Váratlan fordulat

Másnap reggel még ki sem pihentem a buli fáradalmait, kómásan a telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel tapogattam ki a párnám alatt zenélő mobilom.
  - Helló! Ki vagy? - kérdeztem nyögdécselve.
  - Viviiii! Te még alszol? - hallottam Kim életvidám hangját.
  - Aludnék... - közöltem bosszúsan, és a kis asztalon lévő digitális órára pillantottam. - Nyolc óra és négy körül feküdtem le. Ne csodálkozz, ha még ágyban vagyok!

  - Én nem tudtam aludni sem! A városban vagyok! Felmegyek hozzád, oké?
Nem értettem, miért pörög a barátnőm már kora reggel, alvás nélkül, de úgy gondoltam, nem véletlen, hogy nemrég váltunk el, és máris fel akar jönni hozzám. Biztos mesélni valója van!
  - Gyere nyugodtan! Mire ide érsz, megpróbálom összeszedni magam!
  - Hálásan kösz! Fél óra, és ott vagyok! Puszim! - rikkantott Kim és már ki is nyomta a telót.
Még nyögtem egy párat a párnámba, aztán kikászálódtam az ágyból. Langyos vízzel letusoltam, aztán felvettem egy fehér halásznadrágot, ezüst színű toppal. Már a konyhában reggeliztem, egyedül, mikor megjött Kim. A családom nem tudom merre volt, de legalább nyugtom volt. Kiflit ettem egy bögre tejjel. Piros csipkés felsős és fekete halászgatyás barátnőm leült velem szemben. Öntöttem neki tejet és kértem, reggelizzen velem.
Egy darabig csendesen étkeztünk, de aztán nem bírtam a kíváncsiságommal, faggatni kezdtem.
  - Mi történt, Kim? Hogy kerülsz ide hajnalok hajnalán, és mi ez a jókedv?
  - Ó, semmi... Csak nem tudtam aludni meg otthon ülni, ezért gondoltam, meglátogatlak. - ködösített Kim, de nem tudott átverni. Láttam rajta, hogy zavarba van és nagyon mondana valamit.
  - Na, ne mondd... Szerintem, történt valami fontos, csak nem tudod, hogy mondd el.
  - Nos... hát ... én... - Kim annyira zavarba volt, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. - Azt hiszem... azt hiszem belezúgtam Lysanderbe!!!
Kim olyan ostoba fejet vágott, hogy muszáj volt nevetnem. Végre igazából és őszintén nevettem. Kim persze felháborodva nézett rám, és mérgesen hozzám vágta az üres szék támlájáról a konyhakendőt.
  - Most mi a frászt röhögsz? Ez egyáltalán nem vicces! Ráadásul, azt hittem sírni fogsz mert... hát ugye... te is sokat voltál mostanában együtt Lyssel és féltem, hogy te meg ő ... és akkor én...
  - Hagyd már ezt abba, Kim! - szóltam rá, és komolyan néztem a szemébe. - Nincs olyan, hogy én és Lysander! Oké, csókolóztunk a kiránduláson, de az életem legnagyobb hibája volt! Látod, milyen árat fizettem érte! Minden baj akkor kezdődött. Szeretem Lysandert, de nem úgy! És nem mondtál semmi ujjat most! Már tegnap észrevettem, hogy alakulóban van köztetek valami!

  - És tényleg nem zavar? - meresztette rám nagy, zöld szemét a fekete hajú lány.
  - Nem hát! Lys olyan nekem, mint a második bátyám, te meg a legeslegjobb barátnőm vagy! Örülök, ha boldogok vagytok!
  - Hú, nagyon megkönnyebbültem attól, amit mondasz! - lélegzett fel Kim. - Azt hittem, oda lesz a barátságunk. Sose szerettem volna, hogy egy fiú közénk álljon és én... inkább téged választanálak, mint a szerelmet, ezt jobb, ha tudod!
Szeretettel néztem a barátnőmre. Jó volt ezt hallani. Én se akarom sose elveszíteni Kimet. Ő már örökre az életem része.
  - Jaj, Kim! Annyira szeretlek, és drukkolok nektek!
  - Köszönöm... És van mihez! Tegnap Lysander hazakísért, és elcsattant egy csók... Mondta azt is, hogy bejövök neki. Csak... csak félek, hogy ez nem lesz tartós dolog. - sütötte le a szemét Kim bizonytalanul.
  - Szerintem, nincs miért aggódnod! Eléggé ismerem már Lysandert. Mostanában csak arról beszélt, hogy elege van a folytonos csajozásból és meg szeretne állapodni egy normális csaj mellett. Eleinte féltem, hogy rám céloz, de aztán a kórházban bevallotta, hogy csak a kishúgát látja bennem. Nekem meg ő ... mindig Castiel barátja marad. - még mindig nehéz volt kimondani ezt a fájdalmas nevet. - Szerintem te pont hozzá való vagy! Egy ilyen pörgős és életvidám lány kell neki! Sok szerencsét nektek!
  - Köszi, Vivi, sokat jelentenek a szavaid! - mosolygott melegen Kim. - Még nem nagyon merem beleélni magam ebbe, de nyitott leszek felé. Lys nagyszerű fiú, nagyon megkedveltem, vonzódni kezdtem hozzá és felemás színű szeme... levett a lábamról. Az öltözködési stílusán még van mit javítani, de majd kezelésbe veszem. - nevetett a lány derűsen. - Majd én leszek a divat tanácsadója is!
  - Akkor, jaj szegény gyereknek! - tréfáltam jókedvűen.
Meglepett ez a váratlan fordulat, hogy a két legjobb barátom összemelegedett, de azért tényleg örültem neki. Lassan révbe érnek, akárcsak a bátyám, már csak az én életemnek kéne rendeződni.
Ha türelmes leszek, talán hozzám is bekopogtat a szerelem.
Kim még jó darabig nálunk maradt, kibeszéltük Lysandert és azt is, mennyire szépek együtt Tony és Audrey. Kim is úgy gondolta, hogy Ivett barátnője elég jó lesz a tesómnak. Barátnőm akkor ment el, amikor megkerült az elveszett családom egyharmada. Anya, apa és Lucas, felpakolva értek haza. Ruhákat és egy hűtőtáskára való kajával érkeztek meg. Akkor már a nappaliban tévéztem. Tony még odafent durmolt a szobájában.
  - Jó ég, anya, ti készültök valahová? - néztem a holmikat kipakoló anyára és apára.
  - Tony nem említette, hogy holnap hajnalba elutazunk Párizsba apáddal egy kis időre? - kérdezte anyu, aki Lucasra való ruhákat hajtogatott a fotelbe.
  - Nem, nem mondta. - húztam el a számat. - És ez az elutazunk, kiket takar?
  - Hát Lucas és én... Remélem nem baj, hogy kicsit magatokra hagyunk titeket. - nézett rám anya bűntudatosan.

Hogy is mondhattam volna, hogy rosszul esik, hogy engem nem visznek? Hisz pont most, nekem is jól esett volna egy kis kikapcsolódás és felejtés egy másik országban. De megértettem, hogy csak a kicsit viszik, hisz rettentő drága a repülőjegy Európába. Ráadásul, az a gondolat is jó volt, hogy engem és Tonyt felnőttként kezelnek, és bíznak bennünk annyira, hogy felügyelet nélkül maradjunk.
  - Persze, hogy nem. - nyeltem le az önzőségem és nyert a megértésem. - Nyaraljatok csak nyugodtan, rátok fér.
  - Telefőzöm a fagyót, hogy legyen mit ennetek, meg ezt-azt ti is el tudtok készíteni magatoknak.
  - Anyátokkal úgy beszéltük meg, hogy az őszi szüneteben legközelebb te és Tony jöttök majd velem egy pár napra. - közölte apám mosolyogva és láttam, hogy neki is bűntudata van, amiért itt hagynak minket.
  - Ó, jó lesz. Már alig várom! - mosolyogtam, és komolyan is gondoltam. - Miattunk meg ne aggódjatok! Jók leszünk! - biztosítottam őket nevetve.
  - Csak szét ne szedjétek a házat! - pillantott a plafonra fohászkodva anyu.
  - Ugyan már... nincs ilyen szándékunk.
  - Akkor ma még nem is találkoztál a bátyáddal? - tudakolta anya.
  - Nem, én korán keltem, mert Kim felzajgatott, de Tony-nak színét se láttam.
  - Én hajnalban beszéltem vele. Megkért, hogy takarítsam ki a vendégszobát, mert a cimborája hazát festik, és ide cuccol pár napra. Megcsinálnád helyettem? Egész nap főzni fogok, mert szeretnénk elérni az esti járatot, akkor nem kellene hajnalban kelnünk.
Csodálkozva ráncoltam a homlokom. Tegnap Kevin nem említette, hogy festenek. Biztos csak reggel tájt beszélte meg ezt a két fiú, amikor én már kómás voltam. Örültem, hogy a fiú nálunk lesz, legalább Ivett is gyakori vendég lesz, és akkor jobban összebarátkozhatunk. Sose gondoltam volna, hogy még egyszer jóba leszek ezzel a lánnyal, de megkedveltem.
  - Kevin fog beköltözni? - kérdeztem a biztonság kedvéért.
  - Igen... azt hiszem őt emlegette Antony.
  - Remek. Bízd csak rám a takarítást, ti csak készüljetek az utazásra.
  - Drága vagy, kislányom! - mosolygott anya és viharosan megölelt.
Fél óra múlva már a vendégszobában tettem-vettem. Utáltam takarítani, de nem akartam anyut nyafogással bosszantani, így jó képet vágva a dologhoz. Porszívóztam, törölgettem és lecseréltem az ágyneműt. Munka közben legalább nem agyaltam hülyeségeken. Már épp végeztem és ráterítettem egy vastag kék plédet az ágyra, amikor berobogott a tesóm és nem törődve egész délutáni fáradozásommal, lazán a szépen leterített ágyra dőlt.
  - Hé, te szerencsétlen! - ordítottam rá felháborodva. - Nem azért robotoltam egész délután, hogy egy perc alatt tönkre tedd!
  - De harapós kedvében van valaki! - mondta a barna pólós és farmeres srác és a könyökére támasztotta a fejét.
  - Lehet, hogy anyuék nem teszik jól, hogy ketten hagynak minket! Ha így folytatod, leharapom a fejed! - szájaltam dühösen. Legszívesebben lelöktem volna az ágyról, de mivel úgy sem bírtam volna vele, inkább lerogytam mellé.
  - Nem leszünk kettesben! - mutatott a kitakarított szobára Antony.
  - És mikor jön a barátod?
  - Szerintem estére.
  - Oké. - hagytam rá és eszembe jutott, hogy ki kéne faggatnom Audrey-ról. - Most pedig mesélj csak szépen, hogy meddig jutottál Ivett barátnőjével, és milyen a csaj? - szólítottam fel a tesóm és a mellkasának döntöttem a hátam. Végig feküdtem keresztbe az ágyon és Tonyt használva kispárnának.
  - Egy tünemény a csaj. Kedves, aranyos és elbűvölő. Kicsit se olyan, mint Deborah. Első pillanatban éreztem, hogy ő más.
  - Na, ennek örülök! - bólogattam és tényleg örültem. - És lesz folytatás? Fogtok randizni, vagy valami?
  - Persze. Kapott egy búcsúpuszit, telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy hamarosan találkozunk. De nem rontottam ajtóstól a házba, ez a lány nem olyan, akit egyből meg lehet fektetni. Szép lassan fogok eljutni a szívéhez.
  - Drukkolok neked! Ó, erről jut eszembe! - kaptam a fejemhez. - A tegnapi bulinkon nem csak te találtál szerelemre!

  - Micsoda??? - vágott a szavamba kiakadva Antony. Lerázott magáról és felült velem szembe törökülésbe. - Azt ne mondd, hogy bedőltél annak a piperkőcnek és megint Dakotával akarsz lenni!
Jót nevettem a feltételezésen.
  - Á, dehogy! Nem magamról beszéltem! Kim és Lysander jöttek össze!
  - Aaa.... - meresztett rám nagy szemeket a tesóm. - Ezzel most megleptél! Tudod... én végig azt hittem, hogy te fogsz beleszeretni a srácba.
Talán volt is egy pillanat, amikor majdnem eljutottam odáig, de győzött az ész. Jobb, hogy Lys mást talált, pláne meg hogy Kimet!
  - Nem... nekem Lysander örök barát marad. Tök szupi, hogy a legjobb barátaim egymásra találtak!
  - És te mikor fogsz már rátalálni valakire? - nézett rám komoly képpel Antony.
  - Majd, ha eljön az ideje.
A téma annyiban maradt, mert anya vacsorához hívott minket.
Útóljára evett együtt a család. Vacsi után anyáék már készültek a reptérre. Jó hangulatba ettünk és beszélgettünk. Utána anya még utasításokat adott, hogy mit csináljunk, és mit ne a távollétükben. Sajnáltuk, hogy elmennek, de azért picit örültünk is, hogy egyedül leszünk és szabadon.

Felemelő érzés volt kicsit felnőttnek lenni. Miután könnyes búcsút vettünk apáéktól, felmentem zuhanyozni. A nagy melegben csak egy kék vállpántos ruhát vettem magamra. Kiöltözni nem akartam, Kevin miatt felesleges. Mikor csengettek a nappaliban, nem is törődtem vele, az ágyamban fekve bűvöltem a telefonom. Fél óra múlva, szerintem a lépcső teteljéről ordított be hozzám a tesóm.
  - Viviii! Told le a segged és üdvözöld a vendégünket! - hallottam Antony parancsoló hangját.
Minek? Láthatom még elegen a fiút. - gondoltam egyhangúan, de aztán a békesség kedvéért rávettem magam, hogy lemásszak. Az utolsó három létrafokot kihagytam és egy ugrással lent is voltam. Érdeklődve néztem a helyiség közepén, utazótáskával álldogáló fiúra.
Az ereimben megfagyott a vér. Az érkező nem Kevin volt, hanem....
  - Viktor! - kiáltottam az ájulás szélén.
  - Vivien!!! - nézett rám szúrósan a bőrdzsekis, sárga pólós és farmeres, jóképű pasi. Velem egyszerre kiáltott fel.
Rögtön láttam, hogy a döbbenete nem Tony felcseperedett húgának szól, hanem azt a lányt is látja bennem, aki nemrég még szédítette. Pillantása semmi jót nem ígért. Nem vagyok bolond, rögtön tudtam, hogy felismert. Megvető pillantással méregetett, és szerettem volna a föld alá süllyedni.
Csak álltam kiakadva, és nagyokat pislogtam. Hogy kerül ide, pont nálunk? Ő költözik be hozzánk? Neee... ez nem lehet igaz! Ha nálunk fog lakni, nem tudok menekülni előle és tuti meg akar majd büntetni, amiért a bolondját járattam vele! Hisz most már biztos leesett neki, hogy mindvégig tudtam, ki ő! Kétségbeesve szorítottam ökölbe a kezem. Végem van.... Hová bújhatok előle?
Ezekkel a gondolatokkal a fejembe éreztem, hogy a lábamból kifut az erő. A szemem előtt szürke köd jelent meg és a megrázkódtatástól összeestem.