Kimék még a takaró alatt nyújtózkodtak az ágyaikban és halkan duruzsoltak.
- Kíváncsi vagyok, milyen programot talált ki nekünk mára az ofő. - hallottam Iris dallamos hangját.
- Bármit is, az vagy hülyeség lesz, vagy uncsi. - közölte Kim unottan.
- Fel kéne keltenünk Vivit, fél óra múlva reggeli! - hallottam Iris félszeg hangját.
- Ne fáradjatok, már fent vagyok! - közöltem és feléjük fordultam.
- Hát jó reggelt! Öltözzünk gyorsan, mert lekéssük a reggelit, és nem akarok korgó gyomorral kóvályogni az erdőben! - ült fel Kim.
Nyögve-nyelősen felöltöztünk. Kim sötétzöld melegítő együttest vett fel, fekete sportcipővel, én egy agyonmosott, kényelmes farmert, narancssárga felsővel, Iris kék melegítőnadrágot fehér pólóval. Nem nagyon sminkeltünk, úgy gondoltuk, a túrán nem a szépség a lényeg, hanem az, hogy jól érezzük magunkat.
Mire bementünk az ebédlőbe, a fél banda már ott evett. Mi leültünk Nathanielhez, Lyshez, Arminhoz és Kentinékhez. Egyből hozták is nekünk a bőséges adag tojásrántottát.
Jókedvvel falatozni kezdtünk, de közben azon morfondíroztunk, vajon mi vár ránk a mai vetélkedőn, amit az oszi kitalált.
A fiúk számháborútól kezdve a futóversenyig, mindenféle marhaságot felsoroltak.
Kilenc után az étkező előtti kis tisztáson gyülekeztünk.
 |
| Az osztályfőnök 😏 |
Mrs. Williams kék csipkés nyakú blúzt viselt, könnyű rövid szoknyával és lapos talpú cipővel. Sokkal fiatalabbnak nézett ki, mint a suliban. Örömmel üdvözölt minket, aztán megkérdezte, hogy érezzük magunkat. Jöttek a "jól", "szuperül" és "megvagyunk" válaszok. Még egy darabig élménybeszámolót tartottunk a saját tapasztalatinkról, aztán a tanárnő a lényegre tért.
- Na, gyerekek, bizonyára izgatottan várjátok már a mai beígért versenyt! A feladat a következő lesz: öt fős csapatokra kell majd beállnotok. Minden csapat kap egy listát öt olyan tárgyról, amit az itteni ismerőseimmel elrejtettünk a környéken. Fontos, hogy csak azért a tárgyakért jár pont, ami a listátokon szerepel. Ha véletlen a rivális csapat eszközét találjátok meg, két lehetőségetek lesz: megtartjátok és útközben alkudoztok, elcserélitek az ellenféllel, vagy eldugjátok más felé. Természetesen az nyer, aki a leghamarabb megtalálja a saját tárgyait és leghamarabb visszaér ide hozzám. Most kaptok fél órát, hogy megbeszéljétek, ki-kivel lesz, és ha megvan a csapat, iratkozzatok fel nálam. Természetesen egy kupa lesz a díj, a legjobb kincskeresőknek! Ja... és kaptok egy iránytűt is, hogy visszataláljatok ide!
Nagy lett a zűrzavar, mindenki azon osztozkodott, kivel akar lenni. Nekem egyértelmű volt, hogy a két szobatársammal Irissel és Kimmel leszek, de hogy ne maradjunk férfierő nélkül, bevettük magunkhoz Lysandert és Armint. Lyst amúgy is muszáj volt, hisz ő volt a testőröm. Még szerencse, hogy kedvelem, így nem esett nehezemre egy csapatban lenni vele. Amúgy meg volt egy olyan sejtésem, hogy Armin csak Kim miatt szegődött hozzánk, és vált el az ikertestvérétől. Dakota, Nath, Dajan, Alexy és Jade egy csapatba álltak össze, Ken, Patty, Petrah, Gabriel és Rosa megint egy bandába verődtek, míg Amber, Leigh, Charlotte, Lisa és Capucine megint együtt iratkoztak fel. Melody és Viola három C-sel állt össze, két lánnyal, Bianca és Alexandra, valamit egy jóképű, barna hajú, barna szemű sráccal, Stefannal. Öt perc múlva megkaptuk a listánkat és elindultunk a szélrózsa minden irányába.
Alighogy beértünk az erdőbe, én és kis csapatom megtorpantunk. Kimnél volt a papírunk a begyűjteni való tárgyakról. A lány felénk lobogtatta, mikor körbe álltunk.
 |
| Iris |
- Jó ötlet. - mosolygott rá a kék Pokémon figurás pólós és fekete susogó nadrágos Armin. Kim egy pillanatig viszonozta a mosolyt, aztán felsorolta, mit kell megtalálnunk.
- Keresünk egy vállfát, zöld almát, piros tollat, szemüveget és teniszlabdát!
- Na, ezeket jól el lehetett dugni! - csóválta a fejét reménytelenül Lysander, aki sárga pólót viselt, combközépig érő szürke, kockás rövidnadrággal.
- Nem is ez a lényeg! Szerintem, nem véletlenül lett kihangsúlyozva a tárgyak színe! Tuti, hogy más csapatoknak van piros alma és más színű toll! - találgatott Iris.
- Ebben igazad lehet. - bólogattam, hisz tuti, hogy ez volt a csalafintaság.
- Először induljunk el együtt, és ha nagyon nem találunk semmit, akkor váljunk csak el! - javasolta Armin.
- Oké! Mindenki figyelje a bokrokat, nézzen be a nagyobb kődarabok alá és lessétek a fák ágait is! Biztos megpróbálták jól eldugni ezeket a vackokat! - irányított megint Kim.
Elindultunk hát ötösben az erőt fürkészve. Negyedóra céltalan bandukolás és keresgélés után Kim egy kő alatt megtalálta a piros tollunkat. Nagyon örültünk neki. Be is rakta a fekete lány a zsákjába a vizes üvege mellé. Így már volt egy kis sikerélményünk, és csak még nagyobb lelkesedéssel túrtuk fel az erdőt. Csak mentünk és mentünk és a keresésre koncentráltunk. Tíz perc múlva néhány fej fehér gomba között Iris talált egy golflabdát. Meg kell mondjam, jól álcázva volt, mert simán gombának néztem. Mivel a labda nem szerepelt a listánkon, megvitattuk, hogy nem dugjuk el, megtartjuk, majd felajánljuk valakinek, ha útközben találkozunk a többiekkel.
Dél körül leültünk egy kidőlt fatörzsre és elfogyasztottuk magunkkal hozott szendvicseinket.
Közben megint diskuráltunk.
- Elég gyengén haladunk! Eltelt a fél nap, de eddig csak a tollat, meg a labdát találtuk, ami nem a miénk! Azt javaslom, kaja után váljunk ketté. Telefonon tarthatjuk a kapcsolatot. Nem volt benne a szabályokban, hogy nem tehetjük ezt! - rukkolt elő ötletével Armin.
- Igen, ez jó ötlet! Két csapatban nagyobb területet fésülünk át. - értett egyet Lysander.
- Én Arminnal megyek, ti meg maradjatok hárman. - mosolygott bűbájosan a kék szemű srácra Kim.
Rosszallva néztem a barátnőmre, rosszat sejtettem, ha ezek kettesben maradnak! Túl feltűnően egymásra voltak kattanva mindig is és most, hogy Kim szakító félben van Alexal, még a végén összejönnek.
- Nekem jó. - legyintett Lysander.
A gyors ebéd után tényleg ketté váltunk. Armin és Kim mentek balra, mi Irissel és Lyssel jobbra.
Miután ez az én táskámba került, megint tovább ballagtunk. Tíz perc múlva találkoztunk Nathanielékkel.
Iris egyből a karjába szaladt, mi meg Lyssel kötekedni kezdtünk, hogy az ellenséggel cimborál.
Nem foglalkoztak velünk, boldogan csókolóztak. Miután megvolt a nagy örvendezés, Dakota eldicsekedte, hogy nekik már három tárgy is megvan. Már csak egy golflabda és egy bicska hiányzik a gyűjteményekből. Lysanderrel cinkosan néztünk össze, hisz a golflabdájuk Irisnél volt.
- Mit tudtok felajánlani a golflabdáért? - kérdeztem kihívóan.
- Megtaláltátok? És hol a tesóm? - kérdezte a kék hajú Alexy.
- Igen, nálunk van. Armin és Kim külön utakon jár. - közölte Lys. - A hatékony keresésre koncentrálunk. De akkor... mitek is van, ami esetleg kellhet nekünk?
- Van egy felesleges zöld almánk és egy sárga öngyújtónk. - közölte Nathaniel.
- Szuper! Megkapjátok a golf labdát az almáért cserébe! - alkudoztam egyből.
- Éhesek vagytok? - nevetett Dajan, de aztán elővette a zsebéből az almát és felém dobta. Ügyesen elkaptam, és helyette Iirs Nath kezébe adta a labdájukat.
Nathaniel persze csókkal köszönte meg neki a tárgyat.
- Hé, ... elég volt ennyi, szerelmesek! Ne pocsékoljuk az időt! Irány tovább! - parancsolta nevetve Dakota.
- Ne irigykedj, Dake! - intette le Nath, adott még egy puszit Irisnek, aztán elengedte. - De igazad van, menjünk, keressünk tovább!
- Sok sikert! - intettem a távozó csapat fiú után.
Mi hárman megint tovább indultunk. Megírtam Kimnek, hogy cseréltünk Nathanielékkel így már az almánk is megvan.
Már csak a vállfa és a teniszlabda hiányzott. Menet közben csacsogtunk néha.
- Jaj... de bánom, hogy nem Nathaniellel vagyok egy csapatban. - panaszkodott Iris. - Most, hogy összefutottunk, csak még rosszabb, hogy nem vele bolyongok.
- Megértem. - pillantottam részvéttel a lányra. - Akkor képzeld el, mit érzek én, hogy Castiel még csak itt sincs.
- Sajnálom, az még rosszabb lehet, mint nekem.
- Nem búsulni, Vivi baba! - ölelte át a vállam Lys. - Én azért vagyok itt, hogy pótoljam! Tessék mosolyogni és nem keseregni!
Kedves volt a gesztus, akaratlanul is mosolyogtam.
- Kösz, Lysander... aranyos vagy. - mondtam, miközben a földet fürkésztem. - Nem is tudom, mi lenne velem nélkületek... - Valahogy elvétettem a lépést és beleléptem egy gödörbe. Lys még időben elkapott és megtartott. Ijedten simultam a védelmező karokba. Hálásan néztem a szemébe. Nem is rossz, ha
Lysander kicsit arrébb ment és meglepődve kiáltott fel.
- Baj van, csajok! Ott lentebb már látom az országutat! - mutatott előre. - Kijutottunk az erdőből! Vissza kell fordulnunk rögtön, mert túl messzire jöttünk! Haladjunk visszafelé csak keletebbre, hogy ne ugyanazt az útvonalat fésüljük át! A szemét Dakotáék direkt nem mondták ezt, pedig ők is erről jöttek!
Miután feldolgoztuk a kezdeti sokkot, gyors léptekben megindultunk visszafelé, közben minden gyanús helyre benéztünk, de hiába, nem találtunk semmit. Nem is beszélgettünk egész úton, csak egymástól fél méteres távolságban átfésültük az erdőt. Menet közben azon agyaltam, vajon miért távolodott el tőlem Lysander? A minap a tengerparton nem bánta, hogy a nyakába ugrottam, most meg úgy viselkedik, mintha leprás lennék. Kicsit idegesített ez. Már az erdő közepén jártunk, amikor a fiú megtorpant és a négy méterrel előttünk lévő, hatalmas bokorra mutatott. A bokor vagy másfél méter széles volt, sűrű, zöld lombjai a földet súrolták, itt-ott fehér virágok nyíltak rajta.
- Odasüssetek, csajok! Nektek nem gyanús az a bokor? Szerintem, remek rejtekhely egy teniszlabdának, vagy vállfának!
Örömmel nézünk össze mindhárman, de ahogy a bokrot fürkésztem, észrevettem, hogy a túloldalán mozognak az ágai.
- Ó, én parázok! Valami van a bokorban! - jegyeztem meg ijedten.
- Gyáva! - nevetett Lys. - Biztos csak egy nyuszi az.
Valahogy ebben nem voltam biztos. Nem hittem, hogy egy apró nyúl ekkora mozgást csinál.
Lysander óvatosan megindult a bokor felé. Teljesen a hátához húzódtam és rettegve kapaszkodtam aprókat lépve a vállába és a pólójába.
- Mi van ha egy vaddisznó.... és ha meglát minket ránk támad? - nyeltem nagyot aggodalmasan, és a hangomból csak suttogásra futotta.
- Ugyan már, Vivi, ne gyerekeskedj! - szólt rám a bátor fiú, miközben megkerültük a bokrot és egyre közelebb araszoltunk a mozgó ágak felé.
- Én csak félek... - ismertem be.
És nagyon igaz volt. A legvadabb lehetőségek futottak végig az agyamon. Ha tényleg egy vaddisznó és nekünk ront, akkor valamelyikünk megsérülhet. Meg aztán lehet még medve... vagy ... vannak itt hegyi oroszlánok... vagy pumák? Mert ha egy vadállat rejtekhelyére találtunk, akkor nagyon pórul járhatunk...
Már ott álltunk a mocorgó ágak előtt és a torkomban dobogott a szívem.
Lysander egy hirtelen mozdulattal széthúzta az ágakat, de amit ott láttunk, arra egyikőnk sem volt felkészülve: Armin feküdt a bokrok alatt, felette Kim egy szál sárga bugyiban és melltartóban. A fiatalok vadul egymásnak estek. A meglepetéstől Lys azonnal visszaejtette az ágakat és amikor hátra hőkölt, seggre ült, történetesen pont az ölembe, mert túl közel volt hozzám.
Nevetve dőltem hátra. Valójában vadultak a bokorban, csak nem éppen jószágok. Lysander is majd megpukkadt a röhögéstől, rám dőlt, a háta a mellkasomon pihent.
- Wááá, kiégett a retinám! - ökörködött a nevetéstől kifulladva.
- Most sokkot kaptam! - kontráztam én is.
- Gyerekek, mi a baj? - kiáltott oda nekünk a távolból Iris.
- Gyere nyugodtan ide! Nincs veszély! - kiáltott neki oda az ezüstfehér hajú fiú.
Közben a bokorból halk káromkodást hallottunk és cipzárok és ruhák zizegtek.
- Legalább találtatok valamit, vagy az erdő helyett végig egymást fedeztétek fel? - kérdezte Lys, miközben lekászálódott rólam, és törökülésben leült a bokor tövébe. Várta, hogy a párocska kimásszon.
- Egy rókalyukban megtaláltuk a teniszlabdát. - közölte Kim és négykézláb előmászott.
- Na, akkor elnézem nektek ezt a kis kitérőt.
- Mi folyik itt? - jött oda mellénk hüledezve Iris.
- Szégyelljétek magatokat! - róttam őket, de azért mosolyogtam. Nem akartam elhinni, hogy ezek piszkos dolgokat műveltek a bokorban fényes nappal.
- Azt viszont nem nézem el, hogy a duhajkodás közben ezt nem vettétek észre! - Lysander feltúrta az ágakat és Kimék feje fölül leakasztott egy vállfát.
Iris és én egyszerre visítottunk fel, mert ez azt jelentette, hogy megvan mind az öt tárgy, amit meg kellett találnunk. Tudtuk, hogy ez a játék végét jelenti, már csak minden azon múlik, milyen gyorsan érünk vissza a táborba.
- Nálam az iránytű! Nagyából tudom, merre kell menni. - mondta Lys és kivette a nadrágja zsebéből az említett tárgyat. - Én megyek elől, fussunk ameddig a lábunk bírja!
- Oké! - egyeztünk bele mind.
Elindultunk hát. Csak futottunk és rohantunk, árkon, bokron, köveken keresztül. Próbáltam Lysander mellett haladni, Kim és Armin jött közvetlen mögöttünk kézen fogva, mögöttük kicsit lemaradva Iris fújtatott. Néha meg-meg botlottam, de Lys fél szemmel mindig figyelt rám, és vagy a könyököm, vagy a derekam elkapásával mindig megakadályozta, hogy elessek. Ez két okból is megnyugtatott: először is, jól esett, hogy vigyáz rám, másodszor, úgy látszik nem is irtózik hozzám érni. Így megnyugtattam magam, hogy biztos csak képzelődtem az előbb.
Gyorsan haladtunk. Néha pár pillanatra megálltunk és fújtatva, a térdünkbe kapaszkodva pihentünk kicsit, hogy aztán újult erővel folytassuk a sprintelést.
Nemsokára ismerős környékre értünk és alig öt perc múlva elértük a szállásunk előtti tisztást.
Mikor már láttuk, mi zajlik ott, csalódottan lelassítottunk, mert Nathaniel és csapata már ott fetrengett pokrócokon, a tanárnő meg enni-inni vitt nekik. Rögtön tudtuk, hogy ez azt jelentette, hogy vesztettünk, ők gyorsabbak voltak. Azért örömmel mentünk oda hozzájuk és mi is a leterített takarókra rogytunk. Iris egyből Nathanielhez bújt, mi meg Lyssel és Kimmel megmutattuk a tanárnőnek a megtalált dolgokat. Mrs. Williams megdicsért minket és közölte, mi lettünk a másodiknak. Jeges teát ittunk, amikor befutottak Kentinék harmadiknak. Míg vártuk a többiek megérkezését, egymás után döntöttük magunkba a jeges teát és Dakota poénkodását hallgattuk, aki a győzelmükkel dicsekedett.
Nemsokára minden csapat előkerült, csak Amberék nem. A tanárnő kezdett aggódni, mert valószínűleg eltévedtek. Jó másfél óra múlva került elő a szőke lány a barátnőivel és Leighel. Amber borzalmasan nézett ki. Sántikált sportosnak gondolt magas talpú tornacipőjében, rózsaszín nadrágja földes és fűfoltos volt, a haja csapzott, úgy nézett ki, mint aki keresztül verekedte magát a sűrű dzsungelen. Leigh közölte, hogy szegény drágája legurult egy domboldalon, de szerencsére nem sérült meg. Én meg magamban kárörvendtem. Meg is érdemelte a plazacica és nem tudtam sajnálni.
Mikor megvolt a teljes létszám, vacsorázni mentünk. Csak bundás kenyeret kaptunk teával, a tanárnő pedig közölte, hogy ne bánkódjunk a kevés kaja miatt, mert este szalonnasütéssel és tábortűzzel ünnepeljük meg Nathanielék győzelmét. Nagyon örültünk a hírnek, és már alig vártuk a laza estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése