Jeges buli

Szombat reggel egész későn keltem, már majdnem dél volt, ugyanis Castiel nálunk töltötte az estét, és hát ugye nem sokat aludtunk az éjszaka. Csak nehezen kászálódtunk ki az ágyból, és még nehezebben öltöztünk fel, mert folyamatosan visszarángattuk egymást a pihe-puha, meleg takarók közé. Szóval derűsen indult a nap. Fél tizenkettő lehetett, amikor lemásztunk a földszintre. A bátyám épp akkor, egy szál fekete bokszerben állt a nappali közepén, egyik kezében a távirányítóval, ásítozva a műsorokat váltogatta.
  - Helló, fiatalok! - köszönt ásítozva Tony.
  - Hali! - intett Cast.
  - Látom, te is most ébredezel. - nevettem a tesómra.

  - De mi legalább már kaját csinálunk, igaz reggeli helyett ebéd lesz belőle. - válaszolta lazán Tony. Amikor megtalálta a zenecsatornát, a fotelbe dobta a távirányítót, majd a karfáról felvett egy piros pólót és magára húzta.
  - Mi az, hogy mi? Anya robotol, te meg a tévével játszol! - róttam meg a tesóm.
  - Tévedés! - ugrott elő a konyhából Lucas, aki világoskék pulcsit és farmert viselt. Újabban hátrafelé zselézve hordta Tonyéhoz hasonló ezüst színű haját, mert az általánosban ez volt a menő. - Anya elment shoppingolni a nénikénkkel, én sütök Audrey-val!
  - Te? - kacagtam fel. - Na, arra kíváncsi leszek! És mióta van itt Audrey? Ezer éve nem láttam! Gyorsan üdvözölnöm kell! - lelkesedtem fel egyből. Kedveltem a tesóm menyasszonyát, és tényleg rég láttam.
  - Tegnap kilenc körül értünk haza. - válaszolta a bátyám, aki immár a kanapén terpeszkedett, Cast pedig mellette.
  - És mivel ti már akkor bevonultatok a szobádba, mondtam Audrey-nak, hogy jobb, ha nem köszön be nektek, ha nem akar illetlen dolgokat látni. - vigyorgott Lucas az ajtófélfának dőlve.
  - Hogy én ezt kölyköt egyszer kinyírom! - mérgelődtem a szememet forgatva és a fotelből felkaptam egy díszpárnát, és a kis öcsim feje felé repítettem.
Lucas azonban fürge volt, nevetve elkapta a párnát és magához ölelte.
  - De hát igazam van! -  marhult a kis srác, és a párnával ölelkező, csókolózó jelenetet adott elő.
Vetettem rá egy gonosz pillantást, aztán a konyha felé vettem az irányt, de mellé érve, apró nyaklevest adtam Lucasnak. Aztán mintha mi sem történt volna, besétáltam a konyhába, ahol Audrey éppen a sokadik palacsintát sütötte.
  - Szívem, hozhatnál egy kávét! - kiáltott még utánam Castiel.
Audrey a hangra felfigyelt és felém fordult.
  - Vivi! Szia!
  - Szia, sógornőm! - hevesen a barna lány elé ugrottam és megöleltem.
Örömködtünk egy sort, aztán Audrey elengedett, mert félt, hogy megég a serpenyőben a palacsinta.
  - Palacsinta parti? - állt meg az ajtóban Castiel. - Hol a kávém?
  - Lucas palacsintát ehetett volna, így rábeszélt a sütögetésre. Úgy egyeztünk meg, hogy én kisütöm, ő keni meg Nutellával, csokisziruppal és lekvárral.
Míg a rózsaszín pulcsis és szaggatott farmeres lány fecsegett, bekevertem egy adag kávét Castielnek cukorral és komplettával, majd beraktam a mikróba melegedni.
  - Jól hangzik! - ismerte el Cast, s magához ölelt, amikor elé sétáltam a csészével. - És mit szólnátok, ha délután pedig a kalóriadús ebédet lemozognánk a kori pályán? Tony ötlete volt.
  - Hm, remekül hangzik! - örvendeztem, és hálás csókot nyomtam szerelmem arcára.
  - És engem sem hagyhattok itthon! Majd leszek a gyertyatartó! - kotyogott közbe vigyorogva Lucas, aki csak azért osont be közénk, hogy elcsenjen néhány palacsintát.

A déli palacsinta zabalásunk jó hangulatban telt, nevetve és egymást cukkolva pusztítottuk el a palacsintatornyot, amit végül felváltva sütöttünk ki Audrey-val. Két óra körül már mind jól felöltözve topogtunk a nappaliban, Kevint és Ivettet vártuk, mert az utolsó pillanatban Tony őket is meghívta korcsolyázni.
  - Olyan tré, hogy Kevin is a nőjével jön, csak én leszek egyedül szingli! - panaszkodott a lila manósapkás Lucas, miközben mind a téli kabátokat, sapkákat és kesztyűket húztuk magunkra.
  - Talán fel kéne szedned egy ari kislányt... Hatodikban nincsenek cuki csajszik? - kérdezte Castiel a törpétől, miközben a motoros kesztyűt húzta felfelé. - A te korodban én már...
  - Na, ezt nem akarom tudni, mikor és mit kezdtél! - fogtam be kuncogva Castiel száját, majd büntiből megcibáltam a haját.
  - Nekem amúgy se kell barátnő! - húzta el a száját finnyásan Lucas. - A csajok mind hisztizek, bőgnek és követelőznek! Látom, hogy sakkban tart titeket Vivi meg Audrey. Na köszönöm, ebből nem kérek!
  - Majd ezt mond két-három év múlva is! - nevetett Castiel. - Tudod, van a csajok lába között valami, amiért sok mindenre képes az ember, ha hozzá akar jutni....
Elképedve meresztettem a szemem Castielre, amiért ilyet mond a kis öcsémnek, meg hogy ilyesmikről beszélnek. Felháborodva csípőre vágtam a kezem.
  - Na, várjatok csak ti, ebadták! Hallottad ezt, Audrey? Luc szerint sakkba tarjuk a fiúkat, Cast szerint meg csak a lábunk közt van a kincs, ami miatt velünk vannak, hagyjuk mi ezt?
  - Én nem ezt mondtam... - kezdte Castiel, de nem hagytam szóhoz jutni.
  - Csend! Irány az udvarra, most! Kint várjuk meg Kevinéket, de ne várjátok meg, hogy a hóba agyonvágjalak titeket!
Lucas visítva kirohant a házból, én utána, aztán a zűrzavarban jött utánunk Audrey, Cast és Tony is. Fergeteges hócsatába kezdtünk az udvaron, az éjszaka frissen lehullott hóban. Visítások és vergődések közepette sikerült Lucast jól megmosdatnunk a hóban, mivel Audrey-val ügyesen bekerítettük.
Aztán újabb zűrzavar keletkezett, mert Cast és Tony jöttek megmenteni a kicsit, engem Castiel tepert le, a bátyám meg a menyasszonyát. Amikor a vergődésünk csókcsatába fulladt, Lucas látványosan földhöz verte magát, és óbégatni kezdett, hogy megöli a nyálas szerelem. Ennek az lett az eredménye, hogy mind a négyen meghógolyóztuk.

Az ökörködésünknek az vetett véget, hogy a kapuban megállt egy fekete BMW. Megérkezett Kevin és Ivett. Csapatostul eléjük mentünk üdvözölni őket.
Kevin jól nézett ki, mint mindig, szőke haja felzselézve, ezerfelé meredezett. Barna bőrkabátban feszített a fehér hosszú kabátos lány mellett. Ivett hosszú barna haja egy copfba volt befonva, kék szeme örömtől ragyogott. Nagyon örült ő is, s mi is a találkozásnak. Mivel túl sokan voltunk, és nem fértünk volna be a kocsiba, megbeszéltünk, hogy gyalog megyünk a Diákpark mellett kialakított korcsolyapályához. Népszerű hely volt, sokan jártak oda, de mi még nem próbáltuk, de itt volt az ideje. Nagy hanggal elindultunk a járdán, közben mind egyszerre beszélve előadtuk egymásnak, kivel mi történt mostanában.
A korcsolyapályánál sorba álltunk jegyért, Cast fizette az én belépőm, Antony a barátnőjéét és Lucasét, Kevin a magukét. A jeggyel kaptunk két óra jogosultságot a pályára, majd tovább mentünk felhúzni a korcsolyacipőket.
Lucas elemében volt, hamar a pályára száguldott, közülünk ő volt a legjobb korizó, mivel szokott itt lógni a kis barátaival. Kevin és Tony először megcélozták a büfés bódét, forró teát és sós perecet vettek, Lucas beléjük is kötött, hogy nyápicok. Az viszont díjazta, hogy Castiel és én rögtön csúszkálni kezdtünk, igaz még csak lassan és egymás kezét szorongatva, de legalább bátrak voltunk.
  - Nahát! Azt gondoltam, hogy Castiel a legtökösebb, de hogy Vivi, te legyél a legbevállalósabb csaj! - kötekedett megint Lucas, aki felvágósan körbe-körbe siklott körülöttünk.
  - Mit gondoltál? Az én csajom! Nem is kéne, ha nem ilyen lenne. - válaszolta Castiel, és egyszerre szerettem volna megölni és összecsókolgatni a megjegyzés miatt.
  - Vagány vagy! - vigyorgott Lucas, és elsiklott mellőlünk. Felvágósan, gyors tempóban suhant és még forgásokkal is elkápráztatott minket.
Míg Cast az öcsém tudását leste, belekaroltam, majd addig csúsztam, míg át nem tudtam ölelni a nyakát.
  - Szóval így állunk? Ha egy gyáva, szerencsétlen kis liba lennék, már nem is kellenék neked? - kérdeztem incselkedve, miközben Cast lassan irányította a közös suhanásunkat.
  - Hát... mi tagadás. - vigyorgott a vörös ördög, miközben a szemembe nézett. - Sose bírtam a csendes, jól nevelt, unalmas csajokat. Téged pont azért imádlak, mert bátor vagy, nagyszájú, merész, és hajlamos az őrültségekre. Szóval pont kiegészítesz. Te vagy a másik felem.
  - Szerencséd, hogy mindig megtalálod a megfelelő szavakat, mert már éppen ki akartam tekerni a nyakad! - fenyegettem meg Castielt, de aztán mégis inkább szájon csókoltam. Hosszasan összetapadtunk, megfeledkezve a külvilágról.

  - Jáj, fúúúj! - halottam meg a hátam mögött az öcsém nem tetszését. Újabb merényletet követett el ellenünk, jól megtolt minket. Castiel elvesztette az irányítást és az egyensúlyát, a jégre borultunk. Én elterültem a földön, Cast viszont hamar feltápászkodott és üldözőbe vette a platinaszőke pöttömöt.
Tudtam én, hogy tud korizni, csak miattam játssza meg az esetlent.
  - Kapd el, Cast, és öld meg helyettem is! - kiabáltam a szerelmem után.
Ismerős nevetést hallottam a hátam mögött. Tonyék jöttek oda hozzám és a bratyóm és Audrey fel is segítettek.
  - Úgy látom Lucas ma elemébe van. - jegyezte meg Audrey vidáman.
  - Az nem kifejezés... - legyintettem, miközben leporoltam a fenekemről a jégdarát. - De nem baj, hadd tomboljon. Bűntudatom van, hogy mostanában nem törődtünk a kicsivel eleget.
  - Ne is mondd! - bólogatott egyetértően Antony, és közben a kezembe nyomott egy pohár forralt bort. - Én is restellem, hogy alig foglalkoztunk vele, de megértem magunkat, mert néha egy kis sátán bujkál benne.
  - De szeretni való! - mosolygott Audrey szeretettel, és a kergetőző kicsit és "nagy gyereket" figyelte közben.
Hamar megittam a forralt bort, és már nem is éreztem a hideget. Amúgy is belemelegedtünk a korizásba, minél többet köröztünk, annál kevésbé érzékeltem a hűvös levegőt, és egyre ügyesebbek lettünk.
A jókedvemet kissé beárnyékolta, hogy felfedeztem, a pálya szélén lébecoló Nathanielt, Jinxt és egy másik srácot, de a bor és móka nem hagyta, hogy komolyabban foglalkozzak velük.
Cast elvitte enni a kis tesóm, én addig Audrey-val meg Ivett-tel kergetőztem, bár ez egyre nehezebb volt, mert egyre többen csúszkáltak körülöttünk.
Amikor Castiel és Lucas visszatért közénk, azt játszottuk, hogy a kicsi lett a fogó, menekültünk előle. Sajnos engem spécizett ki, hamar elkapott, így én lettem a következő fogó. Gyors voltam, elkaptam a szerencsétlenkedő Audrey-t, ő meg Ivettet, aztán Tony lett az üldözőnk. Amikor belefáradtunk a rohangálásba, leültünk pihenni a pálya szélén két lócára. Kev és Castiel forralt bort hoztak, Lucasnak pedig forró csokit és sült gesztenyét.
  - Láttad, hogy itt van a tapló barátunk? - súgta Cast a fülembe, amikor kényelembe helyeztem magam az ölében.
  - Igen, sajnos. Nem tudtam nem észre venni, mert fancsalodva figyelt minket, amikor fogócskáztunk, de szerintem nem fog belénk kötni, amikor tömegben vagyunk.
  - És ki a két másik? Nem ismerem őket.
  - Jinx-t ismerem, a fekete, tüskés hajú srác végzős nálunk.
  - Á, szóval ezért volt ismerős. Szerintem láttam már a suli mögött bagózni. De honnan is ismered?
Felnevettem, mert Castielben felébredt a zöld szemű szörnyeteg. Jólesett, de a feltételezés, hogy közelebbről is ismerem Jinxt, abszurd volt.
  - Ó, még az ősszel volt hozzá szerencsém, amikor Kimmel hamburgerezni vittük Sissy-t. Kötekedett egy sort, de Ren leszerelte őket. Ártalmatlanok, csak nagy a szájuk.
 Lucas hisztizni kezdett, hogy vattacukorra vágyik, Kevin szánta meg és Ivett-tel elvitték a büféhez.
Négyesben maradtunk a bátyámékkal. A sejtésem nem igazolódott be, mert Nath és Jinx odajöttek hozzánk. A fekete srác pimasz vigyorral az arcán, fekete szegecses bőrdzsekiben és lyukacsos farmerben egyenesen rám koncentrált, míg a kék kabátos Nathaniel hanyagul sétált mellette.
  - Szia, Vivike! Öröm téged újra látni! Bemutatsz a barátaidnak?

Bár minden idegszálam berzenkedett a jópofiskodástól, nem akartam balhét, így gyorsan rámutattam Castielre, a bátyámra és Audrey-ra és elhadartam a nevüket.
  - Én Jinx vagyok. Gondolom a haverom meg már ismeritek. - bökött a fejével Nath felé az idősebb, piercinges srác.
  - Rémlik, hogy járt Vivivel. - bólintott rá Tony. Naná, hogy megismerte az exem, de persze azt nem tudta, hogy azóta a jófiúból sátán gyermeke lett.
  - Úgy van! Te meg az én exemmel jártál. - bólintott rá Nath, s felcsillant a szeme. - Emlékszel Deborahra? Én is kavartam vele, meg Castiel is. Úgy látszik, egy se tudtunk ellenállni a bögyös macának!
Audrey felháborodva felszisszent, de mielőtt bármit is mondhatott volna, gyorsan közbevágtam.
  - Mindenki követ el hibákat. Nekem is volt rossz választásom - mondjuk te! - vágtam vissza szúrósan. - Jó lenne, ha lecuppannátok rólunk, mi szórakozni jöttünk, nem kretének céltáblájának.
  - Még mindig éles a nyelved, Vivi drága. - kacsintott rám Jinx.
A guta kerülgetett, amiért ez a barom azt próbálja sugallani, hogy mennyire ismer. Sejtettem, az a szándékuk, hogy összeugrasszanak minket, így türtőztettem magam.
  - Ne bolygassuk a múltat! - kérte Tony higgadtan.
  - Ja-ja! - Cast az öléből letolt a hideg fapadra és harciasan felemelkedett. - Jobb lesz, ha nem rontjátok itt a levegőt!
  - De nagy fiú vagy! - kontrázott csúfolódva Jinx. - Mi nem akarunk semmi rosszat, csak üdvözöltünk titeket.
  - Abba én kételkedem! - legyintettem lebecsmérelve.
  - Ejnye, Vivike, ne legyél már undok!
  - Ha még egyszer beceneveket találsz ki a barátnőmnek, rossz vége lesz ennek az üdvözlésnek! - fenyegetőzött Castiel az ujjait ropogtatva. Szeméből gyilkos düh sütött, s lehet engem jobban megrémített, mint a fiúkat.

  - Nyugi, nem akarunk balhézni! - intette le csitítóan Jinx a felbőszült vörös ördögöt.
  - Akkor légyszi, hagyjatok minket békén! - kérte ezúttal Tony. - Vidám időtöltésre számítottunk ma délután, kérlek benneteket, ne tegyétek tönkre!
  - Jól van, jól van. Lépünk! Jó szórakozást! - rángatta meg Nath kabátja ujját a bandavezér.
  - Na de... - akart tiltakozni Nath, de végül még sem szegült szembe Jinxszel, hagyta, hogy haverja visszaterelje a harmadik fiúhoz, aki kori nélkül ácsorgott az ajtóban.
Mikor távoztak, visszatért közénk Lucas, Kev és Ivett.
  - Itt meg mi történt? - kérdezte Kevin. - Lemaradtunk valamiről?
  - Á nem, csak néhány kellemetlen alak belénk kötött. - adta meg a választ a szürke szövetkabátos Audrey.
  - De Castiel elűzte őket. - tette hozzá Tony.
  - Ki más? - fordult a párom felé Lucas és elismerően vállon veregette. - Te vagy a legnagyobb király! Ha nagy leszek, én is ilyen leszek!
  - Attól óvjon minket az ég! - forgattam a szemem kiakadva, majd nyelvet öltöttem az öcsémre.
  - De utállak! - vigyorgott rám Lucas, aztán felrántott a lócáról és őrült tempóban húzni kezdett maga után. Siklás közben igyekeztem talpon maradni, de a tesómat is cibálni büntetésből.
  - Szép a testvéri szeretet. - nevetett rajtunk Kevin.
  - Szeretetből fogom agyonverni a kiskölyköt! - nyögtem fáradtan, de azért is kitartóan harcoltam a kisfiúval. A kitartásom meghozta a gyümölcsét, sikerült elgáncsolnom Lucast, aki hason csúszott vagy két métert. Mikor megállt a hátára ültem, és két kezem a magasba nyújtva kiabáltam, hogy győztem. Mind nevettek rajtam a csapatunkból, csak Castiel nem. Ő hozzánk szaladt és lecibált a kicsiről.
  - Ideje megreguláznom az asszonyt! - nevetett Cast.
  - Ez az, haver! Adj neki! - kiabált a földről kárörvendően Luc.
  - Na, ide figyelj, Lucas Marsall, mert megmutatom a legjobb módszert, a nők elhallgattatásához! - magyarázta Castiel a tini kölyöknek, miközben a karjába rántott.
Mikor a szürke szempárban láttam felvillanni a pajkosságot és a vágyat, már tudtam, mi következik. Cast hideg szája az enyémre tapadt, s én boldogan simultam hozzá.

  - Hát, ettől ki fogom hányni a forró csokit meg a vattacukrot! - háborgott Lucas.
  - Majd megváltozik a véleményed, ha szerelmes leszel. - figyelmeztette a kis srácot Audrey.
  - Olyan Isten nincsen, hogy én egy bugyi miatt eldobjam az agyam! - feleselt megint Lucas.
Nevetve toltam el magam Castieltől. Tudtam, hogy hiába győzködjük Lucast a szerelem szépségeiről, ő most abban a korban van, amikor a csajokat nyűgnek tekinti. Meggyőzni nem tudjuk, de titkon nagyon is azt kívántam, hogy minél előbb ismerjen meg egy csinos kislányt, aki elveszi az eszét. Már alig várom, hogy eljöjjön az a nap, hogy akkor majd én tudjam cukkolni.
Még javában kacarásztunk, amikor egy fél méteres, feketébe burkolt embergolyó belém csapódott.
  - Viviiii! De jó, hogy ti is itt vagytok! - ölelgette a derekam és a combom a nekem csapódó kislány.
Persze Sissy volt az, csak nem ismertem meg rögtön, mert a kabátja kapucnija a fejébe volt húzva.
  - Szia, Sissy! Hát te? - mosolyogtam örömmel a kislányra.

  - És Castiel! Hali! - a kicsi úgy nézett a pasimra, mint a világ csodájára, mondjuk meg tudtam érteni.
Castiel leguggolt Sissy elé, és mosolyogva megpaskolta az arcát.
  - Á, a rég nem látott kis barátnőm! Jól vagy, Sissy? - kérdezte kedvesen Cast.
  - Nagyon, köszi! - virágzott fel a kislány arca. - Te emlékszel a nevemre?
  - Még szép!
  - És egyedül vagy? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.
  - Dehogy! A bátyámmal! - mutatott a pálya széle felé kicsiny barátnőm.
Szememmel követtem a mozdulatát, és valóban felfedeztem a palánk szélén ácsorgó Rent. A fiú szintén fekete cuccban könyökölt a mellvédnél. Intettem neki, mire visszaintett, és még egy félmosolyt is küldött nekem, de láttam rajta, hogy nem vágyik közénk.
  - Már rég észre vettelek titeket, de Ren nem akarta, hogy ide pofátlankodjak! - csacsogott a kislány tovább.
  - Ugyan már! Te sosem zavarsz minket! - biztosítottam gyorsan.
  - Ki ez a tündéri kislány? - kérdezte a Tony derekát ölelő Audrey.
  - Hadd mutassam be nektek Sissy Willfordot! Én vigyázok rá, amikor az apja dolgozik, de már nem csak munka, igazi jó barátnők is lettünk! - meséltem büszkén és szeretettel, majd a kicsinek is bemutattam a csapatom.

Sissy leginkább a bátyámat vette szemügyre. Elgondolkodva méregette Tonyt.
  - Akkor ő olyan neked, mint nekem Ren? - rakta össze a képletet a kislány.
  - Pontosan, csak Tony sokkal kedvesebb. - vigyorgott Castiel az orra alatt. - Meghívhatlak egy forró csokira, szép kislány? Már tiszta lila az orrod a hidegtől. - nyújtotta a kezét Sissy-nek.
  - Jaj, ne! - kapott az orrához kuncogva a fekete hajú kislány, de aztán minden teketória nélkül megfogta Cast kezét.
  - Vivi drágám, le vagy cserélve. - kacsintott rám elmenőben Castiel.
  - Ne add már alá a lovat, már így is beléd van bolondulva! - fenyegettem meg a vörös Casanovát.

  - És te ezen csodálkozol? - kacagott rám a válla fölött Cast, aztán Lucast is magával húzta a büfé felé.
 ** Ren a palánknál állva fagyos pillantással figyelte, mi zajlik a kori pálya közepén. Marhára nem tetszett neki, hogy a vörös pulyka a kishúgát is levette a lábáról.
  - Hogy ennek minden nőnemű lény bedől... - motyogta az orra alatt mérgelődve a srác.
  - Ugye, milyen bosszantó? Én se értettem az okát sose. - szólalt meg a háta mögött ácsorgó Nathaniel.
Ren ijedten fordult hátra. Nem gondolta, hogy fültanúja akadt a kifakadásának, arra meg különösen nem számított, hogy a barom Nath is itt van.
  - Ne duruzsoljál itt nekem, nem vagyunk haverok! - villant a szőke fiúra Ren borús szeme.
  - Pedig lehetnénk! Már úgyis közös bennünk, hogy rühelljük Castielt.
  - Majd akkor leszünk puszipajtások, ha piros hó esik! - nyelvelt Ren és egy erőteljes lendülettel elsiklott Nath mellől. Inkább csatlakozik Viviékhez, minthogy ezt a bajkeverőt hallgassa. 

**
Épp Sissy-ről meséltem történeteket a csapatunknak, amikor Ren mellénk siklott.
  - Sziasztok! Bocs, hogy a húgom megzavart titeket. - nézett egyenesen a szemembe Ren. - Próbáltam visszatartani, hogy ne alkalmatlankodjon, de nem lehet megfékezni, ha Vivihez akar menni. Szóval bocs.
  - Castielről nem is beszélve. Olyan cukin elpirult, amikor Cast leguggolt hozzá. - nevetett a történteken Ivett.
Nem nevetnének, ha tudnák, amit én, hogy mennyire utálja Ren Castielt, és mennyire nem tetszik neki a húga rajongása.
  - Nincs baj, Ren. Tudhatnád, hogy imádom a kicsi lányt, és sosem teher nekem. - biztosítottam gyorsan, hogy eltereljem Ren figyelmét.
  - Aranyos csöppség. - bólogatott Audrey is.
Ez valami női berögződés lehet, hogy ösztönösen oda vagyunk a kisgyerekekért. Mindenesetre, jó volt nézni, hogy Cast a büfénél ökörködik Sissy-vel és Lucassal. Közben arra gondoltam, hogy biztos jó apa lesz belőle, mert nagyon ért a gyerekek nyelvén, de aztán ki is akadtam magamon. Korai még ilyesmire gondolni!

Közben a csapatom Rent faggatta a suliról, húgáról és arról, hogy tetszik nekik a városunk.
Bele se melegedtünk a beszélgetésbe, Castiel visszahozta a gyerkőcöket. A karja alatt átfordította a lányt vagy kétszer, mintha táncolnának, aztán Ren mellé penderítette Sissy-t. A mutatvány után a hátam mögé siklott, és a derekam köré fonta a karját.
  - Visszaszolgáltattam a kis hölgyet, most már kérem az enyémet! - jelentette ki Cast, majd látványosan oldalra fordította az arcom, hogy szájon csókoljon.
Ez a csók nem esett jól, mert sütött belőle a birtoklási vágy. Mintha mindenkinek azt akarná mutatni, hogy hozzá tartozom. Vagy csak Rennek rendezte a műsort? - motoszkált a fejemben a gondolat.
  - Hányni fogok, de komolyan! - produkálta magát megint az öcsém. - Sissy, gyere velem inkább korcsolyázni!
Először a kislány bizonytalanul méregette Lucast, de aztán megragadta a kezét.
  - Tudsz korcsolyázni? Mert én profi vagyok ám! - csillant fel Sissy szeme.
  - Még szép! Menő vagyok!
A kicsik elcsúsztak mellőlünk, mi meg nevetve néztünk utánunk.
  - Úgy látom, egy új szerelem van kibontakozóban. - kuncogott a bátyám.
  - Majd talán öt év múlva. - intette le Audrey.
  - Jelenleg, szerintem én vagyok a legszerelmesebb! - vágta rá Castiel, és megint csókokkal halmozott el, de ezúttal a nyakamat, mert nem nyújtottam neki a szám.
  - Hát ezzel nem is vitatkozunk! Meg a legbolondabb is! - kötekedett ezúttal Antony.
  - Hogy ezek a Marsall fiúk milyen szókimondók és köcsögök ma! - háborogtam, de igazából élveztem az evődést.
  - Te beszélsz? Benned megvan mindkettő, csak női kiadásban. Életveszélyes nyelved van. - húzta az agyam Cast. Szembefordított magával, hogy kényelmesebben tudjon ölelni.
  - A nyelved biztos ő ismeri a legjobban! - vihogott Kevin is, legnagyobb bosszúságomra.
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést, sértődötten néztem Castielre.
  - Ha nem csal az emlékezetem, nemrég ecsetelted, drágám, hogy a nagy szám, a merészségem és az őrült hajlamaim miatt szeretsz. Mi történt azóta? - biggyesztettem le az ajkam megjátszott sértődéssel.
  - És ez még csak a negyede annak, amit szeretek benned, Vivieni! - méregetett imádattal a vörös fiú, s majd belehaltam a pillantásába. Már el is felejtettem, hogy nem vagyunk kettesben.
  - Jaj, te... - kezdtem elalélva, de nem tudtam befejezni, mert Tony közbe szólt.
  - Elég legyen az enyelgésből, piszkos kamaszok! Vannak itt kiskorúak is, és még korai kitenni a tizennyolcas karikát!
Haragosan kicsúfoltam a tesóm, s ekkor látta meg, hogy a mellette ácsorgó Ren nem igazán érzi jól magát köztünk. Vagy a jelenetünk zavarta, vagy túl sok lett hirtelen neki a szertelen bandám, ezt nem tudtam, de láttam, hogy kényelmetlenül feszeng. De sajnos azt is észrevettem, hogy a párom viszont rohadtul élvezi ezt. Mintha szándékosan sugallaná, hogy a fekete hajú srác nem közénk való, és hogy mi elválaszthatatlanok vagyunk. Biztos felébredt benne valami érzékelő radar, mert tisztában voltam vele, hogy nem díjazza, hogy én jóban vagyok Rennel, még akkor sem, ha a húgát meg történetesen kedveli. A pasik már csak ilyenek, és nem tudok ellene semmit sem tenni.
  - Szerintem amúgy is szedelőzködni kell lassan, mert tíz perc múlva le kell adnunk a korikat! - nézett ezüst színű karórájára Kevin.
  - Nagy kár! - sóhajtottam. - De addig még belefér egy játék! - hasba vágtam Castielt, majd nevetve eltaszítottam magamtól. - Te vagy a fogó!
  - Na, várjál csak, te bestia! Ne várd meg míg utolérlek!
  - Gyere, kapj el! Nem félek tőled! - kötekedtem büszkén és vagányul. De közben őrült tempóban siklottam, mert vészesen közeledett.
  - Ezt kár volt mondanod!

Castiel két gyors és hosszú lépéssel utolért, elkapta a karom, magához rántott, de ennél a tempónál, már nem tudtunk megállni. Visítva csapódtunk az oldalfalba. Az ütközésnél a fájdalom a hátamba csapott, de máris eltörpült, amikor Castiel szája hevesen lecsapott az enyémre.
A hátamnál a vas, vagy acélfal hideg volt, szemből Castiel teste meleg, így elveszem a kettős érzéstől. A heves csók viszont kárpótolt mindenért. Esküszöm, még fel is izgultam, ahogy az erős férfitest a falba passzírozott. Eszemet veszte viszonoztam a forró csókot, s nem akartam, hogy véget érjen. Csak nagy soká jutott el a tudatomig, hogy a lökött csapatunk már megint rajtunk köszörüli a nyelvét.
  - Vigyázz, kivel kezdesz. - suttogta Castiel két csók között a számba.
  - Egy évet késtél ezzel a figyelmeztetéssel. - nevettem boldogan, mert a közelében mindig euforikus hangulatba kerültem, mint valami drogos. - Nem gondolod, szívem?
  - Amire most én gondolok, az nagyon illetlen lenne. - vigyorgott Cast füstös szemekkel, és rögtön láttam, és éreztem, hogy engem akar, s lehetőleg most rögtön. Mámorító volt a tudat.
  - Ejnye, Castiel, várd meg míg kettesben leszünk!
Kacarászva megharaptam az orrát, aztán a lába között felhúztam a térdem, hogy megrúgjam a leggyengébb pontját. A rúgás nem volt erős, igazából nem akartam fájdalmat okozni neki, de arra elég volt, hogy kizökkentsem a magabiztosságából és kihasználva a meglepődését, a földre lökjem. Átléptem, és úgy vigyorogtam Tonyékra, mint valami bosszúálló angyal.
  - Gaztevő kiiktatva, nyomás haza!
  - Jobb is! Most hívott anya, mert aggódott, hogy üres a ház. Vár minket két tepsi frissen sült pizzával! - mondta az idősebbik tesóm mobiljával a kezében.
  - Kaja! - csillant fel Lucas szeme.
  - Összezabáltál egy csomó mindent, és még mindig éhes vagy? - hitetlenkedett Audrey.
  - Fejlődő korban vagyok, kell a táplálék, hogy ilyen fasza csávó legyek, mint Castiel. - adta meg a választ ártatlan képpel a kis srác.
  - Kívánom, hogy egy olyan "fasza" csajt fogj ki, mint Vivi! - tápászkodott fel Castiel, s derűs képpel átkarolta a vállam, így indultunk meg a kijárat felé, leadni a korcsolyákat.
Kivonulás közben láttam, hogy Ren és Sissy már javában koriznak, mosolyogva intettem nekik. Azt is felfedeztem, hogy Nath és a barátai az előbbi lócánknál teszik a szépet egy csapat kis csajnak.
Nathaniel ölében egy barna szépség ült, s én meg kárörvendve arra gondoltam, hogy legalább Ambert is csalja. Örültem neki, hisz a szőke bige nem érdemel mást, ha már álnokul elvette Iristől a szerelmét. De mit érdekelnek engem mások? Van egy álom-pasim, két remek tesóm, egy aranyos sógornőm, és rengeteg jó barátom. Ennél több nem is kell. Így kerek az életem.

Bocsánat, vagy nincs bocsánat?

Könnyes szemmel trappoltam hazafelé, minél előbb a szobám magányára vágytam, hogy kisírjam magam. Zavarodott voltam és csalódott. Elegem volt minden hímnemű lényből. Először csak azt hittem, a képzeletem játszik velem, mert arra lettem figyelmes, hogy a latyakos hóban léptek közelednek felém. A vállam fölött hátra lestem, és láttam, hogy Castiel lohol utánam. Persze, ő nem Lysander, aki hagyta, hogy Kim zokogva elsétáljon. Ő Castiel, aki küzd, harcol és rohan utánam, akkor is, ha nem akarom. Sprintelésbe kezdtem, nem voltam kíváncsi az ostoba magyarázkodására. Persze Ő is gyorsított. Nem akartam, hogy utolérjen, de gyorsabb volt nálam. Hamarosan beért, a derekamnál fogva elkapott és letepert egy olvadozó hókupacba, pár méterrel a házunktól. Rám vetette magát, a két kezem lefogta a fejem felett, hogy ne tudjak kapálózni. Kihasználta a testi fölényét és erejét. Sírós arccal, duzzogva néztem az arcába, mert egyebet nem tehettem.
  - A kurva életbe már! - káromkodott a fiú mérgesen. - Mi ütött beléd, te kis bolond? Komolyan azt hiszed, hogy akkora barom vagyok, hogy még egyszer elcsábulok és lecseréllek másra? Olyan hülye nem vagyok, hisz pokol volt, amikor majdnem elveszítettelek amiatt a kis kurva miatt! Vivi drágám, tényleg dilis vagy, ha azt hiszed, kell nekem bárki más! Szeretlek az Istenit, az életemnél is jobban!
És megláttam Castiel haragja mögött a kétségbeesést, a félelmet és az őszinteséget. Aggodalom ült ki az arcára. Tényleg félt, hogy elveszít, s ez melegséggel bizsergette a testem, még akkor is, ha egy hideg és nedves, koszos hókupacban feküdtem. A szívem olvadozni kezdett, de a makacsságom győzedelmeskedett.
  - Szállj le róla, te vadállat, különben sikítok! Eressz el és felejts el! - kiabáltam az arcába, aztán megpróbáltam megharapni a csuklóját, de sajnos nem jártam sikerrel, Cast résen volt és elkerülte a támadásom.
  - Soha!
Értetlen, nagy szemekkel néztem fel rá. A szürke szempár hideg volt, mégis perzselő.
  - Soha nem engedsz el, vagy soha nem felejtesz el? - kérdeztem provokálóan, csak azért, hogy feldühítsem. Ha én fel tudnék robbanni, akkor kapjon idegbajt ő is!
  - Mindkettő. - mosolygott Castiel megenyhülve. Mégis volt valami elszántság a tekintetében, ami megrémített, de meg is nyugtatott, hogy harcol értünk. Nos igen, ez így képtelenség, de már a megismerkedésünk napjától kezdve ilyen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, és úgy látszik, ez már sosem fog változni.

  - Jó, akkor itt megvárjuk, míg kitavaszodik! - vágtam rá nyeglén, és elfordítottam a fejem. Hiába próbáltam lelökni magamról, egyszerűen nem bírtam meg vele. Csak azt értem el, hogy lejjebb süllyedtünk a latyakos hóban.
Castiel fél kézzel visszafordította a fejem, és kényszerített, hogy megint ránézzek.
  - Az őrületbe kergetsz, te makrancos nőszemély! Egy nagy büdös lófaszt fogom hagyni, hogy kisétálj az életemből, megértetted? - kérdezte Castiel, miközben fél kézzel satuként szorította az arcom. - Egy baromság miatt felkaptad a vizet, és túlreagáltad a dolgot! A tökömet se érdekli Eva! Te vagy a mindenem, az életem mozgatórugója. Megbassza az Isten, ha egy ilyen idiótaság miatt felrúgod a kapcsolatunkat!
  - Castiel, te ma nagyon csúnyán beszélsz! - sziszegtem a fogam között, és még csak azért sem állt szándékomban könnyen megbocsátani neki.
 - Azt a rohadt.... - a szürke szempár olyan hideg volt, mint az acél, kezdte elveszíteni minden türelmét. - Vallomást vallomásra halmozok, és te csak a trágár szavakra figyeltél? Eldobom az agyam! Ne kínozz, Vivieni, és ne játssz velem, mert megbánod!
  - Komolyan? - kérdeztem még mindig provokálóan. - Most meg még fenyegetsz is?
Castiel vett pár mély lélegzetet, s ettől a mellkasunk csak még jobban egymáshoz nyomódott. Próbáltam nem odafigyelni a testem áruló reakcióira.
  - Itt az ideje, hogy befogjam a szád, édesem!  - nézett le rám veszedelmesen Cast.
Egy pillanatig azt hittem, tényleg a tenyerével fogja betapasztani a szám, de persze jobb ötlete támadt. A szája csapott le hitetlenkedve szétnyílt ajkaimra.
És a csók vad volt, őrjítő és mindent feledtető. Úgy csókolt, hogy attól remegés futott végig a gerincemen, akaratlanul is viszonoztam. Sőt, mi több: a nyaka köré fontam a karom, amikor elengedett, s elmélyítettem a heves nyelvcsatát.
Bolond szenvedély lett úrra rajtunk, igen bolond, hisz azok voltunk, mert ha ilyen közel kerültünk egymáshoz, megszűnt a hol, a mikor és minden egyéb. Már nem számított a harag, a dac vagy a küzdelem. Már csak két egymást akaró, túlfűtött ember voltunk, akik megvesznek egymásért.
A viharos ölelésben megfeledkeztem róla, hogy az utcán, az árok szélén estünk egymásnak, akkor tértem magamhoz, amikor a lábam ösztönösen Cast dereka köré fontam, és megéreztem a derekam alatt a hideg és vizes latyakot. Legalább ettől magamhoz tértem, s elrántottam a fejem, hogy véget vessek az őrületnek.
  - Elég... - leheltem kábultan.
  - A csókból, a veszekedésből, vagy a kapcsolatunkból?
  - Mindenből!
A válaszom meglepte a srácot, s ezt ki is használtam. Lelöktem magam, és gyorsan a ház felé iszkoltam.

  - Ezt nem gondolhatod komolyan! - lépkedett utánam a feldúlt Castiel hitetlenkedve.
  - De igen, úgy gondolom! - makacskodtam.
Beértünk a házba, lerúgtam a cipőm, felakasztottam a kabátom, aztán besétáltam a nappaliba, mintha a fiú ott se lenne.
  - Tényleg elment az eszed! - kapta el a karom Cast, megállásra kényszerített a kanapé és a kis asztal között. Szólt a tévé, de a családom nem tartózkodott a helyiségben. - Berágtál egy marhaságon. Olyasmit képzelsz, ami nem is igaz, most meg makacskodsz itt nekem! Mi ütött beléd? Ha meguntál, vagy le akarsz cserélni, mondd a szemembe, nem kell itt hisztizni!
  - Ez nem hiszti! - nyelveltem nagy hangon. - Te vagy az, akinek minden fontosabb, mint én! Van képetek próbálásnak hívni, amit műveltek?! Ez csak alibi! Most legalább láttam, miket műveltek! Szánalmasok vagytok te is, és Lysander is!
  - Te vagy szánalmas, kicsikém, már ne is haragudj. Fél órája tépem a szám, de te nem értesz meg! - pattogott Castiel. Lassan már nem tudtam, hogy neki, vagy nekem van igazam. Mérges voltam, kimerült és érzelmileg padlóra kerültem.
  - Annyit káromkodtál, hogy belefájdult a fejem!
  - Elég szomorú, hogy csak erre figyeltél fel, mert nem ez volt a lényeg!
Lucas bújt elő a konyhából.
  - Nocsak! Szar van a palacsintában? Titeket se hallottalak még veszekedni!
Küldtem egy haragos pillantást az öcsémnek.
  - Ne szólj bele, Luc, a nagyok dolgába!
  - És láttátok már magatokat? Iszap birkóztatok, vagy mi?
Csak ekkor mértem végig a sáros Castielt, bár az én nadrágom se volt semmi. Szerencsére a pulcsim száraz volt, de nem is mertem arra gondolni, hogy nézhet ki szegény kabátom. Tényleg úgy néztünk ki, mint valami hülye komédia szereplői, akiket végigöntöttek csokival.
 - Majdnem! Ez az idióta letepert a sárba! - panaszkodtam.
Tej szőke kis tesóm csak nevetett.
  - Nem vagytok semmik! Látom, dúl a házasélet!
Elegem lett a kicsi csúfolódásából is, villámló szemekkel fordultam hozzá, és egyúttal a karom is elrántottam Cast szorításából.
  - Dugulj el, tesó! Neked nem osztottunk lapot!
Erre már anyám is előbukkant, megállt Lucas mellett a konyhaajtóban.
  - Édes lányom, hogy beszélsz az öcséddel? És mi ez a patália?
  - Semmi! Csak mindenki hagyjon békén!
A létrához szaladtam, hogy végre a szobámban lenyugodjak, vagy kisírjam magam, még nem döntöttem el, melyikre van nagyobb szükségem.
Természetesen Castiel nem érezte úgy, hogy ő is beletartozik a "mindenkibe", mert utánam jött.
Az ágyam közepére vetettem magam, magzatpózba kucorodtam, és végre szabad folyást engedtem a könnyeimnek. Az sem érdekelt, hogy a sáros ruhám összekeni az ágytakarót. Cast sem foglakozott ezzel, mert ledőlt mellém, az arca velem szembe került, s fájdalmas képpel nézett, majd kisimította a hajam nedves arcomból.

  - Vivieni drágám... Kérlek nyugodjunk le, és beszéljük meg ezt az egészet! - kérte elgyötört hangon, s közben végtelenül gyengéden simogatta az arcom az ujjai hegyével. - Azt akarod, hogy így érjen véget a kapcsolatunk?
  - Én már nem tudom, mit akarok! - vallottam be pityeregve, de a kedvessége és szomorú szeme nem hagyott hidegen.
  - Tényleg nem tudom, mi ütött beléd, de azt nem hagyom, hogy így vess véget a kapcsolatunknak. Szeretlek, te kis dinka, és nem engedem, hogy egy őrült hiszti miatt felrúgd azt a csodát, ami összeköt minket.
Olyan jól esett a lágy érintés és a meleg hang, hogy a szívem kezdett felengedni. Igazából én sem akartam elszakadni tőle, csak épp kicsit emelkedett lelki állapotban voltam.
  - Én is szeretlek, Castiel, csak... csak egy kicsit kiborultam. Felzaklattam magam azon, amit Lys tett Kimmel, és azon, hogy hagytad, hogy Nina rámásszon. Eszembe jutott, mit éreztem én, amikor téged így láttalak, és... elborult az agyam. Szegény Kim...
Castiel még mindig velem szemben feküdt, és az arcom simogatta.
 - Nem gondoltam, hogy ilyen szörnyűségek járnak a fejedben. - kedves puszit nyomott az orromra. - Igazad van abban, hogy tétlenül néztem őket, de nem szólhatok bele az életükbe. Ne hasonlítsd az ő kapcsolatukat a miénkhez, hisz, ha jól belegondolsz, Kim és Lys már jó ideje csak vitáztak. Sok volt köztük az ellentét. Szerintem, már halálra volt ítélve a kapcsolatuk, csak idő kérdése volt, mikor szakítanak.
Sajnos igaza volt. Bizony, már én is éreztem egy ideje, hogy barátaink kapcsolata túl viharos, nem lesz jó vége. Talán én se tudtam volna Kimet lebeszélni, ha rákattant volna egy pasira.
  - Ebben van valami. - láttam be már kicsit lenyugodva, s közelebb fészkelődtem szerelmemhez, hogy a mellkasához tudjak bújni. - Megrázott, hogy így ért véget a kapcsolatuk, de számítani lehetett rá, hisz nagyon különböznek. Mint a tűz és a víz, mégis sajnálom őket.
  - Én is sajnálom, drágám, de az jobban aggaszt, hogy azt hiszed, engem érdekel Eva. Mert nem, mint csaj nem az esetem. Az igaz, hogy egy hullámhosszon vagyunk, jó vele zenélni és sok közös van bennünk, de nem vonzódom hozzá, és nem gondolok rá nőként. Hogy is gondolhatnék, amikor te vagy minden gondolatom? Csak téged tudlak szeretni, mert te vagy a szívem királynője. A nélküled elképzelt élet, nem is élet. - mostanában nem láttam Castielt ilyen érzelmes arccal, és őszinte törődéssel az arcán. Ez már nem hagyott hidegen. Szerettem, ez nem vitás.
  - Jaj, Castiel! Bocsáss meg nekem... Sajnálom, hogy hülye voltam. Én is szeretlek, igazán, de rettegek, hogy valaki közénk áll, és mivel már egyszer elvesztettelek, még egyszer nem bírnám ki. Úgy sajnálom, hogy ilyen kiállhatatlan liba vagyok!
  - Ugyan már, kicsikém! Felejtsük el! - súgta Cast, miközben a homlokom puszilgatta. - Vannak rossz napjaink, de amíg meg tudjuk beszélni, van remény. Amíg a szívünk egymásért dobog, nem lesz baj. Csak te számítasz nekem!
Már mosolyogni is tudtam. Ragyogó arccal néztem az imádott szürke szempárba.
  - Hahaha! Erről egyszer írnod kell nekem egy dalt!
  - Százat is, szerelmem, csak sose hagyj el! - ölelt magához szorosan a srác, s boldogan simultam hozzá.
Forró csókkal pecsételtük meg a kibékülést, s ettől úgy éreztem, újra szárnyalok, a tüdőmbe megint egyenletesen áramlott a levegő. Már nem szorult a mellkasom. Visszatért a nyugalom és a boldogság a lelkembe.
Csak nagy soká szakadtunk el egymástól, és akkor is csak azért, mert Castiel keze beleakadt a sáros hajamba, s ettől felszisszentem.
  - Le kéne zuhanyoznunk, tényleg úgy nézünk ki, mint valami iszapbirkózók. - javasolta nevetve Cast, én meg bólogatva legördültem az öléből.
  - Hú, tényleg rémesen nézünk ki! - méregettem magunkat kuncogva.
A vörös ördög a szekrényemhez lépett, majd elő kapott néhány ruhát, ami az övé volt. Már egész gyűjtemény lapult a szekrényemben a cuccaiból, ahogy nála is akadt jócskán holmim.
Amíg fürdéshez készülődött, én a fésülködő asztal elé telepedtem, és megpróbáltam egy-egy sárcsomót kikefélni a hajamból.
Már az ajtóban járt az ölében egy pólóval, melegítővel és egy törölközővel, amikor utána szóltam.
  - Nem megy ki a fejemből szegény Kim. Felhívom és beszélek vele, míg tusolsz. Biztos szarul van, és jól fog esni neki egy-két vigasztaló szó.
  - Tedd azt, drágám! - küldött az ajtóból még egy mosolyt és egy puszit az ujjai hegyére lehelve.
Rávigyorodtam, de aztán faarccal nyúltam a telefonomért, mert már szegény Kimre koncentráltam.
Néhány csengés után barátnőm felvette a telefont. Nem hagytam szóhoz jutni.
  - Jaj, Kim! Sajnálom, ami történt. Hol vagy most? Lenyugodtál már egy kicsit?
  - Szia, Vivi! Jó, hogy hívsz, de nem, ezt nehéz megemészteni. A Diákparkban nyalogatom a sebeimet, de már befagyott a fenekem! A buszom elment, a bátyám jön értem kocsival, de majd csak egy jó óra múlva végez a munkahelyén.
  - Gyere fel hozzám! Melegedj meg, és öntsd ki a szíved, míg Simonra vársz. - javasoltam egyből. Nem akartam, hogy magában búsuljon a hidegben. Ő is sokat vigasztalt már, amikor Castiellel váltságokban voltam, itt az ideje, hogy most törlesszek.
  - Egyedül vagy? Mert ha ott van a tapló pasid, vagy befut a köcsög Lysander, akkor inkább nem megyek! - halottam Kim durcás hangját.

  - Nos... Cast itt van, épp zuhanyozik, de nem fog zavarni minket, majd lezavarom vacsorázni. Lys miatt meg nem kell aggódnod, nem engedem a házunkba! - fogadkoztam gyorsan, nehogy elriasszam a fekete lányt.
  - Hát jó... felugrom egy órácskára, mert nagy szükségem van egy kis lelkifröccsre. - adta be a derekát Kim, de még kissé bizonytalan volt a hangja. - Tíz perc és ott vagyok.
  - Oké, várlak!
Letettük a telefont. Gyorsan tiszta nacit vettem fel, és folytattam a hajam rendbehozását. Már tűrhető volt a vörös lobonc a fejemen, amikor Cast visszatért. A haja még nedves volt a zuhanytól, és a fekete póló is ráfeszült felsőtestére, mert gondolom a sietségben nem törölközött meg rendesen. Szó szerint elakadt a szavam a látványától, és észre is vehette, mert vigyorogva lépett mögém, átölelte a derekam és csókot nyomott a nyakam hajlatába. Borzongás futott rajtam végig már ennyitől is.
  - Tiéd a fürdő. Akarod, hogy megmossam a hátad? - kérdezte Cast búgó hangon, miközben a nyakamat csókolgatta.
A kezem a hajába túrtam és kissé belemarkoltam, így toltam el kicsit magamtól, nehogy a hevességével levegyen a lábamról.
  - Jó terv, csak van egy kis bibi. Mindjárt itt lesz Kim. Meghívtam, mert tudom, hogy most egy megértő barát kell neki.
  - A francba már! - háborgott Cast. Sértődött képpel támaszkodott a fésülködőasztalomnak. - Már úgy beleéltem magam a kibékülős szexbe. A zuhany alatt százszor elképzeltem...
Úgy hallgattattam el, hogy előre dőltem, és a szájára tettem a mutatóujjam.
  - Sajnos későbbre, vagy holnapra kell halasszuk, mert a barátnőmnek most szüksége van rám! Légy jó fiú, és vacsorázz meg a családommal... aztán majd kárpótollak! - az utolsó mondatnál felcsillant a szemem és sokat sejtető mosollyal céloztam arra, mire gondolok.
  - Hm... - Cast lehajolt, s megharapta az alsó ajkam. - Már alig várom, kiscicám!
  - Ma inkább vadmacska lennék, ha nem bánod! - kacsintottam merészen, és a nyaka köré fontam a karom.
Épp egy heves csók közepén tartottunk, amikor Tony bevezette Kimet.
  - Szi...sziasztok! - köszönt ránk egy kis torokköszörülés után Kim. - Látom, sosem változtok!
Kicsit zavarba jöttem, mert Kim egy boldog pillanatban kapott el minket, amikor ő meg padlón van, ezért gyorsan löktem egyet Castielen, hogy Tony mellé penderítsem.
  - Na, srácok, jó vacsizást! Hagyjatok minket magunkra!
  - Igenis, hercegnőm! - tisztelgett viccesen Cast, s máris távozott a bátyámmal.
Kettesben maradtunk Kimmel, leültünk az ágyam szélére. Részvéttel néztem a csalódott Kim szomorú zöld szemébe. Nem kellett beszélnünk, amikor megfogtam a két kezét, a büszke Kim sírva fakadt. Vigasztalóan átöleltem, hagytam, hogy a vállamra borulva kisírja magát. Csak nagy sokára tudott barátnőm megszólalni.
  - Jaj, Vivi! Katasztrófa lett az életem! Nem vártam ezt Lysandertől!
  - Sajnálom, Kim, tényleg! De nem érdemli meg a könnyeidet! Te jobbat érdemelsz! Kedvelem Lyst, de sose gondoltam volna, hogy ezt teszi veled!
  - Hát én már éreztem egy ideje, hogy baj lesz. - szipogott Kim, és a kézfejével letörölte a könnyeit. - Minden ellenünk szólt, a sok próba, a veszekedések, a pióca Nina már csak hab volt a tortán.
  - Tudod... mi is épp erre jutottunk az előbb Castiellel. Ne értsd félre, nem beszéltünk ki titeket, csak mi is beláttuk, hogy mostanában sokat kaptatok hajba és érezhető volt, hogy hamarosan vihar lesz. De ismerlek már lassan tíz éve, te erős csaj vagy, egy pasi sem taszíthat szakadékba. - próbáltam lelket önteni Kimbe, ahogy ő tette már velem számtalanszor. - Túl leszel ezen is, nagyobb a büszkeséged, mint az elkeseredésed.
  - Hát az fix, hogy nem adom meg az örömet a kis Nina ribinek, hogy sírni lásson! Holnap... holnap kemény leszek és rendíthetetlen, csak ma hadd sírjak még!
  - Persze, persze. Meg kell gyászolnod a kudarcot. És ha attól boldogabb vagy, ezért lesz egy-két szavam Lysanderhez! Meg tudnám fojtani, amiért elárult!
  - Hagyd csak! Nem akarom, hogy miattunk esetleg szembe kerülj Castiellel, hisz mégiscsak a legjobb barátjáról van szó!
  - Ennek semmi köze ahhoz, hogy ki kinek a barátja! Az a tapló megcsalt téged! - kiáltottam hevesen.

  - De ez a tapló eljött, bocsánatot kérni! - lépett be a szobámba Lysander.
Elképedve fordultunk az ajtó felé, ahol a búbánatos képű Lys állt mezítláb és kabátban. Ledöbbentünk, hogy itt van, és azon is, hogy észrevétlenül besurrant. Már épp meg akartam kérdezni, mit keres itt, amikor a háta mögött Cast is belépett aprócska szobámba. Hát persze! A ravasz jó barát leadta a drótot és idehívta. Nem tartottam ezt jó ötletnek.
  - Takarodj innen, te utolsó szemét! - pattant fel Kim az ágy széléről. Harciasan ugrott a fiúk elé, s én csak a fejem csóváltam. Köszi srácok! Fél órámba telt, hogy lenyugtassam Kimet, ti meg egy másodperc alatt üvöltő oroszlánt csináltok belőle!
Haragosan pillantottam Castiel felé, hisz tudtam, hogy az ő keze van abban, hogy Lys betoppant.
  - Hallgass meg, Kim, úgy sajnálom... - kezdte Lys a könyörgést.
  - Sajnálhatod is! Én csak a rád pazarolt időt sajnálom! - szólta le Kim könyörtelen és hideg tekintettel. - Tűnj el! Látni se akarlak, és a hülye szövegelésed sem érdekel! Ez a szekér már elment! Köztünk mindennek vége! Szabad a pálya a kis bálványozódhoz! Menjetek a pokolba! - kiabálta Kim.
  - Igazad van, Kim, jogosan haragszol, mert egy ökör vagyok, de téged szeretlek! Elcsábultam egy pillanatra, igen, de már szörnyen bánom. - folytatta Lysander a könyörgést. Sajnos, én se hittem neki, már nem tudtam. Fájt a szívem értük, de még én is beláttam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
  - Az a te bajod, édesem, mert már nem tudsz meghatni. - Kim kegyetlenül villogó szeme mögött láttam a fájdalmat. Tudtam, hogy éppen azért bántja hűtlen kedvesét, hogy neki is fájjon. - Én nem Vivi vagyok, számomra a megcsalás nem megbocsátható. Plusz a mi szerelmünk gyenge harmada sem volt az övékének! Mindenki menjen a maga útjára. Jobb lesz nélküled, mint veled!
Kim szavaiból sütött a véglegesség, s ezt Lys is belátta.
  - Rendben van, legyen ahogy akarod! De később majd ne sírj utánam!
  - Nyugi, szivi, nem fogok! - kontrázott Kim duzzogva. - Innentől kezdve a nevemet is felejtsd el!
  - Ahogy óhajtod, drágám! - nyelvelt Lys felbőszülve, s máris elhagyta a szobám. Amilyen észrevétlenül jött, úgy is távozott.
Kim is felhúzta a nyúlcipőt, két perc múlva elbúcsúzott tőlünk. Kikísértem, a kapuban még biztatóan megölelgettem, aztán visszamentem a szobámba. Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót, hogy áruló kedvesem vegye a lapot, hogy haragszom.
  - Hogy tehetted ezt? - kérdeztem egyből, és a szoba közepére röppentem csípőre tett kézzel.
  - Mit csináltam már megint? - kérdezte Cast a szemét forgatva.
  - Ne játszd az ártatlant! Felhívtad Lyst, és elárultad neki, hogy Kim itt van?
  - Ó, hát erről van szó? - Castiel lazán leült az ágy szélére. Az ölébe húzott, így féloldalasan a combjaira ültem. Nem volt mérges, ahogy én se nagyon, de tudni akartam, mi volt a szándéka Lysander idecsődítésével. - Tudod... Lys a barátom, csak meg akartam adni neki az esélyt a békülésre. Éreztem, hogy Kim elküldi melegebb éghajlatra, de muszáj volt idehívnom. Még nem felejtettem el, hogy ő is azon volt, hogy kibékítsen minket, amikor én balga leléptem Tiriával. Így legalább tiszta a lelkiismeretem... szóval ne haragudj. Nekem Lys ugyanolyan igaz barátom, mint neked Kim, ezt meg kell értened. Haragszol ezért?

Szeretettel szorongattam meg a nyakát, hisz mára már elég volt a civakodásból és a fájdalmakból.
  - Nem, nem haragszom, hisz én is így cselekedtem volna a helyedben. Megértem, hogy neked Lys ugyanolyan fontos, mint nekem Kim. Nem veszekedhetünk miattuk. Majd lecsillapodnak a kedélyek, nekünk nem kell balhézni miattuk.
  - Ezt örömmel hallom, kicsikém! Most akkor jöhet az, amit beígértél? - kérdezte Cast vidáman, s elkezdte a fülem rágcsálni.
Nevettem, mert csak ezen járt az esze, de muszáj volt némi büntetést kiszabnom rá, hisz mégiscsak árulást követett el.
  - Sajnálom, szívem, de a ma esti esélyeidet eljátszottad. Büntiből ne várj semmi jót! Itt aludhatsz ugyan, de meleg ölelésen kívül másra ne számíts!
Cast duzzogva az ágyra vetette magát, mint egy sírós kis gyerek.
  - Jaj, olyan vagy! Miért vagy ilyen szívtelen perszóna?
  - Mindig is az voltam, csak eddig nem tudtad! - kötekedtem vele sátáni vigyorral a képemen.
A vigyor lehervadt az arcomról, mert letámadott. Az ágy széléről berántott középre, lebirkózott, s kiterültem alatta, mint egy elgázolt béka.
  - Ezért meglakolsz, de előbb fürödj le, mert bűzlés, drágám!
Nevetve püföltem a mellkasát.
  - Hű, de romantikus vagy ma!
  - Jelentem, a romantikát mára kiölted belőlem, Vivienim.
  - Nem baj, úgy kell neked! - csúfoltam ki, majd lelöktem magamról, és lemásztam az ágyról.
A szekrényből kivettem a pizsim, de az ajtóból még visszaszóltam neki, hogy húzza át az ágybelit, mire jövök.
Mire végeztem a fürdéssel és hajmosással, Cast már a frissen felhúzott kék ágybeliben szundikált. Hát igen, ez a nap kimerítette az idegeinket, nem csodáltam, hogy bealudt, míg szöszmötöltem.
Csendesen bújtam be mellé a takaró alá, de még álmában is érzékelte, hogy mellé feküdtem. Közelebb gördült hozzám, a hátamhoz bújt, sóhajtva, félkézzel átölelte a derekam. Boldogan bújtam hozzá. A biztonságot jelentő karokban én is hamar álomba szenderültem.
Reggel, amikor az ébresztőm megszólalt, egyikőnknek sem akaródzott felkelni, de sajnos muszáj volt. Jól indult a reggel, Castiellel együtt készültünk, ráadásul ez azon ritka reggelek egyike volt, amikor a család kivételesen együtt reggelizett. Anya sonkás tojást és forró teát készített, és nagy szeretetben együtt reggeliztünk. Ünnepélyesen bocsánatot kértem az öcsikémtől, anyától, s jót nevettünk, mert még Tony-tól is, pedig tegnap neki nem is ártottam.
Vidáman indultunk suliba, de már éreztem, hogy a nap további része nem lesz ilyen, mert egész nap azt kell néznünk, hogy a két legjobb barátunk seggel forgolódik egymásra. Úgy is volt, órák előtt még kint cigiztem Castiellel és Kimmel, de amikor befutott a nyúzott képű Lys, Kim a büfébe vonszolt, mert hirtelen nagyon szomjas lett.
Értettem én, hogy kerülik egymást, de rossz lesz így két tűz között.
És hogy a hangulat fokozódjon, Eva jött oda hozzánk. Kim csatlakozni akart Kentinékhez az álló asztalhoz, de a fekete hajú szépség félrehívott, hogy beszélni akar velem. Sejtettem, hogy a tegnapi kirohanásom miatt akar beszélni, így hagytam, hogy a matek terem elé húzzon.
Alighogy kettesben maradtunk, a fekete térdig érő pulcsis csaj rákezdett:
  - Vivi, engem nagyon idegesít, hogy azt gondolod, amit gondolsz! Nem hittem, hogy féltékeny vagy rám. - le akartam inteni, de nem hagyta magát. - Tévedés ne essék: nekem nem jön be Castiel. Én tanítom gitározni, ő meg engem énekelni, együtt melózunk, de csak ennyi. Eszembe nem jutna rácuppanni más pasijára.
  - Eva, kérlek, ne magyarázkodj! Hirtelen, akkor elborult az agyam, de nem gondoltam komolyan, amit mondtam! Én kérek elnézést, hogy ilyesmi megfordult a fejemben. Rosszul esett Lyst Ninával látni, dühös voltam, hogy Castiel hagyta, és rajtatok vezettem le a feszültséget. Felejtsük el az egészet, ha kérhetek ilyet.

  - Oké, akkor fátylat rá. - egyezett bele mosolyogva Eva, de a mosolya kicsit kényszeredettnek tűnt. - Nem akarom, hogy a zenélés a barátságunk rovására menjen.
  - Nyugi, nem fog. Tegnap hisztis napom volt, de már elmúlt. Ne harizz!
Békülésképpen megöleltük egymást. Megkönnyebbültem, hogy ezt is tisztáztuk. Jobb a békesség.
Aznap este komoly meglepetés ért. Sötétedés után a szobámban történelmet tanultam magányosan, mert Cast már délután bejelentette, hogy családi vacsorára készül a nővérénél, ezért felvisítottam, mikor vörös lovagom a gitárjával megjelent az ajtómban.
  - Cast... Mit...
De csak csendre intett, törökülésben leült az ágy szélére. Ölébe vette a gitárt és játszani kezdett.
Alex Band: Olny One  (dal) című melankolikus dalát énekelte el, és meghatott, mennyire passzol ez a mostanában zajlott események után hozzánk. Az egy életünk van és egy szerelmünk, hogy odaadjuk, soroktól még a lábujjam is bizsergett. Ismét előjött szerelmem romantikus én-e. Szívhez szóló volt a dal, a hangja és a mosolya, ahogy a szemembe nézve, csibészesen énekelt, de alig vártam, hogy vége legyen, mert rá akartam vetni magam.
Amikor befejezte és félretette a gitárt, boldogságtól könnyes arccal ugrottam a nyakába. Igen, ő volt az "egyetlen egy", aki igazán fontos az életemben. Hevesen másztam rá és belecsimpaszkodtam, majd össze-vissza csókoltam az arcát.
Ő meg csak nevetett, s fél kézzel a földre rakta a méregdrága és féltett gitárt, nehogy kárt tegyek benne.
  - Romantika kipipálva? - kérdezte Castiel mosolyogva, miközben ledöntött az ágyra és fölém gördült.
  - Ki bizony! Imádlak, te csúnya beszédű, szép hangú, beképzelt, rocksztár-palánta!
  - Na, akkor már ez sem kibékülős szex lesz!
Megjegyzésén mindketten jót nevettünk, hisz bánta a fene, minek hívjuk az együttlétünket, a fő, hogy senki és semmi nem állhat közénk...

Egy borzasztó délután

Tony segítségével végre felkerült a szobám falára Viola gyönyörű festménye. Álmodozva gyönyörködtem az ágyam fölé akasztott szívmelengető képben. Kim vörös ördög figurája is jó helyre került: az éjjeliszekrényemre, a lámpa tövébe állítottam. Lassan már gyűjteményem lesz Castielről, de nem bántam. Ezek nélkül is Ő volt minden gondolatom.
A suliban átlagos nap volt, nem történt semmi érdemleges, esetleg csak annyi, hogy délben kaptam egy SMS-t Zack-től, hogy letelt a szabija, jó lenne, ha délután vigyáznék Sissy-re. Boldogan mondtam a felkérésre igent, mivel Castieléknél próbál a zenekar. Inkább babáztam, minthogy egyedül punnyadjak otthon. Rossz volt egész nap Nath és Amber enyelgését nézni, annyira nem illenek össze, s emellett még Patty és Kentin is seggel forgolódott egymásra, mert szakítottak. Jobb is lesz délután egy kis gondatlan kikapcsolódás a kislánnyal, akinek még nincsenek szerelmi gondjai.

Órák után Ren csak szűkszavúan rám szólt, hogy hazahozza a húgát az oviból, mire odaérek, aztán már ott is hagyott, mire csatlakozott hozzám Castiel.
  - Hiányoztam? - ölelt magához szokásos szerkós szerelmem a suli bejárata előtt, ahol vártam rá.
  - Mindig, amikor nem vagy mellettem. - mosolyogtam rá szeretettel.
  - És mit akart a sötét lovag? - kérdezte Cast, miközben a vállamat ölelve végig terelt a lefagyott udvaron.
  - Ren? Csak szólt, hogy elhozza a tesóját az óvodából. Zack melózik, mennem kell pesztrálni. Legalább nem unatkozom, amíg ti dalolásztok!
Castiel morcosan ráncolta a homlokát és féloldalról, haragos pillantást vetett rám.
  - Először is: nem dalolászunk, a jövőnk érdekében csiszoljuk a tehetségünket, és másodszor: nem tetszik nekem, hogy a Jégembernél mulatod az időt, amíg én keményen dolgozok!
  - Miket beszélsz, te dinka? - kérdtem tréfás hangnemben, de valójában dühös lettem, csak nem akartam kimutatni, hogy ne generáljak vitát. - Tudom, hogy tehetségesek vagytok, nem is állok az utadba, hagylak próbálni. Ami pedig az én időtöltésemet illeti, ne feledd, hogy én is dolgozom! Nem Renhez járok szórakozni, hanem a kicsi lányra vigyázok! Jól jön a zsebpénz, sajnálom a családot, és legalább értelmesen telik a délután.
Valószínűleg Cast észrevette, hogy kezdem felhúzni magam, mert a buszmegállóhoz gyalogolás közben hozzám hajolt és homlokon csókolt.
   - Ne haragudj, kicsim! Kicsit feszült vagyok, mert ma kell előadnom a csapatnak a két dalt, amit a szülinapodra énekeltem, és félek, mit fognak szólni...
  - El lesznek ájulva, mint én! - biztattam ezerrel, és már szinte el is felejtettem az előbbi kis szóváltást. - Bízzál már magadban egy kicsit, szívem! Őstehetséged van a gitározáshoz, és fantasztikus hangod van. Ez a siker receptje, már csak egy jó adag önbizalom kell! Máskor neked is nagy a szád, most meg betojsz a bandádtól? Nem ismerek rád, Castiel drágám!
Már a buszmegállóban toporogtunk, így a fiú maga felé fordított és röviden, de melegen szájon csókolt.
  - Köszi, angyalom! Jó fő rajongó vagy, csak egy kicsit elfogult, mert ugye túlságosan kötődsz hozzám. De azért egy csarnoknyi ember előtt tisztán és sikeresen énekelni, megterhelő. Nagy most rajtunk a nyomás, mert Sasha versenyekre akar vinni minket, meg füstös lebujokba, hogy gyakoroljuk a színpadi mozgást és a közönségre való hatást.
  - Tök jó lesz, majd meglátod! - biztattam mosolyogva. - Egyébként jól elterelted a témát, amikor le akartalak szidni, amiért még mindig féltékeny vagy Renre. Pedig már ezerszer megmondtam, hogy nincs köztünk semmi, és rajtad kívül más eszembe sem jut!
  - Nagyon helyes! - mosolygott csibészesen Cast, s szenvedélyes csókkal jutalmazott.
A csók kellemes volt és bizsergető, de nem elég hosszú, mert befutott a buszunk.
Még a kapuban is jó ideig turbékoltunk, csak nehezen engedtem a híres próbájára szerelmem.
Anyu tett-vett a konyhában, alig beszéltünk, csak gyorsan belapátoltam egy tányér levest, aztán már rohantam is a szomszédba.
Mint mindig, most is Sissy nyitott ajtót, amikor csengettem.
  - Viviii! De hiányoztál már! - harsogta a fekete garbós, farmeres kislány, és rám vetette magát. Átölelte a derekam és hozzám simult.
Meghatottan simogattam meg félig felfogott haját, majd leguggoltam, hogy az ölembe vegyem.
  - Szia, szép kis hercegnő! Te is hiányoztál!
Elindultam vele a kanapé felé, de Sissy rám szólt, hogy az asztalkához vigyem. Amikor célt értünk, szinte kiugrott a karomból és felkapott egy köteg rajzot és a kezembe nyomta.
  - Ren mondta, hogy most volt a szülinapod! Mivel nekem nincsen pénzem, ajándék helyett rajzoltam neked! Boldog szülinapot!
  - Ó, kicsikém! - pislogtam meghatottan, s ezúttal én ölelgettem ezerrel piciny barátnőmet.
Amikor a szeretethullám csillapodott, könnybe lábadt szemekkel néztem végig a rajzokat. Volt két színes virágos és lepkés kép, egy tengeralatti halacskás, és még egy, amire Sissy magát, a papáját, Rent és még engem is megmintázott. Családtagnak tekint, ez nem kétséges, s ezzel jobban megríkatott, mint bármilyen más ajándékkal. - Köszönöm szépen! Igazán aranyos vagy! Képzeld, a barátnőmtől is kaptam egy szép festményt, és ha nem bánod, kivágom a virágokat és a lepkéket a rajzodról és feldíszítem vele a képkeretet!
  - Azt csinálsz velük, amit akarsz. - vont vállat lazán Sissy, s ez a hanyag mozdulat nagyon emlékeztetett a tesójára. - De majd átmehetek megnézni, ha kész lesz?

  - Hát persze. - bólogattam. Levettem a dzsekim, a fotelbe hajítottam. - Megint magad vagy? Mit csináljunk ma?
  - Ren a konyhában zabál. - húzta el a száját a kis csaj. - Mostanában megint nincs jó kedve. Babázni akarok, ha nem bánod! De nem a Barbie-val, hanem a karácsonyra kapott sírós babámmal!
  - Oké! Alig várom, hogy megismerkedjek vele! - mosolyogtam. A kanapéra vetettem magam, próbáltam nem arra gondolni, amit Sissy mondott, de titkon igenis érdekelt volna, miért rosszkedvű mostanában Ren. Sissy beszaladt a szobájába, alig két perc múlva már mellettem nyüzsgött. Az ölembe tette a kék rugdalózós, valódi pólyásbaba kinézetű játékot. Fehér kis sapka volt a gumi fején, Sissy kezében voltak a tartozékai, pelenka, váltós ruhák, cumisüveg, meg mindenféle vacak.
  - Szép fiú! Hogy hívják? - kérdeztem barátságosan.
  - Hát Tatum. - válaszolta Sissy olyan hangnemben, mintha tudnom kéne, hogy hívják a babáját.
  - Tatum? És miért, így hívják? - kérdeztem nagyokat pislogva. Nem tudtam követni a kislány gondolatmenetét.
  - Mert karácsonykor megnéztem a Step up-ot, és most táncos akarok lenni. Ha nagy leszek, olyan sikeres leszek, mint Nora és hozzámegyek Tatumhoz, mert Ren azt mondta, ők már házasok, és a film alatt szerettek egymásba.
  - Ejha! - alig tudtam leplezni a jókedvemet. Elképesztett Sissy ízlése, de az még jobban, hogy a bátyja ilyen sokat tud a Tatum házaspárról, akiket egyébként én is imádok. - Jó ízlésed van, csajszi! Channing Tatumhoz még én is szívesen hozzámennék! - nevettem.
  - De neked ott van Castiel. - Sissy szinte "vér komoly" arcot vágott. - Ha meg nem lesz, menj hozzá a tesómhoz, szerintem ő is szeretné.
A jókedvem rögtön elmúlt. Zavaromban fuldokoló, köhögési roham jött rám.
  - Ezt miből gondolod? - kérdeztem idegesen.
  - Nem tom'... Csak azt hiszem, kedvel téged, és egy kicsit szeret.
Próbáltam nyugodtnak és közömbösnek tűnni. Hogy magyarázzam meg egy hatévesnek, hogy a szerelem ennél sokkal, de sokkal több?
  - Sissy drágám... tudod, a házassághoz ettől sokkal több kell. Majd egy pár év múlva te is megérted.
  - Már most sok mindent tudok. - bizonygatta a kicsi. - Tudom, hogy mindenkinél jobban kell szeretnünk azt, akihez hozzá megyünk, és hogy vele is kell aludni, hogy ilyen szép kisbabánk legyen, mint Tatum.
  - Ó, te tényleg sok mindent tudsz ám! - mosolyogtam kedvesen. Elképesztett, hogy ez a cserfes, jó felfogású kislány ugyanaz, mint akit szeptemberben megismertem.
 - Nahát, Vivi, te már itt? Nem is hallottam, hogy csengettél. - jött ki a konyhából Ren, és kihúzta a fülhallgatót a füléből.  Még mindig a délelőtt viselt barna, nagy kapucnis pulcsi volt rajta, fekete deszkás gatyával. - Mi a téma?
  - Hát az, hogy hozzámegyünk Channing Tatumhoz! - nevettem vidáman. Nem akartam elrontani a délutáni kellemes hangulatot.
  - Fú, még mindig az az izomagy a téma? Sissy totál rákattant a hülye táncos film miatt.
  - Nem csodálom, meg tudom érteni. - vigyorogtam. - Most mesélte, miket tudsz róla. Nem is néztem ki belőled, hogy a rajongója vagy!

  - Én? Még mit nem! Csak kigoogle-ztem az infókat, mert a hugicám mindent tudni akart róla. Valahogy jobban örülnék neki, ha Vin Dieselre vagy Jason Stathamre gerjedne.
  - Te pasi vagy, nem érted a nőket! - legyintettem megjátszott reménytelenséggel.
  - Az már igaz. - bólintott rá Ren, s vetett rám egy fájdalmas pillantást.
Sissy közbe kotyogása vetett véget a további néma szempárbajunknak.
  - Rennek van pénze, ő vett neked valamit a szülinapodra! - közölte velem a kislány.
  - Igazááán? - kérdeztem elnyújtva a szót.
  - Kinyírlak, Sissy! - nézett haragosan a kicsire a fekete hajú srác. - Mindig kikotyogsz mindent! Rosszabb vagy, mint egy vénasszony! Mi van, ha közben meggondoltam magam, és nem akarom odaadni Vivinek azt a vacakot?
Ren pirult, mint a kolbász a grillen, a húga jócskán zavarba hozta.
  - De hát neki vetted! Ha nem adod oda, az olyan izé... - érvelt Sissy. A száját lebiggyesztette, a szeme síróra állt.
  - Ne bántsd a gyereket! - fedtem meg a srácot haragos szemekkel. - De ha már elárulta a titkod, nagyon kíváncsi lettem, mit kapok tőled.
Ártatlan, kérlelő pillantással néztem a fiúra. Reménykedtem benne, hogy mégis ideadja, amit vett. Örültem, hogy gondolt rám, és jó úton halad a barátságunk.
Ren durcásan viszonozta a pillantásom, de aztán megenyhült az arca, lemondóan sóhajtott, s tett egy lépést a szobája felé.
  - Jó, hozom, de tényleg nem nagy szám, csak egy kis apróság. A barátodtól biztos valami csodálatosabbat kaptál.
  - Nem számít, a lényeg, hogy nem felejtettél el. Ám tessék - a kezem Sissy szeme elé toltam, hogy megmutassam az újonnan kapott gravírozott gyűrűm. - Szívszerelmem megint bőkezű volt.
  - Hű.... - ámult a kislány. - Ez eljegyzési gyűrű?
  - Nem, még nem, de ezer százalék, hogy ő az én Tatumom. - mosolyogtam Sissy-re. - Egyszer biztos Castiel felesége leszek!
  - De szép a szerelem! - tapsikolt kacagva a lányka.
És ennyit arról, hogy egy ovis kislányt nem érdeklik a szívgondok és a szerelem...
Ren megint borúsan nézett rám, aztán belibbent a szobájába.
Két perc sem telt el, megállt előttem, a jobb kezét nyújtotta felém, összezárt marokkal.
  - Csak egy kis apróság, de eszembe jutottál róla. Boldog szülinapot! - hadarta Ren, de nem nézett a szemembe, erőteljesen a piros zoknim mintázatát figyelte.
Felé nyújtottam a kezem, ő meg a tenyerembe pottyantott egy kulcstartót.
Egy fából faragott, nyitott szárnyú madár volt. Örültem, hogy vett nekem valamit, de nem értettem, erről miért én jutottam eszébe.
  - Köszönöm, nagyon szép. - mosolyogtam, de láthatta a kérdést a szemembe, mert magyarázkodni kezdett.
  - Azért ezt kapod, mert a szememben mindig egy szabad szellemű kis madár maradsz, akit nem lehet kalitkába zárni. - dünnyögte Ren. Mintha nem is nekem beszélne, az ablak elé lépdelt és meredten kibámult a havas utcára. - A teóriám lényege, hogy a barátodnak az lesz a veszte, ha megpróbálja. Téged nem lehet féken tartani és visszafogni, ha nem akarod.
  - Nos... hát... - nem tudtam mit felelni. Én nem éreztem úgy, hogy Castiel bármiben is meggátolna. Inkább mellette vagyok önmagam és felszabadult. Viszont vitázni sem akartam egy ilyen szép gesztus után. - Mindenkinek lehet véleménye, de az ajándék nagyon teszik, köszönöm.
Hogy szavaimat igazoljam, előkotortam a nadrágom zsebéből a kulcscsomóm, amin a házunk, a tesi szekrényem és Castielék lakáskulcsa fityegett. Rápattintottam a kis marárkát és még egy hálás mosolyt küldtem a fiúnak.
  - Nagyon fogok rá vigyázni.
Hirtelen ötletből vezérelve felugrottam és hálából megöleltem Rent. A fiú csak állt, mint egy karót nyelt jégszobor, még csak nem is viszonozta az ölelésem. Ellenben hamar lerázott magáról, vörös arccal a fogashoz sietett és lekapta a kabátját.
  - Nekem most dolgom van. Majd jövök!
Alig fogtam fel a ridegségét, már el is tűnt.
  - Mint egy sündisznó. - sutyorogtam magamnak, és visszarogytam Sissy mellé, akiről időközben meg is feledkeztem.
  - Ren mindig is ilyen volt. - magyarázta a kis húg egy felnőtt komolyságával. - Visszahúzódó. Már így is nagy dolog, hogy téged közel engedett magához. Amióta csak élek, sosem voltak barátai.
  - De szomorú. - sóhajtottam sajnálkozva.
  - Nekem is te vagy az első igazi barátom. - mosolygott félszegen a kis csöppség. A szemében ülő fájdalom nagyon emlékeztetett a bátyjára.
  - Gyere ide egy nagy ölelésre! - rikkantottam, s szeretettel kitártam a karom.
Sissy-nek nem kellett kétszer mondani, az ölembe mászott és megszorongatta a nyakam, vállam, ahol csak ért.
A szeretethullámnak a mobilom csörgése vetett véget.
Kivettem a kabátom zsebéből a telót. Egyből láttam, hogy Kim a hívó.
  - Csá, csajszi! Mizu? - kérdeztem egyből.
  - Hali! Gáz van. Lekéstem a buszom, legközelebb hat után lesz járatom. Meglátogathatlak addig?
  - Jó lenne, Kim, de nem vagyok otthon. Sissy-re vigyázok.
  - Ó, a franc. Akkor megfagyok, vagy szétunom a fejem egyedül.
Sissy, aki még mindig az ölemben ficánkolt, megrángatta a karom.
  - A fekete barátnőd az? Akivel a múltkor hamburgereztünk?
  - Igen, kicsim.
  - Hívd ide! Megismerkedhet Tatummal!
Mosolyogtam az ötleten, de aztán mégis tolmácsoltam a kérést Kimnek.
  - Ha gondolod, Sissy szívesen látna. Nem tudom miért, de szeret téged. - húztam Kim agyát. - Gyere fel hozzánk, tartunk egy csajos délutánt.
  - Jól hangzik. Viszek nyalókát a gyereknek!
  - Az megvesztegetés! - róttam, de azért nevettem.
  - Nem baj, csípem a kis csajt! Negyedóra múlva ott vagyok!
Szeles barátnőm el se köszönt, kinyomta a mobilt.
  - Na, jön? - ficergett izgatottan Sissy.
  - De jön ám!
  - Juhhééé! - ugrott ki az ölemből a kislány. - Akkor öltöztessük ünneplőbe a babát a vendég tiszteletére!
   - Igen is, anyuka! - nevettem.
Miután átöltöztettük a kopasz babát még arra is volt időnk, hogy megetessem Sissy-t.
Már javában a kis dohányzóasztal mellett babáztunk és teáztunk, amikor betipegett Kim mezítláb és kabátban. A kezében egy nejlontasit lóbált.
  - Helllóóó, csajok! - rikkantott a fekete rövid hajú lány. Terep mintás rövid kabátot viselt, és fekete szűk, macskakarmos farmert.
  - Kim! Már nagyon vártunk! - röppent barátnőm elé Sissy ölében a kedvenc babájával. - Miért húztad le a cipőd, és mit hoztál?

  - Nem szokásom idegen házba cipővel berontani, főleg, ha kint olvadozik a hó, és másodszor: jégkrémet hoztam magunknak. Jár nekünk ennyi kényeztetés, nem gondolod?
  - Hát... de tél van. - nézett a Kim kezében libegő táskára Sissy komolyan. - Fájni fog a torkunk. Apa nem szereti, ha lebetegszem bolondságok miatt.
Kim kérdőn nézett rám, de aztán kitette az asztal sarkára a kis doboz csoki-vanília fagyit.
  - Ugyan már! Nem kell megtudnia. Majd eltüntetjük a nyomokat. - kacsintottam cinkosul, mert láttam, hogy Sissy vágyik a jégkrémre, de fél is, hogy az apja leszidja érte.
  - Hát legyen, de csak ha nem mondjátok meg apunak. - bólintott rá szégyenlősen a kicsi.
  - Na - csaptam össze a kezem - akkor én tálalom a jégkrémet, amíg Kim megismerkedik a babákkal.
Pár perc múlva már üvegkelyhekből kanalaztuk a finom, hideg desszertet. Sissy és én a kanapén ücsörögtünk, körbe rajtunk a sok babával, Kim pedig a kopott barna fotelben, felhúzott lábakkal trónolt. A kislány boldogan újságolta barátnőmnek, hogy táncos akar lenni.
  - Igazán? Szép kis balerina leszel. - mosolygott Kim a kicsire.
  - Dehogy! - tiltakozott Sissy, akinek már az orra is maszatos volt a jégkrémtől. - Modern- és hip-hop táncos leszek. Mint Nora és Tyler a Step up-ban. A bátyám szerint viszont ki fogom nőni ezt a plátói szerelmet. - a kislány a végén bánatosan elhúzta a száját. - De mi az a plátói szerelem?
  - Hát tudod, az egy olyan érzés, amit csak te érzel, a másik viszont nem viszonozza. - magyaráztam komolyan. Már megtanultam, hogy Sissy-vel úgy kell beszélni, mint egy felnőttel.
  - Ren is valami ilyesmit magyarázott. Azt mondta, ő tudja, milyen érzés ez, mert neki is van egy plátóija.
Görcsbe rándult a gyomrom. A karácsonyi csók után nagyon reméltem, hogy nem én vagyok az!
Kim is hasonlóra gondolhatott, mert jelentőségteljesen nézett rám.
  - Komolyan? És nem mondta, ki a szerencsés lány, aki iránt így érez? - kérdezte Kim kíváncsian.
  - Nem. Biztos valami énekesnő, vagy színésznő. - legyintett Sissy. - És Kim, neked van szerelmed?
  - Van bizony. - bólogatott a barátnőm. - Egy osztálytársunkkal járok. Lysandernek hívják, és együtt zenél Vivi Castieljével.
   - De menő! Van róla képed? - Sissy már ott ugrált Kim mellett. Kiürült kelyhét letette a kis asztalra.
Kim megadta magát. Farzsebéből elővette a telefonját és mutatott a gyereknek néhány fotót Lysről.
  - Hogy tetszik? - kérdezte büszkén.
  - Hűha! Olyan, mint egy igazi herceg! - olvadozott a kislány.
  - Ugye-ugye! - nevetett a fekete bőrű lány. - Az én szívtipró hercegem. Nagyon hiányzik ám, mert a zenélés miatt sajnos keveset látom.
  - Ez jutott nekünk, szegény énekes barátnőknek! - tettem hozzá én is csüggedten.
  - De ha híresek lesznek, mehettek velük turnézni az egész világot bejárva. - álmodozott Sissy.
  - Te aztán jó előre elszaladtál az időben! - nevetett Kim, majd mind a hárman.
Jó volt a gondatlan bolondozás így hármasban.
 * Ren visszajött a sarki újságárustól. Egyből feltűnt neki a bejárati ajtóban az idegen fekete tornacipő. Kihallatszott Sissy és Vivi csilingelő nevetése. Csak nem Castielt engedték be az ő lepukkant házukba? Ha az úri fiú van bent, nem áll jót magáért... *
Kivágódott a bejárati ajtó és Ren rontott ránk, mint egy felbőszült oroszlán.
  - Mit keresel, te itt? - kiáltott, és sütött az arcáról a meglepetés, amikor felfedezte Kimet a fotelben.
Sissy a bátyja elé szaladt, védekezően elkapta a karját.
  - Ne izélj már, Ren! Kim a barátnőm, én kértem, hogy jöjjön ide! Rám haragudj!
  - Én... - Ren nem találta a szavakat, arcáról sütött a restelkedés.

Ekkor fogtam gyanút. Biztos azt hitte, Castiel jött utánam, és náluk randizunk. Ezt a hajmeresztő feltételezést!
   - Hagyd Sissy, szerintem a tesód igazából nem Kimre haragszik. Azt hitted Castiel van itt? - a kérdést már egyenesen a sötétlő szempárba nézve tettem fel.
  - Nos igen... - vallotta be Ren még mindig kínosan vörös fejjel. - Azt hittem, beengedted azt a beképzelt huligánt a házunkba! Nem szeretném egyszer sem itt látni. Az a pénzes hólyag csak lenézné a lepukkant kéglinket!
  - Nem is ismered, ne ítéld el! - védtem egyből a szerelmem, és harcra készen ugrottam Ren elé. - Nem olyan rossz ő, mint amilyennek gondolod! A húgodat például kifejezetten kedveli.
  - Minden nőnemű lényt levesz a lábárról, ezt jól tudom! Én viszont sose fogok behódolni neki! - jelentette ki megvetően a fekete hajú srác. Olyan gyűlölet sütött a szeméből, hogy önkéntelenül hátra hőköltem.
  - Elég legyen már, gyerekek! - avatkozott közbe Kim. Felállt és összeszedte a jégkrémes kelyheket a dohányzóasztalról. - Mosogassunk el, aztán bontsunk sátrat!
  - Jobb is! - helyeselte Ren. - Most már itthon leszek, tudok vigyázni a tesómra! Elmehettek!
  - Nem dobhatod ki a vendégeimet! - háborgott duzzogva Sissy.
  - Nem dobom ki őket, csak már feleslegesek itt. - nézett rám kihívóan a fiú. - Mehettek a drágalátos szerelmetekhez, mára ennyi volt a gyerekmegőrzés!
Harciasan néztem Ren szemébe, meg tudtam volna rugdosni. Utáltam, hogy megint sündisznót játszik. Azt hittem, ezen már rég túl vagyunk és barátok leszünk... Mekkorákat téved az ember!
Közben Kim visszajött a konyhából és megölelte Sissy-t, majd megragadta a karom és a kijárat felé húzott. Menet közben kaptam magamra a kabátom.
Az utcára érve elrántottam a karom barátnőm szorításából.
  - Miért avatkoztál közbe? Meg akartam pofozni azt a kőszívű szörnyeteget! - dühöngtem.
  - Nem bánom, ha egymás torkának estek, csak ne a gyerek előtt! Ahogy mesélted, szegénynek kijutott már elég! - csóválta a fejét Kim. Lassan a házunk felé ballagtunk. - Egyébként mi baja Rennek Castiellel?
  - Alapból utálja, bár én sem értem, miért. - vontam vállat, és összehúztam magamon a kutyafuttában magamra kapott dzsekim.
  - Mondok én neked valamit, csajszi: szerintem a Willford fiú féltékeny! Szikrázik köztetek a levegő, utálja a pasid, és szerintem, akiről Sissy beszélt, az te vagy! Te vagy az elérhetetlen szerelme!
Még levegőt sem mertem venni. Fájt ezt hallani, hisz tudtam, hogy Kim sejtése igaz lehet. A pirulásom árulkodó jel lehetett Kimnek, mert meg sem várva a válaszom, tovább folytatta a monológját:
  - Istenkém, ugye beléd van esve a srác? Nem véletlen, hogy te vagy az egyetlen csaj, akit úgy ahogy, közelebb engedett magához! Jó ég, szeret téged!
Ha már Kim ilyen éles látású, gondoltam jobb, ha mindent bevallok neki. Tudtam, hogy ő úgysem árul el. Jó lesz könnyíteni a lelkemen.
   - A karácsonyi bálon megcsókolt...
Háromszavas mondatomat hosszú csend követte. Kim csak álmélkodott és tátogott.
Csak sokára kezdett el káromkodni.
  - Baszki, Vivi! A legjobb barátnőd vagyok, és egy hónappal később közlöd velem, hogy ez a kis sátán lekapott? Köszönöm a barátságod!
  - Ne értsd félre, Kim! - kértem bűnbánó arccal. - Azért nem beszéltem róla, mert semmi jelentősége! Tisztáztuk a helyzetet, csak elborult az agya, hirtelen felindultságból csattant el az a csók. Tudja, hogy nekem Castiel a mindenem, és nem hagynám el őt semmiképp! Csak egy botlás volt az egész, már el is felejtettük!
  - Nekem nem úgy tűnik!

  - De igen! Már bánom, hogy elmondtam neked, mert ezen fogsz lovagolni! Tudom kezelni a helyzetet! Szerintem többet képzelsz ebbe a dologba, mint ami valójában történt. Nem voltál ott, csak haragból történt a csók, nem is élveztem és csak egy idétlen pillanat volt. Ne is beszéljünk róla!
  - Te tudod! - hagyta rám Kim. Azt szerettem benne, hogy mindig ösztönösen megérezte, mikor kell lezárni egy témát. Kabátja alól előhúzta strasszköves, fekete óráját és rápillantott. - Még mindig van egy órám a busz indulásáig! Mit szólnál, ha meglepnénk a fiúkat és bekukkantanánk a próbára? Van kulcsod a házhoz, osonjunk be!
Tetszett az ötlet, hisz mindennél jobban arra vágytam, hogy lássam Castielt. Már csak azért is, hogy elfelejtsem az előbbi kínos témát.
  - Jó ötlet! Nyomás a srácokhoz! Te még nem is hallottad, milyen szépen énekel Cast Avicii-t!
Gyorsan Castielék háza felé trappoltunk a latyakos út szélén.
A kisajtót nyitva találtuk, végig gyalogoltunk a járdán. Az ajtóhoz érve csendesen lépkedtünk, zaj nélkül dugtam a kulcsom a zárba.
Mikor beléptünk minket ért nagyobb meglepetés, nem a srácokat.
Alexy a karaoke berendezés előtt ült és Nickelback-et énekelt csendesen, Castiel és Eva nagy meghitten ült egymás mellett és kacarászva kottákat nézegettek. Ettől már csak Lysander okozott nagyobb meglepetést, mert a bőrfotelben ült, a derekára volt csavarodva Nina, és szenvedélyesen falták egymást. Nem akartam elhinni, hogy igaz, amit látok.
  - Ó, te jó ég! - kiáltott Kim, s összeroskadva kapta a kezét a szeme elé. Láttam, hogy az összeomlás és a sírógörcs határán áll. Erre nem voltunk felkészülve.
  - Kim! Vivi! - kiáltott Lys, amikor felismerte barátnője hangját. Vörös képpel tolta el magától a pihegő Ninát. A lány rögtön kapcsolt, hogy baj van, ijedten a bárpult mögé menekült.
  - Hogy sülne ki a szemetek, ti hűtlen kutyák! - kiáltott Kim, amikor a fájdalmát legyőzte a harag. - Ezt nevezitek ti próbálásnak? Pornófilmre készültök?

  - Kim, Kim, én úgy sajnálom... - lépett Kim felé Lysander bűnbánó szemekkel.
  - Sajnálhatod is, te átokfajzat, mert soha többé nem állok szóba veled! Aki szeret, az nem csal meg! Ezek szerint te nem szerettél! - Kim arcáról már patakokban folytak a könnynek, majd meghasadt a szívem érte. Én is mélységesen csalódtam Lysanderben. Nem gondoltam, hogy ekkora tapló, hogy ezt teszi a barátnőmmel. Hogy volt képes bedőlni a pióca Ninának?
 - De igen, Kim, de igen... csak, csak... - kezdte Lys dadogva, de Kim nem hagyta, hogy magyarázkodjon.
  - Nem érdekel az ócska dumád! Végeztem veled örökre! - Kim faarccal, de tudtam, hogy vérző szívvel az ajtó felé ment, de onnan még visszafordult és éles pillantást vetett Ninára. - Téged meg kiscica, egyenesen megölnélek, de nem teszem, mert tudom, hogy kettőn áll a vásár. Ha ez a köcsög nem akarta volna, nem tudod behálózni! Csak azt kívánom, hogy téged is cseréljen le mihamarabb egy másikra, és akkor megtudod majd, mit érzek!
Kim elrohant, Lys meg ahelyett, hogy utána rohant volna, a fotelbe rogyott és a tenyerébe rejtette az arcát.
Elborzadva álltam a nappali közepén. Senki sem mondott semmit. Borzasztó, ami történt. Meg tudtam volna ölni Lyst és Ninát, amiért ezt tették a barátnőmmel. A pillantásom Castielre siklott.
  - Te meg miért nem akadályoztad meg, hogy ez megtörténjen? - estem neki elkeseredve.
  - Mégis hogyan? Felnőtt emberek, azt csinálnak, amit akarnak!
Cast válasza felháborított. Elképesztett, hogy végig nézte Lys és Nina enyelgését. Meg kellett volna akadályoznia, hogy ez megtörténjen, de nem tette, mert túlságosan elvonta a figyelmét a kis ártatlan Eva! Iszonyú harag tombolt bennem.

  - Tudod mit, szívem? Azt hiszem, észre sem vetted, mi zajlik a hátad mögött, mert teljesen belefeledkeztél Evába! Láttam ám, hogy úgy néztek egymásra, mint a tükörbe! Mi lett volna, ha öt perccel később jövünk? Ti is smárcsatát vívtok? Hánynom kell tőletek! Menjetek a pokolba!
Kim stratégiája nekem is csábító volt. Kiadtam magamból a dühömet, aztán én is menekülőre fogtam.
Könnyes szemmel, összetört szívvel rohantam ki a házból. Gyűlöltem Lyst, gyűlöltem Ninát, gyűlöltem Castielt és Evát. Ezek azt hiszik mindent megtehetnek, csak mert feltörekvő zenészek? Hát legyen! Koncentráljanak csak a zenélésre, meg egymásra, nem állok az útjukba.
Az agyamban már fel is villant egy borzasztó kép: Cast és Eva nem csak a színpadon, de a magánéletben is tökéletes pár lennének. Láttam őket szenvedélyesen összefonódni. Olyan szépek lennének együtt, csak a zavaró harmadik vagyok köztük. Az elefánt a bimbózó kapcsolatukban!
A hideg levegőn szinte marták az arcom a könnyek. Homályos tekintettel rohantam hazafelé, hogy az ágyamban végre kisírjam magam. Nagyot csalódtam Lysben és Castielben is! Igaza volt Kimnek, látni sem akarom őket! Úgy néz ki, itt ért véget a tündérmesém Castiellel!