Hétvégi síelés

A következő két nap úgy telt el, hogy sajnos csak a suliban tudtam találkozni a szerelmemmel. Szerdán teljes gőzzel próbáltak, ma meg én babáztam suli után a szomszédban. Elvoltunk Sissy-vel, DVD-t néztünk, kedvenc mesémet az Aranyhajat. Jókat nevettünk, és közben pattogatott kukoricát és burgonya szirmot eszegettünk. Ren nem volt otthon, csütörtökönként a sarki közért szórólapját hordta szét, de persze ezt se tőle tudom, a húga kotyogta ki. Kellemes volt a délután, csak Castiel hiánya bántott egy kicsit. Ma is próbáltak, valami fontos versenyre készülnek, de megígérté, hogy estére beugrik hozzám. Miután Zack hazaért, elbúcsúztam Willfordéktól, hazaszaladtam vacsorázni, majd felmentem a szobámba, pótolni a tanulnivalót. Nyolc körül már az ágyamban feküdtem, lila kétrészes pizsiben és vastag zokniban, amit télen sokszor felhúztam. Szerettem a telet, de untam már, hogy folyton hideg van, hó meg alig esik. Jöhetne már a tavasz. Hogy ne a vacak időre gondoljak, elővettem legutóbb vásárolt Vörös Pöttyös könyvem. Az Anna és a francia csók könnyed szórakozásnak ígérkezett. Szerettem olvasni és belemerülni egy másik világba, de sajnos kevés időm volt erre az időigényes hobbira. Most is, amikor már beleszerettem a könyvbe és a szereplőkbe, nyílt az ajtó és belépett Cast, fekete garbóban és szürke, batikolt farmerben. A könyv máris feledésbe merült, letettem az éjjelire, hogy ölelésre tárjam a karom. Castiel fáradt arca felderült, szeme felragyogott, és szinte rám vetette magát. Letepert az ágyra, felém gördült. Csak, amikor megpuszilta az arcom, akkor vettem észre, hogy hátra van fogva a haja. Meglepődtem, mert még sosem láttam összefogva a haját. Jól állt neki, más volt így, de iszonyatosan jóképű, mint mindig.

  - Hé... de jól nézel ki! - nevettem rá boldogan.
  - Hm, köszi, neked is cuki a pizsid. - kuncogott, miközben a fülem és a nyakam cirógatta a szájával.
Imádtam, amikor ezt csinálja, máris tombolni kezdtek bennem a hormonok.
  - Hiányoztam, angyalom?
  - Nagyon! - leheltem két csók között.
  - Ezt örömmel hallom. Te is nekem. - addig fészkelődött, míg a szemembe tudott nézni. - De hétvégén pótoljuk. Síelni megyünk. Holnap suli után vonatra ülünk, és irány a hegyekbe. Lysanderrel már lefoglaltunk egy hangulatos kis panziót. Tavaly kivételével minden évben ott telelek pár napot, hatéves korom óta. Tetszeni fog neked.
Bejelentése váratlanul ért. Csodálkozva meresztettem rá a szemem. Tetszett az ötlet, csak hirtelen ért. Két nap a téli paradicsomban maga az öröm és boldogság.
  - Jól hangzik... de állj, Lysander is jön?
  - Gondod van ezzel? - ráncolta a homlokát a vörös ördög. - Az ő ötlete volt. Rég volt részünk téli mókában, hisz itt alig volt hó, de a hegyekbe remek sípályák, felvonók és egyéb szórakozási lehetőségek vannak.
 Felültem, de ezt csak úgy tudtam megtenni, hogy arrébb toltam magamról Castielt.
  - Remek lesz, csak furi, hogy Lys velünk akar lógni. - furcsálltam a dolgot. Hisz a nyári osztálykirándulás óta túl sokat nem voltam egy társaságban Lysanderrel. Valahogy azóta a buta csók óta akaratlanul is kerültük egymást, legalábbis így éreztem. Most meg közös kirándulás vele? Ez rohadt fura...
  - Ninával jön. - folytatta Cast a tervek ecsetelését. Beszéd közben törökülésben közelebb mászott hozzám és két karját a derekam köré fonta. - Kell nekik egy kis kikapcsolódás, nekünk is, így hát gondoltuk, menjünk négyesben a hegyekbe.
  - Te, én, ő és Nina? - hitetlenkedtem. Négyes randi? Jó is lett volna, ha Lys még mindig Kimmel van, de az új barátnőjét nem csíptem. Nem tudom, hogy az arckifejezésem, vagy a hangom árulta-e el a valódi érzéseimet Castielnek, de csitítóan leintett, aztán megsimogatta az arcom.

  - Kicsim, tudom, hogy nem igazán kedveled Ninát, és jobban vágynál erre a kalandra, ha Kim lenne a negyedik, de adj egy esélyt Ninának. Nem vészes a csaj, jól elvannak...
  - De nyávogós, kényes és irritál az a kis csaj. - kezdtem a panaszkodást.
  - Ne légy ilyen, Vivieni! - Cast két keze a hátam simogatta, így próbált megnyugtatni. - Jól fogjuk érezni magunkat. Ha együtt látod őket, meglátod, hogy most Lysnek Ninára van szüksége.
  - Persze! Úgy, mint egy kullancsra, vagy megfázásra. - zsörtölődtem. Még mindig nehezen viseltem, hogy legjobb haverunk a dögös és belevaló Kimet a nyafka gót Barbie-ra cserélte.
  - Vivikém, legyél már egy kicsit nyitott feléjük! Látnod kéne őket együtt. Nina imádja a barátom, rajong érte, lesi minden óhaját. Képes órákig csak ülni mellette és nézni, amikor Lysander ihletet kap és dalszövegeket ír. Nem hisztizik, hogy nem foglalkozik vele, mert tudja, hogy a jövőnket építgeti. Nem panaszkodik, hanem biztatja. Ezért mondtam, hogy most ő kell neki. Még ha nem is olyan szerelmesek, mint mi... - itt előre hajolt és lágyan szájon csókolt. - jól kiegészítik egymást.
Persze a csók és a könyörgő szürke szempár levett a lábamról. Amikor ilyen áhítattal nézett rám, a világ végére is elmentem volna vele az ördög társaságában.
  - Rendben, menjünk! - egyeztem bele és kinyújtottam a lábam, a nyakába csimpaszkodtam, hogy közelebb kerüljek hozzá. - Halljam a részleteket! Pontosan, mi a terv?
  - Négykor indul a vonatunk, amihez egy ismerősöm kivisz majd. Kábé háromórás az út, hét körül érünk az Ice Lagoon fogadóba, ott megvacsorázunk, aztán vagy bulizunk, vagy keresünk valami jó kis téli programot. Szombaton síelés, felvonó, bobozás, korcsolya, amit csak akarunk. Vasárnap ebéd után pedig vonattal jövünk haza.
  - Ez mind szuper, de...
  - Jaj, Vivim, ne tegyél tönkre! Nincs de! - forgatta a szemét Castiel és lemondóan maga mellé ejtette a kezét.
Haragosan néztem rá. Az ölembe húztam mindkét kezét és megfogtam.
  - Nyugi, drágám, nem azt akartam mondani, hogy nem megyek, csak van egy kis bökkenő...
  - Eldobom az agyam! - láttam rajta, hogy kezd tényleg bepöccenni.
  - Csak az van, hogy majdnem három óra lesz, mire hazajövünk a suliból. Nem tudok egy fél óra alatt elkészülni és becsomagolni két napra!
  - Nők! - nevetett Cast, de azért homlokon csókolt. - Mi lenne, ha reggel elkérezkednénk a suliból? Megkérjük az osztályfőnököt, hogy engedjen haza minket délbe. Lysanderéknek pedig megmondjuk, hogy jöjjenek ide háromra.
  - Ó, az remek lenne! - lelkesedtem egyből. Egyrészt akkor csak négy órát szenvedünk a suliban, másrészt pedig bőven lesz időm elkészülni.
  - Na, ugye, hogy mindenre van megoldás, csak akarni kell. - sóhajtott megkönnyebbülve Cast.
  - Mondtam már, hogy imádlak? - kérdeztem incselkedve, mert már alig vártam, hogy egész hétvégén turbékolhassunk. Megfogadtam, hogy jól fogom érezni magam, Lys és a kis piócája nem ronthatja el a lelkesedésemet.

  - Igazán? Mennyire? - evődött Castiel, s szürke szemében huncut fény csillant.
  - Gondolhatod mennyire, ha képes vagyok miattad elviselni Miss. Nyafkát!
Castiel nem ilyesmi válaszra számíthatott, mert haragosan megint rám vetette magát és lenyomott az ágyra. "Büntiből" haragos csókokat kaptam, ami rövidesen szenvedélyesre változtak, és máris forró ölelésben gabalyodtunk egymásba.
Bár sokáig hancúroztunk és evődtünk még, szerelmem nem aludt nálunk, mondván, ma este összepakol az útra.
Bár egyedül, de édes reményekkel aludtam el. Nagyon vártam a hétvégi kirándulást, bár kicsit aggódtam, hogy fog erre reagálni a legjobb barátnőm, ha megtudja...
Másnap reggel együtt mentünk suliba, még tanítás előtt bekopogtunk Mrs. Williamshez, hogy elkérezkedjünk. Kicsit feljavítottuk a terveinket, azt füllentettük a családommal megyünk kirándulni, hogy biztosan elengedjenek minket. A gyanútlan ofő persze simán rábólintott.
Felvillanyozva szenvedtem végig az órákat, semmi nem kötött le, mert már erősen az előttünk álló téli mókára voltam hangolódva. Türelmetlen voltam, izgatott és felspannolt, mint egy sok kólát fogyasztott kisgyerek.
Kim volt az egyetlen, akinek elmondtam, miért vagyok ilyen tébolyult állapotban, de azt elhallgattam, hogy nem kettesben megyünk. Jobb, ha csak utóbb tudja meg, hogy az exe és a kis bigéje is velünk tart. Majd a beszámolómon csak rosszat mondok neki Nináról, hogy kiengeszteljem.
Délben hazatrappoltunk Castiellel, mert sajnos lekéstük a buszt. Megbeszéltük, hogy másfél óra múlva nálunk lesz, akkorra jönnek Lysanderék és az unokatesója Rich, hogy kivigyen minket az állomásra. Örültem, hogy futólag, de találkozni fogok a rokonával, akit kedveltem.
A szobámban gyorsan elővettem a vállfás szekrényem aljából a kis piros bőröndöt. Nem volt túl nagy, pont belefért a két napra való cucc. A bőrönd aljába tettem a térdig érő, lovagló csizmám, mert azt gondoltam az csinosabb és alkalmibb, mint a barna, prémes csizmám, amiben menni készülök. Kell egy váltós csizma, ha olyan helyre megyünk, vagy tönkre vágom a hótaposót, tőlem az is kitelik. Két farmer mellé bepréseltem egy vastag anyagú, fényes fekete harisnyanadrágot, két vastag pulcsit és egy csinosabb, lila hosszú felsőt, ami akár bulizni is megfelel. Egy zacskóba zoknikat és fehérneműt gyömöszöltem, majd elővettem a fekete csipkés hálóingem, közös romantikus hétvégére nem csomagolhattam be a pamut pizsamám. Már csak a fürdőből kellett összeszednem a piperecuccom, fogkefét és a sminkszereket. Gyorsabban haladtam, mint gondoltam. Ha már ilyen fürge voltam, lezuhanyoztam, aztán felvettem egy fekete, csillogós, szőrös pulcsit, kényelmes farmerrel. A hajam vizes lett, de a hajvasalót párszor végig húztam rajta, attól meg is száradt. Erről jutott eszembe, hogy jobb, ha viszem a vasalót és néhány hajgumit is dugtam a bőrönd oldalzsebébe. Menetkész voltam, még volt időm csinálni magamnak két szendvicset. Az öcsémnek meghagytam, hogy vigyázzon a kutyámra. Sajnos anyutól és a bátyámtól nem volt lehetőségem elbúcsúzni, mert Tony meló után a menyasszonyához ment, anya pedig sokáig dolgozott, valami szülőértekezletféle volt az oviban.
Tíz perc múlva mozgolódásra lettem figyelmes az utca felől. Kilestem a nappali ablakán. Lys és Nina érkezett meg taxival, épp kipakolták a csomagjaikat a kocsiból. Első gondolatom az volt, hogy kimegyek eléjük, míg Cast és Rich megérkezik, de amint megpillantottam, hogy a szőke vállig érő hajú lány a bugyuta rózsaszín tincseivel, hogy pipiskedik Lysanderrel, meggondoltam magam. A kis párocska ölelkezett. Láttam, hogy nyálas szavakat duruzsolnak egymásnak nagy kacarászások közepette. Lehet gonosz vagyok, de eldöntöttem, hogy rájuk se bagózok. Hadd fagyoskodjanak, majd kimegyek, ha befutnak Castielék. Lóghatok még velük eleget, vagy túl sokat is...

Csak akkor mentem ki a házból, amikor megérkezett a fekete Corvette és az anyósülésen felfedeztem Castiel vörös sörényét. Magamra kaptam az előtérben a fekete bőr, bundás kabátom és kirohantam az utcára.
  - Sziasztok! - kiabáltam lelkesen. Cast karjába vetettem magam egy röpke csók erejéig, integettem a kocsi csomagtartójánál álldogáló Lysanderéknek, de mielőtt megkérdezhettem volna, mi a nap menete, kipattant a kocsiból Rich, és viharosan megölelgetett. A barna irha kabátos srác még mindig helyes volt, ahogy emlékeztem rá. Magas volt, barna haja kissé lenőtt és igéző zöld szemébe lógott.
  - Vivike drága! - rikkantott vidáman Rich, mikor elengedett és Nináék is közelebb jöttek hozzánk. - Még mindig gyönyörű vagy, ha nem szebb, mint valaha! Még mindig a kretén unokaöcsémmel nyomulsz?
  - Úgy néz ki. - nevettem a huszonéves srácra, és kicsit megütögettem a karját, amiért így nevezte Castielt.
  - Vétek! Ha meguntad, jussak eszedbe, bármikor megvigasztallak, szívi! - tréfált Rich.
Nina, aki Lys derekába kapaszkodott, fitymálva húzgálta a száját.
  - Oké, Rich drága, ezt nem felejtem el. - kacsintottam evődve a srácra.
  - Közönségesek... - dörmögte az orra alatt Nina.
  - Mit mondtál? - kérdett rá bizonytalanul Cast.
  - Csak azt, hogy közösségi emberek vagytok. Mellettetek nem fogunk unatkozni. - a szöszi zavartan hátra simította rózsaszín tincsét, én meg gyilkos pillantással méregettem. Hazudik a kis dög, mert én pontosan értettem, mit motyogott a pisze orra alatt. Ha nem ölöm meg a hétvégén, az nagy csoda lesz.
  - Cast és Vivi igazi energiabomba, izgalmas hétvégének nézünk elébe. - mosolygott Lys szeretettel rám, s nem tudtam rá haragudni. Szegény nem tehet róla, hogy ez a buta liba behálózta.
  - Az már biztos. - szorongatta a derekam vörös párom és még arcon is csókolt.
  - Na jó... itt fagyunk meg a ház előtt, vagy indulunk végre? - kérdezte nyafogó hangon Nina.
Az ideg elkezdett dolgozni bennem. Nem bírom ezt a csajt. Utálom. Irritál a hangja. Gondolatban már azt tervezgettem, hogy lököm le egy szikláról, vagy fojtom a hóba.
  - Menjünk-menjünk! Drágám, kihozod a nappaliból a kis bőröndöm? A kanapén találod! - fordultam szerelmem felé, nem véve tudomást az utálatos párocskáról.
  - Máris, addig ti pakoljatok be hátra!
Cast beszaladt, addig Rich és Lysander a csomagtartóhoz vitték a csomagokat. Gondoltam, hogy a kék utazótáska a srácé, de amikor megpillantottam Nina kézitáskáját, majdnem kibuggyant belőlem a nevetés. A csajszi táskája olyan volt, mint egy hatalmas bőr ridikül, de nem ezért volt röhejes, hanem mert Alkonyatos volt. Edward, Bella és Jacob arca díszelgett a tatyó mindkét oldalán.
  - Hű... micsoda táska. - jegyeztem meg vidáman, s alig tudtam visszafogni a nevetést.
  - Tán nem tetszik? - förmedt rám Nina. - A Twilight az évszázad legjobb története, egyszerűen imádom az egészet. Te tán nem szereted?
  - De, láttam a filmet, olvastam a könyvet, és szerettem én is... amikor még divatos volt. - vágtam vissza lazán és gúnyos mosollyal.
A fekete szövetkabátos, fűzős csizmás és idétlen kék egyujjas kesztyűs csaj arca máris paprika vörös lett, csak azt nem tudtam dühében, vagy zavarában, de élveztem a helyzetet.
A további szócsatának Cast vetett véget, mert meghozta a táskám és bevágta a többi mellé. Rich pedig lecsukta a csomagtartót.
  - Induljunk, mert lekéssük a vonatot! - figyelmeztetett minket Lys, aki nagy valószínűséggel érezte a feszültséget köztem és a kis kedvence között.
Bemásztunk a kocsiba. Cast természetesen az unokatesója mellé ült előre, így pechemre hátul nyomorogtam a gyomorforgató párocskával. Lys ült mellettem, eleinte csak nyalakodtak, de aztán úgy döntöttem, nem nézhetem őket tétlenül, mert viszontlátom a sebtében elfogyasztott szendvicsem. Ezért megérintettem Lysander combját, hogy magamra vonjam a figyelmét. Kérdezgetni kezdtem a zenélésről, a dalszövegekről, amiket írt, és mindenről, amiről már amúgy is tudtam félig-meddig Castieltől. Diadalmas mosollyal hallgattam a régi barát áradozását, Nina meg egyre kisebbre zsugorodott a srác másik oldalán. Baromira élveztem, hogy én vagyok a központban, és elfeledkezik a kis tyúkeszűről. Hadd tudja csak a kis Nina Harper, hogy én már régóta jóban vagyok a fiúkkal, nekünk már múltunk van, míg ő csak egy frissen bekerült betolakodó. A zenetéma kimerítése után közös emlékeket idéztem fel Lyssel tavalyról. Sokat nevettünk, főleg, amikor Cast is becsatlakozott ellőről néhány poénos megjegyzéssel.

A vasútállomáson elbúcsúztunk Richtől, aztán a csomagokkal felpakolva elvegyültünk a tömegben. Ketté váltunk, mivel Nináék nem akartak venni semmit, előre mentek lefoglalni a helyünk, mi meg Castiellel beugrottunk egy büfébe, rágcsálni valót, üdítőt, energiaitalt és szendvicseket vettünk.
A modern, kék bársony üléses, első osztályú kabinban kényelmesen elhelyezkedtünk. A csomagokat a fejünk fölötti tartóba tettük, aztán felakasztottuk a kabátokat és leültünk Lysékkel szembe. Amikor elindult a vonat, mint egy doromboló kiscica, Cast oldalához bújtam, a mellkasára hajtva a fejem, pihenni próbáltam. Hosszú volt a nap, a sok izgalom fáradság formájában jött ki rajtam. Aludni akartam, de nem tudtam, mert szemből be nem állt Nina szája. Bár halkan susogott csak Lys fülébe, mégis zavart, és legszívesebben az ablak üvegének csapkodtam volna a fejem. Egyre jobban az volt az érzésem, hogy a kis csaj direkt hergel, de az is lehet, hogy csak paranoiás vagyok és beképzelem magamnak, mert utálom, mert ő lett Kim utódja Lys mellett. Csak kibírom valahogy ezt a három órát, utána meg kerülni fogom, mint a pestist.
Egy óra múlva Ninácskából kifogyott a szufla, elcsendesedett és a jegyzetelgető Lys vállára hajtotta a fejét. Castiel is elszunyókált mellettem, egyenletesen szuszogott, s karja is lecsúszott a vállamról. Ha eddig a cuki baba nem hagyott aludni, eldöntöttem, hogy én se fogom őt. A lábamnál állt a kézitáskám, felkaptam, nagy zörgések közepette kivettem belőle egy zacskó sajtos chipset és az energiaitalom. A fémdobozt kinyitását nagy kattanás és sistergés kísérté, jól belekortyoltam, félretettem a kis asztalkára, aztán nagy zacskózörgetéssel felbontottam a nasit és rágcsálni kezdtem. Nina kinyitotta a szemét, öldöklő pillantást vetett rám, Lys csak mosolygott, Cast persze nem vette észre zajongásom, ha ő bealudt, ágyút is döngethettek mellette.
  - Éhes vagyok. Gyorsabban telik az út, ha eszegetek. - közöltem a fehér hajú sráccal, csakhogy megmagyarázzam a nyüzsgést.
  - Nem is te lennél. - nevetett halkan a srác.
Fél óra nyüzsgés és unalmas csevej után megállt a vonatunk. Csak ekkor tűnt fel a hegyvidék és a hófödte táj. Érdeklődve kukkantottam ki.
  - Ébreszd fel a mormotát! A következő állomáson leszállunk. - kapta el a pillantásom Lys.
  - Nahát, te jártál már itt?
  - Persze, általános iskolában többször eljöttem ide telelni Castielékkel, két éve meg csak ketten jöttünk. Tök buli volt. - mesélte a fehér hajú srác, miközben fekete hátizsákjába pakolta a jegyzetet, tollakat és kis üveges teát.
  - El tudom képzelni. - mosolyogtam pajkosan, aztán a párom felé fordultam, hogy magához terítsem. Nem akartam szimpla csókkal ébreszteni, így kuncogva a fülébe nyomtam a nyelvem, aztán megharaptam az állát. Nina elborzadt ó-t hallatott.
Cast összerettent, de aztán még mindig csukott szemmel tapogatódzva megszorongatott.
  - Harap a cica?
  - Aham... ki vagyok éhezve, de most csak jelezni akartam, hogy mindjárt leszállunk.
A szürke szempár végre rám villant, homlokát az enyémhez nyomta. Az ilyen meghitt és érzelmes pillanatokban azt sem bántam, hogy a kis nyafka biztos utálkozva néz minket.
  - Nagyszerű. Már alig várom, hogy...
  - Ha perverz mondattal készülsz, hozzád vágom a kabátod! - szólt rá kedvesemre Lys, aki épp a kabátokat akasztotta le a fogasról és osztotta ki.
  - Kiveszett belőled a romantika, barátom! Csupán azt akartam, mondani, hogy alig várom, hogy megmutathassam a barátnőmnek gyerek korom kedvenc helyeit.
  - Na, persze! Én meg a pápa vagyok. - csóválta a fejét a vidám barát, miközben szedelőzködtünk. Felvettük a meleg holmikat és összekészítettük a csomagokat leszálláshoz.
Amikor a vonat ismét megállt, a két fiú leugrott, lepakolta a cuccokat, aztán minket is lesegítettek.
Álmélkodva néztem szét a csendes kisváros peremén. A ködös pusztaságban az állomáson és a közeli buszmegálló tábláján kívül semmi nem volt. Csak a lapos síkság hófoltokkal és csak kilométerekre tőlünk a gyönyörű hegység.
Le voltam nyűgözve, mintha egy más világba léptünk volna. Szemem nem tudott betelni a látvánnyal, és ha erősen figyeltem, láttam a ködben felbukkanni a messziségben néhány mézeskalácsházikó féle apró parasztházat, amik igen kicsinek tűntek.
  - De gyönyörű! - forgolódtam kedvtelve.
  - Tudtam, hogy tetszeni fog! - lépett mellém büszkén Castiel. Fél karral magához ölelt és arcon csókolt.
  - Szép, szép, de hol a panziónk? - kérdezte Nina vékony és ijed hangon.
  - Három kilométerre innen, majdnem a hegy lábánál. - mutatott előre Cast.
  - Mi? És hogy jutunk oda?
  - Természetesen gyalog. - vágta rá Lys.
  - Na, ne! Hívjatok egy taxit, vagy buszt, mert én ugyan nem bírok gyalogolni! Magassarkú csizmám van, nehéz a csomagom és megfagyok! - kezdte a kiakadást Nina. Majdnem toporzékolt, mint egy hisztis kisgyerek.
  - Látod, te hol vagyunk? Erre nincs taxiállomás, és busz sem megy már ilyen későn. - magyarázta türelmesen Castiel, de láttam rajta, hogy a csaj nála is kezdi kiverni a biztosítékot. - Hamar odaérünk, meglátjátok!
  - Részemről, rendben! - tettre készen a bőröndömhöz léptem, kihúztam a hosszú húzókáját és magam után görgettem. - Praktikus a csomagom, és kényelmes a csizmám. - még ugrándoztam is néhányat, hogy felhívjam a fiúk figyelmét szuper kényelmes csizmámra.
  - Az én Vivim!
Cast nevetve kapta fel az utazótáskáját a fél vállára, és utánam szökkent.
Elől mentünk, Lysander és Nina kissé lemaradtak tőlünk, mert a lány nehezen lépkedett a jégbordákon és a táskáját is szuszogva cipelte, pedig a fél fogantyúja Lys kezében volt.
Én jól szórakoztam a lány nyomorúságán és egyre növekvő rosszkedvén. Élveztem a helyet, az életet és a kirándulást. Hogy tetőzzem a vidámságot, ha az út szélén friss hókupacot találtam, golyót gyúrtam és megdobáltam a srácokat. Olyankor elhagytuk a motyókat és kergetőztünk kicsit.

Nevettünk, visítoztunk, Nina meg fapofával kullogott mögöttünk. Ránk sötétedett mire beértünk a festői kisvárosba. Csodaszép és otthonos utcácskákon haladtunk keresztül. A panziónk egy két szintes, piros, teraszos, kivilágított, igazi paradicsom volt a hegy lábánál.
Odabent bejelentkeztünk, a tulaj felvezetett minket az emeletre. Két egymás melletti szobát kaptunk, és a kedves nő közölte velünk, hogy tízig nyitva az étterem a földszinten.
Miközben a két fiú behordta a csomagokat a folyosón bámészkodtam, mert szép tájképes fotók csüngtek a falon.
  - Mi a mai program? Vacsi, aztán buli? - kérdeztem élénken, amikor megálltunk az ajtók előtt.
  - Péntek estenként mindig nyitva az Ice Crystals. Jó kis bulis hely, mindig pörög ott az élet, tele van turistákkal. Klassz D.J.-k szokták a lemezeket pörgetni. Ha most kipakolunk és gyorsan megkajálunk, még nem maradunk le semmiről. - javasolta Cast és várakozás teljesen nézett ránk.
  - Remek lenne! - bólogattam hevesen.
  - Buli? Még mit nem! - borzadt el Nina. - Átfagytam, feltörte a csizma a sarkam, elfáradtam a kutyagolásban és hulla vagyok. Kaja kell, jó meleg és henyélés!
Gyilkos pillantást vetettem az ünneprontó libára, a fiúk is tanácstalanul toporogtak.
  - Ó, akkor mit szólnátok a földszinti szaunához? Felmelegszünk, eszünk, aztán meglátjuk, mihez lesz kedvünk. - javasolta békítően Lys.

  - Legyen így! - hagytam rá legyintve.
Már előre éreztem, hogy nem kellett volna magunkkal hozni ezt a rinyagépet, mert csak megkeseríti az életünk és elrontja a kedvünket. Sajnáltam Lysandert miatta. Én biztos nem bírnám elviselni napról napra.
Megbeszéltük, hogy tíz perc múlva talizunk a földszinten törölközőkkel felpakolva.
A szobában gyorsan a kis szekrénybe pakoltuk a ruhákat, a fürdőbe vittük a piperecuccot.
A szoba közepén beleütköztem a fióknál szöszmötölő Castielbe.
  - Látom, hogy nem bírod Ninát, és még gonoszkodsz is vele. - jegyezte meg foghegyről a párom, és csak féloldalról pillantott rám.
  - Nem tudom, miről beszélsz. - adtam az ártatlant.
  - Na, ne ámíts! Látom, amit látok! Felvágsz előtte, kimutatod, hogy utálod és direkt sztorizol a múltunkról, hogy kirekeszd a beszélgetésekből. Értsd meg, hogy ő Lysander barátnője, fogadd el, és viselkedj vele normálisan. Ha Ninát piszkálod, az a barátunknak is rosszul esik.
Nem vártam kioktatást és azt sem, hogy Cast "megtámad" a buta szőke miatt, s feldühített ezzel.
  - Ne mondd már meg nekem, hogy kit szeressek, és kit ne! Az a bige agyatlan, sótlan, kényes és elviselhetetlen! Nem fogom kinyalni a seggét, csak mert ő Lys barátnője! Vagy megszokja, vagy megszökik! - dühös voltam és csalódott. A kicsike elrontja a hangulatot és még én vagyok a rossz!
  - Fogd vissza magad, szívem! Ha szereted Lyst - és engem - légy vele kicsit kedvesebb!
Mivel nem akartam veszekedni csak mérgesen harapdáltam a szám szélét.

  - Jó, rendben, de csodát ne várj tőlem! - indulatosan csípőre vágtam a két kezem.
Castiel nevetve és békülékenyen rántott magához, mohón megcsókolt és a kék és zöld csíkos franciaágyra tepert a friss illatú és kék ágybelibe. Hamarosan már úgy felforrósodtam a szenvedélyes csókoktól, hogy a fagyos lábujjaim is kiolvadtak. A heves pillanatnak az ajtó felől jövő kopogás vetett véget.
  - Na, jöttök szaunázni? - hallottuk meg a jó barát hangját.
Fancsali pofával néztünk össze, jót röhögtünk, aztán egymást taszigálva rohantunk a fürdőhelyiségbe, hogy magunkhoz vegyük a törülközőinket és a köntösöket.
Amikor kiléptünk a szobából, Lys mindent tudóan méregetett minket. Nina arcán csak a fáradság tükröződött.
  - Felhevült arcotokat elnézve, ki tudom találni, mit csináltatok éppen.
  - Csak leteszteltük, elég kényelmes-e az ágy. - vigyorgott Cast és kézen fogva levezetett a lépcsőn.
Az előcsarnokban Cast elmagyarázta a tulajnak, hogy szaunázunk egyet vacsora előtt, mert átfagytunk, a néni meg udvariasan elvezett minket egy hátsó részhez, ahol jó meleg volt és fa lambéria borította a falakat. Ami kiakasztott, hogy volt női és férfi szauna. Így már láttam szomorú sorsom, míg a fiúk jókat nevetnek majd a forró gőzben, én viseljem el a kis nyafkát!
Két öltözőfülkébe mentünk. Miután csak a törölköző volt rajtunk bementünk a fapados, gőztől homályos helyiségekbe. Unottan ereszkedtem le egy fa lócára, nem nekem találták ki a semmittevést. Csak az vigasztalt, hogy fél óra múlva találkozunk a fiúkkal az étteremben. Halálra untam magam.
Végig Nina csacsogását hallgattam arról, mi mindent utál mióta eljöttünk otthonról. Legszívesebben leordítottam volna a fejét, hogy akkor mi a fenéért jött, de eszembe jutott Castiel intelme, így megharaptam a szám és szem forgatva hallgattam a panaszáradatot.
Nagy nehezen eltelt a fél óra és köntösben és papucsban felmentünk a szobáinkba, hogy átöltözzünk a kései vacsorához.
Persze Cast már felöltözve ült az ágyon és a recepcióról elcsent programfüzetet böngészte.
Gyorsan a fürdőbe mentem a szekrényből kikapott ruháimmal.
Amíg lementünk az étterembe, Castiel azzal húzott, jól szórakoztam-e Ninával, mire válaszul csak finoman, de határozottan nyakon lendítettem. Hogy mer kötekedni, amikor ő kérte, hogy őrizzem meg a hidegvérem? Hát így nehéz lesz...
Az étterem csendes volt, meleg barna színekkel, meggy bordó terítékkel. Cast és én marhasteaket rendeltünk krumplipürével, Lysanderék spagettit gombás szósszal.
Evés közben döcögött a beszélgetés, bármit is hoztam fel, mindenki csak egy szavas válaszokat adott. Nem tudtam eldönteni, hogy én vagyok túlpörögve, vagy a többiek laposodtak-e el, de nem tetszett ez a kínlódó együttlét. Már a desszertnek rendelt túrós lepénynél tartottunk, amikor ismét szóba hoztam a bulizást. Természetesen Nina rögtön megvétózta, hallani sem kart róla, fáradságra hivatkozva aludni akart egy nagyot, de így persze Lys is amellett döntött, hogy nem mulatozik. Castiellel szerencsém volt, megígérte, hogy megmutatja az itteni éjszakai életet. Mindjárt jobb kedvem lett.
Gyorsan belapátoltam a finomságot, felmentünk átöltözni, aztán kis idő múlva már úton voltam a párommal a mulatóba. A hely fantasztikus volt, jégkristályos és csillámos falakkal és berendezéssel. A zsúfolt bárpultnál tequilát rendeltünk, leadtuk a kabátjainkat, aztán a tömegbe vetettük magunkat. Önfeledten táncoltunk a dübörgő, partis zenékre. Elengedtem magam, rég buliztam már, Castiellel meg főleg. Hajnal kettőig bírta a lábam és a szemem a féktelen bulizást, utána ölelkezve visszasétáltunk a szállásunkra. Összeölelkezve, nagyon is hamar elaludtunk.
Másnap reggel közös zuhanyzással indítottuk a napot, és miután rendbe hoztuk magunkat, lementünk az étterembe reggelizni. Már majdnem végeztünk a bőséges adag sonkás tojással és pirítósokkal, amikor megérkezett mellénk a furcsa pár. Lys remekül nézett ki fekete garbóban és farmerben, Nina az igazi ellentéte volt, rózsaszín, térdig érő pulcsiban és fekete cicanadrágban. Haja idétlenül csak fél oldalt volt felfogva. Úgy néztek ki, mint egy laza úr és elkényeztetett kislánya.
  - Mi buliztunk, és ti aludtatok el? - kérdezte Cast tőlük, amikor az udvarias üdvözlések után leültek velünk szemben.
  - Lustálkodtunk picit, mert ránk fért. - közölte Nina.
Az asztal közepére helyezett ropogós zsemlékből elvett egyet, ketté vágta és megkente lekvárral.
  - Csak elmentetek? És én még azt hittem inkább nászutast játszotok, és felavatjátok az ágyat. - kuncogott Lys, aki egy csésze tea után nyúlt, és pirítóst vajazott.
  - Hiszed, vagy sem, szexen kívül mást is szoktunk csinálni. - közöltem vele viccesen és felé dobtam a gombócnak gyúrt szalvétám. - Igen, buliztunk és esküszöm, hogy szűzön feküdtem le - már ami a tegnap estét illeti.
A fiúk nevettek, Nina a száját húzgálta.

  - Hálás lennék, ha evés közben nem beszélnétek piszkos dolgokról, mert még elmegy az étvágyam! Egyébként, miért nincs kávé? Nekem az kora reggel létfontosságú!
  - A bárnál van egy adagoló termosz, gyere velem, megmutatom. - állt fel udvariasan Cast és a pult felé mutatott. - Hozok nektek is! - pillantott rám, majd a barátjára.
  - Édes vagy, köszi! - szóltam utána, de a mézédes mosolyomról már lemaradt, mert Ninába karolt és a bárpult felé tartott.
Kihasználtam, hogy kettesben maradtam Lysanderrel. Négy kávé beízesítése időbe telik, így gyorsan a fehér hajú fiúnak estem.
  - Meg kell mondjam, ez a Nina liba nem illik hozzád, drága barátom. - próbáltam tréfásan köríteni a véleményem. - Olyan nyafogós, gyerekes, idétlen és barátságtalan velem.
Lysander haragosan nézett, és mély levegőt vett, mielőtt válaszolt volna.
  - Ide figyelj, kicsi Vivi, tudom, hogy nem egy szokványos csaj, és lényegesen más, mit az eddigi barátnőim, de imád, ragaszkodó és a maga módján nagyon szeretetreméltó. Nekem bejön a kicsike, és valójában nem is olyan, mint amilyennek gondolod. Ha megismered, majd megváltozik a véleményed.
Erre nem vettem volna mérget a helyében, de mivel láttam a szemében a ragyogást, nem akartam tovább fikázni a választottját.
  - Majd meglátjuk. Bocs, ha túl őszinte voltam... és ne vedd zokon. Láttalak Kimmel, Rosával és egy szekér más csajjal, de egy se volt még ilyen... gyerekes felfogású. Ha neked ez kell, én elfogadom, de ne várd, hogy rajongjak érte, csak azért, mert te szereted.
  - Nem kell bocsánatot kérned! Pont azért szeretlek, mert nincs lakat a szádon. - kacsintott elnézően Lys.
  - A szeretlek szó csak az én számból elfogadható, haver! - lépett mellénk Cast két kávéval a kezében. - Jó lenne, ha a távollétemben nem udvarolnál a csajomnak! - ült le a vörös srác és az egyik csészét elém tette.
  - Én is hálás lennék ám. - csicseregte Nina és durcásan vágódott le Lysander mellé, még a kávékat is kilötyögtette.
Hitetlenkedve fordultam a duzzogó lány felé. Az agyamra megy! Komolyan az idegeimen táncol és száz százalék, hogy direkt!
  - Ne legyetek már ilyenek! Köztem és Lys között csak ERŐS baráti kapocs van. - az erős szót szándékosan hangsúlyoztam, hogy érezze, bármit tesz, a fiúk életének része vagyok.
  - De nem volt ez mindig így! Én még emlékszem a tavalyi osztálykirándulásra, amikor vadul smaciztatok! - bolygatta a múltat Cast, de láttam rajta, hogy csak evődik, nincs már benne harag.
  - Ugyan már! - legyintettem nevetve. - Te nem voltál ott, mi meg részegek voltunk és nem jelentett semmit!
  - Jó kifogás, sose rossz. - hajolt hozzám Cast és arcon csókolt.
  - Micsoda? Lysander, te csókolóztál Vivivel? És még szórakoztok is rajta? - borzadt el Nina. Úgy látszik, nem tud még mindent a pasijáról. Úgy kell neki!
  - Apró botlás volt. - vörösödött el Lys, amikor rájött, hogy a hercegnőjét felzaklatta a téma.
  - Nem akarok még több ilyen botlást, úgyhogy nagy ívben kerüld el ezt a perszónát! - mutatott rám a haragos Nina.
  - Még te minősítesz engem, te elkényeztetett Barbie imitátor? Én téged akarlak "nagy ívben" elkerülni, mert uncsi vagy, undok és kiállhatatlan! Lys az egyik legjobb barátom, Cast az imádott szerelmem, de te sosem fogsz megérteni minket! Jobb lett volna, ha otthon maradsz! - a végére úgy felmérgesedtem, hogy az asztalra csaptam a kiürült csészém.
  - Hogy hármasban nyomd a fiúkkal? Még mit nem, te nagyszájú banya! - állt fel Nina felpaprikázva.
  - Nyugodjatok már le! - intett le minket Lysander, és nyugtatóan megfogta barátnője kezét. - Nina drágám, kérlek ne fújd fel a dolgot. Vivi és köztem sosem volt semmi és nem is lesz. Felejtsük el a múltat, ne háborúzzatok! Fél óra múlva irány síelni! - kérte a srác és a duzzogva elrohanó kicsike után loholt.
  - Ez a te hibád! - förmedtem szerelmemre, amikor ketten maradtunk. - A francnak kellett felhoznod a hülye csókot!
  - Poén volt, nem tehetek róla, hogy Nina nem bírja a humorunkat.
  - És hallottad, miket mondott rólam? Ezek után ne is álmodj róla, hogy barátnők legyünk! Még egy ilyen és kidobom a felvonóból! Szívességet tennék vele az emberiségnek!

Castiel csak nevetett, de aztán pénzt lökött az asztalra, majd felsegített.
  - Jó, belátom, hogy gáz a csajszi. Majd igyekszünk külön programokat szervezni magunknak. Na, menjünk és öltözzünk melegen. Alig várom, hogy megtanítsalak síelni.
Egy óra múlva már a bérelt lécekkel a felvonónál várakoztunk. Szerettem mindent, ami emelkedett adrenalinszintet eredményez, így alig vártam, hogy a két személyes libegő a magasba repítsen minket. Mi hamar beugrottunk egy felvonóba, de Lys és Nina itt is vitázott egy sort, mert a kicsike félt, és még a nehéz sífelszerelést is alig bírta. Ott hagytuk őket, nem akartunk beleavatkozni, vagy tovább mérgesíteni a helyzetet. Jól telt a délután. A hegytetőről isteni volt a kilátás, és erősen sütött
a nap, vagyis nem is fáztunk. Cast türelmes tanár volt, majd két órát pazarolt az oktatásomra. Amikor már hellyel-közel elsajátítottam a síelés alapjait, ketten siklottunk le egy viszonylag egyenletes és kezdők számára is egyszerű pályán. A síklást nekem találták ki, élveztem a száguldást, még akkor is, ha Castiel jóval gyorsabb és ügyesebb volt nálam. Egész délután ez ment, lecsúsztunk, fellibegtünk, aztán újra és újra kezdtük. Kellően elfáradtunk, késő délután est ebédeltünk egy francia jellegű étteremben, a szótlan Ninával és Lyssel. A párocskáról nem sütött a boldogság, gondolom nem élvezték úgy a téli mókát, mint mi. Evés után mi a bobpálya felé vettük az irányt, Lysék a nyugodtabb tavacskához, ami a hegy lábánál befagyott. Ott csúszkáltak és andalogtak, míg mi bemásztunk egy kétszemélyes bobszánkóba, amivel egy kacskaringós, hajmeresztő pályán lesiklottunk. Jobb volt, mint a hullámvasút, szinte repültünk, mint a rakéta. A nagy izgalmak után forralt bort ittunk a tóparton és hot-dogot ettünk. A korizás nekem unalmas volt, hisz azt otthon is lehetett, de a békesség kedvéért csúszkáltam néhány kört, de csak hogy Lysander lássa, nem vagyok haragtartó. Rá amúgy se haragudtam. Miután kellően elszédültünk, visszamentünk a panzióba.
Megint átöltöztünk, ezúttal vastag farmerbe és piros pulcsiba bújtam. Mire leértem, Cast már megrendelte a vacsorát mindőnknek. Restelkedve kértem elnézést, és elmeséltem, hogy az egész napos hómóka hatására a hajam össze-vissza állt, muszáj volt kivasalnom.
Cast persze csókkal fogadott, csak az undok kis béka jegyezte meg, hogy udvariatlan elkésni a vacsoráról.
Amikor a pincér sült halat tett elém rizzsel és salátával, tátva maradt a szám. Életemben nem szerettem a halat, nem értettem, Cast miért ezt rendelte nekünk.
  - Hal? Utálom! - rázkódtam meg undorodva. Kétségbe esve néztem a mellettem ülő kék pulcsis és melegítős Castielre.
  - Az, hogy lehet? Határozottan emlékszem, hogy karácsonykor ezt ettem nálatok.
  - Az lehet, de én akkor se ettem. Hogy rendelhetted meg ezt? És egyáltalán, miért rendelsz, ha nem tudod, mit szeretek? - húztam fel magam pillanatok alatt.
  - De kínos. - kárörvendett a fekete hosszú ruhás Nina liba.
  - Bocs, kicsim, de...
  - Nehogy már ezen veszekedjetek! - intett le minket Lysander. - Vivi, én csirkecombot rendeltem párolt zöldségekkel. Még hozzá sem értem. Ha akarod, elcserélhetjük, nekem jó a hal is.
  - Kedves vagy. - küldtem neki egy szívélyes mosolyt, és máris elcseréltük a tányérokat.
  - Csak ne essetek túlzásokba! - szólt ránk Nina fagyosan.
  - Miért, mit gondolsz? Hogy esetleg hálából az asztal alatt kiverem neki? - vágtam vissza durván. Egyrészt, bántani akartam azzal, hogy emlékeztetem arra, hogy közöm volt a pasijához, másrészt meg trágár szavakat használtam, mert tudtam, hogy bántja a fülét.
Castiel majdnem félrenyelte a kólát, köhögve csapott a combomra.
  - Fékezd magad, vadmacskám!
 - Majd igyekszem. - mosolyogtam rá, majd győzedelmes pillantást küldtem Ninának.
Vacsora után moziba mentünk. Nem voltam elragadtatva az ötlettől, hisz filmet otthon is nézhetünk, de mivel rajtam kívül mindenki ezt akarta, nem kötözködtem.
A mozi előtt megint volt egy összeszólalkozásom Ninával, mert én véres horrort akartam, ő meg romantikát. Sokáig vitáztunk, de végül a két fiú kiválasztott valami romantikus vígjátékot. Fel tudtam volna robbanni, amiért neki kedveztek. Várjál, Castiel, várjál, ezt még megbánod!
A film végül is nem volt rossz, egy estét megért. Utána visszasétáltunk a panzióba, még alig múlt tíz, de az egész napi csúszkálás, mászkálás és izgalom megtette a hatását. Én is a pihenőre szavaztam.
Odafent Cast megengedte, hogy én zuhanyozzak előbb, addig ő megágyalt és tévét nézett.
Míg ő fürdött, bebújtam az ágyba és oldalara fordulva bevackoltam magam a takaró alá.
Még nem aludtam, de alvást színleltem, amikor bebújt mellém. A hátam görcsbe rándult amikor a mellkasát megéreztem szorosan mögöttem, leheletét a nyakamban és ágaskodó férfiasságát a fenekemnél. Ma estére rossz kaját rendelt nekem és Nina filmjét nézette velem, most meg azt hiszi, hogy önként és dalolva lefekszem vele? Ha igen, akkor még nem ismer!
Amikor keze a mellemre siklott, tiltakozóan felnyögtem.

  - Hé! Hulla vagyok, fáj a fejem és nincs kedvem huncutkodni! - morogtam az orrom alatt.
  - Komolyan mondod? - duruzsolta Cast és közben a szájával ingerelte a fülem és a nyakszirtem. - Van két éjszakánk és gondatlan napunk itt kettesben, és te nem akarod kihasználni? Ha Lys megtudja, hogy szexmentesen teltek a napok, röhögni fog a markába.
  - Akkor ne mondd meg neki! - vágtam rá zsigerből. Arrébb toltam, és még a takarómat is úgy csavartam magam köré, hogy ne tudjon megint hozzám nyomulni.
  - Ez az utolsó szavad? - kérdezte Cast hitetlenkedve és haragosan.
  - Ez! Jó éjszakát! - mondtam és megint kényelembe helyeztem magam.
  - Jó egy fenét! - fordított hátat Cast indulatosan.
Csak nagy sokára aludtam el, mert lelkiismeret-furdalásom volt, amiért Castielen töltöttem ki a haragomat. Igazából ő sem tehet róla, hogy ilyen balul sikerült ez a hétvége. Szidtam magam, hogy nem próbáltam a legjobbat kihozni a helyzetből, de a nyafi Nina betette a kaput.
Reggel azért kárpótoltam, szinte rávetettem magam. Úgy kezdtük a napot, ahogy a legjobban szerette, forró hangulatban és kielégülve. Aztán már úgy gondoltam, jöhet bármi, nem érdekel....