Egy apró szívesség

Másnap - az-az kedden - volt Nathaniel születésnapja. Egy illatszer csomaggal leptem meg, amiben volt egy mobiltok és egy vastagabb ezüst nyaklánc is. A fele spórolt pénzem erre ment, de megérte, mert Nath nagyon örült a csomagnak. Aznap nagyon boldogok voltunk együtt, bár elég gyakran eszembe jutott az előző délután. Ígéretemhez híven, elmentem Castielékkel biliárdozni, négy után jött értem és a bátyámért. Hatos partit játszottunk én voltam Lyssel és Castiellel, Tony, Kevin és Jhonny hármasa ellen. A bátyám elég jó játékos volt, de Cast és Lys hozzá képest nagyágyúk voltak. Irtó jól éreztem magam, még így is, hogy a vörös ördöggel megtartottuk a két méter távolságot. Úgy látszott, mégis csak tudunk barátként viselkedni egymással.
A hétvégét Nathaniellel a vidámparkban és az állatkertben töltöttük. Megnéztük az összes állatot, felültünk az óriáskerékre, szellemvasútra, dodzsemre és a hullámvasútra. Estig szórakoztunk, majd a nagybátyja pizzériában megvacsoráztunk, később még moziba is mentünk. Leonardo Dicaprio új filmjét néztük meg. Aznap este, amikor már az ágyamban feküdtem és alváshoz készülődtem, SMS-em érkezett.

Biztos Nathaniel! - gondoltam mosolyogva, és már nyúltam az éjjelin pihenő mobilomért.
Legnagyobb meglepetésemre, azonban nem Nath írt, hanem a két hete eltűnt SMS hercegem. Vajon ez tényleg Castiel? Sosem fogom megtudni?
 "Szia, angyalka! Sajnos mostanában nem tudtam jelentkezni, de nem felejtettelek el! Szebb vagy mint ezernyi rózsa! Sokat gondolok rád! Millió puszikát + 1 hatalmas ölelést küldök neked! 😘😉 "
Vajon tényleg Castiel küldi ezeket az üziket? - tűnődtem. - Vajon mikor fogom ezt megtudni?
 "Kegyetlen dumád van! Kár, hogy nem ismerlek személyesen!" - írtam rövid gondolkodás után.
Nyolc-tíz perc múlva érkezett meg csak a válasz. Persze megint kitérő.
 "Hogy te milyen édes vagy, kis tündér! Már felszálltak a csillagok és kihunytak a fények, ezen a szép estén puszit küldök néked! Álmodj szépeket Drága, ezer csók a szádra!!!! Jó éjt! Csók! 👄"
Milyen édes pofa! - gondoltam vidáman, miközben bevackoltam magam a takaró alá.
Meglepő módon nem álmodtam hideg szürke szemekről, perzselő pillantásokról, forró lopott csókokról, meg arról a feledhetetlenül elbűvölő mosolyról sem...
A következő hét péntekjén a suliban Castiel szétkürtölte, hogy mindenkit vár szombaton a névnapi bulijára. Engem külön kérlelt, hogy menjek el, szünetekben és a két infó órán sem hagyott békén. Mindig különböző kifogásokat találtam ki, de közben nagyon élveztem, hogy rágja a fülem.
  - Gyere el! - kapta el a kezem az egérrel együtt az óra közepén Castiel. - Olyan jó lenne, ha jönnél, de az lenne a legjobb, ha a barátod otthon felejtenéd!
Ezért a megjegyzéséért legszívesebben arcon csaptam volna.
  - Szűnj már meg, Castiel! - szóltam rá, éles pillantás kíséretében. - Ja, és szállj le szegény Nathanielről!
  - Szívesen megtenném, de nagyon jól tudod, hogy féltékeny vagyok! - húzgálta a száját a bőrdzsekis srác.
Castiel féltékeny! - ujjongtam magamban. - Féltékeny! Féltékeny! És ez bizonyíték arra, hogy nagyon is érdeklem őt! De egy pillanattal később szomorúság fogott el. És akkor mi van, ha féltékeny? Castiel esetében ez nem számít. Talán csak duzzog, mert nem ő birtokol... Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat.
  - Neked meg azt kéne tudnod, hogy Nath nélkül nem megyek bulizni! - vágtam rá.
Amúgy egyre erősebben éreztem, hogy megint közelebb kerültünk egymáshoz. Két hétig tartottuk a távolságot, de ahogy mostanában megint nézett, ahogy beszélt velem, vagy önkéntelenül megérintett, azok árulkodó jelek voltak. Kezdtem félni, hogy ha ez így folytatódik, akkor megint befuccsol a már eddig is imbolygó barátságunk.
Hetedik óra után végre közöltem vele, hogy egész nap csak húztam az agyát, és szándékozom megjelenni a buliján. Erre mosolyogva csak annyit mondott: "Eszelős, huncut boszorkány!"
Szombat reggel nyolckor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Álmosan nyúltam érte és közben azon agyaltam, melyik agyalágyult hülye keres hétvégén, hajnalban... A kijelzőn csak az villogott, hogy "ismeretlen szám".
  - Igen? - nyögtem álmosan a fülemhez emelt készülékbe.
  - Jó reggelt, kis tündér!
Majdnem kiejtettem a kezemből a mobilt. Álmodom, vagy tényleg Castiel az?
  - Szia... - ásítoztam félkómásan. - Mi a túrót akarsz, kora reggel? Miért nem alszol még?
  - Milyen morcosak vagyunk reggel, édes! Felébresztettelek, Csipkerózsika? Szívesebben keltettelek volna személyesen. - hadarta jókedvűen a fiú.
  - Csak ezért hívtál? Milyen kedves vagy! - nyafogtam.
  - Ja, nem... Egy aprócska szívességet szeretnék kérni tőled!
  - Mennyire aprócskát? - kérdeztem gyanakodva és rögtön éberebb lettem.
  - Kérlek, húzz ki a bajból! Deborah megígérte, hogy a barátnőivel megcsinálja a buli előkészületeit, de most hívott, hogy lebetegedett az ötéves húga, és nem tudja ott hagyni! - magyarázta egy szuszra Cast. - Vivieni, csak te tudsz segíteni! Keltsd fel a mormota bátyád és gyertek ide! Kérlek... kérlek, szánj meg engem! Ha nem jöttök, lőttek az esti bulinak!
Nem tehetek róla, megesett a szívem rajta. Egyrészt olyan szépen kérlelt, hogy levett a lábamról, másrészt meg azért vannak a barátok, hogy segítsenek a bajban.
  - Rendben van, Castiel.
  - Ó, Vivien, egy angyal vagy! Tudtam, hogy rád számíthatok! - rikkantott a fülembe nagy örömmel Castiel.
  - Állj! Fogd vissza magad, nagyfiú! - szóltam le, miközben a fejemben már tervek kavarogtak. - Van egy feltételem.
  - Elfogadom, bármi legyen az! Mondd nyugodtan!
  - Csak akkor segítek, ha én lehetek a főnök! Mindenek a szervezésem alatt kell történnie és úgy, ahogy én akarom! - féltem, hogy erős feltétel ez, de muszáj előre tudnom, hogy zöld utat ad-e nekem. Mert ha bulit szervezek, akkor annak tökéletesnek kell lennie!
  - Ez csak természetes. - egyezett bele rögtön a srác. - Tégy, amit akarsz... Amúgy is, jól ismered a házat.
Az utolsó megjegyzéstől elkomorult az arcom, mert eszembe jutottak a fájdalmas, de édes emlékek.
  - És azt hívok segéderőnek, akit akarok? - folytattam a szervezkedést.
  - Akárkit... - vágta rá Cast, de pár másodperc múlva helyesbített. - csak Nathanielt ne! Tudod, hogy nem komálom! Elég lesz este elviselnem!
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, mert nem akartam veszekedni.
  - Jó... kihagyom a brigádból.
  - Remek, kösz! - lélegzett fel a fiú. - Akkor kiket akarsz összecsődíteni?
  - Csak egy pár embert... Olyanokat, akiknek nem gond nálad megjelenni, hogy segítsen.
  - Vagyis?
  - Irist... - mondtam a legkézenfekvőbbet.
  - És Lysandert.
  - Egyértelműen... - értettem egyet. - Esetleg Dakotát, Lisát és Charlotte-ot.
  - Lisáékat muszáj? - nyavalygott Castiel.
  - Nem feltétlenül... ha úgy gondolod, hogy a haverjaid megcsinálják a kaját, nekem úgy is jó! Elboldogulok egy fiúgárdával is! - vágtam rá epésen.
Castiel nevetett.
  - Abban biztos vagyok!... De oké, meggyőztél, felhívom a csajokat. Így elég lesz a csapat?
  - Nem tudom előre. - vallottam be, de hirtelen más jutott eszembe. - És bevásároltál már?
  - Nem! Már kellett volna?
  - Ti fiúk... - sóhajtottam reménytelenül.
  - Vivieni, ugye...
  - Igen, segítek bevásárolni! - vágtam a szavába, mert tudtam, mi lesz a következő kérése. És máris remek ötletem támadt. - Te... mi volna, ha elhívnánk Tony haverját, Kevint? Van kocsija, ha fizeted a benzint, elvisz bevásárolni, meg akárhova.
  - Oké, remek ötlet és a pénzzel nem lesz gond!
  - Cool! Akkor felkeltem a szőke medvét, idehívjuk Kevint, és egy jó fél óra múlva ott leszünk nálad! Te meg csődítsd össze a többieket! Tizenegyre legyen ott mindenki! - az agyam járt és soroltam a teendőket. - Ha letudtuk a vásárlást, megcsináljuk a kajákat és kidekoráljuk a házat!
  - Igen is, főnök asszony! Akkor gyertek és puszi, kis mentőangyalom!
  - Hali! - tettem le a telefont.
Ó, hogy mibe mentem bele...
Gyorsan kiugrottam az ágyból. Felvettem egy kényelmes, szürke melegítő együttest, aminek a nadrág szárában oldalt és a kapucnis pulcsija ujjában rózsaszín csík húzódott. Megfésülködtem és kifestettem a szemem. Gyorsan kirángattam Antony-t az ágyból és beavattam abba, mit vállaltam magunkra. Fél kilenckor már útra készen vártuk a kapuban a piros Chevrolet érkezését.
Mikor Kev megállt előttünk, pont akkor jutott eszembe, hogy a garázsban még megvannak az én bulim díszítőelemei és még gyorsan visszaszaladtam értük. Tony alig tudta bepréseli a hátsó ülésre a hatalmas dobozt. Az meg sem fordult a fejünkben, hogy esetleg betegyük a csomagtartóba...
Kilenckor már a Tescoban voltam Castiellel. Kevin kint várt minket, míg mi tele pakoltuk a bevásárló kocsikat kajákkal, piákkal és több tucat lufival és eldobható étkészlettel. Nem feledkeztem meg az apróságokról sem: szívószál, szalvéta, szalagok és chipsek.
Egy vagyont fizettünk a pénztárnál, de Castielnek a szeme sem rebbent.
Cast és Kev alig bírták becipelni a házba a sok csomagot.
Tonyhoz már közben csatlakoztak a többiek. Alig pakoltunk le, máris kiosztottam a munkát. Charlotte-ékhoz zavartam még a konyhába Dakotát és Lyst, de a fehér hajú fiú hamar meglógott onnan, és inkább bevállalta az italbár feltöltését. Kevin és Iris eltüntették a törékeny és drága holmikat a lakótérből, majd megterítették a nagy étkezőasztalt. Castiel, Tony és én a dekorálással foglalatoskodtunk.
Nem is hittem, hogy ilyen remekül össze tudunk dolgozni Castiellel. Örömmel segített le minden alkalommal a szék tetejéről, amikor a lufikat - amiket Tony fújt fel - felrakosgattam a csillárra, karnisra és mindenhová, ahová csak tudtam.
Közben persze főnökösödtem és mindig rálestem, mit csinálnak a többiek. Folyton osztottam az észt és nagyon élveztem. Nem azért, hogy dicsérjem magam, de a felügyeletem alatt igen gyorsan és jól haladt a buli előkészülete. Lys mindenféle koktélt kevert, a lányok a konyhában a hagyományos szendvicsek helyett kész fasírtokat, hamburgerhúst, virslit és sajtos pulykát sütöttek, ezeket rakták zsömlékbe és baguette-be. Iris kitalálta, hogy salátákat is csináljanak, így menő ételeket hoztunk össze.
A vörös fonott hajú lány és Kevin kitett magéért a terítékkel is. Az asztalon minden színes volt. A tányérok kékek, a váza sárga, a poharak zöldek és rózsaszínek, a szalvéták meg tarkák. Nagyon tetszett a színkavalkád, fiatalos és extrém lett a büféasztal. Három óra körül végeztünk a díszítéssel, minden lufi, szalag és lampion, jó helyre került. Dakota nem csak a tálakba, magába is öntögette a chipset, de alapjában véve büszke voltam a csapatra, amit összehoztam. Tony sokat sündörgött Iris körül, szabályosan udvarolt neki és Iris ettől zavarba jött. A bátyám akkor tört le, mikor a lány közölte vele, hogy boldog kapcsolatban van, még mindig Logannel. Minden jól sikerült, és viszonylag hamar kész lettünk. Négy óra után szétszéledtünk. Mindenki hazamert szusszanni és átöltözni az esti nagy bulira. A városközpontban kiugrottam Kev kocsijából, hogy még vegyek valamit az ünnepeltnek. Nehéz volt a döntés, de fél óra shoppingolás után megtaláltam a tökéletes ajándékot. Kicsit borsos árat fizettem, ráment egy csomó zsebpénzem, de megérte, mert örömöt akartam szerezni Castielnek.
Otthon találtam még egy darab kék csomagoló papírt és gondosan becsomagoltam a dobozt. A közepére ragasztottam egy üdvözlőkártyát. Sokat agyaltam, mit írjak rá, de végül csak egy sort firkantottam rá: "Boldog névnapot kíván neked: legkedvesebb barátnőd - Vivieni!"
Először kicsit merésznek gondoltam ezt a kis sort, de aztán mivel más nem jutott eszembe, ennél maradtam. Rohantam a fürdőbe, hogy készülődjek.
Buli előtt kényeztetni szerettem volna magam, ezért nyakig merültem egy kád forró, habos, rózsaolajos vízben. A telefonom a kád szélére tettem. Már majdnem elszunyókáltam a vízben, amikor SMS-em érkezett. Izgatottan nyúltam érte, abban reménykedve, hogy Castiel ír - vagyis az SMS ördögöm - biztos máris hiányzom neki...
Valakinek tényleg hiányoztam, de nem annak, akire számítottam, hanem Nathanielnek!
 "Szia, szerelmem! Remélem, jól telt a napod! Az enyém rémesen, mert hiányoztál! Nyolcra érted megyek, hogy együtt menjünk a névnapi partira! Gondolj rám annyit, mint amennyit én rád, kedvesem 😊 "
Milyen édes! - gondoltam a fejemet csóválva. - Kár, hogy nem hat meg! És sajnos egész nap eszembe sem jutott, mert Castiel és a bulija lefoglalt teljesen. Pedig Nath megérdemelné, hogy szeressem! De miért ilyen rakoncátlan a szív? Olyan egyszerű lenne beleszeretni Nathanielbe, de nekem még mindig Castielen jár az eszem... Ez így nem kóser!
Hat után megvacsoráztam anyával és a két tesómmal, aztán felmentem a szobámba, hogy megkeressem a megfelelő ruhát a bulira.
Nem igazán vágytam Castiel bulijára. Tudtam, hogy nem fogom jól érezni magam. Liftezni kezdett a gyomrom, ha arra gondoltam, mi vár rám ma este: egy ostoba színjáték mindkettőnk részéről! Mert hát ugye én Nath karjaiban leszek, Cast meg Debbyvel, holott egymás után sóvárgunk. Borzasztó éjszaka lesz, az már biztos...
Először szexi sminket kreáltam magamnak. Semmi extrém, semmi csillogás, csak feketével húztam ki a szemem alatt, majd spirállal kifestettem a szempillámat. Számat csak egy kis ezüst fényű rúzzsal kentem ki. A ruhaválasztás nehezebb volt. Sokáig keresgéltem, de végül egy fekete toppot választottam, ami ujjatlan volt és a hátamon csak fekete pántok tartották össze. Fekete, csillogó műszálas anyaga nagyon jól mutatott. Ehhez fekete felhajtott szárú csőnadrágot vettem fel, és fekete jó nagy sarkú, kerek orrú, körömcipőt. A hajammal nem tudtam mit kezdeni, ezért a fiókból előhalásztam egy fekete farmerkendőt és azzal fogtam hátra. A sulimban ez most nagy divat volt. Fújtam még magamra egy kis parfümöt és felkaptam a ridikülöm, amibe épphogy csak belefért a mobilom, személyi, sminkcucc és papírzsepi. Fekete, szőrös ujjú és nyakú vasrag pulcsit vettem fel kabát helyett.
Mikor a bátyámmal lent vártuk a nappaliban a taxisunkat, Kevint, Tony különböző gúnyos beceneveket talált ki nekem. Voltam fekete özvegytől kezdve, fekete angyalig minden. De ezúttal elhatároztam, hogy nem húzom fel magam, legalábbis Antony miatt nem!
          (FOLYT. KÖV.…)

Őrült szív

Megszólalt a csengő és mindenki fogta a cuccát és kivonult a csarnokból.
  - Milyen óránk lesz? - kérdezte Capucine, amikor kifelé préselődtünk a csarnokból.
  - Ircsi a hatosban. - válaszolta Dajan.
  - Dajan, te nem a büfében voltál Nathaniellel? - kérdeztem a fekete srácra pillantva. - Hová lett a kedvesem?
  - De, onnan jövök! - válaszolta a sárga kapucnis pulcsis fiú. - Ott ragadt Kennel. Azt üzeni, hogy morcos rád és hogy egyél csak Castiellel. - közölte Dajan, aztán meg se várta a válaszom, már rohant Dakota után.
  - Pukkadjon meg... - akartam mondani Dajannak, de így csak az orrom alatt dörmögtem, és csak Castiel hallotta meg.
  - Hogy mondhatsz ilyet, "Vien"? A kis szerelmedről beszélsz! - gúnyolódott Cast, és láttam rajta, hogy örül a kitörésemnek.
  - Jaj, Castiel, legalább te ne bosszants!
Mint aki megadta magát, maga elé emelte a két kezét. - Eszemben sincs.
Nagy nehezen elértük az irodalom termet, ott már várt Kim, hogy együtt menjünk a büféhez szendvicset venni. Otthagytam a kísérőm és a barátnőmmel beálltam a hosszú sorba, hogy megvegyem a melegszendvicsem. Nemsokára már az álló asztalnál kajáltam Kimmel, Rosával és Gabriellel, amikor befutott Kentin és Nathaniel.
  - Itt nyammogtok ezeken a vacak kajákon, amikor a csarnoki büfében hamburger meg gyros is van! - szólt le minket Ken. - Beburkoltam egy óriási hambit!
Nathaniel rögtön mellém tolakodott.
  - Jó étvágyat, szívem!
  - Köszi! És a te kajád is finom volt?
  - Kóstold meg! - mosolygott huncutul Nath és megcsókolt.
A kedves csók után Nathaniel átölelte a derekam.
  - Haragszol rám? - kérdezte.
  - Én ugyan nem! Tudtommal neked van bajod velem! - miközben beszélgettünk, fél szemmel láttam, hogy Castiel is a sorban nyomul a büfé előtt.

  - Tudod... elvesztettem a fejem, amikor megláttalak azzal a piperkőccel! Rohadtul féltékeny vagyok rá. - vallotta be Nath és közben nem nézett rám, a cipője orrát bámulta. Nagyon zavarban volt, ez nyilvánvaló volt.
  - Castiel és én haverok vagyunk, annyiszor mondtam már ezt neked!
  - Akkor semmi sincs köztetek?
  - Az égvilágon semmi! - bizonygattam.
De kit akarok erről meggyőzni? Nathanielt vagy saját magamat?
  - Bizonyítsd be! - szólított fel érzelmesen Nath, s nem tehettem mást, gyorsan megcsókoltam.
  - Örömmel. - suttogtam.
*Castiel pattanásig feszült idegekkel figyelte őket. *
  - Nath! - szaladt oda hozzánk Armin. - Mr. Morgen hívat valami matekverseny miatt. Jobb, ha megkeresed!
  - Máris megyek! - Nathaniel vetett rám egy sajnálkozó pillantást, aztán otthagyott.
Nyugodtan folytattam az evést és közben a bömbölő zenére lötyögtem.
*Castiel nem bírt távol maradni a lánytól, odalépett mögé. *
Majdnem félrenyeltem, amikor Castiel szinte a semmiből mögöttem termett és elkapta a jobb könyököm.
  - Meghívlak egy kólára!
  - Ó.… oké. - sajnálkozva néztem a földre zuhanó fél szendvicsem után, aztán a büfé felé fordultam, de Cast az ellenkező irányba rángatott.
  - Az automatához megyünk! - parancsolta ellentmondást nem tűrve, szigorúan, miközben a kólagép felé taszigált. Az automata a női mosdó utáni terem és a fiú WC között állt a sarokban, a folyosó legeldugottabb részén. Érdeklődve nézegettem milyen kólát kérjek, amikor Castiel berántott az automata és a fal közötti kábé fél méteres kis zugba. Túl közel kerültünk egymáshoz. Egyszerre lettem dühös, ideges és rémült. Mélyen szemébe néztem, és visszafojtottam a lélegzetem. Mereven kihúztam magam, amikor Cast megsimogatta az arcom. Remegett a gyomrom, mert elviselhetetlenül erősen hatott rám a közelsége. Ujjai az arcomról a nyakamra csúsztak és magához húzott.
Csak kapkodva tudtam levegőt venni. Mielőtt felfoghattam volna, mi történik velem, már átölelt és megcsókolt.
Castiel csókja egyre szenvedélyesebbé vált, a nyelve a számat követelte. Minden fenntartásomról megfeledkezve olvadtam el, és felébredt bennem a vágy. A nyaka köré fontam a karom, hozzásimultam és kiéhezve viszonoztam a csókot, hisz olyan régóta vágytam már erre.
Aztán hirtelen visszatértem a valóságba. Az előbb még engedelmesen simuló testem görcsbe merevedett és két kezem a mellkasának feszítve igyekeztem kiszabadítani magam, de hiába, ezen a résnyi helyen szinte moccanni se tudtam. Akárhogy igyekeztem eltolni magam Castieltől, nem ment, mert minél jobban erősködtem, ő annál erősebben szorított.
  - Mit csókolgatsz itt össze-vissza? - förmedtem rá, bár úgy gondoltam ez elég idiótán hangzott, de valahogy nem működött az agyam.
  - Úgy vettem észre, nem volt ellenedre! - vigyorgott öntelten Cast.
  - De igen! - makacskodtam. - Csak túl hirtelen ért! Egyáltalán, mit akarsz tőlem?
  - Mindössze csak annyit, hogy ne járj Nathaniellel!
  - Már megint kezded? Mi közöd van ahhoz, hogy kivel járok? Nem tartozom neked magyarázattal! Attól még, hogy volt egy aprócska kalandunk... nincs jogod rá, hogy megszabj bármit is!
Castiel arca komor volt és ez megijesztett.
  - Nem bírom elviselni, hogy Nathaniel ölelget!!!
  - Az a te bajod! Törődj bele, hogy vele járok! Hányszor koptassam a szám?
Nagyot sóhajtott, de mintha nem is hallotta volna, amit mondok.
  - Legalább szereted? - kérdezte bosszúsan.
  - Még nem tudom... - vallottam be az igazat. - De ugyebár ez sem tartozik rád! Nincs jogod beleavatkozni az életembe! Abba se lenne beleszólásod, ha egyszerre tíz pasival járnék! Ha jól emlékszem, én sem tiltottam meg neked, hogy Deborahval járjál, pedig ilyen alapon megtehettem volna! Hagytam, hogy visszamenj hozzá! Tedd szépen te is ezt és hagyd, hogy boldog legyek Nath-tal!
  - Biztos, hogy boldog vagy vele? - kérdezte Castiel rövid hallgatás után. - Amúgy neked meg azt kéne megértened, hogy nem tudom megtenni, amit kérsz! Nem tudlak elengedni!... Lehetetlenség. - mondta Cast szenvedélyesen és a végén elcsuklott a hangja.
  - De miért? - kérdeztem és egyben rettegtem is a választól. Nagyon felzaklatott a vallomása és nem tudtam, mit várok tőle és magamtól. Egy volt biztos: nem tudok elszakadni tőle!
  - Ne kérdezd ezt, Vivieni, mert nem tudom! Egyszerűen nem megy és kész!
Csak a fejem csóváltam, mert nem ilyen válasz után áhítoztam.
  - Egyezzünk meg valamiben: békén hagysz engem, én meg kerülni foglak! - kértem felpaprikázott hangulatban.
  - Ezt nem tehetjük! - Castiel erőteljesen magához rántott és kihagyott a szívverésem. - Te is érzed mennyire vonzódunk egymáshoz... Jaj, Vivi... nem ezt akartam mondani! Összezavarsz! Barátok vagyunk, nem kerülhetsz!
Még hogy én zavarom össze őt? Ő beszél egyszerre vonzalomról és barátságról! Fogalmam sem volt, mit akarhat most. Csak felzaklatja az életem újra... és újra, és ezt nem hagyhatom!
  - Akármi is volt köztünk, nekem most már csak Nathaniel a fontos! Vele nagyon jól érzem magam. - bizonygattam.
  - Erről jut eszembe! Nathot nem érdekli, hogy jóban vagy velem?
  - Egy picit zavarja - te is láttad, milyen idiótán viselkedett a sportcsarnokban... de lassan beletörődik a barátságunkba.
  - Engem mindenesetre zavarna... mármint, ha hozzám tartoznál.
Zavartan néztem a szemébe. Ezzel most mit akarhat?
  - De én Nathanielhez tartozom! - közöltem keményen. - Te meg Deborahoz! Kedvelem Nathanielt, mert kedves, rendes és nyugalmat biztosít nekem!
  - És a szenvedély?
  - Az nem fontos.
  - De igen!... Tudom, hogy neked igenis fontos! Te nem tudsz enélkül élni! - és mielőtt rájöttem volna, mik a szándékai, villámgyorsan magához húzott és egyik kezével a hajamba túrt.
Castiel szája vészesen közeledett az enyémhez.
Most is olyan gyorsan csapott le rám, hogy védekezni sem volt alkalmam a követelőző és lélegzetelállító csók ellen. Amikor Cast felegyenesedett, elgyengülve és zavarodottan néztem fel rá.
  - Csókolt ő már így téged, Vivieni? - kérdezte a vörös srác, majd ismét birtokba vette az ajkaim, de ezúttal olyan szenvedélyesen, hogy beleremegtem. A következő pillanatban pedig a kezei becsúsztak a felsőm alá, a hátam és a hasam simogatta.
Olyan érzések kerítettek hatalmukba, amiket csak Castiel volt képes felébreszteni bennem. Nathaniellel még sosem tapasztaltam ilyet. Nath sosem fog ennyire vonzani, mint ez a srác. Szinte sóvárogtam rá, hogy átadhassam magam Castielnek... Ezt azonban nem szabad! A szívem majd kiugrott a helyéről, védekezni akartam, de nem volt hozzá erőm.
  - Vagy... megérintett már így? - a srác keze a mellemre csúszott és végigsimított a leheletvékony melltartóval fedett keblemen. Ujjai izgatóan perzselőek voltak. Mikor halkan felnyögtem, Cast mozdulatlanná dermedt, aztán mintha égető tűzbe nyúlt volna, elkapta a kezét és eltolt magától, de még így is túl közel voltunk egymáshoz.
  - Így! - mosolygott győzedelmesen Castiel, s szeme sötéten csillogott. - Azt hiszem, ennyi elég volt! Megbizonyosodtam arról, hogy a barátod helyett engem kívánsz!... Ez eléggé egyértelmű!
  - Mi... Mi jut eszedbe? - dühöngtem, bár a csóktól még mindig kába volt a fejem, remegett a térdem. Zihálva szedtem a levegőt és szégyelltem a gyengeségem.
Castiel pedig úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a kérdésem.
  - Ugye Nath nem képes ilyesmire?
  - Ó, dehogynem! Még többre is! - vágtam rá harciasan, villogó szemekkel.
De ez persze nem volt igaz... nagyon nem! Csak azért szájaltam, hogy feldühítsem Castielt. Amikor szeme haragosan megvillant, halvány elégtételt éreztem.
  - Azt kétlem... ha két ember ennyire vonzódik egymáshoz, mint mi ketten, akkor nem valószínű, hogy Nath-tal is ugyanezt érzed... Ami köztünk van, az valami mágikus erő... és mással nem lehetséges!
Megint fölém hajolt és rajtam váratlan remegés futott végig.
Szenvedélyes, vad csókot vártam, de ehelyett Cast lágyan érintette meg az ajkam, egészen addig, míg magától szét nem nyílt. Mikor halkan felsóhajtottam, olyan szenvedélyesen kezdte felfedezni a szám, hogy azonnal felébredt bennem a vágy. A srác egyik keze a nyakam simogatta, a másikkal a hajamba túrt. Aztán robbanásszerű érzelmekkel újra és újra megcsókolt, és nem tudtam, mikor kezdődött, vagy végződött egy-egy újabb forró csók. Nem tudtam betelni az öleléssel és csókokkal, s csalódottan felsóhajtottam, amikor Cast felegyenesedett.
Láttam, hogy őt is felizgatta a csókolózás. Mély sóhajjal emelte fel a kezét, és ujjával finoman a remegő ajkamhoz ért, miközben a szememből kiolvasta a lelki állapotom.
  - Erre gondolj, ha Nathaniel csókol!
De hát erre gondolok! - kiáltottam volna legszívesebben, túlfűtött érzelmemben. Szinte semmi másra nem tudok gondolni, pont ez a baj!!!
Kétségbeesetten a fiú vállára hajtottam a fejem.
  - Jaj, Castiel... ezt nem szabad tennünk! A barátok nem csinálnak ilyesmit... - törtek ki belőlem hisztiszerűen az érzelmek.
Castiel kényszeredetten mosolygott és megsimogatta a hajam.
  - De mi rettenetesen szoros barátságban vagyunk.
  - Az ég szerelmére, Cast, ez így sehogy sem jó! - indulatosan kitéptem magam a szorításából. - Gondolj Debby-re, nekem meg Nathanielre kell gondolnom! El kell felejtenünk, ami most történt, meg a múltunkat is! Olyan jó volt barátként, de most mindent elrontottál!
  - Már bocs, de te sem voltál nagyon ellene!
Halvány mosoly jelent meg az arcomon, mert igaza volt.
  - Nos... ez igaz, de a jövőben ez nem fordulhat elő többet! - fenyegettem szigorúan.
  - Megint tegyünk hamis ígéreteket? Na, ne!
Becsengettek és azonnal kihasználtam az alkalmat, kibújtam a kis lyukból. Gyors léptekkel elindultam az irodalom terem felé.
  - Vivi, várj, még nem végeztünk! - szaladt utánam Castiel.
  - De igen! Én már végeztem veled!
  - Ne már... Vivieni, ne csináld ezt! Ígérem, többet nem tolakszom, csak ne kerülj! Azt nem bírnám elviselni! Kérlek, Vivi, ne nézz levegőnek! Ünnepélyesem megfogadom, hogy a barátod leszek, és nem közeledek úgy feléd, ahogy nem akarod! - rimánkodott Castiel mellettem kutyagolva.
  - Csak akkor ígérj, ha be is tudod tartani! - kértem haragosan, de valójában már megint kezdett elgyengülni a szívem.
  - Majd igyekezni fogok! - elkapta a csuklómat, megállított és maga felé fordított. - Hidd el, ha akarom csodákra vagyok képes!
Fürkészően méregettem az arcát. Már az ötös terem előtt jártunk, egy teremmel a miénk előtt, s valahogy nem érdekelt, ki lát meg minket, és mit gondol. És hogy Castiel csodákra képes... abban biztos voltam.
  - Rendben van, Castiel, kapsz még egy legeslegutolsó esélyt! - egyeztem bele, de közben máris azt éreztem, hogy ezt még nagyon meg fogom bánni.
  - Köszi, drága! - kacsintott a vörös srác elégedetten.
Az ofő sétált el mellettünk és mi rohantunk utána, nehogy elkéssünk az óráról.
Ircsi után nyelvtan, osztályfőnöki, fizika és töri óra következett. Három szünetem is arra ment el, hogy kiengeszteljem Nathanielt, hisz a szőke hercegem megint orrolt rám, amiért "túl jóban" vagyok Castiellel. Csak a hetedik óra végére békült meg velem. A kapuban elbúcsúztam tőle és Kentinéktől, majd hazasétáltam. Magányosan ballagtam a lágy, tavaszi napsütésben.

Az élet sohasem unalmas...

Becsengettek nyolcra és megjöttek az osztály azon tagjai, akik kimaradtak a cirkuszból.
Ideért a kedvenc matektanárom is és becuccoltunk a terembe. Rosa előre költözött Capucine mellé, Gabriel meg Leighez. Én Nath-tal ültem egy padban, és mivel unatkoztam a hátát vagy combját simogattam, de Nathaniel annyira odafigyelt a tanárra, hogy szinte észre sem vette, mit művelek. Hát igen... a matematikával nem vehetem fel a versenyt!
***
Szünetben Castiel kivonult az udvarra a két felbőszült bikával. Elkezdett szónokolni nekik, hogy egy lány miatt nem érdemes verekedni és jobb, ha békét kötnek, mert még három évig el kell viselniük egymást. Aztán elmagyarázta Leighnek, miért esett Lys kísértésbe, meg hogy Rosaly is hibás volt, mert ha igazán szeretné, nem csábult volna el.
  - Észre kellett volna venned, Leigh, hogy a lány már nem úgy érez. - mondta Cast a monológja végén.
  - Sejtettem valamit, de nem akartam tudomásul venni. - ismerte be a fekete ruhás Leigh bánatosan.
  - Utólag már én is bánom, hogy néhány izgalmas pillanatért elrontottam a ti régóta tartó kapcsolatotokat. - nézett bocsánatkérőn Leighre Lys. - Görény voltam, nem vitás...
  - Most már mindegy! Amúgy is Rosa a legnagyobb hibás! - vágta rá Leigh haragosan.
  - Itt mindenki hibás volt! - bölcselkedett Castiel. - De akkor se viszálykodjatok, béküljetek ki! Egy nő sem ér annyit, hogy szétverjétek egymást, tapasztalatból tudom! Tessék kezet fogni és elfelejteni az öldöklést!
A két rivális vonakodva rázott kezet.
  - Tényleg sajnálom, hogy beletapostam a kapcsolatodba. - mondta közben bűnbánóan Lysander.
  - Üsse kő! - legyintett Leigh. - Legalább felébresztettél az álomvilágból! Már egy ideje ott motoszkált a fejemben, hogy valami nem stimmel. Talán már csak megszokásból voltunk együtt. Én bolond meg elhitettem magammal, hogy minden tökéletes. Bevallom, párszor eljátszottam a szakítás gondolatával, csak megkönnyítetted a döntést. Bár az fáj, hogy ezt műveltétek a hátam mögött.
  - Örülök, hogy józanul megbeszéltétek az ügyet. - veregette meg a két srác vállát Castiel. - Szörnyű az osztályon belüli viszálykodás, én már csak tudom, mert ebben vagyok Nathaniellel.
Lys tudta, mire céloz a barátja, és nem akart ugyanabba a hibába esni.
  - És mi lesz Rosával? - kérdezte a vörös fiú.
  - Semmi. - válaszolta egyszerre mindkét srác.
  - Pedig beszélhetnétek vele. - javasolta Cast, miközben pillantása az üvegajtóra tévedt. Jól látta, hogy odabent Vivi a csarnok közepén enyeleg a szőke bugrissal. - Melykőtök bocsát meg neki?
  - Én biztos, hogy nem, mert felszarvazott! - szögezte le Leigh.
  - Én sem... Én most Sandrára hajtok. Az egyik megy, a másik jön.
Leighnek nem igazán tetszett Lys megjegyzése. Szétszedte őket, most meg már másik lányra fáj a foga! Leigh magában füstölgött, de inkább nem szólt semmit.
Becsengettek tesi órára, és a három srác Jade-ékkel bevonult a csarnokba.
Alexy menet közben megveregette Cast vállát.
   - Nagy voltál, öreg! Elmehetnél békebírónak!
  - Ugyan már... semmiség volt. - csóválta a fejét Cast. - Nem hagyhattam, hogy szétverjék egymást.
  - Akkor is le a kalappal előtted! Senki más nem tett egy lépést sem, amikor kirobbant a balhé. - mondta Jade.
  - Ja, pedig Vivien szinte könyörgött, Nathanielnek, hogy szedje szét őket! - szólt bele a hozzájuk csapódó Dakota.
  - Menj már Nath-tal! - kacagott lekezelően Castiel. - Ő mindig is egy nyápic volt! Egy gyáva aktakukac, ezért is voltam mindig én sikeresebb a lányoknál!
  - Vivient mégis ő szerezte meg, pedig, ha jól vettem észre, te is tepertél rá! - húzta a srácot Gabriel.
  - Még hogy én? Ezt az ujjadból szoptad, Gabe? - kérdezte Cast felháborodva. - Vivien Marsall és én csak barátok vagyunk! Ha akarnám, megszerezném a csajt és Nathaniel labdába sem rúghatna! Számomra ő nem vetélytárs.
A fiúk beértek a csarnokba. Az osztály kisebb-nagyobb csapatokban viháncolt a lelátón. Úgy látszik, nem jött a tesi tanár, így lyukas órájuk lesz. Mikor Castiel keresztül mászott a vaskorláton, rögtön kiszúrta az ötödik sorban enyelgő Vivi-Nath párost.
Rémesek! Felfordul a gyomrom, ha csak Nathaniel megcsókolja! - gondolta bosszúsan a vörös fiú. - Ez így nem mehet tovább! Sürgősen beszélnem kell a kicsikével!
A fiú duzzogva elhelyezkedett Dake mellett, Lys meg Arminék követték.
A srácok még mindig Cast jótettéről fecsegtek, de ő mit sem törődött velük, elővett egy autós újságot, azt kezdte böngészni. Szinte az agyára ment a két sorral előtte ülő párocska csicsergése.
Várjál, Vivi, Várjál! Ezt még megkeserülöd... - csak ez járt a fejében.
***
Kábé az óra felénél Kim odacsúszott mellém.
  - Bocs, hogy megzavarom a turbékolásotokat... De Vivi, beszélhetek veled négy szem közt?
  - Ennyire fontos? - kérdeztem, és csak vonakodva hámoztam ki magam Nath karjaiból.
Kedvesem fent ült a lóca háttámláján, én meg előtte lent a padon.
  - Ha nem lenne az, nem toporognék itt előtted! Gyere már! S.O.S. van!
  - Oké-oké. Összeszedem magam, csak még egy puszi! - nevettem, és szájon csókoltam Nathanielt.
  - Gyere már, Vien, nem érek rá napestig! - türelmetlenkedett Kim. - Mindjárt kicsengetnek!
Újabban ez volt az új becenevem. Castiel kivételével mindenki Viennek szólított. Nath találta ki nekem, ezt a kedves kis becenevet.
Felmentem Kimmel a lelátó legtetejére. Leültem a legutolsó sorba, Kim meg elém az előző sor támlájára, velem szembe.
  - Mi ilyen eget rengetően fontos? - kérdeztem a barátnőmtől.
  - Ó, semmi különös... csak tegnap este csúnyán összevesztem Alexszel... egy kis hülyeségen, de nem is ez a lényeg... Armin...
  - Na, ne! Mi van vele?
  - Mikor bejöttek, odajött hozzám... és... járni akar velem! - közölte Kim akadozva és idegesen.
  - És?
  - És semmi! Mit csináljak? Az igaz, hogy mostanában állandóan balhézunk a párommal, de szeretem! Csak tudod az a baj, hogy a kisördög itt motoszkál bennem, ami azt sugdossa a fülembe, hogy flörtöljek Arminnal.
  - Ne, Kim! Ne csinálj baromságot! Nézd csak meg, mi lett a vége Rosa elcsábulásának... Most se Leigh, se Lysander! Te is ezt akarod? Elveszíteni mindkettőt? Vagy maradj Alexszel, vagy szakíts vele és utána válaszd Armint.
  - De jól prédikál az, aki olyan pasival kavart, aki foglalt! - jegyezte meg epésen a fekete sapis Kim.
Rosszul esett ilyesmit hallani Kim szájából.
  - Köszi szépen! Ez jólesett! - húztam el a szám.
  - Bocs... nem úgy gondoltam, csak kicsúszott a számon! - szabadkozott Kim. - Szóval, szerinted vagy az egyik, vagy a másik, de semmiképpen se a kettő egyszerre.
  - Pontosan! - bólogattam. - Ha szereted Alexet, akkor nem értem, mit problémázol. Minden kapcsolatban vannak válságos időszakok, túl lesztek rajta! Armin meg... egy szívtipró macsó... nem biztos, hogy megérné miatta félredobni a kapcsolatod. De neked kell tudni, nem akarok beleszólni ebbe.
  - Igazad van, nekem kell eldönteni kit, és mit akarok! Nem varrhatom a nyakadba a döntést. - mosolygott Kim. - De látom, neked nincs problémád. Olyan jól megvagytok Nath-tal! Örülök, hogy végre túl vagy azon a fennhéjázó bunkón.
  - Nehogy azt hidd... - komorult el az arcom egy csapásra.
  - Mi? Nehogy azt mondd, hogy csak megjátszod magad Nathaniellel, és valójában arra a majomra gondolsz.
  - De igen... sajnos igen. - vallottam be csendesen és szomorúan. - Kedvelem Nathanielt, csak éppen nem szeretem szenvedélyesen. Jól érzem magam vele, csak hiányzik a mindent elsöprő szerelem.
  - Hű, az borzasztó lehet. - sóhajtott Kim együtt érzőn. - Ne gondolj Castielre, akkor talán bele tudsz szeretni Nathba.
  - De nem megy! - fakadtam ki reménytelenül. - Castiel teljesen rabul ejtett! Van benne valami nyugtalanító, valami fékezhetetlen vadság, ami megfogott és lenyűgözött. Nem bírom kiverni a fejemből... képtelen vagyok rá!
  - Te aztán tényleg menthetetlenül beleestél! Azért sajnálom szegény Nathanielt.
Meghűlt bennem a vér, amikor észrevettem, hogy Castiel egyenesen felénk tart.
  - Te, Castiel ide jön! Hallgass! - szóltam Kimre ijedten.
  - Sziasztok! - bólintott a srác és leült Kim mellé, a velem szemközti háttámlára.
  - Itt a nap hőse! - nevetett rá Kim.
  - Jaj, ne kezdjétek már ti is, csajok! Egész nap ezt hallom. - grimaszolt a vörös srác.
  - Na, jó. - állt fel Kim. - Én most lelépek! Beszélgessetek csaj nyugodtan. - kacsintott a barátnőm pajkosan.
Szemrehányóan néztem a lefelé ugráló Kim után, és gúnyosan utána kiáltottam.
  - Köszi, csajos! Hogy te, milyen kedves vagy!
Ketten maradtunk Castiellel és néhány percig szótlanul és feszülten ültünk.
  - Tony dolgozik ma? - törte meg a csendet Cast.
  - Mit tudom én? Reggel még otthon volt, amikor elindultam. Hívd fel és megtudod!
  - Ó, de harapós vagy, Vivieni! A kis Nathaniel megfeküdte a gyomrod?
  - Ő nem, de te igen! - válaszoltam fullánkosan.
*Nathaniel észrevette, hogy fent Vivi Castiellel cseverészik és egyből rátört a féltékenység, mégsem ment oda hozzájuk, hogy elzavarja a kellemetlenkedő srácot. Nem akarta kimutatni, mennyire rosszul esik neki, hogy a barátnője körül legyeskedik, mert az csak olaj lenne a tűzre. *
  - Vivieni, miért vagy ilyen? Hiszen jóban vagyunk! - emlékeztetett Castiel.
  - Persze, mint mindig!
  - Ne dedózz, kislány! Próbálok kedves lenni veled!
  - Milyen aranyos lettél. - mondtam kételkedve.
  - Te is legyél az, és fejezd be ezt a gyerekes viselkedést! - kérte Castiel türelme fogytán.
  - Rendben. Mit akarsz? - kérdeztem bizonytalanul.
  - Meghívni valahová.
  - Minek? - kérdeztem továbbra is hűvösen, és visszautasítóan.
  - Mert veled szeretnék lenni.
  - Ezt nem tartom valami jó ötletnek. - csóváltam a fejem lemondóan. - Deborahnak és Nathnak nem tetszene a dolog.
  - Ne csináld már! Nem gondoltam semmi rosszra... Mindössze csak el akartalak hívni biliárdozni a Bázisra. Jót tenne Lysnek egy kis felejtő kikapcsolódás. De ha inkább velem akarsz kettesben lenni, állok elébe! - vigyorgott a végén Cast önelégülten.
Elpirultam, mert tényleg azt hittem, hogy rosszban sántikál, de azért nevetve meglöktem. Cast megbillent, és ha nem kapom el a karját, hátra esik a pad túloldalára. A mozdulat közben előre hajoltam, így túl közel kerültem Castielhez. Ez olyan hatással volt ránk, hogy a levegő azonnal megtelt vibráló feszültséggel. Rögtön éreztem, hogy végzetesen vonzódom hozzá.
  - Azt hiszem, nem szabad túl közel kerülnünk egymáshoz. - motyogtam, miközben mindent elkövettem, hogy elhúzódjak Castieltől.
  - Vien! Nem jössz a csarnok büféhez kólázni? - kiáltott fel Nath, aki megelégelte, hogy Castiellel ücsörgök.
Egy darabig haboztam, nehezen döntöttem.
  - Ne... nem! Kösz, most nem vagyok szomjas.
Nathaniel a padok háttámláján óriásiakat lépkedve feljött mellénk.
  - Egy csokit se hozzak?
  - Ne, Nath, nem kell! - utasítottam vissza az ajánlatot. Valahogy nem tetszett, hogy Nathaniel minden áron rám akar tukmálni valamit.
  - Figyi, suli után megyek a Flörtbe Dajannal, Kimmel meg a többiekkel, ugye jössz te is? - kérdezte Nath reménykedve.
Olyan volt ez, mintha rám akarná erőltetni az akaratát, és ez nagyon nem tetszett. Lehet beképzeltem ezt, de nagyon így jött le. Mintha azért akarna a barátaimmal lenni, hogy biztos, vele legyek. Ezt nem akartam hagyni.
  - Délutánra már elígérkeztem! Castiellel meg Lyssel a Bázisra megyek. - közöltem hirtelen ötletből. Nem akartam, hogy Nath irányítson és inkább belementem a Castiellel való délutánba, csakhogy ne az legyen, amit rám akar erőszakolni.
  - Ó, értem. - vette tudomásul Nath higgadtan, de azért olyan képet vágott, mintha pofon vágtam volna. - Kár... de azért érezd jól magad, és ne felejts el! - Nath intett, és már ott is hagyott minket.
Castiel önelégülten vigyorgott mellettem.
  - Ó, hát persze, drágám! - kiáltottam utána.
  - Szóval igent mondtál a meghívásomra. - villantotta rám szédítő mosolyát Castiel.
  - A történtek után ügyesen levontad a következtetést. - gúnyolódtam. - Igen, elfogadtam.
  - Melyiket? A Bázisra vonatkozót, vagy a másik piszkos gondolatom? - kötekedett Cast vigyorogva.
Játékosan vállon csaptam.
  - Természetesen az előbbit.
  -  Kár, a másiknak jobban örültem volna.
Mindketten nevettünk, mintha ez olyan természetes volna, s nem értettem magunkat.

Castiel játékai

Másnap reggel szinte egy félóra alatt elkészültem. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és sminkeltem. Megreggeliztem a családdal, aztán már rohantam is a suliba. Világosbarna nadrág, amerikás fél vállamon lelógó felsőmre rávettem a bordó kiskabátom.
A tavaszi idő felvidított. Már kora reggel sütött a nap, és kellemesen langyos volt a levegő.
Már majdnem elértem a kereszteződésnél lévő zebrát, amikor valaki utánam kiáltott.
  - Hé, Vivien, várj!
Szinte azonnal felismertem Castiel hangját. Na, jól indul a nap!
Nem akartam bunkó lenni, így kényszeredetten megálltam és bevártam.
  - Helló! - köszöntem lehangoltan, amikor mellém ért.
  - Jó reggelt! - Cast viszont sugárzott a jókedvtől. Szokásos bőrdzsekije volt rajta és sötétkék farmer.
  - Eddig jó volt...
  - Mi ez a frigidség?
  - Még kérded? - förmedtem rá haragosan. - Tegnap délután kihúztad a gyufát! Ne csodálkozz, ha haragszom rád!
  - Nincs rá okod! - válaszolta a vörös srác, miközben keresztülmentünk a zebrán. Lazán elkapta a jobb karom és belém karolt. El sem engedett, így mentünk tovább. - Nem veled szívóztam! Téged nagyon bírlak... És ha jól emlékszem, barátok vagyunk! Én a pasidra pikkelek, nem rád!
  - Épp elég az, ha állandóan őt cseszegeted! Szállj le róla!
  - Te szállj le róla... - motyogta Castiel az orra alatt.
  - Castiel... ne beszélj badarságokat! El kell viselned, hogy vele járok!
  - Ez most nálad bosszú? - kérdezte keményen a fiú.
  - Nem értelek... - fürkészően méregettem a mellettem haladó srác arcélét. Mit akarhat már megint?
  - "El kell viselnem, hogy vele jársz" azért, mert te is elviseled, hogy Deborahval vagyok?
  - Ez... meg sem fordult a fejemben! Te félrebeszélsz! - védekeztem rögtön és tényleg nem voltak olyan aljas terveim, mint neki. Csak a vigaszt és a boldogságot keresem Nathanielnél...
  - Akkor miért vagy vele? Miért pont vele?
  - Azzal randizok, akivel akarok és akkor, amikor én akarok! Semmi közöd hozzá, hogy kivel járok, ezt már mondtam neked! Nekem Nath kell és ez ellen semmit sem tudsz tenni, a pokolba is!
  - Majd meglátjuk! Erre azért, ne vegyél mérget, kis szívem!
Hátborzongató volt hallani a szájából ezt a mondatot. Megrémített, kétségbe ejtett, de nem akartam kimutatni.
  - Ezt, hogy érted?
  - Majd rájössz, ha eljön az ideje.
  - Ne próbálkozz semmiféle trükkel! Ha közénk akarsz állni, jobb, ha tudod, hogy nem fog sikerülni!
  - Ebben se legyél biztos, édesem! Csak két választásod van: vagy hozzám tartozol, vagy senki máshoz!
  - Micsoda hólyag vagy! - fújtattam sértődötten. - Azt hiszed, ellenállhatatlan vagy? Ami engem illet, szerintem nem!
  - Tényleg nem? - jött a gúnyos, kihívó kérdés Castieltől. Elértük az iskolakaput, kinyitotta nekem, aztán végig vágtáztunk az udvaron úgy, hogy még mindig karolt. - Ha nem itt járnánk, szívesen bebizonyítanám, hogy valójában mennyire ellenállhatatlannak tartasz...
Halvány pír jelent meg az arcomon, mert rájöttem, hogy igazat mond, de ezt persze a világért se vallottam volna be.
Beértünk az aulába. Az ajtó mellett egyből összefutottunk Lisával, Charlotte-al és Iris-el.
  - Sziasztok! - köszönt oda nekik Cast.
  - Csövi! - kiáltottam én is, de nem álltunk meg, egyenesen felmentünk az emeletre, a matek terem elé.
Ott már gyülekezett egy kisebb csoport. Kim, Kentin, Dajan, Nathaniel, Lysander és Rosa várakoztak a terem előtt, kicsit arrább Leigh és Gabriel.
  - Szasztok! - intett Dajan.
  - Hali! - lépkedtem feléjük mosolyogva. Egyszerűen kitéptem magam Cast szorításából és Nathaniel felé suhantam. Átöleltem és szájon csókoltam a szőke hercegem. - Jó reggelt!
A hosszúra sikeredett csók után Nath nevetve a hajamba túrt.
  - Ennél jobban nem is kezdődhet a nap!
  - Tudd meg, haragszom rád, Vivike! - szólt oda nekem méltatlankodva a Nath mellett ácsorgó Ken. - Egy pici puszit rám is szánhatnál!
Vidáman nevettem, mert a katona ruhás srác olyan képet vágott, mint egy csalódott, anyátlan kisgyerek. Ki sem szálltam Nathaniel karjaiból, csak oldalra hajoltam és arcon csókoltam a követelőző, duzzogó Kentint. - Nem lesz féltékeny a kis barátnőd? A kis hogyishívják... Evelyn?
  - Rám már biztos nem! Pénteken szakítottunk. - közölte a zöld szemű fiú közömbösen.
  - Sajnálom. - mondta Nath együtt érzőn.
  - Én nem. Rájöttem, hogy nem sok közös volt bennünk. Futó kalandnak jó volt, de nem ő volt az igazi.
  - Hé, csajos, azért mi is itt vagyunk! - fenyegetett meg nevetve Kim, aki fekete zsebes nadrágot viselt fekete-fehér apró kockás bő pulcsival. - Nekünk nem jár puszi?
  - Ó, dehogynem! - nevettem. Felbuzdulva sorra pusziltam mindenkit. A sor végén Lysander állt, aki mellett ott vigyorgott Castiel.
Tétován álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam Lys arcára, majd a barátjára pillantottam.
  - Ugye nem hagysz ki? - kérdezte Cast, és olyan pajkosan és könyörgően nézett, hogy nem bírtam nemet mondani. Castiel mosolyogva felém nyújtotta az arcát. - Na, mire vársz?
Nem maradt más választásom, engedelmeskednem kellett, mert nem akartam a többiek előtt jelenetet rendezni. Mikor ajkam az arcához ért, jobb kezével átölelte a derekam és egy pillanatra magához szorított, a fülembe suttogott.
  - Te kis édes...
Éreztem, hogy a testem szinte azonnal elönti a forróság. Castiel elviselhetetlenül közel volt, és ha ez csak másodpercekig tartott is, elég volt arra, hogy rájöjjek: testileg még mindig vonzódunk egymáshoz. Még mindig... mindig!!!!
Egy darabig mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd mikor magamhoz tértem, elhúzódtam tőle, mintha megégetett volna. A franc egye meg a tiltott gyümölcs csábítását!
  - Amber még nincs itt? - kérdezte Kim Rosától, s erre figyeltem fel.
  - Szerencsére nincs... bár ne is jönne! - sóhajtott Rosaly félve.
  - És Viola? - kérdeztem, mert csak most tűnt fel, hogy a lila hajú barátnőm sem láttam sehol.
  - Beteg. - közölte Kim. - Tegnap felhívott és megkért, hogy írjam le neki majd a házit, meg jegyzeteljek órákon.
Eközben gondoltam egyet, visszafúrtam magam Nath mellé és huncutul vigyorogva a falhoz szorítottam.
  - Te nem felejtettél el tegnap este SMS-t írni nekem?
  - Ó, tényleg! - kapott a fejéhez Nathaniel. - Megígértem, de elfelejtettem... Tudod, sok volt a meló és hamar ágynak dőltem.
  - Most ki kell, hogy engesztelj! - mosolyogtam rá.
  - Szívesen és azonnal! - csókolt meg vidáman Nath.
Megfeledkeztünk mindenről és egyre hevesebbek lettünk.
***
Senki nem törődött a kis gerlepárral, csak Castiel figyelte őket gyűlölködve. Gyilkos pillantásokkal követte a szemével Nath kezét, ami végigcsúszott a lány hátán, csípőjén és fenekén.
Lys megsajnálta haverját, megveregette a vállát.
  - Gyere haver... szívjunk el egy cigit még óra előtt!
  - Az bizony rám fér! - Castiel csüggedten ledobta a földre a zsákját, majd zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel követte barátját lefelé a lépcsőn.
Odakint a legeldugottabb helyen álltak meg, egy nyárfa alatt.
  - Kérsz? - Lys Castiel felé nyújtotta a cigis dobozt.
Cast kivett egy szálat és rögtön meg is gyújtotta.
  - Muszáj valamibe fojtanom a bánatom...
  - Még mindig nem felejtetted el Vivient? - kérdezte Lysander, miután ő is rágyújtott.
  - Amint látod... Rohadtul fáj mással látnom őt... főleg ezzel a ripaccsal!
Lys megpróbálta jobb belátásra téríteni haverját.
  - Tudom, hogy pocsékul érzed magad, de el kell engedned a lányt! Ő nem hozzád tartozik! Hiába vagy féltékeny, nem is jársz vele. Törődj bele, hogy Nathaniel kell neki és nem te. Különben is, neked ott van Debby... Hagyd Vivit, hadd élje a saját életét!
  - Deboraht ne is említsd! - sóhajtott Cast és nagyot szívott a cigijéből. - Mindenki azt hiszi, hogy mi vagyunk az eszményi pár, de ez egyáltalán nincs így! Deb boldog velem - mintha nem látná, hogy szenvedek mellette. El se hinnéd, milyen szörnyű ez... Azért vagyok Debbel, mert muszáj, azt mondom, hogy szeretem, pedig lassan már undorodom tőle, nehéz megcsókolni és megérinteni... Vivit viszont még mindig pokolian kívánom! Ha Deborahval szeretkezem Vivit képzelem magam elé... és úgy már elviselhetőbb a dolog...
  - Mi? A szexmániás Castiel nem élvezi az együttlétet a barátnőjével? - tréfált Lys, de aztán komolyra fordította a szót. - Itt már tényleg nagy a baj! Szerelem kényszerből... szar lehet! Az biztos, hogy nem lennék a helyedben.
  - Én meg a Nath helyében lennék! - Cast dühösen a földre dobta a csikket és eltaposta. A riválisát képzelte oda.
  - Jaj, Cast, ez nem lehet igaz! - szörnyülködött Lysander. - Felejtsd el Vivient! Nathaniel karjaiban ő is ezt teszi!
  - Majd adok én nekik! Ez a felállás egyáltalán nem tetszik! Szétmarom őket, ha belepusztulok, akkor is! - fogadkozott a vörös ördög.
  - Csak azt ne, Castiel! - figyelmeztette a felemás szemű fiú. - Ne kezd azt, ami régen volt!
  - Ó, dehogynem! Csak most kicsit más a helyzet, mint akkor... Ez a lány már az enyém volt, és megint az enyém lesz, mert százszor jobban érdekel, mint akkor az a csaj. Meg aztán azóta komolyodtunk...
  - Csak épp a fejed lágya nem nőtt még be - és az eszed még mindig a gatyádban hordod! - próbált poénkodni Lys, de ez nem segített Cast borús hangulatán.
  - Minket a nők fognak sírba tenni! - mosolygott azért Castiel. - És veled, mi újság?
  - Semmi különös. Szombat este a Goldban összeismerkedtem egy kis fekete hajú csajjal. Sandra édes és gyönyörű... és ide jár a suliba.
  - De te nem a Leigh csaját fűtötted?
  - De.… még most is kavarunk, csak már kezdem unni.
  - Ó, te erről jut eszembe... Húzzunk felfelé! Amber ma akarja elindítani a lavinát ellenetek.
A két fiú elindult befelé.
  - Hogy mi van? - értetlenkedett Lys.
  - A kis pletykafészek ma akar kitálalni Leigh-nek a viszonyotokról!
  - Ó, egek! Ettől a naptól már régóta tartottam!
És Castielnek igaza volt, mire felértek már állt a bál.
***
Alighogy megjött Amber, rögtön Leigh mellé fúrta magát és szemrebbenés nélkül elmondta a fiúnak, amit a hétvégén megtudott. A fekete hajú srác épphogy felfogta a dolgot, amikor feljött a lépcsőn Castiel és Lys. Leigh, mint egy felbőszült tigris elindult Lysander felé.
  - Te mocskos pancser! Elvetted a csajomat! - Leigh rá akarta vetni magát a riválisára, de Gabriel visszatartotta.
  - Nyugi van, haver! Erőszakkal nem oldasz meg semmit! - Gabe alig bírta lefogni a kapálózó fiút.
  - Dehogynem! Megtanítom ennek a selyemfiúnak, hogy ne szedje el más barátnőjét! Bevert orral talán nem lesz olyan hódító a pofája!
  - Ne sértegess, Leigh! - kérte elég higgadtan Lysander. - Ami történt, megtörtént! Ezt már nem lehet visszacsinálni!
  - Nekem ne dumálj, te reneszánsz bájgúnár! Ezt nem lehet kimagyarázni! Elcsábítottad tőlem Rosát!
  - Rosa is bűnös, nem csak a fiú! - uszította a haragos fiút Amber. - Hagyta magát elcsábítani! Kettőn áll a vásár!
  - Szétverem a pofád, te köcsög! - Leigh kiszabadította magát és Lysanderre ugrott.
Rosaly sírva állt a terem ajtajában, nem mert megszólalni, vagy megmozdulni.
A két srác ütlegelni kezdte egymást, a csoport meg csak körbe állta őket és mindenki nézte, kinek a javára fog eldőlni a bunyó. Nem bírtam őket nézni. Könyörögve fordultam Nath felé.
  - Az isten szerelmére, Nathaniel! Szedd szét őket! Ne hagyd, hogy laposra verjék egymást!
  - Még hogy én? Na, nem! Még a végén én is kapok egyet! Hadd intézzék el egymás között.
*Castiel szánakozva pillantott Nathra. Puhány kis agytröszt, aki fél az erőszaktól. *
Cast cselekedett. Megpróbálta szétszedni a viszálykodó fiúkat.
  - Elég legyen! Semmi értelme a verekedésnek! Csak nem fogtok egy kétszínű libán hajba kapni?
Ebbe a pillanatba jött fel a lépcsőn Jade, Alexy és Armin. Nyomban rohantak segíteni Castielnek.
Jade-nek köszönhetően végre sikerült felállítani Lysandert Castielnek, és vagy két métert arrébb vonszolni. Az ikrek pedig kordában tartották Leight.
  - Tiszta zizik vagytok! - kiáltott a vörös srác a két riválisra. - Igazgatói intőre vágytok?
  - Én arra vágyom, hogy szétverjem a fejét ennek a piperkőcnek! - rángatózott és kiabált Leigh az ikrek szorításában.
Lysander sokkal higgadtabb volt. Gonosz mosollyal az arcán hergelni kezdte ellenfelét.
  - Mi van, kis tigris? Ennyire fáj, hogy egyszerre ketten dugtuk a csajodat? Tudod... kihívás volt, hogy magamba bolondíthattam valakit, aki máshoz tartozik! Próbáld ki egyszer te is, nagyon jó érzés!
  - Te szemét! - kiáltott Leigh fájdalmasan. Nekilendült, hogy megint megüsse Lyst, de Arminék ügyesen tartották.
Láttam, hogy Rosa nyomorultul érzi magát. Biztos ő sem gondolta, hogy Lysander így fog viselkedni, ahogy én sem. Ezt a Castieles oldalát még én sem ismertem...
Rosaly reményt vesztve csúszott a földre, felhúzta a térdeit és ráborulva keservesen sírni kezdett. Elveszítette Leight és még Lysander sem áll mellette. Elhagyja, mint egy megunt játékszert és ez borzasztó, tudom...
  - Kis naiv! - gúnyolódott továbbra is Lys. - Azt hitted, akkora ász vagy, hogy magad mellett tudsz tartani egy olyan jó nőt, mit Rosa? Álmodj csak, királyfi!
  - Rohadt állat!
Castiel nem túl erősen, de haragosan nyakon vágta Lysandert, aztán tovább szorította a karját.
  - Na, most már fejezd be, Lys, mert én verlek péppé!
A reneszánsz ruhás fiú szinte azonnal visszafogta magát. Nem tudom, mi játszódhatott le benne, vagy mit gondolt, de az arckifejezése is megváltozott.
  - Sajnálom, Leigh... nem úgy gondoltam!
  - Akkor, hogy?
  - Sajnálom, hogy kimondtam ezt a sok ökörséget... nem is tudom, mi bújt belém. - szabadkozott Lysander bánkódva.
Cast épp a lecsillapodó kedélyek pillanatában rám pillantott, elismerően mosolyogtam rá. Megbűvölve meredtem rá. Ez a srác mindig érvényesíti az akaratát, és az ő szava a döntő. Milyen erős személyiség...
Castiel elkapta a fejét felőlem és újra a vitázók felé fordult.
  - Idefigyeljetek, srácok! Szerintem, semmi szükség rá, hogy holtig ütlegeljétek egymást! Most szépen elengedünk titeket a fiúkkal, hogy lenyugodjatok! Előtettek az egész matek óra, hogy átgondoljátok az egészet! Következő szünetben pedig kijöttök velem, és higgadtan megbeszélünk mindent! - szónokolt a vörös srác, majd Jade-re pillantott. - Nem ártana, ha ti is jönnétek, és meghúzódnátok a háttérben az ikrekkel, nehogy megint ölre menjen ez a két Rómeó!
Jade pajkosan tisztelgett.
  - Persze főnök, számíthatsz ránk!
Castiel elengedte Lysandert, Alexyék meg Leight.
Leigh befelé indult a terembe, de megtorpant, a földre rogyott Rosa előtt.
 Belerúgott a lány fehér csizmájába és felborzolta a haját.
  - Veled meg majd később számolok!
  - Helyes... én is beszélni akarok veled. - szipogott Rosaly és elkezdte törölgetni könnyáztatta arcát.
Lys hátul maradt a folyosó végén, büszkén a falnak támaszkodott, míg a fiúk körbeállták, nehogy hülyeségre vetemedjen.
  - És még mondja azt valaki, hogy unalmas az iskola! - súgta nekem Kim.
                   /FOLYT. KÖV.…/

Leigh

Lys és Rosa

A két fiú titka

  - Ki az, Vivi? - kiáltott ki a tesóm.
  - Nyugi, engem keresnek! - válaszoltam. Lesegítettem Nath-ról a vaj színű kabátot, aztán átkaroltam a derekát, így vezettem be a nappaliba.
  - Cső! - köszönt a szőke fiú a tesóméknak, és a nyakán egy kis erecske lüktetni kezdett, ahogy megpillantotta Castielt.
  - Ó, szeva, Nathaniel! - üdvözölte vidáman Tony. - Mi újság? Csak nem egy Siemens mobilt látok a kezedben?
  - De igen. Ma vettem.
  - Elég jó telefon. Két haveromnak is ez a márka van, de még nem panaszkodtak rá.
  - Csóróknak megteszi. - gúnyolódott Cast.
  - Dugulj el, Castiel! - szóltam rá rögtön durván. - Nem születhetett mindenki aranybölcsőbe!
  - Én igen. - jött a beképzelt válasz a vörös sráctól. - Nem értelek téged, Vivikém! Mi a csudát eszel ezen az üres zsebű Paprikajancsin?
  - Ez egészen egyszerű: kedves, figyelmes és szeretetre méltó! De ezt úgysem értheted, mert belőled hiányoznak ezek a tulajdonságok! - védtem rögtön Nathanielt és támadtam Castielt.
  - Milyen édes vagy, amikor véded a kis játékszered! - gúnyolódott Cast.
  - Castiel!.... - kezdte Nath elvörösödött arccal a haragtól, de a másik fiú nem hagyta szóhoz jutni.
  - Neked kuss van, Nathi! Én az édes kis cicáddal társalgok!
  - Nekem viszont, nincs mit mondanom neked! - néztem rá gyilkos pillantással.
  - Ne majrézzatok már! - szólt bele a vitába Antony. - Bekattantatok?
  - Jobb lesz, ha felmegyünk, kicsim. - nézett rám kiskutya szemekkel Nathaniel. - Bújjunk el, hogy kettesben legyünk!
  - Kiváló ötlet! - mosolyogtam és csókot nyomtam Nath orra hegyére, ő meg nevetve megharapta az alsó ajkam.
*Castiel bosszúsan figyelte a jelenetet. Ha tekintettel ölni lehetett volna, Nathaniel azon nyomban meghalt volna. Gyűlölte a kis szőke majmot, amiért azt tehette, amit ő akart. Bárcsak ő mehetne fel a lánnyal a szobájába! *
Elindultunk Nath-tal felfelé a létrán. Én már fent voltam, a fiú meg alig az első fokon, amikor Tony utánunk szólt.
  - Aztán nehogy rosszalkodj a húgommal, fiú! Vigyázz rá, ő a család gyöngyszeme!
Castiel is megszólalt.
  - Nath, tudom, hogy utálsz, ahogy én is téged, de azért adnék egy jó tanácsot: tényleg vigyázz a kedvesedre, mert elveszítheted... Nem olyan, mint amilyennek te hiszed... és a végén még megismétlődik a múlt.
  - Nath! Jössz már? - kiáltottam le a fiúnak, mert féltem, hogy Cast kikotyog valamit.
Nathaniel még egy darabig úgy nézett a riválisára, mintha meg akarná fejteni a szavai jelentését, de aztán megcsóválta a fejét és felmászott utánam.
***
  - Utálom, hogy a húgod ezzel a pojácával jár! - jelentette ki Castiel Tonynak.
  - Mi bajod van vele? Szerintem, rendben van a gyerek.
  - Még hogy ez? - mutatott a hüvelykujjával felfelé Cast lekicsinylően. - Na, ne nevettess! Ez egy túlbuzgó stréber és egyáltalán nem illik Vivihez! Egyszerűen rühellem a gyereket.
  - Mit számít a te véleményed? Az a lényeg, hogy a hugicám boldog vele.
***
Nathaniellel összebújva feküdtünk az ágyamon. Mivel feszült volt, és némaságba burkolózott, megpróbáltam kiszedni belőle, mi a baja.
  - Hallottam ám, mit mondott neked Castiel! Ne is törődj vele! Az egy idióta!
Nath a fejét csóválta.
  - De azért valami oka csak volt, hogy ezt mondta! Nem szokott a levegőbe beszélni!
Lehámoztam magamról a karjait, és felemeltem a fejem a mellkasáról.
  - Persze, hogy volt! Bogarat akart ültetni a füledbe! Azt akarta, hogy kételkedj bennem, és hogy ellenem fordulj! Bosszantani akart és úgy látom, sikerült neki!
  - Nem... Nem!!! Nem hagyom, hogy közénk fúrja magát! - suttogta Nath és kedvesen arcon csókolt.
Közben arra gondoltam, hogy Cast nem csak közénk, de a szívembe is fúrta magát, de rendesen...
  - Ó, Nathaniel... - suttogtam, amikor rövid csókot váltottunk.
  - Észrevettem ám, hogy ez a huligán utánad ácsingózik! - vallotta be zavartan Nath.
Döbbenten ültem fel. Ez ennyire nyilvánvaló? Megpróbáltam menteni, ami menthető.
  - Micsoda? Te dilis vagy? Castiel Debbyvel jár, én meg veled! Csak nem képzeled, hogy ő meg én...  Megáll az eszem! Nem bízol bennem? - könnybe lábadt a szemem és nem tudtam, hogy ez idegi alapon van-e, vagy a nehéz érzelmek hozták-e elő.
  - Benned bízom, de benne nem! - közölte Nath és sóhajtva a falnak döntötte a hátát. - Castiel egy aljas disznó, akinek minden mindegy, csak elérje önző céljait. Felfordul tőle a gyomrom.
  - Jaj, csak tudnám, miért utálod ennyire! - fújtatva túrtam a hajamba.
  - Hidd el, megvan rá az okom!... És ha jók a meglátásaim, te túlságosan is kedveled! - bukott ki Nathanielből a fájdalmas igazság.
  - Dehogyis! Nem is kedvelem nagyon... Csak barátok vagyunk, nincs ebben semmi különös. Csak nem képzeled, hogy megcsallak vele? Te megvesztél? - kérdeztem felháborogva, pedig majdnem ráhibázott az igazságra. Szorult helyzetem miatt magamban Castielt okoltam. - A barátságomnak vele semmi köze a mi kapcsolatunkhoz! Feszült a viszonyom Castiellel, de csak azért, mert szeretem hergelni.
  - Valóban? - kérdezte Nath gúnyosan. - Szereted?
Istenem, miért pont ez az egy szó ragadta meg a figyelmét? Kényszeredetten magyarázkodni kezdtem.
  - Soha! Nem! Hülyeségeket kérdezel!
De a hevességem felkelthette Nath figyelmét, mert tovább firtatta a témát.
  - A fenébe is, Vivien! Csak a hülye nem veszi észre, hogy egymásra vagytok indulva! Bele vagy esve abba a motoros marhába? - kérdezte a szőke fiú féltékenyen.
  - Még hogy én? Egy frászt! - azt se tudtam, hogy tagadjam, és bűntudatom is volt, mert volt némi igaza, de nem akartam megbántani. - Nem, Nath, te képzelődsz! A vele való kapcsolatomnak már régen vége! Sőt, vége lett, mielőtt elkezdődött volna. Az igazság az, hogy szórakoztunk egymással egy párszor és jártunk vagy két hétig, de ennek már vége. Új életet kezdtem, akkor jöttél te, ő meg rájött, hogy Deborah a mindene. Már túl vagyunk a történteken és barátok maradtunk. Ez olyan nagy baj? Már csak a bátyám miatt is muszáj jóban lennünk.
Nathaniel magához húzott és átölelt.
  - Tényleg csak ennyi? Emlékszem, hogy meséltél a kapcsolatotokról és félek, hogy még mindig tart.
  - Fáj, hogy kételkedsz bennem! - hajtottam a fejem a vállára.
  - Nem erről van szó, életem, csak rettegek, hogy elvesz tőlem! Baromi féltékeny vagyok - főleg Castielre! Volt már vele vitám egy lány miatt, és nem akarom, hogy ez megismétlődjön! De hagyjuk ezt! Nekem te vagy a legfontosabb! Tudom, hogy még nem szeretsz tiszta szívedből, hisz a szerelemhez idő kell, de tudok várni, mert megéri!
  - Tényleg nagyon, nagyon kedvellek! - vallottam be és ez legalább igaz volt. - Biztos jönni fog a szerelem is.
Ajkunk forró csókban fort össze.
A testem csak nagyon lassan öntötte el a melegség. Odaadóan visszacsókoltam, de közben megint összehasonlítottam a két fiút. Castiel olyan szenvedélyes, viharos és érzéki, de ugyanakkor figyelmes és gyengéd is, míg Nathaniel csak az utóbbi. Titkon arra vágytam, hogy a másik srác csókoljon, megérintsen, szeressen.
Beleborzongtam a gondoltba, ahogy elképzeltem, hogy Cast egyenesen az ágyra döntött volna, másodpercek alatt kihámozott volna a ruháimból, és olyan forrón és szenvedélyesen csókolt volna, hogy lángra lobbantotta volna az egész testemet, aztán együtt jutottunk volna az érzelmek mennyországába.
Észre se vettem, hogy közben egyre szenvedélyesebben csókolom Nathanielt, ahogy arra gondoltam, milyen jó lenne most Castiel karjaiban.
  - Ó, Vivien... olyan édes vagy... Végre úgy csókoltál, hogy éreztél is valamit! - suttogta a fülembe Nath.
Iszonyú bűntudat kínzott, amiért az előbb gondolatban megcsaltam ezt a remek srácot. Bármennyire is fáj, nem tehetek róla, hogy a szívem egy darabja végérvényesen a Castielé, és nem tudok szabadulni tőle. Utálom magam, amiért ezt érzem, és nem tudom Nathanielt úgy szeretni, ahogy megérdemelné.
Nem tudtam, mit mondani neki, inkább csak a karjaimba vontam, a mellkasomra szorítottam a fejét és kétségbeesetten öleltem.
  - Ha már ez az őszinteség napja, szeretném, ha elmondanád, mi okból vannak összetűzések közted és tudod kicsoda között. - szándékosan nem mondtam ki a másik fiú nevét, nehogy gyorsabban verjem a szívem, mert azt Nath bizony észrevette volna, mert a feje a szívem fölött pihent. - Tudom, hogy ez kínos téma nektek, és a fiúk alapból nem szeretnek lelkizni... de mégis tudni akarom, hogy megértsem, mi zajlik köztetek.
  - Rendben van. - mosolygott Nathaniel. - Elmondom, mert a kíváncsiság kifúrná az oldalad.
Nevettem a megjegyzésén, ő meg belekezdett a történetbe.
  - Mint jól tudod, Casttal általánosban is egy osztályba jártunk... meg Lys és Iris is. Egy kedves, vidám, aranyos, szép és csinos lány. Nagyon tetszett nekem.
  - Iris? - hitetlenkedtem ledöbbenve.
  - Igen, ő. Mi, a három fiú nagyon jóban voltunk akkoriban, Lysander ugyanolyan jó barátom volt, mint most Dajan. Lys egy Claudia nevű lánynak csapta a szelet, én Iris körül zsongtam, Cast meg az összes lányt szédítette, tudod milyen...
  - Bár ne tudnám! - haraptam meg a szám szélét.
  - Annyit áradoztam Irisről, hogy Cast szeme megakadt rajta. Egyre durvább megjegyzéseket tett rá, hogy mit kezdene vele, ugye nem kell magyaráznom, érted, mire gondolok?
  - Sejtem. - mondtam és épp elképzeltem, hogy rólam miket mondhatott Lysandernek.
Nathaniel sóhajtva folytatta.
  - Azt ajánlotta, versenyezzünk érte, győzzön a jobbik! Én persze nem akartam, de Castiel hajthatatlan volt, még Lys sem tudta lebeszélni róla. Meg akarta szerezni a lányt és kihívásnak tartotta azt, hogy elhalászhatja előlem.
  - Hú, de mocsok! - sóhajtottam bosszúsan.
  - Végül is úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele, elkezdtem összebarátkozni Irisszel. Mint már te is észrevetted, nem azzal kezdek egy kapcsolatot, hogy leteperem a lányt. Szeretem előbb megismerni a kiszemeltem.
  - Persze... és ez így helyes.
  - Igen ám, de ez nem volt olyan sikeres módszer, mint Castiel terve. Míg én addig jutottam, hogy kólázgattam és fecserésztem Irisszel, addig ő megkörnyékezte, és meg is hódította. Teljesen megszédítette a csajt, és mindezt úgy tette, hogy én is mindig jelen legyek. Csak később értettem meg, hogy ezzel csak azt akarta bizonyítani, hogy ő a két szép szemével sikeresebb a csajoknál, mint én a "stréber" agyammal. Elvette tőlem a lányt, de ez nem volt elég neki, mert a legjobb barátom is elvette.
  - Hogy mi? - nagyon megráztak Nath szavai, de simán kinéztem Castielből, hogy már akkor is így viselkedett. Őt ismerve nagyon is el tudtam képzelni, hogy játszott mindenkivel, gátlások nélkül.
  - Lysandert veszítettem el miatta. Igazi barátom volt, de Cast választás elé állította: vagy ő vagy én. Persze Lys sosem mondta ki nyíltan, hogy inkább Castiellel barátkozik, de a viselkedéséből nyilvánvaló volt. Castiel akkor és azóta is mindig mindent elkövet, hogy megkeserítse az életem. Most már legalább megérted, miért gyűlölöm ezt a tuskót!
  - Én megértem. - válaszoltam higgadtan, pedig kicsit megrázott a történet. - De ne várd, hogy ezért én is utáljam, amikor azért sem haragszom rá, amit nemrég velem tett. Jó, néha utálom, de ez csak egy szeszélyes érzés és haverok vagyunk.
  - Igazán nem értelek téged.
  - Nem is kell, hogy értésél, inkább szeressél! - forró csókkal zártam le a témát. Megpróbáltam mindent beleadni, hogy megvigasztaljam szeretettel Nathanielt és magamat is.
Valahogy nem hagyott nyugodni az, amit a szőke fiú mesélt. Fura volt, hogy a kedves és aranyos Iris inkább Castielt választotta a pont hozzá illő Nathaniel helyett. Viszont nagyon is megértettem a lányt. Az én szívem is Castiel után sóvárog - SAJNOS!
 "Nath, tudom, hogy utálsz, ahogy én is téged, de azért adnék egy jó tanácsot: tényleg vigyázz a kedvesedre, mert elveszítheted... Nem olyan, mint amilyennek te hiszed... és a végén még megismétlődik a múlt..."  Ezt mondta az előbb a vörös ördög Nathnak. Csak nem arra akart kilyukadni, hogy engem is elvesz Nathanieltől, mint régen Irist? Ezért játszik már megint velem? Erre hajt? Hát, ha ez a terve, akkor ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!!!

Feszültségek....

Ezen a napon még nem értek véget a csapások sorozatai. Mondanom sem kell, hogy amikor hazaértem a bátyám és Castiel a nappaliban tévéztek. Lehangoltan léptem be a fiúkhoz.
  - Helló!
  - Szia, Vivieni! - Castiel úgy mosolygott, hogy megremegett a szívem.
Ez csak azért van, mert jól néz ki! - próbáltam bebeszélni magamnak. - Egy ilyen szívtiprótól minden lány nyugtalan lenne... De nem hozzám való! Ráadásul, neki ott van Debby. És ez a döntő...
Már Cast jelenlététől is feszültebb lettem, remegett a gyomrom.
  - Megkerültél, hugicám?
  - Amint látod. - válaszoltam Tonynak hűvösen.
  - Csatlakozz hozzánk, szép lány! - kérte Castiel olyan kedves pillantással és döglesztő mosollyal, hogy megremegett a lábam, s le is rogytam mellé a kanapéra, míg a bátyám a fotelben terpeszkedett.
  - És hol a család? - kérdeztem a tesómtól, csakhogy ne kelljen Castielre figyelnem.
  - Az öcsi a barlangjába, anyu meg Judy néninél.
  - Ezért ti kanbulit tartotok? - kérdeztem mosolyogva.
  - Valami olyasmit.
  - Nem te voltál libabuliban? - kérdezte Cast kissé gúnyosan, aki sötétkék pólót viselt, fekete nadrággal.
  - De igen... ott voltam.
  - És milyen volt? - kíváncsiskodott a fekete szabadidő ruhás Antony.
  - Az elején jó - közöltem, és közben szúrósan néztem a vörös srácra. - egészen addig, míg Cast nagyszájú barátnője szét nem kürtölte, hogy Rosa Lysanderrel is jár. Oltári perpatvar volt, hála Deborahnak. Most biztos szakítani fognak Leigh-el, ha ez kiderül.
  - De erről nem Deb tehet! Ha a kis barátnőd nem lép félre, akkor ez nem történne meg! Rosa volt kétszínű és két pasival hetyegett, az ő hibája és az ő baja.
  - Az meg a te bajod lett volna, ha mérgében Rosa kikotyogja, hogy NEKED kivel volt viszonyod, mivel tisztában van vele, mert a kis haverod beavatta! - vágtam vissza kicsit önelégülten.
  - De ugye nem járt el a szája? - kérdezte Castiel feszült arccal és aggodalmasan.
  - Persze, hogy nem!
  - Hú... - lélegzett fel a fiú.
  - Hugi, hoznál egy kis chipset a konyhából?
Teljesen felháborított a kérés.
  - Mi vagyok én? Cseléd?
  - Na de Vivieni! Kérlek szépen! - könyörgött Cast, és a pillantásának nem tudtam ellenállni.
  - Rendben, hozok egy adagot. - közöltem kényszeredetten, s ki is siettem a konyhába, hogy megszökjek Castiel mohó pillantása elől. Mert ha továbbra is ilyen kéjsóváran néz, hát nem tudom, mit csinálok, de biztos, hogy olyat, amit később megbánnék.
Gyorsan egy kék műanyag tálba zúdítottam a szekrényben talált sajtos chipset, majd nagyot sóhajtva bevittem a nappaliba.
Először Tonyt kínáltam meg, nyugalmat erőltetve magamra, ami nem volt könnyű, mert Cast közben majd felfalt a szemével. Mikor neki is odanyújtottam a tálat és reménykedtem, hogy közben nem remeg a kezem, Cast direkt úgy nyúlt chipsért, hogy az ujjaink összeérjenek. Egész testemben remegés futott végig. Szemrehányóan pillantottam a vörös ördögre, akinek a szemében felcsillanó fény többet mondott minden szónál. Zavartan az üvegasztalra raktam a tálat, majd visszaültem a helyemre. Egy darabig nevetgélve majszolgattam a fiúkkal. Cast legtöbbet a tesómmal dumált, de közben folyton engem lesett.
  - Tony... megkeresed a CD-im? Már vagy öt is nálad van, de ne siess vissza, beszélnem kell a húgoddal Debby-ről. - Cast az utolsó mondatot már akkor mondta, amikor a tesókám a létrához ért. Csak ekkor eszméltem fel, hogy elüldözte Antony-t és kettesben maradtunk. Aj-jaj, mit akarhat???
  - Mondjad... csupa fül vagyok! Mi a baj Deborahval?
  - Csak annyi, hogy helyette is rád gondolok!
Megütközve kaptam fel a fejem. Nagyon meglepett ez a hirtelen vallomás.
  - Miket beszélsz?!? Már megint kezded a macska-egér játékot? Nem volt elég? Ha jól tudom, másnál találtad meg a boldogságot... hagyj engem békén!
  - Eszem ágában sincs békén hagyni!
És ahogy nézett, az vérlázító volt. Még sohasem találkoztam ilyen halálosan vonzó pasival. Castiel folytatta a szenvedélyes vallomást:
  - Nagyon kívánlak, és képtelen vagyok rajtad kívül bármi másra gondolni!
Szinte megbabonáztak a szavai, de próbáltam higgadt maradni. Pedig remegett a gyomrom, és össze-vissza kalimpált a szívem.
  - Szóval unatkozol a drága Deborah-d mellett?
  - Igen... csak akkor nem, ha rád gondolok! Sehogy sem tudom kiverni a fejemből a veled töltött érzéki perceket, Vivienem!
  - O-lá-lé! - gúnyoltam dühösen. Valahogy nem akartam elhinni, hogy igazat mond, és nem tudtam, mire vélni ezt a kitörést. Milyen bolondság ez már megint? - Alig hiszem el, hogy ezt a te szádból hallom! Hízelgőek a szavaid, csak már nem hiszem el.
  - Fú... - sóhajtott reményt vesztve a fiú és a fejét csóválta. - Születésed óta vagy ilyen szeszélyes?
  - Nem... Castiel... Csak amióta megérkeztem a te városodba!
Közelebb húzódott hozzám, az ujja köré csavart egy hajtincsemet, majd gyengéden meghúzta.
Bűntudat nélkül repesett a szívem a flörtölésétől. Castiel közben kihívóan fürkészte a testem.
  - És mit szólsz a városomhoz? - kérdezte Cast, miközben továbbra is a hajammal játszadozott. Szemében vágy tükröződött. Elakadt a lélegzetem, amikor észrevettem, mennyire közel csúszott hozzám.
  - Á.… mit is kérdeztél? - hebegtem alig hallhatóan.
Rám szegezte a tekintetét.
  - Nem tudom. - motyogta, aztán elengedte a vöröses hajfürtöt és megsimogatta az arcom. - Iszonyú hatással vagy rám, angyalkám... vagy inkább kis démonom.
Ajkaim ösztönösen szétnyíltak, Castiel fölém hajolt, de az utolsó pillanatban visszahőköltem. Vállánál fogva eltoltam magamtól. - Nem, Cast... nem!
  - De igen, Vivieni, igen... Olyan jó megint a közelséged! Nem bírom ki, hogy ne csókoljalak meg!
A következő pillanatban már előttem térdelt a földön, és a combomra tette a kezét.
  - Vivien?
Ráemeltem a tekintetem. Arca egy magasban volt az enyémmel. Érzéki szája csábítóan közeledett az enyémhez. Még egy centiméter és Castiel karjaiba omlok... és az beláthatatlan következményekkel járhat. De türelmesen várt. Éreztem, hogy pillanatokon belül szétolvadok a karjaiban, mint a vaj a napon. Képtelen voltam tiltakozni, vagy megmozdulni. Reszketve kifújtam a levegőt.
  - Castiel... - suttogtam, és megérintettem az arcát. - Kérlek... ne... kér...
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a szája belém fojtotta a szót. És elvesztem. Lehunytam a szemem, karom a nyaka köré fontam, és megfeledkeztem mindenről.
Istenem, milyen rég éreztem már ezt! Lassan egy hónapja annak, hogy utoljára csókolóztunk és annyira hiányzott már ez a vad, felemelő érzés. Nath csókja fele ennyire sem volt izgató...
Közben Castiel egyre követelőzőbb lett, s megadtam magam. Eddig próbáltam uralkodni az ösztöneimen, és leplezni akartam az érzéseimet, de most szabad folyást engedtem a varázslatos szenvedélynek, ami nem eresztett minket. Hevesen és kétségbeesetten tapadtam a sráchoz és viszonoztam a forró csókot.
Cast motyogott valamit, amit nem értettem, aztán ügyesen és gyorsan felmászott a kanapéra és magára húzott. A térdeim két oldalt a csípője mellett a kanapéra nehezedtek. Fölé hajoltam és kiéhezve csókoltam Castielt.
Mikor ajkunk egy pillanatra elvált, ő megint motyogni kezdett, de ezúttal nagyon is jól hallottam.
  - Nem tudok hűséges maradni Debhez... ő feleannyit sem ér, mint te! Az őrületbe kergetsz, kiscicám... beférkőztél a fejembe és nem tudlak kiűzni onnan!... Mi ez, Vivieni? Mi köt össze minket?
Bármi is volt a szándéka ezzel a kérdéssel, az első mondatra koncentráltam. Nem tud hűséges maradni Debhez... én meg Nathanielhez! A kedves, drága és figyelmes hercegem szinte eszembe sem jutott! Ó, egek, nem tehetem ezt vele! Kijózanodva ugrottam fel és reszkető kézzel túrtam a hajamba.
  - Úristen, Castiel, mit csináltunk!
  - Még semmit... de hamarosan fogunk. - jött a halálosan nyugodt és kihívó válasz.
  - Dehogy! Semmit se fogunk! - tiltakoztam rögtön. - Ez nem folytatódhat... sohasem! Nem fogom megcsalni Nathanielt! Én nem vagyok Te! Képtelen vagyok másoknak fájdalmat okozni - ellentétben veled!
  - Ó, valóban? - gúnyolódott a fiú.
  - Igen! Valóban!
  - Megvannak a CD-k! - jött le az emeletről a tesóm.
Még időben. - sóhajtottam. - Legalább vége szakadt ennek az értelmetlen vitának.
Tony Cast kezébe nyomta a lemezeket, aztán visszaült a helyére.
  - Máris mész? - nézett a haverjára a szürkés hajú srác.
  - Maradnék - Castiel szúrósan pillantott rám. - de a kishúgod mindent elkövet, hogy elüldözzön.
  - De hát ez nem igaz! - szájaltam rögtön. - Nem mondtam, hogy menj el... bár igaz, hogy nem hiányzik a társaságod!
  - Vivike, már megint gonosz vagy! - fenyegetett meg Antony. - Egy igazi hárpia veszett el benned!
  - Inkább kisördög! - folytatta a kötekedést Cast. - Egy édes kisördög...
Képtelen voltam elfojtani a mosolyomat. A haragom elszállt, meggondolatlanul beszélni kezdtem.
  - Neked köszönhető a viselkedésem! Látod, mit teszel velem? Csak akkor viselkedem így, amikor te... te a közelemben vagy!
Csak később jutott eszembe, hogy amit mondtam az elég kétértelmű, de már nem lehetett visszaszívni. Castiel biztos félre fogja érteni.
  - Hát igen... Nagy hatásom van a nőkre. - vigyorgott a vörös ördög, és ebből rájöttem, hogy tényleg úgy értette a szavaimat, ahogy nem akartam. - De elárulok neked valamit: értem, mire célzol. Én is "másképp" szeretnék viselkedni a közeledben.
Arcomba szökött a vér, hisz tisztában voltam vele, mire gondol. Hogy merészel ilyesmire célozgatni a bátyám jelenlétében? Már így is gyanakodva lesett minket, és kapkodta a pillantását ide-oda és láttam, hogy próbál rájönni, hogy vajon miről beszélünk.
  - Muszáj állandóan marakodnotok? - kérdezte rosszallva Tony.
  - Nem. - nevettem össze pajkosan Castiellel. Kinevettük saját hülyeségünk és makacsságunk.
  - Igazából nem is marakodunk, csak eltér a véleményünk, mint mindig! - próbáltam szépíteni a dolgot.
  - Így igaz. - erősítette meg Castiel. - Amúgy épp tűzszünetet tartunk, haver. Képzeld, tegnap még moziban is voltunk.
  - Igazán? Ezt örömmel hallom. - mondta Tony, de úgy vettem észre, vagy nem hiszi, vagy gyanít valamit. - Ti ketten olyanok vagytok, mint a kutya meg a macska!
A mobilom hangosan elkezdte énekelni a Sors című dalt.
  - Hopsz! Kapás! - ugrottam fel, és felkaptam a kis asztalról a telefonom. Ismeretlen számot írt ki, de azért felvettem.
  - Igen... Tessék?
  - Szia, kincsem! - Nathaniel volt az. - Muszáj volt felhívjalak, hogy legalább a hangod halljam!
  - A pizzériából hívsz?
Láttam, hogy a kérdésemből Cast rájött, kivel beszélek, mert grimaszolva húzgálta a száját.
  - Nem egészen... Ha nem bánod, mindjárt felugrom hozzád!
  - Persze, hogy nem bánom, gyere nyugodtan!
  - Akár most rögtön? - nevetett a telefonba Nath.
  - Miért is ne...
És ebben a pillanatban csengettek.
  - Ó, Nath, tudod tartani? Csengetnek! Biztos Lucast keresik.
  - Oké, de siess!
Mobillal a fülemen szaladtam az ajtóhoz, mert a lusta tesóm a világért sem mozdult volna. Mikor kinyitottam az ajtót, belevisítottam a telefonba örömömben.
  - Nathi!
A fiú nevetve elvette a fülétől a telefont.
  - Meg akarsz süketíteni?
Nevetve a karjába vetettem magam.
  - Úgy örülök neked! Most kaptad a telcsit?
Nathaniel elengedte a derekamat és a kezembe nyomta új Siemens mobilját.
  - Egy félórája vettem. Elköltöttem az első fizetésem.
  - És engem hívtál először?
A szőke fiú pironkodva mosolygott.
  - Ki mást, édesem?
Erre a szóra összerezzentem. "Édesem"... Hányszor szólított Castiel így, amikor elszabadultak a szenvedélyek? Sajnos, még egyetlen fiú iránt sem éreztem ilyen erős vonzalmat, mint ő iránta és talán már más nem is fog így hatni rám. - legalábbis Nathaniel biztos nem. Kedvelem a szőke srácot, csak az a baj, hogy egyáltalán nem tudta felszítani bennem a tüzet. Bezzeg Castielnek pillanatok alatt sikerül... Ez a szomorú igazság... Nem csaphatom be saját magam!
Zavartan mosolyogtam, mint egy idióta, és visszaadtam a mobilt.
  - Jó kis darab. Majd add meg a számod!
  - Oké, és mást is adok! - Nath elkapott és megcsókolt. Ösztönösen viszonoztam, de a várva várt elsöprő vágy - ami az előbb úgy elsodort a kanapén - most elmaradt.
Kezdtem nagyon kétségbe esni...

Botrányos Csajbuli

Vasárnap fél tizenkettőkor megebédeltem, aztán már izgatottan készülődtem Iriséknél.
Fekete sztreccs nadrágot vettem fel, lila majdnem térdig érő, kötött divatos pulcsival. Sminkeltem, aztán felvettem a bordó műbőr kiskabátom, amit nemrég kaptam a keresztanyámtól. Szerencsére, egyre jobb idő volt. Mire odaértem Iriséknél, a csajok már a nappaliban teáztak.
Capucine, Deborah, Amber, Charlotte és Lisa vidáman iszogattak.
Iris örömmel fogadott és leültetett a többiek közé. Megvártuk Rosát, Kimet és Violát, aztán felmentünk a házigazda szobájába. Mind elhelyezkedtünk a franciaágyon, a puffokon, vagy a szőnyegre helyezett párnákon.
  - De jó újra együtt! - tapsikolt az egyik bordó-fekete kocka puffon ülő Deb.
  - Aha! Nekem is hiányozott már a szaftos témák kibeszélése. - bólogatott Lisa.
  - Én is imádok pletykálni! - helyeselt Amber, aki pink színű felsőt viselt, szűk farmerrel.
  - Kezdjünk igazmondóval, és mindenki attól kérdez, akitől akar! - javasolt Iris, akinek két copfba volt fonva a haja. Fekete nadrágot viselt, kék csillagos felsővel.
  - Szuper ötlet! - lelkesedett a lila "egyenruhás" Rosaly. - Kezdjen mondjuk Kim!
  - Oké! - ujjongott a földön ülő, katonás szereléses fekete hajú lány. - Mondd csak, Rosa... meg tudnád csalni Leight?
  - Talán. - vörösödött el a fehér hajú lány.
Amber rögtön megrökönyödve nézett rá.
  - Ha ezt Leigh tudná...
  - Ne szólj bele, Amber, nem telefon! - szólt rá ingerülten Rosa. - Én kérdezek! Vivi, te járnál olyan fiúval, akinek van barátnője?
Ez övön aluli ütés volt Rosától, hisz ő tudta, hogy ÉN kavartam Castiellel! Kínosan fészkelődtem, de úgy döntöttem, nem hazudok.
  - Igen... azt hiszem igen.
  - Micsoda szemétség! Szegény riválisod! - nevetett Deborah.
Nem nevetnél, ha tudnád, hogy te vagy az! - gondoltam keserűen.
  - Én bizony nem osztoznék egy pasin sem! - jelentett ki a drapp pulcsis és lila fényes nacis Charlotte.
  - Én viszont megtettem! - sóhajtottam, és elkezdtem körbe magyarázni a történteket. - Megismerkedtem egy vonzó pasival, aki nagyon hamar levett a lábamról. Gyengéd, romantikus és izgalmas órákat éltem át a sráccal a barátnője háta mögött... Az volt a baj, hogy túlságosan szerettem ahhoz a fiút, hogy belegondoljak, mit érezhet a párja. Rövid románc volt, de még mindig nem tettem túl magam rajta. Bár már rég szakítottunk...
  - Hogy lehettél ilyesmire képes? Azt hittem, rendes csaj vagy. - fújt Capucine.
  - Ha szeret az ember, semmi más nem számít. - sietett a segítségemre Kim.
  - Ez akkor sem mentség! Más pasiját elhappolni, nagy szemétség! - vélte Amber.
  - Elég! Most Vivi kérdez! - zárta le a témát Iris.
Rövid gondolkodás után Lisához fordultam: - Bosszút állsz, ha megcsal a pasid?
  - Még szép! - bólogatott mosolyogva a piros felsős és fekete nadrágos lány. - Velem ilyet nem tehet! Vagy azonnal dobom, vagy visszacsalom!
  - Nálam az attól függ, mennyire szeretem a fiút. - mondta Iris.
Lisa Ambertől kérdezett. - Mit tennél, ha a csávód folyton az exéről beszélne?
A szőkeség megrázta hosszú hajkoronáját.
  - Egyszerűen megmondanám neki, hogy elegem van a volt csajáról szóló dicshimnuszokból. Ha annyira oda van érte, menjen vissza hozzá, engem meg felejtsen el!
  - Nagyon igazad van! Őszintének kell lenni. - értett egyet Viola.
  - Csak keményen, elvégre Girl Power van! - nevetett Charlotte.
  - Akkor most én kérdezek... - dörzsölte össze a két tenyerét gonosz mosollyal az arcán Amber. - Mindenkitől várok választ! Felsorolok öt fiú típust, ti válasszatok, melyik jön be! Tehát... a romantikus típus, vad kalandor, a szépfiú, a kedves macsó, vagy a vicces típus?
Kim válaszolt először.
  - Én mindenképpen a macsót választom, mert az én Alexem, egy imádni való link macsó.
  - Nekem teljesen mindegy. - legyintett Lisa. - De valahogy a szépfiúknak sosem tudok ellenállni.
  - Ezzel én is így vagyok. - nevetett Charlotte. - De azért a macsók is jók... viszont a túl vicces pasiktól kiráz a hideg. Utálom, ha félórákat röhögnek a saját viccükön.
Rosa sóhajtott. - Nekem tökéletesen megfelel egy átlagos srác is, de ha mindenképpen választani kell, akkor a vad kalandorokra voksolok.
  - Én is a vad kalandort választom. - mondtam csendesen. - Imádom a zűrös alakokat. Nem is gondoltam, mennyi felejthetetlen pillanatot tudnak szerezni.
  - Ezt tapasztaltad? - kérdezte nagyokat pislogva Amber.
  - Nos... igen. - nyögtem fájdalmasan.
Deborah csak nevetett.
  - A vad kalandor mellett döntök, mert Castiel is az! Néha túl vad!
Erre a kijelentésre Kim a combomba csípett.
  - Én a romantikus fiúkat kedvelem. - mondta Viola.
  - Azok unalmasok! - húzta el a száját Amber. - Inkább legyen macsó, kalandor vagy szépfiú. Nekem mind a három bejön!
  - Én a vidám srácokra szavazok. Az én Mike-om is egy igazi mókamester. Olyan jó, hogy mindig fel tud vidítani, és sose unatkozok mellette, mert mindig van egy-két őrült ötlete. - hangoztatta Cape.
  - Ilyen a szép szerelem. - mondta Iris. - Én igazából nem tudnék dönteni az öt típus közül, hisz mindegyiknek van jó és rossz tulajdonsága. Nem is ez a lényeg, hanem a szerelem!
  - Hát igen. - bólogattam szomorúan.
Ezután Capucine azt kérdezte Kimtől, hogy könnyen túlteszi-e magát a szerelmi bánaton. Kim közölte, hogy ha nagy szerelemről van szó, képes hónapokig szenvedni, míg fel nem dolgozza az elválást.
Kim Debby-től kérdezett.
  - Deborah... mit tennél, ha állapotos lennél?
Haragosan néztem Kimre. Ezt direkt csinálja? Nem látja, hogy ezzel szenvedést okoz nekem?
Deb meg csak angyalian mosolygott.
  - Egyértelmű, hogy hozzámennék Castielhez! Van olyan tisztességes, hogy nem hagyna magamra a bajban.
  - Persze, nem minden fiú ilyen. - legyintett Viola.
Kim és Capucine közölte, hogy az ő pasijuk igen. Legközelebb Charlotte-tól kaptam egy kínos kérdést.
  - Vivien... volt már egy éjszakás kapcsolatod?
Nagyot nyeltem. Kezdett elegem lenni mára a ködösítésből. Még a végén Deb összerakja a kockákat és rájön, hogy a pasijáról beszélek! Még csak az kéne...
  - Igazából... nem. Viszont egy bulis éjszakán nem tudtam ellenállni egy jóképű pasinak, a karjába hullottam, és az egészből lett egy pár hétig tartó rövid románc. Nem jártunk, de nagyon szerettem.
  - Mi? - kérdezte csodálkozva Lisa. - A múltkor még azt hangoztattad, hogy szűz vagy, és nem fekszel le senkivel csak, akit szeretsz.
  - Valóban. - vallottam be pironkodva. - Ez már azóta történt. Beleestem egy pasiba, aki kihasznált. Az érzések nem voltak kölcsönösek. De most én kérdezek! Iris, szerinted mi az, ami igazán szexi egy srácban?
  - A mosolya, a stílusa, a popója, az izmai! Szóval, ha tetszik egy fiú, akkor mindene tetszik!
  - Ez a beszéd! - nevetett Debby.
Iris kérdezett: - Rosa, zavar, ha más lányok megbámulják a pasidat?
  - Egy picit!... De végül is hadd nézzék, úgyis tudom, hogy az enyém!
Rosa Capucine-től azt kérdezte, milyen ajándékot venne a barátjának a szülinapjára. Aztán a következő körben Kim kérdezett Lisától.
  - Lisa, te összeköltöznél a pasiddal?
  - Nem! Nehéz együtt élni, még ha dúl a szerelem, akkor is.
  - Én összeköltöznék. - mondta Kim.
  - Én is, szívesen, de Castiel túl szabad szellem. Imádom, lassan egy éve, de ennyire még nem léptünk előre. - kotyogott közbe Deb is.
Megint Lisa kérdezett.
  - Kim, bevallanád a pasidnak, ha véletlenül megcsalnád?
  - Ha csak apró flörtről van szó, akkor nem, mert amiről nem tud, az nem fáj neki, de ha komolyan beleszeretnék másba, akkor szerintem bevallanám. Biztos elhagyna, és felesleges fájdalmat okoznék neki, ha minden apró dolgot elmondanék, de ha jön az életembe egy olyan pasi, aki jobban vonz, akkor lépni kell.
  - Engem is megcsalt Castiel... tudjátok jól. - vallotta be fájdalmas arccal Deb. - De szerencsére a kis tyúk, akivel megcsalt, nem sokáig piszkított a levesembe! Castielnek csak addig kellett a bige, míg megkapta, aztán eldobta, mint egy rongyot. Jó a tudat, hogy senki sem olyan fontos neki, mint én! Megbocsátottam, mert nagyon szeretem. Minden fiúban ott lapul a kisördög, sajnos ő nem tudta legyőzni. Ez már a múlté, most megint minden szép és jó.
  - Félrelépett? Kivel? - kérdezte Amber, mint aki most hallja először a sztorit.
  - Sajnos nem tudom, hogy kivel. - húzta el a száját a kék nadrágos és sárga fűzős felsős Deborah. - De már nem is számít!
Csak némán ültem, fájdalmas arccal. Boldogok...
A lány meg tovább beszélt. - Tudjátok... ezek után nem tudok már teljesen megbízni benne, de csak nem olyan bolond, hogy még egyszer ezt tegye velem! Szerintetek bízhatok még benne valamikor?
  - Ha csak egyszer csábult el, akkor igen... De ha folyamatosan az orrodnál fogva vezet, akkor nem sok értelme van a kapcsolatnak. - mondta Kim, aki nagyon jól tudta, mit művelt a színfalak mögött Castiel.
  - Mert ha nem hű hozzád, akkor nem is szeret. - bólogatott Viola is.
  - Dehogynem! - vágtam rá, mert nem akartam, hogy a lányok teljesen elbizonytalanítsák Debby-t. - Attól még, hogy egyszer megcsalt, nem jelenti azt, hogy máskor is megteszi!
  - És ha tényleg szeret, akkor nem teszi meg többé, és ellenáll a kisértekezés! - biztatta Capucine is.
  - Remélem. - sóhajtott Deb fájdalomtól eltorzult arccal, s valahogy megsajnáltam.
Szerencsére elterelődött a szó. Dumcsizni kezdtünk mindenféléről.
Hirtelen arra eszméltem fel, hogy minden szempár rám szegeződik. Nagyokat pislogtam, és értetlenül néztem körbe.
  - Mesélj nekünk Nathanielről! - ismételte meg a kérést Lisa. - Őszintén megmondom neked, hogy jó páros vagytok, de tényleg!
Vidáman mosolyogtam a délután folyamán először. Végre egy veszélytelen téma.
  - Köszi! Mit mondjak... ennivaló a srác! Kedves, gyengéd, őszinte, aranyos és figyelmes... Nagyon jól érzem magam vele!
  - Júj, de baró! - ujjongott Iris. - Mesélj, első csók, meg egyebek!
  - Az egy matek korrepetáláson csattant el nálunk, de az idióta bátyám és Castiel megzavarta az idillt.
  - Az én Castielem? - kérdezte Deb.
  - Miért? Ismersz más Castielt is? - kérdeztem ingerülten. Aztán amikor kicsit lenyugodtam, folytattam. - Az első randinkon meg moziban voltunk. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk és jól kijövünk. Bár ez a matek rovására megy, mert néha csók-tanfolyamot tartunk.
  - Hm, az már lehet jó. - kuncogott Viola.
  - És te Iris, még mindig Logannel jársz? - kérdeztem a házigazdát.
  - Igen. Dúl-fúl a szerelem. - mosolygott a vörös copfos lány.
  - Most nálunk is! - bizonygatta Deb. - Castiel bebizonyította, hogy csak is én kellek neki, hiába esnek hanyatt tőle a lányok.
Jaj, már megint Castiel! - füstölögtem magamban. - Felejtsük már el azt a barmot, aki soha nem lehet az enyém... Csak néhány szenvedélyes pillanat járt nekem vele. Be kell érnem ennyivel. Nathanielre kell koncentrálnom, aki csak engem szeret és a tenyerén hordoz... De akkor, miért nem tudom isten igazából szeretni? Miért nem hallgat a szívem az eszemre? Mi van Castielben, ami annyira vonz? Nincs olyan jó természete, mint Nathnak és Cast nem ismeri a hűség szót, a megbízhatóságot, csak a szenvedélyt, kalandot és az izgalmakat. Miért az kell nekem? És ha mindezt tudom, akkor miért szeretem mégis? Mert hogy még mindig szeretem, az egyértelmű! Nath ide, vagy oda! Ezer meg ezer ilyen gondolat forgott a fejembe, de mikor Deborah Rosához fordult, feleszméltem.
  - Te Rosaly, a múltkor a Borostyánban alig ismertelek meg, annyira össze voltál tapadva Lysanderrel! Beléd lehet zúgva rendesen, ha rá tudtad venni a nyilvános nyalakodásra! Mióta is jártok? Cast szerint már vagy két hónapja...
Láttam, hogy Rosát a rosszullét környékezi. Deb kikotyogta féltve őrzött titkát.
És nem is csodálkoztam az állapotán. Hisz kész, vége, most már mindenki tudja, hogy Lyssel is kavar. Vajon, mikor jön el az a pillanat, amikor én is így járok?
Felháborodott moraj futott végig a szobán. Titkon nagyon is együtt éreztem Rosával, nem lennék a helyében. Az én titkom is kifecsegheti Kim, Viola, Iris, vagy épp Rosa...
  - Mi? Te Lyssel kavarsz? - álmélkodott Charlotte.
  - Te kis szuka! - támadott rögtön Amber. - Hónapok óta csalod szegény Leight? Hogy tehetsz ilyet? Mostanában leszálltam a pasidról, mert úgy gondoltam, jól megvagytok és nem akartam közétek mászni, de ezt már nem nézem el neked! Az, hogy megcsaltad, kiverte nálam a biztosítékot! Nagyon jól tudod, hogy tetszik nekem Leigh és nem hagyom, hogy az orránál fogva vezesd! Egy perszóna vagy, és gondoskodom róla, hogy megtudja!
  - Te kígyó! El akarod venni tőlem? - kérdezte könnybe lábadt szemmel Rosaly.
  - Még szép! Nem érdemled meg őt! - pattant fel Amber. - Nehogy már két fiúval járjál! Szegény Leigh! Tuti, hogy tőlem fogja megtudni, milyen szemét dög vagy!
  - Ne, Amber, ne csináld ezt! - könyörgött a fehér hajú lány. - Ne akarj nekem rosszat!
  - Miért ne? Sose voltunk jóban! Ha te nem vagy, lett volna esélyem Leighnél! Te vetted el tőlem!
  - Ez nem igaz! - rázta a fejét hevesen Rosa. - Sosem kellettél volna neki! Utál téged! Sosem kapod meg őt... nem fog veled járni!
  - Fogadjunk? Majd meglátod, hogy megszerzem magamnak! Most már nem vagy ennek az akadálya, mert páros lábbal fog kirúgni, ha megtudja, hogy Lyssel is kavartál!
  - Próbálkozz csak, te kis liba! - fenyegette Rosaly dühösen. - De nem fog sikerülni!
  - Elég, lányok! - szólt rájuk a házigazda. - Ne veszekedjetek!
  - Igazad van, Iris! Nem fogok lealacsonyodni ehhez a kis cafkához, és egy levegőt se szívok tovább vele! - közölte fölényesen Amber. - Elmegyek! Kikísérsz?
  - Persze, ha tényleg menni akarsz. - Iris kivezette a kényeskedő Ambert.
Mikor kimentek, néma csend lett a szobában. Mindenki próbálta feldolgozni a történteket.
Hirtelen Rosa gyűlölködő pillantással lépett Deborah felé.
  - Kösz szépen, Debby, hogy tönkretetted az életemet! - A fehér hosszú hajú lány föl s alá járkált a szőnyegpadlón idegességében. - Ez az áspiskígyó alig várja, hogy közölhesse Leigh-el, hogy megcsaltam! Hálásan kösz a segítséget!
  - Előbb-utóbb úgy is lebuktatok volna. - kotyogott közbe Lisa.
  - Megáll az eszem! Te meg Lysander? - kérdezte irigykedve Charlotte.
  - Rosa, nem tudtam, hogy te és a kancsi gyerek titokban jártok! Cast sose mondta, hogy neked más pasid van, és te sem! - szólalt meg bűnbánóan Deborah. - Nem szándékosan kavartam be neked...
  - Talán én se szándékosan ártanék neked, ha elmondanám, kivel lépett félre a te pasid! - vágott vissza Rosaly dölyfösen.
Megállt bennem az ütő. A vér kifutott az arcomból. Már így is nagy volt a botrány, ha most kiderül az én titkom is, akkor végem! Ha most Rosa mérgében kimondja a nevem, akkor elindul a lavina, és mindegyikünk élete pokollá változik! Istenem, segíts...
  - Mit beszélsz? - döbbent le a barna lány. - Tudod, hogy Castielnek, kivel volt viszonya?
  - Még szép, hogy tudom! - büszkélkedett Rosa. - Elfelejtetted, hogy a legjobb barátjával kavarok?
  - Mondd meg, kivel! - követelte Deb. - Tudni akarom, ki az a ribi!
  - Nem, nem és nem! Tőlem aztán nem tudod meg!
Ó, hála az égnek! - gondoltam megkönnyebbülve és hatalmas kő esett le a szívemről.
  - Vissza is jöttem! - lépett be Rosa mögött Iris. - Remélem, ez a kis vita nem rontja el a hangulatot.
  - Annak már lőttek, én is elmegyek! - közölte Rosa.
  - Jó ötlet! - állt fel Kim is.
  - Egyet értek! - pattantam fel én is gyorsan. Nem akartam, hogy folytatódjon a vita, mert a végén tényleg lebukok.
  - Ez a buli már megdöglött. - bólogatott Charlotte.
  - Ja, bontsunk sátrat. - értett egyet Viola.
  - Hát kár. - kesergett Iris, de azért szó nélkül lekísért minket a kapuhoz. Gyors búcsú után szétszéledtünk. Csak Deborah kapta el Rosa karját, alig pár méterrel a kisajtótól.
  - Még tartozol nekem egy névvel!
Deb háta mögött álltam vagy másfél méterrel, így ő nem látott, de Rosa igen, esdeklően néztem rá, s könyörögve összefontam a kezem. A szívverésem is kihagyott. Vártam, mit lép erre Rosaly.
Rosa megértően pillantott rám Deborah válla felett. Szerintem azt mérlegelte, mit válaszoljon.
  - Tévedsz, nem tartozok neked semmivel! - rántotta el a karját ingerülten a fehér hajú szépség. - Ha a drága párod, nem árulta el a szeretője nevét, hát én se fogom! Te tönkretetted az életem, ezért így állok bosszút. Nem árulom el neked! Nem vagyok áruló! Sőt, drukkolok, hogy Castiel a másik lány mellett kössön ki! - és ezzel Rosa elviharzott.
Megkönnyebbülve bandukoltam haza. Alkalomadtán meg kell majd köszönjem Rosának, hogy nem köpött be. Szörnyű lett volna, ha Deb megtudja az igazat. Az a pillanat maga lesz a pokol, ha az eljön...