*
Ahogy Castiel kilépett Vivienék kapuján, pont akkor érkezett haza valahonnan Tiria. A lány fekete vállpánt nélküli miniruhát viselt és nyomban megállt, ahogy észrevette a vörös srácot.
- Tiktak, Castiel, Tiktak! - vihogott a lány sejtelmesen és a fiú elé röppent.
Castiel zavartan hátrált tőle egy lépést. Már meg is feledkezett erről a lányról...
- Csak figyelmeztetlek, hogy ketyeg az óra! Az én türelmem is véges! - pillantott rá kihívóan Tiria.
- És mire is vársz? - kérdezte Cast ellenségesen.
- Hát rád! - mondta ki kertelés nélkül a szőkeség. - Egy szavadba kerül és lekoptatom a rusnya exed Tonyról, sőt, ha megunod a kis vörös fruskát, akkor is tudod, hol találsz.
- Kedves vagy, de egyelőre nincs szükségem se a szívességedre, se a szolgálataidra! - válaszolta Castiel ridegen.
- Nagy kár... - húzta el a száját a lány. - De van egy olyan érzésem, hogy hamarosan TE jössz majd hozzám! Kivárom azt a percet... Na, jó éjszakát! - Tiria a fiúhoz lépett és könnyedén megcsókolta az arcát, aztán mint egy szellem beosont az udvarukra.
Castiel dühösen és gondolataiba merülve hazasétált.
*
Másnap reggel nyugisan indult a napom. Későn keltem, kipihentem a kirándulás fáradalmait. Anyának is nyári szünet volt az oviban, itthon sütött-főzött, takarított. Mire felkeltem a bátyám nem volt itthon, anyától tudtam meg, hogy a tengerpartra ment a barátnőjével, az öcsém meg a szobájában gépezett egy kis barátjával. Gondoltam egyet és lila bikiniben a hátsó udvarra vonultam, hogy napozzak egy kicsit. Úgy gondoltam, jó lenne, ha kicsit barnulnék. Hátra vittem a hintaágy mellé egy plédet és leterítettem. Kispárnát tettem a fejem alá és a hátamat süttetve olvasni kezdtem nemrég vett könyvemet, a Fallent.
A tartalma jónak ígérkezett, hamarosan bele is éltem magam az olvasásba. Úgy belemerültem, azt sem tudtam mennyi idő telt el, de egyszer csak azt vettem észre, hogy egy labda csapódik a hátamhoz.
- Lucas! - kiáltottam felháborodva és felültem, de mikor hátra fordultam, Kim állt a konyha hátsó kijáratában és pajkosan nevetett rám. Fekete bőrű barátnőm leopárd mintás nyakba akasztós felsőt viselt, fekete miniszoknyával és magas sarkú szandállal.
- Szia, Vivi! - huppant mellém vidáman.
- Untam magam otthon, úgyhogy gondoltam egyet és buszra szálltam. Annyi minden történt a kiránduláson, hogy muszáj elmondanom!
Ekkor anya robogott ki a házból hozott nekünk két pohár hideg limonádét és egy tányér pogácsát. Mosolyogva letette mellénk, aztán visszament a házba.
- Köszi, anyu! - kiáltottam utána, aztán Kim felé fordultam. - Na, ki vele! Mit akarsz annyira elmesélni, hogy ebben a tikkasztó melegben képes voltál buszozni?
- Csak azt, hogy miután te a fiúkkal elrohantál... én összegabalyodtam Arminnal.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, ahogy mondom! A kis kuckójuk mögé szöktünk és lefeküdtünk egymással!
- Ez most komoly? - néztem rá kiakadva. - Képes voltál megcsalni Alexet?
- Nos... igen. - vallotta be Kim és egy pillanatra lesütötte a szemét. - Te is tudod, hogy mostanában nem jöttünk ki túl jól... És azt is, hogy Arminnal már kezdetek óta egymásra voltunk kattanva. Most úgy adódott, hogy engedtünk az ösztöneinknek, és kellemesen elszórakoztattuk egymást.
- Na, neee! Nem tudom elhinni, hogy ilyen esztelenül viselkedtél! És mi lesz ezután? Szakítottál Alexszel és most már Arminnal vagy?
- Nem!
- Most melyik nem?
- Mindkettő nem! - vigyorgott Kim lazán. - Alexszel még szenvedünk, de nem tudom, el akarom-e hagyni... Arminnal meg volt egy kalandunk, de nem hiszem, hogy lesz folytatás. Volt egy laza, egy éjszakás kalandunk, de nem az a típus, akivel hosszú távon terveznék. Ennyi volt és kész.
Nekem kicsit fura volt ez a felfogás, de ismertem már annyira Kimet, hogy ne lepődjek meg azon, hogy ő így gondolkodik. Ő könnyedén veszi az életet és mindig is szeretett szórakozni, flörtölni és kalandozni. Kicsit irigyeltem is, bár én tudnám ilyen könnyedén venni az életet!
- Hát... te tudod... - válaszoltam jobb híján.
- És veled mi újság? Megbeszéltétek Castiellel a dolgokat és minden happy?
- Úgy néz ki, de félek, hogy ezután már nem fog megbízni bennem. Az, hogy a legjobb barátjával látott csókolózni, szerintem örök szálka marad a szemében. Nem mondja, de úgy érzem, ezt sosem fogja elfelejteni. Ráadásul, az is aggaszt, hogy mi lesz, ha nem bocsát meg Lysandernek... mi lesz, ha miattam ért véget a barátságuk? Ha ezzel a teherrel kell élnem, nagyon rossz lesz. Nem akarok közéjük állni.
- Szerintem, ezen kár aggódnod! Idő kérdése, és a két fiú rendezi egymás között az ügyet, csak legyél türelemmel. - válaszolta a derűlátó barátnőm.
Beszélgetés közben eszegettük a pogácsát és élveztük a szikrázó napsütést.
- Hát, én nem is értettem, mit akarsz Viktortól! Rázd le végérvényesen, ha Castielt akarod!
- Azon leszek, mert nem akarom elveszíteni!
- És mi van Deb fronton? - váltott témát Kim hirtelen. - Nem szakítottak, míg kirándultunk?
- Jó is lett volna, de sajnos nem! - sóhajtottam nagyot. - A tesókám most is vele csavarog valahol a tengerparton.
- Kiborító, hogy nem tudunk megszabadulni a múmiától! - forgatta a szemét viccesen Kim. - Nem igaz, hogy nem tudjuk lekoptatni.
- Nekem mondod! - keseregtem.
- Te... én tegnap láttam egy filmet....
- Jaj, ne! - vágtam közbe nevetve. - Boszorkányégetés, bérgyilkosos, vagy horroros? Mi jöhet? Etessem meg egy zombival?
- Ne gúnyolódj! - hurrogott le Kim. - Gyilkos elméket néztem, ha tudni akarod, de volt benne egy jó ötlet! Mi lenne, ha feldühítenéd Deboraht és kiprovokálnád belőle, hogy bevallja nem szereti Tonyt és csak azért van vele, hogy bosszantson titeket, és miközben ezt mondja felvennéd telefonnal, majd később le tudnád játszani a tesódnak! Na, mit szólsz?
A szívemben remény gyúlt, eddig ez volt a legjobb ötlet, és még kivitelezhető is.
- Azt mondom: imádom a Gyilkos elméket és téged is, Kim! - kiáltottam boldogan. - Ez kiváló ötlet! Hogy nem jutott eddig eszünkbe! Egy zseni vagy, barátnőm!
Vidáman ugrottam fel és hevesen megölelgettem Kimet.
- Akkor képes leszel megtenni? - kérdezte a lány, amikor lenyugodtam és visszaültem a helyemre törökülésbe.
- Szerintem igen, gond nélkül! - tapsikoltam. - Színészkedésben és provokációban jó vagyok!
- Remek! Örülök, hogy segíthettem! Ha lezajlott a nagyjelenet és a tesód kipenderítette a szukát, hívj fel, rögtön tudni akarok róla! - kérte Kim kárörvendően.
- Oké, meglesz! Remélem, ez beválik! Bármit odaadnék, hogy megszabaduljak a spinétől!
Egész délután napoztunk és lustálkodtunk. Kellemesen telt az idő. Kimmel mindig jól éreztem magam, mert nem lehetett mellette unatkozni.
Kim már épp menni készült, amikor megcsörrent a pléden pihenő telefonom.
- Castiel? - nevetett rám a barátnőm. - Eddig bírta nélküled?
A mobil után kaptam.
- Nem... ez Lysander! - néztem a másik lányra megszeppenve.
Persze szót fogadtam, amúgy is beszélni akartam a fiúval.
- Szia, Lys, mondd!
- Szia, Vivi! Csak azért hívlak, mert bánt a lelkiismeret a történtek miatt. Nem találkozhatnánk a parkban, úgy egy fél óra múlva, hogy megbeszéljük a dolgokat?
- De persze... átöltözök, aztán megyek is! - válaszoltam gondolkodás nélkül.
- Hálásan kösz! Akkor várlak! - szűkszavú barátom már le is tette a telefont.
Nagyokat pislogva néztem Kimre.
- Na, mi van?
- Fél óra múlva talizunk a parkban. - közöltem a lényeget.
- Jobb is, ha tisztázzátok a dolgokat! De akkor én megyek is, nemsokára indul a buszom! Jó legyél és hívj, ha változás van! Puszi! - Kim viharosan átölelt, majd fel is pattant és eltipegett.
Gyorsan berohantam a házba és feltúrtam a szekrényem. Egy világoslila térdig érő, nyári ruhácskát választottam. Belebújtam kék gyöngyös lábujjbedugós papucsomba, a konyhában közöltem anyával, hogy elmegyek egy picit, aztán szaladtam is.
Útközben azon járt az eszem, hogy vajon, mi lesz ennek a beszélgetésnek az eredménye. Mi van, ha Lys szerelmes belém és azt akarja, hogy hagyjam el a barátját? Ez lenne a legrosszabb, ami történhet. Kedvelem ezt a fura fazont, de nem vagyok szerelemes belé. Ha ez fog történni, nem tudom, mit csináljak, mert nekem Castiel a nagy Ő, és ha a barátja esetleg belém esett, akkor abból sok gond születne, mert Lysnek nehéz lenne együtt látni minket. Bíztam benne, hogy nem ilyesmi fog történni, mert akkor mind kellemetlenül fogjuk érezni magunkat. Igazából nem akarom elveszíteni egyik fiút sem és nem akarom, hogy miattam romoljon meg a barátságuk.
Mikor odaértem a parkhoz Lysander már ott várt. Világoskék és fehér kockás inget viselt, fekete térdnadrággal. Gondolataiba merülve állt egy lóca mellett a park szélénél.
Határozott léptekkel elé sétáltam.
- Szia, Lysander! - mosolyogni nem mertem, nem tudtam, mire számítsak.
- Szia, Vivi! Örülök, hogy eljöttél!
- A kíváncsiság hozott. Tudni akartam, miről akarsz beszélni.
Csak álltunk ott zavartan egymással szemben. Egyikünknek sem volt kedve leülni.
- Hát... a történtekről. Castiel nagyon kibukott, ugye, amiért azt látta, amit látott?
- Igen, de már megbeszéltük az egészet, és nem haragszik.
- Na, az jó! Nagy kő esett le a szívemről. Azóta nem tudok aludni, mert bántott a lelkiismeret, hogy esetleg miattam mentetek szét!
- Álljon meg a menet! Te nem vagy hibás! Én csókoltalak meg téged, úgyhogy én vagyok a bűnös! Volt, ami volt, már túl vagyunk rajta.- Akkor jó! Nagyon megkönnyebbültem! Alkalomadtán beszélek majd Castiellel és elmondom neki is, hogy szörnyen bánom a dolgokat és ne gondolja, hogy el akarlak venni tőle, mert eszemben sincs!
- Ha nekem megbocsátott, biztos neked is meg fog, csak idő kell neki, míg feldolgozza. De ne aggódj, túl régóta vagytok már barátok ahhoz, hogy egy ilyen bugyuta játék miatt összevesszetek!
Lysandert nyugtatgattam, de közben kicsit magamat is, hisz én is kételkedtem abban, amit mondtam.
- Hát remélem... - bólogatott Lysander. - És te, hogy viseled a dolgot?
- Én is próbálom elfelejteni. - válaszoltam félszegen és féltem válaszolni. - Félek, hogy ez megrontja a kettőnk barátságát.
- Figyelj, Vivi, - Lysander a kezem után nyúlt, de alig ért hozzám, már el is engedett. - Nem kell rosszul érezned magad! A csók jó volt, talán túl jó is, de csak egy részeg pillanat eredménye volt. Ettől függetlenül kedvellek, de csak, mint egy barátot!
- Akkor... akkor ugye nem vagy szerelmes belém? - tettem fel a kérdést, de nagyon nehéz volt kimondani.
- Persze, hogy nem! - nézett rám mosolyogva Lys. - Ne értsd fél, kedves, aranyos és szép lány vagy, csak sosem gondoltam rád nőként. Nekem örök barát vagy, és az is maradsz!
- Ennek nagyon örülök. - viszonoztam a mosolyát. Boldog voltam, hogy ez a csók nem áll közénk. - Jaj, Lysander! Úgy örülök ennek... - akaratlanul is eleredtek a könnyeim.
Nagyon örültem, hogy ezt tisztáztuk. Most már bíztam benne, hogy minden úgy lesz, mint régen. Cast, Lysander és én barátok maradunk, és minden olyan lesz, mint a kirándulás előtt. A gondolat megnyugtatott, és már a boldogságtól pityeregtem.
- Hé, te lány! - nevetett a fiú, és automatikusan elém lépett és megölelt. Jól esett a vigasztalás, megkönnyebbülten simultam a karjába. - Ne sírj már, minden jó lesz... - nyugtatgatott.
- Pont azért sírok. - magyaráztam ügyefogyottan.
*
Castiel épp az apja kocsijában ült, az irodába készültek, mert fontos papírokat felejtett ott az öreg, azért mentek, amikor a park szélénél meglátta az ölelkező Vivient és Lysandert. Újabb tőrdöfést kapott a szívébe. Nem akarta elhinni, hogy ezek ketten a háta mögött randiznak és meghitten ölelkeznek. Végtelen haragra gerjedt, legszívesebben megölte volna őket, de nem szállt ki az autóból, tovább suhantak, miközben gondolatban az árulókat szidta. Megbánják még, hogy ezt csinálják a háta mögött!
Bosszút fog állni! Megkeserülik ezt! Legalább is Vivien biztosan!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése