Valami jó a rosszban

Másnap reggel jó érzés volt Castiel mellett ébredni, de ahogy kezdtem magamhoz térni, eszembe jutottak a tegnapi buli borzasztó eseményei. Az első sokk, hogy Deborah csak azért járt Nathaniellel és Dajannal, hogy bántsa őket és engem... aztán meg az, hogy elcsábította a részeg, imádott bátyámat. Fájt és elborzasztott, hogy a kétszínű hárpia rávetette magát Tonyra. Képtelen vagyok elfogadni a viszonyukat!
Mikor Castiel felébredt, együtt mentünk zuhanyozni, megreggeliztünk, aztán eltüntettük az udvarról a buli nyomait. Délután lazításképpen a nappaliban filmet néztünk. Mivel szerelmi vígjátékot néztünk, a második felénél rám jött a sírás, mert megint eszembe jutott Deb és Antony összemelegedése. Castiel alig tudott megvigasztalni. Eltörött a mécses és csak azt hajtogattam fájdalmasan, hogy megbolondulok, ha ez a némber nem száll le a tesómról. Órákba telt, míg Castiel meg tudott vigasztalni, és elterelte a gondolataimat. Annyira tudtam, hogy pont azért történtek így a dolgok, mert ÉN vele vagyok! Hisz, ha Cast nem hagyja el Debbyt miattam, akkor most ez nem történt volna meg. Bántott a lelkiismeret és a bűntudat, hisz végül is én tehetek mindenről!
*
Másnap reggel valamivel nyugodtabban keltem. Jót tett, hogy tegnap kisírtam magamból a felgyülemlett feszültséget és fájdalmat. Már negyed hétkor úton voltunk Castiellel nálunk, hogy még suli előtt át tudjak öltözni és felvegyem a táskám. Cast szürke pólóban és fehér nadrágban ült le a nappalinkban, míg felszaladtam, hogy elkészüljek a suliba. A szabadnapos anyám kávéval kínálta a fiút és leült mellé beszélgetni.
*****
  - És hogy telt a hétvégétek? - kérdezte Angela a vörös sráctól.
  - Egész jól. - válaszolta szűkszavúan Cast. - De én is kérdezhetek valamit?
Castiel oldalát furdalta a kíváncsiság.
  - Persze! Valami baj van? - méregette a srác aggódó arcát az asszony.
  - Nem... nincs! Csak az érdekelne, hogy Tony rendben hazaért-e a buliról.
  - Ó, persze. - bólogatott Angela. - Igaz, kicsit sokat ivott, de az a tündéri kislány segített neki ágyba vergődni.
  - Tündéri kislány? - kérdezte döbbenten Castiel. Idegesen a hajába túrt.
  - Igen. Összejött egy aranyos lánnyal. Intelligens, kedves és szép. Deborahnak hívják! Szimpatikus kislány... Ismered netán?
  - Igen. - válaszolta Cast fagyos arccal. - A volt barátnőm.
  - Ó!!! - pislogott meglepetten az édesanya. - Ez furcsa... de szerintem, nincs abban semmi rossz, ha a fiam beleesett a volt barátnődbe! A szerelem nem válogat.
  - Az nem. - Cast megpróbálta megőrizni a nyugalmát. - Ha már én beleszerettem a haverom húgába, ez is megtörténhet!
*****
  - Mehetünk, drágám? - ugrottam le a létra harmadik fokáról piros toppban és farmer halásznadrágban. A hátizsákom a hátamon fityegett. Útra kész voltam.
  - Persze. - állt fel Cast.
Két perc múlva már kéz a kézben sétáltunk a suli felé.
  - Nem fogsz örülni, de megtudtam, hogy anyukád oda van a bátyád legújabb szerzeményétől! - közölte Castiel, és láttam a fájdalmat a szemében. Őt is bántotta ez a kialakult helyzet, és ez jól esett.
  - Akkor tehát Deborah tényleg nálunk volt! Csodás! - húztam el a szám bosszúsan.
  - Anyukád intelligens, kedves, tündéri kislánynak nevezte. A dög levette a lábáról a családod! Attól félek, ha elkezded ócsárolni a kis szukát, nem fognak hinni neked! Elaltatta a családod, eljátszotta az ártatlan kis angyalt!
  - Hát ez borzalom! - fújtam kiakadva és elkeseredve. - Megpróbálok délután beszélni a bátyám fejével. Hátha tudok hatni rá!
  - De csak óvatosan. - figyelmeztetett Cast.
A suliba érve egyből csatlakoztunk az udvar közepén a vidám kis csapatomhoz. Kim farmer rövidnadrágban és fekete toppban épp nevetve mesélt valamit Violának, Rosának Gabrielnek és Kentinnek. Meglepetésemre a terep nacis srác nem volt magában. A bulin megismert lány kapaszkodott az oldalába és úgy néztek ki, mintha el sem akarnák engedni egymást sosem.
  - Sziasztok! - üdvözöltek minket a haverok.   
  - Hali!
  - Helló! Patty vagyok! - ugrott elém a barna hajú és zöld szemű lány, aki sportos fekete nadrágot viselt zöld atlétával. - A bulin nem volt alkalmunk bemutatkozni. Te vagy ugye, Vivien?
  - Igen. És a barátom, Castiel. - beszéd közben belekaroltam a páromba. - Te is ide jársz?
  - Persze. - mosolygott a lány barátságosan. - Kicsi a világ, nem? Én is elsős vagyok, csak a C-be járok. Ám nem kell bemutatkoznotok! Kentin már sok jót mesélt rólatok!
  - Igazán? - kérdeztem nevetve, mert nem tudtam elhinni, hogy Ken pozitív dolgokat mesélt volna ennek a lánynak rólam és Castieltől.
  - Nos... elmesélte a különös love sztoritokat, és bár hozzátette, hogy szerinte nem illetek össze, nem osztom a véleményét! - mosolygott Patty vidáman és őszintén. - Jól néztek ki együtt és a bulin láttam, hogy mennyire ragaszkodtok egymáshoz, és ez irigylésre méltó!
  - Köszönjük. - viszonoztam a mosolyát. Kezdtem megkedvelni a lányt. - És akkor ti most hivatalosan is jártok?
  - Igen. Szerelem volt első látásra. - válaszolt Ken és büszkén ölelgette a barna lányt.
  - Vagy a martini hatása, ki tudja? - tréfált Patty. - De az a lényeg, hogy most együtt vagyunk!
  - Gratulálok nektek, és sok boldogságot! - mosolyogtam rájuk. Szívből gondoltam a jókívánságokat.
  - És veletek mizu? - fordult felém Kim. - Debby ribi tényleg nálatok aludt? És kidobta már Tony?
  - Igazából, azóta nem mertem hazamenni. - vallottam be szemlesütve. - Nem akartam megint találkozni vele. Reggel Cast megtudta anyámtól, hogy igenis nálunk aludt a dög és behálózta a bátyám. Sőt, még anyám is megkedvelte a perszónát!
  - Hű, az gáz! - csóválta a fejét Kim és szörnyülködő képet vágott.
  - Az, de mit tehetünk? Attól tartunk, ha elkezdem befeketíteni Deboraht, nem fognak hinni nekem!
  - Mindenesetre majd kitalálok valamit, hogy eltávolítsam a tébolyult cafkát az életünkből! - fogadkozott Castiel.
A nap további része hosszú volt és unalmas. Alig vártam, hogy hazamehessek és beszéljek a bátyám fejével. Épphogy beléptem a konyhába, rögtön egy kérdéssel bombáztam anyámat.
  - Hát a tesóm?
  - Nincs itthon!
  - Hogyhogy?
  - Tíz perce ment el az új kis barátnőjéhez.
Na ne!!!! Elkéstem! - gondoltam kétségbe esve. - Ha ez így megy tovább, akkor az a perszóna teljesen magába bolondítja a drága jó bátyuskámat!
Csüggedten felmentem a szobámba, és nem volt jobb ötletem, minthogy felhívjam Castielt.
Elkeseredve meséltem el neki, hogy elkerültem Antonyt, nem sikerült vele beszélnem.
  - Ne búsulj, drágaságom! - kérte Castiel.
  - Van jobb ötleted? - kérdeztem felháborodva.
  - Van bizony! Érted megyek mocival, kimozdulunk otthonról, és kitalálok valami jó kis programot!
  - Nem hangzik rosszul. - ismertem be mosolyogva. Mert ha vele lehettem az kárpótolt mindenért. - Jó veled lenni, mert akkor elfeledteted, hogy Deborah épp készül tönkre tenni a tesóm! Máris indulsz? Mert akkor kimegyek eléd!
  - Rögtön!
Egy perc múlva már kint álltam a kapuban a szerelmemre várakozva.
Alighogy kimentem, Tiria jött épp hazafelé. Boltban lehetett, mert a kezében egy fonott kosárt cipelt, tele finomságokkal.
  - Szia, Vivi! - állt meg mellettem a kék, hosszú ruhás szőkeség. - Mizu?
  - Helló! Sajnos semmi jó! Az az átkozott Deborah tényleg a bátyámmal nyomul.
  - Várj csak! Nem nagyon vagyok képbe! Dereng, hogy a bulin zűrt kavart, de igazából nem tudom, ki az a bige!
  - Castiel exe! - közöltem a homlokom ráncolva. - És biztos vagyok benne, hogy azért cuppant rá Antonyra, hogy engem bosszantson, amiért elvettem tőle Castielt!
  - Szar ügy. És készülsz valahová?
  - Igen. Cast értem jön. Motorozni megyünk. És veled, mi van? Összejöttél Carlossal?
  - Nagyon úgy néz ki! - mosolygott a szőke lány. - Este jön hozzám. Meghívtam vacsorára.
  - Ó, akkor ezért van tele a kosarad.
  - Igen... Valami fincsit akarok főzni.
  - Gratulálok! Örülök, hogy boldog vagy! - mondtam őszinte érzelemmel.
  - Boldog? Azt azért nem mondanám! Ismerem a Carlos féle pasikat, csak ideig-óráig kellek neki. Nem számítok ebből a kapcsolatból semmi komolyra. Tudod, az ilyen jóképű pasiknál a farok a hajtómű, de nem foglalkozok most ezzel. Élvezem az életem, és elveszem, amit kínál!
  - Jól teszed! - bólintottam megértően, aztán már füleltem is, mert már a távolból megismertem Castiel motorjának jellegzetes berregését. - Úgy hallom, jön Castiel! - ujjongva ugrándoztam, mint egy kis iskolás.
  - Na, akkor én megyek is! Jó szórakozást! - búcsúzott gyorsan Tiria.
* Élvezd csak, kislány, a Castiellel töltött időt, mert már nem sokáig teheted! - gondolta Tiria gonoszul, ahogy befelé ment a házba. *
Castiel megállt előttem, levette a sisakot, elém lendült és egy szájra puszival üdvözölt.
  - Na, hová vigyem, szép hölgy?
  - Teljesen mindegy! - vágtam rá mosolyogva. Csak a hecc kedvéért felpattantam a motorjára, mint aki vezetni készül. Megfogtam a kormányt és arra gondoltam, milyen féktelen érzés lehet ezt a járgányt vezetni. Isteni lehet szabadon száguldani a sebesség szárnyán és uralni a lóerőket. Biztos nem véletlen, hogy Castiel imád motorozni.
  - Csak nem vezetni akarsz? - olvasott a gondolataimban Cast és felpattant mögém. - Beindítsam?
  - Ne!!! Az első kanyarban felborulnék!
  - Á, dehogy! Ígérem segítek tartani a kormányt! - győzködött a fiú, és a kezembe nyomta a sisakot. Rám erőltette, és mire észbe kaptam, már felbőgette a vasparipát alattunk. Előrehajolt, mellkasát a hátamhoz nyomta, a combját közvetlen az enyém mellett éreztem. Lassan gurulni kezdtünk.
  - Ne! - kiáltottam kétségbe esve, de már késő volt, elindultunk.
  - Nyugodj meg, szívem, és vezess! - hallottam még a fiú hangját, miközben az egyik kezével a derekam ölelte, a másikkal a kezem mellett tartotta a kormányt.
A szívem hevesen kezdett dobogni a félelemtől és az izgalomtól, s az sem segített a helyzetemen, hogy nagyon felkavart, ha Castiel ilyen közel van hozzám. Felébresztette a vágyaim és ez végigfutott az egész testemen, de minél gyorsabban haladtunk, egyre jobban rákaptam a kormányzás ízére. Két perc múlva már felszabadultan uraltam a motort. Élveztem, hogy hatalmam van a gép felett és a száguldást én irányítom. Jó volt suhanni.
  - Vigyázz, kanyar jön! - kiáltott Cast a hátam mögül.
A srác segítségével sikeresen bevettem a kanyart.
Nem mertem sokáig kisérteni a sorsot. Jogsi nélkül a rendőrök jól megbüntetnének, így leálltam a Diákpark egyik parkolójában egy nagy fa alatt. Még mindig a torkomban dobogott a szívem. Mikor levettem a sisakot nagyot sóhajtottam, hogy kicsit megnyugodjak. Castiel követte a példámat és megszorította a derekam.
  - Hogy tetszett, kedvesem? - szája a fülemhez ért, és ettől megint felment az adrenalinszintem.
  - Mámorító volt! Egyszerűen fantasztikus élmény volt az, hogy én vezethettem! - áradoztam nagy örömmel. - Köszönöm ezt a mesés élményt!
  - Örülök, hogy tetszett.
  - Nagyon izgi volt. Rettenetesen élveztem.
  - A moci kormányzást, vagy a közelségem? - tréfált Castiel.
Konok mosolyt küldtem neki a vállam fölött.
  - Egyezzünk meg abban, hogy mindkettőt! - megint hátra lestem pajkos pillantással és Castiel kihasználta, hogy felé fordult a fejem, és megcsókolt. Olyan hosszan csókolóztunk, hogy teljesen elveszítettem az időérzékem. Jóval később Castiel tért magához először.
  - Mit szólnál, ha leruccannánk a tóhoz?
  - A tóhoz? De hát... nem hoztunk fürdőruhát!
  - Nem is kell. Csak menjünk le és romantikázzunk.
  - Hű! Castiel és a romantika? Jól hallok? - húztam az agyát boldogan.
  - Ha nem tetszik az ötlet, felőlem haza is mehetünk szexelni, ha azt akarod. - vigyorgott a fiú, és a szemében olyan fény gyúlt, hogy kísértésbe estem, hogy ezt a lehetőséget válasszam.
  - Akkor inkább a tó... - makacskodtam kacagva.
  - Úgy tudtam, hogy mégis ezt fogod választani! - forgatta a szemét mókásan Cast, aztán leemelt a motorról. Felült a helyére, én pedig mögé. Az én helyemre.
Egy csodálatos délutánt töltöttünk a városszéli tónál. Alig volt ott pár ember. Többnyire kutyákat sétáltattak, úgyhogy zavartalanul ellehettünk. Egy jó darabig csak ültünk a motoron a szikrázó napsütésben csillogó víztükörben gyönyörködve. Mikor elzsibbadt a lábam leszálltunk, leültünk a fűbe. Szorosan szembe helyezkedtünk el egymással. A lábam Cast mögé volt kinyújtva, az övé meg az én hátam mögött. Ebben a pózban kedvünkre ölelkezhettünk és szerelmes szavakat suttogva csókolóztunk. Mikor kifogytunk a szavakból és a csókokból, csak néztünk egymás szemébe és örültünk a csodának, amit a másik jelentett nekünk. Mikor meguntuk az egyhelyben ücsörgést, elsétáltunk egy közeli vattacukor árushoz. Én rózsaszínt, Castiel fehér vattacukrot választott. Nagy móka volt az elfogyasztása. Amikor az enyém elfogyott, vidáman lopkodtam a fiúéból, ő meg erőszeretettel csókolta le a cukros maszatokat a számról és az arcomról. A hetedik mennyországban éreztem magam, mert a sok rossz és csalódás után tudtam még boldog lenni. És az tett boldoggá, hogy ő itt van nekem. Mellette önmagam lehettem, és nem kellett a bajokra gondolni. Úgy éreztem, megéri a szenvedést. Mert ha Ő velem van, bármire képes vagyok. Nem gondoltam most Tonyra és Deborahra. Arra, hogy az a szemét dög tönkre akarja tenni a bátyám. Imádom a testvérem, ez tény, de miattuk nem fogom félredobni az életem és eltaszítani magamtól az imádott srácot. Lehet, hogy önzőség, de egyszer az életben kijár nekem egy kis boldogság, és ez csak úgy lehetséges, ha Castiellel vagyok. Holnap... Holnap majd kitalálom, mi legyen Tonyékkal, most csak a pillanatnyi élvezetnek akarok élni. Ez nem lehet olyan megbocsáthatatlan bűn...
A napot fagyizással zártuk, aztán kedves csókkal búcsúztunk a kapuban. Akkor már nem tudtam olyan felhőtlenül boldog lenni, hisz hazaértem, vissza a problémák világába. Már azon agyaltam, hogy tudnék nyugodtan elbeszélgetni a tesómmal.
Elbóbiskolva indultam befelé. Már a bejárati ajtó kilincsén volt a kezem és majdnem beléptem, amikor lépteket hallottam a hátam mögött. Meglepetten fordultam hátra.
Castiel rohant fel a lépcsőn, kettesével véve a lépcsőfokokat.
Szinte ördögi kifejezés ült az arcán, szürke szeme csillogott.
  - Valamit elfelejtettél? - mosolyogtam rá.
  - Nem volt az igazi az előbbi búcsúpuszid! - csóválta a fejét a bőrdzsekis srác.
Értetlenül néztem rá, és mire észbe kaptam, Castiel már viharosan ölelt.
  - Ne... most nem vagyok rá hangolódva... - tiltakoztam erőtlenül.
A nem várt kirobbanástól elakadt a lélegzetem is. Cast meg csak vigyorgott.
Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából. Egy erőszakos csókra számítottam, de Cast olyan finoman közelített a szájával, és a nyelvével óvatosan hatolt a számba, hogy beleremegtem. Szorosan hozzásimultam. Castiel összefüggéstelen szavakat suttogott a fülembe és szenvedélyes hévvel felfedező útra indult a keze a testemen. Forró vágy öntött el, a szívem zakatolt és lassan az én kezem is életre kelt. A váratlan gyengédségre Castiel felnyögött és csókokkal borította el az arcomat és a nyakamat. Beleremegtem, és ez felszította mindkettőnkben a vágyakat.
  - Vivien? - suttogta a fiú kérdőn és rám nézett az érzések örvényében zavartan. - Vivien! Ennyi nem elég! Légy teljesen az enyém!
  - Gyere fel! - nyögtem, miközben kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Mi mást válaszolhattam volna, amikor az eszemet vette? - Gyere fel a szobámba!
A srác arcán halvány mosoly jelent meg, s könnyed csókot lehelt a számra. Mély levegőt vett, hogy kitisztuljon a feje.
  - Ez minden vágyam, édesem... de nem Tonyval akartál beszélni?
Megragadtam a dzsekije elejét és hevesen berángattam az előszobába.
  - Halasszuk későbbre a fejmosást! Felejtsük el egy kicsit Antonyt és Debbyt! Később is sort keríthetek arra a beszélgetésre. - súgtam hevesen.
  - Okos kislány! Imádom, amikor ilyen vagy! - nevetett Cast, és már nem volt kétség, hogy velem tart.

Bosszúk és szerelmek

  - Két barátod? - ismételte idegesen Nathaniel.
Dajan is gyorsan Deborah mellé szaladt.
  - Mit jelentsen ez, Debby?
  - Üdvözlöm az összes ittlévő álszentet! - nézett körbe a vendégseregen a barna lány gúnyos pillantással. - De legjobban azt a két srácot, akiket olyan könnyű volt az orruknál fogva vezetni!
  - Miről beszélsz? - csodálkozott Dajan.
  - Ó, te kis csacsi! - Deborah vetett egy lenéző pillantást Dajanra. - Tényleg azt hitted, hogy hátsó szándék nélkül, a két szép szemedért kezdtem veled járni?
  - Vele? És velem is? - akadt ki Nathaniel, és fájdalmas arccal a hajába túrt.
Feszült csend következett, csak a zene dübörgött a háttérben.
Nem akartam elhinni, amit látok és hallok. Deborah itt van, és épp közölte, hogy szegény Nathaniellel és Dajannal is kavar... Ez tébolyító! Ennek elment az esze! Úgy szórakozik a fiúkkal, mint a bábokkal!
  - Te tényleg Dajannal is jársz? - kérdezte megint a hallgató perszónától Nath. A szőke srác gyászos és értetlen képet vágott.
  - Bizony ám! Vele is, veled is! - közölte Deb gonosz vigyorral az arcán. - Hát nem nagyszerű? És tudjátok, fiúk, hogy mi a legszebb? Hogy egyikőtöket sem szeretem! Mindössze csak eszközök voltatok a bosszúmhoz!
  - Miért akartál rajtunk bosszút állni? Mondd, miért? - kérdezte a szőke srác elkenődve.
  - Hát nem érted, te kis balga? - kérdezte Deborah szánakozva és sértően. - Az egész bosszúhadjáratot Vivinek köszönheted! Tudtam, hogy rajtad keresztül neki is fájdalmat okozok, mert attól még, hogy szakítottatok, megmaradt a kötelék köztetek. Neked meg úgy árthatok, ha veled egy időben a barátoddal is szórakozok! Hát nem édes tőlem? - nevetett sátánian Deborah.
  - Te kis szuka! - kiáltotta dühösen Dajan, és kis híján rávetette magát az önelégült boszorkányra, de Leigh és Armin visszatartották. - Engedjetek! Megölöm a cafkát!
  - Deborah, neked elment az eszed! - szólaltam meg nagyot nyelve, mert láttam a két fiú arcán a csalódottságot. Dajan és Nath meg tudta volna ölni a kétszínű perszónát, és meg is értettem. Mindkettőjüket átverte! - Hogy tudsz ilyen aljas lenni? Miért jó az neked, hogy mások szenvednek? Egy kígyó vagy!
  - Ó.… fogsz még te is sírni miattam, Miss Tökéletes! Nagyszerű tervem van ellened! - vihogott a képembe pofátlanul Deb.
  - Deborah! Hagyd el a házam! Takarodj innen! - kiáltott rá Castiel, és villámló szemekkel nézett az exére, s védelmezően elém állt, nehogy a fúria megtámadjon.
Deborah megint csak csúfondárosan kacagott.
  - Ó, nem! Eszem ágában sincs! Maradok, mert bulizni jöttem!
  - Nem maradhatsz! Tűnj el! - Cast tett egy fenyegető lépést Deb felé, de elkaptam a karját.
  - Ez csak olaj a tűzre, drágám! - mondtam és haragosan néztem Debbyre. - Szépen kérlek, hogy menj el! Vedd észre, hogy nem kívánatos személy vagy itt! Mindenki gyűlöl!
  - Majd teszek róla, hogy megszeressenek! Jó lesz, fiúk? - Deb közönséges mozdulattal végig húzta a kezeit a mellein. - Valahogy nem egyezik a véleményünk, kicsi Vivi! Itt egy ember van, aki rossz helyen van... az én helyemen! - A barna lány gyűlölködve nézett rám. - Az én Castielem karjaiban... és az te vagy, Vivi ribi!
  - Fogd be a szád és kotródj el, Debby! - vicsorgott Castiel, és arcul csapta volna a lányt, ha a mellettünk ácsorgó Dakota el nem kapja a kezét.
  - Mondtam már, hogy nem megyek! - makacskodott a banya.
A fejemet csóváltam. Nem volt értelme a vitának, mert mi minél jobban el akarjuk küldeni, ő annál inkább maradni akar. Nyugtatóan Castiel vállára tettem a kezem.
  - Hagyd, drágám! Hadd maradjon! Úgyse tudod erőszak nélkül kipenderíteni, a rendőrség pedig nem hiányzik... A legjobb lesz, ha elviseljük!
  - Jaj, Vivi, még a végén barátnők leszünk! - kacsintott csúfolódva Deb, aztán egy kacér pillantással végig mustrálta a fiúkat. - Na, gyerünk bulizni!
A kígyó Gustávohoz lépett, mi meg Castiellel vigasztalóan omlottunk egymás karjába. Féltem, hogy Deb el fogja rontani a napunkat, és ettől is nagyobb botrányt fog csinálni.
Közben a buli megint beindult, elcsitult a vihar. Kimék csapata kiegészülve Tirivel és Carlossal a medence szélén megint táncolni kezdtek, ügyet se vetve Deborahra. Azt gondoltam, ez lesz a jó taktika. Ha nem figyelünk rá, talán belátja, hogy felesleges itt. Antony még mindig a nyugágyban feküdt kidőlve. Ivett és Kevin a medencében ölelkeztek. Kentin meg az aranyos Pattyvel a grillsütő mellett egymás kezét szorongatva élénken beszélgettek és söröztek. Előkerült Lys és Charlotte, már biztos "végeztek". Leültek egy plédre, ott folytatták az enyelgést. A piás asztal előtt is nagy volt a tolongás. Deborah nem teketóriázott, meghúzott egy pezsgősüveget. Dajan és Nathaniel a grillsütő mellett búslakodtak, a tuskókon ülve. Dakota lépett oda hozzájuk és megveregette mindkét srác vállát.
*****
A fiúk hármasban kibeszélték a történteket és rájöttek, hogy egyikük sem volt szerelmes Deborahba.
  - Látjátok! Nincs miért szomorkodnotok! - foglalta össze a lényeget Dakota. - Ez a nő játszott veletek, de nem éri meg miatta hajba kapni, vagy bánkódni! Inkább röhögjetek rajta, hogy ilyen szánalmas!
  - Azért szar érzés, hogy csak kihasznált minket! - mondta Nath, és a tűzbe dobta kiürült műanyag poharát.
  - Akkor se búslakodjatok, mert akkor elérte a célját a kis dög! - érvelt Dake. - Álljatok ti is bosszút!
  - Na-ne! - rázta a fejét irtózva Nathaniel.
  - Az nem az én kenyerem. - értett egyet a piros atlétás Dajan is.
  - Ne ijedjetek meg! Nem kell kicsinálni, vagy ilyesmi! Csak azt tanácsolom, hogy mutassátok meg a csajnak, hogy nem mentetek ökölre miatta, és szórakozzatok, mintha itt se lenne! Annyi jó pipi futkos itt! Szedjetek fel egy párat! Ha nem vele, hanem másokkal foglalkoztok, szerintem letörik a csirája!
  - Ez nem is rossz ötlet! - csillant fel a raszta hajú fiú szeme.
  - Igen... - ismerte be Nath. - ez elég kellemes bosszú.
  - Ez a beszéd, skacok! - tapsolt Dakota. - Gyertek bemutatom nektek Amandát, Helent és Lindát!
A fiúk be is vetették magukat a lányoknál.
*****
Negyedóra múlva Deborah félrészegen egy szék tetején állva táncolt, vagy inkább vonaglott. Én meg Castiel ölében ültem a nyugágyban és ezt a hibbant lányt figyeltem.
  - Még sosem láttam részegen. - mondta Cast és utálkozva nézte volt szerelmét. - Undoríró, ahogy játssza a szajhát és kikelt magából! Nem is értem, hogy tudtam szeretni!
  - Nem ismerted igazán. - bölcselkedtem szerelmem mellkasát simogatva. - Nem őt szeretted, hanem amilyennek mutatta magát.
  - Az lehet... De szerencsére jöttél te, és megmutattad, milyen az igazi szerelem!... És te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! - súgta a vörös srác, és puszit nyomott a fejem búbjára.
  - De.… mi van, ha engem sem ismersz igazán? - kérdeztem megremegő hangon, és ahogy ezt kimondtam bevillant előttem a kép: ahogy fejemet vesztve, szenvedélyesen csókolóztam Viktorral a biliárdteremben. Még Castiel sem tudja, mennyi visszafojtott szenvedély lobog bennem és azt sem, hogy hajlamos vagyok őrültségeket elkövetni. Eddig én sem tudtam, hogy MÁS iránt is képes vagyok ilyesmit érezni.
  - De igen! Téged ismerlek és szeretlek! Az igazi énedet, és nem egy ábrándképet!
  - Én is szeretlek! - ölelgettem Castiel nyakát szeretettel, és megpróbáltam elhessegetni a borús gondolataimat. Forró csókot kaptam, így megszűnt számomra a külvilág. Ekkor már kezdett sötétedni.
*****
Deborah gondolt egyet és a pezsgősüveggel a kezében odasettenkedett Tonyhoz és gátlások nélkül, széttett lábakkal a derekára ült.
  - Szia, szépfiú!
Tony szédülő fejjel, alig tudta felfogni, mi történik. Nagyokat pislogott az ölébe huppanó lányra.
  - Hű... egy angyal pottyant a karomba!
  - Rosszul látod, édes! Én démon vagyok, nem angyal! - nevetett saját viccén Deb.
  - Egy gyönyörű démon. - sóhajtott Antony és a szemét a lány dekoltázsán legeltette.
  - Sss! - tette a fiú szájára a kezét Deb. - És akarod, hogy a tiéd legyek?
  - Hmm... te aztán gyors vagy!
  - Mire várjak? Kellesz nekem! - Deborah csábítóan a fiú mellkasához nyomta a melleit és átölelte a nyakát. - Remélem, te is így érzel! Én... kívánlak, szépfiú... Te nem?
Antony nem tudott, és nem is akart gondolkodni. Azt tudta, hogy egy csinos lány felajánlkozott neki, és bolond lett volna nem élni a lehetőséggel, főleg most, hogy Barbara dobta egy bandában zenélő mitugrászért!
  - De.… igen... Nagyon! - sóhajtott Tony amikor a lány a tarkóját és a mellkasát kezdte simogatni.
  - Akkor menjünk be! Castielnek van egy kényelmes bőrkanapéja. - Deborah nem teketóriázott, felhúzta Antonyt a nyugágyból, és a derekát ölelve bevezette a házba, ahol szenvedélyesen rávetette magát a félrészeg fiúra.
*****
Úgy elmerültem Castiel szenvedélyes csókjában, hogy nem tudtam, hogy percek, vagy órák teltek el, de mire elváltunk, Deborah már nem volt sehol. Ez jó hír volt. Reméltem, hogy megunta a műsorozást és hazament. Kézen fogva odasétáltunk az asztalnál kajáló Kimékhez.
  - Hová lett az áspiskígyó? - kérdezte a bandától Castiel.
  - Nem 'tom! - vágta rá Alex. - Tíz perce elpárolgott! De ne kérdezzétek hová lett, mert én egész nap csak Kimet látom!
  - Talán megunta a magamutogatást és elszaladt. - mondta Kim, aki grillezett csirkecombot rágcsált.
  - Azt jól tette. - mosolyogtam megkönnyebbülve. Körbe néztem és felfedeztem, hogy a bátyám is eltűnt a nyugágyból. - És Antony hová lett?
  - Kevin és Ivett az előbb búcsúztak el tőlünk, biztos magukkal vitték a tesódat. - jegyezte meg Alex.
  - Jobb is így. - bólogattam. - Legalább otthon kialussza az alkoholt és a bánatát.
  - De nem lennék a helyében holnap. Iszonyú másnapos lesz. - csóválta a fejét Castiel.
*Még csak nem is sejtették, hogy a két eltűnt személy ezekben a percekben lettek egymáséi. *
A buli még nem lankadt. Tiria és Carlos a medence sarkában enyelegtek, Lysander és Charlotte a grillsütőnél, Capucine, Mike, Rosa, Amber és Gabrielék a vízben táncoltak, Dakota Szonjával iszogatott, Kentint nem lehetett elválasztani Pattytől, Nathaniel és Dajan is elég jól elvoltak egy-egy lánnyal. A hangulat akkor csapott a tetőfokára, mikor Jade egy kiáltással felkérte a fiúkat, hogy minden csajt dobjanak a medencébe. Mi lányok visítva és fejvesztve rohangáltunk, de a fiúk kegyetlenül elkaptak és sorra bedobáltak minket a vízbe. Kimmel együtt repültünk a medencébe. Tele lett a víz, mert a fiúk jöttek utánunk és bulizni és fröcskölődni kezdtünk.
Egy óra féktelen bulizás után Viola döbbenten kiáltott oda nekem. Nem értettem, miért ilyen, de olyan arccal nézett a hátam mögé, mintha szellemet látna.
  - Vivi! Megkerült a bátyád... de nem fogsz örülni!
Lassan megfordultam. Majdnem elájultam, mert azt láttam, hogy a medence partján a tesóm Deborahval ölelkezik.
  - Antony! - kiáltottam, de a végén elcsuklott a hangom és kétségbeesetten kapaszkodtam Castielbe.
  - És Deborah? - pillantott a párocskára a száját húzgálva Kim.
  - Nem hiszem el... Nem hiszem el, hogy ez a szajha behálózta a bátyám! - pokoli fájdalmat éreztem. Az, hogy az imádott tesóm az ellenségemmel csókolózik és összetapad, őrült nagy sokk volt. Bármit elviseltem volna, de ezt nem!
  - Vivike, ne bukj ki, mert akkor ő győzött! - figyelmeztetett együtt érzően Jade.
  - Akkor mégis mit csináljak? Gratuláljak az édes kis párocskának? - kérdeztem könnybe lábadt szemmel és vérző szívvel.
  - Nem, de veszekedni sincs értelme. - szólalt meg a tőlem nem messze álldogáló Viola.
Deborah mintha megérezte volna, hogy róluk beszélünk, felénk pillantott és Antonyba karolva közelebb jöttek a medence széléhez.
  - Olyanok vagytok most, mint a hangyák a vízzel kiöntött bolyban! - gúnyolódott a barna boszi.
  - Ó, micsoda humorérzék! - szájalt vele egyből Castiel.
  - Nyugi, gyerekek, csak búcsúzni jöttünk! Én és a barátom - itt jelentőségteljesen pillantott Tonyra, aki ölelgette. - megyünk alukálni! Vivike, azt hiszem nálatok éjszakázom!
Teljesen paff voltam a kijelentéstől, de nem akartam megszerezni neki azt az örömöt, hogy hisztizzek. Büszkén tartottam magam és felvettem a stílusát.
  - Csak nyugodtan! Te a bátyámmal, én meg a pasiddal alszom! Hát nem aranyos ez így?
Egyből láttam Deb arcán, hogy nem tetszett neki a reakcióm, és ez elégedettséggel töltött el.
  - Mi van, csajszi? Nem is dühít, hogy a bátyád az előbb megdugott?
  - Én a helyedben nem dicsekednék vele, hogy fel tudtál szedni egy holtrészeg pasit! - nézett gyilkos pillantással Deborahra Dajan.
  - Különben is, biztos vagyok benne, hogy ha Tony kijózanodik, csak röhögni fog a markába, hogy megkapott egy ilyen könnyű nőcskét, aztán el leszel felejtve. - folytattam a gáncsoskodást. Próbáltam megbántani, hogy ő is szenvedjen, ne csak én! - Gratulálok, Debby! Jól kicsesztél magaddal!
  - Te csak azt hiszed! - vitázott velem Deb. - Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz! Megvannak a módszereim, amivel megbolondíthatom Antonyt! Szétválaszthatatlanok leszünk! Törődj bele, hogy én leszek a sógornőd, Vivien!
  - Ne vegyél rá mérget! - kértem ellenséges pillantás kíséretében.
  - Menjünk már, Deborah! - szólalt meg ekkor a kótyagos bátyám. - Veled akarom tölteni az egész éjszakát! Ne most diskurálj a húgommal!
  - Megyünk, drágám! Ne türelmetlenkedj! Csak el akartam köszönni a testvéredtől!
  - Menjetek! Ne is lássalak benneteket! - mérgelődtem, majd elfordultam tőlük és kétségbeesetten borultam Castiel mellkasára.
  - Nyugi, édesem! - simogatta a hajam a vörös srác. - Ne törődj velük! A banya rámászott a tesódra, de biztos vagyok benne, hogy holnapra Tony azt is megbánja, hogy szóba állt vele!
Miután a párocska elment, a hangulat ellaposodott. Lassan elpárologtak a vendégek. Még alig múlt tizenegy óra, amikor Castiellel bementünk a házba.
  - Ez aztán egy fergeteges buli volt, katasztrofális befejezéssel. - sóhajtott a fiú, és lerogyott a legközelebbi fotelbe.
Egyből az ölébe telepedtem.
  - Igen... Minden szép és jó lett volna, ha Deborah nem tolja ide a képét! Hogy lehet ilyen?
  - Sss! - Cast egy csókkal hallgattatott el. -  Ne gondolj rá! Majd csak túl leszünk ezen is! Hazavigyelek, vagy itt maradsz éjszakára?
  - Nem, nem megyek haza! A világért sem, most, hogy ott van az a boszorkány! - tiltakoztam és végig futott a hideg a hátamon. - Ugye nem baj, ha inkább itt maradok veled?...
Castiel boldogan ölelt magához.
  - Ne butáskodj, életem! Nem bánnám, ha MINDIG velem lennél!
  - Akkor természetesen maradok!
  - Szeretlek, és mindentől megvédelek, Vivienim! Meglásd, majd elbánunk ezzel a kígyóval is! - biztatott Cast, miközben apró puszikat nyomott az arcomra.
  - Remélem, szívem, remélem! Tony nem szerethet egy ilyen fúriát!
Fáradtan és érzelmileg zaklatottan mentünk fel a fiú szobájába. Jó volt a szerelmem karjaiban elaludni, de most még ez sem nyugtatott meg. A gondolt, hogy a bátyám Deborahval hentereg, nem hagyott nyugodni. Utáltam a lányt és tudtam, hogy csak azért szedte fel Antonyt, hogy minket bosszantson. Ha sokáig lesz a tesóm mellett, megőrülök....

Medencés Buli

Végre eljött a buli napja. Aznap szinte egyszerre ébredtünk Castiellel. Sajnos nem volt időnk az enyelgésre, mert kilenckor keltünk és tizenegyre vártuk a vendégeket. A medence melletti két egybetolt műanyag asztalra kihordtam a tegnap vásárolt italokat, chipseket, sütiket és eldobható poharakat, tányérokat, addig Castiel a grillsütő melletti kis asztalt pakolta meg a sütésre váró tálcás húsokkal. A sütő a nagy fűzfa alatt állt és rengeteg fatuskó állt ott, hogy le tudjanak ülni az étkezni vágyók. Szerencsére elég messze volt elhelyezve a medencétől és az italos asztaltól, így reméltem, senkivel nem történik baleset részegen. Fél tizenegykor még volt annyi időm, hogy átöltözzek. A kék, kétrészes fürdőrucim húztam magamra és a derekamra kötöttem egy kék-fehér virágos strandkendőt, valamint a felső részre vettem egy piros toppot. Épphogy elkészültem, máris befutott Iris, Charlotte és Lisa. Mint kedves házigazda, rögtön a kertbe vezettem őket és leültettem őket egy-egy itallal.
  - A pasikat hol hagytátok? - kérdeztem, mert nagyon csodálkoztam, hogy a lányok szólóban jöttek.
  - Otthon maradtak! - nevetett Iris.
  - Ja... nekem sem volt kedvem hozni. - értett egyet a martinit iszogató Charlotte, aki fehér miniszoknyát és toppot viselt, ami igencsak átlátszott, mert felfedeztem, hogy alatta piros tangás bikini rejtőzött.
  - És Castiel? - nézett körbe unottan Lisa.
  - Hát... Jó kérdés! Az előbb még itt volt! Bent ügyködik valamin.
Két perc múlva ki is derült, miben mesterkedett a kedvesem: épp kihozta a két nagy hangfalat a teraszra.
  - Helló, szép hölgyek! - integetett nekünk Cast. - Ugye nincs buli zene nélkül?
  - Nincs hát!
Cast visszament a házba, hogy beüzemelje a zenét és hamarosan már teljes hangerővel bömbölt a rockzene.
  - Nem zavarja a szomszédokat a hangoskodás? - kérdezte Castieltől a hosszú fekete ruhás Lisa, mikor a fiú odajött hozzánk.
  - Á, nem. Már megszokták! - nevetett a fiú, aki fekete térdnadrágot viselt bordó pólóval. - Jé, jönnek Lysanderék!
A srác vidáman szaladt Lys elé, aki két másik fiúval jött. Mindkettőt ismertem, Ed és Gustavo, akikkel locsolkodni is volt nálam. Megvolt a bemutatkozás, aztán a fiúk otthagytak minket, inni mentek, majd tüzet raktak a grillsütő alatt. Mi a nyugágyakon ücsörögve tovább trécseltünk. Megint én fogadtam az új vendégeket, Armint, Alexyt, Kentint és Jade-et.
  - Na ne... így a fiúk vannak többségben! - nevettem a srácokra, miután puszival üdvözöltem őket,
  - Nem baj, mi itt maradunk veletek, nem megyünk a kan bandába. - mosolygott vidáman a lila inges Alexy.
  - Még szép, hogy a csajokkal maradunk! - nevetett Ken is.
Egyre csak tódultak a vendégek. Megjött Capucine a barátjával, Dakota, Leigh, Amber, Rosa és Gabriel.
A következő csapatnak nagyon örültem. Visítva rohantam, mert megérkezett Kim, Alex, Viola, Mathew és Kim uncsitesója Carlos.
  - Ugye nem baj, hogy a sofőrünk is velünk bulizik? - kérdezte Kim és úgy ölelgetett, hogy majd megfojtott.
  - Persze, hogy nem! - nevettem és lehámoztam magamról Kimet. - Gyertek inni valamit! Viola, Matt, vettünk egy csomó Martinit, mert tudom, hogy azt szeretitek!
Üdvözöltem Carlost is, de a sárga atlétás izompacsirta már nem nagyon figyelt rám, mert Lisát méregette éhes pillantásokkal.
Megérkezett Nathaniel is, ő csak intett nekünk, aztán egyenesen a fiúkhoz ment a grillsütőhöz.
*****
  - Szia, Nathaniel! Hol hagytad a csajod? - kérdezte Cast, miközben kezet rázott egykori riválisával. Kérdése nem volt sértő, csupán érdeklődött. Vivi kedvéért hajlandó volt kedves lenni a szőke stréberrel is.
  - Később jön. - mondta Nathaniel az orra alatt mosolyogva. - Meg fogsz lepődni, hogy kivel járok.
  - Olyan bomba? - kapta fel a fejét Dake, aki fehér térdnadrágot viselt, világoskék pólóval.
  - Úgy is mondhatjuk! - jegyezte meg sejtelmesen Nath.
****
Hamarosan megérkezett Tony, Kevin és Tiria. A szőke lány rózsaszín, vállpánt nélküli sallangos aljú ruhában úgy vonult végig az udvaron a két jóképű fiúba karolva, mintha minimum a vörös szőnyegen lejtene. De megértettem, mert irtó jól néztek ki, mind a hárman.
  - Helló, drágáim! - üdvözöltem őket vidáman.
  - Helló, mindenki! - mosolygott Tiria kedvesen, akinek egy nagyobb válltáska fityegett az oldalán. - Látom, gyülekezünk már szép számmal!
Míg Tiria beszédbe elegyedett Kimmel, csodálkozva pillantottam a bátyámra.
  - Antony! Hol hagytad Barbit?
  - Upsz! Ezt nem kellett volna kérdezned, Vivica! - pillantott rám a száját húzgálva a fekete pólós és farmeres Kevin. - A húgom dobta a tesód valami Henry miatt.
  - Te szegény! - pillantottam sajnálkozva az ezüst szőke bátyámra. Lekaptam az asztalról egy dobozos sört és a kezébe nyomtál. - Szakításra a pia a legjobb gyógyír! Tessék!
  - No-no! - szólt ránk a szőke jó barát. - Ez ma már az ötödik lesz!
  - Na és? - kérdezte Tony villogó szemekkel. Felbontotta a sört, jól meghúzta, aztán közölte, hogy köszön Castieléknek, és otthagyott minket.
  - Át kéne öltöznünk. - lépett mellém Viola. - Lassan ideje lenne csobbanni! Vagy ti nem akartok?
  - Dehogynem! - vágta rá lelkesen Charlotte.
  - Akkor gyertek be, csajok, megmutatom, hol hagyhatjátok a cuccokat! - kértem és bevezettem őket a házba. A földszinti csodafürdőbe vezettem a lányokat.
  - De jól kiismered itt magad! - jegyezte meg rosszmájúan Tiria.
  - Még jó, hogy! - nevettem. - Lassan többet vagyok itt, mint otthon!
  - Csak nem itt alszol állandóan Castiellel? Mi vagy te? Az ördög szexrapszolgája? - tréfált Kim a szemét forgatva.
  - De.… és milyen jó nekem. - csúfoltam ki vidáman, de aztán komolyra fordítottam a szót. - Úgy kábé egy héten egyszer-kétszer alszom itt, de persze Cast is gyakran van nálunk. Most meg már csütörtök este óta itt tanyázok.
  - De jó neked! - irigykedett Lisa. - Nekem egy hétig kell könyörögnöm, hogy anyuék megengedjék, hogy egy hónapban egyszer nálam aludjon a pasim!
  - Nekem modern felfogású anyukám van. - büszkélkedtem.
Egy negyedóra múlva a lányok szebbnél szebb fürdőruhákban vonultak ki a medencéhez. Én nem öltöztem még le, korainak tartottam.
Ahogy körbe néztem, azt látta, hogy mindenki nyakló nélkül vedeli az alkoholt. Én nem mertem inni, józan akartam maradni. Féltem, hogy ha iszom, nem tudok uralkodni magamon és hülyeséget csinálok.
  - Ho-hó! Micsoda szépségek! - bókolt a lányseregnek Carlos és egyből Tiriát mustrálgatta. Tiria amúgy is úgy nézett ki, mint egy szupermodell. Borvörös, push-up melltartós, tangás aljú bikinit viselt, ami inkább fehérneműre hasonlított. Hosszú lábából és telt kebleiből alig takart valamit a kétrészes bikini.
A fekete hajú és szemű, nagy darab pasi körbe járta a szőke lányt és elismerően füttyentett.
  - Ez igen... nagyon szexi valaki.
  - Köszönöm. - sütötte le a szemét csábosan a barátnőm. - Floridai divat. Iszunk valamit, nagymenő?
Tiria és Carlos azonnal elvonultak az italos asztalhoz és ott kettesben folytatták a flörtölést. Örültem, hogy Tiria jól érzi magát.
* Tiria úgy gondolta, szívesen szórakozik ezzel a barna bőrű, jó pasival. Ráér később is elcsábítani Castielt.... *
Mi a többi csajjal a medence szélénél és a nyugágyakban ücsörögtünk. Élveztük a jó időt, ami hihetetlen volt, május elején. Egyre nagyobb volt a létszám. Fogyott a kaja és a pia, ment a jó zene, szóval nagyon jól elvoltunk.
  - Mi van, Dajan? A te csajod nem jött? - ezt Kentin kérdezte a fekete sráctól, amikor elhaladtak mellettem a kajával megpakolt tányérjukkal.
  - Sajnos nem ért rá. - válaszolta Dajan.
Kis idő múlva unottan álldogáltam a svédasztal mellett, mert nem volt kedvem, se úszni, se táncolni, amikor láttam, hogy Cast átadja a hús sütést Dakotának és felém jön. Mögém lépett és hátulról átölelte a derekam.
  - Nem érzed jól magad, angyalom? - kérdezte, miközben a fülem puszilgatta.
  - De.… csak kicsit elbambultam.
  - És mikor fürdőzünk egyet?
  - Gyertek már! - hívott minket a tőlünk fél méterre álló Rosa, aki Gabriellel ölelkezett és hallották, mit akar Castiel.
  - Menjünk! - nézett rám rimánkodva a kedvesem, és természetesen nem tudtam neki nemet mondani.
A medencéhez mentünk. Egy szabad nyugágyra dobáltuk a felesleges gönceinket, aztán együtt másztunk be a vízbe.
Kellemesen langyos volt a víz. Úsztunk egy pár kört, de hamar feladtuk, mert jó páran a medence közepén táncoltak a mellig érő vízben.
Végül kiültünk a medence szélére egymásba kapaszkodva és a többieket néztük.
Kim Alexel, a rózsaszín egy részes fürdőruhás Viola meg Mattel táncolt a medence közepén. Ők voltak a legvirgoncabbak, mert nevetve fröcsköltek körülöttük mindenkit. Carla a pasijával, Amberék és Rosáék összesimulva lötyögtek a vízben és néha-néha csókolóztak.
A sok elfogyasztott alkohol hatására mindenki jókedvű volt és felszabadult. Lysander rettentő spicces volt, még sosem láttam ilyennek. El sem akartam hinni, hogy a medence sarkában nyalakodik a piros tangabikinis Charlotte-tal.
  - Ezek maguknál vannak? - pillantottam féloldalasan Castielre. - Lys és Charlotte? Ó, te jó ég! - nem találtam szavakat a döbbenettől.
  - Á, ez semmi! - legyintett a kedvesem. - Lysander be van állva. Azt se tudja szerintem, hol van és kivel. Ne aggódj, holnapra elfelejtik, mit műveltek most! - nevetett Cast és szorosan magához ölelt.
Valahogy nem tartottam mulatságosnak a dolgot. A pia hatására így viselkedni... nekem olyan idegen és érthetetlen volt. Elvesztett fejjel neki esni egy olyan embernek, akit nem is szeretek... valahogy nem értettem a dolgot. De az ő bajuk... megérdemlik, ha nem tudnak mértéket tartani az ivásban!
A pillantásom elfordítottam tőlük, mert túl merészen tapogatták egymást. A bátyám egy nyugágyban feküdt, szerintem ő is kilőtte magát. A tényt, hogy Barbie dobta, úgy dolgozta fel, hogy holtra itta magát. Rá nem tudtam haragudni, mert egészen más és szerintem érthetőbb, ha valaki alkoholba fojtja a bánatát. Tovább nézelődtem. Tiria is másképp viselkedett. Élvezettel tapizta Kim unokatesóját, és ezerrel flörtölt a jóképű macsóval. Tuti, hogy ők is hamarosan ott tartanak, mint Lysanderék. Kevin meg Irist és Lisát szédítette.
  - Jól berúgott mindenki! - jegyeztem meg a fejem csóválva. - Lisának és Charlotte-nak is van pasija, és itt játsszák a szajhát! - mondtam kiakadva.
  - Ne majrézz, szívem! Buli van!
  - Na, de mi lesz itt, szexparti?
  - Vivien! Az isten szerelmére, ne törődj velük! - kérte mosolyogva Cast. - Az ő bajuk, ha nem tudnak viselkedni! Ha meg jól esik nekik, hadd szórakozzanak.
Eközben Kentin, Gustavo, Armin, Alexy Jade és Dake röhögve labdákkal dobálták a többieket.
Amúgy szuper volt a hangulat. A második édes csók után meg is feledkeztem a többiekről. Csak Castiel közelsége és forró ajkai számítottak.
Egy óra körül kisebb-nagyobb csoportokban megkajáltunk. Mivel Castiel volt a kajaosztó, magamra maradtam. Jó fél órát unottan feküdtem a napon egy nyugágyban, nem messze a kidőlt tesómtól.
Mikor már túlságosan égette a nap az arcom, hasra fordultam. Néhány pillanat múlva mozgást hallottam mögöttem, de lusta voltam hátra fordulni, vagy kinyitni a szemem. Egyszer csak naptejet csöpögtettek a hátamra és szétdörzsölték. Tudtam, hogy Kim az, hisz az előbb ő kente be Violát is.
  - Köszönöm, Kim! - sóhajtottam, de a szemem sarkából megpillantottam egy fehér kezet. Megfeszültem, mert ez nem lehetett a barátnőm keze.
  - Legyél észnél, angyalom! Az első nap jobban leéget, mint az augusztusi. - hajolt a fülemhez Castiel, miközben a vállam dörzsölgette fényvédőkrémes kézzel.
Újainak érintése bizsergette a bőröm. Elfordítottam a fejem, nehogy észrevegye, mennyire felizgatott.
Uralkodtam magamon, hogy fekve maradjak, amíg a fiú bedörzsölte a krémet a bőrömbe. Nem akartam kimutatni a többiek előtt a vágyaimat. Lehet, még nem ittam eleget ehhez. Mikor Cast végzett, felvettem a napszemüvegem és felültem. A fiú nem szólt semmit, csak mosolyogva csókot lehelt a számra. Meghitt mozdulat volt és kedves. A köztünk lévő köteléket jelezte. Boldogan mosolyogtam a szemébe nézve. Szavak nélkül is megértettük egymást. De a meghitt pillanatot Lys megzavarta, mert elrángatta mellőlem Castielt. Utána néztem. Lenyűgözött pompás alakú kedvesem. Széles váll, keskeny csípő kockás has, hosszú láb. Valóban csinos férfipéldány... és ami a legjobb, a szíve csak az enyém. Cast, mintha megérezte volna a tekintetem, hátranézett, rám kacsintott én meg csábosan mosolyogva nyújtóztam egyet, mint egy kismacska.
Pár perc múlva Cast visszaült a fejemhez és átölelte a nyakam.
  - Mit akart Lys? - kíváncsiskodtam.
  - Bekérezkedett az egyik szobába. Charlotte-al kettesben akarnak lenni... ha érted, mire gondolok!
  - Júj! Ezeknek elment az eszük! - borzadtam el.
  - Na és? Kell egy kis szórakozás! - Cast a kapu felé lesett. - Hé, ... Megjött Rich! Jó ég! Ez telerakta a buszt csajokkal! Nézz oda!
És valóban. Cast rokona egy csapat lánnyal érkezett. Szőkék, feketék, barnák, egyenes, göndör, vagy épp rövid hajúak. Kétségkívül mind szebbnél szebbek voltak. Egyetlen ismerős arcot fedeztem fel és az nem más volt, mint Ivett. A barna lány narancssárga rövid ruhában baktatott a csaj koszorú végén.
A lány és Rich egyenesen felénk jött, a többi csaj pedig elvegyült.
  - Sziasztok, fiatalok! - üdvözölt minket a kék inges és rövid nadrágos, kedves rokon.
   - Helló! Ma összefutottam ezzel a szépfiúval, mikor lányokat toborozott ide. Remélem nem baj, hogy eljöttem. - hadarta vidáman Ivett.
  - Nem. - mondtam jó képet vágva. Közben azt gondoltam, hogy dehogynem és kinyírlak, ha a pasim közelébe mész! - Szívesen látunk mindenkit!
Hát igen... kétszínű voltam, de hát ez van. Ilyen az élet.
  - Gyertek, igyatok valamit! - invitálta őket Cast, és lassan elindultunk a svédasztal felé. Ott mindenki fogott egy pohár martinit, Rich pedig bemutatta az ott nevetgélő lányokat.
Volt egy szőke szeplős lány, Erica, egy fekete göndör hajú, Szonja, egy barna rövid hajú lány, Linda, egy rózsaszín hajú, Judith, egy barna hosszú hajú lány Melinda, egy fekete szépség Amanda, egy barna hosszú hajú, zöld szemű, Patty és egy másik szőke bombázó, Helen.
Alig tudtam az arcokhoz kötni a neveket. A lányok megérkezése felverte a port. Armin egyből meghívta egy martinira Ericát, Alexy a rózsaszín hajú lánnyal barátkozott, Dakota meg Lindának és Helennek udvarolt. Kentin Pattyt szúrta ki magának. Most láttam csak be, hogy mégis jó, hogy Rich idehozta a sok szép lányt, mert így a fiúk már nem unatkoztak. Ráadásul, Ivett sem tudott Cast körül sündörögni, mert Kevin ezerrel udvarolt neki, és úgy láttam, a barna lánynak bejött a bátyám jóképű haverja. Én örülnék a legjobban, ha összemelegednének, mert akkor lekopna a szerelmemről.
Mikor mindenki elvegyült és ismerkedett a többiekkel, mosolyogva nézem Castielre.
  - Szerintem, kicsit többen lettünk, mint ötven.
  - Tehetek én róla? Nem tudhattam, hogy Rich idecsődít ennyi bigét!
  - Gyertek ti is bulizni! - kapta el a karom Kim teljesen felpörögve.
Beálltunk hát hozzájuk táncolni a medence szélénél.
Jó fél óra múlva Lisa a svédasztal mellett kiabálni kezdett.
  -  Gyerekek, kié az a Samsung a piák között? Egyfolytában csörög!
Szinte senki sem figyelt a szavaira, de felkaptam a fejem, mert biztos voltam benne, hogy én tettem oda a mobilon. Azonnal otthagytam a társaságot és odaszaladtam felvenni.
A kert hátsó végébe vonultam, ahol kisebb volt a ricsaj és felvettem. Meg sem lepődtem, hogy Viktor hív.
  - Helló! - szóltam a telefonba nagyot nyelve.
  - Szia, drága! Itt megint Vik...
Akaratom ellenére is kellemes bizsergés járt át, a hangját meghallva. Jó volt tudni, hogy megint eszébe jutottam.
  - Szia-szia! Hát nem felejtettél el. - nem tudtam, mi mást mondhatnék.
  - Én? Téged? Soha! - nevetett Viktor a telefonba. - De mondd csak, mi ez a hangzavar körülötted?
  - Medencés bulin vagyok a barátomnál.
  - De jó neked... Én meg most is melózom.
  - Szegénykém! - kuncogtam gonosz vigyorral és bár nem látta, biztos tudta, hogy gúnyolódom. - És mikor jössz haza?... Úgy értem... mikor láthatlak?
  - Ennyire hiányzom? - húzta az agyam Vik. A hangja szenvedélyes volt, és ettől végigfutott a hideg a hátamon. - Ha igen... rossz hírem van. Még több, mint egy hónapnyi meló vár itt rám, de lehet két hónap is.
  - Hú, az még rengeteg idő.
  - Kitartás, kicsikém! Meglásd, elrepül az idő!
  - Remélem. - válaszoltam, és a szemem sarkából láttam, hogy Castiel felém közeledik. Gyorsan le kellett ráznom Viktort. - Figyi... most le kell tettem! Majd írok SMS-t! Légy jó!
  - Szia, Vivike! Vigyázz magadra! Csók! - búcsúzott a titkos hódolóm.
Épp kinyomtam a telefont, mikor Cast mellém ért.
  - Itt bujkálsz, szívem? Ki hívott?
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hazudok valamit, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy őszinte leszek.
  - Viktor volt.
A név hallatán Castiel a homlokát ráncolta, és haragosan nézett. Nyugtatóan átkaroltam és a nyaka köré fontam a karom.
  - Ne légy már olyan morci! Ezerszer tisztáztuk, hogy lehetnek haverjaim. Nem akart semmi, csak megkérdezte, mi újság velem. Amúgy szerinted, nekem milyen érzés, hogy itt a drága kis rajongód?
  - Ivett? Miatta ne aggódj! - nevetett Castiel. - Már a medencében smárol Kevinnel. Azt hiszem, első látásra beleszeretett a fiúba.
  - Azért ennek nem csak azért örülök, mert így lekoccolt rólad, hanem azért is, mert alapjában véve szimpi csaj és drukkolok, hogy Kevvel jól meglegyenek. Ami meg minket illet... én csak téged - és csak is téged - szeretlek! Tíz Viktor Willsonért sem hagynálak el! Esküszöm!
Castielnek tetszett a vallomásom, mert elégedetten és szeretettel ölelt magához.
  - Ezt akartam hallani, tündérem! - kaptam egy édes puszit. - Menjünk a bandához!
Csatlakoztunk a bulizókhoz. A hangulat a tetőfokára hágott, mindenki őrült táncot lejtett, amikor megérkezett egy újabb vendég. Castiel válla fölött tisztán láttam a sötétkék miniszoknyában, és fekete fél vállú felsőben betipegő lányt. Az ereimben megfagyott a vér. Kiszáradt a torkom és lezsibbadtam.
  - Mi a baj, Vivien? - olvasott az arcomról Castiel.
Nem tudtam válaszolni. Csak néztem Cast háta mögött, a medence szélén álldogáló önelégülten vigyorgó Deboraht. Castiel apró csókot nyomott a vállamra.
  - Ne... Castiel! Őt is meghívtad? - pislogtam nagyokat sokkos állapotban.
  - Kicsodát? - a srác megfordult és ugyanaz a döbbenet ült ki az arcára, mint az enyémre.
  - Deborah! Mi a fenét keresel te itt? - förmedt a betolakodóra egyből Cast. - Tudtommal, nem hívtalak meg!
Körülöttünk mindenki elcsendesedett és minket lestek.
  - Te nem... te kis pofátlan, de a két barátom igen! - vágta rá diadalmasan Debby.
  - Mi az, hogy " két barátod"? - lépett mellénk csodálkozva Nathaniel.
Mindenki feszülten meredt Deborahra....

                             

                                 Folyt. köv. 😨

Egy hétvége Castiellel

Az április hamar elsuhant és szerencsére minden visszalendült a régi kerékvágásba. Olyan boldogok voltunk Castiellel, mint azelőtt, szinte elfelejtettük azt a kis vitát...
Május elején, mivel vizsgáztak a végzősök, kaptunk három nap szünetet. Ezt és a jó időt kihasználva, Cast szétkürtölte, hogy medencés buli lesz nála. Minden haver örült neki, különösen Kim és Viola, akiknek már régebben megígérte ezt a vízi partit. Jól teltek a napok, suli után hol Castiellel, hol Tiriával lógtam. Egyre kevesebbet kellett tanulni, így több idő volt csavarogni. Azon a héten megint mindenki a szerelmem bulijától beszélt és lázasan készülődött. Meghívta az összes osztálytársunk, egy csomó haverját és rokonát, én meg Tiriát. Három nap volt még addig hátra, de már teljesen rá voltunk hangolódva.
A buli előtti este készültem, hogy Castielnél töltöm az estét. Úgy beszéltük meg, hogy vacsora után jön értem, így gyorsan zuhanyozni mentem.
Már majdnem végeztem a tusolással, amikor meghallottam, hogy zenél a telefonom. Kapkodva elzártam a vízcsapot, magamra tekertem egy törölközőt és csöpögő hajjal, mezítláb rohantam felvenni. Féltem, hogy Cast hív, mert változott a terv.
Szinte teljesen megfeledkeztem az utóbbi két hétben Viktorról, így nagyon meglepődtem, amikor megláttam, hogy ő a hívó. Remegő kézzel nyúltam a telefonért. Sikerült megint felkavarnia.
  - Micsoda nem várt öröm! - nevettem a telefonba köszönés helyett.
  - Szia, cica! Így kell üdvözölni egy rég nem látott ismeretlen-ismerőst? - Vik hangja bársonyos volt, mint mindig. Érzéki és szexi hangot adott neki az ég. Akaratlanul is megborzongtam tőle.
  - Miért is hívtál? - kérdeztem dideregve.
  - Csak mert hallani akartam a hangod! Mi jót csinálsz?
  - Éppen zuhanyoztam. A padló már tiszta víz körülöttem, mert csöpögök. - és mikor lenéztem láttam, hogy tényleg így van. A hajamból csepegett a víz, a testemen is gyöngyöztek a kis cseppek.
Viktor felnevetett.
  - Legközelebb ezt együtt csináljuk! Nem tekertél magadra törülközőt?
  - Dehogynem! Mégis folyik rólam a víz!
  - Kár... mert kendő nélkül képzeltelek el! De nem lehet túl nagy az a kendő.
Zavarba jöttem és örültem, hogy nem lát. Gyorsan eltereltem a szót.
  - És te mit csinálsz?
  - Nemrég kajáltam, most készülök az építkezésre a munkásokért. Reggel viszem őket, este hozom a szállásra. Napközben meg jövök, megyek, intézkedek, elég fárasztó főnöknek lenni! És veled mizu? Minden rendben... a kis barátoddal?
  - Persze! Még mindig imádom! Most is nála készülök. Vele töltöm a hétvégét! - újságoltam vidáman.
  - De jó neki... - sóhajtott Viktor és hangjából sütött az irigység. - És nálam mikor fogsz aludni?
  - Soha napján! - vágtam rá egyből, de a végén elnevettem magam. - Ne álmodozz, Vik!
  - Ó, dehogynem... Azt nem tilthatja meg senki!
  - Pedig, ha százszor jobb pasi lennél, mint Castiel, akkor is nemet mondanék neked! - nyelveltem pajkosan.
  - Mondod ezt most, hogy több száz kilométerre vagyok tőled! De ha nem csalnak az emlékeim, nem tiltakoztál, amikor milliméterekre voltam tőled! - pimaszkodott Vik.
  - Azóta megjött az eszem! - mondtam és úgy éreztem, ez igaz is.
  - Elég sokára! - kuncogott a fiú. - Elég későn érő típus vagy! De sajnos, most le kell tennem, hívnak a céges telón! Jó legyél, kicsi lány!... Majd még jelentkezem!
  - Oké.
  - És Vivien... én... gondolni fogok rád!
  - Én is rád! - ígértem, de reméltem ez nem fog sűrűn előfordulni. - Vigyázz magadra! Szia! - hatalmas sóhajjal tettem le a telefont.
Jó érzés volt, hogy Viktor nem felejtett el, de most már ideje Castielre koncentrálnom, mert mindjárt jön értem. Mikor sikerült visszatérnem a jelenbe, gyorsan a szobámba szaladtam. Megtörölköztem és felvettem egy kötött fehér, rövid ujjú garbót és egy kis kék, piros virágos térdig érő szoknyát. Már csak ezért is örültem a jó időnek, mert felvehettem a tavaly kapott nyári cuccaimat. Gyorsan megszárítottam a hajam, kifestetettem magam, aztán feltúrtam a szekrényem, hogy bepakoljam a táskámba a három napra elegendő ruhát. Két fürdőruhát is a tatyóba gyömöszöltem, egy kéket és egy szivárványost.
Negyedóra múlva jött értem Castiel, motoroztunk egyet a városban és ettől nagyon felpörögtem. Isteni volt a langyos időben száguldozni. Mikor meguntuk, hazamentünk Castielnél. Romantikus vacsorát terveztünk. Igaz, csak sült krumplit csináltunk rántott mellfilével, de olyan jó volt meghitten, csak kettesben enni és egymás szájába dugdosni a szalma krumplit. Valahányszor ketchupos lett a szám széle, készségesen csókolta le, és ettől alig mentek le a falatok a torkomon, de jó érzés volt.
Péntek reggel nagyon későn keltem, és Castiel az ágyba hozta a reggelit.
  - Nem is tudtam, hogy ilyen házias vagy, drágám! - nevettem rá, mikor behozta a tükörtojással, tejjel, kiflivel megpakolt tányért és felültem, miközben a nyakamig húztam a takarót.
  - Sok rejtett tulajdonságom van még, amit nem tapasztaltál, életem! - kacsintott Cast, miközben leült az ágy szélére ölében a kajahalommal. Piros pólót viselt és méregzöld bermuda nadrágot.
  - A testedet azért elég jól ismerem. - kacsintottam pajkosan és a válláról a mellkasára csúsztattam a kezem. Imádtam ingerelni. Olyan jó volt, hogy egy apró érintésem is elég, hogy tűzbe hozzam. Mondjuk ez fordítva is igaz volt. Én is a mennyben éreztem magam, valahányszor hozzámért.
  - Vivien! - szólt rám felháborodva, de nevetve, mikor a kezem már a nadrágja derekán járt. - Azt akarod, hogy kiborítsam a reggelit, amivel fél órát küszködtem? Értékeld már a munkámat, kicsim!
  - Téged jobban értékellek és jobban is kívánlak! - mondtam ki nyíltan.
  - Imádlak! - nevetett rám Castiel. - Azt hiszem, csodás hétvégénk lesz, ha így állsz a dolgokhoz.
  - Biztos vagyok benne, hogy az lesz! - mosolyogtam, és elvettem egy kiflit és egy pohár tejet a tányérról.
  - És mit csinálunk ma? - kérdeztem evés közben.
  - Hát... arra gondoltam, hogy mivel a bulira ráérünk holnap is készülni... - éhes tekintettel vigyorgott rám. - maradhatnák egész nap az ágyban... Mit szólsz?   
Vidáman felnevettem.
  - Jó vicc volt, majdnem bevettem!
  - De hát komolyan mondtam. - védekezett Cast és tényleg halálosan komoly képet vágott. Letette a tárcát az éjjelire, a kezemből meg kivette a poharat és a félig megrágcsált kiflit és rám vetette magát. - Nem hagyom, hogy kimássz az ágyamból!
Nevetve dögönyözni kezdtem a srácot: - Eressz el, te perverz disznó! Szexmániás... vadállat! - a végén a hangom elcsuklott, mikor Castiel keze becsúszott a takaró alá.
  - Szeretem, ha ellenkezel! - vigyorgott a fiú és lefogta a két kezem a fejem fölött. - Mindjárt úgyis felolvadsz... Nincs is jobb egy kis reggeli szexnél... Ha jó kislány leszel...
  - Akkor? - kihívóan a szemébe néztem, és mivel a két kezem lefogta, felemeltem a fejem és a nyakát kezdtem harapdálni.
  - Akkor a földszinti jakuzzi medencében jön a folytatás!
  - Nektek még az is van? - kérdeztem fulladozva, mert fél keze a mellemet markolászta.
  - Ezek szerint még nem voltál a földszinti fürdőszobában? Ha jól emlékszem, a fentitől elájultál, úgyhogy a lentitől hanyatt fogsz esni. Anyám ragaszkodott a padlóba épített négy személyes pezsgőfürdős kádhoz.
  - Na, ennek aztán nem lehet ellenállni! - vigyorogtam rá boldogan, és amikor elengedte a kezem még jobban magamhoz húztam. Castiel pedig kirángatta közülünk a paplant és forró csókok közepette egymásnak estünk. Hamar megszabadítottam Castielt a ruháitól, aztán már nem sokat teketóriáztunk, szenvedélyes szeretkezés lett a játék vége. És a vörös ördögnek igaza volt, mesés volt így kezdeni a napot...
Egy jó óra múlva Castiel meggyőzött, hogy nézzem meg a jakuzzit. Kinevetett, amikor fel akartam venni a fürdőruhám. Hiába tiltakoztam, hogy anélkül kellemetlen, úgy oldotta meg a dolgot, hogy betekert egy fürdőlepedőbe, ő meg felvette a boxeralsóját és ölben vitt le a lépcsőn. Tényleg csodás volt a földszinti fürdő. A bal sarokban állt egy zuhanykabin, jobbra hatalmas tükör, piperepolc és mosdókagyló. Mindent vaj színű csempe borított és ugyanilyen színű hatalmas padlóvázák és mécsestartók dobták fel a helységet. Középen ott terpeszkedett a hatalmas jakuzzi, amiben már fortyogott és gőzölgött a víz. Tehát a kis szemét mielőtt feljött, már eldöntötte, hogy itt fogunk kikötni.
Na, de ezért nem tudtam rá haragudni...
Még javában nézelődtem, amikor arra eszméltem fel, hogy Castiel már a hatalmas kádban van. Mosolyogva magához intett. Mikor megálltam a kád pereménél, kiemelkedett a vízből, lehúzta rólam a kendőt, és mire észbe kaptam, már karomnál fogva berántott a kádba. Visítva zuhantam a karjába.
  - Fogtam egy vizitündért! - nevetett és szorosan ölelt. Kicsit szokatlan volt, ahogy a vizes testünk összetapadt, de nem volt kellemetlen. Sőt, a gyöngyöző hullámok körülöttünk csak még jobban bizsergettek. Fantasztikus érzés volt a mellkasunkig érő vízben ölelkezni és kényeztetni egymást. Éreztem, hogy ezt a hétvégét egyhamar nem fogom elfelejteni. Mikor megemelt, hogy a derekára ülhessek, már olyan szinten vágytam rá és szédelegtem a mámortól, hogy természetes volt, hogy ott a jakuzzi közepén a fortyogó vízben újra egyesüljünk. Csak sóhajtoztam és harapdáltam, ahol csak értem, miközben apró lökésekkel a fellegekbe juttatott.
A délután sem volt sokkal unalmasabb. A konditeremben, a szaunában és a biliárd szobában folytattuk az enyelgést. Elválaszthatatlanok voltunk. Élveztük a zavartalanul, kettesben töltött perceket.
Szombat reggel már készülni kellett az esti medencés bulira. Ezúttal én ébredtem hamarabb, és csókkal keltettem az engem ölelő fiút.
  - Ébresztő, álomszuszék!
Castiel valami nemleges választ dünnyögött, és a fejére húzta a párnát. - De szívem, még csak kilenc óra van!
  - Épp ez az! Már kilenc! - elvettem Castieltől a párnát. - Nem tölthetjük az egész életünket ágyban!
  - Ez állítás volt, vagy kérdés? - könyökölt fel a srác és egy vidám pillantást vetett rám.
  - Egyik sem... csak hangosan gondolkodtam!
  - Szép gondolat! - nevetett Cast, és magához húzott.
Majdnem egy negyedórámba telt, mire győzedelmet arattam a csókokkal tarkított birkózásban.
Kifulladva pördültem az ágy szélére és felvettem Castiel köntösét. Határozottan megindultam az ajtó felé.
  - Ide figyelj, te lustaság! Mire lezuhanyozom, pakolj itt össze! Csinálj egy kis rendet! Ha ügyes leszel jutalmat kapsz! - csábos kacsintás kíséretében elhagytam a szobát.
Mire visszaértem, Cast tényleg összerámolt a szobában, és persze jó pár édes csókkal jutalmaztam.
Megreggeliztünk, aztán Cast felhívta az unokatesóját Richt és ő jött értünk egy kék kisbusszal, azzal mentünk bevásárolni a bulira. Kellett is a nagy autó, mert tömérdek enni és inni valót vettünk.
Délutánra az volt a kedvesem terve, hogy kitakarítja a medencét, így elhelyezkedtem egy nyugágyban és a napon sütkéreztem. Cast egy nagy, szivacsos, hosszú nyelű ablakmosóval dörzsölte a medence falát és alját. Kedvtelve figyeltem. Mikor már patyolat tiszta volt a medence, Cast elkezdte felengedni vízzel. Otthagytuk és lazításképpen megnéztünk a nappaliban egy horror-paródiát. Nagyon élveztem, hogy a film közben a kanapén Castiel karjába simulhattam. A háromórás film után kólázgattunk, de egymással szembe fordultunk törökülésben.
  - Most jut eszembe... nem is mondtad, hol van anyukád. Nem fog haragudni a buli miatt? - kérdeztem elgondolkodva.
  - Chicagóban van. Megindult a nyári divat kampány. - válaszolta Cast, miközben szabad kezével a térdem és a combom simogatta. - Csak a jövőhét közepén fog hazajönni, addigra meg eltüntetem a nyomokat. Különben is, bármit megenged a kicsi fiának, hogy jól érezze magát.
  - De jó neked, hogy mindent megtehetsz... - sütöttem le a szemem. - Csak irigyelni lehet az úri életedet.
  - Most már te is így élsz! - Castiel előre hajolt és gyengéden homlokon csókolt. - Az én barátnőm semmiben se szenvedjen hiányt.
A megjegyzése zavarba hozott. Úgy éreztem, meg sem érdemlem, hogy ennyire szeressen, ráadásul kerülni akartam az anyagi témát, így eltereltem a szót.
  - És... mennyi embert is csődítettél ide holnapra?
  - Több mint ötven főre számítok.
  - Jó ég, Castiel! De hát az rengeteg!
  - Tudom, de hát mit tehettem? - vont vállat nevetve a fiú. Nyúllott fekete pólót viselt és bordó térdnadrágot. - Megígértem a barátaidnak a medencés bulit, nem emlékszel? És ha már Kiméket meghívtam, akkor nem maradhatnak ki a többiek sem. A bátyád, Kevin, pár unokatesó... szóval nagy az ismeretségi köröm. Ha kihagyok valakit, akkor harag lesz.
  - Jó, oké, megértettem. Nagy és szuper buli lesz. - mosolyogtam.
  - Tudod min lepődtem meg? - költői kérdés volt, mert mikor megráztam a fejem, Cast folytatta. - Hogy Nathaniel is elsőre igent mondott a meghívásra. Évek óta nem volt nálam, azt a bulit leszámítva, amikor veled jött. Azt hiszem, ez már jó út a békülés felé - és ezt neked köszönhetem, édesem!
  - Tényleg eljön? - nem akartam elhinni, hogy jól hallok, de őszintén örültem.
  - Igen... ráadásul a barátnőjével!
  - Mi? Hát ez remek! Ennek tényleg örülök!
  - Nos... - a srác kivette a kezemből a poharat és letette az üvegasztalra, az övével együtt. - Én most valami másnak örülnék! - kacsintott pajkosan, s ettől rögtön elkezdett forrni a vérem. Hihetetlen, hogy egy pillantástól, és ki nem mondott szavakkal is fel tud izgatni.
  - Mi jár a fejedben, drágám? - mosolyogtam sok jót sejtve. Ijedten felkiáltottam, mikor hirtelen maga alá húzott. Türelmetlenül próbáltam utat találni a bőréhez, de a hosszú póló megakadályozott ebben. Cast felült, megszabadult felső ruhadarabjától, majd a kezem a mellkasához húzta, hogy érezzem a szívdobogását. Akadozva tudtam csak levegőt venni, csodás volt megérinteni. Rögtön észrevette, milyen hatással van rám, mert a szeme elködösödött és forró csókkal jutalmazott. Lassan gombolgatni kezdte a kék, ujjatlan ingem apró szív alakú gombjait.
  - Egy. - suttogta az első gomb után, és megcsókolta a nyakamat. - Kettő... - mondta és félrehúzta az ingem, hogy megsimogassa a mellem. - Három... Hihetetlenül szép vagy!
Castiel körbe csókolta a melleimet, szerelmesen simogatott, már-már az elviselhetetlenségig fokozva bennem a vágyat. Ekkor már nem volt meg az ingem, nem is tudtam, hová repült. A fiú csókjai szinte kínzóan égettek, annyira kívántam, és remegtem az izgalomtól.
  - Csodálatos vagy. Egy tündér vagy, Vivikém... - zihálta Cast, miközben teljesen levetkőztetett. - Gyönyörű... puha és izgató.
  - Kérlek, Castiel! Nem bírom tovább! Szeress... most rögtön! - nyöszörögtem, és könyörögtem elfúló hangon. Úgy éreztem, ha nem csillapítja a vágyamat, menten meghalok a karjaiban. De Castiel nem kegyelmezett, tovább folytatta a játékot, a testem minden négyzetcentiméterét végig csókolta, mielőtt magáévá tett. Zihálva engedtem át magam a szenvedélynek, amit Castiel nyújtott nekem. Egy végtelennek tűnő pillanatban eggyé váltunk és határtalan boldogság töltött el.
Több, mint egy óra szunyókálás után tértem magamhoz a bőrkanapén Castielbe gabalyodva.
  - Castiel... - szólaltam meg, miközben elkezdtem magamra venni a ruháimat. - Te teljesen kikészítesz! Ha előre tudom, hogy ennyire telhetetlen vagy a szeretkezésben - nem kezdtem volna veled! - mosolyogtam kacéran.
Castiel kinyitotta a szemét és nevetve sandított rám.
  - Ó, dehogynem! Mert te is élsz-halsz értem, és a szeretkezésért, angyal arcú kis boszim!
  - Na jó... igazad van. - adtam meg magam, és mivel végeztem az öltözéssel felálltam. - Öltözz fel, drágám, készítek valami harapnivalót vacsorára!
Castiel egy szál kék boxeralsóban mellém lépett és átölelte a derekam.
  - Hm... Még konyhatündér lesz belőled, Vivienim!
  - Muszáj, ha a feleséged akarok lenni! - pillantottam rá incselkedve.
  - Ó! Még meg sem kértem a kezed!
  - Ami késik, nem múlik! - nevettem rá, és közben végig húztam a körmeim a mellkasán, majd vidáman a konyhatérbe siettem.

Az első vita

Vivien még nem volt otthon, amikor Castiel megérkezett náluk. Mivel Angela főzőcskézett, magára hagyta a fiút a nappaliban, hogy ott várja meg a lányát. Cast unottan sporthíreket nézett, amikor berobogott Tiria. A lány kopogás nélkül libbent be egy fekete miniruhában.
  - Szia, Castiel! Vivien nem jött még haza?
  - Látod valahol? - kérdezte morcosan a kanapén terpeszkedő srác.
  - Nem!
  - Okos vagy, akkor tehát még nincs itthon!
Tiria sértődött képet vágott, de azért mégis leült a kanapéra.
  - És a többiek?
  - Lucas a kuckójában, Tony még dolgozik, Angela néni meg a vacsorát főzi. - sorolta Cast egy szuszra.
  - Oké, de muszáj ilyen ellenségesnek és hidegnek lenned velem?
  - Mégis, hogy kéne viselkednem? Ugráljalak körbe örömömben, mert látlak?
  - Ne tégy úgy, mintha az én hibám lett volna a csók! Te smároltál le, nekem csak annyi a bűnöm, hogy tetszett a dolog! - förmedt a fiúra Tiri villogó szemekkel. - Ezért nem kéne orrolnod rám. Nem tehetünk róla, hogy eluralkodtak rajtunk az ösztönök!
Castiel most már tényleg bepöccent.
  - Ne feszegessük! Ejtsük a kellemetlen témát, jó?
Tiria magában mosolygott. Még csak most jön a kellemetlen téma!
  - Castiel én... - kezdte a lány álszent képpel. - nem akarok feszültséget kettőnk között, hisz mégiscsak a barátnőm fiúja vagy!
  - Na, ezt jól mondtad! Ez a lényeg: vésd az eszedbe, hogy a Viviené!
  - Tudom, már felfogtam, hogy nagyon szereted. Nem fogom rád vetni magam, ha te nem akarod. Viszont az nagyon érdekel, hogy mitől vagy olyan biztos benne, hogy ő is ugyanígy érez? - kezdte a kételyeket kelteni a fiúban Tiria.
  - Mire akarsz kilyukadni? - pillantott rá féloldalról Cast. Bizalmatlanul méregette a szőkeséget. - El akarsz választani minket? Direkt ellene beszélsz?
  - Ugyan, dehogy! - színészkedett Tiria és legyintett. - Már rájöttem, hogy különleges a szerelmetek. Irigylem is egy picit... A múltkor Vivi megmutatta a tőled kapott üzeneteket, annyira szívhez szólóak és aranyosak voltak. Nem is tudtam, hogy két telefonod van... De nem is ez a lényeg, hanem a sok szép szó. Tudod, melyik üzi tetszett a legjobban?
Castiel csodálkozva ráncolta a homlokát. Nem értette, miből gondolja a lány, hogy két telefonja van, de nem akarta firtatni. - Na, melyik?
  - Olyan édes volt, hogy majdnem megtanultam kívülről. Valami olyasmi volt, hogy: kis boszim, felforr a vérem, ha rád gondolok, oda vagyok érted édes, meg ilyenek. A kis poénos SMS-ekről nem is beszélve, amiben arról írtál, hogy kívánod, kell neked, de a végén meg az jött ki, hogy kívánlak Cornetto, vagy a másik, amikor forró testi vágyról írtál a végén meg influenza lett belő. Jókat kacagtam. Egy poénos költő veszett el benned!
Castiel majd felrobbant, mert ő sosem írt ilyeneket Viviennek. Gyanakodni kezdett és csalódottnak érezte magát. Kérdőn pillantott Tiriára.
  - Mondd csak, Tirikém... csak a telefonszám volt kiírva ezeknél az üziknél?
  - Nem, egy V betű. Kicsit csodálkoztam is, hogy nem C, de gondoltam, valami titkos becenév. - játszotta az ártatlant a szőke démon.
  - Ez egyszerű: nem én küldtem azokat az SMS-eket! - jelentette ki Cast olyan komoly képpel, mint akit akasztani visznek, de belül dúlt benne a harag és a fájdalom.
  - Jaj, ne! - Tiria bámulatosan jól színészkedett. Nagyszerűen alakította a drámai barátnőt. - Ó, Castiel... ne haragudj! Tényleg azt hittem, te írtad! Nem tőlem kellett volna értesülnöd erről, ez nekem olyan rossz. Nem akartam ilyesmibe belemászni!
  - Az biztos, hogy Vivitől kellett volna megtudnom! - húzta el a száját Castiel.
Vérzett a szíve, mert úgy gondolta, nem lehet véletlen, hogy a kedvese nem beszélt erről a bizonyos V-ről! Ha csak jelentéktelen lenne, akkor biztos elmondta volna! Talán megcsalja valakivel? Istenem, képes rá? Csak erre tudott gondolni. Nem akarta elhinni, hogy az imádott lány félrekavar... az képtelenség!
  - És nem tapasztaltál valami furcsa viselkedést Vivienitől? - kérdezte Cast aggódva. - Úgy értem, nem beszélt más pasiról? Vagy nem volt olyan locsolója, aki gyanús lehet?
Tiria diadalmasan mosolygott. Sikerült bogarat ültetni Castiel fülébe. Gyorsan felvette megint a bánatos álarcát.
  - Hát izé... volt itt egy fura fazon, osztálytársatoknak túl idős lett volna, ezért rá is kérdeztem ki az, Vivi meg azt mondta, hogy egy régi jó ismerőse. - a három utolsó szót jól kihangsúlyozta. - Úgy huszonhat éves körüli volt a pasi, férfias és vonzó. Úgy emlékszem, Viktornak nevezte.
  - Remek! - mondta Castiel dühösen és a kanapé karfájára csapott. - Ez csodálatos! Kíváncsi vagyok, mikor és hol ismerte meg az ürgét, és mióta csal vele!
  - Na, de Castiel! - szólta le Tiria a fiút. - Biztos vagyok benne, hogy Vivi nem tenne ilyet! Ő csak téged szeret! - pislogott nagyokat a lány.
  - Igazán? Már egyáltalán nem vagyok ebben olyan biztos! Miért nem szólt erről az állítólagos barátról, ha nem olyan fontos? Szerintem, azért titkolta el, mert jelent neki valamit!
  - Na látod, erre nem találok magyarázatot én sem. - sóhajtott Tiri megjátszott együttérzéssel.
Titkon nagyon örült, hogy ilyen könnyen sikerült Vivi ellen fordítani a vörös srácot. Ha szerencséje lesz, jól összevesznek és Cast hozzá menekül a csalódottság után. Jaj, szegény kicsi Vivi! - gondolta Tiri gonoszul.
  - Esküszöm, megölöm, ha megcsalt! - fogadkozott Castiel haraggal megtelt szívvel.
  - Ne gondolj a legrosszabbra! - kérte Tiria mosolyogva és felállt. - De én most megyek! Csak meg akartam kérdezni Vivitől, hogy jön-e velem holnap délután shoppingolni. Majd beugrom holnap, és megkérdezem. Ne emészd magad, a ti szerelmetek mindent átvészel, ha elég erős!  Neked meg még annyit mondanék, hogy nyugodj le és beszélj a barátnőddel... és ha igaz a feltételezés... gyere hozzám, szívesen megvigasztallak! - kacsintott pajkosan a lány, és amilyen hirtelen jött, úgy is távozott.
Castiel feldúltan, rezzenéstelen arccal ücsörgött a kanapén.
Létezik még olyan, hogy a "mi szerelmünk"? Vivien tényleg megcsal? Képes rá ez a kis bolond fruska? Fáj még a gondolat is...
Feszült idegekkel várta a lányt. Fél ötkor egy autó állt meg a ház előtt és Castiel az ablakhoz lépett. Épp egy fekete BMW parkolt le a ház előtt. Látta, hogy Vivien kiszáll az autóból, a vezető pedig mellé sétál. Pechére pont neki háttal állt a pasi, így nem látta a riválisa arcát. Hirtelen tőrdöfésként érte a felismerés, hogy Vivi tényleg találkán volt egy vadidegen hapsival! Ki lehet ez a BMW-s ürge???
Mikor azok ketten kint megölelték egymást, ott helyben szeretett volna meghalni, de előtte megölni a két árulót!
*****
Kiszálltam a kocsiból, Viktor meg lazán elém sétált. Éreztem, hogy itt a végleges búcsú.
Bűbájos mosolyt küldtem Viktornak.
  - Azért ne felejts el, jó?
  - Nem foglak, ezt megígérhetem! Majd hívlak, jó?
  - Az... nagyszerű lesz. - nagyot nyeltem, nehéz volt beletörődni a távozásába.
  - Jaj, te...  - sóhajtott Vik és viharosan magához ölelt.
Borzongás futott végig rajtam, de aztán lelkesen simultam a karjaiba. Úgy gondoltam, ennyi jár nekünk búcsúzóul. Vegyes érzelmekkel viszonoztam az ölelést, mert ugye az eszem azt mondta, nem lenne szabad, a szívem meg azt súgta, csak még egy kicsit...
  - Viszlát, Viktor! - suttogtam kiszáradt torokkal.
  - Édes kiscicám... - szorongatott a fekete hajú srác. - Bár ne létezne a te barátod.... akkor az enyém lehetnél!
  - Sss! Hallgass! - szóltam rá, mert erre még gondolni se mertem. Egyrészt azért, mert a Castiel nélküli élet unalmas és üres lett volna. Nélküle jövőm se lenne. Másrészt, meg féltem a gondolattól, hogy a Viktoré legyek. Ő idősebb, tapasztaltabb FÉRFI, már nem kisfiú. Talán hamar megunna, és el is hagyna egy ilyen átlagos, tudatlan kislányt, aki hozzá képest vagyok. Úgyhogy eldöntöttem magamban, hogy jobb így minden. A sors évekkel ezelőtt nem hagyta, hogy együtt legyünk, most meg már késő...
Elhúzódtam tőle és szomorúan néztem a világosbarna szemébe.
  - Az égiek nem akarják, hogy együtt legyünk és ez így van jól... Most jobb, ha mész! Ne nehezítsd meg a búcsút!
  - De olyan nehéz itt hagyni téged! - paskolta meg az arcom kedvesen. - És akkor nem fogod kinyomni a telefont, ha hívlak?

  - Nem. - mondtam, és olyan savanyú képet vágott, hogy rögtön nevetnem kellett.
  - Akkor jó! - vigyorgott a srác és megint megölelt, de amilyen gyorsan megragadott, olyan gyorsan el is engedett. - Hát megyek....
  - Akkor... Isten veled... és sok sikert! - olyan nehéz volt a búcsú. Pedig úgy gondoltam, semmit sem jelent nekem ez a fiú. Most derült ki, hogy mégis. A gyerekkori szerelemnek még nyoma van a szívemben és tényleg jobb, ha elengedem. Mert ha marad, felborítja a megszokott és boldog kis életem. Hirtelen megharagudtam magamra és rá, hogy ártani akarnánk Castielnek. Nem érdemli meg tőlem, és rám tört a bűntudat. Végig imponált, hogy egy idősebb és lenyűgöző pasi oda van értem, de ez nem mehetett volna tovább. Előbb-utóbb Vik többet akart volna, és akkor az lett volna a vége, hogy megadom neki magam és megcsalom Castielt. És mivel ezt semmiképp sem akartam, jobb, ha megy.
  - Szia, kicsi! - intett még Viktor és a kocsiba ülés előtt még csókot dobott.
Mosolyogva viszonoztam a gesztust, hogy ne lássa, mi zajlik bennem. Reméltem, a távozásával együtt megszűnik a lelkemben tomboló vihar is, amit kavart. Úgy gondoltam, ha nem lesz, aki bűnre csábítson, akkor rendbe jön az életem.
Mikor beléptem a nappaliba, váratlanul ért, hogy ott találtam Castielt. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de haragos és sötét tekintete visszatartott.
  - Szia! Régóta vársz? - kérdeztem zavartan, mert nem tudtam, mire vélni a hidegségét.
  - Hol voltál? - kérdezte dühösen Cast.
  - Sehol... - vágtam rá automatikusan, de aztán javítottam is, hogy ne ingereljem még jobban. - Vagyis a könyvtárban.
Castiel közelebb jött hozzám és elkapta a csuklómat. Nagyon nem tetszett az agresszív viselkedése. Dacosan el akartam rántani a karom, de ő nem engedte.
  - Ki ez a pasi, aki hazahozott a kocsijával, és ölelgetett a nyílt utcán?
Kissé megkönnyebbültem. Szóval csak féltékeny. Csúnyán lebuktam és nagyon aggasztott Cast arckifejezése. Semmi jót nem ígért. A szemében volt valami, ami megrémített.
  - Válaszolj végre! - szólt fenyegetően Cast.
Hirtelen attól féltem, megüt. Még sosem láttam ilyen mérgesnek, és nem tudtam, mire számítsak.
  - Viktor Willsonnak hívják!
* Legalább a név stimmel! - gondolta a vörös srác. *
  - Folytasd! - Castiel már annyira szorította a csuklóm, hogy az már fájt.
  - Egy régi barátom, akivel véletlenül találkoztam össze....
  - Megcsaltál vele? Lefeküdtetek?
Nem akartam hinni a fülemnek. Hát ennyire nem bízik bennem? Bár lássuk be, volt némi oka a féltékenységnek, de hogy azt feltételezte, lefeküdtem mással, nagyon rosszul esett.
  - Hogy kérdezhetsz ilyet? - kérdeztem kétségbe esve.
  - Igen, vagy nem? Tudni akarom! A szeretőd?
  - Nem! - csattantam fel kemény hangon. - Mondtam, hogy csak haverom!
  - Ó, tényleg? - gúnyolódott Castiel kikelve magából. - És ezt el kéne hinnem? Hallani akarom az egész históriát! Mióta ismered, és mi történt köztetek?
Utáltam, hogy itt tartunk, de végül is megérdemeltem a haragját, hisz buta fejjel flörtölgettem és szórakoztam Viktorral! Ezt sosem szabad megtudnia, mert kárt tesz bennem, vagy magában. Ahogy most rám meredt, olyan volt, mint egy felbőszült oroszlán.  Megpróbáltam kicsit lecsillapítani.
  - Rendben van, Castiel! Elmondok mindent, csak üljünk le!
A fiú válaszra sem méltatott, csak lerogyott a kanapéra, mellé ültem, de nem mertem túl közel merészkedni hozzá, vagy megérinteni. Olyan volt, mint aki robbanni készül.
  - Mondd csak, ne kímélj! - kérte durcásan Cast.
  - Kezdem az elején. Még húsvét előtt futottam össze vele véletlenül. Szinte pici korom óta ismerem ezt a srácot.
  - És összejöttél vele? - méregetett gyilkos pillantásokkal.
  - Nem, Castiel... - válaszoltam és megpróbáltam higgadt maradni. Éreztem, hogy ha hisztizni kezdek, hogy ne feltételezze ezt rólam, az csak rontana a helyzeten. - Miket gondolsz? Most találkoztam vele másodszor és csak... felidéztük a múltat.
Muszáj volt füllentenem, mert nem akartam a lelkébe gázolni.
  - Régen... régen jártál vele?
Megpróbáltam megölelni Castielt, de eltolt magától.
  - Nem, csak barátok voltunk. Különben is, még kis pisis voltam, amikor ő már gimibe járt. Rajongtam egy kicsit érte, de sosem vett észre. Viktor nem jelent nekem semmit. Nem tudnálak megcsalni! - a végén elcsuklott a hangom és könnybe lábadt a szemem. - Én téged szeretlek... mindig csak téged! Te vagy az egyetlen, az igazi!
Láttam, hogy Castiel arca kezd megenyhülni, de csak egy pár pillanatra, mert megint elsötétedett a szeme.
  - És azok az érzelmes SMS-ek, amiket küldött neked? Azokat mivel magyarázod?
Döbbenten ültem és nagy szemeket meresztettem rá. Vajon honnan tud az üzenetekről? Mikor aludtam, belenézett a telefonomba? De ha így lett volna, akkor már korábban rákérdezett volna. Akkor... biztos Tony vagy Lucas szórakozott a mobilommal és kikotyogták Castielnek, mit olvastak. Hogy lehetnek ilyen szemetek? - gondoltam felháborodva.
Úgy döntöttem, jobb az őszinteség.
Előkotortam a mobilom és megkerestem azokat az SMS-eket, amiket Viknek küldtem.
  - Tudod... néha tényleg kaptam tőle befűzős, vagy vicces üziket, mert Kim megadta neki a számom, de mindig próbáltam lerázni. Olvasd!
A kezébe nyomtam a telefonom és hagytam, hogy elolvassa, amiket írtam Viktornak.
  - Ettől még később összejöhetsz vele. Eleinte velem is hadakoztál! - kételkedett még mindig Castiel.
  - De nem fogok, mert csak téged akarlak! Különben is, most csak búcsúzni jött. Elmegy és nem fog visszajönni!
És megint hazudtam, de azzal nyugtattam magam, azért, hogy ne veszítsem el őt. Magamban megfogadtam, hogy sose csinálok többet ilyet, mert nem bírnék a szemébe nézni, ha még jobban átverném. Már lezártam a múltat, hogy ezentúl csak Castiel legyen fontos.
  - Nagyon remélem, hogy ez igaz. - pillantott rám szigorúan Castiel. Láttam benne a sebzett vadat, és ettől csak még jobban szerettem, hisz azért viselkedett így, mert félt, hogy elveszített. Ennél több már nem is kell nekem. Soha többet nem játszom a tűzzel... csak Castiellel.
  - Castiel! Azt hiszed hazudok? Hát nem tudod, hogy téged szeretlek a világon a legjobban? - mondtam most már potyogó könnyekkel. És végre az igazat mondtam. - Nem tudok nélküled élni! Imádlak! Mi kell még?
  - Semmi... semmi más... - Castiel elkapta a karom és magához ölelt. - Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam, de a gondolat, hogy elveszítelek, elvette az eszem! Elöntötte az agyamat a féltékenység. Sajnálom...
  - Nem kell bocsánatot kérned. Amíg féltesz, addig tudom, hogy szeretsz. - boldogan simultam a karjába. Úgy éreztem, hazataláltam.
  - Szeretlek, és mindig szeretni foglak, Vivieni!
A békét forró csókkal pecsételtük meg. Reméltem, soha többet nem fogunk veszekedni.
Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt, úgy gondoltam, nehezen fogom túltenni magam a megingásomon, de szeretem annyira Castielt, hogy ne gondoljak többet Viktor Willsonra.
Szívesen megkérdeztem volna Tonyt, hogy ő szólt-e az SMS-ekről Castielnek, de akkor el kellett volna mondanom a találkozásom Vikkel, így inkább hallgattam.
Az elkövetkező két hét nyugisan telt. Minden a régi volt. Boldog voltam Castiellel és szerencsére Viktor elfelejtett hívni. Borzasztó gyorsan közeledett a nyár és ez jókedvvel töltött el minket. Már közös nyaralásokat terveztünk.

Szóval Viktor eltűnt, Tiria pedig lecsillapodott. Mivel nem sikerült szétválasztani a szerelmespárt, egyelőre visszavonult. Időre volt szüksége, hogy újabb haditervet eszeljen ki. Vivi és Castiel újra boldogok lehettek. De vajon meddig??? 😁

Játék a tűzzel

Másnap reggeltől beindultak a "nem szeretem napok", vagyis véget ért a szünet, suliba kellett mennem. Már korán reggel szikrázóan sütött a nap, közeledett a nyár, egyre melegebb volt.
Sötétszürke halásznadrágot vettem fel fekete, piros apró póker lapokkal díszített, laza háromnegyedes ujjú felsővel. Halvány sminket kentem magamra, aztán hátra fogtam a hajam egy lila napszemüveggel.
Miközben a suli felé gyalogoltam, azon járt az eszem, hogy annyiból jó lesz megint a gimiben, hogy újra a barátaimmal lehetek. A nyárias időnek köszönhetően már rengetegen nyüzsögtek az udvaron, mire odaértem. Boldogan rohantam a kis bandám kupacához. A kézilabda kaputól úgy egy méterre ácsorogtak. Sorra öleltem Kimet, Violát, Kent, Lysandert, Irist és Lisát.
  - Hú, de kis csini vagy! - kacsintott rám Lys vidáman.
  - Köszi. - küldtem neki egy mosolyt hálából.
  - Miért van az, hogy mindig csak téged dicsérgetnek a pasik? - kérdezte Kim megjátszott sértődéssel, de a végén felkacagott, és az oldalamba nyomta a könyökét.
  - Nem is tudom... talán bűbájos kisugárzásom van. - tréfáltam.
  - Ez igaz, kicsikém! Ki vagy virulva és süt rólad a boldogság. - mondta kedvesen Kentin.
  - És ez azóta van, mióta Castiellel van. - folytatta a kibeszélésem Lisa. A lány térdig érő, fekete szoknyát viselt bordó, szatén, karcsúsított inggel. Hajában piros hajpánt virított.
  - Ezt biztos Cast ágybéli teljesítménye okozza. - cukkolt Iris pajkosan kacarászva.
Én meg persze fülig pirultam.
  - Hát igen... minden tekintetben nagyon jó Castiellel.
  - És mi jót csináltatok a szünetben az ágyon kívül? - kérdezte Lisa kíváncsian tőlem. - Tényleg! Gyakran jártok a Flört Café-ba? Mert húsvétkor láttalak bemenni oda. Egy másik alkalommal, meg ott reggeliztem egy barátnőmmel, amikor Cast is ott volt Lyssel meg három csajjal.
Hát ez szép! - gondoltam kiakadva. - Cast ott sütizgetett a haverjával, meg valami kis libákkal és nem is tudok róla! Ez rosszul esett.... de várjunk csak! Nem hisztizhetek emiatt, mert én a szünetben csak Viktorral voltam a Flörtben. Így már nem pattoghatok, mert eltitkolt találkák száma: egy-egy. Rövid hallgatás után csak válaszoltam, nem akartam lebuktatni kétes érzéseimet, ezért hazudnom kellet.
  - Igen... Szeretjük az a helyet!
  - Itt a lovagod! - intett a fejével a kapu felé Ken.
Castiel épp leállította a motort, méregzöld nyári kapucnis pulcsi volt rajta és a szokásos, láncos fekete farmer. Hátizsákja lazán a fél vállán lógott. Határozottan felénk indult, és amikor már elég közel volt hozzánk, csak megállt, széttárta a karját és várta, hogy odaszaladjak hozzá. Nem is tétováztam, rohantam és nyomban a karjaiba simultam.
  - Hiányoztál! - nevetett Castiel és szájon csókolt. - Rossz volt, hogy reggel nem az én kis dögös cicám mellett ébredtem! Szeretlek... - újabb szenvedélyes csók következett.
  - Drágám! - szorongattam a srácot boldogan.
  - Á, ezt még nézni is rossz! - nevetett rajtunk Lysander. - Olyanok vagytok, mint valami csöpögős brazil sorozat szereplői!
Első óránk fizika volt és ezúttal nem Castiellel ültem, hanem a középső sor közepén Kimmel.
A barátnőm fekete, szűk, oldalt strasszcsíkkal kirakott nacit viselt, fehér hosszított felsővel, aminek a hátulja össze volt szaggatva. Meg is jegyeztem, milyen jó rucija van.
  - Kösz. - mosolygott Kim. - Alextől kaptam.
  - Akkor jól megvagytok. - jegyeztem meg, miközben a tanár a táblánál magyarázott.
  - Ó, igen. - mosolygott a zöld szemű lány vidáman. - Hál istennek, mostanában többet törődik velem.
  - Az klassz! Örülök, hogy boldog vagy!
  - De amint látom, te sem panaszkodhatsz! Turbékoltok ezerrel. Olyan édes volt az előbb az a kis jelenetetek!
  - Hát igen. Egyszerűen imádom Castielnek ezt a tüneményes oldalát. - vallottam be csillogó szemekkel.
De ekkor a barátnőmnek, valami más jutott eszébe.
  - Hé, ... És mi van Viktorral? Tegnap rá akartam kérdezni, de túl sok lett volna a fültanú. Találkoztál vele, vagy el van felejtve?
  - Randiztunk. - vallottam be szemlesütve a bűnömet. - Kellemes volt, egészen addig, míg meg nem csókolt.
  - Ó, anyám! - Kim döbbenten a plafont bámulta. - És???
  - Rájöttem, hogy vonzódom hozzá. - próbáltam közönyös hangon beszélni. - Valami bizsergett bennem, amikor ölelt. Csúnyán összevesztünk, aztán elzavartam, de azóta is nagyon kitartó. Még mindig üzikkel bombáz. Tegnap, amikor elmentetek tőlünk, addig szórakoztunk telón, míg ellágyultam.
  - Szereted? - kérdezte Kim úgy, mint egy vádlóügyvéd egy tárgyaláson.
  - Nem! - vágtam rá határozottan, mert ez volt az igazság. - Ez csak valami megmagyarázhatatlan vonzalom egy őrült fickó iránt.
  - És... - láttam Kim arcán, hogy nem érti az egészet. - mondd csak, Castielhez nem vonzódsz?
  - Dehogynem! Sokkal jobban, mint Viktorhoz! Ha Casttal vagyok megszűnik minden, csak ő számít, de a másik fiú is hatással van rám.
  - Egyszerűen nem értem, mit is akarsz te Vikktől, vagy Vikkel. Annyira látszik, hogy imádod Castielt.
  - Hát itt van a kutya elásva. - húztam el a szám. - És még azt sem meséltem neked, hogy ez a bolond Casanova húsvétkor beállított nálunk. Jött ő is locsolódni. Tiria is el volt ájulva Viktortól.
  - És tudja a kis szöszke barátnőd, hogy milyen viszonyba vagy Willsonnal? - kérdezte furcsa, bizalmatlan arcot vágva Kim.
  - Úgy tudja, hogy egy haverom.
  - Adok neked egy tanácsot, Vivi! Én a helyedben nem bíznék meg annyira, ebben a Barbie babában. Nekem kicsit számítónak tűnik. Tegnap olyan volt a kis Tiria barátnőd, mintha készülne valamire. A célozgatásai és a kétértelmű beszólásai, engem arra figyelmeztettek, hogy készül valamire.
  - Ne képzelődj, Kim! - intettem le az aggódó barátnőt. - Tiria egy tündéri csaj, nem akar semmi rosszat! Tud titkot tartani, és minek is akarna ártani nekem?
  - Nem tudom... nem tudom, de van egy fura, rossz előérzetem vele kapcsolatban. - makacskodott Kim. - Mintha nem is lenne igazán őszinte.
  - Mi van, Kimi, csak nem vagy féltékeny? - gyanakodtam. - Meg akarod fúrni a barátságom, Tirivel, mert attól félsz, hogy mivel ő közelebb van hozzám, most már ő lesz az öri-barim?
  - Ch! - fújt megsértődve Kim. - Nagyon rosszul esett a feltételezésed, Vivien!
  - Bocsáss meg! - engesztelően megszorítottam a karját. - Nem akartalak megbántani... Mindig is te voltál és leszel a legeslegjobb barátnőm! De kedvelem Tiriát, és tűzbe tenném érte a kezem. Viszont még valamit el kell mondanom Viktorról... Ma találkozom vele a Manhattanben. Ezért arra kérlek, tarts távol onnan a többieket!
  - Te megőrültél! - ezt kijelentette és nem kérdezte.
  - Meg hát! - mosolyogtam, de kicsit félszegen. Aztán elmeséltem a tegnapi Calvin Harrises beszélgetésünket. A történtek meghallgatása után Kim a fejét csóválta.
  - Rendben, Vivi, segítek, de nem helyeslem, amit csinálsz! Tudom, hogy az elején nem örültem, hogy pont Castielt szúrtad ki magadnak, de most az gondolom, egy hülye picsa vagy, ha megcsalod, vagy eljátszod a bizalmát. Annyira látszik rajta, hogy imád téged. Bolond vagy, ha Viktor miatt ejted!
  - Nem fogom, becs szó! - a szívemre tettem a kezem. - Megmondom Viktornak, hogy barátságon kívül, másra ne számítson!
  - És gondolod, hogy érteni fog a szóból?
  - Ha máskor is látni akar, muszáj lesz neki! - keményítettem be.
  - Hát nem tudom. - kételkedett Kim. - Sok sikert!
Végig trécseltük az egész órát. A második óránk biosz volt, és mivel megint Castiellel ültem, egy csapásra elfelejtettem Viktort. A két hosszú német óra után tesink volt, majd egy matek és történelem következett. Kész megváltás volt a hetedik óra végét jelző csengő. Ráadásul, a töri tanár azzal boldogított minket, hogy házi dolit kell majd írnunk a klasszikus korról. Ez épp kapóra jött alibinek.
Mikor a kapuban búcsúzkodtunk, Kim felkiáltott:
  - Hé, gyerekek, nincs kedvetek biliárdozni menni?
  - De van! - bólogatott Ken. - Irány a Manhattan!
  - Ne... - ellenkezett Kim. - Kezd egy kicsit uncsi lenni! Menjünk inkább a Bázisra!
  - Remek ötlet! - értett egyet Gabe, így ő, Rosa, Armin és Alexy is azonnal bele egyezett.
  - Menjünk mi is, szívem! - nézett rám kérlelve a kezemet szorongató Castiel.
  - Hát... - gyűlöltem hazudni, főleg neki, de most erre készültem és ez zavarba hozott. - Menj csak nyugodtan, ha akarsz... de nekem a könyvtárba kell mennem. Muszáj anyagot gyűjtenem töriből. Ki kell javítanom a múltkori kettest!
  - De kár. - sóhajtott Cast. - De nem baj, ha megyek a többiekkel? Rég biliárdoztam már.
  - Menj csak nyugodtan. - mosolyogtam a szerelmemre. - Este kárpótoljuk egymást! - kacsintottam, majd csókot leheltem a szájára. - Érezd jól magad! Pá-pá!
  - Szia, Vivike!
Nemsokára hazafelé igyekeztem.
Épphogy átmentem a zebrán, a hátam mögött egy lány a nevem kiáltozta.
  - Vivi! Vivien!
Mikor hátranéztem, Tiria szaladt ki a pékségből egy szatyorral a kezében.
  - Szióka! - üdvözöltem.
  - Most végeztél a suliban? Én friss péksütiért és rétesért ugrottam be a boltba!
  - Igen, most végeztem.
  - És a párod? - kérdezte a zöld hosszú ruhás lány.
  - A Bázisra ment a haverokkal biliárdozni.
  - Te mért nem mentél? És nem félsz egyedül elengedni a pasid? - kérdezgetett Tiria menet közben.
  - Én nem, mert... - épp ki akartam mondani, hogy Viktorral találkozom, amikor eszembe jutott Kim intelme. - a könyvtárba kell mennem. És nem aggódom Castielért, a szíve az enyém. Nincs abban semmi rossz, ha néha lazul a barátokkal.
  - Képzeld, bejártam a fél várost. Telefont akarok venni magamnak, de tanácstalan vagyok. Kinéztem egy új Samsung mobilt, de nem tudom jó-e. Megnézhetem a tiéd?
  - Hát persze. - mondtam és a táskám oldalfiókjából kivettem a telcsim és a kezébe nyomtam.
* Ahogy Tiria megkaparintotta a telefont, rögtön megnézte Vivi üzeneteit. A "V" küldte SMS-ek, biztos Viktort takarja. Lázasan olvasni kezdett és memorizálta a szöveget. Hogy ne legyen gyanús, meghallgatta a csengőhangokat is, aztán visszaadta a mobilt. *
  - Jó kis teló, lehet ilyet veszek.
Mikor elértük a házunkat gyorsan elbúcsúztam a szomszéd lánytól. Mivel nem találtam otthon senkit, örültem, hogy nem kell magyarázkodnom. Lelöktem a táskám, ettem egy melegszendvicset, aztán már siettem is a Manhattan felé. Egész úton azon imádkoztam, hogy ne fussak össze ismerőssel.
Már nagyon rég nem voltam a presszóban, de ismertem a pultos csajt, Tinát. Elmagyaráztam neki, hogy néz ki a srác, akit várok, aztán két kis üveg Baccardival meg két zsetonnal hátramentem. Szerencsére pangás volt a helyen, csak a pult mellett, a sarokban ültek három asztalnál.
***
Tina azonnal tudta, hogy a kis vörös ezt a srácot várja, mikor belépett a szűk, bőrdzsekis srác az ajtón.
  - Szia! Hátul várnak a biliárdteremben!
  - Biztos, hogy engem?
  - Igen. - nevetett a fekete hosszú hajú, vékony lány. - A kislány pontos személyleírást adott rólad.
  - Rendben. - bólintott a srác. - Köszönöm.
Mikor a fiú belépett a terembe, a vörös lány épp háttal állt neki, és a dákó végét krétázta.
Érdeklődve méregette, aztán megköszörülte a torkát.
****
A neszre megfordultam és nevetve néztem a döbbent Viktor szemébe.
  - Helló, idegen! Gyakran mész bele ilyen vakrandikba? - a hangom kicsit kihívóbb volt a kelleténél, de most ez sem érdekelt.
Viktor hitetlenkedve meredt rám.
  - Vivien! Nem hittem volna, hogy te csábítasz ide!
  - Kire számítottál? Egy édes szőkére? - meghúztam az asztal széléről felkapott Baccardis üveget, aztán megnyaltam az ajkam.
Viktor szeme azon nyomban felcsillant és ez tetszett nekem.
  - Nem! Hidd el, így a legjobb, hogy te vagy itt! - mosolygott a fiú.
A mosolya lehengerlő volt. Édes-meleg érzést keltett bennem.
  - Sikerült meglepned, kislány! Ha jól emlékszem, elküldtél melegebb tájakra. Akkor most megint barátok vagyunk?
  - Miért? Azok voltunk? - kérdeztem gúnyosan.
  - Szerintem, sokkal több annál. Nem így látod, édes?
Nem akartam válaszolni, inkább mellé beszéltem.
  - Ugye "édes" te minden helyzetben megtalálod a megfelelő szavakat? De most lássuk, jól bánsz-e a golyókkal, vagy csak a szád jár? - nevetve puszit dobtam neki, aztán csábosan lehajoltam és bedugtam a zsetont az asztalba. Miután felraktam a golyókat el is kezdtük a játékot.
  - Jó partnert választottál! Ezer éve nem játszottam!
  - Akkor itt az ideje, hogy megmozgasd öreg csontjaidat! - kötekedtem pajkosan mosolyogva.
   - Még egy ilyen megjegyzés és kihúzod a gyufát! - figyelmeztetett Vik, veszélyesen éles pillantással. Perzselő tekintete arról árulkodott, ha tovább feszítem a húrt, akkor bajban leszek. Mégis valahogy izgató volt ez a gondolat. Tekintete nem sok jót ígért. Vagy csak jót?
Játék közben Viktor folyton megérintett és nem vagyok csacsi, tudtam, hogy nem véletlenül. Megmagyarázhatatlanul fort a vérem, éreztem a feszültséget. Megpróbáltam ezt az érzést elnyomni, de mivel nem sikerült, a kortyolgatott italunkra fogtam.
Közben mindkét fordulót fölényesen Viktor nyerte, mert nekem túl feldúlt volt a lelki állapotom ahhoz, hogy normálisan a biliárdozásra koncentráljak.
Vik elégedetten vigyorgott, mikor a játszma végén egy lyukba löktem a fehér golyót.
  - Na ugye, hogy még egy ilyen vén csont is képes csodákra.
  - Abban biztos vagyok! - nevettem, de későn kapcsoltam, hogy túl kétértelműen válaszoltam.
Viktor ott toporgott mellettem, de hirtelen mögém lépett, egészen az asztalhoz préselt a testével. A dákót kivette a kezemből és az asztalra fektette. Karját a derekam köré fonta. Csapdába ejtett. Simogató keze elindult a mellem felé. Egyből melegem lett és kiszáradt a torkom. Furcsa volt a testemen érezni nagy, meleg tenyerét, de nem kellemetlen. Tehetetlenül dőltem a fiú mellkasának és csukott szemmel tűrtem az érintését, de az agyam hirtelen tiltakozni kezdett.
  - Viktor... kérlek ne! Engedj el! - nyögtem, de az áruló hangom megremegett a titkos vágyakozástól, amit tudat alatt eddig elnyomtam. - Ne csináld ezt!
  - Miért ne, ha ennyire jó? - pillanatok alatt maga felé fordított, hogy szemben legyek vele. Felültetett az asztal szélére és magához ölelt, a lábam közzé préselte magát. Ettől megijedtem és megremegtem. Kezei izgatóan simogatták a hátam. Mire felfogtam ezt, ő már megcsókolt. Ajka szenvedélyesen birtokba vette az enyémet. Forrón és mohón csókolóztunk, kikapcsolt az agyam, előjöttek az érzelmek, amit nyolcéves korom óta sosem tudtam megmutatni neki. Semmi sem számított, csak átadtam magam a pillanat örömének.
  - Összekócoltad a hajam. - panaszkodtam a hosszúra nyúlt csók után, és zavartan igazgattam a hajam.
  - Nem baj, jól áll! Nagyon édes vagy így is! - Vik lehajolt és homlokon csókolt. - Minden, de minden édes rajtad!
  - Hízelgő. - mosolyogtam még mindig összezavarodva. Nem tudtam felfogni, hogy jutottunk ideáig. Egymásnak estünk, mint a vadak és még élveztem is! - És hazug!
  - Ez nem hazugság. - suttogta a fiú, és még mindig ölelt, s megint megcsókolt.
Majd az eszemet vette, de kicsit később megint ő volt, aki lehiggadt.
  - Ezt nem lehet... - rázta meg a fejét Viktor és eltolt magától. - Nem szabad, mert van párod. Nekem meg lehetne annyi eszem, hogy nem kezdek egy kiskorúval! Nem helyes, amit csinálunk!
Hirtelen úgy érintett a kijelentése, mintha fejbe kólintott volna. Egyszerűen nem tudtam, és nem akartam elszakadni a forró és izgató férfitesttől gondolatban. Valahogy megrészegített a tudat, hogy sokkal idősebb és tapasztaltabb nálam.
Láttam rajta, hogy ő is az érzéseivel viaskodik, és nehezen őrzi meg a nyugalmát.
  - Miért nem helyes? Miért nem lehet? - kérdeztem kiakadva és nem hittem el, hogy kimondtam.
  - Mert nem... - mondta Vik és végigsimított az arcomon. - Tudod, mennyire kívánlak... és az előbb úgy éreztem, te is engem... De képtelen vagyok rá! Gondolj a te kis paradicsomodra! Gyűlölnél, ha elcsábítanálak és megcsalnád őt! Nem akarok ilyen bonyodalmat... Muszáj felnőttfejjel gondolkodnom, kiscicám!
  - Nem tudnálak gyűlölni. - néztem rá komolyan.
  - Ezt jó hallani! - nevetett a srác feldobva. - Menjünk előre! Hűtsük le magunkat egy pohár kólával! Nem szabad kettesben maradnunk!
  - Nem hiszem, hogy az segítene. - sóhajtottam, de azért követtem a kávézó előterébe.
Kiválasztottuk a legeldugottabb sarkot és Vik kért két pohár narancs kólát.
Egy darabig szótlanul ültünk egymással szemben.
  - Némasági fogadalmat is tettél, nem csak szerzetesit? - kérdeztem kötekedve, csakhogy megtörjem a feszült csendet.
  - Nem tudom, hogy tudsz ilyen helyzetben tréfálni. - csóválta a fejét Viktor.
  - Mit csináljak? Sírjak?
  - Talán, jobb lenne.
  - Azért nem történt akkora tragédia. - vontam meg a vállam. Próbáltam higgadt maradni, és kiverni a fejemből az előbb történteket.
  - Az épp nem. De történt valami! Nem tudom mi ez, Vivien! Úgy vonzol, mint mágnes a vasat! Megőrülök érted és ez megrémít! Eddig mindig én irányítottam a sorsom, de mióta téged ismerlek, ez már nem így van!  Ha veled vagyok, nem tudok uralkodni a vágyaimon, mintha egy láthatatlan kötelék hozzád húzna!
Mintha csak a számból vette volna ki a szót. Ismertem ezt az érzést, mert én is így magyaráznám, ami hozzá fűz.
  - Én... én nem tudom, mi történik velem! - ismertem be, most már zaklatott hangon, mert dúlt bennem az értetlenség és a tehetetlenség. Csak dadogtam és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. - Lehet... hogy most nem hiszed el, de imádom a barátomat! Minden szép és jó vele... és mégis itt vagy te... aki felkavarsz!
  - Sss! - intett le a fiú. - Nem kell megmagyaráznod, cicám! Nagyon is értelek!
  - Nem értesz! - kiáltottam. - Mindig szigorú szabályokkal tartottam kordában magamat! Én annyira szeretem Castielt... és nem is gondoltam, hogy képes lennék megcsalni!
  - Édesem, szerintem, a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket. - mosolygott Viktor az orra alatt.
  - De nekem eszem ágában sincs, megszegni a hűség-szabályát! - makacskodtam, pedig az előbb nem ezt bizonyítottam. De kezdett működni az agyam.
  - Még hogy nem? - nevetett ki a fiú. - Akkor az előbb, mi történt? Ha nem térek észhez, akkor gondolkodás nélkül leteperhettelek volna a szalonban - és TE hagytad volna!
Morcosan húztam el a szám. Igaza volt, de nem tetszett, hogy ezt ennyire kihangsúlyozta.
Idegesen felugrottam és a bárpulthoz mentem Tinához. Olyat tettem, amit sosem hittem volna. Vettem egy doboz cigit és egy öngyújtót. Mikor visszaültem Viktorral szembe, magam elé vettem a hamuzót és kibontottam a cigit.
  - Te dohányzol? - pislogott nagyokat Vik.
  - Igen! - vágtam rá határozottan.
  - És mióta? - ráncolta a homlokát a srác.
  - Most óta! - jelentetem ki és rágyújtottam.
  - Ne csináld! - Viktor kikapta a számból a cigit és elnyomta a hamutartóban.
  - Te hülye! Ne pocsékold, mert drága volt, és amúgy sincs beleszólásod! - néztem rá mérgesen és csak azért is újabb szálat vettem elő. - Muszáj cigiznem! Nem bírlak már idegekkel!
Csak mosolygott az őszinte válaszomon.
  - Akkor sem kéne mérgezned magad!
  - Nyugi, drágám, nem fogok rászokni!
  - Szörnyű egy nő kezében cigit látni!
  - Akkor talán megutálsz! - néztem rá provokálóan.
  - Soha! Egy ilyen elbűvölő szépséget nem lehet utálni, csak kedvelni... és szeretni!
  - Biztos nem én vagyok az egyetlen lány, akinek ilyeneket mondasz.
  - Jelen pillanatban igen! - vigyorgott a fekete hajú szívtipró.
  - Jó válasz! - nevettem önkéntelenül, aztán komolyra fordítottam a szót. - Azt hiszem, meg kéne beszélnünk a kapcsolatunkat, de őszintén.
  - Kezd te! Hallgatlak! - szólított fel Viktor.
Görcsösen próbáltam összeszedni a gondolataimat.
  - Nincs értelme tovább szítani közöttünk a szenvedélyt. Ez így nem mehet tovább, úgyhogy választás elé állítalak...
  - Éspedig?
  - Vagy tartsuk magunkat a barátsághoz, vagy soha többé ne találkozzunk. - hát kimondtam. Ez elég véglegesen hangzott, de rettegtem, hogy ha ez így megy tovább, elveszítem Castielt és azt a csodát, amit ő jelent nekem.
  - Ez elég kemény felfogás. - rosszallta Vik. - De talán pont kapóra jön, amit mondani akarok.
Izgatottan vártam, hogy mire akar kilyukadni. Ösztönösen éreztem, hogy valami nagy dologról lesz szó, és az befolyásolja majd az életünket.
Viktor folytatta, amikor nem mondtam semmit, csak kérdőn néztem rá.
  - Üzleti ügyek New Yorkba szólítanak. El kell utaznom és csak 2-3 hónap múlva térek haza.
A hír teljesen elszontyolított. Tudtam, hogy jobb lesz így, mégis rosszul esett, hogy hónapokig eltűnik az életemből, amikor csak most bukkant elő.
  - Tehát akkor... a barátságból sem lesz semmi.
  - Miket beszélsz, szépségem? Elmegyek, de nem foglak elfelejteni. Majd tartjuk a kapcsolatot telefonon, és ha visszajöttem, majd találkozunk.
  - Hát jó. - törődtem bele. - Nyugodtan hívj, vagy írj, bármikor!
   - Örülök, hogy megengedted. - mosolygott ellenállhatatlanul Viktor.
Mikor a faliórára pillantottam, döbbenten vettem észre, hogy elmúlt négy óra.
  - Jó ég! Négy múlt! Bezárt a könyvtár! Lőttek az alibimnek, ha nyomban nem indulok haza!
Gyorsan felugrottam, a kis táskámba dugtam a cigit és sajnálkozva néztem Viktorra. - Sajnálom.
  - Elrohannál búcsú nélkül? - kapta el a karom Vik.
  - Mit tehetek? Nem akarok lebukni.
  - Ha már úgyis késésben vagy, hazaviszlek. Kocsival gyorsabb, és addig is együtt lehetünk még.
Olyan esdeklően nézett, hogy nem tudtam nemet mondani. - Rendben.
Pár perc múlva már a fekete csodakocsiban ültünk.
  - Jaj, Vivien, Vivien... - sóhajtotta a srác a nevem, de nem nézett rám oldalra, a vezetésre koncentrált. - Tetszik a neved! Régen ismertem egy kislányt, akit ugyanígy hívtak.
Úristen! Emlékszik rám! - pánikoztam azon nyomban. Önmagamra emlékeztetem! Ha ezt tudná....
  - Egy régi szerelemed? - puhatolóztam óvatosan.
  - Á, dehogy! Csak egy haverom édes kicsi húga volt a lány. Szép volt, aranyos és akaratos! Kicsit olyan, mint te, csak sötétszőke hajú! - emlékezett vissza Vik mosolyogva.
Én valahogy ezt egyáltalán nem találtam mulatságosnak. Még a végén felismer, és azt nagyon nem akartam!
  - Úgy beszélsz róla, mintha nagyon kedvelted volna. - mondtam, most már nagyon akartam tudni, hogy a nagy Viktor Willson, milyennek látta a kis Vivien Marsallt! - Csak nem szeretted?
  - Talán egy kicsit igen. Képzeld csak el: egy tüneményes kislány, aki oda volt értem és úgy járkált utánam, mint egy hűséges kiskutya. Ő még csak tizennégy éves volt, amikor én már huszonnégy. Megrémített a gondolat, hogy vonzódom egy ártatlan kis fruskához, aki ráadásul a legjobb haverom szeme fénye.
  - És mi lett a vége? - kérdeztem és nagyot nyeltem. Felemelő érzés volt megtudni, hogy ő is észrevett engem, de ugyanakkor lesújtó is, hogy a sors elválasztott minket.
  - Elmenekültem. - vallotta be Viktor érzelmes hangon. - Más karjába menekültem, mert nem akartam megrontani egy ártatlan kislányt. A lányt, akivel akkor összejöttem Jessicának hívták, huszonkét éves volt és még kicsit hasonlított is az én kis Vivimre. Két évig, kisebb-nagyobb megszakításokkal vele kavartam, hogy elfeledjem a bűnös gondolataimat.
Nagyon jól emlékeztem rá, mikor Tony elmondta nekem, hogy Vik összejött Jessie-vel. Akkoriban hetekig sírtam a csalódottságtól. Fájó emlék volt ez nekem is.
  - Mi ez a némaság? - térített vissza a jelenbe a fiú hangja.
  - Ó, semmi... csak szörnyű, hogy el fogsz menni. - amit mondtam igaz volt, de nem ez keserített el.
Vik féloldalról pajkosan pillantott rám.
  - Akkor fogok neked hiányozni egy picit?
  - Nem! - vágtam rá nevetve. - Na jó... egy egész picikét.
  - Akkor nyugodt vagyok!
Hát ez rólam nem mondható el. Teljesen felkavart ez a találkozás és a hír, hogy több száz kilométerre utazik. A mostani helyzetben talán jobb is lesz, de úgy éreztem, valami űrt fog hagyni a szívemben.

Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elűzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.

Született feleségek c. film