A nagy Buli

Letaglózva kucorogtam a bokszban. Istenem, miért van itt Castiel?

  - Na, én kész vagyok! Haza akarok menni! - néztem pánikozva Irisre.
Iris nyugtatóan megfogta a karom.
  - Ne légy hülye! Mutasd meg magad neki! Sőt, flörtölj vele, szedd fel! Úgy vettem észre, már jócskán ivott, és ilyenkor a fiúk könnyebben kezelhetőek!
  - Semmi értelme! Reggel kiadtam az útját, nem emlékszel? - kérdeztem duzzogva.
  - Na és? Látom, hogy odavagy érte! Viselkedj úgy, mint a többi partilány, légy laza és vidám!
  - Nem is tudom... Mi lesz a ma este után? Mi lesz később? - adtam hangot az aggodalmamnak.
  - Jaj, Vivi, ne parázz! Élvezd a vele tölthető pillanatokat, és ne gondolkodj ennyit!
Nem tudom, hogy Iris, vagy a sok ital győzött-e meg, de rábólintottam.
  - Rendben... végül is, nincs mit veszítenem. Talán egész életemben bánni fogom, ha kihagyom ezt a lehetőséget.
  - Ez a beszéd! - kacagott Iris, és felrángatott a helyemről. - Most visszavisszük a poharakat, hogy Castiel lássa, itt vagy. Köszönd meg neki a piát, aztán táncolunk előtte egyet, hadd csorgassa a nyálát!
Csak kuncogtam a dolgon, hirtelen nagyom megtetszett az ötlet. Biztos, az alkohol hatására lettem ilyen bátor.
* Egy perc múlva Castiel azt hitte, hogy az italtól káprázik a szeme, mert azt látta, hogy Vivien jelenik meg Lysander mellett. A lány dögösebb volt, mint valaha. Pislogott egy párat, de Vivi még mindig ott volt. Úgyhogy tényleg ott lehetett, teljes életnagyságban. *
  - Szia, Vivien Marsall, téged is lehet látni? - üdvözölt nevetve Lysander.
  - Helló, Lysander! Kapok egy puszit? - kérdeztem mosolyogva, de még nem mertem Castielre nézni.
Merészen Lys felé nyújtottam az arcom és megvártam míg megcsókolja mindkét oldalát.
  - Hm... ez jólesett! - nevetett rám a fiú.
* Castiel fancsalodva nézte a jelenetet. *
Iris letette a poharakat a bárpultra, aztán megragadta a kezem.
 - Gyere, Vivi, rázzunk egy jót! - és elkezdett elrángatni onnan, de egy pillanatra megtorpantam Castiel előtt.
  - Kösz az italt! - mosolyogtam rá sugárzóan, és még kacsintottam is.
  - Szívesen, Miss Szeleburdi! - válaszolta Cast átható pillantás kíséretében. Biztos voltam benne, hogy nem tudja, mire vélni bolond viselkedésem, de ez most annyira nem érdekelt.
Nem volt időnk másról beszélni, mert Iris már a táncparkettre húzott. Rafináltan úgy helyezkedtünk el, hogy a vörös ördög lásson minket. Lötyögni kezdtünk a dübörgő zenére.
*
Castiel alig tért magához a döbbenettől.
  - Vivien itt... megáll az eszem! - mondta Lysnek, miközben megitta itala felét. - És az a mosoly... kész vagyok tőle... Lysander, láttad? Olyan, mint egy piros ruhás angyal.
  - Én inkább a Mikulás szexi kis krampuszának nevezném. - vigyorgott a fehér hajú srác, miközben a vidáman táncoló lányon legeltette a szemét. - Meg kell hagyni, jól áll neki ez a dögös stílus.
  - Vedd le róla a szemed, pajti! Ma este meg kell kapnom!
Cast csak a lányt tudta figyelni, aki jókedvűen táncolt Irissel és két nyomorék kis sráccal.
*
Egy negyedóra múlva otthagytuk a két táncosunkat, mert kifáradtunk.
  - Oda menjünk Castielék mellé! - irányított Iris.
Torkomba ugrott szívvel préselődtem a bárhoz és felültem a Lysander melletti magas székre, Iris pedig a másik oldalamra.
  - Isztok valamit? - kérdezte rögtön tőlünk a csapos.
  - Most nem! - vágta rá kontyos barátnőm. Én meg azt figyeltem, hogy a két srác nagyon pusmog valamin. Ekkor hirtelen Lys leszállt a bárszékről és a hátam mögé lépett.
  - Hölgyem, ha szépen megkérem, átülne a barátom mellé? Szegény nagyon el van kenődve. Reggel lapátra tették, de ne aggódjék szépséges barátnője miatt, szívesen elszórakoztatom.
Nagyot nevettem Lysander régimódi beszédén, aztán arra gondoltam, lehet fel akarja szedni Irist. Ha igen, meg kell adnom nekik az esélyt. Dobogó szívvel cseréltem helyet vele, és átültem Castiel mellé.
  - Szia! - csak ennyit tudtam kinyögni.
  - Helló, Vivieni! - mosolygott elbűvölően Castiel, s ez nem volt tisztességes, mert máris elolvadtam. - Van kedved táncolni?
Veled? Naná, hogy van! - gondoltam még hevesebben dobogó szívvel.
  - Van.
Castiel a táncparkettre vezetett.
Épp egy táncos rock dal az Annyi minden vár című szám szólt, aztán egy pörgősebb Pitbull dal következett.
Az alkohol hatására vagy attól, hogy táncolás közben Castiel úgy nézett, mint aki fel akar falni, kibújt belőlem a csábítás kisördöge. Kihívó pillantásokat vetettem partneremre, és nevetve megjegyeztem: 

  - Isteni a ritmusérzéked! Csak a táncban vagy ilyen forróvérű?
Úristen? Ezt én mondtam? - lepődtem meg saját magamon. - Biztos a pia miatt lettem ilyen merész! Meg persze ha a közelébe kerülök, sose jut eszembe, hogy ő máshoz tartozik. Miért gondoljak most Deborahra? Castiel itt van velem és engem akar. Ettől nagyon boldog és felszabadult lettem.
  - Majd kiderül, édes! Elég hosszú az éjszaka.
Kijelentése veszedelmesen hangzott, ezért amikor véget ért a szám megálltam, megfogtam a kezét és a bárhoz vezettem.
  - Meguntad a táncot?
  - Nem... csak elfáradt a lábam.
A bárnál nem volt ülőhely, Iris egy magas, szőkés barna fiúval beszélgetett, Lysander meg egy csini szőke csajt szédített. Így Castiel a zöld sarokülőhöz vezetett a bár végébe. Leültem, ő meg mellém állt.
  - Iszol velem valamit?
  - Miért is ne...
  - Okos kislány! - mosolygott a fiú. - Mit hozzak neked?
  - Martinit kérek!
  - Hozom!
Cast már el is ment a bárpulthoz. Felkönyökölt Lysander mellé.
*
  - Mizu? - kérdezte Lys.
  - Azt hiszem, nyert ügyem lesz. Bezsongott tőlem a kicsike! Elcsábítom, mert megőrülök érte.
Lysander a kis szőkével szemezett, miközben oldalra beszélt barátjának.
  - Akkor mire vársz? Ahogy ti egymásra vagytok gerjedve, abból még lehet valami. Szédítsd meg a piával meg édes szavakkal, és mire észbe kap, már az ágyadban lesz.
Castiel csak nevetett.
  - Te akarsz engem ilyesmire oktatni? Mester vagyok az ágyba csalogatásban.
  - Szükséged lesz a lakásom kulcsára. - Lys a pulton Cast elé tolta a zsebéből kihalászott kulcsot, barátja meg észrevétlenül elrakta. - Nesze, jó szórakozást!
Cast kért magának a mixertől egy whiskyt meg egy martinit Vivinek.
*
Két perc múlva Cast hozta az italokat és egymással szemben ülve iszogattunk.
Castiel csak szó nélkül nézett.
* Te jó ég... azok a kék szemek. Úgy érezte, nem tud tőlük szabadulni. *
Az én fejemben csak Castiel járt.
  - Olyan szép vagy ma este! - bókolt a srác, miközben pillantása elismerően vándorolt a dekoltázsomra és a csípőmre. - Már az első percben észre kellett volna vennem téged.
Egy hajtincsemmel játszottam, miközben csábító pillantásokat vetettem rá.
  - Még semmi sincs veszve, hisz előttünk az éjszaka!
Reméltem, nem fogom megbánni, hogy hagytam a bennem szunnyadó kisördög felébredni. De már azon a ponton voltam, hogy semmi nem érdekelt, csak vele akartam lenni.
  - Jó, hogy itt vagy. Hála neked, isteni a buli. Mint egy tündér, bearanyozod az estét.
  - Ha nem jövök, találsz mást, vagy nem? - kérdeztem félszegen.
  - Nekem csak te kellesz! - súgta Castiel és megfogta a kezem. - A lényeg, hogy itt vagy, és veled lehetek!
Repesett a szívem a boldogságtól.
  - Táncolunk még egyet?
  - Szívesen!

Megint befurakodtunk a táncolók közé.
Épp lassú számokat játszott a D.J.
Boldogan simultam a karjába és mosolyogtam. Úgy éreztem, valóra váltak a legszebb álmaim. Azt kívántam, sose érjen véget ez a csodás este. De hirtelen megint eszembe jutott Deborah és azon agyaltam, mit akarhat tőlem valójában Castiel.
Megérezhette bennem a feszültséget, mert erősebben magához szorított és megnyugtatóan suttogott nekem.
  - Csak engedd el magad... élvezd az estét!
  - Oké. - nyögtem elalélva. Felcsendült a Mennyország című dal és Castiel a fülembe énekelte a szöveget.
  - "Tudom, több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém
Tudom, több mi bennünk volt, csak a szívem robban szét
Hisz ami nélküled van nem vigasztal, nem hoz lázba rég
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy már elfelejtettél
Vajon partot értél már
Vagy most is tép a szél
Szeretném újra élni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország
Megöl a fékevesztett harc, különös álmok törnek rám
Nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság
Megin' a fékevesztett harc, gyötör sok könnybe fulladt vágy
Én, aki az életet úgy falta, mára csak a válaszokra vár
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy inkább észre sem vennél
Vajon a végtelenbe vágysz
Vagy most is visszatérsz
Szeretném újra élni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország
Nekem a mennyország, veled a mennyország
Szeretném újra élni százszor, tartson örökké a láng
Újra élni százszor minden őrült pillanatát
Szeretném újra élni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország..."
Nekem énekelt, és kimondottan jó hangja volt. Meghatottan néztem a szemébe. Ujjaim alatt éreztem Cast kemény vállát, a közelsége és édes hangja teljesen levett a lábamról. Testemet elborította a melegség, ami csak fokozódott, amikor erős kezei még szorosabban öleltek. Olyan varázslatos volt vele lenni, és hogy ilyen gyönyörű dalt énekelt nekem. Tényleg a mennyországban éreztem magam.
A pillanat elszállt, amikor másik szám következett, Lady Gaga egyik régi dala.
  - Mindjárt éjfél, menjünk Lysékhez! - súgta a fülembe, és csókot nyomott a homlokomra.
Mindössze egy szabad szék volt Cast haverja mellett, és esetlenül felmásztam rá. Castiel megállt előttem, de olyan közel, hogy simán a dereka köré csavarhattam volna a lábam. Hevesen dobogott a szívem a közelségétől. Leállt a zene, a tömeg visszaszámolt.
Tíz... Kilenc... nyolc... - számolás közben csak Castiel szemét láttam - hét... hat.… öt... négy... - a szívem ki akart ugrani a helyéről - három... - a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt - kettő... egy... BUÉK!
Koccintottunk, megittuk a pezsgőt, aztán Castiel arcon csókolt, de láttam rajta, hogy valami huncutságon jár az esze. Mikor letette a poharát, magához ölelt, egyik keze a derekamra csúszott, a másik a combomra.
  - Tudod, mikor lesz szerencsés az új éved?
  - Mikor? - néztem rá nagyokat pislogva.
  - Ha az új év első percében csókolózol valakivel. - vigyorgott Cast.
Nevetve néztem körbe, mintha nem venném a lapot. - Kivel?
  - Ch... - vágott keserű grimaszt Castiel.
Nevetve a nyaka köré fontam a karom. - Boldog új évet, Castiel!
És megcsókolt, olyan hevesen, hogy ha nem ülök, valószínűleg kicsúsztak volna alólam a lábaim. A csóktól és talán a pezsgőtől is, kellemesen szédültem.
Castiel keze a hátamon vándorolt, de amikor a mellemhez ért, zavartan elhúzódtam tőle.
  - Ne, Castiel... ez túl gyors nekem!
  - Olyan régóta várom ezt a percet! - nyögte a fiú szenvedélyesen, és tovább ölelt, simogatott.
  - Várj egy kicsit, ne olyan gyorsan!
  - Várni? Mire? Szeretem a gyors dolgokat!
  - De én nem! - eltoltam magamtól, leugrottam a székről.
Hogy elmeneküljek az érzésektől, amit felébresztett bennem, odaléptem Irishez és partneréhez, boldog új évet kívánni nekik, puszilkodtam velük, majd Lysanderékhez is odaszédelegtem.
De Castiel levakarhatatlan volt, megint a tánctérre vezetett. Megint lassú számot fogtunk ki.
Adele: Someone Like You című dalára szorosan összefonódtunk.
A homlokomon éreztem forró leheletét.
  - A reggeli hívásoddal a frászt hoztad rám, de amint megláttam, hogy itt vagy, elfelejtettem az egészet, mert annyira vágytam rá, hogy a karomba tartsalak!
Ezzel én is így voltam. Elfelejtettem a kételyeket és az aggódást, csak őt akartam.
  - Ó, Castiel...
Ajka könnyedén súrolta a fülkagylómat, és ettől remegés futott végig a gerincemen.
Erős ujjai a derekam és a fenekem simogatták. Lehunytam a szemem, arcom a vállába fúrtam, karommal a hátát öleltem, nehogy a lábaim cserben hagyjanak.
  - Még sosem találkoztam lánnyal, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, Vivieni! - duruzsolt megint a fülembe Cast. - Csak te!
Tudtam, a tűzzel játszom, de az járt a fejemben, milyen lenne szeretkezni vele. Milyen lenne érezni, azt, hogy szeret? Biztosan mámorító...
  - Vivien - sóhajtott Castiel és szája az enyémre tapadt. Gyengéden, de forrón becézgette a szám, aztán fogaival csipkedte az alsó ajkam. Alig voltam tudatában, hogy ebben a rózsaszín, lágy ködben egyre szorosabban simulok hozzá, és ez csak még jobban felkavarta a vágyainkat.
Jobb lenne elhúzódni. - támadt fel a józan eszem, de a csók olyan csodálatos volt, hogy nem tudtam lemondani erről a kis vibrálásról, ami az egész testemben szaladgált fel és le. Majd mindjárt... csak még egy kicsit hadd öleljem... Aztán megálljt parancsolok ennek a szenvedélyes ölelésnek.
Castiel nyelve végigsimított forró ajkaimon, a kezem a hajába kúszott. Bizsergető izgatottság lett úrrá rajtam. Olyan forró érzékiséggel indultam felfedezőútra a szájában, hogy alig ismertem magamra.
* A lány engedékeny viselkedése azonnali reakciót váltott ki Castielből, csókja még szenvedélyesebb lett, keze egyre bátrabban járta be a lány testét. Most már muszáj megkapnia a lányt. *
Magam sem értettem, miért hagyom, sőt várom a folytatást, amikor már eldöntöttem, hogy végeztem Castiellel, de most már nem így gondoltam. Most csak az enyém a srác és ez számít igazán.
  - Kettesben akarok lenni veled. - súgta Cast a fülembe. - Menjünk innen... Gyere velem!
Elkábulva néztem rá. A szeméből sütött a vágy, képtelen voltam tisztán gondolkodni. Akartam őt, mindennél jobban, és ha meg is fogom egyszer bánni, most ebben a pillanatban nem tudtam nemet mondani.
  - Jó....veled megyek!
Castiel boldogan mosolygott rám.
Kikértük a kabátom a megőrzőből, aztán kézen fogva elhagytuk a diszkót.