A suliban átlagos nap volt, nem történt semmi érdemleges, esetleg csak annyi, hogy délben kaptam egy SMS-t Zack-től, hogy letelt a szabija, jó lenne, ha délután vigyáznék Sissy-re. Boldogan mondtam a felkérésre igent, mivel Castieléknél próbál a zenekar. Inkább babáztam, minthogy egyedül punnyadjak otthon. Rossz volt egész nap Nath és Amber enyelgését nézni, annyira nem illenek össze, s emellett még Patty és Kentin is seggel forgolódott egymásra, mert szakítottak. Jobb is lesz délután egy kis gondatlan kikapcsolódás a kislánnyal, akinek még nincsenek szerelmi gondjai.
- Hiányoztam? - ölelt magához szokásos szerkós szerelmem a suli bejárata előtt, ahol vártam rá.
- Mindig, amikor nem vagy mellettem. - mosolyogtam rá szeretettel.
- És mit akart a sötét lovag? - kérdezte Cast, miközben a vállamat ölelve végig terelt a lefagyott udvaron.
- Ren? Csak szólt, hogy elhozza a tesóját az óvodából. Zack melózik, mennem kell pesztrálni. Legalább nem unatkozom, amíg ti dalolásztok!
Castiel morcosan ráncolta a homlokát és féloldalról, haragos pillantást vetett rám.
- Először is: nem dalolászunk, a jövőnk érdekében csiszoljuk a tehetségünket, és másodszor: nem tetszik nekem, hogy a Jégembernél mulatod az időt, amíg én keményen dolgozok!
- Miket beszélsz, te dinka? - kérdtem tréfás hangnemben, de valójában dühös lettem, csak nem akartam kimutatni, hogy ne generáljak vitát. - Tudom, hogy tehetségesek vagytok, nem is állok az utadba, hagylak próbálni. Ami pedig az én időtöltésemet illeti, ne feledd, hogy én is dolgozom! Nem Renhez járok szórakozni, hanem a kicsi lányra vigyázok! Jól jön a zsebpénz, sajnálom a családot, és legalább értelmesen telik a délután.
Valószínűleg Cast észrevette, hogy kezdem felhúzni magam, mert a buszmegállóhoz gyalogolás közben hozzám hajolt és homlokon csókolt.
- Ne haragudj, kicsim! Kicsit feszült vagyok, mert ma kell előadnom a csapatnak a két dalt, amit a szülinapodra énekeltem, és félek, mit fognak szólni...
- El lesznek ájulva, mint én! - biztattam ezerrel, és már szinte el is felejtettem az előbbi kis szóváltást. - Bízzál már magadban egy kicsit, szívem! Őstehetséged van a gitározáshoz, és fantasztikus hangod van. Ez a siker receptje, már csak egy jó adag önbizalom kell! Máskor neked is nagy a szád, most meg betojsz a bandádtól? Nem ismerek rád, Castiel drágám!
Már a buszmegállóban toporogtunk, így a fiú maga felé fordított és röviden, de melegen szájon csókolt.
- Köszi, angyalom! Jó fő rajongó vagy, csak egy kicsit elfogult, mert ugye túlságosan kötődsz hozzám. De azért egy csarnoknyi ember előtt tisztán és sikeresen énekelni, megterhelő. Nagy most rajtunk a nyomás, mert Sasha versenyekre akar vinni minket, meg füstös lebujokba, hogy gyakoroljuk a színpadi mozgást és a közönségre való hatást.- Tök jó lesz, majd meglátod! - biztattam mosolyogva. - Egyébként jól elterelted a témát, amikor le akartalak szidni, amiért még mindig féltékeny vagy Renre. Pedig már ezerszer megmondtam, hogy nincs köztünk semmi, és rajtad kívül más eszembe sem jut!
- Nagyon helyes! - mosolygott csibészesen Cast, s szenvedélyes csókkal jutalmazott.
A csók kellemes volt és bizsergető, de nem elég hosszú, mert befutott a buszunk.
Még a kapuban is jó ideig turbékoltunk, csak nehezen engedtem a híres próbájára szerelmem.
Anyu tett-vett a konyhában, alig beszéltünk, csak gyorsan belapátoltam egy tányér levest, aztán már rohantam is a szomszédba.
Mint mindig, most is Sissy nyitott ajtót, amikor csengettem.
- Viviii! De hiányoztál már! - harsogta a fekete garbós, farmeres kislány, és rám vetette magát. Átölelte a derekam és hozzám simult.
Meghatottan simogattam meg félig felfogott haját, majd leguggoltam, hogy az ölembe vegyem.
- Szia, szép kis hercegnő! Te is hiányoztál!
Elindultam vele a kanapé felé, de Sissy rám szólt, hogy az asztalkához vigyem. Amikor célt értünk, szinte kiugrott a karomból és felkapott egy köteg rajzot és a kezembe nyomta.
- Ren mondta, hogy most volt a szülinapod! Mivel nekem nincsen pénzem, ajándék helyett rajzoltam neked! Boldog szülinapot!
- Ó, kicsikém! - pislogtam meghatottan, s ezúttal én ölelgettem ezerrel piciny barátnőmet.
Amikor a szeretethullám csillapodott, könnybe lábadt szemekkel néztem végig a rajzokat. Volt két színes virágos és lepkés kép, egy tengeralatti halacskás, és még egy, amire Sissy magát, a papáját, Rent és még engem is megmintázott. Családtagnak tekint, ez nem kétséges, s ezzel jobban megríkatott, mint bármilyen más ajándékkal. - Köszönöm szépen! Igazán aranyos vagy! Képzeld, a barátnőmtől is kaptam egy szép festményt, és ha nem bánod, kivágom a virágokat és a lepkéket a rajzodról és feldíszítem vele a képkeretet!
- Azt csinálsz velük, amit akarsz. - vont vállat lazán Sissy, s ez a hanyag mozdulat nagyon emlékeztetett a tesójára. - De majd átmehetek megnézni, ha kész lesz?
- Ren a konyhában zabál. - húzta el a száját a kis csaj. - Mostanában megint nincs jó kedve. Babázni akarok, ha nem bánod! De nem a Barbie-val, hanem a karácsonyra kapott sírós babámmal!
- Oké! Alig várom, hogy megismerkedjek vele! - mosolyogtam. A kanapéra vetettem magam, próbáltam nem arra gondolni, amit Sissy mondott, de titkon igenis érdekelt volna, miért rosszkedvű mostanában Ren. Sissy beszaladt a szobájába, alig két perc múlva már mellettem nyüzsgött. Az ölembe tette a kék rugdalózós, valódi pólyásbaba kinézetű játékot. Fehér kis sapka volt a gumi fején, Sissy kezében voltak a tartozékai, pelenka, váltós ruhák, cumisüveg, meg mindenféle vacak.
- Szép fiú! Hogy hívják? - kérdeztem barátságosan.
- Hát Tatum. - válaszolta Sissy olyan hangnemben, mintha tudnom kéne, hogy hívják a babáját.
- Tatum? És miért, így hívják? - kérdeztem nagyokat pislogva. Nem tudtam követni a kislány gondolatmenetét.
- Mert karácsonykor megnéztem a Step up-ot, és most táncos akarok lenni. Ha nagy leszek, olyan sikeres leszek, mint Nora és hozzámegyek Tatumhoz, mert Ren azt mondta, ők már házasok, és a film alatt szerettek egymásba.
- Ejha! - alig tudtam leplezni a jókedvemet. Elképesztett Sissy ízlése, de az még jobban, hogy a bátyja ilyen sokat tud a Tatum házaspárról, akiket egyébként én is imádok. - Jó ízlésed van, csajszi! Channing Tatumhoz még én is szívesen hozzámennék! - nevettem.
- De neked ott van Castiel. - Sissy szinte "vér komoly" arcot vágott. - Ha meg nem lesz, menj hozzá a tesómhoz, szerintem ő is szeretné.
A jókedvem rögtön elmúlt. Zavaromban fuldokoló, köhögési roham jött rám.
- Ezt miből gondolod? - kérdeztem idegesen.
- Nem tom'... Csak azt hiszem, kedvel téged, és egy kicsit szeret.
Próbáltam nyugodtnak és közömbösnek tűnni. Hogy magyarázzam meg egy hatévesnek, hogy a szerelem ennél sokkal, de sokkal több?
- Sissy drágám... tudod, a házassághoz ettől sokkal több kell. Majd egy pár év múlva te is megérted.
- Már most sok mindent tudok. - bizonygatta a kicsi. - Tudom, hogy mindenkinél jobban kell szeretnünk azt, akihez hozzá megyünk, és hogy vele is kell aludni, hogy ilyen szép kisbabánk legyen, mint Tatum.
- Ó, te tényleg sok mindent tudsz ám! - mosolyogtam kedvesen. Elképesztett, hogy ez a cserfes, jó felfogású kislány ugyanaz, mint akit szeptemberben megismertem.
- Nahát, Vivi, te már itt? Nem is hallottam, hogy csengettél. - jött ki a konyhából Ren, és kihúzta a fülhallgatót a füléből. Még mindig a délelőtt viselt barna, nagy kapucnis pulcsi volt rajta, fekete deszkás gatyával. - Mi a téma?
- Hát az, hogy hozzámegyünk Channing Tatumhoz! - nevettem vidáman. Nem akartam elrontani a délutáni kellemes hangulatot.
- Fú, még mindig az az izomagy a téma? Sissy totál rákattant a hülye táncos film miatt.
- Nem csodálom, meg tudom érteni. - vigyorogtam. - Most mesélte, miket tudsz róla. Nem is néztem ki belőled, hogy a rajongója vagy!
- Te pasi vagy, nem érted a nőket! - legyintettem megjátszott reménytelenséggel.
- Az már igaz. - bólintott rá Ren, s vetett rám egy fájdalmas pillantást.
Sissy közbe kotyogása vetett véget a további néma szempárbajunknak.
- Rennek van pénze, ő vett neked valamit a szülinapodra! - közölte velem a kislány.
- Igazááán? - kérdeztem elnyújtva a szót.
- Kinyírlak, Sissy! - nézett haragosan a kicsire a fekete hajú srác. - Mindig kikotyogsz mindent! Rosszabb vagy, mint egy vénasszony! Mi van, ha közben meggondoltam magam, és nem akarom odaadni Vivinek azt a vacakot?
Ren pirult, mint a kolbász a grillen, a húga jócskán zavarba hozta.
- De hát neki vetted! Ha nem adod oda, az olyan izé... - érvelt Sissy. A száját lebiggyesztette, a szeme síróra állt.
- Ne bántsd a gyereket! - fedtem meg a srácot haragos szemekkel. - De ha már elárulta a titkod, nagyon kíváncsi lettem, mit kapok tőled.
Ártatlan, kérlelő pillantással néztem a fiúra. Reménykedtem benne, hogy mégis ideadja, amit vett. Örültem, hogy gondolt rám, és jó úton halad a barátságunk.
Ren durcásan viszonozta a pillantásom, de aztán megenyhült az arca, lemondóan sóhajtott, s tett egy lépést a szobája felé.
- Jó, hozom, de tényleg nem nagy szám, csak egy kis apróság. A barátodtól biztos valami csodálatosabbat kaptál.
- Nem számít, a lényeg, hogy nem felejtettél el. Ám tessék - a kezem Sissy szeme elé toltam, hogy megmutassam az újonnan kapott gravírozott gyűrűm. - Szívszerelmem megint bőkezű volt.
- Hű.... - ámult a kislány. - Ez eljegyzési gyűrű?
- Nem, még nem, de ezer százalék, hogy ő az én Tatumom. - mosolyogtam Sissy-re. - Egyszer biztos Castiel felesége leszek!
- De szép a szerelem! - tapsikolt kacagva a lányka.
És ennyit arról, hogy egy ovis kislányt nem érdeklik a szívgondok és a szerelem...
Ren megint borúsan nézett rám, aztán belibbent a szobájába.
Két perc sem telt el, megállt előttem, a jobb kezét nyújtotta felém, összezárt marokkal.
- Csak egy kis apróság, de eszembe jutottál róla. Boldog szülinapot! - hadarta Ren, de nem nézett a szemembe, erőteljesen a piros zoknim mintázatát figyelte.
Felé nyújtottam a kezem, ő meg a tenyerembe pottyantott egy kulcstartót.
Egy fából faragott, nyitott szárnyú madár volt. Örültem, hogy vett nekem valamit, de nem értettem, erről miért én jutottam eszébe.
- Köszönöm, nagyon szép. - mosolyogtam, de láthatta a kérdést a szemembe, mert magyarázkodni kezdett.
- Azért ezt kapod, mert a szememben mindig egy szabad szellemű kis madár maradsz, akit nem lehet kalitkába zárni. - dünnyögte Ren. Mintha nem is nekem beszélne, az ablak elé lépdelt és meredten kibámult a havas utcára. - A teóriám lényege, hogy a barátodnak az lesz a veszte, ha megpróbálja. Téged nem lehet féken tartani és visszafogni, ha nem akarod.
- Nos... hát... - nem tudtam mit felelni. Én nem éreztem úgy, hogy Castiel bármiben is meggátolna. Inkább mellette vagyok önmagam és felszabadult. Viszont vitázni sem akartam egy ilyen szép gesztus után. - Mindenkinek lehet véleménye, de az ajándék nagyon teszik, köszönöm.
Hogy szavaimat igazoljam, előkotortam a nadrágom zsebéből a kulcscsomóm, amin a házunk, a tesi szekrényem és Castielék lakáskulcsa fityegett. Rápattintottam a kis marárkát és még egy hálás mosolyt küldtem a fiúnak.
- Nagyon fogok rá vigyázni.
Hirtelen ötletből vezérelve felugrottam és hálából megöleltem Rent. A fiú csak állt, mint egy karót nyelt jégszobor, még csak nem is viszonozta az ölelésem. Ellenben hamar lerázott magáról, vörös arccal a fogashoz sietett és lekapta a kabátját.
- Nekem most dolgom van. Majd jövök!
Alig fogtam fel a ridegségét, már el is tűnt.
- Mint egy sündisznó. - sutyorogtam magamnak, és visszarogytam Sissy mellé, akiről időközben meg is feledkeztem.
- Ren mindig is ilyen volt. - magyarázta a kis húg egy felnőtt komolyságával. - Visszahúzódó. Már így is nagy dolog, hogy téged közel engedett magához. Amióta csak élek, sosem voltak barátai.
- De szomorú. - sóhajtottam sajnálkozva.
- Nekem is te vagy az első igazi barátom. - mosolygott félszegen a kis csöppség. A szemében ülő fájdalom nagyon emlékeztetett a bátyjára.
- Gyere ide egy nagy ölelésre! - rikkantottam, s szeretettel kitártam a karom.
Sissy-nek nem kellett kétszer mondani, az ölembe mászott és megszorongatta a nyakam, vállam, ahol csak ért.
A szeretethullámnak a mobilom csörgése vetett véget.
Kivettem a kabátom zsebéből a telót. Egyből láttam, hogy Kim a hívó.
- Csá, csajszi! Mizu? - kérdeztem egyből.
- Hali! Gáz van. Lekéstem a buszom, legközelebb hat után lesz járatom. Meglátogathatlak addig?
- Jó lenne, Kim, de nem vagyok otthon. Sissy-re vigyázok.
- Ó, a franc. Akkor megfagyok, vagy szétunom a fejem egyedül.
Sissy, aki még mindig az ölemben ficánkolt, megrángatta a karom.
- A fekete barátnőd az? Akivel a múltkor hamburgereztünk?
- Igen, kicsim.
- Hívd ide! Megismerkedhet Tatummal!
Mosolyogtam az ötleten, de aztán mégis tolmácsoltam a kérést Kimnek.
- Ha gondolod, Sissy szívesen látna. Nem tudom miért, de szeret téged. - húztam Kim agyát. - Gyere fel hozzánk, tartunk egy csajos délutánt.
- Jól hangzik. Viszek nyalókát a gyereknek!
- Az megvesztegetés! - róttam, de azért nevettem.
- Nem baj, csípem a kis csajt! Negyedóra múlva ott vagyok!
Szeles barátnőm el se köszönt, kinyomta a mobilt.
- Na, jön? - ficergett izgatottan Sissy.
- De jön ám!
- Juhhééé! - ugrott ki az ölemből a kislány. - Akkor öltöztessük ünneplőbe a babát a vendég tiszteletére!
- Igen is, anyuka! - nevettem.
Miután átöltöztettük a kopasz babát még arra is volt időnk, hogy megetessem Sissy-t.
Már javában a kis dohányzóasztal mellett babáztunk és teáztunk, amikor betipegett Kim mezítláb és kabátban. A kezében egy nejlontasit lóbált.
- Helllóóó, csajok! - rikkantott a fekete rövid hajú lány. Terep mintás rövid kabátot viselt, és fekete szűk, macskakarmos farmert.
- Kim! Már nagyon vártunk! - röppent barátnőm elé Sissy ölében a kedvenc babájával. - Miért húztad le a cipőd, és mit hoztál?
- Hát... de tél van. - nézett a Kim kezében libegő táskára Sissy komolyan. - Fájni fog a torkunk. Apa nem szereti, ha lebetegszem bolondságok miatt.
Kim kérdőn nézett rám, de aztán kitette az asztal sarkára a kis doboz csoki-vanília fagyit.
- Ugyan már! Nem kell megtudnia. Majd eltüntetjük a nyomokat. - kacsintottam cinkosul, mert láttam, hogy Sissy vágyik a jégkrémre, de fél is, hogy az apja leszidja érte.
- Hát legyen, de csak ha nem mondjátok meg apunak. - bólintott rá szégyenlősen a kicsi.
- Na - csaptam össze a kezem - akkor én tálalom a jégkrémet, amíg Kim megismerkedik a babákkal.
Pár perc múlva már üvegkelyhekből kanalaztuk a finom, hideg desszertet. Sissy és én a kanapén ücsörögtünk, körbe rajtunk a sok babával, Kim pedig a kopott barna fotelben, felhúzott lábakkal trónolt. A kislány boldogan újságolta barátnőmnek, hogy táncos akar lenni.
- Igazán? Szép kis balerina leszel. - mosolygott Kim a kicsire.
- Dehogy! - tiltakozott Sissy, akinek már az orra is maszatos volt a jégkrémtől. - Modern- és hip-hop táncos leszek. Mint Nora és Tyler a Step up-ban. A bátyám szerint viszont ki fogom nőni ezt a plátói szerelmet. - a kislány a végén bánatosan elhúzta a száját. - De mi az a plátói szerelem?
- Hát tudod, az egy olyan érzés, amit csak te érzel, a másik viszont nem viszonozza. - magyaráztam komolyan. Már megtanultam, hogy Sissy-vel úgy kell beszélni, mint egy felnőttel.
- Ren is valami ilyesmit magyarázott. Azt mondta, ő tudja, milyen érzés ez, mert neki is van egy plátóija.
Görcsbe rándult a gyomrom. A karácsonyi csók után nagyon reméltem, hogy nem én vagyok az!
Kim is hasonlóra gondolhatott, mert jelentőségteljesen nézett rám.
- Komolyan? És nem mondta, ki a szerencsés lány, aki iránt így érez? - kérdezte Kim kíváncsian.
- Nem. Biztos valami énekesnő, vagy színésznő. - legyintett Sissy. - És Kim, neked van szerelmed?
- Van bizony. - bólogatott a barátnőm. - Egy osztálytársunkkal járok. Lysandernek hívják, és együtt zenél Vivi Castieljével.
- De menő! Van róla képed? - Sissy már ott ugrált Kim mellett. Kiürült kelyhét letette a kis asztalra.
Kim megadta magát. Farzsebéből elővette a telefonját és mutatott a gyereknek néhány fotót Lysről.
- Hogy tetszik? - kérdezte büszkén.
- Hűha! Olyan, mint egy igazi herceg! - olvadozott a kislány.
- Ugye-ugye! - nevetett a fekete bőrű lány. - Az én szívtipró hercegem. Nagyon hiányzik ám, mert a zenélés miatt sajnos keveset látom.
- Ez jutott nekünk, szegény énekes barátnőknek! - tettem hozzá én is csüggedten.
- De ha híresek lesznek, mehettek velük turnézni az egész világot bejárva. - álmodozott Sissy.
- Te aztán jó előre elszaladtál az időben! - nevetett Kim, majd mind a hárman.
Jó volt a gondatlan bolondozás így hármasban.
* Ren visszajött a sarki újságárustól. Egyből feltűnt neki a bejárati ajtóban az idegen fekete tornacipő. Kihallatszott Sissy és Vivi csilingelő nevetése. Csak nem Castielt engedték be az ő lepukkant házukba? Ha az úri fiú van bent, nem áll jót magáért... *
Kivágódott a bejárati ajtó és Ren rontott ránk, mint egy felbőszült oroszlán.
- Mit keresel, te itt? - kiáltott, és sütött az arcáról a meglepetés, amikor felfedezte Kimet a fotelben.
Sissy a bátyja elé szaladt, védekezően elkapta a karját.
- Ne izélj már, Ren! Kim a barátnőm, én kértem, hogy jöjjön ide! Rám haragudj!
- Én... - Ren nem találta a szavakat, arcáról sütött a restelkedés.
- Hagyd Sissy, szerintem a tesód igazából nem Kimre haragszik. Azt hitted Castiel van itt? - a kérdést már egyenesen a sötétlő szempárba nézve tettem fel.
- Nos igen... - vallotta be Ren még mindig kínosan vörös fejjel. - Azt hittem, beengedted azt a beképzelt huligánt a házunkba! Nem szeretném egyszer sem itt látni. Az a pénzes hólyag csak lenézné a lepukkant kéglinket!
- Nem is ismered, ne ítéld el! - védtem egyből a szerelmem, és harcra készen ugrottam Ren elé. - Nem olyan rossz ő, mint amilyennek gondolod! A húgodat például kifejezetten kedveli.
- Minden nőnemű lényt levesz a lábárról, ezt jól tudom! Én viszont sose fogok behódolni neki! - jelentette ki megvetően a fekete hajú srác. Olyan gyűlölet sütött a szeméből, hogy önkéntelenül hátra hőköltem.
- Elég legyen már, gyerekek! - avatkozott közbe Kim. Felállt és összeszedte a jégkrémes kelyheket a dohányzóasztalról. - Mosogassunk el, aztán bontsunk sátrat!
- Jobb is! - helyeselte Ren. - Most már itthon leszek, tudok vigyázni a tesómra! Elmehettek!- Nem dobhatod ki a vendégeimet! - háborgott duzzogva Sissy.
- Nem dobom ki őket, csak már feleslegesek itt. - nézett rám kihívóan a fiú. - Mehettek a drágalátos szerelmetekhez, mára ennyi volt a gyerekmegőrzés!
Harciasan néztem Ren szemébe, meg tudtam volna rugdosni. Utáltam, hogy megint sündisznót játszik. Azt hittem, ezen már rég túl vagyunk és barátok leszünk... Mekkorákat téved az ember!
Közben Kim visszajött a konyhából és megölelte Sissy-t, majd megragadta a karom és a kijárat felé húzott. Menet közben kaptam magamra a kabátom.
Az utcára érve elrántottam a karom barátnőm szorításából.
- Miért avatkoztál közbe? Meg akartam pofozni azt a kőszívű szörnyeteget! - dühöngtem.
- Nem bánom, ha egymás torkának estek, csak ne a gyerek előtt! Ahogy mesélted, szegénynek kijutott már elég! - csóválta a fejét Kim. Lassan a házunk felé ballagtunk. - Egyébként mi baja Rennek Castiellel?
- Alapból utálja, bár én sem értem, miért. - vontam vállat, és összehúztam magamon a kutyafuttában magamra kapott dzsekim.
- Mondok én neked valamit, csajszi: szerintem a Willford fiú féltékeny! Szikrázik köztetek a levegő, utálja a pasid, és szerintem, akiről Sissy beszélt, az te vagy! Te vagy az elérhetetlen szerelme!
Még levegőt sem mertem venni. Fájt ezt hallani, hisz tudtam, hogy Kim sejtése igaz lehet. A pirulásom árulkodó jel lehetett Kimnek, mert meg sem várva a válaszom, tovább folytatta a monológját:
- Istenkém, ugye beléd van esve a srác? Nem véletlen, hogy te vagy az egyetlen csaj, akit úgy ahogy, közelebb engedett magához! Jó ég, szeret téged!
Ha már Kim ilyen éles látású, gondoltam jobb, ha mindent bevallok neki. Tudtam, hogy ő úgysem árul el. Jó lesz könnyíteni a lelkemen.
- A karácsonyi bálon megcsókolt...
Háromszavas mondatomat hosszú csend követte. Kim csak álmélkodott és tátogott.
Csak sokára kezdett el káromkodni.
- Baszki, Vivi! A legjobb barátnőd vagyok, és egy hónappal később közlöd velem, hogy ez a kis sátán lekapott? Köszönöm a barátságod!
- Ne értsd félre, Kim! - kértem bűnbánó arccal. - Azért nem beszéltem róla, mert semmi jelentősége! Tisztáztuk a helyzetet, csak elborult az agya, hirtelen felindultságból csattant el az a csók. Tudja, hogy nekem Castiel a mindenem, és nem hagynám el őt semmiképp! Csak egy botlás volt az egész, már el is felejtettük!
- Nekem nem úgy tűnik!
- Te tudod! - hagyta rám Kim. Azt szerettem benne, hogy mindig ösztönösen megérezte, mikor kell lezárni egy témát. Kabátja alól előhúzta strasszköves, fekete óráját és rápillantott. - Még mindig van egy órám a busz indulásáig! Mit szólnál, ha meglepnénk a fiúkat és bekukkantanánk a próbára? Van kulcsod a házhoz, osonjunk be!
Tetszett az ötlet, hisz mindennél jobban arra vágytam, hogy lássam Castielt. Már csak azért is, hogy elfelejtsem az előbbi kínos témát.
- Jó ötlet! Nyomás a srácokhoz! Te még nem is hallottad, milyen szépen énekel Cast Avicii-t!
Gyorsan Castielék háza felé trappoltunk a latyakos út szélén.
A kisajtót nyitva találtuk, végig gyalogoltunk a járdán. Az ajtóhoz érve csendesen lépkedtünk, zaj nélkül dugtam a kulcsom a zárba.
Mikor beléptünk minket ért nagyobb meglepetés, nem a srácokat.
Alexy a karaoke berendezés előtt ült és Nickelback-et énekelt csendesen, Castiel és Eva nagy meghitten ült egymás mellett és kacarászva kottákat nézegettek. Ettől már csak Lysander okozott nagyobb meglepetést, mert a bőrfotelben ült, a derekára volt csavarodva Nina, és szenvedélyesen falták egymást. Nem akartam elhinni, hogy igaz, amit látok.
- Ó, te jó ég! - kiáltott Kim, s összeroskadva kapta a kezét a szeme elé. Láttam, hogy az összeomlás és a sírógörcs határán áll. Erre nem voltunk felkészülve.
- Kim! Vivi! - kiáltott Lys, amikor felismerte barátnője hangját. Vörös képpel tolta el magától a pihegő Ninát. A lány rögtön kapcsolt, hogy baj van, ijedten a bárpult mögé menekült.
- Hogy sülne ki a szemetek, ti hűtlen kutyák! - kiáltott Kim, amikor a fájdalmát legyőzte a harag. - Ezt nevezitek ti próbálásnak? Pornófilmre készültök?
- Sajnálhatod is, te átokfajzat, mert soha többé nem állok szóba veled! Aki szeret, az nem csal meg! Ezek szerint te nem szerettél! - Kim arcáról már patakokban folytak a könnynek, majd meghasadt a szívem érte. Én is mélységesen csalódtam Lysanderben. Nem gondoltam, hogy ekkora tapló, hogy ezt teszi a barátnőmmel. Hogy volt képes bedőlni a pióca Ninának?
- De igen, Kim, de igen... csak, csak... - kezdte Lys dadogva, de Kim nem hagyta, hogy magyarázkodjon.
- Nem érdekel az ócska dumád! Végeztem veled örökre! - Kim faarccal, de tudtam, hogy vérző szívvel az ajtó felé ment, de onnan még visszafordult és éles pillantást vetett Ninára. - Téged meg kiscica, egyenesen megölnélek, de nem teszem, mert tudom, hogy kettőn áll a vásár. Ha ez a köcsög nem akarta volna, nem tudod behálózni! Csak azt kívánom, hogy téged is cseréljen le mihamarabb egy másikra, és akkor megtudod majd, mit érzek!
Kim elrohant, Lys meg ahelyett, hogy utána rohant volna, a fotelbe rogyott és a tenyerébe rejtette az arcát.
Elborzadva álltam a nappali közepén. Senki sem mondott semmit. Borzasztó, ami történt. Meg tudtam volna ölni Lyst és Ninát, amiért ezt tették a barátnőmmel. A pillantásom Castielre siklott.
- Te meg miért nem akadályoztad meg, hogy ez megtörténjen? - estem neki elkeseredve.
- Mégis hogyan? Felnőtt emberek, azt csinálnak, amit akarnak!
Cast válasza felháborított. Elképesztett, hogy végig nézte Lys és Nina enyelgését. Meg kellett volna akadályoznia, hogy ez megtörténjen, de nem tette, mert túlságosan elvonta a figyelmét a kis ártatlan Eva! Iszonyú harag tombolt bennem.
Kim stratégiája nekem is csábító volt. Kiadtam magamból a dühömet, aztán én is menekülőre fogtam.
Könnyes szemmel, összetört szívvel rohantam ki a házból. Gyűlöltem Lyst, gyűlöltem Ninát, gyűlöltem Castielt és Evát. Ezek azt hiszik mindent megtehetnek, csak mert feltörekvő zenészek? Hát legyen! Koncentráljanak csak a zenélésre, meg egymásra, nem állok az útjukba.
Az agyamban már fel is villant egy borzasztó kép: Cast és Eva nem csak a színpadon, de a magánéletben is tökéletes pár lennének. Láttam őket szenvedélyesen összefonódni. Olyan szépek lennének együtt, csak a zavaró harmadik vagyok köztük. Az elefánt a bimbózó kapcsolatukban!
A hideg levegőn szinte marták az arcom a könnyek. Homályos tekintettel rohantam hazafelé, hogy az ágyamban végre kisírjam magam. Nagyot csalódtam Lysben és Castielben is! Igaza volt Kimnek, látni sem akarom őket! Úgy néz ki, itt ért véget a tündérmesém Castiellel!
