Első órám földrajz volt, Kimmel pusmogtunk az utolsó előtti padban. Mögöttünk ült Castiel és Dakota. Lys közös dalt írt Evával, így mellé költözött.
- Mesélj, barátnőm, hogy telt a hétvégéd? - fordultam derűsen a fekete csini szerkós és fekete kötött sapkás csajhoz.
- Tűrhetően. Szombaton a Goldba voltam a bátyámékkal. Ott volt Kentin is...
- Hú-ú! Kentin? Még a végén összejöttök! - kuncogtam cinkosul.
- De miéééért? - nevettem elhúzva a szót. - Pont most dobtak titeket és egyformán bánatosak vagytok. Nem lepődnék meg, ha megvigasztalnátok egymást.
- Neked az agyadra ment a szerelem, Vivi! Csak haverok vagyunk, és nem is hagytad, hogy befejezzem a mondatot. - forgatta a szemét mókásan a zöld szemű csaj. - Szóval Ken is ott volt, de tudhatnád, hogy nem egy nagy diskóba járós. Ott randizott Torival, kezdenek összemelegedni. Én meg a tesóm néhány haverjával buliztam.
- Számomra Tori még mindig nem Kentinhez való, de ha ő vele boldog, ám legyen. És te pasiztál? Biztos vannak Simonnak cuki barátai.
- Nem, nem pasiztam, nem azért mentem. Csak táncoltam, mértékkel iszogattam és lazultam.
- Aha, de ugye nem az van, hogy már nem kell senki, mert nyalogatod a sebeid? - kérdeztem, miközben piros kötött pulcsim ujját húzogattam, mert felcsúszott kissé. - Nem akarom, hogy begubózz, mert eddig nem volt rád jellemző.
- Még szép, hogy nem fogok. Most már ott tartok, hogy nem kívánok Lysandernek rosszat, ha neki Nina kell, hát legyen boldog. Az árulása sérti az önérzetem, a büszkeségem, vagy nem tudom micsodám.
- Igen, megértem. - bólogattam hevesen. - Ismerem az érzést, mert sajnos voltam hasonló cipőben a nyáron. - direkt nem mondtam nevet, mindketten tudtuk miről beszélek, de még mindig fájt és tüske volt a szívemben. - Tudtam én, hogy megjön az eszed, és a régi leszel! Hiányoztál, Kim!
Érzelgősen megfogtuk egymás kezét és összemosolyogtunk.
- Már nekem is elegem volt saját magamból. Itt az ideje, hogy elengedjem a múltat és túltegyem magam a sérelmeken.
- Jó hallani, csajszi! És ez azt jelenti, hogy mától nyitott szemmel jársz és keresed a szerelmet?
- Igen, és nem. - mosolygott Kim. - Bár megint randiképes vagyok, úgy döntöttem, csak olyannak adom a szívem, aki megérdemli. Egy hullámhosszon vagyok vele, csodál, elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Tehát a hercegre vársz? - viccelődtem, de persze csak poénból, nagyon is megértettem a barátnőmet.
Jót röhögtünk ezen, aztán Kim kezdett el faggatni.
- És nektek milyen volt a romantikus, fantasztikus síparti?
- Kicsit se romantikus, és kicsit se fantasztikus. - húztam el a szám borúsan. - Nem is ketten mentünk. Ööö... Lysander és Nina is velünk jött. Az exed ötlete volt az egész, csak nem tudtam róla. Katasztrófa volt szinte az egész hétvége...
- No fene! Mesélj!
- Hisztis Barbie elviselhetetlen volt. Egész úton és minden programnál nyavalygott a kis csaj. Fázott, feltörte a nagy sarkú csizma a lábát, ez se jó, az se jó... kész rémálom volt. Mi Castiellel belevetettük magunkat az éjszakába, bementünk egy klubba, jól éreztük magunkat, de a másik kettő otthon maradt, mint egy kiöregedett házaspár. Ja, és még meg kellett néznem valami idióta vígjátékot is a moziban, mert a hülye liba nem akart horrort nézni. Castiel is az ő pártjára állt, hogy ha fél, ne nézzünk olyasmit. Oké, hogy Cast velem már nézett Alkonyatot meg csöpögős romantikát is, de sokalltam tőle, hogy végig unatkozunk egy harmadrangú marhaságot csak azért, mert a kis lánykának az tetszik. Sokszor összekaptunk miattuk, ráadásul a lökött pasim kikotyogta, hogy smároltam Lysanderrel, onnantól kezdve pedig egy pasifaló szajhának gondolt a kicsi Nina. Alig vártam, hogy hazajöjjünk. - hadartam egy szuszra, aztán meg levegő után kapkodtam, mert túl sokat dumcsiztam kifulladásig.
- Hihi! Nem lehetett semmi.
- Hát nem. - dühömben tuti felfújtam magam, mint egy pulyka. - Próbáltam én elfogadni, hogy Lysnek most ez a rinyagép kell, Castiel is erről győzködött, de nem bírom nézni őket. Annyira illenek össze, mint az oroszlán az őzgidával. Nem értem, mit lát abban a nyávogógépben!
- Talán tud valamit a kicsike. - vigyorgott Kim, bekapta a hüvelykujját és ki-be húzgálta a szájában.
- Juj! Fúj! - borzadtam el, aztán nagyot nevettem.
Eltelt a nap, szinte eseménytelenül. Lehet, hogy a hétvégén Castiellel megcsömörlöttünk egymástól, mert nem csüngünk egymáson, néhány apró ölelésen vagy puszin kívül mindenki ment a saját bandájához. Jó volt ez így, örültem, hogy Kim a régi, együtt röhögcséltünk, bandáztunk és szívtuk a többiek vérét.
A hét elröppent, nyakunkon volt a félév, felmérők, feleletek, javítási lehetőségek, tanulni kellett gőzerővel. Szerelmemmel alig találkoztam, de ezen már meg sem lepődtem, mert vagy próbált, vagy én babáztam, ha nem, akkor tanultam. Mivel Castielék csütörtökön is zenéltek, rögtön igent mondtam Zacknek, és aznap délután is elvállaltam, hogy vigyázok Sissy-re.
Negyed négykor a tanulnivalómmal felszerelkezve ugrottam át a szomszédba. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, a kislányt lefoglalom valamivel, én meg belevetem magam a történelembe és a matekba.
Sissy örömmel fogadott, kapóra jött, hogy egy Shrekkes kifestőt lobogtatott. Megkértem, hogy színezzen, én meg a barna kanapéra fészkeltem be magam a könyveimmel.
A kislány a kis asztal fölé hajolva lelkesen színezett, én meg a nyugalmat kihasználva a töri könyvemet bújtam.
- Castiel jól van? - kérdezte Sissy úgy egy fél óra múlva, de közben nem nézett rám, vadul satírozott zöld ceruzájával.
- Csak Shrek lábát festem, és eszembe jutott a motor-balesete. - a kicsi rémült arcot vágott, szomorú sötét szeme meglágyította szívem. Tudtam, hogy milyen érzékenyen érintik a balesetek, szeretteink fájdalma, hisz ilyenkor eszébe jutott anyukája borzalmas halála.
- Kutya baja. - legyintettem vidáman, hogy felviduljon. - Minimálisan sántít egy kicsit, de alig észrevehetően. Nem panaszkodik, hogy fájna neki, pedig múlt hétvégén síelni voltunk.
- Hű, az jó lehetett. - Sissy mellém kucorodott, s ebből arra következtettem, elunta a színezést és társaságra vágyik.
- Jó volt. - nem akartam részletezni a dolgot, egy hat-hét éves ne tudja, mennyire utálom egy jóbarát választottját, ezért más témára váltottam. - Meséltem neked, hogy Castiel mostanában egy zenekarban énekel és gitározik?
- De szupi! - tapsikolt a rózsaszín kötött pulcsis és fekete nadrágos csöppem. - Amilyen menő a pasid még sikere lesz.
Alig tudtam visszafojtani a nevetést. A kicsi olyan komolyan beszélt, mint egy felnőtt és ezek a modern szavak...
- Menő? Szupi? És pasid? Honnan tudsz te ilyeneket?
- Hát a tévéből és az oviból. - közölte lazán Sissy. - És milyen zenét játszik, milyen az együttese? Mesélj el mindent!
Nem volt kedvem elrontani a kicsi lelkesedését, ezért félretoltam a könyvem és mindent elmeséltem neki a Sweet Amoris Bandről és a zenéjükről. Az orrom alatt mosolyogtam, mert máris szereztem egy új rajongót nekik. A csapat bemutatása után Sissy tovább rajongott Castielért, de Alexy és Eva is felkerült a listájára. Alig várta, hogy felnőtt legyen, mert elhatározta, hogy háttértáncos lesz Castielék koncertjein. Álmodozva vicces és sikeres történeteket találtunk ki a jövőjéről. Nagyon kitartott a táncos karrier mellett és ez nagyon tetszett. Bár én is találnék egy szakmát, vagy hobbit, ami meghatározza a jövőm! De még mindig csak Castiel körül forogtak a gondolataim, minden más bizonytalan volt a további életemben. Tudtam, hogy ez így nem lesz jó, és előbb-utóbb utat kell választanom, de most még képtelen voltam rá. Még van két évem a gimiből, addig még kitalálom, mi leszek, ha nagy leszek...
Sissy közben már ott tartott, hogy Castiel egyik koncertjén megismerkedik Channing Tatummel, és hozzá megy, ezért jót nevettem. Vajon Ren mit szól hozzá, hogy a húga még mindig a szexi színészért van oda? De nem tudtam megkérdezni, mert a srác szokás szerint nem volt itthon.
Szép lassan a kis csajt visszavezettem a rajzoláshoz, de már nem volt kedvem tanulni, mellé kuporodtam és segítettem neki. Javában Fionát színeztem, amikor berobogott Ren.
A srác kék pufis dzsekiben, farmerben és mezítláb toppant be a nappaliba, a fotelbe vágta félvállas táskáját, aztán vidáman, mosolyogva ránk köszönt.
- Helló, szép lányok!
Megütközve pillantottam rá. Fura volt a jó kedve, de édes a mosolya. Még sosem láttam így hazajönni, általában morcos volt, hallgatag és nem nevezett volna "szép lánynak"!
- Szia, Ren! Tiszta jó kedved van. - jegyezte meg a kis tesó, és örültem, hogy kimondta helyettem.
- És az baj? - kérdezte a fiú még mindig sziporkázva. Az ajtó mögötti fogasra akasztotta a kabátját, aztán megállt a konyhaajtóban. - Megyek főzni. Beszéltem apuval, bolognait kell csinálnom. Még a tésztafőzés megy, de később segíthetnél, Vivi, mert nem tudom, mit kell csinálni a darált húsos izével. - kérlelve nézett, aztán már el is tűnt a konyhában.
Sissy-vel csodálkozva néztünk össze.
- Ez de fura... - ráncolta a homlokát a kicsi. - Szerintem nő van a dologban.
- Ren és a nők? - kérdeztem nevetve. - Na, az tényleg furi lenne! De kiderítem. - álltam fel. - Megyek, segítek neki főzni, te meg legyél jó kislány és színezd ki a szamarat!
- Oké, de majd elmondod, mit derítettél ki? - kérdezte kíváncsian Sissy.
- Hát persze, társam! - kacsintottam a gyerekre. Szeretettel megsimogattam dús haját, aztán Ren után siettem.
Résnyire nyitva volt a konyhaajtó, s gondosan visszahajtottam magam után, mikor beléptem, mert nem akartam, hogy a kis kópé esetleg hallgatózzon. Simán kinéztem belőle, hogy ilyesmire vetemedik. Ren már a gázon forralta a vizet, a pultra volt készítve a spagettitészta, és a mosogatónak támaszkodva épp a bolognai szósz tasakját olvasgatta.
- Ez nem tűnik bonyolultnak, nyugodtan visszamehetsz a húgomhoz. - pillantott rám a fiú jég kék szemével.
- Ugyan már! Szívesen segítek! - mondtam és már nyitottam is a hűtőt, hogy kivegyem a kocka dobozos darált húst.
Egyszer csak Ren elnevette magát.
- Na, nyögd már ki! Nyitott könyvként olvasok az arcodról. Mit akarsz tudni?
- Nem is... - ráztam a fejem, vadul kevergettem a darált húst, nem mertem rá nézni.
- Ne bolondozz, kérdezz!
Nagyot sóhajtva lejjebb vettem a gázt, majd felé fordultam.
- Na, jó... csak érdekelne, minek köszönhető a jókedved. Ne értsd félre, örülök neki meg minden, csak fura... nem szoktál ilyen lenni. - zavaromban csak úgy hadartam.
- Csak megfogadtam a tanácsod. Nyitottam az emberek felé, főleg egy lány felé. - mosolygott az orra alatt Ren. Bár velem szemben állt, nem nézett rám, fekete zokniját érdekesebbnek találta. - Ma munka után elhívtam kávézni Laetit. Kiderült, hogy tök aranyos a csaj, és lesznek további randijaink.
- Ó, de jó! - kiáltottam meglepetten, de akkor hirtelen valami belém hasított. Örültem a jókedvének és annak, hogy végre kezd emberi kapcsolatokat építeni, de mintha az irigység mardosott volna a szívem mélyén. Nem akartam, hogy Laetire pazarolja ritka és gyönyörű mosolyait, és nem akartam, hogy megcsókolja, járjon vele, és később lefeküdjön vele. Már a gondolattól is borsódzott a hátam és tombolt a szívem. Ebben a pillanatban önző dögnek éreztem magam. Istenem, féltékeny vagyok! Borzasztó és szánalmas, de a féltékenység mardosott, pedig nem volt rá különösebb okom. Nem sajátíthatom ki magamnak Rent, és nem kérhetem, hogy ne legyen szerelmes, amikor én Castielhez tartozom. Joga van a boldogsághoz, örülnöm kéne, mégis... mégis fájt!
- Ez nem hangzott valami meggyőzően. - látott át rajtam a fiú, és érdeklődve méregetett.
Hogy is magyarázhatnám el, mekkora viharok kavarognak bennem bejelentése hatására? Nem szabad megtudnia, mert barátok vagyunk, és lehet félreértené... vagy úgy értelmezné, ahogy kell, de abból ugye hatalmas kalamajka keveredne. Kamuznom kell és jó képet vágni, nincs mese!
- Bocs, csak megleptél. - kezdtem a ködösítést. - Örülök, hogy randizol. Laeti kedves lánynak tűnt, és rögtön levettem, hogy beléd van zúgva... Drukkolok neked!
- Tényleg? - kételkedő hangja és szikrázó szeme kicsit elbizonytalanított. Mintha érezné, mi zajlik bennem és ki akarná szedni belőlem.
- Tényleg! - vágtam rá, talán túlságosan is gyorsan, ezért magyarázni kezdtem. - Tudod, már lassan egy fél éve ismerlek, mondhatom, hogy a kezdeti nehézségek után sikerült jó baráti kapcsolatot kialakítanunk. Örülök a boldogságodnak és annak, hogy kezd kinyílni a szíved.
- Tök jó! - erőltettem mosolyt az arcomra, hisz így lett volna szép, de mégis megint szúrást éreztem a szívemben. Pedig nem sajátíthatom ki őt, nem kérhetem, hogy rajongjon értem, amikor én máshoz tartozom. Ebben a pillanatban gyűlöltem magam. - Légy boldog és sok sikert Laetinél!
- Köszi, aranyos vagy! Jó, hogy ilyenekről tudok beszélni valakivel. - beszéd közben Ren a tűzhelyhez lépett és megkavarta a bolognai szószt. - Tudod... parázok, hogy csalódást fogok okozni Laetinek. Te már ismersz, tudod, milyen vagyok, de ő még semmit sem tud rólam, külső alapján ítélkezik. Mi van, ha elszúrom, vagy ha megismer és már nem jövök be neki? Aggasztó dolgok ezek.
A féltékenységem hirtelen átcsapott sajnálattá. Nyugtatóan a karjára tettem a kezem.
- Hé, te buta fiú, ne is gondolj ilyesmikre! Nagyszerű fickó vagy, nekem elhiheted! Nem véletlen törtem magam, hogy közel kerüljek hozzád! Csak add önmagad. Ha meg a csaj valami csoda folytán úgy dönt, még sem kellesz neki, akkor egy hülye picsa, és nem is érdemli meg, hogy rá pazarold az időd. - biztatóan mosolyogtam. - De ne gondoljunk a legrosszabbra, randira fel!
- Kösz, Vivi, öröm veled beszélgetni. - hirtelen Ren megölelt, de mire felfogtam volna, már el is engedett. Baráti gesztus volt csupán, mégis lemerevedtem és elfelejtettem levegőt venni.
Jó ég! Mi van velem?
- Na, pont erre valók a barátok. - meghatódtam, zavarba jöttem és valami üresség tombolt bennem, amit nem tudtam megmagyarázni. A gáz felé fordultam. Csinálnom kellett valamit, mert zsibbadt a fejem vagy a szívem, esetleg mindkettő. - Leszűröd a tésztát? Lassan szétfőzzük, én meg beleöntöm a tasakból a port a húsra, összerottyan és már utána kész is.
- Hát persze.
Fél óra múlva már a megterített konyhaasztalnál vacsoráztunk hármasban. Míg Ren kezet mosott megsúgtam Sissy-nek, hogy igaza volt, "nő van" a tesója jókedve mögött. A kicsi tapsikolt és visítozott örömében, de megbeszéltük, hogy cinkosul hallgatunk. Mire Ren visszajött, már fegyelmezetten, babákról beszélgettünk, hogy ne legyen neki gyanús a sustorgásunk.
Aznap este sokáig nem tudtam aludni, folyton Rent és Laetit láttam magam előtt. Elborzasztott a gondolat, hogy összejönnek. Istenem, erre tényleg nincs jobb szó, féltékeny vagyok! Pedig nem tarthatok igényt Renre, nem mondhatom meg, kivel járjon és kivel ne. Fura szerkezet a szív, mert biztos voltam benne, hogy imádom Castielt, mégis fájt, hogy Ren nem csak az enyém. Létezhet az, hogy kettőt szeretek? És ha igen, - mert nagyon így festett a káosz, ami bennem zajlott - akkor, hogy lehetek így boldog? Ebbe bele fogok őrülni! Rettegtem, hogy ebből még baj lesz. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez csak valami pillanatnyi elmezavar, mert mostanában többet vagyok Rennel. Cast túlságosan elfoglalt, és el fog ez múlni, főleg, ha én is nagyon akarom! Márpedig nagyon akarom! Vagy nem? Ó, Egek!
Pénteken örültem, hogy végre egy olyan délután következik, amikor se tanulás, se babázás, se próba, és végre együtt lehetünk Castiellel, de kelekótya szerelmem keresztül húzta a számításaimat. Utolsó óra előtt közölte, hogy halaszthatatlan programja van Lysanderrel, de estére mindenképpen meglátogat. Mérges voltam, csalódott és szomorú, de persze próbáltam nem kimutatni ezt, ne gondolja, hogy hisztis barátnő vagyok. Pedig nagyon is az voltam, főleg most, hogy valamit elindított bennem Ren. Nagy szükségem lett volna Castielre, hogy megerősítse az iránta érzett szerelmemet.
Cudar élet. Ez van, de majd este pótoljuk, legalább is remélem.
Így hát péntek délutánra nem volt tervem, de szerencsére Lucas South Park maratont nézett a nappaliban, csatlakoztam hozzá. Chipssel, pattogóval és rendelt pizzával betanyáztunk a kanapéra és nagyokat röhögtünk a csúnya beszédű, de imádnivaló csapaton. Mondanom sem kell, hogy Cartman volt a kedvencem, haláli egy figura. A sorozatmaratont nyolc körül hagytam ott, akkor mentem zuhanyozni, majd bebújtam a pihe-puha ágyamba. Már nem is reménykedtem benne, hogy jön Castiel, legutóbb félbehagyott könyvemmel akartam mulatni az időt, míg el nem álmosodom. Tudom, ciki, hogy tizenhét évesen ágyban töltöm a péntek estét bulizás helyett, de kellemesebb volt így, és többet ért a lazulás, mint a tombolás. Ez vagyok én...
Nagyon szórakoztatott Anna és Étienne St. Clair története, faltam a sorokat, nem is érzékeltem az idő múlását. Fél tíz körül kinyílt a szobám ajtaja, mérgesen odakaptam a fejem, mert utáltam, ha megzavartak olvasás közben. Fel voltam készülve rá, hogy fejbe kólintom a tesóim a kispárnával, de Castiel jött és eltátottam a szám. Nem a késői jövetele volt meglepő, mostanában sűrűn előfordult, hogy lefekvéskor keveredik a szemem elé. A kinézete döbbentett meg. Nem a ruhája, az a szokványos volt - agyonviselt bőrdzseki nyitva, alatta fekete halálfejes póló, fekete láncos farmer - az volt a meglepő, hogy a bal fülében egy fekete rajzszög nagyságú fül tágító volt belőve, fölé meg három pici ezüst pont. Feltérdeltem, azt hittem nem jól látok, de akkor elvette a szája elől a kezét és észrevettem, hogy az alsó ajka jobb felében egy karika van. Amikor felfedezte a ledöbbenésem, elnevette magát, de fel is szisszent, mert gondolom fájt neki a friss piercing.
Leugrottam az ágyról, szinte elé röppentem, hogy közelebbről szemügyre vegyem.
- Castiel... ez....
- Hát... eszméletlenül jól áll! - dicsértem, és tényleg így gondoltam, mert a szexi fémek csak még vadítóbbá tették amúgy sem átlagos külsejét. Elragadtatva a nyaka köré fontam a karom, hogy megöleljem, de ettől megint csak szitkozódni kezdett, majd lefejtette magáról a karom.
- Örülök, hogy ezt mondod, mert elsősorban csak a te véleményed számít, utána jön az, hogy a piercing és a tetkó jót tesz a rocker imagemnek!
- Tetkó? Hát már tetoválásod is van? - vágtam a két kezem csípőre. Kicsit rosszul esett, hogy kilyuggatta magát és tetoválást varratott anélkül, hogy előre szólt volna. Szóval ez volt az a halaszthatatlan program. Mondjuk még mindig jobb, mintha valahol csajozott volna...
Cast csak bólintott, óvatosan kibújt a dzsekiből, aztán lehámozta jobb karjáról a hosszú ujjú pólót.
Először csak az tűnt fel, hogy be van fóliázva a válla. Aztán megláttam a mintát. Egy narancsos-vörös ördög alak rajzolódott ki szarvakkal, és a derekához ölelt egy fehér leples, angyalszárnyas, mesterien kidolgozott női alakot, akinek hátrahajlott, vörös hosszú haja, úgy virított, mint a fáklya lángja. A két alak deréktól volt felrajzolva, körülöttük fekete árnyékolás díszelgett, mintha a ködből léptek volna ki. Csak ámultam és bámultam, mert már sejtettem, mit ábrázol a tetoválás.
- Ó, Castiel... ez gyönyörű... fantasztikus... csodálatos.
- Akárcsak mi. - azzal a kezével, amelyiken még rajta volt a póló ujja megérintette az arcomat. - Ugye tudod, hogy ez mindig ránk fog emlékeztetni? Kim babája adta az ötletet, ami a lámpád mellett áll. Tudtam, hogy vörös ördögnek becéztek, te meg számomra egy csodálatos angyal vagy, vörös hajkoronával és zabolátlan természettel. Ennek kellett az első tetkómnak lenni, de szerintem nem az utolsó.
Boldogság töltötte el a szívem, hogy az első tetkója minket szimbolizál. Hevesen átöleltem, de amikor át akart ölelni megint felmordult, mert megfeszült a frissen varrott tetkója. Vigasztalóan csókot nyomtam a szájára, de ez is hiba volt, mivel a piercing a szájában kissé fel volt dagadva, biztos fájt neki. Duzzogva biggyesztettem le a szám és próbáltam haragos arcot vágni.
- Akkor vegyük a tényeket: szexi és dögös lettél a testékszerekkel és tetoválással, de nem ölelhetlek, mert fáj a vállad, nem csókolhatlak, mert be van dagadva a szád, és még a füled sem rágcsálhatom, mert van benne négy izé! Ha most azt mondod, hogy a farkadba is tetettél egy karikát, esküszöm, gondolkodás nélkül keresek helyettest, míg felépülsz!
- Azt merd meg, te eleven boszorkány! - Castiel kibújt a félig-meddig kicsavarodott pólójából, leült az ágy szélére és az ölébe rántott. - Meg is öllek, ha megteszed! És hogy megnyugtassalak, a farkamban nincs ékszer - még!
Nevetve ficánkoltam az ölében, úgy öleltem óvatosan, hogy a jobb karjához ne érjek.
- Még? Ez azt jelenti, hogy elgondolkoztál a péniszkarikán? - kérdeztem elborzadva, de kuncogva.
- Te adtad az ötletet, szívem! Azt olvastam a neten, hogy nagyobb élvezetet okoz. - csillant fel a huncut szürke szempár.
Castiel nem törődve testi fájdalmaival lebirkózott az ágyra és felém gördült.
- Kis csacsim, ha igaz, amit írtak, mindkettőnknek nagyobb extázist okoz, de mi az, hogy "másban is megfordul"? Miket képzelsz te rólam? Nem kell más, csak te...
- Ezt jó tudni. - megemeltem a fejem és puszit nyomtam oly közeli orrára. - Ha rá is szánod magad, halaszd későbbre, mert megveszek, ha egyetlen használható testrészed sem marad.
- Igenis, asszonyom! - csókolt szájon Castiel, de aztán felnyögött, mert fájt az alsó ajka.
- Ej, hány nap míg ezek az izék begyógyulnak? Mert ha sok, azt kell hinnem direkt távol akarsz tartani magadtól. - ráncoltam a homlokom, de közben a nyaka köré fontam a két karom.
- Négy-öt nap biztos. Bírom a fájdalmat, de a csók most gyilkos. Most hétvégén átmegyünk öreg házaspárba. Semmi gyengédség, csak unalmas filmezés és szűzies, nagy alvások. - vázolta terveit Cast miközben bal karjával a mellkasára húzott.
Egy darabig ott pihentem, a szívdobogását hallgattam. Megnyugtató volt magam mellett érezni és belélegezni egyedi, férfias illatát. De nem sok kellett és belém bújt a kisördög.
- Szűzies alvás? - kaptam fel a fejem. Merészen visszakapaszkodtam rá és a derekára ültem. - Még mit nem! Mostanában alig kapok belőled valamit, mert ritkán vagyunk együtt, szóval néhány lyuk és minta nem lehet akadálya semminek! Jelentem, enyém a terep, te csak hagyd rám magad! - lejjebb csúsztam a combján, hogy hozzáférjek a nadrágszíjához.
- Vivieni, képes lennél megerőszakolni egy fájdalmakkal küszködő, gyen-
ge férfit? - kérdezte nevetve Cast, eltorzult arccal, de túl jól ismertem már, láttam rajta, hogy nagyon is élvezi, hogy kezembe vettem az irányítást.Amikor végre sikerült leszednem róla a nadrágot és a fekete boxeralsóban jól látható volt gerjedelme, diadalmasan felcsillant a szemem.
- Szemrebbenés nélkül! És amint látom, nem kell ide erőszak...
Előre dőltem és csókokkal kezdtem elhalmozni deltás mellkasát.
A játszadozás vége persze eget rengető szex lett. Bár hiányoltam a forró csókokat, így is rövid időn belül felizgattuk egymást és elmerültünk a vágyak menyországába.
Éjfél is elmúlt, mire rászántuk magunkat a közös zuhanyzásra. Később pizsamában és nagyon halkan settenkedve lementünk a konyhába, hogy lecseréljük a fóliát Cast tetoválásán. Mire ágyba kerültünk kellően fáradt voltam, boldogan aludtam el szerelmem karjában. Végre megint azt éreztem, hogy hozzá tartozom és nincs helye másnak a szívemben...
A vasárnap is békésen telt. Anyuékkal reggeliztünk, sokat játszottunk Lucky-val, majd ebéd után jól nevelten és öregesen együtt tévéztünk a családommal.
Nyugis volt a nap, de kicsit sem unalmas...
