Eljött a hétvége, péntek este Tony el akart cipelni magával a Gold Starba, de nem mentem. Még mindig féltem szembe találkozni Castiellel, mert biztos voltam benne, hogy ott lesz.
Vasárnap tizenegy körül beállított hozzám Kim. A barátnőm a városban vásárolgatott és beugrott nálunk. Lucassal és Antony-val a nappaliban DVD-t néztünk, pattogatott kukoricát rágcsálva. Jól éreztük magunkat, egy jó kis vígjátékot néztünk. Egy óra körül megcsörrent a vezetékes telefon. A bátyámmal egyszerre rohantunk felé, de én nyertem, felkaptam a kagylót.
- Halló?
- Vivi, te vagy? Iris vagyok! Azért hívlak, mert megint pletyi-partit rendezek, csak most kicsit többen leszünk. Szeretném, ha eljönnél, egy órán belül legyél itt!
- Nagyszerű! - örvendeztem. - Benne vagyok! Kim is nálam van, ugye jöhet ő is?
- Persze, hozd magaddal! - lelkesedett Iris.
- És sokan leszünk? - kíváncsiskodtam.
- Lisa meg Charlotte már itt van, később jön Rosaly, és csatlakozik hozzánk Capucine is. Amber... és Peggy is igent mondott a meghívásomra. Viola nem jön, nincs otthon. - sorolta Iris. Örültem neki, hogy ilyen tömeg lesz.
Nemsokára letettem a kagylót és mosolyogva néztem Kimre.
- Csináltam magunknak programot délutánra! - nevettem büszkén. Fel is álltam és felrángattam Kimet. - Gyere, indulunk!
- Hová, ilyen hirtelen?
- Csaj buliba. Iris hívott. - jelentettem be.
- De jó! - ujjongott Kim, mint egy kislány.
Gyorsan felmentem a szobámba átöltözni. Felvettem egy kék hosszú ujjú felsőt, amit elől nagy, kalapos női fej volt kirakva flitterekből és egy bordó csizmanadrágot. Az előtérben felhúztuk a csizmáinkat, kabátba bújtunk és már rohantunk is.
Egész úton beszélgettünk, a kirakatokat nézegettük, és megbeszéltük kinek mi kéne.
Irisék háza előtt Kim mosolyogva nézett rám.
- Ugye, jobb lett volna két keréken jönni, mint a múltkor? - kuncogott Kim terep színű simléderes sapija alól.
- Jaj, ne is juttasd eszembe! - morcoskodtam.
- Tényleg, mi van Casttal? Hogy álltok?
- Jelenleg sehogy. - legyintettem lemondóan. - Úgy látszik, elmúlt az érdeklődése irántam.
- Szerintem meg csak figyel, és lesben áll. - Kim ezt úgy mondta, mint akit nagyon szórakoztat a nyomorúságom. Mondjuk megértem.
Csak a fejemet ráztam és megnyomtam a csengőt. Nem akartam erről beszélni.
Iris jött is elénk, és bevezetett minket. A házigazda bordó szűk pulcsit viselt, farmer miniszoknyával. Bent már az ülőgarnitúrán kacarászott Lisa, Charlotte, Rosa és Amber.
Mi is elhelyezkedtünk, Iris a "főhelyre" középre.
- Na, már csak Peggy meg Capucine hiányzik. - mondta a vörös copfos lány.
Alighogy ezt kimondtam, kopogás nélkül befutott Capucine és barna barátnője, akivel mi már a strandon találkoztunk.
Rosa azonnal felismerte: - Deborah, szia! Örülünk neked!
- Helló csajok! - a fehér Nike kabátos lány csodálkozva pillantott körbe.
- Nahát! Vivi és Kim! De örülök nektek! - puszilt végig minket a lány. Majd levette a kabátját. Fehér átlátszó, mélyen dekoltált, márkás felső volt rajta, fekete cicanadrággal.
- Ti ismeritek egymást? - csodálkozott Charlotte.
- Igen. - válaszolta Capucine. - Még szeptemberben ismertettem meg a csajokat Debbyvel, egy strandolás folyamán.
- És mi újság a cuki kis Dajannal? - kérdezte egyből Deborah.
- Él és virul. - mosolygott Rosa, aki kék fűzős felsőt viselt és térdnadrágot, hosszú szárú fekete csizmával.
- És te, Vivi, összejöttél már azóta a kis szőke hapsival? Hogy is hívták.... á, Nathaniellel?
- Dehogy! - ráztam a fejem elpirulva. - Csak a haverom.
- Ha már így összebarátkoztatok, dumcsizzunk kicsit. Szerintem, ne várjunk Peggy-re, biztos közbe jött neki valami. - mondta Iris.
- Mindenki mondjon magáról egy kedves, vicces, vagy romantikus történetet! - pattant ki az ötlet Rosa fejéből. Előre paráztam. Mit meséljek???
- Kezdjük jobbról balra. - javasolta Iris.
Így Lisa volt az első. A lány arról mesét nekünk, hogyan szexelt egy liftben egy barátnője bátyjával. Kiakadtam ettől, a többiek meg kacarászva poénkodtak rajta.
- Szerintem ez gusztustalan! Nyilvános helyen. - grimaszolt Amber.
Charlotte mesélt utána, azt adta elő, hogy jött össze valami focista fiúval még tavaly.
Persze Rosától mindenki azt akarta hallani, hogy melegedtek össze Leigh-el.
- Már régóta bele voltam esve Leigh-be, de féltem kimutatni. Tavaly a nyár elején az osztályunk nyaralni volt a tengernél és ott jöttünk össze. Volt egy piros gumicsónakja, órákon át ringatózott benne a vízen. Sokat tollasoztunk, beszélgettünk, de mindig csak, mint haverok. Mikor elment a fiúkkal fagyizni, elcsentem a csónakját és beeveztem a vízbe. A többiek azonnal elkezdtek kiabálni, hogy ellopták a csónakját, kapja el a tolvajt. Leigh be is ugrott utánam a vízbe, de én lefeküdtem a csónak aljára, hogy ne lásson. Mikor odajött hozzám és megkérdezte, mit csinálok, azt mondtam "téged várlak" és addig ringattam a csónakot míg fel nem borult. Beestünk a vízbe a csónak meg a fejünkre borult és Leigh végre megértette, miért csináltam az egészet...Olyan romantikus volt a csónak alatt csókolózni. Onnantól kezdve mindig ketten jártunk csónakázni.
- De cuki történet! - mosolygott a fekete felsős és szoknyás Capucine.
- Kár, hogy nem voltam ott, azon a nyáron! - fintorgott Amber. - Sajnos nem vehettem részt az osztálykiránduláson.
- Miért nem? - kíváncsiskodott Deborah.
- Én akkor a szüleimmel Cipruson nyaraltam. - közölte Amber.
- Jaj, én jövök! - kiáltott fel Iris.
Ő egy aranyos történetet mesélt arról, hogy ismerkedett meg a nyáron az uszodában egy jóképű vízilabdázóval.
- Hm... izmos félpucér pasik? Nekem is be kéne iratkoznom az usziba! - tréfáltam, mikor Iris a sztorija végére ért.
- Na, Amber, te is mondj valami érdekeset! - tért vissza a témánkra Iris.
A szőke hercegnő azt mesélte el, hogy a szülinapi partijára a szülei meghívták azt a családot, amelyiknek cuki fiacskájába bele volt zúgva, így a szülők összeboronáltok őket.
Rám került a sor. Castielről, meg Kentinről nem szívesen meséltem volna, Martinról meg már beszéltem a múltkor, úgyhogy azt mondtam el nekik, hogy ismerkedtem meg Halloween-kor Daniellel. Kicsit kiszíneztem a történetet és elhallgattam sok mindent, de a végén persze elmondtam, hogy rájöttem, hogy nem az igazi a fiú.
Kim jött utánam. Ő inkább vicces történetet választott. Azt mesélte el, hogy nemrég Alexet ölelkezve találta a parkban egy fekete cicababával. Gondolt egyet, vett egy narancsot és az egyik felét a fruska hajába, a másik felét meg a barátja arcába spriccelte. Csakhogy a bosszú terve alaptalan volt, a kis csaj Alex unokahúga volt.
- Tök jó sztori! - kuncogott Charlotte.
- Aha, bár kissé égő! - nevetett Capucine.
- A helyedben én is ilyesmit tettem volna! - ismerte be Deborah. - Kikaparnám a riválisom szemét!
- Egy véleményen vagyunk! - bólogatott Rosa is.
Capucine után Deborah története következett.
- Eddig semmi romantikust nem mondtatok, hát most figyeljetek. - mosolygott a barna hajú lány. - Majd én mondok nektek izgit és szenvedélyeset! Tavaly május óta járok egy tizenhét éves, remek pasival, de csak most júliusban feküdtünk le először egymással. A szüleim először engedtek el a barátommal nyaralni. Görögországba mentünk, és a hotel teraszán gyönyörködtünk a naplementében, amikor odabújtam hozzám, magához ölelt és megígérte, hogy csodálatos nyaram lesz. Sötétedés után lesétáltunk a tengerpartra és ott leültünk a homokba. Csókolóztunk, cirógattuk egymást, aztán ledöntött a puha és meleg homokba. Tudtam, hogy eljött a pillanat, és boldogan adtam oda magam neki. Nem féltem tőle, mert gyengéd volt és figyelmes, szebb nem is lehetett volna az első szeretkezésünk. Végig azt suttogta, hogy "annyira szeretek" és ettől boldogságomban el is sírtam magam. Mi mást válaszolhattam volna azon kívül, hogy "örökké szeretni foglak"!
- Wow, ez aztán a szerelmes történet! - mosolygott Amber.
- Hát igen... irigyellek. - mondtam. - Milyen jó, ha egy pasi ennyire szeret egy lányt!
- Még mindig ezzel a pasival vagy? - faggatózott Rosaly.
- Igen, a mai napig járunk. Nagyon ragaszkodik ám hozzám... Imádom, és mindig elhalmoz ajándékokkal is. - dicsekedett Deborah és a pulcsija alól előhúzott egy aranyláncot, a másik karján meg egy márkás karóra virított. - Ezeket is tőle kaptam a névnapomra.
- Én sosem tudok ilyen pasikat kifogni. - sopánkodott Charlotte.
- Nekem is elkelne egy. - mondta Lisa.
- Na, meg nekem is. - sóhajtottam én is.
- Na jó, csajok! Váltsunk témát! - kérte Iris. - Kinek van most pasija?
- Természetesen nekem. - nevetett Rosa.
- Meg nekem. - jelentkezett Kim.
- Jelenleg nekem is van. Tysonnal járok, aki egy évvel felettünk jár, de már kezdem unni. A haverja Brian jobban tetszik. - közölte velünk Charlotte.
- Hú, de kegyetlen vagy. - szólt rá Deborah. - Nem bírom, ha egy lány így játszadozik a fiúkkal.
- Még mindig jobb, mintha ők játszanának velünk! - mondta Kim, és jelentőségteljesen nézett rám.
Szerencsére témát váltottunk, kedvenc énekeseinkről, filmjeinkről, színészeinkről beszéltünk.
Mikor már halálra untam, hogy Amber Justin Bieber-ről és Adam Lambertről zeng ódákat, Iris megint témát váltott.
- Csajok, mi zavar benneteket egy fiúban?
- Ha nincs jó ízlése és nem ápolt. - közölte Charlotte.
- Nagyon egyet értek veled. - bólogatott Amber.
- Engem az zavar, ha nem tudja a pasi kimutatni, hogy szeret. - mondta Kim. - Éreztessék velem, ha szeretnek!
- Engem Leigh túlzott féltékenysége zavar.
- Én viszont azt utálom, ha a pasim a jelenlétemben is kikezd és flörtölget más lányokkal. - mondta Deborah. - Sajnos, a párom ilyen.
- Én is ezt utálom. - értettem egyet.
Úgy látszik, sok mindenben egyezik a véleményünk Derorah-val. Szimpi nekem a csaj.
Iris újabb kérdést tett fel: - Belemennétek egy vakrandiba?
- Én igen. Tök izgi, vadidegenekkel talizni. - kuncogott Lisa.
- Na, én nem! - rázta a fejét elborzadva Capucine. - Mi van, ha egy iszonyú csúnya, vagy veszélyes alak adja ki magát jónak? Annyi rossz dolgot lehet manapság hallani!
- Én se vállalnám be. - sóhajtottam.
- A múltkor egy ilyen társkeresős pasival én is ráfáztam. - mesélte Amber. - A képen tök cuki volt, meg aranyos, és mikor találkoztunk, majd elájultam. Egy szemüveges, pattanásos, irtó ronda pasi várt rám. Azonnal elmenekültem.
- Úgy kell neked! - nevetett Kim.
- Na jó, csajok, nekem mennem kell! - közölte velünk Lisa. - Ma randim lesz.
- Nekem majd hatkor lesz az álom-pasimmal. - közölte önelégült vigyorral Deborah.
- Mesélj csak egy kicsit róla, azt még megvárom!
- Lisa, neked meg kivel lesz randid?
Míg a lányok ezt vitatták, odasúgtam Kimnek.
- Ugye szimpi csaj ez a Deborah?
- Aha, tök ari, én is csípem. - helyeselt a barátnőm.
- Kedves és életvidám csaj, egész jó barátnőnk lehetne.
- Na, mesélj már a pasidról, Debby! - kérte Rosa a barna lányt.
Erre már mi is figyeltünk Kimmel.
- Na, jó. - adta be a derekát Deborah. - Ez a fiú egy igazi vagány kis kandúr... aki szereti, ha kényeztetik. Szerintem sok lány oda van érte, mert már a külseje is kitűnik a tömegből. Szóval, nem egy átlagos pasi... Isteni szerencse, hogy én fogtam ki!
- És neve is van a hercegednek? - kíváncsiskodott Charlotte.
- Nos... lehet, hogy ismeritek.
- Egész biztos! - vihogott Capucine.
- Na, ki vele már! - türelmetlenkedett Lisa.
- Castiellel járok!
Néma csend lett a szobában. Mindenki ledöbbent. Csak Capucine és Deborah mosolygott önelégülten.
Hideg zuhanyként ért a hír. Castiel és az aranyos Deborah? Istenem... Miért ilyen kegyetlen az élet?
Deborah tovább fecsegett.
- Nagyon jó Castiel barátnőjének lenni. Kedves, figyelmes és elhalmoz szeretettel és ajándékokkal. És bár motoros vagány, a szíve száz százalékig az enyém. Tudom, hogy sosem csalna meg.
"Tudom, hogy sosem csalna meg"! - ismétlődött a fejemben a mondat egyre többször és egyre hangosabban. Még hogy nem?! Jaj, Deborah, ha tudnád, hogy a drága barátod próbálkozik nálam! Ha tudnád, hogy milyen szenvedélyesen csókolózik velem! Velem??? Na, nem! Ezt nem tehetem! Akármit is érzek Castiel iránt, nem vehetem el a fiút Debby-től. Ő egy aranyos lány, nem állhatok közéjük. A szívem szakad bele ebbe a döntésbe, de úgy éreztem félre kell állnom. Nem választhatom szét őket. És azt se hagyhatom, hogy Castiel mindkettőnknek fájdalmat okozzon.
- Te aztán jól kifogtad őt! - nevetett Lisa. - A fél suli oda van érte!
- Hiába. - válaszolta büszkén Deborah. - Ő az enyém.
Majd szétrobbantam az idegtől. Szegény Deborah nem is sejti, mekkora szemétláda a szerelme.
Kezemmel a fotel karfájába kapaszkodtam, de annyira szorítottam, hogy az ujjaim kifehéredtek. Kim megérezhette a bennem tomboló feszültséget, mert vigasztalóan és nyugtatóan megfogta a kezem. Ahogy rám nézett, rögtön tudtam, hogy átérzi a fájdalmam. Ha senki más, de ő látta a szememben az elkeseredettséget és a csalódást.
- Gratulálok, Deborah! - mosolygott Iris.
Minden erőmet összeszedve próbáltam jó képet vágni a dologhoz.
- Képzeld, Deborah, a bátyám meg Castiel nagyon jó haverok. Együtt szoktak motorozni!
- Ó, ez remek! - csapta össze a kezét a barna csajszi. - Egyszer megkérem Castielt, hogy vigyen el nálatok!
Na, az remek lenne! - borzadtam el. - Erre most mit mondjak? Hogy igen, persze, jó barátnők lehetnénk, ha a pasid nem csókolgatna???
Szerencsére Kim gyorsan kapcsolt és kimentett.
- Nem hinném, hogy a két motoros fenegyerek szívesen magukkal vinne titeket.
- Hát ebbe van valami. - nevetett Deborah.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Ekkor Lisa kijelentette, hogy ideje hazamennie, és mi többiek is egyet értettünk vele.
Lassan elbúcsúztunk egymástól, Iris kikísért minket.
Kimmel együtt mentünk át az út túloldalára.
- Menjek veled arra? - kérdezte.
- Inkább nem! - ráztam a fejem. - Most szeretnék egyedül lenni. Legalább kitisztul a fejem.
- Oké, te tudod!... De biztos, hogy nem akarod kibeszélni magadból a fájdalmat?
- Most inkább nem! Magányra van szükségem.
- Rendben... De... Kitartást, Vivi! Te erős csaj vagy, nem omolhatsz össze!
- Nyugi, nem fogok! Castiel nem ér annyit!
Két perc múlva már egyedül sétáltam tovább. Szomorúan, lehajtott fejjel és borús gondolatokkal haladtam előre. Még mindig Deborah szavai visszhangzottak a fülemben. Ez a lány teljesen megbízik Castielben, pedig nem lenne szabad! Azt hiszi hűséges hozzá, pedig nem! És vajon, ha velem szórakozik, még hány lánnyal teszi ugyanezt? Az orránál fogva vezeti Deboraht és elhiteti vele, hogy imádja, pedig nem, ha egyszer más csajokat is szédít! Minél előbb el kell felejtenem ezt a hazug disznót! Bár ne szerettem volna bele! Ezentúl semmi jóra nem számíthat az a szemét fráter, mert ha rajtam múlik, nem fogja megcsalni Deboraht! Velem legalábbis biztos nem!
Végre elértem a kanyart, ami az utcámhoz vezetett. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, valami közeledik a hátam mögött. Halálra rémültem, amikor valaki meghúzta a hajam. Egy biciklis suhant el mellettem, fekete kapucnis pulcsiban és nadrágban. Ezerrel dobogott a szívem, mert a támadóm nagy darabnak tűnt és megijedtem attól, mit tehet ez az alak velem. A szürke montis fiú visszafordult és szélsebesen elindult felém, az utolsó két méteren lelassított, de nem húzta be a féket, egyenesen felém gördült.
Te jó ég! Ez az állat mindjárt elgázol! - rémültem meg, és a lábaim felmondták a szolgálatot, nem tudtam mozdulni sem. Csak álltam és vártam a halálom...
Az őrült támadóm az utolsó pillanatban állt meg, akkor is úgy, hogy az első kerék szinte becsúszott a két lábam közé. Rémülten kiáltottam fel, és már a fülemben is hallottam szívem zakatolását.
A fiú nevetett és lehúzta a fejéről a kapucnit.
- Hali!
- Castiel?!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése