Egy izgalmas kosármeccs

Már nagyon untam, hogy a pályán csak a mi csapatunk baromkodott, de rögtön felment a vérnyomásom, amikor láttam, hogy a bal oldali bejáratnál feltűnt Castiel és Lysander. Végig sétáltak a pálya szélén, és pont előttem átmásztak a korláton. Meglepetésemben rögtön felálltam.
  - Helló, srácok! Ti is lelkes kosárrajongók vagytok? - kérdeztem, hogy leplezzem zavartságomat. Cast balról, Lys jobbról állt mellettem.
  - Mi nem, csak unatkozunk. - mosolygott a felemás szemű fiú.
  - Azért szerintem, te sem vagy oda a kosárlabdáért. - nézett szúrósan Cast.
  - Valójában nem. - mosolyogtam komiszul. - De a játékosokért annál inkább. A sportolók helyesek és... hűségesek!

  - Volt már kosaras palid? - faggatott Lys.
  - Persze, kettő is. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
  - Ki játszik? - terelte el a szót Castiel.
  - Egyelőre Dajanék a cserejátékosok ellen. A rivális csapat késik. - A kosarazókat figyeltem közben, és mikor Nathanielékhez került a labda, hangosan kiabálni kezdtem neki. - Ez az, Nath! Te vagy a legjobb!
* Miután a szőke srác lepasszolta a labdát, a lány felé lesett. Baljósan vette észre, hogy Vivien Castielékkel van. *
Castiel metsző tekintettel nézett rám.
  - Tényleg, Vivica, valamiről beszélnünk kell.
  - Nekünk nincs miről beszélnünk!
  - Ó, dehogyis nincs! - megragadta a könyököm és kirángatott a padok melletti lépcsőhöz, aztán elindult velem felfelé.
  - De nincs! - álltam meg a lépcsősor tetején, a közvetítőkabin mellett, ahol a tesi tanár ült bent és kommentálta a "meccset".
Fent a folyosó a másik lelátóra vezetett és itt volt a kabáttároló is.
  - Gyere már, ne makacskodj, cica! Csak beszélni akarok veled! - parancsolta Cast, és felráncigált, majd a kabin falához húzott. Ó, itt senki sincs, és nem vagyunk szem előtt. - pánikoztam. Úgy éreztem, ebből baj lesz!
A falhoz tolt és veszedelmes tekintettel nézett rám.
  - Mi... mit akarsz?
  - Beszéltem a tesóddal!
  - Na és? - dacosan néztem a szemébe, de bár ne tettem volna, mert a tekintetétől végigfutott rajtam egy hőhullám.
  - Nem sejted, mit mondott?
  - Nem! - vágtam rá, bizonytalan, remegő hangon.
  - Konkrétan mesélt a bulitokról! Miért nem hívtál még meg? Szívatni akarod az agyam?
  - Talán igen, talán nem. - válaszoltam könnyelműen.
  - Ezt ne szokd meg, tündérkém! Engem nem szoktak a lányok csesztetni!
  - Talán nem jó módszerrel próbálkoztak azok a lányok! - mondtam merészen, de kétszer is meggondoltam, kimondjam-e.
  - Ebben igazad van! Egy csaj sem tudott még úgy felbosszantani, mint te!
  - Ó, ezt bóknak veszem!
  - Inkább ezt vedd bóknak... - testével a falnak préselt és megsimogatta dühtől kipirult arcom. - Felforrósítod a vérem, kis tigrisem... - mire észbe kaptam, már meg is csókolt.
A szája keményen és követelőzően tapadt az enyémre, beleremegett a gyomrom. A szívem ezerrel vert, ugyanúgy felkavart a váratlan csóközön, mint legutóbb a szobámban. Az ellenállásom lassan szertefoszlott, és ökölbe szorított kezem szétnyílt és a mellkasára tapadt, szám forrón követelte Cast szenvedélyét. Mikor egy pillanatra milliméterekre elhúzódott tőlem, dühösen néztem a szemébe.
  - Castiel!...
És olyat tettem, amit meg fogok bánni, és amivel ledöbbentettem saját magam. Én kezdtem el mohón csókolni. Nem tehetek róla, de nem tudok neki ellenállni, és ha kettesben vagyunk, ilyen közel egymáshoz, már nem tudom megjátszani magam. Bármilyen hitvány alak, akkor is szeretem, és vágyom a forró csókjaira.
Őrült szenvedéllyel csókolóztunk, mindenről megfeledkezve.
  - Megkapom a meghívómat, ugye? - kérdezte Castiel, amikor egy pillanatra kifulladva szétvált az ajkunk.
De nem várta meg a válaszom, tovább csókolt.
Egyik kezemmel a mellényem bal felső zsebében kotorásztam, kivettem a meghívót és a farzsebébe dugtam, míg a másik kezem közben a hasára siklott és becsúszott a pólója alá. Felhevülve simogattam forró bőrét a hasán és a mellkasán.
  - Aú! - kiáltott fel Castiel, amikor hideg ujjaim hozzáértek, aztán a nyakamat kezdte hevesen csókolgatni. A testemet megrohamozó vágy elvette az eszemet. Nem érdekelt, hogy a suliban vagyunk, csak az számított, hogy Castiellel lehetek. Életemben először megértettem, mit jelent az a szó, hogy "kívánlak". Nem akartam elszakadni tőle, se most, se máskor!
  - Jaj, Vivieni... olyan finom a bőröd! - lehelte a nyakamba.
  - Castiel... - nyögtem, és amíg egyik kezem a ruhái alatt a bőrén kalandozott, a másik a tarkóját simogatta.
  - Az eszemet veszed!
Te is az enyémet, gondoltam elkeseredve. Hitelen a fejemben újra lejátszódott néhány jelenet: az éjféli csók, a szenvedélyes szeretkezés a puha ágyban, majd utána a veszekedés az ajtó előtt. Annyira nyilvánvaló, hogy megint csak a testem akarja...
Hirtelen nagyon zabos lettem mindkettőnkre, és összeszedtem az erőmet, ellöktem magamtól.
  - Megkaptad, amit akartál, a meghívó a zsebedben van... Hagyj engem békén!
  - Nem... még nem kaptam meg, amit akarok!
  - Miért, mit akarsz, nagymenő? - kérdeztem fullánkosan.
  - Téged, édes! - kiáltotta Castiel komoly képpel.
Még szerencse, hogy rajtunk kívül senki sem volt itt a folyosónak ezen a részén.
  - Pimasz... szemét... rohadék! Ez a kívánságod sosem fog teljesülni!
  - Ne légy benne olyan biztos! - Castiel szeme veszedelmesen villogott. - Majd még meglátjuk!
  - Tévedsz! Én... Dakotával járok! Belezúgtam.
  - Tényleg? - nevetett gúnyosan Cast. - Nem hiszem, hogy az előbb egy percig is Dakotára gondoltál volna! Az én csókomtól olvadoztál, az én bőrömet simogattad - ez egyértelmű: én kellek neked!
Idegességemben a számat rágtam. Igaza volt, de ezt sosem vallanám be.
  - Bárkinek így reagáltam volna... Ez nem jelent semmit!
  - Nem hiszem... És tudod, mit? Igenis jelent valamit!
* Castiel, maga sem értette, miért mondja ezt és viselkedik így, de valami őrült erő vonzotta ehhez a lányhoz...*
  - Ásd el magad! Össze-vissza hazudozol nekem! Rohadtul nem érdekel, mit hordasz össze! - válaszoltam hidegen és faképnél hagytam. Lerohantam a lépcsőn és lehuppantam Lysander mellé.
Ő persze azonnal kiszúrta milyen feldúlt vagyok.
  - Minden oké?
  - Fogjuk rá. - válaszoltam sóhajtva.
  - Mi történt köztetek?
Mielőtt válaszolhattam volna, megjött Castiel és leült Lys másik oldalára.
  - Ez már az ellenfél csapata? - meredt a pályára.
  - Aha. Tíz perce megjöttek.
 Csak most vettem észre, hogy fehér mezesek is szaladgálnak a pályán.
Hát igen, ha Castiel a közelemben van, minden más megszűnik körülöttem.
  - Úgyis Nathanielék fognak nyerni! - jegyeztem meg, csak azért, hogy a vörös ördögöt bosszantsam.
  - Pedig pancserek! - kötekedett Cast.
  - Szerintem, itt csak egy valaki pancser: Te! - szóltam vissza dacosan.
  - Odafent nem ez volt a véleményed, édes, amikor másodjára te csókoltál meg!
A fülem tövéig vörösödtem, amiért kimondta ezt Lysander előtt.
  - Ó, Jézusom! Nem akarok piszkos részleteket hallani! - nézett a plafon felé Lys vidáman.
  - Attól még alávalónak tartalak! - nyelveltem, amikor magamhoz tértem.
  - Mostanában túl sokat füllentesz. - jegyezte meg csípősen Castiel.
  - Az igazat akarod hallani, édes? - kérdeztem vad pillantás kíséretében.
  - Te igazat is tudsz mondani? - hergelt Cast.
  - Persze! És az az igazság, hogy megfogadtam, hogy mindent el fogok követni, hogy megkeserítsem az életed!
  - Ó, most nagyon megijedtem! - nevetett a képembe az átkozott ördögfajzat!
Mérgesen néztem vele farkasszemet.
  - Majd meglátjuk, ki nevet a végén!
  - Fejezzétek be, gyerekek! - intett le minket Lys. - Ezzel a marakodással nem mentek semmire! Gyere, Cast, menjünk vissza a büféhez! Meghívlak egy kólára, hogy lecsillapodj!
Castiel felállt. - Ahhoz bizony valami erősebb kéne, de a suliban nem árulnak alkoholt.
  - Még szerencse! - fintorogtam.
Lysander nevetett a megjegyzésemen, aztán barátjával együtt átmásztak a vaskorláton, és leugrottak a padlóra. Cast még visszafordult hozzám.
  - Még visszajövök, szívi!
  - Hú, de nagy öröm!
A két fiú eltűnt, s megpróbáltam a meccsre figyelni. Ezerrel drukkolni kezdtem Nathnak és Dajannak. Jó öt perc múlva láttam, hogy három idegen csaj mászik fel a korláton, csak a lócám legeslegvégére ültek ki. Tök idegenek voltak, biztos az ellenfél csapat szurkolói lehettek. Igazi plázacicák. Így messziről csak az egyik tűnt ismerősnek, de nem voltam benne biztos.
Dajan ekkor bravúros kosarat dobott és örömmel ugrottam fel.
  - Ez az Sweet Amoris! Szép volt, Dajan!
Kiabálásomra felfigyelt a három lány és a barna, aki ismerősnek tűnt, elindult felém. Mikor már előttem járt a rózsaszín szűk pulcsis és fekete nadrágos csaj, döbbenten pislogtam. Azt se tudtam, hogy örüljek, vagy rémülten sikítsak, mert Deborah állt meg előttem. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől.
  - Szióka, Vivien Marsall! - Deb viharosan megölelt és arcon csókolt. - Mi újság?
  - Szia! - még mindig döbbenten leültem, a barna lány pedig mellém vágódott. - Ó, semmi különös! Hogy kerülsz te ide?
  - A fehér az én csapatom! A Maxwell Gimibe járok!
  - Jé, ezt nem is tudtam!
  - Mesélj, hogy állsz a pasikkal? - bökött a fejével a pálya felé mosolyogva Deborah. - Megfogtad már magadnak Nathanielt?
  - Nem! - ráztam a fejem, és magamban még mindig azon morfondíroztam, örüljek-e Deborah megjelenésének, vagy se. - Egy Dakota nevű osztálytársammal járok.
  - Szuper! És milyen a csávó?
  - Magas, sötétszőke, hosszú haja van és gyönyörű zöld szeme. Nagyon édes.
  - Ez már döfi! - nevetett Debby. - És nem láttad az én drágámat?
  - Cast... Castielt?
  - Ki mást?
  - Izé... az előbb itt volt, de Lysanderrel kimentek a büfébe.
  - Ó, nem kedvelem a félszeműt. - húzta el a száját Deborah. - De nem baj, mi lányok jól megvagyunk nélkülük is, igazam van?
  - Igen, bár nekem már hiányzik Dakota. - tereltem el a szót.
  - Hú, szerelem a javából! - kuncogott a barna lány. - És hogy jössz ki az én Castielemmel?
Remekül! Ha épp nem veszekszünk, akkor szenvedélytől túlfűtve esünk egymásnak!
  - Én... - a gondolataimat ugye nem mondhattam ki, ezért nagyot nyeltem. - Változóan. Túl büszke és makacs, akárcsak én, ezért néha összezördülünk.
  - Nem csoda. Castiel néha elég nehéz természetű.
Az, és milyen jó őt bosszantani... Ekkor nagyszerű ötletem támadt.
  - Deborah, van programod szombat estére?
  - Még nincs.
  - Vedd úgy, hogy már van! - elővettem az Ambertől megmaradt meghívót és a lány kezébe nyomtam. - A szülinapom ünneplem, gyere el! Szívesen látnálak a bulimon, ott lesznek a pletyós csajok, meg Dajanék is.
Deb izgatottan olvasta a meghívóm szövegét.
  - Ha van párom, hozzam magammal? Hm, biztos remekül szórakoznánk Castiellel, és a tesódat is megismerhetem végre! A drágámat meghívtad már?
  - Nem! - hazudtam rögtön. - Még nem.
  - Majd én elcipelem magammal, ha meg inkább a Goldba menne, akkor menjen! Én akkor is a te bulid választom!
  - Ez nagyszerű! - mosolyogtam. Pukkadj meg Cast, erre a lépésemre nem számítottál! Hehe! - Szeretettel várlak.
  - Szimpi csaj vagy, Vivien! - mosolygott kedvesen Deborah, engem meg majd megölt a lelkiismeretem. Olyan rendes és jóhiszemű ez a lány, amikor én... titkos lángolásba vagyok a pasijával. Jaj, nekem! Ebbe bele fogok őrülni!
  - Én is kedvellek. - mondtam, és ez legalább nem volt hazugság.
*
Eközben Lys és Castiel a büféasztalon könyökölt és iszogatott.
Castiel csak nézett maga elé szótlanul.
  - Álmodozol? - lökte meg Lysander. - Elmondanád, mi történt köztetek Vivivel a csarnok fenti folyosóján?
  - Semmi különös.
  - Na, ne etess! Minden az arcodra van írva!
Castiel a fejét csóválta.
  - Megint elvesztettem a fejem a közelében, hogy a fene vigye el! Lekaptam ott helyben, de kicsit túl hevesek voltunk... Megbolondít a kis csaj! Vagy megölném, vagy ágyba vinném, középút nincs!
Lysander rosszallóan nézett barátjára.
  - Ezek nagyon heves érzések. Még a végén kiderül, hogy szereted Vivien Marsallt!
  - Dili vagy? Csak Debby-t szeretem! Vivien után csak vágyakozok. Azért meg tudom különböztetni a két érzést!
  - Valami nem jól működik nálad, tesó! - nevetett Lysander. - Az ember általában arra vágyik, akit szeret!
  - Akkor most már érted, milyen gondban vagyok! Nem tudom, mit akarok Vivientől, csak azt érzem, hogy kell nekem. Rettentő nagy hatással van rám ez a kis vörös démon! Komolyan mondom, megölöm, vagy....
  - Ja-jaj, a vagyra nem vagyok kíváncsi! El tudom képzelni! - vigyorgott a felemás szemű fiú.
Hirtelen két lány áll meg Castielék mellett és arról duruzsoltak, hogy lemennek a csarnokba megnézni a Maxwell gimi játékosait.
  - Hallottad ezt, Lys? - kiáltott fel Cast kiakadva. - A Maxwell Deborah iskolája!
  - Na és? Miből gondolod, hogy Deb is itt van?
Castiel idegesen a hajába túrt. - Halványan dereng, hogy tegnap arról beszélt, benne van a szurkolócsapatban!
  - Haha! - kárörvendett Lysander. - Jól megszívtad, ha a két csaj összetalálkozik! A nőd, meg a szeretőd! - A fiú nem titkolta, milyen jól szórakozik, továbbra is csak röhögött.
  - Ne nevess! Ez egyáltalán nem vicces!
  - Bocs, öreg, de ez igen is az!
  - Menjünk, és előzzük meg a katasztrófát! - Cast magával rángatta a röhögő idiótát a csarnokhoz.
A tornaterembe érve rémülten vették észre az első sorban nevetgélő két lányt.
  - Ez gáz. - kuncogott Lys. - A nőd meg a szeretőd puszipajtások!
Castiel erősen hátba vágta a barátját.
  - Kussolj már, te kárörvendő! Most, mit csináljak?
  - Ha nem akarsz botrányt, akkor Deborahval viselkedj természetesen, Vivivel pedig ne törődj!

  - Jó, de te meg próbáld megfékezni Vivit!
  - Minha az menne bárkinek is. - vigyorgott az orra alatt Lys.
Castiel ideges volt, de mire a lányok elé ért lenyugodott és lazán, zsebre dugott kézzel állt meg előttük.
*
Majdnem lefordultam a székről, amikor Cast és Lysander megállt előttünk.
  - Szia, kicsikém! Micsoda meglepetés! - mosolygott szívdöglesztően Castiel Deborahra, s irigykedtem, hogy ez a mosoly nem nekem szólt.
  - Szerelmem! - kiáltott fel Deb, felugrott és a felső korlát alatt lehajolva előre dőlt és megcsókolta Castielt.
A látvány nagyon kellemetlenül érintett. Irigységemben csak a szám húzgáltam a hátuk mögött. Lysander biztató pillantásokat vetett rám, aztán fellépett a betonra, átlendítette az egyik, majd a másik lábát a korláton és leült mellém. Kedvesen átölelte a vállam, a fülembe suttogott.
  - Kitartás, Vivien! Tudom, hogy ez nehéz neked! Fáj a szíved, mert más öleli. Én is így vagyok Rosával!
  - Mi, a két szerencsétlen! - nevettem, és Lys vállára hajtottam a fejem. Jólesett, hogy mellettem van és támogat, vigasztal, még akkor is, ha esetleg Cast kérésére próbál megnyugtatni.
Eközben Deborah felhúzta szerelmét a korlátnál és ölelkezve leültek Lys mellé.
  - Ti ilyen jóban vagytok? - nézett rám csodálkozva Deb.
  - Hát persze! - válaszolt helyettem a támaszom. - Jó barátok vagyunk.
  - Ha már a barátságoknál tartunk... - nézett rám Deborah. - szeretném, ha Castiel szemébe mondanád a véleményedet róla, Vivi! És az is érdekel, mit gondolsz rólunk!
  - Szerintem ez nem túl jó ötlet! - mosolygott Lys kényszeredetten.
Ez a nő direkt kínoz, vagy sarokba akar szorítani? Rosszallóan pislogtam.
  - Igazán szép pár vagytok! - vágtam rá automatikusan. - És... és nekem semmi bajom Castiellel... de mint már mondtam, sokban eltér a véleményünk, ezért néha veszekszünk.
Castiel feszülten és szúrósan nézett rám, s tudtam, hogy ez figyelmeztetés, nehogy elszóljam magam.
Ekkor csörögni kezdett Cast mobilja és előhalászta a belső zsebéből.
  - Tessék?... Szia, Tony! Most épp nem alkalmas! Deborahval, Lysanderrel és a húgoddal még a suliban vagyunk. Kosármeccset nézünk! - A vörös fiú hallgatta, mit mond a bátyám, aztán folytatta. - Jó, megmondom neki. Csá, tesó!
Vajon, mit akart most a bátyám? De Castiel válaszolt is a kérdésemre.
  - Vivien... - olyan szépen mondta ki a nevemet, hogy beleremegett a szívem. - a bátyád azért hívott, hogy mondjam meg neked, Dakota nemrég keresett.
  - Ó, Dake nem tudja, hogy csúszott a meccs kezdete és azt hihette, már otthon vagyok! Fel kéne hívnom, de... - Lysre néztem kérlelően. - ideadod a telefonod, hogy felcsörgessem?
  - Hagyd csak, itt az enyém, még el sem raktam! - Cast megfogta a csuklóm, a kezembe akarta adni a fekete mobilt.
  - Ne... nem, ezt ne! - ráztam a fejem.
Castiel azonban erőszakosan megint elkapta a kezem és a tenyerembe nyomta a telefont, majd rázárta az ujjaim.
  - Ugyan már, Vivi! Ez semmiség! Castiel szívesen odaadja a telót, hogy felhívd a pasid! - nézett rám biztatóan Deb.
Sarokba szorítottak. Kénytelen voltam elfogadni, mert belekényszerítettek ebbe a helyzetbe. Zavartan beírtam Dakota számát és felhívtam.
  - Szia, Dakota! Vivi vagyok... nem Castiel! Mondta a tesóm, hogy kerestél! Még a suliba vagyok, tart a meccs, mert késett az ellenfél. Van kedved elém jönni fél óra múlva?
  - Persze, drágám, szívesen! Ott leszek!
  - És elkísérhetsz majd a buli előtti bevásárlásra is, ha akarsz! - közöltem mosolyogva.
  - Veled bárhová.
  - Na jó, leteszem, mert sokba fog kerülni ez a hívás. - pillantottam Castielre dühösen. - Várlak! Puszika!
Visszaadtam Castnak a mobilt, a szemünk összevillant és áramütésként ért az érintése, amikor elvette a kezemből a telefont. Szerintem, szándékosan ért hozzám, legalábbis a csillogó szeméből erre a következtetésre jutottam.
  - A francba, gyerekek! - Deb szerencsére csak a meccsre koncentrált. - Már megint a ti csapatotok vezet!
Jó, hogy nem érzékelte a feszültséget.
A játszma a Sweet Amoris csapatának győzelmével ért véget. Mikor a nép elkezdett kiözönleni a csarnokból, gyorsan elbúcsúztam Lysandertől és a szerelmesektől, majd bementem a négyes terembe a táskámért és a kabátomért. Dakota a suli kapujában várt. Boldogan menekültem a karjaiba.
Bármennyire is tagadtam saját magam előtt, borzasztó volt Castielt Deborahval látnom. A szenzációs ötletem, hogy meghívtam Debby-t is a szülinapomra, nekem fog fájni, nem Castnak! Jó ég, ha mindkettő eljön, katasztrófa lesz a bulim!

A meghívók

Csütörtök reggel magamra kaptam egy rózsaszín, fekete csíkos felsőt és kedvenc farmerem, sminkeltem és feltupíroztam a hajam. Kivételesen most alig vártam, hogy suliba mehessek. Felkaptam az asztalomról a meghívókat, és bedugtam őket a táskámba. Castielét a fiókomba süllyesztettem. A rám váró buli és az, hogy megint szórakozhatok Dakotával feldobta a hangulatom. Viszont, ha eszembe jutott, mi történt Castiel és köztem itt a szobámban, az beárnyékolta kicsit a gondolataimat. Nincs magyarázat a viselkedésemre. Egyszerűen elgyengültem. Csak ez az oka, hogy kis híján hagytam, hogy megint kihasználjon! Ráadásul, most szín józan voltam! Ha a szívem és a testem nem fog engedelmeskedni az eszemnek, nagy bajban leszek, mert Castiel játékszerévé válok! Mert most, hogy aludtam rá egyet, arra a következtetésre jutottam: hiába mondja, hogy szüksége van rám, és hiába csókol úgy, hogy majd belehalok, nagy valószínűséggel csak unja Deboraht, ezért játszadozik velem.
Viszont arra büszke voltam, hogy emelt fővel, lazán elküldtem.
Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat és lementem a konyhába reggelizni anyához és a kisebbik tesómhoz.
Első órám földrajz volt, így a tizenkettes terem elé mentem. Ott már egy csoportban álltak a barátaim, de csak intettem nekik. Elmentem mellettük, egyenesen hátra, ahol Dakota és Jade beszélgetett.
Mikor Dake meglátta, hogy közeledek, rám nevetett és ölelésre tárta a karját, én persze rávetettem magam és csókra nyújtottam a szám. Édes csókban forrtunk össze.
  - Szia, szépségem! - mosolygott Dakota és az arcomat simogatta. - Tegnap rólad álmodtam!
  - Úgy hiányoztál!
  - Vivien, nekünk már nem is köszönsz? - kérdezte felháborodva Kim.
  - Ó, ne haragudjatok! Hellóka! - pislogtam zavartan, és Dake karjában maradva oldalra fordultam. Bocsánatkérőn néztem rá, Kenre és Violára. - Csak hát Dake elveszi az eszem, csak őt láttam.
  - Azt már hallottuk, hogy a szerelem vak, de hogy ennyire. - mosolygott Kim.
  - Ezt örömmel hallom, Vivike! - fordított vissza maga felé Dakota és gyengéden szájon csókolt.
*
Castiel pont akkor ért a terem elé Lysanderrel, amikor a csókjelenet zajlott és még a szava is elállt.
Ezek ketten a suliban is folytatják? Ez kész botrány! - gondolta.
   - Castiel... miről álmodozol? - lépett mellé Iris.
  - Semmiről! Mizu, csajszi?
  - Megvagyok! Mellém ülsz föcin?
  - Persze, szívesen! A régi barátok nincsenek elfelejtve.
  - Ezt jó hallani... És mi újság Deborahval?
  - Egész jól elvagyunk - azt hiszem. - közölte Castiel, miközben Vivienék felé lesett. - Láttad az új gerlepárt?
  - Dake meg Vivien? - nézett az ölelkezőkre Iris is. - Elbűvölő páros, nem?
  - De. - húzta el a száját Castiel.
*
Megjött a tanár és bevonultunk a terembe. A jobb sarokban ültem Dakotával, előttünk Capucine és Amber, Gabriel Kentinnel, Kim Violával, Lysander Charlotte-al - közvetlenül Rosa mögött - és a velem szomszédos másik sorban Castiel és Iris. Odaadtam az előttem ülő két lánynak a készített megivókat.
  - Bulit rendezek a szülinapomon. Gyertek el!
  - Rendi, én ott leszek! - bólogatott Capucine.
Amber átfutotta a meghívóm szövegét.
  - Szombaton? Ó, sajnos nem tudok menni. Nem leszek a városban. A nagymamám kórházba került, őt megyünk a családdal meglátogatni.
  - Jaj, de kár! Jobbulást a mamádnak. - visszavettem tőle a díszített papírom. Leradíroztam Amber nevét és a táskámba dugtam. Most kinek adjam oda? Végül is tök mindegy, majd rásózom valakire. Ahogy a lányok vélekednek Amberről, nem is baj, ha nem jön.
Amúgy az óra nagyon hamar eltelt, Dake negyvenöt percig ölelte a derekam.
Szünetben tovább folytattam az osztogatást. Odaadtam a meghívókat Violának, Kimnek, Peggy-nek, Rosának, Irisnek, Lisának, Melody-nak és Charlotte-nak.
Nyelvtan órán már Kimmel ültem, akkor kapta meg a meghívásom Kentin és Jade is. Második szünetben épp Gabrielnek adtam oda a meghívómat, amikor odajött hozzám az ölelkező Leigh és Rosaly.
Leigh szólalt meg.
  - Vivien, nagyon sajnálom, de nem tudok ott lenni a bulidon. Pont szombaton lesz a nővérem eljegyzése.
  - Ó, de kár! - mondtam elkeseredve. Mínusz két ember! - Akkor te sem jössz, Rosa?
  - Én igen... megyek! - vágta rá a fehér hajú lány. - Én kihagyom Leigh családi buliját, mert úgysem ismerek ott senkit.
  - Ez remek! Féltem, hogy te sem jössz. - mosolyogtam Rosára. Nagyon megkedveltem ezt a lányt.
  - Leigh!!! - kiáltott oda Ken és Jade a srácnak. - Ne ülj már folyton a lányok szoknyáján... Gyere büfézni!
  - Elnézést, hölgyek, de várnak a fiúk! - mondta Leigh és Gabe-el együtt otthagytak minket.
Mikor kettesben maradtunk Rosával, rögtön felcsillant a szeme.
  - Lysander is jön a bulidra?
  - Még nem szóltam neki, de szándékomban áll meghívni. - közöltem mosolyogva. - Esetleg üzensz neki valamit?
  - Igen... és erre a döntésre ráment pár éjszakám.
  - És mire jutottál?
  - Arra, hogy kockáztatok! Szeretem Leight, de már nem olyan nagy lángolással, mint régen. Lehet, hogy már csak megszokásból vagyok vele, nem tudom. Ez majd kiderül, ha megtudom, mit érzek Lysander iránt. Súgd meg neki, hogy egyedül leszek a bulidon és várom a dobását!
  - Ó, csak nehogy aztán baj legyen belőle!
  - Nyugi, Vivi, nem lehet semmi gond, ha Leigh nem tud róla! Falazol nekünk, ha szépen megkérlek?
Aj-jaj, ebbe jól belekeveredtem, de mit tudjak csinálni?
  - Megteszem, de csak azért, mert kedves és aranyos csaj vagy, ráadásul Lysander is a szívemhez nőtt. Remélem, boldog lesz.
  - Egy angyal vagy, Vivien! Köszi szépen!
  - Semmiség. Én is mindent elkövetnék a szerelemért.
Ha lenne rá esélyem. - tettem hozzá gondolatban.
  - Erről jut eszembe! - kapott a fejéhez Rosa. - Hol a Dakotád? Együtt vagytok?
  - Aha. - mosolyogtam, bár bűntudatom volt, mert a szerelem szóról nem ő jutott eszembe. - Kiengedtem cigizni. A pasiknak kell némi szabadság, de máris hiányzik.
Rosa sóhajtott.
  - Eleinte én is így voltam Leigh-el, de már megszoktuk egymást és lecsillapodtak az érzelmek.
Ebben a pillanatban lépett be az aulába Dakota, Castiel és Lysander. Rosa feléjük nézett.
  - Most beszélj Lyssel, amíg meg nem gondolom magam!
  - Jó, legyen.
Hűha! Kicsit necces lesz, hogy a vörös ördög is ott van, de majd csak kitalálok valamit.
Ökölbe szorított kezekkel elindultam a három fiú felé.
Dake mosolyogva felém nyújtotta a kezét. - Máris hiányoztam, drágám?
  - Naná! - megfogtam a srác kezét, és hogy az oldalához tudjak bújni, a testemmel arrébb löktem Castielt. - Remélem, semmiféle nőszemély nem vadászott rád odakint!
  - Ha voltak is kint csajok, nem láttam őket, mert csak rád gondoltam. - kedveskedett Dakota és lehajolt, hogy megcsókoljon.
Kicsit furcsa volt, hogy Dake ilyen magas, szinte csak a válláig értem és csók közben lábujjhegyre kellett állnom. Castielnél olyan más volt, mert ő alig egy fél fejjel magasabb nálam... és tökéletes pár lehettünk volna.
Mikor Dakota elengedett, a fülébe suttogtam.
  - Most elrabolom tőletek Lyst egy percre, hogy meghívjam a bulimra.
  - Rendben, kislány. Csak siess vissza!
  - Mindjárt jövünk!
Azonnal megragadtam Lysander karját és arrébb húztam a fiúktól vagy 3-4 métert. Megálltunk egy két méteres cserepes virág mellett.
*
  - Hé, Dake, a csajod elcipeli Lysandert! - szólt oda a vörös fiú Dakotának, szándékosan akarta Vivi ellen hangolni a haverját. Hadd legyen csak féltékeny!
  - Ugyan már... ez nem nagy ügy! - legyintett Dake.
  - Te csak azt hiszed! Lys már említette, hogy bejön neki Vivieni.
  - Vivieni? Micsoda bugyuta becenév ez! Nem vagyok féltékeny, mert megbízok Viviben.
  - Lehet, hogy nem kéne. - vigyorgott sejtelmesen Castiel, és itt már magára gondolt, nem Lysre.
*
Átadtam Lysandernek a meghívót.
  - Buli lesz nálam, tizenhat éves leszek! Ott a helyed!
  - Akkor egy évvel fiatalabb vagy, mint én és Castiel?
  - Mi? Ti már tizenhét évesek vagytok? - kérdeztem nagyokat pislogva. - Akkor miért vagytok elsősök?
  - Én a negyediket jártam kétszer hanyagságból, Cast meg az ötödiket, mert vásott kölyök volt.
Próbáltam megemészteni az információkat. De aztán a szülinapi bulimra kellett koncentrálnom.
  - Na, akkor buli nálam, szombat este! És jön Rosa is, de Leigh nem ér rá... Szíved királynője azt üzeni, hogy várja, mit lépsz.
Lysander arcáról sütött a boldogság.
  - Ej, Vivi, nem hiszek a fülemnek! Te vagy a szerencsecsillagom! Ez szuper jó! Mivel hálálhatnám meg?
  - Csak puszival ne, mert Dakota félreértheti. - mosolyogtam, de közben eszembe is jutott, mivel viszonozhatja a szívességet. - Csak annyi a kérésem, hogy ne szólj Castielnek a bulimról! Én akarom értesíteni személyesen.
  - Úgyis meg fogja tudni.
  - Az nem számít! Csak hadd mérgelődjön egy kicsit!
  - Beindult a bosszú angyala?
  - Talán. - kacsintottam Lysre vidáman, aztán elindultam Dake-hez.
Amint odaértünk a szőke és a vörös fiúhoz, Castiel rögtön nekem rontott.
  - Dakota most mondta, hogy bulit szervezel! Engem ki akarsz hagyni? - a vörös ördög úgy lépett elém, mint egy veszedelmes oroszlán.
  - Téged kihagyni? Soha! - vágtam rá csúfondárosan. - Légy nyugodt, te sem maradsz ki! - átlapoztam a kezemben szorongatott meghívókat, mintha az övét keresném, de persze tudtam, hogy az otthon van. - Ó, bocsánat, Castiel, de úgy néz ki, a tiéd otthon maradt... Ja, tudom már! Először a fontosabbakat hoztam magammal. - szúrós pillantással néztem rá. - A tiédet biztos a mellékes vendégek közé raktam! Bocsika, de ez van!
  - De kényes lettél! - Castiel tekintete olyan éles volt, hogy majd átszúrt.
  - Ez nem kényesség! Piszkálja az orrod, hogy kimondom az igazat?
  - Ez neked az igazság? Tegnap este nem...
  - Hallgass! - szóltam rá idegesen. Még csak az kéne, hogy Dakota előtt arról beszéljen, ami tegnap este zajlott köztünk! - Feleslegesen koptatod a szád, senkit sem érdekel! - gyorsan Dake felé fordultam. - Menjünk innen, Dakota! Nem akarom tovább hallgatni ennek az idiótának a szövegelését! - gyorsan megfogtam a fiú kezét, elrángattam onnan, mielőtt Castiel romba dönti az életem.
  - Persze, kicsim! - mosolygott Dake.
Még utoljára bocsánatkérő pillantást vetettem Lysre.
 - Bocs, hogy így faképnél hagylak, de nem bírom elviselni a barátod fullánkos stílusát!
El is jöttünk onnan és a német terem előtt átadtam a meghívókat Nathnak és Dajannak.
Tesi óra előtt Armin és testvére is meghívásra került, majd történelem volt az utolsó óránk. Szerencsére, elfelejtett bejönni hozzánk a tanár, így lyukas óránk volt. Ennek mi örültünk a legjobban Dake-el, mert végig csókolóztunk és sugdostuk az órát. Suli után még ráadásul haza is kísért. Aranyos gesztus volt és így biztonságban voltam Castieltől is.
Otthon eldöntöttem, hogy Leigh meghívóját elküldöm a bátyámmal Danielnek, hisz jó barátként váltunk el, neki is ott a helye a bulimon. Már csak az Amberét kell odaadnom valakinek.
Péntek reggel anyám szólt, hogy nagyon hideg van kint, így a fekete garbómra felvettem egy piros, pufis sok zsebes mellényt és előhalásztam a legvastagabb farmerem.
Első óránk oszi volt, a drogfogyasztás veszélyeiről hallgattunk előadást, aztán irodalom, angol és jogi ismeretek következett. Szerencsére a többi óra elmaradt a kosármeccs miatt.
  - Jössz akkor? - várt meg a teremből kifelé menet Dajan.
  - Persze, ott a helyem! - elengedtem Dakota derekát és felpillantottam rá. - Te jössz szurkolni a fiúknak?
  - Á, én kihagyom! Inkább elmegyek biliárdozni a haverokkal, de a meccs után még találkozhatunk.
  - Pompás ötlet. - mosolyogtam rá és lábujjhegyre álltam, hogy arcon csókoljam Dakotát.
Elbúcsúztunk egymástól, aztán Nathaniellel és Dajannal a sportcsarnok felé mentem.
A fiúk az öltözőbe mentek, én meg felmentem a lelátóra és elhelyezkedtem az első sorban. Elég sokan zajongtak a lelátón, de az én soromba csak jóval messzebb ült egy csapat, így nyugodtan szemlélődhettem. Tíz perc múlva már a pályán volt a Sweet Amoris csapata, zöld mezben.
De a Maxwell Gimi csapata nem volt sehol. Húsz perc várakozás után Nath és Dajan odajöttek hozzám a pálya szélére és megálltak a vaskorlát előtt, előre hajoltam hozzájuk.
  - Na, mizu? Nem lesz meccs? - kérdeztem aggódva.
  - Azt mondta az edző, várunk még fél órát, hátha csak beragadt a buszuk a forgalomban. - magyarázta Nathaniel. Nagyon jól állt neki a zöld mez. -  Kaptunk öt perc szünetet, aztán a cserejátékosokkal játszunk egy kicsit bemelegítésnek, ha nem jönnek, mehetünk majd haza.
  - Remélem, csak késnek. - mosolyogtam a srácokra. - Ha jönnek, ha nem, ti vagytok a legjobbak!
  - Ilyen biztatás mellett, tuti! - nevetett rám Dajan.
  - Az ám! - bólogatott Nath is.
  - Az edző máris integet! Bocs, Vivi, vissza kell mennünk! - Dajan oldalba vágta a szőke srácot, aztán elszaladtak.
Unottan ücsörögtem a lelátón és reméltem, megjön az ellenfél csapat, mert a fiúk megérdemelnének egy izgi meccset, ahogy mi, szurkolók is.
*
Eközben Castiel és Lysander a büfénél kóláztak.
  - Tiplizzünk már innen, Cast! Menjünk a Flörtbe!
Castiel csak a fejét ingatta.
  - Nem, nem. Nézzünk szét a csarnokban!
  - Jól hallok? - nevetett Lys. - Te utálod a kosárlabdát!
  - Nem is azért megyek! Vivien ott van és a nyápic Nathanielnek szurkol. Beszélnem kell vele!
  - Mi dolgod vele? - gyanakodott Lysander.
  - Semmi különös. - mosolygott ördögien Castiel. - Csak nem akarom, hogy az után a stréber után futkosson, mert Dakota nem elég neki, az holtbiztos! Másrészről meg ki kell csikarnom belőle a meghívómat.
  - Talán nem vagy a vendéglistáján.
  - Dehogynem! Reggel felhívott a bátyja, és azt mondta, Vivica személyesen akart meghívni, ezért nem szólt nekem. Kérdőre akarom vonni, hogy miféle turpissággal hülyít minket.
  - Vedd már észre, hogy nem kívánatos személy vagy az életében! Már nem számítasz neki, bármit is teszel. Leírtad magad előtte! - bölcselkedett Lys. - Vivike már Dakotára bukik!
  - Kétlem. - mosolygott nagyképűen Castiel és elindult a csarnok felé. - Jössz akkor a meccsre? Ha nem, akkor egyedül megyek.
  - Na jó, megyek, de csak azért, mert ha te meg ő kettesbe maradtok, abból katasztrófa lesz. - lépkedett Cast után Lysander.

(* írói megjegyzés: folyt. köv. 😘)

Randi Dakotával

A nappaliban félretaszigáltam a bátyám, nehogy hamarabb felvegye a telefont, mint én.
  - Igen, tessék? - szóltam a telefonba mézédes hangon.
  - Helló, Vivike! Na, megyünk valahová?
  - Persze, hogy megyünk, Dake! - nevettem.
  - És mihez lenne kedved?
  - Kezdetnek megtenné egy kis presszózás.
  - Mit szólsz a Flört Caféhoz?
A Flörttől rögtön lelombozódtam. Pont Cast törzshelyére kell mennünk? Kínos lenne összefutni vele, de reménykedjünk benne, hogy nem lesz ott.
  - Ö.… rendben.
  - Akkor, ott találkozunk.
  - Egy fél óra múlva! - vágtam rá.
  - Rendben, Vivi.
Mikor elbúcsúztam Dakotától, akkor vettem észre, hogy a bátyám még mindig mögöttem áll.
  - Mi van, Tony, karót nyeltél? - kérdeztem, mert elég idétlen pózban hallgatózott.
  - Ki vele! Ki ez a Dake?
  - Egy srác.
  - Gondoltam, hogy nem lány. - nevetett Antony.  - Remélem nem az, aki a múltkor úgy átvágott!
  - Nem! Dakota az egyik osztálytársam.
  - Akkor ki fogom faggatni Castielt, milyen ez a gyerek.
  - Jótól kérded! - legyintettem fanyalogva. - Castielnek csak magáról van jó véleménye.
  - Tévedsz, ha azt hiszed.
  - Kérdezd csak ki, majd meglátod!
  - Meg is fogom!
  - Törődöm is veled! - a létrához szaladtam. - Még a végén elkések a randiról, mert feltartasz!
A szobámban gyorsan felfrissítettem a sminkem, lecibáltam magamról a ruhám és felvettem egy világoskék combján koptatott farmert és egy lila szűk, nagy virág mintás pulcsit.
A nappaliban még felkaptam a fotelből a kabátomat.
  - A Dakotádhoz? - kérdezte a tévéző bátyám.
  - Aha.
  - De hová mész?
  - El.
  - És mikor jössz?
  - Majd!!! - becsaptam magam mögött az előtéri ajtót. Utáltam, ha a tesóm ilyen atyáskodóan faggatott. Szerencsére, kint nem volt túl hideg, viszont ez azzal járt, hogy tiszta vizes és latyakos lett a csizmám az olvadozó hótól.
A Flört felé tartva azon imádkoztam, hogy Castiel ne legyen ott. És ha már rá gondoltam, eszembe jutott egy újabb merénylet ellene. Holnap mindenkinek szétosztom a meghívókat, de neki nem adom oda, csak pénteken az utolsó pillanatban. Így remélem, venni fogja a lapot, hogy nem kívánatos személy és Tony sem verheti a pofámhoz, hogy nem hívtam meg. Ha szerencsém van, addigra szervez magának más programot és nem lesz ott nálunk.
Mikor beléptem a kávézóba, örömmel láttam, hogy Dakota már ott van. Egy ablak melletti asztaltól integetett nekem. Szerencsére pangás volt, csak 3-4 asztalnál ültek és csupa idegen. Ettől megnyugodtam.
  - Szia, cica! - Dakota elém lépett, amikor az asztalához értem, puszit nyomott az arcomra, aztán kihúzta nekem a széket és alám tolta. Levettem a kabátom és egy másik üres székre tettem.
  - Iszol valamit?
  - Egy pohár narancslé jól esne. - mosolyogtam a piros pulcsis fiúra.
Dakota intett a pincérnek. Két perc múlva már elénk is tették az innivalót.
   - Mesélsz magadról? - kérdezte Dake rögtön.
   - Csak, ha te kezded!
   - Mit akarsz tudni?
   - Mindent! - kacsintottam. - Eddig csak annyit tudok rólad, hogy rossz kis kölyök voltál és hogy irtó jóképű vagy.
  - Hm, micsoda őszinteség!
  - A fiúk ezt szeretik, vagy nem? - pislogtam rá ártatlanul. Az asztalra könyököltem és az államat támasztva egyenesen a szemébe néztem. - Akkor hallok rólad valami érdekeset?
  - Ó, hát persze. - Dake kis gondolkodás után mesélni kezdett. - Apám építész Castiel apjának a cégénél, anyukám meg reklám manager egy külföldi cégnél, így sokszor alig látom. Magányos gyerek voltam. A nővérem Virginia hamar férjhez ment, már van egy öt éves kisfia, David, aki a keresztfiam. Kutya bolond vagyok, van egy barna óriási boxerem, őt Sunny-nak hívják... Más hirtelen nem jut eszembe.
  - És a nőügyek? - kacagtam.
  - Biztos, hogy érdekel? - vigyorgott Dake. És kezdtem megkedvelni, mert annyira laza és nyílt.
  - Valójában nem. Nem érdekel kikkel kavartál a múltban, de...
  - ... a jövőben csak is veled. - fejezte be a mondatom mosolyogva.
  - Ezt örömmel hallom! Jól értettem, hogy apukád Castielének dolgozik? - nem tehetek róla, minden érdekelt, ami Vele kapcsolatos. Még mindig... és ez rossz!!!!
  - Cast apjának építkezési vállalata van, ezért hordja annyira fent az orrát. A motort is ő vette neki. Nekem is van egy piros Hondám, mégse vagyok annyira beképzelt, mint ő, szerintem.
  - Van mocid? - inkább ezt a témát választottam. - Imádom a motorokat!
  - Tavasszal elviszlek egy körre! Ültél már motoron?
  - Igen - eljött a pillanat, hogy ne hazudjak, hisz aranyos ez a fiú. - a bátyámén többször, és egyszer a Castielén is. Antony meg ő jóban vannak, de én nem igazán kedvelem.
  - Akkor, hogy kerültél a motorjára?
  - Csak elvitt valahová, amikor még nem ismertem ki magam a városban. - magyaráztam gyorsan.
  - Értem... Akkor most te beszélj magadról!
  - Mit is mondjak... - lázasan töprengtem. - Van egy bátyám meg egy öcsém, anyukám óvónő, apa Párizsban dolgozik. Folyton körbe vagyok véve fiúkkal, hála a nagy tesómnak! Annyiból jól járok vele, hogy minden jó bulira magával cipel, de jobban óv engem, mint a szüleim.
  - A helyében én is ezt tenném. Egy ilyen gyönyörű hugicát a széltől is óvni kell.
  - Csak a széltolóktól nem véd. - nevettem. - Folyton rám akarja tukmálni a haverjait, komoly olyan, mint valami kerítő! Bele van betegedve, ha olyannal randizok, akit nem ismer.
  - Most ne a bátyádról, magadról beszélj!
  - De kis kíváncsi vagy!
  - Mindent tudni szeretnék rólad.
  - Hm, és mi mindent?
  - Például azt, hogy meddig lehet elmenni nálad?
  - Azt majd kitapasztalod. - adtam titokzatos választ mosolyogva.
  - Szeretném, minél előbb!
  - Úgy látszik, nem csak kíváncsi, telhetetlen is vagy! - nevettem megint és Dakota kezére csaptam.
Megfogta a kezem és az asztalon tartotta.
  - Kérsz valami édességet?
A kérdése gondolom a sütikre vonatkozott, de persze direkt félreértettem.
  - Téged! - megragadtam a pulcsija nyakát és magamhoz húztam. Dake azonnal vette a lapot, és megcsókolt. Szájának érintése elég jó érzés volt. Élveztem a csókot, heves volt és követelőző, de csak halvány töredéke annak, amit akkor éreztem, amikor Castiel csókolt. Kellemes volt, de a pillangók nem repkedtek a gyomromba, és nem fort fel a vérem.
* Castiel épp elsétált Deborahval a Flört előtt. Mikor benézett, meglepődve ismerte fel a csókolózó párt. Enyhe csalódást érzett, amiért Vivien Marsall megint nem fér a bőrébe, és már nyilvánosan smacizik pasikkal. Ezt a jó kislányt megszállta az ördög... *
  - Olyan édes a szád... - súgta halkan Dake.
  - Te aztán hamar a lényegre térsz!
  - Még hogy én? - kacagott Dakota. - Te rohantál le! Pedig általában én vagyok a gyorsabb.
  - Mire vártam volna?
  - Igazad van! A legtöbb lány szereti húzni-halasztani a dolgokat, és kéretik magukat, de te gyors vagy és lényegre törő... Épp ezt szeretem benned!
  - Régen nem ilyen voltam. - sütöttem le a szemem.
  - Engem nem is érdekel a múlt. - Dakota felém hajolt és megcsókolt.
Egyre jobban bele tudtam élni magam a csókokba. Már a szívem is gyorsabban zakatolt. Bíztam benne, hogy ez azt jelenti, van esélyem Dakotával.
Rendeltünk egy-egy szelet csokitortát és evés közben kedvenc filmjeinket veséztük ki, majd átadtam Dake-nek a meghívóját a bulira. Természetesen rögtön igent mondott, és apró csókkal köszönte meg, hogy neki szóltam először.
Már sötétedett, amikor kijelentettem, ideje hazamennem.
  - Ne már... muszáj?
  - Sajnos igen.
  - Akkor hazakísérlek!
  - Remek ötlet! - mosolyogtam boldogan.
Míg felvettem a kabátom Dakota kifizette a számlánkat.
Kézen fogva sétáltunk haza, közben sokat bolondoztunk és ugrattuk egymást.
A ház előtt hosszasan csókolóztunk, aztán feldobódva siettem be a házba.
A nappaliban tévézett anyu és az öcsém.
  - Hellóka! Megjöttem! - jelentettem be teljesen feleslegesen.
  - Jól sikerült a randi? - kérdezte anya.
  - Nagyszerűen! Tök jó fej ez a Dake.
  - Miféle Dake-ed van már? - kérdezte szőke öcsikém, aki chipset rágcsált.
  - Neked nem mindegy? - kérdeztem flegmán, és felmentem a létrán.
Láttam, hogy Tony szobájában fény van, de nem akartam beköszönni neki, sok volt a tanulnivalóm és már mindjárt este. Majdnem fél nyolc volt, mire megcsináltam a biosz munkafüzetes feladatokat, meg az irodalom és matek házit. A némettel vacakoltam, amikor a bátyám szobájában üvölteni kezdett a rockzene. Mérgesen fújtattam és kitörni készültem.
 Benyitottam és rögtön kezdtem is az ordítozást:
   - Tony!!! Ne bömböltesd már ennyire a hifit! Kiszakad a dobhártyám! Még csak most tanulok! Ne...
  - Szia, Vivieni! - vágott a szavamba Castiel.
Csak most néztem be igazából a szobába. A bátyám az ágyon fetrengett, Castiel meg lent ült a földön és a CD-s állványról szedte kifelé a lemezeket.
  - Kitomboltad magad? - csusságolt Antony.
  - Zavar ez az átkozott zenebona! - közöltem mérgesen.
  - A kedvedért lejjebb veszem. - kacsintott Cast és úgy is tett.
  - Hálásan kösz! - kiáltottam és visszamentem a szobámba.
Visszaültem a német könyvem elé, mert utána még várt rám a nyelvtan. De hamar eluntam és fáradtan lefeküdtem kicsit pihenni.
*
A szomszéd szobában Tony és Cast egy darabig szótlanul Muse számokat hallgattak.
  - Ideje hazavánszorognom. - jelentette be a vörös srác.
De Antony, mintha meg sem hallotta volna, másról beszélt.
  - Észrevetted, hogy a húgom mostanában elég boldognak látszik? A múltkorában padlóra küldte valami mocsok pancser, de most úgy látom, kezdi túltenni magát rajta. Jó hatással van rá ez a Dakota, vagy kicsoda.
Castielt kínosan érintette a téma.
  - Ma láttam őket együtt. - jegyezte meg elgondolkodva Cast és újra maga előtt látta a csókolózó párt. - Debbyvel sétálgattunk, mikor észrevettem őket a Flörtben, nagyban smároltak. Szerintem, nem összevalók.
  - Én nem tudhatom. - vont vállat Tony. - Nem ismerem a csávót!
  - Mindjárt nyolc óra! - pillantott az órájára Castiel. - Most már tényleg lépek!
  - Csá! - a két srác kezet fogott, aztán Cast elhagyta a szobát.
Mikor a létrához ért, hirtelen meggondolta magát. Visszafordult, mert leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy bemenjen Vivienhez. A keze már a kilincsen volt, de még akkor is vacillált, de végül csak nem hallgatott az eszére. Amikor benyitott, látta, hogy a lány elnyúlva alszik az ágyon. Zaj nélkül bezárta maga mögött az ajtót és belépett. Közelebb ment az alvó lányhoz.
Milyen szép, amikor alszik! - gondolta. - Olyan édesen csücsöríti a száját.
Castiel már a lány fejénél állt.
Mi lenne, ha megcsókolná? Nem is bírt ellenállni a kísértésnek, letérdelt Vivien mellé a földre, fölé hajolt és ajkára tapasztotta a száját...
*
Édes álmok kergettek. Álmomban boldog voltam Castiellel. Nem bántott, csak velem volt és szeretett.
Szenvedélyesen csókolt és akaratlanul is átöleltem a nyakát, és igyekeztem forrón visszacsókolni.
  - Castiel... - sóhajtottam, s akkor eszméltem rá, hogy az érzés a gyomrom tájékán nem lehet álom, ez nagyon is valóságos. Kinyitottam a szemem és tényleg ott volt! Ellöktem magamtól és elgurultam a karjából.
  - Mi a francot keresel itt? És mit művelsz?
  - Semmi olyasmit, amit nem akarsz! - ült le az ágyam szélére mosolyogva a vörös ördög. - Gondoltam megnézlek... aztán láttam, hogy alszol. Ez volt a leghatásosabb módszerem az ébresztéshez.
A szemem dühösen szikrázott, mérgesen felhorkantottam.
  - Kár volt felzajgatnod! ... Olyan édeset álmodtam Dake-ről!
  - Hazudsz, hisz az én nevemet sóhajtoztad!
Na, erre nem tudtam mit kitalálni, úgyhogy nem mondtam rá semmit.
  - Tűnj el innen, Castiel! Takarodj!
  - Biztos, hogy ezt akarod?
  - Biztos! - vágtam rá habozás nélkül.
  - Pedig nem erre tippeltem volna.
  - Mi? - nem értettem a célzást, de veszélyt szimatoltam, ezért felpattantam és megálltam az ágy másik végében, a lehető legtávolabb tőle.
Castiel könnyedén megkerülte az ágyam és megállt előttem.
  - Mostanában csak a szilveszter éjszakára!
  - Én már elfelejtettem!
  - Megint hazudsz! - csóválta fejét Cast, majd teljes erejéből meglökött és hanyatt estem az ágyra.
Castiel rögtön utánam vetődött. A combjával és a lábával leszorította a csípőm és a lábaim, bal kezével lefogta a fejem fölött a csuklómat.
Rémülten vergődtem alatta.
  - Eressz el! Mi... mit akarsz?
  - Azt, ami azóta is a fejemben jár!
  - Ne, Castiel... - nyögtem kifulladva, mert már minden erőm elszállt. Képtelen voltam lelökni magamról, sokkal erősebb volt. - Csak nem akarsz megerőszakolni?
  - Erőszakolni? - nevetett a vörös srác. - Nem! Nem kell ide erőszak!
És lehajolt és megcsókolt.
Megfeszített erővel próbáltam ellenállni, de hiába. Vadul dulakodtam vele, de reménytelen helyzetben voltam. És ekkor megváltozott a csók, a brutalitásból szenvedély lett, és ettől olyan vágyakat ébresztett bennem, amiket eddig tagadtam. Bármit is művel velem ez a szemétláda, a testem rögtön elárulta, hogy igenis élvezem a forró hevességét. Szinte éreztem, hogy egyszerre lüktet a vérünk. Már semmi sem számított, teljesen átadtam magam ennek a mámorító érzésnek. Cast érezte a bennem zajló változást, mert elengedte a kezem, s én rögtön a nyaka köré fontam a karom és szorosan hozzá simultam. A hátát simogattam és ez csodálatos érzés volt.
Jobban kívántam ezt a srácot, mint eddig bárkit, még akkor is, ha tudtam, hogy nem kéne. Mikor kicsit csillapodott a hevességünk lassan, nagy-nagy gyengédséggel csókolóztunk és minden porcikámat átjárta a bizsergés. Éreztem Castiel felgerjedő vágyát és hagytam, hogy magával sodorjon ez az érzéki érzés, bár egy kicsit féltem, hogy ugyanúgy elvesztem a józan eszem, mint szilveszterkor.
A vér eszeveszetten száguldott az ereimben, miközben szorosan hozzábújtam és visszacsókoltam.
  - Azóta csak ez jár a fejemben. - lehelte a fülembe Castiel, és keze becsúszott a pulcsim alá.
Most kell megálljt parancsolnom! Nem szabad, hogy tovább bonyolódjanak a dolgok... Le kell állítani az áruló testem!
Teljes erőmet összeszedve ellöktem magamtól a fiút.
  - Erről csak álmodhatsz!
  - Miért gondoltad meg magad ilyen hirtelen? Éreztem, hogy te is akartad!
  - Akartam - bárkivel! - kiáltottam, amikor felültem. Muszáj kidumálnom magam, mert ha megint rám veti magát, akkor elvesztem! - Kár, hogy nem Dakota volt a helyedben. Végig azt képzeltem, hogy vele vagyok!
Nem szabad megtudnia, milyen zűrzavart okozott a szívemben és a testemben!
  - Már megint hazudsz, édesem! - csóválta a fejét Cast vészjós pillantásokkal.
  - Tűnj most el! Látni sem bírlak! - kiáltottam, és végre most igazat mondtam.
  - Elmegyek, de ezzel még nem fejeztük be!
  - Fenyegetsz? Nagyon megijedtem ám! - néztem keményen a szemébe.
  - Akár hiszed akár nem, még mindig őrülten kívánlak! Tudom, hogy nem helyes, hogy itt vagyok... de az ösztöneim vezéreltek. Beledöglök, mert nem vagy velem! Ne járj Dakotával... nem akarlak elveszíteni!
A szürke szempárból kiolvastam az őszinteséget, és azt is láttam, hogy nagyon nehezére esik kimondani ezt. Nem tulajdoníthatok nagy jelentőséget ennek a két mondatnak, hisz ő csak vágyakról beszél. Mintha nem akarná elveszíteni a kedvenc játékszerét.
Fejemet csóválva léptem az ajtóhoz és kitártam.
  - Castiel... az ember nem veszíthet el olyasvalakit, aki soha nem volt az övé!
Vetett rám még egy szomorú pillantást, aztán elment.
Letaglózva feküdtem vissza az ágyamra.
Istenem, mi volt ez már megint? Mit akar most Cast? Már megint összezavart. "Nem akarlak elveszíteni"? De hisz már rég elveszített!
Nem bírja felfogni, hogy már nem érzek iránta semmit? .... Ó, dehogynem! Már nem csak Castielnek, magamnak is hazudok! Bármilyen szemét is volt velem, az az igazság, hogy még mindig szeretem! Felforrósodik a testem, ha egy méteren belül jön hozzám! Ez... ez így kiborító! Valamit sürgősen tenni kéne, hogy ez elmúljon! Mióta ismerem Castielt túl komplikált az életem.
Dakota... Dakota.... Dakota, ments meg tőle!

 

Zajlik az élet....

Másnap - szerda - reggel elég rossz hangulatban ébredtem. Még mindig azon járt az eszem, amit Lysanderrel beszéltünk. Komótosan felkeltem, sminkeltem, felvettem egy fehér, hosszított csipkés ujjú és dekoltázsú felsőt és egy szürke nadrágot. Reggelizni megint nem volt időm, így felkaptam a szegecses kabátom és már rohantam is a suli felé.
Első órám földrajz volt, a tizenkettes terem előtt ácsorogtam Violával és Kennel. Kim a büfénél kacarászott Peggy-vel és Arminékkal.
Megérkezett Castiel Lysander társaságában és megálltak a sor végén.
A fehér hajú fiú egyenesen odajött hozzám, Cast pedig mellén összefont karral ott maradt a sarokban és bosszúsan nézett felém.
  - Helló, lányok, és Ken! - köszönt ránk Lys.
  - Szia! - Viola meglepetten pislogott rá.
  - Helló-belló! - mosolyogtam a srácra vidáman, az arcához hajoltam, kedvesen megpusziltam.
  - Te aztán jól indítod a napom! Köszi az édes puszit! - vigyorgott Lys és bal karjával átölelte a derekam. Kicsit arrébb terelt Violáéktól, hogy kettesbe tudjunk beszélni. - Meglesz, amit kértem, tündérke?
  - Persze. - bólogattam és megpaskoltam az arcát. - De ne becézgess! Nekem jelenleg Dakota a nyerő. Valahogy majd megpróbálom elcsalni Rosát Leigh-től, hogy beszélni tudjak vele.... de cserébe kérek egy icike-picike szívességet. - boci szemekkel néztem rá és rafináltan mosolyogtam.
  - Mi lenne az?
  - A farkasszemmel figyelő barátodat bosszants egy kicsit azzal, hogy belezúgtam Dakotába. Ha tényleg érdeklem, akkor megpukkad mérgében.
  - De Dake csak...
  - Tudom - vágtam a szavába. - és ez a lényeg! Csak flörtölök vele.
Lysander elengedett és a fejét csóválta.
  - Csak tudnám, mire mész ezzel a játékkal.
  - Csak egy valamit akarok elérni... - ragadtam meg indulatosan a kezét. - őrületbe akarom kergetni a barátodat! Pokollá akarom tenni az életét! Szenvedjen ő is úgy, ahogy én!
  - Jaj, kislány, ebbe én nem vehetek részt! Castiel a barátom. - nézett rám csüggedten Lys. - Nem tehetem tönkre.
  - Azt hagyd csak rám!
  - Akkor se kérhetsz ilyesmiben cinkosnak.
Könyörögve néztem rá, miközben továbbra is a kezét szorítottam. - Kérlek... kérlek... csak bosszantsd egy kicsit... ez nem nagy dolog.
  - Hali! Hát ti ketten? - nézett ránk meglepődve Peggy, amikor odajött hozzánk.
  - El vagyunk, nem látod? - kérdeztem ingerülten, aztán megint Lyshez fordultam. - Ha azt akarod, hogy beszéljek Rosával, akkor segítened kell.
  - Ez zsarolás, édes! - mosolygott Lysander. - De oké, megteszem! Bár nem ígérek semmit, mert Castielnél nem lehet tudni, mire számítsunk.
  - Az nem lényeg!
  - Csitt, jön a tanár! - szaladt közénk Jade és mind besorakoztunk normálisan.
Föci után nyelvtan, majd angol óra következett.
Ebéd szünetben Kimékkel és pont Rosaékkal ettünk az asztalunknál.
  - Leigh, elrabolgatom egy időre a barátnődet? Mert van valami matekból, amit nem értek. - meg sem vártam a választ, megragadtam Rosaly kezét és elráncigáltam a mosdó felé. A kólaautomata előtt álltunk meg.
  - Nem igaz, hogy ennyire fontos neked a matek! - nevetett a piros hosszú felsős szépség. - Majd letépted a karom.
Mellem előtt összefontam a karom. Most jön a nehezebb része, beszélnem kell.
  - Nem is amiatt ráncigáltalak el... Az csak kifogás volt.
  - Akkor, mit akarsz?
  - Tudod... - először csak köntörfalazni mertem. - van egy közeli barátom, akinek nagyon tetszel!
  - De hát én Leigh-el vagyok.
  - Tudja, de az illető nem foglalkozik ezzel. Annyira oda van érted, hogy nem érdekli Leigh.
  - Mondd meg neki, hogy semmiképp nem csalom meg a barátom! - vágta rá Rosa indulatosan.
Hát ez nem úgy sült el, ahogy terveztem, ez így nem lesz jó... Mentőötlet kell!
  - Nem is érdekel ki az a pasi???
  - Nem!!!!
Csodás, ó, csodás, jól elcsesztem! Lys kinyír!!!! Vagy Castiel, ha rám biztatja... Végem!
Épp megpillantottam az udvarról befelé tartó Lyst, Castielt és Dake-et.
Gyorsan feléjük fordítottam Rosát.
  - Nézd csak... az osztály három díszpéldánya! Szerinted melyik a leghelyesebb?
  - Hát... - a fehér hajú lány kritikusan méregette a fiúkat. - Szerintem Lysander nagyon aranyos, és bírom az egyedi stílusát... és azok a felemás szemek... ah!
Örömmel mosolyogtam. - Róla beszéltem, Rosa! Ő küldött hozzád!
A fehér hajú lány szeme elkerekedett a csodálkozástól. Idegesen a hajába túrt. Láttam rajta, hogy gondban van. Mert ugye szereti Leight, de vonzódik Lysanderhez. Ismertem az érzést.
  - Őszintén... néha észrevettem, hogy figyel, de nem gondoltam, hogy azért, mert akar tőlem valamit... Most nagyon nem tudom, mit kezdjek vele.
  - Én csak elmondtam, Lys mit érez, a döntés a te kezedben van.
  - De nem tudom, mit csináljak! - idegeskedett Rosaly. - Nem dobhatom miatta Leight. De.… van valami Lysanderben... jaj, még sosem inogtak meg így az érzéseim... Lys most felforgatta az eddigi nyugodt életemet! Nem csalhatom meg a barátomat!
  - Sajnálom, hogy belekeveredtem ebbe, de már nem bírtam nézni Lysander epekedését.
  - Szeretem Leight, Lys mégis érdekel. - suttogta Rosa az érzelmeivel küszködve.
  - És mit mondjak neki? - tettem fel a kérdést, hisz ez volt a lényeg.
  - Mondd azt, hogy még gondolkodnom kell.
  - Oké. De azt is megemlíthetem, hogy nem közömbös neked?
Rosa kétségbeesetten forgatta a csuklóján a vastag ezüst karperecét.
  - Nem tudom!
  - Figyelj, szerintem mérlegelned kéne. - próbáltam jó tanácsot adni. - Alaposan gondold át, hogy tényleg annyira szereted-e Leight, mert ha nem, akkor nem érdemes elutasítanod Lysandert... vagy ott a másik oldal... megéri-e egy apró kaland miatt felrúgni a jól működő kapcsolatodat. De vigyázz, mert a következmények mindenképpen fájdalmasak lesznek.
Rosa figyelmét nem kerülte el a hangomból áradó szomorúság.
  - Ezt úgy mondtad, mint aki átélt már hasonlót.
  - Mert tényleg. Csak én a másik oldalról.
  - Ezt, hogy érted?
Szomorúan válaszoltam.
  - Foglalt pasival akadtam össze. Miután megkapott, visszament a barátnőjéhez, mintha mi sem történt volna... de az az egészben a legrosszabb, hogy ismerem a lányt, akivel jár. Szörnyen érzem magam emiatt.
  - Akkor tehát nem érte meg?
  - Nem... - hagytam rá. - De szerencsére, Lysander nem ilyen fajta fiú... Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy tedd azt, amit a szíved diktál!
Megszólalt a csengő és töri órára mentünk. Ezúttal Kentinnel ültem, mögöttünk Dakota és Jade, utánuk meg Castielék. Az óra felénél kiment a tanár, mert telefonon keresték, mi meg boldogan duruzsolni kezdtünk.
Egyszer csak hideg ujjak kezdték el simogatni a nyakam.
  - Csak nem felejtettél el, szépségem?
  - Dakota... téged elfelejteni? Képtelenség! - nevetve oldalra fordultam a padomban.
  - Áll még a délutáni találkánk?
  - Persze, csörgess fel és majd letisztázzuk! - felkönyököltem a padjára és megsimogattam a srác arcát. Meglepett, hogy ez jó értéssel töltött el. Jó volt hozzá érni.
  - Hm, már alig várom! - mosolygott a fekete pulóveres, felfogott hajú srác.
  A mosolya is tetszett, ilyenkor felragyogtak világító zöld szemei.
  - A horoszkópomban az állt, hogy ma találkozni fogok a hercegemmel, lehet, hogy te vagy az? - kezdtem megint a kacérkodást.
  - Ha én vagyok az eseted, akkor biztos.
  - Efelől megnyugodhatsz.
  - Ez igazán nagy megtiszteltetés!
Dake feje fölött intettem a szememmel Lysnek, hogy lépjen.
*
Lysander oldalba vágta Castielt.
  - Vivi és Dake egész szép páros... nem gondolod?
  - Nem, nem gondolom!
  - Pedig, amikor ma reggel köszöntem Viviennek, elmondta, hogy kezd belezúgni Dakotába... Randiznak teljes gőzzel.
Castiel megjátszott közönyösséggel válaszolt.
  - Az ő dolguk... Nem zavar. Utálom, hogy Vivi úgy viselkedik, mint egy szajha! Ezzel csak azt éri el, hogy meggyűlöljem.
  - Mi van, ha pont ezt akarja?
  - Azt kétlem! Tudod, a minap amikor Debbel ültem a törzshelyünkön rájöttem, hogy Vivien Marsall szeret engem.
Tudja? - csodálkozott Lys.
  - Nem, haver, szerintem csak képzelődsz. - hárított Lysander. - Vivinek Dakota kell.
  - Kit érdekel? - kérdezte ingerülten Cast.
Téged! - állapította meg magában nevetve a jó barát.
*
A tanár már nem is jött vissza óra végéig. Csengettek és kimentünk szünetre.
Dake meg Castiel kimentek cigizni. Lys lemaradt tőlük, mert engem várt az udvarra vezető, nagy üvegajtó előtt, kívül a kis lépcső tetején.
Dideregve léptem ki a hidegbe, mivel a kabátom a tárolóban maradt. Vacogva összefontam a karom magam előtt, de ez nem sokat segített. Láttam, hogy Castielék tőlünk balra, vagy öt méterre cigiznek.
  - Beszéltél vele? - kérdezte tőlem izgatottan Lys.
  - I.… igen.
  - És? - türelmetlenkedett a fiú.
  - Még nem döntött. - szinte hallottam, hogy vacognak a fogaim. - De biztos lehetsz benne, hogy tetszel neki, csak az a baj, hogy nem akarja megcsalni a barátját.
  - A franc... az gáz.
  - De.… de.… szerintem még van remény. Tuti, hogy melletted fog dönteni!
  - Remélem. - Lysander kedvesen megfogta a kezem. - Jössz? Szívjunk el egy cigit!
  - Én nem füstölgök... különben is, szétfagyok!
  - Ezen könnyen segíthetünk. - Lys kibújt a térdig érő szövetkabátjából és a vállamra terítette. - Most már nem fázol. Gyere oda Dakotához!
  - Ne... nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
  - De igen!
Nem akartam vitatkozni tovább, beledugtam a karom a kabát újába és hálásan pillantottam fel Lysre.   - Köszike! Megmentettél a fagyhaláltól!
  - Egy ilyen szép virágból nem lehet jégvirág! - bókolt nevetve Lys. - Na gyere, hógolyózzuk meg a srácokat!
Ötletétől beindult a fantáziám.
  - Ne... majd én, te csak figyelj!
Hógolyót gyúrtam, és amikor már csak három lépéssel álltam Dakota mögött, vállon dobtam a fiút.
Dake meglepetten fordult hátra.
  - Viviii! Te dobálózol?
  - Aha. - mosolyogtam. - Ámor ebben az időben nyíl helyett hógolyókkal lövöldözik! Szíven talált?
  - Abszolút! - Dake nevetve magához intett és hevesen átölelt. Ennek azért is örültem, mert kevésbé fáztam, másrészt meg Castiel egyre gyorsabban szívta a cigijét. Ellenséges pillantásokat lövellt felém.
Dake megérintette az orrom.
  - Egész lefagyott az orrod! Gyere, Vivike, melegítsük fel egy forró csokival!
  - Hm, pompás ötlet!
Elindultunk kézen fogva befelé, de még visszaszóltam Lysandernek.
  - Lys, környi óra előtt visszakapod a kabátodat!
A büféhez tolakodtunk. Egy-két perc múlva már a fagyos ujjaim között szorongattam a gőzölgő forró csokit. Nagyot kortyoltam belőle, aztán vigyorogva néztem fel Dakotára.
  - Nincs édesebb?
  - De, véletlenül van. - a kezembe nyomott egy kis tábla csokit. - Gondoltam, hozok neked egy kis finomságot.
  -  Szerintem te is finom vagy! - kuncogtam flörtölve.
  - Szerencséd van, mert ma le vagyok árazva. - viccelődött Dake. - De csak neked! A szavatossági időt majd megtárgyaljuk délután.
  - Ó.… és kóstolót is kapok?
  - Még szép! Neked bármit, kiscicám!
*
Eközben a magas asztalnál állt Nathaniel és Dajan.
  - Látod, a csajod nyomul Dakotára. - figyelmeztette Dajan a szőke srácot. - Ne hagyd ezt!
  - Ha egyszer ő kell neki, én mit tehetnék? Elég bajom van enélkül is. Szükségem lesz egy mellékállásra. Délutánonként be kell majd segítenem a nagybátyám pizzériájába, mert a szüleim lejjebb vették a zsebpénzem, amiért a sportot választottam a DÖK elnökség helyett.
  - És mi kenne, ha matekból korepetálnál gyengébb tanulókat? A csinos kis Vivient ingyen is taníthatnád... Ajánld fel neki a segítségedet... Ez egy jó ok lenne a közelebbi ismerkedésre, nem gondolod?
  - De.… nem is rossz ötlet! Ha rendeződtek a dolgaim, talán belevágok. Most inkább hagyom.
  - Szánalmas pöcs vagy, barátom! Elrepül a madárka, ha nem cselekedsz!
*
Megszólalt a csengő. Felmentünk az első emeletre környezetvédelem órára.
Levettem a kabátot, a karomra terítettem és a lépcső legtetején ácsorogva vártam, hogy felérjen Lys. Mikor megpillantottam lent, hevesen integetni kezdtem, aztán elkezdtem lefelé rohanni felé. A negyedik lépcsőfok után megbotlottam és egyenesen a Lys előtt cammogó Castiel karjaiba zuhantam.
Castiel majdnem kiejtette a kezéből a mobilt, de még időben elkapott, hogy ne essek el, és fél karjával átölelte a derekam.
  - Minő meglepetés! - mosolygott önelégülten a vörös ördög.
 Kirántottam kettőnk közül a beszorult kabátot, de ez hiba volt, mert görcsbe rándult a testem, amikor megéreztem, hogy ágyéka a combomhoz ért.
  - Bocs... Castiel.. olyan ügyetlen vagyok! - vörösödtem el zavaromban.
  - Igazán? Már azt hittem, direkt vetetted rám magad.
  - Miket képzelsz? Nehogy azt hidd, hogy minden lány a te karodba vágyik! - vágtam rá élesen.
  - Lehet, hogy nem mind - de te igen! - vágta rá a nagyképű szemétláda.
Egy türelmetlen alak a hátunk mögött megszólalt.
  - Jó lenne, ha a szerelmi ügyeiteket nem a lépcső közepén intéznétek! Miattatok mindenki más is áll.
Csak most kaptam észbe. Gyorsan elengedtem Castiel vállait, mert közben láttam, hogy tényleg mindenki egyhelyben toporog mögöttünk.
Egy szempillantás alatt megfordultam, Lysanderbe karoltam és kezébe nyomtam a kabátot, majd elindultunk felfelé.
  - Nagyon köszönöm, Lysander! Isteni meleg a kabátod! - kacsintottam a fiúra, miközben jobbra tértünk a termünk felé.
  - Nincs mit. Neked bármikor! Amúgy is százszor jobban áll neked. - bókolt Lys.
Vidáman felnevettem.
  - Ezzel vitatkoznék! Én ellenkező véleményen vagyok!
Beálltunk az osztálytársainkhoz. Dajan és Nathaniel állt előttünk.
  - Vivike, ne felejtsd el a holnaputáni meccsünket! Nath abban reménykedik, hogy te leszel a fő szurkolója.
* "Nath reménykedik"? - kapta fel a fejét Castiel. - Ejnye, Nathaniel, már megint az én nőm kellene? Na, majd teszek róla, hogy ne rád figyeljen a fő szurkolód... Te kis stréber! Azt hiszed bejön Viviennek a nyafis nyomulásod? Hát, öcsi, még nem ismered a lányt. *
  - Mész a kosármeccsre? - kérdezte tőlem Dakota meglepetten.
  - Aha. Tán' te is játszol? - kérdeztem zöld szemű udvarlómóltól.
  - Nem. Nem tudtam, hogy téged érdekel a kosárlabda.
  - Az nem is. - mosolyogtam. - De a jóképű játékosok, annál inkább!
  - Hú, de huncut vagy! - nevetett Dake és megcsipkedte az oldalamat.
Ezután még volt egy matek és egy jogi ismeretek óránk.
Mikor hazaértem, csodálkozva vettem észre, hogy anyám otthon van. Épp a nappaliban porszívózott.
  - Szia, anya! - ordítottam, és vidáman a kanapéra dobtam a hátizsákom, majd lekucorodtam a kanapéra.
  - Mi ez a jókedv? - kérdezte anyu és lekapcsolta a porszívót.
  - Egész jó napom volt.
  - Bővebben, ez mit jelent?
 Hogy mondhattam volna el anyának, hogy azért vagyok feldobva, mert olyan nagy sikerem van a fiúknál?
  - Semmiből sem kaptam karót, az már fél siker... meg fontos hívást várok!
  - Egy lovag?
  - De még milyen! - nevettem. - Káprázatosan szép, zöld szeme van!
  - Örülök, hogy elfeleltetted azt, aki szilveszterkor átvert.
Rögtön elvette a jókedvem. Miért juttatja mindig mindenki eszembe Castielt?
  - Nem felejtettem el! Még mindig rossz érzés, ha látom. Nap mint nap szenvedek miatta suliban, de most Dakota új reményeket táplál bennem.
  - Igazad van, kislányom. Egy kudarc után nem áll meg az élet.
  - Erről jut eszembe... rendezhetek szülinapi bulit a hétvégén?
Anyu gondolkodott egy darabig, de láttam rajta, hogy nem akarja elrontani a jókedvem.
  - Hány főről lenne szó?
  - Csak az osztálytársaim, úgy tizenöt-húsz fő.
  - Na jó, nem bánom! A bátyád tavaly háromszor ennyi embert csődített össze. Most akkor legyen ez a te bulid!
  - Ó, anyu, imádlak! - felugrottam és boldogan tündéri anyukám nyakába vetettem magam. Végre nem Tony barátaival kell unatkoznom!
  - Miféle buli? - jött be az előtérből Antony, fél lábán még cipő volt, a másikon csak fekete zokni. - Mit nem hallok!
  - Tony! Húzd le a cipőd! Most porszívóztam! - szólt rá anya.
Tony lehúzta a fél pár cipőjét és látványosan kirepítette az előtérbe.
  - Jól hallottad! Az idén nem a névnapod, hanem a szülinapom lesz megünnepelve! - közöltem vele büszkén.
  - Nehogy már! - tajtékzott a bátyám. - Már meghívtam a haverokat! Nem mondhatom le! Eddig mindig én hívtam a vendégeket, hugi!
  - De ez most az én bulim lesz! - pereltem a tesómmal.
  - Nehogy már!
  - Fejezzétek be, gyerekek! - intett le minket anyu. - Közös buli lesz! Tony, hány srácnak szóltál?
  - Max tíznek!
  - Az elég is! - csúfoltam ki.
  - Te csak hallgass, te idecsődítesz húszat!
  - Egyszer nekem is lehet!
  - És még csajokról nem is gondoskodtam! - kapott a fejéhez Tony.
  - Nyugi, bátyus... az osztályomban van egy jó pár csinos szingli csaj.
  - Friss húsok? Egyre jobban tetszik a bulid! - mosolygott az ezüst hajú, szívtipró bátyám. - És még Castielnek is szólnom kell.
Én meg se akarom hívni!
  - Mivel az egész osztályt meghívom, gondolom, ő is itt lesz. Hagyd rám őt, én akarom meghívni! Mindenkinek csinálok névre szóló meghívót.
  - Oké, rád bízom, de ki ne merd hagyni!
  - Én megyek is, megírom a meghívókat. Ha csörög a telefon, azonnal szóljatok!
Fel is másztam a létrán és a szobámba mentem.
Az íróasztalomhoz ültem, elővettem egy csomag írólapot, félbevágtam a lapokat és még azokat is félbe hajtottam. Aztán kiöntöttem agy tucat filctollat és színes ceruzát az asztalomra, majd elkezdtem névre szóló, színes meghívókat gyártani. Természetesen a Dakotáéval kezdtem, hisz neki már délután oda akartam adni. Castiel nevét feltűnően szebben sikerült leírnom, mint a többiekét és ez nagyon bosszantott. Dake meghívóját a zsebembe dugtam, a többiekét beraktam a táskámba. A Castét legalulra tettem, mert még mindig vacilláltam, meghívjam-e. De ha nem teszem, a bátyám kinyír!
Épp összepakoltam a ceruzákat, amikor hallottam, hogy lent csörög a telefon. Mint egy őrült úgy rohantam le, hogy felvegyem.
Egyrészt örültem, hogy Dakota miatt kimozdulhatok otthonról, másrészről jól esett, hogy ilyen édesen nyomult rám. Talán, ha megerőltetem magam, akkor képes leszek csak rá koncentrálni és kiverem a fejemből a vörös ördögöt...

Bosszúból jeles

Kedden reggel esett a hó, amikor a suli felé tartottam.
Első órám kémia volt. Most a laborba mentünk kísérletezni, és ilyenkor ötösével ültünk körbe egy nagy kocka asztalt.
Kentinnel, Kimmel, Violával és Dakotával ültem egy asztalnál.
Piros passzos garbót viseltem, fekete bársony nadrággal, vastag övvel és hosszú szárú csizmával. Ken és Dake között ültem. Mr. Gordon a molekulákról beszélt, így elmaradt a beígért kísérletezés. Én meg úgy gondoltam, kihasználom a helyzetet, és kivetem a hálómat Dakotára. Már az első nap felfigyeltem a szőke srác különlegesen zöld szemére, itt az alkalom, hogy megismerkedjünk.
  - Hé, Dake, nincs véletlenül egy rágód? - kérdeztem megint bedobva magam.
  - De... Véletlenül van. - a fiú fekete nyitott inge zsebéből elővett egy csomag Orbitot és felém nyújtotta. - Tessék, Vivien! Jól vettem észre, hogy nem úgy viselkedsz, mint amikor megkezdtük a sulit?
Elvettem egy szál rágót és csábítóan a számba dugtam, a kis ezüst papírját meg galacsinná gyúrtam és az asztal alá dobtam. A szemem megakadt az ing alatt viselt fehér passzos pólóján. Nem csak helyes, de gyúrhat is, mert izmos volt a felsőteste.
  - Jó megfigyelő vagy, Dakota! Kissé más szemszögből nézem a világot.
  - Hm, ez példás. - nevetett a srác. - De hívj inkább Dake-nek. Mindjárt fél éve egy osztályba járunk, de még nem volt alkalmunk megismerkedni, pedig jó fej csajszinak tűnsz.
Felnevettem.
  - Kösz, a bókot Dake! Ideje lenne összehaverkodnunk!
* Castiel ellenségesen figyelte őket. Dakota a következő! Igazán leállhatna már ez a lány, hisz kurvás viselkedésével nem megy semmire! *
  - Jól áll neked ez a bestia szerep. - mosolygott Dakota, de szeme a pulcsimat pásztázta. Ettől kicsit zavarba jöttem.
  - Igazán? - nevettem rá kacéran. - Elárulok neked egy titkot - bizalmasan a füléhez hajoltam. - sokkal jobban érzem magam most, mint mikor kezdtük a sulit! A régi Vivien unalmas volt. Jól érzem magam a végzet asszonya szerepében. - nevettem.
  - Wow, az ilyen csajok nekem valók. - kacsintott Dake és jobb keze a derekamra fonódott.
Heves a srác. - gondoltam kissé feszülten. - De végül is nem baj... Hisz ezt akartam, vagy nem? Amúgy is, Dakota helyes gyerek, és gyönyörű zöld szeme van. Talán, ha közelebbről megismerem, megkedvelem.
Bedobtam a csábító ördögöt.
  - Ó, mintha mágnes lennél... legalább is úgy vonzol engem. - reméltem, hogy ez a bolondság, ami eszembe jutott hatásos lesz.
  - Te aztán nem vesztegeted az idődet!
  - Minek beszéljünk mellé? Jobban szeretem az egyenes dolgokat. - játékosan megérintettem az arcát.
  - Édes vagy. - mosolygott lehengerlően Dake.
Jó ég! Mindjárt rám veti magát itt a teremben! Kicsit túlzásba vittem a zsizsegést!
  - Te aztán értesz a bókokhoz. - váltottam szende kislányra, és pironkodva lesütöttem a szemem. - Teljesen leveszel a lábamról. - csábítóan rágtam a rágóm, miközben egy hajtincsemmel játszottam és kitartóan szemeztem vele. Ha már belevágtam, beleadok mindent!
  - Te vagy a legjobb fej csaj az osztályban, és jelenleg a legszebb is!
  - Örülök, hogy észrevetted. - Jaj, csak meg ne bánjam!
  - Tényleg, Vivien, nincs kedved randizni velem?
  - Mikor?
  - Mondjuk ma?
Úgy döntöttem, csigázok még vele egy kicsit. Nem kaphat meg mindent azonnal!
  - Ma nem jó, Dake. Sajnálom, de megígértem, anyunak, hogy beugrok segíteni neki ma az oviba.
  - Nagy kár... bár négyéves lehetnék, hogy ilyen szép óvónénim legyen!
  - Biztos cuki kiskölyök lehettél. - mosolyogtam Dakotára. - De az én csoportomba öt évesek lesznek.
  - Ó, abban a korban már ördögfióka voltam, egy igazi eleven rémség... De akkor, mikorra tudunk megbeszélni egy randit?
  - Nem tudom.
  - Na... kérlek!
  - Oké, holnap délután hívj fel és meglátjuk, mi lesz. - a füzetem sarkába firkantottam a telefonszámunkat, kitéptem és a fiú zsebébe csúsztattam, előre hajoltam, hogy a fülébe duruzsoljak. - Várom a hívásod! - és közben ajkam súrolta az arccsontját. Megállapítottam, hogy isteni jó illatú parfümöt használ.
És ekkor úgy éreztem, ez már nem csak játék. Dakota igenis hatással van az érzékeimre... Talán, még tényleg belezúgok... Miért is ne?
Kicsöngettek és Kentin durcásan faképnél hagyott. Vajon mi baja???
Az aulában a szokásos lócánkon ültünk, helyet cseréltem Kimmel, hogy a haverom mellé kerüljek.
Szorosan Kentin mellé ültem, és átöleltem a nyakát.
  - Miért vagy olyan mufurc, Kenike?
  - Még kérded? ... Nyomulsz arra a nyálgépre!
  - Dakotára gondolsz? Igazán aranyos fiú.
  - Nem akarom, hogy vele enyelegj! - rázta le magáról a kezem Kentin.
  - Ne kezd megint, Kentin! Ez az én életem... ne szólj bele kérlek!
  - Tudom, Vivi, de csak, mint barát aggódom érted. Dake nem hozzád való, lerí róla, hogy szoknyavadász.
  - Ezt hadd döntsem el én, jó?
  - Jó... igen, de nem értelek.
  - Mit nem értesz?
  - Hogy mire fel változtál meg ennyire?
  - Mert... - és nem tudtam, mit mondani. Azt nem mondhattam, hogy "mert Castiel tönkretette az életem". - nekem így jó! Új stílust akartam, hogy mindenki megkedveljen.
  - És sikerült is! A kis vidéki fruskából vadító csajszi lett! Mindenkit meghódítasz.
  - Ez volt a szándékom! - kacsintottam és a karjába bújtam, Ken pedig békülékenyen átölelte a hátamat.
*
Eközben Castiel, Lysander és Dakota a büfében kóláztak.
  - Dögös és szuper csini boszorka lett a kis Vivien! - jegyezte meg Dake a lányt figyelve. - Bejön.
  - Tényleg! Mi volt kémia órán? - kérdezte Lys.
  - Rám cuppant a csaj. - újságolta büszkén Dakota. - Randizni fogunk! Bírom, hogy ilyen kezdeményező lett.
Castiel nem szólt semmit, csak magában füstölgött. Nem tetszett neki, amit hallott.
  - Wow, Dake, megnyerted a főnyereményt! - lökte meg Lys a srácot. - Úgy tudom, szenvedélyes a kicsike a lepedőn.
  - Honnan tudod? Csak nem...
  - Nem én! - vágott közbe Lysander. - Sajnos... De Cast mesélhetne róla. Talán neked is beadja a derekát.
  - Nekem nem a dereka kell! - röhögött Dake. - Mesélj, Casanova, mi volt, hogy volt?
Castielnek egyáltalán nem tetszett, hogy a fiúk így beszélnek Vivienről.
  - Eszemben sincs bármit is mesélni! - vágta rá dühösen Cast és Dakotára pillantott. - Hagyd őt békén! Ne szórakozz vele, az már túl sok lenne neki! Amúgy, szerintem nem fogod megkapni!
  - Na, fogadjunk? - kérdezte kajánul vigyorogva Dakota.
  - Csak nem képzeled? - Cast legszívesebben jól megrángatta volna a srácot, de visszafogta magát. - Eszem ágában sincs egy ilyen csaj érzéseivel hülyeségből játszani.
  - Ó, a nagy Castiel aggódik a kicsikéért? Mégis van szíved? - gúnyolódott Dake.
  - Ne provokálj, te barom! Hanyagoljuk a Vivien témát, és ne játssz vele!
  - Ki vagy te, hogy ezt megtiltsd nekem?
  - Csak egy senki, aki nagyon megbántotta. - legyintett, és otthagyta a fiúkat.
 Cast gondolt egyet és a lépcsőn felfelé tartó Vivien után eredt.
**
Majd frászt kaptam, amikor szinte a semmiből mellém került Castiel.
  - Helló, kislány! Mi a pálya?
  - Nincs semmilyen pálya, ez nem focimeccs! - förmedtem rá.
Castielt nem zavarta az elutasító viselkedésem, lazán belém karolt. Kim tapintatosan lemaradt mellőlem, hátra araszolt Violához. Aljas áruló, az ördöggel hagyott!
  - Mi van, Castiel, csak nem te is randira akarod hívni az új Vivit?
  - Nem, én vissza akarom kapni a régi Vivienit!
  - Vivieni megszűnt! Te ölted meg szilveszterkor! - közöltem haragosan. - Mi a francért tapadtál most rám?
  - Csak figyelmeztetni akarlak, hogy Dake olyan, mint én.
  - Ezt, hogy érted?
  - Egyet akar: téged egy éjszakára!
Idegesen felnevettem.
  - Jaj, Castiel... Ne légy ilyen merev! Rájöttem én magamtól is, hogy Dakota minden mozdulatával a szexre nyomul.
  - Tehát ejted?
  - Eszemben sincs! - felértünk a harmadik emeletre. Besorakoztunk az info terem elé, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy Cast mellett ülök! Ó, egek, hogy fogom kibírni? - Tetszik nekem Dake, úgyhogy kedvemre lesz ez a kis kaland. - közöltem, miközben farkasszemet néztem vele.
  - Hogy lehetsz ilyen? Nem ismerek rád! Ez nem te vagy, Vivieni! Kérlek, ne csináld ezt!
  - De csinálom! A magam ura vagyok, és úgy viselkedek, ahogy a kedvem tartja!
  - Ez viszont nekem nagyon nem tetszik! - nézett rám szigorúan.
  - Épp ezért csinálom! - vágtam rá bosszúsan.
  - De ne tedd ezt! Olyan közönséges.
  - Na és? Nekem így jó, szeretek pasizni.
  - Miért jó neked, hogy mindenkivel kikezdesz?
Halkan válaszoltam.
  - És neked, miért jó az, hogy mindenkit lefektetsz, aki az utadba kerül?
Megérkezett a számtech tanár, így bementünk a terembe.
Elkezdődött az óra. A tanár a Word-ről beszélt nekünk, így legnagyobb örömömre nem kellett bekapcsolni a gépet. Durcás pózban figyeltem, ezzel azt akartam, hogy Castiel hagyjon békén. Szerencsére nem is szólt hozzám.
Következő óránk megint info volt. Ezúttal nem úsztam meg, szöveget kellett begépelnünk és szépen megformázni. Miután keservesen begépeltem az első két szakaszt, ki akartam jelölni, de az istennek nem ment. Akárhogy kattingattam az egérrel, nem ment és ettől nagyon feldühödtem.
Castiel hirtelen elkapta kezem és az egeret, majd megcsinálta a kijelölést.
  - Csak ennyi az egész... nem kell idegeskedni.
  - Kösz a segítséget, Castiel. - vettem elő a jó modorom. - De most már igazán elengedhetnéd a kezem!
De úgy látszik, esze ágában sem volt eleget tenni a kérésemnek, sőt, ujjai simogatni kezdték a kézfejem és az ujjaimat. Már ettől az apró érintéstől is megremegtem. Még mindig szörnyű nagy hatással van rám!!!
Csodálkoztam, hogy egyáltalán meg tudtam szólalni, ugyanis kiszáradt a torkom.
  - Figyelj, öcsi, vonulj vissza!
  - Ha mindenkivel flörtölsz, aki az utadba kerül, velem miért nem? - nézett rám ördögi tekintettel.
  - Még kérded? Tudod, te azt nagyon jól!
  - Ne légy hisztis! - Cast még mindig szorította a kezem az egérrel együtt, és közelebb hajolt hozzám. - Azért feküdtél le velem, mert te is akartad! Nem kényszerítettelek! Te is vágytál az izgalomra és a kalandra.
  - Te biztos, de én nem. - tiltakoztam feldúltan. - Utállak!
Megfogta az állam és gyengéden maga felé fordította az arcom, így kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
  - Tudom, hogy nem gyűlölsz, hiába akarsz... Igenis élvezted azt az estét. Felforrt a véred, ha csak megérintettem a puha bőröd... és alig vártad, hogy viszont megérints... Láttam a szemedben, hogy kívánsz és neked is ugyanolyan jó volt, mint nekem, amikor....
  - Hagyd abba! - elrántottam a kezem és befogtam a fülem, ő pedig elkapta a két kezem, így dulakodtunk egy darabig. Istenem, ez direkt kínozz!!! - Elegem van belőled!
  - Ezt már mondtad egy párszor, kedvesem... olyan vagy, mint egy megakadt lemezjátszó.
  - Ne kötekedj! - elrántottam tőle a lét kezem. - Jaj neked, ha valami trükkel próbálkozol!
És ekkor úgy nézett, hogy majd átfúrt a tekintetével, de amit mondott, az lepett meg igazán.
  - Mennyire kívánlak még most is!!!
Kutatóan néztem a szemébe. Vajon igazat mond? És ha igen, mit számít? Csak testi vágyról beszél! Nem gyengülhetek el!
  - Húzz el a fenébe! - válaszoltam élesen.
  - Te élvezed, hogy hergelsz, édes? - kérdezte provokáló mosollyal.
Szórakozik velem!? Legszívesebben a fejébe húztam volna a monitort. Játszani akar? Diadalmasan elhatároztam, hogy megkapja a magáét. Kihasználhatom, hogy vonzódik hozzám, fel kell hergelni, aztán eldobni magamtól! Klassz ötlet! Menni fog, Dakotánál már bevált.
  - Naná, hogy élvezem. - merészen a fiú mellkasára tettem a kezem, miközben a szemébe néztem. - Imádom az ilyen jó testű pasikat csalogatni.
  - Csak nehogy ráfázz! - Castiel a pad alatt megfogta a combom. - Velem nem lehet cicázni... szeretek rögtön a lényegre térni!
  - És az a lényeg, hogy élvezzük az életet... ugye, Castiel? - a nevét szinte sóhajtozva mondtam ki. Kiakadtam saját viselkedésemen, de még tetőztem is, a füléhez hajoltam. - Én élvezem, amit csinálok... Castiel... Ne mondd, hogy neked nem tetszik! - kacéran megharaptam a fülcimpáját. - Ugye neked is tetszik?
  - Talán. - érintette meg az arcom. - Felpezsdül körülötted a levegő.
  - Tehát... akarsz? - kérdeztem remegő hangon. Ez a csábító démon szerep kezdett már megviselni.
  Castiel kemény és haragos pillantással nézett rám.
  - Nem!!! Nem szeretem a lotyókat! Én a régi Vivienit akarom... azt, aki elvarázsolt.
Válaszával nagyon meglepett. Csúfos kudarcot vallottam. Tényleg nem lehet vele játszani! Persze, hogy nem, hisz ő a játszmák nagy mestere. Már azt hittem, sikerült az ujjam köré csavarni, erre elkezdi felemlegetni Vivienit! Pukkadjon meg!
  - Jobb, ha megszokod, hogy ezentúl ilyen leszek! - vágtam rá villámló szemekkel. - Bár nem érdekel a véleményed! Te biztos jobban szereted a Deborah-féle ne bánts virágokat... Legalább kedved szerint irányíthatod.
  - Ne provokálj, szépségem! - fenyegetett meg Cast. - És ne merd Debby-t egyetlen szóval is bántani!
Kicsit hangosabban beszélt a dühtől a kelleténél, ezért az info tanár felénk fordult.
  - Mi folyik ott a sarokban? Kész van már a feladat?
  - Mindjárt. - dünnyögte Castiel, és visszafordult a gépéhez, de még oldalra pillantva odaszólt nekem. - Ezt még hazafelé menet megbeszéljük!
  - Rendben... várhatsz rám! - mosolyogtam diadalmasan, hisz suli után nem haza, hanem a Csupa-szív oviba készültem. Ezt neki nem kell tudni.
Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Mikor végre megszólalt a csengő, kivettük a szekrényből a táskánkat és lementünk egy emelettel lejjebb, a német teremhez. Kaja szünet jött és mi Kimmel a falhoz lapulva ácsorogtunk, melegszendvicsünket fogyasztva, mert az álló asztalnál már nem volt hely.
  - Nincs hiányod fiúkban, mi? - vigyorgott Kim. - Láttam, mit műveltél infón Casttal! Csak úgy duruzsoltál a fülébe, amikor oda néztem.
  - Az semmi! - nevettem. - Meg is haraptam!
  - Á, nem térek magamhoz! De hol van most? Csak nem elmenekült előled? - kuncogott Kim.
  - Vagy csak nem akarja látni, mit csinálok. Kiment Dake-el cigizni.
  - Vigyázz, nehogy rossz vége legyen ennek a nagy pasizásnak!
  - Ne félts engem, Kimi! Tudok magamra vigyázni.
  - Csak azt nem tudod, mit csinálsz.
  - Az lehet. - mosolyogtam. - És képzeld... Castiel azt mondta, még mindig akar engem.
  - Ó, egek! - hökkent meg Kim. - Ez az ügy egyre bonyolultabb!
  - Nagyot dobbant a szívem, amikor ezt bevallotta. Hiába próbálom meggyűlölni. Nem megy! Csak akkor utálom, ha eszembe jut a szilveszter éjszakai bunkósága, de továbbra is nagy hatással van rám.
  - Ne gondolj már folyton rá! El kéne felejtened azt a disznót!
  - Próbálom... próbálom... Pont ezért fogok randizni Dakotával. Cuki a srác.
  - Ez szuper jó hír! - lelkesedett a barátnőm. - Már azt hittem leragadsz Castielnél. Jobb, ha mással vigasztalódsz.
  - Dake mindenképpen ott lesz a szülinapi bulimon!
  - Tényleg! Hatodikán lesz! El is felejtettem... És bulit szervezel? Anyukádék megengedték?
  - Még nem, de tudod, hogy addig beszélek, míg meg nem engedik! - mosolyogtam. - De egyelőre ne szóljunk senkinek a buliról, amíg nem biztos!
Nathaniel meg Dajan jött oda hozzánk.
  - Helló, csajok! - vigyorgott Dajan.
  - Sziasztok! Milyen volt az edzés tegnap? - kérdeztem kedvesen.
  - Fárasztó! - mondta Nath.
  - Azért jöttünk, hogy elhívjunk a péntek délutáni meccsünkre, Vivike! - közölte Dajan. - Két órától lesz a csarnokban, el tudsz jönni?
Csak akkor, ha épp nem Dakotával fogok randizni. - gondoltam rafináltan. - Lassan határidőnaplót kell vezetnem, hogy ne keverjem össze a programokat.
  - Persze, szívesem megyek szurkolni nektek! Ki ellen játszotok? - kérdeztem érdeklődve.
  - A Maxwell gimi ellen. - válaszolta Nathaniel. - A város büszkeségei, csupa zsenigyerek jár oda.
  - Ott a helyem. - lelkesedtem. - Rekedtre fogom kiabálni magam! Ti vagytok a legjobbak!
  - Nálad? - csillant fel a szőke srác szeme.
  - Nálam, tutira!
Becsengettek német órára és persze Castiellel ültem szemben, de próbáltam nem törődni vele. Kihasználtam, hogy Ken ül mellettem, most rá akaszkodtam. Lysander felelt a tárgyesetből és szövegmegértésből, de szerencsére jól tud szájról olvasni, így lesúgtam neki az egészet.
A nap végét egy biológia órával zártuk és dogát irtunk. Utolsó órán dolgozatot írni kész emberkínzás!
Suli után az óvoda felé vettem az irányt.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiáltozza.
Csak nem az idióta Castiel követ? Rosszat sejtve megfordultam, de szerencsére a hosszú szövetkabátos, Lysander volt az.
  - Hé, Vivi, várj meg!
  - Mi szél hozott erre? - kérdeztem, mikor mellém ért.
  - Én erre lakom! Te, hogy kerülsz errefelé?
  - Anyuhoz megyek az oviba. - mondtam, és nagy gömböt fújtam a rágómmal.
Lysander mutató ujjával kiszúrta a gömbömet.
  - Bocs, de ezt nem tudtam megállni. - nevetett rám.
  - Meg van bocsájtva. - lassan sétáltunk és közben beszélgettünk. - És hogy állsz azzal a kis szőkével, akit szilveszterkor fűztél?
  - Sehogy. Inez csak egy ismerősöm, nem volt semmi.
  - Hogy lehet, hogy egy ilyen helyes pasinak nincs vagy száz nője, mint a drága barátjának?
  - Úgy, hogy mióta betettem a lábam a suliba, csak egy csajra vágyok.
  - És mi a gond? - kérdeztem, mert hangjából sütött a szomorúság.
  - Van pasija... ráadásul nem hiszem, hogy bejövök neki.
  - Egy ilyen cuki srác biztosan. - biztattam. - De ki az a lány?
  - Rosaly!
  - Rosa?! - kiáltottam döbbenten. - Hát ezt nem gondoltam volna.
  - Te jóba vagy vele, ugye?
  - Igen, persze. Kedvelem Rosát és Leight is.
  - Mégis azt kérem, hogy faggasd ki a lányt, hogy bír-e engem.
Az ötlete kicsit sem tetszett.
  - Mi? Ne már! Nem akarok ilyesmit tenni! Szegény Leigh háta mögött... ez szemétség. Nem leszek szívfutár!
  - Ó, kérlek... Abból semmi gond nem lesz, ha beszélsz Rosával. Csak puhatolózz kicsit... Légy szíves... segíts!
És a könyörgő felemás szemek meghatottak. Már az óvoda előtt álltunk.
  - Rendben. De ne derüljön ki, hogy benne van a kezem.
  - Ígérem nem fog! - Lys hálásan megölelt. - Igaza van Castielnek, tényleg egy angyal vagy.
  - Ne is emlegesd!
  - Még egyszer kösz, Vivieni! Klassz csaj vagy... Jaj bocs... az "eni" miatt, megszoktam Casttól.
És nem bírtam tovább türtőztetni magam, faggatni kezdtem Lysandert.
  - Mondd... sokat beszél rólam?
  - Igen, és mostanában egyre többet.
Ez még nem jelent semmit! - próbáltam lehűteni magam.
  - És Deborahval jól megvannak? - tettem fel az újabb kérdést.
  - Részben igen. - Lysander nagyon őszintének látszott. - Bár szerintem nem összevalók. Deb teljesen az ujja köré csavarta Castielt. A csaj kitalál valamit, ő meg azonnal rohan, hogy teljesítse az óhaját.
  - Akkor... annyira szereti... hogy mindent megtenne érte? - kérdeztem, és ezzel a saját szívemet fájdítottam.
  - Igazából... ezt nem tudom. - rázta a fejét Lys. - Én személy szerint nem csípem a csajt. Szerintem kétszínű, de Castiel  sajnos nem látja ezt. Tudod... amikor Cast elújságolta, hogy alakul köztetek valami, én biztattam, hogy szerezzen meg téged. Azt reméltem, hogy beléd szeret és akkor végre rájön, milyen is valójában Debby. Még most is azt remélem, hogy észhez tér és téged választ. Melletted szívesen látnám a barátom, mert tudom, hogy te más vagy. Castnak olyan lány kéne, mint te: kedves, szertő szívű, de kicsit őrült.
Lys szavai nagyon jól estek, de ugyanakkor fájtak is.
  - Ez már másképp alakult. Castiel és én két külön világban élünk... Nem a te hibád, ami történt. Csak jót akartál, rád nem haragszom. Mindenről az idióta haverod tehet!
  - Sajnos észt nem adhatok neki! - mosolygott Lysander. - De most mennem kell! Légy erős és ne hagyd, hogy Cast játsszon veled! Te jobbat érdemelsz, ha ő ilyen hülye!
  - Köszi, Lys! - szeretettel megöleltem, aztán bementem az óvoda kapuján.

Új év, új Vivi

Másnap reggel ötletemhez híven, feltűnően öltözködtem. Fehér rakott szoknyát vettem fel, fekete vastag harisnyával és egy almazöld szexi felsővel. Mikor a hajamat fésültem a tükörben, megpillantottam a kezemen a gyűrűt, amit Castieltől kaptam. Hirtelen úgy éreztem, égeti az ujjam. Mikor ezt kaptam, még nagy reményeket tápláltam a kapcsolatba, de mára ez az álom szertefoszlott. Azt kérte, addig hordjam, míg érzek iránta valamit. Hát most kiölt belőlem minden érzést, csak a gyűlölet maradt. Dühösen lehúztam a gyűrűt, és a fésülködő asztalom fiókjába süllyesztettem. Nincs több sírás és epekedés Castiel miatt, csak harag és gyűlölet!
Feltúrtam még a vállfás szekrényem, hogy kivegyem fekete motoros dzsekimet. Még tavaly kaptam ezt a derékig érő szegecses kabátot a bátyámtól, de eddig túl merésznek tartottam, így nem hordtam. Most úgy gondoltam, az új Vivi számára tökéletesen megfelel.
Egy negyedóra múlva, már az iskolában voltam. Hideg volt, és éjszaka megint havazott.  Egész úton olyan számokat hallgattam, mint az Elég volt és Nem kell végszó az MP3-as lejátszómon. Úgy éreztem, ez tükrözi igazán a hangulatom. Mikor beléptem a suli aulájába, örömmel rohantam a barátaim felé. Kim, Viola és Kentin sorra öleltek és boldog új évet kívántak nekem.
  - Sziasztok! Buék! - lépett hozzánk Peggy is.
  - Hellóka! - csatlakozott hozzánk Leigh meg Rosa.
Egymás szavába vágva elkezdtük mesélni kinek, hogy teltek az ünnepek.
Kiderült, hogy Kim és Peggy együtt szilveszterezek a pasijaikkal egy kis mulatóban, Ken a haverjaival ökörködött. Viola házibuliba volt egy barátnőjével és ott összejött egy Thomas nevű rendőr tanulóval. Rosáék édes kettesben töltötték az ünnepeket. Én meg foghegyről elmondtam, hogy a Goldban voltam Irissel.
  - Tegyük le a kabátokat a tárolóba, nem fogom egész nap magammal cipelni! - terelt minket, mint egy hadvezér Kim.
Így elindultunk az említett helyre. Megkerestük a rácsos cellát, ami felé fel volt írva a 9. Á. majd letettük a meleg holmikat. Csapatostól visszamentünk az aulába. Az ajtó felé lestem, de ez hiba volt, mert pont akkor lépett be Lysander, Castiel és Dakota. A három fiú megállt a lépcsőnél, s azonnal feszülten másfelé néztem, sőt, feltűnően csimpaszkodtam Kentinbe. Mikor megszólalt a figyelmeztető csengő, mindenki elindult felfelé, Lysék azonban a lépcső alján maradtak.
Amikor a lépcsőhöz értem, mérges pillantásom összeakadt Castielével. A látványa igencsak szíven szúrt, de azért bátran, feszesen léptem tovább. Bebizonyítom neki, hogy semmit sem jelentett nekem az az éjszaka. Ha ő úgy, akkor én is úgy!... De éreztem, minden erőmre szükségem lesz, hogy ki tudjam őt törölni a szívemből.
  - Sziasztok! - köszönt oda nekem és Kimnek Lysander.
Nevetve megérintettem a srác arcát, miközben elhaladtam mellette. Három fokkal feljebbről visszafordultam és ránevettem Lysre. - Szia, szépfiú!
Láttam, ahogy Kim arcára kiül a döbbenet.
Alighogy felértünk, meg is érkezett a matek tanár. Beterelt minket a terembe.
Amikor leültünk a fekete kapucnis felsős és kék nadrágos Kim oldalba vágott.
  - Tudni akarom, mi történt!
  - Az hosszú lesz. - sóhajtottam.
Míg a tanár magyarázni kezdett, mi szokás szerint összedugtuk a fejünket.
  - Mi történt Castiellel? - érdeklődött aggódva és kíváncsian Kim.
  - Nem jött össze. - vontam vállat.
  - Miért? A két ünnep között még olvadoztál a boldogságtól.
  - Valóban... csak közbe rájöttem, hogy ő is az a fajta, akinek mindegy milyen, csak nő legyen. - válaszoltam keserűen.
  - Mi? Ebből semmit se értek!
Mérgesen fújtattam.
  - Egy ostoba, hiszékeny liba vagyok! Ezt hallgasd! Egész jól indult a szilveszter. Iris felszedett egy Logen nevű srácot, én meg Castielre maradtam. Táncoltunk, ittunk - elég sokat - és hát... teljesen bezsongtam tőle. Meg kell hagyni, ért a csábításhoz.
  - És mi van Lysanderrel? Az előbb vele flörtöltél.
  - Hagyjuk Lyst! Figyelj! Szóval az volt, hogy nagyon egymásra voltunk gerjedve, úgyhogy rábeszélt, menjek fel vele Lys lakására.
Kim totál kiakadt: - Nem lehet!!! És felmentél?
  - Fel! Minden érintése perzselte a bőröm... vágytam utána és éreztem, hogy itt már nincs megállás, meg fog történni. Teljesen megőrjített forró csókjaival és gyöngéd simogatásával. Minden porcikámmal vágytam utána, és minden ész nélkül odaadtam magam neki. A puha párnák között tüzesen szeretkeztünk. Először kissé fájdalmas volt, de aztán a gyönyör pillanata kárpótolt mindenért.
Kim döbbenten, pislogva hallgatta a beszámolómat, de nem hagytam, hogy közbe szóljon, fojttattam:
  - Csakhogy a szédítő pillanatokat követte a keserű ébredés. Nem az történt, amire számítottam. Szerelemből feküdtem le vele, ő meg csak azért, mert kellettem a gyűjteményébe! Közölte, hogy ennyi volt. Azt hittem, meghalok szégyenemben. Csak egy kaland voltam neki.
  - Ez egy mocskos féreg! - sandított hátra Castielre gyilkos pillantással a barátnőm. - Sosem csíptem igazán... Nem is értettem, mit eszel rajta - de ezek után gyűlölöm!
  - Én sajnos nem, pedig nagyon akarom utálni. - vallottam be félszegen. - Kutyául érzem magam, de nem fogja megtudni! Eldöntöttem, hogy bosszúból pasizom ezerrel. Hát ezért viselkedtem olyan dilin reggel Lyssel.
Kim a fejét csóválta.
  - A nővérem egyszer azt mondta, hogy a lányok megváltoznak, amikor elvesztik a szüzességük. Eddig nem hittem el, de most...
  - Sosem bocsátom meg neki, hogy ennyire megbántott. Mindennek a hülye szívem az oka! Biztos jót röhögött a haverjaival. Hogy lehettem olyan bolond, hogy azonnal ágyba bújtam vele? Gondolkodás nélkül odaadtam magam neki!
  - Ilyen a szerelem. - bölcselkedett Kim. - Ész nélkül belemegyünk butaságokba... Túl kell élned ezt a csapást is! Idővel kevésbé fog fájni.
  - Végeztem vele örökre! Szánalmas vagyok, mert úgy viselkedtem, mint egy olcsó kis lotyó! Gyűlölöm magam ezért!
  - Ne ostorozd magad, Vivi! - vigasztalt Kim. - Ami történt, megtörtént! Ne emészd magad miatta! Ő már el is felejtette, tedd te is azt!
  - Azon vagyok. - mosolyogtam, de belül még éreztem a fájdalmat.
*
Eközben a jobb sarokban Nathaniel Vivient bámulta.
  - Tök jól áll Vivinek ez a dögös külső. - súgta padtársának Dajannak.
  - Még mindig utána sóhajtozol? Miért nem lépsz már?
  - Nem merek osztálytárssal kezdeni, mert félek, úgy járok, mint a múltkor. - válaszolta rejtélyesen a szőke srác.
Dajan közben mást is észrevett.
  - Nézd, Castiel is a nődet mustrálja!
  - Na ne! Kisért a múlt? Földbe tudnám döngölni azt a festett hajú pojácát! Neki mindig azt a nőt kell kifogni, aki nekem is tetszik!
A barna srác hamar összerakta a részleteket.
  - Szóval Casttal egy csajra gerjedtetek, és ő volt a nyerő.
  - Ahogy mondod. - húzta el a száját Nath.
*
Tőlük balra Lysander megbokszolta barátja vállát.
  - Mi a frász jött rád, Lysander? - nézett rá felháborodva Castiel.
  - Már megint!
  - Mi?
  - Jól tudod, te! Túl feltűnően filózod.
  - Kit?
  - Akivel rendetlenséget vágtatok a szobámban! - vágta rá Lys. - És... milyen volt a csaj?
  - Vadító! Kissé gátlásos, de odaadó. Rég volt rám ilyen hatással bárki is az ágyban.
  - Mert talán meguntad Deboraht.
  - Dehogy! Ilyesmiről szó sincs! Deb a mindenem, és megmondtam Viviennek is, hogy jaj neki, ha bármit is mond neki. A két csaj ugyanis ismeri egymást.
Lysander kárörvendően nevetett.
  - Úgy kell neked! Ez irtó cinkes.
Castiel dühösen hátba verte barátját. - Barom!
  - Na... és most, hogy megkaptad, már nem is érdekel a kis vörös démon?
  - Ez az, hogy nem! Most, hogy tudom, mennyire érzéki, sokkal jobban kívánom! Megdöglök érte!
  - Nem lehet, hogy beleestél? - vigyorgott Lysander.
Castiel savanyú grimaszt vágott.
  - Az ember nem szerethet két nőt. Vivien számomra csak egy szeszély, egy fellángolás... Nekem Deborah a mindenem.
  - Ha te mondod. - hagyta rá Lys. - És mivel lepted meg a barátnőd karácsonykor?
  - Egy új okos telefont kapott. Régóta vágyott már rá.
  - Hű, ez nem volt olcsó mulatság! Castiel, nem kerül túl sokba neked ez a lány? Aranylánc, gyűrűk, karkötő, Casio óra, márkás ruhák, most meg ez a mobil... Ennyi költséget egy nő sem érdemel meg, főleg nem Deborah.
  - Te ezt sosem fogod megérteni! Szeretem a csajt és boldog vagyok, ha mindent meg tudok adni neki, amire vágyik! Különben is, minden drága, amit érdemes megszerezni.
  - Ez akkor is túlzás! - ellenkezett Lysander. - Olcsóbb nőt is találhatnál százat, mint az a semmitmondó barna liba... Teljesen behálózott az a némber.
  - Tartsd meg a véleményed! - nézett rá haragosan Cast.
  - De még mindig nem értelek! - firtatta a dolgot a fehér hajú srác. - Ha ennyire oda vagy Deborah-ért, miért vonz még mindig Vivien?
  - Hidd el, én sem értem magamat! Szeretem Debby-t, de már nem úgy, mint régen... És Vivient is akarom... de nem tudom, mit érzek iránta.
  - Hát tesó, a te nőügyeid aztán tényleg zavarosak!
  - Mindenki fogja be a száját! - üvöltött a matek tanár.
*
Nemsokkal később kicsengettek. Szünetben a tornacsarnokba mentünk. Talaj tornáztunk és gimnasztikáztunk tesin. Utána ircsi óránk volt. Szünetben a büfé asztalnál ettem Viola, Peggy, Kim, Ken, Capucine és Gabriel társaságában. Viola háta mögött ott állt a falnál Cast és haverjai, ezért akcióba lendültem. Miután megettem a szendvicsemet, befúrtam magam Kentin és Gabriel közé.
  - Ugye nem baj, hogy idebújtam? - kérdeztem nevetve.
  - Hozzám mindig bújhatsz! - kacsintott vigyorogva Ken.
Megint csak nevetve Kentinhez dörgölőztem.
  - Majd szólok, ha szükségem lesz rád!
  - Készenlétben leszek!
Most Gabrielhez fordultam.
  - Neked, hogy telt a szilvesztered?
Gabriel a magas asztalra tette a kólás poharát.
  - Elég jól. Egy házibuliba voltam.
  - Wow, az jó! - vágtam rá lelkesen. - És mondd, Gabe, hogy állsz a csajokkal? Még mindig szólóban nyomulsz?
  - Ö... nem. A nővérem összehozott az egyik barátnőjével Sylviával. Nagyon édes csaj... És te, hogy állsz? A strandon azt mondtad, nem akarod lekötni magad. Azóta se változott a helyzet? Biztos felfigyeltél már valakire.
  - Fel. - vágtam csalódott pofát. - A közelmúltban megint csalódtam egy macsóban.
  - Talán nem jó helyen keresgélsz.

Vidáman nevettem és közben oldalra pillantottam. Szemem összeakadt Castielével. Tehát figyel! Remek! Nézzen csak, le fog esni az álla! Vidáman néztem megint Gabrielre.
  - Az lehet, Gabe... Kérhetek a Pepidből? Nagyon megszomjaztam.
  - Természetesen. - jóképű játékszerem elém tolta a poharát. - Tudod, amióta ebbe a suliba járunk, már egész megszoktam, hogy állva eszünk, mint a lovak.
Ittam egy kis kólát, aztán csilingelve felnevettem.
  - Szép kis hasonlat... hisz a tanárok pont úgy hajtanak minket, mint az igáslovakat... Okoskodó lókupecek!
Gabriel jót nevetett a megjegyzésemen.
  - Bírlak, Vivi! Igazán jópofa csaj vagy! Minden osztályba kéne egy ilyen energiabomba!
  - Jaj, - mosolyogva megpaskoltam a fiú arcát. - még elolvadok ettől a sok bóktól!
Visszajött a büféből Kentin és egy csomag csokis kekszet nyomott a kezembe.
  - Hm, ez nagyon kedves tőled, Keni. El vagyok kényeztetve. - hálásan puszit nyomtam a zöld szemű fiú arcára.
Megszólalt a csengő, a termünkhöz kellett mennünk. Nem mentem oda Kimhez és Violához, mert láttam, hogy nagyon beszélgetnek. Iris keveredett mellém.
  - Szeva, Vivike! - köszöntött vidáman a rózsaszín pulcsis és barna bársony nadrágos lány.
  - Helló! Hogy s mint?
  - Kösz, remekül!
  - Akkor mesélj, Iris! Ki ez a Logan, és összejöttetek?
  - Aha. - mosolygott pirulva a vörös copfos csaj. - Logannel már jártunk egyszer és most megint összemelegedtünk.
  - Gratulálok!
  - És én... kérdezhetek valamit? - rosszat sejtettem, Iris arckifejezését látva, de mivel barátnőmnek tekintettem, nem mondtam nemet.
  - Persze.
  - Láttam... hogy Castiellel faltátok egymást, és együtt is mentetek el... lett valami?
A fájó emlékek megint előjöttek. Most erre mit mondjak? Lázasan törtem a fejem.
  - Igen... tényleg egymásra voltunk hangolódva... és együtt mentünk el a klubból, de amikor fel akart cipelni Lys szobájába, elküldtem. Megmondtam, hogy nem vagyok a kalandok híve. Megsértődött, és azóta nem tárgyalunk. - füllentettem, és meg voltam elégedve, mert hihető történetet adtam elő.
  - Én meg azt hittem összejöttök, ti ketten...
  - Ugyan már! - legyintettem könnyedén, pedig belülről vérzett a szívem. - Csak egy aprócska flört volt... már el is felejtettük az egészet!
  - Jobb is így. - bólogatott Iris. - Castiel nagy szélhámos... egyik szívet töri a másik után.
  - Ki töri a szíveket? - lépett mellém Kentin.
  - Ó, csak egy közös ismerősünk.
Megérkezett az osztályfőnökünk. Mi beözönlöttünk a termünkbe.
  - Boldog új évet, tanárnő! - rikkantott Jade, mikor leült a helyére.
  - Nektek is gyerekek! Hogy telt a szünetetek?
Az óra fele elment azzal, hogy élménybeszámolókat tartottunk a tanárnőnek. Aztán Shakespeare életéről tanultunk. Mikor végre kicsengettek, kivonultunk az aulába.
Alig álltam meg a csarnok közepén, láttam, hogy Dajan közelit felém és maga előtt tolta a tiltakozó Nathanielt. Előttem álltak meg.
  - Vivi, meghívhatunk egy pohár kólára? - kérdezte Dajan, Nathaniel meg zavartan egyik lábáról a másikra állt.
Haha! Sikerem van! Kólázni hívnak a srácok? Naná, hogy igent mondok, hisz most a büféasztalnál Cast eszik a haverokkal, ott, ahol előző szünetben én szórakoztam Gabriellel.
  - Persze, fiúk, boldogan igent mondok! - mosolyogtam és láttam, hogy Nath alig tudja levenni rólam a szemét. A büféhez sétáltam két újabb hódolómmal. Dajan sort állt az italokért, mi meg Nathaniellel megálltunk az asztal végében. A gyomrom görcsbe rándult, mert itt Castiel jól láthatott minket.
Összeszedtem magam és Nathanielhez fordultam.
  - Mesélj, Nath! Hogy telt a szüneted?
A fiú csak vállat vont. - Elég jól.
A fejemet csóváltam. Ezzel a visszahúzódott sráccal nem tudok mit kezdeni! Kicsit fel kell élénkítenem! Így Cast csak ki fog röhögni!
  - De szűkszavú vagy ma! A strandon egész más voltál... Ne görcsölj, Nath! Nem ismerek rád.
  - Én se rád. - mosolygott a szőke srác és láttam, hogy kezd felengedni. - Egy kissé megváltoztál a szünet alatt.
  - És jó, vagy rossz értelemben? - flörtöltem vele és feltűnően méregettem.
  - Rossz kislány lettél, de ez egyértelműen jó jellegű változás. Kegyetlenül nyílt és rámenős lettél.
Vidáman ránevettem.
  - Tudod, mi a rámenős?... Ez... - huncut mosollyal, hirtelen ötletből a vállára tettem a kezem, majd végig húztam a karján a mellkasán, az angol mintás kék pulóverén - A kék a te színed... nagyon jól áll. - mondtam miközben mélyen a szemébe néztem.
  - Lenyűgöző csaj vagy! - nevetett Nath és pajkosan megfricskázta az orrom. - Jól áll neked ez a kis bestia szerep.
  - Hű, ma már túl sokat dicsértek!
  - Pedig én még el sem kezdtem! - érkezett meg Dajan, három műanyag pohárral a kezében.
  - Nagyon kedves, kösz! - vettem el a poharamat, miközben a szemébe néztem és direkt megérintettem a kezét.
  - Nincs mit. - mosolygott a magas, hosszú hajú srác. - Egy ilyen tündérnek bármit!... És készültök már a nagy matek dolira?
  - Miféle nagy-doga? - kérdeztem kétségbe esve.
  - Most mondta első órán a sárkány, hogy jövő héten megint írunk. - magyarázta Dajan.
  - Picsába!... Nem hallottam... nem az óra kötött le. - vallottam be szemlesütve. - Szörnyű... Tök homályos nekem az anyag.
  - Ne búsulj, Vivi! Csak ülj le magolni! - biztatott Nath.
  - Könnyű azt mondani! Nekem nincs érzékem a matematikához!
  - Neked máshoz van érzéked! - nevetett Dajan huncutul.
  - Ó, mihez? - kérdeztem kacéran.
  - A fiúk felpezsdítéséhez, ugye Nathi?
  - Na, ezzel nem vitatkozom. Igaz! - kuncogott Nathaniel.
  - Olyan édesek vagytok! - mosolyogtam a srácokra. - Ugye, majd vigasztaltok, ha megkaptam a matek egyest?
  - Jaj, ne már! Egy karó még nem a világ! - legyintett Dajan.
  - De három már igen! Matekból szinte csak egyesem van! Meg fogok bukni!
  - Akkor nem, ha szert teszel egy jó matektanárra. Valaki segíthetne neked felzárkózni. - Dajan úgy nézett Nathra, mintha várna tőle valamit, de nem derült ki számomra mit akarnak, mert becsengettek.
Bevonultunk nyelvtan órára. Kim döbbenetére felültem a padunk tetejére, a két hódolóm megállt velem szemben. Beszélgettünk, míg nem jött az ofő, a lábamat lógatva bolondoztam a fiúkkal. Elértem, hogy délutánra elhívtak biliárdozni és boldogan igent mondtam.
Nyelvtan óra után osztályfőnöki, aztán fizika óránk volt, majd egy történelmet szenvedtünk végig a napot bezárólag. A terem előtt megvártam Dajanékat, de a fiúk sajnálkozva közölték, hogy le kell mondják a programot, kosár edzésük lesz, mert pénteken nagy meccset játszanak. Kárpótlásul megígérték, hogy hamarosan bepótoljuk a közös délutánt. A két fiú úgy búcsúzott el tőlem, hogy mindketten arcon csókolta egyszerre, Dajan jobbról, Nath balról. Ezt megint jól időzítették, mert Castiel pont akkor viharzott el mellettünk fél vállán a táskájával. Jó játékot kívántam nekik, aztán elbúcsúztam Violáéktól is. Már nem volt kedvem biliárdozni menni.
Zsebre dugott kézzel hazafelé sétáltam az út szélén. A járda túl jeges volt, ezért nem ott közlekedtem.
Valahogy túl hosszúnak tűnt most az út, vagy nagyon lassan mentem.
A zebránál olyan figyelmetlen voltam, hogy majdnem elgázolt egy fehér kocsi, de az utolsó pillanatban egy erős kéz visszarántott.
  - Vigyázz!!!!
  - Jaj, köszönöm! - hálásan fordultam a megmentőm felé, de ledöbbentem, mert Castiel szorította a kezem. - Castiel!!! Eressz el!
A felszólításomnak eleget tett, de gúnyosan nézett rám.
  - Hol hagytad az udvarlóidat?
  - Melyiket? Kent, Gabrielt, Dajant vagy Nathanielt? - kezdtem az idegesítő hadműveletemet.
  - Akármelyiket! Hogyhogy nem követnek hazáig?
  - Mi közöd? - kérdeztem, és lazán átsétáltam az úttesten, amikor elment a kocsisor, de Castiel követett, nagy léptekkel jött mellettem.
  - Szándékodban áll végig kísérni?
  - Igen. - vágta rá Cast szokásosan nyegle stílusában.
Ez sosem fog megváltozni. - gondoltam fanyarul. Gúnyosan felsóhajtottam.
  - Kénytelen leszek elviselni a társaságodat.
  - A suliban második óra után felhívott a bátyád. - váltott témát a vörös ördögöm. Hangjából sütött a düh. - Mi a frászt hazudtál össze-vissza neki? Mi az, hogy az asztal alá ittam magam szilveszterkor? Tony halálra röhögte magát! Bosszúból mondtad ezt?
  - Részben. - vallottam be, amikor befordultunk az utcánkba. - Csak csesztetni akartalak.
  - Tényleg? És mi van, ha én, csak úgy, a szívatás kedvéért kikotyogom a tesódnak, hogy milyen jó vagy az ágyban?
Szavai tőrdöfésként értek. Dühösen csaptam a vállára.
  - Azt nem teheted! Már csak azért sem, mert akkor elbeszélgetek Deborahval. - fenyegettem.
  - Ha megteszed, megöllek! - kaptam vissza a labdát. - Te nem olyan lány vagy, aki tönkre akarná tenni az életem.
  - De te, ugye tönkre tehetted az enyémet?! - kiáltottam rá dühösen és észre se vettem, hogy haragomban elárulom magam. - Neked fogalmad sincs róla, milyen hatással vagy rám, Castiel! Azt hittem, neked is olyan sokat jelentett az az éjszaka, mint nekem. De nem! Csak szórakozni akartál!
  - Azt elismerem, hogy jól éreztem magam veled.
Szavai nem hatottak meg, hisz nem érzelmektől beszélt, csak kellemes időtöltésről. Nagyon fájt a közönye.
  - Mindegy... majd túlteszem magam rajta, hogy neked ez csak egy éjszakára szólt.
  - Egy szenvedélyes éjszaka még nem örökre szóló ígéret.
Kegyetlen szavai nagyon fájtak, és már nem tudtam uralkodni az érzéseimen.
  - Csak egy kaland? - kérdeztem keserűen. - Csak ennyi voltam neked?
  - Mi más? Nekem barátnőm van! Őt szeretem. Jobb, ha ezt elfogadod!
  - Elfogattam. - nem bírtam tovább, könnyek szöktek a szemembe, ezért gyorsan hátat fordítottam neki, de rázúdítottam az összes haragomat. - Gyűlöllek, Castiel! És haragszom magamra, amiért lefeküdtem veled!... Nem érdemeltél meg! Mindig úgy képzeltem, hogy olyan fiúval fekszem le először... akit szeretek. - a hangom elcsuklott.
  - Mi? - hallottam Cast döbbent hangját a hátam mögött. - Csak nem azt akarod mondani, hogy még szű...
  - De igen! - vágtam a szavába. - És ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét, hogy ezt kihagyjam! Nem érdemelted meg az ártatlanságomat! Bár sose ismertelek volna meg!
  - Sa... sajnálom, hogy ilyen rondán bántam veled.
  - Nem kell a sajnálatod! Kihasználtál, és ezt sosem bocsátom meg! Szörnyen utállak!
Castiel elém lépett és elkapta a két kezem, az ujjaimat tanulmányozta.
  - Ezért vetted le a gyűrűt?
  - Igen. - néztem gőgösen a szemébe és elhúztam a kezem, hogy elengedjen. - Mert a hazugságaidat szimbolizálta! Úgy döntöttem, százszor jobbat érdemlek nálad!
  - Erről jut eszembe! Nem tetszik az új stílusod, cica! Magamutogató és közönséges lettél!
  - Tudod, Castiel, te vagy az egyetlen, akinek nem tetszik az új Vivi. - gyilkos tekintettel néztem a szemébe. - És ha tudni akarod, te tettél ilyenné! - dühösen ellöktem magam elől és futva tettem meg azt a néhány métert hazáig. Közben a könnyeimmel és a haragommal viaskodtam.
A szobámban sírdogáltam, amikor bejött hozzám Tony. Olyan jó volt kisírni magam a vállán és mindent elmondtam neki, kivéve azt, hogy aki padlóra küldött az a drága barátja.
*
Kicsit később Castiel már a Flört Caféban ült Deborahval. A lány vidáman mesélte, hogy zajlik az élet a sulijában, de Castiel nem tudott ráfigyelni. Ha Deb megcsókolta, csukott szeme előtt egy mágikus kék szempár jelent meg. Vivien....
Szavai és fájdalmas tekintete mély hatást tettek rá.
"Neked fogalmad sincs róla, milyen hatással vagy rám, Castiel!"
"Mindig úgy képzeltem, hogy olyan fiúval fekszem le először akit szeretek... " Tehát Vivien szereti!!!
Hirtelen mindent megértett. Vivien szerelmes, ezért viselkedik olyan különösen. Most pedig haragszik, mert összetörte a szívét. Csak azért kezd ki fűvel-fával, mert felejteni akar.
"Te tettél ilyenné!!" Úristen! Mit tett Vivienivel?