Az osztálykirándulás

A kirándulás napján ötkor keltem, mert hatkor volt a gyülekező a suli előtt. Már semmi kedvem nem volt menni Castiel nélkül, de megfogadtam magamban, hogy megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a túrából, hogy jobban el tudjam viselni a hiányát. Azzal vigasztaltam magam, hogy előttünk még az egész nyár, lehetek még vele eleget. Tegnap este kikísértem a repülőtérre őt és Lucyékat, s nehezemre esett az elválás. Hát ez van... Fogtam a tegnap bepakolt kis bőröndöm és anyuval elindultunk a gimihez. Kedves szülőm ki akart kísérni, hogy a buszra szállás előtt még el tudjon búcsúzni tőlem. Mondhattam volna, hogy nem a világ végére megyek, de nem akartam megbántani, így tűrtem, hogy velem jöjjön.

Már a fél osztály a buszon ült, mire anyuval odaértünk. Hosszasan búcsúzkodtunk, ellátott anyai jó tanácsokkal, aztán felmásztam a kék sulibuszra. A bőröndöm felraktam a tetőtéri csomagtartóba, csak a hátizsákom vittem tovább magammal, mert abban volt az ennivaló, telefon és egyéb személyes holmik.
Elől ült a tanárnő, Iris, Melody, Viola és Nath. Álmosan hátra kóvályogtam, ahonnan Kim integetett. Természetesen a busz hátuljában helyezkedett el a kemény mag: Kim, - aki mellé az örömujjongás után letanyáztam - Dake és Lys, közvetlen mögöttünk, Alexy, Armin, Kentin és velünk párhuzamosan Rosa, Gabe, Amber, Leigh és mögöttük Dajan. Mivel kevés volt a létszám a C-sek is jöttek velünk egy páran, közülük nekem csak Patty és barátnője a sötétbordó, hosszú hajú Petrah volt ismerős.
Az egész csapat örült nekem, s megpróbáltam eltitkolni a csalódott énemet, ami Castiel hiánya miatt kesergett.
  - Na mizu, csajszi? - könyökölt a háttámlámra és dőlt előre hozzám a piros pólós Dake.
  - Semmi különös.
  - Nagyon el vagy kámpicsorodva! Biztos azért, mert nem jött a kis szerelmed. Ha gondolod, megvigasztallak! - kacsintott a szőke Casanova.
Vetettem rá egy gyűlölködő pillantást, de mielőtt megszólaltam volna, Lys is közénk bújt.
  - El a kezekkel, Mr. Nagymenő! Castiel rám bízta Vivit! Én vigyázok rá, a barátom távollétében, és mindenkit lecsapok, aki ferdén néz rá, vagy hozzá ér egy újjal is!
  - Hallod ezt, Vivien! Saját testőröd van! Menő! - nevetett a kék felsős és fekete melegítős Kim mellettem. Közben lassan elindult a buszunk.

  - Ó, ez nagyon boldoggá tett most. - fanyalogtam.
  - Ne légy ilyen, kislány! - intett le Lysander, aki barna pólót és farmer térdnadrágot viselt. - Castiel csak azt akarja, hogy ne essen bajod, és ne környékezzen meg senki! Nálam megfelelőbb személyt nem is találhatott volna erre a feladatra!
  - Ne sztárold már magad, őrkutya! - csusságoltam, mert nem nagyon tetszett, hogy Lysen keresztül Cast megfigyel. Hát ennyire nem bízik bennem? Ez sértő! - Nincs szükségem dajkára!
  - Így van! - állt egyből a pártomra Kim. - Majd én odafigyelek rá!
  - Attól óvjon minket az ég! - szólt be neki a fehér hajú srác.
Kim nem vágott vissza, csak kicsúfolta a fiút.
  - Fiúk, visszadőlnétek a helyetekre? Női dolgokról szeretnénk pletykálni! - néztem bűbájosan a vérebemre.
  - Fúúúj.... - szörnyest el Dakota, és a két fiú hátradőlt az üléseiken.
Mi meg végre "kettesben" maradtunk a barátnőmmel.
  - Mesélj Kimi, mi újság Alex ügyben?
  - Csúnyán összevesztünk, és nem tudom, lesz-e értelme kibékülni. - közölte Kim lazán. Nem látszott rajta, hogy ezen kiakadt volna, vagy fájna neki, de tudtam, ez csak egy álarc. Belül szenved, csak nem szokta kimutatni.
  - Ó, nagyon sajnálom. Biztos nehéz neked is, így szórakozni.
  - Á, nem... - legyintett Kim. - Úgy vagyok vele, hogy a túrán legalább nem gondolkozok ezen. Jobb a haverokkal, mint otthon depizni egyedül.

  - Érdekes, én is pont ezért vagyok itt! - mosolyogtam együtt érzően. - Remélem, nem fogunk csalódni!
  - Nem hát... majd sokat hülyülünk és iszunk! A fél banda csempészett a táskájába alkoholt.
  - Az szép! - akadtam ki, de azért nevettem. - És mikor fogjuk elfogyasztani?
  - Majd megtaláljuk a módját, ne aggódj!
  - Vivi, kérsz csokit? - nyújtott felém Dakota egy hatalmas nápolyi szeltet és megint előredőlt hozzám.
  - Kösz, de nem vagyok éhes.
  - Pedig ez olyan édes, mint te!
  - Hééé! - Lys a pólója nyakát megragadva visszarántotta útitársát az ülésre. - Nincs udvarlás!
  - Pfűű, Lysander, olyan ünneprontó vagy! Csak kedves akartam lenni a csajokkal! Kim, te kérsz? - nyújtotta megint előre a csokiját a zöld szemű, hosszú hajú fiú.
  - Kérek hát! - Kim vigyorogva letörte a csoki felét.
  - Dakota, mi lenne, ha inkább hátrébb udvarolnál? Ott van mondjuk Patty barátnője, a kis Petrah... szerintem, neked való lenne.
A szőke, lófarkas srác arra nézett, amerre Lys intett. Érdeklődve méregette a barna szemű, hosszú, bordós hajú lányt.
  - Nem is rossz, a kislány! Megyek is, Pattyt száműzöm Kentin mellé, és elszórakoztatom a kicsikét! - jelentette ki Dake, és már át is mászott hátrébb, elpaterolta Pattyt, ő meg bedobva magát levágódott Petrah mellé.
Mi meg csak nevetve és hitetlenkedve néztünk utána.
  - Még a végén szerelmes lesz a Casanova. - poénkodott Kim. - Lys, te is olyan jó vagy párkerítésben, mint én! Pacsit! - nyújtotta a fehér hajú fiú felé a kezét a fekete lány.
Lysander elégedett nevetés kíséretében csapott a tenyerébe.
Egy darabig csendben a tájat figyeltük. Egyre messzebb kerültünk a várostól, mindenfelé zöld erők és mezők suhantak el mellettünk, ahogy kilestünk az ablakon. Amíg a tájban gyönyörködtem, arra gondoltam, biztos tetszene a látvány Castielnek, vagy épp ő hol lehet, és mit csinál. Gondoltam egyet és elővettem a mobilom. Felhívtam, sokáig kicsengett, de nem vette fel. Csalódottan dugtam vissza a táskám oldalzsebébe a mobilt. Jó lett volna legalább a hangját hallani.
  - Castielt hívtad? - kérdezte Kim.
  - Honnan tudod?
  - A csalódott képedből gondoltam.
  - Nem vette fel, lehet otthon hagyta a telefont, vagy épp nem hallotta, hogy csörög.
  - Rá se ránts! Majd visszahív, ha észrevette, hogy kerested! Ne beszéljünk róla, mert bánatos leszel! Inkább mondok neked valami érdekeset!
  - Na! Új pletyka?
  - Valami olyasmi. - mosolygott sejtelmesen Kim. - Észrevetted, mikor felszálltál, hogy Nathaniel és Iris egymás mellett ülnek?
  - Na és? Mi abban a fura? Jó haverok!
  - Akkor, ha nem látod a fától az erdőt, azt javaslom, kicsit ágaskodj fel, és lesd meg őket!
Szót fogadtam Kimnek. Felálltam és az előttünk lévő ülésre könyököltem, úgy kandikáltam előre.
Nem akartam hinni a szememnek. Iris aludt, de Nathaniel mellkasán. Meghitten ölelkeztek. Nath olvasott, fél kezében egy könyvet tartott, a másikkal meg Iris haját simogatta.
  - Együtt vannak? - huppantam a székemre döbbenten, de valamilyen szinten ujjongva.
  - Aha. - vigyorgott Kim.

  - És mégis mióta? És hogy...
  - Tulajdonképpen már a versmondó verseny ideje alatt kezdtek összemelegedni. Nathaniel segített kémiából Irisnek tanulni, hogy nem bukjon meg. Sokat lógtak együtt, de úgy tudom, a múltkori strandbulinkon hazakísérte Irist, a kapuban megcsókolta, azóta meg együtt vannak. Viola mesélte, hogy Iris a fellegekben jár, nagyon szereti Nathanielt.
  - Ez de szép! - mosolyogtam meghatódva. Nagyon örültem, hogy mindketten boldogok. Az, hogy együtt, csak hab volt a tortán. Valamikor Nath oda volt a lányért és a sors úgy hozta, hogy most megkapta végre. - Úgy örülök, hogy összejöttek! Látod... a szerelem halhatatlan.
  - Ezt nekem mondod, aki épp ki akar lépni egy kapcsolatból? - húzta el a száját Kim. - De értem, mire gondolsz. Ideje volt, hogy Nath és Iris egymásra találjon. Szépek együtt, meg hát ugye éreztek is egymás iránt valamit régen, szóval szép, hogy egymás mellett kötöttek ki.
  - Igen, és drukkolok, hogy boldogok legyenek! Ha valaki, akkor én tényleg sajnálom, amit Nathaniellel műveltem, de nem volt más választásom, mert...
  - Ki ne mond! Nem beszélünk semmilyen vörös ördögről! Megegyeztünk, nem emlékszel?
  - De, de.… csak nehéz nem rágondolni.
  - Megfojtalak! - Kim mókásan elkapta a nyakam és fojtogatni kezdett. Mindketten jót nevettünk ezen.
  - Kim baba, rád is vonatkozott Cast barátom szabálya! Ne bántalmazd Vivikét! - szólt előre nekünk Lys komolyan.
  - Akasszuk fel! Könyörgök akasszuk fel! - tréfált Kim, és őrült grimaszokat vágott, én meg majd megpukkadtam a nevetéstől. - Ha két napig ezt kell hallgatnom, és nem csinálsz vele valamit, saját kezűleg fogom kinyírni!
  - Ha nagyon nem bírjuk, majd egy fához kötözzük és itt felejtjük! - tréfáltam én is.
  - Na, de lányok! Miért vagytok velem ilyen gonoszak? - játszotta a sértődöttet Lysander.
  - Á, mi nem vagyunk azok! Akkor, hogy lásd kivel van dolgod, hozzád kötözünk majd egy csinos C-s csajt is!
  - Na, így már jó lesz. - vigyorgott Lys.

Az út további része eseménytelenül telt. Kimmel átlagos dolgokról beszélgettünk, Lys szerencsére nem kotyogott közbe. Zenét hallgattunk és nassoltunk egész úton. Egy jó óra múlva az ofő közölte, hogy már közel vagyunk a végállomáshoz. Izgatottan nyújtogattuk a nyakunkat és a terepet fürkésztük a buszablakból.
Nemsokára megálltunk és összeszedtük a csomagjainkat. Kiakadtunk, mikor a tanárnő közölte, három kilométert kell innen gyalogolnunk a táborhelyünkhöz. Elborzasztott a gondolat, mert nem csak magunkat, a csomagjainkat is cipelni kellett az egyenletlen terepen. Nyafogva indultunk meg a tanárnővel és egy elénk érkező idegenvezetővel. Egy kitaposott ösvényen baktattunk felfelé a fasorban. Néha sziklák és kidőlt, elkorhadt fatuskók akadályoztak minket a haladásban. Egy jó óráig gyalogoltunk, mire elértük az ulticélunkat, addigra már kifulladtam és megittam egy üveg ásványvizet, ami a zsákom oldalában fityegett. Amber egész úton nyavalygott, mert nem épp túrázásra való körömcipője elkezdte a sarkát és a bogarakra, szúnyogokra panaszkodott. Alexy és Armin élvezte a gyalogtúrát, nevetve néha fel-fel löktek egy-egy ismerőst. Szerencsére engem elkerültek, így nem ismerkedett meg a fenekem a füves, köves talajjal. Charlotte, Ken és Patty nem volt ilyen szerencsés, őket elgáncsolta a két kópé.
Mikor felértünk a hegyre, az kárpótolt minket mindenért. Csodás látvány tárult a szemünk elé. Fölöttünk a tiszta, kék ég, alattunk a zöldellő erdőrengeteg és a hegy lábánál egy apró falucska, aminek a házai ilyen magasságból csak apró pontoknak látszottak. Mikor befejeztük a gyönyörködést, eljöttünk a peremről és felfedeztük az erdő szélén ácsorgó nagyobbacska étteremfélét és megkönnyebbülten felsóhajtottunk. A kaja volt az egyetlen gondolatunk.

Ken és Patty

Az idegenvezetőnk elmondta, hogy az az épület az étkezőnk, mögötte beljebb az erdőben vannak az apró faházak, ahol hármasával leszünk elszállásolva. Örültünk a hírnek, meg annak is, hogy végre lepakolhatunk. Gyorsan meg is beszéltem Kimmel és Irissel, hogy velük osztozom egy faházon. A szomszédságunkba költözött be Lysander, Nathaniel és Armin. Természetesen fiú-lány párok nem költözhettek be egy helyre. Ennek Patty és Ken nem örült. Át tudtam érezni a helyzetüket. Hisz, ha Cast itt lenne, nekem is zokon esne, hogy elválasztanak a szerelemtől, de gondolom, őrült kedvesem megtalálta volna a módját éjszaka, hogy beszökjön hozzám.
Bementünk a házikókba. Egy nagy szoba fogadott minket, stílusos, apró fa bútorokkal. Egy emeletes ágy és két sima heverő állt a jobb oldalon a fal mellett, az ágyaktól balra három szekrény. A szoba közepén kis asztal állt négy székkel, és minden ágy mellett állt egy-egy kis éjjeliszekrény. A falakon szép festmények csüngtek, amiken a helyi tájak voltak megfestve. Balról nyílt egy ajtó, ami a saját fürdőszobánkhoz vezetett. Nagyon tetszett a falusi hangulatú berendezés, otthonos és egyszerű volt, mégis szép.
Fáradtan elkezdtünk kipakolni, mert a tanárnő meghagyta, hogy egy óra múlva gyülekező az ebédlőben.
Épp annyi időm maradt, hogy átöltözzek. Rózsaszín, sportos felsőt vettem fel, fehér melegítőalsóval és hozzá felhúztam a fekete-rózsaszín Nike-os tornacipőmet.
Az ebédlőben bőségesen megkajáltunk. Zöldséglevest kaptunk, rántott csirkemellet rizzsel, desszertnek meg túrós rétest kaptunk. Evés után még ittunk egy pohár kakaót, aztán a tanárnő megengedte, hogy körülnézzünk kint, de persze ránk kötötte, hogy ne menjünk messzire.
Alighogy elindultam Kimmel, csörgött a telefonom. Visítva kaptam elő, mert tudtam, hogy Castiel lesz az. Felpörgött hangulatban elmeséltem neki, miből maradt ki. Kitértem a hülyülésre a buszon és részletesen elmeséltem, milyen a táj és a szállás. Kérdeztem, ő merre járt és elmesélte, hogy tulajdonképpen az apja üzleti út keretében vitte magával. Tárgyaláson volt, beültette a fiát is, hogy ismerkedjen az üzleti élettel. Ott volt lehalkítva a telefonja, ezért nem hallotta, hogy kerestem. Eddig csak egy puccos étteremben volt, de alig várja, hogy felfedezze a várost. A végén persze kitértünk arra is, hogy mennyire hiányzunk egymásnak és miután közölte, hogy szeret és folyton rám gondol, nehéz szívvel tettem le a telefont.
Jó darabig sétáltam Kimmel, Violával, Irissel és Nathaniellel. Öröm volt az újdonsült párra nézni, sütött róluk a szerelem.

    - Szépek vagytok együtt! Gratulálok! - mosolyogtam rájuk, mikor nem messze a faházunktól leültünk egy korhad fatörzsre. Kim meg Viola egy nagy kőtömbre ült, velünk szemben.
  - Köszi! - mosolygott elpirulva Iris és belesimult az őt ölelő szőke srác karjába. - Én meg azt hittem... hogy is mondjam... rosszul fogod fogadni a kapcsolatunkat!
  - Jaj, nem! Dehogy is! Szívből örülök nektek, de tényleg! Mindkettőtöket szeretlek, úgy gondolom nálad jobb barátnőt nem is találhatott volna Nathaniel! Remélem, te megbecsülöd.
  - Hát... azon leszek! - mosolygott Iris, aki fekete-fehér pöttyös, nyári miniruhát viselt, lapos szandállal.

  - Én vagyok a legboldogabb, hogy minden így alakult. Úgy hiszem, minden okkal történt. - nézett a szemembe bizakodva Nath. - El kellett veszítenem téged, azért, hogy eljussak Irishez! De úgy látom, te is elég boldog vagy Castiellel... Tudod, kételkedtem a kapcsolatotokban... ezt ne vedd sértésnek!
  - Nem veszem! Őszintén: még én is kételkedtem! - nevettem el magam, de komolyan gondoltam, amit mondtam. - Néha még most sem hiszem, hogy a lázadó, lányok kedvence, csak engem akar! Olyan ez, mint egy álom, amiből sosem szeretnék felébredni!
  - Nyugodtan elhiheted, Vivien. - mondta ki a véleményét a fekete pólós és rövid gatyás Nath. - Elég régóta ismerem Castielt ahhoz, hogy észrevegyem, mikor színészkedik, és mikor gondol valamit komolyan! Melletted más lett, pozitív irányba változtattad meg a tudtán kívül, és azt látom, hogy nagyon jól egymásra találtatok és süt belőletek a szenvedély és a szerelem! Csak így tovább!

Dakota és Petrah

  - Köszönöm. - elpirultam, mert mégis csak a volt barátom szájából hallottam ezt.
  - Nathaniel! Te háremet tartasz? Minden csajt magadnak akarsz? - érkezett közénk a fák közül Armin, Lys társaságában. A fekete hajú, kék szemű srác vállon bokszolta Nathanielt.
  - Á, nekem csak Iris kell! - jelentette ki büszkén a szőke herceg.
  - Csatlakozunk mi is, ha nem bánjátok! - Armin egyből leült Kim mellé, Lys mellém, mert még volt egy hely a fatörzsön. Vidám hangulatban beszélgetni kezdtünk. Fél óra múlva jött Dake is új kiszemeltjével Petrahval. Leültek egy faragott lócára. Úgy láttam, a lánynak imponál Dakota rajongása. Reméltem, ők is összejönnek, ideje lenne, hogy  Dake-nek is benőjön a feje lágya, és lekösse magát egy komolyabb kapcsolatban.
Sötétedésig beszélgettünk, aztán az ofő összetrombitált minket vacsorához. Májkrémes zsemlét kaptunk, fejenként hármat, teával.
Evés után takarodó volt, de előtte közölte Mrs. Williams, hogy holnap reggeli után, játékkal indítjuk a napot. Már nagyon vártam. Nem is lesz olyan rossz ez az erdőtúra, ha nem gondolok folyton Castiel hiányára....

Kezdődik a nyár...

Szombat délelőtt lezajlott a suliban a ballagó és bizonyítványosztás.
Unalmas volt, viszont annak örültem, hogy matekból és infóból megkaptam a ketteseket, nem buktam meg. Ez persze annak volt köszönhető, hogy anno sokat tanultam Nathaniellel és Castiellel is.
Még egyszer elbúcsúztam egy időre a bandától, de már előre örültünk, hogy egy hét múlva megint együtt leszünk a kiránduláson.
Jól kezdődött a nyár, sokat voltunk együtt Castiellel, hol nála, hol nálam, mindegy volt, csak ne legyünk távol egymástól. Igaz, többet voltunk nála a nagy házba, mert ott nem kellett Deboraht kerülgetnünk. Szinte már félig ott laktam, egy csomó ruhám, kendő, piperecuccom került Cast szobájába és fürdőszobájába, hogy otthonosan érezzem magam. Kate néni is örült nekem, olyan voltam, mint a

fogadott lánya. Egy napot töltöttünk a medencéjük partján lustálkodva, másnap meg Cast elhozta a keresztfiát és a kis lurkót pesztráltuk. Megerőltető volt egész nap az eleven kiscsoportos fiúcska után szaladgálni, és nem is értettem anyu, hogy bír egy egész csoporttal, ha nekünk egy kis ördögfiókával is meggyűlik a bajunk. Másnap, hogy ne unjuk magunkat otthon, elmentünk egy rallyra. Sportkocsik versenyeztek és nagyon élveztem a dolgot, pedig sosem csíptem a tévében se a Forma-1-et, se egyéb autósportot, de így élőben remek élvény volt. Rekedtre kiabáltam magam a tömegben, és mivel az autómárkákat nem nagyon ismertem egy piros és egy sárga kocsinak szorítottam. Cast figyelmes volt, magyarázta, mi történik körülöttem és mindig gondoskodott róla, hogy a nagy melegben legyen a kezembe hideg ital, vagy épp nassolni való. A versenyek után a városban vacsoráztunk, aztán beültünk a moziba megnézni egy horrorfilmet. Egész későn mentünk haza, és holtfáradtan feküdtünk le. Szerda este Lysanderrel rock koncertre mentünk. Nagyon furi volt a felemás szemű srác rocker ruhában, de jól állt neki a fekete és maga a stílus is. Hiába környékezték egész este a csajok, mindet lekoptatta. Cast nevetett is rajta, azt mondta nőundora van, de Lys csak legyintett, és közölte, most már tartósabb kapcsolatra vágyna. Na, ezen még én is röhögtem, ő, meg a komoly nőügyek...
Mikor másnap hazakeveredtem, olyan meglepi várt, ami kiverte nálam a biztosítékot.
A nappaliban találtam a bátyám és Deboraht. A lány sárga ujjatlan atlétát viselt és fekete rövidnadrágot és nem is a ruháján, de még nem is azon akadtam ki, hogy látványosan Tonyn, csüngött, hanem azon, hogy a karjára frissen volt tetoválva jó pár apró csillag, a tesómnak meg a nyakára egy érdekes alakú... de szintén csillag.
  - Jól látok? Közös tetkót csináltattatok? - kérdeztem, és a hátizsákom az üveg asztal mellé hajítottam, majd leültem melléjük. Ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.
  - Igen. - büszkélkedett Deb. - Egyesek gyűrűvel jelképezik a kapcsolatukat, mi örökké divatos tetoválással.
  - Antony! Neked elment az eszed! - háborogtam és nem is figyeltem a szukára. - És ha véletlen szakítotok levágatod a fejed, hogy az a vacak eltűnjön a nyakadról?
  - Eszemben sincs szakítani, de a tetkó meg mindig trendi lesz.

Vivi és Deb

  - Jó ég! Ez a nő tényleg elvette az eszed!
  - Na és? Te beszélsz, ész nélküli szerelemről, aki már szinte odaköltözött Castielhez? - vágott vissza a tesóm.
  - Ha már itt tartunk, akkor ez vonatkozik Debbyre is, mert ő meg folyton itt lóg! Arról nem is beszélve, hogy azért nem vagyok itthon, hogy ne is lássalak titeket!
  - Milyen őszinte. - fanyalgott Deborah.
  - Ami a szívemen, az a számon! Felháborító, hogy akárhova megyek a házban, ti mindenhol csak nyalakodtok!
  - Ti nem ezt csináljátok Castiellel? - tudakolta a tesóm.
  - Képzeld el: nem! Mi szórakozni is járunk. Voltunk autóversenyen, moziba, koncerten meg a keresztfiára is vigyáztunk egyik nap. Nem csak abból állnak a napjaink, hogy egymáson csüngünk.
  - Kit érdekel a véleményed? - szólt be Deborah. - Mi nem szólunk a ti életetekbe, ti se pofázzatok a miénkbe! Ez ilyen egyszerű!
  - Amíg nem kopsz le, addig semmi sem egyszerű! - vágtam vissza és duzzogva felmentem a szobámba.
Odafönt rögtön az ágyamra vetettem magam és felhívtam Castielt.
  - Szia, cica! Máris hiányzom? - nevetett a srác, mikor felvette.
  - Hát persze! De nem ezért hívlak! Valakinek el kell mondjam, mi van megint, mert szétpukkadok!
Castiel hallhatóan nagyot sóhajtott. - Mit csinált már megint a drága Deborah?
Naná, hogy rögtön kitalálta, ki vagy mi hozott ki a sodromból. Mostanában egyébről se tudtam panaszkodni... de hát ez van!
  - Képzeld, a ribanc közös tetkót varratott a bátyámmal! El tudod ezt hinni? Ha szakítanak is valaha, az a vacak a nyakán mindig erre a ribancra fog emlékeztetni!
  - Anyám! Tony tényleg megveszett, de tudod, hogy nem tudok, mit csinálni! Max annyit, hogy este megyek megvigasztallak! Most még programom van Richel és Lysanderrel, de később megyek és ott is alszok!

  - Ó, az remek lesz! - ujjongtam egyből. - Addig meg alszom egyet! Ki kell aludnom a sokkot!
  - Pihenj csak, életem! Majd megyek és csókkal ébresztelek!
  - Ah, az jó lesz! - sóhajtottam mosolyogva.
Még egy darabig búcsúzkodtunk, aztán magam mellé raktam a telefont és ledőltem. Bizony, a Castielnél töltött estéken nem sokat aludtam, és most kijött rajtam a fáradság.
*
Castiel alighogy lerakta a telefont SMS-t kapott.
"Hidd el, te vagy minden álmom, minden éjjel a testedre vágyom! Ne szólj semmit, fogd meg a kezem és add meg magad! Szeretkezz velem! Forró csókom küldöm ajkadra, érzed, hogy fekszem a karodba???Lágyan csókolom a tested egyre lejjebb és lejjebb, a többit szerintem már sejted..."
A fiú a fejét csóválta olvasta, mert a küldő "T" volt, vagyis Tiria.
Castiel nem válaszolt, csak magában morgott, de azért beindult kicsit a fantáziája, mert elképzelte a szőke bombázót, ahogy egy hatalmas, fehér fodros ágytakarón, piros szexi fehérneműben és combfixben rámászik. A gondolat felforrósította az ágyékát, ezért gyorsan megrázta a fejét, zsebre dugta a telefont és elhagyta a házat.
*
Kopogásra ébredtem. Első gondolatom az volt, hogy csak Cast lehet, de utána eszembe jutott, hogy nem ebben egyeztünk meg, csókos ébresztésről beszéltünk, így az érkező valószínűleg nem ő. Amíg ezen morfondíroztam kómásan, kinyílt az ajtó és vigyorogva Kim és Viola lépett be egy csomó szatyorral felpakolva.
  - Szióka! - lökte le a táskákat Kim és az ágyam végére ült.
Viola finomabban bánt a csomagokkal, de ő is leült mellém.

  - Szia! Shoppingoltunk, és gondoltuk benézünk hozzád!
  - Jól tettétek! - mosolyogtam és felültem.
  - De te meg minek szunyálsz délután ötkor? - kérdezte háborogva a piros felsős és farmer térdnadrágos Kim. - Csak akkor fogadom el a lustaságod, ha azt mondod éjszakánként Castiel nem hagyott aludni! - vihogott a lökött csaj pimaszul.
Elpirultam, így a csajok, ha nem válaszoltam volna, akkor is sejtették volna a választ.
  - Hát... az biztos, hogy nem unatkozok mellette... aludni meg... nem sokat szoktunk!
  - Há-há! Tudtam én! - nevetett a barátnőm.
  - Hagyjuk! Veletek mizu? - érdeklődtem törökülésbe helyezkedve.
  - Most vásároltunk be a kirándulásra. Én eddig csak strandolni és golfozni voltam Matthew-val. - újságolta Viola, aki lila rövid, fehér rózsamintás ruhát viselt. Jól illett a hajához a csini kis nyári ruha. - Mi is remekül megvagyunk.
  - Az jó! És te Kim? - néztem a másik lányra kíváncsian.
  - Hát, én nem dicsekedhetek ilyesmivel. Napok óta a szakításon gondolkodom. Minden elromlott. Alig vagyunk együtt Alexel, sokat melózik, sörözik a haverokkal, én meg el vagyok felejtve! Ha nem változik a helyzet hamarosan, akkor befuccsolt a közös életünk!
  - Hát ez sajnálatos! - csóváltam a fejem, és részvétet éreztem iránta. Bele se mertem gondolni, mit éreznék, ha mi állnánk így Castiellel.
  - Hát az, de ismersz, nem vagyok az a kesergős fajta! Ami nem öl meg, az megerősít!
  - Deb fronton mi újság? - váltott témát Viola.
  - Ne is kérdezd! - utálkozva megrázkódtam. - Odáig merészkedett, hogy rábeszélte a tesóm a közös tetkó varratásra! Csillagok pompáznak a testükön! Hányok tőlük!
  - Dili az a nő! Valahogy le kéne koptatni! - biztatott Kim és láttam, hogy ezerrel kattog az agya. - Mi lenne, ha belöknénk egy busz alá?
  - Ne durvulj, Kim! Az feltűnő lenne és brutális! Inkább lökj egy hajszárítót a kádba, ha itt alszik, és fürdik. Azt simán elhiszik, hogy baleset, és nem lesznek szemtanúk! - mosolygott Viola, mint egy bűbájos gyerek gyilkos. Ki nem néztem volna belőle az ilyen gyilkossági kísérletre való hajlamot.
  - Na de, csajok! - nevettem. - Azért nem akarom megölni!
  - Pedig azt érdemelné! - torkolt le Kim. - És úgy érzem, másképp nem tudsz megszabadulni tőle.
  - Majd gondolkodunk még a dolgon, és majd hívunk, ha eszünkbe jut valami békésebb megoldás! Bár én a helyedben megbarátkoznék a hajszárító dobálással. - vigyorgott megint Viola.
  - És valami nagyobb tragédiába gondolkodok! Gyűjtsünk pénzt bérgyilkosra! - húzta fel a szemöldökét Kim, mint aki megvilágosult. - Mással végeztetjük el a piszkos munkát, és kéz kezet mos!
  - Ti tényleg lököttek vagytok!
  - És ha csak simán lelököd innen az emeletről? Azt tudnád mondani, hogy nem tudott lemászni a szobalétrán! - jött az újabb ötlet Violától.

  - Vagy raboljuk el, lökjük egy aknába, vagy kútba! - rukkolt elő az újabb képtelenséggel Kim. - Simán végig nézném, ahogy éhen hal!
  - Elég! Távozzatok innen sátán lányai! - nevettem, és már az oldalam fogtam a sok nevetéstől. Ezek túl sok horrort vagy helyszínelőket néznek.
  - Hiába röhögsz! Kell valami megoldás! - figyelmeztetett Kim. - Örökké nem játszhatja veled ezt az utálatos játékot!
  - És nem is az a lényeg, hogy hogy szabaduljunk meg Debbytől, hanem az, hogy ábrándítsuk ki belőle Tonyt! Azt kell kitalálni, hogy téríthetjük észhez! - mondtam, és próbáltam az észszerűség felé terelni a csajokat.
  - Mágiával, vagy bűbájjal! - jött a "remek" ötlet Violától. - A neten sok ilyesmiről olvastam már!
  - Na, ne kezdjétek megint! - intettem le őket, mert Kimnek is felcsillant a szeme.
  - Miért? A fekete mágia hatásos, csak odalesz a lelked, ha sokáig gyakorolod.
  - Jó, értem, most áttértünk a misztikus filmekre! Ne varrjak esetleg Woo doo babát?
  - De, még jól jöhet. - válaszolta komoly képpel a lila hajú lány, de aztán elnevette magát.
  - Ti itt szórakoztok velem, mikor ez igenis komoly probléma! - háborogtam sértődötten.
  - Bocs, Vivike, nem akartunk megbántani, csak ma a vásárlás meg a boldogság Mattel, bepörgetett.
  - Én meg alapból ilyen vagyok. - ismerte be mosolyogva Kim.
  - Elnézem, de csak mert a legjobb barátaim vagytok.
Ekkor kinyílt az ajtó és megérkezett Castiel. A srác fekete pólót viselt és agyon mosott világoskék farmert.
  - Ó, ennyit az ébresztésről. - mosolygott, mikor felfedezte a csaj kupacot az ágyamon.
  - Jaj, még alszom! - nevetve leheveredtem alvó pózba és úgy tettem, mint aki békésen szundikál.
Castiel belement a játékba. Odajött, leült a derekamhoz, kisimította hajam az arcomból, aztán éreztem, hogy fölém hajol, s pillanatok múlva az ajka az enyémhez ért. Borzongás futott végig a gerincemen és sóhajtva a nyaka köré fontam a karom.
  - Ahhh.... - sóhajtottam elégedetten.
  - Júj! Fúj! El ne felejtsétek, hogy mi is itt vagyunk! - viccelődött Viola.

  - Jobb, ha mi felszívódunk, mert melegedik a levegő! - nevetett Kim, és szedelőzködni kezdett.
  - Miattam nem kell mennetek. - pillantott a csajokra Cast, de továbbra is engem ölelt.
  - Ó, eleget pletyiztünk! Amúgy is nemsokára megy a buszunk! - szedte össze a táskáit Viola is.
  - Meg aztán hétvégén találkozunk a hegyekben! Na, sziasztok! Nem kell kikísérni minket, csak nyugodtan turbékoljatok, kitalálunk! Jók legyetek!
A két lány elment, mi meg ketten maradtunk szívem csücskével. Azonnal akcióba lendültem, a dereka köré fontam a lábaim és átöleltem a nyakát. Boldogan simultam hozzá.
  - Jól elüldöztem a barátnőidet. - mondta restelkedve Castiel.
  - Nem baj, már úgy is elegem volt belőlük! Tippeket adtak, hogy szabadulhatnék meg Deborahtól.
  - És kitaláltatok valamit?
  - Semmi értelmeset. Csak brutális, vagy misztikus ötletük volt. - panaszkodtam a számat húzgálva. -  Pedig, ha nem kopik le hamarosan a tesómról, diliházba fogok kikötni, de komolyan!
  - Ne gondolj rá, és ne is beszéljünk róla! Csak élvezzük az életünket együtt! - Castiel forró csókokkal nyomatékosította a szavait és el is érte, amit akart. Hamarosan nem gondoltam semmire, csak ő számított.
Hol a hideg, hol a meleg futkosott a hátamon. Cast felébresztette bennem a tüzet és egyre többet akartam. Sóhajtozva simogattam a hátát és a vállát, de amikor le akartam venni a pólóját, elkapta a kezem. A szájához húzta és belecsókolt a tenyerembe, majd a csuklóm belső ívén csókolgatta a finom, érzékeny bőrt.
  - Ne olyan hevesen, angyalom! - mosolygott közben és fél szemmel rám sandított.
  - Miért ne? Van más dolgod is?
  - Így elveszed az eszem, és nem tudom elmondani, amit akarok.
Az arckifejezése megrémített. A szeme szomorú volt és egyből tudtam, hogy valami rossz hírt akar közölni. Nem mertem megszólalni, vártam, mi fog következni. Kérdőn néztem, hozzám oly közeli szemébe.
Ő meg lesütötte a szemét, inkább a pólóm virágos mintáját tanulmányozta.
  - Van egy kis baj, kicsikém! - kezdte drámaian komoly hangon, és a legszörnyűbb gondolatok futottak végig az agyamban: nem szeret, megcsalt, vagy halálos beteg... A szívem összeszorult és ő folytatta. - Az a helyzet, hogy hétvégén nem tudok veletek menni a kirándulásra. Apám Bostonba visz, muszáj mennem.
Kicsit megkönnyebbültem, mert ez nem akkora tragédia, hogy ne éljem túl, másrészt viszont csalódott lettem, hisz nélküle már nem is vágyok annyira a hegyekbe.
  - Hát... nagy kár... - nyögtem bánatosan. - Már úgy vártam a gondatlan napokat a haverokkal és veled!
  - Tényleg sajnálom, de nem mondhatok apának nemet, és nem lehet elhalasztani az utat, mert már megvette a repülőjegyeket. Pech, hogy pont azt az időpontot választotta, amikor a kirándulásunk van.
  - Hát igen... és már nélküled én se akarok menni!
  - Ne csináld ezt, életem! - kedvesen megsimogatta az arcom. - Te csak menj, és érezd jól magad! Megpróbálok majd minél hamarabb hazajönni.
  - És meddig leszel oda?
  - Vagy négy-öt napig, aztán megint együtt leszünk.
Próbáltam megemészteni a hírt, és hogy ne keserítsem el, megpróbáltam nem kimutatni a szomorúságom.
  - Hát jó... Ha a barátaimmal leszek, könnyebb lesz elviselni a hiányodat! Nélküled nem lesz az igazi, de jobban telik majd az idő, ha Kimékkel leszek.
  - Ez a beszéd! - mosolygott Cast és arcon csókolt. - Észre sem veszed és újra együtt leszünk.
  - Hááát... remélem.... De addig használjunk ki minden időt!
Gátlások nélkül ledöntöttem az ágyra és a derekára másztam. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Ha már így alakult, akkor ki akartam hozni a legjobbat a mai estéből.
Castiel tudta, mit akarok és sötét szemének kifejezésétől megborzongtam. Amikor szája forrón viszonozta a csókom, szinte azonnal felgyulladt bennem a szenvedély. Hozzásimultam, de az ágy széléről leestünk a földre. Nem érdekelt ez sem minket, akkor sem hagytuk abba a csókolózást. Érzéseink sodrásában minden megszűnt a számunkra.

Piszkos ajánlat

Mire Castiellel lerobogtunk a tengerpartra, már a fél osztály ott volt.
Rosa, Gabe, Lys, Viola és Matt a homokba terített pokrócokon henyéltek, körülöttük egy csomó piknikkosár, táskák, kendők és mindenféle strandos limlom. Amber, Charlotte, Dake, Armin, Nath, Iris, Leigh és Capucine röplabdáztak, míg Kim, Ken, Patty és Alexy már a vízben ugrándoztak. Mi először a parton ücsörgőkhöz csatlakoztunk és lecuccoltunk. A napszemüvegem a tatyóm tetejére dobtam.
  - Itt a szerelmespár! - mosolygott ránk vidáman Rosa, aki lila egyrészes, rafinált szabású bikinit viselt.
  - Bizony, megjöttünk! - viszonoztam a mosolyát és szerelmesen Castielhez bújtam és a vállára hajtottam a fejem.
Cast átölelt és mély levegőt véve erősen megszorított. Már régóta együtt vagyunk és ezerszer megölelt már, de még mindig gyorsabban kezdett verni a szívem és borzongás futott végig rajtam. Mennyei érzés volt a karjába simulni és tudni, hogy hozzám tartozik.
  - Remélem, nem ezt fogjátok csinálni egész nap! - hurrogott le minket Lysander, aki sárga bermuda nadrágot viselt. Felpattant és elkapta a karom, majd felrángatott. - Vetkőzz, szívi! Irány a víz!
  - Castiel! Hallod ezt? A haverod a csajodat vetkőzteti! - nevetett Gabriel.
  - Amíg csak fürdőzni viszi, nem bánom! - legyintett Castiel.
Megjátszott felháborodással néztem kedvesemre, és csípőre tettem a kezem.
  - Ez fájt, Cast! Ezért most bemegyek a vízbe, megfojtom Lysandert, aztán te jössz!
Szavaim hallatán Lys eliszkolt, én meg kapkodva ledobáltam a ruhám és piros bikiniben rohantam utána, hogy meggyenteljem. A bokáig érő vízben a hátára ugrottam, úgy rohantunk a vízbe, de mikor már derékig ért a víz, ledobott a hátáról és ott birkózunk visítva és nevetve.
Míg mi a vízben ökörködtünk, megérkezett Tiria. A lány fekete bikinit és zöld mintás hosszú szoknyát viselt, vállán egy nagyobb táska fityegett.
*
  - Sziasztok! - üdvözölte a parton ülőket a szőke szépség, és leült közéjük, elég közel Castielhez.
  - Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte csöppet sem barátságosan a vörös srác.
  - A barátnőd hívott meg, még délután. - válaszolta a lány, és feltűnően letolta magáról a szoknyát, hogy terítékre kerüljenek hosszú lábai, s bár Cast ellenséges volt, azért meglátta a szépet.
  - Üdv köztünk! - köszöntötte Tiriát Viola, aki sárga kétrészes bikiniben a hátát süttette a nappal.
  - Zavarlak benneteket? Mert, ha ti is ilyen ellenségesek vagytok, mint Castiel, akkor inkább elmegyek! - sértődött meg a szőke lány, és reménykedve nézett a maroknyi csapat tagjaira.
  - Dehogy! Minket nem zavarsz! - hárította egyből Rosaly.
  - Szeretjük a tömeget. - mosolygott Gabriel, aki épp Rosa hátát és vállát kenegette naptejjel.
  - Nem vagyok ellenséges, csak meglepődtem, hogy itt vagy, ennyi az egész! - magyarázkodott Castiel. - És hogy lásd, tényleg nem vagyok ellenséges, ünnepélyesen úszni hívlak! - ezzel a fiú felállt a kezét nyújtotta Tiriának, és együtt indultak el a vízben lubickoló haverok felé.
*

  - Cast! Tiri! - visítottam, és feléjük szaladtam, amikor észrevettem, kik jönnek hozzánk. Össze- vissza fröcskölődött körülöttem a víz, de nem zavart.
  - Szia, csajszi! Látom jó a hangulat! - nevetett Tiria.
  - Az biztos! Épp megpróbáltam vízbe fojtani Lysandert, de nem nagyon hagyja. - mókásan olyan képet vágtam, mint akit ez nagyon bosszant.
  - A legjobbkor jöttetek, már alig bírtam a kis boszival! - nevetett kifulladva a fehér hajú srác.
  - Az csak nekem megy. - kacsintott Cast, és egy erős rántással a karjaiba húzott. - És szeretném is már visszakapni.
Csókkal jutalmaztam és fenomenális érzés volt a víztől hűvös ajkaimon érezni az ő meleg száját.
Már el is felejtettem, hol vagyunk, és nem egyedül...
Lys és Tiria persze nevettek rajtunk.
  - Ugye Deb nem követett? - néztem aggódva a barátnőmre.
  - Szerintem nem. Nagyon utálod azt a csajt. - jegyezte meg Tiri totál feleslegesen.
  - Már hogyne utálnám! Megkeseríti az életem, totál kiborít, hogy a tesómmal van! - panaszkodtam.
  - Felejtsük már el a démont és szórakozzunk! - terelte el a témát Lys.
  - Fiatalok! Gyertek vízilabdázni! - szaladt oda hozzánk Kim. - Gyér a létszám, szálljatok be!
Nem mondtunk nemet, csatlakoztunk Kentinékhez. Jó darabig dobálóztunk és harcoltunk a labdáért, igaz nem nagyon jutottam szerephez, mert Cast nem hagyta, folyton tapogatott, puszilgatott, vagy poénból a víz alá rántott. Jól éreztem magam, úgy gondoltam, jól kezdődik a nyár.
Olyan csókokat kaptam, amiktől a talpamig bizseregtem. Szerelmes voltam, és csak ez számított.
Kicsivel később Tiria megunta a játékot, kiment a partra napozni Violához, helyette meg beszállt hozzánk Dakota. Kifulladásig játszottunk. Mikor már nem bírtam szusszal Kimmel megbeszéltük, hogy elugrunk a büféhez fagyizni. Castnak nem volt kedve jönni, így ő is csatlakozott a parton henyélőkhöz.
*
A fiú nadrágja zsebéből unottan elővette a telefonját. Netezni akart, de meglepődve vette észre, hogy van egy bejövő üzenete.
  "Jól áll neked a feszes, vizes úszónaci 😍 "
 Csak ennyi volt, se egy név, se egy utalás a küldőre, csak egy ismeretlen szám. Castiel tanakodva nézett körbe. Két perce kapta az üzit, de senki kezében nem látott mobilt.
Furcsa rejtély... Kis gondolkodás után választ írt.

 "Köszi! Jó volna tudni, ki szeretett bele a nadrágomba 😁 "
Hiába kapkodta a fejét, nem látott senkit se gyanúsnak.
Unottan eldőlt félig a homokba, félig a kendőn és a You tube-on kezdett szörfözni, míg a válaszra várt. Közben fél szemmel mindig fellesett, nem telózik más is, de hiába várt.
Már majdnem elaludt, mikor megint csipogott a telefonja.
 "Látod jobbra a nagy sziklát? Talizzunk a tövében tíz perc múlva! Egyedül gyere!"
Jó öt perc múlva felpattant.
  - Kinyújtóztatom a lábam! Sétálok egyet. - jelentette ki és lassan megindult a megadott hely felé.
  - Rendben. - szólt utána Rosa.
Mikor Cast elérte az elhagyott partot, leült egy nagyobb szikladarabra. Érdeklődve várta, ki fog érkezni. A tengerpart ezen szakaszára nem láttak már ide lubickoló barátai, így magányosan várakozott. Elgondolkodva a hullámzó, napsütötte tengert bámulta. Hirtelen két finom kéz befogta a szemét és csilingelő kacagást halott a háta mögött.
  - Tiria.. - mondta ki, mert valahol a szíve mélyén sejtette, hogy a szőke bombázó lehet az, és megismerte jellegzetes parfümjének illatát is.
  - Meglepetés! - pördült a srác elé Tiria, de közben megbotlott és meg kellett kapaszkodnia, méghozzá Castiel mellkasában. - Ó, de ügyetlen vagyok, bocs. - szabadkozott a lány, de esze ágában sem volt levenni a fiúról a kezét. Sőt, élvezettel simogatni kezdte. - Jaj, de fel vagy forrósodva!
  - Én mindig. - válaszolta Castiel, de nem tett semmit, csak tűrte az igen kellemes testi kontaktust. Nem tudta levenni a szemét a szőke szépség hatalmas és csábító melleiről, amit alig takart a két kis parányi fekete háromszög. Tehetetlen volt, mert a lány akaratlanul is felébresztette benne a férfit.
  - De jó Viviennek... - húzta el a száját Tiria és elvette a kezét. - Tudja értékelni a benned szunnyadó tüzeket?
  - Hát persze! Még mindig nagyon jól megvagyunk. - állította Castiel, de miközben beszélt nem a cserfes és szeleburdi lány járt a fejében, hanem az előtte álló, kívánatos nő.
  - Nagy kár... Ha megunod, tudod hol találsz... Én még azóta is kívánlak... nem tudlak kiverni a fejemből! Az a csók végzetes volt... - súgta rekedt hangon Tiria és közelebb lépett a fiúhoz. A testét a mellkasához nyomta. Mikor nem tapasztalt ellenállást, átölelte a vállát és megcsókolta Castielt.
A vörös srác egy darabig tűrte a kellemes csókot, de aztán megadta magát és olyan hévvel csókolt vissza, hogy mindketten beleszédültek. Megszűnt a külvilág, élvezettel tapogatta a formás testet.
  - Ó, Casteil... annyira kívánlak és akarlak! - nyögte Tiri szenvedélyesen.
A fiú pedig eszét vesztve csókolgatta a lány nyakát, vállát és melleit. Engedett a kísértésnek....
Kísértés... erről a szóról eszébe jutott Vivien, és mint akit megrázott az áram, eltolta magától a szőke lányt. Feldúltan hatra túrta még félig nedves haját, és nagyokat sóhajtott.
  - Istenem... Tiria... Egy hajszálon múlott, hogy majdnem elvesztettem a fejem! Kérlek, ne gyere a közelembe! Ezt nem tehetjük Vivivel!
  - Nagy kár, hogy meggondoltad magad! Feledhetetlen perceket tudok ajánlani neked. - nézett a fiúra kihívóan a szőkeség és tett felé egy lépést, de megtorpant, mert Cast leintette.
  - Nem kellenek laza kalandok, ha az az ára, hogy elveszítem Vivient! - kezdett bedurcizni Castiel.
  - Nem értem, mit eszel azon a kis nyafka libán! Nem is illik hozzád! Amúgy meg hetek óta egyebet se hallok tőle, csak hogy szidja Deboraht és hisztizik miatta. Nem unod még?
  - Hát... igen... szegénykém nagyon kiborult, hogy az exem rámászott a tesójára. Ha nem koptatjuk le valahogy a ribancot, megőrjíti Vivit, Vivi meg engem. - panaszkodott Castiel. - Gőzöm nincs, hogy de! Ki kell iktatnunk a bigét!
Tiria szeme felcsillant. Pont erre a mondatra várt.

  - Nos... nekem van egy ötletem, de ennek ára van! - nézett a fiúra egyértelműen piszkosan mosolyogva a kis szőke.
Castiel fejében megszólalt a vészharang, de volt olyan tökös, hogy feltegye a kérdést:
  - Mi lenne az, és mit kérsz cserébe?
  - Nos... hajlandó lennék elcsábítani Tonyt, hogy elválasszuk Deborahtól, cserébe persze téged akarlak!
Castiel megütközve nézett Tiriára. Ilyen ajánlatot nem is várt a lánytól.
  - Ezt komolyan gondolod???
  - A lehető legkomolyabban. Kikezdek Antonyval, elmarom a libától, cserébe neked le kell feküdnöd velem... mondjuk az akcióba lépésem előtt garanciának, hogy kapjak valamit, és ha teljesítettem a küldetésem utána még egyszer.
Cast ledöbbent. Nem akarta elhinni, hogy ilyesmiről alkudoznak. De megér neki annyit, Deb eltávolítása, hogy lefeküdjön Vivi barátnőjével? Bele lehet menni egy ilyen őrült ajánlata? Ráadásul benne van a pakliban, hogy ha lebuknak, Vivient örökre elvesztené... de az, hogy Tiria színre lépése után Deb kikerülne a képből, az nagyon csábító volt. Mindenkinek jobb lenne, ha megszabadulnának a fúriától, de ér ennyit a barátja? Arról nem is beszélve, hogy Tony érzéseivel is játszanának, nem csak Vivi szívével. Pokoli nagy dilemma ez, és van jó, meg rossz oldala is, csakhogy túl kockázatos!
  - Nagyon elhallgattál, szépfiú! - mosolygott elégedetten Tiria. - Ugye, milyen jól kitaláltam?
  - Jól kifundáltad, ezt nem vitatom.
  - És mi a válaszod?
  - Még gondolkodom rajta, jó? Csak a legvégső esetben fogadom el az ajánlatodat! Ha már nem lesz más kiút, csak akkor.
  - Türelmesen várok, édes, mert eljön majd az a pont. - kacsintott önelégülten Tiria.
  - Vissza kell mennem, mert ha Vivi keresni kezd és itt talál minket, akkor kitör a harmadik világháború! Visszasétálok, te meg maradj itt, hogy ne vegyék észre, együtt tűntünk el!
  - Ó, dehogy! Körbe úszom a sziklát. Ha a víz felől közelitek, nem leszünk gyanúsok.
  - Nekem nyolc, csak ne tudjanak meg semmit!
  -Az én kis morcis kandúrom! - nevetett a szőkeség, aztán elszaladt, és amikor már elég mély volt a víz, úszni kezdett.
*
Már messziről kiszúrtam, hogy Castiel felénk tart, mert virítóan lobogott vörös haja a könnyű szellőtől. Egyedül sétált a homokot rugdosva a semmibe bámulva. Felpattantam és elé szaladtam.
  - Merre jártál, drágám? Már mentőcsapatot akartam küldeni utánad! - tréfáltam és a karjába röppentem. Szerelmesen átöleltem a nyakát. Csak fél órára tűnt el, de akkor is hiányzott, és nem szégyelltem kimutatni.
  - Csak szétnéztem a parton, de semmi érdekeset nem találtam. Még egy nyamvadt kagylót sem, hogy elhozzam neked. - mondta Cast és homlokon csókolt.
  - Én meg már azt hittem elcsábított egy sellő! - tréfáltam.
 * Majdnem. - gondolta Castiel keserűen, és lelki szemei előtt megjelent a tökéletes testű szőkeség. *
  - Eggyel se találkoztam. És te? Fagyiztál oszt Kimmel?
  - Igen! Isteni csoki-vanília fagyit ettem karamellöntettel.
  - Hm... jól hangzik! Megkóstolhatom? - mosolygott konokul, és szájon csókolt.
 Erősen magához szorított és éreztem testének melegét. Levegő után kapkodtam és megcsapta az orrom a fiú bőrének és parfümjének illata. Erősen vágytam rá, a torkom kiszáradt. A szívem ezerrel kalapált és biztos voltam benne, hogy Castiel is hallja. Mikor elvált az ajkunk, de arcunk még közel maradt egymáshoz, áhítattal néztem a szemébe.
  - Attól tartok, hogy felébredek és kiderül, hogy mindez csak álom.
  - Te vagy álomszép! - ölelgetett Cast. - Vagy már mondtam?

  - Az utóbbi öt percben nem! - nevettem.
  - Gyertek házasok, Rosáék pezsgőt bontottak, búcsúbeszéd következik! - szaladt oda hozzánk Kentin, és intett, hogy kövessük.
Így kézen fogva a homokot taposva odamentünk a többiekhez.
A csapat már műanyag, átlátszó poharakba öntötte a pezsgőt. Nekünk is nyomtak egyet-egyet a kezünkbe. Vigyázzba álltunk, mint szilveszterkor a himnusznál, és derűsen méregettük egymást.
Rosaly kezdett beszélni.
  - Na, gyerekek, igyunk a sikeresen zárt évre! Ezúton szeretném nektek elmondani, hogy nem bántam meg, hogy a Sweet Amorisba kezdtem el járni! Jó barátokra tettem szert, kibékültem egy ellenséggel... - itt halvány mosolyt küldött Amber felé. - és nagyszerű embereket ismertem meg! Kívánom, hogy jövőre is mind, így együtt legyünk!
  - Éljen! - rikkantott Nathaniel. - Egy cipőben járunk, kislány, mert én is lezártam egy csatát, és olyan embereket ismertem és szerettem meg, akik úgy érzem, örökre életem részei lesznek! Kiváló osztályunk van, remélem a jövőben is így lesz!
  - Igyunk mindenkire! - emelte a magasba a poharát Armin.
Sorra koccintottunk mindenkivel. Castiellel elkeveredtünk egymás mellől, de mikor újra elém került, mosolyogva néztem a szemébe.
  - Egészségünkre! - koccintottam szívem csücskével. - Tudtad, hogy ha koccintás közbe nem nézel a másik szemébe, az a babona szerint hét év rossz szexet hoz? - közöltem pajkosan.
  - Ó, akkor ez ránk nem vonatkozik! - kacsintott a srác, oldalról elkapott, magához húzott és arcon csókolt.
  - Nem, szerencsére nem! - kuncogtam.
  - Már megint enyelegtek! Borzasztóak vagytok! - lépett közénk Tiria. - Gyertek, drágáim, enni, nehogy a fejetekbe szálljon az alkohol!
  - Nyugi, nem fog! - intette le Castiel, és még azért is feltűnően ölelgetni kezdett. Sőt, az ölébe kapott, úgy vitt a pokrócunkhoz, ahol Viola és Patty a szendvicseket osztogatták.
Evés után még nagyon sokáig ültünk így körben, viccelődtünk és megint felidéztük a hátunk mögött hagyott szép tanévet. Mikor elbúcsúztunk a többiektől, szinte mindenki megígérte, hogy ha a városban, vagy felém járnak, benéznek hozzám. Én persze nagyon örültem. Nem akartam a nyáron barátok nélkül maradni, mert attól még, hogy sülve-főlve Casttal leszek, azért időt fogok szakítani a haverokra is.

 ???????????

Vakáció előtt

Hétfőn már megint suliba kellett menni, de megnyugtatott, hogy szeptemberig ez lesz az utolsó hétfőnk.
Sárga, nyári miniruhában indultam suliba, de nem kellett gyalogolnom, mert a motoros lovagom már a kapuban várt. Mögé pattantam és már száguldottunk is a gimi felé.
Élveztem az utazást, a ruhám lobogott a sebességtől. A Sweet Amoris előtt leparkoltunk és amikor
leszálltunk és levettük a sisakokat, pótoltuk az induláskor elmarad csókot. Enélkül már nem is lett volna teljes az életem.
A hét hamar eltelt, alig tanultunk, és általában egykor már otthon voltam. A osztállyal egész héten melankolikus hangulatban voltunk, felemlegettük mi minden történ velünk ebben az évben, és minden szünetben csapatokra verődve ökörködtünk.
Péntek reggel az osztályfőnökkel kezdtük az első órát. Vidáman mosolyogva köszöntött minket. Egy rakás kartonpapírral ült le a helyére.
  - Sziasztok, kis csapatom! Gondolom, már alig várjátok a szünetet.
  - Igen!
  - Persze!
  - Naná!
Jöttek a válaszok mindenfelől.
  - Gondoltam. De utolsó nap hoztam nektek egy pár oklevelet, de legyetek nyugodtak, nem fog szó esni ma tanulásról. Ezek az oklevelet... - felénk mutatta a hitelesített pecsétes kemény papírokat. - ti fogjátok kiosztani egymásnak.
  - Mi? -  nézett "értelmesen" Dakota.
  - Ezeken vicces kijelentések vannak, és nektek kell eldönteni, ki kapja és persze indokoljátok meg, hogy miért!
   - Jól hangzik! - mosolygott Rosa.
Bóbiskolva ültem Castiel mellett. Nem is fogtam fel, mi fog következni.
Kék hosszított felsőben és térdig érő lyukacsos cicanaciban ücsörögtem és kékre festett körmömmel unottan doboltam a padon. Már a délutánt vártam, ugyanis a csapatommal megbeszéltük, hogy tartunk egy évzáró bulit, nagy összeröffenést a tengerparton.
A tanárnő kérdése térített vissza a jelenbe.
  - Akkor az első oklevél az osztály Legviccesebb tanulójának jár. Szerintetek ki az? Mert csak a kategória van eldöntve, a nevet a ti szavazatotok alapján írom rá.
Egyre jobban érdekelt, mi zajlik körülöttem.
  - Nálunk nincsenek bohócok... - legyintett a piros inges Alexy.
  - Dehogynem! Te vagy az, a feltűnő ruháidban! - szólta le Dajan.
Mindenki nevetett, de végül is megszavaztuk, hogy Alexy kapja a kitüntetést.
  - A következő oklevél a Legszebb lánynak jár...
Amber rögtön kihúzta magát, de persze senki nem mondta a nevét.
A fiúk egymást túlkiabálva dobálóztak a nevekkel: Kim, Rosa, Vivien. Csak hármónk neve volt hallható.
El se hittem, hogy Castielen kívül mások is látnak bennem valamit.
  - Miért Kim? - kérdezte a tanárnő.
  - Mert szép és van stílusa. - érvelt Armin.
  - És mert kedves, laza és bájos. - tette hozzá Viola.
  - És miért Rosa?
  - Csak rá kell nézni. - legyintett Gabriel. - Egyszerűen csodálatos!
  - És Vivi?
  - Jó fej, aranyos és vidám. - mosolygott rám a szomszéd padból Lysander.
  - Dögös és szenvedélyes. - csókolt arcon Castiel.
  - Igen. És jó csaj, úgy ahogy van! - értett egyet Dakota.
  - Egyet értek! - emelte fel a kezét Nathaniel.
  - Egy tündérbaba! - kontrázott még Kentin is.
  - Ez nem ér! Minden expasija a teremben van! - húzta fel az orrát Amber.
Mivel Kim, Viola és Alexy is rám szavazott, büszkén vonultam ki átvenni az elismerésem. Jól esett, hogy a többiek szeretnek.
  - Kinek jár az év Macsója oklevél? - kérdezte rögtön, amint leültem a szürke kosztümös ofőnk.
  - Egyértelműen Lysander! Már végig ment a fél sulin! Ha így folytatja, harmadikban és negyedikben unatkozni fog! - nevetett Casteil.
  - Á, dehogy, akkor már jönnek az új elsősök! - legyintett poénkodva Jade.
Mindenki egyet értett, hogy ez a cím Lysandert illeti.
  - És ki kapja az év Végzet asszonya címet?
Itt is nagy vita alakult ki a fiúk körében megint, Rosa, Amber, Charlotte és az én nevem került szóba.
Érveltek azzal, hogy jártam Dakkel és és Natahaniellel, de végül Cast mellett kötöttem ki, felhozódott, hogy Amber felszedte Rosa pasiját, de végül is mind Rosára szavaztunk, hisz ő megcsalta Leight Lyssel és végül Leigh barátja lett a szerelme. Mivel az ügy túl bonyolult volt, végül Rosaly kapta a nem túl jó címet.
  - Mit gondoltok ki az év Hősszerelmese?
  - Casteil! - zengett az osztály.
  - Egyértelműen Castiel! - bólogatott Kim.
  - Miért is?
  - Mert lesöpörte a fiúkat, csalta a barátnőjét, és nagy küzdelmeken ment át, míg megszerezte Vivi szívét. - sorolta a jó barát, Lys.
  - Igen, ez tuti Castnak jár! - nevetett Rosa is.
Életem szerelme büszkén vette át az oklevelét, és amikor leült mellém érzelmesen megcsókolt, a többiek legnagyobb örömére, akik tapsviharral és kiáltozásokkal díjazták a jelenetünket.
Mikor csend lett Mrs. Williams már mondta is a következő kategóriát:
  - Kinek jár az év Legnagyobb döntéshozója cím?
Tanácstalanul néztünk össze. Ilyesmin nem gondolkodtunk, még csak ötlete sem volt senkinek.
Kis gondolkodás után viszont eszembe jutott valaki. A többiek halkan duruzsolva megbeszélték, kire és miért illene a jelző, én meg kimondtam, ami eszembe jutott.
  - Nathaniel!
Minden oldalról furán néztek rám.
  - Miért? Mert lemondott rólad és hagyta, hogy Castiellel legyél? - kérdezte gúnyosan Lisa.
  - Nem! Nem erre gondoltam, bár ez se volt semmi. - vallottam be elpirulva. Kicsit zokon esett, hogy felelevenítettük ezt a fájdalmas szakaszát az életemnek. - Én arra gondoltam, hogy nagy és nehéz döntés lehetett lemondani a DÖK elnökségről, azért, hogy a kedvenc sportjával tudjon foglalkozni.
Láttam a megvilágosodást a társaim szemében, és egyetértően bólogatni kezdtek.
  - Igen, igaza van Vivinek, hadd kapja Nath a címet! - értett egyet Kim.
Mivel nem volt ellenvetés, a szőke herceg megkapta az oklevelét. Mikor elhaladt mellettem, küldött nekem egy hálás és barátságos mosolyt. Jó érzés volt, hogy már nem haragszik rám.
A Legnagyobb bulibolond címet Jade kapta, ő a csapatunk zizegőse. Az osztály lelke címet pedig Kim. Fekete barátnőm nagyon örült a megtisztelő címnek.
  - És ki kapja a Legméltóbb ellenfél posztját? - kérdezte az ofő.
Az osztályon megint kiütött a tanácstalanság.
  - Olyan is kaphatja, aki már kapott oklevelet? - kérdezte Castiel elgondolkodva.
  - Igen, az, hogy már valaki kapott, az nem kizáró ok. Ez csak egy csapatépítő játék!
  - Magadnak adod, te pöcs? - hurrogta le Dajan.
  - Nem! Ha a döntés az én kezembe lenne, akkor ezt Nathanielnek adnám. Méltó ellenfelem volt a Viviért folytatott küzdelemben. A tanárnő nem tudja, de mi már régóta rivalizálunk, és belátom, ő akkor is tisztességes és korrekt volt, amikor én piszkos módszerekhez folyamodtam. Ez a részemről amolyan békepipa lenne, és ezúton kérek mindenki előtt bocsánatot, hogy megkeserítettem az életét. Ami viszont nem vonatkozik a harcra, amit Vivi szívéért folytattunk, mert azt nem bántam meg. Ha visszamennék az időbe, ugyanúgy megküzdenék a szeretett lányért.
  - Jól van, fátylat rá! - legyintett Nath közömbösséget színlelve, de láttam rajta, hogy igenis meghatódott Cast monológjától, és örül a fegyverletételnek. - Ilyen az élet! Lépjünk tovább!
  - Ez korrekt volt, hadd legyen meg Castiel akarata! - szólt közbe Armin. - A béke érdekében!
Végül megszavaztuk az oklevelet Nathanielnek.
Amber csak nem maradt oklevél nélkül, megszavaztuk neki az év Legjobban öltözött tanuló oklevelét.
Lassan kifogytunk a díjjakból, így vidáman társalogtunk, és nosztalgiáztunk tovább. Szerencsére senki nem emlegette Deboraht, így nem vették el a kedvem.
A kövi órán activity-t játszottunk. Sokat röhögtünk egymáson. A mókás mutogatásokkal és találgatásokkal elment a délelőtt. Tizenegy órától ballagási főpróbánk volt, sorfalat álltunk a ballagóknak és a szavalók és versmondók előadták a műsorukat. Unalmas volt, és elég volt két órát állni a tűző napon. A nap végén a bandával a kapuban megbeszéltük, hogy három után a part melyik szakaszán talizunk. Izgatottan egyeztettünk, és azt is megbeszéltük, mit vigyünk enni és inni.
A megbeszélés után Castiellel hazarobogtunk. Már megszokottá vált, hogy vele jövök-megyek.
A kapuban hosszasan búcsúzkodtunk, majd lefixáltuk, hogy fél három körül jön értem, és együtt gurulunk le a tengerpartra. Mikor bementem a házba, a konyhában találtam Tonyt és Deboraht.
  - Megjöttél, kisdiák? - fogadott "szívélyesen" Deb és lemászott a bátyám öléből és illedelmesen leült egy szabad székre. Piros toppban és forrónadrágban feszített.
  - Te megint így vagy, Szörnyella? - vágtam vissza. Közben bekukkantottam a hűtőbe. Kivettem egy üveg ásványvize és meghúztam.
  - Mivel érdemeltem ki ezt az újabb kedves becenevet? - kérdezte Deb ártatlanul. Biztos a tesóm előtt játssza az álszentet, mert előttem feleslegesen veri magát.
  - Pusztán a létezéseddel. - nyelveltem.
  - Elég, lányok! - kiáltott ránk Antony, pedig még alig kezdtem el a gáncsoskodást. - Vivi, hová lett a jó modorod? Amúgy anya rakott krumplit csinált, most meg alszik, mert nagyon fáj a feje.
Most vajon miért engem szól le, mikor nem én kezdtem? De nem akartam veszekedni. Visszatettem a vizet a hűtőbe, szedtem magamnak egy tányér ennivalót, aztán gondoltam egyet és kimentem a kerti asztalhoz. Eszemben sem volt az étvágyamat elrontani azzal, hogy ezt az okádék párt figyelem. Kint a friss levegőn jobban is esett a kaja. Csak a mobilom és a tányérom hoztam magammal. Épp végeztem az evéssel, mikor megpillantottam, hogy Tiria a házuk végében tereget.
  - Heló, szomszéd! - intettem neki mosolyogva.
   - Szia! Jövök néhány szóra! - Tiri elmutogatta, hogy körbe megy és átjön. Letette a kiürült szennyes kosarat, és átbaktatott nálunk. Zöld miniruhában vágódott le mellém.
  - Mizu, csajszi? Van még suli?
  - Nincs! Ma volt az utolsó tanítási nap! Holnap még évzáró, aztán pápá suli...  Nemsokára indulok a partra. Tartunk egy utolsó nagy találkozást szünet előtt. Tényleg... neked nincs kedved jönni? Ne punnyadj itthon! - jött a hirtelen ötlet.
  - Hát nem is tudom, betolakodónak érzem magam a barátaid között.
  - Jaj, ne csinál már! Ott lesz Castiel, a barátnőim pasijai is, szóval nyugodtan jöhetsz te is. Lesznek idegenek is!
  - Hát, nem is tudom.
  - Vivi!!! Apa keres a vezetékes telefonon! - üvöltött a hátsó ajtóból a tesóm.
Gyorsan felugrottam.
  - Beszaladok beszélni apával, addig dönts el, jössz-e! Én örülnék neked!
Mentem is, hogy elmeséljem apunak, mi történt velem mostanában. Mindig hívott minket, ha nem tudott hazajönni.
* Amig Vivi távol volt Tiria zavartalanul belelesett a lány telefonjába. Viktortól nem talált üzenetet, de a híváslistán felfedezte a macsó nevét. Nem is gondolta, hogy még mindig tartják a kapcsolatot. Aztán a szőkeség gondolt egyet és saját mobiljába is beírta Viktor és Castiel számát. Talán még jól jön neki valamikor... *
Miután elújságoltam apunak, hogy mától szünetem van, és tőmondatokban beszámoltam Castiel apjának a partijáról, meghatódva búcsúztam el tőle. Azért hiányzik...
De mivel Tiri kint várt az udvaron, nem volt időm keseregni, szaladtam is hozzá.
  - Na, hogy döntöttél? - kérdeztem, mikor visszaültem előbbi székembe.
  - Megyek strandolni! Úgyis csak itthon unatkoznék.
  - Remek! - elmondtam hová jöjjön utánunk, mert ugye én mocival megyek. - Jó buli lesz, majd meglátod!
  - Hol buliztok? - jött ki közénk Deborah.
  - Neked ahhoz semmi közöd! Kizárt, hogy megmondjuk! - pillantottam ellenségesen Debbyre. - Nélküled szép az élet.
  - Milyen ellenséges a hangulat köztetek még mindig. - jegyezte meg Tiria a fejét csóválva.
  - Ne csodálkozz! Sosem fogjuk szeretni egymást! - közöltem, de közben farkasszemet néztem Deborahval. - Kígyókkal nem barátkozok!
  - Én meg pasi tolvaj, beképzelt, kétszínű libákkal nem! - kontrázott a riválisom.
  - Magadról beszélsz? - kérdeztem cinikusan. - Tiri, feljössz a szobámba? Lassan készülnöm kell! - kérdeztem a barátnőmtől, mert meg akartam szabadulni az utálatos banyától.
  - Ó, nem. Letusolok én is, és akkor utánatok megyek a megbeszélt helyre! - állt fel búcsúzóul Tiria. - Majd találkozunk! Sziasztok!
A szőkeség távozott, így menekülőre fogtam, de Deb elkapta a karom, amikor el akartam menni mellette.
  - Szóval nem mondod meg, hová készültök?
  - Nem hát! Nem ettem bolondgombát! Még csak az kéne, hogy elrontsd a bulis délutánunkat! Te csak szórakozz a saját barátaiddal, már ha vannak egyáltalán.
  - Utálatos liba vagy! - kiáltott utánam sértődötten Deborah.
  - Ni csak ki beszél....
Felmásztam a szobámba, hogy átöltözzek. A fürdőruhámra rávettem egy fekete nyakba akasztós felsőt és egy piros miniszoknyát. A hajamba tűztem a napszemüvegem, aztán előkerestem a strandtáskám. Beledugtam egy kendőt, pokrócot, és a felfújható labdám. A konyhában felkaptam még két üveg üdítőt és egy nagy üveges ásványvizet, aztán a ház előtt várakoztam a motoros taximra.

Folyt. köv. 😊

Vacsora az apóséknál

Legnagyobb örömünkre nem volt tanítás pénteken, mert a tanárok továbbképzésre mentek. Hadd menjenek, már úgy is csak egy hétig boldogítanak minket. Elhatároztam, hogy legalább délig alszok, ha már nem kell korán kelni, de a tervem füstbe ment, mert kilenc körül a mobilom csörgésére ébredtem.
  - Atyaságos úristen... - nyögtem, és csukott szemmel tapogatóztam a párna alatt csirimpoló telóm után.
  - Mi van? - szóltam a telefonba mogorván.
  - Hó, de morcos a kiscica kora reggel! Nem jutott dinnyeföld? - hallottam Viktor nevetését. Nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg ő hívott, vagy csak álmodok.
  - Viktor? Mit akarsz?
  - Hallani a hangod, de úgy érzem, rosszkor időzítettem.
  - Hát igen, ma nincs suli és délig aludni akartam!
  - Kis mázlista! - nevetett megint Viktor és kezdtem magamhoz térni.
  - Az lettem volna, ha nem zajgatsz fel ilyen korán! Mi van? A csajod szabadnapos? - förmedtem rá ingerülten. - És nagyon meg fogod bánni, hogy nem hagytál aludni!
  - Állok elébe! Ha hazamentem, lebirkózunk egy meccset! - mondta megint vidáman a srác. - Amúgy nem talált, pont azért hívlak, mert Jenny most ment el melózni!
  - Fú... és rögtön eszedbe jutottam! De kedves! - felültem, és a hátam a falnak támasztottam. - Mit is akarsz?
  - Csak a szokásos udvarlás! Tudod... hiányzol, gondolok rád, meg ilyenek!
Hát ez aztán nem kertel, haragudnom kéne, de nem tudtam.
  - Hogy oda ne rohanjak, meg vissza! - válaszoltam mérgesen, mert szeretem húzni az agyát.
  - Szörnyű vagy kora reggel, édesem! Ha ott lennék veled, lenyugtatnám az idegeidet egy kis reggeli tornával.
Fülig pirultam, mert sejtettem, hogy nem aerobikra gondol. Már a gondolat is nyugtalanított, ha magam mellé képzeltem a nagydarab, férfias pasit az ágyamban. Felkavart az elképelés.
  - Még szerencse, hogy ez nem fog bekövetkezni! - feleseltem automatikusan.
  - Ó, dehogynem, csak menjek vissza! Megfogadtam, hogy kerül, amibe kerül, meghódítalak!
Ettől a mondattól majdnem kiesett a kezemből a telefon, és teljesen lezsibbadtam.
  - Próbálkozz csak, szépfiú, de nálam nem lehetsz nyerő! Az én szívem a Castielé! Te csak élvezkedj a kis Jennydel!
  - Majd ezt mondd, amikor előtted állok, akkor is! Amúgy a csaj csak addig jó, míg tőled távol vagyok, unaloműzőnek!
  - Szegény lányt máris sajnálom! És közlöm veled: ha visszajössz, akkor is csak barátok lehetünk! Na szia, sürgősen aludnom kell még! Pá-pá!
Letettem a telefont és visszabújtam az ágyba, de aludni már nem tudtam.
Mikor már kezdtem elszunyókálni Castiel rontott rám és csókkal ébresztett. Ez persze annyira nem volt ellenemre.
  - Ébredj, Csipkerózsikám! - hasalt mellém az ágyban, és mosolyogva nézett rám.
  - Ó, már fent vagyok, csak lustálkodom! - közöltem és odébb fészkelődtem, hogy át tudjam ölelni a nyakát.
Jó darabig ölelkeztünk és csókolóztunk, ettől jobban nem is indulhatott volna a nap.
Később lementünk a konyhába és kettesben reggeliztünk. Evés közben közölte, hogy holnapra hivatalosak vagyunk az apja szülinapi partijára. Dühös lettem, hogy megint az utolsó percben szólt, de megnyugtatott, hogy lesz egy napom elkészülni. Evés után átöltöztem, egy lila felsőt vettem fel, fekete rakott miniszoknyával. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a plazába ruhát venni nekem. Magamhoz vettem az összes spórolt pénzem, nem akartam, hogy megint ő vegyen nekem koktélruhát.
A bevásárlóközpontban egyből az estélyi ruhákat céloztuk meg. Olyan nagy volt a választék, hogy csak ámultam és bámultam. Castiel minden ruhát megtapogatott, és a nekem megfelelőt kereste. Biztos megnézett vagy húszat, de mindre azt mondta, nem tud elképzelni benne. Hagytam, hadd válogasson, hisz nekem keresi a tökéletes darabot. Fél óra múlva megtaláltuk, ami mindkettőnknek tetszett.
Egy bordó mini ruhacsodát választottunk, el voltam ájulva tőle, olyan szép volt. Borsos árat fizettem érte, de azt hiszem megérte. Méltó párja leszek a nagy eseményen Castielnek. Vettünk még egy piros bokacsizmát is, közös pénzből pedig drága tollkészletet a szülinaposnak, aztán hazamentünk. Megbeszéltük, hogy holnap fél hatkor jön értem, mert hat körül várnak az apjáék. Már előre féltem a puccparádétól, de ez van, ha az ember lányának a szerelme előkelő családból származik. Másnap estére majdnem egy óráig áztattam magam a kádban, aztán beszárítottam a hajam, és halványan kisminkeltem az arcom. Mire magamra húztam a ruhakölteményt, befutott a fehér inges és sötétkék szövetnadrágos szerelmem is. Dögös volt ünneplőben, de nem tettem rá megjegyzést, nehogy kigúnyoljon. Ő persze nem fukarkodott a bókokkal, és mire elértünk a taxihoz, amivel jött, már nyoma sem volt a számon a szájfénynek, mert lecsókolta rólam, de nem bántam, a retikülömben lapul a kis rúzs, majd újra kenem a szám.
Egész úton feszengve mocorogtam Cast mellett. Féltem, hogy mi vár rám.
Számomra ismeretlen környéken autókáztunk, nem jártam még erre, olyan volt, mint egy úri negyed. Mindenfele hatalmas és puccos házak, gyönyörű udvarokkal. Mikor megálltunk egy három emeletes villa előtt, leesett az állam. Castiel apukájának a háza olyan volt, mint egy mesebeli kastély. Az udvaron színes, formás virágágyások, szökőkutak, sziklakertek és tavacska is volt. Cast kisegített a kocsiból, belém karolt, így vezetett be a fehér macskaköves járdán, ami mellett napelemes lámpácskák világították meg az utat nekünk. Az idegességtől gombóc keletkezett a torkomban. Megint kívülállónak éreztem magam, mint a múltkor az eljegyzésen. A márvány padlós előtérből egy hatalmas és modern berendezésű nappaliba értünk, ahol a fekete és a bordó színek domináltak. Bordó bőrkanapék, fekete bútorok és bordó szőnyegek mindenhol. A sok váza, gyertyatartó és márvány állványok és a bárpult is összeillett mindennel. Lucy szaladt elénk széles mosollyal az arcán. A lány fekete hosszú ruhát viselt, aminek az ujja és a garbós nyakrésze átlátszó fekete csipkéből készült. A ruha követte a testvonalát, csak térdtől lefelé bővült rajta egy kicsit. Fekete haja csillogva simult a vállára, kék szeme mosolygott. Első látásra olyan volt nekem, mint Drakula menyasszonya, de amikor kedvesen magához ölelt, elmúlt belőlem a kezdeti félsz.
  - Vivien! Üdv nálunk! Annyira örülök, hogy újra látlak!
  - És én? - nevetett rá Castiel. Elkapta a tőlünk alig idősebb mostohaanyját, és szeretettel megszorongatta. Mikor lezajlott az örömködés, Lucy a bárpulthoz invitált minket és megkínált egy kis konyakkal, Cast persze whiskyt ivott.
  - Meséljetek! Mi újság veletek? Amúgy mindjárt csatlakozik hozzánk George is, csak még ellenőrzi a személyzetet a konyhában.
  - Mi megvagyunk. - válaszoltam az italomat kortyolgatva. - Vannak rosszakaróink, de erősen ellenállunk, és nem hagyjuk, hogy közénk álljanak.
  - Nagyon helyes! A szerelem a legfontosabb, és így rátok nézve abból nincs hiány! - mosolygott Lucy.
  - Nincs bizony. - pirultam el.
Megérkezett a fekete szmokingos George. Hamar kezet fogott a fiával, engem arcon csókolt, aztán közölte, még van egy kis dolga a pincérekkel, mielőtt megérkeznek a vendégek, így ott is hagyott minket.
  - Elnézésetek kérem, de egy óra múlva jönnek George munkatársai és barátai, így a drága párom maximális kiszolgálást vár az alkalmazottaktól. De míg ő nem ér rá, azt javaslom üljünk le, én majd szórakoztatlak titeket! Amúgy is azért hívtunk benneteket hamarabb, mint a többieket, hogy kicsit megismerkedjünk. - mosolygott rám biztatóan Lucy.
Leültünk a hatalmas és puha bőrkanapékra. Közvetlen Castiel mellé ültem, Lucy meg velünk szembe. A lány azt kérte, meséljek magamról. Elmeséltem, hogy apu külföldön dolgozik, van két tesóm, róluk bővebben beszéltem, és anya óvodai munkájáról is beszámoltam. Nem esett nehezemre a kedves lánnyal beszélgetni, szívesen avattam be az életem mindennapjaiba. Mikor végeztem a történetemmel azt kértem, mesélje el, hogy ismerkedett meg George-al.
  - Castiel nem mesélte el? - kérdezte meglepődve a lány, és bandzsítva nézett a vörös srácra.
  - Nem, meghagytam neked ezt az örömet, te úgy is jobban tudod mesélni! - Cast koccintásra emelte a poharát Lucy felé. Nekem nem tűntek családtagoknak. Mármint nem így képzeltem a mostoha és fogadott gyereke kapcsolatokat. Inkább olyanok voltak, mint a régi jó haverok.
  - Akkor elmondom. - mosolygott Lucy. - Az egész akkor kezdődött, amikor még egyetemre jártam. Nem fogod elhinni Vivi, de valójában Castiel keltette fel a figyelmem, őt követtem. Suli után épp a koliba tartottam, amikor az utcán felfigyeltem egy vörös, ellenállhatatlan suhancra. A fiú bőrdzsekiben maga elé bambulva sétált el mellettem. Ez volt ugye Castiel. Valami megfogott benne, kíváncsi voltam hová megy, így észrevétlenül követtem. Egészen addig mentem utána, míg be nem ment egy hatalmas irodaépületbe. Gondoltam megvárom, és megismerkedem vele, ezért leültem a legközelebbi lócára. Órákig ültem ott és várakoztam, már kezdtem unni magam és lassan rám sötétedet, így felpattantam, hogy hazamenjek. Nem néztem szét és beleszaladtam egy lenyűgöző, öltönyös férfiba, aki a kis vörös társaságában volt. Kínos volt, mert a földre estem és kiborult a válltáskám tartalma. Cast apja udvariasan segített összeszedni a könyveim és felsegített. A könyveimről rögtön leesett neki, hogy jogi tanulmányokat folytatok. Bemutatkozott, és közölte velem, épp gyakornokot keres maga mellé, mert a cégének kell majd egy ügyvéd, úgyhogy felajánlotta, hogy felvesz. Úgy gondoltam, kihagyhatatlan ajánlat, így el is fogadtam. Bemutatta a fiát is, akit már hamarabb is szimpatikusnak találtam, de így személyesen megismerkedve kiderült, hogy a lázadó külső érző szívet takar.
  - Jaj, nem kell az érzelgős rizsa, mert a végén még Vivi elhiszi! - szólt bele a történetbe nevetve Castiel.

Lucy pajkosan kicsúfolta Castielt, és folytatta a mesélést.
  - Ne szólj bele! Én mesélek! Szóval ott tartottam, hogy George maga mellé vett, beavatott a cége ügyes-bajos dolgaiba, és sokat tanultam mellette. Mikor végeztem a sulival, felvett a céghez, így én lettem a jogi képviselője. Jól éreztem ott magam, szeretem a munkám. Közben persze Cast gyakran meglátogatta az apját, hamar összebarátkoztunk, mert a fiú kicsit olyan volt, mint én... mármint belsőre. Rokonléleknek éreztem, és hamar olyan lett, mint a kisöcsém. Még bulizni is mentünk együtt párszor, de miután összejött a rusnya Deborahval, hanyagolni kezdtem, mert rühelltem a csajt. Közben egyre közelebb kerültem George-hoz és rájöttem, hogy amit iránta érzek, az szerelem. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, hamar sor került az eljegyzésre, mert nem akart elveszíteni. Azóta csak akkor segítek be a céges ügyekbe, ha vészhelyzet van, mert a párom nem engedi, hogy a leendő felesége dolgozzon. És itt a happy end!
  - Kedves történet. - mosolyogtam. Kicsit fura volt, hogy Lucy először Castielhez vonzódott, de meg tudtam érteni. Ki tud elmenni szó nélkül egy ilyen szívtipró mellett?
  - Hát lehet. Nekem unalmas, bár nem mindenkinek szoktam ennyire részletezni a történetet. - ismerte be Lucy. - És remélem, nem leszel féltékeny, hogy ezt elmondtam.
  - Ó, nem, dehogy! Épp arra gondoltam az előbb, hogy nincs az a nő, aki közömbös tud maradni Castiel iránt. - nevettem.
  - Ó, még a végén elolvadok! - vigyorgott Castiel és a vállamat - ahol a ruhámból egy részen kint volt a bőröm - megcsókolta.
  - Milyen igaz ez! Cast már csak ilyen, vagy szeretik, vagy utálják, köztes lehetőség nincs. Ivett erre a legjobb példa. Tudom, hogy bele van zúgva. - szólt közbe Lucy, és restelkedve nézett rám. - Ma itt lesz a kislány, mivel az apja jó barátja George-nak. Remélem, nem fog nagyon feszélyezni téged, Vivien.
  - Addig nem, míg távol tartja magát Castieltől! - jelentettem ki elszántan.
Hétköznapi dolgokról kezdtünk beszélgetni, de hamarosan elkezdtek tódulni a vendégek, így Lucy otthagyott minket, elment üdvözölni az érkezőket.
  - Jó ég! Sokan leszünk? - néztem kétségbe esve az érkező nyolc főre, akik nekem idegenek voltak.
  - Velünk együtt húszan, azt hiszem. Most nem lesz tömeg.
Elvegyültünk az emberek között, Cast mindenkinek bemutatott. Félóra bájcsevegés után, megérkezett Ivett és családja. Legnagyobb örömömre ismerős arcként velük volt Kevin. A szőke fiú fehér öltönyt viselt. Hozzám furakodott, megölelt és megforgatott a lebegőben. Feltűnő viselkedésünket néhányan rossz szemmel nézték, biztos azt gondolták ezek a suhancok nem illenek az úri társaságba, de nem érdekelt. Boldog voltam, hogy Castielen kívül mást is ismerek.
Amikor Kevin letett, észrevettem, hogy Ivett mellénk tipegett. A lány rózsaszín, ujjatlan miniruhát viselt és barátságosan mosolygott rám, és ez nagyon meglepett, hisz legutóbb levegőnek nézett, nem akarta elfogadni a tényt, hogy Castiel barátnője vagyok.
  - Szia, Vivi, Castiel!
  - Helló! - üdvözöltem unottan.
  - Örülök, hogy újra találkozunk! Kevin, hoznátok nekünk valamit inni? Négy szem közt akarok beszélni Vivivel!
A lány úgy parancsolta ezt, mint egy kapitány, de közben bájosan rebegtette a szempilláit. Cast aggódó pillantást vetett rám, láttam rajta, hogy fél kettesben hagyni a hódolójával, de némán intettem neki a fejemmel, hogy menjen nyugodtan.
Mikor ketten maradtunk a lánnyal, ellenséges pillantást vetettem rá.
  - Mit akarsz?
  - Elásni a csatabárdot. - mondta ki kertelés nélkül a barna hajú lány, akinek kontyba volt tűzve a haja. - Tudom, hogy haragszol, amiért a múltkor megcsókoltam Castielt, de bele voltam esve és nem gondolkodtam. Ünnepélyesen bocsánatot kérek, és megígérem, ilyesmi nem fog még egyszer előfordulni. Amint látod, még mindig Kevinnel vagyok és nagyon szeretem. Rájöttem, hogy ő a tökéletes pasi a számomra, és már nem is érdekel Castiel. Amit a pasid iránt éreztem, az múló fellángolás volt ahhoz képest, amit most érzek Kevin iránt. Szóval felőlem nyugodt lehetsz, nem fogok soha többet ráakaszkodni Castra, mert megtaláltam az igazit!
Halálosan megkönnyebbültem. Egyrészt örültem, hogy már nem vagyunk riválisok, másrészt annak is örültem, hogy nem csak szórakozik Kevinnel, hanem tényleg szereti. Erre a váratlan fordulatra nem voltam felkészülve, de kellemes volt a meglepetés.
Kedvesen mosolyogtam Ivettre.
  - Igazán örülök. Valójában aranyos csajnak tartottalak, csak rosszul esett, hogy el akarod venni tőlem Castielt... de most, hogy ez a veszély már nem fenyeget, még barátnők is lehetünk.
Ivett egyből helyeslően bólogatott.
  - Remek lenne! Kevin amúgy is tervez a nyárra valami kirándulásfélét a bátyáddal, és ciki lenne, ha ott ellenségeskednénk, úgyhogy részemről jöhet a barátság! - A lány boldogan megölelt.
Épp ekkor érkezett vissza a két fiú mellénk, kezükben a kért italokkal.
  - Nahát... dúl a szeretet. - nézett rám megrökönyödve Castiel.
  - Igen! - újságoltam vidáman. - Ivettel barátnők leszünk.
  - Örülök!
  - De jó. - lélegzett fel Kevin is.
Lucy ekkor asztalhoz hívott minket. Úgy helyezkedtünk, hogy mi négyen egymás mellé kerüljünk.
Az ebédlőben hasonló pompa uralkodott, mint a nappaliban, de már kezdtem hozzászokni. Előételnek zöldséges ragulevest ettünk, aztán a második fogásnál nagyobb volt a választék. Mivel nem szeretem a halat és a tengeri herkentyűket, a kacsa sült mellett döntöttem, azt ettem krumplipürével.
Vacsora után átvonultunk a társalgóba, a férfiak boroztak és szivaroztak, mi Ivettel, néhány idősebb nővel, és Lucyval kávéztunk a könyvtárrészben. Kellemes volt a hangulat, nem éreztem magam kirekesztettnek. Kicsivel később Kevin jött oda hozzánk és egy másik helyiségbe vezetett minket, ami ki volt ürítve, csak svédasztalok voltak ott és egy zenekar a bal sarokban egy emelvényen. Olyan volt ez a szoba, mint egy modern bálterem. Kevin és Ivett táncolni kezdtek, én még nem akartam, a második kókuszkoktélom fogyasztottam. Cast nem mozdult mellőlem, a hozzánk lépő vendégekkel cseverészett.
Negyedóra múlva George táncba vitt, ha akartam, ha nem. Neki nem lehetett nemet mondani. Egyre jobb kedvem lett, sorra táncoltam, hol Casttal, hol az apjával, hol Kevinnel. Éjfél körül Lucy köszöntő beszédet mondott a párja tiszteletére, aztán a személyzet betolt egy hatalmas csokitortát, ami tele volt tűzdelve tűzijátékkal. Mindenki felköszöntötte az ünnepeltet, átadtuk az ajándékokat, aztán ettünk a tortából. Most már olyan tolongás volt a tánctéren, hogy alig maradt hely mozogni. Mindenki táncolt, aki élt és mozgott. Egy kimerítő rockyzás után Casttal a svédasztal elé húzódtunk pihenni. Újabb koktélt ittam, miközben nagyokat sóhajtoztam, hogy magamhoz térjek és erőt gyűjtsek.
  - Na, hogy érzed magad? - tudakolta mosolyogva Castiel.
  - Még kérded? Remekül! - nevettem.
  - Akkor jó.... ha te jól vagy, akkor én is.
  - Mi ez a lazulás, fiatalok? - lépett elénk Kevin, és maga előtt tolta kedvesét, aztán hátulról átölelte Ivett derekát. - Nem szökni, irány a parkett!
  - Jaj, ne.... Már nincs erő a lábamban! - panaszkodtam vidáman. - Nem tudok lépést tartani veletek, bocsi!
  - Gyakorlat teszi a mestert. - kacsintott Ivett.
  - Az lehet. De már nekem is elment a kedvem a táncikálástól! - közölte velük Castiel. - Egyre jobban csábít a lefekvés gondolata.
  - És gondolom nem egyedül, te pernahajder! - viccelődött Kev. - Képes lennél máris megfosztani minket Vivi társaságától?
  - Szemrebbenés nélkül! - vágott vissza hasonló laza stílusban a párom. - Vivi csak az enyém, és természetesen együtt megyünk haza!
  - Én nem bánom, ha megyünk, teljesen kifáradtam! - értettem egyet.
  - Na, akkor ott már nem lesz szexelés. - vihogott a szőke kócos fiú.
  - Azért annyira nem vagyok fáradt! - nevettem, és kicsúfoltam a lökött havert.
   - Amúgy Tonyval, mi van? Mostanában csak a melóban találkozunk. Már nem lóg velem. - váltott témát Kevin.
  - Belehabarodott Deborahba. Minden szabadidejét a ribivel tölti. - közölte Castiel. - Hogy vinné el az ördög azt a szukát!
  - Szar helyzet lehet. - húzta el a száját Ivett.
  - Eléggé az, és fogalmunk sincs, hogy válasszuk szét őket. - újságoltam csüggedten.
  - A szerelem vak. - tette hozzá megvetően Cast.
  - Reméljük a legjobbakat. Bízzunk benne, hogy hamarosan magához tért Tony haver és rájön, hogy a csaj nem is szereti. - próbált vigasztalni minket Kevin.
A hangulatom elromlott, így nem is bántam, hogy lassan elköszöntünk a barátainktól. Kicsivel később elbúcsúztunk George-tól és Lucytól, aztán taxit rendeltünk és hazazötyögtünk.
Mindent egybevetve jó este volt. Kellemes meglepi volt a barátságkötésem Ivettel, az elragadó Lucy története pedig aranyos volt. Fürdés után boldogan bújtam az ágyamban várakozó Castiel karjába, és bebizonyítottam neki, magamnak és gondolatban Kevinnek, hogy nem is vagyok annyira fáradt....

Kiütéssel győz a kígyó

Fehér ködben úszva ébredeztem. Nem tudtam, hol vagyok, de már hallottam, mi zajlik körülöttem.

  - Jó ég, Vivien, mi történt veled? - talán az osztályfőnök hangja?
  - Vivieni, drága Vivien, ébredj fel! - ez Castiel, határozottan Castiel.
  - Vivi! Hogy fogsz így szavalni? - Iris hangja kétségbeesett volt.
  - Én kinyírom! Megölöm a szukát! - Lysander hangja egész dühös volt.
Erőt vettem magamon, és kinyitottam a szemem. Egy hosszú lócán feküdtem, körülöttem pánikolt a fél osztály és a tanárnő. Castiel a fejemnél guggolt és megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a szemembe tudott nézni.
  - Jól vagyok... - szólaltam meg rekedten.
  - Mi történt, Vivien? - kérdezte újból Mrs. Williams most, hogy magamnál voltam.
  - Csak... csak elájultam. Mert... Mert...
  - Biztos a verseny előtti izgalom.
  - Igen, biztos. - hagytam rá, mert nem akartam elmagyarázni, hogy mindez azért történt, mert egy "kedves" versenytársam közölte velem, hogy terhes a bátyámtól vagy a barátomtól.
  - Tudsz így majd szerepelni? - kérdezte Nathaniel.
  - Igen... mindjárt összeszedem magam. - mondtam, és ígéretemhez híven fel is ültem.
  - Húzódjunk hátra! Hadd kapjon levegőt! - utasította a többieket Lys, aki ismét reneszánsz ruhában volt. - Hozok vizet, biztos jót tesz!
A banda elhúzódott tőlem, de láttam, hogy továbbra is aggódva figyelnek. Castiel leült mellém, szorosan átölelt és a fejem a mellkasára vonta, így kezdett duruzsolni a fülembe.
  - Nyugodj meg, kicsikém! Biztos vagyok benne, hogy ez a banya csak blöffölt! Legalább is az tuti, hogy TŐLEM nem vár gyereket!
Megérkezett Lys egy pohár vízzel, és a kezembe nyomta. Felnéztem rá, és hálásan egy gyenge mosolyt küldtem neki.
  - Össze tudod szedni magad? Tíz perc múlva kezdődik a verseny! - kérdezte az ofőnk. - Ha nem érzed jól magad, visszaléphetsz!
  - Nem... nem akarok! Már semmi bajom. Szeretném előadni a versem!
Egy frászt fogom hagyni, hogy ez a kígyó megsemmisítsen! Kiállok a pódiumra és elmondom a versem! Nem hagyom magam! - gondoltam eltökélten.
Szerencsére, nem én kerültem először a színpadra, így volt még időm lélekben felkészülni. Én voltam az ötödik, Debborah meg a hatodik szavaló. Míg Iris szavalt, aki után én következek, csak ültem a helyemen és a velem szemközti idegen diákokat figyeltem, köztük persze elsődlegesen Deboraht. A feltűzött hajú lány a csapatával ült egy hasonló lócán, és ahogy elnéztem, majd szét repedt rajta a fehér hosszított felső. Megint fejbe kólintott a gondolat, hogy mi lesz, ha tényleg terhes? Ha nem is Castieltől, hanem a bátyámtól, akkor is, azt jelenti, hogy már sosem szabadulunk meg tőle, mert ismerem a bátyám annyira, hogy van olyan gavalléros, hogy nem hagyná cserben ezt a ribit. Képes lesz elvenni feleségül, és akkor örökre a családomhoz fog tartozni. Az pedig azt jelenti, hogy életem végéig meg fogja keseríteni az életem. A jövőkép, amit magam előtt láttam, siralmas volt.
  - Vivien Marsall következik, Edgar Allan Poe versével! - közölte az igazgatónő és remegő lábakkal elindultam az emelvényre. A mikrofon előtt megköszörültem a torkom, aztán belekezdtem a versembe.
Csak mondtam a sorokat, amit már kívülről fújtam, de már rögtön éreztem, hogy a hangom bizonytalan, és nem tudom kellőképpen hangsúlyozni az érzelmeket, ilyen állapotban. Ráadásul, háromszor is megakadtam, mert mikor Deborahra néztem, kaján vigyorral a hasát mutogatta. És vesztettem. Tudtam, hogy már nem nyerhetek. Elbénáztam, hála neki. Csüggedten mentem a lócához, ahol Iris és Castiel ült, utánam meg Nathaniel vonult a pódiumra.
  - Elcsesztem! - nyögtem Castiel nyakába borulva.
  - Nem csodálom, mert előtte a szuka idegileg kikészített. - szorongatott Castiel, és a hajam simogatta. - Ha vége lesz a felhajtásnak még elbeszélgetünk a döggel! Megbánja, ha át akar verni!
Közben Nathaniel szépen elszavalta a versét. Utána még két versenyző volt, majd szünet következett, míg a bírák eldöntik, ki volt a legjobb. Már nem is számítottam helyezésre. Kim hozott nekem egy fél literes kólát, azt iszogattam nagyokat sóhajtozva. Közvetlen barátaim látták rajtam, hogy ki vagyok készülve. Viola odahozta nekem a fehér rózsát, amit ájuláskor elejtettem. Sajnos kicsit már megviselt volt, hervadt és valaki tuti megtaposta, a nagy zűrzavarban. Elgondolkodva néztem a kis halott virágot. Ha ez a kapcsolatomat jelképezi Castiellel, azt most nagyon megtépázták, mert ha Deb Castieltől terhes, akkor most tényleg ilyen lesz, mint ez az ártatlan virág. Meghasad a szívem, ha Deborah bebizonyítja, hogy tényleg Castieltől terhes. Bízni akarok a fiúba... de száz százalékig nem tudok... Csigalassúsággal telt az idő, körülöttem mindenki izgatottan várta az eredményhirdetést.
Hosszú tíz perc után végre előkerült az igazgatónő. Megköszönte a résztvevőknek a szereplést, aztán már nem köntörfalazott. A harmadik helyezett Deb sulijából egy fiú lett, a második Iris, az első: Deborah.
A lány önelégült vigyorral vonult fel a színpadra átvenni a könyvcsomagot, sportszereket és édességcsomagot. Tudtam, hogy nincs igazság a földön! A banya piszkos módszerrel iktatott ki a versenyből!
A bandám persze felháborodva fogadta a hírt. Mindenki gúnyos megjegyzéseket tett a győztesre, nekem meg jól esett, hogy ennyien mellettem állnak.
  - Ch! Ezt nem hiszem el! - pattant fel Cast és maga után húzott. - Gyere, gratuláljunk a libának! De ezt most nem fogja megköszönni!
A teremben fejetlenség uralkodott. Ki-be vonultak az emberek, a helyezettek körül kisebb tömegek gyülekeztek, sokan gratuláltak nekik.
Deb körül ott voltak a csapattársai, Capucine és Amberék.
Cast kezét szorongatva a kígyó elé nyomultam.
  - Na, mi az? Ti is gratulálni jöttetek a fölényes győzelmemért? - kérdezte Deb, amikor észrevett minket.
  - Inkább azért gratulálok, hogy hazugsággal kiiktattad Vivit, mert tudtad, ha nem teszed, akkor nem nyerhetsz! - szájalt egyből felbőszülve Castiel.
  - Ugyan, ez baromság! Igazat mondtam. Gyerekem lesz! Majd az apasági teszten kiderül, hogy te vagy Antony fizetitek-e a tartásdíjat! - közölte Deb kaján vigyorral az arcán.
  - Kétlem, hogy ez igaz lenne! Remélem, nem vagy olyan hülye, hogy ilyesmivel fenyegetőzz, ha nem is igaz, mert akkor kicsinállak!
  - Jaj, de szánalmas vagy, Cast cica! - csúfolódott Deborah. - Játszod itt a gáláns lovagot, és véded a kis nebáncsvirágot! Ennyire szereted, hogy teljesen elnyomod? Mi vagy te, a képviselője? Ő nem tudja megvédeni magát?
  - Ne sértegesd a barátnőm, mert megbánod!
  - Mondom én! Papucs lettél! Hová lett a vörös lázadó? Vivike unalmas barmot csinált belőled! - provokálta megint a srácot Deb.
Láttam, hogy Castiel türelme a végét járja. Mire rájöttem volna, mire készül, behúzott a felkontyolt hajú lánynak. Nagy zűrzavar keletkezett. Deborah feljajdult és vérző szája széléhez kapott, egy osztálytársa elkapta, mert az ütéstől megtántorodott, én meg reflexszerűen elkaptam Castiel karját, nehogy megint eljárjon a keze. Úgy gondoltam, Deb megérdemelte, de féltem, hogy Castielt büntetésből kicsapják, ha ezt meglátja az igazgatónő.
  - Te patkány! Képes vagy megütni egy várandós nőt? - hisztizett Deborah remegve. Nem tudtam eldönteni, hogy megjátssza, vagy tényleg valóban kiborult.
Capucine, aki eddig tőlünk egy méterre álldogált, most odalépett hozzánk.
  - Azt mondta terhes? - kérdezte a rózsaszín ruhás lány. - Ki van zárva! Tegnap voltam nála, és sem az anyja, sem a nővére nem mondott ilyesmit. Biztos, hogy hazudik! - Carla bűnbánóan nézett ránk. - Én vagyok a legjobb barátnője, tudnám, ha igaz lenne, amit mondott. Hazudik! Kitelik tőle! Ha tudnátok, mennyi ostobaságba rángatott bele az elmúlt időben, csak azért, hogy ártson nektek! Már megbántam, hogy segítettem neki, de kényszerített. De most már annyira elvetette a sulykot, hogy nem hagyhatom, hogy tönkre tegye az életeteket! Folyton hazudik, és velem nyomoztatott utánatok! Szóval ne higgyetek neki, ez is biztos csak egy aljas hazugság!
  - Te áruló! - kiáltott mérgesen Deb, és ezzel el is árulta magát. Megkönnyebbülten lélegeztem fel.
  - Szóval a terhesség csak kamu, ugye? - kérdezte Cast dühös arccal, és megint fenyegető lépést tett Deb felé. - Valld be az igazat, vagy kinyírlak!
A hangjából és az arckifejezéséből olyan fenyegetés sütött, hogy még én is megijedtem.
  - Jó... igen, csak kitaláltam! Még csak az hiányozna, hogy a kölköddel, vagy a Tonyéval kéne küszködnöm! - ismerte be kényszeredetten Deb.
  - Aljas dög! Ne kerülj a szemem elé az utcán, mert még véletlenül egy sikátorban kitekerem a nyakad! - fenyegetőzött Cast, én meg a karjába kapaszkodtam, nehogy megint megüsse. Nem Debbyt féltettem, hanem Castielt.
  - Mi ez a vergődés itt? - jött oda hozzánk Mr. Faraize. - Jól láttam, hogy a fiatalember megütötte a győztes lányt? Mindenki menjen innen, csak az érintettekkel szeretnék beszélni! Gyerünk fel a tanáriba!
Így Castiel, Deborah és én a tanáriba kötöttünk ki.
Ott el kellett mesélnünk a csúnya sztorit. Az igazgatónő és a tanár úr meglepődve hallgatta, amit meséltünk. Szerencsére megúsztuk egy figyelmeztetéssel, hogy a magánügyeinket ne az iskolában rendezzük le legközelebb, és Castiel a tettlegességért kapott egy írásos igazgatói intőt és közölték, ha megint verekszik, eltanácsolják az iskolából.
Reménykedtem benne, hogy ez nem fog előfordulni, hisz már csak egy hétig kell suliba járnunk, mert közeleg a nyári szünet.
Lehangoltan sétáltunk haza. Természetes volt, hogy Castiel velem tartott, már az lett volna fura, ha nem jön. A nappaliban leültünk a kanapéra. Az öcsém nem volt még itthon, biztos szakköre volt, anya meg Tony még dolgozott. Találtam a fagyóban egy kis csokis jégkrémet, kehelybe szedtem és azzal vigasztaltuk magunkat. Mikor befejeztük az evést, a kelyheket kivittem a mosogatóba, visszatértem Castielhez és sóhajtva leültem mellé.
  - Nem tudom elhinni, hogy Deborah ilyen aljas rágalommal elvette tőled az esélyt a győzelemre! Remélem, hogy egy percig se hitted, hogy tőlem lehet terhes! - pillantott rám komolyan a srác, miközben hátra dőlve nyújtózkodott.
  - De.… egy percig igen. - ismertem be letörten. - De az a gondolat sem volt jobb, hogy a bátyám porontyával lehet terhes az a ribanc. Csak arra tudtam gondolni, hogy akkor sosem szabadulok meg tőle.
  - Még szerencse, hogy Carla elárulta. Kíváncsi lettem volna meddig ment volna el, ha nem buktatja le a barátnője. Esküszöm, a hajánál fogva rángattam volna el egy nőgyógyászhoz, hogy bebizonyítsam, hazudik!
  - Nem szeretném, ha még egyszer miatta csinálnál hülyeséget! Nem éri meg rendőrségi ügybe keveredni!
  - Tudom, de olyan jólesett bemosni neki. - vigyorgott a fiú elégedetten, majd elkapta a karom és az ölébe húzott. - Szeretlek, angyalom, és megölném, amiért folyton bánt téged!
  - Ne félts te engem, Castiel! Tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy ez lesz, de vállaltam akkor, amikor úgy döntöttem, nem akarok nélküled élni!
  - És mondd csak... megéri ennyit szenvedni miattam? - kérdezte Castiel bánatosan, és nem nézett a szemembe.
Dühösen pillantottam rá. Megfogtam az arcát és finoman kényszerítettem, hogy rám nézzen.
  - Castiel! Hogy kérdezhetsz ilyet? A poklot is vállalnám, ha ott veled lehetek!
Forró csókban forrtunk össze. A szívem is beleremegett.
Aztán csak ültünk összeölelkezve a zenecsatornát bámulva, és némán élveztük, hogy együtt lehetünk.
Fél öt körül befutott a bátyám, aki olajfoltos terep nadrágot viselt, piros pólóval. Munkás táskáját ledobta a fotelbe, ő meg egy másikba vetődött.
  - Helló, fiatalok! Mi ez a gyászos hangulat? - kérdezte vidáman.
  - A barátnőd megkeseríti az életünket! - válaszolta Cast foghegyről.
  - Már megint Debby ellen vagytok! - állapította meg egyből felbőszülve Antony.
  - Még mindig! - javítottam ki automatikusan.
  - Mi bajotok vele már megint?
  - Ezúttal túl messzire ment! Ma verseny előtt beköpte Vivinek, hogy terhes tőled, vagy tőlem! Ettől persze szegény elájult, alig tudtuk összekaparni és naná, hogy a versmondás sem ment neki tökéletesen! Később miután a hazug liba felvette a díjat a győzelemért megtudtuk, hogy csak kamuzott, nem is terhes! Hát normális az ilyen?
Tony meglepődve füttyentett.
   - Ejha! Biztos, hogy nem csak kitaláltátok?
   - Ilyesmivel mi nem viccelnénk! - válaszoltam dacosan. - Amúgy meg a fél osztályom fel tudom neked vonultatni tanúnak, ha nem hiszel nekünk!
És legnagyobb meglepetésemre Tony nem akadt ki, sőt viccesnek találta a dolgot, mert csak nevetett.
Meg tudtam volna fojtani, amiért ilyen idióta, de komolyan! Mivel szédítette meg ennyire az a picsa, hogy ezek után se haragszik meg rá?
  - Nagy jelenet lehetett! - nevetett a tesóm. - Mit mondjak, találékony fantáziával rendelkezik a drágám!
  - Te ezt viccesnek találod? A frászt hozta a húgodra! Szegény felsült a színpadon, mert az a boszorkány lelkileg alá vágott, így Vivinek esélye sem volt nyerni.
  - Belátom, hogy nem volt szép, de ne várjátok, hogy ezért szakítsak vele! Megfogadtam, hogy nem veszek részt a kis harcotokban! Rendezzétek le, ahogy tudjátok, engem nem érdekel!
Tony felállt és kiment a konyhába.
Mi meg Castiellel csalódottan néztünk össze.
  - Ez hülye! Komolyan mondom, a szerelem elvette az eszét! - dühöngött Castiel.
Igazat adtam neki. Grimaszolva ültem fel és magamba roskadtam.
  - Szégyen, hogy az a perszóna így behálózta! Ha hamarosan nem üldözzük el valahogy Debbyt Antony mellől, esküszöm a diliházba fogok kikötni! - sopánkodtam, és akaratlanul is kicsordultak a könnyeim.
  - Megtalálom a módját, hogy lekoptassuk Tonyról, erre megesküszöm! - fogadkozott Cast és újra magához ölelt.
Este bánatosan feküdtem le. Kikészített az egész napos stressz és érzelmi nyomás. Magamban a földig szidtam Deboraht és a pokolba kívántam.