- Igen, tessék? - szóltam a telefonba mézédes hangon.
- Helló, Vivike! Na, megyünk valahová?
- Persze, hogy megyünk, Dake! - nevettem.
- És mihez lenne kedved?
- Kezdetnek megtenné egy kis presszózás.
- Mit szólsz a Flört Caféhoz?
A Flörttől rögtön lelombozódtam. Pont Cast törzshelyére kell mennünk? Kínos lenne összefutni vele, de reménykedjünk benne, hogy nem lesz ott.
- Ö.… rendben.
- Akkor, ott találkozunk.
- Egy fél óra múlva! - vágtam rá.
- Rendben, Vivi.
Mikor elbúcsúztam Dakotától, akkor vettem észre, hogy a bátyám még mindig mögöttem áll.
- Mi van, Tony, karót nyeltél? - kérdeztem, mert elég idétlen pózban hallgatózott.
- Ki vele! Ki ez a Dake?
- Egy srác.
- Gondoltam, hogy nem lány. - nevetett Antony. - Remélem nem az, aki a múltkor úgy átvágott!
- Nem! Dakota az egyik osztálytársam.
- Akkor ki fogom faggatni Castielt, milyen ez a gyerek.
- Jótól kérded! - legyintettem fanyalogva. - Castielnek csak magáról van jó véleménye.
- Tévedsz, ha azt hiszed.
- Kérdezd csak ki, majd meglátod!
- Meg is fogom!
- Törődöm is veled! - a létrához szaladtam. - Még a végén elkések a randiról, mert feltartasz!
A szobámban gyorsan felfrissítettem a sminkem, lecibáltam magamról a ruhám és felvettem egy világoskék combján koptatott farmert és egy lila szűk, nagy virág mintás pulcsit.
A nappaliban még felkaptam a fotelből a kabátomat.
- A Dakotádhoz? - kérdezte a tévéző bátyám.
- Aha.
- De hová mész?
- El.
- És mikor jössz?
- Majd!!! - becsaptam magam mögött az előtéri ajtót. Utáltam, ha a tesóm ilyen atyáskodóan faggatott. Szerencsére, kint nem volt túl hideg, viszont ez azzal járt, hogy tiszta vizes és latyakos lett a csizmám az olvadozó hótól.
A Flört felé tartva azon imádkoztam, hogy Castiel ne legyen ott. És ha már rá gondoltam, eszembe jutott egy újabb merénylet ellene. Holnap mindenkinek szétosztom a meghívókat, de neki nem adom oda, csak pénteken az utolsó pillanatban. Így remélem, venni fogja a lapot, hogy nem kívánatos személy és Tony sem verheti a pofámhoz, hogy nem hívtam meg. Ha szerencsém van, addigra szervez magának más programot és nem lesz ott nálunk.
Mikor beléptem a kávézóba, örömmel láttam, hogy Dakota már ott van. Egy ablak melletti asztaltól integetett nekem. Szerencsére pangás volt, csak 3-4 asztalnál ültek és csupa idegen. Ettől megnyugodtam.
- Szia, cica! - Dakota elém lépett, amikor az asztalához értem, puszit nyomott az arcomra, aztán kihúzta nekem a széket és alám tolta. Levettem a kabátom és egy másik üres székre tettem.
- Iszol valamit?
- Egy pohár narancslé jól esne. - mosolyogtam a piros pulcsis fiúra.
Dakota intett a pincérnek. Két perc múlva már elénk is tették az innivalót.
- Mesélsz magadról? - kérdezte Dake rögtön.
- Csak, ha te kezded!
- Mit akarsz tudni?
- Mindent! - kacsintottam. - Eddig csak annyit tudok rólad, hogy rossz kis kölyök voltál és hogy irtó jóképű vagy.
- Hm, micsoda őszinteség!
- A fiúk ezt szeretik, vagy nem? - pislogtam rá ártatlanul. Az asztalra könyököltem és az államat támasztva egyenesen a szemébe néztem. - Akkor hallok rólad valami érdekeset?
- Ó, hát persze. - Dake kis gondolkodás után mesélni kezdett. - Apám építész Castiel apjának a cégénél, anyukám meg reklám manager egy külföldi cégnél, így sokszor alig látom. Magányos gyerek voltam. A nővérem Virginia hamar férjhez ment, már van egy öt éves kisfia, David, aki a keresztfiam. Kutya bolond vagyok, van egy barna óriási boxerem, őt Sunny-nak hívják... Más hirtelen nem jut eszembe.
- És a nőügyek? - kacagtam.
- Biztos, hogy érdekel? - vigyorgott Dake. És kezdtem megkedvelni, mert annyira laza és nyílt.
- Valójában nem. Nem érdekel kikkel kavartál a múltban, de...
- ... a jövőben csak is veled. - fejezte be a mondatom mosolyogva.
- Ezt örömmel hallom! Jól értettem, hogy apukád Castielének dolgozik? - nem tehetek róla, minden érdekelt, ami Vele kapcsolatos. Még mindig... és ez rossz!!!!
- Cast apjának építkezési vállalata van, ezért hordja annyira fent az orrát. A motort is ő vette neki. Nekem is van egy piros Hondám, mégse vagyok annyira beképzelt, mint ő, szerintem.
- Van mocid? - inkább ezt a témát választottam. - Imádom a motorokat!
- Tavasszal elviszlek egy körre! Ültél már motoron?
- Igen - eljött a pillanat, hogy ne hazudjak, hisz aranyos ez a fiú. - a bátyámén többször, és egyszer a Castielén is. Antony meg ő jóban vannak, de én nem igazán kedvelem.
- Akkor, hogy kerültél a motorjára?
- Csak elvitt valahová, amikor még nem ismertem ki magam a városban. - magyaráztam gyorsan.
- Értem... Akkor most te beszélj magadról!
- Mit is mondjak... - lázasan töprengtem. - Van egy bátyám meg egy öcsém, anyukám óvónő, apa Párizsban dolgozik. Folyton körbe vagyok véve fiúkkal, hála a nagy tesómnak! Annyiból jól járok vele, hogy minden jó bulira magával cipel, de jobban óv engem, mint a szüleim.
- A helyében én is ezt tenném. Egy ilyen gyönyörű hugicát a széltől is óvni kell.
- Csak a széltolóktól nem véd. - nevettem. - Folyton rám akarja tukmálni a haverjait, komoly olyan, mint valami kerítő! Bele van betegedve, ha olyannal randizok, akit nem ismer.
- Most ne a bátyádról, magadról beszélj!
- De kis kíváncsi vagy!
- Mindent tudni szeretnék rólad.
- Hm, és mi mindent?
- Például azt, hogy meddig lehet elmenni nálad?
- Azt majd kitapasztalod. - adtam titokzatos választ mosolyogva.
- Szeretném, minél előbb!
- Úgy látszik, nem csak kíváncsi, telhetetlen is vagy! - nevettem megint és Dakota kezére csaptam.
Megfogta a kezem és az asztalon tartotta.
- Kérsz valami édességet?
A kérdése gondolom a sütikre vonatkozott, de persze direkt félreértettem.
- Téged! - megragadtam a pulcsija nyakát és magamhoz húztam. Dake azonnal vette a lapot, és megcsókolt. Szájának érintése elég jó érzés volt. Élveztem a csókot, heves volt és követelőző, de csak halvány töredéke annak, amit akkor éreztem, amikor Castiel csókolt. Kellemes volt, de a pillangók nem repkedtek a gyomromba, és nem fort fel a vérem.
* Castiel épp elsétált Deborahval a Flört előtt. Mikor benézett, meglepődve ismerte fel a csókolózó párt. Enyhe csalódást érzett, amiért Vivien Marsall megint nem fér a bőrébe, és már nyilvánosan smacizik pasikkal. Ezt a jó kislányt megszállta az ördög... *
- Olyan édes a szád... - súgta halkan Dake.
- Te aztán hamar a lényegre térsz!
- Még hogy én? - kacagott Dakota. - Te rohantál le! Pedig általában én vagyok a gyorsabb.
- Mire vártam volna?
- Igazad van! A legtöbb lány szereti húzni-halasztani a dolgokat, és kéretik magukat, de te gyors vagy és lényegre törő... Épp ezt szeretem benned!
- Régen nem ilyen voltam. - sütöttem le a szemem.
- Engem nem is érdekel a múlt. - Dakota felém hajolt és megcsókolt.
Egyre jobban bele tudtam élni magam a csókokba. Már a szívem is gyorsabban zakatolt. Bíztam benne, hogy ez azt jelenti, van esélyem Dakotával.
Rendeltünk egy-egy szelet csokitortát és evés közben kedvenc filmjeinket veséztük ki, majd átadtam Dake-nek a meghívóját a bulira. Természetesen rögtön igent mondott, és apró csókkal köszönte meg, hogy neki szóltam először.
Már sötétedett, amikor kijelentettem, ideje hazamennem.
- Ne már... muszáj?
- Sajnos igen.
- Akkor hazakísérlek!
- Remek ötlet! - mosolyogtam boldogan.
Míg felvettem a kabátom Dakota kifizette a számlánkat.
Kézen fogva sétáltunk haza, közben sokat bolondoztunk és ugrattuk egymást.
A ház előtt hosszasan csókolóztunk, aztán feldobódva siettem be a házba.
A nappaliban tévézett anyu és az öcsém.
- Hellóka! Megjöttem! - jelentettem be teljesen feleslegesen.
- Jól sikerült a randi? - kérdezte anya.
- Nagyszerűen! Tök jó fej ez a Dake.
- Miféle Dake-ed van már? - kérdezte szőke öcsikém, aki chipset rágcsált.
- Neked nem mindegy? - kérdeztem flegmán, és felmentem a létrán.
Láttam, hogy Tony szobájában fény van, de nem akartam beköszönni neki, sok volt a tanulnivalóm és már mindjárt este. Majdnem fél nyolc volt, mire megcsináltam a biosz munkafüzetes feladatokat, meg az irodalom és matek házit. A némettel vacakoltam, amikor a bátyám szobájában üvölteni kezdett a rockzene. Mérgesen fújtattam és kitörni készültem.
Benyitottam és rögtön kezdtem is az ordítozást:
- Tony!!! Ne bömböltesd már ennyire a hifit! Kiszakad a dobhártyám! Még csak most tanulok! Ne...
- Szia, Vivieni! - vágott a szavamba Castiel.
Csak most néztem be igazából a szobába. A bátyám az ágyon fetrengett, Castiel meg lent ült a földön és a CD-s állványról szedte kifelé a lemezeket.
- Kitomboltad magad? - csusságolt Antony.
- Zavar ez az átkozott zenebona! - közöltem mérgesen.
- A kedvedért lejjebb veszem. - kacsintott Cast és úgy is tett.
- Hálásan kösz! - kiáltottam és visszamentem a szobámba.
Visszaültem a német könyvem elé, mert utána még várt rám a nyelvtan. De hamar eluntam és fáradtan lefeküdtem kicsit pihenni.
*
A szomszéd szobában Tony és Cast egy darabig szótlanul Muse számokat hallgattak.
- Ideje hazavánszorognom. - jelentette be a vörös srác.
De Antony, mintha meg sem hallotta volna, másról beszélt.
- Észrevetted, hogy a húgom mostanában elég boldognak látszik? A múltkorában padlóra küldte valami mocsok pancser, de most úgy látom, kezdi túltenni magát rajta. Jó hatással van rá ez a Dakota, vagy kicsoda.
Castielt kínosan érintette a téma.
- Ma láttam őket együtt. - jegyezte meg elgondolkodva Cast és újra maga előtt látta a csókolózó párt. - Debbyvel sétálgattunk, mikor észrevettem őket a Flörtben, nagyban smároltak. Szerintem, nem összevalók.
- Én nem tudhatom. - vont vállat Tony. - Nem ismerem a csávót!
- Mindjárt nyolc óra! - pillantott az órájára Castiel. - Most már tényleg lépek!
- Csá! - a két srác kezet fogott, aztán Cast elhagyta a szobát.
Mikor a létrához ért, hirtelen meggondolta magát. Visszafordult, mert leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy bemenjen Vivienhez. A keze már a kilincsen volt, de még akkor is vacillált, de végül csak nem hallgatott az eszére. Amikor benyitott, látta, hogy a lány elnyúlva alszik az ágyon. Zaj nélkül bezárta maga mögött az ajtót és belépett. Közelebb ment az alvó lányhoz.
Milyen szép, amikor alszik! - gondolta. - Olyan édesen csücsöríti a száját.
Castiel már a lány fejénél állt.
Mi lenne, ha megcsókolná? Nem is bírt ellenállni a kísértésnek, letérdelt Vivien mellé a földre, fölé hajolt és ajkára tapasztotta a száját...
*
Édes álmok kergettek. Álmomban boldog voltam Castiellel. Nem bántott, csak velem volt és szeretett.
Szenvedélyesen csókolt és akaratlanul is átöleltem a nyakát, és igyekeztem forrón visszacsókolni.
- Castiel... - sóhajtottam, s akkor eszméltem rá, hogy az érzés a gyomrom tájékán nem lehet álom, ez nagyon is valóságos. Kinyitottam a szemem és tényleg ott volt! Ellöktem magamtól és elgurultam a karjából.
- Mi a francot keresel itt? És mit művelsz?
- Semmi olyasmit, amit nem akarsz! - ült le az ágyam szélére mosolyogva a vörös ördög. - Gondoltam megnézlek... aztán láttam, hogy alszol. Ez volt a leghatásosabb módszerem az ébresztéshez.
A szemem dühösen szikrázott, mérgesen felhorkantottam.
- Kár volt felzajgatnod! ... Olyan édeset álmodtam Dake-ről!
- Hazudsz, hisz az én nevemet sóhajtoztad!
Na, erre nem tudtam mit kitalálni, úgyhogy nem mondtam rá semmit.
- Tűnj el innen, Castiel! Takarodj!
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Biztos! - vágtam rá habozás nélkül.
- Pedig nem erre tippeltem volna.
- Mi? - nem értettem a célzást, de veszélyt szimatoltam, ezért felpattantam és megálltam az ágy másik végében, a lehető legtávolabb tőle.
Castiel könnyedén megkerülte az ágyam és megállt előttem.
- Mostanában csak a szilveszter éjszakára!
- Én már elfelejtettem!
- Megint hazudsz! - csóválta fejét Cast, majd teljes erejéből meglökött és hanyatt estem az ágyra.
Castiel rögtön utánam vetődött. A combjával és a lábával leszorította a csípőm és a lábaim, bal kezével lefogta a fejem fölött a csuklómat.
Rémülten vergődtem alatta.
- Eressz el! Mi... mit akarsz?
- Azt, ami azóta is a fejemben jár!
- Ne, Castiel... - nyögtem kifulladva, mert már minden erőm elszállt. Képtelen voltam lelökni magamról, sokkal erősebb volt. - Csak nem akarsz megerőszakolni?
- Erőszakolni? - nevetett a vörös srác. - Nem! Nem kell ide erőszak!
És lehajolt és megcsókolt.
Megfeszített erővel próbáltam ellenállni, de hiába. Vadul dulakodtam vele, de reménytelen helyzetben voltam. És ekkor megváltozott a csók, a brutalitásból szenvedély lett, és ettől olyan vágyakat ébresztett bennem, amiket eddig tagadtam. Bármit is művel velem ez a szemétláda, a testem rögtön elárulta, hogy igenis élvezem a forró hevességét. Szinte éreztem, hogy egyszerre lüktet a vérünk. Már semmi sem számított, teljesen átadtam magam ennek a mámorító érzésnek. Cast érezte a bennem zajló változást, mert elengedte a kezem, s én rögtön a nyaka köré fontam a karom és szorosan hozzá simultam. A hátát simogattam és ez csodálatos érzés volt.
Jobban kívántam ezt a srácot, mint eddig bárkit, még akkor is, ha tudtam, hogy nem kéne. Mikor kicsit csillapodott a hevességünk lassan, nagy-nagy gyengédséggel csókolóztunk és minden porcikámat átjárta a bizsergés. Éreztem Castiel felgerjedő vágyát és hagytam, hogy magával sodorjon ez az érzéki érzés, bár egy kicsit féltem, hogy ugyanúgy elvesztem a józan eszem, mint szilveszterkor.
A vér eszeveszetten száguldott az ereimben, miközben szorosan hozzábújtam és visszacsókoltam.
- Azóta csak ez jár a fejemben. - lehelte a fülembe Castiel, és keze becsúszott a pulcsim alá.
Most kell megálljt parancsolnom! Nem szabad, hogy tovább bonyolódjanak a dolgok... Le kell állítani az áruló testem!
Teljes erőmet összeszedve ellöktem magamtól a fiút.
- Erről csak álmodhatsz!
- Miért gondoltad meg magad ilyen hirtelen? Éreztem, hogy te is akartad!
- Akartam - bárkivel! - kiáltottam, amikor felültem. Muszáj kidumálnom magam, mert ha megint rám veti magát, akkor elvesztem! - Kár, hogy nem Dakota volt a helyedben. Végig azt képzeltem, hogy vele vagyok!
Nem szabad megtudnia, milyen zűrzavart okozott a szívemben és a testemben!
- Már megint hazudsz, édesem! - csóválta a fejét Cast vészjós pillantásokkal.
- Tűnj most el! Látni sem bírlak! - kiáltottam, és végre most igazat mondtam.
- Elmegyek, de ezzel még nem fejeztük be!
- Fenyegetsz? Nagyon megijedtem ám! - néztem keményen a szemébe.
- Akár hiszed akár nem, még mindig őrülten kívánlak! Tudom, hogy nem helyes, hogy itt vagyok... de az ösztöneim vezéreltek. Beledöglök, mert nem vagy velem! Ne járj Dakotával... nem akarlak elveszíteni!
A szürke szempárból kiolvastam az őszinteséget, és azt is láttam, hogy nagyon nehezére esik kimondani ezt. Nem tulajdoníthatok nagy jelentőséget ennek a két mondatnak, hisz ő csak vágyakról beszél. Mintha nem akarná elveszíteni a kedvenc játékszerét.
Fejemet csóválva léptem az ajtóhoz és kitártam.
- Castiel... az ember nem veszíthet el olyasvalakit, aki soha nem volt az övé!
Vetett rám még egy szomorú pillantást, aztán elment.
Letaglózva feküdtem vissza az ágyamra.
Istenem, mi volt ez már megint? Mit akar most Cast? Már megint összezavart. "Nem akarlak elveszíteni"? De hisz már rég elveszített!
Nem bírja felfogni, hogy már nem érzek iránta semmit? .... Ó, dehogynem! Már nem csak Castielnek, magamnak is hazudok! Bármilyen szemét is volt velem, az az igazság, hogy még mindig szeretem! Felforrósodik a testem, ha egy méteren belül jön hozzám! Ez... ez így kiborító! Valamit sürgősen tenni kéne, hogy ez elmúljon! Mióta ismerem Castielt túl komplikált az életem.
Dakota... Dakota.... Dakota, ments meg tőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése