Jeges buli

Szombat reggel egész későn keltem, már majdnem dél volt, ugyanis Castiel nálunk töltötte az estét, és hát ugye nem sokat aludtunk az éjszaka. Csak nehezen kászálódtunk ki az ágyból, és még nehezebben öltöztünk fel, mert folyamatosan visszarángattuk egymást a pihe-puha, meleg takarók közé. Szóval derűsen indult a nap. Fél tizenkettő lehetett, amikor lemásztunk a földszintre. A bátyám épp akkor, egy szál fekete bokszerben állt a nappali közepén, egyik kezében a távirányítóval, ásítozva a műsorokat váltogatta.
  - Helló, fiatalok! - köszönt ásítozva Tony.
  - Hali! - intett Cast.
  - Látom, te is most ébredezel. - nevettem a tesómra.

  - De mi legalább már kaját csinálunk, igaz reggeli helyett ebéd lesz belőle. - válaszolta lazán Tony. Amikor megtalálta a zenecsatornát, a fotelbe dobta a távirányítót, majd a karfáról felvett egy piros pólót és magára húzta.
  - Mi az, hogy mi? Anya robotol, te meg a tévével játszol! - róttam meg a tesóm.
  - Tévedés! - ugrott elő a konyhából Lucas, aki világoskék pulcsit és farmert viselt. Újabban hátrafelé zselézve hordta Tonyéhoz hasonló ezüst színű haját, mert az általánosban ez volt a menő. - Anya elment shoppingolni a nénikénkkel, én sütök Audrey-val!
  - Te? - kacagtam fel. - Na, arra kíváncsi leszek! És mióta van itt Audrey? Ezer éve nem láttam! Gyorsan üdvözölnöm kell! - lelkesedtem fel egyből. Kedveltem a tesóm menyasszonyát, és tényleg rég láttam.
  - Tegnap kilenc körül értünk haza. - válaszolta a bátyám, aki immár a kanapén terpeszkedett, Cast pedig mellette.
  - És mivel ti már akkor bevonultatok a szobádba, mondtam Audrey-nak, hogy jobb, ha nem köszön be nektek, ha nem akar illetlen dolgokat látni. - vigyorgott Lucas az ajtófélfának dőlve.
  - Hogy én ezt kölyköt egyszer kinyírom! - mérgelődtem a szememet forgatva és a fotelből felkaptam egy díszpárnát, és a kis öcsim feje felé repítettem.
Lucas azonban fürge volt, nevetve elkapta a párnát és magához ölelte.
  - De hát igazam van! -  marhult a kis srác, és a párnával ölelkező, csókolózó jelenetet adott elő.
Vetettem rá egy gonosz pillantást, aztán a konyha felé vettem az irányt, de mellé érve, apró nyaklevest adtam Lucasnak. Aztán mintha mi sem történt volna, besétáltam a konyhába, ahol Audrey éppen a sokadik palacsintát sütötte.
  - Szívem, hozhatnál egy kávét! - kiáltott még utánam Castiel.
Audrey a hangra felfigyelt és felém fordult.
  - Vivi! Szia!
  - Szia, sógornőm! - hevesen a barna lány elé ugrottam és megöleltem.
Örömködtünk egy sort, aztán Audrey elengedett, mert félt, hogy megég a serpenyőben a palacsinta.
  - Palacsinta parti? - állt meg az ajtóban Castiel. - Hol a kávém?
  - Lucas palacsintát ehetett volna, így rábeszélt a sütögetésre. Úgy egyeztünk meg, hogy én kisütöm, ő keni meg Nutellával, csokisziruppal és lekvárral.
Míg a rózsaszín pulcsis és szaggatott farmeres lány fecsegett, bekevertem egy adag kávét Castielnek cukorral és komplettával, majd beraktam a mikróba melegedni.
  - Jól hangzik! - ismerte el Cast, s magához ölelt, amikor elé sétáltam a csészével. - És mit szólnátok, ha délután pedig a kalóriadús ebédet lemozognánk a kori pályán? Tony ötlete volt.
  - Hm, remekül hangzik! - örvendeztem, és hálás csókot nyomtam szerelmem arcára.
  - És engem sem hagyhattok itthon! Majd leszek a gyertyatartó! - kotyogott közbe vigyorogva Lucas, aki csak azért osont be közénk, hogy elcsenjen néhány palacsintát.

A déli palacsinta zabalásunk jó hangulatban telt, nevetve és egymást cukkolva pusztítottuk el a palacsintatornyot, amit végül felváltva sütöttünk ki Audrey-val. Két óra körül már mind jól felöltözve topogtunk a nappaliban, Kevint és Ivettet vártuk, mert az utolsó pillanatban Tony őket is meghívta korcsolyázni.
  - Olyan tré, hogy Kevin is a nőjével jön, csak én leszek egyedül szingli! - panaszkodott a lila manósapkás Lucas, miközben mind a téli kabátokat, sapkákat és kesztyűket húztuk magunkra.
  - Talán fel kéne szedned egy ari kislányt... Hatodikban nincsenek cuki csajszik? - kérdezte Castiel a törpétől, miközben a motoros kesztyűt húzta felfelé. - A te korodban én már...
  - Na, ezt nem akarom tudni, mikor és mit kezdtél! - fogtam be kuncogva Castiel száját, majd büntiből megcibáltam a haját.
  - Nekem amúgy se kell barátnő! - húzta el a száját finnyásan Lucas. - A csajok mind hisztizek, bőgnek és követelőznek! Látom, hogy sakkban tart titeket Vivi meg Audrey. Na köszönöm, ebből nem kérek!
  - Majd ezt mond két-három év múlva is! - nevetett Castiel. - Tudod, van a csajok lába között valami, amiért sok mindenre képes az ember, ha hozzá akar jutni....
Elképedve meresztettem a szemem Castielre, amiért ilyet mond a kis öcsémnek, meg hogy ilyesmikről beszélnek. Felháborodva csípőre vágtam a kezem.
  - Na, várjatok csak ti, ebadták! Hallottad ezt, Audrey? Luc szerint sakkba tarjuk a fiúkat, Cast szerint meg csak a lábunk közt van a kincs, ami miatt velünk vannak, hagyjuk mi ezt?
  - Én nem ezt mondtam... - kezdte Castiel, de nem hagytam szóhoz jutni.
  - Csend! Irány az udvarra, most! Kint várjuk meg Kevinéket, de ne várjátok meg, hogy a hóba agyonvágjalak titeket!
Lucas visítva kirohant a házból, én utána, aztán a zűrzavarban jött utánunk Audrey, Cast és Tony is. Fergeteges hócsatába kezdtünk az udvaron, az éjszaka frissen lehullott hóban. Visítások és vergődések közepette sikerült Lucast jól megmosdatnunk a hóban, mivel Audrey-val ügyesen bekerítettük.
Aztán újabb zűrzavar keletkezett, mert Cast és Tony jöttek megmenteni a kicsit, engem Castiel tepert le, a bátyám meg a menyasszonyát. Amikor a vergődésünk csókcsatába fulladt, Lucas látványosan földhöz verte magát, és óbégatni kezdett, hogy megöli a nyálas szerelem. Ennek az lett az eredménye, hogy mind a négyen meghógolyóztuk.

Az ökörködésünknek az vetett véget, hogy a kapuban megállt egy fekete BMW. Megérkezett Kevin és Ivett. Csapatostul eléjük mentünk üdvözölni őket.
Kevin jól nézett ki, mint mindig, szőke haja felzselézve, ezerfelé meredezett. Barna bőrkabátban feszített a fehér hosszú kabátos lány mellett. Ivett hosszú barna haja egy copfba volt befonva, kék szeme örömtől ragyogott. Nagyon örült ő is, s mi is a találkozásnak. Mivel túl sokan voltunk, és nem fértünk volna be a kocsiba, megbeszéltünk, hogy gyalog megyünk a Diákpark mellett kialakított korcsolyapályához. Népszerű hely volt, sokan jártak oda, de mi még nem próbáltuk, de itt volt az ideje. Nagy hanggal elindultunk a járdán, közben mind egyszerre beszélve előadtuk egymásnak, kivel mi történt mostanában.
A korcsolyapályánál sorba álltunk jegyért, Cast fizette az én belépőm, Antony a barátnőjéét és Lucasét, Kevin a magukét. A jeggyel kaptunk két óra jogosultságot a pályára, majd tovább mentünk felhúzni a korcsolyacipőket.
Lucas elemében volt, hamar a pályára száguldott, közülünk ő volt a legjobb korizó, mivel szokott itt lógni a kis barátaival. Kevin és Tony először megcélozták a büfés bódét, forró teát és sós perecet vettek, Lucas beléjük is kötött, hogy nyápicok. Az viszont díjazta, hogy Castiel és én rögtön csúszkálni kezdtünk, igaz még csak lassan és egymás kezét szorongatva, de legalább bátrak voltunk.
  - Nahát! Azt gondoltam, hogy Castiel a legtökösebb, de hogy Vivi, te legyél a legbevállalósabb csaj! - kötekedett megint Lucas, aki felvágósan körbe-körbe siklott körülöttünk.
  - Mit gondoltál? Az én csajom! Nem is kéne, ha nem ilyen lenne. - válaszolta Castiel, és egyszerre szerettem volna megölni és összecsókolgatni a megjegyzés miatt.
  - Vagány vagy! - vigyorgott Lucas, és elsiklott mellőlünk. Felvágósan, gyors tempóban suhant és még forgásokkal is elkápráztatott minket.
Míg Cast az öcsém tudását leste, belekaroltam, majd addig csúsztam, míg át nem tudtam ölelni a nyakát.
  - Szóval így állunk? Ha egy gyáva, szerencsétlen kis liba lennék, már nem is kellenék neked? - kérdeztem incselkedve, miközben Cast lassan irányította a közös suhanásunkat.
  - Hát... mi tagadás. - vigyorgott a vörös ördög, miközben a szemembe nézett. - Sose bírtam a csendes, jól nevelt, unalmas csajokat. Téged pont azért imádlak, mert bátor vagy, nagyszájú, merész, és hajlamos az őrültségekre. Szóval pont kiegészítesz. Te vagy a másik felem.
  - Szerencséd, hogy mindig megtalálod a megfelelő szavakat, mert már éppen ki akartam tekerni a nyakad! - fenyegettem meg Castielt, de aztán mégis inkább szájon csókoltam. Hosszasan összetapadtunk, megfeledkezve a külvilágról.

  - Jáj, fúúúj! - halottam meg a hátam mögött az öcsém nem tetszését. Újabb merényletet követett el ellenünk, jól megtolt minket. Castiel elvesztette az irányítást és az egyensúlyát, a jégre borultunk. Én elterültem a földön, Cast viszont hamar feltápászkodott és üldözőbe vette a platinaszőke pöttömöt.
Tudtam én, hogy tud korizni, csak miattam játssza meg az esetlent.
  - Kapd el, Cast, és öld meg helyettem is! - kiabáltam a szerelmem után.
Ismerős nevetést hallottam a hátam mögött. Tonyék jöttek oda hozzám és a bratyóm és Audrey fel is segítettek.
  - Úgy látom Lucas ma elemébe van. - jegyezte meg Audrey vidáman.
  - Az nem kifejezés... - legyintettem, miközben leporoltam a fenekemről a jégdarát. - De nem baj, hadd tomboljon. Bűntudatom van, hogy mostanában nem törődtünk a kicsivel eleget.
  - Ne is mondd! - bólogatott egyetértően Antony, és közben a kezembe nyomott egy pohár forralt bort. - Én is restellem, hogy alig foglalkoztunk vele, de megértem magunkat, mert néha egy kis sátán bujkál benne.
  - De szeretni való! - mosolygott Audrey szeretettel, és a kergetőző kicsit és "nagy gyereket" figyelte közben.
Hamar megittam a forralt bort, és már nem is éreztem a hideget. Amúgy is belemelegedtünk a korizásba, minél többet köröztünk, annál kevésbé érzékeltem a hűvös levegőt, és egyre ügyesebbek lettünk.
A jókedvemet kissé beárnyékolta, hogy felfedeztem, a pálya szélén lébecoló Nathanielt, Jinxt és egy másik srácot, de a bor és móka nem hagyta, hogy komolyabban foglalkozzak velük.
Cast elvitte enni a kis tesóm, én addig Audrey-val meg Ivett-tel kergetőztem, bár ez egyre nehezebb volt, mert egyre többen csúszkáltak körülöttünk.
Amikor Castiel és Lucas visszatért közénk, azt játszottuk, hogy a kicsi lett a fogó, menekültünk előle. Sajnos engem spécizett ki, hamar elkapott, így én lettem a következő fogó. Gyors voltam, elkaptam a szerencsétlenkedő Audrey-t, ő meg Ivettet, aztán Tony lett az üldözőnk. Amikor belefáradtunk a rohangálásba, leültünk pihenni a pálya szélén két lócára. Kev és Castiel forralt bort hoztak, Lucasnak pedig forró csokit és sült gesztenyét.
  - Láttad, hogy itt van a tapló barátunk? - súgta Cast a fülembe, amikor kényelembe helyeztem magam az ölében.
  - Igen, sajnos. Nem tudtam nem észre venni, mert fancsalodva figyelt minket, amikor fogócskáztunk, de szerintem nem fog belénk kötni, amikor tömegben vagyunk.
  - És ki a két másik? Nem ismerem őket.
  - Jinx-t ismerem, a fekete, tüskés hajú srác végzős nálunk.
  - Á, szóval ezért volt ismerős. Szerintem láttam már a suli mögött bagózni. De honnan is ismered?
Felnevettem, mert Castielben felébredt a zöld szemű szörnyeteg. Jólesett, de a feltételezés, hogy közelebbről is ismerem Jinxt, abszurd volt.
  - Ó, még az ősszel volt hozzá szerencsém, amikor Kimmel hamburgerezni vittük Sissy-t. Kötekedett egy sort, de Ren leszerelte őket. Ártalmatlanok, csak nagy a szájuk.
 Lucas hisztizni kezdett, hogy vattacukorra vágyik, Kevin szánta meg és Ivett-tel elvitték a büféhez.
Négyesben maradtunk a bátyámékkal. A sejtésem nem igazolódott be, mert Nath és Jinx odajöttek hozzánk. A fekete srác pimasz vigyorral az arcán, fekete szegecses bőrdzsekiben és lyukacsos farmerben egyenesen rám koncentrált, míg a kék kabátos Nathaniel hanyagul sétált mellette.
  - Szia, Vivike! Öröm téged újra látni! Bemutatsz a barátaidnak?

Bár minden idegszálam berzenkedett a jópofiskodástól, nem akartam balhét, így gyorsan rámutattam Castielre, a bátyámra és Audrey-ra és elhadartam a nevüket.
  - Én Jinx vagyok. Gondolom a haverom meg már ismeritek. - bökött a fejével Nath felé az idősebb, piercinges srác.
  - Rémlik, hogy járt Vivivel. - bólintott rá Tony. Naná, hogy megismerte az exem, de persze azt nem tudta, hogy azóta a jófiúból sátán gyermeke lett.
  - Úgy van! Te meg az én exemmel jártál. - bólintott rá Nath, s felcsillant a szeme. - Emlékszel Deborahra? Én is kavartam vele, meg Castiel is. Úgy látszik, egy se tudtunk ellenállni a bögyös macának!
Audrey felháborodva felszisszent, de mielőtt bármit is mondhatott volna, gyorsan közbevágtam.
  - Mindenki követ el hibákat. Nekem is volt rossz választásom - mondjuk te! - vágtam vissza szúrósan. - Jó lenne, ha lecuppannátok rólunk, mi szórakozni jöttünk, nem kretének céltáblájának.
  - Még mindig éles a nyelved, Vivi drága. - kacsintott rám Jinx.
A guta kerülgetett, amiért ez a barom azt próbálja sugallani, hogy mennyire ismer. Sejtettem, az a szándékuk, hogy összeugrasszanak minket, így türtőztettem magam.
  - Ne bolygassuk a múltat! - kérte Tony higgadtan.
  - Ja-ja! - Cast az öléből letolt a hideg fapadra és harciasan felemelkedett. - Jobb lesz, ha nem rontjátok itt a levegőt!
  - De nagy fiú vagy! - kontrázott csúfolódva Jinx. - Mi nem akarunk semmi rosszat, csak üdvözöltünk titeket.
  - Abba én kételkedem! - legyintettem lebecsmérelve.
  - Ejnye, Vivike, ne legyél már undok!
  - Ha még egyszer beceneveket találsz ki a barátnőmnek, rossz vége lesz ennek az üdvözlésnek! - fenyegetőzött Castiel az ujjait ropogtatva. Szeméből gyilkos düh sütött, s lehet engem jobban megrémített, mint a fiúkat.

  - Nyugi, nem akarunk balhézni! - intette le csitítóan Jinx a felbőszült vörös ördögöt.
  - Akkor légyszi, hagyjatok minket békén! - kérte ezúttal Tony. - Vidám időtöltésre számítottunk ma délután, kérlek benneteket, ne tegyétek tönkre!
  - Jól van, jól van. Lépünk! Jó szórakozást! - rángatta meg Nath kabátja ujját a bandavezér.
  - Na de... - akart tiltakozni Nath, de végül még sem szegült szembe Jinxszel, hagyta, hogy haverja visszaterelje a harmadik fiúhoz, aki kori nélkül ácsorgott az ajtóban.
Mikor távoztak, visszatért közénk Lucas, Kev és Ivett.
  - Itt meg mi történt? - kérdezte Kevin. - Lemaradtunk valamiről?
  - Á nem, csak néhány kellemetlen alak belénk kötött. - adta meg a választ a szürke szövetkabátos Audrey.
  - De Castiel elűzte őket. - tette hozzá Tony.
  - Ki más? - fordult a párom felé Lucas és elismerően vállon veregette. - Te vagy a legnagyobb király! Ha nagy leszek, én is ilyen leszek!
  - Attól óvjon minket az ég! - forgattam a szemem kiakadva, majd nyelvet öltöttem az öcsémre.
  - De utállak! - vigyorgott rám Lucas, aztán felrántott a lócáról és őrült tempóban húzni kezdett maga után. Siklás közben igyekeztem talpon maradni, de a tesómat is cibálni büntetésből.
  - Szép a testvéri szeretet. - nevetett rajtunk Kevin.
  - Szeretetből fogom agyonverni a kiskölyköt! - nyögtem fáradtan, de azért is kitartóan harcoltam a kisfiúval. A kitartásom meghozta a gyümölcsét, sikerült elgáncsolnom Lucast, aki hason csúszott vagy két métert. Mikor megállt a hátára ültem, és két kezem a magasba nyújtva kiabáltam, hogy győztem. Mind nevettek rajtam a csapatunkból, csak Castiel nem. Ő hozzánk szaladt és lecibált a kicsiről.
  - Ideje megreguláznom az asszonyt! - nevetett Cast.
  - Ez az, haver! Adj neki! - kiabált a földről kárörvendően Luc.
  - Na, ide figyelj, Lucas Marsall, mert megmutatom a legjobb módszert, a nők elhallgattatásához! - magyarázta Castiel a tini kölyöknek, miközben a karjába rántott.
Mikor a szürke szempárban láttam felvillanni a pajkosságot és a vágyat, már tudtam, mi következik. Cast hideg szája az enyémre tapadt, s én boldogan simultam hozzá.

  - Hát, ettől ki fogom hányni a forró csokit meg a vattacukrot! - háborgott Lucas.
  - Majd megváltozik a véleményed, ha szerelmes leszel. - figyelmeztette a kis srácot Audrey.
  - Olyan Isten nincsen, hogy én egy bugyi miatt eldobjam az agyam! - feleselt megint Lucas.
Nevetve toltam el magam Castieltől. Tudtam, hogy hiába győzködjük Lucast a szerelem szépségeiről, ő most abban a korban van, amikor a csajokat nyűgnek tekinti. Meggyőzni nem tudjuk, de titkon nagyon is azt kívántam, hogy minél előbb ismerjen meg egy csinos kislányt, aki elveszi az eszét. Már alig várom, hogy eljöjjön az a nap, hogy akkor majd én tudjam cukkolni.
Még javában kacarásztunk, amikor egy fél méteres, feketébe burkolt embergolyó belém csapódott.
  - Viviiii! De jó, hogy ti is itt vagytok! - ölelgette a derekam és a combom a nekem csapódó kislány.
Persze Sissy volt az, csak nem ismertem meg rögtön, mert a kabátja kapucnija a fejébe volt húzva.
  - Szia, Sissy! Hát te? - mosolyogtam örömmel a kislányra.

  - És Castiel! Hali! - a kicsi úgy nézett a pasimra, mint a világ csodájára, mondjuk meg tudtam érteni.
Castiel leguggolt Sissy elé, és mosolyogva megpaskolta az arcát.
  - Á, a rég nem látott kis barátnőm! Jól vagy, Sissy? - kérdezte kedvesen Cast.
  - Nagyon, köszi! - virágzott fel a kislány arca. - Te emlékszel a nevemre?
  - Még szép!
  - És egyedül vagy? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.
  - Dehogy! A bátyámmal! - mutatott a pálya széle felé kicsiny barátnőm.
Szememmel követtem a mozdulatát, és valóban felfedeztem a palánk szélén ácsorgó Rent. A fiú szintén fekete cuccban könyökölt a mellvédnél. Intettem neki, mire visszaintett, és még egy félmosolyt is küldött nekem, de láttam rajta, hogy nem vágyik közénk.
  - Már rég észre vettelek titeket, de Ren nem akarta, hogy ide pofátlankodjak! - csacsogott a kislány tovább.
  - Ugyan már! Te sosem zavarsz minket! - biztosítottam gyorsan.
  - Ki ez a tündéri kislány? - kérdezte a Tony derekát ölelő Audrey.
  - Hadd mutassam be nektek Sissy Willfordot! Én vigyázok rá, amikor az apja dolgozik, de már nem csak munka, igazi jó barátnők is lettünk! - meséltem büszkén és szeretettel, majd a kicsinek is bemutattam a csapatom.

Sissy leginkább a bátyámat vette szemügyre. Elgondolkodva méregette Tonyt.
  - Akkor ő olyan neked, mint nekem Ren? - rakta össze a képletet a kislány.
  - Pontosan, csak Tony sokkal kedvesebb. - vigyorgott Castiel az orra alatt. - Meghívhatlak egy forró csokira, szép kislány? Már tiszta lila az orrod a hidegtől. - nyújtotta a kezét Sissy-nek.
  - Jaj, ne! - kapott az orrához kuncogva a fekete hajú kislány, de aztán minden teketória nélkül megfogta Cast kezét.
  - Vivi drágám, le vagy cserélve. - kacsintott rám elmenőben Castiel.
  - Ne add már alá a lovat, már így is beléd van bolondulva! - fenyegettem meg a vörös Casanovát.

  - És te ezen csodálkozol? - kacagott rám a válla fölött Cast, aztán Lucast is magával húzta a büfé felé.
 ** Ren a palánknál állva fagyos pillantással figyelte, mi zajlik a kori pálya közepén. Marhára nem tetszett neki, hogy a vörös pulyka a kishúgát is levette a lábáról.
  - Hogy ennek minden nőnemű lény bedől... - motyogta az orra alatt mérgelődve a srác.
  - Ugye, milyen bosszantó? Én se értettem az okát sose. - szólalt meg a háta mögött ácsorgó Nathaniel.
Ren ijedten fordult hátra. Nem gondolta, hogy fültanúja akadt a kifakadásának, arra meg különösen nem számított, hogy a barom Nath is itt van.
  - Ne duruzsoljál itt nekem, nem vagyunk haverok! - villant a szőke fiúra Ren borús szeme.
  - Pedig lehetnénk! Már úgyis közös bennünk, hogy rühelljük Castielt.
  - Majd akkor leszünk puszipajtások, ha piros hó esik! - nyelvelt Ren és egy erőteljes lendülettel elsiklott Nath mellől. Inkább csatlakozik Viviékhez, minthogy ezt a bajkeverőt hallgassa. 

**
Épp Sissy-ről meséltem történeteket a csapatunknak, amikor Ren mellénk siklott.
  - Sziasztok! Bocs, hogy a húgom megzavart titeket. - nézett egyenesen a szemembe Ren. - Próbáltam visszatartani, hogy ne alkalmatlankodjon, de nem lehet megfékezni, ha Vivihez akar menni. Szóval bocs.
  - Castielről nem is beszélve. Olyan cukin elpirult, amikor Cast leguggolt hozzá. - nevetett a történteken Ivett.
Nem nevetnének, ha tudnák, amit én, hogy mennyire utálja Ren Castielt, és mennyire nem tetszik neki a húga rajongása.
  - Nincs baj, Ren. Tudhatnád, hogy imádom a kicsi lányt, és sosem teher nekem. - biztosítottam gyorsan, hogy eltereljem Ren figyelmét.
  - Aranyos csöppség. - bólogatott Audrey is.
Ez valami női berögződés lehet, hogy ösztönösen oda vagyunk a kisgyerekekért. Mindenesetre, jó volt nézni, hogy Cast a büfénél ökörködik Sissy-vel és Lucassal. Közben arra gondoltam, hogy biztos jó apa lesz belőle, mert nagyon ért a gyerekek nyelvén, de aztán ki is akadtam magamon. Korai még ilyesmire gondolni!

Közben a csapatom Rent faggatta a suliról, húgáról és arról, hogy tetszik nekik a városunk.
Bele se melegedtünk a beszélgetésbe, Castiel visszahozta a gyerkőcöket. A karja alatt átfordította a lányt vagy kétszer, mintha táncolnának, aztán Ren mellé penderítette Sissy-t. A mutatvány után a hátam mögé siklott, és a derekam köré fonta a karját.
  - Visszaszolgáltattam a kis hölgyet, most már kérem az enyémet! - jelentette ki Cast, majd látványosan oldalra fordította az arcom, hogy szájon csókoljon.
Ez a csók nem esett jól, mert sütött belőle a birtoklási vágy. Mintha mindenkinek azt akarná mutatni, hogy hozzá tartozom. Vagy csak Rennek rendezte a műsort? - motoszkált a fejemben a gondolat.
  - Hányni fogok, de komolyan! - produkálta magát megint az öcsém. - Sissy, gyere velem inkább korcsolyázni!
Először a kislány bizonytalanul méregette Lucast, de aztán megragadta a kezét.
  - Tudsz korcsolyázni? Mert én profi vagyok ám! - csillant fel Sissy szeme.
  - Még szép! Menő vagyok!
A kicsik elcsúsztak mellőlünk, mi meg nevetve néztünk utánunk.
  - Úgy látom, egy új szerelem van kibontakozóban. - kuncogott a bátyám.
  - Majd talán öt év múlva. - intette le Audrey.
  - Jelenleg, szerintem én vagyok a legszerelmesebb! - vágta rá Castiel, és megint csókokkal halmozott el, de ezúttal a nyakamat, mert nem nyújtottam neki a szám.
  - Hát ezzel nem is vitatkozunk! Meg a legbolondabb is! - kötekedett ezúttal Antony.
  - Hogy ezek a Marsall fiúk milyen szókimondók és köcsögök ma! - háborogtam, de igazából élveztem az evődést.
  - Te beszélsz? Benned megvan mindkettő, csak női kiadásban. Életveszélyes nyelved van. - húzta az agyam Cast. Szembefordított magával, hogy kényelmesebben tudjon ölelni.
  - A nyelved biztos ő ismeri a legjobban! - vihogott Kevin is, legnagyobb bosszúságomra.
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, sértődötten néztem Castielre.
  - Ha nem csal az emlékezetem, nemrég ecsetelted, drágám, hogy a nagy szám, a merészségem és az őrült hajlamaim miatt szeretsz. Mi történt azóta? - biggyesztettem le az ajkam megjátszott sértődéssel.
  - És ez még csak a negyede annak, amit szeretek benned, Vivieni! - méregetett imádattal a vörös fiú, s majd belehaltam a pillantásába. Már el is felejtettem, hogy nem vagyunk kettesben.
  - Jaj, te... - kezdtem elalélva, de nem tudtam befejezni, mert Tony közbe szólt.
  - Elég legyen az enyelgésből, piszkos kamaszok! Vannak itt kiskorúak is, és még korai kitenni a tizennyolcas karikát!
Haragosan kicsúfoltam a tesóm, s ekkor látta meg, hogy a mellette ácsorgó Ren nem igazán érzi jól magát köztünk. Vagy a jelenetünk zavarta, vagy túl sok lett hirtelen neki a szertelen bandám, ezt nem tudtam, de láttam, hogy kényelmetlenül feszeng. De sajnos azt is észrevettem, hogy a párom viszont rohadtul élvezi ezt. Mintha szándékosan sugallaná, hogy a fekete hajú srác nem közénk való, és hogy mi elválaszthatatlanok vagyunk. Biztos felébredt benne valami érzékelő radar, mert tisztában voltam vele, hogy nem díjazza, hogy én jóban vagyok Rennel, még akkor sem, ha a húgát meg történetesen kedveli. A pasik már csak ilyenek, és nem tudok ellene semmit sem tenni.
  - Szerintem amúgy is szedelőzködni kell lassan, mert tíz perc múlva le kell adnunk a korikat! - nézett ezüst színű karórájára Kevin.
  - Nagy kár! - sóhajtottam. - De addig még belefér egy játék! - hasba vágtam Castielt, majd nevetve eltaszítottam magamtól. - Te vagy a fogó!
  - Na, várjál csak, te bestia! Ne várd meg míg utolérlek!
  - Gyere, kapj el! Nem félek tőled! - kötekedtem büszkén és vagányul. De közben őrült tempóban siklottam, mert vészesen közeledett.
  - Ezt kár volt mondanod!

Castiel két gyors és hosszú lépéssel utolért, elkapta a karom, magához rántott, de ennél a tempónál, már nem tudtunk megállni. Visítva csapódtunk az oldalfalba. Az ütközésnél a fájdalom a hátamba csapott, de máris eltörpült, amikor Castiel szája hevesen lecsapott az enyémre.
A hátamnál a vas, vagy acélfal hideg volt, szemből Castiel teste meleg, így elveszem a kettős érzéstől. A heves csók viszont kárpótolt mindenért. Esküszöm, még fel is izgultam, ahogy az erős férfitest a falba passzírozott. Eszemet veszte viszonoztam a forró csókot, s nem akartam, hogy véget érjen. Csak nagy soká jutott el a tudatomig, hogy a lökött csapatunk már megint rajtunk köszörüli a nyelvét.
  - Vigyázz, kivel kezdesz. - suttogta Castiel két csók között a számba.
  - Egy évet késtél ezzel a figyelmeztetéssel. - nevettem boldogan, mert a közelében mindig euforikus hangulatba kerültem, mint valami drogos. - Nem gondolod, szívem?
  - Amire most én gondolok, az nagyon illetlen lenne. - vigyorgott Cast füstös szemekkel, és rögtön láttam, és éreztem, hogy engem akar, s lehetőleg most rögtön. Mámorító volt a tudat.
  - Ejnye, Castiel, várd meg míg kettesben leszünk!
Kacarászva megharaptam az orrát, aztán a lába között felhúztam a térdem, hogy megrúgjam a leggyengébb pontját. A rúgás nem volt erős, igazából nem akartam fájdalmat okozni neki, de arra elég volt, hogy kizökkentsem a magabiztosságából és kihasználva a meglepődését, a földre lökjem. Átléptem, és úgy vigyorogtam Tonyékra, mint valami bosszúálló angyal.
  - Gaztevő kiiktatva, nyomás haza!
  - Jobb is! Most hívott anya, mert aggódott, hogy üres a ház. Vár minket két tepsi frissen sült pizzával! - mondta az idősebbik tesóm mobiljával a kezében.
  - Kaja! - csillant fel Lucas szeme.
  - Összezabáltál egy csomó mindent, és még mindig éhes vagy? - hitetlenkedett Audrey.
  - Fejlődő korban vagyok, kell a táplálék, hogy ilyen fasza csávó legyek, mint Castiel. - adta meg a választ ártatlan képpel a kis srác.
  - Kívánom, hogy egy olyan "fasza" csajt fogj ki, mint Vivi! - tápászkodott fel Castiel, s derűs képpel átkarolta a vállam, így indultunk meg a kijárat felé, leadni a korcsolyákat.
Kivonulás közben láttam, hogy Ren és Sissy már javában koriznak, mosolyogva intettem nekik. Azt is felfedeztem, hogy Nath és a barátai az előbbi lócánknál teszik a szépet egy csapat kis csajnak.
Nathaniel ölében egy barna szépség ült, s én meg kárörvendve arra gondoltam, hogy legalább Ambert is csalja. Örültem neki, hisz a szőke bige nem érdemel mást, ha már álnokul elvette Iristől a szerelmét. De mit érdekelnek engem mások? Van egy álom-pasim, két remek tesóm, egy aranyos sógornőm, és rengeteg jó barátom. Ennél több nem is kell. Így kerek az életem.