 |
| Tony és Vik |
Remek! Rögtön el kellett árulni, hogy szabad préda vagyok! Köszi tesó! Így még inkább ki leszek szolgáltatva neki! - füstölögtem magamban.
- Mindenesetre... szépen felcseperedett a húgod! - hallottam most Viktor bársonyos hangját. Éreztem, hogy csodálkozás és meglepődés bujkál a szavai mögött. Ahogy én, ő is kiakadt, hogy itt és most találkoztunk.
- Hát igen. - válaszolta Tony. - Igazi kis boszorka lett!
- El tudom képzelni! - jegyezte meg gúnyosan Vik.
Nem hagyhattam, hogy ezek továbbra is kibeszéljenek, ezért kinyitottam a szemem. A bátyám feje felett egyenesen a kanapé végében álldogáló Viktor szemébe néztem.
Tekintetéből világos volt, hogy tudja, az ájulásom nem a régi barát miatt volt, hanem a nemrég bolondított pasinak szólt. Gúnyos kis félmosollyal méregetett.
- Nahát... Vivien Marsall! Micsoda csaj lett belőled! - szólalt meg Vik. Reméltem, hogy Antony nem veszi észre a kétértelműséget, ami a szavai mögött bujkált.
Megkönnyebbülten lélegeztem fel, mert a fekete hajú srác nem akart elárulni. Jobb volt Tony előtt úgy tenni, mintha nem ismernénk egymást. Kínos lett volna bevallani, hogy amikor olyan szerelmes voltam Castielbe, ez a Casanova hajszál híján kísértésbe vitt.
Felültem és elvettem egy pohár üdítőt az odakészített tálcáról. Ittam pár kortyot, hogy lenyugodjak.
- Helló... Viktor Willson! Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem, és megjátszottam a közömböst és rideget, bár nagyon nehezemre esett. A szívem a torkomban dobogott.- Két napja jöttem haza New Yorkból és véletlenül összetalálkoztam Tonyval. Elmondtam, hogy nincs hová mennem, mivel festik a házam, így meghívott. - mesélte a jóképű macsó.
- Micsoda véletlen, és öröm ez nekünk! - vágtam rá enyhén gúnyosan.
- Hidd el, én is csodálkozom! - mosolygott Vik ellenállhatatlanul. - El se hiszem, hogy ilyen szép lány lett a kis Vivi! El tudom képzelni, hogy egyik fiú szívét töröd a másik után!
Megjegyzésével telibe talált, egyből tudtam, hogy arra céloz, vele is szórakoztam, mikor még foglalt voltam. Ráadásul azt hiszi, biztos én dobtam Castielt, miután meguntam vele a játszadozást! Hogy szakadna rá az ég Viktor Willsonra!
- Na, most, hogy már megvolt a nagy örvendezés, menjünk vacsorázni! - szólt közbe a kék pólós és szürke melegítős tesóm.
Ki örül itt? Ez a Tony teljesen vak???
Füstölögve követtem a fiúkat a konyhába.
Antony elővett egy tál bolognai spagettit és berakta a mikróba, hogy megmelegedjen. Addig kávét ittunk. Muszáj volt Viktorral szembe ülnöm és ez nagyon feszélyezett. A srác úgy méregetett, mint farkas a vacsoráját. Rettegtem tőle és attól, mi lesz, ha egyszer kettesben futunk össze. Mert hogy nem úszom meg kérdőre vonás nélkül, abban biztos voltam. Csak a megfelelő alkalomra vár, és rám fogja zúdítani az összes haragját... és lássuk be, jogosan. Becsaptam, megjátszottam magam előtte, és ezt már ő is tudja! Jaj nekem! Pánikomban már azon gondolkoztam, nem költözhetnék-e Kimékhez, míg ez a szívtipró nálunk van... Menekülni akartam és reméltem, hogy ezt csak a félelem váltja ki belőlem. Más nem lehet! Viszont, ha elkap és megbüntet... mi tagadás meg is érdemlem, hisz az orránál fogva vezettem. Most ehetem, amit főztem!
Evés közben csak a tányéromnak szenteltem a figyelmem. Nem vettem részt a beszélgetésben, pedig Tony és Viktor megtárgyalták, mi történt velük, mióta nem találkoztak. Csak a spagettimet néztem, ha meg néha-néha mégis felpillantottam, egyből összeakadt a tekintetem Vik fürkésző pillantásával.
- Gondolom, még mindig oda vannak érted a nők. - evezett a tesóm kínos témára, és vidáman nevetett a munkájuk kibeszélése után Viktorra.
Köhögve félrenyeltem a falatot, és ijedten ittam egy kis ásványvizet. Nyilvánvaló volt, hogy rám célzott.
Tony megint csak nevetett.
- Nahát! Van olyan lány, aki képes téged rászedni? Nem semmi lehet a csaj!
- Ahogy mondod! - Vik miközben beszélt, rejtélyes mosolyt küldött felém. - Egy igazi kis boszorkány, de elhatároztam, hogy visszakapja az egészet, és ezentúl én fogok játszani vele!
A fenyegetése egyértelmű volt. Istenem... hogy fogom vele kibírni egy fedél alatt ezt a hetet? Ez meg akar őrjíteni!
- Szegény kislány! Bár lehet, hogy nem is olyan ártatlan bárányka! Képzeld, én legutóbb, hogy bedőltem egy Deborah nevű kígyónak... - váltott témát Tony, és részletesen elmesélte a szerencsétlen ügyünket Debbyvel, aztán arra is kitért, hogy ismerte most meg a csodálatos Audrey-t.
Egész este némán hallgattam őket. Csodálkoztam is, hogy Antony nem vette észre, hogy ennyire hallgatag vagyok, hisz nem szoktam ilyen lenni.
Mikor befejeztük a vacsorát, kijelentettem, hogy felmegyek a szobámba, mert fel kell hívnom Kimet. Illedelmesen jó éjszakát kívántam a srácoknak, aztán leléceltem.
Odafent a kuckómban egy darabig zaklatottan le s föl járkáltam a szoba közepén és agyaltam. Nem tudtam feldolgozni, hogy Viktor itt van, és megjegyzéseiből kiderült, akar tőlem valamit. Vajon mire számíthatok? Tényleg fel kell hívnom Kimet, mert szétrobbanok, ha nem beszélek erről valakivel!
Már este kilenc is elmúlt, de nem érdekelt, sürgősen szükségem volt a barátnőmre.
Kétségbe esve tárcsáztam a barátnőmet.
- Szia, Kim! - kezdtem, mikor a lány felvette. - Zavarlak?
- Lysanderéknél vagyok, de mondd nyugodtan! Elég fura a hangod! Mi történt?
- Viktor itt van! - nyögtem a telefonba kertelés nélkül. - Ez ki fog csinálni! Most már tudja, hogy Tony húga vagyok!
- Várjál már, te lökött csaj! Semmit se értek! Mi az, hogy Viktor ott van?
- Ma este beköltözött nálunk, mert nála festenek! A jó ég tudja, hol futott össze Tonyval, de most itt van! Megismert, és egyértelmű megjegyzésekkel terrorizál! Jaj, Kim! Mit csináljak vele?
Kim csak nevetett és nevetett és nagyon mérges lettem. Ilyen pácban vagyok, és ő csak röhög?
- Fektesd az ágyadba! - kuncogott Kim. - A kezdetektől fogva egyértelmű volt, mit akar tőled! Most, hogy szabad vagy, szerintem el kéne gondolkoznod azon, hogy engedned kéne Viktor csábításának! Kell a kaland és egy pasi a felejtéshez, szóval miért ne lehetne ez az a fiú, akiért kicsiként oda voltál? Szerintem nem mondana neked nemet!
- Te dili vagy? - kérdeztem felháborodva. - Nem fogok Viktor karjába szaladni, csak azért, mert nincs más mellettem. Ráadásul most, hogy tudja, hogy ki vagyok, azt hiszi a bolondját járattam vele és bosszúból agyon fog gyötörni!
- Ezt mondta?
- Szó szerint nem, de a tesóm előtt ködösen célzott rá. Egy óra alatt pokol lett az életem!
- Jaj, ... várj egy picit... - hallottam Kim zavart hangját, majd némi dulakodást. - Lys azt üzeni ne gondolkozzál, szeressél!
- Mondd neki, hogy menjen a fenébe! Ilyen tanácsokat nem kérek!
 |
| Kim és Lys |
- Figyelj, csajszi! - hallottam Lysander hangját és el tudtam képzelni, hogy a fiú elvette a telefont a barátnőmtől. - Nem tudom, ki ez a fazon, akitől megrémültél, de úgy gondolom, itt lenne az ideje, hogy esélyt adj neki! Ha bármit is érzel iránta - márpedig érzel, mert akkor nem lennél így kiborulva - akkor add meg neki az esélyt! Bármennyire is fáj... ne várj az idióta Castielre! Élj tovább nélküle! Neked is mást kell találnod!
- Lysander, én nem veled akartam beszélni, és baromira nem érdekel a süketelésed! - válaszoltam ingerülten. - Azt sem tudod, kiről beszélek!
- Az nem is fontos! Ha így kibuksz egy fiú miatt, akkor az már nem közömbös neked, és csak örülök neki!
Újabb recsegést-ropogást hallottam, aztán Kim szólalt meg. - Igaza van Lysandernek, Vivi! Adj esélyt Viknek!
- Jelen pillanatban szerintem megölne! - közöltem a barátnőmmel. - Ez... ez tönkre akar tenni!
- Jaj, Vivien! Te most Viktortól félsz, vagy attól, hogy esetleg levesz a lábadról, ha csókokkal akar ostromolni?
- Ó, ... hát mindkettő! - vallottam be szemlesütve.
- Na, itt van a kutya elásva! - nevetett Kim. - Ne rágódj ezen feleslegesen! Majd kialakulnak a dolgok! Csak sodródj az árral. Lys is bólogat, egyet ért. - tette hozzá lökött barátnőm.
- És én még hozzád akartam költözni, amíg ez az alak nálunk van! Egy frász mennék nálad! Kösz a semmit! Jó éjszakát! - dühösen kinyomtam a telefont.
Ezzel a beszélgetéssel nem voltam előrébb. Idegesen rogytam az ágy szélére. Zaklatottan nagyokat sóhajtoztam. Próbáltam lenyugodni. Sajnos azért borultam ki ettől a beszélgetéstől, mert két barátomnak igaza volt. Viktor mindig is nagy hatással volt rám, és a szívem mélyén valóban attól rettegtem, hogy nem fogok tudni ellenállni a Casanova csábításának. Még ha csak bosszúból készülne játszadozni velem, akkor sem biztos, hogy közömbös tudok maradni iránta. És pontosan ettől tartottam.
Valahogy le kell nyugtatnom magam, és ekkor eszembe jutott, hogy a fiókom mélyén még van pár szál cigi, amit mostanában elfelejtettem. Nagy volt a kísértés, így kivettem egy szálat és egy gyújtót. Lemásztam a létrán, szerencsére nem találkoztam a fiúkkal. A konyhán keresztül a hátsó ajtón kisettenkedtem az udvarra. A hintaágyba ültem és meggyújtottam a cigim. Lassan ringatózva élveztem a langyos estét, a megnyugtató csendet és sötétséget. Ahogy a nikotin lassan átjárta a tüdőm, kicsit megszédültem, aztán jólesően ellazultam. Jó érzés volt megnyugodni és kikapcsolni.
Hirtelen a hintám megállt és azt vettem észre, hogy Viktor mögöttem van. Testével fékezte meg a hintám ő meg a vállam fölött felém hajolt és egyik kezével megragadta a jobb kezem, amiben a cigi füstölgött.
- Nahát, rossz kislány! Tud a bátyád erről a káros szenvedélyedről? - kérdezte a fiú halkan.
- Nem! És nincs is miről tudnia! Hónapok óta először gyújtottam rá! - válaszoltam ingerülten, és tüntetően elrántottam a karom és már csak azért is folytattam a cigizést. Eltereltem a szót. - Mi a frászért lopakodtál utánam, mint egy szellem?
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kell? - kérdezte a fiú, és egy nagy lendülettel átmászott a hinta támláján és mellettem ülve kötött ki. Nagyot röhögtem volna, ha elvéti az akrobata mutatványt és leesik, de sajnos ügyesebb volt attól.
Megint rátört az a különös nyugtalanság, ami a közelében mindig elfog, félelem, bizonytalanság és kíváncsiság tört rám. Nem tudtam, mit várjak tőle, annyira kiszámíthatatlan volt.
- Nem, nem gondolom! - feleltem dacosan. - Nincs kedvem beszélgetni veled!
- Én se úgy értettem, hogy bájcsevegjünk, mint a régi jó haverok! - csóválta a fejét Viktor és a sötétben is jól láttam, hogy haragosan megvillan a szeme.
És ettől a pillanattól rettegtem, mióta ez a fiú betette a lábát a házunkba. A szembesítéstől féltem, de túl hamar eljött ez a perc, még nem voltam felkészülve.
- Akkor mit akarsz? - néztem a szemébe bátran. Ha már így, itt vagyunk essünk túl ezen a vitán.
- Végig hülyének néztél? - szegezte nekem a kérdést egyből.
Nem válaszolhattam igennel, hisz az nem lenne igaz, de hogy is magyarázzam meg neki, mit gondoltam és éreztem akkor, amikor nem árultam el neki, hogy már ismerem régebbről.
- Nem, nem néztelek hülyének, de az első pillanattól fogva tudtam, ki vagy. - ismertem be és a csikkem átfricskáztam Tiriáék kertjébe.
Nekiütköztem és egyből lezsibbadtam. Túl hirtelen kerültem ilyen közel hozzá, és a pulzusom egyből az egekbe szökött. Nem akartam kimutatni, hogy mekkora hatással van rám.
- Eleinte igen, ha tudni akarod! Sokat nevettem magamban azon, hogy ha tudnád, hogy én vagyok Antony kis kelekótya húga, akkor nem tepernél rám. Én... én nem direkt keveredtem ebbe... csak hazugság hazugságot szült, és úgy belebonyolódtam, hogy már nem tudtam kimászni belőle. Nagyon sajnálom, ha ez számít valamit! - válaszoltam egy szuszra. Küzdöttem, hogy kiszabaduljak a karjából, de nem sikerült.
- Nem, egy cseppet sem számít a sajnálatod! - nézett végig rajtam megvetően a fiú és gorombán ellökött magától. - Most derült ki, hogy egy kétszínű, hazug nő lett belőled! Az ilyenektől hánynom kell, és sajnálom, hogy a barátom kishúga egy ilyen gátlástalan hazudozó lett! Hülye voltam, hogy azt hittem te... - itt Viktor elhallgatott, így nem tudhattam meg, mit gondolt rólam. - Á, de hagyjuk! Minek is beszélek! Annyi biztos: nagyot csalódtam benned, Vivien Marsall, és el foglak kerülni nagy ívben! Azt sem érdemled, hogy beléd rúgjak, amiért átvertél! - Viktor felállt, távozni készült, de előtte vetett még rám egy gyűlölködő pillantást. - Ezt a hetet majd csak túléljük valahogy! Tartsuk távol magunkat egymástól, ha nem akarsz kitálalni a tesódnak! Utálom a hazug perszónákat!
Ezzel a mondattal búcsúzott tőlem és otthagyott. Amilyen hirtelen jött, olyan módon távozott is. Fájtak a szavai, hisz valójában nem vagyok olyan, mint amilyennek most gondol. Utána rohanhattam volna, hogy magyarázkodjak neki, de minek? Nem hiányzott pont most ő nekem! Volt nélküle is elég bajom!
Elmondhattam volna, hogy azért nem mondtam el neki, hogy ki vagyok, mert féltem, akkor én leszek az, aki nem tud elszakadni tőle. Hisz egyszer említette, hogy érzett valamit a haverja kishúga iránt. Ha tudta volna, hogy én vagyok az a lány, talán még jobban meg akarta volna erősíteni köztünk a köteléket és akkor ezt, Castiel miatt nem mertem bevállalni. Csakhogy most már nincs Castiel és nincs védőbástyám, ami megvédene Viktortól, és attól a pislákoló érzéstől, amit ma este óta megint erősebben érzek... Jobb, hogy utál - győzködtem saját magam - mert rettegek tőle és az érzéseimtől. Viktor Willson volt az első szerelmem, még ha csak plátói is, de még mindig itt van a szívem egyik zugában, és félek szabadon engedni ezt az érzést. Sosem tudhatja meg, hogy még az a kis bolond csitri is itt van bennem! Jobb, ha azt hiszi, hogy számító perszóna vagyok! Már csak ezzel tudok védekezni ellene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése