Hétköznapi romantika

18 éven aluliak csak saját felelősségre olvassák!!!

Hét órakor már másodjára ébredtem fel. Ezúttal az ébresztőm zajára. Első felkelésem hajnal négykor történt. Új családtagunk kisbabaként sírt és kuncogott, muszáj volt kinéznem hozzá. Hiába volt a dobozában, amíg nem találunk neki ólat, idegen lehetett neki a hely, és unatkozott. Félkómásan vittem neki friss vizet. Ideiglenes kuckója a konyhai hátsó ajtó mellé volt kihelyezve, és naná, hogy a küszöb elé kakilt. Simogattam cuki kis buksiját egy darabig, míg meg nem nyugodott, aztán félkómásan visszabotorkáltam az ágyamhoz, hogy még aludjak két órácskát. Átfagyott kézzel és lábbal bújtam vissza a paplan alá. Másodjára cudarabb volt az ébredés, alig tudtam magamhoz térni. Nyúzottan keltem és cibáltam magamra a ruháim. A minden reggeli rutin - öltözés, smink, fésülködés - ezúttal nehezemre esett. Mire végeztem a ceremóniával már a két tesóm a konyhában reggelizett, anyám kint állt a hátsó ajtóban és virslivel tömte a kis Lucky-t. A táskám egy székre, telefonom az asztal sarkára tettem.
  - Jó reggelt! Anya, pukkancsot csinálsz a kutyámból! - szóltam rá megóvóan, de vidáman. Annyira tudtam, hogy ez lesz.
  - Éhes kora reggel. - magyarázta komoly képpel anyám. - Be kell érnie ezzel. Munka után majd hozok neki a közértből Junior eledelt, az kell még neki.

  - Én meg betettem a táskámba a dugipénzem, veszek neki gumi rágcsát meg labdát, hogy ne unatkozzon. - újságolta a kék pulcsis és farmeres Lucas, aki két pofára tömte magába a csokis gabona pelyhet.
  - Én meg elhozom Kevinéktől a kutyaólat. A múltkor unalmunkban tákoltunk egy pöpec házikót, de időközben elpusztult a kutyája. Tuti, ide adja...
Elégedetten mosolyogtam az orrom alatt. Imádtam, hogy a családom egyöntetűen szereti a kis gombócot és gondoskodni akar róla.
  - És még féltem, hogy nem fogtok örülni Lucky-nak. - nevettem kedélyesen. - Tartottam kissé, hogy nem tetszik nektek az örökbefogadás.
  - Ez volt élted legjobb döntése, nővérkém! - viccelődött Lucas nyelvet öltve rám.
Kávéért léptem a pulthoz, de ha már elhaladtam a kis szemét mellett, lazán nyakon suhintottam.
Már frissítő italom végét kortyolgattam, amikor az asztal sarkán pityegett a telóm. Két lépéssel érte mentem, fél kézzel bűvölni kezdtem, mert a másikkal a számhoz emelgettem a csészét.
Castiel írt, hogy késésben van, nincs ideje beugrani, a sarkon vár. Felderült arccal kaptam a táskám után.
 - Önelégült fejedet elnézve, Castiel írt. - állapította meg tök feleslegesen Luc.
 - Ki más? - kérdeztem nyugodtan, nem voltam hajlandó kimutatni nem tetszésemet a beszólás miatt, csak hogy bosszantsam. - Lépek, mert a sarkon vár! Sziasztok!
Az előtérben magamra kaptam a kabátom és a bokacsizmám, majd szinte futva indultam az utca vége felé. Szerelmem már ott várt, macskakarmos sötétkék farmerben és elmaradhatatlan bőrdzsekijében. Vörös haja üdítő látvány volt a reggeli, ködös szürkületben.
Amikor meglátott, örömteli mosoly terült szét az arcán és még grafit színű szeme is felragyogott. Ölelésre tárta a karját, s boldogan szöcskéztem elé, és szinte rávetettem magam.
Szenvedélyes, már-már szívet tépő csókkal üdvözölt. Megszoktam már szerelmem hevességét, de most valahogy más volt. Sütött a vad csókból a birtoklási vágy, a leigázás és valami fanyarság, mint a megbánás, vagy túlzott ragaszkodás. Sóhajtozva, felforrósodva bújtam hozzá, levett a lábamról az érzelem áradat, és nem akartam, hogy ez abbamaradjon, se most, se bármikor máskor.

Gőzöm sincs, meddig tartott a mámorító csók, de amikor kissé elhúzódott tőlem, - így is csak egy-két centire került egymástól a szánk - félvigyorral az arcán nézett a szemembe.
  - Jó reggelt, édesem!
  - Most már nagyon is jó! - kuncogtam vidáman. - De minek köszönhetem a kora reggeli vérpezsdítő csókot?
  - Bűntudatom van. - vágta rá legörbült szájjal és szomorkásan Cast.
Hirtelen jeges borzongás szaladt végig rajtam. Kismillió rémes gondolat söpört végig a fejemben. Megcsalt? Dobni akar? Megint mással kavar a hátam mögött, és most akarja bevallani?
Arcomra kiülhetett a rémület, mert gyengéden és nyugtatóan megsimogatta az arcomat.
  - Ne parázz, nincs gáz, csak bánt, hogy a próbák és a karrier miatt elhanyagollak. Csodálom, hogy még nem cseréltél le egy olyan pasira, aki éjjel-nappal a tenyerén hordoz!
Mázsás kövek estek le a szívemről. Valóban rossz volt, hogy nem vagyunk eleget együtt, de hogy ez őt is zavarja, zene volt füleimnek. Imádtam ezért, de kicsit húzni akartam az agyát.
A nyaka köré fontam a karom és incselkedve néztem a szemébe.
  - Valójában... megfordult a fejemben, hogy visszamegyek Nathanielhez. Biztos minden idejét velem töltené, és őrületesen szeretne, ha visszakapna...
Castiel haragosan nézett rám, szeme szinte izzott, s beláttam, nem a legjobb tréfával jöttem elő.
  - Azt merd csak meg! Először őt nyírnám ki, lassú kínhalállal, majd téged, végül magamat!
  - Ugye tudod, hogy csak teszteltem a féltékenységedet? - kérdeztem mosolyogva, hogy enyhítsem a hangulatot. - Amíg így beszélsz, tudom, hogy szeretsz.
  - Mert enélkül nem tudod? Ó, Vivieni, most nem tudom, hogy agyon csapjalak, vagy kicsókoljam belőled a szuszt is?! - szólt fenyegetődzve Castiel.
  - Én a másodikat javasolnám! - vigyorogtam kuncogva és csókra nyújtottam a szám.
Természetesen viharos csókkal büntetett, aminek túlságosan is örültem.
Reggeli evődésünknek az lett az eredménye, hogy majdnem lekéstük a buszt, így futva tettük meg a hátralévő utat a megállóig.
A rohanásnak köszönhetően épphogy csak nem maradtunk le a járatról. Vacogva foglaltunk el egy szabad, páros ülőkét, de már az első megálló után felszállt egy idősebb nénike így, hogy helyet adjunk neki, Cast az ölébe vett.
  - Így kellemesebb az utazás. - kuncogtam és a hátam a mellkasához nyomtam, ő meg átkarolta a vállam hátulról. Kacarászva nyomta az arcát a nyakamhoz.
  - Pokolian hiányzol ám, hercegnőm! Anyám szóvá is tette, hogy rég találkozott veled, szóval vedd tudomásul, hogy ma este nálunk vacsorázol és ott is alszol. - közölte Castiel lazán és ellentmondást nem tűrően.
 - Ej-ha! Jól hangzik!
  - Jól bizony. Anya főz ránk, a kedvünkbe jár, aztán pedig miénk az egész éjszaka, mert ugye van mit pótolni.
  - Részemről rendben. - egyeztem benne könnyedén, hisz boldoggá tett a gondolat, hogy együtt lehetünk egész délutántól másnap reggelig. Meg kell ragadni és ki kell használni az ilyen lehetőségeket. - De kicsit ciki lenne hangoskodni, ha anyukád otthon van. - a mondat végén elpirultam, hisz zavarba jöttem, már a gondolattól is, hogy a mamája meghallja, ha bevadulunk - ennek meg nagy volt az esélye, mivel volt mit pótolni.

  - Ne problémázz ezen, drágám! - intett le Cast és fenyítően megharapta a fülem. - Ő a földszinten marad, miénk az emelet, ráadásul ő is volt fiatal, tudja, mi a dörgés.
  - Nekem akkor is kínos. - akadékoskodtam.
  - Ne bomolj, Vivike, ne tegyél tönkre! Ki kell használni az estét! Végre egy nap, amikor neked sincs program, meg nekem se!
Beláttam, hogy igaza van. Némi szégyenlősködés miatt nem hagyhatjuk ki a mai napot, hisz ki tudja, mikor lesz ilyen. A mának kell élni, mert a holnap mindig bizonytalan.
  - Igazad van, szívem! - egyeztem bele hirtelen és kicsit oldalra fordultam, hogy át tudjam karolni Castiel nyakát. - Akkor suli után beugrunk hozzám, felpakolom a könyveim meg valami váltós ruhát, mutatok egy meglepit, aztán go hozzátok!
  - Ez a beszéd! - kiáltott fel örömmel a srác, aztán amikor monológom minden szava eljutott a tudatáig, a homlokát ráncolta. - Na, várjunk csak! Félnem kéne a te meglepetéseidtől?
Vidáman nevettem rajta, olyan kétségbeesett fejet vágott.
  - Ettől aztán nem! Imádni fogod ezt a meglepetést, a családom már oda van érte.
  - Hm, ezzel nem nyugtattál meg, csak még kíváncsibbá tettél, de van egy olyan érzésem, hogy még csak azért sem mondasz többet.
  - Nocsak, valaki kezd kiismerni... ez szörnyű. - incselkedtem kacérkodva. - De jól mondod, a meglepi az meglepi! Suli után meglátod!
  - Gonosz némber, úgy imádlak! - morgott Cast és játékosan megharapta az állam. - Mondtam már ezt mostanában?
  - Ma még nem, de ha te mondod elhiszem! - vigyorogtam tényleg gonoszul, de aztán pukkadozó nevetésbe törtünk ki.
Nagy szerencse, hogy két perc múlva le kellett szállnunk a buszról, mert jó néhány utas rosszallva nézett ránk. Mintha ők nem lettek volna fiatalok és szerelmesek...
Alig vártam, hogy beérjünk a suliba, mert a ködös, nyálkás időben fáztam.
A büfénél ökörködtünk órák előtt Alexyvel és Kimékkel, mint mostanában mindig. Castiellel egymáson lógtunk, mint akik összeragadtak, persze a haverok ezzel húztak minket, de nem bántuk.
Első óránk irodalom volt, az osztályfőnök egy tesztlapos dolgozatot íratott velünk, aztán fizikára mentünk. Második szünetben szétváltunk szerelmemmel, mert Lys enni akart, s vele tartott, Kim persze azért se ment a kajálda közelébe. Nagy szünetben fordult a kocka, mi ettünk Kimmel, Rosával és Evával, Lysander kiment bagózni, de Castiel nem lógott vele, engem boldogított. Amíg félszáraz melegszendvicsemen nyámmogtam, túlzottan kanos párocskám mögöttem állt, a derekam, a mellem és a fenekem tapogatta, vagy a nyakam, fülem rágcsálta. Alig tudtam a csajok divatról szóló diskurálásra figyelni, mert a testem lázban volt, minden idegszálammal Castielre koncentráltam, nem az eszmecserére. Egy idő után észre vehették, mert egyre kevesebbet szóltak hozzám. Cast nem zavartatta magát, olyan volt, mint egy feltüzelt kiskamasz, akinek épp én voltam a játékszere.
Kim és Rosa egy idő után levegőnek néztek, de Eva nem, néha felháborodó pillantásokat vetett felénk. Tíz perc múlva a fekete hajú és ruhás szépség a kukába vágta félig megevett szendvicsét.

  - Komolyan elment tőletek az étvágyam! - meresztette ránk nagy, kékesszürke szemét Evangeline haragosan. - Mintha egy bordélyban kajálnék! Igazán megtanulhatnátok viselkedni társaságban!
  - Bal lábbal keltél, csajszi? - kérdezte Cast csúfolódó hangnemben.
  - Én ugyan nem, veletek van a baj! Nem tudom, hogy lehettek ennyire szégyentelenek!
Csodálkozva néztem a felpaprikázott, máskor csendes, semmivel nem törődő szépségre. Mi mindig így viselkedünk, nem értettem, min húzta fel magát.
  - Hagyjad, Eva, ők már csak ilyenek. - mosolygott lazán és legyintve a piros pulcsis és fekete nadrágos Rosaly.
 - Ez a baj, hogy mindent rájuk hagytok! - lázadt megint Eva. - Én érezzem magam kellemetlenül, mert ők nem bírnak a hormonjaikkal? Na, ne már!
  - Igazad van, Eva! - lépett a lány mellé a barna irha kabátos, fekete garbós és farmeres Nathaniel. Eddig azt sem láttam, hogy a közelünkben ólálkodik. - Hányinger, amit ezek ketten művelnek! Menjenek szobára, vagy keféljenek a mosdóba, de ne a tömegben tapizzák már egymást! Tényleg undorító! Gyere, kis csaj, nyugodtabb környezetbe!

Castiel már lépett, hogy lecsapja a kötekedőt, alig tudtam elkapni a dzsekije ujját, de mielőtt elfajultak volna a dolgok, Nath gonosz vigyort villantott ránk, aztán átkarolta Evát és elvezette tőlünk a matek terem elé. Nem azon lepődtem meg, hogy belénk kötött, hanem azon, hogy Eva szó nélkül és boldogan vele tartott.
Csak pislogtam és tátogtam, nem akartam elhinni, hogy ez történt.
Kim fancsalodva nézett rám.
  - A fekete özvegy biztos menstruál.
  - De megölném őket! - csapott az asztalra a vállam mellett a szintén megrökönyödött Cast.
  - Ne izgasd magad, szívem. - nyugtatgattam óvatosan, pedig én is hasonlókat gondoltam. - Ha felhúzod magad, ők nyertek! Ne adjuk meg nekik ezt az elégtételt.
  - Nekem az a meghökkentő, hogy Nathanielt választotta helyettünk. - ingatta a fejét hitetlenkedve a platinaszőke barátnőnk.
  - Hát ez az! Ezt én se tudom feldolgozni! - hüledezett Kim.
A délelőtt további része nagyjából eseménytelenül telt. Castiellel már csak azért is játszottuk a bagzó macskákat, hogy borsot törjünk az ellenünk fordulók orra alá, bár Nathaniel nem szólt be megint, szerintem nem akarta, hogy Cast beverje a cuki és önelégült képét.
Eléggé eseménytelenül telt az idő, ha azt nem számoljuk, hogy Castiellel minden lehetséges szabad percben egymáson lógtunk, mint a friss nászutasok. Ölelésekből, csókokból és apró figyelmességekből nem volt hiány.
Hazafelé menet sokáig bolondoztunk a bandával a sulikapuban, így lemaradtunk a buszról. Még szerencse, hogy már csak mínusz négy-öt fok volt, mert befagyott volna a fenekem, mire hazacaplattunk. Még így is beleállt a hideg a kezembe, és nehézkesen nyitottam ki a kisajtót, amikor hazaértünk. Cast kezét szorongattam, és magam után vonszolva a srácot a hátsó bejárat felé. Kedvesem értetlenül megtorpant és engem is megállásra kényszerített.
  - A meglepetés hátul vár. - feleltem a néma kérdésre.
  - Ja, azt már el is felejtettem, mert gondolatban már nálam tartok, de kíváncsi vagyok, mit dugdosol.
  - Inkább kit. - mosolyogtam talányosan.
Léptem volna tovább, de Castiel ismét megállított. Úgy visszarántott, hogy a karjába röppentem.
  - Van valami félnivalóm? - kérdezte a fiú gyanakvóan, de azért magához ölelt a homlokát ráncolva.
  - Nincs, de.… nos... - megjátszott bánatos képet vágtam és lesütöttem a szemem, nehogy elröhögjem magam. - de be kell vallanom valamit. Tegnap délután találkoztam egy csodás fiúkával, akibe első látásra beleszerettem. Hirtelen ötletből haza is hoztam, és a családom ahelyett, hogy kiakadt volna, örömmel fogadta új szerelmem.
  - Mi? Meghülyültél, vagy én értelek félre? - kérdezte Cast érdes hangon, és eltorzult arccal, s kibuggyant belőlem a nevetés. Láttam rajta, hogy ledöbbent azon a lehetőségen, hogy hazahoztam egy srácot.

De ekkor lelepleződtem, mert a ház mögül gyenge morgás hangzott fel. Szerelmem csodálkozva fülelt, fejcsóválva pillantott rám, aztán megindult a cuki morgás felé. Pofátlan öcsém buktatott le, éppen a bejárattól nem messze guggolt és egy gumicsontot ráncigált, amire a fekete kis gombóc aranyosan rácuppant. Örömmel néztem a jelenetet, ugyanakkor fel is bosszantott, hogy Luc beleköpött a levesembe.
  - Lucas!!! Én akartam megmutatni Lucky-t Castielnek! - kiáltottam az öcsémre háborogva.
  - Sziasztok! Épp vadállatot nevelek a kis fickóból!
  - Ebből a szobakutyából? - nevetett Cast. Néhány hosszú lépéssel a játszók mellé lépett és leguggolt, hogy megsimogassa a kis gombóc elragadó buksiját. - Van egy kutyád, öcskös?
  - Nem az enyém, a Vivié.
  - Hol tettél rá szert és honnan jött az ötlet? - fordult felém Castiel, miközben már a kutyus hasát simogatta, aki boldogan hanyatt vetette magát a cirógatás hatására.
  - Tegnap hoztam haza egy menhelyről. - meséltem amikor melléjük értem. - Unatkoztam, így elmentem Rennel a helyre, ahol részmunkában dolgozik, ott belezúgtam Lucky-ba és magammal hoztam.
Cast borús tekintettel nézett fel rám, s rögtön sejtettem, hogy a vörös ördögöt nem az örökbefogadás dühítette fel, hanem az a bizonyos elhangzott név...
  - Miért lógsz te azzal az őrült remetével? Egyáltalán, miért beszélsz és találkozol vele? Eldobom az agyam! - állt fel ingerülten Castiel.
 - Na, jó, szerelmi drámákra nem vagyok kíváncsi. - húzta el a száját a piros puffos dzsekis Lucas. Felnyalábolta a kutyust. - Beviszem a vad jószágot, megitatom friss vízzel. Idekint befagyott a tálkája.
  - Köszi, cuki vagy. - kiáltottam utána, mert már befelé iszkolt. Küldtem neki egy mosolyt is, aztán már durcásan fordultam vissza kedvesem felé. Befeszültem Cast lehetetlen viselkedése miatt.
Amikor az öcsikém eltűnt, a barátom elé léptem, és mivel nyitva volt a dzseki rajta, fél kezem a derekára tettem, a másikat a mellkasára. Rosszul esett a gyanúsítgatása, a bizalmatlansága, de mivel nem akartam veszekedni, előbb meg akartam nyugtatni.
  - Válaszolsz végre? - sziszegte.
Aggódó arcába és sötét szemébe néztem.
  - Castiel, tudod, hogy imádlak, és bízhatnál annyira bennem, hogy tudd, nem érdekel más. A kapcsolatom Rennel igazán ártatlan és baráti. Én vigyázok a húgára, néha beszélünk, haverkodunk, de ne gondolj másra. Ren is osztálytársunk, természetes, hogy barátkozunk és beszélgetünk. Ha Jade-del, vagy Arminnal barátkoznék, akkor is elleneznéd? Nem vagyok a tulajdonod, nem szabhatod meg, kivel lógjak és kivel beszéljek! - igyekeztem nyugodt hangot megütni, hogy ne feszítsem tovább a húrt.

  - Jade és Armin veszélytelenek, de ez a zárkózott kis barom nem úgy néz rád, mint a többiek. - mondta ki aggodalmát Cast zsebre dugott kézzel. Alig nézett rám, félig lehajtotta a fejét, s esetlen tartásából láttam, hogy nehéz volt kimondania a félelmét.
Kicsit meglepett, hogy feltűnt neki, Ren érez irántam valamit, és egy pillanatra eszembe jutott a karácsonyi báli csók, de el is hessegettem az emléket, mert azóta Ren nem közeledett felém, és minden a régi. Beletörődött, hogy nem lehet köztünk semmi, és ez így van jól.
  - Sokat vagyunk együtt, megkedveltem, és olyan dolgokat tudok róla, ami miatt sajnálom, és igyekszem megmutatni neki, hogy nincs egyedül. Jó barátja lettem, de ennél többet ne képzelj bele! Ha nem hiszel nekem, és nem bízol bennem, akkor ez a kapcsolatunk végét is jelentheti! - nem fenyegetődzni akartam, csak kimondtam a véleményem, és esküszöm jól esett. Jobb, kibeszélni a sérelmeket, mint magunkba fojtani és görcsölni.
Cast csak a fejét rázta, aztán a mellkasára vonta a fejem.
  - Nem, kicsim, erre ne is gondoljunk! Próbálok hinni, bízni, mert szeretlek és kellesz nekem, de közben megőrjít a gondolat, hogy besétál valaki a csodás életünkbe és elvesz tőlem!
Imádtam, és élveztem a pillanatot, hisz vörös szerelmem ritkán engedett be a gondolataiba. Az, hogy ilyen aggályai vannak csak még vonzóbbá tették a szememben.
  - Nekem nem kell más! Sosem kell más!
Castiel forró szája a homlokom becézte, aztán amikor a szemem és az arcom is bejárta, jóleső remegés futott végig a gerincemen. Hangos sóhaj tört ki belőlem, hozzábújtam, mint egy ölelésre szomjas kiscica. Amikor a szája rálelt az enyémre, és nyelve becsúszott a számba, szikrák pattogtak a bőröm alatt. Nyögve hagytam, hogy a nyelvünk vad keringőbe kezdjen. Beszívtam arcszeszének bódító illatát és hagytam, hogy birtokba vegye a szám. A tüdőmbe alig jutott levegő, szinte beleszédültem a mámorító és forró csókba.
Két karom a nyaka köré fontam, majd beletúrtam hosszú sörényébe. Imádtam a lángvörös hajával játszani.
  - Jobb, ha csomagolsz, hogy mielőbb elrabolhassalak. - súgta érzékeny fülem tövét csókolgatva. Imádni való félmosoly jelent meg az arcán. Kéjes pillantásától forróság öntött el a két combom között. A testem reszketve várta azt, amit a szeme ígért.
  - Gyors leszek. - nem szívesen, de kibontakoztam az erős karokból. - Igyál egy kávét és ismerkedj meg Lucky-val, amíg elkészülök!
  - Oké. - a konyha felé megint kézen fogva mentünk. - Amúgy aranyos jószág. Illik hozzád.
  - Köszi! Tudom!
Mire összepakoltam a másnapra szükséges könyveket és ruhákat, a két fiú már az udvaron mókázott az esetlenül futkosó házi kedvenccel.
Castiel mamája meleg öleléssel fogadott, kapucsínó mellett egy jó fél órát cseverésztünk, aztán azzal a kifogással, hogy tanulnunk kell, fellógtunk az emeletre. Már a lépcsőn baktattunk felfelé, amikor Kate néni utánunk kiabált, hogy hétre kész lesz a vacsora.
Azt hittem Cast egyenesen a hálószobájába visz, ezért nagyon meglepődtem, amikor a játékterem ajtaját tárta ki előttem. A biliárdasztalon ott hevert a gitárja. Kérdőn néztem rá.
  - Mostanában itt gyakorlunk a bandával és itt is tanulok. - magyarázta. - Ha a hálóba viszlek, fennáll a veszélye, hogy nem lesz se tanulás, se gyakorlás, mert egyenesen ágynak döntelek! - csibészes mosolya felmelegítette a szívem.
  - De kár lenne! - nevettem. Mikor az alacsony asztalhoz hajoltam, hogy kipakoljam a leckét, játékosan a fenekemre csapott. Örültem, hogy megváltozott a hangulat, élveztem a gondatlanságot.
Kis idő múlva az asztalnál görnyedtem egy kocka puffon, két példányban írtam a házi-feladatot, Cast a földön ült, ölében a gitárral. Kizárólag romantikus számokkal szórakoztatott, én meg néha odahajoltam hozzá, hogy csókkal jutalmazzam. Amikor kész lettem a feladatokkal és letelepedtem vele szemben a kis kék szőnyegre, huncut mosolyt küldött, aztán rázendített Seal-től a Kiss from a rose című dalra, teljes hangerővel, pedig eddig csak az orra alatt dudorászott. Bár a hangja keményebb volt, mint az eredeti előadóé, és a stílusa is rockosabb volt a dalnak, lenyűgözött az új verzió, amit nekem adott elő. (a dal itt) Akárhányszor kimondta ének közben a "bébi" szót, perzselő pillantásokat küldött felém, s szívesen rávetettem volna magam, de nem tettem, mert egyrészt féltem, hogy kárt teszek a gitárban, másrészt nem akartam, hogy véget érjen a dal, amikor Castiel teljes átéléssel énekelt. Olvadoztam a hangjától, a lágy dallamtól, és legfőképpen az őszinte érzésektől, ami sütött belőle. Amikor a dal utolsó akkordja is lecsendült Cast félretolta a gitárt a földön, majd elhomályosult szürke szemét rám villantotta és enyhén széttárta a karját. Értettem a kérést, s azon nyomban a karjába vetettem magam. Az ölében kötöttem ki, lábaim kényelmesen kinyújtottam mögötte, két karommal a vállába kapaszkodtam.

  - Bébi... szóval a függőm vagy? - kérdeztem kacéran a dalt idézve.
  - Nem is tudod, mennyire, Bébi! - nevetett Castiel, aztán szájával a nyakam kezdte cirógatni. Már ettől is beindultam. Szikrázó vágy cikázott végig a testemen.
  - Kapok egy csókot a rózsámtól? - kérdezte rekedten, miközben forró ajka már az állam járta be.
Nem válaszoltam, de nyögve és hevesen lecsaptam ajkammal a szájára. Cast kéjesen felmordult, magához húzott, ujjait szinte belevájta a bőrömbe a derekamon és a csípőmön. Azonnal éreztem gerjedelmét, mert ebben a pózban a combomnak préselődött. Castiel szinte vadul taperolt, heves keze a derekamról a combomra, hátamra, majd a mellemre siklott. Nem lepődtem meg rajta, hogy így elkapott minket a hév, rég voltunk már együtt, és úgy hiányzott már, mint fuldoklónak a levegő. Hasonlóképpen kívántam, még ruhán keresztül is éreztem a forróságot, mert belülről feszített.
Agyam elöntötte a vörös köd, az övé akartam lenni most rögtön. Magamban akartam érezni, hogy kitöltsön, eggyé váljunk és a mennybe repítsen, de aztán eszembe jutott, hogy hol vagyunk, és hogy a mamája a konyhában főzőcskézik.
  - Castiel... nem csinálhatjuk itt! - szóltam rá, és a kezére csaptam, ami bekúszott a pulcsim alá, egyenesen a melltartóm kosara felé.
  - Miért? Már máskor is csináltuk!
  - De... - a hangom elhalt, amikor két ujja közzé csippentette érzékeny mellbimbómat. - De akkor nem tartózkodott anyukád alattunk a konyhában!
  - Ne izélj, Bébi! Ha anya főz, se lát, se hall. A nappaliban bömbölteti a rádiót. Gyors leszek, és ne sikoltozz, akkor nem bukunk le!
Hitetlenkedve néztem rá. Rég nem volt már részünk dugi szexben. Akkor hittem el, hogy komolyan gondolja, amit mondott, amikor kikapcsolta a nadrágom csatját, és kioldotta az övét.
  - Ne sikoltozzak, amikor minden érintésed őrült kínzás és mégis jó?
Cast nevetve lehajtotta a fejét és a nyakam hajlatába harapott. A mozdulattól közelebb csúsztam hozzá, összeért az ölünk, forró és kemény szerszáma lemeztelenített hasamhoz nyomódott.
Csak egy "Ó" hagyta el a számat, s ő tudta, hogy nyert.
Felhevült testtel, félrehuzigált ruhákkal veszett kamaszok módjára estünk egymásnak. Gőzöm sincs, hogy került le rólam a nadrág, de néhány pillanat alatt eltűnt az útból. A póz azért volt remek választás, mert végig a szemébe tudtam nézni, és én irányítottam a szeretkezést. A behatolás pillanatában szájon csókolt, hogy tompítsa feltörni készülő sikolyomat, így jobb híján a hajába markoltam. Lágyan ringatóztam az ölében, kiélvezve minden pillanatot, de nem bírtuk sokáig, sok volt a visszafojtott feszültség. Egyre hevesebben mozogtunk, a mámorító egyesülés a csúcspont felé űzött minket. Cast a csípőmet markolászva irányította a tempót a nagyobb élvezet érdekében. Begörcsölt a lábam, visszafojtottam a sikolyokat, de még így is pillanatok alatt elélveztem. Még véget sem ért a tűzijáték a belsőmben, Cast heves rángások közepette csatlakozott hozzám. Egymásba kapaszkodva és lihegve élveztük az utórengéseket. Lezsibbadtam, de az ölemben még mindig forróság tombolt, mert a srácnak esze ágában sem volt megszakítani az aktust. Még mindig bennem volt, amikor hátra simította izzadságtól csatakos hajam, majd hatalmasat sóhajtva hátradőlt fekvő helyzetbe.
  - Erre aztán megérte várni. - jegyezte meg elégedetten és kezével odanyúlt, ahol összeért a testünk.
  - Te... - néztem rá szemrehányóan, de bármit is akartam mondani, feledésbe merült, mert Castiel fürge ujjai a csiklómmal játszottak. A testem ívbe feszült, lüktetett a belsőm, s ettől ő is felnyögött.
Minden újrakezdődött, újabb orgazmusra készen ringattam a csípőm, mert az érzés mennyei volt. Szinte még le sem csillapodtunk az előző vihar után, máris fellángolt testemben a vágy, újabb

csodákat hajszolva. Ezúttal nem volt lágyság és óvatosság, keményen meglovagoltam a szőnyegen kiterült szerelmem. Castiel arcáról leolvastam, hogy pontosan ezt akarja. A második vad dugás, ha lehet, még jobb volt, mint az első. Feltűrt pólójába kapaszkodtam, a számat harapdáltam, hogy visszatarthassam a gyönyör sikolyait, miközben ő egyik kezével a csípőm markolászta, hogy irányítson, a másikkal a fenekem simogatta. Bele akartam halni a szenvedélybe. Nem akartam elhinni, hogy ennyi gyönyört és örömöt még el lehet viselni. Amikor Cast megemelte a csípőjét, hogy még mélyebben és erősebben csapódjunk össze, kínomban már a gitárját markolásztam fél kézzel a térdem mellett, mert úgy éreztem elrepülök, ha semmi nem tart a földön. Az orgazmus hevesen jött, egész testemen végig söpört, abból a pontból kiindulva, ahol összeforrtunk. Letaglózott, mint egy vad hurrikán, majd remegve Castiel hevesen emelkedő és süllyedő mellkasára borultam, de ezúttal ügyeltem, hogy kicsusszanjon belőlem, mert komolyan úgy gondoltam, hogy még egy ilyen és nekem kampec. Mondjuk szép halál lenne, de nem akartam kockáztatni, mert még egész életemben ki akartam élvezni az ilyen elsöprő pillanatokat. Örömmel hallgattam szerelmem heves szívverését, ő meg sóhajtozva fonta körém a karját.
  - Hej, babám, te aztán remek rodeós lennél! - cukkolt Cast vigyorogva, és még a szürke szeme is ragyogott.
Elpirultam zavaromban. Jól esett ugyan a dicséret, de kissé meg is rémített, hogy képes voltam így kiengedni magamból a női vadállatot.
  - Bikától függ, ha tudni akarod! - csaptam az arca felé, de résen volt, elkapta a kezem, a szájához húzta és nyelvével ingerelte a csuklóm belső részén az érzékeny bőrt. Már ennyitől is megint bizseregtem.
  - Ezt jó tudni! Nekem öröm, boldogság és mámor, hogy ezt hozom ki belőled!
  - Azért ne legyél beképzelt! - szóltam rá, és ezúttal nem volt elég figyelmes, mert sikerült meghúznom a haját.
Szinte nyekkentem, mert Castiel elkapott, átgördült és maga alá gyűrt. Egész testével betakart, két kezem lefogta a fejem felett, a másikkal rámarkolt a mellemre, ami kissé kiszabadult, mert a hátamon kikapcsolódott a pulcsi alatt a melltartó. Mocorogni kezdett felettem, és amikor a lábam között megéreztem a keménységét, elkerekedett a szemem a csodálkozástól.
  - Ó, Egek! Már megint? - kérdeztem nevetve.
  - Hát... csak hogy tudd: rám is csak te vagy ilyen hatással, drága boszorkám! Vedd tudomásul, hogy elég egyetlen csók vagy érintés, máris begerjedek, mint egy felajzott tenyészbika!
Pihegve kacarásztam, miközben Cast hevesen hozzám dörgölődött.
  - Minek is kezdtem egy túlfűtött kamasszal! - incselkedtem, amikor a fülemet rágcsálta.
Úgy éreztem felgyulladok, belülről égett minden porcikám.
  - Most már viselned kell a következményeket, kiscicám! - a mellemmel játszott, majd felráncigálta a pulóverem, hogy a szájával vegye birtokba a kis halmot, amin a bimbó elviselhetetlenül érzékeny volt. - Istenem, megölsz! Ebbe bele fogok halni!
Felnevettem, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én, hisz nemrég én is hasonlókat gondoltam. Nem tudom, hogy a kéjes kacagás, vagy a testem íze indította-e be megint a forró lávát, de Cast homályos szemekkel nézett le rám és úgy helyezkedett, hogy újra belém tudja tolni péniszét. A hirtelen gyönyörtől felvisítani készültem, de még időben befogta tenyerével a szám. A lökések kemények voltak és kielégítőék, őrült kínomban az ujját és kezét harapdáltam, ami mindvégig a számon maradt, hogy megfékezze az örömteli sikításokat. Elvesztem, a testem megint tűzben égett, cseppfolyóssá váltam, csak élveztem és élveztem azt a mámort, amiben Castiel ismét megfürdetett.
Ha nekem azt mondja valaki reggel, hogy délután háromszor is így egymásnak esünk, jót nevettem volna, de ez történt és kimondhatatlanul csodálatos volt. Harmadjára is a csúcsra juttatott, testemből minden energiát kiszipolyozott. Ezúttal ő borult rám, homlokát az enyémnek döntötte. Patakokban folyt rólunk az izzadság, szívünk őrült tempóban vert, miközben levegő után kapkodtunk és vártuk, hogy a testünk lenyugodjon.
Most már észnél voltam, elhúzódtam a kimerült fiútól, aki mellém dőlt a szőnyegre és fesztelenül fetrengett. Magamra húztam a nadrágom, aminek a szárában megleltem a bugyim, majd megigazítottam a felső ruházatom. Kezemmel megreguláztam kósza tincseim, majd az asztal sarkán árválkodó telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő.
  - Fél óra múlva jelenésünk van anyád előtt, szóval légy jó fiú! Öltözz fel, játssz nekem valami romantikusat, hogy lenyugodjunk!
  - Na jó... - Castiel kelletlenül feltápászkodott, magára húzta a bokszert és a farmert, engedelmesen törökülésbe vágta magát és ölébe húzta a gitárt. Csak rövid ideig gondolkodott, aztán pajkosan megvillant a szeme.

Az aljas dög a King of Leon-tól kezdte el játszani a Sex on fire-t. Meg tudtam volna ölni, ugyanakkor rá is vetettem volna magam, hogy újra érezzem a perzselést. A kedélyek lecsillapítása végett eljátszotta még a Nickelback-től a Saving me-t. Utána a fürdőbe osontunk, hogy ellenőrizzük, mennyire vagyunk szalonképesek egy ilyen mozgalmas délután után.
A vacsora kissé kínos volt, mert Kate néni csevegő kedvében volt, be nem állt a szája, de belőlünk alig tudott pár szót kihúzni. Még a szenvedély hatása alatt voltunk, valamint a folytatást vártuk. Keserves órácska volt, bármennyire kedvelem is Castiel anyukáját. A zöldséges rizs és a tepsiben sült csirkecomb után belapátoltuk a málnahabot, aztán Cast fáradságra hivatkozva felrángatott az emeletre. Alig tudtam elbúcsúzni leendő anyósomtól, mert Cast menet közben közölte, hogy lefürdünk és korán ágyba bújunk. Égett a pofám, mert biztos voltam benne, hogy Kate néni tudja, hogy nem sokat fogunk aludni...
Természetesen közös zuhanyzásra készültünk, párom magunkra is zárta az ajtót. Mondanom sem kell, hogy az egymás beszappanozása megint ahhoz vezetett, hogy Castiel a zuhanykabin falának préselt és a dereka köré fonta a lábaim. Víztől síkos testtel, szinte ájultan omlottam a nyakába a kemény döngetés után.
  - Basszus! Ha így folytatod, holnap nem tudok lábra állni! - háborogtam, amikor lábaim elérték a zuhanytárca alját.

  - Ez a célom! - nevetett telhetetlen szerelmem, majd rám csavart egy hatalmas, fehér fürdőlepedőt.
Ölben vitt a szobájába. Úgy röpültem az ágya közepére, mint egy élettelen rongybaba. Fölém mászott, de megtámaszkodott a fejem mellett és nem ereszkedett rám.
  - Az enyém vagy, gyönyörű angyalom, és sosem engedlek el!
Szeme ragyogása és az erős, de szívmelengető szavak levettek a lábamról.
  - Jó, mert nekem sem áll szándékomban megszabadulni tőled! - néztem a szemébe boldogan.
Örömében rám rogyott. Meztelen bőröm érintkezett kemény és felforrósodott, férfias testével.
Vajon hová lett a törölköző és mikor tűnt el?
  - Castiel!!! - kiáltottam. - Vizes vagyok, fáradt és hasznavehetetlen!
Cast önelégült vigyorral nézett le rám, majd lehajolt, hogy lenyalja mellemről a gyöngyöző vízcseppeket. Áruló testem rögtön ívbe feszült, kész volt minden csodára.
  - Fogadjunk? - kuncogott Cast kéjesen.
Örömteli sóhaj hagyta el a szám.
Naná, hogy ő nyert, de csöppet se bántam...