Amikor kora reggel megszólalt az ébresztő, nehezen tértem magamhoz, de amikor megkaptam Castiel SMS-ét, hogy húsz perc múlva vár a sarkon a nagy tölgyfánál, hogy elérjük a buszt, rögtön felélénkültem. Ettől jobb motiváció nem is kellett. Ha vele lehetek, jöhet a suli és a kinti hideg.
Gyorsan magamra húztam egy vastag, barna nadrágot és egy kötött, lila, hosszú pulóvert. Sminkeltem, aztán a nyakamba copfba fogtam a hajam, a végét pedig befontam. A készülődéssel elszöszöltem az időt, reggelizni nem volt időm, csak felhúztam a fekete lovaglócsizmám és felvettem a kabátom, kesztyűm és az oldalamon fityegő válltáskámmal kiléptem a házból. Az idén még alig esett a hó, de röpködtek a mínuszok. Gyors léptekkel siettem a sarok felé, nehogy ott fagyjon meg Castiel, miközben rám vár.
Jól sejtettem, szerelmem már ott toporgott, fekete szokásos bőrdzsekiben és farmerben. Integetett, s akkor láttam, hogy motoros bőrkesztyű van a kezén. Szinte repültem vörös lovagom felé, s azonnal kis puszival köszöntött. Szerettem, ha így indul a nap.
Megfogta a kezem, elindultunk a buszmegállóba. Tíz perc alatt elértünk a megállóhoz, de addigra minden porcikámat átjárta a fogvacogtató hideg.
- Egész piros az orrod a hidegtől. Most megy a hajadhoz. - nevetett kötekedve, de nem sértődtem meg. Főleg, mert közel lépett hozzám és megpuszilta az orrom hegyét. - Felmelegítem.
- Neked a szád kezd elkékülni, tenni kéne ellen valamit! - mosolyogtam, majd lábujjhegyre álltam, hogy szájon tudjam csókolni. Már attól hevesebben vert a szívem, hogy az ajkam az ő hideg ajkaihoz ért, de amikor Castiel belement a játékba és a számba csúsztatta nyelvét, egyenesen forróság áradt szét a testemben a gyomromból kiindulva. Rögtön nem is fáztam annyira.
Cast karja körém fonódott, örültem, hogy a háromszög alakú félvállas táskája a hátán van, így nem akadályozta a mozgásban, ujjai becsúsztak a farzsebembe.
- Muszáj meleg helyre dugnom a kezem, mert lefagyott. - kacsintott.
- Kell neked ilyen vagány kesztyűt felvenni, amiből kint vannak az ujjaid! - korholtam, de kicsit se bántam, hogy a kézmelegítés ezen módját választotta.
Annál inkább egy mellettünk ácsorgó, fekete hosszú kabátos, szürke kötött sapkás, ősz hajú néni. Rosszallva nézett minket, de ez nem tántorított el. Biztos ő is volt fiatal és szerelmes!
- Ha rendes kesztyűt vettem volna fel, nem csinálhatnám ezt. - mosolygott Castiel, szürke szeme rám ragyogott, s hideg ujjhegyeivel megsimogatta kipirult arcomat.
Hát bizony ez nagy előny volt. Amikor ilyen szeretettel érintett meg, éreztette velem, hogy én vagyok neki a legfontosabb a világon. Mennyei érzés volt. Az újabb csóknak az vetett véget, hogy megérkezett a buszunk. A kék jármű már szinte tele volt, így örültünk, hogy egy ülőhelyet legalább találtunk. Castiel ölében utaztam a suliig és roppantul élveztem.
A kapubejáróban várt minket Kim és Lys jól beöltözve. A fiúk úgy döntöttek, hátra mennek cigizni, mi meg Kimmel befelé vettük az irányt, túl hideg volt, hogy velük tartsunk.
Az aulában nagy volt a zsongás. Megpillantottuk Rosát, Evát és Patty-t a büféasztalnál, így odamentünk hozzájuk. A boldog új éves rikkantások után dumcsizni kezdtünk a csajokkal.
Castielről áradoztam, Kim az aggályait ecsetelte, hogy mennyire félti Lysandert a pióca Ninától, aztán Patty-re került a sor.
A kék kapucnis pulcsis és fehér nadrágos lány nagyot sóhajtott.
- Legalább nálatok dúlnak az érzelmek, ha jó, ha rossz is. - pillantott rám, majd Kimre a hosszú hajú lány, miközben gondterhelten a hajába túrt. - Én és Kentin... nos mostanában minden olyan unalmas. Együtt vagyunk, de kihalt a szenvedély. Olyan egyhangú és lehangoló a kapcsolatunk.
- Ne izélj már! Ti tökéletesen összeilletek! - borzadt el Kim. Előjött a szókimondó oldala. - Lehet, csak ez a borús idő hat így rád, Patty!
Aggódva ráncoltam a homlokom. Sajnálattal hallottam, hogy Patty kezd kiábrándulni a legjobb barátomból. Ha Ken ezt megtudja, tuti kibukik. Számomra ők voltak a tökéletes pár, - természetesen utánam és Cast után. Még Kim és Lys sem passzolt annyira össze, mint Kentin és Patty. Ha szétmennek az nagy érvágás lesz a fiúnak és nekünk is, mert már el sem tudtam képzelni őket egymás nélkül. Nem akartam belegondolni a helyzetükbe. Biztos voltam benne, hogy én örökké Castiellel leszek, nem jöhet az életembe harmadik fél, aki iránt esetleg többet éreznék, mint az én drága vörös ördögöm iránt. Nincs az a hatalom, ami szétválaszthat minket!
- Ha elmúlt a szerelem, jobb nem erőltetni. - hangoztatta a véleményét a fekete garbós Eva.
Sejtettem, hogy a lány hangulata megegyezik ruhája színével. Kicsit meg is haragudtam rá, hiszen fogalma sincs, mit érezhet Patty, ha ő kizárja az életéből a pasikat. Nem kéne ítélkeznie és rossz irányba terelni a búskomor barátnőnket.
- Én nem hiszem, hogy elmúlt. - kötöttem az ebet a karóhoz. - Nálunk is vannak hullámvölgyek. Voltak köztünk drámák, félreértések, még szakítás is, de még mindig együtt vagyunk, mert a szerelmünk nem szűnik.
- Jó, de csak rátok kell nézni, ha együtt vagytok. - nyafogott Patty. - Ha egymás mellett vagytok, szinte érezhető, hogy szikráztok. Tudod, én nem érzem már ezt, amikor Kentinnel vagyok.
- Mind mások vagyunk, Patty! - próbáltam jobb belátásra bírni. - Kim és Lysander sem ennyire heves, mint mi Castiellel, mégis jól megvannak.
- Már amikor. - húzta el a száját Kim. - Talán nálunk pont az a baj, hogy nem viselkedünk úgy, mint a bagzó macskák.
- Mért? Mi igen? - kérdeztem felháborodva. Nem akartam elhinni, hogy a barátnőm ilyennek lát minket. - Köszönöm a kedvességed, Kim! De tudod, mit? Nem szégyellem kimutatni, hogy a párommal folyamatosan gerjedünk egymásra! A jó kapcsolat alapja a jó szex. Ennyi!
Eva a merész kijelentésem hallatán félrenyelte a kóláját és köhögni kezdett, Kim és Patty meg csak nevettek.
- De bírom, hogy ilyen nyílt vagy, és kimondod, amit gondolsz! - mosolygott Patty felvidulva. - Talán majd átveszem a stílusod és megoldódnak a gondjaim Kentinnel.
- Úgy legyen! - mosolyogtam vidáman, mert örültem, hogy sikerült felvidítanom a gondjaival küszködő csajt.
- És veled mi újság, Rosaly? Minden renden van Dakotával? Ahogy anno Vivitől halottam, Dake csókjai is elég tüzesek...
Fekete bőrű barátnőm elképesztett. Még hogy én vagyok szókimondó? Akkor, hozzám képest Kim egy atombomba, mert jó érzékkel tapos bele mások magánéletébe. Mikor érti már meg, hogy nem mindenki olyan zakkant, mint mi?
- Hát, azzal nem is volt gond. - felelte elpirulva a fehér pulcsis és farmeres Rosa. - Viharos két hetünk volt... A suli bál után összejöttünk, a szünetet együtt töltöttük, de ez nem szerelem volt. Inkább két egyedülálló ember kellemes időtöltése. Cast szilveszteri buliján még együtt voltunk, de utána megbeszéltük, hogy nem folytatjuk. Kalandból elég volt ennyi.
- Hűha! Rosa, versenyt kéne pasiznod Vivivel! - nevetett Kim megint beletenyerelve az életünkbe. - Neked megvolt Leigh, Lys, Gabriel és Dakota, Vivinek meg Ken, Nath, Dake és Castiel. Négy-négy az állás! Nem vagytok semmik!
Fülig pirultam. Nem örültem, hogy kelekótya barátnőm ezen a témán lovagol.
- Uram Isten! Miket tudok meg! - kapott a fejéhez döbbenten Eva. - Két év alatt ennyi pasi? Mi lesz negyedikig?
- Nálam tuti Castiel az utolsó! - esküdöztem, és komolyan így is gondoltam.
- A múlt az életünk része, és mind követtünk el hibákat. - bölcselkedett Rosa. - Bár az én jövőm még bizonytalan.
- Majd megtalálod te is az igazit! - biztatta Kim.
- Ám Eva, ne gondold, hogy Kim olyan szent! Volt egy Alex nevű pasija, akivel szétmentek, miután az osztálykirándulásunkon összefeküdt Arminnal. Már ő is a másodikat fogyassza az osztályból! - mondtam, csakhogy egy kicsit befeketítsem Kimet.
- Te csak hallgass! Azon a bulin te Lysanderrel smároltál, édesem! - vádolt meg vigyorogva Kim.
- Hát de részegek voltunk és üvegeztünk!
- Jó kifogás! - heccelt a csajszi.
Láttam Eva arcán, hogy kellőképpen elborzasztottuk. Szegény lány biztos azt hitte, hogy vagy gyogyósok, vagy ribancok vagyunk, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel a véleménye. A múltam is hozzám tartozik, az formálta a jellemem. És bár követtem el ostobaságokat, csak azt bántam, amit Nathaniellel műveltem, a többi kellett élettapasztalatnak.
- Csajok, bunyó van a hatos terem előtt! Gyertek oda! - szaladt oda hozzánk a piros pulcsis és sárga nadrágos Alexy.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.- Leigh rajtakapta Ambert Nath-tal smacizni! - visította Alexy, és már el is szaladt a matek terem felé.
Fájdalmasan néztünk össze Rosával, aztán a kék hajú fiú után rohantunk.
A terem előtt már állt a bál. Amber, aki fekete-piros csíkos pulcsit és bordó nadrágos viselt az ajtó előtt zokogott, Leigh és Nathaniel pedig a folyosó közepén ütlegelte egymást.
A fekete ruhás Leigh a földre teperte a szőke srácot, ott ütötte-verte, ahol csak érte.
Nath próbált védekezni, de Leigh dühét nem tudta fékezni.
- Rácuppantál a csajomra, te mocskos szemétláda! - kiabálta őrült hangulatban a fekete hajú srác.
- Kettőn áll a vásár, te tulok! - közölte durván Nathaniel, miközben azon ügyködött, hogy ledobja magáról az ellenfelét, de nem járt sikerrel. - A babád nyelve nem erőszakkal került a számba! Őt verd meg, nagyon benne volt a dologba!
- Hogy a mennykő csapjon beléd! - üvöltött Leigh és erőteljes csapásokkal megpróbálta eltalálni riválisa fejét.
Értetlenül toporogtam a srácok mellett. Ezek szerint Leigh tényleg csókolózáson kapta Ambert és Nathanielt. Bántott a lelkiismeret, hisz nem fajultak volna idáig a dolgok, ha időben értesítem a felszarvazott fiút. De nem szívesen folyik bele ilyesmibe az ember.
- Valaki csináljon már valamit! - kiáltottam ijedten. Nem akartam, hogy a fiúk szétverjék egymást.
Kentin és az ikrek tértek magukhoz, szétszedték az őrjöngőket.
Nathanielt Ken és Dajan fogta le, a másik srácot pedig Alexy és Armin.
Leight sikerült távol rángatni a szőke gaztevőtől, de így viszont közel került Amberhöz. Nem voltunk felkészülve a következő lépésére. A srác elkapta Amber haját a tarkóján és magához rángatta.
- Hogy tudtál ilyet csinálni, te kis kurva? Összeszűrted a levet ezzel a patkánnyal?
- Én nem... nem tehetek róla! Elcsábított. - mentegetőzött a szöszi, és hiába próbálta kiszabadítani dús haját párja kezéből.
- Persze-persze... - szólt oda a veszekedő párnak provokálóan Nath, aki fekete szűk pulcsit viselt kopott, lyukacsos farmerrel. - Higgy neki, ha akarsz, de tanúim vannak rá, hogy úgy járkált utánam, mint egy tüzelő szuka! - Nath szúrós pillantást vetett felém, s nagyot nyeltem. Még csak az hiányzik, hogy belekeverjen ebbe! Megölöm... vagy, ha én nem, akkor Castiel biztosan.
- Édesem... hát szabad ilyet csinálni? - nézett Amber szemébe kihívóan és mérgesen Leigh. Továbbra is húzta a haját, mert láttam, hogy a lány arca egyre torzabb a fájdalomtól, és nehezen vesz levegőt. Másik kezével elkezdte Amber nyakát szorongatni. Nem sajnáltam a szőke libát, mégis megrémültem, hogy Leigh esetleg kinyírja a szemünk láttára. Mind leblokkoltunk. Nem mertünk közbeavatkozni. Csak Rosa őrizte meg a hidegvérét. Leigh mellé lépett, és elkapta a srác kezét, amelyik még mindig Amber nyakát szorongatta.- Leigh! Ne csinálj őrültséget! Nyugodj meg!
A fiú szeme haragosan villant volt kedvesére, de a keze lehanyatlott.
- Elegem van belőle, hogy engem mindenki megcsal! - üvöltötte Leigh, aztán otthagyta a döbbent tömeget, elviharzott az aula felé.
De a cirkusznak még nem ért vége, Amber Nathaniel elé perdült.
- Köszi, te balfasz, hogy tönkre vágtad a kapcsolatomat! - tajtékzott a lány, és vádlón nézett a szőke megtestesült lazaságra.
- Mint mondtam, én csak mellékszereplő voltam, édes! Önszántadból kavartál velem. Ne mondd, hogy megbántad az izgató, lopott pillanatokat! Akartad, hogy megdugjalak a szertárba!
És akkor hallottam egy kiáltást a hátunk mögül, vagy inkább kétségbeesett visítást. Megfordultam, és az összeomlás szélén álló Irist pillantotta meg.
A lány biztos csak a balhé végét hallotta meg, de az elég is volt, hogy összerakja a történteket.
A kék pulcsis Iris lába felmondta szolgálatot a sokktól, ha Ren nincs észnél és nem kapja el, tuti elesik.
Már nem is érdekelt Amberék vitája, összetört barátnőmhöz siettem. Ren ölelte féloldalról a lányt, én meg elkaptam a másikról.
- Jaj, Iris, annyira sajnálom! Gyere, kiviszünk a friss levegőre!
Nem is vártam meg a válaszát, intettem Rennek, hogy vigyük ki.
Hamar végig vezettük a holtsápadt lányt az aulán, majd kivittük a hidegre. A bejárathoz legközelebbi lócához vezettük. Ott lenyomtam a lányt a padra, és részvéttel simogattam a karját. Átéreztem a fájdalmát, bennem is egy világ dőlt össze, amikor Castielt rajtakaptam Tiriával.
Castiel és Lys nem messze álltak, amint felfedezték a kivonulásunk, odajöttek hozzánk.
- Mi történt? - kérdezte a vörös srác tőlem, de közben a magán kívül lévő Irist méregette.
- Most tudta meg, hogy Nathaniel megcsalta Amberrel. - válaszoltam a srácoknak, és szavaim hatására Irisnél eltört a mécses. Keservesen zokogni kezdett, arcát a tenyerébe rejtve.
- Hagyjatok magunkra minket, srácok! Majd én megvigasztalom szegényt! Cast, ments ki a tanárnál óráról. Később beviszem Irist a gyengélkedőbe.
- Oké, szívem! - csókolt homlokon a vörös ördög, aztán Lysandert a lépcső felé terelte.
- Rendben lesztek? - kérdezte kétkedve Ren.
Amikor a fiúk elhúztak, és az udvar is kiürült, mert becsengettek, leültem Iris mellé, és hagytam, hogy a vállamon kisírja magát. Azt hajtogattam, hogy Nath nem érdemli meg a könnyeit, és jobb lesz neki nélküle, de persze a szerelmes szív nehezen felejt. Csak nehezen nyugodott meg, de amikor végre kicsit összeszedte magát, bevittem a suliorvoshoz és a gyengélkedőbe melegedtünk meg egy-egy pohár forró tea mellett. Így lett alibink, még ha a doki nem is tudott segíteni Iris nyomorult helyzetén.
A nap további részében is megmaradt a paprikás hangulat az osztályban. Leigh kerülte Ambert és Nathanielt, Iris a szőke hűtlen kutyát, de azért gyilkos pillantásokkal méregette Ambert, Nath meg tojt a világra, úgy csinált, mintha semmi se történt volna. Meg tudtam volna fojtani. Klikkekre osztódtunk. Én és a csapatom Irist istápoltuk, Rosa, Gabriel és az ikrek Leigh-el töltötték az időt, Nathaniellel csak Dajan maradt haverságban, bár ez eddig is így volt. Mindenki érezte a feszkót, szerencse, hogy Castiel tartotta bennem a lelket. Ha össze is dől körülöttünk a világ, a szerelme erőt adott és megnyugtatott.
Együtt ebédeltük a sportcsarnok büféjében, hogy kicsit megszabaduljunk a többiek gondjától-bajától.
A büféhez közel ültünk egy kis kerek asztal mellett és gyrost ettünk.
Irist Kimre bíztam, és csak remélni tudtam, hogy a dinka nőszemély nem szidja a földig Nathanielt, hisz a barátnőnk még szereti, még ha akkora szemétláda is, mint egy ház. És azt is reméltem, hogy nem tépi meg Ambert. Jobb, ha kimarad a balhéból. Szóval még ha kettesben is voltam a szerelmemmel, nem nyugodtak le kusza gondolataim.
Cast érzékelhette a bennem dúló feszültséget, mert közelebb húzta hozzám a székét és szabad kezével a hátam kezdte simogatni nyugtatóan.
- Látom rajtad, hogy tiszta ideggörcs vagy, drágám! Felejtsd már el azt a sok vadbarmot!
- De nem megy! - csóváltam a fejem. Letettem a gyrosom, nagyokat kortyoltam a kólámból. - Sajnálom szegény Irist, mert Nathaniel összetörte a szívét, aztán meg szegény Leigh... már másodjára szarvazták fel. Pedig olyan jó srác....
- Hát... valamit nagyon nem jól csinál a csávó, ha már a második nő csalta meg. - tréfált Castiel, de aztán észrevette a komor pillantásom, így elkezdte szépíteni a dolgot. - Mindenesetre nem lennék a helyében. Felrobbannék, ha ilyet tennél velem, kiscicám!
- Jó tudni, mert nem is akarok! - mosolygott a vörös srác, és mivel felém hajolt, csókra nyújtottam a szám, mert kitaláltam a szándékát.
A szünet további részét úgy töltöttük, mint a bezsongott kiskamaszok, nyalakodtunk és turbékoltunk. Örültem is, hogy Kim és a többi csaj nem látja, mert kaptam volna megint cikizést bőséggel.
A napi megpróbáltatások még nem értek véget, mert utolsó óránk kosáredzés volt. Rennel, Kimmel, Rosával és Kentinnel játszottunk Nath, Dajan, Patty, Charlotte és Armin ellen. Döntetlen volt sokáig a meccsünk, de a végén a raszta fiú egy csodás zsákolással eldöntötte a játszmát.
- Csicskák! - szólt le minket Nathaniel, és boldogan ölelgette játékostársát.
- Csak szerencsétek volt! - legyintett a kifulladás szélén Kentin.
- A kosárlabdához nem szerencse, hanem tehetség kell, az meg nektek nincs, bambák! - folytatta a fikázást a kék pólós és olajzöld halásznadrágos szőke tökfej.
Komolyan gyilkos hajlamaim voltak miatta, amiért folyton konfliktusokat generál. Miért teszi ez boldoggá?
- Álljál már le, Nath! - szóltam rá, és úgy pattantam elé, mint egy harcra kész kismacska. - Nagyon unom, hogy mindenkivel csak kötekedsz és mindent tönkre teszel magad körül! Nem elég neked mára, hogy padlóra küldted Irist és belegázoltál Leigh büszkeségébe?
- Nehogy azt hidd, hogy sajnálom! - nézett velem farkasszemet a szőke lázadó. - Már untam Irist, ideje volt megszabadulnom tőle. Amber meg kellemes időtöltés volt. Már két hónapja dugom, várható volt, hogy le fogunk bukni.
- Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? - háborgott hangosan Rosaly.
- Ennek nincs szíve. - néztem Nathanielre ellenségesen. - Akkor érzi jól magát, ha másoknak árthat. De pórul fogsz járni, Nath! Meglásd, a sors megbüntet a sok rosszért, amit mások ellen elkövetsz!
- Te csak hallgass, álszent kisasszony! - Nath elkapta a karom és fájdalmasan erősen megszorította. - Úgy játszottál velem, mint macska az egérrel, amikor egy pár voltunk. Vajon azért, mikor ver meg a sors?
- Én már megbántam, amit tettem, és ezerszer bocsánatot kértem érte. Lépj túl rajta! - kértem a szám szélét harapdálva. Nem tetszett, hogy a múltunk kellemetlen részével zaklat fel folyamatosan. Ha nem hánytorgatja fel, akkor is bánom a dolgot enélkül is.- Hogy van ez, Vivike? Te keresztülgázolhattál a szívemen, de én nem tehetek ilyet? Hát hol itt az igazság?
- Mindjárt az öklömben, kis pajtás, ha nem szállsz le Vivienről! - fenyegetőzött Kentin és lerázta rólam Nath durva kezét.
- Így van! Szállj végre magadba, és hagyj békén mindenkit! - állt mellém Ren is.
- Ha így folytatod nem lesznek barátaid, Nath. - kontrázott Kim is.
- Ilyen kétszínű bandára nincs is szükségem! - torkolt le minket fölényes tekintettel a szőke srác. - Hányok a nagy barátságotokról, amikor egymás szemébe jópofiztok, a másik háta mögött meg kimutatjátok a fogatok fehérjét, vagy éppen egymás párjáról álmodoztok! Hát ezért vagytok csicskák! - közölte a véleményét Nath, aztán a kispad felé ment, ahol elvett egy üveg ásványvizet a C.-s vízfelelőstől, Timtől.
- Gyere vissza, ha férfi vagy, te anyaszomorító, és tisztázzuk, miről beszélsz! - kiáltott a srác után háborogva Kim.
Nathaniel csak sátánian vigyorgott, aztán mit sem törődve velünk, lazán ledobta magát a kispadra.
- Elég legyen, gyerekek! - jött oda hozzánk végszóra Boris, aki eddig a pálya szélén telefonált. - Ha jól hallottam, Nathaniel felelős ezért a rendbontásért. A következő játszmából kimarad! Frank beáll a helyére! Indulhat a játék!
A balhé véget ért, s nem is bántam. Kifulladásig rohangáltunk a labda után. Jól is esett a sportban kiadni a dühünket. Most kezdtem megérteni, hogy a testmozgás megnyugtatja az idegeket.
Hazafelé menet Castiellel még épphogy elértük a legutolsó buszt. Megint nem volt kedvünk a hidegben gyalogolni. A buszon ülve azt hallgattam, mi történt Castieléknél a zeneszakkörön. Kiderült, hogy Evával Robbie Williams: Angels című számát tanulják éppen. Gondoltam, hogy ismét jók lesznek, mint mindig, de az aggasztott, hogy Sasha folyamatosan egy párnak ossza be őket. Ez vajon véletlen, vagy van valami köztük, amit én nem látok? De elég katasztrofális volt már így is a nap, elűztem a fejemből a negatív gondolatokat. A kosáredzésen történteket fel se hoztam, nem akartam még őt is a tahó Nathaniellel bosszantani.
Délután békésen tévéztünk a családommal, aztán társasjátékoztunk Lucassal, majd a közös vacsora után Castiel karjában aludtam el, aki elénekelte nekem altató gyanánt a most tanult dalt. Isteni volt úgy elaludni a karjában, hogy arról duruzsolt a fülembe mély, csodás hangján, hogy én vagyok az ő igazi angyala. Rögtön nem számított Iris, Leigh, Amber és Nath... Ha nekik pocsékul is indult az év, én tudtam és éreztem, hogy jó helyen vagyok, a számomra rendelt pasival az oldalamon....
