim és Alex egy kislabdát dobáltak a vízben.
- Látom, te is megérkeztél! - nevetett rám Kim.
- És sikeresen landoltál! - kontrázott Alex.
Gabriel, Ken és Nathaniel a medence szélén álltak, és engem röhögtek.
- Ez nagyon jó volt, meg kéne ismételni! - hahotázott Kentin.
- Ja-ja! Még két-három ilyen ugrás, és indulhatsz az olimpián toronyugrásban, Vivien! - csusságolt Gabriel is. És ettől csak még mérgesebb lettem. Mikor elkezdtem feléjük közeledni, Nathaniel már sejtette, hogy akarok valamit.
- O-Ó! Attól félek, a mi kis vízi tündérünk bosszút fog állni rajtunk. - sandított rám Nath vidáman.
- Erre mérget vehettek! - kiáltottam, amikor már közvetlenül előttük lubickoltam.
Elkezdtem hevesen csapkodni, hogy a vízzel jól becsápoljam őket. - Most megkapjátok!
- Boszorka! - kiáltotta Nathaniel. A vízbe ugrott, egyenesen felém és nyakamnál fogva lerántott magával a víz alá. A víz alatt hevesen ráncigáltuk egymást, de hamar feladtam, mert úgy éreztem, megfulladok. Levegő után kapkodva bukkantam elő. Nathot nem láttam sehol, de akkor megragadta a bokám. Bosszúból lenyúltam, és a hátába mélyesztettem a körmeim. Ez hatott, Nathaniel rögtön a felszínen kötött ki a fájdalom hatására. Olyan közel bukkant fel előttem, hogy a felső testünk teljesen összeért. Szinte összesimultunk, s mélyen egymás szemébe néztünk.
A meghitt jelenetünket az zavarta meg, hogy Kentin a partról Nath fejéhez vágta a Pepsis labdám.
- Kentin! Ez már túlzás! Ki akarsz cseszni velem? - kiáltottam oda a zöld szemű vigyorgógépnek.
- Szerintem inkább csak féltékeny! - jegyezte meg Nathaniel.
- Játszunk, gyerekek! - szólt oda mindenkinknek a lila bikinis Rosa. - Osztódjunk két csapatra, és harcoljunk a labdáért!
- Szuper ötlet! - egyezett bele rögtön Kim.
Ekkor Dajan jött a nagy csúszdás medence felől a rózsaszín egy részes fürdőruhás Capucine-nal és egy másik csajjal.
- Mi is játszanánk! - kiáltott nekünk Dajan.
- Persze, gyertek! - bólintott Leigh.
- Szia, Capucine! - köszönt Ken, aki épp most ugrott be mellénk a vízbe.
- Helló, mindenki! - mosolygott ránk Cape. - Nem volt kedvem egyedül jönni, így elhoztam egy barátnőm, a neve Deborah.
A lányra meredtem, akit most mutattak be nekünk. Pamela Anderson testalkatú, barna hajú, kékes-zöld szemű, félig feltűzött hajú, fehér bikinis, feltűnő jelenség volt. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, így elsőre.
- Gyertek már játszani, mert ránk esteledik! - türelmetlenkedett Alex.
Így a két lány bejött hozzánk és mi két csapatra osztódtunk. Rosa és Nathaniel lett a két csapatkapitány. Én Rosaly csapatába kerültem, ahogy Leigh, Kim, Alex, és Kentin is. Dajan, Gabriel, Capucine és Deborah Nathanielhez került.
- Először nálunk a labda! - kapta ki a kezemből Nath.
- Te piszok, ellenem vagy? - nevettem rá.
- Csak a játékban, kislány, de amúgy nem.
- Ne enyelegjetek már, mert megöl az unalom! - szólt ránk Kentin.
Így hát belekezdtünk a játékba. Nath csapata egymásnak passzolgatta a labdát, mi meg próbáltuk elszedni tőlük. Alex és Kentin bekerítették Deboraht, és sikeresen megszerezték a lasztit. Most nálunk volt a labda, Kim adta nekem, én tovább Kennek. A társaim aztán sorra adogatták egymásnak a labdát, de azt vettem észre, hogy egyre többször kihagytak. Méghozzá azért, mert Nathaniel ügyesen blokkolt a játékból, barátaim nem merték nekem dobni, mert Nath csak erre várt. Már-már zavarba ejtően közel került hozzám "az ellenség". Éreztem, hogy a mellkasa a hátamhoz tapad.
- Hé, te fiú... te élvezed ezt a helyzetet? - sandítottam hátra a srácra.
Nathaniel szája széles mosolyra húzódott.
- Most tagadjam le?
- Úgy rám másztál, hogy ez már szabályellenes! - kötekedtem vele.
- Nem az. - vigyorgott a szőke hercegem. - Ezt nevezik szoros emberfogásnak!
Csak nevettem, nem akartam visszavágni, vagy adni alá a lovat, hisz nem is tudtam hirtelen, hogy akarok-e valamit ettől a sráctól.
- Fogd meg, Vivi! - kiáltott rám Leigh, és már röpült is felém a labda.
Nyújtózkodtam, hogy elérjem a magasan repülő gumilabdát, de velem együtt Nathaniel is. Hogy feljebb emelkedjen, automatikusan a derekamba kapaszkodott és ettől zavarba jöttem. De észbe kaptam és gyorsan lecsaptam a labdára.
- Jeee, az enyém! - diadalmaskodtam, és már tovább is löktem Kimnek. A víz alatt Nath továbbra is ölelt, mint aki ott felejtette a kezét.
- Nathaniel, ne heveskedj! - súgtam oda neki, miközben figyelmeztetően bokán rúgtam.
Láttam rajta, hogy mondana valamit, de a hangos ováció megzavart minket. Az öröm oka az volt, hogy Dajan egy ügyes mozdulattal elcsaklizta Kentin orra elől a lasztit. Onnan meg Nathanielhez jött a labda.
- Nathaniel! Most játszol vagy csajozol? - ordított rá Dajan.
Nath nevetett.
- Mindkettő! Nekem megy egyszerre a kettő!
- Kétlem. - rótta a másik csapattárs, Gabriel. - A kezdő dobás óta most van először nálad a labda! Figyelj már jobban! Nem akarok kikapni!
- Ez azért van, mert mi a szoros emberfogást gyakoroljuk! - vágott vissza a szőke herceg.
Rosa, Kim és Alex jót nevettek ezen.
- Passzold ide, Nath! - kérte Capucine.
És hogy ezt ne tudja megtenni, szembe fordultam ellenfelemmel és hadonászni kezdtem a szeme előtt, majd ugráltam is, hogy elérjem a labdát.
- Mi kéne, ha volna? - vigyorgott Nath pajkosan. Elém lóbálta a labdát. - Ez kéne? Gyere, vedd el!
Ki kell találnom valamit! Meg kell szereznem a csapatnak a pontot.
Megvan! A pasik egyformák, van egy előnyöm! - gondoltam diadalmasan. Addig nyújtózkodtam, míg a végén teljesen összetapadtunk. Szándékosan préseltem magam hozzá.
- Ó, mindjárt elsüllyedek! - kiáltottam színészkedve, és egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, míg a másik kezemet végig húztam a lapockáján. A hatás nem marad el, Nath megborzongott és ezt kihasználva a nyakában pihenő kezemmel lecsaptam a labdára és megszereztem.
- Ez oltári volt, Vivien! - kacagott Kim.
- Ügyes cica! - rikkantott Kentin is.
- Ez szabálytalan húzás volt! - helytelenkedett Dajan. - Ez csábítási trükk volt, nem érvényes!
- De az! - nevetett Rosaly. - Itt nincs is szabály! Meg kell szerezni a labdát bármi áron, és Vivi ügyes volt és leleményes.
Még egy jó darabig játszottunk, aztán kitaláltuk, hogy kipróbáljuk a csúszdát.
Féltem egy kicsit, de Nathaniel biztatott, hogy jó móka lesz, és vigyáz rám.
Kim és Alex együtt csúsztak le előttünk. Valahogy már attól szédültem, ahogy utánuk néztem.
Már épp meg akartam gondolni magam, amikor Nath biztatóan megfogta a kezem és rám mosolygott. Ez hatott. Kicsit megfeledkeztem a félelemről, de mint kiderült, ez csak figyelemelterelés volt, mert a következő percben Nathaniel a hátára kapott és szaladt velem a csúszda végéig. Félelmetes volt a kanyargós csúszás, de mivel volt kibe kapaszkodnom, a végére egész megtetszett a dolog.
Mikor leértünk, izgatottan és vidáman kacagva fordultam Nath felé. Még az sem vette el a jókedvem, hogy hatalmasat csattantunk a hideg vízben.
- Wow! Ez király volt! Menjünk még egy kört!
- Így megkedvelted?
- Mit vagy kit? - kérdeztem kacéran.
- Hát engem.
- Ó, igen!
- Én meg már azt hittem, a Castiel féle bunkókra buksz! - jegyezte meg Nath, és ettől lezsibbadtam.
Na, most ezt miből gondolja???
- Castielt nem igazán csípem, de azért mindig vonzódtam a nagymenőkhöz. - ismertem be kényszeredetten. Kicsit le kell hűteni a szőke herceget, mielőtt rám startol. Nem hiszem, hogy lenne helye az életemben most egy kedves szépfiúnak. Jelenleg magam se tudom, mit akarok.
Rosa integette nekünk, hogy menjünk ki. Ő és a barátja már szedelőzködtek. Fáradtan ültem a kendőmre, mellém pedig Nathaniel. Nemsokára Capucine és a barátnője is elbúcsúztak tőlünk. Dajan el akarta kérni Deborah telefonszámát, de a lány kijelentette, hogy van barátja. Miután elmentek Ken, Dajan és Nath az egekig dicsérték a csini kis Deboraht. Bevallom, ez nem nagyon tetszett, de nem szóltam semmit. Én is pakolni kezdtem, ideje hazamenni.
Már sötétedett, amikor elértem a házunkat. Naná, hogy Castiel és Tony még mindig (vagy már megint, mert a tesómon más ruha volt) ott tanyázott.
Mikor közel értem hozzájuk Castiel azonnal "átdöfő" pillantásokkal méregetett. Mégis Tony tett megjegyzést a vizes hajamra, és átázott ruháimra.
- Mi volt, kislány? Vízbe akartak fojtani az udvarlók?
- Ha-ha-ha! Röhejes vagy, bátyus!
- Vagy ennyire megizzasztottak? - kacsintott Castiel, és már eszembe se jutott Nathaniel, vagy az, hol voltam és kikkel. Megszűnt a világ, csak Cast létezett. Tiszta dili vagyok!
- Nem. - mosolyogtam, hogy leplezzem belső feszültségem. - Ha már ennyire fúrja az oldalatokat, elmondom, hogy a Nagy-strandon voltam pár haverral az osztályból.
- Kim, Viola meg Kentin a nagy haveri köröd? - cukkolt Castiel.
Legszívesebben megfojtottam volna, amiért kötekedik, de visszafogtam magam.
- Ha tudni akarod, Viola nem jött, de Ken, Kim igen, és velünk volt még Rosa, Leigh, Gabriel, Dajan, Capucine és az édes Nathaniel.
- Nath? Az a kis stréber, édes neked? - röhögött a vörös istencsapása a képembe. Szerintem ez direkt hergel! Na, várjál csak, mindjárt kapsz te még!
- Nathaniel igenis aranyos! - pártoltam rögtön a szőke srácot. - Elragadóan viselkedik a lányokkal... vagyis inkább, csak velem. Nem egy könyvfaló stréber, mint ahogy te látod! Vicces, kedves és udvarias. Nem kéne másban a hibákat keresned, amikor te magad egy felfuvalkodott hólyag vagy!
Mint mindig Cast közelében, megint hamar elszabadultak az indulataim. Már megint nem tudtam fékezni a nyelvem. Kicsit elkeseredtem hirtelen kimondott szavaim miatt, amikor a vörös srác arcán egy pillanatra megbántódást láttam. De mire felfogtam ezt, már megint hűvös és elutasító volt az arca.
- Vivien Marsall! Túl messzire mentél! - szidott le a bátyám. - Ne piszkáld a haverom!
- Maradj ki ebből, Antony! - kérte Castiel szigorúan, és farkasszemet nézett velem. Elém lépett, olyan közel, hogy orromat megcsapta egzotikus illatú parfümje, és a gyomrom görcsbe rándult. Pillantása szinte égetett, de hősiesen vártam, mit fog mondani, vagy tenni. - Ne gondold, kicsi Vivi, hogy még sokáig büntetlenül tűröm, hogy szívass! - hirtelen megragadta a vállaimat. - Ha nem kedvelsz, akkor is el kell viselned! Majd gondoskodom róla, hogy megkedvelj! Ha megmondanád, miért nem csíped a bogyómat, sokat segítenél. Talán tudnék változni.
Kételkedve néztem rá. Biztos voltam benne, hogy csak a bátyám kedvéért vette fel ezt a mézes-mázos szerepet és valójában kinyírna. Legalábbis így éreztem.
- Pfff! - fújtam mérgemben. - Bugyuta egy szöveg volt. Te meg a kedvesség? Na, ne már!
Leráztam magamról a kezeit, mert már nagyon zavart, hogy rajtam felejtette.
De csak még rosszabb történt. Megragadta a csuklómat és a mellkasához húzott. Csak megszeppenve nagyokat pislogtam.
- Már megint ez a rosszmájú duma! - Castiel hangja éles volt és fenyegető. - Kicsikém, hamarosan rájössz, hogy velem nem érdemes kekeckedni... különösen nem egy nőnemű lénynek. - nagyon zavart a tekintete, mert valahogy felforrósodtam tőle. Átkarolta a derekamat, magához szorított, majd azzal a kezével, amelyikkel az előbb még a kezem fogta le, kisimított az arcomból egy vizes hajtincset. A szívem olyan intenzíven kezdett el dobogni, hogy attól féltem ő is meghallja. A szája az enyémhez közeledett és úgy éreztem, felforr a vérem, ha nem csókol meg. De akkor rájöttem, hogy csak játszik velem, mint macska az egérrel. Ha engedek, csak azt bizonyítom, hogy ellenállhatatlan. Engem bizony nem tud levenni a lábamról ilyen könnyen! Mikor a szánk egy pillanatra összeért, szemrebbenés nélkül megharaptam az alsó ajkát. Ösztönös védekezésként csak ez jutott eszembe, de már tudtam, talán egész életemben bánni fogom, hogy kihagytam ezt a csókot.
Castiel feljajdult, elengedett, aztán a szájához kapott.
- Te kis...
Tony nevetése hallatán rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ő lenyelte a szidalmakat, én meg próbáltam nem arra gondolni, hogy a szája az enyémhez ért.
- Olyanok vagytok, mint a kabaré színészek, gyerekek! - kacagott a tesóm. - Nagyon jól szórakozik az ember, ha veszekedtek! Igaz, hogy értelmetlen dolgokon civakodtok, de nekem tetszik.
- Castiel, most legalább bebizonyítottál nekem valamit. - nyögtem. Kicsit még zavart voltam a történtek hatása miatt, de próbáltam leplezni. Vajon milyen lehet, ha ezek a puha ajkak szenvedélyesen csókolnak??? Biztos elájulnék a karjában.
- Mire jöttél rá, szívecském? - kérdezte Cast gúnyosan, de mézédes hangon.
- Arra, hogy te is azt hiszed magadról, hogy egy nő sem tud ellenállni neked. El vagy szállva magadtól.
- Én??? Te begőzöltél?
- Na, most már elég legyen! - ugrott közénk Tony. - Nyugodjatok le! A végén még vihetem valamelyikőtöket kórházba, mert tényleg ölre mentek! Tessék szépen kibékülni!
Antony megfogta mindkettőnk kezét, és összekulcsolta. A kezem úgy simult Castiel tenyerébe, mintha bele illett volna. Elöntött a melegség és ettől elpárolgott a haragom.
- Na, jó. - mosolyogni is tudtam, bár elég gyéren sikerült. - Jobb lesz, ha elássuk a csatabárdot. Legalábbis mára. Hajlandó vagyok minden sértést visszaszívni, ha te is. - ajánlottam.
- Rendben, Vivica! - egyezett bele a vöröske is, és a szemembe nézett ravasz mosollyal. - Nem értem, miért veszekszünk egyfolytában. Csak az lehet a háttérben, hogy nem kedvelsz.
- De... kedvellek. - vallottam be kényszeredetten, és még csak nem is hazudtam. Nagyon is kedveltem, még akkor is, ha veszekedtünk. Nélküle unalmas lenne az életem. - Az a baj, hogy nagyon szeretek szurkálódni, te meg úgy látszik, ezt nem tudod elviselni. Na, de most már bemegyek, mert kezdek fázni a vizes gönceimben. - Gyorsan el is iszkoltam.
* - Van stílusa a húgodnak. - mondta Castiel a haverjának.
- Csodálkozol rajta? Az én tesóm! - vigyorgott Tony.
Castiel az órájára nézett. - Ó, egek! Már fél hat? Egy órája várnak!
- Csak nem randid van? - rázott kezet a motorra pattanó sráccal Antony.
*- De, az! És rohadtul elkéstem! Na, csá! - Cast felbőgette a motort, és elsuhant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése