December harmincadikán estére anyuék a konyhába vacsoráztak, én a nappaliban a Napfogyatkozás-t olvastam, amikor megint csörgött a telefonunk. Mint az őrült, úgy rohantam felvenni, mert reméltem, megint a titkos kedvesem hív.
- Halló, Marsall lakás.
- Szia, Vivi! Itt Iris! - hallottam az "eddigi alibim" hangját.
- Nahát! Szia, Iris! Hogy vagy?
- Remekül. - nevetett a lány. - Hogy telik a szüneted?
- Nagyon jól. - vágtam rá automatikusan. Castiellel, tettem hozzá gondolatban. - Megint csaj bulit szervezel?
- Á, most nem. Szeretném, ha velem buliznál szilveszterkor. Mit szólsz?
Nagyon meglepődtem Iris ajánlatán.
- Nem is tudom... Mik a terveid?
- Arra gondoltam, mehetnénk a Gold Starba, mindig ott vannak a legjobb bulik!
- A Goldba? - kérdeztem vissza, és rögtön az jutott eszembe, hogy ott legalább tuti összefutnék Castiellel. De jó lenne!
- Aha. Charlotte és Lisa máshová mennek a pasijaikkal, én meg arra gondoltam, mi szinglik, miért ne mehetnénk a legmenőbb helyre?
- Rendben. - egyeztem bele, hisz amúgy sem volt programom.
- Voltál már a Goldban? - kíváncsiskodott Iris.
- Egyszer... igen. - válaszoltam, és eszembe jutott az akkori keserű estém.
Még egy darabig dumálgattunk. Megbeszéltük a részleteket a holnapi nagy bulizásunkról. Aztán elbúcsúztam Iristől. Elújságoltam a családomnak, hogy Irissel szilveszterezek, Tony persze megjegyezte, hogy mostanában nagy barátnők lettünk. Nem szóltam vissza, mert az már feltűnő lett volna. Viszont örültem, hogy jobban összebarátkozhatok Irissel, mert kedves, aranyos lánynak tűnt. Új barátnőmről eszembe jutott Kim. Mikor a családom eltűnt, fel is hívtam, és elmeséltük, kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. Boldogan suttogtam el neki, hogy karácsony óta Castiellel vagyok.
Aznap este zavaros álmom volt. Mint egy kívülálló, láttam magam csókolózni Castiellel a parkban, a Flörtben és a korcsolyapályán, aztán ugyanazokon a helyeken és ugyanúgy Deborahval. Az álom végén Deb meglátott a pasijával és zokogva elszaladt. Meg sem állt a hídig, ahol a mélybe vetette magát. Úgy megijedtem ettől, hogy visítva ébredtem fel.
December harmincegyedike reggelén úgy keltem, mint akit agyonvertek. Nyugtalanul forgolódtam az álom után, mert gyötört a lelkiismeret. Ráébredtem, hogy őrült nagy ostobaság, amit Castiellel csinálunk. Nem lehet így élni, mindenkit átverve. A kapcsolatunk helytelen.
A családom már reggel kilenckor szilveszteri lázban égett, a két fiú elment petárdákat és tűzijátékot beszerezni, anyám pedig a konyhában bömböltette a kis magnóját és fasírtot sütött. Kihasználtam, hogy üres a nappali, előhalásztam a telefonkönyvet és kikerestem Castielék telefonszámát. Izgatottan és pattanásig feszült idegekkel sóhajtoztam, míg kicsöngött. Először egy idősebb női hang szólt a telefonba - gondolom az anyukája. Dadogva kértem, hogy hívja a fiát a telefonhoz.
Alig egy perc múlva meghallottam Cast álmos hangját.
- Halló?
- Szia Castiel! Vivieni vagyok.
- Eni? - kérdezte szerintem még félálomban, meglepetten. - Épp most keltem fel. Máris hiányzom?
- Pont, hogy nem. - vágtam rá automatikusan. Remegő hangon és zokogó szívvel belekezdtem a mondandómba. - Azért hívtalak, mert sokat gondolkoztam, és rájöttem, hogy nem helyes, amit csinálunk. Nem bírom tovább!... Fejezzük be itt, jó?
- Dehogy jó! - kiáltott a telefonba Cast és éreztem, hogy most nagyon felbosszantottam.
- Szép volt veled, de nekem így nem megy, mert mindig eszembe jut, hogy valójában Deborah-hoz tartozol. Zárjuk le itt! Vége! Szia! - nyögtem ki megszakadt szívvel, és nem vártam meg a válaszát, lecsaptam a telefont. Sírva rogytam a fotelbe, de megpróbáltam összeszedni magam.
* Castiel sem volt különösebben feldobódva, tehetetlenül állt a telefon mellett, egy száll atlétában és bokszer alsóban. Nem értette a lány hirtelen visszahőkölését. Tanácstalanul dörzsölte a tarkóját. Miért ilyen bonyolult ez a lány? Épp fel akarta hívni, hogy töltsék együtt a szilvesztert, erre megbolondult...*
*
Legszívesebben nem is mentem volna ilyen hangulatban sehová, de nem akartam magyarázkodni, se anyuéknak, se Irisnek. Így négy órakor összepakoltam a szükséges cuccaim és elindultam a barátnőmnél. Mire odaértem Iriséknél, másképp láttam a dolgokat. Úgy voltam vele, hogy jól jön ez a csajos délután és bulis este, hogy egy kicsit elterelődjenek a gondolataim. Jól fogom érezni magam Castiel nélkül is. Jobb, ha elfelejtem, mert nincs értelme annak, amibe belekezdtünk. Már csak azon imádkoztam, hogy Castiel este ne legyen a Goldban. Remélem, valami puccos helyre viszi Deboraht, vagy házibuliznak.
Iris barátságosan fogadott, rögtön felmentünk a szobájába. Az ágyán kupi uralkodott, ruhák, sminkcuccok, hajcsatok, ékszerek és magazinok hevertek szanaszét. A táskám egy kanapéra dobtam, de azon is további mindenféle limlom tornyosult. A szobája falát fiú együttesek és szerelmes poszterek díszítették.
- Olyan jó, hogy eljöttél! - örvendezett a vörös lány. Valószínűleg nem vagyok jó színésznő, mert érdeklődve mért végig. - Mi a baj? Kicsit el vagy kámpicsorodva.
Szomorkás félmosolyt küldtem neki, mire lesodort az ágyról pár újságot, hogy le tudjon ülni mellém.
- Nem akarok róla beszélni. - ráztam a fejem.
- Mi nyomaszt? Fiú van a dologban? - erősködött Iris.
Igazából nem tudtam, megbízhatok-e Irisben annyira, hogy elmondjam neki a nyomasztó titkomat. Másrészről viszont úgy éreztem, szétrobbanok, ha nem mondom el valakinek, mi a gondom, bajom.
- Csináltam egy őrült nagy ostobaságot. - sóhajtottam.
- Ó, - kiáltott fel meglepetten a rózsaszín pulóveres és kék farmeres Iris. - öntsd ki a szíved, néha jót tesz, ha beszélsz valakivel a problémáidról!
Iris olyan kedvesen, megértően nézett rám, hogy megeredt a nyelvem.
- Kapcsolatot kezdtem egy olyan sráccal, akinek van barátnője.
- Ilyesmi velem is előfordult már! Nem kell ennyire letörni! - legyintett a vörös lány.
- Csak az a baj, hogy még mindig nem tudom, mit akart tőlem a pasi. Miattam biztos nem hagyná el a barátnőjét, mégis titokban randiztunk párszor. Jól éreztem magam vele, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Fogalmam sincs, hogy viselkedjek ezek után vele.
- Csábítsd el a csajtól! - tanácsolta rögtön Iris. - Lehet, téged jobban szeretne.
- Hát azt kétlem. - mondtam, és reménytelennek láttam a helyzetem. - Nincs velem született érzékem a hódításhoz. Ráadásul, sosem tudom, mit tegyek, ha a közelemben van.
- Csak nevess rá csábítóan, add önmagad és mutasd ki, hogy oda vagy érte! Ez a trükk általában beválik a fiúknál!
- Az se biztos, hogy van értelme strapálnom magam miatta. - válaszoltam szomorúan.
- Hát... ha a barátnője nem jelent sokat neki, és jobb vagy a csajnál, akkor talán megérné belevágni. Igazából nem tudok, mit mondani... Ismernem kéne a fiút, hogy tudjam, mit érezhet.
- Ismered - vallottam be szemlesütve. Reméltem, nem fogom megbánni, hogy megbízom Irisben. - Castiellel randiztam, Deborah háta mögött.
- Mi? - Irisen látszott, hogy sokkolta a hír.
- Hülye vagyok, tudom! De nem bírtam ellenállni neki. Castiel túl jól csókol, az egekbe hajtja a testem hőmérsékletét, és a szívem alig tudom a helyén tartani, amikor a közelemben van.
Iris a fejét csóválta.
- Tudom, ő ilyen!... De tudnod kell, hogy hiába csókol úgy, mintha sosem akarna elengedni, pont úgy és olyan gyakran szeret csókolózni, mint flörtölni.
Rossz volt ezt hallani. Kétségbeesetten dőltem előre, a térdemre könyököltem és a tenyerembe rejtettem az arcom.
- Egy idióta vagyok, amiért ebbe belementem... Miattam úgysem fogja elhagyni Deboraht.
- Ez biztos? - kérdezte Iris. - A suliban nekem bizony feltűnt, hogy Cast másképp viselkedik veled, mint a többiekkel. Talán lenne esélyed nála.
Én csak reménytelenül ráztam a fejem.
- Ugyan már! Egy ilyen csókos szájú, dús keblű csinibabával szemben, mint Debby, nem vehetem fel a versenyt... Hozzá képest nulla vagyok!
- Ezzel vitatkoznék! - kiáltott hevesen Iris. - Te igenis egy szép csaj vagy, csak magadnak sem hiszed el! Ma este bebizonyítom neked, hogy tetszel a pasiknak, csak nem veszed észre... Nem érdemes Castiel miatt búslakodnod! Ma este nála százszor jobbat horgászunk neked!
Mosolyt erőltettem az arcomra, mert Iris olyan lelkes lett.
- Úgy gondolod?
- Naná! Úgy kicsíplek, hogy ragadni fognak rád a csávók!
Kezdett Iris jókedve átragadni rám. Igaza van újdonsült barátnőmnek. Szilveszter van, buli van! Félre kell tennem a problémákat és tovább kell lépni. Jól kell éreznem magam, amennyire csak lehetséges, hisz egyszer élünk.
- Igazad van, Iris! Fergeteges bulit csapunk, mi ketten! A feje tetejére állítjuk a Goldot!
- Az ám! - ugrott fel nevetve Iris, és a szekrényéhez tipegett. Rövid kutakodás után elővett egy üveget. - Itt egy kis kedvcsináló!
Csodálkozva meredtem a bontatlan üveg barackos ízvodkára.
- Csak nem akarsz öt órakor piálni?
- Miért ne? Nem akarok berúgni, csak megkóstolni. Ez nem erős. - nevetett Iris. Lecsavarta a kupakot, jól meghúzta az üveget, aztán a kezembe nyomta.
Nem haboztam, ittam belőle jócskán. Egyszer élünk!
Tíz perc múlva elkezdtünk készülődni.
Iris fekete szerelést vett fel. Fekete, combközépig érő hosszú, estélyi felsőt, ami elől egyszerű volt és ezüst páva díszelgett rajta, a háta kint volt belőle. Felvett hozzá egy fehér cicanadrágot és strasszköves körömcipőt. Én egy vállpánt nélküli piros, fűzős felsőt hoztam magammal, amit elől fekete szalag húzott össze és apró, fekete masnik is díszítettek. A mellemnél piros csipkefodor dobta föl a felsőm. Ehhez felvettem egy fekete csizmanadrágot, és a térd felett érő fekete fűzős csizmámat. Iris szemét és szemhéját ezüst színű szemceruzával húztam ki, haját felkontyoltam a feje tetejére, csak néhány tincset hagytam ki az arcába lógni. Olyan lett, mint egy vámpírhercegnő.
Iris is remek sminket kreált nekem. Feketével hangsúlyozta ki a szemem, a szempillám, a szemhéjam meg kék púderfestékkel emelte ki. A hajam szexi kuszaságúra tupírozta és alig hittem el a tükör előtt állva, hogy ez a dögös, nagy kék szemű cicababa én vagyok. A szám csillogott a szájfénytől, de tudtam, hogy az nem fog sokáig tartani, mert úgyis lenyalogatom, mivel eper ízű volt.
Nyolc óra körül megvacsoráztunk Iris szüleivel és helyes bátyjával, majd pezsgőt is ittunk.
Még felmentünk vissza az emeletre egy kicsit pletyizni, aztán tíz óra után elindultunk a Gold Starba.
Mikor a hidegbe sétáltunk a klub felé, kezdtem érezni, hogy kezd hatni az ízvodka meg a pezsgő. Kicsit zsongott a fejem, zsibbadt a kezem, lábam és egyre kevésbé fáztam. Ráadásul a kedvem is egyre jobb lett. Szeretlek alkohol!!!!
Elég korán értünk oda, mert még nem volt teltház a diszkóban. Leadtuk a kabátunkat, aztán besétáltunk a piros laminált padlós helyiségbe. A tánctér még üres volt, csak egy-két pár ölelkezett a cikázó fénycsóva alatt. A bárnál volt egy kis tömörülés, így mi a D.J.-től nem messze, leültünk egy négy személyes bokszba egy kis asztalhoz. A zene olyan hangosan dübörgött, hogy úgy éreztem, az egész gyomrom és testem a zenétől lüktet. Szét se néztem, kábán ültem a hátfalnak dőlve. Az ital úgy megkavarta a fejem, hogy nem érdekelt, mi történik körülöttem.
*
Castiel szürke, fényes kigombolt ingben, piros rock logós pólóban és farmerben ült a bárpultnál a szokásos kinézetű Lysanderrel.
A vörös srác egy húzásra megívott egy pohár whiskyt. Lys figyelmét nem kerülte el barátja lehangoltsága, de az sem, hogy már a harmadik pohár italt dönti magába.
- Mi a gond?
Cast a pulton könyökölve támasztotta a fejét, és elmélyedve forgatta üres poharát.
- Felhívott... és kirúgott! Azt mondta vége, és meg sem várta, hogy mondjak erre valamit!
- Jobb is, ha befejeztétek. Deborah túl drága nő. Feleslegesen költötted rá a pénzt.
- Deborah? Ki beszél itt róla? Vivien hívott fel ma reggel, és befejezte azt, amit szinte el se kezdtünk.
- És ettől vagy elkeseredve? - mosolygott mindent tudóan Lysander.
- Persze, hisz azt hittem, nyert ügyem van nála!
Lys csak nevetett. - Ilyenek a nők.
Ekkor Iris jött a bárpulthoz, és meglepetten ismerte fel a két fiút. A bokszuk olyan eldugott sarokban volt, hogy eddig nem is látta a fiúkat.
- Nahát... Cast, Lysander! Sziasztoook!
- Csá! Egyedül vagy? - kérdezte Castiel.
- Ne... nem... egy barátnőmmel. - mosolygott a vörös, feltűzött hajú lány.
- Kérsz valamit? - lépett ekkor Iris elé a pultos, szőke fiú.
- Két pohár vodka narancs lesz.
A pultos kitöltötte az italokat, de amikor a lány fizetni akart, Cast elkapta a kezét.
- Hagyd csak, a vendégem vagy! - a báros fiú felé fordult. - És kérek még egy pohár whiskyt is!
- Kösz. - mosolygott Iris. - Később még összefutunk! - mondta a lány, aztán elvonult a két pohárral.
*
Iris jött az italokkal és az egyiket letette elém, leült velem szemben és lassan kortyolgatott.
- Nem lestél ki a bár felé, amíg távol voltam? - kérdezte Iris huncut mosollyal az arcán.
- Nem. A zenére koncentráltam. - nevettem.
- Akkor nem is láttad, kivel futottam ott össze?
- Nem. Kellett volna? - utáltam, hogy rébuszokban beszél. Mérgemben egy hajtásra kiittam a vodka narancsot.
- Aha! - vihogott Iris. - Nem akarom elrontani a kedved, de Lysander és Castiel piál a pultnál. Amit lehörpintettél, azt is ő fizette.
Megállt bennem az ütő. Kétségbeesetten néztem a fekete plafont.
- Mi? Castiel itt van? Ez nem lehet igaz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése