Még mindig busszal jártunk Castiellel suliba. A napok egyhangúan teltek, bár a Leigh-Amber-Nath hármas között kissé paprikás volt a hangulat. Egyik délután Castiellel szánkózni vittük Sissy-t. Mondhatni Cast és a csöppség között megtörtént a bevésődés. Rögtön megkedvelték egymást. Örültem, hogy a szerelmem ért a gyerek nyelvén. Jól szórakoztunk hármasban.
Pénteken lesz a tizenhetedik szülinapom, a bandám lázban volt, de közöltem velük, hogy idén nem akarok bulit. Castiel is egyet értett, azt mondta, ki is akar sajátítani magának szombaton egész napra. Mit mondhattam erre, nem bántam...
Szerdán, amikor a szerelmem és Audrey is nálunk vacsorázott, anyu is felvetette a buli témát, de közöltem, hogy Castielnél töltöm a nagy napot, édes kettesben. Meg se lepődtem, hogy Tony-nak is ilyen tervei vannak. A bátyóm azt mondta, már ő is kiöregedett a bulikból, már nem vágyik a részeg haverokra, inkább hosszú hétvégézni megy Audrey-val. Csak a kis öcsém tett megjegyzést, hogy a szerelem uncsi, megöli a bulihangulatot.
Péntek délután Kimék magukkal rángattak engem és Castielt a Manhattanbe. Ha már nem bulizunk, egy csendes, baráti hangulatú, laza délutánnal leptek meg, és apró ajándékokkal.
Kentintől egy kék köves, hosszú, trendi nyakláncot kaptam, Kimtől egy vörös ördög műanyag figurát. Olyan volt, mint Lucas egykori gyűjteményéből a Songoku bábuk egyike, csak ezt a dili csaj kicsit átalakította. Igaz, hogy szarva volt és vörös arca, de piros hajú paróka került rá, valamint kézzel varrott fekete pici bőrdzseki és farmer naci. Kétségtelenül Castielt szimbolizálta. Elképesztett Kim kreativitása, de megígértem neki, hogy nagy becsben fogom tartani az ajándékát. Ötletes volt, humoros, és szíven is talált vele a dinka legjobb barátnőm. Össze-vissza szorongattam a csodás kis meglepi miatt. Eva egy fekete-arany gyöngyös karkötővel lepett meg, nagyon tetszett ez a kis apróság is. Akitől nem számítottam nagy dolgot, az Viola volt, mert mostanában nem voltunk már olyan jóban, hisz nem tetszett, hogy két pasit bolondít, mégis tőle kaptam a legcsodálatosabb ajándékot. Egy képet festett rólam és Castielről. A képen hosszú hajjal bújtam a szerelmemhez éppen csókra várakozva. Valami elképesztő volt a festmény, könnyet is csalt a szemembe. Alexytől egy vicces párnát kaptam, az egyik oldalára az volt írva, hogy "Ma igen drágám" a másikra pedig, "Ma nem drágám". Jót nevettünk a meglepin, tőle nem számítottam másra. Lysander maradt utoljára, de nem is csodálom, mert kiverte nálam a biztosítékot. Egy lapos, pizzás doboz kinézetű kartonból egy piros, szexi baby doll és egy piros tüllös bilincs került a kezembe. A fehér hajú srác meg csak kajánul vigyorgott és beszólt, hogy reméli, ez tartósabb lesz, mint a múltkori fekete szettem, pont azért kapom a bilincset hozzá... Irultam és pirultam, zavart, hogy a jó barát belelát a szexuális életembe, de hát nem tudtam mit tenni ellene. Castiel hátba is veregette és mókás formában, de azért leszidta Lyst, amiért ilyen kihívó szerelést vett, és még a méretem is eltalálta.
Jól telt az a délután, csokitortát ettünk és nosztalgiáztunk, visszaemlékeztünk, kivel mi történt az elmúlt másfél évben.
Mivel péntek éjszaka elég későn keveredtem haza, eldöntöttem, hogy szombat reggel sokáig lustálkodom, csak dél körül megyek Castielnél.
Reggel kilenc körül arra ébredtem, hogy valaki mocorog a szobámban, de azt se tudtam, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom. Mivel a matatást egész közel hallottam a fejemhez, gyanakodva résnyire nyitottam szemem. Azt hittem a lüke bátyám, vagy öcsém kajtat valami után a cuccaim között, s nagyon meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy Castiel ül az ágyam szélén és az éjjeli szekrénykémen piszkál valamit.
- Te mit csinálsz itt? - hunyorogtam értetlenül. Talán álmodom?
- Jaj, Vivi, minek kellett időnap előtt felébredned? Most elrontottad a meglepetést. - zsörtölődött mellettem duzzogva a fekete pólós, nyitott bőrdzsekis és farmeres vörös ördög.
A szívem meglódult, a látásom kitisztult, így fel is fedeztem, hogy az MP3-as lejátszómat nyomogassa. De még mindig nem tudtam, mit keres itt, és mire készül.
- Jó, akkor kezdjük előröl! Még alszom! - mosolyogtam, majd magzatpózba vágtam magam és becsuktam a szemem. Sóhajtozva alvást színleltem.
Hallottam Castiel nevetését, gondolom a túljátszott alvásom mulattatta, de nem tettem megjegyzést. Hadd jöjjön, amivel készült. Ha nagyon koncentráltam még hallottam, hogy kedvenc kütyüm nyomkodja, és elkeseredetten sóhajtozik. Már majd megölt a kíváncsiság, de a világért se nyitottam volna ki a szemem.
Aztán felcsendült halkan Avicii- tól az Addicted To You. Castiel énekelni kezdte a szívbe markoló szöveget, s a dal új értelmet kapott. Imádtam ezt a számot, de az, hogy Castiel szájából hallhattam, a bársonyos, mély hangján és nekem énekelt, nagy hatással volt rám, még a hideg is végigfutott a hátamon. Ha ezzel a dallal akarta a tudtomra hozni, mit érez irántam, akkor ebben a pillanatban én voltam a világon a legboldogabb ember, mert ő van nekem. Csodás hangja elnyomta az énekesét, a szöveg levett a lábamról. Nem mertem kinyitni a szemem, hogy a varázs ne múljon el. De még véget sem ért a dal, már a boldogság könnyei kibuggyantak a pilláim alól, s végig gördültek az arcomon. Ha bele lehet halni a szerelembe, ebben a pillanatban bele akartam fulladni. Mikor véget ért a szívhez szóló szerenád, dalos kedvesem fölém hajolt, és lecsókolta a könnycseppet az arcomról.
- Boldog szülinapot, szerelmem! - suttogta a fülembe.
Remegő ajkakkal, repdeső szívvel és gyenge karokkal kulcsoltam át a nyakát, és megajándékoztam egy forró csókkal.
Igen, boldog volt a szülinapom, ennél boldogabb nem is lehetett volna.
- Szeretlek, Castiel, annyira szeretlek! - suttogtam két csók között, s fellángolva tapadtam hozzá. Szinte éreztem, hogy felizzik a testem, és sóvárogva őt követeli.
De Castiel lefejtette a karom és a lábam magáról, de az orrát az enyémhez dörgölte.
- Ez az én szövegem lett volna, kiscicám! Ma tiszta lehangoló vagy! - oly közeli szürke szeméből sütött a pajkosság.
- Te meg lelohasztó! Most éppen arra vágytam, hogy... - ki akartam mondani, hogy épp szeretkezni akartam vele, de meggátolt benne, gyengéden befogta a szám.
- Sss, angyalom! Ki ne mond az x-es szót, mert még kísértésbe viszel! Mára egészen más terveim vannak!
Amikor végre elengedte az arcom, hogy szóhoz jussak, komoly felháborodással néztem rá.
- Ugye, csak viccelsz? Nem lesz szex? Hát milyen szülinap az ilyen?
Castiel csak nevetett a lázadásomon, s reménytelenül rám nehezedett, a vállgödrömbe rejtette az arcát.
Imádtam magamon érezni a testsúlyát, egyszerre volt izgató, édes és megnyugtató érzés.
- Micsoda egy perverz asszonykám van! Csak a szexen jár az esze. Ez ugyan jó hír, de tényleg egész más terveim vannak mára... Bár, ha sokáig nézel rám ilyen esdeklő szemekkel, meggondolom magam. Talán majd valamikor éjfél táján besűrítjük az egész napos programba.
- Helyes. - nevettem diadalmasan. Továbbra is szuggerálva néztem rá. - De muszáj olyan sokára?
Cast játékosan a nyakamba harapott.
- Rémes vagy! De most ki az ágyból! Sétálni megyünk!
- Szombaton? Hajnalok hajnalán? Az ki van csukva! - tiltakoztam durcásan.
Szerelmem viszont a tettek mezejére lépett, a takaróba csavart és felültetett.
- Irány a fürdő! Tessék ruhába csomagolni a szexi tested és kimozdulni! Ígérem, nem fogod megbánni, ha velem tartasz!
És a pillantásával, az eltökéltségével, vagy azzal, hogy ilyen elszántam boldoggá akar tenni, meggyőzött. Bármi is vár rám ma, vele megyek a világ végére is, hisz arra törekszik, hogy tökéletessé tegye a napunkat. Ha ehhez az kell, hogy magamra cibáljam a legmelegebb ruhám, és kimenjek a fogvacogtató hidegbe, ám legyen! Vele, érte, mindenre képes vagyok.
Határozottan felálltam, kikaptam néhány meleg holmit a szekrényemből, majd az ajtóhoz sétáltam.
- Várj meg itt, drágám! - mosolyogtam, mint egy elégedett kiscica, aztán a hatás kedvéért csábítóan leeresztettem a vállamról a takarót, hogy felfedjem előtte, hófehér, kissé átlátszó hálóingem, amit az előbb olyan sebesen, szándékosan elrejtett maga elől. - De azért ugye nem bánod, ha ma estére becsomagolom az ott alvós cuccomhoz a Lysandertől kapott csipkecsodát?
Castiel nyögve elterült az ágyamon, és összehúzta magát, mint akit tökön rúgták.
- Kegyetlen bestia! - kiabálta, s még láttam, hogy a kispárnám repül felém, de résen voltam és kiiszkoltam, mielőtt eltalált volna.
Fél óra múlva már nagykabátban, sállal és csíkos manósapkával felszerelkezve, kesztyűs kézzel szorongattam Castiel kezét és a zimankós utcán sétálgattunk. Az új kék-piros sapit, sállal és kesztyűvel még Lucastól kaptam tegnap délután a szülinapomra.
- Hová megyünk? - kérdeztem felpörögve szerelmemet.
- Csak úgy előre.
- Igen? Akkor, minek fordultunk a sarkon jobbra, amikor a másik irányba laksz?
- Ne légy kíváncsi és türelmetlen, mert árt a szépségednek! - nevetett Castiel, és hogy közelebb legyek hozzá, átölelte a vállam, így mentünk tovább.
Jó darabig sétálgattunk. Számomra alig ismert környéken járunk, de tetszettek a jégkristállyal belepett fák, az árokparton felhalmozott hókupacok, és a színes kabátokban jövő-menő emberek. Castiel nemsokára beterelt egy kis piacra, ahol forralt bort és sült gesztenyét vettünk. Az édes, fűszeres bortól kellemesen felmelegedtem, a sült gesztenyét pedig először kóstoltam, de szerencsére ízlett.
Még fél kézzel javában nassoltam, amikor már bent jártunk a belvárosban. Castiel egy játékbolt előtt rám szólt, hogy várjam meg, amíg ő bemegy. Nem értettem, mit akarhat odabent, de mivel ez az én napom volt, mindenbe beleegyeztem. Már kezdtem úgy érezni, hogy lefagyott az orrom és kékül a lábujjam, olyan soká vártam, de végre visszatért mellém a titokzatos szerelmem.
- Na, mit szólsz ehhez? - lóbált elém egy nagy piros kocka alakú izét.
Először nem fogtam fel, mi van a kezében, mert élőben sosem láttam még ilyet. Jó darabig nézegettem azt a valamit, amíg rájöttem, mi a meglepi.
- Egy papírsárkány? - kérdeztem hitetlenkedve, amikor felfedeztem a zsinórokat és a sárga háromszög alakú kis farokrészeket. - Viccelsz?
- Én ugyan nem! A közelbe van egy játszótér, ott kipróbálhatjuk. Fújdogál a szél, így jól tudjuk majd reptetni. Nincs előírva, hogy télen nem lehet ilyet csinálni! - érvelt határozottan Cast, s úgy csillogott a szeme, mint egy lelkes kisgyereknek. Közben arra gondoltam, ez neki, vagy nekem lesz-e jó játék, de nem akartam elvenni a kedvét, és nekem is jó, ha kipróbálunk valami ujjat.
- Oké. Nyomás reptetni! - a lelkesedése átragadt rám is.
Átmentünk az út túloldalára, és alig pár méterre már láttam is a játszóteret. Természetesen ebben a hidegben a kutya sem játszott a téren, jobban mondva csak az. Akadt pár kutyát sétáltató gazdi, de amúgy kihalt volt minden, a mászókák és egyéb játékok fagyosak és elhagyatottak voltak. A 10-20 centiméteres hó szinte letaposatlan volt. Mint két kerge gyermek, úgy rohantunk a tér közepére, egy üres tisztásra, ahol senki és semmi nem zavarhatott minket. Már éppen követelni akartam Castieltől, hogy adja ide a papírsárkányt, amikor elrántotta a kezem ügyéből és a feje fölé tartotta.
- Nem, édesem, még nem tökéletes. Várj egy pillanatot! - ezzel elfordult tőlem, hogy ne lássam, mire készül. Nem volt elég gyors, mert még láttam, hogy egy filctollat vesz elő a belső zsebéből. Azt viszont sajnos nem tudtam kivenni, mit firkant a sárkányunkra.
- Ta-damm! - fordult felém nevetve a srác, és úgy tartotta a remekművet, hogy el tudjam olvasni. Fekete, nagy betűkkel a következő állt a sárkányon: "Vivien + Castiel forever LOVE"
Sikerült ismét meghatnia, de már nem akartam sírni, hisz ez a boldogság napja. Inkább visítva köszönetképp a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy Cast elvesztette az egyensúlyát. Elesett, magával rántva engem, és fejünkre húzta a sárkányt. Nagy bajunk nem történt, de a röhögéstől alig bírtunk feltápászkodni.
Amikor már kivergődtük magunkat, végre nekiláttunk a sárkányeregetésnek. Nagyon szórakoztató volt látni magasba szállni a gyerekjátékot, ami a szerelmünket szimbolizálta.
Sokáig szaladgáltunk a sárkányunkat eregetve, de amikor már nem bírtuk szusszal, úgy döntöttünk, hogy ideje véget vetni a mókának és tovább állni. Közös elhatározás volt, hogy a sárkányt világgá eresszük, hadd tudja meg az, aki megtalálja, hogy létezik valahol egy Vivien és Castiel, akik örökké szeretik egymást. Ismét könny szökött a szemembe, amikor elengedtük a papírsárkány zsinórját, hogy szélnek eresszük. Volt a pillanatban valami végleges, végzetes vagy baljós. Nem tudnám megmagyarázni, mennyire furcsa érzés volt. A futkosás után egyértelműen éhesek lettünk, így beültünk a legközelebbi olasz étterembe. Bolognait ettünk, vörösbort ittunk, s majd kipukkantam, akkora adagot kaptunk. Itt is jött a meglepetés, mert a tudtomon kívül Castiel rendelt nekünk két mini túrótortát, a pincér fiú és Cast még a Happy Birthday-t is elénekelte. Égett a pofám, hogy az étterem középpontjába kerültem, minden vendég megtapsolt, én meg csak pirulva bámultam a tortám.
- Castiel, még egy ilyen meglepi és a föld alá süllyedek szégyenemben. - róttam a kedvesem, amikor már lecsendesedett a hangulat és nekifoghattunk az evésnek.
- Jár a köszöntés, mert ez a te napod! - vont vállat közömbösen a vörös ördög. - Amúgy csoki tortát akartam, mert tudom, hogy az a kedvenced, de mivel Kimék már tegnap azzal leptek meg, mára már uncsi lett volna.
- Hogy te mindenre gondolsz. - vigyorogtam, miközben boldogan nyeldestem az isteni piskótát a tejszínes-túrós krémmel. - Amúgy ez is szuper fincsi!
- Örülök, hogy ízlik.
- De még nem úsztad meg ennyivel! - fenyegettem meg a desszertes villámmal a párom. - Nem szeretem, hogy felbolydult miattam az egész étterem!
- Szokj hozzá, drágám! Nemsokára egy rocksztár babája leszel! - vágta rá kacagva Castiel.
- Nahát... hogy te milyen szerény vagy. - cukkoltam kidugott nyelvvel. - És nem tetszik a babád megnevezés sem!
- Jaj, nehogy már ezen veszekedjünk! Akkor menyasszonya, felesége, vagy nevezd megad annak, aminek akarod! Csak nem akartam ilyen nagy szavakat használni, nehogy halálra rémülj!
Ha létezik végtelen boldogság, akkor ebben a percben az tört rám. Mindig jó volt hallani Castiel szájából, hogy ennyire hosszútávra tervez velem, és hogy ő sem tudja elképzelni az életét nélkülem. Mennyei érzés volt, erre nincsenek szavak.
- Nyugi, szívem, a közös jövő veled, nem riaszt, sőt, már alig várom, hogy együtt ringassuk az unokákat!
- Jó terv, de előtte még éljünk boldogan és szerelemben. - kacsintott a vörös srác, pillantása többet mondott minden szónál. Sütött a szeméből a vágy, a szerelem és a ragaszkodás.
Az asztal fölött felém hajolt és forró csókot nyomott a számra. A pillanat romantikus volt, mégis bizsergető. Kihagyott a szívem egy ütemet, úgy látszik, még ennyi idő után is hatnak rám a vágytól túlfűtött Castiel csókok. Már csak ez is jó garancia volt a boldog jövőre. Hisz, ha a szerelem nem múlik, minden csodás lesz...
A pompás ebédet és a tortát egy-egy pohár gyöngyöző pezsgővel koronáztuk meg, aztán tovább indultunk utunkra. Egyelőre csak pihenésre vágytunk, így Castieléknél mentünk. Megint a miénk volt az egész ház, mert Cast nővéréék wellness hétvégére mentek, így Kate néni vigyázott az unokájára.
Miután felvettük a cuccom mitőlünk, Cast nevetve, ölbe vitt be a házba. Odabent levettem a kabátom és a kanapéra raktam a kis utazó tatyóm, Cast a fotelbe parancsolt, ő meg forró csokit főzött.
Miután elkészült az édes, sűrű és forró csokoládé, összebújva kortyolgattunk a piros bögrékből. Jó volt a játszótéri rohangálást és a nagy ebédet kipihenni Castiel mellkasán bóbiskolva.
- Na, mit szeretnél? - nézett kérdőn Cast, amikor letette az üvegasztalra a kiürült poharakat, majd visszavackolt szorosan mellém. A fejem a mellkasára vonta és a hajam simogatta.
- Téged! - kacagtam élénken, s máris buzgón elindult a jobb kezem simogatóan a mellkasán.
- Azt nem lehet! Hóember építés, szánkózás, vagy filmnézés a program! - sorolta kíméletlenül Castiel, és vigyorogva elkapta a kezem, mert már a nadrágja csatjánál babráltam.
- Komolyan a szülinapomon tettél szerzetesi fogadalmat? Vagy élvezed, hogy kínzol? - mint egy felbőszült vadmacska erélyesen a derekára pattantam, átkulcsoltam a lábammal, és a feje felett lefogtam a két kezét. Természetesen tudtam, hogy azért tehetem ezt meg, mert hagyja, hisz jóval erősebb volt nálam.
- Jaj, dehogy! - sóhajtozott Castiel, s szinte izzott a szeme, mert a melleim a mellkasához dörzsöltem. - De szeretkezni máskor is lehet, ez a nap ne arról szóljon már!
- Ugyan miért ne? - kérdeztem elborzadt grimaszt vágva. - Amit te felsoroltál, azt is lehet csinálni máskor! Ne játszd már a szentet!... Vagy már nem kívánsz?
Szememből süthetett a kétségbeesés és a bizonytalanság, mert Cast szinte azonnal tiltakozni kezdett.
- Dehogynem! Csakhogy emlékezetes napot akarok, hogy tíz év múlva is emlegessük.
Fel kellett adnom. Tudtam, hogy csökönyösségben nem vehetem fel vele a versenyt, így beletörődve a mellkasára rogytam. Hiába erőltetném rá az akaratom, ő már előre eltervezte a napirendünket, és nem fog változtatni rajta. A türelem sajnos nem az erősségem, de vissza kell fognom magam, ha nem akarom elrontani a napunkat.
- Jó, rendben, kapcsold be a hülye tévét! - vágtam rá a szememet forgatva, de nevetve.
- Jó kislány! - mosolygott Cast, én meg magamban bosszankodtam, mert megint az van, amit ő akar.
Castiel a feje fölé készített két távirányítóval bekapcsolta a házimozirendszert.
A filmválasztása meglepett, mert a Végtelen szerelmet választotta, Alex Pettyfer és Gabriella Wilde főszereplésével. Még nem láttam a filmet, de tetszett és lekötött. A romantikus történet lényege a legyőzhetetlen szerelem volt, a küzdelem a boldogságért, és hogy mit meg nem tenne két szerelemes egymásért. Tudtam, hogy Cast miattam választotta ezt a filmet, hisz ő inkább horrort és akciót nézne, de velem még a csöpögős, érzelemdús lányoknak való love sztorit is képes végig ülni. Bár igaz, hogy kicsit húztam az agyát, mert össze-vissza olvadoztam Alextől. Direkt mondogattam, milyen jó pasi, és hogy mit kezdenék vele. Amikor harapások meg heves csókok voltak a büntetéseim, még rá is tettem egy lapáttal.
A film után Cast melegszendvicset csinált, amit a bárpultnál ücsörögve fogyasztottunk el, majd whiskyvel öblítettük le az uzsonnát. Előbb nem értettem, miért iszunk kora délután ilyen erős italt, de aztán talányosan közölte, hogy ez melegen tart a következő programhoz. Rám adta a kabátom, csizmát húztam és kivitt a garázsba. Nem gondoltam, hogy téli motorozásra megyünk, de az meg sem fordult a fejemben, hogy egy szánkó is lapul a garázs sarkában. Nem volt ellenemre a móka, kihúztuk az utcára a vas talpú, fa ülőkés szánt, aztán mint a féktelen kisgyerekek, játszani kezdtünk. Castielnek az volt a kedvenc szórakozása, hogy őrült sebességgel húzott, aztán kifaroltatta a szánkót, hogy beleboruljak egy-egy hókupacba. Eleinte mókásnak tartottam, de miután már ötödjére játszotta ezt el, bosszút forraltam. Mikor megelégeltem és visítva landoltam egy hókupacban, úgy tettem, mint aki megsérült. Castiel aggódva odaszaladt hozzám, de tele vágtam az arcát a sutyiban felmarkolt hóval. Röhögve birkóztam le, és az egész arcába, hajába beledörzsöltem a havat.
Sajnos könnyedén kiszabadult alólam, kifulladásig kergetőztünk, hol szánkóval, hol anélkül. Amikor már egyikőnk sem bírta szusszal, a kesztyűnk és a kabátunk átázott, versenyt rohantunk a házig. Odabent levedlettük a vizes göncöket, megint felcsillant bennem a remény, de Cast erélyesen a zuhanyzóba parancsolt, ő meg felszaladt a fenti fürdőjébe. Mire felmelegedtem a forró víz alatt és átöltöztem, drága szerelmem már a konyhában serénykedett. Lasagnét melegített, és fehérbort ittunk. A konyhában meghitt gyertyafény mellett ráérősen és boldogan vacsoráztunk. Az újabb pohár bort már a nappaliban ittuk meg, de ezúttal nem a kanapén. Cast begyújtott a kandallóba és a gitárjával az ölében elhelyezkedett a vasrag szőnyegen. Törökülésben ültem vele szemben, éreztem, hogy megint készül valamire.
- Találtam neked egy dalt... - kezdte Castiel, miközben még csak hangtalanul simogatta becses gitárja húrjait. - A múltkor nótákat kerestünk a kövi zeneórára, ezt véletlenül találtam meg, és amikor meghallottam, te jutottál eszembe. Rögtön tudtam, hogy ma ezt el kell énekeljem, mert ez az a dal, ami kifejezi, mit érzek irántad. Sajnos nem én írtam, de száz százalékig arról szól, amit érzek irántad. Ebben benne van, mennyire te vagy a mindenem! Mától a dalunk: Mr. Probz - Nothing really matters
Felcsendült a lágy gitárszó, Castiel bársonyos hangja, de amikor a szöveget is felfogtam, majdnem sírva fakadtam. Ez több volt, mint a reggeli szerenádja. Valódi vallomás volt, végig a szemembe nézett és pillantásával, arcjátékával elárulta, mennyire komolyan gondolja, amit énekel. Többször kaptam már tőle dalban szerelmi vallomást, de ez túltett minden. A szöveg megindító volt és torokszorító, de a kellemes értelemben. Megint sírtam, csak potyogtak a könnyeim a boldogságtól.
Amikor a gitár elhallgatott és Cast a végén érzelmesen lecsukta a szemét, kihasználtam a pillanatot, félretoltam a hangszert és a nyakába vetettem magam. Öleltem és csókoltam, ahol csak értem, és ezerszer súgtam neki mennyire szeretem.
- Én is szeretlek, életem, tényleg mindennél jobban, de a meglepetéseknek még nincs vége! Menj be a vendégszobába, ott vár rád az esti ruhád, mert még kiruccanunk valahová. - közölte Castiel olyan arccal, mintha mi sem történt volna és megint eltolt kissé magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- De Castiel! Most már tuti, hogy szeretőd van, engem pedig meguntál! - hisztiztem, és megpróbáltam rávetni magam.
- Még ezek után is kételkedsz? - nézett hitetlenkedve a fiú, miközben feltápászkodott.
- Nem, dehogy, csak, csak...
- Ne hadoválj, szívem! Megyek puccba vágom magam. Légyszíves te is vedd fel a szép ruhád!
Megint ügyesen leszerelt, felkeltette a kíváncsiságom a meglepetés ruhám és az, hogy hová készülhetünk, ha képes ünneplőbe öltözni.
Azért duzzogó pillantást vetettem rá, mielőtt bementem abba a szobába, amiben a lábtörésével lábadozott.
Először amint felkapcsoltam a villanyt az ágy előtt álló nagy sarkú vérvörös körömcipő szúrt szemet. Vidáman nevettem magamban, mert ez kiválóan fog illeni a Lystől kapott fehérneműhöz, amit az elgyötört melegítőm alatt viseltem. Csak később fedeztem fel a kék takaróra kiterített térdig érő, a cipő színével megegyező, félvállú sifon ruhát. Elakadt a lélegzetem, mert még sosem volt ilyen csodás színű, fazonú, és valószínűleg drága darabom. Újabb meglepetés akkor ért, amikor magamhoz öleltem a ruha kellemes anyagát, és lapult még az ágyon egy kis égszeres doboz, ami gondolom direkt volt elrejtve. Izgatottan és remegő kézzel kattintottam fel a kis fekete doboz tetejét. Egy arany gyűrű lapult a bársonydobozban, amibe összekapcsolódó szívek voltak belegravírozva. Csillogott és villogott, kétségtelenül nem bizsu volt. Csak, amikor kivettem a dobozból, akkor láttam meg, hogy a belűjébe bele van vésve a nevünk a forever szóval. Úgy látszik, ez ma a bőgés napja. Már a papírsárkányos felirat is örök emlék marad, de ez, valami elképesztő volt. Szívem szerint azonnal rohantam volna, hogy megköszönjem, de a ruha nélkül nem akartam Castiel szeme elé kerülni. Nem hiányzik, hogy balhézzon velem, mert felrúgom a "napirendjét". Felkaptam a cipőt és a ruhát, majd besurrantam a fürdőbe. Ott felöltöztem, sminkeltem és mivel a ruhához szerintem úgy illett, szorosan összekötöttem egy copfba a tarkómon a hajamat. Alig vártam, hogy elkészüljek, kezemben a kis dobozkával rohantam a nappaliba, hogy megköszönjem szerelemnek a csodás ajándékokat.
Mire odaértem, Cast már fekete nadrágban, hosszú orrú cipőben és hozzám passzoló vörös ingben várt a kanapé előtt.
- Castiel! - szaladtam elé. - Köszönöm a csodás ruhát és a gyűrű... valami fantasztikus. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz, köszönöm, hogy megszervezted életem legboldogabb szülinapját, de megjegyzem, egy sötét lyukban is jól érezném magam, ha velem vagy. Nem tudom, mivel érdemeltem ki az imádatod, de hálás vagyok érte neked, a világnak és mindennek, ami összehozott minket! - elcsuklott a hangom, pedig még ezer szó tódult a fejembe, de egy sem lett volna elég, hogy kifejezzem mennyire szeretem. - Szeretlek, annyira, hogy az már elképesztő! Ez a szó kevés is ahhoz képest, amit ebben a pillanatban érzek! Imádlak, szeretlek és...
Castiel gyengéden a számra tette a mutatóujját, hogy elhallgattasson.
- Örülök, hogy boldog vagy, angyalom, de halasszuk későbbre a vallomást, mert lekéssük a Rómeó és Júliát! A taxit megrendeltem míg készültél, irány a színház!
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Jegyeim vannak az esti Rómeó és Júlia musicalre.
- Ó, Castiel... - már nem jutottam szóhoz, a nyakába borultam és összecsókolgattam az arcát.
Cast nevetve viszonozta a heves csókokat, de közben a hajamba túrt és kihúzta belőle a hajgumit.
- Így már jobb. A szexi tanárnénis frizuráddal az őrületbe kergetnél. - suttogta a fülembe nevetve.
- Kár, hogy nem sötétített limót rendeltél, abban tanítottam volna neked valami ujjat, szerelmem! - incselkedtem csábítóan.
- Viviiii! Már megint rossz vagy! - kötekedett a srác vidáman. Az ujjamra húzta a tökéletesen passzoló gyűrűt, aztán rám segítette a kabátom. - Ez még nem eljegyzési, de majd annak is eljön az ideje. - megcsókolta a kézfejem, aztán végre elindultunk a taxihoz.
Az előadás remek volt, megható és kicsit lehangoló, és bevallom, alig vártam, hogy vége legyen. Természetesen nem azért, mert nem tetszett, hanem azért, mert azt vártam, hogy az egész nap visszafojtott vágyainkat szabadjára engedjük.
És Castielnek megint igaza volt. Így volt tökéletes a nap. A csodás programok, szerelme bizonyítékai és a visszafogott vágyak után már késő este az előadás után, amint a házba léptünk, egymásnak estünk. Mire az emeletre értünk a szobájába, már meztelenek voltunk...
A szülinapomra a koronát a vad és féktelen szeretkezés tette fel. Nem tudtunk betelni egymással és nem is nagyon akarunk. Ha minden szülinapom ilyen boldog lesz, csodás életem lesz, az már biztos...
Szerdán, amikor a szerelmem és Audrey is nálunk vacsorázott, anyu is felvetette a buli témát, de közöltem, hogy Castielnél töltöm a nagy napot, édes kettesben. Meg se lepődtem, hogy Tony-nak is ilyen tervei vannak. A bátyóm azt mondta, már ő is kiöregedett a bulikból, már nem vágyik a részeg haverokra, inkább hosszú hétvégézni megy Audrey-val. Csak a kis öcsém tett megjegyzést, hogy a szerelem uncsi, megöli a bulihangulatot.
Péntek délután Kimék magukkal rángattak engem és Castielt a Manhattanbe. Ha már nem bulizunk, egy csendes, baráti hangulatú, laza délutánnal leptek meg, és apró ajándékokkal.Kentintől egy kék köves, hosszú, trendi nyakláncot kaptam, Kimtől egy vörös ördög műanyag figurát. Olyan volt, mint Lucas egykori gyűjteményéből a Songoku bábuk egyike, csak ezt a dili csaj kicsit átalakította. Igaz, hogy szarva volt és vörös arca, de piros hajú paróka került rá, valamint kézzel varrott fekete pici bőrdzseki és farmer naci. Kétségtelenül Castielt szimbolizálta. Elképesztett Kim kreativitása, de megígértem neki, hogy nagy becsben fogom tartani az ajándékát. Ötletes volt, humoros, és szíven is talált vele a dinka legjobb barátnőm. Össze-vissza szorongattam a csodás kis meglepi miatt. Eva egy fekete-arany gyöngyös karkötővel lepett meg, nagyon tetszett ez a kis apróság is. Akitől nem számítottam nagy dolgot, az Viola volt, mert mostanában nem voltunk már olyan jóban, hisz nem tetszett, hogy két pasit bolondít, mégis tőle kaptam a legcsodálatosabb ajándékot. Egy képet festett rólam és Castielről. A képen hosszú hajjal bújtam a szerelmemhez éppen csókra várakozva. Valami elképesztő volt a festmény, könnyet is csalt a szemembe. Alexytől egy vicces párnát kaptam, az egyik oldalára az volt írva, hogy "Ma igen drágám" a másikra pedig, "Ma nem drágám". Jót nevettünk a meglepin, tőle nem számítottam másra. Lysander maradt utoljára, de nem is csodálom, mert kiverte nálam a biztosítékot. Egy lapos, pizzás doboz kinézetű kartonból egy piros, szexi baby doll és egy piros tüllös bilincs került a kezembe. A fehér hajú srác meg csak kajánul vigyorgott és beszólt, hogy reméli, ez tartósabb lesz, mint a múltkori fekete szettem, pont azért kapom a bilincset hozzá... Irultam és pirultam, zavart, hogy a jó barát belelát a szexuális életembe, de hát nem tudtam mit tenni ellene. Castiel hátba is veregette és mókás formában, de azért leszidta Lyst, amiért ilyen kihívó szerelést vett, és még a méretem is eltalálta.
Jól telt az a délután, csokitortát ettünk és nosztalgiáztunk, visszaemlékeztünk, kivel mi történt az elmúlt másfél évben.
Mivel péntek éjszaka elég későn keveredtem haza, eldöntöttem, hogy szombat reggel sokáig lustálkodom, csak dél körül megyek Castielnél.
Reggel kilenc körül arra ébredtem, hogy valaki mocorog a szobámban, de azt se tudtam, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom. Mivel a matatást egész közel hallottam a fejemhez, gyanakodva résnyire nyitottam szemem. Azt hittem a lüke bátyám, vagy öcsém kajtat valami után a cuccaim között, s nagyon meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy Castiel ül az ágyam szélén és az éjjeli szekrénykémen piszkál valamit.
- Te mit csinálsz itt? - hunyorogtam értetlenül. Talán álmodom?
- Jaj, Vivi, minek kellett időnap előtt felébredned? Most elrontottad a meglepetést. - zsörtölődött mellettem duzzogva a fekete pólós, nyitott bőrdzsekis és farmeres vörös ördög.
A szívem meglódult, a látásom kitisztult, így fel is fedeztem, hogy az MP3-as lejátszómat nyomogassa. De még mindig nem tudtam, mit keres itt, és mire készül.
- Jó, akkor kezdjük előröl! Még alszom! - mosolyogtam, majd magzatpózba vágtam magam és becsuktam a szemem. Sóhajtozva alvást színleltem.
Hallottam Castiel nevetését, gondolom a túljátszott alvásom mulattatta, de nem tettem megjegyzést. Hadd jöjjön, amivel készült. Ha nagyon koncentráltam még hallottam, hogy kedvenc kütyüm nyomkodja, és elkeseredetten sóhajtozik. Már majd megölt a kíváncsiság, de a világért se nyitottam volna ki a szemem.
Aztán felcsendült halkan Avicii- tól az Addicted To You. Castiel énekelni kezdte a szívbe markoló szöveget, s a dal új értelmet kapott. Imádtam ezt a számot, de az, hogy Castiel szájából hallhattam, a bársonyos, mély hangján és nekem énekelt, nagy hatással volt rám, még a hideg is végigfutott a hátamon. Ha ezzel a dallal akarta a tudtomra hozni, mit érez irántam, akkor ebben a pillanatban én voltam a világon a legboldogabb ember, mert ő van nekem. Csodás hangja elnyomta az énekesét, a szöveg levett a lábamról. Nem mertem kinyitni a szemem, hogy a varázs ne múljon el. De még véget sem ért a dal, már a boldogság könnyei kibuggyantak a pilláim alól, s végig gördültek az arcomon. Ha bele lehet halni a szerelembe, ebben a pillanatban bele akartam fulladni. Mikor véget ért a szívhez szóló szerenád, dalos kedvesem fölém hajolt, és lecsókolta a könnycseppet az arcomról.
.- Boldog szülinapot, szerelmem! - suttogta a fülembe.
Remegő ajkakkal, repdeső szívvel és gyenge karokkal kulcsoltam át a nyakát, és megajándékoztam egy forró csókkal.
Igen, boldog volt a szülinapom, ennél boldogabb nem is lehetett volna.
- Szeretlek, Castiel, annyira szeretlek! - suttogtam két csók között, s fellángolva tapadtam hozzá. Szinte éreztem, hogy felizzik a testem, és sóvárogva őt követeli.
De Castiel lefejtette a karom és a lábam magáról, de az orrát az enyémhez dörgölte.
- Ez az én szövegem lett volna, kiscicám! Ma tiszta lehangoló vagy! - oly közeli szürke szeméből sütött a pajkosság.
- Te meg lelohasztó! Most éppen arra vágytam, hogy... - ki akartam mondani, hogy épp szeretkezni akartam vele, de meggátolt benne, gyengéden befogta a szám.
- Sss, angyalom! Ki ne mond az x-es szót, mert még kísértésbe viszel! Mára egészen más terveim vannak!
Amikor végre elengedte az arcom, hogy szóhoz jussak, komoly felháborodással néztem rá.
- Ugye, csak viccelsz? Nem lesz szex? Hát milyen szülinap az ilyen?
Castiel csak nevetett a lázadásomon, s reménytelenül rám nehezedett, a vállgödrömbe rejtette az arcát.
Imádtam magamon érezni a testsúlyát, egyszerre volt izgató, édes és megnyugtató érzés.
- Micsoda egy perverz asszonykám van! Csak a szexen jár az esze. Ez ugyan jó hír, de tényleg egész más terveim vannak mára... Bár, ha sokáig nézel rám ilyen esdeklő szemekkel, meggondolom magam. Talán majd valamikor éjfél táján besűrítjük az egész napos programba.
- Helyes. - nevettem diadalmasan. Továbbra is szuggerálva néztem rá. - De muszáj olyan sokára?
Cast játékosan a nyakamba harapott.
- Rémes vagy! De most ki az ágyból! Sétálni megyünk!
- Szombaton? Hajnalok hajnalán? Az ki van csukva! - tiltakoztam durcásan.
Szerelmem viszont a tettek mezejére lépett, a takaróba csavart és felültetett.
- Irány a fürdő! Tessék ruhába csomagolni a szexi tested és kimozdulni! Ígérem, nem fogod megbánni, ha velem tartasz!
És a pillantásával, az eltökéltségével, vagy azzal, hogy ilyen elszántam boldoggá akar tenni, meggyőzött. Bármi is vár rám ma, vele megyek a világ végére is, hisz arra törekszik, hogy tökéletessé tegye a napunkat. Ha ehhez az kell, hogy magamra cibáljam a legmelegebb ruhám, és kimenjek a fogvacogtató hidegbe, ám legyen! Vele, érte, mindenre képes vagyok.
Határozottan felálltam, kikaptam néhány meleg holmit a szekrényemből, majd az ajtóhoz sétáltam.
- Várj meg itt, drágám! - mosolyogtam, mint egy elégedett kiscica, aztán a hatás kedvéért csábítóan leeresztettem a vállamról a takarót, hogy felfedjem előtte, hófehér, kissé átlátszó hálóingem, amit az előbb olyan sebesen, szándékosan elrejtett maga elől. - De azért ugye nem bánod, ha ma estére becsomagolom az ott alvós cuccomhoz a Lysandertől kapott csipkecsodát?
Castiel nyögve elterült az ágyamon, és összehúzta magát, mint akit tökön rúgták.
- Kegyetlen bestia! - kiabálta, s még láttam, hogy a kispárnám repül felém, de résen voltam és kiiszkoltam, mielőtt eltalált volna.
- Hová megyünk? - kérdeztem felpörögve szerelmemet.
- Csak úgy előre.
- Igen? Akkor, minek fordultunk a sarkon jobbra, amikor a másik irányba laksz?
- Ne légy kíváncsi és türelmetlen, mert árt a szépségednek! - nevetett Castiel, és hogy közelebb legyek hozzá, átölelte a vállam, így mentünk tovább.
Jó darabig sétálgattunk. Számomra alig ismert környéken járunk, de tetszettek a jégkristállyal belepett fák, az árokparton felhalmozott hókupacok, és a színes kabátokban jövő-menő emberek. Castiel nemsokára beterelt egy kis piacra, ahol forralt bort és sült gesztenyét vettünk. Az édes, fűszeres bortól kellemesen felmelegedtem, a sült gesztenyét pedig először kóstoltam, de szerencsére ízlett.
Még fél kézzel javában nassoltam, amikor már bent jártunk a belvárosban. Castiel egy játékbolt előtt rám szólt, hogy várjam meg, amíg ő bemegy. Nem értettem, mit akarhat odabent, de mivel ez az én napom volt, mindenbe beleegyeztem. Már kezdtem úgy érezni, hogy lefagyott az orrom és kékül a lábujjam, olyan soká vártam, de végre visszatért mellém a titokzatos szerelmem.
- Na, mit szólsz ehhez? - lóbált elém egy nagy piros kocka alakú izét.
Először nem fogtam fel, mi van a kezében, mert élőben sosem láttam még ilyet. Jó darabig nézegettem azt a valamit, amíg rájöttem, mi a meglepi.
- Egy papírsárkány? - kérdeztem hitetlenkedve, amikor felfedeztem a zsinórokat és a sárga háromszög alakú kis farokrészeket. - Viccelsz?
- Én ugyan nem! A közelbe van egy játszótér, ott kipróbálhatjuk. Fújdogál a szél, így jól tudjuk majd reptetni. Nincs előírva, hogy télen nem lehet ilyet csinálni! - érvelt határozottan Cast, s úgy csillogott a szeme, mint egy lelkes kisgyereknek. Közben arra gondoltam, ez neki, vagy nekem lesz-e jó játék, de nem akartam elvenni a kedvét, és nekem is jó, ha kipróbálunk valami ujjat.
- Oké. Nyomás reptetni! - a lelkesedése átragadt rám is.
Átmentünk az út túloldalára, és alig pár méterre már láttam is a játszóteret. Természetesen ebben a hidegben a kutya sem játszott a téren, jobban mondva csak az. Akadt pár kutyát sétáltató gazdi, de amúgy kihalt volt minden, a mászókák és egyéb játékok fagyosak és elhagyatottak voltak. A 10-20 centiméteres hó szinte letaposatlan volt. Mint két kerge gyermek, úgy rohantunk a tér közepére, egy üres tisztásra, ahol senki és semmi nem zavarhatott minket. Már éppen követelni akartam Castieltől, hogy adja ide a papírsárkányt, amikor elrántotta a kezem ügyéből és a feje fölé tartotta.
- Nem, édesem, még nem tökéletes. Várj egy pillanatot! - ezzel elfordult tőlem, hogy ne lássam, mire készül. Nem volt elég gyors, mert még láttam, hogy egy filctollat vesz elő a belső zsebéből. Azt viszont sajnos nem tudtam kivenni, mit firkant a sárkányunkra.
Sikerült ismét meghatnia, de már nem akartam sírni, hisz ez a boldogság napja. Inkább visítva köszönetképp a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy Cast elvesztette az egyensúlyát. Elesett, magával rántva engem, és fejünkre húzta a sárkányt. Nagy bajunk nem történt, de a röhögéstől alig bírtunk feltápászkodni.
Amikor már kivergődtük magunkat, végre nekiláttunk a sárkányeregetésnek. Nagyon szórakoztató volt látni magasba szállni a gyerekjátékot, ami a szerelmünket szimbolizálta.
Sokáig szaladgáltunk a sárkányunkat eregetve, de amikor már nem bírtuk szusszal, úgy döntöttünk, hogy ideje véget vetni a mókának és tovább állni. Közös elhatározás volt, hogy a sárkányt világgá eresszük, hadd tudja meg az, aki megtalálja, hogy létezik valahol egy Vivien és Castiel, akik örökké szeretik egymást. Ismét könny szökött a szemembe, amikor elengedtük a papírsárkány zsinórját, hogy szélnek eresszük. Volt a pillanatban valami végleges, végzetes vagy baljós. Nem tudnám megmagyarázni, mennyire furcsa érzés volt. A futkosás után egyértelműen éhesek lettünk, így beültünk a legközelebbi olasz étterembe. Bolognait ettünk, vörösbort ittunk, s majd kipukkantam, akkora adagot kaptunk. Itt is jött a meglepetés, mert a tudtomon kívül Castiel rendelt nekünk két mini túrótortát, a pincér fiú és Cast még a Happy Birthday-t is elénekelte. Égett a pofám, hogy az étterem középpontjába kerültem, minden vendég megtapsolt, én meg csak pirulva bámultam a tortám.
- Castiel, még egy ilyen meglepi és a föld alá süllyedek szégyenemben. - róttam a kedvesem, amikor már lecsendesedett a hangulat és nekifoghattunk az evésnek.
- Jár a köszöntés, mert ez a te napod! - vont vállat közömbösen a vörös ördög. - Amúgy csoki tortát akartam, mert tudom, hogy az a kedvenced, de mivel Kimék már tegnap azzal leptek meg, mára már uncsi lett volna.
- Hogy te mindenre gondolsz. - vigyorogtam, miközben boldogan nyeldestem az isteni piskótát a tejszínes-túrós krémmel. - Amúgy ez is szuper fincsi!
- Örülök, hogy ízlik.
- De még nem úsztad meg ennyivel! - fenyegettem meg a desszertes villámmal a párom. - Nem szeretem, hogy felbolydult miattam az egész étterem!
- Szokj hozzá, drágám! Nemsokára egy rocksztár babája leszel! - vágta rá kacagva Castiel.
- Nahát... hogy te milyen szerény vagy. - cukkoltam kidugott nyelvvel. - És nem tetszik a babád megnevezés sem!
- Jaj, nehogy már ezen veszekedjünk! Akkor menyasszonya, felesége, vagy nevezd megad annak, aminek akarod! Csak nem akartam ilyen nagy szavakat használni, nehogy halálra rémülj!
Ha létezik végtelen boldogság, akkor ebben a percben az tört rám. Mindig jó volt hallani Castiel szájából, hogy ennyire hosszútávra tervez velem, és hogy ő sem tudja elképzelni az életét nélkülem. Mennyei érzés volt, erre nincsenek szavak.
- Jó terv, de előtte még éljünk boldogan és szerelemben. - kacsintott a vörös srác, pillantása többet mondott minden szónál. Sütött a szeméből a vágy, a szerelem és a ragaszkodás.
Az asztal fölött felém hajolt és forró csókot nyomott a számra. A pillanat romantikus volt, mégis bizsergető. Kihagyott a szívem egy ütemet, úgy látszik, még ennyi idő után is hatnak rám a vágytól túlfűtött Castiel csókok. Már csak ez is jó garancia volt a boldog jövőre. Hisz, ha a szerelem nem múlik, minden csodás lesz...
A pompás ebédet és a tortát egy-egy pohár gyöngyöző pezsgővel koronáztuk meg, aztán tovább indultunk utunkra. Egyelőre csak pihenésre vágytunk, így Castieléknél mentünk. Megint a miénk volt az egész ház, mert Cast nővéréék wellness hétvégére mentek, így Kate néni vigyázott az unokájára.
Miután felvettük a cuccom mitőlünk, Cast nevetve, ölbe vitt be a házba. Odabent levettem a kabátom és a kanapéra raktam a kis utazó tatyóm, Cast a fotelbe parancsolt, ő meg forró csokit főzött.
Miután elkészült az édes, sűrű és forró csokoládé, összebújva kortyolgattunk a piros bögrékből. Jó volt a játszótéri rohangálást és a nagy ebédet kipihenni Castiel mellkasán bóbiskolva.
- Na, mit szeretnél? - nézett kérdőn Cast, amikor letette az üvegasztalra a kiürült poharakat, majd visszavackolt szorosan mellém. A fejem a mellkasára vonta és a hajam simogatta.
- Téged! - kacagtam élénken, s máris buzgón elindult a jobb kezem simogatóan a mellkasán.
- Azt nem lehet! Hóember építés, szánkózás, vagy filmnézés a program! - sorolta kíméletlenül Castiel, és vigyorogva elkapta a kezem, mert már a nadrágja csatjánál babráltam.
- Komolyan a szülinapomon tettél szerzetesi fogadalmat? Vagy élvezed, hogy kínzol? - mint egy felbőszült vadmacska erélyesen a derekára pattantam, átkulcsoltam a lábammal, és a feje felett lefogtam a két kezét. Természetesen tudtam, hogy azért tehetem ezt meg, mert hagyja, hisz jóval erősebb volt nálam.
- Jaj, dehogy! - sóhajtozott Castiel, s szinte izzott a szeme, mert a melleim a mellkasához dörzsöltem. - De szeretkezni máskor is lehet, ez a nap ne arról szóljon már!
- Ugyan miért ne? - kérdeztem elborzadt grimaszt vágva. - Amit te felsoroltál, azt is lehet csinálni máskor! Ne játszd már a szentet!... Vagy már nem kívánsz?
Szememből süthetett a kétségbeesés és a bizonytalanság, mert Cast szinte azonnal tiltakozni kezdett.
- Dehogynem! Csakhogy emlékezetes napot akarok, hogy tíz év múlva is emlegessük.
Fel kellett adnom. Tudtam, hogy csökönyösségben nem vehetem fel vele a versenyt, így beletörődve a mellkasára rogytam. Hiába erőltetném rá az akaratom, ő már előre eltervezte a napirendünket, és nem fog változtatni rajta. A türelem sajnos nem az erősségem, de vissza kell fognom magam, ha nem akarom elrontani a napunkat.
- Jó, rendben, kapcsold be a hülye tévét! - vágtam rá a szememet forgatva, de nevetve.
- Jó kislány! - mosolygott Cast, én meg magamban bosszankodtam, mert megint az van, amit ő akar.
Castiel a feje fölé készített két távirányítóval bekapcsolta a házimozirendszert.
A filmválasztása meglepett, mert a Végtelen szerelmet választotta, Alex Pettyfer és Gabriella Wilde főszereplésével. Még nem láttam a filmet, de tetszett és lekötött. A romantikus történet lényege a legyőzhetetlen szerelem volt, a küzdelem a boldogságért, és hogy mit meg nem tenne két szerelemes egymásért. Tudtam, hogy Cast miattam választotta ezt a filmet, hisz ő inkább horrort és akciót nézne, de velem még a csöpögős, érzelemdús lányoknak való love sztorit is képes végig ülni. Bár igaz, hogy kicsit húztam az agyát, mert össze-vissza olvadoztam Alextől. Direkt mondogattam, milyen jó pasi, és hogy mit kezdenék vele. Amikor harapások meg heves csókok voltak a büntetéseim, még rá is tettem egy lapáttal.
A film után Cast melegszendvicset csinált, amit a bárpultnál ücsörögve fogyasztottunk el, majd whiskyvel öblítettük le az uzsonnát. Előbb nem értettem, miért iszunk kora délután ilyen erős italt, de aztán talányosan közölte, hogy ez melegen tart a következő programhoz. Rám adta a kabátom, csizmát húztam és kivitt a garázsba. Nem gondoltam, hogy téli motorozásra megyünk, de az meg sem fordult a fejemben, hogy egy szánkó is lapul a garázs sarkában. Nem volt ellenemre a móka, kihúztuk az utcára a vas talpú, fa ülőkés szánt, aztán mint a féktelen kisgyerekek, játszani kezdtünk. Castielnek az volt a kedvenc szórakozása, hogy őrült sebességgel húzott, aztán kifaroltatta a szánkót, hogy beleboruljak egy-egy hókupacba. Eleinte mókásnak tartottam, de miután már ötödjére játszotta ezt el, bosszút forraltam. Mikor megelégeltem és visítva landoltam egy hókupacban, úgy tettem, mint aki megsérült. Castiel aggódva odaszaladt hozzám, de tele vágtam az arcát a sutyiban felmarkolt hóval. Röhögve birkóztam le, és az egész arcába, hajába beledörzsöltem a havat.
- Találtam neked egy dalt... - kezdte Castiel, miközben még csak hangtalanul simogatta becses gitárja húrjait. - A múltkor nótákat kerestünk a kövi zeneórára, ezt véletlenül találtam meg, és amikor meghallottam, te jutottál eszembe. Rögtön tudtam, hogy ma ezt el kell énekeljem, mert ez az a dal, ami kifejezi, mit érzek irántad. Sajnos nem én írtam, de száz százalékig arról szól, amit érzek irántad. Ebben benne van, mennyire te vagy a mindenem! Mától a dalunk: Mr. Probz - Nothing really matters
Felcsendült a lágy gitárszó, Castiel bársonyos hangja, de amikor a szöveget is felfogtam, majdnem sírva fakadtam. Ez több volt, mint a reggeli szerenádja. Valódi vallomás volt, végig a szemembe nézett és pillantásával, arcjátékával elárulta, mennyire komolyan gondolja, amit énekel. Többször kaptam már tőle dalban szerelmi vallomást, de ez túltett minden. A szöveg megindító volt és torokszorító, de a kellemes értelemben. Megint sírtam, csak potyogtak a könnyeim a boldogságtól.
Amikor a gitár elhallgatott és Cast a végén érzelmesen lecsukta a szemét, kihasználtam a pillanatot, félretoltam a hangszert és a nyakába vetettem magam. Öleltem és csókoltam, ahol csak értem, és ezerszer súgtam neki mennyire szeretem.
- De Castiel! Most már tuti, hogy szeretőd van, engem pedig meguntál! - hisztiztem, és megpróbáltam rávetni magam.
- Még ezek után is kételkedsz? - nézett hitetlenkedve a fiú, miközben feltápászkodott.
- Nem, dehogy, csak, csak...
- Ne hadoválj, szívem! Megyek puccba vágom magam. Légyszíves te is vedd fel a szép ruhád!
Megint ügyesen leszerelt, felkeltette a kíváncsiságom a meglepetés ruhám és az, hogy hová készülhetünk, ha képes ünneplőbe öltözni.
Azért duzzogó pillantást vetettem rá, mielőtt bementem abba a szobába, amiben a lábtörésével lábadozott.
Először amint felkapcsoltam a villanyt az ágy előtt álló nagy sarkú vérvörös körömcipő szúrt szemet. Vidáman nevettem magamban, mert ez kiválóan fog illeni a Lystől kapott fehérneműhöz, amit az elgyötört melegítőm alatt viseltem. Csak később fedeztem fel a kék takaróra kiterített térdig érő, a cipő színével megegyező, félvállú sifon ruhát. Elakadt a lélegzetem, mert még sosem volt ilyen csodás színű, fazonú, és valószínűleg drága darabom. Újabb meglepetés akkor ért, amikor magamhoz öleltem a ruha kellemes anyagát, és lapult még az ágyon egy kis égszeres doboz, ami gondolom direkt volt elrejtve. Izgatottan és remegő kézzel kattintottam fel a kis fekete doboz tetejét. Egy arany gyűrű lapult a bársonydobozban, amibe összekapcsolódó szívek voltak belegravírozva. Csillogott és villogott, kétségtelenül nem bizsu volt. Csak, amikor kivettem a dobozból, akkor láttam meg, hogy a belűjébe bele van vésve a nevünk a forever szóval. Úgy látszik, ez ma a bőgés napja. Már a papírsárkányos felirat is örök emlék marad, de ez, valami elképesztő volt. Szívem szerint azonnal rohantam volna, hogy megköszönjem, de a ruha nélkül nem akartam Castiel szeme elé kerülni. Nem hiányzik, hogy balhézzon velem, mert felrúgom a "napirendjét". Felkaptam a cipőt és a ruhát, majd besurrantam a fürdőbe. Ott felöltöztem, sminkeltem és mivel a ruhához szerintem úgy illett, szorosan összekötöttem egy copfba a tarkómon a hajamat. Alig vártam, hogy elkészüljek, kezemben a kis dobozkával rohantam a nappaliba, hogy megköszönjem szerelemnek a csodás ajándékokat.
Mire odaértem, Cast már fekete nadrágban, hosszú orrú cipőben és hozzám passzoló vörös ingben várt a kanapé előtt.
- Castiel! - szaladtam elé. - Köszönöm a csodás ruhát és a gyűrű... valami fantasztikus. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz, köszönöm, hogy megszervezted életem legboldogabb szülinapját, de megjegyzem, egy sötét lyukban is jól érezném magam, ha velem vagy. Nem tudom, mivel érdemeltem ki az imádatod, de hálás vagyok érte neked, a világnak és mindennek, ami összehozott minket! - elcsuklott a hangom, pedig még ezer szó tódult a fejembe, de egy sem lett volna elég, hogy kifejezzem mennyire szeretem. - Szeretlek, annyira, hogy az már elképesztő! Ez a szó kevés is ahhoz képest, amit ebben a pillanatban érzek! Imádlak, szeretlek és...
- Örülök, hogy boldog vagy, angyalom, de halasszuk későbbre a vallomást, mert lekéssük a Rómeó és Júliát! A taxit megrendeltem míg készültél, irány a színház!
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Jegyeim vannak az esti Rómeó és Júlia musicalre.
- Ó, Castiel... - már nem jutottam szóhoz, a nyakába borultam és összecsókolgattam az arcát.
Cast nevetve viszonozta a heves csókokat, de közben a hajamba túrt és kihúzta belőle a hajgumit.
- Így már jobb. A szexi tanárnénis frizuráddal az őrületbe kergetnél. - suttogta a fülembe nevetve.
- Kár, hogy nem sötétített limót rendeltél, abban tanítottam volna neked valami ujjat, szerelmem! - incselkedtem csábítóan.
- Viviiii! Már megint rossz vagy! - kötekedett a srác vidáman. Az ujjamra húzta a tökéletesen passzoló gyűrűt, aztán rám segítette a kabátom. - Ez még nem eljegyzési, de majd annak is eljön az ideje. - megcsókolta a kézfejem, aztán végre elindultunk a taxihoz.
Az előadás remek volt, megható és kicsit lehangoló, és bevallom, alig vártam, hogy vége legyen. Természetesen nem azért, mert nem tetszett, hanem azért, mert azt vártam, hogy az egész nap visszafojtott vágyainkat szabadjára engedjük.
És Castielnek megint igaza volt. Így volt tökéletes a nap. A csodás programok, szerelme bizonyítékai és a visszafogott vágyak után már késő este az előadás után, amint a házba léptünk, egymásnak estünk. Mire az emeletre értünk a szobájába, már meztelenek voltunk...
A szülinapomra a koronát a vad és féktelen szeretkezés tette fel. Nem tudtunk betelni egymással és nem is nagyon akarunk. Ha minden szülinapom ilyen boldog lesz, csodás életem lesz, az már biztos...
