Egy végzetes nap

Aznap este furcsálltam, hogy Castiel nem jött, nem is keresett, de úgy gondoltam, vagy az anyjával van, vagy ami még jobb, kibékült Lysanderrel. Meg amúgy is inkább arra koncentráltam, hogy vigyem véghez a merényletet Deborah ellen. Sajnos a strandról turbékolva jöttek haza, így nem volt alkalmam kiszedni a lányból az igazat. Tony előtt úgysem mondaná ki, annyira nem hülye.
Türelmetlenül vártam a megfelelő alkalmat.
Másnap estére kapóra jött, hogy a tesóm túlórázott, így amikor Deb beállított, Tony még nem volt otthon. Anyu még délután lefeküdt, mert fájt a feje, így magam voltam a nappaliban, mikor megérkezett a kígyó, piros szűk miniruhában.
Ellenségesen méregettem az érkezőt.
  - Szia, te pióca! Már megint itt? - kérdeztem utálkozva. Közben észrevétlenül elindítottam a párna mögé rejtett telefonomon a hangfelvételt.
  - De kedves vagy! - huppant egy szabad fotelbe a barna lány.
  - Nem annyira, mint te! Mikor unod már meg a játszadozást a tesómmal és kopsz le? - provokáltam egyből.
  - Na, de drága sógornőm! Ne sértegess!

  - Hagyj fel az álszentességgel, és valld be, hogy csak azért vagy Antony-val, hogy minket bosszants! Most nem hallja senki, legalább velem légy őszinte! Tehát ismerd be, hogy csak azért bolondítod a tesóm, hogy Castielnek és nekem fájdalmat okozz! - folytattam a kötekedést és közben izgatottan imádkoztam, mondja ki, amire kíváncsi vagyok, hogy később fel tudjam használni ellene. Ez volt az utolsó esélyem...
  - Oké, akkor nyílt kártyákkal játszom! - kiáltott Deb és úgy nézett ki, mint egy felfuvalkodott pulyka. - Nagyon is élvezem, hogy azzal, hogy a dili tesóddal vagyok, szenvedést okozok neked és a drága Castielnek! Ha tudnád, milyen jó érzés, szenvedni látlak titeket, és hogy én vagyok ennek az oka! Ez felér egy orgazmussal! Bár nagy árat fizetek érte! Valójában kiráz a hideg, ha Tony hozzám ér, de megéri, ha ezzel kiborítalak titeket! Hiába pityeregsz, vagy könyörögsz, eszem ágában sincs kiszállni az életetekből! Minden cseppig ki fogom élvezni a bosszúságot, amit nektek okozhatok! Nekem csak ennyi jutott, be kell érnem ennyivel!
  - És a bátyámra nem gondolsz? - kérdeztem dühösen. Egyrészt kellett a felvételre a válasz, másrészt meg fájt, hogy játszik a tesómmal és előre féltem, hogy fogja ezt a csalódást kiheverni. - Nem bánt a lelkiismeret, amiért csak kihasználod?
  - Nekem olyan nincsen, Vivi baba! Mikor Castiel elhagyott miattad, minden érzés kihalt belőlem! Az is a te lelkeden fog száradni, ha tönkreteszem a tesódat! Valamit valamiért! Megér neked ennyit Castiel?
Erre a kérdésre nem számítottam. Ráadásul, nem akartam olyat válaszolni, hogy ha lejátszom Tony-nak a felvételt, rám is haragudjon, így meg kellett gondolni, mit válaszoljak.
  - Mindkettőt szeretem. Castiel a szerelem, Tony a rajongva imádott bátyám. Nem tudnék választani a kettő között. Nekem is fáj, hogy csak szórakozol a tesómmal, és csak a hülye bosszúd miatt szédíted!
  - De ha azt kérném, hogy szakíts Castiellel, hogy elhagyjam a bátyád, belemennél? - kérdezte Deborah, s láttam rajta, hogy őszintén érdekli a válasz. Legalább nem hazudott, ezért kapott tőlem gondolatban egy piros pontot.
  - Nem... - mondtam ki, hisz én is tartoztam neki az igazsággal. Valahogy kezdtem megsajnálni a lányt, mert végül is csak elkeseredésében lett ilyen. De túl lágyszívű sem lehetek, mégis csak megkeseríti az életem és a tesómra telepedett, akit nem is szeret! - Nem szakítok vele, ha a fejed tetejére állsz, akkor sem! Bízok benne, hogy előbb-utóbb Antony észhez tér és kiismer, vagy megtudja, milyen vagy valójában!
  - Ebben ne reménykedj, Vivike! Kivalló színésznő vagyok! - nevetett kárörvendően Deb.

  - Hogy szakadna rád az ég! - fújtattam dühösen. Mérgemben odacsaptam a párnának, de ez csak figyelemelterelés volt, közben kinyomtam a felvevőt, már minden rajta volt, ami nekem kellett. A mobil után nyúltam és felálltam. - Elegem van belőled! - mondtam megjátszott sértődéssel. - Mindenkinek jobb volna, ha fognád magad és az Antarktiszra költöznél... vagy a pokolba! - kiáltottam és felmásztam a létrán. A szobámba vonultam és ott örömtáncot jártam. Újra és újra végighallgatottam a felvett beszélgetést és nem akartam elhinni, hogy egyből sikerült csőbe húzni a banyát. Boldoggá tett a tudat, hogy nemsokára megszabadulok tőle, mert ha ezt Tony meghallja, végre hinni fog nekem!
Mikor befejeztem az örömködést, írtam egy SMS-t Kimnek, hogy a kezemben a bizonyíték. Azt írta vissza, hogy este feltétlen hívjam fel, ha a tesómnak is lejátszottam, tudni akarja a fejleményeket.
Hét óra is elmúlt, mire Deborah hazament, tűkön ülve ezt vártam. Az ablakon kukkoltam, és amikor láttam, hogy távozik, a telefonommal lementem a földszintre. Antony-t a konyhában találtam, épp chilis babot vacsorázott. Leültem vele szemben. A tesóm méregzöld pólót viselt, kék munkás nadrággal. Mikor megvolt a felületes üdvözlés nem is sejtettem, hogy kezdjek bele a mondandómba. Tudtam, hogy el kell mondanom, amit megtudtam, de nagyon nehéz volt, mert fájdalmat kell okoznom neki. Szemfüles bátyámnak persze rögtön feltűnt, hogy vacillálok valamin.
  - Mit akarsz mondani, húgi?
  - Ennyire átlátszó vagyok? - kérdeztem nagyokat pislogva.
  - Igen, süt rólad, hogy beszélni akarsz velem, csak nem tudod, hogy kezdj bele. Gondolom, megint összekaptál Deborahval. - mosolygott Tony, miközben evett.
  - Hát igen... de ezúttal felvettem a telefonommal, amit mondott, mert azt neked is hallanod kell!
Úgy döntöttem, nem ragozom tovább a dolgot, egyenes leszek.
  - Jaj, Vivi, még mindig fúrod a kedvesem?
  - Ha ezt meghallod, hinni fogsz nekem! - válaszoltam sértődötten és elindítottam a hangfelvételt. - "Oké, akkor nyílt kártyákkal játszom! Nagyon is élvezem, hogy azzal, hogy a dili tesóddal vagyok, szenvedést okozok neked és a drága Castielnek! Ha tudnád, milyen jó érzés, hogy szenvedni látlak titeket, és hogy én vagyok ennek az oka! Ez felér egy orgazmussal! Bár nagy árat fizetek érte! Valójában kiráz a hideg, ha Tony hozzám ér, de megéri, ha ezzel kiborítalak titeket! Hiába pityeregsz, vagy könyörögsz, eszem ágában sincs kiszállni az életetekből! Minden cseppig ki fogom élvezni a bosszúságot, amit nektek okozhatok! Nekem csak ennyi jutott, be kell érnem ennyivel!
  - És a bátyámra nem gondolsz? Nem bánt a lelkiismeret, hogy csak kihasználod?
  - Nekem olyan nincsen, Vivi baba! Mikor Castiel elhagyott miattad, minden érzés kihalt belőlem! Az is a te lelkeden fog száradni, ha tönkreteszem a tesódat! Valamit valamiért! Megér neked ennyit Castiel?
  - Mindkettőt szeretem. Castiel a szerelem, Tony a rajongva imádott bátyám. Nem tudnék választani a kettő között. Nekem is fáj, hogy csak szórakozol a tesómmal, és csak a hülye bosszúd miatt szédíted!
  - De ha azt kérném, hogy szakíts Castiellel, hogy elhagyjam a bátyád, belemennél?
  - Nem! "
Itt kinyomtam a telefont, mert úgy gondoltam, Tony már eleget hallott. Miközben a felvételt hallgatta a tesóm, egyre jobban elsötétült a szeme, és láttam rajta, hogy megvilágosodik.
  - Ezt... ezt nem akarom elhinni! - nyögte Antony fájdalomtól eltorzult arccal és egyből félretolta a tányérját. - Mikor vetted ezt fel?

  - Ma délután, mielőtt hazajöttél. - rosszul éreztem magam, mert én okoztam neki a fájdalmat. - Nagyon sajnálom, hogy tőlem kell ezt megtudnod, de most már legalább hiszel nekem! Mindvégig azt hajtogattam, hogy ez a kígyó csak játszik veled! Nem hagyhattam, hogy teljesen tönkre tegyen. - akaratlanul is kibuktak a könnyeim. Sajnáltam a tesóm, és együtt éreztem vele.
Tony megkerülte az asztalt, leguggolt elém és átölelt.
  - Ne sírj, húgocskám... nem tehetsz semmiről! Te mindvégig próbáltál figyelmeztetni... Én voltam a hülye!
Megkönnyebbülten simultam a karjába. Örültem, hogy nem haragszik és annak is, hogy hisz nekem.
  - Most akkor szakítasz Debbyvel?
  - Hát persze! Azok után, hogy a szájából hallottam, hogy csak kihasznál és azért van velem, hogy titeket bosszantson, nincs értelme vele maradnom. Rosszul esik, hogy ezt tette, és amint összeszedtem magam, azonnal elmegyek hozzá és elküldöm a búsba! Legszívesebben kitekerném a nyakát! - mondta Tony dühösen. Elengedett és a konyhaszekrényre csapott mérgében. - Kirázza a hideg, ha hozzá érek? Na, majd én adok neki! Átöltözök, és meglátogatom a szukát!
  - Mindenkinek ez lesz a legjobb!
Hagytam, Tony hadd menjen. Végre megjött az esze, és csak ez számít. Most még haragos és csalódott, később pedig majd mellette leszek, hogy átsegítsem a fájdalmakon.
*****

Eközben Castiel úton volt Vivienék felé, hogy megbeszélje vele, mi volt ez a tegnapi Lysanderes találka. Sértette a büszkeségét az, amit látott, de adni akart még egy esélyt a lánynak. Nem lehet, hogy itt érjen véget a kapcsolatuk.
De, amikor a szomszédos ház elé ért, Tiria kint állt a lépcsőn egy szál lenge, bordó, csipkés dekoltázsú ruhában és mutatóujjával intett neki, hogy menjen oda hozzá. A fiú kíváncsi volt, mit akarhat, ezért úgy gondolta, tesz egy kitérőt.
  - Szia, Castiel! - üdvözölte a lány, amikor felért mellé a teraszra. Merészen megérintette a fiú mellkasát. - Csak azt akarom kérdezni, nem gondoltad-e meg magad? Hónapok óta epekedek utánad!
Castiel agyát elöntötte a vörös köd. Egy kisördög odabent azt súgta neki, hogy engedjen a lánynak! Vivi megérdemli, hisz a háta mögött cicázik a barátjával. Ha félrelépne ezzel a csodás testű lánnyal, akkor kvittek lennének!
  - Igazán? Hát ennyire kellek neked? - kérdezte kihívóan Castiel, miközben a szemét a szőkeség formás testén legeltette.
  - Ó, ha tudnád mennyire... - a lány érzékien a hajába túrt és sóhajtozott. - Nem jössz be inni egy jeges teát? Tikkasztó meleg van.
  - Hát... oké... miért is ne!
Tiria bevezette a fiút a házba. A konyhában a hűtőhöz sétált, töltött két pohár teát egy kancsóból, egyiket a fiú kezébe nyomta.
  - Gyere a szobámba! Ott zavartalanul beszélgethetünk... igaz, hogy anyáék lepihentek, de nem nagyon szeretik, ha fiúk társaságában vagyok. Tudod, ők még régimódiak. - szabadkozott a lány és ártatlanul mosolygott.
Castiel szó nélkül követte a lányt a rózsaszín, habos-babos szobába.
Odabent leültek egymás mellé és szó nélkül itták a teájukat.
A fiúnak kínos volt a hallgatás, kellemetlenül is érezte magát a csajos szobában. Igazából azt sem tudta, mit keres itt, és mit akar...
Mikor kiürültek a poharak, a lány elvette és egy kis asztalra tette őket, aztán visszaült a fiú mellé, annyira szorosan, hogy a combjuk összeért.
  - Meglepődtem, hogy bemerészkedtél a barlangomba. - mosolygott a szépség édesen. - Szerintem, ez jelent valamit...
  - Igen? Szerinted mit?
  - Téged ismerve azt, hogy eljátszottál a gondolattal, hogy te meg én... ha ez így van, akkor nagyon örülök! Megfontoltad az ajánlatomon? Akarod, hogy rászálljak Tony-ra?
  - Nem! - vágta rá Cast egyből. - Nem akarom, hogy közöd legyen Antony-hoz... A gondolattól is kiráz a hideg... mert... mert azt akarom, hogy hátsó szándék nélkül legyél... velem!
Tiria szeme elkerekedett a döbbenettől. Nem értette, mi történt, hogy Castiel ennyire megváltozott, de valójában nem is érdekelte. Csak az számított, hogy most itt van vele, és akar valamit.
  - Ez azt jelenti, hogy kibújt belőled a rossz fiú, és meg akarod csalni Vivit?
  - Igen, de ne is emlegessük! - Castiel cselekedett, elkapta a lány derekát és az ölébe húzta. Ajkával mohón falta a lány száját, nyakát, vállát és legvégül a melleit.
  - Ó, Castiel... most valóra váltak az álmaim! - sóhajtozott a lány elalélva.
  - Sss! Most nincs itt a beszéd ideje! - intette le Castiel, és egy határozott mozdulattal lerántotta a lányról a ruhát, lefektette az ágyra és maga is vetkőzni kezdett. A testében uralkodó vágy elvette az eszét, és nem is akart gondolkozni.
Tiria pedig boldogan adta át magát neki, hisz már régóta várt erre a pillanatra...
****
Antony elment, hogy kiossza és szakítson a fúriával, magamra maradtam az örömömmel. Nem bírtam magammal, világgá akartam kürtölni, hogy a tesóm kiszabadult a fekete özvegy hálójából.
Muszáj volt valakinek elmondanom, ezért úgy gondoltam, átmegyek Tiriához, hogy velem együtt örüljön. Átszaladtam hát a szomszéd házba. A nappaliban nem találtam senkit, biztos a szobájában hűsöl ebben a melegben a csajszi. Halkan benyitottam, hogy ha alszik ne ébresszem fel. Az ajtóban megálltam és mikor az ágyra pillantottam, a földbe gyökerezett a lábam. Tiria és Castiel meztelenül össze voltak gabalyodva az ágy közepén. Egyértelműen szeretkeztek, mert a lány, Cast dereka köré csavarta a lábát és élvezettel nyögdécseltek mindketten. Ott helyben szerettem volna meghalni. Amit láttam, az iszonyú sokként ért. Nem is tudom, hogy volt annyi erőm, hogy elhagyjam a szobát. Ész nélkül és sírva rohantam végig az udvaron. Azt sem tudom, volt-e valaki otthon a nappaliban, csak kiborulva rohantam a szobámba. Ott az ágyra rogytam és keservesen sírni kezdtem.
Castiel megcsal Tiriával! A szívem ki akart szakadni a helyéről. Olyan fájdalom gyötört, amit képtelen voltam megemészteni. Ha becsuktam a szemem újra és újra magam előtt láttam azt a pokoli jelenetet, ahogy a hőn imádott fiú összetekeredik a barátnőmmel. Megalázottnak és végtelenül csalódottnak éreztem magam. Még Castiel vádolt engem azzal, hogy viszonyom van Lyssel, mikor az csak egy aprócska csók volt, közben meg ő Tiriával hentereg!?! Ki tudja, mióta csinálják már ezt a hátam mögött! Egyszerre voltam bánatos és haragos. Legszívesebben megöltem volna őket, de arra sem maradt energiám, hogy felálljak. A fájdalom belülről mardosott, és nem akart csillapodni. A szemem könnyezett, a szívem vérzett. Tudtam, hogy ezt sosem fogom megbocsátani Castielnek! Örökre elveszített, ez már biztos! Bármit... tényleg BÁRMIT elnéztem volna neki, de a hűtlenségét nem! Ezt az egyet nem lehet megbocsátani... ráadásul egy olyan lánnyal tette meg, akiről azt hittem a barátnőm!
Hirtelen nem akartam egyedül lenni a fájdalmammal, és azt az embert akartam felhívni, akire mindig számíthattam és mellettem volt. Erőtlenül tapogatóztam a telefonért, és sírva tárcsáztam.
  - Kim... Kim, gyere fel hozzám! Katasztrófa történt.... - csak ennyit tudtam kinyögni a zokogás közepette.