Mindenki értem...

Lysander három napig feküdt még a kórházban, s minden nap meglátogattam. Egyszer Tony-val, egyszer Kimmel és még anyu is bejött velem a fiúhoz a szabadnapján. Finomakat sütött-főzött neki, egy rakás kajával mentünk a beteghez. Most örültem csak igazán, hogy Castiel nincs a városban, mert a kórházban a barátja ágyánál biztos összefutottunk volna. Nem akartam az üzenetére gondolni, akkor nem is válaszoltam, úgy csináltam, mintha nem is lett volna. Lys gyorsan gyógyult, a sebe szépen kezdett összeforrni, így hétvégén már hazajöhetett. A következő héten Lys nem is lábadozott otthon. Többet volt nálunk, mint a szüleivel. Ahogy Kimmel megígérték nekem, minden nap programot csináltak. Voltunk biliárdozni a Bázison, sütizni a Flörtbe, moziba és koncertekre jártunk. Nem hagyták, hogy napközben unatkozzak. Az már más tészta, hogy éjjelente, amikor egyedül voltam, még mindig sírtam, ha rám tört a magány és a vörös ördög hiánya. Hiába na... mély nyomot hagyott az életemben.
Szombat délután, amikor a hőségben a nagy fa alatt jégkrémet eszegettünk Tonyval, Lyssel és Kimmel, a tesómnak "remek" ötlete támadt:
  - Hé, gyerekek! - kiáltott a fehér atlétás és színes rövidnadrágos tesóm. - Mi lenne, ha este nem punnyadnánk és szalonnát sütnénk pár haverral?
  - Ez remek ötlet! - lelkesedett egyből Kim, aki csoki fagyit kanalazott egy kis kehelyből.
  - Igen! Dobjuk össze a pénzt enni és inni valóra és lazuljunk! - folytatta a gondolatot Lys is.
Mindenki lelkes volt, csak én nem. Valahogy nem repestem az ötlettől. Semmi kedvem nem volt partizni. Túl üres és élettelen voltam a bulizáshoz, viszont ők annyira feldobódtak, hogy nem volt szívem elvenni a jó kedvüket, így rábólintottam. Majd csak kibírom valahogy ezt az estét is. Legalább sokáig fent leszek, iszok és akkor talán este nem bömbölök elalvás előtt.
  - Jó lesz. Szólok Violának és Kentinnek. - javasoltam a barátainkat.
  - Meg Nathanielnek és Irisnek. - tette hozzá Kim, aki fekete bikini felsőt viselt és farmer miniszoknyát.
  - Én csak Kevinnek és Ivettnek szólok. - közölte Tony.
  - Á, de jó lesz! Imádom a házibulikat! - nevetett Kim felpörögve.
Mikor ezt megbeszéltük, a bátyám felhívta Mattet és Kevint, hogy értesítse őket a terveinkről, Kim pedig Irist és Kent hívta. Miután ezt elintéztük, elmentünk a sarki közérbe szalonnát, kenyeret zöldségeket, üdítőt és alkoholt venni közös pénzből. Kevin vitt minket kocsival, hogy ne kelljen cipekedni.
Mikor kipakoltunk az autóból, a szőke fiú közölte, hogy hoznak plusz egy főt, és Kim hozzátette, hogy Kenék is hárman jönnek. Megállt bennem az ütő. Nagyon reméltem, hogy nem pasikat szerveztek be nekem, mert nyilvánvaló volt, hogy a barátaimnak szoktak ilyen szándékai lenni. Ezzel azt a csepp kis kedvem is elvették az estétől, ami volt.
Hétre vártuk a bandát, így előtte egy órával letusoltam, aztán felvettem egy halványlila csipkés dekoltázsú és nyakú felsőt, lila miniszoknyával. Ha már bulizunk, jól akartam kinézni.
Kim és Violáék érkeztek meg először, az ők segítségével felvágtam a zöldségeket, Matthew és Tony addig felhúzták a botokra a szalonnadarabokat és tüzet raktak. A lobogó tűz mellett iszogattunk, amikor megjött Lysander, Patty és Ken a plusz egy főjükkel, aki nem más volt, mint a sárga pólós és bermuda nadrágos Dakota. Megkönnyebbülten fellélegeztem, jobb egy osztálytárs, mint egy potenciális pasi-jelölt.
A zöld ruhás Patty vidáman csatlakozott hozzánk, Tony meg az italos asztalhoz vezette a fiúkat.
Már épp hozzá akartunk kezdeni a sütögetéshez, mikor befutott Nathaniel és Iris. A párocska nagyon jól nézett ki, sütött róluk a boldogság. Olyan szépek voltak együtt, kicsit irigykedtem is, hogy ilyen

Nath és Iris

boldogok. Én mostanában nem ismertem ezt a szót.
Alighogy megittuk az érkezőkkel az első felest, megérkezett Kevin és Ivett, de meglepetésemre nem Devonnal, nem is más helyes pasival, hanem egy aranyos, hosszú barna hajú, kék szemű lánnyal.
A rózsaszín hosszú ruhás lány és Kev felénk jöttek és bemutatták nekünk a lányt.
  - Sziasztok! Remélem nem baj, hogy magammal hoztam egy barátnőmet. - mosolygott kedvesen Ivett. - Ő Audrey, már annyit meséltem rólatok, hogy szeretett volna megismerni titeket!
  - Szia, Audrey! - Tony a lány kezébe nyomott egy pohár Martinit. Láttam, hogy közben felcsillan a szeme és kedvtelve legelteti a szemét a lány fekete ruháján. - Üdv, köztünk! - kacsintott a tesóm vidáman.
A barna lány ettől elpirult, és majdnem kicsúszott a kezéből a pohár. Rögtön láttam, hogy szívtipró bátyám nagy hatással van rá. Szívből reméltem, hogy a tesóm az est folyamán összebarátkozik vele. Rögtön szimpi volt a csaj, látszott, hogy csendes és szerény. Ráférne már Tonyra egy új szerelem.
A banda érdeklődve kérdezgette az új lányt, de nem tudtam odafigyelni. Ahogy körbe néztem, mindenhol párokat láttam. Még Kim és Lys is eléggé egyértelműen zizegett együtt. Nem is tudom, hogy történhetett, de mióta hármasban sülve-főve együtt voltunk, ez a két ember egyre

Audrey

jobban megkedvelte egymást, pedig annyira különböztek. Megfogadtam, hogy amint alkalmam lesz rá, kifaggatom dilis barátnőmet, mi van vele és Lyssel. Nagy szám lenne, ha összejönnének!
Arra eszméltem fel, hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Ijedten rettentem meg. Hátra fordultam és meglepődve vettem észre, hogy Dakota az. A fiú elbűvölő mosoly kíséretében a kezembe nyomott egy hideg, dobozos sört.
  - Micsoda bánat süt a szemedből, kis csillag! -  Dake finoman megfogta a karom és kicsit arrább húzott a többiektől. - Nem tetszik ez nekem!
  - Jaj, Dake, nehogy már nyomulni kezdj nekem! - szóltam rá szigorú pillantással.
  - Eszemben sincs! - nevetett a szőke copfos fiú. - Bár az igaz, hogy hallottam arról, mit művelt veled az a barom Castiel, és azért tapadtam Kentinékre, hogy ma el tudjak jönni hozzád.
Vallomása meglepett. Hozzám jött? O-ó! Ez nem kezdődik jól!
  - Nehogy azt hidd, hogy azért, mert az egyik összetörte a szívem, a másik ágyába mászok! - jegyeztem meg ingerülten.
  - Kicsi Vivi, ne aggódj! Nem azért vagyok itt, hogy megfektesselek, bár az igazat megvallva, egész életembe sajnálni fogom, hogy kimaradtál a gyűjteményemből! - Dake zöld szeme őszinteséget tükrözött. -  Csak... el akartam mondani, hogy nem szeretném, ha szomorkodnál egy balfácán miatt! Meg sem érdemelt téged, ha képes volt ezt tenni!
De gyorsan terjednek a hírek. - gondoltam és elhúztam a szám.
  - Ezt mind tudom, nélküled is! - válaszoltam cseppet se kedvesen.
  - Na de, kislány! Ne legyél durva és türelmetlen, az nem áll jól neked!
Nem tudtam rá haragudni. Dake már csak ilyen nyílt és pofátlan volt mindig. Akaratlanul is nevetnem kellett. Pont ekkor kapcsolta be a zenét a bátyám, és a beszélgető partnerem szeme felcsillant. Felcsendült egy Linkin Park szám és megragadta a kezem.

  - Legyünk mi az első táncolók, a nép meg hadd zabáljon!
  - És ha nem akarok? - kérdeztem, miközben a fiú a tűztől távolabb, a fa alá rángatott.
  - Olyan nincs! - rikkantott Dakota, és a következő pillanatban már táncoltunk is.
Csak nevettem, de nem tiltakoztam. Tony és két igaz barátom meglepetten pillantott rám, mert mostanában nem hallottak nevetni. Nem törődtem velük, táncolni mentünk. Irisék és Patty-ék követték a példánkat.
Tánc közben egyszer csak Dake felemelte a fejem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
  - Nem akarok szomorúságot látni a szemedben. - mosolygott a fiú.
  - Hé, Dake, ne udvarolj! Tudtommal összemelegedtél Patty barátnőjével Pertahval.
  - Ez így van. Nem is akarlak téged felcsípni, pusztán barátilag támogatlak. Kedvellek, mert egy elragadó lány vagy, és nagyon sajnálom, hogy Castiel tönkretett... Nekem sérült áru nem kell.
Ezt úgy mondta, mintha egy törött pohár lennék, de értettem a lényeget, és nem is haragudtam érte, hisz igaza volt. Melyik fiú venne a nyakába egy lelki nyomorékot?
Pillantásom a szomszéd házra esett és rögtön eszembe jutott, mit láttam ott. Újra magam előtt láttam a meztelenül összefonódott Castielt és Tiriát. Ez a látvány mély sebet hagyott bennem. Hát már sosem fogom elfelejteni?
  - Köszönöm az őszinteséged. - válaszoltam derűsen. - Örülök, hogy van valaki, aki nem kezel hímes tojásként. Értem én, hogy csak jót akarnak, de nem értik meg, hogy egyes egyedül nekem kell feldolgoznom ezt a csalódást, és meg kell élnem a fájdalmat. Ha szép lassan magamtól feldolgozom a történteket, csak akkor leszek képes új életet kezdeni. Baromira elegem van belőle, hogy pátyolgatnak és mindenáron azt akarják, hogy vidám legyek! - fakadtam ki és jólesett kimondani a gondolataimat. Szegény fiúra zúdítottam a belső feszültségem, de már nem bírtam magamban tartani.
  - Megértem, de értsd meg őket is! Szeretnek, és csak a javadat akarják!
  - Tudom-tudom, de már az agyamra mennek!
  - Törődj bele, hogy segíteni akarnak és ha látják rajtad, hogy már nem búsulsz, majd békén hagynak! - tanácsolta Dake bölcsen. Nem is gondoltam, hogy ennyi megértés szorult a fiúba. Bizony, félreismertem, és jól is esett egy kívülállónak elpanaszolni a gondom, bajom.
  - Igazad van, Dakota és kösz, hogy vagy nekem! - pillantottam rá meghatódva.
  - Ugyan már! Erre valók a barátok! - mosolygott a fiú és szeretettel magához ölelt.
Hálásan simultam hozzá. Jólesett a gondoskodása és a megértése, de tőle valahogy másképp jött ez, mint Tony-éktól. Dake csak szimplán jó fej volt, nem sajnálkozott látványosan.
Ebben a pillanatban kapta el a karom Kim és elrángatott Dakotától. Közölte, hogy kész a kaja, menjek enni. Nem volt más választásom, követtem és elvettem egy szalonnazsírral csepegtetett kenyeret, és a kis asztalnál zöldségeket tettem rá. Miközben ettem, Kim körülöttem lebzselt egy pohár boros kólával a kezében.
  - Na, mi ez? Dakota karjába akarsz omlani? Azért mentettelek ki, mert szerintem nem ő lenne a legjobb megoldás. - közölte cserfes barátnőm.
  - Nem, nem volt ilyen szándékom! - közöltem nyugodtan, de azért rosszul esett a gyanúsítás. - Dakota csak jó barát és meghallgatott. Különben meg te ne tegyél nekem szemrehányást, amikor úgy látom ráindultál Lysanderre. - tereltem el a témát. - Úgy zizegtek, mint a szerelmes kiskamaszok!
  - Szó sincs ilyesmiről. - nevetett Kim, de láttam, hogy zavartan forgatja a poharát. - Az van, hogy mostanában túl sokat lógtunk együtt és most, hogy megismertem a fiút, rájöttem, érdekes fazon.
  - Aha... aha... én meg most jöttem a falvédőről! - szurkálódtam vidáman. - Lehet, hogy depis vagyok, de nem vak. Szerintem, vonzódtok egymáshoz és ha úgy van, én örülnék a legjobban, ha összejönnétek. Nagyon különböztök egymástól, pont ezért lennétek eszményi pár.

  - Jaj, Vivi! Miket beszélsz? - nézett rám dühösen Kim.
  - Csak az igazat mondom! Itt lenne az ideje, hogy helyettem magaddal foglalkozni! Várod itt, hogy túl legyek Castielen, amikor még te sem kezdtél új kapcsolatot senkivel, mióta szétmentetek Alexszel!
  - De veled ellentétben, én nem búsulok! - csúfolt ki a barátnőm. - Továbbra is az a meggyőződésem, hogy csak akkor leszel jól, ha új pasit találsz... vagy egy régit, de nem Dakotát! - rázkódott meg megjátszott utálattal Kim. - Ó, régi pasikról jut eszembe! Mi van Viktorral? Rég meséltél róla!
  - Mert nincs mit. Egy ideje nem hív, nem ír. Biztos jól el van a kis Jenny-ével, engem meg elfelejtett.
  - De nem azt ígérte, hogy hazajön hozzád?
  - Igen, de szerintem megunta a rám várakozást... és igaza is van. - válaszoltam bánatosan. Valahogy elszomorított ez a gondolat. Mostanában nekem se jutott eszembe Viktor. Jó lett volna tudni, mi van vele, de nem lett volna bátorságom beszélni vele. Az olyan lenne, mintha ló nincs, szamár is jó alapon hozzá menekülnék, most, hogy szabad lettem. Nem akartam, hogy ő és mindenki más ezt gondolja. Az élet elsodort tőle, hát így jártunk. Nem fogok utána kapaszkodni csak azért, hogy ne legyek magányos, abból semmi jó nem sülne ki. Ráadásul, túl messze van, nem hiszem, hogy hanyatt-homlok rohanna hozzám, most, hogy egyedülálló lettem. A Casanova már biztos elfelejtett.

  - Ne egyetek annyit, csajok! Gyertek bulizni! - ugrott közénk Lysander, és kiszakadtam borús gondolatvilágomból. A srác megragadta mindkettőnk kezét és a táncolók közé vezetett minket.
 Nemsokára kettesben hagytam Lyst és Kimet, csatlakoztam inkább a hintában ücsörgő Kevinhez és Ivetthez. Egy pohár sörrel a kezemben leültem melléjük.
  - A szőke, hosszú hajú pasi az új barátod? - kérdezte tőlem a barna hajú lány érdeklődve.
  - Jaj, nem! Dehogy is! - tiltakoztam elpirulva. - Dake csak egy osztálytársam és haverom... bár régen volt egy rövid románcunk... még jóval Castiel előtt.
  - Hallottam, hogy szétmentetek. Nagyon sajnálom. - biztosított Ivett. - Nem gondoltam volna, hogy ekkora szemét, pedig én pici kora óta ismerem.
  - Ne is emlegessük! - legyintettem, és gyorsan eltereltem a témát. Az ölelkezve lassúzó Tony-ra és Audrey-ra böktem a fejemmel. - Úgy látom a tesómnak bejön a barátnőd... remélem, jobban fog járni vele, mint az előző csajjal.
  - Hallottam azt a sztorit is. - mosolygott a lány kedvesen. - És ne aggódj, Audrey rendes és normális csaj, nem véletlenül a legjobb barátnőm. Kevinnel úgy gondoltuk, pont ilyen csaj kéne Antonynak, ezért hoztuk magunkkal Audrey-t!
  - Igen. Ráfér a haverra már egy kis boldogság. - bólogatott Kevin. - Hidd el, Vivi, ha Audrey nem lenne klassz csaj, nem hoztuk volna. Remélem, összejönnek és boldogok lesznek.
  - Hát azt én is remélem. - mosolyogtam reménykedve. - Antony megérdemli, hogy valaki őszintén szeresse.
  - De te is! - nézett rám szigorúan Kev. - Idővel te is megtalálod a nagy őt.
  - Egyelőre nem is keresem. - húztam el a szám.
  - Megértem. - sóhajtott Ivett. - A fiúktól tudom, milyen szenvedélyes és viharos kapcsolatotok volt Castiellel. Elhiszem, hogy nehéz ezt csak úgy elfelejteni. Castiel az a fajta pasi, aki megszédít, megperzsel, aztán vagy a mennybe, vagy a pokolba juttat. Gondolom, mindenki azt szajkózza neked, hogy jobb, ha elfelejted, de én is csak ezt tudom mondani. De azért ott van a pakliban az is, hogy ő akarja-e, hogy elfelejtsd.
Erre nem tudtam mit felelni, csak csendesen iszogattam. A tegnapi SMS-e is azt bizonyítja, hogy nem akarja. Nem akar elengedni. De mi értelme van a hazug szavainak, ha nincs velem? Szemrebbenés nélkül elment a szőkével. Az ő döntése volt. Ha egyszer lezártuk a kapcsolatunkat, hagyjon engem békén! Nekem aztán hiába jön, ha megunta a kis kebelcsodát! Túl fogom tenni magam rajta, és akkor már késő lesz...
Az est folyamán egyre többet ittam és egyre jobban éreztem magam. Lassan mindenhol párok alakultak ki. A tesóm egyre jobban összemelegedett Audrey-val, Lys és Kim is jól elvoltak, így én Dakotára maradtam, hisz nekünk nem volt párunk. A fiú készséggel vállalta, hogy felráz. Sokat táncoltunk, marhultunk és együtt ettünk-ittunk. Hajnalig buliztunk és az est végére úgy éreztem, lassan elkezdődött az új életem. Felfogtam végre, hogy mindenki értem aggódik, és igaza volt Dakotának, csak azt akarja mindenki, hogy boldog legyek. Hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyen emberek vesznek körül. A szerelem nem minden, anélkül lehet élni, de a szeretet az más. Ha szeretnek, fényt hoznak az életünkbe és a legsötétebb lyukból is kivezetnek az olyan emberek, akiknek fontosak vagyunk. Csak akkor vagyok valaki, ha szeretnek és nagy szerencse, hogy nekem itt vannak a szüleim, a testvéreim és a drága jó barátaim. Nélkülük elvesztem volna. Velük teljes az életem. Jó, hogy vannak nekem és elhatároztam, hogy nem fogok nekik csalódást okozni. Megmutatom nekik, hogy érdemes vagyok a szeretetükre. Persze, ezt csak úgy lehet, ha nem gondolok többet Castielre. Ha ilyen könnyen elhagyott, nem érdemli meg a szerelmem. Mindenkinek jobb lesz, ha végleg kitörlöm a fejemből és a szívemből....