Bonyolult szerelmek

A gondatlan hétvége után nehéz volt visszarázódnom a hétköznapokba. Hétfő reggel volt, várt a suli, ráadásul kint megint elmordult az idő, röpködtek a mínuszok. Nem volt időm totojázni, gyorsan magamra kaptam egy fehér garbót és a legvastagabb farmerom, aztán jöhetett a szokásos ügyeskedés a tükör előtt a hajammal és a sminkkel. Anyám tojást sütött, de nem volt időm reggelizni, mert megcsörrent a telóm. Ez volt a jel, hogy Castiel a ház előtt vár. Gyorsan belebújtam a legvastagabb fekete kabátomba, a térdig érő csizmámba és már rohantam is elé, nehogy megfagyjon szegény.

Szinte rohanvást tettük meg az utat a buszmegállóig, mert a mínusz tizenkét fok rosszul esett kora reggel. Mintha a szó is belénk fagyott volna, nem beszélgettünk, de ezt a meghitt csendet is élveztem.
Mire beértünk a suliba az ujjaim és a lábujjaim lemeredtek, és az orrom is megfagyott, ezért amikor Castiel azt javasolta, szívjunk el egy cigit órák előtt, csak a fejem ráztam és mondtam, hogy inkább kihagyom, megkeresem a barátaimat. Az ajtóban puszival váltunk el, ő a hátsó udvarra ment, hogy csatlakozzon Dakotához és Lyshez, én meg az aulába siettem, hogy megkeressem Kiméket.
A tömegben is hamar kiszúrtam a bandám, Kim, Eva, Viola és Kentin a büféasztalnál kóláztak.
Jó kedvvel odasétáltam hozzájuk.
  - Halihó! - rikkantottam. - Mizu? Hogy telt a hétvégétek?
  - Unalmasan. A tévé előtt punnyadtam. - közölte egykedvűen a fekete lány, aki zöld sportos kabátot viselt piros, csillogós pulcsival és fekete nadrággal.
  - Én korcsolyázni voltam a tesómékkal. - közöltem, és támadt némi bűntudatom, hisz eszembe se jutott Kimet meghívni, mert bár nem mondta, tudtam, hogy búslakodással és a sebei nyalogatásával telt a hétvégéje. Bántott, hogy nem hívtam, de talán nem is érezte volna jól magát a sok boldog és bolond pár között.
  - Én a Bázison lógtam Tommy haverommal. - szólalt most meg Kentin, aki kék, vastag béléses pulcsit viselt farmerral. - Képzeljétek, Tori is ott volt. - miközben erről mesélt, a falnál ácsorgó említett lányt nézte. Tori Amberrel és Charlotte-al kacarászott és szendvicset rágcsált. - Közelebbről is megismerkedtünk, flörtölgettünk. Ha ma össze tudom szedni a bátorságom, randira fogom hívni.
Meglepett, hogy Kentin kinézte magának a kényes szöszit. Nekem valahogy nem illettek össze. És volt egy olyan sejtésem, hogy Kentin azért akar görcsösen becsajozni, hogy Patty ne gondolja azt, hogy még mindig utána búsul.
  - Pont ez a nyafi bige kell neked? - tette fel a kérdést helyettem Kim.

  - Nem is ismeritek, ne ítélkezzetek. Én kedvelem. - védte egyből Kentin, miközben mosolyogva szemezett a zöld szemű lánnyal.
  - És te, Eva, mit csináltál a hétvégén? - kérdeztem a szokásos fekete szereléses lánytól, csakhogy eltereljem a szót. Nem akartam, hogy összekapjon Kim és Kentin kora reggel.
  - Semmi extrát. - legyintett unottan Eva. - Pink és Paramore számokat gyakoroltam be gitárral.
  - Hogy ti milyen uncsik vagytok! - vihogott fel a lila hajú és lila kötött pulcsis Viola. - Nekem legalább volt részem izgalmakban! Szombaton Matt-tel, vasárnap Dimitry-vel randiztam.
Elképesztett, hogy még dicsekszik is ezzel. Mikor lett a csendes és rendes barátnőmből pasifaló szörnyeteg? Hogy képes kettőt bolondítani?
  - Az oszt igen! - kiáltott fel Kentin.
  - És nem félsz, hogy lebuksz, és két szék között a pad alá esel? - kérdezte felháborodva Eva. Örültem, hogy mások is elítélik, hogy ez a csaj két pasival kavar.
  - Az nem történhet meg! - rázta a fejét lazán Viola. - Dimy tud Mattről, és már azt várja, hogy szakítsak vele, de még képtelen voltam rászánni magam. Nem akarok fájdalmat okozni neki.
  - Ez akkor se szép! - hangoztattam a véleményem. - Ha már nem szereted, jobb elmondani neki, mert csak jobban fog fájni, ha mástól tudja meg. A legjobb az egyenes út.
  - Miért? Te tán elmondanád Castielnek, ha belezúgnál másba? - támadott Viola.
  - Az ki van zárva! - ráztam a fejem. - De ha mégis, valami csoda folytán így alakulna, akkor igen, elmondanám neki. Ami nem működik, azt nem kell erőltetni. Az őszinteség mindennél többet ér. Tanulj már az esetünkből! Borzasztó volt, hogy Nath érzéseivel játszottam, pedig Castielhez húzott a szívem, aztán ott volt még Rosa és Leigh esete, vagy most a Kimé.
  - Én nem fogok így járni, mert ravaszabb vagyok! - válaszolta hetykén Viola.
Elkeseredve csóváltam a fejem. Beláttam, hogy nincs kivel vitázni, hiába beszélek neki.
  - Na, erre befizetek! - szólta le hitetlenkedve Kim, de aztán nem mondott mást, mert észrevette a kintről érkező Lyst, Ninát, Castielt és Dakotát. Lysander és a piócája kacarászva sorba álltak a büfé előtt. Ahogy egymásra néztek, abból számomra is kiderült, hogy gerjednek egymásra, nemhogy Kimnek. Feszült arccal és dühösen figyelte őket, de nem szólt semmit. Megfogadtam, hogy amint lesz rá alkalmam, kifaggatom erről Castielt.
Közben Dakota Amberék közé nyomult és flörtölve magához ölelte Torit és Charlotte-ot.
  - Hé, Adonisz, - szólt oda Viola Kennek. - a szőke herceg elcsaklizza a csajodat!
  - Ez nem hagyhatom! - húzta össze a szemöldökét Ken. Otthagyott minket, a csaj koszorúhoz lépett és finoman kihámozta Torit Dake karjából. Félrehúzta és magánbeszélgetésbe kezdtek.
  - Nem tudom, mit eszik ezen a bigén. - figyeltem őket rosszallva. - De talán megértem. Kell neki valaki, hogy Patty ne nézze szánalmasan kesergő vadbaromnak.
 - Ki kesereg? - Castiel hangja volt, aki mögém lépett és átölelt hátulról. Jólesett, és már hiányzott is a közelsége, így boldogan döntöttem a hátam a mellkasához.
  - Kentin. - válaszoltam. - Nehezen viseli a szakítást Patty-vel.
Cast szétnézett és felfedezte az említett fiút, aki ezerrel flörtölt Torival.
  - Egész jól titkolja. - nevetett. - De nem érdekelnek mások gondjai. - Maga felé fordított, hogy szorosabban tudjon ölelni. - Hiányoztam?
  - Meglehetősen. - vigyorogtam, és megharaptam az orrát.

  - Na, ennyi szerelem kora reggel megfekszi a gyomrom. - szólt le minket ezúttal Eva. - Megyek kevésbe forró társaságba. - közölte a csaj, s már ott is hagyott minket. A falnál zenét hallgató Renhez lépett, beszélgetni kezdett vele.
  - A jégember... az való neki. - nevetett Castiel. Valahogy én is egyet értettem vele.
  - Látom, nálatok még mindig dúl a nagybetűs szerelem. - mosolygott ránk Viola.
  - Ja, folyton össze vannak tapadva, zsonganak, mint a bagzó macskák. - jegyezte meg keserűen Kim. - Kibírhatatlan, amit csinálnak! A szerelem gáz...
Castiel a mellkasához ölelt, de közben sajnálkozva nézett keserű szavú barátnőmre.
  - Sajnálom, Kim, hogy csalódtál és feketén látod most a világot. Még én is fejbe verném Lyst, amiért ez tette veled, de fel kell dolgoznod! Ne rajtunk köszörüld a nyelved, kemény csajszi!
  - Csak az agyamra megy, hogy folyton nyalakodtok! - villant meg Kim macskaszeme. - Azt hiszitek, mindig minden ilyen szupi lesz, és benneteket elkerül a rossz? Hát nem! Fogsz te még sírni, amikor Vivi elhagy!
Castiel szeme barátnőmről rám villant.
- Tudsz valamit, Kimi, amit én nem? - belemarkolt a hajamba, úgy emelte meg a fejem, hogy fürkészve a szemembe tudjon nézni. - El akarsz hagyni? ...
A kérdés kétségbeesett volt, a tekintete dühös, haragos és ijedt egyszerre. Már a feltételezés is röhejes volt. Fájt, hogy Kim borús hangulata megmérgezi a napunkat.
Megfogtam az államat szorongató kezet, és az arcomra húztam. Fejem belesimítottam a tenyerébe.
  - Hogy tudnálak elhagyni, amikor nélküled életem sincs? - beszéd közben a sötét, szürke szempárba néztem. - Hogy gondolhatod, hogy valaha is képes lennék mást szeretni? Hogy hiheted azt, hogy valaha is, más kell nekem? Amikor reggel, este, és a nap többi órájában is, csak te jársz a fejemben? Amikor annyi jót és rosszat átéltünk már, de semmin sem változtatnék, mert ezek vagyunk mi! Így volt jó, és így lesz jó, amíg csak élünk!
  - Hm... Leszel a dalszöveg íróm? - kérdezte pajkosan Cast, a szeméből eltűnt a harag.
Válasza nem tetszett. Eltoltam magamtól és felháborodva csípőre vágtam a kezem, de valahogy nem haragudtam, élveztem az evődést.
  - Bassza meg! Nyilvánosan szerelmet vallok neked, és a rohadt dalszövegek járnak az eszedben?
Castiel csak nevetett, majd hevesen magához húzott. Újra a meleg karokban kötöttem ki.  
  - Drága, édes, buta Vivienim! Tudhatnád, hogy te vagy a mindenem! Hogy nélküled szürke és unalmas lenne az életem! - miközben beszélt, izzó tekintete az enyémbe mélyedt. - És a szép szavakért, jutalom jár!

Tudtam, mi következik és nem bántam. Követelőző szája az enyémre tapadt, s én boldogan merültem el a szenvedélyes csókban. Megszűnt a külvilág, elfelejtettem a bolond vitát, de még Kim borús és paprikás hangulatát is. Sajnáltam őt, de rosszul esett, hogy a depis állapota kihat a kapcsolatomra is. Csak mert ő boldogtalan, nem kéne minket is szekálnia.
  - Ó, istenem! Mindjárt elájulok! - mordult fel a hátunk mögött Kim. - Vagy hányni fogok! Csömörlésem van ennyi romantikától kora reggel!
Így kettesben maradtunk, bár így volt a legjobb. Attól, hogy a többieknek szívzűrjeik vannak, én még boldog akartam lenni.
Az idilli pillanatot a csengő zavarta meg, így vissza kellett térnünk a valóságba, és matek órára menni.
Persze meg sem lepődtem, hogy Kim nem a szokásos helyünkön ült, hanem előrébb költözött Irishez. Naná, hogy nem akart velem beszélni, mert tudta, hogy fejmosást kapott volna, a reggeli fúria viselkedése miatt. Bántott, hogy kerül, de nem akartam vele erőszakos lenni, hagyni akartam, hogy kitombolja magát és lenyugodjon. Mivel nem volt más választásom, Kentin mellé ültem, de ő is elég hallgatag volt.
Angol órán Kim és Ken között ültem, de nem voltunk társalgós hangulatban. Szünetben viszont megint tanúja voltam Nina és Lys viselkedésének. Castiellel gyrost ettünk az álló asztalnál a párocska társaságában. Nem feltűnően, de ezek ketten igen is oda voltak egymásért. Tikos pillantásokat és érintéseket váltottak. És bizony, Kim is észrevette őket, mert a falnál ült Eva és Iris társaságában, szendvicset nyámmogott, de gyilkos tekintettel figyelte Lysanderéket.
Megint felébredt bennem a sajnálat, de nem tehettem semmit.
Dupla infó órán végre a szerelmem mellett ülhettem. Pont jól jött ki, hogy a tanárunk az egymás mellett ülőket párba osztotta, hogy együtt dolgozzunk. Míg a feladatokat csináltuk, a kezem Cast karjára tettem, és végre megkérdeztem, ami eddig nyomasztott. 
  - Mondd csak, szívem, Lys és Nina járnak?
  - Hát... ööö... - láttam, hogy azért habozik, mert nem akarja elárulni a barátját, de nekem se akar hazudni. - Igen. Úgy néz ki járnak, délutánonként is együtt lógnak.
  - Pompás! - grimaszoltam kiakadva és haragosan. - Ezt aztán nem vártam Lysandertől. Nagyot csalódtam most benne. Belezúgott abba az agyatlan libába. Hogy képes Kimet egy ilyen rajongó, nyáladzó fruskára cserélni?
  - Figyelj, szívem, szerintem nem kéne ebbe belefolynunk. - Castiel  beszéd közben megfogta a kezem. - Ha belegondolsz kicsit Lys helyzetébe, őt is meg lehet érteni. Igen, elcsábult, de ezt nem lehet kiszámítani. Anno mi is voltunk hasonló helyzetben. Még javában Deboráhval jártam, amikor fellobbantam irántad. Ha akkor nem szeretek beléd, talán még most is a dilinyós nőszemély hálójában vergődnék.

  - Most komolyan hozzánk hasonlítod az esetüket? - kérdeztem háborogva. - Mert, ha csak annyi vagyok neked, mint Nina, akkor bajok lesznek!
  - Dehogyis! - rázta a fejét a vörös ördög, aki különösen jól nézett ki fekete cipzáras, magas nyakú pulcsiban. - Még jó, hogy ezerszer több van köztünk, mint közöttük! Én csak arra akartam kilyukadni, hogy az érzelmeket nem lehet kiszámítani. Attól, hogy járunk valakivel, még belénk csaphat a villám, és beleszerethetünk egy harmadik személybe. Velem is ez történt, amikor berobbantál az életembe, és az volt életem legjobb időszaka.
Ez a válasz már megnyugtatott. Mindig jó volt hallani, mennyire kötődik hozzám, ez boldoggá tett. És beláttam azt is, hogy igaza van Lysanderékkel kapcsolatban. A szív útjai kifürkészhetetlenek, nem tehetünk ellene semmit. Jobb lesz, ha nem folyunk ebbe bele, mert ellentétes oldalon állunk. Cast megérti Lys-t, én Kimet, de szétmentek, az ő bajuk. Nem vitázhatunk miattuk, mert csak magunknak ártunk. Nem várhatom tőle, hogy elítélje a barátját, ahogy én sem árulhatom el Kimet. Tudtam, hogy barátnőm mostani viselkedésével csak leplezni akarja a bánatát és a csalódottságát. Ő már csak ilyen. Kaktusszá változik, ha bántják, de ha kitombolta magát, megint a régi lesz, csak hagynunk kell, hogy feldolgozza.
 - Tudod, hogy nekem is. - mosolyogtam az orrom alatt. Közös múltunk emlékeinek képei futottak át az agyamon. Minden így volt jól, révbe értünk. Együtt vagyunk, csak ez a lényeg. Nem mérgezheti meg a kapcsolatunkat a barátaink nyűglődése. - És igazad van Lysanderékkel kapcsolatban. Jobb, ha kimaradunk a viszálykodásukból a saját érdekünkben.
  - Csakhogy rájöttél. - vigyorgott Cast. Előre hajolt és egy homlokpuszival jutalmazott.
A nap további része szinte eseménytelenül telt. Bár rossz volt szünetekben azt nézni, hogy Kim feltűnően kerüli Lysandert, Patty Arminnal lóg, Ken meg Torival. Valahogy úgy éreztem, senki nincs a megfelelő helyén, csak én.
Nehezen jött el a hetedik óra, ami Castieléknek zene, nekünk kosáredzés volt. Az aulában még heves csókot váltottunk, aztán mindenki ment a maga útjára.
Bemelegítés után Boris két csapatra osztott minket. Nathaniellel, Rennel, Patty-vel és Kentinnel kerültem egy csapatba Dajan, Kim, Armin, Rosa és egy B-s duci srác ellen. Ezúttal jól ment a játék, nyugis volt az edzés, mivel egy csapatban voltam a szőke sátánnal, így nem szekált, össze kellett dolgoznunk a nyerés érdekében.
Akkor lett némi kavarodás, amikor Dajan véletlenül elgáncsolta Patty-t, mikor a labdáért harcoltak. A barna lány csúnyán hasra esett, s Armin volt az, aki aggódva rohant hozzá. A lány mellé guggolt, ijedten tapogatta végig a padlón ülő lány bokáját. Kentin vérszemet kapott, odarohant hozzájuk és megragadta Armin kék pólójának a hátulját a nyakánál és durván arrébb penderítette a sebesült mellől.
  - Vedd le a mocskos kezed a csajról! - üvöltötte Kentin dühösen.
Fejvesztve rohantam hozzájuk, tudtam, hogy baj lesz. Mire odaértem, már a fél csapat abban a sarokban tömörült.
  - Miért? Már nem a te csajod! Aggódom érte! - nézett farkasszemet a kétszer akkora sráccal Armin, és még azért is visszamászott Patty mellé.
  - Aggódsz? - kérdezte Ken, mint egy felbőszült oroszlán. - Ezért aggódj!

Mire felfogtam volna, mi következik, Kentin felrángatta ellenfelét a földről és csúnyán behúzott neki. Elszabadult a pokol, a srácok bunyózni kezdtek, de a verekedés egyenlőtlen volt, mert a kocka és vézna Arminnak esélye sem volt a csupa izom Kentin ellen. A fiúk csak ütötték-vágták egymást, Patty hiába kiabált, hogy hagyják abba.
  - Elvetted a csajom, te szemétláda! - kiabált Ken, miközben a másik srácot püfölte. - Meglakolsz, te szerencsétlen! Kicsit sem vagy különb nálam! Nem érdemled meg őt, te kényes kis gépbuzi!
Tudtam, hogy tennem kéne valamit, mert ezeket vagy kicsapják, vagy a sürgősségin fognak kikötni, de egyedül kevés voltam. Ha közéjük állok csak én is kapok, mégsem nézhetem tétlenül őket!
Rennel egyre gondolhattunk, mert ugyanakkor lépett a harcolók felé, mint én. Összemosolyogtunk, de mire bármit is tettünk volna, Nath ugrott az egymást gyentelők közé. Elrángatta Kentint a szerencsétlenül védekezni próbáló Armintól, és felénk lökte. Résen voltunk, Ren lefogta a kapálózó Ken karjait, én meg szemből átöleltem a derekát, egyrészt azért, hogy visszatartsam, másrészt azért, hogy vigasztaljam és megnyugtassam. Csodálkoztam, hogy Nathaniel a jó oldalra állt, és ahelyett, hogy öldöklésre buzdítaná a srácokat, megakadályozza a balhét. Kellemesen csalódtam benne. Mostani énjétől nem ezt vártam. Ettől kicsit nőtt most a szememben.
Nath megvárta, míg Dajan és Patty felsegítik a földről a vérző orrú Armint, aztán közéjük sétált, mint egy békebíró.
  - Elég legyen, kis kakasok! Vegyétek tudomásul, hogy a kosáredzéseken csak én balhézhatok! - jelentette ki önelégült vigyorral a fehér atlétás és szürke melegítő alsós srác. 
Na, ezzel a mondattal el is veszítette a szimpátiámat. Komolyan azért állt a fiúk közé, mert magának tartja fent a balhézás jogát? Ez zakkantabb, mint gondoltam! Visszaszívom előbbi pozitív gondolataimat!  
 - Ez a köcsög betörte az orrom! - panaszkodott Armin, az orrát tapogatva. A lábán is nehezen állt, talán összeesett volna, ha Patty nem támogatja féloldalról.

  - Kuss! - intette le Nathaniel. - Nehogy már egy bige miatt veszekedjetek! Egy se ér annyit, tanuljátok meg! - ennél a kijelentésnél Nathaniel borostyán szeme rám villant. - Kentin barátom, mikor érted már meg, hogy a nők gyarlók, szívtelenek és a pokol szolgái? Ne harcolj feleslegesen, inkább örülj, hogy megszabadultál tőle! Szingli lettél, na és? Szabad vagy, végig dughatod a Sweet Amoris bombázóit! Légy férfi, Terminátor barátom!
Kiakasztott, hogy Nath ebből a szemszögből közelíti meg a történteket. Nem ezek voltak a megfelelő szavak Kentin megvigasztalásához, de legalább a verekedés abba maradt.
  - Nem vagyok a barátod! - nézett gyilkos tekintettel Ken a szőke srácra.
Erősebben öleltem a derekát, nehogy most meg eszébe jusson megtámadni Nathanielt.
  - Mi ez a patália, gyerekek? - lépett közénk Boris, aki eddig a pálya szélén telefonált.
  - Már semmi. - mosolygott büszkén Nathaniel.
Boris elküldte Armint a betegszobába, természetesen Patty vele tartott. Ahogy Ken utánuk nézett, abba minden benne volt. Minket visszaparancsolt tanárunk a játékhoz, de Kentin elkérezkedett, duzzogva felment a lelátóra. Valahogy éreztem, hogy most szüksége van rám, megkértem Charlotte-ot, hogy álljon be helyettem játszani, majd Kentin után másztam. 
A fiú a lelátó legtetején ült a lócasor támláján, fejével előre borulva a felhúzott térdeire.
Sajnálkozva leültem mellé, és megérintettem a karját.
  - Úgy sajnálom, Kentin... - súgtam.
Kentin a fejét rázta, aztán csak oldalra fordította a fejét, hogy rám nézzen.
Hatalmas zöld szeméből sütött a végtelen szomorúság, és még könnyek is csillogtak benne. A szívem szakadt meg érte. Máskor élettel teli szeme könnyekkel volt teli, sosem láttam még ilyennek.
  - Nem kell senki sajnálata! Még a tiéd sem, Vivi baba!

Tudtam, hogy azért gubódzik be, mert nem akarja kimutatni a bánatát, de nem lennénk igazi barátok, ha most magára hagynám. Vigasz kell neki, és én kész voltam megadni.
  - De igen, kellek neked! - makacsul hozzá bújtam, és átöletem a nyakát, ha akarta, ha nem. - Kell neked egy barát, akinek elsírod a bánatod és kiöntöd a szíved! Mindketten tudjuk, hogy ez én vagyok!
Erőszakosságom nem hagyta hidegen. Sikerült mosolyt csalnom az arcára. Sőt, mi több, elfogadta az ölelésem. Sóhajtozva karolt át és a vállamra hajtotta a fejét.
  - Most már értem, miért van veled Castiel! A te erőszakosságodnak nem lehet nemet mondani.
  - Szerinted Castiel kényszerből van velem? - háborogtam tettetve magam, de azért örültem, hogy a poénkodástól kicsit felvidult.
  - Nem, még szép, hogy nem! Tudom, hogy szeretitek egymást. - ez a mondat már epésen jött tőle. Nem csodáltam, úgy, mint Kimnek, neki is elege volt a szerelemből.
  - Kentin, tudom, hogy csalódtál, én is belehalnék, ha Castiel elhagyna másért, de ettől még a szerelem szép. Gondolj arra, hogy valószínűleg nem Patty a te végzeted. Majd jön egy másik lány, aki begyógyítja a sebeidet és visszaadja a hited a szerelembe.
  - Nem. - rázta a fejét Kentin, s még mindig fénytelen és szomorú volt a szeme. - Nekem Patty volt a mindenem, a másik felem, a végzetem. Tudom, hogy már senki mást nem fogok úgy szeretni, mint őt. - hosszasan hallgatott, már azt hittem ezen a ponton megrekedt a beszélgetésünk, de aztán csak folytatta: - Ma még hadd búsuljak, holnaptól erős leszek. Csak kell egy kis idő, hogy helyre jöjjek...
  - Kentin, nem szégyen a sírás és az érzelem, te is emberből vagy, nem vasból. - próbáltam vigasztalni, miközben a szívdobogását hallgattam.
  - Tényleg? Castielt láttad már sírni? - kérdezte, miközben lopvást megtörölte a szemét.
  - Nos... az hiszem nem, de már közel állt hozzá. - válaszoltam elgondolkodva, s eszembe jutott, milyen állapotban volt, amikor Viktorral jártam.
  - Mondjuk nem csoda! Téged elviselni napi huszonnégy órában... Olyan lehet, mintha a viharban élne. - poénkodott Kentin.
Beszólása miatt vállon csaptam, de aztán felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
  - Ne légy szenyó! Az én kapcsolatom normális és kielégítő. Itt most a te vérző szíved a téma, nem az én magánéletem. Csak azt tudom mondani neked, mint Kimnek, legyél erős és kitartó. Egyszer minden rossz elmúlik.
  - Tudom, de néha jó kiereszteni a gőzt. Pokol lesz végig néznem, hogy Patty azzal a nyápiccal kavar, de van büszkeségem. Ez volt az utolsó, hogy kiborultam. Megmutatom neki, és mindenkinek, hogy nélküle is megy a szekerem. Pont ezért fogom suli után randira hívni Torit.
Nem gondoltam, hogy Tori a megfelelő nő a számára, de talán bárki megteszi, hogy enyhítse a fájdalmát. Bizonyos szinten megértettem, hogy a kutyaharapást szőrével módszerrel akar továbblépni. Emiatt nem ítélhetem el.
  - Ha téged ez boldoggá tesz. - hagytam rá, mert kérdőn nézett rám.
  - Még nem, de ki tudja... - mosolygott sejtelmesen Ken. Hirtelen viharosan megszorongatott, aztán arcon csókolt. - Köszönöm, Vivi, hogy felráztál. Örülök, hogy barátok vagyunk!
  - Még szép, hogy azok vagyunk! De befejeznéd az ölelgetésem? Ha Castiel megtudja, hogy egész edzés alatt szorongattál, monoklival hagyod el a sulit!
  - Nem félek tőle! - csúfolt ki Kentin, de azért elengedett.
  - Azt elhiszem, de egy napra egy verekedés éppen elég! Nem hiányzik, hogy őt is péppé verd!
  - Mert bevert pofával már nem is tetszik neked? - incselkedett Ken.
Felháborodva löktem rajta egyet. Boldog voltam, hogy visszakaptam a szellemes Kentint. Be kellett ismernem, hogy hiányzott már a régi bolondozásunk.
  - Tudod, ő nekem mindig tetszik! - vágtam vissza vigyorogva.
  - Jaj, istenem! Még a végén belepusztulok!
Élveztem a játékos marháskodást. Büszke voltam magamra, hogy sikerült Kent kicsit felráznom. Bár Kim se lenne olyan kemény dió, és hagyná, hogy segítsünk rajta! De persze ő más volt, önálló, önfejű és makacs, szereti egyedül megoldani a gondjait.
A telefonom pityegésé térített vissza a gondolataimból. Gyorsan kikaptam a farzsebemből.
  - Ó, Rómeó! - kommentálta a buzgó kapkodásom Ken.
Haragosan néztem rá, de aztán már az üzit olvastam.
Egy perc alatt oda lett a jókedvem.
  - Mi az, mit ír? - kíváncsiskodott szenvtelenül Kentin.
  - Egyedül kell hazamennem. Sasha kivitte egy lemezstúdióba a zenekörösöket.
  - Ó, micsoda tragédia!
Tényleg az volt, totál elkeserített, hogy egyedül kell hazamennem, és hogy ez megint a hülye zenélés miatt van.
Kicsit duzzogva és komótosan öltöztem át, már nem volt miért sietnem. Elkeserített, hogy nem lehetek a szerelmemmel, ahogy terveztem.
Épp kiléptem a sulikapun és hazafelé indultam, amikor valaki utánam kiabált.
  - Egyedül? - kérdezte Ren, s felém szaladt. Fekete kabátjából és sáljából csak az orra látszott ki.
  - Aham... Castnak közbe jött valami.
  - Értem. Ha már úgyis egy felé lakunk... elkísérhetlek? - láttam Ren szemében, hogy fél attól, hogy elutasítom. Nem értettem miért, én még mindig a barátomnak tekintettem.
  - Hát persze. Nem szeretek egyedül lenni.
  - Ó, és senkitől én is jobb vagyok.

  - Nem így értettem! - javítottam ki. Utáltam, hogy lebecsüli magát.

  - Jól van, na! Vicc volt. Ha már a nagy szerelmed nem ér rá, velem jöhetnél a húgomért. Beugrunk a szánkóért, meg Démonért. Sissy-nek megígértem, hogy szánkóval megyek érte, a kutyámra meg ráfér egy séta. Szegény rosszul viseli, hogy a kennelbe van zárva, és nem sok időm jut rá.
Kutya és gyerek? Pont ez kell nekem, hogy ne keseregjek! Bár kezdett aggasztani, hogy valahányszor Castielnek dolga van, a Willford gyerekek mellett találok megnyugvást.
Mindenesetre a délután jól telt, Ren kezdett a régi lenni, nem volt tüskés, nem nyomult rám, és még értelmesen beszélgetni is tudtunk. Sissy önfeledten csacsogott a szánkón, a félelmetes kutyusról kiderült, hogy nem is olyan vadállat, mint amilyennek kinéz, és hogy a gazdája egy menhelyről hozta ki, mert nem akarta, hogy ezt a gyönyörű jószágot elaltassák. Békésen telt a délután, Sissy és Ren társaságában megfeledkeztem a barátaim gondjairól...