Buli előtti izgalom

Másnap reggel arra ébredtem, hogy nagyon világos van a szobámban. Furcsa volt, mert máskor ilyenkor a ködös, zimankós reggeleken ez nem volt jellemző. Félkómásan lestem az órára, de nem aludtam el, így az ablakhoz battyogtam. Nem akartam hinni a szememnek. Az éjszaka folyamán leesett az első hó, annak fehérsége sütött be az ablakomon. Örültem a hónak, imádtam, hogy ilyenkor tejfehérségbe burkolódzik a természet. A következő pillanatban viszont rám tört az aggodalom, mert eszembe jutott Castiel, és a még nem teljesen egészséges lába. Semmiképpen sem akartam, hogy a hóba gyalogoljon, mert egy véletlen esés csak rontana az állapotán. Gyorsan felhívtam és kértem, hogy korábban jöjjön egy kicsit, de nem mondtam meg neki az okát, hamar ki is nyomtam a telót, mert öltözködnöm kellett.
Gyorsan felvettem egy vajszínű garbót és a kedvenc csőszárú farmerem. Összefogtam a hajam, sminkeltem és magamra aggattam egy barna gyöngyös nyakláncot, fülbevalót és karkötőt. A térdig érő csizmámba bújtam, aztán már rohantam is lefelé a kabátomért, válltáskámmal a fél kezemben. Rekord idő alatt elkészültem, mégsem voltam elég gyors, mert Castiel már a ház előtt várt.
Se szó, se beszéd, elé csúszkáltam a bokáig érő hóban és a karjába vetettem magam. A srác meglepetten felnevetett, aztán forró csókkal üdvözölt. Jó volt így kezdeni a napot, már nem is fáztam, amikor a bőrdzsekis szerelmem karjába simultam. A fiú a szokásos kabáthoz egy vastag fekete farmert és bakancsot viselt. A nyakába háromszög alakban fekete, piros halálfejes sál díszelgett. Illett a hajához és csak még menőbb volt a szememben.
  - Szia, drágám! - mosolygott Cast, mikor elengedett és összefonta az ő fekete kesztyűs kezét az én bordó textilkesztyűs ujjaimmal. - Miért kellett ennyire sietni ma reggel a készülődéssel?
  - El akarom érni a suli felé menő buszt. - ismertem be pironkodva, s reméltem, hogy az arcszínem nem tűnik fel neki, a hidegre fogja.

  - Miért? Félsz, hogy elcsúszol? - kérdezte Castiel gyanútlanul.
  - Nem... Nem. Inkább attól tartok, hogy te esel el, vagy megerőlteted a lábad a hóban gyaloglással. - vallottam be a csizmám orrát bámulva. Nem mertem a szemébe nézni, mert tartottam tőle, hogy dühös lesz ettől a kijelentéstől, és nem akartam látni.
  - Vivien! Nem vagyok se béna, se ütődött. Nem árt nekem a gyaloglás. - közölte Castiel kemény hangon, és duzzogva elengedte a kezem, összefonta a két karját a mellkasa előtt.
  - Tudom, tudom, de akkor sem akarok gyalogolni. Jobb lesz mindkettőnknek, főleg, hogy iszonyú hideg van.
  - Rosszabb vagy, mint az anyám! - zsörtölődött a szívem csücske.
  - Na hallod! Lehet azért, mert én jobban szeretlek! - válaszoltam tréfásan, de halálosan komolyan gondoltam.
Felnéztem és szinte láttam, hogy megengednek rideg arcvonásai. Összeráncolt homloka kisimult, s küldött egy csibészes mosolyt.
  - Ebben biztos vagyok! Jó, menjünk busszal, de csak mert nem akarok veszekedni.
Kacér nevetéssel ajándékoztam meg jutalmul.
  - Szeretem, hogy mindig minden az én akaratom szerint történik. - vigyorogtam vidáman.
  - Ez meg azért van, mert ÉN szeretlek téged túlságosan. - kacsintott Cast, homlokon csókolt, aztán ismét kézen fogva elindultunk a sarki buszmegállóhoz.
Az út hátralévő részében fesztelenül beszélgettünk, mintha meg sem történt volna az a kezdeti kis szóváltás.
Első óránk matek volt, szokásosan Kimmel ültem, Castiel pedig Lyssel.
A barátnőn nem nagyon volt beszédes hangulatban, de nem is bántam, nekem is jót tett egy kis bóbiskolás kora reggel. Fél szemmel Rent figyeltem, aki a szomszédos padban ült Jade-del. A fiú ugyanolyan volt, mint máskor, sötét ruhákban unottan figyelte a matektanárt, s örültem, hogy az apja nem verte meg, legalábbis nem láttam rajta nyomát. Aggódtam, hogy Zack balhézott-e vele és a húgúval, miután eljöttem. El is határoztam, hogy megkérdem tőle szünetben, hogy mi volt.
Alig vártam, hogy kicsengessenek. Miután Castielék kimentek bagózni, Ren után eredtem, aki búskomoran a biosz terem felé slattyogott.
  - Hé, Ren! Várj meg! - kiabáltam a srác után, mert nem értem utol. Kim és Kentin hiába szólongatott, hogy menjünk büfézni, nem törődtem velük, fontosabb volt, hogy beszéljek lelki sérült új haverommal.
A sötétkék kapucnis pulcsis és fekete farmeres fiú lehúzta a fejéről a csukját és csodálkozva várt meg. Már majdnem a terem előtt állt, messzebb tőlünk Iris, Nath, Dajan és Melody társalgott.
Direkt elhúztam a fiút tőlük, hogy a kíváncsiskodók ne hallják miről beszélünk.
Mikor elengedtem a srác karját, Ren haragosan felszisszent.
  - Jaj, bocs. - motyogtam zavartan. - Ne mondd, hogy apukád bántott és fáj a karod!
Ren úgy nézett rám, mintha minimum Ufó lennék, de aztán megvilágosodott, mosolyra húzódott a szája sarka.
  - Nyugi, nem bántott. Épp a heges karom szorongattad, amit a múltkor felsértett a kutyám. - magyarázta.
  - Ja, értem. Még egyszer bocs. - válaszoltam szorongva. Nehéz volt olyan emberrel gondokról, bajokról beszélni, aki ennyire zárkózott. - Remélem, nem fajultak el a dolgok, miután eljöttem... - elharaptam a mondat végét, reménykedve, hogy mond valamit.
 - Köszönöm az aggódásod, de felesleges. Mi már Sissy-vel megszoktuk. A fater kidühöngte magát, kiabált egy sort, aztán lefeküdt. Nem bántott minket, ha ez érdekel. - válaszolta Ren nyugodtan, de nem tudta elrejteni a szemében tükröződő bánatot.
  - Akkor jó. Borzasztó lehet nektek... - kezdtem, miután nagyot nyeltem, de a srác nem hagyott szóhoz jutni.
  - Ne ragozd túl, Vivi! Nem ügy az egész. Én ebben a pokolban nőtem fel, már hozzászoktam.
  - Jól van, de akkor is sajnállak. - néztem rá részvéttel.
  - De nem kell, csajszi! Tudod, hogy nem szeretem, ha sajnállak, te se tedd! Gyere, meghívlak egy kólára, de csak ha találsz jobb témát. - szerelt le Ren, de közben olyan cuki fejet vágott, hogy nem tudtam elutasítani.
  - Megvettél, de készülj fel, hogy ha csatlakozunk Kimhez, Evához, Violához és Kentinékhez, ott bizti a bál lesz a téma. - mosolyogtam és belekaroltam a srácba, úgy indultunk meg a büfé felé.
  - Nahát, a kis hamis Vivi baba! - szólt utánuk a barna bőrkabátos Nathaniel, aki Iris vállát karolta. - Tudja a drága fenegyereked, hogy ilyen jóban vagy a jégemberrel?

  - Szűnj meg, Nath! - szóltam rá. Csak a fejem fordítottam feléjük, nem volt szándékom megállni balhézni. - Tiszta a lelkiismeretem, nem úgy, mint neked!
Ösztönösen nyelveltem, de alighogy kimondtam, meg is bántam, hisz elfelejtettem, hogy Iris szereti ezt a hólyagot. Fonott hajú, vörös barátnőm megrökönyödve nézett rám, én meg csak behúzott nyakkal tovább sétáltam Ren oldalába simulva. Sajnáltam Irist, de ideje lenne, hogy kinyíljon a szeme.
Tüntetően elfordultam tőlük és Rennel a büféhez vonultam.
Szerencsére nem állt sor a kiszolgáló ablaknál, így hamar megvettük magunknak a két pohár kólát. Az italunkkal a kezünkben a falnál ácsorgó bandánkhoz nyomultunk.
A haverok ahogy sejtettem, felpörgött hangulatban a bálról beszélgettek.
  - Vivi, te Castiellel jössz majd a pénteki bulira? - fordult felém a fekete fényes, test nadrágos és sárga pulcsis Kim.
  - Ez nem is kérdés. Naná, hogy igen. - bólogattam hevesen.
  - És ti? - néztem a kis csapatra. Egyértelmű volt, hogy Kim Lyssel, Patty Kentinnel jön.
  - Én egyedül jövök. Matt-tet nem engedik be, mert nem a suliba jár, de legalább vadászhatok majd Dimitry-re. - mosolygott a lila hajú Viola cinkosul.
A kijelentése fejbe kólintott, de jobbnak láttam, ha befogom a lepcses szám, ma már összezördültem Castiellel, beleszóltam Ren életébe és beszóltam Nathnak Iris kárára. Úgy gondoltam elég bajt okoztam mára.
  - Én is egyedül. Nincs is olyan pasi, akivel szívesen parádéznék. Sőt, az egész bál dologtól kiráz a hideg. - hadarta morcosan a fekete hajú szépség. Eva sötétszürke combközépig érő hosszú garbót viselt, vastag övet és fekete nacit. Csini volt, ha nem is hitte el magáról.
  - Jól beszélsz! Nekem sincs kedvem az egészhez. - húzgálta a száját Ren, aki a poharát lötyögtette.
Felháborodva néztem a két depressziós buliellenzőre.
  - Na, de gyerekek! Ne legyetek már ilyen negatívak! Meg ne halljam, hogy otthon maradtok, mert lecsaplak titeket! Olyan ritkán van lehetőség a suliban bulizni! Itt a helyetek nektek is! Az lenne a legjobb, ha együtt jönnétek! - a nyomatékosság kedvéért a végén összecsaptam a kezem és boci szemekkel néztem a két unott fiatalra.
Ren és Eva is pironkodva méregette a másikat. Láttam, hogy elborzadtak a gondolattól, s ettől rám jött a nevethetnék.
  - Nem is rossz ötlet, Vien! - kontrázott Kim. - Szép pár lennének!
  - Ne hozzatok már zavarba! - sütötte le csodaszép szürkéskék szemét Evangeline. - Olyan szemetek tudtok lenni.
  - De akkor is szerettek. - vigyorgott Kim, mint a tejbe tök.
  - Viccet félretéve, én tényleg nem akarok bálozni. - közölte makacsul Ren.
  - Ne csináld már! Nem tudom, mit csinálok veled, ha nem jössz! A csapatunkhoz tartozol, velünk kell buliznod. Ha kihagyod ezt az élményt, lehet örökké bánni fogod. Most vagyunk fiatalok, meg kell élni minden bulit és kalandot. - rimánkodtam és dühösen néztem a fiúra.
  - Na jó... a kedvedért végig szenvedem az estét! - egyezett bele némi gondolkodás után Ren. Lehet, hogy csak azért, hogy békén hagyjam, de bíztam benne, hogy nem.
  - Legalább az biztos, hogy Eva nem szökik meg, mert duettet énekel Castiellel. Kötelező neki a megjelenés. - jött hozzánk a hátam mögül Alexy. A kék hajú srác piros bő kapucnis pulcsit viselt fehér nadrággal.

  - De az sem jó, ha kényszerből jön. - csóválta a fejét Viola.
  - Nem kényszer neki, higgyétek el. Ha Castiellel énekel a lányka, kivirul, csak tagadja. - mosolygott Alexy és még a lilás szeme is csillogott.
  - Mit fogtok énekelni? - tudakolta Kim.
  - Nem akarok róla beszélni, mert... - Eva pironkodva félbe hagyta a mondatot.
Pont ekkor éreztem, hogy két kar átöleli a derekam. Meg sem lepődtem, hogy Castiel hideg arccal dörgölődzik hozzám. Szívesen felmelegítettem, ha már odakint fagyoskodott. Lys Kim mellé fúrtra magát, Dakota pedig megállt Eva és Alexy között.
  - Mert én megtiltottam, hogy kikotyogja a dolgot. - fejezte be Eva mondatát Cast.
  - Olyan izék vagytok! Ma délután így is-úgy is megtudok mindent, hisz meghívtatok a próbára. - öltöttem nyelvet a kedvesemre, de aztán egy csókot is nyomtam az arcára.
  - Mindent nem, a magánszámom titok. Azt akarom, hogy csak a karácsonyi ünnepségen halld! - titokzatoskodott Castiel, és incselkedő pillantást vetett rám.
  - Nézzenek oda, milyen álnok itt valaki! - jajdultam fel.
  - Éljen a romantika! - emelte poharát ránk Alexy. - Nem akarok ebbe belerondítani, de hallottam, hogy elmaradnak a szakkörök, a kosarasok nem fognak labdázni. Ha Sasha beengedi őket a hetedik órában tartott próbánkra, akkor Vivi meghallja a dalod!
  - Milyen jól informált vagy már megint. - csodálkozott Lysander.
  - Komolyan, ez a gyerek látnok vagy CIA ügynök, mert mindig mindenkinél előbb tud mindent. - nézett a plafonra reménytelenül Castiel, de a szeme mosolygott.
  - Tök jó lenne, ha elmaradna az edzés és megnézhetnénk titeket! - örvendezett Kim is, és Lysander nyakába vetette magát.
  - El fog maradni! - ismételte nyomatékosan Alexy.
  - Próféta szóljon belőled! - tette össze a két kezét Kentin.
  - Én jobban várom a hatodik órai mikuláscsomagokat. - váltott témát Viola, aki rózsaszín gombos kardigánt és farmert viselt. - Kíváncsi vagyok, kitől, mit kapok!
  - Mondjam meg ki húzta a neved? Azt is tudom ám. - vigyorgott Alexy önelégülten.
  - Neee! Ne lődd le a poént! Szeretnék meglepődni. - rikoltozott rémülten Viola.
  - Meg is fogsz, kis szívem. - mosolygott az orra alatt a kék hajú iker. - És te is, Vivi! Valami bombasztikus ajándékot fogsz kapni Alexy Mikulás bácsitól.
  - Tudtam ám, hogy te húztál ki! Kinyomoztam. - mosolyogtam a mókamesterre. Bár az ízlését nézve féltem előre, hogy mit fogok kapni tőle.

  - És te Eva? Mit vettél a lökött tesómnak? - faggatózott tovább Alexy. - Kényes ízlése van, de te lehet bejönnél neki. - vakargatta az állát komoly gondolatokba mélyedve Alexy. Olyan vicces volt, hogy muszáj volt nevetnem.
Sikerült Evát másodszor is zavarba hozni öt percen belül. Láttam rajta, hogy kezdi sajnálni, hogy a lökött bandánkba keveredett.
  - Hagyjál már, te páva gyerek! - hurrogta le szigorúan Eva. - Nem kell engem összeboronálni senkivel!
  - Nem kell megsértődni, csak poén volt.
  - De sorold már ki-kit húzott. - szólal meg a másik minden lében kanál, Kim.
  - Kim baba, téged Dake húzott ki, Lysander Kentint. - nézett a srácokra vigyorogva Alexy. - Rosa a volt pasiját, a tesóm Ambert, Tori Nathanielt, Kentin Torit, Iris Rent... Hirtelen ezek jutnak eszembe.
  - Te Torit húztad? A szőke ribit, aki rád cuppant? - bökte oldalba a könyökével a párját Patty.
  - Tehetek én róla? - szabadkozott a terep ruhás srác. - Véletlen volt, biztos nem direkt.
  - Micsoda véletlenek vannak! - húzta el a száját utálkozva a barna lány.
  - Ne parázz már, drágám! Egy csomó csokit vettem neki, semmi mást. Se kekszet, se ékszert. Nem fontos nekem, így nem kap semmi extrát. - vont vállat közönyösen Ken.
  - Jól van, akkor megbocsátok. - mosolygott Patty, és átölelte szerelme nyakát.
  - Avassuk már szenté ezt a kék fejűt. - kezdte megint a kötekedést Castiel. - A két lábon járó pletykarovat!
  - Te csak hallgass, szépfiú! Majd nem nevetsz, ha meglátod, mit fogsz kapni Kimtől!
  - Mi? - kérdeztem csodálkozva. - Te tudod, mit vett a barátnőm a pasimnak, én meg nem?! Ez nem igazság!
  - Nyugi, Vivi, nem azért nem mondtam el neked, mert nem bízok benned, hanem azért, mert azt akarom, hogy te is jót röhögj majd a kis viccemen. Alexynek meg azért mondtam el... mert nagyszerű faggatózó, és észre sem vettem, kicsúszott a számon. - magyarázkodott Kim szinte hadarva.
  - Ilyen a személyiségem. Egyszerűen imádni való vagyok. - büszkélkedett a kék hajú fiú.
  - És mellesleg baromi szerény. - nevetett Lys és vállon veregette.
Ilyen jó hangulatban telt az egész nap. Alig vártuk a hatodik ofő órát, hogy végre megkapjuk és átadjuk az egymásnak szánt ajándékokat.
Ezúttal megint Castiel mellett ültem, de az izgalomtól csak izegtem-mozogtam.
Amint megjött Andrea, bele is kezdtünk az ajándékosztásba.
Az elején nem igazán figyeltem, nem érdekelt mindenki ajándéka. Amúgy is meleg volt a teremben, ezért könyökig feltűrtem a pulcsim, Castiel pedig azzal szórakoztatta magát, hogy a csuklóm felett az érzékeny bőrömre betűket, szerelmes szavakat rajzolt az ujja hegyével láthatatlanul.
Ezzel jól elvoltunk egy darabig, nem tudtam rendesen a körülöttem zajló eseményekre koncentrálni.
Akkor kaptam fel a fejem, amikor Dakota átadta a csomagját Kimnek. Barátnőm izgatottan bontogatta a meglepetést, és talált is a sok csoki között egy szegecses karkötőt és nyakláncot. Dake vigyorogva közölte átadáskor, hogy ez való egy ilyen kemény csajnak, de ha Lys rosszalkodik a nyakörvnél fogva kösse egy fához.

Nagy lett a derültség, de Kim nem sértődött meg, hálásan megköszönte.
Következőnek Ren adta át a közösen vásárolt csomagunkat Charlotte-nak. A lány nagyon örült az apróságoknak és a márkás édességeknek. Rosa Leigh-nek adott át egy csomagot. A fiú zavartan megköszönte, de eltette, nem nézte meg, mi van benne. Amber kínosan feszengett és birtoklóan ölelgette a fekete hajú és szemű pasiját. Tori Nathanielnek egy olyan csomagot adott, amiben márkás illatszerek voltak. Én biztos nem költöttem volna ennyit a pasira...
Végre Alexy jött a sorban, elém is lépett és lerakta a nekem szánt piros zacskós csomagot. Izgatottan kaptam utána, de még ki sem bontottam, máris nevettem, mert néhány szál virgács állt kifelé a zacskó szájából.
  - Boldog mikulást, Vivike drága! Nem azt mondom, hogy fogyaszt, inkább használd egészséggel! - kacsintott Alexy vidáman.
A megjegyzés gyanakvóvá tett, mégis merészen kibontottam a kék szalagot és az asztalra szórtam a csomag tartalmát, de bár ne tettem volna! Hét színes tanga bugyi landolt az asztallapon meg vagy egy tucat különböző csomagolású óvszer. Volt ott minden, foszforeszkáló, fekete, bordázott, eper ízű, meg a jó ég tudja milyenek. Szégyenemben szerettem volna elsüllyedni, Castiel meg csak röhögött mellettem, mint egy fakutya.
Az osztály körülöttem felpezsdült, mindenki ujjongott és rajtam poénkodott.
  - Csinik a bugyik. - nevetett Cast és megcsókolta az arcom, egészen a fülemnél.
  - Hét darab pontosan, minden napra egy. - magyarázta a megalázóm önelégült vigyorral. - A többit
 nem részletezem, de jól fogtok szórakozni.
  - Ha-ha... hát köszi. - pipacsvörös arccal visszagyömöszöltem a cuccot a zacsiba.
  - Ez de jó poén volt! - röhögött a térdét ütögetve Dakota. - Nem is értem, miért jut mindenkinek a szex az eszébe, ha a Castiel -Vivi párosról van szó.
  - Én se értem. - vágtam rá ártatlan képpel. Most már nagy lett a szám, hogy eltüntettem a poénos ajándékomat. - Csak egy átlagos pár vagyunk.
  - Persze-persze. - nevetett most Kentin. - Csak kicsit túlfűtöttek néha.
  - Nem is igaz. - tiltakoztam duzzogva.
Castiel védelmezően magához húzott és még azért is szájon csókolt a többiek örömére.
A rövid, de forró csók után kábán pislogtam, az osztálytársaink meg hangos ovációval díjazták a reakcióm.
  - Na, lehet befejezni a témát, mert még lecsapok valakit! - szólt a rendetlenkedőkre Castiel és haragosan nézett körbe.
  - Legyen ez a végszó. - mosolygott a barna kötött pulcsis és fekete hosszú szoknyás tanárnőnk. - Vivi, akkor most te add át az ajándékot annak, akit kihúztál.
Féltem ettől a pillanattól, ezért gyámoltalanul álltam fel és a szomszédos padban ülő Lysander elé léptem.
  - Hát Lys... fogadd szeretettel. Van benne egy kis személyes ajándék is. - közöltem szorongva.
Vissza is iszkoltam a helyemre, amíg a srác bontogatott.
Lys hamar megtalálta az édesség között a gravírozott zsebkést. Meglepetten nézett rám.
  - Ezt miért is kapom? - kérdezte a fiú. Felemás szeme értetlenül villant rám.
  - Hogy megöld Kimet, ha bánt. - nevetett rosszmájúan Dake. - A kemény csajszi ellen védőeszköz kell.

  - Dehogyis, te lökött! - mordultam a szőke, lófarkas fiúra. - Bár, valóban önvédelmi eszköznek szántam a kést. Gondoltam, ha megint felcsap Grál lovagnak... legyen nála fegyver. Sosem fogom elfelejteni, hogy a nyáron bajba kevertem, és őt szúrták le helyettem. - magyaráztam csak a lényeget kihangsúlyozva. Castiel biztatóan szorongatta a jobb kezem. Jól is jött ez, mert még mindig felzaklatott és kirázott a hideg, ha arra gondoltam, hogy Deborah, mint egy pszichopata úgy rontott ránk, a vérben fekvő jó barát emlékéről nem is beszélve...
  - Ugyan már, Vivike! - legyintett Lysander. Meleg mosolyt küldött felém. - Semmiség volt az egész. És ha megismétlődne a dolog, újra megtenném.
  - Köszi. - viszonoztam a mosolyt, de aztán a tanárnő felé fordultam, mert Castiel szigorú pillantással méregetett. Tudtam, hogy még mindig azt hiszi, több is volt köztem és a barátja között, mint amit elmondtunk, és nem akartam túlfeszíteni a húrt.
Az ofő elcsendesített minket, aztán kérte Castielt, hogy adja át ő is a csomagot a kihúzott személynek. A vörös rocker magabiztosan adta át Evának a mikuláscsomagot, és még egy puszit is adott a megszeppent lánynak. Evangeline édességei között egy ezüstözött lánc volt a meglepetés, kis hangjegyes medállal.
  - Mivel mindketten zeneimádók vagyunk, és sűrűn éneklünk együtt, gondoltam, erről megemlegetsz. - magyarázkodott Cast.
  - Igazán kedves vagy, Castiel. Nagyon köszönöm. - szorongatta Eva a kis láncot és hálálkodva nézett Castielre. A lány zavarban volt, amiért a középpontba került. Kicsit dadogott és kipirult az arca. Gyorsan le is ült és meghúzta magát a székén. Castiel elégedetten sétált vissza és leült mellém. Amint kényelembe helyezte magát, a combjára húzta a kezem és édes mosolyt küldött nekem. Beleremegett a szívem, de mást nem mertünk megkockáztatni, nehogy megint belénk kössenek a dilis barátaink.
Lysander Kentint ajándékozta meg, az ő csomagjában csoki helyett keksz volt és egy játék vízipisztoly. Azon tréfálkoztunk, hogy az osztályban sok lett a fegyver és az önvédelmi eszköz, és itt megint szóba került az óvszercsomagom is.
Viola lezsibbadt, mikor megtudta, hogy Nathanieltől kap ajándékot. Mi is meglepődtünk, mert a fiú nem volt paraszt, mint mostanában. A lány csomagjába színes tollkészletet és virgács helyett ecseteket tett. Armin jött a csomagosztásban, s ő Amber elé lépett.
  - Figyeljetek, ez nagy poén lesz! - szólt oda nekünk az előttünk ülő, mindent tudó Alexy.
A kék szűk felsős és rózsaszín cicanacis Amber kacarászva vacakolt a bontogatással, mert a műkörme erősen akadályozta. A sok cukorka között a lánynak egy Hello Kitty-s flitteres mobiltartó akadt a kezébe, de nem ez volt a "poén", hanem az, hogy valami lapos izé volt a tokban, mintha már lenne benne egy teló. Amber izgatottan cibálta ki a kis kocka tárgyat, ami nem más volt, mint egy számológép.
  - Hm... köszi, Armin. - pislogott Amber értetlenül.
  - Szívesen. Használd egészséggel. - mosolygott a fekete hajú, kék szemű srác az orra alatt, aztán miközben a helyére sétált ránk kacsintott.
  - Miért pont számológép? - kérdezte a kék hajú fiút Castiel.
  - Debilek vagytok, hogy nem értitek. - csóválta a fejét nagy komolyan Alexy, aztán felnevetett. - A tavalyi poént a fésűkészleteddel nem lehet überezni, Cast. Ezért most úgy gondoltuk, Barbie kapjon agyat és tanuljon meg számolni.
A körülöttünk ülők mind hallották és hangosan elkezdtünk nevetni. Borzasztó volt, hogy így beskatulyázták Ambert, de valamilyen szinten megérdemelte, így lelkifurdalás nélkül röhögtem rajta én is. A jókedvünknek a tanárnő vetett véget, felszólította Irist, hogy ő jön. A vörös lány Rennek adott csomagot, egy pénztárca lapult benne a sok csokin kívül. Eva Armint lepte meg. A lány által vásárolt csomagban Sims-es matricák és a Sims figurák feje fölötti kis logós kulcstartó volt.
Armin nagyon örült, mert ez volt az egyik kedvenc játéka. Amber Dakotát ajándékozta meg, de senki nem értette, miért rakott a csomagjába mini zseblámpát. Jót nevettünk a buta szőkén...
Utolsónak maradt Kim. Mind azt vártuk, mit fog tőle kapni Castiel. A lány ünnepélyes mosollyal az arcán jött oda hozzánk, és a kedvesem elé tette a csomagot. Amikor Cast ki akarta bontani, Kim határozottan elkapta a kezét.
  - Nagyon kérlek, ne bontsd most ki! Azt szeretném, ha csak akkor néznéd meg, amikor egyedül vagy. Kis személyes meglepi van benne, és nem akarom, hogy mindenki lássa!
Az osztály csalódottan felmordult, Castiel pedig bólintott, de mint egy izgatott gyerek, próbálta kitapogatni, mi van a zacskóba rejtve. Nemsokára csalódottan felsóhajtott.
  - Bármi is van benne, úgy bebugyoláltad, hogy nem lehet kitapintani, mi van benne.
Kim elégedetten vigyorgott.
  - Direkt így csináltam. Boldog mikut! - nevetett a lökött csaj és a helyére pördült, vissza Lys mellé.
Castiellel rosszat sejtve néztünk össze. Kim ördögi vigyora aggasztott minket.
  - Nem igazság, hogy mi nem tudjuk, mi az! - háborgott Armin.
  - Te vagy a híradós tesója, holnapra úgyis megtudod. - pillantott a srácra Castiel mosolyogva. - Bármi is ez, köszönöm, Kim!

  - Szóra sem érdemes! De azt biztosra veszem, hogy tetszeni fog! - nevetett Kim sátánian.
Még egy jó darabig folytak a találgatások, de Kim hajthatatlanul nem árulta el. Megint az ofő csendesített le minket.
  - Most jut eszembe, elmaradnak a hetedik órai szakkörök. - közölte a tanárunk.
Rögtön nagy lett az örömujjongás, de Mrs. Williams hamar lehűtött minket.
  - De ez nem jelenti azt, hogy hazamehettek. A zene szakkörösöknek próbálni kell a csarnokban, a kosarasok meg besegítenek a rajzosoknak, hogy hamarabb kész legyenek a teremdekorációk.
  - Ó, de jó... - nyögte Nath unottan.
Én is csalódott voltam, mert jobban érdekelt volna Castielék fellépése, mint a fránya rajzolás, vagy festés.
Csengetés után beletörődő hangulatban vonultunk Kimékkel a rajzteremhez.
Unottan színeztünk és festegettünk. A hangulat azért nem volt rossz, mert Dajan, Nath és Kentin végig nyavalygott. Azzal mulattam az időt, hogy Violát és Dimitry-t figyeltem. Most értettem csak meg, miért van a barátnőm beleőrülve a rajztanárába. A dögös, hosszú hajú pasi feltűnően kedvesebb és figyelmesebb volt Violával, mint bárki mással a teremben. Jól láttam, hogy a lány is bejön az oktatójának. Még én is úgy láttam, mint külső szemlélő, hogy egymásra vannak gerjedve, és összeillenek, csak az nem tetszett, hogy Viola még nem szakított Matt-tel, mégis cicázik Dimitry-vel. Ha új kapcsolatot akar, előbb lezárhatná a régit. Borús hangulatomat csak tetézte, hogy óra után észrevettem a mobilomon, hogy anyám keresett. Rögtön megijedtem, mert anyu csak akkor keresett, ha baj volt. Gyorsan visszahívtam. Jól sejtettem, Lucas lebetegedett. Anya arra kért, rögtön menjek haza a lázas öcsémhez, míg ő dolgozik az oviban. A kapuban gyorsan elmeséltem Castielnek mi a helyzet, restelkedtem a banda tagok előtt, hogy nem megyek velük a páromnál, de fontosabb volt most a kis tesóm. Castiel apró, gyengéd puszikkal búcsúzott tőlem és megígérte, hogy felhív, ha végeztek.  Ők még a lemezboltba mentek, én meg hazafelé. Szinte rohanvást tettem meg az utat. Csodálkoztam is, hogy nem csúsztam el a latyakosra olvadt hóban. Lucas már kipirult arccal, vacogva, pizsamában feküdt az ágyában, mire berobogtam a szobájába. Hamar teát főztem és fájdalomcsillapítót adtam neki. A kis kemény legény most elengedte fülét-farkát. Rossz volt ilyen állapotban látni. Mikor anyu hazajött és leváltott Lucas ágya mellől, felmentem a szobámba tanulni. Alighogy végeztem, csörgött is a telóm.
  - Szia, szívem! Hogy van a kis krapek? - halottam meg a jól ismert hangot.
  - Begyógyszereztük. Kezd lemenni a láza. Úgy jött haza a suliból, mint akit agyon vertek. Holnapra anyu szabit kért és elviszi az orvoshoz.
  - Jobbulást kívánok neki.
  - Köszi. Átadom. - mosolyogtam hálásan, és lerogytam az ágyam szélére. - És nektek jól ment a próba?
  - Remekül. Jó dalokat választottunk és megvan az összhang a párok között.
  - Sajnálom, hogy kimaradtam. Már olyan kíváncsi vagyok rátok. - nyafogtam duzzogva.
  - Legalább még inkább meg fogsz lepődni a bálon. Bombasztikusak leszünk. - nevetett a fülembe Cast elégedetten.
  - Ó, és szerények. - fedtem meg, de aztán ellágyult a szívem. - Annyira hiányzol már! Olyan rossz, hogy ritkán lehetünk együtt. Mintha minden összeesküdött volna ellenünk.
  - Én is nehezen viselem, de ki kell bírni. Vigasztaljon a tudat, hogy nyakunkon a téli szünet és akkor bepótoljuk.
  - Na, igen, ebben igazad van. - hagytam rá. Most akartam őt, nem egy hét múlva!
  - Alig várom, hogy megnézzem rajtad Alexy ajándékait. A citromsárga és a piros darab igencsak izgatja a fantáziám. A gumikról nem is beszélve. - nevetett megint Cast.
  - Na, megint előjött a perverz oldalad! De tudod, mit válaszolok erre? Azt, hogy bár már ott tartanánk! Hé, erről jut eszembe! Megnézted, mit kaptál Kimtől?
  - Ez az én kis boszim! És igen, épp az előbb néztem meg. Nem találok rá szavakat, oda vagyok a gyönyörtől.
A megjegyzése felkeltette a kíváncsiságom.
  - Mit kaptál? Mondd már!
  - Nem tudom elmondani, de ha letettem, küldök képet, úgy az igazi. Holnap mindenesetre megcsókolgatom a barátnődet, ha Lys nem csap agyon.
  - De szenyó vagy, hogy titkolózol! - füstölögtem. Idegesített, hogy nem ad egyenes választ.
  - Nem titkolózok, mindjárt küldök képet, csak előbb még elmondom, hogy szeretlek, veled fogok álmodni, ja és hogy természetesen pokolian hiányzol.
  - Emiatt megéri várni. Én is így érzek! Minden gondolatom te vagy, és fél ember vagyok, mikor nem vagy velem. Búcsúzom is, ha nem bánod. Bevetem magam a kádba, aztán szundizok, mert hosszú volt a nap.
  - Tedd azt, kicsim! Jó pihenést. Holnap megint eléd megyek, de ki ne találd, hogy buszozzunk!
  - Jó, oké. Akkor puszi. Ne feledd a képet!
A gyors búcsúzkodás után kinyomtam a telefont, s izgatottan vártam a képet. Egyre frusztráltabb vagyok, mióta alig van időnk egymásra Castiellel. Ha ez így megy tovább, ki fogok készülni. Valahogy mindenképpen meg kell oldanunk, hogy többet tudjunk találkozni, mert ez így nem állapot. Még végig sem értem a gondolatmenetemen, megjött a kép, amit Cast ígért. Nem akartam hinni a szememnek. A fotón egyértelműen látszott, hogy a tőlem kapott Harley-s órán ott ül egy

vörös, hosszú hajú, kék szemű Barbie baba, ami kiköpött olyan volt, mint én. Feszes farmerben és Castiel-féle kis bőrdzsekiben feszített a járgányon. Nem tudtam, hogy most sírjak, vagy nevessek.
Kim gondoskodott róla, hogy mindig ott legyek Castiel szobájába és a fiú se feledkezzen meg rólam soha. Ettől jobb ajándékot nem is adhatott volna kerge barátnőm a kedvesemnek.
Biztos voltam benne, hogy becses lesz a baba, és nem csak Castielnek... Nekem is a kedvencem lett, pedig még csak képen láttam.
Fürdés után leültem a fésülködő asztalom elé és a perselyben lévő spórolt pénzt kezdtem számolni. Tényleg nyakunkon volt a karácsony már, de lila dunsztom sem volt, mit vegyek az idén Castielnek. Hála a Zack-től kapott pénznek, az anyagiakkal nem volt gond, idén valami drága dolgot is vehetek, már csak egy jó ötletre volt szükségem. Borzasztó, ha a szeretett személynek mindene megvan. Nem akartam megfájdítani a fejem, inkább lefeküdtem aludni. Elalvásig szépen kigondoltam, mit vegyek a tesóimnak, anyunak, apunak, Kiméknek, csak Castiel volt nagy kérdőjel. Reménykedtem benne, hogy majd csak kitalálok valami okosat, vagy szellemeset. Ha más nem, Kim majd ad valami ötletet, hisz most bizonyította, milyen jó emberismerő és tud meglepetéseket okozni. Mielőtt elszundítottam volna még eszembe jutott az is, hogy megfeledkeztem a suli nagy eseményéről. Be kell szereznem egy csini estélyi- vagy koktél ruhát, hogy kellőképpen parádézhassak az én sikeres rocksztárom mellett...