Viktor nem nagyon szólt hozzám, csak átható pillantásokkal követte minden mozdulatom, és ez nagyon frusztrált. Ha szemmel akart az őrületbe kergetni, hát úgy néz ki, sikerülni fog neki.
Egyik este vígjátékot néztünk, de a tesóm kiment a teraszra telefonálni, mert Audrey hívta. Hogy ne legyek kettesben Viktorral, kimentem a konyhába, s mivel nagyon meleg volt, pálcikás jégkrémet kerestem a fagyóban, és találtam is. Még a múltkor vett anya egy csomag csoki-vanília pálcikás jégkrémet és örömmel bontottam ki egyet. A kukába dobtam a papírját és kezemben a finomsággal visszamentem a nappaliba és reméltem, hogy Tony már befejezte a csevegést. De nagyot tévedtem, mert a bátyám még sehol sem volt. El akartam menni Viktor mellett, hogy a fotelbe kuporodjak, de elkapta a karom és szó szerint magára rántott. Ráestem, mint egy krumplis zsák és közben igencsak felcsúszott fekete miniruhám.
- Nekem nem is hoztál? - kérdezte búgó hangon a fiú. Fél karjával ölelt, a másikkal megfogta azt a kezem, amelyikben a jégkrémet szorongattam, a szájához húzta és leharapta a végét. - Ejnye, Vivi, nem kéne csak magadra gondolnod!
A szívem ki akart ugrani a helyéről. Testének közelsége és melege nyugtalanított, de a szavai rögtön kijózanítottak.
- Biztos? - Vik nevetve lepillantott fedetlen hosszú lábamra és a derekamról végigcsúszott a keze a fenekemen és a combomon.
Felháborodva néztem rá, de nem tudtam szabadulni a karjából. Egyrészt féltem, hogy a jégkrém ránk esik, másrészt, az érintés nem volt kellemetlen, sőt, bizsergett tőle a vérem.
- Viktor... ne... - kértem könyörgő hangon.
- Miért ne? Most már úgysincs meg a barátod!
A mondat ökölcsapásként ért. Csak azért játszik velem, mert már nincs meg a pasim? A piszok fráter! Ha azt hiszi, hogy szexhiányom van és vele fogok ezen változtatni, hát nagyon téved! Mit képzel ez magáról?
- De ez nem jelenti azt, hogy te leszel a következő! - feleltem kiakadva. Erőlködtem, hogy kiszabaduljak, de hiába, Vik testi fölényben volt velem szemben. - Eressz el, Viktor vagy....
- Vagy? - a fiú nevetve a nyakamhoz hajolt és harapdálni kezdte a bőröm.
Levegőt is alig kaptam, úgy meglepődtem és kirázott a hideg, de persze nem az undortól, hanem a hirtelen bennem lobogó szenvedélytől. Ha ezt így fojttatja elolvadok a karjában...
Az olvadástól eszembe jutott a jégkrémem. Egyetlen menekülési útvonalamat láttam benne. Szabad kezemmel megsimítottam Viktor arcát, mikor a szemembe nézett, fogtam a jégkrémet és a szájába nyomtam. Győzött a meglepetés ereje, a szorítása gyengült és ki is használtam ezt. Lemásztam róla és lazán felálltam.
- Megyek, hozok magamnak másikat! - kicsúfoltam, és a konyhába mentem újabb jégkrémért.
Mikor visszajöttem, Viktor pofátlanul és élvezettel ette a tőlem elkobzott édességet.
- Finom... ha elfogy, azt is nekem adod? - nevetett rám. Ezúttal nem mentem közel hozzá. Az üvegasztalt megkerülve jutottam el a fotelomba.
- Még mit nem! - szájaltam automatikusan.
- Most az egyszer túljártál az eszemen, de legközelebb nem fogsz, kiscica! - váltott témát a fekete pólós és farmeres srác. - Tapasztalt róka vagyok én, egy magadfajta kislányhoz képest.
- Most nagyom megijedtem ám! - vágtam vissza, és merészen álltam a pillantását.
- Nagy a szád, kis galambom... majd meglátjuk, mire mész vele élesben!
Meg akartam kérdezni, mire gondol, de nem volt rá lehetőségem, mert visszajött a tesóm és részletesen elmesélte, miről társalgott Audrey-val.
Aznap este nehezen tudtam elaludni. Folyton azon agyaltam, milyen játékot játszik velem Viktor. Most akkor akar valamit, vagy szórakozik velem? Mi értelme van annak, amit csinál? Ilyen kérdésekkel a fejemben kimerülten aludtam el.
Másnap reggel kilenc körül ébredtem. Ez tőlem elég koránnak számított, még a fiúk fent se voltak. Felvettem egy zöld rövidnadrágot és egy fekete toppot és lementem kávét főzni, utána reggelire rántottát akartam készíteni. Míg vártam, hogy lefőjön a kávé, elmerengve álltam a konyhaszekrény előtt és kibámultam az ablakon. Hirtelen egy test jelent meg a hátam mögött, és erős karok öleltek át. Egyből tudtam és éreztem, hogy ez nem lehet a tesóm, és borzongás futott végig rajtam. Féloldalasan hátrapillantottam. Természetesen Viktor volt az, piros pólóban és fehér nadrágban. Fekete haja nedvesen lógott az arcába. Jól nézett ki, meg kell hagyni, de nem gyengülhetek el.
Mint akit megégettek, kiugrottam a karjából.
- Mi a frászt tapizol, kora reggel? - förmedtem rá durván.
- Ha valaki ilyen csinos hátulról, azt muszáj. - mosolygott a srác vidáman. A plafonon voltam a hangulatváltozásaitól. Nem bírom elviselni, hogy egyszer szid, egyszer kötegszik, máskor meg nyomul rám. Ez tiszta agyrém!
- Akadjál már le rólam! - szóltam rá helyre utasítva.
Ettől rögtön jóleső borzongás futott végig a gerincemen, de megszólalt bennem a vészcsengő. Nem hagyhatom, hogy kénye-kedve szerint játszadozzon velem!
Hevesen elrántottam a karom, és szikrázó szemekkel néztem fel rá.
- Hagyj békén! Tudtommal épp utálsz!
- Ez igaz! De előfordul néha, hogy azt kívánjuk, akit megvetünk.
Megütközve néztem a szemébe. Meglepett az őszintesége és félelmet keltettek bennem a szavai. Hittem neki. Nem kétséges, hogy annak ellenére, hogy megfojtana egy kanál vízben, testileg vonzódik hozzám, és ez rosszabb volt, mintha csak az egyiket érezné irántam, mert így nem tudtam, mikor fog bántani, és mikor közeledik bizalmasan. Ez a feszült játszadozás lassan kikészítette az idegeimet. De hogy vágjak vissza neki, hogy ne áruljam el magam? Ez patthelyzet a javából!
- Menj a pokolba! - válaszoltam inkább mérgesen.
- Csak veled együtt, édesem! - súgta Vik. Magához rántott, a mellkasához szorított, keze végigcsúszott a gerincemen, a derekamon és a fenekemen.
Kapkodva szedtem a levegőt, de képtelen voltam védekezni, vagy megszólalni. Sajnos túl nagy hatással volt rám. Hisz a fiú idősebb, tapasztaltabb és iszonyatosan vonzó.
Viktor az arcom figyelte, gondolom a reakciómat várta, de mivel csak pislogtam, mint béka a vödörben, felbátorodott és lehajolt, hogy szájával a nyakam ingerelje. Hűvös ajkai édes érzéseket keltettek bennem és csak tűrtem az apró, forró csókokat. Ösztönösen megmarkoltam a pólóját a hátán és felsóhajtottam. Gondolom erre ment ki a játék, mert Vik felnevetett, aztán ellökött magától.
- Ejnye, kicsi lány! Elég gyenge az akaratod!
Ellenségesen és hűvösen néztem rá, aztán elfordultam tőle, mert lefőtt a kávé. Hogy elfoglaljam magam, és ne lássa rajtam, mennyire felzaklatott, gyorsan cukrot és tejet kevertem a kávéba. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, de azzal, hogy áthatóan nézett, nem könnyítette meg a dolgomat.
Töltöttem magamnak egy csészével, és hogy ne gondolja azt, hogy haragszom rá, vagy épp kiborított az ő kezébe is nyomtam egy tele csészét.
- De korán keltetek, gyerekek! - rikkantott az ezüst szőke srác, és kiszolgálta magát kávéval.
- Én csak most bújtam elő. - válaszolta neki Vik. - Jó reggelt!
- Van kedved bejönni velem a műhelybe? Megismerheted a munkatársaimat, haverokat, utána meg elmehetünk biliárdozni valahová, a régi szép idők emlékére, cimbora. - javasolta egyből Tony.
- Jó ötlet! - bólogatott Viktor.
Én meg megkönnyebbültem. Ha a fiúk nem lesznek itthon, lesz egy nyugodt napom a házban egyedül!
Szívből örültem neki. Végül elkészítettem a rántottát, megkajáltunk, aztán a két fiú felszívódott. Mikor egyedül maradtam, összeszedtem a mosatlant, hogy elmosogassak. Mikor az utolsó darabbal is végeztem, megtöröltem a kezem egy konyhakendőbe, s pillantásom a gyűrűs ujjamra esett. Még ott virított rajta a Castieltől karácsonyra kapott gyűrű és mellette a kis szíves, ami szintén tőle volt. Nagyot sajdult a szívem. Egykor azt ígértem, addig hordom, míg érzek iránta valamit. Itt az ideje, hogy letegyem őket.
Felmentem a szobámba, és az fésülködőasztalom fiókjába tettem a két ártatlan gyűrűt. Ők nem tehetnek róla, hogy az, aki vette nekem elárult, de akkor se hordhatom őket. Meg kell szabadulnom a múlt árnyékaitól. Minden köteléket el kell szakítani, csak így élhetek tovább.
Ez a fájdalmas pillanat rányomta a bélyegét az egész napomra, mert semmihez sem volt igazán hangulatom. Unottan feküdtem a tévé előtt a nappaliban és Helyszínelőket néztem. Nem volt kedvem, se vígjátékokhoz, se zenéhez, se szappanoperákhoz.
Este hétkor a két fiú még nem volt sehol, ezért úgy döntöttem, nem várok tovább rájuk, felmentem az emeletre zuhanyozni. Egy kendőt tekertem magamra csak, úgy léptem ki onnan, mert elfelejtettem tiszta ruhát bevinni magammal. Ahogy kiléptem, egyből megtorpantam, mert Viktor épp kilépett a vendégszobából, ami az enyémmel szemben volt.
- Nahát... erről a látványról kár lett volna lemaradni! - mosolygott provokálóan és kutató pillantása végigfutott a testemen, amiből alig takart el valamit a rövid törölköző.
- Szűnj már meg! Kezd elegem lenni belőled! - válaszoltam és a mellem előtt összefontam a karom, nehogy lecsússzon rólam a kendő.
- Ahogy a vörös sörényes barátodból is? Biztos meguntad vele a játszadozást, azért dobtad! - vádolt Vik, gonosz mosollyal az arcán. - Szerintem vele is csak játszottál, mint velem!Szavai mélyen megsebeztek. Iszonyatosan fájt ez a feltételezés, főleg így, hogy az ellenkezője történt. Könnybe lábadt szemekkel arra gondoltam, hogy Ő unt meg engem és Ő cserélt le egy szebbre, jobbra!
Le akartam szállítani Viktort a magas lóról, de nem tudtam visszavágni, mert eluralkodott rajtam az eddig visszafojtott fájdalom. Könnyes szemmel közöltem vele:
- Én nem játszom senkivel! Ő csalt meg! Rajtakaptam a szomszédban Tiriával!
Viktor megrendülve nézett rám. Most jött rá, mi is az igazság. Láttam rajta, hogy csodálkozik.
Nem voltam felkészülve a következő dobására. Újabb gunyoros megjegyzést vártam, de nem mondott semmit, csak hozzám lépett és vigasztalóan átölelt. Lezsibbadtam a karjában. A kendőn keresztül túl közel éreztem magamhoz, és nem vigasztalódást éreztem a karjában, hanem fellobbant bennem a vágy. Szenvedélyesen vágytam Viktor testére és csókjára, és ez megrémített. Hogy ne csináljak hülyeséget, ellöktem magamtól, és haragosan néztem rá.
- Nem kell senki szánalma és sajnálata! Megvagyok nélküled is! - kiáltottam, aztán szipogva a szobámba menekültem. Hátra sem nézve otthagytam a meghökkent fiút.
Elmenekültem. Elmenekültem, mert kezdtem iránta érezni valamit, és féltem ettől.
Remegve rogytam a fésülködőasztal előtti kis székre, és hogy elfoglaljam magam, fésülködni kezdtem. Alighogy felvettem rózsaszín vállpántos hálóingem, kitárult az ajtó és Viktor rontott be. Szájtátva néztem rá a meglepetéstől. A fiú ahogy végzett a zuhanyzással egyenesen hozzám jött, mert nedves volt a haja és csak egy fekete melegítőalsót viselt. Meztelen felsőteste izmos volt és ellenállhatatlanul vonzotta a tekintetem.
- Mit csinálsz itt? Azonnal menj ki a szobámból! - próbáltam elzavarni, amikor magamhoz tértem.
- Nem!!! Beszélnünk kell!
- De nem kell!
- Mit akarsz? - kérdeztem végül, mert beláttam, nem szabadulok tőle, míg meg nem hallgatom.
- Téged! - vágta rá szenvedélyesen Vik. Egyre közelebb jött hozzám, de felálltam és elutasítóan magam elé tartottam a kezem.
- Ez nem lehet! - ingattam a fejem. - Megint csak játszol velem!
- Nem, Vivi, nem! Haragudtam rád, mert becsaptál, de ennek ellenére még mindig meg akarlak szerezni. Mindkét énedet! A drága kislányt, aki még ott bujkál benned, és az új vad és csábító Vivit is, aki azóta lettél!
Szavaitól és hangja komolyságától megbénultam és összezavarodtam.
Viktor már egész közel állt hozzám, szinte karnyújtásnyira. Elhatároztam, hogy nem adom ilyen könnyen magam, ezért védekezésül gúnyosan felnevettem.
- Nem hiszek neked, és nincs is szükségem még egy öntelt macsóra! A te fajtádból egy életre elegem van! Nekem te nem kellesz! - dacoltam vele erélyesen.
- De ... igenis szükséged van rám! Hidd már el!
És hogy ezt bebizonyítsa, a karjába rántott és vérforralóan csókolni kezdett. Egy darabig küzdöttem vele, próbáltam elfordítani a fejem és eltolni magamtól, de mikor a nyelve a számba csusszant, odalett minden ellenérzésem. Minek is dacolok vele? Hisz azóta vágyom erre a csókra, mióta újra felbukkant. Megadtam magam és kétségbe esve, fulladozva és szenvedélyesen viszonoztam a csókot. A vérem felforrósodott, a szívem ezerrel kalapált és az agyamat kikapcsolva átadtam magam a forró csóknak. Viktor megérezte bennem a változást, és egyre követelőzőbben vette birtokba a szám. Miközben szájával az őrületbe kergetett, két kezével a testem simogatta, ahol csak ért. Nyögve simultam hozzá. Ösztönösen a hajába túrtam, majd a tarkóját simogattam. Letaglózott a vágy és a szenvedély, amit oly régóta nem éreztem már.
Ettől a gondolattól kijózanodtam, hisz eszembe jutott, kinek a karjában éreztem utoljára ilyesmit.
Nem használhatom Viktort pótléknak és tőle sem szép, hogy velem akarja kielégíteni alantas vágyait!
Bosszúsan eltoltam magamtól, és gondolkodás nélkül adtam neki egy csattanós pofont.
- Mit képzelsz magadról? Nem vagyok a játékszered! Menj vissza New Yorkba a kis Jennydhez, és hagyj engem békén!
- Rendben van, most még elengedlek! - nézett velem farkasszemet Vik. - De az előbb, ahogy csókoltál abból egyértelmű, hogy amit akarok, azt meg is fogom kapni! Jó éjszakát!
Viktor önelégült vigyorral az arcán elhagyta a szobám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése