Első órám kémia volt. Most a laborba mentünk kísérletezni, és ilyenkor ötösével ültünk körbe egy nagy kocka asztalt.
Kentinnel, Kimmel, Violával és Dakotával ültem egy asztalnál.
Piros passzos garbót viseltem, fekete bársony nadrággal, vastag övvel és hosszú szárú csizmával. Ken és Dake között ültem. Mr. Gordon a molekulákról beszélt, így elmaradt a beígért kísérletezés. Én meg úgy gondoltam, kihasználom a helyzetet, és kivetem a hálómat Dakotára. Már az első nap felfigyeltem a szőke srác különlegesen zöld szemére, itt az alkalom, hogy megismerkedjünk.
- Hé, Dake, nincs véletlenül egy rágód? - kérdeztem megint bedobva magam.
- De... Véletlenül van. - a fiú fekete nyitott inge zsebéből elővett egy csomag Orbitot és felém nyújtotta. - Tessék, Vivien! Jól vettem észre, hogy nem úgy viselkedsz, mint amikor megkezdtük a sulit?
Elvettem egy szál rágót és csábítóan a számba dugtam, a kis ezüst papírját meg galacsinná gyúrtam és az asztal alá dobtam. A szemem megakadt az ing alatt viselt fehér passzos pólóján. Nem csak helyes, de gyúrhat is, mert izmos volt a felsőteste.
- Jó megfigyelő vagy, Dakota! Kissé más szemszögből nézem a világot.
- Hm, ez példás. - nevetett a srác. - De hívj inkább Dake-nek. Mindjárt fél éve egy osztályba járunk, de még nem volt alkalmunk megismerkedni, pedig jó fej csajszinak tűnsz.
Felnevettem.
- Kösz, a bókot Dake! Ideje lenne összehaverkodnunk!
* Castiel ellenségesen figyelte őket. Dakota a következő! Igazán leállhatna már ez a lány, hisz kurvás viselkedésével nem megy semmire! *
- Jól áll neked ez a bestia szerep. - mosolygott Dakota, de szeme a pulcsimat pásztázta. Ettől kicsit zavarba jöttem.
- Igazán? - nevettem rá kacéran. - Elárulok neked egy titkot - bizalmasan a füléhez hajoltam. - sokkal jobban érzem magam most, mint mikor kezdtük a sulit! A régi Vivien unalmas volt. Jól érzem magam a végzet asszonya szerepében. - nevettem.
- Wow, az ilyen csajok nekem valók. - kacsintott Dake és jobb keze a derekamra fonódott.
Heves a srác. - gondoltam kissé feszülten. - De végül is nem baj... Hisz ezt akartam, vagy nem? Amúgy is, Dakota helyes gyerek, és gyönyörű zöld szeme van. Talán, ha közelebbről megismerem, megkedvelem.
Bedobtam a csábító ördögöt.
- Ó, mintha mágnes lennél... legalább is úgy vonzol engem. - reméltem, hogy ez a bolondság, ami eszembe jutott hatásos lesz.
- Te aztán nem vesztegeted az idődet!
- Minek beszéljünk mellé? Jobban szeretem az egyenes dolgokat. - játékosan megérintettem az arcát.
- Édes vagy. - mosolygott lehengerlően Dake.
Jó ég! Mindjárt rám veti magát itt a teremben! Kicsit túlzásba vittem a zsizsegést!
- Te aztán értesz a bókokhoz. - váltottam szende kislányra, és pironkodva lesütöttem a szemem. - Teljesen leveszel a lábamról. - csábítóan rágtam a rágóm, miközben egy hajtincsemmel játszottam és kitartóan szemeztem vele. Ha már belevágtam, beleadok mindent!
- Te vagy a legjobb fej csaj az osztályban, és jelenleg a legszebb is!
- Örülök, hogy észrevetted. - Jaj, csak meg ne bánjam!
- Tényleg, Vivien, nincs kedved randizni velem?
- Mikor?
- Mondjuk ma?
Úgy döntöttem, csigázok még vele egy kicsit. Nem kaphat meg mindent azonnal!
- Ma nem jó, Dake. Sajnálom, de megígértem, anyunak, hogy beugrok segíteni neki ma az oviba.
- Nagy kár... bár négyéves lehetnék, hogy ilyen szép óvónénim legyen!
- Biztos cuki kiskölyök lehettél. - mosolyogtam Dakotára. - De az én csoportomba öt évesek lesznek.
- Ó, abban a korban már ördögfióka voltam, egy igazi eleven rémség... De akkor, mikorra tudunk megbeszélni egy randit?
- Nem tudom.
- Na... kérlek!
- Oké, holnap délután hívj fel és meglátjuk, mi lesz. - a füzetem sarkába firkantottam a telefonszámunkat, kitéptem és a fiú zsebébe csúsztattam, előre hajoltam, hogy a fülébe duruzsoljak. - Várom a hívásod! - és közben ajkam súrolta az arccsontját. Megállapítottam, hogy isteni jó illatú parfümöt használ.
És ekkor úgy éreztem, ez már nem csak játék. Dakota igenis hatással van az érzékeimre... Talán, még tényleg belezúgok... Miért is ne?
Kicsöngettek és Kentin durcásan faképnél hagyott. Vajon mi baja???
Az aulában a szokásos lócánkon ültünk, helyet cseréltem Kimmel, hogy a haverom mellé kerüljek.
Szorosan Kentin mellé ültem, és átöleltem a nyakát.
- Miért vagy olyan mufurc, Kenike?
- Még kérded? ... Nyomulsz arra a nyálgépre!
- Dakotára gondolsz? Igazán aranyos fiú.
- Nem akarom, hogy vele enyelegj! - rázta le magáról a kezem Kentin.
- Ne kezd megint, Kentin! Ez az én életem... ne szólj bele kérlek!
- Tudom, Vivi, de csak, mint barát aggódom érted. Dake nem hozzád való, lerí róla, hogy szoknyavadász.
- Ezt hadd döntsem el én, jó?
- Jó... igen, de nem értelek.
- Mit nem értesz?
- Hogy mire fel változtál meg ennyire?
- Mert... - és nem tudtam, mit mondani. Azt nem mondhattam, hogy "mert Castiel tönkretette az életem". - nekem így jó! Új stílust akartam, hogy mindenki megkedveljen.
- És sikerült is! A kis vidéki fruskából vadító csajszi lett! Mindenkit meghódítasz.
- Ez volt a szándékom! - kacsintottam és a karjába bújtam, Ken pedig békülékenyen átölelte a hátamat.
*
Eközben Castiel, Lysander és Dakota a büfében kóláztak.
- Dögös és szuper csini boszorka lett a kis Vivien! - jegyezte meg Dake a lányt figyelve. - Bejön.
- Tényleg! Mi volt kémia órán? - kérdezte Lys.
- Rám cuppant a csaj. - újságolta büszkén Dakota. - Randizni fogunk! Bírom, hogy ilyen kezdeményező lett.
Castiel nem szólt semmit, csak magában füstölgött. Nem tetszett neki, amit hallott.
- Wow, Dake, megnyerted a főnyereményt! - lökte meg Lys a srácot. - Úgy tudom, szenvedélyes a kicsike a lepedőn.
- Honnan tudod? Csak nem...
- Nem én! - vágott közbe Lysander. - Sajnos... De Cast mesélhetne róla. Talán neked is beadja a derekát.
- Nekem nem a dereka kell! - röhögött Dake. - Mesélj, Casanova, mi volt, hogy volt?
Castielnek egyáltalán nem tetszett, hogy a fiúk így beszélnek Vivienről.
- Eszemben sincs bármit is mesélni! - vágta rá dühösen Cast és Dakotára pillantott. - Hagyd őt békén! Ne szórakozz vele, az már túl sok lenne neki! Amúgy, szerintem nem fogod megkapni!
- Na, fogadjunk? - kérdezte kajánul vigyorogva Dakota.
- Csak nem képzeled? - Cast legszívesebben jól megrángatta volna a srácot, de visszafogta magát. - Eszem ágában sincs egy ilyen csaj érzéseivel hülyeségből játszani.
- Ó, a nagy Castiel aggódik a kicsikéért? Mégis van szíved? - gúnyolódott Dake.
- Ne provokálj, te barom! Hanyagoljuk a Vivien témát, és ne játssz vele!
- Ki vagy te, hogy ezt megtiltsd nekem?
- Csak egy senki, aki nagyon megbántotta. - legyintett, és otthagyta a fiúkat.
Cast gondolt egyet és a lépcsőn felfelé tartó Vivien után eredt.
**
Majd frászt kaptam, amikor szinte a semmiből mellém került Castiel.
- Helló, kislány! Mi a pálya?
- Nincs semmilyen pálya, ez nem focimeccs! - förmedtem rá.
Castielt nem zavarta az elutasító viselkedésem, lazán belém karolt. Kim tapintatosan lemaradt mellőlem, hátra araszolt Violához. Aljas áruló, az ördöggel hagyott!
- Mi van, Castiel, csak nem te is randira akarod hívni az új Vivit?
- Nem, én vissza akarom kapni a régi Vivienit!
- Vivieni megszűnt! Te ölted meg szilveszterkor! - közöltem haragosan. - Mi a francért tapadtál most rám?
- Csak figyelmeztetni akarlak, hogy Dake olyan, mint én.
- Ezt, hogy érted?
- Egyet akar: téged egy éjszakára!
Idegesen felnevettem.
- Jaj, Castiel... Ne légy ilyen merev! Rájöttem én magamtól is, hogy Dakota minden mozdulatával a szexre nyomul.
- Tehát ejted?
- Eszemben sincs! - felértünk a harmadik emeletre. Besorakoztunk az info terem elé, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy Cast mellett ülök! Ó, egek, hogy fogom kibírni? - Tetszik nekem Dake, úgyhogy kedvemre lesz ez a kis kaland. - közöltem, miközben farkasszemet néztem vele.
- Hogy lehetsz ilyen? Nem ismerek rád! Ez nem te vagy, Vivieni! Kérlek, ne csináld ezt!
- De csinálom! A magam ura vagyok, és úgy viselkedek, ahogy a kedvem tartja!
- Ez viszont nekem nagyon nem tetszik! - nézett rám szigorúan.
- Épp ezért csinálom! - vágtam rá bosszúsan.
- De ne tedd ezt! Olyan közönséges.
- Na és? Nekem így jó, szeretek pasizni.
- Miért jó neked, hogy mindenkivel kikezdesz?
Halkan válaszoltam.
- És neked, miért jó az, hogy mindenkit lefektetsz, aki az utadba kerül?
Megérkezett a számtech tanár, így bementünk a terembe.
Elkezdődött az óra. A tanár a Word-ről beszélt nekünk, így legnagyobb örömömre nem kellett bekapcsolni a gépet. Durcás pózban figyeltem, ezzel azt akartam, hogy Castiel hagyjon békén. Szerencsére nem is szólt hozzám.
Következő óránk megint info volt. Ezúttal nem úsztam meg, szöveget kellett begépelnünk és szépen megformázni. Miután keservesen begépeltem az első két szakaszt, ki akartam jelölni, de az istennek nem ment. Akárhogy kattingattam az egérrel, nem ment és ettől nagyon feldühödtem.
Castiel hirtelen elkapta kezem és az egeret, majd megcsinálta a kijelölést.
- Csak ennyi az egész... nem kell idegeskedni.
- Kösz a segítséget, Castiel. - vettem elő a jó modorom. - De most már igazán elengedhetnéd a kezem!
De úgy látszik, esze ágában sem volt eleget tenni a kérésemnek, sőt, ujjai simogatni kezdték a kézfejem és az ujjaimat. Már ettől az apró érintéstől is megremegtem. Még mindig szörnyű nagy hatással van rám!!!
Csodálkoztam, hogy egyáltalán meg tudtam szólalni, ugyanis kiszáradt a torkom.
- Figyelj, öcsi, vonulj vissza!
- Ha mindenkivel flörtölsz, aki az utadba kerül, velem miért nem? - nézett rám ördögi tekintettel.
- Még kérded? Tudod, te azt nagyon jól!
- Ne légy hisztis! - Cast még mindig szorította a kezem az egérrel együtt, és közelebb hajolt hozzám. - Azért feküdtél le velem, mert te is akartad! Nem kényszerítettelek! Te is vágytál az izgalomra és a kalandra.
- Te biztos, de én nem. - tiltakoztam feldúltan. - Utállak!
Megfogta az állam és gyengéden maga felé fordította az arcom, így kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Tudom, hogy nem gyűlölsz, hiába akarsz... Igenis élvezted azt az estét. Felforrt a véred, ha csak megérintettem a puha bőröd... és alig vártad, hogy viszont megérints... Láttam a szemedben, hogy kívánsz és neked is ugyanolyan jó volt, mint nekem, amikor....
- Hagyd abba! - elrántottam a kezem és befogtam a fülem, ő pedig elkapta a két kezem, így dulakodtunk egy darabig. Istenem, ez direkt kínozz!!! - Elegem van belőled!
- Ezt már mondtad egy párszor, kedvesem... olyan vagy, mint egy megakadt lemezjátszó.
- Ne kötekedj! - elrántottam tőle a lét kezem. - Jaj neked, ha valami trükkel próbálkozol!
És ekkor úgy nézett, hogy majd átfúrt a tekintetével, de amit mondott, az lepett meg igazán.
- Mennyire kívánlak még most is!!!
Kutatóan néztem a szemébe. Vajon igazat mond? És ha igen, mit számít? Csak testi vágyról beszél! Nem gyengülhetek el!
- Húzz el a fenébe! - válaszoltam élesen.
- Te élvezed, hogy hergelsz, édes? - kérdezte provokáló mosollyal.
Szórakozik velem!? Legszívesebben a fejébe húztam volna a monitort. Játszani akar? Diadalmasan elhatároztam, hogy megkapja a magáét. Kihasználhatom, hogy vonzódik hozzám, fel kell hergelni, aztán eldobni magamtól! Klassz ötlet! Menni fog, Dakotánál már bevált.
- Naná, hogy élvezem. - merészen a fiú mellkasára tettem a kezem, miközben a szemébe néztem. - Imádom az ilyen jó testű pasikat csalogatni.
- Csak nehogy ráfázz! - Castiel a pad alatt megfogta a combom. - Velem nem lehet cicázni... szeretek rögtön a lényegre térni!
- És az a lényeg, hogy élvezzük az életet... ugye, Castiel? - a nevét szinte sóhajtozva mondtam ki. Kiakadtam saját viselkedésemen, de még tetőztem is, a füléhez hajoltam. - Én élvezem, amit csinálok... Castiel... Ne mondd, hogy neked nem tetszik! - kacéran megharaptam a fülcimpáját. - Ugye neked is tetszik?
- Talán. - érintette meg az arcom. - Felpezsdül körülötted a levegő.
- Tehát... akarsz? - kérdeztem remegő hangon. Ez a csábító démon szerep kezdett már megviselni.
Castiel kemény és haragos pillantással nézett rám.
- Nem!!! Nem szeretem a lotyókat! Én a régi Vivienit akarom... azt, aki elvarázsolt.
Válaszával nagyon meglepett. Csúfos kudarcot vallottam. Tényleg nem lehet vele játszani! Persze, hogy nem, hisz ő a játszmák nagy mestere. Már azt hittem, sikerült az ujjam köré csavarni, erre elkezdi felemlegetni Vivienit! Pukkadjon meg!
- Jobb, ha megszokod, hogy ezentúl ilyen leszek! - vágtam rá villámló szemekkel. - Bár nem érdekel a véleményed! Te biztos jobban szereted a Deborah-féle ne bánts virágokat... Legalább kedved szerint irányíthatod.
- Ne provokálj, szépségem! - fenyegetett meg Cast. - És ne merd Debby-t egyetlen szóval is bántani!
Kicsit hangosabban beszélt a dühtől a kelleténél, ezért az info tanár felénk fordult.
- Mi folyik ott a sarokban? Kész van már a feladat?
- Mindjárt. - dünnyögte Castiel, és visszafordult a gépéhez, de még oldalra pillantva odaszólt nekem. - Ezt még hazafelé menet megbeszéljük!
- Rendben... várhatsz rám! - mosolyogtam diadalmasan, hisz suli után nem haza, hanem a Csupa-szív oviba készültem. Ezt neki nem kell tudni.
Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Mikor végre megszólalt a csengő, kivettük a szekrényből a táskánkat és lementünk egy emelettel lejjebb, a német teremhez. Kaja szünet jött és mi Kimmel a falhoz lapulva ácsorogtunk, melegszendvicsünket fogyasztva, mert az álló asztalnál már nem volt hely.
- Nincs hiányod fiúkban, mi? - vigyorgott Kim. - Láttam, mit műveltél infón Casttal! Csak úgy duruzsoltál a fülébe, amikor oda néztem.
- Az semmi! - nevettem. - Meg is haraptam!
- Á, nem térek magamhoz! De hol van most? Csak nem elmenekült előled? - kuncogott Kim.
- Vagy csak nem akarja látni, mit csinálok. Kiment Dake-el cigizni.
- Vigyázz, nehogy rossz vége legyen ennek a nagy pasizásnak!
- Ne félts engem, Kimi! Tudok magamra vigyázni.
- Csak azt nem tudod, mit csinálsz.
- Az lehet. - mosolyogtam. - És képzeld... Castiel azt mondta, még mindig akar engem.
- Ó, egek! - hökkent meg Kim. - Ez az ügy egyre bonyolultabb!
- Nagyot dobbant a szívem, amikor ezt bevallotta. Hiába próbálom meggyűlölni. Nem megy! Csak akkor utálom, ha eszembe jut a szilveszter éjszakai bunkósága, de továbbra is nagy hatással van rám.
- Ne gondolj már folyton rá! El kéne felejtened azt a disznót!
- Próbálom... próbálom... Pont ezért fogok randizni Dakotával. Cuki a srác.
- Ez szuper jó hír! - lelkesedett a barátnőm. - Már azt hittem leragadsz Castielnél. Jobb, ha mással vigasztalódsz.
- Dake mindenképpen ott lesz a szülinapi bulimon!
- Tényleg! Hatodikán lesz! El is felejtettem... És bulit szervezel? Anyukádék megengedték?
- Még nem, de tudod, hogy addig beszélek, míg meg nem engedik! - mosolyogtam. - De egyelőre ne szóljunk senkinek a buliról, amíg nem biztos!
Nathaniel meg Dajan jött oda hozzánk.
- Helló, csajok! - vigyorgott Dajan.
- Sziasztok! Milyen volt az edzés tegnap? - kérdeztem kedvesen.
- Fárasztó! - mondta Nath.
- Azért jöttünk, hogy elhívjunk a péntek délutáni meccsünkre, Vivike! - közölte Dajan. - Két órától lesz a csarnokban, el tudsz jönni?
Csak akkor, ha épp nem Dakotával fogok randizni. - gondoltam rafináltan. - Lassan határidőnaplót kell vezetnem, hogy ne keverjem össze a programokat.
- Persze, szívesem megyek szurkolni nektek! Ki ellen játszotok? - kérdeztem érdeklődve.
- A Maxwell gimi ellen. - válaszolta Nathaniel. - A város büszkeségei, csupa zsenigyerek jár oda.
- Ott a helyem. - lelkesedtem. - Rekedtre fogom kiabálni magam! Ti vagytok a legjobbak!
- Nálad? - csillant fel a szőke srác szeme.
- Nálam, tutira!
Becsengettek német órára és persze Castiellel ültem szemben, de próbáltam nem törődni vele. Kihasználtam, hogy Ken ül mellettem, most rá akaszkodtam. Lysander felelt a tárgyesetből és szövegmegértésből, de szerencsére jól tud szájról olvasni, így lesúgtam neki az egészet.
A nap végét egy biológia órával zártuk és dogát irtunk. Utolsó órán dolgozatot írni kész emberkínzás!
Suli után az óvoda felé vettem az irányt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiáltozza.
Csak nem az idióta Castiel követ? Rosszat sejtve megfordultam, de szerencsére a hosszú szövetkabátos, Lysander volt az.
- Hé, Vivi, várj meg!
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem, mikor mellém ért.
- Én erre lakom! Te, hogy kerülsz errefelé?
- Anyuhoz megyek az oviba. - mondtam, és nagy gömböt fújtam a rágómmal.
Lysander mutató ujjával kiszúrta a gömbömet.
- Bocs, de ezt nem tudtam megállni. - nevetett rám.
- Meg van bocsájtva. - lassan sétáltunk és közben beszélgettünk. - És hogy állsz azzal a kis szőkével, akit szilveszterkor fűztél?
- Sehogy. Inez csak egy ismerősöm, nem volt semmi.
- Hogy lehet, hogy egy ilyen helyes pasinak nincs vagy száz nője, mint a drága barátjának?
- Úgy, hogy mióta betettem a lábam a suliba, csak egy csajra vágyok.
- És mi a gond? - kérdeztem, mert hangjából sütött a szomorúság.
- Van pasija... ráadásul nem hiszem, hogy bejövök neki.
- Egy ilyen cuki srác biztosan. - biztattam. - De ki az a lány?
- Rosaly!
- Rosa?! - kiáltottam döbbenten. - Hát ezt nem gondoltam volna.
- Te jóba vagy vele, ugye?
- Igen, persze. Kedvelem Rosát és Leight is.
- Mégis azt kérem, hogy faggasd ki a lányt, hogy bír-e engem.
Az ötlete kicsit sem tetszett.
- Mi? Ne már! Nem akarok ilyesmit tenni! Szegény Leigh háta mögött... ez szemétség. Nem leszek szívfutár!
- Ó, kérlek... Abból semmi gond nem lesz, ha beszélsz Rosával. Csak puhatolózz kicsit... Légy szíves... segíts!
És a könyörgő felemás szemek meghatottak. Már az óvoda előtt álltunk.
- Rendben. De ne derüljön ki, hogy benne van a kezem.
- Ígérem nem fog! - Lys hálásan megölelt. - Igaza van Castielnek, tényleg egy angyal vagy.
- Ne is emlegesd!
- Még egyszer kösz, Vivieni! Klassz csaj vagy... Jaj bocs... az "eni" miatt, megszoktam Casttól.
És nem bírtam tovább türtőztetni magam, faggatni kezdtem Lysandert.
- Mondd... sokat beszél rólam?
- Igen, és mostanában egyre többet.
Ez még nem jelent semmit! - próbáltam lehűteni magam.
- És Deborahval jól megvannak? - tettem fel az újabb kérdést.
- Részben igen. - Lysander nagyon őszintének látszott. - Bár szerintem nem összevalók. Deb teljesen az ujja köré csavarta Castielt. A csaj kitalál valamit, ő meg azonnal rohan, hogy teljesítse az óhaját.
- Akkor... annyira szereti... hogy mindent megtenne érte? - kérdeztem, és ezzel a saját szívemet fájdítottam.
- Igazából... ezt nem tudom. - rázta a fejét Lys. - Én személy szerint nem csípem a csajt. Szerintem kétszínű, de Castiel sajnos nem látja ezt. Tudod... amikor Cast elújságolta, hogy alakul köztetek valami, én biztattam, hogy szerezzen meg téged. Azt reméltem, hogy beléd szeret és akkor végre rájön, milyen is valójában Debby. Még most is azt remélem, hogy észhez tér és téged választ. Melletted szívesen látnám a barátom, mert tudom, hogy te más vagy. Castnak olyan lány kéne, mint te: kedves, szertő szívű, de kicsit őrült.
Lys szavai nagyon jól estek, de ugyanakkor fájtak is.
- Ez már másképp alakult. Castiel és én két külön világban élünk... Nem a te hibád, ami történt. Csak jót akartál, rád nem haragszom. Mindenről az idióta haverod tehet!
- Sajnos észt nem adhatok neki! - mosolygott Lysander. - De most mennem kell! Légy erős és ne hagyd, hogy Cast játsszon veled! Te jobbat érdemelsz, ha ő ilyen hülye!
- Köszi, Lys! - szeretettel megöleltem, aztán bementem az óvoda kapuján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése