Feltúrtam még a vállfás szekrényem, hogy kivegyem fekete motoros dzsekimet. Még tavaly kaptam ezt a derékig érő szegecses kabátot a bátyámtól, de eddig túl merésznek tartottam, így nem hordtam. Most úgy gondoltam, az új Vivi számára tökéletesen megfelel.
Egy negyedóra múlva, már az iskolában voltam. Hideg volt, és éjszaka megint havazott. Egész úton olyan számokat hallgattam, mint az Elég volt és Nem kell végszó az MP3-as lejátszómon. Úgy éreztem, ez tükrözi igazán a hangulatom. Mikor beléptem a suli aulájába, örömmel rohantam a barátaim felé. Kim, Viola és Kentin sorra öleltek és boldog új évet kívántak nekem.
- Sziasztok! Buék! - lépett hozzánk Peggy is.
- Hellóka! - csatlakozott hozzánk Leigh meg Rosa.
Egymás szavába vágva elkezdtük mesélni kinek, hogy teltek az ünnepek.
Kiderült, hogy Kim és Peggy együtt szilveszterezek a pasijaikkal egy kis mulatóban, Ken a haverjaival ökörködött. Viola házibuliba volt egy barátnőjével és ott összejött egy Thomas nevű rendőr tanulóval. Rosáék édes kettesben töltötték az ünnepeket. Én meg foghegyről elmondtam, hogy a Goldban voltam Irissel.
- Tegyük le a kabátokat a tárolóba, nem fogom egész nap magammal cipelni! - terelt minket, mint egy hadvezér Kim.
Így elindultunk az említett helyre. Megkerestük a rácsos cellát, ami felé fel volt írva a 9. Á. majd letettük a meleg holmikat. Csapatostól visszamentünk az aulába. Az ajtó felé lestem, de ez hiba volt, mert pont akkor lépett be Lysander, Castiel és Dakota. A három fiú megállt a lépcsőnél, s azonnal feszülten másfelé néztem, sőt, feltűnően csimpaszkodtam Kentinbe. Mikor megszólalt a figyelmeztető csengő, mindenki elindult felfelé, Lysék azonban a lépcső alján maradtak.
Amikor a lépcsőhöz értem, mérges pillantásom összeakadt Castielével. A látványa igencsak szíven szúrt, de azért bátran, feszesen léptem tovább. Bebizonyítom neki, hogy semmit sem jelentett nekem az az éjszaka. Ha ő úgy, akkor én is úgy!... De éreztem, minden erőmre szükségem lesz, hogy ki tudjam őt törölni a szívemből.
- Sziasztok! - köszönt oda nekem és Kimnek Lysander.
Nevetve megérintettem a srác arcát, miközben elhaladtam mellette. Három fokkal feljebbről visszafordultam és ránevettem Lysre. - Szia, szépfiú!
Láttam, ahogy Kim arcára kiül a döbbenet.
Alighogy felértünk, meg is érkezett a matek tanár. Beterelt minket a terembe.
Amikor leültünk a fekete kapucnis felsős és kék nadrágos Kim oldalba vágott.
- Tudni akarom, mi történt!
- Az hosszú lesz. - sóhajtottam.
Míg a tanár magyarázni kezdett, mi szokás szerint összedugtuk a fejünket.
- Mi történt Castiellel? - érdeklődött aggódva és kíváncsian Kim.
- Nem jött össze. - vontam vállat.
- Miért? A két ünnep között még olvadoztál a boldogságtól.
- Valóban... csak közbe rájöttem, hogy ő is az a fajta, akinek mindegy milyen, csak nő legyen. - válaszoltam keserűen.
- Mi? Ebből semmit se értek!
Mérgesen fújtattam.
- Egy ostoba, hiszékeny liba vagyok! Ezt hallgasd! Egész jól indult a szilveszter. Iris felszedett egy Logen nevű srácot, én meg Castielre maradtam. Táncoltunk, ittunk - elég sokat - és hát... teljesen bezsongtam tőle. Meg kell hagyni, ért a csábításhoz.
- És mi van Lysanderrel? Az előbb vele flörtöltél.
- Hagyjuk Lyst! Figyelj! Szóval az volt, hogy nagyon egymásra voltunk gerjedve, úgyhogy rábeszélt, menjek fel vele Lys lakására.
Kim totál kiakadt: - Nem lehet!!! És felmentél?
- Fel! Minden érintése perzselte a bőröm... vágytam utána és éreztem, hogy itt már nincs megállás, meg fog történni. Teljesen megőrjített forró csókjaival és gyöngéd simogatásával. Minden porcikámmal vágytam utána, és minden ész nélkül odaadtam magam neki. A puha párnák között tüzesen szeretkeztünk. Először kissé fájdalmas volt, de aztán a gyönyör pillanata kárpótolt mindenért.
Kim döbbenten, pislogva hallgatta a beszámolómat, de nem hagytam, hogy közbe szóljon, fojttattam:
- Csakhogy a szédítő pillanatokat követte a keserű ébredés. Nem az történt, amire számítottam. Szerelemből feküdtem le vele, ő meg csak azért, mert kellettem a gyűjteményébe! Közölte, hogy ennyi volt. Azt hittem, meghalok szégyenemben. Csak egy kaland voltam neki.
- Ez egy mocskos féreg! - sandított hátra Castielre gyilkos pillantással a barátnőm. - Sosem csíptem igazán... Nem is értettem, mit eszel rajta - de ezek után gyűlölöm!
- Én sajnos nem, pedig nagyon akarom utálni. - vallottam be félszegen. - Kutyául érzem magam, de nem fogja megtudni! Eldöntöttem, hogy bosszúból pasizom ezerrel. Hát ezért viselkedtem olyan dilin reggel Lyssel.
Kim a fejét csóválta.
- A nővérem egyszer azt mondta, hogy a lányok megváltoznak, amikor elvesztik a szüzességük. Eddig nem hittem el, de most...
- Sosem bocsátom meg neki, hogy ennyire megbántott. Mindennek a hülye szívem az oka! Biztos jót röhögött a haverjaival. Hogy lehettem olyan bolond, hogy azonnal ágyba bújtam vele? Gondolkodás nélkül odaadtam magam neki!
- Ilyen a szerelem. - bölcselkedett Kim. - Ész nélkül belemegyünk butaságokba... Túl kell élned ezt a csapást is! Idővel kevésbé fog fájni.
- Végeztem vele örökre! Szánalmas vagyok, mert úgy viselkedtem, mint egy olcsó kis lotyó! Gyűlölöm magam ezért!
- Ne ostorozd magad, Vivi! - vigasztalt Kim. - Ami történt, megtörtént! Ne emészd magad miatta! Ő már el is felejtette, tedd te is azt!
- Azon vagyok. - mosolyogtam, de belül még éreztem a fájdalmat.
*
Eközben a jobb sarokban Nathaniel Vivient bámulta.
- Tök jól áll Vivinek ez a dögös külső. - súgta padtársának Dajannak.
- Még mindig utána sóhajtozol? Miért nem lépsz már?
- Nem merek osztálytárssal kezdeni, mert félek, úgy járok, mint a múltkor. - válaszolta rejtélyesen a szőke srác.
Dajan közben mást is észrevett.
- Nézd, Castiel is a nődet mustrálja!
- Na ne! Kisért a múlt? Földbe tudnám döngölni azt a festett hajú pojácát! Neki mindig azt a nőt kell kifogni, aki nekem is tetszik!
A barna srác hamar összerakta a részleteket.
- Szóval Casttal egy csajra gerjedtetek, és ő volt a nyerő.
- Ahogy mondod. - húzta el a száját Nath.
*
Tőlük balra Lysander megbokszolta barátja vállát.
- Mi a frász jött rád, Lysander? - nézett rá felháborodva Castiel.
- Már megint!
- Mi?
- Jól tudod, te! Túl feltűnően filózod.
- Kit?
- Akivel rendetlenséget vágtatok a szobámban! - vágta rá Lys. - És... milyen volt a csaj?
- Vadító! Kissé gátlásos, de odaadó. Rég volt rám ilyen hatással bárki is az ágyban.
- Mert talán meguntad Deboraht.
- Dehogy! Ilyesmiről szó sincs! Deb a mindenem, és megmondtam Viviennek is, hogy jaj neki, ha bármit is mond neki. A két csaj ugyanis ismeri egymást.
Lysander kárörvendően nevetett.
- Úgy kell neked! Ez irtó cinkes.
Castiel dühösen hátba verte barátját. - Barom!
- Na... és most, hogy megkaptad, már nem is érdekel a kis vörös démon?
- Ez az, hogy nem! Most, hogy tudom, mennyire érzéki, sokkal jobban kívánom! Megdöglök érte!
- Nem lehet, hogy beleestél? - vigyorgott Lysander.
Castiel savanyú grimaszt vágott.
- Az ember nem szerethet két nőt. Vivien számomra csak egy szeszély, egy fellángolás... Nekem Deborah a mindenem.
- Ha te mondod. - hagyta rá Lys. - És mivel lepted meg a barátnőd karácsonykor?
- Egy új okos telefont kapott. Régóta vágyott már rá.
- Hű, ez nem volt olcsó mulatság! Castiel, nem kerül túl sokba neked ez a lány? Aranylánc, gyűrűk, karkötő, Casio óra, márkás ruhák, most meg ez a mobil... Ennyi költséget egy nő sem érdemel meg, főleg nem Deborah.
- Te ezt sosem fogod megérteni! Szeretem a csajt és boldog vagyok, ha mindent meg tudok adni neki, amire vágyik! Különben is, minden drága, amit érdemes megszerezni.
- Ez akkor is túlzás! - ellenkezett Lysander. - Olcsóbb nőt is találhatnál százat, mint az a semmitmondó barna liba... Teljesen behálózott az a némber.
- Tartsd meg a véleményed! - nézett rá haragosan Cast.
- De még mindig nem értelek! - firtatta a dolgot a fehér hajú srác. - Ha ennyire oda vagy Deborah-ért, miért vonz még mindig Vivien?
- Hidd el, én sem értem magamat! Szeretem Debby-t, de már nem úgy, mint régen... És Vivient is akarom... de nem tudom, mit érzek iránta.
- Hát tesó, a te nőügyeid aztán tényleg zavarosak!
- Mindenki fogja be a száját! - üvöltött a matek tanár.
*
Nemsokkal később kicsengettek. Szünetben a tornacsarnokba mentünk. Talaj tornáztunk és gimnasztikáztunk tesin. Utána ircsi óránk volt. Szünetben a büfé asztalnál ettem Viola, Peggy, Kim, Ken, Capucine és Gabriel társaságában. Viola háta mögött ott állt a falnál Cast és haverjai, ezért akcióba lendültem. Miután megettem a szendvicsemet, befúrtam magam Kentin és Gabriel közé.
- Ugye nem baj, hogy idebújtam? - kérdeztem nevetve.
- Hozzám mindig bújhatsz! - kacsintott vigyorogva Ken.
Megint csak nevetve Kentinhez dörgölőztem.
- Majd szólok, ha szükségem lesz rád!
- Készenlétben leszek!
Most Gabrielhez fordultam.
- Neked, hogy telt a szilvesztered?
Gabriel a magas asztalra tette a kólás poharát.
- Elég jól. Egy házibuliba voltam.
- Wow, az jó! - vágtam rá lelkesen. - És mondd, Gabe, hogy állsz a csajokkal? Még mindig szólóban nyomulsz?
- Ö... nem. A nővérem összehozott az egyik barátnőjével Sylviával. Nagyon édes csaj... És te, hogy állsz? A strandon azt mondtad, nem akarod lekötni magad. Azóta se változott a helyzet? Biztos felfigyeltél már valakire.
- Fel. - vágtam csalódott pofát. - A közelmúltban megint csalódtam egy macsóban.
- Talán nem jó helyen keresgélsz.
- Az lehet, Gabe... Kérhetek a Pepidből? Nagyon megszomjaztam.
- Természetesen. - jóképű játékszerem elém tolta a poharát. - Tudod, amióta ebbe a suliba járunk, már egész megszoktam, hogy állva eszünk, mint a lovak.
Ittam egy kis kólát, aztán csilingelve felnevettem.
- Szép kis hasonlat... hisz a tanárok pont úgy hajtanak minket, mint az igáslovakat... Okoskodó lókupecek!
Gabriel jót nevetett a megjegyzésemen.
- Bírlak, Vivi! Igazán jópofa csaj vagy! Minden osztályba kéne egy ilyen energiabomba!
- Jaj, - mosolyogva megpaskoltam a fiú arcát. - még elolvadok ettől a sok bóktól!
Visszajött a büféből Kentin és egy csomag csokis kekszet nyomott a kezembe.
- Hm, ez nagyon kedves tőled, Keni. El vagyok kényeztetve. - hálásan puszit nyomtam a zöld szemű fiú arcára.
Megszólalt a csengő, a termünkhöz kellett mennünk. Nem mentem oda Kimhez és Violához, mert láttam, hogy nagyon beszélgetnek. Iris keveredett mellém.
- Szeva, Vivike! - köszöntött vidáman a rózsaszín pulcsis és barna bársony nadrágos lány.
- Helló! Hogy s mint?
- Kösz, remekül!
- Akkor mesélj, Iris! Ki ez a Logan, és összejöttetek?
- Aha. - mosolygott pirulva a vörös copfos csaj. - Logannel már jártunk egyszer és most megint összemelegedtünk.
- Gratulálok!
- És én... kérdezhetek valamit? - rosszat sejtettem, Iris arckifejezését látva, de mivel barátnőmnek tekintettem, nem mondtam nemet.
- Persze.
- Láttam... hogy Castiellel faltátok egymást, és együtt is mentetek el... lett valami?
A fájó emlékek megint előjöttek. Most erre mit mondjak? Lázasan törtem a fejem.
- Igen... tényleg egymásra voltunk hangolódva... és együtt mentünk el a klubból, de amikor fel akart cipelni Lys szobájába, elküldtem. Megmondtam, hogy nem vagyok a kalandok híve. Megsértődött, és azóta nem tárgyalunk. - füllentettem, és meg voltam elégedve, mert hihető történetet adtam elő.
- Én meg azt hittem összejöttök, ti ketten...
- Ugyan már! - legyintettem könnyedén, pedig belülről vérzett a szívem. - Csak egy aprócska flört volt... már el is felejtettük az egészet!
- Jobb is így. - bólogatott Iris. - Castiel nagy szélhámos... egyik szívet töri a másik után.
- Ki töri a szíveket? - lépett mellém Kentin.
- Ó, csak egy közös ismerősünk.
Megérkezett az osztályfőnökünk. Mi beözönlöttünk a termünkbe.
- Boldog új évet, tanárnő! - rikkantott Jade, mikor leült a helyére.
- Nektek is gyerekek! Hogy telt a szünetetek?
Az óra fele elment azzal, hogy élménybeszámolókat tartottunk a tanárnőnek. Aztán Shakespeare életéről tanultunk. Mikor végre kicsengettek, kivonultunk az aulába.
Alig álltam meg a csarnok közepén, láttam, hogy Dajan közelit felém és maga előtt tolta a tiltakozó Nathanielt. Előttem álltak meg.
- Vivi, meghívhatunk egy pohár kólára? - kérdezte Dajan, Nathaniel meg zavartan egyik lábáról a másikra állt.
Haha! Sikerem van! Kólázni hívnak a srácok? Naná, hogy igent mondok, hisz most a büféasztalnál Cast eszik a haverokkal, ott, ahol előző szünetben én szórakoztam Gabriellel.
- Persze, fiúk, boldogan igent mondok! - mosolyogtam és láttam, hogy Nath alig tudja levenni rólam a szemét. A büféhez sétáltam két újabb hódolómmal. Dajan sort állt az italokért, mi meg Nathaniellel megálltunk az asztal végében. A gyomrom görcsbe rándult, mert itt Castiel jól láthatott minket.
Összeszedtem magam és Nathanielhez fordultam.
- Mesélj, Nath! Hogy telt a szüneted?
A fiú csak vállat vont. - Elég jól.
A fejemet csóváltam. Ezzel a visszahúzódott sráccal nem tudok mit kezdeni! Kicsit fel kell élénkítenem! Így Cast csak ki fog röhögni!
- De szűkszavú vagy ma! A strandon egész más voltál... Ne görcsölj, Nath! Nem ismerek rád.
- Én se rád. - mosolygott a szőke srác és láttam, hogy kezd felengedni. - Egy kissé megváltoztál a szünet alatt.
- És jó, vagy rossz értelemben? - flörtöltem vele és feltűnően méregettem.
- Rossz kislány lettél, de ez egyértelműen jó jellegű változás. Kegyetlenül nyílt és rámenős lettél.
Vidáman ránevettem.
- Tudod, mi a rámenős?... Ez... - huncut mosollyal, hirtelen ötletből a vállára tettem a kezem, majd végig húztam a karján a mellkasán, az angol mintás kék pulóverén - A kék a te színed... nagyon jól áll. - mondtam miközben mélyen a szemébe néztem.
- Lenyűgöző csaj vagy! - nevetett Nath és pajkosan megfricskázta az orrom. - Jól áll neked ez a kis bestia szerep.
- Hű, ma már túl sokat dicsértek!
- Pedig én még el sem kezdtem! - érkezett meg Dajan, három műanyag pohárral a kezében.
- Nagyon kedves, kösz! - vettem el a poharamat, miközben a szemébe néztem és direkt megérintettem a kezét.
- Nincs mit. - mosolygott a magas, hosszú hajú srác. - Egy ilyen tündérnek bármit!... És készültök már a nagy matek dolira?
- Miféle nagy-doga? - kérdeztem kétségbe esve.
- Most mondta első órán a sárkány, hogy jövő héten megint írunk. - magyarázta Dajan.
- Picsába!... Nem hallottam... nem az óra kötött le. - vallottam be szemlesütve. - Szörnyű... Tök homályos nekem az anyag.
- Ne búsulj, Vivi! Csak ülj le magolni! - biztatott Nath.
- Könnyű azt mondani! Nekem nincs érzékem a matematikához!
- Neked máshoz van érzéked! - nevetett Dajan huncutul.
- Ó, mihez? - kérdeztem kacéran.
- A fiúk felpezsdítéséhez, ugye Nathi?
- Na, ezzel nem vitatkozom. Igaz! - kuncogott Nathaniel.
- Olyan édesek vagytok! - mosolyogtam a srácokra. - Ugye, majd vigasztaltok, ha megkaptam a matek egyest?
- Jaj, ne már! Egy karó még nem a világ! - legyintett Dajan.
- De három már igen! Matekból szinte csak egyesem van! Meg fogok bukni!
- Akkor nem, ha szert teszel egy jó matektanárra. Valaki segíthetne neked felzárkózni. - Dajan úgy nézett Nathra, mintha várna tőle valamit, de nem derült ki számomra mit akarnak, mert becsengettek.
Bevonultunk nyelvtan órára. Kim döbbenetére felültem a padunk tetejére, a két hódolóm megállt velem szemben. Beszélgettünk, míg nem jött az ofő, a lábamat lógatva bolondoztam a fiúkkal. Elértem, hogy délutánra elhívtak biliárdozni és boldogan igent mondtam.
Nyelvtan óra után osztályfőnöki, aztán fizika óránk volt, majd egy történelmet szenvedtünk végig a napot bezárólag. A terem előtt megvártam Dajanékat, de a fiúk sajnálkozva közölték, hogy le kell mondják a programot, kosár edzésük lesz, mert pénteken nagy meccset játszanak. Kárpótlásul megígérték, hogy hamarosan bepótoljuk a közös délutánt. A két fiú úgy búcsúzott el tőlem, hogy mindketten arcon csókolta egyszerre, Dajan jobbról, Nath balról. Ezt megint jól időzítették, mert Castiel pont akkor viharzott el mellettünk fél vállán a táskájával. Jó játékot kívántam nekik, aztán elbúcsúztam Violáéktól is. Már nem volt kedvem biliárdozni menni.
Zsebre dugott kézzel hazafelé sétáltam az út szélén. A járda túl jeges volt, ezért nem ott közlekedtem.
Valahogy túl hosszúnak tűnt most az út, vagy nagyon lassan mentem.
A zebránál olyan figyelmetlen voltam, hogy majdnem elgázolt egy fehér kocsi, de az utolsó pillanatban egy erős kéz visszarántott.
- Vigyázz!!!!
- Jaj, köszönöm! - hálásan fordultam a megmentőm felé, de ledöbbentem, mert Castiel szorította a kezem. - Castiel!!! Eressz el!
A felszólításomnak eleget tett, de gúnyosan nézett rám.
- Hol hagytad az udvarlóidat?
- Melyiket? Kent, Gabrielt, Dajant vagy Nathanielt? - kezdtem az idegesítő hadműveletemet.
- Akármelyiket! Hogyhogy nem követnek hazáig?
- Mi közöd? - kérdeztem, és lazán átsétáltam az úttesten, amikor elment a kocsisor, de Castiel követett, nagy léptekkel jött mellettem.
- Szándékodban áll végig kísérni?
- Igen. - vágta rá Cast szokásosan nyegle stílusában.
Ez sosem fog megváltozni. - gondoltam fanyarul. Gúnyosan felsóhajtottam.
- Kénytelen leszek elviselni a társaságodat.
- A suliban második óra után felhívott a bátyád. - váltott témát a vörös ördögöm. Hangjából sütött a düh. - Mi a frászt hazudtál össze-vissza neki? Mi az, hogy az asztal alá ittam magam szilveszterkor? Tony halálra röhögte magát! Bosszúból mondtad ezt?
- Részben. - vallottam be, amikor befordultunk az utcánkba. - Csak csesztetni akartalak.
- Tényleg? És mi van, ha én, csak úgy, a szívatás kedvéért kikotyogom a tesódnak, hogy milyen jó vagy az ágyban?
Szavai tőrdöfésként értek. Dühösen csaptam a vállára.
- Azt nem teheted! Már csak azért sem, mert akkor elbeszélgetek Deborahval. - fenyegettem.
- Ha megteszed, megöllek! - kaptam vissza a labdát. - Te nem olyan lány vagy, aki tönkre akarná tenni az életem.
- De te, ugye tönkre tehetted az enyémet?! - kiáltottam rá dühösen és észre se vettem, hogy haragomban elárulom magam. - Neked fogalmad sincs róla, milyen hatással vagy rám, Castiel! Azt hittem, neked is olyan sokat jelentett az az éjszaka, mint nekem. De nem! Csak szórakozni akartál!
- Azt elismerem, hogy jól éreztem magam veled.
Szavai nem hatottak meg, hisz nem érzelmektől beszélt, csak kellemes időtöltésről. Nagyon fájt a közönye.
- Mindegy... majd túlteszem magam rajta, hogy neked ez csak egy éjszakára szólt.
- Egy szenvedélyes éjszaka még nem örökre szóló ígéret.
Kegyetlen szavai nagyon fájtak, és már nem tudtam uralkodni az érzéseimen.
- Csak egy kaland? - kérdeztem keserűen. - Csak ennyi voltam neked?
- Mi más? Nekem barátnőm van! Őt szeretem. Jobb, ha ezt elfogadod!
- Elfogattam. - nem bírtam tovább, könnyek szöktek a szemembe, ezért gyorsan hátat fordítottam neki, de rázúdítottam az összes haragomat. - Gyűlöllek, Castiel! És haragszom magamra, amiért lefeküdtem veled!... Nem érdemeltél meg! Mindig úgy képzeltem, hogy olyan fiúval fekszem le először... akit szeretek. - a hangom elcsuklott.
- Mi? - hallottam Cast döbbent hangját a hátam mögött. - Csak nem azt akarod mondani, hogy még szű...
- De igen! - vágtam a szavába. - És ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét, hogy ezt kihagyjam! Nem érdemelted meg az ártatlanságomat! Bár sose ismertelek volna meg!
- Sa... sajnálom, hogy ilyen rondán bántam veled.
- Nem kell a sajnálatod! Kihasználtál, és ezt sosem bocsátom meg! Szörnyen utállak!
Castiel elém lépett és elkapta a két kezem, az ujjaimat tanulmányozta.
- Ezért vetted le a gyűrűt?
- Igen. - néztem gőgösen a szemébe és elhúztam a kezem, hogy elengedjen. - Mert a hazugságaidat szimbolizálta! Úgy döntöttem, százszor jobbat érdemlek nálad!
- Erről jut eszembe! Nem tetszik az új stílusod, cica! Magamutogató és közönséges lettél!
- Tudod, Castiel, te vagy az egyetlen, akinek nem tetszik az új Vivi. - gyilkos tekintettel néztem a szemébe. - És ha tudni akarod, te tettél ilyenné! - dühösen ellöktem magam elől és futva tettem meg azt a néhány métert hazáig. Közben a könnyeimmel és a haragommal viaskodtam.
A szobámban sírdogáltam, amikor bejött hozzám Tony. Olyan jó volt kisírni magam a vállán és mindent elmondtam neki, kivéve azt, hogy aki padlóra küldött az a drága barátja.
*
Kicsit később Castiel már a Flört Caféban ült Deborahval. A lány vidáman mesélte, hogy zajlik az élet a sulijában, de Castiel nem tudott ráfigyelni. Ha Deb megcsókolta, csukott szeme előtt egy mágikus kék szempár jelent meg. Vivien....
Szavai és fájdalmas tekintete mély hatást tettek rá.
"Neked fogalmad sincs róla, milyen hatással vagy rám, Castiel!"
"Mindig úgy képzeltem, hogy olyan fiúval fekszem le először akit szeretek... " Tehát Vivien szereti!!!
Hirtelen mindent megértett. Vivien szerelmes, ezért viselkedik olyan különösen. Most pedig haragszik, mert összetörte a szívét. Csak azért kezd ki fűvel-fával, mert felejteni akar.
"Te tettél ilyenné!!" Úristen! Mit tett Vivienivel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése