Mikor kiértünk az utcára, meglepődve vettük észre a tömeget. Még tartott a tűzijáték.
Megálltunk az emberáradatban, és áhítattal néztük az égen pompázó színes csillagokat. Castiel a hátamnál állt, úgy ölelte a derekamat. Tekintetemet felfelé szegezve döntöttem a fejem a nyakához. Minden egyes hangosabb pukkanás alkalmával ijedten összerezzentem, Castiel meg nevetgélt a fülembe. Miután kilőtték az utolsó rakétás is, a tömeg feloszlott.
- Akkor... megyünk? - kérdezte, amikor kettesben maradtunk.
Már annyira vágytam a fiú testére, ölelésére, szeretetére, hogy vágytól fátyolos hangon csak egy "igent" tudtam kipréselni magamból. Szerettem, így nem tiltakoztam.
Castiel a kezét nyújtotta, és gondolkodás nélkül elfogadtam.
Lassan sétáltunk a kihalt utcán. A Goldtól egy saroknyira egy ruhabutik előtt Cast megállt és magához ölelt. Lehajtotta a fejét, szája óvatosan az enyémre tapadt. A testemen megint jóleső remegés futott végig. Teljesen elgyengültem. Önkéntelenül felsóhajtottam, kezem bátortalanul elindult szétnyitott kabátja alatt, végig a mellkasán. Testem minden porcikájával kívántam őt.
* Castiel alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ne rántsa le a lányról a kabátot. Ellenállhatatlan vágy emésztette, hogy meghódítsa Vivien száját, birtokba vegye a testét, felkorbácsolja a szenvedélyét. Egyre csak csókolta tovább, lágyan, csábítóan, átengedve neki a kezdeményezést. *
Nagy nehezen befejeztem a csókot, lehajtottam a fejem, de ekkor a homlokom becézgette az ajkával, s ez a gyengédség mélyen meghatott.
- Castiel... ne itt az utcán! - suttogtam valószínűleg elpirulva.
- Igazad van, drágám! - csókolta meg a számat, aztán elindult és húzott maga után.
Néhány perc múlva azt vettem észre, hogy számomra ismeretlen környéken sétálgatunk. Egymás után pakolgattam a lábaim, de úgy éreztem, imbolyog alattam a föld. Jaj, az a sok pia!
Tovább akartam menni, de Castiel berántott egy három emeletes ház kapualjába.
- Megérkeztünk! - közölte. Kinyitotta a vasajtót, aztán bevezetett egy hosszú folyosóra. Sötét volt, csak a hármas számot láttam világítani az ajtón. Cast kulcsot vett elő, és beengedett a lakásba.
- Castiel... kié ez a lakás? - kérdeztem csodálkozva, amikor beléptünk a sötét szobába.
- A Lysanderé. Tavaly kapta apucitól. A barátom ide szokott menekülni, ha elege van a családból, meg itt szokott bulizgatni.
Cast felkattintotta az ágy melletti éjjeli lámpát. Kábultan nézem szét a fiús berendezésű szobában, de csak a hatalmas franciaágyon akadt meg a szemem. Jaj, nekem, mibe mentem bele...
Már magam se voltam biztos benne, hogy itt akarok lenni. Bizonytalanul álltam a szoba közepén.
Castiel mögém lépett és lehúzta rólam a kabátot.
- Most már nincs más, csak te meg én.
Ez volt az, amitől megijedtem. Nem tudtam, mikor is vette le magáról Cast a kabátot, meg a pólóját, de már félmeztelenül állt előttem. Túl gyorsan történt minden. Megbűvölten néztem a kisportolt felsőtestet, de képtelen voltam megmozdulni, lábaim nem engedelmeskedtek. Castiel lépett elém.
- Szeretném látni a testedet! - suttogta halkan és lehúzta rólam a felsőmet. Már csak a pánt nélküli fekete melltartó takarta el a melleimet. Elkapta a derekamat és forrón szájon csókolt. Csókjában nyoma sem volt az utcai gyengédségből. Vad, fékezhetetlen vágyakozással ölelt és csókolt, én meg elengedtem magam. Annyira szerettem ezt a fiút és ebben a pillanatban csak az enyém volt.
Castiel szája bejárta a nyakam, vállam, fülcimpámat, arcomat és ettől bizsergett mindenem, ahol csak hozzám ért.
- Ó, Castiel... - sóhajtottam elalélva.
- Mutasd meg mennyire kívánsz, édesem! - suttogta, miközben kikapcsolta a nadrágom övét.
Kábultan, viharosan öleltem magamhoz.
- Tényleg engem akarsz?
- Hát persze! Kellesz nekem, Vivien! - keze bebarangolta a hátam és a fenekem. - Gyerünk, Vivieni, csak bátran érints meg! Mutasd meg, hogy te is kívánsz... Annyira vágyom rád!
Nem tudtam, és nem is akartam ellenállni neki. Legyőzött a testemben tomboló vágy és félszegen simogatni kezdtem a mellkasát.
A tekintetünk közben összefonódott, az izgalomtól a lélegzetem is elakadt. Tudtam, hogy örömöt kell szereznem neki, és nem okozhatok csalódást.
Egyre szenvedélyesebb csókok közepette az ágyon kötöttünk ki.
- Mutasd meg mire vágysz, kedvesem! - súgta Cast, miközben teste egész súlyával az ágyra nyomott.
- Rád... - leheltem, miközben a füléhez hajoltam, és csókokkal halmoztam el, ahol csak értem. A szenvedély elvette az eszem. - Csak rád!
- Helyes. - mosolygott Castiel.
Remegő ujjakkal gomboltam ki a nadrágját és vártam, hogy megszabaduljon a feleslegessé vált ruhadarabtól. Kéjesen felnyögtem, amikor szájával a mellem kezdte cirógatni. Úgy éreztem belepusztulok, ha ezt tovább folytatja....
* írói megjegyzés: mivel sok kiskorú olvasóm van, nem folytatom tovább a forró pillanatok ecsetelését. Mindenkinek a fantáziájára bízom a folytatást. Megértéseteket köszönöm! Talán máskor részletezem 😉 *
Sokáig becéztük egymás testét önfeledten, és csak egymással törődtünk. Volt egy pont, amikor fájdalmat okozott, de a gyengédség és szenvedély hamar feledtette ezt velem.
Hajnal négy körül Castiel mellkasán ébredtem. Egyenletesen szuszogott, vagyis még aludt. Nem tudom, mikor került ránk a takaró, de nyakig magamra húztam, mert fázni kezdtem. Különös zsibbadás uralkodott a rajtam, és olyan testrészeim sajogtak, amiknek a létezéséről eddig nem is tudtam. Cast felkelt a mocorgásomra.
Kinyitotta a szemét, és úgy nézett rám, mintha először nem tudná ki vagyok, aztán elmosolyodott.
- Szia, szépségem... Köszönöm a fantasztikus éjszakát... remek voltál!
Mi? Megköszöni, mint egy szolgáltatást? Hogy lehet ilyen érzéketlen? Szívembe hasított a fájdalom.
Nyugalmat erőltettem magamra, és reménykedve fordultam felé.
- És most mi lesz?... Úgy értem, ezek után...
- Mi lenne? - vágott a szavamba. Felkönyökölt és kezével megtámasztotta a fejét. - Lefeküdtünk, de ennyi volt.
Kijelentésétől sokkot kaptam. Éreztem, hogy a szívem apró darabokra hullik. Egyszerre voltam dühös és csalódott.
- Mi? Csak ennyit akartál? Azt hittem, ezek után...
Castiel könyörtelenül nevetett rajtam.
- Miféle folytatást vársz? Ne légy naiv! Attól még, hogy szexeltünk egy jót, ne reménykedj semmiféle folytatásban!
Szememet elfutották a könnyek. Elborzadva ültem fel, és magammal húztam a takarót.
- De.… de.… hogy lehetsz ilyen?
Úgy éreztem, összedőlt a világ. Castiel porig alázott. Csak a testem kellett neki. Biztos erre ment ki a játék elejétől fogva, én hülye meg bedőltem neki! A gyomrom összerándult a fájó keserűségtől, amely aztán az egész testemet átjárta. Legszívesebben meghaltam volna.
Kapkodva kerestem meg a ruhám és gyorsan felöltöztem, de közben kibuktak belőlem a csalódottság könnyei.
Hogy képzelhettem azt, hogy Castiel valamit is komolyan akar tőlem? Mit is vártam ettől az arrogáns disznótól? Hogy is gondolhattam, hogy ezután az éjszaka után egy pár leszünk? Castiel nem az a fajta fickó, aki könnyen szerelembe esik! Csak meg akart kapni... és sikerült neki!
Közben már a kabátom is magamra kaptam és az ajtó felé tartottam, amikor Castiel egy szál fekete boxerben utánam ugrott, és elkapta a csuklóm.
- Felejts el a történteket, édes! Nehogy szétkürtöld, hogy ágyba bújtunk! Ha Deborah bárkitől is megtudja, nagyon megbánod! - fenyegetett meg Cast haragtól villogó szemekkel.
Hevesen elrántottam a kezem. Nagyon mérges lettem, de nem akartam kimutatni a fájdalmam.
- Efelől megnyugodhatsz! Elsüllyednék szégyenemben, ha bárki is megtudná, hogy hülye fejjel bedőltem neked... és tudod mit? - én is meg akartam bántani, így csípősen hozzátettem. - Sajnálom Deboraht, hogy egy ilyen rohadt alakba szerelmes! Te nem érdemled meg a szeretetét.
Menni készültem, de Castiel befogta az ajtót, hogy maradásra kényszerítsen.
- Na!... Eressz ki! - kiabáltam, de hiába rángattam a kilincset. - Az éltbe ne gyere többet a közelembe!!!
- Különben, mi lesz? - Cast testével az ajtóhoz szorított. Ettől rögtön megijedtem. És nem csak a váratlan érintés miatt, hanem attól is, hogy még mindig éreztem a forróságot vibrálni közöttünk. Hogy érezhetem ezt, amikor ilyen csúnyán beszélt velem és a sárba tiport?
Nagyot nyeltem és megpróbáltam úrrá lenni az érzéseimen.
- Különben elmondom Capucine-nak, hogy kivel és mivel töltötte a barátnője pasija a szilveszter éjszakát! - köptem ki ingerülten.
És ez hatott. Castiel döbbenten elengedett.
- Szóval tudod, hogy Deborah Capucine barátnője?!
- Sőt... magát Deboraht is ismerem! - közöltem kegyetlenül. - Igazán jóban vagyok vele. És ha még egyszer a közelembe jössz, elmondom neki, milyen rossz fiú a barátja!
- Meg ne merd tenni! - fenyegetett meg Castiel.
- Ó, de megteszem... kitálalok neki, ha megint hozzám érsz!
- Ne játszd meg magad, aranyom! Tudom, hogy neked is jó volt... ezt nem tagadhatod!
Kicsit megszeppentem a témától.
- Nos... igen. De ez nem jelenti azt, hogy az ágyadba bújok, ha csak csettintesz!
- Nem is rossz ötlet! - nevetett Cast, és továbbra is az ajtót támasztotta fél karjával.
- Erről ne is álmodj! - vágtam rá dühösen. - Ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt! Egyszer levettél a lábamról, de soha többet! Gyűlöllek, amiért így bánsz velem! Soha az életben nem akarlak látni... Semmivel sem vagy több, az önimádó seggfejeknél, akik mindent elkövetnek, hogy megkapjanak egy lányt! Utállak!
- Mégis megkaptam, amit akartam - téged! - méregetett öntelt vigyorral az arcán Castiel.
Úgy bántottak a szavai, mintha pofon vágott volna.
- Undorító vagy!
- Figyelj, szívi, kettőn áll a vásár. - lazán megérintette az arcom, de hevesen elrántottam a fejem. - Nem kényszerítettelek semmire. A te döntésed volt... Megtörtént és kész. Felejtsük el!
- Rendben, de akkor eressz el! Haza akarok menni! - kértem könyörgő szemekkel.
Castiel elengedte az ajtót, de mielőtt kiléptem volna rajta, minden erőmet beleadva lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Boldog új évet, te szemét! - néztem rá fájdalmasan, aztán elrohantam.
* Castiel úgy érezte megérdemelte az ütést. Valami furcsa fájdalmat érzett a szíve tájékán. Egy jó párszor eljátszotta már ezt, klubokban felszedett csajokkal, de sosem érzett ilyen lehangoltságot utána. Nyomorultul érezte magát, amiért ekkora fájdalmat okozott Viviennek. *
Csak futottam és futottam. A magassarkú csizmám hangosan kopogott a hajnali csöndben, a könnyeim a földre potyogtak. Hiába menekültem, a szégyenérzet és a fájdalom végig kísért. Szidtam Castielt és szidtam magamat is, amiért hagytam, hogy szép szavakkal, édes csókokkal és az itallal levegyen a lábamról. Megérdemlem a szenvedést, amiért ilyen ostoba voltam! Hogy hihettem, hogy Castiel belém szeretett?
Egy félóra múlva már az ágyamban voltam, de képtelen voltam aludni. Nyomorúságosan összekucorodva pityeregtem. Egyfolytában ömlöttek a könnyeim, arcomon végig gördültek a sós vízcseppek. Zokogás rázta az egész testemet, amíg a kimerültségtől el nem aludtam.
Január elsején dél körül ébredtem, és még mindig cefetül éreztem magam. Testileg és lelkileg is teljesen összetörtem. Nyúzottan magamra húztam egy nadrágot és egy bő, szürke pulcsit. Lementem a földszintre, bekapcsoltam a tévét, és fejemet a kanapé karfájára fektetve bámultam a műsort.
A zajra anya kijött a konyhából. Elég volt rám pillantania, máris látta, hogy bajom van.
Leült a lábamhoz a kanapé végébe és megsimogatta hátam.
- Mi a baj, kicsim? Ennyire rossz volt a szilvesztered?
- Nagyon... nagyon. - sóhajtottam keservesen. - Legszívesebben meghalnék!
- Na de, Vivien! Nem szabad ilyet mondani! - anyu együttérzéssel simogatta homlokom.
Szememből kibuggyantak a könnyek.
- Jaj, anyu... annyira megalázott... Nem gondoltam, hogy ennyire aljas lehet valaki!
- Mit csináltak veled, kislányom? - kérdezte ijedten anyukám.
Tudtam, hogy elmondhatom neki, mi történt. Anyám modern felfogású volt. Mindig nyíltan beszélgettünk fiúkról és szexről egyaránt. És mivel tizenhat évesen ment hozzá apámhoz, nem lesz kiakadva, hogy én is elvesztettem a szüzességem, alig egy héttel a tizenhatodik szülinapom előtt.
- Semmit, anya, csak lefeküdtem valakivel, aki nem érdemelte meg. - meséltem és közben keservesen zokogtam. - Én szerelemből tettem, de ő csak kihasználta ezt! Azt mondta, felejtsük el a dolgot... Soha az életben nem csaptak még be ennyire. Visszamegy a barátnőjéhez, mintha mi sem történt volna!
- Jézusom! Ez egyre bonyolultabb! - csóválta a fejét anyám, de biztatóan megfogta a kezem. - Tényleg szörnyű ez így, de túl fogod élni. Neked is lehetett volna annyi eszed, hogy nem kezdesz olyannal, aki más lányt szeret. Nem tehetsz mást, minthogy tanulsz a hibádból, és elfelejted ezt a gazfickót. Sok csalódás fog még érni, amíg felnősz. A szíved sebei majd lassan begyógyulnak.
- Soha nem bocsátom meg neki, hogy ezt tette velem! Soha! - fogadkoztam elszántan és felültem. - Gyűlölöm őt...
- Mi van itt? - jött le a létráról álmosan Tony.
- Nem érdemes keseregned, kincsem! Az ilyen alakok nem érdemlik meg! - mosolygott biztatóan anyám, aztán a fiú felé fordult. - Vajas pogácsát sütök, Antony.
- Isteni! - dörzsölgette a hasát zöld pólós és fehér melegítős bátyám.
Anyám ki is ment a konyhába, Tony meg ledőlt a másik kanapéra.
Nem vette észre letörtségem, mert vidáman elkezdte mesélni az évbúcsúztató bulija sűrű eseményeit.
Mikor megkérdezte, én hol voltam, fapofával nyögtem ki, hogy a Goldban.
- És Castiel is ott volt? - érdeklődött Antony. - Biztos nagyon berúgott... Mesélj már!
Elhatároztam, hogy eláztatom a drága vörös kínzómat.
- Aj-jaj, de még hogy! A földig itta magát... Irissel egész este röhögtünk rajta.
- El tudom képzelni. - nevetett Tony, aztán felállt. - Megyek kajálni!
Búslakodva telt el a napom. Hiába akartam túltenni magam a történteken, nem tudtam kiverni a fejemből saját meggondolatlanságomat.
Szerencsére aznap nem került elő Castiel. Mindig attól féltem, hogy beugrik a bátyámnak boldog új évet kívánni, de nem jött. Biztos nem akar a szemem elé kerülni. Hát ne is! Kikaparom a szürke elbűvölő szemeit, ha elém kerül!
Csak az vigasztalt, hogy holnap iskola és végre a barátaimmal lehetek. Csak az a bökkenő, hogy ott aztán nem tudom elkerülni Castielt. Hogy fogunk ezek után viselkedni egymással? Ez az érzéketlen fráter keresztülgázolt a szívemen! Újévi fogadalmat tettem: mindent el fogok követni, hogy borsot törjek az orra alá, és kínozzam a vörös ördögöt! Bosszúból és gyűlöletből megkeserítem az életét!
Csodálkozni fog, mennyire megváltoztatott. Egy gátlástalan és merész perszóna leszek, aki minden pasival kikezd! Nagyon felvillanyozott ez az ötlet. Megbánja még, hogy ilyen csúnyán bánt velem... de meg ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése