Csajos este

Csütörtökön délután megint abban az örömben volt részem, hogy Castiel szabaddá tette magát, hogy velem legyen, de bele kellett törődnem, hogy ez csak azért történt, mert hétvégén Sasha megint fellépni viszi őket. Ismét egy éjszakai klubba készültek a város másik végébe, így kiskorúakat nem vittek magukkal. Persze, örültem a sikerüknek, hisz itt már léptek fel egyszer, és annyira tetszettek a tulajnak és a közönségnek, hogy megint meghívták őket, de nehezen viseltem, hogy ismét magányosan kell töltenem a hétvégét.
Visszatérve a csütörtök délutánhoz, egész jól telt. Suli után biliárdozni mentünk Lysanderrel, Ninával, Leigh-el és Rosával. Majdnem hatig szórakoztunk a haverokkal, és ezúttal még Nina sem idegesített annyira, mint máskor. A csaj visszafogott volt, bár ez lehet azért volt, mert még útközben beolvasott neki Cast, amiért kiadta a címét Bettynek. Viszonylag jól szórakoztunk, élveztük a gondatlan délutánt a haverokkal.
A péntekem már nem volt ilyen vidám, mert a banda gőzerővel próbált, így nem tudtam, mit kezdjek magammal suli után. Szerencsére hiperaktív öcsém nem hagyta, hogy unatkozzak. Elég tavaszias idő volt már, így Lucas kicsalt az udvarra, ahol sötétedésig Lucky-val játszottunk. Bevallom, jót tett az ugrálás, szaladgálás és labdadobálás. Eléggé elhanyagoltam mostanában a kiskutyát és az öcsémet is.
Késő este már az ágyban feküdtem, amikor Castiellel szerelmesen csacsogtunk, elmeséltük kinek, hogy telt a délután, aztán jó sokszor sok sikert kívántam neki a fellépéshez és biztosítottam, hogy büszke vagyok rá. Nem akartam, hogy tudja, mennyire hiányzik, rossz lesz nélküle, és mellőzve érzem magam. Nem hiányzik neki a bosszankodás és a bűntudat, így lenyeltem a rosszkedvem és próbáltam biztatni. Ha azt akarom, hogy működjön ez a kapcsolat, áldozatot kell hoznom. Nem hiányzik neki egy rinyáló, féltékeny, hisztis barátnő, amikor a siker kapuja felé tart.

Szombaton aztán volt időm magamra. Délelőtt fodrásznál voltam, újrafestettem hajam, de színben és hosszában nem sokat változott. Míg oda voltam anya vidékre utazott a kisebbik tesómmal, és hagyott egy üzit, hogy csak vasárnap délelőtt jönnek haza. Tony a menyasszonyával lógott, így unalmamban kifestettem a körmöm a kezemen és a lábamon, szemöldököt szedtem, és kipróbáltam egy arcpakolást. Arra használtam az időt, hogy regenerálódjak. Még jól is esett, hogy kicsit magammal foglalkozok. Délután elkaptam az egyik csatornán a Supergirl sorozatmaratont, és egész megtetszett a film. Így gondatlanul beleéltem magam a sorozatba, még enni is csak a tévé képernyője előtt voltam hajlandó. Hat óra is elmúlt, amikor hazavetődött a bátyám. Mondanom se kell, hogy szenvtelen módon megette a chipszem és bugyuta kommentekkel fikázta a filmet.
Meglepődtem, amikor kicsivel később csengettek, hisz nem vártunk senkit.  Annál nagyobb volt az öröm, amikor feltéptem az ajtót, és megpillantottam Kimet. Barna bőrű barátnőm farmer kis dzsekiben, alatta fekete bőr hatású felsőben, és piros nadrágban csalfa mosollyal lóbált elém két üveg vörösbort.
  - Hali, csajszi! Szétuntam otthon a fejem! Gondoltam beugrom, hogy feldobjuk az estét! - rikkantott Kim, és teli kézzel ügyetlenül megölelt.
  - Szia! Jó, hogy jöttél! Bújj be!
Elvettem az italokat, hogy Kim megszabaduljon a kiskabáttól, aztán bementünk a nappaliba.
Antony felugrott, ő is örömmel üdvözölte a vendéget, aztán máris hoztam poharakat és kólát, hogy nekiessünk a bornak. Mókás volt, hogy Tony nehezen boldogul a dugóhúzóval, de pár perccel később már hármasban iszogattunk a kanapén.
  - Jól nézel ki, Antony - fordult a tesóm felé Kim, de aztán mikor leesett neki mit mondott, zavartan magyarázkodni kezdett. - ó, ezt ne úgy értsd, hogy ki akarok kezdeni veled. Csak jó látni, hogy boldog vagy és kiegyensúlyozott.
  - Köszi, az is vagyok, és ez mind a jegyesemnek köszönhető. Audrey a legjobb dolog az életemben, ami történhetett velem. Boldoggá tesz, miatta hajtok, hogy szép életünk legyen, és neki köszönhetem, hogy végre van célom, álmom és jövőm.
  - Hé, te aztán borzasztó szerelmes vagy! - cukkoltam a bátyám és rá emeltem a poharam, mielőtt kortyoltam az italomból.
  - Bagoly mondja verébnek, kicsi Vivi! - csúfolt ki Tony. - Te beszélsz, amikor minden gondolatod Castiel, és nélküle semmi életkedved?
  - Ezzel nem vitatkozom, mert igaz. - húztam el a szám.
  - De nem kóser, hogy ő fellép, bulizik, mulat, te meg itthon kuksolsz és nem csinálsz semmit. - akadékoskodott barinőm. - Bulizhatnál néha.
  - Ki van csukva! Nélküle nem megyek sehová! - tiltakoztam rögtön zsigerből. - Egy az, hogy nem is érezném jól magam, másodszor pedig lelkiismeret furdalásom lenne, ha bulizni mennék nélküle.
  - Ez ostobaság! - hurrogott le Kim. - Nem vagytok összenőve. Ne feledd, hogy neki a fellépés szórakozás, az utána tartott bulikról nem is beszélve! Ne hidd, hogy most a keserűség beszél belőlem, mert nekem nincs párom, csupán úgy gondolom, hogy néha mehetnénk moziba, pizzázni, vagy csörögni, mert neked is jogod van kimozdulni a mókuskerékből. Nem bűn, ha néha szórakozol a barátokkal, vagy a tesódékkal. Te mit gondolsz, Antony? - Kim kérdőn nézett a tesómra.
  - Azt kell mondjam, hogy igaza van Kimnek. - bólogatott Antony. - Nincs abban semmi rossz, ha te is kimozdulsz itthonról és szórakozol. Castielnek buli az együttessel való fellépés, nem igazságos, ha te itthon fonnyadsz. Nem várhatja el, hogy ezt tedd, míg ő éli világát.

  - Nem is várja el. - tiltakoztam megint. - Igazából nem beszéltünk erről, de tudom, hogy nem tiltaná meg, ha szórakozni akarnák. Félreértitek a dolgot. Én nem akarok nélküle bulizni vagy bármi mást csinálni. Ha elkezdenék csavarogni, nem lenne jó vége. Az a kapcsolatunk végét jelentené. Ismerem magamat. Ha buli, akkor ivás, flörtölés, kicsapongás, nem tudnám fékezni magam, így aztán jönne a féltékenység, bizalmatlanság és veszekedések. Na, köszi, de ebből nem kérek!
  - Tiszta tök vagy! - csóválta a fejét lemondóan Kim. - Azt nem vetted számításba, hogy Tony és én vigyáznánk rád, hogy ne csinálj őrültséget!
  - Ez kedves tőletek, igazán, de értsétek meg, hogy egyelőre nem vágyok bulizni. Jó így nekem.
  - Nagy kár, mert épp most akartam javasolni, hogy tartsatok velem. - szólalt meg Tony. - Audrey-val és Kevinnel este a Flörtbe készülünk, pont befértek a kocsiba.
  - De jó! Menjünk, Vivi! - nézett rám könyörgően Kim.
  - Nem, tényleg, nem. És hogyhogy csak hárman mentek? Kevin már nincs együtt Ivett-tel?
  - Jaj, dehogynem. Csak családi programja van a kicsikének, így nem tud velünk jönni. Látod, ők bíznak egymásban és nem jelent nekik gondot a másik nélkül bulizni. - példálózott a tesóm.
  - Azok ők, ez meg én vagyok. - vontam vállat unottan. - Értsétek meg, hogy ma nem akarok se piálni, se táncolni. Jobban vágyom egy laza, csajos, beszélgetős estére.
  - Legyen. - egyezett bele lemondóan Kim. - Akkor itt alszom nálad, és átbeszélgetjük az éjszakát.
  - Szuper! - örvendeztem, mert tényleg erre volt szükségem, de hirtelen eszembe jutott valami még jobb. - Mivel üres lesz a ház, miért nem szólunk a többi csajnak a suliból, hogy jöjjenek ide? Tartunk egy csajos estét!
  - Hű, ez remek ötlet, bár lehet, hogy későn jutott eszedbe! - lelkesedett Kim, de egy pillanattal később lehervadt a mosolya. - Szerintem már sokan programot csináltak!
  - Nem baj, azért tegyünk egy próbát! - pattantam fel és a telefonom után nyúltam. - Megnézem kik vannak fent facebookon, aki nincs, azokat felhívjuk. - fenyegetően néztem a bátyámra. - Te meg kapd össze magad és készülj bulizni! Egy óra múlva nem akarlak itthon találni!
Tony fel is állt.
  - Még szép, hogy lelépek! Nem akarok csajos nyafogásokat hallani, és Audrey se értékelné, ha egy rakás csajjal lógnék!
  - Papucs! - kiáltott nevetve a létrán felfelé mászó tesóm után Kim.
Ahhoz képest, hogy elég későn jött az ötlet, egész szép számmal jeleztek vissza a lányok, hogy jönnek. Csak Eva - aki ugye Castielékkel lépett fel, - Viola és Iris nem tudott már igent mondani, mert programjuk volt. A többiek jönni fognak. Mivel Patty is fent volt facebookon, írtam neki is, mert attól még, hogy nem osztálytársunk, kedveltük a lányt. Nemsokára a bátyám lelépett, így Kimmel nekiálltunk kicsit átrendezni a nappalit. Párnákat tettünk az üvegasztal köré, és üdítőket, a bort, vodkát és rágcsálni valót hordtunk a kis asztalra. Ha már miénk volt a ház, kihasználtunk. Jobb lesz itt a csapatnak, mint a szobámban kucorogni.
Elsőként Patty érkezett meg, akit barátságos öleléssel fogadtam. Bevallom, jobban kedveltem, mint néhány osztálytársamat. Nem sok időnk volt fecsegni, mert alig ittuk meg Pattyvel a welcome drinket, befutott a három grácia - Amber, Lisa, Charlotte - és pótkocsijuk Tori. A csajok dobozos kekszet és piát hoztak, és örültem neki, bár hangoztattam, hogy nem kellett volna. Szinte egyszerre futott be Rosa és Melody. Meglepődtem, hogy Melody egyáltalán elfogadta a meghívást. Csak azért írtam neki, mert online volt, és megsajnáltam, mert mindig kihagytuk az ilyesmiből, de eljött, és talán megkedvelem, ha megnyílik nekünk ez a zárkózott, hűvös lány.
Az üdvözlések és felületes csevegés után mindenki elhelyezkedett szanaszét a helyiségbe. Én a három személyes kanapén ültem Kimmel és Pattyvel. Amber és Rosa egy-egy fotelbe terpeszkedett, míg Lisa, Charlotte és Melody a kis asztal körüli párnákra ültek.
Mikor beállt némi csend, magamhoz ragadtam a szót.
  - Örülök, hogy mind eljöttetek, csajok! Bevallom, hogy olyan hirtelen ötlet volt, ez az összeröffenés, hogy nem készültem semmilyen játékkal, vagy rázós kérdéssorral.
  - Rá se ránts, majd kötetlenül beszélgetünk! - legyintett a piros ruhás Rosa boros-kólával a kezében.
  - És kiszedjük egymásból a titkainkat! - kuncogott kárörvendően Amber. A szőke cicababa szűk lila nadrágot viselt, fekete hosszított, flitteres felsővel. Hozzá képest én voltam Hamupipőke az agyonmosott farmeromban és egyszerű rózsaszín, pónifejes pólómban.
  - Eva, Iris és Viola nem jön? - kérdezte Patty.
  - Iris már moziba készül a tesójával, Viola Dimitryvel bulizik, Eva meg a SAB-el fellép egy pubban.
  - Nem semmi ez a Viola, halljátok! - kiáltott fel hitetlenkedve Lisa. - Hogy felszedte már a jóképű tanársegédet! Ki nem néztem volna belőle, hogy képes így nyomulni egy pasira, hisz a szemük előtt játszotta a szende szajhát, hogy felkeltse Dimy figyelmét.

 - Ráadásul azt hallottam, mindezt úgy tette, hogy mással volt kapcsolatban! - rázkódott meg elborzadva Tori, aki szokásosan feltűnően öltözködött. Agyonszaggatott, sötétkék farmernadrág volt rajta, mélyen dekoltált zöld felsővel.
  - Nektek erről szól a csaj buli? - hökkent meg Melody. - Mások kibeszélése és froclizása a lényeg? Nem csoda, hogy eddig nem jöttem!
  - Nem, Mel, félreérted, nem ez a lényeg, csak a csajok szeretnek pletykálni. - mentettem a helyzetet. Jól bemutatkoztunk az osztály jó kislányának, nem mondom! - És Violára visszatérve, tényleg Matt-tel járt még, amikor beleszeretett Dimirtybe, de ettől még ő sem rosszabb, mint bármelyikünk. Jó néhányan jártunk már így a jelenlévők közül. - éles pillantást vetettem Rosára, Amberre és Lisára, aki hetente cseréli a pasijait.
  - Amúgy meg észhez térítettük a csajt. - közölte Kim. - Rábeszéltük, hogy szakítson Matt-tel, így most már csak egyet szeret.
  - Ó, tényleg! El is felejtettem, hogy te is úgy kezdtél járni Castiellel, hogy még Debby párja volt. - szúrt vissza nekem Lisa. - Kár, hogy nem hívtad Capucine-t, talán tudott volna mondani valami új infót az őrült banyáról!
  - Ó, neki elfelejtettünk szólni! - kapott a fejéhez Kim.
  - Nos, igazából én direkt nem szóltam neki. Még nem felejtettem el, hogy közreműködött Deborah őrült terveiben, hogy szétválasszanak minket Castiellel.
  - De jó vége lett. Sok szarságon mentetek keresztül, de megérdemlitek a boldogságot. - emelte rám a poharát mosolyogva Rosa.
  - És azok is vagyunk. Életem legjobb pasija Castiel. Vele a hétköznapok is csodásak, mert figyelmes, kedves, őszinte, nem szégyelli kimutatni, hogy fontos vagyok neki. Elhalmoz szeretettel, mindig tartogat meglepetéseket és már el sem tudom képzelni az életem nélküle. Lehet, hogy azt gondoljátok hülye vagyok ezért, de úgy gondolom ő életem első és egyetlen szerelme. Tudom, hogy ami hozzá köt, azt sosem fogom érezni mással. Ez egyszeri és megismételhetetlen az életemben.
  - Ez de szép! Erre igyunk! - mosolygott Melody. Koccintás közben láttam a csaj szemében némi irigykedést, de tudtam, hogy nem Castiel miatt, hanem mert már megtaláltam életem szerelmét, és lássuk be, valakinek egész életében nem sikerül.
  - Szép-szép, de az élet nem mindig fenékig tejföl! - károgott Lisa. - Rózsaszínben látod a világot, mert a popsztár palánta veled hentereg - halkan megjegyzem ettől mind bepörögnénk - de mi lesz akkor, ha beszippantsa a hírnév? Csajok dobálják nedves bugyikkal, imádják, és ez még csak egyre rosszabb lesz!

  - Ráéreztél, Lisa, a gyenge pontomra. - vallottam be őszintén, kezemben a poharat forgatva. Nem néztem senkire, csak a barna folyadékra, amit lötyögtettem. - A legnagyobb félelmem, hogy egyszer jön egy szebb, jobb, és dobni fog. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy világszépség, és néha nem is értem, minek köszönhetem, hogy megszereztem Castiel szívét. Persze mindig hangoztatja, hogy én vagyok a mindene, és nem adna oda senkiért. A minap is bizonygatta, hogy ha befut, akkor is csak nekem és rólam fog énekelni és hiszek neki. - itt felnézem és láttam, hogy a lányok isszák a szavaimat. - Mert nincs más választásom. Hinnem kell neki és benne, különben nem lesz közös jövőnk.
Patty, Rosa, Kim és Melody örömujjongva megtapsoltak.
  - És nem vagy féltékeny? - faggatott Tori. - Például Evára? Lássuk be, elég szép a csaj. Ne hidd, hogy fúrni akarom a kapcsolatodat, Vivi, de én ott vagyok zeneszakkörön. Látom, hogy egy húron pendülnek, ha együtt énekelnek szikrázik köztük a levegő és külső szemlélőként is feltűnt, hogy van köztük valamilyen különleges kötelék. Nem tudom neked elmagyarázni mit látok, de olyan, mintha kiegészítenék egymást.
  - Valami ilyesmit én is érzékelek. - bólogatott Amber.
A szívem szakadt meg a hallottaktól. Ki örülne, ha azt hallaná, hogy a pasija meg a csoporttársa olyanok, mint a borsó meg a héja? Kedvelem Evát, de mindig bennem motoszkált már ezek előtt is, hogy egyszer Castiel rájön, hogy ő jobban illik hozzá, mint én.
Közös a hobbijuk és a céljuk, ez nyilvánvaló, de muszáj volt abba a cérnaszálba kapaszkodnom, hogy Cast nem olyan hülye, hogy még egyszer megcsaljon. A zene köti össze őket, de ez még nem szerelem és semmi szenvedély, mert azt nekem tartogatja.
Kim elvett maga mellől egy díszpárnát és Tori felé dobta.
  - Ne riogasd már szegény Vivit! Ha így folytatod, csajszi, esküszöm kidoblak! - barátnőm hangja fenyegető volt, és tudtam, hogy nem viccel.
  - Hagyd, Kim, csak elmondta, amit gondol. Inkább bántsanak meg az igazsággal, minthogy a hátam mögött kibeszéljenek. - próbáltam higgadt maradni. Ez a kitárulkozás dolog nem is volt olyan egyszerű. - Én sem vagyok bolond, látom, Castiel mennyire megkedvelte Evát, és hogy mennyire összepasszolnak, de nem leszek féltékeny, nem fogom utálni a csajt, mert nem érzem fenyegetésnek. Összeköti őket a zene, de tudom, hogy Cast szíve az enyém, mert ti nem tudjátok hányszor bizonyította már, hogy csak én kellek neki.
  - Mondjuk, láttunk már tőletek ezt-azt. - kuncogott Charlotte. - Már ne is haragudjatok, de néha bosszantóan boldogok vagytok!
  - Vivi őszinteségéről jut eszembe! Játsszuk igazmondót, de úgy, hogy mindenki megoszt velünk egy érzelmes gondolatot. - pattant ki az ötlet Lisa agyából. - Bármi jöhet, pasi ügyek, félelmek,
örömök, bánatok!
Már elég boroskólát kortyoltunk ahhoz, hogy mind belemenjünk ebbe az őrültségbe.
  - Nagyszerű! - ujjongott a fekete szereléses Lisa. - Akkor mivel Vivi már akaratlanul elkezdte haladjunk tőle jobbra, vagyis Kim következik!

  - Hűha! Oké... de mit is mondjak. - míg fekete bőrű barátnőm gondolkodott, mindenki poharát feltöltöttem egy kis borral kevert kólával. Azt gondoltam, ha hasonló gondjaik vannak, mint nekem, akkor rájuk fér a búfelejtő. Kim is csak akkor kezdett beszélni, mikor félig megitta italát. - Akkor olyasmit vallok be, amit csak a közvetlen barátom Vivi tud. Mind azt gondoljátok rólam, hogy kemény csaj vagyok, mert ilyennek mutatom magam. A családom, a barátok és én magam is azt várom, hogy kemény legyek, őszinte, szabad szájú, nyílt és erős, hisz semmi se törhet meg, de valahol legbelül nekem is van szívem. Igenis fáj, hogy Lysander lecserélt a nyafka Ninára. Játszom a közömböst, pedig még koránt sem vagyok túl rajta. Lassan hónapok teltek el mióta külön vagyunk, de még mindig nem dolgoztam fel teljesen az elválást. Annak ellenére, hogy annyira különböztünk, nagyon szerettem Lyst, és fáj látni, hogy azzal a kis döggel enyeleg. Persze próbálom leplezni, mit érzek, már nem gyűlölőm őket. Újra pasizgatok, bulizgatok, igyekszem a legjobbat kihozni az életemből, de nehezebben megy, mint gondoltam.
Percekig csend volt, míg feldolgoztuk Kim szavait. Láttam a csajokon, hogy örülnek Kim megnyílásának, de ugyanakkor elszomorított minket, hogy még mindig olyasvalakit szeret, aki már rég mással kavar.
  - Hát igen... Lys mély nyomot hagy az emberben. - szólalt meg a felemás szemű srác másik exe. - Olyan magával ragadó személyisége van, hogy könnyen levesz a lábunkról, minket hiszékeny nőket, aztán meg kitáncol az életünkből és nem érdekli milyen romok maradnak a viharos kapcsolat után.
  - Jó a srác az ágyban, nekem is megvolt! - vihogott Charlotte, akinek kék hajráffal volt hátra fogva barna, hosszú haja.
  - Mi nem erről beszéltünk, ribikém! - hurrogta le Kim, haragos pillantás kíséretében.
  - Tudom, csak vicc volt, hogy oldjam a feszkót. - nevetett Charlotte. - És csak az igazat mondtam.
  - Csituljatok, Patty jön! - intettem le a lökött csajokat.
  - De igazából nekem nincs miről mesélni! - csóválta a fejét a két fonott copfos, zöld szemű lány. - Nincs semmi különös az életemben.
  - Ó, dehogy is nincs! - vigyorgott sátánian Lisa. - Mindenkinek van piszkos kis titka, de ha nem jut eszedbe semmi, akkor kérdezek: milyen Arminnal?
  - Jó. - mosolygott Patty.
  - Ha csak ennyit nyögsz ki és nem részletezed, fejbe csaplak a borosüveggel! - fenyegette meg Charlotte, és tényleg nevetve a kiürült üveg felé nyúlt.
Melody csapott a kezére, de már ő is mosolygott.
  - Legyen, beszélek. - adta be a derekát Patty, aki elgondolkodva ropit rágcsált. - A kapcsolatom Arminnal kalandos és kicsit sem unalmas. Nem hittem volna, de egy kedves bohóc rejtőzik benne. Folyton megnevettet, őrült ötletekkel áll elő, és kiszámíthatatlan. Például a minap is megbeszéltük, hogy moziba megyünk, felkészültem egy laza filmnézős estére, aztán az utolsó pillanatban egy

játékterembe kötöttünk ki. Vagy gokartozni, bowlingozni, karaoke estre vitt. Pont ezért jó vele, mert sosem tudom, mit várhatok tőle. - itt a zöld szemű lány tekintete elhomályosodott, aztán rövid hallgatás után folytatta. - De ha már színvallás van, elárulom, hogy néha hiányzik Kentin. Egy évig voltam vele, ismertem minden rezdülését és gondolatát. Néha hiányoznak a hóbortjai, a ragaszkodása és a végtelen szeretete. Nehéz megmagyarázni, de mindig egy húron pendültünk, furcsa, hogy Armin más, őrültebb fazon.
  - Hé, kislány, tudsz róla, hogy Kentin most velem van? - nézett fullánkosan Ken új nője, Tori.
  - Persze, tudom. - bólintott rá Patty. - Nem kéne innom, mert összevissza fecsegek. - felvihogott, de tekintete komoly maradt. - Nem akarok visszamenni hozzá, ne értsd félre, Tori! Nekem most pont a kalandok és kiszámíthatatlanság kell Arminnal. Kennel befásultunk, lapos lett a kapcsolatunk, csak arra céloztam, hogy sokáig voltunk együtt és túl jól ismertem. Ragaszkodtunk egymáshoz, és a részemről nehezen múlik el a dolog, de ez már nem szerelem.
  - Oké, vettem, és szerencséd! - intette le lazán Tori.  - Erre igyunk!
A rövid hajú szöszi otthon érezte magát, mindenkinek vodka-narancsot kevert, akinek üres volt a pohara.
Amber jött a vallomásával.
  - Nekem aztán van miről beszélnem. - kuncogott a mesterkélt szépség. - Tudjátok jól, hogy évek óta oda voltam Leigh-ért, és bele voltam betegedve, hogy Rosával van. Nem hittem volna, hogy valaha összejöhetek vele, de megtörtént. És tudjátok mi volt a furcsa? - mivel mind hallgattunk Amber sóhajtva folytatta. Láttam, hogy nehezen beszél erről, és meglepett, hogy érzelmeket mutat. - Az, hogy amikor megkaptam, nem olyan volt, mint gondoltam. Mindig oda voltam érte, és érthetetlen, miért nem tudtam értékelni, amikor vele voltam.
  - Talán addig izgatott, míg tiltott gyümölcs volt. - jegyezte meg Kim.

  - Nos... ebben lehet valami. Mert nem éreztem igazán boldognak vele magam. Olyan volt, mintha elmúlt volna a varázs. - Amber belekortyolt a narancsos italba. - Olyan volt, mintha ledőlt volna a bálványom. Jól néz ki, kedves, romantikus és tökéletes, de nekem nem erre volt szükségem.
  - Így aztán elkezdtél mellette pasizni. Ott volt Brandon, Tom és végül Nathaniel. - sorolta a barátnője, Lisa.
  - Igen, mert vonzott a kaland, a flört és az izgalom. Ezzel nem arra akarok célozni, hogy Leigh nem szuper és szenvedélyes. Az, csak nem nekem. Nathaniel viszont... maga a tűz, a csábítás és kísértés. Hát bedőltem neki, és le is buktunk... de ezt már tudjátok.
  - Csak vigyázz, Amber, mert ez a Nathaniel már nem az, aki régen volt. Csúnyán bánhat veled, ahogy Irisszel, és sírhatsz majd utána! - figyelmeztettem, mert attól még hogy egy fúria, neki is van szíve.
Amber csak legyintve kuncogott.
  - Még szerencse, hogy nem a régi! A stréber jófiút, aki régen volt, nem is bírtam. A vad Nathanielért oda vagyok, és lesz, ami lesz!
A fejem csóváltam. Nem értettem az indokait, de nem is akartam beleszólni. Néha az emberi szív bolond, megőrül, és nem tudunk ellene tenni.
Amíg elmerengtem, Rosa kérte, hadd beszéljen ő, hisz ki akarta egészíteni a sztorit Leigh-ről.
 - Akkor most színt vallok én. - kezdte a platina szépség. - Mind tudjátok, hogy
újra Leigh-el vagyok. Nekem mindig ő volt az igazi, a másik felem, a lelki társam, csak hülye fejjel elcsábultam, mert Lys kalandot és izgalmat ígért. Jó volt vele, nincs rá panaszom, de csúnya árat fizettem. Egy kis lángolás miatt elvesztettem életem szerelmét. A lényeg, hogy most már tudom, hogy nagy hiba volt Leigh bizalmát eljátszani akkor. Magamba zuhantam, szinte depresszióba, de Gabriel felrázott. Ő lett a nap a sötétségemben. Jó volt vele, nélküle talán begubóztam volna, de időközben rájöttem, hogy nem pótolhatja Leight az életemben, mert ami Ambernek kevés volt, az nekem úgy hiányzott, mint szomjazónak az oázis. Nekem ő az igazi, mindig is az volt, ezért fájdalmas döntést hoztam, szakítottam Gabe-el, mert nem akartam hitegetni. Aztán minden jóra fordult, mert a sok szenvedés és félresikerült kapcsolat után visszakaptam az igazi szerelmem.
  - Azt kihagytad a sztoriból, szívi, hogy karácsony környékén még Dakotával vigasz szexszeltél! - köpte be vigyorogva Kim.
Rosa felszisszent, mert erről eddig csak én, ő és Kim tudtunk. A csajok visonggattak és ledöbbentek.
  - Kim, te ne igyál többet! Borzasztó szószátyár lettél! - förmedtem rá, és ezzel csak még jobban elárultam magunkat.
  - Szóval igaz? Kamatyoltál Dakotával? - visított fel Tori.
  - Hű, a kis céda! - nevetett Lisa.
Rosa pipacsvörösen megmondta az igazat.
  - Jó, bevallom, a karipartín megkörnyékezett, levett a lábamról, elgyengültem, így volt egy két-három hetes viszonyunk, vagy hogy modernebben fogalmazzak, dugócimborám. Nem volt komoly, csak... csak...
  - élveztétek az életet. - fejeztem be a mondatot, hisz én is tisztában voltam vele, milyen lehengerlő tud lenni Dake, és hogy milyen jól csókol.
  - Azt a betyárját! - kiáltott fel nevetve Charlotte. - De jó, hogy ma eljöttem! Olyan dolgok vannak itt, amikre álmomba se gondoltam. Ó, és ha már álmok és pasik, és úgyis én jövök a vallomásommal, elárulom, ki tetszik az osztályból!
  - Ez az! Mocskos titkokat akarok! - röhögött Kim gonoszul. Ekkor döntöttem el, hogy nem hagyom többet inni a lököttet. Még ő bizonygatta nemrég, hogy vigyázna rám, ha buliznák. Mostani állapotából kiindulva tuti, hogy inkább elém vonultatná az összes jó pasit a diszkóban, hogy kísértésbe vigyen. Túl jól ismertem, megőrül, ha iszik kicsit.
  - Oké. A remete fiú tetszik, Ren. - halottam meg Charlotte hangját, aki szégyenkezve a kezével takarta el az arcát.

A csajok ledöbbentek, hurrogtak, visítottak, nekem pedig az arcomra fagyott a mosoly.
  - Komolyan beszélsz? Az a srác hidegebb, mint a jéghegy, aminek nekiment a Titanic. - kérdezte Lisa kiakadva.
  - Ti nem látjátok milyen helyes? Igen, rideg, barátságtalan, zárkózott, izzik a szürkéskék szeme, de biztos vagyok benne, hogy a felszín alatt egy tüzes kandúr lakozik benne. - fejtette ki véleményét Charlotte. - Dögös, jóképű, és megőrjít a titokzatosságával és szomorú szemével! Akarom őt, és eldöntöttem, hogy ráhajtok! Ó, és nem mellékesen nagyon izgatja a fantáziám, hogy még szűz lehet. Mert ha mindig így viselkedett az előző sulijában is, akkor nem engedett csajokat közel magához. Csábító a gondolat, hogy én legyek neki az első, és bevezessem a szex örömeibe.
Charlotte kacarászott, a csajok tódították, én meg lefagytam. Rohadtul nem tetszett, hogy Lotty prédának tekinti a zárkózott fiút, és ha elképzeltem őket együtt hányingerem lett. Viszont nem szólhattam. Ha bármit is mondok, vagy védelmezni kezdem a szomszéd srácot a csajok félreértik, kombinálni kezdenek és egyéb se hiányzott volna. Így hát idétlenül vihorásztam, megjátszottam magam. Ha ezek megsejtik, hogy Ren nem közömbös nekem, akkor tönkre teszik a kapcsolatom Castiellel, amiért keservesen megharcoltam.
A csajok még jó darabig beszélgettek Renről, de eszembe jutott, hogy haladnunk kéne őrült játékunkban, így megkértem Melody-t, hogy meséljen végre ő is valamit. Persze az osztály jó kislánya arról mesélt, hogy tavaly mennyire szerelmes volt Nathanielbe. Én tudtam, hisz még elsőben nekem esett amikor azt hitte fel akartam szedni, de a csajok tapsikoltak, ledöbbentek, kacagtak, de aztán Melody lehűtötte őket, hogy csalódott benne, mert Nath változása nem tetszik neki, sőt meggyűlölte, mióta tahó lett. Persze Amber - a jelenlegi barátnő - azzal szúrta meg a csendes lányt, hogy még a régi Nathnak sem kellett volna, nemhogy az újnak!
A vallomások sorát Lisa zárta le. A nagyszájú, fekete hajú lány azt vallotta be, hogy azért váltogatja olyan sűrűn a pasikat, mert nem tud senkihez sem érzelmileg kötődni. Fél szeretni bárkit is, és ez kiskorára vezethető vissza, mert tíz éves korában az apja elhagyta őt és az anyját, és azt gondolta, ez azért történt, mert nem elég szeretetreméltó. Furcsa volt ilyet hallani a pasizógép szájából. Kiderült, hogy ő sem olyan rossz és vagány, mint amilyennek mutatja magát.
Majdnem éjfélig dumcsiztunk még a csajokkal. Amikor mind elmentek Kimmel még eltüntettük a csaj buli nyomait, majd felmentünk a szobámba. Lefeküdtünk az ágyamba, és mivel még nem voltunk álmosak, megnéztünk egy horrorfilmet. Örültem, hogy Kim velem van, és hogy bevallotta, hogy még mindig kötődik Lysanderhez. Kiderült, hogy még én is félreismertem. Azt hittem, csak a büszkeségét kínozta Lys és Nina látványa, holott azért lett ennyire tüskés, mert összetört a szíve.
Tanulságos este volt. Jó volt Rosától és Ambertől is hallani a szerelmi háromszögükről, vagy épp megtudni, hogy Patty sincs még teljesen túl Kentinen. Megnyugodtam, hogy nem csak nekem vannak érzelmi hullámvölgyeim. Reméltem, hogy ezzel a mai összeröffenéssel kicsit jobban összekovácsolódtunk a csajokkal. Persze az is lehet, hogy mindenki marad a régi. A kimondott szó elszáll, az érzések elmúlnak, de talán a barátságok megmaradnak....

Valaki a múltból

Nincs is annál jobb, mint reggel egy meleg burokban ébredni, amit én és a világ legjobb pasija alkotunk. Castiel erős karja ölelt körül, hátulról hozzám simult, és a nyakamba szuszogott.
Élvezettel simultam hozzá, mert csodás érzés volt, hogy hozzá tartozok. Felfigyelhetett a mocorgásomra, mert sóhajtva még szorosabban ölelt. Megcsókolta a tarkóm, és határozottan éreztem, hogy az a bizonyos testrésze mereven és tettre készen a fenekemhez nyomódik.
  - Jó reggelt! - szuszogtam kéjesen, mert már ennyitől is melegem lett, beindultak a hormonok a testemben.

  - Lehet még jobb! - kuncogott a fülembe Cast, s elakadt a lélegzetem, mert felgyűrte a derekamra a hosszított pólóruhát. - Ha már úgy is felállt a harcos, szerintem ne okozzunk neki csalódást!
Válaszul csak hozzápréseltem az altestem, és hagytam, hogy belém csusszanjon.
Így történt, hogy szexszel kezdtük a napot, s kapkodva, de annál boldogabban indultunk később a suliba.
A gimiben elég eseménytelenül telt a nap, túl voltunk a félévi vizsgákon, laza óráink voltak, és szünetekben sem voltak balhék, pletykák, szóval semmi extrém. Még a rajongó csajok is visszafogták magukat, így elég sűrűn lógtunk egymáson Castiellel. Kaptam egy SMS-t Zack-től, amiben közölte, hogy ma szabadnapos, így otthon lesz a lányával, nem kell átmennem náluk. Szerettem Sissy-t, de nem bántam, hogy nyertem egy szabad délutánt. Hatodik órán - földrajzon - Castiellel ültem, egymás kezét szorongattuk, amikor rezegni kezdett a telefonja. Előhalászta a farzsebéből, hogy megnézze, ki küldte az üzenetet. Őt figyeltem, s meglepett, hogy felcsillan a szeme. Vajon ki küld neki rajtam kívül olyan üzit, amitől csillog a szeme?
Kérdőn néztem rá, de nem mertem faggatni.
  - Meg vagyunk mentve. - közölte laza, huncut mosollyal az arcán. - Anyám írt. Üzleti útra ment, miénk a ház.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Szóval a jókedvét nem más okozta, hanem az, hogy üres lesz a házuk, nekünk! De aztán eszembe jutott, hogy mégse leszünk kettesben, ha a SAB nála próbál.
  - Ez remek, zavartalanul próbálhattok. - biztattam kényszerű mosollyal.
Castiel hátra simította vörös haját, aztán a homlokát ráncolta, és még erősebben szorította a kezem.
  - Nem mondtam neked, hogy ma nincs csapatpróba? Evának és Alexynek is családi programja van, ezért úgy döntöttünk, ma mindenki otthon gyakorol magában, amennyit csak tud.
  - Tényleg? - kérdeztem meglepetten. Alig akartam felfogni, hogy ez azt jelenti, nyertünk még egy közös délutánt magunknak!
 - Bizony! Retro, kétezres évi zenéket kell gyakorolnunk, és nekem égető szűkségem van egy múzsára! - vigyorgott Castiel ellenállhatatlanul, majd csókot nyomott a kézfejemre.
Arra rebbentünk szét, hogy a földrajz tanár ott áll mellettünk torkát köszörülve, így el kellett engedni egymást.

Alig vártuk, hogy kicsengessenek. Amikor végre megszólalt a nap végét jelző csengő, lázasan összepakoltunk, és szinte kimenekültünk a teremből. A kapuban gyorsan elbúcsúztunk Kiméktől, aztán elindultunk hazafelé. Beugrottunk egy közértbe, nassolni valót és üdítőket vettünk.
Castielék háza tényleg üres volt. Lepakoltunk a konyhában, megkávéztunk, majd ettünk is kicsit. Anyukája előző nap csirkesalátát csinált, azt melegítettük fel és estünk neki.
Evés után átöltöztem kényelmesebb viseletbe. Rózsaszín cicanaciba és fekete, majdnem térdig érő laza pulcsiba bújtam. Addig Castiel elhelyezkedett a nappali kis szőnyegére, ölében a gitárral. A kis üvegasztalra pakolta a megvásárolt chipseket és kekszeket, valamint az innivalót, hogy kéznél legyenek. Fekete farmerben és piros pólóban ült a szőnyeg közepén és már gyakorolt.  Amikor észrevette, hogy ott vagyok, küldött nekem egy félmosolyt, és csak a fejével intette, hogy üljek le vele szemben. Szívesen megtettem, s elragadtatva néztem, hogy arcába hulló hajjal játszik. Először nem volt ismerős, amibe belekezdett, de aztán felismertem Andy Black és Juliet Simms dalát, a When We Were Young Covert-t.
  - Énekelsz velem? - kérdezte vidáman.
  - Nem! Nem köszi! Szörnyű hangom van! Kicsit se lennék jobb, mint Juliet! - borzadtam el.
  - Na látod ebben igazad van! Rémes hangja van annak a nőnek, úgyhogy nem leszel rosszabb. - nevetett Cast.
  - Én csak jobb vagyok, nem akarok rajtad felkapaszkodni! - incselkedtem.
Csak csókot küldött, aztán belekezdett Andy szövegébe. Andy Black & Juliet Simms - When We Were Young Cover 
Olyan könyörgően és szépen nézett rám, hogy amikor odaért a dallal, tényleg bevállaltam Juliet szövegét, de megfogadtam, hogy először és utoljára éneklek vele. Neki persze csodás hangja volt, kísértetiesen olyan volt, mint az Andyé, én meg persze hamis voltam, és még a saját fülemet is bántotta, de a szöveg, és hogy együtt zenélünk, mégis jó volt.
  - Imádlak, és köszönöm, hogy bevállaltad. - mosolygott rám, és a gitár fölött áthajolva addig nyújtózott, míg meg nem tudott csókolni. Hát mit mondjak, ez a csók megérte a szenvedős, nyögve-nyelős kornyikálást.
  - De ez nem retro szám volt, ez viszonylag új dal. - mondtam neki, mikor visszaült az előző pozícióba és megint cél nélkül pengetett.
  - Itt jössz te a képbe, életem. Halljam, miket hallgattál régen? Te kéred a dalokat, én meg eléneklem!
Az ötlet nagyon tetszett. Biztos voltam benne, hogy régi kedvenceimet az ő szájából hallani isteni lesz! Máris lázasan törtem a fejem.
  - Mindegy milyen stílusú dal lesz?
  - Tök mindegy. - vágta rá lazán és büszke mosoly jelent meg az arcán. - Mindent el tudok már játszani!
  - Eláruljam kik voltak a kedvenceim? Mert volt egy banda, akikért nagyon oda voltam, és szerelmes voltam az énekesükbe. - kaptam ihletet, és már alig vártam, hogy mit fog szólni a választásomhoz.
  - Na, csupa fül vagyok!
  - A Jones Brothers! - kiabáltam ujjongva.
Castiel arca eltorzult. Rögtön láttam rajta, hogy kiakadt, csak azt nem tudtam, hogy a fiúk zenéjével volt-e baja, vagy az a tény sújtotta le, hogy szerelmes voltam Jo Jonasba.
  - Komolyan kínozni akarsz? - állt le a pengetéssel szívszerelmem és elborzadva nézett rám.
  - Nem én! - vágtam rá komolyan, de majdnem vigyorgó képpel. - A Hold on-ban például olyan szép volt a Jo, hogy majd bepisiltem érte!
  - Ezért este még számolunk, de egye feje, legyen Jonas! - fenyegetett meg Castiel. - Mert az a dal, nem is olyan vészes...
És elénekelte. A szám rock-os volt, tele energiával, és bár Castiel hangjával teljesen más volt a dal, mégis lenyűgözött. Tényleg mindent el tud énekelni, és elő tud adni.
A következő számnál megkíméltem, Nickelblack-et választottam, s máris belekezdett egy régi, érzelmes balladába a bandától. Amikor következőnek kérdőn nézett rám, kapásból rávágtam egy másik régi kedvencem.
  - Britney Spears!
Castiel megint kiakadt, kinyújtotta a kezeit a nyakam felé, mint aki meg akar fojtani.
  - Direkt szopatsz? Tényleg énekeljek neked Britney-t?
  - Te kérted, hogy soroljam a régi kedvenceimet! - pislogtam ártatlanul.
  - Komolyan te leszel a halálom! - biggyesztette le az ajkát viccesen Cast, de aztán felcsillant a szürke szeme, és belekezdett a Criminal-ba. 
  - Igazából ezt neked kéne rólam énekelni. - vigyorgott, aztán elkezdte Britney sorait, a rossz fiúról, akitől él-hal. Imádtam ezt a számot, de az ő szájából hallani még szuperebb volt, mint gondoltam.
Következőnek nem kellett választanom, magától kezdte el énekelni a Jones tesóktól a Hey Baby-t. Ez a zene is nagy kedvencem volt anno, így tényleg majdnem bepisiltem a gyönyörűségtől.
Következőnek Backstreet Boys-t kértem, ő meg a szemét forgatta, olyan "Úr Isten" tekintettel nézett rám, de azért hűségesen belekezdett az As Long As You Love Me című dalba. Klasszisokkal jobb volt, mint az eredeti dal, szinte csorgattam a nyálam, mert édesen nézett éneklés közben, és kisfiúsan, rajongva mosolygott. Utána Adam Lambertet kértem, s persze jó érzékkel megtalálta a kedvenc dalom, a Never Close Our Eyes-t. Miután még Ed Sheeran-t és Avicii számot kértem, Castiel tartott egy kis pihenőt. Narancslét ivott, majd visszavette az ölébe a gitárt. Megint kérdőn nézett rám:
  - Szívem, te nem hallgattál normális zenéket? Olyat, mint a BVB, Imagen Dragons, Muse, vagy Metalica, esetleg ütősebb rockot?
  - Ó, dehogynem! Néha! - nevettem vidáman.

  - Akkor mi a francért kínlatszol ilyen bugyuta zenékkel? - kérdezte kiakadva a vörös srác. Félretolta a gitárt és rám mászott. Szó szerint letepert a szőnyegre és maga alá gyűrt. Lovagló ülésben volt felettem, lábával leszorította az enyémet, két karjával megtámaszkodott a fejem mellett.
  - Abban mi a poén, ha olyan számokat énekelsz nekem, amiket untig ismersz? - kérdeztem ártatlanul, de aztán huncut vigyorral a mellkasára tettem a két kezem és simogatni kezdtem.
  - Ó, te rafinált nőszemély! - Cast lehajolt, és megharapdálta a fülem.
Bár játékból cselekedett, egyből bizseregni kezdett az egész belsőm. Nagyon is tisztában voltam a közelségével. Mint mindig, most is izgató hatással volt rám.
Forró csókot vártam, de őrült kedvesem meglepett, ugyanis a Hello Beautiful-t kezdte sugdosni, énekelni a fülembe, ami megint a Jonas tesók dala volt. A hideg kirázott, de persze a gyönyörűségtől.
  - Te, Castiel... - szólaltam meg, amikor a dal után csak megkaptam az áhított édes csókot és levegőhöz jutottam. A nyaka köré fontam a karom, s imádattal néztem ragyogó szürke szemébe. - Az jutott eszembe, hogy ahhoz képest, hogy fikázod a tesókat, egész sok számukat tudod kívülről! - az arcához értem, jobbra-balra forgattam kicsit a fejét, hogy jobban meg tudjam nézni, aztán elkaptam egy tűzvörös hajtincsét. - Nem lehet, hogy Jo Jonas volt a példaképed? A hajad hasonló hosszú, ha kicsit kivasalnád és a szemedbe húznád... és feketére festenéd, tökre olyan lennél, mint ő!
  - Aljas rágalom! - hunyorgott Castiel, és ezúttal az orrom harapta meg. - Azt elismerem, hogy volt egy pár rockosabb száma a bandának, amit mondhatni kedveltem, de hogy arra a nyikhajra akarnék hasonlítani? Bolond vagy, ha azt hiszed! Vésd az agyadba, hogy kőkemény rocker vagyok!
  - Csakugyan kőkemény! - nevettem, amikor felhúztam a térdem, és kitülekedő testrészéhez nyomtam.
  - Várj csak, te kis boszorkány! Ezért megkapod a magadét!
Őrült módjára csókolni kezdett, a szájába nyögtem, élvezettel hozzábújtam, és hagytam, hogy eluralkodjon rajtunk a szenvedély. Egyre hevesebbek lettünk, már azon ügyködtem, hogy lerángassam róla a pólót, amikor csengettek. Nehéz volt visszatérni a mámorból a valóságba.
  - Az istenit! - nyögte Castiel, de még mindig rajtam feküdt, homlokát az enyémhez nyomta. - Bárki is az, kinyírom! Mi a faszért zavarnak?
  - Nyisd ki, rázd le, aztán itt folytatjuk... - kértem én is hasonló lelki állapotban. Minden vágyam ő volt. Rossz volt, hogy valaki a legrosszabbkor jött. De a csengő megint megszólalt, így jól nevelt kislány módjára felültem, megigazítottam szétzilált ruhám és hajam.
Castiel nagyokat sóhajtott, hogy lenyugtassa magát, majd elindult az ajtóhoz.
  - Tuti Lysander lesz! Fogadok, hogy megint összekapott Ninával, mi meg hallgathatjuk a nyivákolását.
  - Nem baj, engedd be! - legyintettem.
Castiel kitárta az ajtót, de nem a haverja volt az érkező, hanem egy számomra ismeretlen hosszú, barna hajú, és barna szemű lány.
A csaj rögtön visítva a pasim nyakába ugrott és össze-vissza csókolgatta. Sokkot kaptam, ahogy Castiel is, aki rezzenéstelen arccal tűrte a rajongási áradatot.
  - Szia, Castiel! Emlékszel rám? Betty Berger vagyok! Láttalak a múltkor zenélni a sulinkban. Isteni hangod van, és még mindig eszméletlenül dögös vagy! - hadarta a piros kiskabátos és szűk farmeres csaj. - Nina adta meg a címed, és azt is mondta, hogy már nem jársz a rusnya Deborahval… Úgy örülök ennek, Castiel! Te vagy életem szerelme! Emlékszel, hogy néhányszor randiztunk még régen? Szeretnék összejönni veled! Ugye, most már szabad az út?

A csaj szóáradata kiakasztott. Vajon mikor randizott Cast ezzel a barna cicababával? Szívemet a fájdalom hasogatta. Ha akkor kavart ezzel a csajjal, amikor már velem volt, abba belepusztulok!
Castiel lefejtette magáról a csaj kezét, zavartan ácsorgott az ajtóban, a hajába túrt, majd végig mérte a lányt. Láttam rajta, hogy ideges, de felismerte a szófosásos nőszemélyt.
  - Ó, persze, emlékszem rád, Betty. - nyögte ki nagy nehezen. - Az a helyzet, hogy megint rosszkor jöttél, kislány. Az igaz, hogy nem vagyok már Debby-vel, de nagyon komoly kapcsolatom van. Megtaláltam életem szerelmét, akinek az összes dalt éneklem, és akit feleségül fogok venni. Vivien, gyere csak egy kicsit! - felém intett.
Zsibbadt végtagokkal és aggyal, de ösztönösen felpattantam a földről, és mellé sétáltam. Szavai megnyugtattak, de még mindig utáltam a csajt, csak azért, mert belezsongott a pasimba.
Amikor mellé léptem Castiel ösztönösen, de büszkén az oldalához ölelt.
  - Betty, ő az én Vivim, életem értelme.
A bemutatás közben a lány kritikusan végig mért, majd lassan lehervadt a bizakodó mosoly az arcáról, szinte elsápadt.
  - Ó, hát persze... Hogy is gondolhattam, hogy egy ilyen félisten magában van. - a lány szinte csak az orra alatt pusmogott, de aztán megint reménykedve nézett a páromra. - Na, mindegy... ez van. De ha megunod ezt a csajt, nyugodtan gyere hozzám! - Bettynek volt képe Castiel kezébe nyomni egy papírfecnit a telefonszámával, majd menekülőre fogta. - Akkor viszlát... és én várni fogok rád!
  - Nem kéne! - kiáltott még utána Castiel, mielőtt becsapta mögötte az ajtót.
Bénult fejjel léptem a kanapéhoz és lerogytam rá. Szinte alig láttam. Agyamat eltompította a sokk.
Vajon hány ilyen lány fog még felbukkanni az életünkben? És vajon hány csaj akar minket szétválasztani? Bármi is volt Castiel és Betty között, fájt, még akkor is, ha a múltban történt. Az előbbi gondatlan percek elillantak, előjöttek a kételyek. Csak arra tudtam gondolni, hogy egyszer, valaki valahogy közénk áll, és elveszi tőlem Castielt. Túl szép vele, hogy igaz legyen, és megtanulhattam volna, hogy ami szép és jó, az sosem tart örökké.
Arra eszméltem fel, hogy Castiel leül elém a földre, és a két lábamra teszi a kezét.
  - Vivieni... drágám, mondj valamit! A frászt hozod rám!
Ránéztem. Szeméből sütött az aggodalom és a feldúltság.
  - Előttem, vagy mellettem kavartál ezzel a csajjal? - szegeztem neki a kérdést fagyosan.
  - Mi? Jaj, Istenem, nem! - tiltakozott Cast. - Nem hallottad, hogy Debby-t emlegette? Még jóval előtted találkoztam néhányszor Bettyvel, amikor ráuntam Deboráhra, de te még a színen se voltál. - magyarázta a srác nyugodtan. - Nem is randiztunk. Csak amikor Lysanderrel a Flörtben lógtunk, néha hozzánk csapódott ez a csaj, meg a barátnői. Tudtam, hogy oda van értem, de sosem bátorítottam, főleg azután nem, hogy berobbantál az életembe.

Annyira akartam hinni neki, hisz őszintének tűnt, mégis féltem megbízni benne.
Nem szóltam, csak némán elnéztem a válla fölött. Láttam a földön a cetli maradványait, biztos széttépte amikor nem figyeltem. Mondjuk ennek örültem. Castiel megint győzködni kezdett, közben a keze a két térdem felett simogatott.
  - Nem hallottad, mit mondtam neki? Te vagy életem szerelme...
  - Akit feleségül fogsz venni... - fejeztem be a mondatot gépiesen, de csak a fejemet csóváltam. - Szép lerázós szöveg!
  - Ne tegyél a sírba! - Castiel fél kézzel a hajába túrt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ez a mozdulat azt jelenti, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Ma már nem először láttam. - Komolyan gondoltam! Lehet, hogy nem most és nem jövőre, de egyszer tényleg feleségül veszlek, nem tudom elképzelni az életem nélküled! Tudod, hogy szeretlek... mindig csak téged! És ha azt hiszed, hagyom, hogy egy boszorkány elrontsa a kapcsolatunkat és a mai szép délutánunkat, nagyon tévedsz!
  - Az előbb még engem neveztél boszorkánynak. - jegyeztem meg gyenge mosollyal a szám sarkában. Kezdtem hinni neki, hisz a szeme őszintén ragyogott, és amit mondott a lánynak, az nem lehetett csak reklámfogás.
  - Az más! - Cast egy hirtelen mozdulattal lerántott a kanapéról, így az ölében kötöttem ki, a mellkasához szorultam a bútor és közé, lábam a háta mögé csusszant, s ezt kihasználva köré is fontam. Hinni akartam neki, mert nincs más esélyünk. Ő meg pajkosan nézett a szemembe, és megcsiklandozta az oldalam. - Te az én imádni való kis boszim vagy, az meg egy gonosz fúria volt! Elhiheted, hogy legszívesebben kitekertem volna a nyakát, amiért be akart nekünk kavarni, és Ninát is megcsapnám, amiért rám uszította.
  - Szeretlek, te indulatos, romantikus lelkű vadbarom! - vallottam be hirtelen, mert békülni akartam.
Castiel a nyakamba nevetett.
  - Te aztán tudsz egyszerre sértegetni és dicsérni! Nem vagy semmi, szépségem! - nevetett szívből Castiel. - De ezért imádlak, Vivieni!
Végre éreztem, hogy az előbbi fagyos hangulatot felváltja a szokásos, mámorító rózsaszín köd.
Bár minden helyre állt közöttünk, azért maradt még bennem egy tüske, és úgy éreztem, muszáj megosztanom vele.
  - Tényleg szeretlek, Castiel - beszéd közben lángvörös haját simogattam - néha már úgy érzem túlságosan is, és ezért vagyok piszok féltékeny! Féltékeny vagyok a múltbéli csajokra, a rajongó kis libákra, és mindenkire, aki csak a közeledbe megy, vagy csak másképp néz rád! És utálom magam ezért, mert borzasztó ez a túlzott ragaszkodás, de nem tudok ellene tenni! Mindig attól rettegek, hogy egyszer jön egy nálam szebb, jobb, különlegesebb, aki elvesz tőlem, és akkor vége mindennek!
  - Ne butáskodj, kicsim, ilyesmi nem történhet meg! - Castiel megsimogatta az arcom, majd a vállam köré fonta a karját. - Tudom, hogy féltékeny vagy, én is így érzek, ha valaki a közeledbe megy, de ez normális. És örülök, hogy beszélünk erről, mert csak így tudjuk megoldani a problémákat. Nem vagy attól gyenge, mert bevallod a félelmeidet. Sőt, csodállak, hogy beszélni mersz róluk! Tudom, hogy a népszerűségem még sok galibát okozhat, de sose felejtsd el, hogy te vagy az, aki reggel az első, és este az utolsó gondolatom! Ha majd a világ tetején állok egy óriási színpadon, akkor is neked, és rólad fogok énekelni, mert te vagy az életem értelme! Remélem most már elhiszed, mert kis milliószor mondtam! - a végén pajkos mosoly jelent meg gyönyörű arcán, amibe csak még jobban belehabarodtam.
  - Talán tettekkel is bebizonyíthatnád... - súgtam csábítóan, s felvisítottam, amikor hátra dőlt és magára húzott.

Az erotikus közjáték után - amit módfelett élveztem - visszatértünk a zenéléshez. Ezúttal olyan számokat játszott, amit ő szeret. Nickelback, Muse, Hurst, BVB, Skillet és még megannyi pörgős rockszámot. Hét óra körül megvacsoráztunk, fagyasztott pizza mellett döntöttünk, mert nem volt kedvünk az egész estét a konyhában tölteni.
Nyolc körül vonultunk fel a szobájába, természetes volt, hogy nála alszom. Megengedtem, hogy előre menjen fürödni, én addig leszaladtam rendet rakni a konyhába. Igaz, csak három tányér és két pohár volt a mosogatóban, de nem akartam, hogy azt gondolja az anyukája, hogy rendetlenek vagyunk. Mosogatás után felmentem, kapcsolgattam a tévét, valami filmet, vagy vetélkedőt kerestem, amivel agyonüthettem az időt, míg Castielre várok. Az egyik zenecsatornán retro zenéket adtak, s ha már ebben a hangulatban telt a napunk, nosztalgiázni akartam megint. Míg ment a zene leágyaltam. Amikor felcsendült Duffy-tól a Mercy, beindult a lábamban a bugi, csípőmet tekergetve, tánclépésekkel felturbóztam az ágyalást, aztán a kispárnával marháskodva erotikus táncot lejtettem. Jó érzés volt kiereszteni a gőzt. Alig kezdődött el a dal, ösztönösen megéreztem, hogy nem vagyok egyedül. Persze mindig éreztem a rezgést, ha Castiel a közelben van. Még mindig táncolva, csípőmet tekergetve megfordultam, s tényleg ott állt az ajtóban, és éhes, mohó tekintettel figyelt.
  - Ejha! ... Sztriptízelni készülsz nekem, vagy ez valami magán szám?
Úgy nézett rám, hogy attól felforrósodott a testem. Gondoltam, miért ne legyek bátor, és adjam meg, amit kér. Egyszer élünk, még úgyse vetkőztem senki előtt erotikus táncot bemutatva. Miatta bevállaltam. A szöveget tátogva ringatni kezdtem a testem, majd a mellemet simogatva lehúztam magamról a felsőt. Castiel közben elragadtatva közelebb jött, de én csak leintettem, az ágy szélére nyomtam, combjába kapaszkodva a földig kevertem, hagytam, hogy a fülledt zene és hangulat magával ragadjon. Duffy-Mercy
Sosem szerettem szerepelni, de most, hogy neki táncoltam, és minden mozdulatomat sóhajtozva, imádattal figyelte, nagyon merész lettem. Dögösnek és ellenállhatatlannak éreztem magam, és ezt bele is adtam a táncomba. Amikor már csak bugyiban és melltartóban parádéztam, merészen az ölébe másztam, az orra előtt akartam megszabadulni a melltartótól, de esélyem se volt rá, vasmarokkal átkarolt, az ágyra tepert, zihálva mászott felém.
  - Hé! Szerintem ilyet nem lehet csinálni a sztriptíztáncosnőkkel! - háborogtam, de valójában rohadtul élveztem, hogy édes súlya az ágyneműbe présel, forró, kemény teste pedig nekem feszül.
  - Nem érdekel! Te az én táncosnőm vagy, és jogomban áll.... - azzal sikerült elhallgattatnom, hogy a kezem becsúsztattam a nadrágjába.
  - Áll, áll bizony! - kuncogtam szemérmetlenül, amikor rámarkoltam a férfiasságára. Iszonyú kívánatosnak éreztem magam attól, hogy ilyen könnyen felizgult a magánszámom miatt.
  - Te szemérmetlen kis céda, el se hiszed mennyire imádlak ilyenkor!?! Miért is kellene más, amikor veled minden nap gyönyörűség, a szó minden értelmében!
Tettekkel bizonyította szavait, s a harmadik orgazmus után kezdtem hinni neki...

Foggal - körömmel...

Másnap reggel azzal az elhatározással ébredtem, hogy harcolni fogok a boldogságomért. Elegem volt a nyűglődésből és bizonytalanságból. Meghoztam a döntést, nem adom fel a kapcsolatom Castiellel senkiért és semmiért, és mindent megteszek azért, hogy boldog legyek. Ha kell, foggal-körömmel harcolok értünk és bebizonyítom mindenkinek és magamnak, hogy nekem vele a legjobb.
Nagy gonddal öltöztem, sminkeltem, és kifésültem a hajam. Csinos, szűkített fekete garbót vettem fel fehér farmer mellénnyel és nadrággal. Hála az égnek, már nem volt nagy hideg, így egy gyors üzenetben megbeszéltük Castiellel, hogy gyalog megyünk ma suliba.
A reggeli kávézás és kutyaszeretgetés után piros, vastag dzsekimben és a válltáskámmal szobroztam a ház előtt, vártam a kedvesem. Jól időzítettem, nem kellett sokat várnom, alig álltam ki, meg is érkezett a srác szokásos fekete farmerben és nyakig begombolt bőrdzsekiben.
Ujjongva ugrottam a nyakába és forró csókkal üdvözöltem.

Nevetve ölelt magához, s készségesen viszonozta a viharos csókot.
  - Ez aztán a jó reggel! - mosolygott a vörös srác, amikor kissé eltolt magától, de orrát az enyémhez dörgölte. Tetszett az apró gesztus, cuki volt és szokatlan. - Minek köszönhetem ezt a heves érzelemkitörést?
  - Ok kell arra, hogy csókkal üdvözöljelek és kimutassam, mennyire hiányoztál? - kérdeztem megjátszott felháborodással és megpróbáltam a lehető legharagosabb képet vágni.
 - Nem, csak meglepett. Egyébként te is nagyon hiányoztál, ha ez számít. - vigyorgott Cast és játékosan megharapdálta a fülem.
Forró lélegzete és játékos szája megtette hatását. Bizsergés futott végig a gerincemen, és mérhetetlenül örültem ennek. Ha még így tud hatni rám, akkor minden rendben lesz - legalábbis ebben bizakodtam!
  - Persze, hogy számít! - mosolyogtam és megint készséges csókkal támadtam le.
Játékosan harapdáltam az alsó ajkát, később a nyelvét, minden szenvedélyt beleadva. Akartam őt, vágytam rá, és ezt meg is akartam mutatni neki.
Castiel zihálva a számba nyögött, majd levegő után kapkodva kicsit elhúzta a fejét.
  - Úristen, te lány! Mit művelsz velem? - szürke szeme izzott, mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, jobb kezével remegve túrt szétzilált hajamba. - Most vagy az lesz, hogy azonnal felmegyünk a szobádba és ezt kellőképpen befejezzük, vagy adsz egy percet, hogy lenyugodjak, és illedelmesen, kézen fogva, de álló farokkal elindulunk a suliba...
  - Nekem nincs álló farkam, úgyhogy mehetünk. - ártatlan képet vágva eltoltam magamtól és valóban megfogva a kezét, magam után húztam.
  - Szívtelen, perverz, boszorkány! - zsörtölődött Cast az orra alatt, s ettől már nem tudtam visszatartani a nevetésem. Jóízűen kacagtam, mert már attól boldog voltam, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Gyorsan szedtem a lábamat, mert attól tartottam, még kísértésbe esek és ellógunk a suliból, hogy kettesbe legyünk...
Mivel csörgött némi apró a zsebemben, eldöntöttem, hogy beugrom a sarki pékségbe kaját venni magunknak. Untam már a büfés félszáraz szendvicseket és péksütiket. Cast kint várt, míg vásároltam. Kikértem két pizzaszeletet és két csokis muffint. Amikor fizettem a kasszánál, felfedeztem néhány piros, csillogó papíros marcipánszívet akciós áron. Biztos még Valentin napról maradt meg, de kapóra jött, hogy meglepjem vele Castielt. Abból is kértem egyet, majd miután fizettem, a kaját a válltáskámba gyömöszöltem, a csokiszívet a tenyerembe rejtettem.
Cast a bejárat előtt cigizett, nyakát behúzva.
Vidáman pördültem elé, és kinyújtottam összecsukott tenyerem.
  - Hoztam neked valamit.
A vörös srác csodálkozva nézett rám, szinte már értetlenül, de akkor szétnyitottam az ujjaim, és felvillantottam a marcipánszívecskét.
  - Ez...
  - Neked adom a szívem. - vágtam a szavába hevesen. Kitört belőlem egy érzelemhullám és muszáj volt kimondanom, mit érzek. - Mert szeretlek, mert te jelented a világot nekem. Nélküled nem is igazán élek, mert melletted vagyok teljes és boldog. Amióta csak megláttalak, érted dobog a szívem, és bármi is történt, ez mindig így maradt. Veled volt boldog az elmúlt másfél év, és nagyon remélem, hogy a következő hetven év is veled lesz izgalmas és szerelemmel teli. - vettem egy mély levegőt, a hangom kissé remegett, de még mindig volt mit mondanom: - Mostanában kicsit rossz, hogy keveset vagyunk együtt, ha tehetném minden percem veled tölteném, de nem akarok egy önző dög lenni. Próbálom elfogadni, hogy karriert építesz, és ez a jövőd, de én is az életed része akarok maradni, és igyekszem nem hisztizni, amiért csajok százai bomlanak utánad! Nehezen viselem, de számíthattam volna rá, hisz szuper pasi vagy, dögös külsővel. - itt küldtem neki egy mosolyt, de még mindig nem engedtem szóhoz jutni. - A szeretlek szó, nem is fejezi ki igazán az érzéseimet, mert gyökeret vertél a szívembe, eszelősen vágyok rád és bármit megtennék, hogy boldognak lássalak, és mindig az életem része maradj. Örökké szeretni foglak és semmi és senki nem állhat közénk!
Elcsuklott a hangom, remegve préseltem ki a tüdőmből a levegőt.
Castiel egy darabig csak nézett a ködszürke szemével, szinte itta az arcom látványát, aztán jobb kézzel megérintette, sóhajtva simított végig rajta.

   - Vivienim... drága Vivienem, nem is tudod, milyen szerencsésnek érzem magam, amiért ennyire szeretsz. Néha már azt érzem, meg sem érdemmellek, hisz sok aljasságot elkövettem már ellened a múltban. - magához húzott, s én boldogan simultam a karjába. A kabátokon keresztül nem éreztem a szívverését és a test melegét, ez kicsit belerondított az idillbe, de csodás érzés volt testileg és lelkileg ilyen közel érezni magamhoz. - Jobban szeretlek, mint bárkit a világon, és ünnepélyesen megígérem, szívem, hogy nem hagyom, hogy bármi is közénk álljon! Nélküled nekem sincs életem, nem is kérdéses, hogy sosem hagynálak el, hisz tiéd a szívem, a lelkem, a testem és minden lélegzetem!
Nem hagytam, hogy tovább beszéljen, lábujjhegyre álltam, és csókot nyomtam a szájára.
Először csak gyengéden viszonozta, lágyan, finoman csókolt, de pár pillanat múlva fellángolt a szenvedély, éhesen, forrón birtokolta a szám, s ettől a mennyországba éreztem magam.
Sose induljon rosszabban a napunk!
A suliban is folytattuk az enyelgést, szinte elválaszthatatlanok voltunk.
Kaja szünetben a bandával ettünk, igaz mi a pékségben vett pizzát fogyasztottuk el, és kivételesen nem cikiztek minket, amiért egymáshoz voltunk tapadva, mintha csak összenőttünk volna.
A csapat örült a boldogságunknak, csak Ren méregetett minket néha gyilkos pillantással. Próbáltam nem tudomást venni róla és a szenvedéséről, de nehéz volt arra gondolni, hogy pont az én boldogságom okoz neki fájdalmat.
Harmadik óra után Kimmel a mosdóba mentünk. Amikor a hajunkat és sminkünket igazgattuk az első emeleti mosdó tükrei előtt, éles látású barátnőm feltette a nagy kérdést:
  - Miért néz rád és Castielre Ren úgy, mint a véres ingre?
Hangosan kifújtam a levegőt. Elfordultam a tükörtől, csípőm a kagylónak támasztottam.
  - Mert nehezen viseli, hogy szeretem Castielt. - vallottam be, és csak féloldalasan mertem a haját tupírozó fekete csajra nézni.
  - Jó ég, Vivi! Mi van már megint?
  - Semmi különös... Ren... nos, Ren mélyebb érzéseket táplál irántam, de én kerek-perec megmondtam neki, hogy hiába, én már választottam.
  - Pff! - fújt Kim kiakadva. - Annyira tudtam, hogy valami ilyesmi zajlik! Rémlik, hogy a múltkorában már meséltél ilyesmit a remete barátodról, de nem gondoltam, hogy ez még mindig aktuális! Vivi! Ne mondd, hogy hülyíted a srácot, vagy meginogtál Castiellel kapcsolatban!
  - Ne kombinálj, Kim, szó sincs ilyesmiről! Csak... Ren bevallotta, hogy többet érez irántam, mint barátság, és egy ideje gyötört ezzel, de már véget vetettem ennek. Megmondtam, hogy sosem hagynám el sem miatta, sem másért Castielt, és most ezért duzzog. - nehéz volt erről tőmondatokban beszélni, még mindig fájt, hogy bántottam Rent.
  - Nem hiszem el, hogy veled mindig ilyesmik történnek! - csóválta a fejét piros pulcsis és fekete nadrágos barátnőm. - Már egy ideje figyeltem mi zajlik, de nem tettem szóvá, mert nagyon próbáltál titkolózni. Látom, hogy oda meg vissza vagy Castielért, ezt soha nem is vonnám kétségbe, de szegény Rennel azt csinálod, mint tavaly Nathaniellel!
  - Ne beszélj baromságokat! - förmedtem Kimre elvörösödve, de ő leintett.
  - Hadd mondjam végig! Kedves vagy, életvidám és ezzel beloptad magad Ren szívébe. Nincs is ezzel baj, Nath is ezért esett beléd kilencedikben. Viszont ami nem tetszik, és sosem tetszett, hogy azzal, hogy nem akarod őket bántani, csak még több szenvedést okozol. Hisz őrült módon kötődsz Castielhez, nem tudsz mást szeretni, és pont ezzel tiporsz a fiúk szívébe.
Rosszul esett, hogy a legjobb barátnőm ilyeneket mond, de sajnos igazat kellett adnom neki, hisz ő ismer a világon a legjobban. Az elemzés rólam nem volt túl rózsás, és fájt, de sajnos igaz volt. Sokszor azzal ártottam, hogy nem akartam rosszat.
  - Igazad van. - sóhajtottam nehézkesen.

  - Tényleg? - kérdezte Kim döbbenten. - Mármint tényleg így gondolod? Azt hittem, megint szarságot beszélek, és meg fogsz sértődni!
  - Az igazság néha fáj. - láttam be szomorúan. - És pont azért vagy a barátom, hogy ezeket a képembe vágd! Néha én is utálom magam, amikor egy önző picsa vagyok, de ilyen vagyok, és nehezen változok. Sajnálom, hogy játszottam Nath-tal, Dake-el, Rennel, és néha úgy érzem Castiellel is, de akaratom ellenére történt így minden. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy túlságosan kedvelem Rent, és ha Castiel nem lenne...
  - Ne mondd ki! - vágott a szavamba Kim, és megfogta mindkét kezem. - Van Castiel, és tökéletes pár vagytok! Bármennyire nem hittem benne, azt kell mondjam, ő a tökéletes pasi a számodra. Jó rátok nézni, mert összeilletek, lángoltok és rezegtek egymás mellett. Ilyen szerelem nem sokszor adatik meg, és nem is kapja meg mindenki! Erre gondolj, és harcolj értetek és a boldogságotokért!
Örültem Kim szavainak, hisz én is erre a következtetésre jutottam.
  - Képzeld, ma pont ilyen gondolatokkal ébredtem. - válaszoltam derűsen. Jó volt kibeszélni a bajokat Kimmel. Mindig rácsodálkoztam, mennyire jól ismer, és hálás voltam az őszinteségéért.
  - Na látod, már gondolatolvasó is vagyok!
Hálásan megöletem, mert újabb szeretethullám tört rám.
A mosdóból a büfébe vettünk az irányt, és narancslét iszogatva megálltunk az állóasztal szélénél.
Már csak pár perc volt a szünetből, jött is Castiel, otthagyta a fiúkat és mosolyogva elém sétált.
  - Hoztam neked desszertet...
  - Magadat? - a nyaka köré fontam a karom, ő meg csak nevetett. Felvillantotta eszelősen szexi mosolyát, amit mindig csak nekem tartogatott.
A szám elé tartotta a reggel vásárolt marcipán szív felét.
  - Csak a szívem felét, ami mindig a tiéd.
Örültem neki, bekaptam a csokit, élvezettel elfogyasztottam, és csak utána kezdtem el evődni.
  - Csak a felét kapom? Sajnos én az egész szívedre igényt tartok, mert nem elég, hogy félig szeress, vagy teljesen, vagy sehogy!
Először Cast morcos pillantást vetett rám, de aztán sóhajtva megsimogatta az arcom.
  - Imádlak, te kis telhetetlen. A fél csak a csokira vonatkozott, jelképesen, hogy szemléltessem, mindent megosztok veled, de a teljes szerelmem a tiéd, ez nem is kérdéses.
  - Hm, szépen játszol a szavakkal. - dörgölődztem hozzá csábosan.
 Karját a derekamra fonta, ujjait simogatóan végig csúsztatta a hátamon, és csak remélni mertem, hogy az egész suli előtt nem tapizza le a mellem, mert a szeme sokatmondóan odatapadt.
  - Mással szívesebben játszanék...
Nyögve bújtam még közelebb hozzá. Szavaival felizgatott, forróság gyúlt a testemben.
  - Hányni fogok, ha itt estek egymásnak! - figyelmeztetett minket Kim, akiről egész megfeledkeztünk.

  - Mindig elrontod az élvezetem, Kim! - zsörtölődött Castiel, de azért is forrón és sokat ígérően megcsókolt.
  - Délután folyt. köv.! - ígértem a bódító csók után.
  - Erről jut eszembe! - a fiú tisztes távolságra húzódott tőlem, de még mindig ölelt, csak már nem tapadtunk össze. - Leigh és Rosa a Bázisra készül, velük tarthatnánk. Rég szórakoztunk már együtt. Mozduljunk ki, biliárdozzunk, bandázzunk!
Őszintén, szívesebben lettem volna kettesben vele nálunk, vagy nála, de nem akartam elrontani a kedvét. És igaza is volt, rég lógtunk együtt, hisz amikor nem próbált, vagy babáztam mindig csak faltuk egymást, hogy pótoljuk az elmulasztott időt. Tényleg ki kéne eresztenünk a gőzt, és lóghatnánk a barátokkal. Előttünk az élet, egy délután lehet a haveroké!
  - Jól hangzik! - bólintottam rá mosolyogva, majd Kim felé fordultam. - Te is jössz, Kim?
  - Kösz, de kihagyom! Nem leszek pótkerék, egy porcikámmal se vágyok rá.
Sajnos becsengettek, s órára kellett mennünk.
Nehezen telt el a nap, alig vártam már, hogy a Bázison bandázzunk.
Négyesben indultunk el, Rosa és Leigh óvatos kézfogással sétált mellettünk, Castiel átkarolta a vállam. Lassan mentünk, élveztük a langyos, korai tavaszi időt. Sokat hülyéskedtünk és szívóztunk egymással egész úton.
Mire odaértünk, már sokan tolongtak a helyiségben, nem is volt szabad biliárdasztal. A bárpultnál kólát kértünk, aztán leültünk egy kis sarokasztalhoz.
Cast nem bírt magával, alig hörpintette le a Pepsit, elcsalta Leight, hogy nézzék közelebbről a játékosokat, és rögtön lecsaphassanak, ha felszabadul az egyik asztal.
Kettesben maradtam a piros csinos felsős és fekete farmeres Rosával. Hosszú, platinaszőke haja két copfba volt fonva. Borostyán szeme ragyogott a boldogságtól, s ettől csak még szebb volt. El is döntöttem, hogy szóvá teszem.
  - Szinte ki vagy virulva. Jó rád és rátok nézni.
  - Mert boldog vagyok! - mosolygott elégedetten Rosaly. - Most már tudom, hogy életem legnagyobb hibája volt elbaltázni a kapcsolatom Leigh-el. Nekem ő a nagy Ö, vele teljes az életem, mellette élek igazán. Repülni tudnék a boldogságtól, mert megint vele vagyok! Más nem kell a boldogsághoz. - cinkos pillantást vetett rám. - De gondolom, te ismered az érzést.
Castiel felé lestem, aki Rosa pasijával egy asztal mellett ácsorgott, ahol két kihívó bige játszott és megpróbálta felkelteni a srácok figyelmét. Ez van... Castiel túl jó pasi, hogy észrevétlen legyen. Tapadnak rá a nők, de magamban díjaztam, hogy nem vesz erről tudomást.

  - Igen, ismerem az érzést. - bólogattam hevesen. - A kisebb gondoktól eltekintve, én is boldog vagyok, és félelmetes, hogy tizenhét évesen már tudom, hogy megtaláltam életem szerelmét. Lehet másoknak fura, de én már tudom, hogy ő az, akivel leakarom élni az életem, vagy inkább, aki nélkül nem tudok élni. Szeretem, de annyira, hogy biztos, más iránt nem tudnék így érezni. Vele szép az élet, elég, ha csak rám néz, gyorsabban ver a szívem, ha hozzám ér felforrósodik a vérem, ha meg nincs velem, fél embernek érzem magam. - csak úgy jöttek a szavak, pedig nem akartam nyálas ódát zengeni Castielről. Kicsit Ren is eszembe jutott, akaratlanul összehasonlítottam Castiellel, és magamban megállapítottam, hogy iránta nem tudnék így érezni.
  - Én is így vagyok Leigh-el, és hidd el nekem, - mert én próbáltam két másikkal, a szerelem nem mindenkivel ilyen, csak a megfelelő emberrel. Akit neked szánt az ég, csak azzal csodás a szerelem.
  - Így van. - mosolyogtam és vidáman összekoccintottuk a poharunkat.
Megint nézelődni kezdtem. Castiel már autógrammot osztogatott a két csajnak és fotózkodott velük. Úgy látszik a népszerűség mindenhol megtalálja. Mögöttük a bárban felfedeztem Kentint, aki Tori derekát ölelve épp italokat rendelt. Az én szemeben még mindig nem illettek össze. A bögyös szöszi nem volt Kentinhez való. Nem tudtam elképzelni, hogy őket egymásnak szánta volna az Ég, ha már témánál vagyunk.
Ken észrevett, vadul integetett, aztán átkarolta Tori vállát és felénk vezette.
Hangos üdvözlések után leültek mellénk. Tori Rosa mellé, Kentin közvetlenül mellém. Vidáman átkarolta a vállam.
  - Szia, kicsim! De jó itt látni! Ezer éve nem beszéltünk.
Sajnos igaza volt, és ez bántott. Bizony, mostanában tényleg elhanyagoltam a barátokat. Ken mindig közel állt a szívemhez, de annyira Castiel és Ren körül forgott az életem, hogy vele alig beszéltem. Pedig olyan jó volt vele régen hülyülni, lógni és szórakozni.
  - Hát sajnos. - ismertem be bűnbánóan. - Kicsit zsúfolt az életem.
  - És Castiel van az első helyen. - vigyorgott a zöld szemű srác, és elengedte a vállam, belekortyolt narancslevébe.
  - Naná! Ez nem is kérdéses. - húztam az agyát. - Ti gyakran jártok ide? - pillantottam a kék felsős és zöld nacis Torira, hogy ne érezze kirekesztve magát.

  - Egy héten egyszer-kétszer itt lógunk. - közölte a rövid hajú szőke. - Kentin szeret biliárdozni, de én béna vagyok, a kedvéért próbálok gyakorolni.
Írtam magamban egy plusz pontot a csajnak. Ha Ken kedvéért meg akar tanulni játszani, talán mégis jobban érdekli a srác, mint gondoltam.
  - Nem is vagy béna, kincsem, csak kezdő. - paskolta meg kedvesen Kentin Tori karját.
Egész aranyosak, ezt beláttam.
  - Ezt csak azért mondod, hogy vigasztalj, és ne érezzem szánalmasnak magam...
Rosa, Ken és Tori élénk eszmecserébe kezdtek a játék rejtelmeiről, aztán a suliról, filmekről, és zenékről. Egész jó fejnek tűnk Ken csaja. Mintha nem is az a kényes liba lenne, aki Amberrel szokott lógni. Azért kíváncsi lettem volna rá, hogy Kentin miatt változott-e meg, vagy ő még mindig olyan, csak jól színészkedik?
Amikor megkérdezte, melyik a kedvenc bandám, nevetve mondtam, hogy a Sweet Amoris Band. Erre a lány, mivel ő is zeneszakkörös, vicces sztorikat kezdett mesélni arról, mi zajlik ott.
Alig öt perc múlva Cast lépett hozzánk kezében zsetonokat csörgetve.
  - Felszabadult a négyes asztal, jöttök játszani? Kentin, ti is jöhettek!
Meg tudtam volna csókolgatni, amiért baráti gesztust tett Kentin felé, hisz régen utálta, csak azért, mert én jóban voltam vele. Úgy látszik, változnak az idők...
  - Persze, szívesen! - egyezett bele a fehér pulcsis és bő farmeres haverom. - Reszkessetek, mert profi vagyok!
  - De én nem, úgyhogy jó csapat leszünk! - nevetett Tori.
  - Ne bízd el magad, Ken, még nem láttad játszani Leight! - védte párját Rosa.
  - És Castielt, ő is tud valamit. - tettem hozzá, és nevetve elpirultam, mikor rájöttem, ez milyen kétértelműen hangzott.
Vidáman vetettük magunkat a játékba. Mindig csak két pár játszott, a harmadik drukkolt, vagy cukkolta a többieket.
Amikor több mint egy óra múlva Leigh és Castiel kakaskodó csatát vívott egymás ellen, feladtam, kólát vettem, majd fáradtan leültem a közelükben. Rosa és Tori kimentek a mosdóba.
Kentin mellém huppant, mire elé toltam az egyik pohár innivalót.
  - Ezek tényleg tudnak játszani. - mosolygott Ken derűsen.
  - Igen. Castiel mindenben jó, és ezt elfogultság nélkül állítom.
  - Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, csajszi, de jók vagytok együtt. Örülök, hogy megtaláltad a boldogságot mellette. - sütötte le nagy, levélzöld szemét a srác. Elgondolkodva a buborékos kólát tanulmányozta.
  - Hát még én, hogy örülök. - tréfáltam, de aztán komolyra fordítottam a szót. Megérintettem a poharat szorongató kezét, hogy rám nézzen. - És te boldog vagy?
Volt némi aggodalom a hangomban, talán pont ezért kapta fel a fejét, és a szemembe nézett.
  - Attól függ, mi a boldogság...
  - Én úgy látom, szépen megvagy Torival. Nem is olyan rémes csaj, mint elsőre gondoltam.
  - Kedvelem, jól érzem vele magam, mellette sosem unatkozom.
  - De ez kevés, ugye? - bánatosan szorongattam a kezét.
  - Nem az igazi. - ismerte be megint a kólát tanulmányozva. Nem mert a szemembe nézni, és talán azért, mert szégyellte a valódi érzéseit. - Tori megédesíti a napjaimat, de amit iránta érzek, meg sem közelíti azt, ahogy Patty iránt éreztem. Vele minden szuper volt, egy hullámhossz, együtt rezegtünk, tudtuk egymás gondolatát, és ölni is képes lettem volna érte.

  - Értem. - sóhajtottam szomorúan. Úgy látszik ez a nap a lelkizésről, és az igaz szerelmekről szólt.
Sajnáltam szegény Kentint, hisz ő nem lehet azzal a lánnyal, akit tiszta szívből szeret. Míg Rosa és én lehorgonyoztunk a nagy szerelmünk mellett, ő megtalálta, de elvesztette. Bele sem akartam gondolni, mit tennék a helyében. Hogy tudnék úgy élni, ha nap mint nap más karjában látnám Castielt? Én is beérném egy pótlékkal, aki enyhíti a magányt? Csak azért járnék-e valakivel, hogy kicsit jobb legyen? Tudnám színlelni a boldogságot, és egy kapcsolatot, csak azért, hogy mindenki azt lássa, tovább léptem? Talán igen, és talán egyszer jobb lenne... - Sajnálom, hogy még mindig szenvedsz Patty miatt. Iszonyú lehet Arminnal látni.
  - Rossz, de nem szenvedek. Megtanultam eltemetni az érzéseimet. El kell engednem, ha ő ettől boldog. Semmi értelme nem lenne, ha üldözném a szerelmemmel, vagy zsarolnám, hogy jöjjön vissza hozzám. Ha elmúltak az érzései irántam, kár lenne erőltetni. Magamba fojtom a bánatom, neked is csak azért mondom el, mert olyan kiskutya szemekkel néztél rám. Nem akartam nyávogni.
  - Az nem nyávogás, ha valakinek kiöntöd a szíved. - korholtam meg. - Néha kell is, hogy valakit a bizalmadba fogadj, és beszélj az érzéseidről. Rettenetesen sajnálom, hogy elhanyagoltalak és megszakadt a barátságunk. De megígérem, hogy mindig itt leszek, ha beszélni akarsz valakivel.
  - Kedves vagy, köszi. - Kentin hálásan megölelt, hevesen, de röviden. - Na, de most már fejezzük be a kézfogást és tapizást, mert nem akarom, hogy a forró fejű barátod felkenjen a falra. Ó, és még valami! Örülök, hogy megkedvelted Torit! Tényleg tök aranyos, ha nincs Amberrel...
Nevettem, hogy ugyanarra gondoltunk.
  - Úgy látszik, még mindig egy rugóra jár az agyunk, mert én is ugyanezt állapítottam meg magamban.
  - Valami nem változik. - kacsintott Ken, aztán felállt, mert Castiel jött felénk. - Megkeresem Torit, mert a barátod pillantása semmi jót nem ígér.
Kentin kicsusszant mellőlem, a zenegéphez ment, ahol Tori és Rosa ácsorgott.
Szerencsére tévedett, Cast nem rendezett féltékenységi jelenetet, nem féltékenység csillogott a szemében, hanem valami egészen más. Csak azért jött olyan sebbel-lobbal, hogy a fülembe suttogja, hogy megunta a bandázást, ideje hazamenni, hogy kettesben legyünk. Szép szeme ígéretének persze nem mondhattam nemet - ó, és nem is akartam!