Lassan sétáltunk hazafelé Kimmel. Már kezdett sötétedni és a levegő is lehűlt. A kivilágított kirakatokat figyeltem menet közben.
- Ócska szöveg volt tőled ez a "jaj, megfájdult a fejem, haza kell mennem." - nézett rám áthatóan a fekete, rövid kabátos barátnőm. - Csak azért jöttél el, mert kiborultál, hogy állandóan Castiel volt a téma.
Hát lebuktam! Bizony, ennyire átlátszó vagyok a barátnőmnek.
- Igaz... és akkor, mi van?
- Csak az, hogy gyanús vagy te nekem! - vigyorgott mindent tudóan Kim. - Nagyooon gyanús!
- Miért? Mit értesz ezen?
Tudtam, hogy most jön a szent beszéde, de nem bántam. Valamilyen szinten szükségem is van rá, legalábbis úgy éreztem. Ki kell beszélnem magamból a felgyülemlett indulatokat.
- Ne játszd a hülyét, és engem se nézz annak! - kezdte Kim a mondandóját mosolyogva. - Észrevettem, hogy mindig furán viselkedtél, ha Castiel szóba került. Engem az sem győzött meg, amikor olyanokat hangoztattál, hogy utálod, meg nem csíped. Arról nem is beszélve, hogy a suliban is figyeltelek. Amikor megjelenik a pasi, te elkezdesz vibrálni. Tuti, hogy bele vagy zúgva! De vigyázz vele, hisz Iris is megmondta, olyan, aki elveszi, amit akar. Ne ajándékozd oda könnyen a szíved!
Már késő! Késő, késő!!!! Barátném kicsit elkésett a figyelmeztetéssel.
Hirtelen nem tudtam, mit mondani. Nehéz volt az érzelmeimről beszélni.
Zavaromban paradicsom piros lettem.
- N... ne... nem igaz!
- Ne tagadd, mert rájöttem, hogy szereted! - mondta ki nyíltan Kim, és ez kicsit megrémített. - Aggódom érted, Vivi! Félek, megint rosszul választottál. Csak akkor küzdj a pasiért, ha ő is érdeklődik irántad! Nagyon vigyázz ezzel a rossz fiúval! Bár, ahogy elnéztelek titeket tesi órán, lehet nála esélyed. Hajts rá, ha nem félted a szíved! Könnyen kiderítheted akar-e valamit, ha tudatod vele, hogy jó nálad. Ne félj kimutatni az érzéseidet, már ha pont ő kell neked.
- Hülyéskedsz? Nem fogom beégetni magam előtte! - sziszegtem felháborodva. - Nem ettem meszet! Elég nagy gond, hogy érzek iránta valamit, nem kell még azzal is tetőzni, hogy jót röhög rajtam!
Kim csak nevetett.
- Na, most árultad el magad! Sze-rel-mes vagy Castielbe! - csapta össze a két kezét örömködve Kim. - Csak az a baj, hogy feleslegesen, ha ő nem tud róla! Ha ki akarod fogni a nagy halat, sokkal kezdeményezőbbnek kell lenned! Talán éppen erre vár.
- Sss! - szóltam rá mérgesen, s azon gondolkodtam, mikor lett Kim ilyen bölcs szerelmi témában. - Hallgass már, te lökött nőszemély! Castiel csak tetszik, de semmi több. Különben is, folyton civakodunk. Harcban vagyunk állandóan.
- Na, azt nem kéne, ha rá pályázol. Válts taktikát! Veszekedés helyett flörtölj vele! A harcokhoz meg csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem azért csináljátok, mert vonzódtok egymáshoz!
Nagyokat pislogva néztem lelki szemetes ládámra.
- Ekkora baromságot is csak te találhatsz ki, Kimi! Mióta Alexszel jársz, azt képzeled, hogy mindenki szerelmes. De én nem! Kicsit megszédített a csávó, de ennyi! És azért veszekszem folyton vele, mert... mert... én...
És hirtelen elnémultam. Hiába titkoltam előtte - meg magam előtt is - menthetetlenül beleszerettem. Hülye Vivi! Buta Vivi! Rossz választás... de most már mindegy!
- Nincs válasz? - nézett rám diadalmasan Kim. - Mondj el mindent, hogy megértsem, mi folyik köztetek, és segítek kibogozni a szálakat. A végén ítéletet mondok rólatok.
Olyan kedvesen kérte, hogy nem volt más választásom, kiöntöttem a szívem.
- Először is... szinte minden nap beugrik a bátyámhoz, és szinte mindig belekötünk egymásba. Tesi órán is provokált, már nem is tudom mivel, csak az ragadt meg a fejemben, hogy kétszer is a karjába rántott, és akkor ki akart ugrani a szívem. Amikor hazajöttünk a strandról, akkor is találkoztunk, és ízléstelen megjegyzéseket tett. Akkor valahogy nagyon eldurvult a vitánk és be akarta bizonyítani, hogy minden csajra hatással van... és bizonyítékként meg akart csókolni!
Kim döbbenten pillantott rám menet közben.
- Te jó ég! Csókolóztál Castiellel és nem mondtad el nekem?
- Nem... mert nem volt semmi! Bár a szája az enyémhez ért.… de én megharaptam a köcsögöt!
- Te tényleg lökött vagy! Szereted, flörtöl veled, mégis menekülsz előle! Ebben nincs logika! - kiáltott fel Kim. És amit mondott nem volt újdonság, én se értettem, mit miért csinálok.
- Te semmit sem értesz! - legyintettem. - Nem fogok kikezdeni vele, mert nem akarok egy újabb hódítása lenni. Félek attól, hogy összetörné a szívem. Nála sokkal normálisabb pasira vágyom, olyanra, aki tényleg szeret, nem csak játszik velem. Szerintem Castiel csak élvezi, hogy nem úgy reagálok rá, mint a rajongói. - ekkor már ismerős környéken jártunk, az én utcámban.
- Megértem, hogy így érzel, de akkor is szereted. - sóhajtott Kim. Láttam, hogy azt gondolja menthetetlen vagyok, és nincs orvosság a bajomra.
- Nincs mit tenni, maradok, aki vagyok! Sosem szabad megtudnia, valójában mit érzek iránta. Elegem van belőle. Továbbra is visszadumálok neki! - döntöttem el hirtelen. - Sőt, még köcsögebb leszek vele, mint eddig! Velem ne szórakozzon!
- Mire jó neked az állandó osztozkodás? Tán felizgat, ha mérges rád a fiú?
Erre a kijelentésre elpirultam.
- Ne bomolj! Castiel nem... Á, hagyjuk az egészet! Nem akarok erről az alakról hallani a mai nap folyamán. Az agyamra megy!
De a kívánságom nem teljesült, mert amikor letértünk a kanyarban, már messziről láttam, hogy Tony és Cast megint a kapunk előtt tanyáznak.
- Az ördögbe! - torpantam meg.
Kim csodálkozva nézett rám, de aztán követte a pillantásom, és észrevette a motort és laza tulajdonosát.
- Tyűha! Csak nem Castiel az? A női szívek megdobogtatója! No lám, a sors megint az utadba lökte!
- Ő az, személyesen. - keseregtem. - Szerintem inkább átok, mert nem tudom elkerülni. - durciztam megint. Védekező reflex?
- Na, gyere már, ne nyavalyogj! - Kim megragadta a kabátom ujját, és odavonszolt a fiúkhoz.
Mire odaértünk eléjük, úgy éreztem kellőképpen lenyugtattam magam.
- Csá, csajok! - intett a tesóm.
- Sziasztok! - mosolygott Kim Tony-ra. - Rég láttalak.
- Hali, hölgyek! - köszönt ránk jó hangulatban Castiel. Rögtön átható pillantást vetett rám. - Mi van, Vivike, csak kísérővel találtál haza?
Mielőtt megszólaltam volna, Antony közbeszólt.
- Húgi, hol a csudában csatangoltál?
- Csaj buliba voltunk egy osztálytársunknál.
Castiel fintorogva az órájára nézett.
- Elég rövid buli volt. Ez is azt bizonyítja, ti csajok nem tudtok pasik nélkül szórakozni.
- Röhejes dumád van! - tört ki belőlem a szokásos düh. - A szavaidból ítélve bánt, hogy nem jöhettél.
- Dehogy! - ingatta a fejét Cast. - Nekem randim volt. Míg ti pletykáltatok, megbeszéltem az esti programom egy kis tündérrel! - közölte önelégült vigyorral.
"Kis tündér"? Elöntött a féltékenység. De hamar talált helyettem mást, hisz délután még engem hívott bulizni! Hát ennyit rólad, Castiel! Még hencegsz is vele, hogy mással voltál és leszel! Ebből is látszik, hogy tőlem nem akar semmi komolyat. Érthető, ha nem akar velem foglalkozni, könnyen talál nálam százszor szebb csajokat dögivel. Nyilván egy tucat barátnője volt már, és valószínűleg van is. Persze, hogy én labdába sem rúghatok nála.
- Csak nem megint a régi csaj? - szólt oda nekünk Tony.
- De bizony! Nem semmi a kicsike! - vigyorgott kihívó pillantást vetve rám Castiel. - És te Vivi? Beleveted magad az éjszakai életbe Tony-ékkal? Pont az előbb rebesgette a bátyád, hogy összehoz az egyik haverjával, valami Cristiannal.
Tágra nyílt szemekkel meredtem rá.
- Mi? Erről még nem is hallottam! - vissza akartam vágni, az előbbi kis tündér miatt. - De ki tudja... talán tetszeni fog a Cristian gyerek!
Közben Tony és Kim távolabb húzódtak tőlük, és magánbeszélgetéseket folytattak Alexről, meg más régi közös ismerősökről.
- Vedd rá a tesód, hogy nézzetek be a Goldba! Az a legjobb hely a környéken.
Egy frászt megyek oda, ahol te mindenféle csinibabákkal enyelegsz! Valahogy vissza kell, hogy szúrjak!
Ravaszul mosolyogtam.
- Még nem tudom, mit terveznek. Oda megyek, ahová visznek. Bár, ha nagyon jó ez a Cristian, akkor én viszem magammal... a szobámig!
Nem is tudom, hogy jött tőlem ez a ringyós beszólás. De már kimondtam. Pedig én aztán sosem voltam az a fiúkra akaszkodó típus. Nem véletlenül vagyok még szűz. De hát ez a vörös ördög a legrosszabb tulajdonságaimat hozza ki belőlem. Azelőtt sosem mertem senkivel sem így beszélni.
- Wow! Nem is tudtam, hogy ilyen rámenős is tudsz lenni... Vivieni. - mosolygott Cast, és új becenevet talált ki nekem.
Már késő! Késő, késő!!!! Barátném kicsit elkésett a figyelmeztetéssel.
Hirtelen nem tudtam, mit mondani. Nehéz volt az érzelmeimről beszélni.
Zavaromban paradicsom piros lettem.
- N... ne... nem igaz!
- Ne tagadd, mert rájöttem, hogy szereted! - mondta ki nyíltan Kim, és ez kicsit megrémített. - Aggódom érted, Vivi! Félek, megint rosszul választottál. Csak akkor küzdj a pasiért, ha ő is érdeklődik irántad! Nagyon vigyázz ezzel a rossz fiúval! Bár, ahogy elnéztelek titeket tesi órán, lehet nála esélyed. Hajts rá, ha nem félted a szíved! Könnyen kiderítheted akar-e valamit, ha tudatod vele, hogy jó nálad. Ne félj kimutatni az érzéseidet, már ha pont ő kell neked.
- Hülyéskedsz? Nem fogom beégetni magam előtte! - sziszegtem felháborodva. - Nem ettem meszet! Elég nagy gond, hogy érzek iránta valamit, nem kell még azzal is tetőzni, hogy jót röhög rajtam!
Kim csak nevetett.
- Na, most árultad el magad! Sze-rel-mes vagy Castielbe! - csapta össze a két kezét örömködve Kim. - Csak az a baj, hogy feleslegesen, ha ő nem tud róla! Ha ki akarod fogni a nagy halat, sokkal kezdeményezőbbnek kell lenned! Talán éppen erre vár.
- Sss! - szóltam rá mérgesen, s azon gondolkodtam, mikor lett Kim ilyen bölcs szerelmi témában. - Hallgass már, te lökött nőszemély! Castiel csak tetszik, de semmi több. Különben is, folyton civakodunk. Harcban vagyunk állandóan.
- Na, azt nem kéne, ha rá pályázol. Válts taktikát! Veszekedés helyett flörtölj vele! A harcokhoz meg csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem azért csináljátok, mert vonzódtok egymáshoz!
Nagyokat pislogva néztem lelki szemetes ládámra.
- Ekkora baromságot is csak te találhatsz ki, Kimi! Mióta Alexszel jársz, azt képzeled, hogy mindenki szerelmes. De én nem! Kicsit megszédített a csávó, de ennyi! És azért veszekszem folyton vele, mert... mert... én...
És hirtelen elnémultam. Hiába titkoltam előtte - meg magam előtt is - menthetetlenül beleszerettem. Hülye Vivi! Buta Vivi! Rossz választás... de most már mindegy!
- Nincs válasz? - nézett rám diadalmasan Kim. - Mondj el mindent, hogy megértsem, mi folyik köztetek, és segítek kibogozni a szálakat. A végén ítéletet mondok rólatok.
Olyan kedvesen kérte, hogy nem volt más választásom, kiöntöttem a szívem.
- Először is... szinte minden nap beugrik a bátyámhoz, és szinte mindig belekötünk egymásba. Tesi órán is provokált, már nem is tudom mivel, csak az ragadt meg a fejemben, hogy kétszer is a karjába rántott, és akkor ki akart ugrani a szívem. Amikor hazajöttünk a strandról, akkor is találkoztunk, és ízléstelen megjegyzéseket tett. Akkor valahogy nagyon eldurvult a vitánk és be akarta bizonyítani, hogy minden csajra hatással van... és bizonyítékként meg akart csókolni!
Kim döbbenten pillantott rám menet közben.
- Te jó ég! Csókolóztál Castiellel és nem mondtad el nekem?
- Nem... mert nem volt semmi! Bár a szája az enyémhez ért.… de én megharaptam a köcsögöt!
- Te tényleg lökött vagy! Szereted, flörtöl veled, mégis menekülsz előle! Ebben nincs logika! - kiáltott fel Kim. És amit mondott nem volt újdonság, én se értettem, mit miért csinálok.
- Te semmit sem értesz! - legyintettem. - Nem fogok kikezdeni vele, mert nem akarok egy újabb hódítása lenni. Félek attól, hogy összetörné a szívem. Nála sokkal normálisabb pasira vágyom, olyanra, aki tényleg szeret, nem csak játszik velem. Szerintem Castiel csak élvezi, hogy nem úgy reagálok rá, mint a rajongói. - ekkor már ismerős környéken jártunk, az én utcámban.
- Megértem, hogy így érzel, de akkor is szereted. - sóhajtott Kim. Láttam, hogy azt gondolja menthetetlen vagyok, és nincs orvosság a bajomra.
- Nincs mit tenni, maradok, aki vagyok! Sosem szabad megtudnia, valójában mit érzek iránta. Elegem van belőle. Továbbra is visszadumálok neki! - döntöttem el hirtelen. - Sőt, még köcsögebb leszek vele, mint eddig! Velem ne szórakozzon!
- Mire jó neked az állandó osztozkodás? Tán felizgat, ha mérges rád a fiú?
Erre a kijelentésre elpirultam.
- Ne bomolj! Castiel nem... Á, hagyjuk az egészet! Nem akarok erről az alakról hallani a mai nap folyamán. Az agyamra megy!
De a kívánságom nem teljesült, mert amikor letértünk a kanyarban, már messziről láttam, hogy Tony és Cast megint a kapunk előtt tanyáznak.
- Az ördögbe! - torpantam meg.
Kim csodálkozva nézett rám, de aztán követte a pillantásom, és észrevette a motort és laza tulajdonosát.
- Tyűha! Csak nem Castiel az? A női szívek megdobogtatója! No lám, a sors megint az utadba lökte!
- Ő az, személyesen. - keseregtem. - Szerintem inkább átok, mert nem tudom elkerülni. - durciztam megint. Védekező reflex?
- Na, gyere már, ne nyavalyogj! - Kim megragadta a kabátom ujját, és odavonszolt a fiúkhoz.
Mire odaértünk eléjük, úgy éreztem kellőképpen lenyugtattam magam.
- Csá, csajok! - intett a tesóm.
- Sziasztok! - mosolygott Kim Tony-ra. - Rég láttalak.
- Hali, hölgyek! - köszönt ránk jó hangulatban Castiel. Rögtön átható pillantást vetett rám. - Mi van, Vivike, csak kísérővel találtál haza?
Mielőtt megszólaltam volna, Antony közbeszólt.
- Húgi, hol a csudában csatangoltál?
- Csaj buliba voltunk egy osztálytársunknál.
Castiel fintorogva az órájára nézett.
- Elég rövid buli volt. Ez is azt bizonyítja, ti csajok nem tudtok pasik nélkül szórakozni.
- Röhejes dumád van! - tört ki belőlem a szokásos düh. - A szavaidból ítélve bánt, hogy nem jöhettél.
- Dehogy! - ingatta a fejét Cast. - Nekem randim volt. Míg ti pletykáltatok, megbeszéltem az esti programom egy kis tündérrel! - közölte önelégült vigyorral.
"Kis tündér"? Elöntött a féltékenység. De hamar talált helyettem mást, hisz délután még engem hívott bulizni! Hát ennyit rólad, Castiel! Még hencegsz is vele, hogy mással voltál és leszel! Ebből is látszik, hogy tőlem nem akar semmi komolyat. Érthető, ha nem akar velem foglalkozni, könnyen talál nálam százszor szebb csajokat dögivel. Nyilván egy tucat barátnője volt már, és valószínűleg van is. Persze, hogy én labdába sem rúghatok nála.
- Csak nem megint a régi csaj? - szólt oda nekünk Tony.
- De bizony! Nem semmi a kicsike! - vigyorgott kihívó pillantást vetve rám Castiel. - És te Vivi? Beleveted magad az éjszakai életbe Tony-ékkal? Pont az előbb rebesgette a bátyád, hogy összehoz az egyik haverjával, valami Cristiannal.
Tágra nyílt szemekkel meredtem rá.
- Mi? Erről még nem is hallottam! - vissza akartam vágni, az előbbi kis tündér miatt. - De ki tudja... talán tetszeni fog a Cristian gyerek!
Közben Tony és Kim távolabb húzódtak tőlük, és magánbeszélgetéseket folytattak Alexről, meg más régi közös ismerősökről.
- Vedd rá a tesód, hogy nézzetek be a Goldba! Az a legjobb hely a környéken.
Egy frászt megyek oda, ahol te mindenféle csinibabákkal enyelegsz! Valahogy vissza kell, hogy szúrjak!
Ravaszul mosolyogtam.
- Még nem tudom, mit terveznek. Oda megyek, ahová visznek. Bár, ha nagyon jó ez a Cristian, akkor én viszem magammal... a szobámig!
Nem is tudom, hogy jött tőlem ez a ringyós beszólás. De már kimondtam. Pedig én aztán sosem voltam az a fiúkra akaszkodó típus. Nem véletlenül vagyok még szűz. De hát ez a vörös ördög a legrosszabb tulajdonságaimat hozza ki belőlem. Azelőtt sosem mertem senkivel sem így beszélni.
- Wow! Nem is tudtam, hogy ilyen rámenős is tudsz lenni... Vivieni. - mosolygott Cast, és új becenevet talált ki nekem.
- Én már csak ilyen vagyok! - menőztem előtte. - Sok mindent nem tudsz még rólam, Castiel!
- Mert nem hagyod, hogy megismerjelek közelebbről. - lepattant a motorról és elém lépett.
Ijedten hátráltam egy lépést.
- Félsz? - provokált Cast. - Nyugi, cica, most nem akarlak letámadni. A múltkori estből tanultam, tudom, hogy pórul járnék. Sosem fogom megérteni, miért vagy ilyen elutasító velem.
És már megint itt tartunk! Kikészíti az idegeimet az ördögi játékaival. Sosem tudom, mire számítsak nála. Most épp azt játsszuk, hogy fűzi a fejem? Mire jó az neki, hogy tönkre vágja az önbizalmam, az idegrendszeremet... és a szívem?
- Nehezen barátkozom... veled. - közöltem, de az utolsó szót nagyon halkan mondtam ki.
- Pedig én kedvellek téged!
A kijelentésétől felmelegedett a szívem. Elmosolyodtam.
- Úgy látom, ma béke van köztünk.
- És jobb ez így, nem? - nevetett Cast. - Úgy érzem, jobb veled jóban lenni, mert ellenfélnek könyörtelen vagy, Vivieni... Egy gonosz kis boszorkány bujkál benned!
- Ja, mondták már! - vágtam rá nagyképűen. És ekkor a tesómra pillantottam, figyel-e minket, de szerencsére elmélyülve diskurált Kimmel. Már megint össze akar boronálni egy lökött haverjával. Mikor érti már meg, hogy én a rossz fiúkért rajongok?
-Te, Castiel, ismerd ezt a Cristiánt? - kérdeztem hirtelen. - Csak azért kérdem, hogy érdemes-e kicicomázni magam miatta.
A vörös szívtipró vállat vont.
- Nem tudom, nem ismerem az ürgét! Ki akarsz öltözni miatta?
- Miért ne? Ha meg akarom hódítani...
Castiel közelebb jött hozzám, annyira, hogy csak két-három centi választott el minket, és a fülembe suttogott.
- Akkor feltétlenül vedd fel a cuki, aprócska kis piros bugyid, amin elől fekete bokréta van.
Levegő után kapkodtam a döbbenettől. Honnan tudja ez a szemétláda, hogy van ilyen fehérneműm???
- Ho... honnan tudod??? - kérdeztem zavartan.
Castiel csak nevetett és a fülemhez hajolt. A közelségétől teljesen lezsibbadtam.
- Ó.… csak láttam.
Elpirulva kiáltottam fel.
- Láttad?!? Rajtam?
- Sajnos nem! - kuncogott Castiel, és beszéd közben lazán a derekamra rakta a kezét. Ettől felforrósodott a testem. - Mikor hazahoztam a sisakot, a tesód már itthon volt. Anyukád sütivel kínált, bementem kezet mosni a fürdőbe, és ott nem lehetett nem észrevenni a szárítón kiakasztott szexi kis ruhadarabot, ha azt annak lehet nevezni. Tetszik. Szívesen megnéznélek benne!
Levörösödtem, mint egy grillcsirke, és úgy éreztem, menten kiugrik a szívem a helyéről.
- Hülye vagy? - kérdeztem zavartan és felháborodva.
- Tudod mit?... Egyszer úgyis leveszem rólad!
Nem akartam hinni a fülemnek. Ez vagy rám indult, vagy bolondot akar csinálni belőlem! A másodikra tippeltem, így dühösen ellöktem magamtól.
- Ne fogadkozz olyanra, amit sosem tudsz betartani! - vágtam rá dacosan.
- Majd meglátjuk! - Castiel olyan pillantásokkal méregetett, mint pók a vacsoráját. Egyszerűen nem tudok napi rendre térni afelett, hogy így viselkedik. Nyomul rám ezerrel, ezt még a gyenge tapasztalataim mellett is levettem. Már csak az a kérdés, hogy mi a szándéka? Ha le akar venni a lábamról, akkor nem lesz szerencséje. Pont az előbb dicsekedett vele, hogy mással randizott, és ez fájt. Nem leszek az újabb hódítása! Velem ne szórakozzon unalmában!
- Na, arra várhatsz, míg beadom a derekam! - néztem rá ellenségesen.
- Nem fogsz te örökké ellenállni. Kivárom míg megpuhulsz.
- Beképzelt! - sziszegtem felháborodva. - Lehet, hogy harcolnak érted a lányok, de nekem nem vagy az esetem!
A fenének hazudozok??? Persze, hogy az esetem, de félek kimondani! Inkább harcolok ellene, és magam ellen is.
- Utálom, ha valaki így rám mászik! - folytattam a feleselést és most legalább nem hazudtam. - Szánalmas, hogy azt hiszed, mindenki elolvad a közelségedtől! Ne rajtam próbálgasd a csáberőd, mert felesleges! - a pillantásommal ölni tudtam volna. Biztos voltam benne, hogy igazam van. - Még a nagy Castiel sem kaphat meg mindent, amit akar! Mit képzelsz egyáltalán? Hagyj engem békén!
- Nyugi, bébi! Ne szívd mellre! - sóhajtott Cast. - Nem akartalak bosszantani. Tudod.... szombat este van, és be vagyok zsongva. - vigyorgott rám. - Bocs, de ilyenkor nem bírok magammal. Csajoznék ezerrel! Bocs, tényleg bocs.
- Talán megbocsátok.
Megint eszembe jutott a másik lány, akiről futólag beszélt, valószínűleg neki is, mert így szólt:
- Kénytelen voltam mást keresni estére, mert túl makacs vagy, és túlságosan utálsz, ahhoz, hogy elgyere velem bárhová is. - hirtelen átölelte a derekam. Megijedtem, és nem tudtam mozdulni sem.
- Én... én nem utállak. - nyögtem ki bizonytalanul. - Csak nehezen jövök ki veled!
- Ha nem utálsz, bizonyítsd be! - Castiel hangjából sütött a kihívás. Tudtam, valamilyen úton -módon pórul járok, ha rákérdezek, de most nem érdekelt. Kíváncsi voltam, meddig mehetünk el.
Már így is túlzásba estem, hisz még mindig karolta a derekam.
- Hogyan... bizonyítsam be?
Castiel titokzatosan vigyorgott.
- Csókolj meg!
Szerintem a lélegzetem és a szívem egyszerre állt el. Ez megőrült! Hevesen kiugrottam a karjából, és pofon vertem. Nem vagyok verekedős, de a kezem hangosan csattant az arcán.
- Te állat! Mit képzelsz magadról? - kiáltottam és a hangos szóra felénk fordultak a tesómék. Suttogva még hozzátettem: - Nem smárolok fűvel-fával! Csak olyanokkal csókolózok, akiket szeretek! Veled?... Soha! Érted? Soha!
Castiel meg persze megint kinevetett.
- Jaj, Vivike, csak vicc volt! Mégis sikerült jól felbosszantani téged.
*
Tony fejcsóválva nézett a veszekedő húgára és a barátjára.
- Látod? Ezek folyton ezt csinálják! - mondta Kimnek.
- Már megszokhattuk Vivitől, hogy kötekedős.
- Hát igen... de ezúttal emberére akadt. Cast ugyanolyan harcias, mint Vivica. - nevetett Antony. - Ezért nem bírnak nyugton maradni egymás mellett.
- Szerintem vonzódnak egymáshoz.
- Nem! Az ki van zárva! - tiltakozott Tony. - Különben is, Castielnek barátnője van. Nem is akármilyen bombázóval jár, már láttam egy párszor.
Ejha! - húzta el a szájár Kim. Ha ezt Vivi megtudja, elszáll minden reménye. Cast foglalt! Alighogy beleszeretett, máris elveszíti. Szegény!
*
Szikrázó szemekkel förmedtem Castielre.
- Elég ízléstelen vicceid vannak! Már azt hittem, vége a vitáknak, és jóban leszünk, aztán meg jössz nekem ilyen baromságokkal. Néha úgy viselkedsz, mint egy öntelt hólyag! Miért szeretsz velem piszkálódni?
Tényleg rejtély nekem ez a srác!
- Bírom az őszinteséged! - bújt ki a válasz alól. - De ne ess túlzásokba! - figyelmeztetett Castiel. - Jó, néha kötegszem, de nem mindig és nem mindenkivel! Viszont elismerem, hogy élvezem, ha provokálhatlak.
- Rosszul hallok? A nagy Castiel beismerte, hogy hibás valamiben? - kérdeztem gúnyosan.
- Na, már megint kezded a gáncsoskodást! - nézett Cast az ég felé olyan "Úr Isten" pillantásokkal.
- Bocs, de kihoztad belőlem.
Cast csak legyintett, biztos azt gondolta, menthetetlenül szédült vagyok. És mellette tényleg az vagyok!
Visszaült a motorjára. - Na, én lépek, mielőtt még megint összeveszünk. A viselkedésed olyanra késztet, amit később megbánnánk. Tuti a földön kötnénk ki!
Gúnyosan, ijedt pofát próbáltam vágni.
- Csak nem lennél képes megverni egy lányt?
Castiel megint nevetett.
- Nem épp verekedés járt a fejemben! Olyasmi, amit te megbánnál, de belegondolva én soha!
Megrökönyödve néztem rá. Ez már megint kétértelműen beszél!
Nem várta meg a válaszom, feltette a kék sisakját, intett a tesómnak, aztán elszáguldott.
- Hülye állat! Pukkadj meg, te arrogáns seggfej! - kiáltottam még utána magamból kikelve.
Tony megrovó pillantásokkal fordult felém.
- Már megint elüldözted? Komolyan mondom, húgi, egyszer kitekerem a nyakad! Miért vagy ilyen boszi a haverommal szemben?
- Ez van, ezt kell szeretni! Nem borulok a lába elé, mint a többi tyúk, ha egyszer utálom.
- Olyan vagy, mint egy durcás hétéves!
- De csak Castiellel szemben. - tette hozzá Kim.
- Elegem van belőled mára, Vivien! - fújt a tesóm, és beviharzott a házba.
Kettesben maradtunk Kimmel.
- Mi volt ez az egész? - faggatott egyből Kim.
- Csak a szokásos.
- Vivi - nézett rám komolyan Kim. - ugye, tényleg belezúgtál ebbe a fiúba?
- Már tudod, hogy igen. Ha a közelemben van nagyon zavartnak, és gyengének érzem magam. Teljesen megbolondította a szívem. Gondolod, hogy ez a szerelem?
- Ez bizony az. - a barátnőm hangjából szomorúság csendült ki. - Tudom, az előbb még arra biztattalak, hogy szedd fel a fiút, de megváltozott a véleményem. Pórul fogsz járni, ha azt hiszed, komolyan akar tőled valamit.
- Tudod, ezt a lelkem mélyén én is érzem. - sóhajtottam lehangoltan.
- Szerintem csak kihasználna, szórakozna veled. Százszor jobbat érdemelsz nála! - Kim furcsán viselkedett, mint aki elhallgat előlem valamit. - Ez a pasi felejtős! Ő sosem lesz teljesen a tiéd! Ha kavarnál is vele, amint megun lecserélne másra. Tudom, hogy rossz ezt hallanod, de tegyél le róla a saját érdekedben.
Kim kimondta a legtitkosabb kételyeimet és félelmeimet. Én is így éreztem, csak eddig nem tudtam megfogalmazni. De olyan szép volt reménykedni... hogy mindketten tévedünk.
- Majd este átgondolom a dolgot még egyszer. - ígértem meg. - Most olyan szinten kivagyok, hogy nem bízok az ítélőképességeimben. Igazad van mindenben. Cast veszélyes, csapodár alak, az eszem azt mondja felejtsem el, de a szívem nem akarja.
- Aludj rá egyet! De most lépek, mindjárt jönnek értem a Diákparkhoz Alexék! És vigyázz magadra! Nem akarom, hogy csalódj, vagy szenvedj egy nagyképű huligán miatt!
Küldtem egy gyenge mosolyt a barátnőmnek, aztán megpusziltam és bementem.
*
Kimet bántotta a lelkiismerete, amiért nem mondta el Vivinek, hogy Castielnek barátnője van, de nem akarta még jobban padlóra küldeni. Egyszerűen nem volt szíve megmondani a rossz hírt. Bár lehet, hogy jobb lett volna neki, ha megtudja az igazat, mert később már késő lesz, amikor teljesen bele szeret, vagy ami még rosszabb, ha Cast átveri, és felszedi Vivient a barátnője mellé pótléknak. Most nem beszélt még erről, de előbb, vagy utóbb el kell mondania, hisz nem akar hazudni a barátnőjének. Csak az a baj, hogy ez az igazság nagyon fájdalmas lesz neki.
- Mert nem hagyod, hogy megismerjelek közelebbről. - lepattant a motorról és elém lépett.
Ijedten hátráltam egy lépést.
- Félsz? - provokált Cast. - Nyugi, cica, most nem akarlak letámadni. A múltkori estből tanultam, tudom, hogy pórul járnék. Sosem fogom megérteni, miért vagy ilyen elutasító velem.
És már megint itt tartunk! Kikészíti az idegeimet az ördögi játékaival. Sosem tudom, mire számítsak nála. Most épp azt játsszuk, hogy fűzi a fejem? Mire jó az neki, hogy tönkre vágja az önbizalmam, az idegrendszeremet... és a szívem?
- Nehezen barátkozom... veled. - közöltem, de az utolsó szót nagyon halkan mondtam ki.
- Pedig én kedvellek téged!
A kijelentésétől felmelegedett a szívem. Elmosolyodtam.
- Úgy látom, ma béke van köztünk.
- És jobb ez így, nem? - nevetett Cast. - Úgy érzem, jobb veled jóban lenni, mert ellenfélnek könyörtelen vagy, Vivieni... Egy gonosz kis boszorkány bujkál benned!
- Ja, mondták már! - vágtam rá nagyképűen. És ekkor a tesómra pillantottam, figyel-e minket, de szerencsére elmélyülve diskurált Kimmel. Már megint össze akar boronálni egy lökött haverjával. Mikor érti már meg, hogy én a rossz fiúkért rajongok?
-Te, Castiel, ismerd ezt a Cristiánt? - kérdeztem hirtelen. - Csak azért kérdem, hogy érdemes-e kicicomázni magam miatta.
A vörös szívtipró vállat vont.
- Nem tudom, nem ismerem az ürgét! Ki akarsz öltözni miatta?
- Miért ne? Ha meg akarom hódítani...
Castiel közelebb jött hozzám, annyira, hogy csak két-három centi választott el minket, és a fülembe suttogott.
- Akkor feltétlenül vedd fel a cuki, aprócska kis piros bugyid, amin elől fekete bokréta van.
Levegő után kapkodtam a döbbenettől. Honnan tudja ez a szemétláda, hogy van ilyen fehérneműm???
- Ho... honnan tudod??? - kérdeztem zavartan.
Castiel csak nevetett és a fülemhez hajolt. A közelségétől teljesen lezsibbadtam.
- Ó.… csak láttam.
Elpirulva kiáltottam fel.
- Láttad?!? Rajtam?
- Sajnos nem! - kuncogott Castiel, és beszéd közben lazán a derekamra rakta a kezét. Ettől felforrósodott a testem. - Mikor hazahoztam a sisakot, a tesód már itthon volt. Anyukád sütivel kínált, bementem kezet mosni a fürdőbe, és ott nem lehetett nem észrevenni a szárítón kiakasztott szexi kis ruhadarabot, ha azt annak lehet nevezni. Tetszik. Szívesen megnéznélek benne!
Levörösödtem, mint egy grillcsirke, és úgy éreztem, menten kiugrik a szívem a helyéről.
- Hülye vagy? - kérdeztem zavartan és felháborodva.
- Tudod mit?... Egyszer úgyis leveszem rólad!
Nem akartam hinni a fülemnek. Ez vagy rám indult, vagy bolondot akar csinálni belőlem! A másodikra tippeltem, így dühösen ellöktem magamtól.
- Ne fogadkozz olyanra, amit sosem tudsz betartani! - vágtam rá dacosan.
- Majd meglátjuk! - Castiel olyan pillantásokkal méregetett, mint pók a vacsoráját. Egyszerűen nem tudok napi rendre térni afelett, hogy így viselkedik. Nyomul rám ezerrel, ezt még a gyenge tapasztalataim mellett is levettem. Már csak az a kérdés, hogy mi a szándéka? Ha le akar venni a lábamról, akkor nem lesz szerencséje. Pont az előbb dicsekedett vele, hogy mással randizott, és ez fájt. Nem leszek az újabb hódítása! Velem ne szórakozzon unalmában!
- Na, arra várhatsz, míg beadom a derekam! - néztem rá ellenségesen.
- Nem fogsz te örökké ellenállni. Kivárom míg megpuhulsz.
- Beképzelt! - sziszegtem felháborodva. - Lehet, hogy harcolnak érted a lányok, de nekem nem vagy az esetem!
A fenének hazudozok??? Persze, hogy az esetem, de félek kimondani! Inkább harcolok ellene, és magam ellen is.
- Utálom, ha valaki így rám mászik! - folytattam a feleselést és most legalább nem hazudtam. - Szánalmas, hogy azt hiszed, mindenki elolvad a közelségedtől! Ne rajtam próbálgasd a csáberőd, mert felesleges! - a pillantásommal ölni tudtam volna. Biztos voltam benne, hogy igazam van. - Még a nagy Castiel sem kaphat meg mindent, amit akar! Mit képzelsz egyáltalán? Hagyj engem békén!
- Nyugi, bébi! Ne szívd mellre! - sóhajtott Cast. - Nem akartalak bosszantani. Tudod.... szombat este van, és be vagyok zsongva. - vigyorgott rám. - Bocs, de ilyenkor nem bírok magammal. Csajoznék ezerrel! Bocs, tényleg bocs.
- Talán megbocsátok.
Megint eszembe jutott a másik lány, akiről futólag beszélt, valószínűleg neki is, mert így szólt:
- Kénytelen voltam mást keresni estére, mert túl makacs vagy, és túlságosan utálsz, ahhoz, hogy elgyere velem bárhová is. - hirtelen átölelte a derekam. Megijedtem, és nem tudtam mozdulni sem.
- Én... én nem utállak. - nyögtem ki bizonytalanul. - Csak nehezen jövök ki veled!
- Ha nem utálsz, bizonyítsd be! - Castiel hangjából sütött a kihívás. Tudtam, valamilyen úton -módon pórul járok, ha rákérdezek, de most nem érdekelt. Kíváncsi voltam, meddig mehetünk el.
Már így is túlzásba estem, hisz még mindig karolta a derekam.
- Hogyan... bizonyítsam be?
Castiel titokzatosan vigyorgott.
- Csókolj meg!
Szerintem a lélegzetem és a szívem egyszerre állt el. Ez megőrült! Hevesen kiugrottam a karjából, és pofon vertem. Nem vagyok verekedős, de a kezem hangosan csattant az arcán.
- Te állat! Mit képzelsz magadról? - kiáltottam és a hangos szóra felénk fordultak a tesómék. Suttogva még hozzátettem: - Nem smárolok fűvel-fával! Csak olyanokkal csókolózok, akiket szeretek! Veled?... Soha! Érted? Soha!
Castiel meg persze megint kinevetett.
- Jaj, Vivike, csak vicc volt! Mégis sikerült jól felbosszantani téged.
*
Tony fejcsóválva nézett a veszekedő húgára és a barátjára.
- Látod? Ezek folyton ezt csinálják! - mondta Kimnek.
- Már megszokhattuk Vivitől, hogy kötekedős.
- Hát igen... de ezúttal emberére akadt. Cast ugyanolyan harcias, mint Vivica. - nevetett Antony. - Ezért nem bírnak nyugton maradni egymás mellett.
- Szerintem vonzódnak egymáshoz.
- Nem! Az ki van zárva! - tiltakozott Tony. - Különben is, Castielnek barátnője van. Nem is akármilyen bombázóval jár, már láttam egy párszor.
Ejha! - húzta el a szájár Kim. Ha ezt Vivi megtudja, elszáll minden reménye. Cast foglalt! Alighogy beleszeretett, máris elveszíti. Szegény!
*
Szikrázó szemekkel förmedtem Castielre.
- Elég ízléstelen vicceid vannak! Már azt hittem, vége a vitáknak, és jóban leszünk, aztán meg jössz nekem ilyen baromságokkal. Néha úgy viselkedsz, mint egy öntelt hólyag! Miért szeretsz velem piszkálódni?
Tényleg rejtély nekem ez a srác!
- Bírom az őszinteséged! - bújt ki a válasz alól. - De ne ess túlzásokba! - figyelmeztetett Castiel. - Jó, néha kötegszem, de nem mindig és nem mindenkivel! Viszont elismerem, hogy élvezem, ha provokálhatlak.
- Rosszul hallok? A nagy Castiel beismerte, hogy hibás valamiben? - kérdeztem gúnyosan.
- Na, már megint kezded a gáncsoskodást! - nézett Cast az ég felé olyan "Úr Isten" pillantásokkal.
- Bocs, de kihoztad belőlem.
Cast csak legyintett, biztos azt gondolta, menthetetlenül szédült vagyok. És mellette tényleg az vagyok!
Visszaült a motorjára. - Na, én lépek, mielőtt még megint összeveszünk. A viselkedésed olyanra késztet, amit később megbánnánk. Tuti a földön kötnénk ki!
Gúnyosan, ijedt pofát próbáltam vágni.
- Csak nem lennél képes megverni egy lányt?
Castiel megint nevetett.
- Nem épp verekedés járt a fejemben! Olyasmi, amit te megbánnál, de belegondolva én soha!
Megrökönyödve néztem rá. Ez már megint kétértelműen beszél!
Nem várta meg a válaszom, feltette a kék sisakját, intett a tesómnak, aztán elszáguldott.
- Hülye állat! Pukkadj meg, te arrogáns seggfej! - kiáltottam még utána magamból kikelve.
Tony megrovó pillantásokkal fordult felém.
- Már megint elüldözted? Komolyan mondom, húgi, egyszer kitekerem a nyakad! Miért vagy ilyen boszi a haverommal szemben?
- Ez van, ezt kell szeretni! Nem borulok a lába elé, mint a többi tyúk, ha egyszer utálom.
- Olyan vagy, mint egy durcás hétéves!
- De csak Castiellel szemben. - tette hozzá Kim.
- Elegem van belőled mára, Vivien! - fújt a tesóm, és beviharzott a házba.
Kettesben maradtunk Kimmel.
- Mi volt ez az egész? - faggatott egyből Kim.
- Csak a szokásos.
- Vivi - nézett rám komolyan Kim. - ugye, tényleg belezúgtál ebbe a fiúba?
- Már tudod, hogy igen. Ha a közelemben van nagyon zavartnak, és gyengének érzem magam. Teljesen megbolondította a szívem. Gondolod, hogy ez a szerelem?
- Ez bizony az. - a barátnőm hangjából szomorúság csendült ki. - Tudom, az előbb még arra biztattalak, hogy szedd fel a fiút, de megváltozott a véleményem. Pórul fogsz járni, ha azt hiszed, komolyan akar tőled valamit.
- Tudod, ezt a lelkem mélyén én is érzem. - sóhajtottam lehangoltan.
- Szerintem csak kihasználna, szórakozna veled. Százszor jobbat érdemelsz nála! - Kim furcsán viselkedett, mint aki elhallgat előlem valamit. - Ez a pasi felejtős! Ő sosem lesz teljesen a tiéd! Ha kavarnál is vele, amint megun lecserélne másra. Tudom, hogy rossz ezt hallanod, de tegyél le róla a saját érdekedben.
Kim kimondta a legtitkosabb kételyeimet és félelmeimet. Én is így éreztem, csak eddig nem tudtam megfogalmazni. De olyan szép volt reménykedni... hogy mindketten tévedünk.
- Majd este átgondolom a dolgot még egyszer. - ígértem meg. - Most olyan szinten kivagyok, hogy nem bízok az ítélőképességeimben. Igazad van mindenben. Cast veszélyes, csapodár alak, az eszem azt mondja felejtsem el, de a szívem nem akarja.
- Aludj rá egyet! De most lépek, mindjárt jönnek értem a Diákparkhoz Alexék! És vigyázz magadra! Nem akarom, hogy csalódj, vagy szenvedj egy nagyképű huligán miatt!
Küldtem egy gyenge mosolyt a barátnőmnek, aztán megpusziltam és bementem.
*
Kimet bántotta a lelkiismerete, amiért nem mondta el Vivinek, hogy Castielnek barátnője van, de nem akarta még jobban padlóra küldeni. Egyszerűen nem volt szíve megmondani a rossz hírt. Bár lehet, hogy jobb lett volna neki, ha megtudja az igazat, mert később már késő lesz, amikor teljesen bele szeret, vagy ami még rosszabb, ha Cast átveri, és felszedi Vivient a barátnője mellé pótléknak. Most nem beszélt még erről, de előbb, vagy utóbb el kell mondania, hisz nem akar hazudni a barátnőjének. Csak az a baj, hogy ez az igazság nagyon fájdalmas lesz neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése