Élvezettel simultam hozzá, mert csodás érzés volt, hogy hozzá tartozok. Felfigyelhetett a mocorgásomra, mert sóhajtva még szorosabban ölelt. Megcsókolta a tarkóm, és határozottan éreztem, hogy az a bizonyos testrésze mereven és tettre készen a fenekemhez nyomódik.
- Jó reggelt! - szuszogtam kéjesen, mert már ennyitől is melegem lett, beindultak a hormonok a testemben.
Válaszul csak hozzápréseltem az altestem, és hagytam, hogy belém csusszanjon.
Így történt, hogy szexszel kezdtük a napot, s kapkodva, de annál boldogabban indultunk később a suliba.
A gimiben elég eseménytelenül telt a nap, túl voltunk a félévi vizsgákon, laza óráink voltak, és szünetekben sem voltak balhék, pletykák, szóval semmi extrém. Még a rajongó csajok is visszafogták magukat, így elég sűrűn lógtunk egymáson Castiellel. Kaptam egy SMS-t Zack-től, amiben közölte, hogy ma szabadnapos, így otthon lesz a lányával, nem kell átmennem náluk. Szerettem Sissy-t, de nem bántam, hogy nyertem egy szabad délutánt. Hatodik órán - földrajzon - Castiellel ültem, egymás kezét szorongattuk, amikor rezegni kezdett a telefonja. Előhalászta a farzsebéből, hogy megnézze, ki küldte az üzenetet. Őt figyeltem, s meglepett, hogy felcsillan a szeme. Vajon ki küld neki rajtam kívül olyan üzit, amitől csillog a szeme?
Kérdőn néztem rá, de nem mertem faggatni.
- Meg vagyunk mentve. - közölte laza, huncut mosollyal az arcán. - Anyám írt. Üzleti útra ment, miénk a ház.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Szóval a jókedvét nem más okozta, hanem az, hogy üres lesz a házuk, nekünk! De aztán eszembe jutott, hogy mégse leszünk kettesben, ha a SAB nála próbál.
- Ez remek, zavartalanul próbálhattok. - biztattam kényszerű mosollyal.
Castiel hátra simította vörös haját, aztán a homlokát ráncolta, és még erősebben szorította a kezem.
- Nem mondtam neked, hogy ma nincs csapatpróba? Evának és Alexynek is családi programja van, ezért úgy döntöttünk, ma mindenki otthon gyakorol magában, amennyit csak tud.
- Tényleg? - kérdeztem meglepetten. Alig akartam felfogni, hogy ez azt jelenti, nyertünk még egy közös délutánt magunknak!
- Bizony! Retro, kétezres évi zenéket kell gyakorolnunk, és nekem égető szűkségem van egy múzsára! - vigyorgott Castiel ellenállhatatlanul, majd csókot nyomott a kézfejemre.
Arra rebbentünk szét, hogy a földrajz tanár ott áll mellettünk torkát köszörülve, így el kellett engedni egymást.
Castielék háza tényleg üres volt. Lepakoltunk a konyhában, megkávéztunk, majd ettünk is kicsit. Anyukája előző nap csirkesalátát csinált, azt melegítettük fel és estünk neki.
Evés után átöltöztem kényelmesebb viseletbe. Rózsaszín cicanaciba és fekete, majdnem térdig érő laza pulcsiba bújtam. Addig Castiel elhelyezkedett a nappali kis szőnyegére, ölében a gitárral. A kis üvegasztalra pakolta a megvásárolt chipseket és kekszeket, valamint az innivalót, hogy kéznél legyenek. Fekete farmerben és piros pólóban ült a szőnyeg közepén és már gyakorolt. Amikor észrevette, hogy ott vagyok, küldött nekem egy félmosolyt, és csak a fejével intette, hogy üljek le vele szemben. Szívesen megtettem, s elragadtatva néztem, hogy arcába hulló hajjal játszik. Először nem volt ismerős, amibe belekezdett, de aztán felismertem Andy Black és Juliet Simms dalát, a When We Were Young Covert-t.
- Énekelsz velem? - kérdezte vidáman.
- Nem! Nem köszi! Szörnyű hangom van! Kicsit se lennék jobb, mint Juliet! - borzadtam el.
- Na látod ebben igazad van! Rémes hangja van annak a nőnek, úgyhogy nem leszel rosszabb. - nevetett Cast.
- Én csak jobb vagyok, nem akarok rajtad felkapaszkodni! - incselkedtem.
Csak csókot küldött, aztán belekezdett Andy szövegébe. Andy Black & Juliet Simms - When We Were Young Cover
Olyan könyörgően és szépen nézett rám, hogy amikor odaért a dallal, tényleg bevállaltam Juliet szövegét, de megfogadtam, hogy először és utoljára éneklek vele. Neki persze csodás hangja volt, kísértetiesen olyan volt, mint az Andyé, én meg persze hamis voltam, és még a saját fülemet is bántotta, de a szöveg, és hogy együtt zenélünk, mégis jó volt.
- Imádlak, és köszönöm, hogy bevállaltad. - mosolygott rám, és a gitár fölött áthajolva addig nyújtózott, míg meg nem tudott csókolni. Hát mit mondjak, ez a csók megérte a szenvedős, nyögve-nyelős kornyikálást.
- De ez nem retro szám volt, ez viszonylag új dal. - mondtam neki, mikor visszaült az előző pozícióba és megint cél nélkül pengetett.
- Itt jössz te a képbe, életem. Halljam, miket hallgattál régen? Te kéred a dalokat, én meg eléneklem!
Az ötlet nagyon tetszett. Biztos voltam benne, hogy régi kedvenceimet az ő szájából hallani isteni lesz! Máris lázasan törtem a fejem.
- Mindegy milyen stílusú dal lesz?
- Tök mindegy. - vágta rá lazán és büszke mosoly jelent meg az arcán. - Mindent el tudok már játszani!
- Eláruljam kik voltak a kedvenceim? Mert volt egy banda, akikért nagyon oda voltam, és szerelmes voltam az énekesükbe. - kaptam ihletet, és már alig vártam, hogy mit fog szólni a választásomhoz.
- Na, csupa fül vagyok!
- A Jones Brothers! - kiabáltam ujjongva.
Castiel arca eltorzult. Rögtön láttam rajta, hogy kiakadt, csak azt nem tudtam, hogy a fiúk zenéjével volt-e baja, vagy az a tény sújtotta le, hogy szerelmes voltam Jo Jonasba.
- Komolyan kínozni akarsz? - állt le a pengetéssel szívszerelmem és elborzadva nézett rám.
- Nem én! - vágtam rá komolyan, de majdnem vigyorgó képpel. - A Hold on-ban például olyan szép volt a Jo, hogy majd bepisiltem érte!
- Ezért este még számolunk, de egye feje, legyen Jonas! - fenyegetett meg Castiel. - Mert az a dal, nem is olyan vészes...
És elénekelte. A szám rock-os volt, tele energiával, és bár Castiel hangjával teljesen más volt a dal, mégis lenyűgözött. Tényleg mindent el tud énekelni, és elő tud adni.
A következő számnál megkíméltem, Nickelblack-et választottam, s máris belekezdett egy régi, érzelmes balladába a bandától. Amikor következőnek kérdőn nézett rám, kapásból rávágtam egy másik régi kedvencem.
- Britney Spears!
Castiel megint kiakadt, kinyújtotta a kezeit a nyakam felé, mint aki meg akar fojtani.
- Direkt szopatsz? Tényleg énekeljek neked Britney-t?
- Te kérted, hogy soroljam a régi kedvenceimet! - pislogtam ártatlanul.
- Komolyan te leszel a halálom! - biggyesztette le az ajkát viccesen Cast, de aztán felcsillant a szürke szeme, és belekezdett a Criminal-ba.
- Igazából ezt neked kéne rólam énekelni. - vigyorgott, aztán elkezdte Britney sorait, a rossz fiúról, akitől él-hal. Imádtam ezt a számot, de az ő szájából hallani még szuperebb volt, mint gondoltam.
Következőnek nem kellett választanom, magától kezdte el énekelni a Jones tesóktól a Hey Baby-t. Ez a zene is nagy kedvencem volt anno, így tényleg majdnem bepisiltem a gyönyörűségtől.
Következőnek Backstreet Boys-t kértem, ő meg a szemét forgatta, olyan "Úr Isten" tekintettel nézett rám, de azért hűségesen belekezdett az As Long As You Love Me című dalba. Klasszisokkal jobb volt, mint az eredeti dal, szinte csorgattam a nyálam, mert édesen nézett éneklés közben, és kisfiúsan, rajongva mosolygott. Utána Adam Lambertet kértem, s persze jó érzékkel megtalálta a kedvenc dalom, a Never Close Our Eyes-t. Miután még Ed Sheeran-t és Avicii számot kértem, Castiel tartott egy kis pihenőt. Narancslét ivott, majd visszavette az ölébe a gitárt. Megint kérdőn nézett rám:
- Szívem, te nem hallgattál normális zenéket? Olyat, mint a BVB, Imagen Dragons, Muse, vagy Metalica, esetleg ütősebb rockot?
- Ó, dehogynem! Néha! - nevettem vidáman.
- Abban mi a poén, ha olyan számokat énekelsz nekem, amiket untig ismersz? - kérdeztem ártatlanul, de aztán huncut vigyorral a mellkasára tettem a két kezem és simogatni kezdtem.
- Ó, te rafinált nőszemély! - Cast lehajolt, és megharapdálta a fülem.
Bár játékból cselekedett, egyből bizseregni kezdett az egész belsőm. Nagyon is tisztában voltam a közelségével. Mint mindig, most is izgató hatással volt rám.
Forró csókot vártam, de őrült kedvesem meglepett, ugyanis a Hello Beautiful-t kezdte sugdosni, énekelni a fülembe, ami megint a Jonas tesók dala volt. A hideg kirázott, de persze a gyönyörűségtől.
- Te, Castiel... - szólaltam meg, amikor a dal után csak megkaptam az áhított édes csókot és levegőhöz jutottam. A nyaka köré fontam a karom, s imádattal néztem ragyogó szürke szemébe. - Az jutott eszembe, hogy ahhoz képest, hogy fikázod a tesókat, egész sok számukat tudod kívülről! - az arcához értem, jobbra-balra forgattam kicsit a fejét, hogy jobban meg tudjam nézni, aztán elkaptam egy tűzvörös hajtincsét. - Nem lehet, hogy Jo Jonas volt a példaképed? A hajad hasonló hosszú, ha kicsit kivasalnád és a szemedbe húznád... és feketére festenéd, tökre olyan lennél, mint ő!
- Aljas rágalom! - hunyorgott Castiel, és ezúttal az orrom harapta meg. - Azt elismerem, hogy volt egy pár rockosabb száma a bandának, amit mondhatni kedveltem, de hogy arra a nyikhajra akarnék hasonlítani? Bolond vagy, ha azt hiszed! Vésd az agyadba, hogy kőkemény rocker vagyok!
- Csakugyan kőkemény! - nevettem, amikor felhúztam a térdem, és kitülekedő testrészéhez nyomtam.
- Várj csak, te kis boszorkány! Ezért megkapod a magadét!
Őrült módjára csókolni kezdett, a szájába nyögtem, élvezettel hozzábújtam, és hagytam, hogy eluralkodjon rajtunk a szenvedély. Egyre hevesebbek lettünk, már azon ügyködtem, hogy lerángassam róla a pólót, amikor csengettek. Nehéz volt visszatérni a mámorból a valóságba.
- Az istenit! - nyögte Castiel, de még mindig rajtam feküdt, homlokát az enyémhez nyomta. - Bárki is az, kinyírom! Mi a faszért zavarnak?
- Nyisd ki, rázd le, aztán itt folytatjuk... - kértem én is hasonló lelki állapotban. Minden vágyam ő volt. Rossz volt, hogy valaki a legrosszabbkor jött. De a csengő megint megszólalt, így jól nevelt kislány módjára felültem, megigazítottam szétzilált ruhám és hajam.
Castiel nagyokat sóhajtott, hogy lenyugtassa magát, majd elindult az ajtóhoz.
- Tuti Lysander lesz! Fogadok, hogy megint összekapott Ninával, mi meg hallgathatjuk a nyivákolását.
- Nem baj, engedd be! - legyintettem.
Castiel kitárta az ajtót, de nem a haverja volt az érkező, hanem egy számomra ismeretlen hosszú, barna hajú, és barna szemű lány.
A csaj rögtön visítva a pasim nyakába ugrott és össze-vissza csókolgatta. Sokkot kaptam, ahogy Castiel is, aki rezzenéstelen arccal tűrte a rajongási áradatot.
- Szia, Castiel! Emlékszel rám? Betty Berger vagyok! Láttalak a múltkor zenélni a sulinkban. Isteni hangod van, és még mindig eszméletlenül dögös vagy! - hadarta a piros kiskabátos és szűk farmeres csaj. - Nina adta meg a címed, és azt is mondta, hogy már nem jársz a rusnya Deborahval… Úgy örülök ennek, Castiel! Te vagy életem szerelme! Emlékszel, hogy néhányszor randiztunk még régen? Szeretnék összejönni veled! Ugye, most már szabad az út?
Castiel lefejtette magáról a csaj kezét, zavartan ácsorgott az ajtóban, a hajába túrt, majd végig mérte a lányt. Láttam rajta, hogy ideges, de felismerte a szófosásos nőszemélyt.
- Ó, persze, emlékszem rád, Betty. - nyögte ki nagy nehezen. - Az a helyzet, hogy megint rosszkor jöttél, kislány. Az igaz, hogy nem vagyok már Debby-vel, de nagyon komoly kapcsolatom van. Megtaláltam életem szerelmét, akinek az összes dalt éneklem, és akit feleségül fogok venni. Vivien, gyere csak egy kicsit! - felém intett.
Zsibbadt végtagokkal és aggyal, de ösztönösen felpattantam a földről, és mellé sétáltam. Szavai megnyugtattak, de még mindig utáltam a csajt, csak azért, mert belezsongott a pasimba.
Amikor mellé léptem Castiel ösztönösen, de büszkén az oldalához ölelt.
- Betty, ő az én Vivim, életem értelme.
A bemutatás közben a lány kritikusan végig mért, majd lassan lehervadt a bizakodó mosoly az arcáról, szinte elsápadt.
- Ó, hát persze... Hogy is gondolhattam, hogy egy ilyen félisten magában van. - a lány szinte csak az orra alatt pusmogott, de aztán megint reménykedve nézett a páromra. - Na, mindegy... ez van. De ha megunod ezt a csajt, nyugodtan gyere hozzám! - Bettynek volt képe Castiel kezébe nyomni egy papírfecnit a telefonszámával, majd menekülőre fogta. - Akkor viszlát... és én várni fogok rád!
- Nem kéne! - kiáltott még utána Castiel, mielőtt becsapta mögötte az ajtót.
Bénult fejjel léptem a kanapéhoz és lerogytam rá. Szinte alig láttam. Agyamat eltompította a sokk.
Vajon hány ilyen lány fog még felbukkanni az életünkben? És vajon hány csaj akar minket szétválasztani? Bármi is volt Castiel és Betty között, fájt, még akkor is, ha a múltban történt. Az előbbi gondatlan percek elillantak, előjöttek a kételyek. Csak arra tudtam gondolni, hogy egyszer, valaki valahogy közénk áll, és elveszi tőlem Castielt. Túl szép vele, hogy igaz legyen, és megtanulhattam volna, hogy ami szép és jó, az sosem tart örökké.
Arra eszméltem fel, hogy Castiel leül elém a földre, és a két lábamra teszi a kezét.
- Vivieni... drágám, mondj valamit! A frászt hozod rám!
Ránéztem. Szeméből sütött az aggodalom és a feldúltság.
- Előttem, vagy mellettem kavartál ezzel a csajjal? - szegeztem neki a kérdést fagyosan.
- Mi? Jaj, Istenem, nem! - tiltakozott Cast. - Nem hallottad, hogy Debby-t emlegette? Még jóval előtted találkoztam néhányszor Bettyvel, amikor ráuntam Deboráhra, de te még a színen se voltál. - magyarázta a srác nyugodtan. - Nem is randiztunk. Csak amikor Lysanderrel a Flörtben lógtunk, néha hozzánk csapódott ez a csaj, meg a barátnői. Tudtam, hogy oda van értem, de sosem bátorítottam, főleg azután nem, hogy berobbantál az életembe.
Nem szóltam, csak némán elnéztem a válla fölött. Láttam a földön a cetli maradványait, biztos széttépte amikor nem figyeltem. Mondjuk ennek örültem. Castiel megint győzködni kezdett, közben a keze a két térdem felett simogatott.
- Nem hallottad, mit mondtam neki? Te vagy életem szerelme...
- Akit feleségül fogsz venni... - fejeztem be a mondatot gépiesen, de csak a fejemet csóváltam. - Szép lerázós szöveg!
- Ne tegyél a sírba! - Castiel fél kézzel a hajába túrt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ez a mozdulat azt jelenti, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Ma már nem először láttam. - Komolyan gondoltam! Lehet, hogy nem most és nem jövőre, de egyszer tényleg feleségül veszlek, nem tudom elképzelni az életem nélküled! Tudod, hogy szeretlek... mindig csak téged! És ha azt hiszed, hagyom, hogy egy boszorkány elrontsa a kapcsolatunkat és a mai szép délutánunkat, nagyon tévedsz!
- Az előbb még engem neveztél boszorkánynak. - jegyeztem meg gyenge mosollyal a szám sarkában. Kezdtem hinni neki, hisz a szeme őszintén ragyogott, és amit mondott a lánynak, az nem lehetett csak reklámfogás.
- Az más! - Cast egy hirtelen mozdulattal lerántott a kanapéról, így az ölében kötöttem ki, a mellkasához szorultam a bútor és közé, lábam a háta mögé csusszant, s ezt kihasználva köré is fontam. Hinni akartam neki, mert nincs más esélyünk. Ő meg pajkosan nézett a szemembe, és megcsiklandozta az oldalam. - Te az én imádni való kis boszim vagy, az meg egy gonosz fúria volt! Elhiheted, hogy legszívesebben kitekertem volna a nyakát, amiért be akart nekünk kavarni, és Ninát is megcsapnám, amiért rám uszította.
- Szeretlek, te indulatos, romantikus lelkű vadbarom! - vallottam be hirtelen, mert békülni akartam.
Castiel a nyakamba nevetett.
- Te aztán tudsz egyszerre sértegetni és dicsérni! Nem vagy semmi, szépségem! - nevetett szívből Castiel. - De ezért imádlak, Vivieni!
Végre éreztem, hogy az előbbi fagyos hangulatot felváltja a szokásos, mámorító rózsaszín köd.
Bár minden helyre állt közöttünk, azért maradt még bennem egy tüske, és úgy éreztem, muszáj megosztanom vele.
- Tényleg szeretlek, Castiel - beszéd közben lángvörös haját simogattam - néha már úgy érzem túlságosan is, és ezért vagyok piszok féltékeny! Féltékeny vagyok a múltbéli csajokra, a rajongó kis libákra, és mindenkire, aki csak a közeledbe megy, vagy csak másképp néz rád! És utálom magam ezért, mert borzasztó ez a túlzott ragaszkodás, de nem tudok ellene tenni! Mindig attól rettegek, hogy egyszer jön egy nálam szebb, jobb, különlegesebb, aki elvesz tőlem, és akkor vége mindennek!
- Ne butáskodj, kicsim, ilyesmi nem történhet meg! - Castiel megsimogatta az arcom, majd a vállam köré fonta a karját. - Tudom, hogy féltékeny vagy, én is így érzek, ha valaki a közeledbe megy, de ez normális. És örülök, hogy beszélünk erről, mert csak így tudjuk megoldani a problémákat. Nem vagy attól gyenge, mert bevallod a félelmeidet. Sőt, csodállak, hogy beszélni mersz róluk! Tudom, hogy a népszerűségem még sok galibát okozhat, de sose felejtsd el, hogy te vagy az, aki reggel az első, és este az utolsó gondolatom! Ha majd a világ tetején állok egy óriási színpadon, akkor is neked, és rólad fogok énekelni, mert te vagy az életem értelme! Remélem most már elhiszed, mert kis milliószor mondtam! - a végén pajkos mosoly jelent meg gyönyörű arcán, amibe csak még jobban belehabarodtam.
- Talán tettekkel is bebizonyíthatnád... - súgtam csábítóan, s felvisítottam, amikor hátra dőlt és magára húzott.
Nyolc körül vonultunk fel a szobájába, természetes volt, hogy nála alszom. Megengedtem, hogy előre menjen fürödni, én addig leszaladtam rendet rakni a konyhába. Igaz, csak három tányér és két pohár volt a mosogatóban, de nem akartam, hogy azt gondolja az anyukája, hogy rendetlenek vagyunk. Mosogatás után felmentem, kapcsolgattam a tévét, valami filmet, vagy vetélkedőt kerestem, amivel agyonüthettem az időt, míg Castielre várok. Az egyik zenecsatornán retro zenéket adtak, s ha már ebben a hangulatban telt a napunk, nosztalgiázni akartam megint. Míg ment a zene leágyaltam. Amikor felcsendült Duffy-tól a Mercy, beindult a lábamban a bugi, csípőmet tekergetve, tánclépésekkel felturbóztam az ágyalást, aztán a kispárnával marháskodva erotikus táncot lejtettem. Jó érzés volt kiereszteni a gőzt. Alig kezdődött el a dal, ösztönösen megéreztem, hogy nem vagyok egyedül. Persze mindig éreztem a rezgést, ha Castiel a közelben van. Még mindig táncolva, csípőmet tekergetve megfordultam, s tényleg ott állt az ajtóban, és éhes, mohó tekintettel figyelt.
- Ejha! ... Sztriptízelni készülsz nekem, vagy ez valami magán szám?
Úgy nézett rám, hogy attól felforrósodott a testem. Gondoltam, miért ne legyek bátor, és adjam meg, amit kér. Egyszer élünk, még úgyse vetkőztem senki előtt erotikus táncot bemutatva. Miatta bevállaltam. A szöveget tátogva ringatni kezdtem a testem, majd a mellemet simogatva lehúztam magamról a felsőt. Castiel közben elragadtatva közelebb jött, de én csak leintettem, az ágy szélére nyomtam, combjába kapaszkodva a földig kevertem, hagytam, hogy a fülledt zene és hangulat magával ragadjon. Duffy-Mercy
Sosem szerettem szerepelni, de most, hogy neki táncoltam, és minden mozdulatomat sóhajtozva, imádattal figyelte, nagyon merész lettem. Dögösnek és ellenállhatatlannak éreztem magam, és ezt bele is adtam a táncomba. Amikor már csak bugyiban és melltartóban parádéztam, merészen az ölébe másztam, az orra előtt akartam megszabadulni a melltartótól, de esélyem se volt rá, vasmarokkal átkarolt, az ágyra tepert, zihálva mászott felém.
- Hé! Szerintem ilyet nem lehet csinálni a sztriptíztáncosnőkkel! - háborogtam, de valójában rohadtul élveztem, hogy édes súlya az ágyneműbe présel, forró, kemény teste pedig nekem feszül.
- Nem érdekel! Te az én táncosnőm vagy, és jogomban áll.... - azzal sikerült elhallgattatnom, hogy a kezem becsúsztattam a nadrágjába.
- Áll, áll bizony! - kuncogtam szemérmetlenül, amikor rámarkoltam a férfiasságára. Iszonyú kívánatosnak éreztem magam attól, hogy ilyen könnyen felizgult a magánszámom miatt.
- Te szemérmetlen kis céda, el se hiszed mennyire imádlak ilyenkor!?! Miért is kellene más, amikor veled minden nap gyönyörűség, a szó minden értelmében!
Tettekkel bizonyította szavait, s a harmadik orgazmus után kezdtem hinni neki...
