Buli Mattért...

Este hat körül a lelendő sógornőmmel elkezdtünk készülődni a nagy bulira.
Kis fekete, csipkés ujjú és dekoltázsú felsőt vettem fel, vastag cicanadrággal és fodros szabású farmer miniszoknyával. Ehhez felhúztam a kedvenc térdig érő, telitalpú csizmám. A hajam Audrey házi módszerétől begöndörödött, az oldalsó és legfelső tincseket hátra fogtam egy fekete harapós csattal. Igazán tetszett hullámos hajzuhatagom. A sminkeléssel sem volt gond, erősebb fekete kontúrral húztam ki a szemem, mint a hétköznapokon, a szempillám is vastagon festettem ki spirállal. A szemhéjam füst színű porpúderrel emeltem ki, a szám bordós árnyalatú szájfénnyel. Nagyon meg voltam elégedve a végeredménnyel, idősebbnek és dögösebbnek láttam magam a tükörben. Jó érzés volt kicsípni magam, rég volt ilyen luxusban részem. Mellettem Audrey a sminkeléssel kezdett.

Halványkékkel festette ki a szemét, a száját leheletnyi rózsaszínnel. Smink után laza, kusza kontyba tűzte enyhén hullámos haját, csak aztán vett fel egy királykék, majdnem térdig érő csini felsőt, és fekete szűk nadrágot. Lapos talpú, de hosszú szárú farmercsizmával dobta fel egyszerű, de menő ruházatát. Izgatottan nézegettük egymást, és tanácsokat adtunk a másiknak készülődés közben.
Fél nyolc után már lent vártuk a nappaliban a taxinkat, amikor befutott Kim.
A barna bőrű csajszi, fehér, csillogó anyagú, denevér ujjú felsőt viselt, piros nadrággal és farmerdzsekivel. Azért jött, hogy hangoljunk kicsit a buli előtt, és kabátja ujjából előhúzott egy üveg bort. Audrey-val lelkesen fogadtuk, míg a kék inges és farmeres bátyám nem dobódott fel az ötlettől. Kis rábeszélés után mégis hárman ittuk meg a bort, igaz kólával hígítva.
Akkor tiltakozott Tony igazán, amikor Audrey és én elővettünk egy üveg Martinit. Nem tetszett neki, hogy még buli előtt be akarunk rúgni, de meggyőztük, hogy ennyitől még nem állunk fejre.
Fél óra kacarászás és ivászat után megjött értünk Matt. Ridikülökkel és kabátban rohantunk ki az autóhoz, Kim a kezében hozta a maradék Martinit, hogy elkortyolgassuk az úton.
Matt üdvözölt minket, miközben betuszkolódtunk a kocsiba, de a két srác nem nagyon bírt három jól becsiccsentett fruskával.
A discoig körbe-körbe adtuk az üveget. A jó hangulatnak köszönhetően hamar odaértünk a mulatóba.
Gyorsan kiszálltunk és megvettük a beugrókat. Odabent az előtérben leadtuk a kabátokat, majd a tömeggel bepréselődtünk a villódzó fényű, hangos tánctérre. Egyből a bárpulthoz nyomultunk.
Máris pezsgett a vérem, hiányzott már a dübörgő zene és a tömegnyomor. Tony átkarolta Audrey-t, Matt pedig engem és Kimet.
  - Mit iszik velem a szép hölgykoszorú? - kérdezte a fekete pulcsis és fehér nadrágos Matt. Régen láttam a srácot, és meg kellett állapítanom, hogy jól néz ki, nyakába lógó, hosszú, fekete és kusza tincseivel, csokoládé barna szeméről nem is beszélve. Nem is értettem, Viola miért cserélte le Dimitry-re, nekem jobban bejött Matthew, persze nem úgy, szó szerint...

  - Ne itasd már őket, tesó, már így is be vannak állva! - kiáltott felénk Tony teljes hangerővel, hogy túlkiabálja a zenét.
  - És ha te iszol, ki visz minket haza? - néztem kérdőn Mattre.
  - Nyugi, az öcsém értünk jön. Bulizunk, innom kell, szóval lesz sofőr.
  - Remek! Akkor Metaxát kérünk! - mosolygott angyalian Kim.
  - Te fogod hánytatni őket. - forgatta a szemét Antony kiakadva, de aztán már elfordult tőlünk, mert egy csapos megkérdezte, mit kérnek. Narancslét kért magának, meg Audrey-nak is.
"Mázlisták!" - olvastam le sógornőm szájáról, aki kuncogva fordult felénk.
Kicsúfoltam, és készségesen elfogadtam a piát, amit közben Matt kikért. Miután kezünkbe adta az alkoholt, kinéztünk magunknak egy szabad bokszot a falnál. Még viszonylag kevesen voltak a táncparketten, nem akartuk korán kezdni az estét. Tíz után kezdődik csak a nagy buli és a tömegnyomor.
Tony és Audrey ültek a hátsó fal elé, mi velük szembe. Kim nyomorgott belül, középen Matt, én pedig legszélen. Innivalóinkkal magunk előtt, beszélgetni kezdtünk, már ha annak lehet nevezni a marháskodásunkat.
Matt hamar legurította italát, aztán Tony-val hozatott még magának egy sört és két felest. Gondoltam, hogy italba akarja fojtani a szakítás utáni bánatát, de akkor is soknak találtam egyszerre a három felest. De ő tudja, és talán igaza van...
  - Milyen jó már nekem, két ilyen csinos, fiatal lány között. - vigyorgott elégedetten Matt, és mindkettőnk vállát átkarolta.
  - Jót bulizunk, majd meglátod! - bökte a könyökét Matt oldalába Kim. - Pia, tánc, buli és szabadság. Ettől jobb nem is lehetne!
  - Erre koccintok! - emeltem meg a poharam.
Nevetve koccintottuk körbe a poharakat, aztán Matt elzavarta Kimet újabb adagért.
Fél óra múlva Kim a parkettre ráncigálta Audrey-t, így csak én maradtam a fiúkkal.
Tony elmerengve bólogatott a zenére, míg a harmadik felest iszogattam Matt-tel.
  - Vivien Marsall, mikor lett belőled ilyen gyönyörűséges rózsaszál? - mért végig szinte zavarba ejtően Matthew.
Zavaromban hátra igazítottam a hajam, pedig semmi gond nem volt vele.
  - Összekeversz valakivel, Matt? - kérdeztem mosolyogva.
  - Ennyire nincs önbizalmad? - hitetlenkedett a régi barát. Közelebb húzódott hozzám, és bizalmasan a fülembe suttogott, már amennyire ez lehetséges a hangzavarban. - Komolyan mondom, bomba csaj lett belőled! El se hiszem, hogy ugyanaz a lányka vagy, akivel homokvárat építettem és labdáztam!
  - Tényleg csináltunk ilyeneket, mert én nem emlékszem?! - egyszerre kérdeztem és kiáltottam fel.
  - Szomorú, hogy ennyire nem voltam rád hatással, hogy nem is emlékszel rám. Bezzeg Viktorra emlékszel. Oda voltál érte, mint egy hűséges kiskutya!

Nevettem a megjegyzésén, de azért zavart, hogy a "nagy fiúk" is észrevették, hogy Viktor volt a mindenem.
  - Nem is igaz! Amúgy, tudsz valamit róla? Mióta lelécelt Tiriával, nem tudok róla semmit.
  - A múltkor beszéltem vele. Tiria, a bögyös szőke? Mert azzal már nincs együtt. New Yorkban lakik, de oda már egyedül cuccolt, amikor ott kapott melót.
Fellélegeztem. Valamiért örültem, hogy a régi szerelmem már nincs a fúriával.
  - Nahát. - zavartan sütöttem le a szemem. Nem akartam a múltam ezen részére gondolni. Matt mintha olvasna a gondolataimban a kínos témánál maradt.
  - Micsoda kis szívtipró lettél. A tesódtól hallottam, hogy jártál Vikkel, - ami mondjuk nem meglepő. Viszont az, hogy lapátra tetted a vörös rocker miatt, az már kiverte a biztosítékot. Igazi pasifaló lettél.
  - Kikérem magamnak! Én mindig Castielt szerettem! - tiltakoztam erélyesen. - Még most is vele vagyok, ő az igazi.
  - Lárifári! - grimaszolt Matt. - Szerelem igazi, nagy érzelmekkel? Ez mind mese. A te korodban még habzsolni kéne az életet, nem pedig egyhez ragaszkodni rögeszmésen. Később meg fogod bánni, ha most nem élsz.
Tony a torkát köszörülte, hogy figyelmeztessen minket: nem vagyunk egyedül. Haragosan nézett barátjára, gondolom, nem tetszett neki, hogy Matt épp burkoltan arra célzott, hogy éljem ki magam, legyek ribanc.
Ekkor Audrey jött oda hozzánk, elrángatta táncolni a tesóm. Hadarásából csak annyit értettem, hogy Kim más táncpartnert talált. Ha pasizik, annak örülök, de sajnos innen szélről nem láttam a táncoló élbolyra.
  - Nekem jó így. - feleltem az előző témánál maradva.
Matt csak cöngetett, a fejét csóválta.
  - Vétek elpocsékolni a legszebb éveidet. Hány éves is a barátod?
  - Tizennyolc lesz nemsokára.
  - Jézusom! Még a tojáshéj a fenekén van! Egy ilyen temperamentumos, és tüzes csajnak az érettebb korosztály mellett kéne keresni a kalandokat. - Matt közelebb csúszott hozzám és bizalmaskodva a combomra tette egyik kezét, a másikkal átkarolta a vállam.
Totál ledöbbentem. Flörtöl, tapogat, és tuti, hogy magára céloz. A szemével majd felfalt, így megkondult a fejemben a vészharang. Kedves voltam vele, de nem akartam, hogy rám mozduljon.
  - Te most magadról beszélsz? - kérdeztem nevetve, mert bíztam benne, hogy csak a képzeletem vagy a sok alkohol tréfált meg.
  - Hát... akár. - vigyorgott Matt. A mosolya lehengerlő volt, de ami ettől is meglepőbb volt, az a következő mozdulata volt. A nyakamhoz hajolt és ajkával simogatni kezdte. A váratlan érintés hatására megborzongtam, de hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak. Nem akartam megbántani, hisz épp most ejtette pofára Viola, de az, hogy velem próbál vigasztalódni, abszurd volt.
Kim mentett meg, aki felvisított, amikor meglátott Matt karjában, aztán követelte, hogy menjek ki vele a mosdóba. Hiába na, mindig is Kim volt a mentőangyalom.
Bocsánatot kértem Matt-től, felálltam és követtem Kimet a mellékhelységek felé. Nem is volt nagyon választásom, mert a barátnőm, mint egy faltörő kos megindult a tömegben, a csuklómnál fogva maga után vonszolt.
A mosdóban persze sort kellett állnunk, mindhárom WC foglalt volt, és várakoztak még előttünk hárman.
  - Bassza meg! Jól láttam, amit láttam? - esett nekem Kim, mint egy vadászkutya. A mellén összefonta a karját, ellenségesen méregetett.
  - Az attól függ, mit láttál. - vágtam rá. Kótyagos volt a fejem, hirtelen azt sem tudtam, megtörtént-e az, ami Matt-tel.
  - Odamegyek, hogy elújságoljam, hogy itt van Alex, még táncoltam is vele, és észrevehetően nyomul rám, erre mi fogad? Viola expasija neked esett, mint egy vámpír. Normális vagy? Beszívtál, vagy én látok rémeket?

  - Alex itt van? - kérdeztem a monológja első felére reagálva. Ez jobban izgatott, nem akartam arra emlékezni, hogy Matt rám mozdult. - Vagyis... tudtam, hogy itt lesz, Tony említette. Inkább az a furi, hogy próbálkozik nálad. - hadartam szinte egy szuszra.
  - Inkább az a FURI, hogy te és Matt... Jó ég, Vivi!
Közben már csak egy csaj toporgott előttünk, alig vártam, hogy végre bekerüljek a WC-re, a martinik, a Metaxa és a kísérő kóla megterhelte a húgyhólyagom.
  - Hé, nincs olyan, hogy én és Matt! - tértem magamhoz a bódult állapotból. A hangos zenétől távol kezdett kitisztulni a fejem. - Szegény maga alatt van, és tényleg bepróbálkozott nálam, de ne gondold már, hogy akarok valamit Matt-től! Flörtölt velem, lezsibbadtam a nyomulásától, de távol fogom tartani magamtól. Ez csak egy bulis este. Attól még én Castielt...
  - Hagyjuk Castielt! Még két feles és összegabalyodsz Matt-tel! Ha így lesz, kitagadlak, nem leszel barátnőm! - fenyegetett meg Kim szikrázó szemmel, de mint egy durcás gyerek.
  - Ne görcsölj már, Kim! - fogtam meg a kezét, és könyörögve néztem rá. - Bírom Matt-tet, de ne gondolj erről többet. Csak szórakozunk, bulizunk, flörtölünk, ettől még nem dől össze a világ! Csináld te is ezt Alexszel, holnap meg szépen elfelejtjük az egészet. Csak jól akarom érezni magam! Üss agyon, ha bűn, hogy élvezem, hogy egy jó pasi udvarol! Csak élvezni akarom a ma estét!
  - Hát jó, legyen, de ne vidd túlzásba, mert tényleg agyon ütlek! - Kim vetett rám még egy szigorú pillantást, aztán beslisszolt a megüresedett WC-re.
Végre én is sorra kerültem, letudtam a pisilést, aztán már a kézmosóban találkoztam megint össze Kimmel. Megigazítottam a sminkem is, ha már tükör közelébe kerültem. Még mindig jól néztem ki, a sminkem tűrhető, a szemem ragyog, az arcom kissé kipirult.
  - És neked milyen érzés, hogy Alex itt van, és fel akarja melegíteni a kapcsolatotokat? - kíváncsiskodtam, miközben Kim a haját borzolta fel hátul.
  - Röhejes. Ami elmúlt, azt már nem lehet visszacsinálni. Persze, mint nőnek imponál a közeledése, de nem kezdem vele újra.
Megértettem ezt, de ma nem akartam túlgondolni semmit, hisz tombolni és szórakozni jöttünk.
  - Oké, világos, de mi lenne, ha csak hajnaltájt mondanád meg ezt neki? Csavard az ujjad köré, minden pasi megérdemli, hogy húzzuk az agyukat! Bulizzunk és szarjunk a világra! - buzdítottam a barátnőm, mert ezt gondoltam helyesnek. A sok unatkozás után élni akartam egy kicsit. Persze nem akartam megcsalni Castielt, csak szükségem volt egy görbe estére, amikor tombolhatok, ihatok és büntetlenül flörtölhetek jóképű pasikkal. Ha ettől rossz vagyok, vagy ribanc, ám legyen, de most erre volt szükségem.
  - Hol az ördögben van az a Vivien Marsall, akit én ismerek? - hitetlenkedett Kim.
  - Otthon hagytam! - vigyorogtam, mint egy valódi őrült. Talán az alkohol és a hormonok egyszerre tomboltak bennem.
  - Egye fene! Igazad van, egyszer élünk! - csapott a tenyerembe Kim. És miután meglett az egyetértés köztünk, szinte kitáncikáltunk a mosdóból.
Először odamentünk Matthez és a parkettre ráncigáltunk. Egy jó ideig hárman táncoltunk, aztán csatlakozott hozzánk Alex is. Matt örült a régi barátnak, bár már olyan állapotban volt, hogy a pápával is képes lett volna önfeledten bulizni. Végig ugráltunk egy fél órás zeneblokkot, aztán pihenésképpen a bárpulthoz tolakodtunk szomjoltóért. Már nem mertem keverni a piát, ezért megint martinit kértem, mert féltem, hogy kidobnám a taccsot.
Alex készségesen ölelgette Kim derekát, hogy el ne sodródjon, míg én felültem egy szabad bárszékre, Matt meg elég közel nyomult hozzám, bár ezt ugye nem bántam.
Jó volt Kimre és Alexre nézni, nagyon is összeillettek volna - legalábbis külsőre - mert hogy nem működött köztük a dolog hosszútávon, az már más tészta. Az expasija nem volt semmi, majd két méter magas, fekete divatos, tüskésre zselézett hajával, kékes szemével és mellkasra feszülő, fehér izompólóban minden csaj szeme megakadt rajta a környékünkön. Kim persze élvezte a figyelmét, de tudtam, hogy már túl van rajta, csak szórakozik vele.
Hirtelen Audrey és Tony keveredett mögénk.
  - Srácok, ne itassátok már a kiskorúakat! - szólt a haverokra Tony dühösen. - Nekem kell majd hazavinnem a három hugyost!

  - Mindjárt kapsz a fejedre egy kokit! - szóltam be kacagva, aztán jót röhögtem saját régimódi szóhasználatomon. - Csak bulizunk, ne szóljál már bele! Ünneprontó vagy, bátyus, legközelebb otthon hagyunk!
  - Téged, ha ezt Castiel megtudja! - villant rám a bátyám haragos szeme.
  - Hagyjál már vele! Amiről nem tud, az nem fáj neki! Amúgy is... szerinted ő, mit csinál? Fellépés után biztos ünnepel valahol, bulizik és a kis rajongó libákkal édeleg! Most nem akarok rá gondolni, úgyhogy koccolj innen, Antony!
Elég nehezen forgott a nyelvem, és az agyam is tompa volt, de tökéletesen jól éreztem magam. Nem hiányzott, hogy a tesóm károgása befeketítse az estém. Nem, ma nem hagyom!
Tony vetett rám egy gyilkos pillantást, de ekkor Audrey nyugtatóan a karjára tette a kezét.
  - Hagyjad már a csajokat, szívem! Nem olyan tragédia, hogy kicsit lazulnak!
Eddig is szerettem a sógornőm, de innentől kezdve imádni fogom. Ma kiderült róla, hogy nem csak kedves, és szeret mókázni, hanem remek szövetséges is. Ma már nem egyszer szerelte le rólam a
házsártos testőröm, akinek Tony képzelte magát.
Végül Kim oldotta meg a helyzetet, mert táncolni húzta Antony-t és párját.
Ott maradtam Matt-tel, mert Alex a pultnál leszólított egy csinos szöszit.
  - Most olyan helyzetben vagyunk, mint kislány korodban. - mosolygott Matthew vidáman, pedig azt hittem Tony-nak sikerült megsértenie, de semmi ilyesmi nem látszott rajta. - Csak régen fagyit és jégkrémet hordtam neked - amin Tony kiakadt - most meg alkoholt.
  - Úgy látszik mindig bűnbe akarsz vinni. - válaszoltam pajkosan, bár nem gondoltam rá, mit is jelent ez a mondat pontosan.
  - Hát még jó, hogy! - nevetett a fekete hajú fiú. - És most, hogy ilyen gyönyörűség lettél, szívesen tanítanék új dolgokat is. Nem gondolkodtál még azon, mennyivel érdekesebb lenne az életed egy jóképű és tapasztalt fickó mellett, mint én?
Nevettem, mert nem tudtam komolyan venni Matt szavait. Épphogy dobták és nem hittem volna, hogy igazából akar tőlem valamit, mégis csak a barátja húgocskája vagyok.
  - Képzeld, hogy nem. Ha nem is hiszed el, szeretem a barátomat. Jó vele, minden szempontból.
  - Akkor igyunk a szerencsédre! - nyújtotta felém a poharát koccintva Matt.
Miután legurítottuk az italunkat táncolni mentünk.
Vidáman vetettük magunkat a tömegbe, flörtölve táncoltunk, s nagyon élveztem. Matt keze néha elkóborolt a testemen, vagy úgy nézett rám, mint egy éhes oroszlán, de nem volt szenvtelen.
És szó, ami szó, jól esett a női büszkeségemnek, hogy egy nálam öt évvel idősebb pasi vonzónak talál, de itt nálam véget is ér a játék. Jó dolog a pezsgés és a tetszelgés, de a világért se csaltam volna meg Castielt.

Legnagyobb zavaromra, a három végig tombolt zene után, lassú blokk következett. Mivel partneremnek eszébe sem volt leülni, hagytam, hogy magához húzzon, és mint körülöttünk minden pár, összefonódtunk mi is. A szoros testkontaktusos, lassú forgás közben Matt keze néha elkalandozott a derekamról és a hátamról a fenekemre csúszott. Nevetve toltam mindig feljebb a kezét.
  - Ejnye, Matt, részeg vagy! Légy szíves, ne tapogass!
  - De ha egyszer olyan kívánatos vagy... - súgta a fülembe Matthew, aztán meg is harapta a fülcimpám.
Ijedten kaptam el tőle a fejem, majd haragosan néztem a szemébe.
  - Te nem tudod, mit beszélsz!
  - Ó, dehogynem! A teremben te vagy a legcsinosabb, legdögösebb, és pechemre a leghűvösebb is. Tudom, hogy kitartasz a kis vörös pulyka mellett, és hogy esélyem sincs nálad, de hadd élvezzem már az estét! A haverom húga bombázó lett, nekem még mindig tiltott gyümölcs, de játszhatunk kicsit a tűzzel! - Matt olyan tisztán beszélt és gondolkodott, hogy el se akartam hinni, hogy már túl van egy féltucat felesen. Vagy jól bírja a piát, vagy jól leplezi az állapotát.
  - Na jó... - adtam be a derekam. - Játszadozni lehet, de ne lépd át a határt!
  - Kegyelmezz, kis angyal, kegyelmezz... - vigyorgott Matt olyan ártatlanul és lehengerlően, hogy nem tudtam rá haragudni. Ha mindketten tudjuk, mit akar a másik, akkor ebből nem lehet gond.
Miközben lassan forogtunk a zenére, egymás szemébe néztünk. Arra gondoltam, hogy biztos szerelmespárnak néznek minket. Ahogy a tömegben a tekintetem összeakadt a bátyám mérges pillantásával, egyértelmű volt, hogy ő is azt hiszi, több lesz ebből, mint táncikálás és bulizgatás. Ha így hiszi, nem ismer még eléggé... Az meg az ő baja!
A tesóm és Audrey nagyban beszélgetni kezdtek, vagy vitázni, már amennyire láttam Matt válla fölött. Reméltem, nem miattam borult ki a bili köztük.
Hála az égnek, véget ért a szerelmes egyveleg, felcsendült a Maroon 5 egyik bulis dala, és megint csak egymással szemben lötyögtünk.
A tesómék keveredtek mellénk, Audrey bájos mosollyal elrángatta tőlem Matt-tet, odahúzta egy csoportos táncra Kimhez és Alexhez, így kettesben maradtam Antony-val.
  - Eszednél vagy, Vivi? Úgy zsongtok Matt-tel, mint a nászutasok! Direkt égetsz, meg akarod csalni Castielt, vagy csak nekem akarsz szívrohamot okozni?

  - Képzeld, egyik sem! - szájaltam, miközben a ritmusra körbe fordultam magamon. - Csak kieresztem a gőzt! Tudtommal a bulizás még nem bűn! Különben se szólj az én dolgomba!
Most jöttem rá, hogy a tesóm és a barátnője, tuti azon vitáztak, hogy Audrey csalja el Matt-tet, míg ő beolvas nekem. De kedves tesó!
  - Valakinek muszáj helyetted gondolkodni, ha már elittad az eszed! - villant meg Antony lilás szeme a nagy dühöngés közepette.
  - De nem kell! Tudom, mit csinálok, nem vagyok hulla részeg, csak jó a kedvem és flörtöltünk kicsit Matt-tel. Napról napra azt nézem, hogy másznak a hülye libák Castielre, egyszer hadd legyek már a másik oldalon! Tudom kezelni Matt-tet, nem akarok lefeküdni vele, ha emiatt parázol! Görbe esténk van, és kész, nem kéne drámáznod! Nincs szükségem óvóbácsira, nagylány vagyok már!
  - Cseppet sem úgy viselkedsz! De tudod, mit? Leszarom! Csinálj, amit akarsz!
  - De jó, hogy végre beláttad, nem parancsolhatsz nekem! Hálásan köszönöm! - ezzel sértődötten otthagytam és odatáncoltam Audrey-hoz.
Tony jobb belátásra térhetett, mert a továbbiakban nem apáskodott, igaz visszavettem a piálásból, nehogy kiüssem magam. Már csak citromos ásványvizet ittam, nem akartam túlzásba vinni a vagánykodást. Hol csapatban, hol párokra osztódva táncoltunk tovább. Később tanúja voltam annak, ahogy Kim leteremtette Alexet. A fiú le akarta kapni a barátnőmet, Kim pedig kerek-perec közölte vele, hogy nem kívánja felmelegíteni a kapcsolatukat. Utána már kerülték egymást, érezhető volt köztük a feszültség. Három óra körül már nem bírta a lábam a táncolást, ez volt az a pont, amikor megbeszéltük, hogy ideje véget vetni az estének. Elbúcsúztam Alextől, aztán Mattől is.

Megpusziltam alkalmi lovagom és azzal biztattam, hogy ne adja fel, majd megtalálja a hozzá illő lányt. Barátságban váltunk el, a kis flörtölés nem rontotta el a kapcsolatunkat. Már kifelé mentünk a kabátokért, amikor Tony szólt, hogy menjünk előre, megvárja Audrey-t, akinek még pisilnie kellett.
Már kabátban toporogtunk egy villanyoszlop alatt, amikor Kim rágyújtott. Nem követtem a példáját, de az én leheletem is úgy látszott a borús, hideg levegőben, mintha füstöt eregetnék. Nem akartam megint veszekedni basáskodó tesómmal, pedig jól esett volna néhány slukk. Bár, lehet kiszédültem volna a nikotintól, mert most, hogy megálltunk, szédelgett a fejem és elködösödött az agyam. Kezdtem érezni a sok alkohol hatását.
  - Ez jó este volt. - mosolyogtam a vacogó Kimre.
  - Jó bizony! - bólogatott. - Nemsokára meg kell ismételnünk, csak hagyjuk otthon a göndör ribancot!
Értetlenül néztem rá. Hogy beszélhet így Audrey-ról? Mit ártott neki? Az nem lehet, hogy tetszik neki a bátyám, és most akar rástartolni, amikor már gyűrűs vőlegény! Leverem, ha közéjük akar állni, akkor is, ha a legjobb barátnőm!
  - Mi bajod a sógornőmmel? - kérdeztem óvatosan.
  - Rólad beszélek, te bamba! - nevetett Kim. - Csak akkor jövök veled megint, ha nem kelsz ki magadból, és nem játszod a ringyót!
  - Ó, vagy úgy! - mosolyogtam megkönnyebbülve, de nem örültem, hogy ilyennek lát. - Nem játszottam a ringyót, kikérem magamnak! Csak flörtöltem, és kicsit elengedtem magam! Annyira jól éreztem magam és jó volt kicsit felszabadulni.
  - Tudom én, csak szívattalak! - kuncogott Kim. - Nekem nem volt bajom a viselkedéseddel, sőt bírom, amikor olyan vagy, mint én!
  - Akkor mi a francnak idegesítesz? Elég szemrehányást kaptam a bátyámtól!
  - Figyeltem. Tudod, hogy szeretetből óv. Én meg pont azért engedlek szabadjára, és hagyom, hogy őrültségeket csinálj, mert így szeretlek! Nem akarlak megváltoztatni. Jó vagy te nekem ilyen lökötten is! Ezért vagyunk öribarik, és azok leszünk még vénasszonykorunkban is! - nevetett Kim vidáman.
Szavai jól estek, de nem találtam választ, így inkább jó alaposan megölelgettem.
  - Gyorsan hívok egy taxit, mert ezek már leszbizni kezdtek! - hallottuk meg a hátunk mögött Tony felháborodott hangját. Audrey kuncogva sétált mellette.
  - Hé, ezzel adtál egy ötletet, bátyus! Kim, töltsd velem az éjszakát! Majd hazamész reggel!
  - Kiváló ötlet, bébi! - csillant fel Kim szeme. Rájátszva a szerepére megölelgette a nyakam.
  - Szuper lesz, drágám! - kacsintottam kacagva.
Tony fitymálva forgatta a szemét, Audrey pedig majd bepisilt a röhögéstől.
Lehet, hogy meg akart ölni minket, de mi jól éreztük magunkat. Igaz, egész este, nem csak most.
Jó buli volt, jó társasággal és végre kitörtünk a szürke hétköznapokból.
Ha ez nagy baj, akkor sajnálom, nem bír érdekelni. Kim végre ugyanolyan energiabomba volt, mint Lysander ellőtt, és ha csak ennyit értünk el az este, már megérte magamra haragítani a bátyám.
Az én szememben az este sikeres volt, más véleménye sosem érdekelt...

Az a fránya zenélés

Reggel a telefonom dallamos pityegésére ébredtem, de eszem ágában sem volt kikelni a jó meleg ágyból. Automatikusan a párnám alá nyúltam, megnyomtam a szundi gombot. Egyrészt, alig aludtam az éjjel, rohadt fáradt voltam, másrészt meg Castiel karjában feküdtem, én voltam a kis kifli. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy a "nagy kiflim" telója is ébreszteni kezd. Nyögdécselve nyomtam a testem az övéhez, és görcsösen kapaszkodtam a derekam ölelő kezébe. NEM akartam felkelni. Nagyon nem!
  - Hé, te hétalvó! Suliba kell mennünk! - nevetett Castiel éberen, és a nyakam kezdte csókolgatni.
  - Nemmm! Ne.... - vinnyogtam még mindig csukott szemmel.
  - Látom, a reggeli ébredés, még mindig nem az erősséged.

  - Csodálkozol rajta? - kérdeztem félálomban és megfordultam, hogy arccal felé legyek. A mellkasára tettem a két kezem, majd felnéztem az arcába. - Te nem hagytál aludni!
  - Pontosabban nem hagytuk egymást aludni. - vigyorgott a vörös srác, s gondolom az éjszaka képei villantak fel előtte, ahogy jómagam előtt is. - Szerintem, ezért nem igazán akarta anyukád a hétköznapi szexmaratont engedélyezni.
  - Ümmm... - nyögtem még mindig kába fejjel. - Utálom, ha anyámnak igaza van.
  - De megérte! Csak szedd szépen össze magad és induljunk a suliba. Egy kávé után más színben fogod látni a világot.
  - Megígéred? - kérdeztem pajkosan.
  - Nem! - nevetett Cast. - De legalább reménykedsz valamiben.
  - Vicces, nagyon vicces! - erőtlenül nyakon vágtam, majd felültem. Félretúrtam a takarót, majd kimásztam az ágyból. A szekrényemhez léptem, hogy ruhát keressek magamra.
  - Milyen fitt lettél hirtelen. Úgy látszik, ha felbosszantalak, könnyebben magadhoz térsz!
Kiakadva pillantottam a még mindig az ágyamban hentergő fiúra. Mivel az első ruhadarab, ami a kezembe akadt a behajtogatott cuccok között az ő fekete pulcsija volt, mérgesen felé repítettem.
  - Gonosz vagy! - róttam lesújtó pillantással.
  - De ezért szeretsz! - vigyorgott az istencsapása, majd magára húzta a pulcsit. - Köszi a ruhát, keresnél nekem egy nadrágot is?
  - Az nincs! Gatyában kell suliba jönnöd! - csúfoltam ki, miközben a fehérnemű után egy bolyhos rózsaszín pulcsiba is belebújtam.
  - Részemről rendben. Te lennél féltékeny, ha rám vetnék magukat a gimi bombázói!
Igaz, hogy ezzel kötekedett, de nem tudtam komolyan venni, amikor éppen az ágy alól előhalászta a farmrét, ami tegnap oda bújt...
  - Ne legyél már beképzelt! Rajtam kívül más nem tud elviselni. - vágtam vissza derűsen. Mint mindig, most is elemében voltam, ha vele kellett szó csatáznom.
  - Erre ne vegyél mérget, édesem! - Castiel már a hátam mögött beszélt. Fel se fogtam, hogy már felöltözött, amikor én csak pulcsiban és bugyiban topogtam. Elkapott hátulról, magához húzott és a nyakam kezdte harapdálni. Tetszett a játék, boldogan simultam az erős karokba, de sajnos erre most nem volt idő. Kell nekem egy gatya, egy csizma, smink és még a szénaboglyával is kell kezdeni valamit, amit a fejemen viseltem. Ha hagyom, hogy levegyen a lábamról, kapkodás lesz a vége, és mehetek a suliba úgy, mint egy bányarém.
Rácsaptam a derekamon kalandozó kezekre, eltoltam a fejét, majd szembefordultam vele, mutató ujjammal megfenyegettem.
  - Ejnye, Mr. Kanos! Erre most igazán nincs idő! Kismillió dolgom van!
  - De szívtelen lettél. - vágott duzzogó arcot  Cast, de aztán engedékenyen, már-már szeretettel nézett rám. - Na jó, kapsz tíz percet, addig lenézek a földszintre. Bekapok valamit és főzetek kávét.
  - Azt jól teszed! Imádlak! - küldtem felé egy cuppanós puszit vidáman.
  - Szóval csak jó valamire ez a "gonosz"!
Pillantásom nem sok jót ígért, így vette a lapot és kiiszkolt a szobából. Nevetve néztem utána.
Gyorsan folytattam a készülődést. Mire rendbe szedtem magam, tényleg csak annyi időm maradt, hogy a konyhában felhörpintsek egy pohár kávét.
Ölelkezve és vidáman mentünk suliba.
A hideg miatt megint nagy volt a nyüzsgés az aulában. A tömegnyomorban alig találtam meg a barátaimat. Cast szokás szerint hátra ment bagózni a srácokkal, én meg a büfé felé nyomultam, hogy vegyek valami gyors kaját. A mázlistának volt ideje anyámékkal pirítóst enni, én meg gondoltam veszek egy csokis 7 Day-t. Jobb, mint a semmi.
Fehér csokis kiflimmel a kezemben a falhoz préselődtem, ahol Kim és Kentin unottan ácsorgott.
  - Hali, kedvenc barátok! - köszöntöttem őket vidáman.
A földre engedtem a táskám, kicipzároztam a kabátom, majd kibontottam a zacskóból a kiflim.
  - Megfájdul a fejem a vidámságodtól! - panaszkodott Kim, és megjátszott drámaisággal a fejéhez kapott, amin ott virított a zöld katonai sapi.
  - Jól mondja! - bólogatott Ken. - Ez itt a lúzerek önsajnálkozó klubja, ne fertőzz meg minket a mámoros boldogságoddal!

Haragosan és sajnálkozva néztem rájuk.
  - Na, de gyerekek! Én tehetek róla, hogy nektek gondotok van, nekem meg nincs?
  - Nem, de kicsit sem jó érzés. - nyafogta Kim. - Valahogy most nem tartozol közénk, bébi!
  - Ne legyetek már ilyen negatívak! Majd ti is túl lesztek ezen, és akkor más színben látjátok a világot! A sötét korszak sosem tart örökké. - biztattam őket.
  - Ettől a sziruposságtól még hányingerem is lett! - intett le keseregve Kentin, aki rozsda színű magas nyakú pulóvert viselt, sötét farmerrel. Fél vállú, terep mintás zsákja a hátán fityegett.
  - Mi ez a borús hangulat, skacok? - fúrta közénk magát a kék kabátos, zöld nadrágod Alexy.
A kék hajú vigyori belém és Kentinbe karolt.
  - Szia, Alexy! Örülök, hogy már jól vagy. - mosolyogtam az energiabombára. - Jó hamar felépültél. Castiel mondta, hogy tegnap már a próbán is voltál.
  - Nem maradhatok ki a héten, de erről majd később. Most arról meséljetek, mi ez a keserű hangulat itt? Miről maradtam le?
  - Ó, csak Kim búsul, mert Lyst rajtakapta Ninával, Kentint pedig dobta Patty a tesód miatt.
  - Jaj, ezekről tudok, de az élet megy tovább. - Alexy biztatóan nézett a két csalódottra. - Kim, te szívós csaj vagy, túl leszel rajta! Tombold ki magad! És Kenike, sajnálom, hogy a tesóm lecsapta a kezedről a csajod! Sőt, meg is értem, hogy emiatt leütötted. Nem haragszom rád, megérdemelte. Mi szinglik tartsunk össze!
  - Pont ezért nem illik a képbe Vivi! - vigyorgott Kim rosszmájúan.
  - Nehogy már kizárjatok a klubból, csak azért, mert van pasim! - háborogtam sértődött pofával. - Ez nem fair!

  - Ne bántsátok már szegényt! - csóválta a fejét Alexy kiakadva. - Barátok vagyunk nem ellenségek, és főleg nem kirekesztettek! Tessék kibékülni! Attól még, hogy a lány szája fülig ér, mert a nagymenő énekessel hentereg, még a barátotok. Halkan megjegyzem, mindőnknek fülig érne a szája, ha a vörös rocker ágyába kerülhetnénk...
  - Jáj, Alexy, ez gusztustalan volt! - nevetett elborzadva Kentin, aztán Kim is.
  - Na látjátok, ez kell nekünk, jókedv és bolondozás! - vigyorgott a kék hajú srác.
  - Jól van, majd igyekszünk. - bólintott rá mosolyogva Kim.
Fellélegeztem, áldottam az eget, amiért Alexy ma közénk keveredett és felvidította rossz passzban lévő barátaimat. Bár a sikert nem én arattam, így is jó volt.
  - És milyen betegséged is volt, ami egy nap alatt elmúlt? - terelte el a szót Kim.
  - Belázasodtam még péntek este, hétvégén az ágyat nyomtam. Hétfőn reggel a dokihoz vezetett az utam, gyógyszer kellett, hogy meggyógyuljak. Nem hagyhatom ki a hétvégi zenei versenyt.
  - Zenei verseny? Mikor? Hol? Kivel? - kérdeztem meglepetten, mert csak most hallottam róla először. Ha Alexy megy, biztos Castiel is, de hogyhogy én erről nem tudok?
  - Sasha szombat délután egy zenei tehetségkutatóra visz minket egy másik suliba. Négy órától lesznek a fellépések, három számmal lépünk fel. Emiatt a héten minden nap próbálunk. Lesz egy közös számunk, egy duett Lysanderrel és Ninával, és Castielnek egy szólója. Pénznyereményt kap az első helyezett, a hírnévről már nem is beszélve...
  - Jól hangzik! Drukkolunk nektek! - mosolygott Kim.
Én meg csak álltam ott döbbenten, és nem jutottam szóhoz. Cast és a banda ilyesmire készül, és nem beszélt róla? Hát ez érdekes! Na jó, örülök, hogy egyre jobban fejlődnek, versenyeket nyernek, színpadi tapasztalatra tesznek szert, de tudtam, hogy ez a fellépés azt jelenti, hogy szombaton távol lesz tőlem. Idegen helyen énekel majd, és idegen bigék sikoltoznak neki! Istenem! Hogy fogom ezt kibírni?
  - Vivi, nem is mesélted, milyen jól megy a fiúdnak. - szólított meg Kim, s kiszakított a gondolataimból.
  - Mert nem tudtam róla. - sóhajtottam lecsukott szemmel.
  - O-Ó! - kapott a szájához Alexy. - Azt hittem már tudsz róla, csajszika! Bocs, hogy belegázoltam a meglepibe! Nem volt szándékos!
  - Hohó! Baj van? Hogyhogy Casti cica nem beszélt egy ilyen fontos dologról? - tette fel a kérdést Kim meglepetten.

  - Nem tudom. - rágtam a számszélét idegesen. - Ez nagyon furcsa.
  - Jaj, Vivike drága, ne húzd fel magad ezen! - próbált megnyugtatni Alexy. - Biztos, fontosabb vagy neki, mint ez a hülye verseny, azért nem beszélt róla. Vagy csak elfelejtette.
  - Titeket ismerve, biztos volt jobb dolgotok is. - vigyorgott Kim, mint egy perverz.
  - Hát... szó, ami szó... - mosolyogtam elpirulva.
  - Rémisztő, mennyire lehet olvasni az arcodból, szívi! - nevetett rajtam Kentin.
Dühös szemmel néztem fel rá, aztán a könyökömmel oldalba vágtam a srácot, de sajna megszólalt a csengő.
  - A picsába, matek lesz! - kiáltott fel Kim rémülten.
Elindultunk a terem felé. Belépve láttam, hogy Kim és Kentin összeülnek, így nem maradt más választásom, hátra cuccoltam az utolsó padhoz, ahol Castiel szokott ülni.
Már a kabátom a támlára tettem és előszedtem a könyvet és a füzetet, amikor a párom lehuppant mellém. Kedvtelve nézett rám, aztán arcon csókolt.
  - Nahát! Minő kellemes meglepetés. - duruzsolta a fülembe.
  - Nem volt más választásom. A barátaim kirekesztettek. - mutattam Kimék felé.
  - Ó! Borzasztó, hogy csak emiatt ültél mellém. - biggyesztette le az alsó ajkát sértődötten Cast.
  - Tudod, hogy nem. - nevettem rá, és futólag megérintettem az arcát, de aztán eszembe jutott, mit hallgatott el előlem, és lemerevedtem. Feldúltan pillantottam rá fél oldalról. - Hé, nem felejtettél valamit elmesélni nekem? Miért Alexytől kellett megtudnom, hogy a hétvégén versenyre mentek?
  - Ja, szóval ezért ráncolod a homlokod. - Castiel hátradőlt a szélkén, vádlón nézett rám. - Mégis mikor kellett volna beszélnem róla? Amikor a bugyidban matattam, vagy amikor kikötöttél az ágyhoz?
Nyers modora baromira nem tetszett. Felhúztam magam, hisz csúnyán beszélt, plusz számtalan alkalom lett volna, hogy beavasson a terveibe.
  - Mondjuk akkor, amikor anyámnak a zenei karrieredről áradoztál! Miért nem szóltál, hogy ilyen fontos eseményre készültök?
  - Kiment a fejemből, és nem akartam elrontani a napunkat. Tudom, hogy rossz neked, hogy a próbák miatt keveset lehetünk együtt. Nekem is szar, szivi, de már nincs mit tenni. Ha vinni akarom valamire az életben, muszáj minden lehetőséget megragadni.
 - Ezt megértem... csak... csak jobb lett volna, ha tőled hallok a versenyről, ennyi az egész. - feleltem végül, mert jobb belátásra tértem. Nem lehetek önző, támogatnom kell. Bármilyen nehéz lesz, hogy alig lehetünk együtt, ki kell bírnom érte - és kettőnkért.
  - Bocsáss meg, drágám! Sajnálom, hogy nem mondtam, de tényleg csak azért, mert nem akartalak feleslegesen idegesíteni.
  - Jó, elnézem, de csak ha megnyered azt a versenyt! - mosolyogtam rá konokul.
Cast nevetve hajolt hozzám és viharosan szájon csókolt. Persze pont ekkor lépett be a matek tanár, hogy ne tudjam kiélvezni az édes csókot és boldog pillanatot...
Ebéd szünetben gyrost kértem kifliben, Cast hamburgert evett, mellettünk Eva és Kim közösen sült krumplit rágcsáltak.
Kentin Rennel és Alexyvel a falnál egy lócán ülve evett, Lysandert nem láttam sehol, Kim szerencséjére.
  - Hallom, szombaton nagy fellépésetek lesz. - szólt a fekete hajú szépséghez csámcsogva Kim.
  - Jaj, ne is emlegesd! - intette le Eva, aki sötétszürke garbót viselt, hosszú fekete szoknyával és fűzős csizmával. Elől a hajában egy hangjegyes, piros csat virított. - Pánikrohamot kapok, ha csak rá gondolok. Bele se merek gondolni, hány száz idegen előtt fogunk fellépni! Még jó, hogy nem vállaltam szólót, mert képtelen lennék egyedül kiállni a színpadra! Még túl korai...
  - Legyen már egy kis önbizalmad, Evangeline! - szólt rá Castiel. Elengedte a derekam, és a lány felé fordult. - Olyan hangod van, mint egy angyalnak! Úgy tudsz gitározni, mint senki más a környéken, szóval lehetne egy kis önbecsülésed! Isten adta tehetséged van!
  - Vegyél példát erről a pöfeteggombáról! - nyomtam cuppanós csókot Cast arcára nevetve.
  - Nekem fele annyi energia is elég lenne, mint az övé. - sütötte le a szemét Eva.
  - Nyugi, drága, ott leszünk melletted. - mosolygott a lányra Cast biztatóan.
Bírtam, hogy kedves a lánnyal és megpróbál lelket önteni belé, bár a "drága" megszólítást erősnek találtam. Alig tudtam elhinni, hogy egy évvel ezelőtt egy önző vadbarom volt, aki csak magával foglalkozott. Vajon a változása nekem, vagy a zenélésnek köszönhető?
  - Tuti, nyerni fogtok. - somolygott Kim is.
  - Van még egy hely az asztalnál? - fúrta közénk magát Viola, egy hatalmas hot-doggal a kezében.
Ösztönösen arrébb húzódtam egy kicsit, hogy megférjen mellettem. Igaz, hogy így teljesen Castiel oldalához kellett préselődnöm, de egyikőnk se bánta.
  - Gyere, Viola! Mizu veled? - kérdeztem kedvesen, mert már rég beszéltünk lila hajú barátnőmmel. Igaz, nem is sűrűn bandázott velünk, hisz a legtöbb szünetben Dimitry-vel lógott - vagy rajta!
  - Kajába fojtom a bánatom. - felelte a zöld pulcsis Viola száj húzgálva.
  - Üdv a klubban! - intett neki vigyorogva Kim.
  - Mi a gond? - kérdeztem inkább aggódva.
  - Megfogadtam a múltkori tanácsotokat. Igazatok volt. Tisztességtelen volt hülyítenem Matt-tet, ha már nem szeretem. Így tegnap szakítottam vele. Megmondtam neki, hogy már Dimitry-t szeretem. Rosszul fogadta, pocsék volt nézni a szenvedését, nekem is fájt, de kicsit megkönnyebbültem, hogy elengedtem.
  - Már ideje volt. Minél előbb új életet kezd, annál jobb. - jegyeztem meg óvatosan. Mostanában túl sok barátom életébe szóltam bele, és nem mindig jöttem ki jól belőle. - Örülök, hogy megjött az eszed, Viola.
  - Képzeld, én is! - nevetett a csámcsogó barátnőm. - Dimitry is boldogabb, mióta csak az övé vagyok. Igazad volt, csajos, legjobb az egyenes út. Matt majd feldolgozza, és talál valaki olyat, aki igazán tudja szeretni...
  - Biztosan úgy lesz.
A beszélgetésünknek az vetett véget, hogy Patty osztálytársai rohamozták meg Castielt. Szinte elráncigálták tőlünk. A versenyről, a dalokról faggatták, amit énekelni fognak, majd mind a négy lány biztosította, hogy nagyon fognak drukkolni neki. A csajok még autógrammot is kértek tőle, Cast pedig úszott a népszerűségben. Sütött róla, hogy élvezi, ha körülötte forog a világ.
  - Jusson ilyenkor az eszedbe, hogy bár ezek a lányok imádják, mindig hozzád fog hazamenni. - nézett rám együtt érzően Viola.
  - Köszi, Viol! Igyekszem észben tartani.
Megdöbbentett, hogy Viola ennyire belém lát. És az is igaz, hogy nehéz volt türtőztetni magam. Legszívesebben Castiel mellé ugrottam volna, hogy elzavarjam a kis hülye cselédeket, azzal a kiáltással, hogy szálljanak le a pasimról, mert ő csak az enyém!
  - Ezek csak rajongók, szokj hozzá, édesem! - érintette meg a karom részvéttel Kim.
Fancsali pofával és fájdalmas tekintettel jeleztem, hogy nehezen fog menni. Szavak sem kellettek, ennyiből is megértettük egymást.

A napomat beárnyékolta, hogy minden szünetben mindenféle libák rohamozták meg a pasimat.
Tűrtem és nyeltem nagyokat, de kissé frusztráló volt, hogy tapogatják, fotózkodnak vele, és úgy néznek rá, mint egy Istenre. Bálványozták, szó szerint, és nekem iszonyú rosszul esett. Nem akartam osztozni rajta, bármilyen önzőnek hatott is ez.
Ráadásul a hét tovább délutánjait sem tudtuk együtt tölteni, mert ezerrel próbáltak, készültek a nagy versenyre. Kegyetlenül lassan telt az idő, most, hogy el voltam szakítva a szerelmemtől.
Péntek estére már nyolc felé járt az idő, amikor egyedül tévéztem, mert az öcsém a szobájában valami zombis játékkal szórakozott, anya lefeküdt, mert fájt a feje. Unalmamban a Teen Wolf nem tudom hányadik évadát néztem, amikor megérkezett Tony.
Az ezüst hajú fiú a fotel mellé vágta a táskáját, aztán lehuppant mellém. Kinyújtott lábamat az ölébe húzta. Kicsit se tetszett a mozdulat, mert a kék kantáros munkásruhája csupa olajfoltos volt.
  - Hé! Össze ne merj kenni! - szóltam rá villámló szemekkel.
  - Nyugi, ez már beszáradt. - nézett végig mocskos ruháján a bátyó vigyorogva. - Mi ez a búsulás? Péntek este van! Mért nem csavarogsz valahol a vörös barátunkkal?
  - Mert nem ér rá. A zenekarával próbál, mert holnap versenyre mennek. Tévézek, míg el nem álmosodok.
  - Szar ügy. És a barátnőid? Velük is bulizhatnál.
  - Castiel nélkül nincs kedvem semmihez. - válaszoltam savanyú pofával. Fél karral a karfára könyököltem, úgy tartottam a fejemet.
  - Mióta vagy te ilyen itthon ülő tyúkanyó? Hol a régi Vivien Marsall, aki pörög, zizeg és le sem lehet lőni?
  - Az a lány már nem létezik. - csóváltam a fejem keserűen.
  - Ne csináld már, húgi! Ez nem te vagy! Rossz nézni, hogy depresszióba esel! - kezdte a szent beszédet Antony, miközben a vádlimon dobolt az ujjaival. - Úgy csinálsz, mintha Cast nélkül nem lenne életed! Dolga van? Próbál? Zenél? Szard már le, és csinálj magadnak programot! Nem áll meg nélküle az életed! Rossz, hogy begubózol!
  - De ha nincs kedvem semmihez!

  - És holnap este bulizni? - kérdezte Tony. - Bevallom, én is ritkán mozdulok ki, mióta Audrey-val komolyra fordultak a dolgok, de az ember beleőrül, ha néha nem lép ki az élet mókuskerekéből, hogy kicsit kieressze a gőzt. Holnap este vigaszbulit szervezünk Mattnek. Biztos hallottad, hogy dobta a barátnőd - mikor kérdő pillantása után bólintottam, Tony folytatta - ezért szegény srác maga alatt van. Fel akarjuk vidítani, így elcipeljük a Goldba. Leszünk egy páran, Audrey is jön, velünk tarthatnál. Már ősidők óta nem buliztál - velünk meg pláne nem!
Csábitó volt az ajánlat. Igaza volt a tesómnak. Szilveszter óta nem buliztam, táncoltam és ittam, bizony nem volna rossz egy kicsit lazulni és kiereszteni a gőzt. De vajon jól érezném magam Castiel nélkül? Jó ötlet lenne szórakozni menni nélküle?
  - Menj velük! - ez Castiel hangja volt, a nappali ajtajában állt mezítláb, kabátban és farmerben. Meglepetten néztem rá. Hogy került ide?
  - Castiel! - visítottam fel örömmel.
  - Sziasztok! - Cast beljebb jött, a fotelbe lökte a bőrdzsekijét, majd leült a mellettem lévő másik fotelbe. - És hogy témánál legyünk, szeretném, ha buliznál egy kicsit, Vivieni. - kedvesen felém hajolt és megfogta mindkét kezem.
  - Komolyan mondod? - kérdeztem hitetlenkedve.

  - Persze. Önzőség lenne, ha elvárnám, hogy itthon punnyadj, amikor én valahol a város másik felén fogok tombolni egy sportcsarnokban. Jó ötletnek találom Tonyék buliját. Rád fér egy kis szórakozás. Ráadásul, ha vele mész, lesz, aki figyeljen rád. - kacsintott a végén Cast mosolyogva.
  - Micsoda rafináltság! - csaptam a kézfejére. Meglepett az engedékenysége. Bár mondjuk abban igaza volt, hogy mivel neki szórakozás a koncertezés, nekem is járhat egy kis bulizás. Csak eddig ezt is együtt csináltuk...
  - Na látod, húgi! Probléma megoldva! Velünk jössz, és kész! - csapta össze a tenyerét Tony derűsen, aztán felállt. - Megyek, keresek valami kaját vacsorára, aztán bedőlök az ágyba. Kurva sokat dolgoztam ma!
Miután a tesóm távozott, Cast leült mellém. Magához húzott és átölelt. Csodás volt a karjába simulni és közel érezni magam meleget sugárzó testéhez.
  - Pokolian hiányoztál! - dörgölődztem hozzá.
  - Te is nekem, ezért vettem ide az irányt, amikor Alexyék elmentek! - az arcomat simogatta és fürkészte. - De nem tetszik, amit látok! Olyan lehangolt vagy!
Nagyot sóhajtottam. Itt volt a lehetőség, hogy kiöntsem a szívem és őszinte legyek, még ha ez nem is fogja boldoggá tenni.
  - Hát... tudod, először is, nehezen viselem, hogy alig vagyunk együtt. Megértem, hogy próbálnod kell, de szar, hogy szinte sosem tudunk együtt lenni. - nem vártam meg a reakcióját, rátértem a következő sérelemre. - Aztán meg marhára idegesít, hogy csüngenek rajtad a csajok! Tapogatnak, flörtölnek, kelletik magukat. Látom, hogy el akarnak csábítani! - a végére könnybe lábadt a szemem, hiába fogadtam meg magamnak, hogy erős leszek és nem pityergek.
  - Ne légy csacsi, életem! - szólt rám Castiel, és a hajamba markolt a tarkómon. Így kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Az egy dolog, hogy azok a buta libák engem akarnak, sőt nem is engem, inkább csak a népszerűségemet, de én csak téged akarlak, és ez a fontos! Biztos nehéz végig nézni, de most már ez lesz az életem! Bárhogy is próbálkoznak az eszelős rajongók, biztos lehetsz benne, hogy nincs miért aggódnod! Téged szeretlek, és ezen egy szekér bige sem változtathat! Akit ők imádnak, az nem én vagyok, csak te ismersz igazán. Pont ezért kéne tudnod, hogy tiéd a szívem... Te vagy a mindenem!
Annyiszor mondta már ezt, de muszáj volt hallanom. Hallanom kellett, hogy hinni tudjak neki. Görcsösen markoltam meg fekete pulcsiját. Hittem neki, mert a szeme őszinteségről árulkodott. Megnyugodtam, szívemet átjárta a melegség, és még valami más, ami talán a boldogság volt. Csókra nyújtottam a szám, de ő a mellkasára hajtotta a fejem, és a fejbúbomra hajtotta az állát.
  - Sose kételkedj bennem, Vivienim. Mert ha megteszed, az a kapcsolatunk véget fog érni. Csak addig van jövőnk, míg hiszünk egymásban és bízunk a másikban.

  - Ezért engedsz el Tonyékkal bulizni, mert bízol bennem? - emeltem fel a fejem és a szürke szempárba bámultam.
  - Többek között, meg azért is, mert igaza van a tesódnak. Nem fonnyadhatsz itthon, amikor én bulizni megyek. Élj egy kicsit, rád fér!
  - Ó, Castiel, annyira szeretlek! - vetettem magam a nyakába. Úgy szorongattam, mint aki sosem akarja elengedni.
  - Én is. - súgta a számba, mielőtt megcsókolt.
Heves és vad csókba forrtunk össze, ami nem volt meglepő, hisz mindkettőnket elragadtak az érzelmek. Izzó vágy söpört végig a testemen.
  - Ne is zavartassátok magatokat! - sétált el mellettünk a bátyám kacagva, és a szobalétra felé vette az irányt.
  - Szerintem nekünk is fel kéne menni. - javasolta Cast hevesen.
  - Díjazom az ötletet! - nevettem rá. Boldog voltam, mert meg tudtuk beszélni a problémákat. Kicsit aggasztott, amit arról mondott, hogy a bizalmatlanság tönkre teheti a kapcsolatunkat. Az nem történhet meg, nem engedem!
Aznap este Castiel ott aludt velem, de ezúttal az ottléte nem a szeretkezésről szólt, hanem az összebújásról, hasztalan csacsogásról és arról, hogy kiélvezzük, amig együtt lehetünk.
Másnap tizenegyig nálunk volt, aztán elbúcsúzott, mert délben várta őket Sasha a sulinál, kisbusszal megy a csapat a híres versenyre, és majdnem két órás út vár rájuk. Sok szerencsét, kéz és lábtörést kívántam neki, és millió szerencsepuszit adtam neki.
Nem sokáig maradtam magamra, alighogy Cast elment, berobogott Audrey, aki csacsogva elterelte a figyelmem. Csajos napot tartottunk, szemöldökszedéssel, kéz- és lábköröm festéssel, arcpakolással, és mindenféle kenceficével, hogy szépek legyünk az esti bulira. Élveztem leendő sógornőm társaságát, értett hozzá, hogyan vidítson fel és feledtesse el velem azt, hogy idegeskedjek, vagy búsuljak.
Alufóliával csigákba csavart hajjal, piros körmökkel és zöld trutyival az arcomon, egyszer csak eszembe jutott, hogy jobban érezném magam este, ha legalább Kim velünk jönne. Kedvenc barátnőmre is ráfér egy vigasz buli, így előkotortam a telefonom, és SMS-t írtam neki.
 "Szia, csajos! Bulizni készülünk este a Goldba! Matt-et akarjuk felvidítani, kötelező jönnöd!"
Alig két perc múlva megjött a válasz:
  Kim: "Tőlem aztán! Legalább jól berúgok"
Nem ilyen választ vártam, de legalább jön. Felnevettem, hogy a bulizásról az alkoholizálás ugrott be neki egyből.

Én: "Ne reménykedj! Bulizni megyünk, nem piálni! Amúgy is Tony lesz az óvóbácsink😔 "
Kim: "Majd csábosan mosolygok és elterelem a figyelmét, amíg te a háta mögött megbűvölöd a csapost, hogy alkoholhoz jussunk! 😁"
Én: "Tony foglalt. Audrey is jön!"
Kim: " Aúcs... ezt bebuktam, de találékonyak leszünk, és megoldjuk 😎 Jó lesz megint bulizni!"
Mosolyogva olvastam az üzit. Örültem, hogy Kim jobb színben látja a világot.
Én: "Jó bizony! Ui.: fogunk neked pasit!"
Két perc múlva:
Kim: "Azt próbáld meg! Pasi undorom van!"
Én: "OK. akkor csajt😋"
Vigyorogtam magamban, mint egy tejbe tök.
Kim: "Te nagyon hülye, kitépem a póthajad és a nyakadra tekerem sálnak! CSAK BE AKAROK RÚGNI ÉS KIKAPCSOLNI! "
Én: "Jó-jó, megértettem! Csini legyél és ne hozd az agyad! Cupp! 😘 Nyolc után talizunk a Goldban!"
Mosolyogva ejtettem a párnára a telefonom.
  - Csak nem a pasid volt? Máris hiányzol neki? - kérdezte Audrey mosolyogva, aki az ágyam végében ült és épp lilára mázolta a körmeit.
  - Á, nem. Kim volt, a legjobb barátnőm. Meghívtam őt is bulizni.
  - Remek! Minél többen leszünk, annál jobb!
Helyeslően bólogattam. A nyitott ajtó résén éppen ekkor dugta be a fejét Tony. Levágta magát barátnője mellé.
  - Osztom a véleményt! Úgy jó, ha nagy csapattal megyünk.
  - Téged ki hívott meg szépítkezni? - lökte meg a vállát haragosan Audrey, mert Tony olyan lendülettel pattant mellé, hogy majdnem felborult a körömlakkos üveg.

  - Ezt nevezitek ti szépítkezésnek? - a srác fitymálva méregetett minket. - Audrey, az arcod úgy fénylik valami ragacsos izétől, hogy a holdról is látják, a körmöd lila, mintha rábasztál volna kalapáccsal, Vivi meg úgy néz ki, mint Fiona, aki a Marsról próbál jeleket fogni E.T.-től a hajával!
Nagyot nevettem a bátyám hasonlatain, de a menyasszonya nem tartotta ilyen viccesnek. Audrey felkapta maga mellől a hajvasalót, azzal fenyegette meg érthetetlen vőlegényét:
  - Gyorsan húzz el, mielőtt téged is kezelésbe veszünk...!
Tony elborzadva rázta a fejét, aztán az ajtóhoz lépett.
  - Attól óvjon az ég! És Vivi - megtorpant, és rám pillantott - én örülök, hogy Kim is jön, de nem biztos, hogy ő is fog. Alex találta ki ezt a bulit Mattért...
  - Upsz... - kaptam a fejemhez, és majdnem kivertem a hajamból néhány csavarónak használt fóliát.
  - És az mért baj? - kérdezte értetlenül Audrey, s úgy járt a feje köztem és Tony közt, mint egy bólogató kutyának.
  - Alex Kim exe. Nem biztos, hogy örülni fognak egy közös bulinak. - sóhajtott aggódva Antony.
Hopp!
Ebből talán baj lesz...

Egy nyugodt este

KISKORÚAK CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSÁK, +18-as RÉSZEKET TARTALMAZ A FEJEZET!!!

Délután, jobb híján a történelem könyvembe merültem. A szobámban kuksoltam, halk zene mellett megpróbáltam tanulni. Castiel gyakorolt a bandával, én meg a délutáni szánkós móka után fáradt voltam. Vacsoráig magolni akartam, aztán jó nagy alvást terveztem.
Teljesen elmerültem Észak és Dél csatájában, bár nekem a témával kapcsolatban Scarlett O'Hara és az Elfújta a szél lebegett a szemem előtt.
  - Meglepetés! - a test, ami rajtam landolt, hamarabb eljutott a tudatomig, mint a hang.
Castiel mászott a hátamra, lába beterítette az enyémet, két karja átölelte a vállamat, amin támaszkodtam. Tényleg meglepődtem, de nagyon is örültem.
Kicsit megemelkedett felettem, így sikerült szembe fordulnom vele. Már nem érdekelt a tanulnivaló, a könyvet lesodortam a fejem alól a földre, de amikor a telefonomat is le akartam némítani, elkapta a kezem.
  - Ne! Hadd szóljon! Szeretem a Nickelback-et! - mosolygott az arcomba Cast, majd a zenekarral együtt elkezdte halkan énekelni a Far Away-t, mert éppen az szólt.
Míg énekelt, csak oly közeli arcát tudtam nézni, és a szemét, amivel bizonyította, hogy átéléssel énekli a szöveget.
  - Úgy hiányoztál... - súgta a nyakamba, amikor befejezte a szerenádot.
  - Te is nekem! - ismertem be. Megérintettem oly közeli arcát. Tényleg így éreztem, mostanában kevés időnk volt az összebújásra, mindenféle hülyeség miatt, és most maximálisan ki akartam élvezni a pillanatot. Szerettem magamon érezni férfias súlyát, kicsinek és védtelennek éreztem magam alatta, mégsem lettem volna máshol szívesebben, a világért sem.
De a varázs elmúlt, amikor legördült rólam, féloldalasan mellém feküdt, az oldalához húzott, továbbra is szorosan ölelt. Arcunk csak néhány centire volt egymástól.
  - Mesélj, hogy telt a délutánod?
Megütközve néztem rá. Ne hittem volna, hogy beszélgetni akar, amikor nekem teljesen máson járt az eszem. Szerettem volna fulladásig csókolni, levetkőztetni és átadni magam a lobogó szenvedélyünknek. Mégis visszafogtam magam. Arra lesz még idő, akár reggelig is, most az a lényeg, hogy itt van. Kimerítő napja után hozzám szaladt, mert látni akart, ölelni, beszélgetni, és még ki tudja, hogy mit. Minden más mellékes.
  - Nélküled? - kuncogtam. Pajkosan előrébb hajoltam, megharaptam az orrát, de aztán visszafeküdtem eredeti pozíciómba. - Végül is egész jól. Kutyáztunk, szánkóztunk, és a hóban ökörködtünk Sissy-vel és Rennel.
Castiel szürke szeme elsötétült, szemöldöke megrándult.
  - Nem tetszik, hogy így össze vagytok nőve a remete sráccal!
  - Nincs okod féltékenykedni! - intettem le rögtön, és hogy ezt bizonyítsam, közelebb bújtam piros soros, kötött pulóverbe bújtatott mellkasához. - Ren csak egy haver. A húga miatt muszáj együtt lógnunk, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak a kislány miatt vagyunk együtt. Kedvelem Rent, sajnálom, és összebarátkoztunk, de ettől még mindig a tiéd az első hely a szívemben. Sosem történt köztünk semmi, és nem is fog.
Az utolsó mondatnál azért eszembe jutott a karácsonyi bálos csók, de gyorsan elhessegettem az emléket. Csak egy botlás volt, amiről jobb nem beszélni. Nem akartam felesleges vitát generálni, így utólag sem, főleg, hogy semmit sem jelentett az a fránya csók.

  - Ajánlom is, életem! - mosolygott szívdöglesztően Castiel, és homlokon csókolt.
Az ilyenfajta gyengédségeket még nem nagyon szoktam meg tőle, de kimondhatatlanul boldoggá tett velük.
  - És neked, milyen volt a próba? - kérdeztem. Tényleg kíváncsi voltam. Nem azért, hogy hisztizzek, ha sokat beszél Eváról, hanem mert tényleg érdekelt, az, ami ennyire fontos neki.
  - Tűrhető volt. Alexy persze annyira nem volt beteg, hogy a próbát is kihagyja. - ezzel a kijelentésével meglepett, mert nekem fel sem tűnt, hogy délelőtt nem volt suliban a kék hajú dinka. Bár, ez nem csoda, túlságosan lefoglalt Kim és Kentin nyűglődése. - Bon Jovi számokat tanult be a kis homár barátunk, és eszméletlenül jól állt neki. Eva mostanában rockernők dalaival kísérletezik, Lys és Nina a szerelmes duettekre álltak rá, nekem meg maradt minden egyéb, bár a rockballadák és a kemény rock sem áll távol tőlem.
Imádtam, amikor a zenélésről beszélt. Csillogott a szürke szempár, mint a tiszta nyári égbolt szürkületkor, a hangja élettel teli volt, a mosolya reménykedő. Pont ezért kell támogatnom az álmait, mert az ő boldogsága nekem ragyog.
  - Örülök, hogy jól haladtok! Ha majd híres énekes leszel, ne felejts el nekem jegyet küldeni, hogy az első sorban tudjak csápolni nektek! - jegyeztem meg tréfásan.
  - Ejnye, te kis buta! Neked a VIP szobában a helyed! - kacagott Cast vidáman, de láttam rajta, hogy büszke a rajongásomra.
  - Igen? És mit csinálsz velem a VIP szobában, koncert után?
Kihívó kérdésem a megfelelő hatást érte el. Castiel szeme elsötétült, de ezúttal a szenvedélytől, fölém gördült és elkezdte csókolgatni a nyakam.
  - Hát... valami ilyesmivel kezdeném....
Lehelete és szája csiklandozták az érzékeny bőrt a nyakamon. Borzongás futott végig a gerincemen, a hasamban, majd a végén egy helyre összpontosult, a lábam közé. Pillanatok alatt már ennyivel is felébresztette bennem a vágyat.
Szinte egyszerre izzottunk fel. Amikor a szája megtalálta az enyémet, halk nyögés szökött ki a torkomból. Heves csókban és ölelésben forrtunk össze, a lábam önkéntelenül tekeredett a dereka köré, hogy közelebb érezzem magamhoz. Ki voltam éhezve rá, vágytam a közelégére, a testére, és hogy magamban érezzem.
Nagy mocorgások közepette lerángatta rólam a barna pulcsit, majd csalódott képpel vette tudomásul, hogy fekete póló van alatta.
  - Ah... mi ez a sok ruha? - kérdezte panaszosan, miközben a felesleges ruhadarabot lehúzta rólam.
  - Tél van, Castiel, kell rám a réteg! - nevettem az idétlen fejen, amit vágott. Én se voltam tétlen, közben lecibáltam róla a vastag pulcsit, de persze alatta ő nem viselt semmit.
  - Kint, bébi, tél van, de idebent forró a hangulat. - vigyorgott, miközben a vállam és a nyakam hajlatát becézgette apró csókokkal. A lélegzetem is elakadt, amikor a foga és a nyelve is akcióba lendült.
  - Tényleg? És mi van, ha fáj a fejem, és nincs kedvem ilyesmihez? - incselkedtem pajkos vigyor kíséretében.
  - Mi vagy te? Vén feleség, aki fejfájással akar kibújni a szex alól? - háborgott Castiel. A fejem mellett két oldalt a két karjára támaszkodott. Így a súlya nem préselt az ágyhoz, de máris hiányzott.
  - Á, dehogy! Határozottan úgy érzem, hogy a tanulás okozta fejfájásomra a legjobb gyógyszer a forró szex. - kacagtam, és hogy ezt bizonyítsam, a nyaka köré fontam a karom és visszahúztam magamra. Ezúttal én kezdeményeztem a vérpezsdítő csókot.

Rendesen fizikai fájdalmat éreztem, a testemet szét akarta feszíteni a vágy, csak többet és többet akartam. Zihálva kapkodtunk levegő után, mikor egymás ajkát csókoltuk, rágtuk, nyaltuk. Olyanok voltunk, mint a begerjedt nyulak, de nem érdekelt, akartam őt.
Castiel megint elhúzódott tőlem egy kicsit, mert hiába tapogatózott a hátamon a melltartó csatja után. Értetlenül nézett az arcomba, mert nem találta a csatot a piros anyagon.
  - Mi a fene?
 Válaszolni se tudtam, csak a szememmel jeleztem neki, hogy elől találja a kapcsolót.
  - Cseles, nagyon cseles. - kuncogott. Érzéki szája kéjes mosolyra húzódott, aztán lehajtotta a fejét, a fogával és a szájával oldotta ki a bonyolult fehérneműt. Amikor az anyag szétpattant, felsóhajtottam, ő meg csodáló tekintettel lehajolt, majd nyelvével és szájával kezdte kényeztetni az ágaskodó bal bimbót, míg a másikat a kezével becézgette. A vérem szinte felforrt, ívbe feszült a gerincem, görcsbe rándult a lábujjam, őrült iramban vert a szívem. Azt kívántam, sose hagyja abba a kínzásom, mert ez az volt. Kín égette az egész testem, mégis annyira jó volt, hogy szavakba nem lehet önteni. Próbáltam megérinteni a meztelen vállát vagy hátát, de lefogta a kezem, hogy csak ő tudjon nekem örömet okozni. Egyszerre tudtam volna megölni és összecsókolgatni ezért. Amikor már nyögdécselve levegőt se kaptam, szája lejjebb vándorolt, de megtalált egy újabb érzékeny pontomat. A köldököm és a hasam alját nyaldosta és csipdeste a fogával. Lihegve markolásztam két oldalt magam mellett az ágytakarót, mert nem mertem hangos jelét adni annak, mennyire jól esik, amit csinál, nehogy a földszinten felfigyeljen ránk valamelyik családtagom. Csak édes kínok között vergődtem alatta, mégis azt kívántam, sose engedjen el. Egyre lejjebb és lejjebb tolta a csípőmön a nadrágot, s vele együtt az apró kis bugyit is. Lenéztem rá, láttam tüzes tekintetében, hogy mire készül, és hát persze, hogy nem akadályoztam meg. Egy másodpercig átfutott az agyamon, hogy de jó, hogy tegnap sort kerítettem az intim borotválkozásra, de amikor megéreztem a száját a csiklóm körül, kikapcsolt az agyam, vörös köd tódult a fejembe. Széttártam a lábam, hogy jól hozzám férjen, aztán átadtam magam az őrjítő kényeztetésnek. A szám szélét harapdáltam, hogy ne kezdjek el visítozni az élvezettől, majd a hajába markoltam, hogy a fejét ott tartsam ahová tökéletesen illett. Másodpercek alatt a csúcsra juttatott, ügyes nyelve és szája robbanásszerűen űzött az orgazmus bódulatába. Szinte még magamhoz se tértem a mámorból, már nadrág nélkül gördült felém. Feltérdelt, kába tekintettel csodáltam meg szoborszerű tökéletes testét, kockás hasát, ágaskodó férfiasságát, de nem sok időt hagyott ilyesmikre, elkapta szétterpesztett lábaimat és magához húzott. Lábam a csípője köré fonta, aztán férfiasságát a résemhez illesztette. Sóhajtozva néztem a szemébe, de a behatolás pillanatában fölém hajolt és egy forró csókkal fojtotta belém kitörni készülő sikolyomat. Belém illett, persze, hogy belém illett, soha nem is volt semmi gondunk ilyen téren. Mindketten kiélveztük az egyesülés pillanatát, aztán mozogni kezdett, én meg igyekeztem felvenni a ritmusát, hogy elnyújtsam a gyönyör pillanatait. A hátát, a nyakát karoltam, ő a fülem mögötti érzékeny bőrt nyaldosta, miközben egyre őrültebb tempóban mozgott bennem. A fülembe súgta, hogy szeret, imád, kellek neki, s ebben a pillanatban nagyon is tisztában voltam vele. Őrült játékunknak az lett a vége, hogy összekarmolásztam szegény drágám hátát, de nem volt más választásom a kirobbanóan élvezetes csúcspont érkezésekor. Szinte egyszerre mentünk el. Reszketve, felhevülve és lihegve borultunk egymásra.
Castiel teste betakart, mint egy nehéz ágytakaró, fejét a nyakam hajlatába rejtette, miközben a mámor utórengései még ott cikáztak a testünkben.
  - Hűha... ez nem volt semmi! - nyögte a fülembe. Bár nem láttam az arcát, el tudtam képzelni kéjes vigyorát, és kielégült pofáját.
  - Nem bizony! - nevettem, s fél kézzel csapzott hajába túrtam. - Örülök, hogy itt vagy!
  - Itt? - mutatott körbe a szobán - Vagy itt? - vigyorogva érintette meg a combom belső oldalát.
  - Mindkettő. - nevettem őszintén. - Amíg ilyen eget rengető szexet tartogatsz nekem, addig bármikor jöhetsz!
  - Ó, és akkor ki tart, kit szexuális tárgynak? - rágcsálta a fülem megjátszott felháborodással.
  - Ez kölcsönös örömszerzés volt, drágám. - nevettem gondtalanul, és úgy simultam a mellkasához, mint egy jóllakott kismacska.
  - Remek! Vacsi után 69?
Jót nevettem a szenvtelen kérdésén, de azért rábólintottam.

  - Még szép, hogy oké! Merted volna azt mondani, hogy nem töltöd itt az éjszakát! - hőbörögtem és büntiből beleharaptam a vállába.
  - Ejnye, te rossz életű, ledér nőszemély! - kuncogott a nyíltságom miatt jól szórakozva Cast. - Fejezd be a harapdálásomat! Nem tudtad, hogy a férfi második legfontosabb testrésze a gyomor? Kajás vagyok, remélem anyukád főzött valami finomat. - miközben beszélt, felült és elkezdte az ágy végéből és a földről magára szedegetni a ruháit. Ami nem az övé volt felém dobta, így én is öltözködni kezdtem.
  - Én is éhes vagyok, és jobb is, ha előbújunk, nehogy gyanakodjanak, hogy rosszalkodtunk. - feleltem, miközben magamra húztam a pólót és a kék tangát.
  - Miért? Szerinted, nem tudják? Egészséges kamaszok vagyunk, egészséges étvággyal és vágyakkal.
  - Mondjuk ezt ne nagyon hangoztasd anyám előtt. Az oké, hogy modern és szuper anya, de azért jobb, hogy ha csak sejti, mit csinálunk, de nem tudja biztosan.
  - Jó, akkor majd azt mondom, a bélyeggyűjteményemet akarod nézegetni egész éjszaka. - vigyorgott rám Cast az ágy széléről, immár teljesen felöltözve.
Elképesztett, hogy ilyen hamar elkészült. Itt volt még egy indok arra, miért nem kell télen sok cuccot magunkra húzni. Megint nevettem a megjegyzése miatt. Az ágy közepén térdeltem fehérneműben és pólóban, de előhúztam az ágytámla elől egy párnát és jól meglendítve mellkason csaptam. Sajnos nem érte váratlanul a támadásom, elkapta a párnát és a segítségével a karjába rántott. Úgy borultam a mellkasára, mint egy kidőlt fa, ő meg csak vigyorogva a csípőmre tette a kezét, aztán lecsúsztatta a hasamra, majd a bugyimra. Ettől megint elakadt a lélegzetem.
  - Ne heveskedj, angyalom! Nincs most itt az ideje.
  - Nem tudom, ki a hevesebb, nagyfiú! - csúfoltam ki, és tüntetően leráztam magamról a kezét.
A játszadozásnak az lett a vége, hogy letepert az ágyra, és sokat ígérő csókokkal büntetett, de persze cseppet se bántam.
Jó tíz perc múlva rángattam fel magamra a nadrágot, akkor is csak azért, mert hallottuk, hogy a szomszéd szobában Tony jön-megy.
Közömbös arcot vettünk fel és kézen fogva kisétáltunk a szobámból.
Cast csusszant le először a létráról, és amikor leért, csak széttárta a karját, jelezve, hogy ugorjak. Bíztam benne, így kacagva leugrottam a harmadik fokról. Az ölében landoltam. Körbeforgatott magán, aztán megcsókolt. Úgy kapaszkodtam a vállába, mint egy kis majom, de közben igyekeztem a csókot is kellő hevességgel és érzelemmel viszonozni.
A hátunk mögötti köhécselés vetett véget a romantikus pillanatunknak. Zavartan néztünk össze, aztán Cast talpra állított maga mellett.
Anyám és a bátyám a kanapén ült egymás mellett, kávéval a kezükben, beszélgettek. Naná, hogy Tony krákogása zavart meg minket.
  - Sziasztok, fiatalok! Látom, még mindig tombolnak a hormonok! - szórakozott rajtunk a sárga pulcsis és lyukacsos farmeres bátyám.
  - Szia, Tony! Csók, Angela néni! - köszönt a párom, miközben a közeli fotelhez sétáltunk. Leült, engem meg az ölébe húzott.
  - Hali! - mormogtam én is az orrom alatt. A fél órával ezelőtt történtek után nem nagyon mertem anyámék szemébe nézni. Próbáltam lapítani szerelmem karjában, nehogy leolvassák az arcomról, mit csináltunk nemrég...
  - Kávé után vacsorázunk. Csatlakoztok hozzánk? - kérdezte anyu, aki kedvenc kék szabadidő ruháját viselte. Vállig érő sötét haja a füle mögé volt tűrve. Szeme barátságosan ragyogott ránk.
  - Szeretnék, ha szabad. - bólintott rá Cast a vállam mögül.
  - Még szép, hogy szabad. Te már családtagnak számítasz nálunk. - mosolygott anyám kedvesen.
  - És éjszakára is maradna. - tettem hozzá szemlesütve.
  - Nem örülök, hogy hétköznap ilyesmivel jöttök, de titeket ismerve, ha nemet mondok, képesek vagytok szökni, hazudni, vagy bármi más turpisságra.
  - Igazán köszönjük, asszonyom! - hálálkodott Cast, és miközben anyámra nézett, önkéntelenül az alkarom simogatta. - Az az igazság, hogy mostanában keveset tudunk együtt lenni a zenekari próbák és Vivi bébiszitterkedése miatt. Muszáj valahová besűríteni a szerelmi életünket is.
  - Jaj, ne is mondjátok! Néha nekem sem elég huszonnégy óra egy napban. - bólogatott anyám részvéttel.
Örültem, hogy ilyen megértő hangulatban van. Castielnek igaza volt, a sok galiba, próba és babázás mellé, be kell zsúfolnunk minél több együtt tölthető időt, ha fent akarjuk tartani a kapcsolatunkat. És nagyon akartam, mindennél jobban!
  - És mi újság veletek mostanában? - kérdezte Tony tőlünk, s közben a középen álló kis asztalra tette kiürült csészéjét.

  - Beszélgessetek csak, én addig megmelegítem a burgonyát és a marhahúst. - mosolygott anyu, és megpaskolta Tony térdét, mielőtt magunkra hagyott minket.
  - Megvagyunk, nagyon jól megvagyunk. - válaszolt az előbbi kérdésre a vörös srác, s bizonyításképp féloldalról megpuszilta az arcomat.
  - Ennek örülök. Sose gondoltam, hogy ilyen sokáig fogjátok bírni egymás mellett. - jegyezte meg Antony elismerően.
  - Hát még én sem. Azt hittem, pár hónap után Castiel az agyamra fog menni, de csodák csodájára nem így lett. - mondtam, és incselkedő pillantást vetettem a páromra.
  - Nem is értem, miért viselem el ezt a flúgos nőszemélyt! - vágott vissza Cast, s jól összeborzolta amúgy is zilált hajamat.
  - Talán, mert jó velem a szex, te barom! - nevettem. - De az veled is!
Nevetve fojtogatni kezdtem a vicces fiút.
Tony viszont szenvedő pofát vágott.
  - Túl sok volt az infó, gyerekek! Jobb lett volna, ha úgy halok meg, hogy ezt nem tudom! - tréfált a bátyus.
Ekkor Lucas viharzott ki a szobájából. Akkor még javában fojtogattam Castielt. A hamvas szöszi kölyök vigyorogva nézett ránk, aztán meg sem állt, tovább ment a konyha felé.
  - Anyuuu! Vivi gyilkolja a pasiját! Az ő részüket is én eszem meg, mert Castiel a hullaházba, Vivi meg börtönbe kerül!
Gyilkos pillantással néztem a konyhaajtóban hangoskodó öcskösre.
  - Elég legyen odakint! Lucas, te meg ne legyél haspók! Asztalhoz mindenki! - hallottam anyám hangját, de látni nem láttam.
Jó hangulatban vonultunk a konyhába. Segítettem anyunak megteríteni, aztán körbe ültük az asztalt.
A vacsora elfogyasztása közben folytattuk a könnyed evődést és poénkodást. Persze általában mindig én "kaptam" mert a három fiú rajtam köszörülte a nyelvét.
  - Meséljetek, gyerekek, mostanában keveset voltunk így együtt. - kérte anyám, aki kiosztott nekünk egy-egy kehely pudingot, desszert gyanánt.  - Castiel, Vivien, tudom, hogy még csak másodévesek vagytok, de vannak már terveitek, hogy merre visz az utatok a gimnázium után?
Meglepett anyám kérdése, mert bizony még csak nem is gondoltam ilyesmire.
  - Nos... nekem már vannak terveim. - mosolygott anyura Cast, miközben a vanília-eper pudingot kanalazgatta, amiben kekszdarabok is rejtőztek. - Mindenképpen a zenéléssel akarok foglalkozni. Már gondoltam rá, hogy New Yorkba megyek továbbtanulni, ott sok a zeneiskola. Egy jó gitártanár és a hangképzés nagyon kell, ha komolyan akarom venni a zenei pályát. Most még csak álom, de a rockzene világában tudom elképzelni magam. Sasha, a zenetanárunk lát bennem fantáziát, és megígérte, hogy támogat és majd segít bejutni egy jó nevű zenei főiskolába, ha elég kitartó leszek. Onnan már csak egy ugrás a sztárvilág.

Elképedve ittam szerelmem szavait. Azt tudtam, hogy szenvedélye a zenélés és az éneklés, de nem gondoltam, hogy ezt ennyire komolyan akarja. Furcsa volt, hogy a családommal együtt értesültem a terveiről. Az ember azt hinné kettesben, nagy meghitten beszéljük meg a jövőbeli terveket és álmokat. Kicsit csalódott voltam, de végül is az én hibám, hogy nem faggattam ilyen dolgokról.
  - Ejha, nem hittem, hogy énekesnek készülsz. - jegyezte meg anyu, aki narancslét kortyolt.
  - Zsír! Rocksztár kerül a családba! - örvendezett lelkesen Lucas. - Vivi, nehogy szakíts vele, jól fogok keresni az autógrammjaival!
  - Hogy te mindenből a saját hasznod keresed! - néztem az öcsémre a szememet forgatva. - De kérésed máris tekintsd teljesítettnek, nem áll szándékomban dobni, Mr. Énekest!
  - Csak aztán nehogy ő pattintson le, amikor híres lesz és kismillió bombázó hever majd a lába előtt. Gondolj bele, színésznők, modellek, Shakira, Rihanna, Beyonce...
Rosszallva néztem Lucasra. Haragudtam rá, mert megtalálta a gyenge pontom. A legnagyobb rémálmom az volt, hogy majd eljön az idő, amikor kevés leszek a híres zenész úrnak.
Gombócot gyúrtam a fehér szalvétámból és haragosan az öcsém fejéhez vágtam.
Luc persze nem sértődött meg, csak nyelvet öltött rám, és kiröhögött.
  - Viselkedjetek az asztalnál! Még a végén Castiel azt hiszi, vademberek nevelek!
  - Ó, azt már tudom! - tréfált a vörös ördög, és pajkos pillantást vetett anyámra. - Bár csoda, hogy nem őrült még meg, Angela néni, három ilyen ördögfióka mellett. Megértem anyám, hogy én vagyok az egyetlen gyereke...
Hangos kacagás árasztotta el a kis konyhát. Úgy látszik, ma mind elemében voltunk.
  - De viccet félretéve, barátom - Tony az asztalon könyökölve fordult a vendég felé - sose gondoltam, hogy énekes babérokra törsz.
  - Eddig szunnyadt bennem a tehetség. Hála az idei zeneszakkörnek, kiderült, hogy jó hangom van és szeretek is énekelni.
  - Persze!... Eddig a nőverem utáni kajtatás lekötötte minden figyelmed. - jegyezte meg Lucas epésen.
  - Lehet. - nevetett Cast. - De már enyém a nő, úgyhogy lehet a karrierre összpontosítani. - mosolygott Castiel, majd odahajolt hozzám és apró csókot nyomott a számra. Többre vágytam, olyasmire, amit délután csináltunk, de persze ezt nem mutathattam ki, így szemérmesen meghúztam magam, csak egy szerelmes pillantást engedtem meg magamnak.
  - Drukkolok neked, fiam, szorítok, hogy teljesüljenek az álmaid. - anya próbált komoly maradni és nem foglalkozni kelekótya kölykeivel.

  - Köszönöm, asszonyom.
  - És te, Vivikém, merre mész tovább a gimi után? - kérdezte anya komoly arccal.
  - Castiel után. - próbáltam tréfálni. De az volt az igazság, hogy nem volt jobb válaszom. Kezdett aggasztani, hogy tényleg semmi tervem a jövőmmel kapcsolatban. Ha az öt vagy tíz évvel későbbi énemre kell gondolnom, akkor csak azt láttam, hogy Castiel miatt és Castielért kell élnem, de semmi egyéb. Se szakma, se álmok, se más fontos dolog. Baj, hogy csak egy fiú van a jövőmben és semmi komoly? Nagyon reméltem, hogy nem, mert nem akartam elrontani ezt a fantasztikus délutánt. Mivel anyám még mindig kérdőn figyelt, megpróbáltam szépíteni a dolgot. - Igazából, még nem döntöttem el, merre kellene orientálódnom. Még van két évem, hogy kitaláljam, mi akarok lenni.
  - Én már eldöntöttem, hogy tűzoltó leszek, vagy rendőr. - vágott közbe dicsekedve a kis öcsi.
  - Te inkább terrorista! - kezdtem most én a csipkelődést.
  - Megüsselek? - förmedt rám Lucas, de viccelődve, fülig érő szájjal.
  - De jó, hogy nekem már nincs ilyen gondom. - sóhajtott Tony. - Az igaz, hogy az autószerelésből nem fogok meggazdagodni, de szeretek kocsikat bütykölni, a maszek meló jól is fizet, szóval elégedett vagyok a választásommal. Nekem már a házasság és a családalapítás lebeg a szemem előtt. Most túlórázok ezerrel, Audrey is keresett mellékállást a fősuli mellé, mert lagzira gyűjtünk, ami sajnos még nem jövőre lesz, mert a szülei ragaszkodnak hozzá, hogy várjuk meg a házassággal, míg kijárja az iskolát. Végül is nem bánjuk a hosszú jegyességet, addig is gyűlik a pénz és tervezgetünk, álmodozunk.
Furi volt, hogy az egykori bulibolond és csajozó gép bátyám igába akarja hajtani a fejét, és pelenkázni akar egy bömbölő csecsemőt. De hát ez van... felelősségteljes felnőtt lett. Még jó, hogy ez nekem odébb van!
  - Aztán be ne csússzon a nagyravágyó tervetekbe egy baba. - jegyeztem meg kacarászva.
  - Az a ti műfajotok, nem a miénk! - dobta vissza a labdát Antony sátánian vigyorogva.
  - Mi még nem tervezünk esküvőt meg gyereket... tudomásommal. - az utolsó szót csak azután tettem hozzá, hogy rápillantottam hamis mosolyú kedvesemre.
  - Most még. - értett velem egyet Cast.
  - Na, jó. Vacsora után közös tévézés? - ajánlotta anyám, mert már befejeztük a desszert eszegetését.
Kétségbeesetten néztem Castielre. Nekünk egész más terveink voltak. A csalódottságom kiülhetett az arcomra, mert a fiú alig tudta visszatartani a nevetést. Duzzogva felálltam, és elkezdtem leszedni az asztalt.
  - Juhé, de én választok filmet! - Lucas már át is szaladt a nappaliba, hangosan becsapta maga után az ajtót, és gondolom a tévé távirányítójára vetette magát.
  - Nekem hosszú volt a nap, inkább elfoglalom a fenti fürdőt, mert ha ti ketten - itt Tony rám nézett, mert épp megálltam Cast mögött és a két vállára tettem a kezem - oda együtt szabadultok be, akkor éjfélig is várhatok! Nem szeretnék pornográf nyögéseket hallgatni, míg a soromra várok! Jó éjt, család!
Tony elhúzott, naná, hogy nem várta meg, míg fejbe kólintom valamivel.
Zavartan mosolyogva néztem anyára, és átöleltem Castiel nyakát. - Mi bevállaljuk a mosogatást, míg Lucassal kiválasztjátok, mit nézzünk!
  - Remek! Rendesek vagytok!
Anyám is otthagyott minket, és amikor becsukódott mögötte az ajtó, döbbenten néztem a páromra. Castiel felállt és a mosogatóba tette kiürült üdítős poharát.
  - Ezek filmet akarnak nézni velünk! - háborogtam a nappali felé mutatva kiakadva. Úgy ejtettem ki ezt a mondatot, mintha minimum Ufók ülnének a kanapén, és elborzasztana a gondolat, hogy idegen lényekkel kell töltenem az estét.
  - És akkor mit tehetünk ellene? - vont vállat lemondóan Castiel. - Jó képet vágunk a dologhoz, leülünk velük, aztán egy fél óra múlva eljátszod a nagy álmost és megszökünk.
  - Ráadásul most még mosogathatunk is! - húztam el a szám, és leverten néztem a mosogatóban felhalmozott mosatlan hegyre.

  - Azt te vállaltad be, én össze nem vizezem a kezem. - vigyorgott a srác ártatlanul.
Mérgesen fújtam egyet, de azért nekiálltam a feladatnak, míg Castiel visszaült az előző helyére és a telefonjával kezdett foglalatoskodni.
Már csak néhány tányér maradt a mosogatókagylóban, amikor a vörös ördög mögém lépett, átölelte a derekam, és hozzám bújt hátulról. Szájával a fülem kezdte ingerlően cirógatni.
  - Ne csináld ezt, mert összetöröm a mosatlant! - szóltam rá, gyenge hangon, mert egy: nagyon jól esett a váratlan támadás, kettő: nem is igazán akartam, hogy abba hagyja.
  - Nem érdekel. - súgta a fülembe Cast, s kihívóan és merészen végig csúsztatta a kezét a nadrágomon, aztán egy határozott mozdulattal benyúlt a bugyimba.
  - Oh! - nyögtem meglepetten. Kihúztam a kezem a habos vízből, és megtámaszkodtam a mosogató peremében, mert ha nem teszem, elvesztem az egyensúlyom, vagy a fejem.
  - Dőlj nekem, és lehetőleg hallgass! - kérte Cast, miközben ujjai körkörös mozdulattal mozogni kezdett legintimebb testrészemen. Görcsösen markoltam a kagyló márvány peremét, de olyan erővel, hogy attól féltem letöröm. Nem tudtam mást tenni, csak szót fogadni. Hosszú ujjai úgy játszottak a csiklómmal, hogy nyögdécselve rágtam a szám szélét, bele akartam halni a gyönyörbe.
Csak messziről és tompán hallottam, hogy a nappaliban anya és az öcsém a tévéműsoron vitázik, és az, hogy bármikor lebukhatunk, csak még izgalmasabbá tette, amit csináltunk.
  - Kapcsold ki az agyad, csak érezz! - parancsolt rám Cast, mert megérezte a feszültségem.
Nem volt nehéz rá hallgatni, amikor két ujja belém csusszant majdnem elharaptam a nyelvem.
Úgy mozgatta bennem az ujjait, hogy egyből elöntötte a fejem a mámoros köd, a kezének préseltem az altestem, hogy minél jobban elérje bennem azt a pontot, aminek izgatásával a mennyekbe tud repíteni. Csak pihegtem, a fejem forgattam a vállán, kis híján elájultam. Megfogadtam, hogy bosszút állok, amiért így játszik a testemmel a ház egyik legforgalmasabb helyiségében, de túl jó volt az érintése, semmiképp se akartam, hogy abbahagyja, amíg a keze a csúcsra nem juttat. Percek, vagy pillanatok múlva - nem tudtam pontosa - de ez megtörtént. A gerincem ívbe feszült, a lábam, mint a gumi elgyengült és a belső tűzijáték után szó szerint a karjába omlottam. Az a csirkefogó meg csak

nevetett, szembefordított magával és megcsókolt. Ha ezzel akarta csillapítani a szívdobogásom és a testem reszketését, akkor ez nagyon nem jött be, mert a csókja megint izgalomba hozott. Mint egy drogfüggő, úgy tapadtam hozzá. Ő volt a drogom, a mesterem, aki úgy tud játszani a testemmel, mint eddig még senki. Lesújtó volt, hogy néhány érintéssel ennyire el tudja venni az eszem, és uralja a testem, de valahogy jó volt ez így. Mindig szenvedélyes emberek voltunk, ettől éreztük, hogy élünk.
  - Na, gondoltam, hogy itt nem csak a mosogatóvíz folyik! - dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón Lucas. - Gyertek már, mert bajban vagyunk! Én akciót akarok nézni, anya meg Disney mesét. Nektek kell dönteni!
  - Má... máris megyünk. - válaszoltam akadozva. Per pillanat azt se tudtam, hol vagyok. Nem tudtam, hogy fogok nyugodtan besétálni a nappaliba, anélkül, hogy észre vegyék, mi játszódott le itt az előbb.
  - Még van egy pár tányér, mindjárt kész, és megyünk! - javította ki Cast a mondatom. Elengedte a derekam, és villámsebesen elöblítette a vízben maradt három tányért.
Mikor végzett még mindig ugyanott álltam, ahol hagyott, a semmibe nézve. Próbáltam összeszedni magam. Castiel jól szórakozott rajtam, bár nem nevetett, csak mosolygott. Lenyomott a legközelebbi székre, majd a hűtőhöz sétált. Az elmosott poharakból egybe kólát öntött, és letette elém.
  - Idd meg, Vivienim, a cukor és a szénsav jót tesz az agyadnak. - kérte, s láttam, hogy majd megpukkad a visszafojtott nevetéstől.
Haragosan, dacosan és gonoszul próbáltam rá nézni, de aztán egy hajtásra kiittam a majdnem két deci kólát. A szénsav marta a torkom, még a szemem is bekönnyezett, de igaza volt, kezdtem magamhoz térni. Nagy sóhaj után az asztalra csaptam az üres poharat.
  - Ezért.... - gyilkos pillantással néztem fel a srácra, aki mellettem ácsorgott és önelégült képpel méregetett. - meglakolsz, csak legyünk kettesben! Nem csinálhatod ezt velem.... amikor anyámék három méterre vannak tőlünk, és csak egy behajtott ajtó választ el tőlük!
  - De megtettem. És én is élveztem! - kacsintott az istencsapása.
  - Hogy vinne le az ördög, te... - kezdtem a szidalmazást, de nem értem a végére, mert Cast felkapott és ölben vitt be a nappaliba, Lucas legnagyobb derültségére.
Végül leszavaztuk az öcsém filmjét, mert valami gyilkos, lövöldözős akció lett volna, anyu mellé álltunk, aki a Némó nyomában-t erőltette ránk. Inkább néztünk egy aranyos mesét, mint az öldöklést.
Kábé az animáció felénél eljátszottam a nagy álmost, és ásítások közepette jó éjt kívántunk anyuéknak, megpattantunk a tévé elől. Amíg a mesét néztük, kigondoltam, hogy fogok bosszút állni Castielen, és diadalmas mosollyal vezettem be a szobámba.
Azt terveztem, hogy egy selyemsál segítségével az ágytámlámhoz kötözöm és addig fogom érzéki kínok között vergődni hagyni, amig nem könyörög kegyelemért. Sőt, talán még akkor sem fogom abbahagyni...!