Dudorászva öltözködtem és sminkeltem. Homok színű csőnadrágot vettem fel, bordó, szűk pulcsival.
Hajamat hátul kicsit feltupíroztam és kékkel húztam ki a szemem.
Gondoltam egyet, és magamra vettem a Castieltől kapott ékszereket, sőt, még a fiókból is előszedtem a karácsonyra kapott gyűrűt. Mivel az érzések újra fellángoltak, megint hordani akartam.
A konyhában megreggeliztem apával és a fiúkkal, aztán rohantam is a suliba. Kint hideg volt, és szállingózott a hó.
Első órám föci volt az első emeleten, utána a büfében kóláztam a lányokkal, Gabriellel, Leigh-el és Rosával. Most kivételesen Peggy is volt suliban. Körbe álltuk a büfé asztalt. Ken nem volt köztünk, a nagy üvegajtó előtt állt Arminnal, Alexyvel és a kis barátnőjét, Evelynt ölelgette.
Mi csajok persze a divatról fecserésztünk.
Egyszer csak Castiel lépett mellém és megragadta a felkarom.
- Szia, Vivike! Elrabollak egy percre!
- Szia, Castiel, mi is itt vagyunk! - nevetett a vörös srácra fenyegetve, de vidáman Rosaly.
- Ja... igen, sziasztok! Na jössz már, Vivieni? - és meg sem várta a válaszom, a falhoz rángatott, hogy a többiek ne hallják a beszélgetésünket.
*
- Ezek ketten mióta vannak ilyen jóban? - húzgálta száját irigykedve Peggy.
- Nem régóta. - válaszolta Kim.
- És nincsenek is jóban. - vágta rá Leigh.
*
Felháborodva néztem elrablóm csodás szemébe.
- Mi ilyen fontos, ami nem tűr halasztást?
- Semmi. - mosolygott a fekete pulcsis srác kisfiúsan. - Csak a közelemben akartalak tudni. Szörnyű, hogy látlak, de nem tehetem veled azt, amit szeretnék. - suttogta lágy hangon, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Ez kedves. - mosolyogtam rá ragyogó szemekkel. - Mi lenne az, amit "tenni szeretnél"?
- Ne hergelj, édesem, mert rád ugrom! - figyelmeztetett vigyorogva Castiel. - Először is... itt helyben megcsókolnálak, és olyan szorosan ölelnélek, hogy érezd a heves vágyat a testedben... aztán elcipelnélek egy elhagyatott folyosóra, és kielégíteném a szenvedélyünket... nem érdekelne, ha meglátnak, csak téged akarnálak érezni.
Minél többet mondott, annál vörösebb lettem. Felkavartak a szavai, de megérdemeltem, mert én akartam tudni.
- Te nem vagy komplett! - mosolyogtam, amikor felocsúdtam. - Szeretkezni az iskolában?
- Miért ne? Izgató lenne, nem? De igazad van, kicsit merész ötlet. - kacsintott Cast vidáman.
Imádtam, amikor ilyen gondatlan, vidám és közvetlen velem. Ilyenkor a nyakába ugrottam volna és össze-vissza csókolgattam volna szívem szerint.
- Merész? Az nem kifejezés!
- De igyekszek türelmes lenni. Kivárom a délutánt, akkor csak az enyém leszel, egy szál fürdőruciban. - vigyorgott a vörös csábító titokzatosan és ravaszul. - Tényleg! Nekem nehogy egyrészest vegyél fel! Bikini legyen, szexi és alig takaró!
- Ez nem kívánságműsor! Csak bízd rám, mit veszek fel! - mosolyogtam konokul.
- Na, ne légy gonosz!
- És ha mégis? - kérdeztem a tűzzel játszva.
- Akkor garantálom, hogy ma megfulladsz, de nem a víztől, hanem a csókoktól!
- Majd meglátjuk, ki bírja jobban... Jobb, ha tudod, hogy verhetetlen vagyok csókcsatákban!
- Víz alatt is? - vonta fel a szemöldökét Castiel.
- Akár ott is! - nevettem könnyedén.
- Fantasztikus lesz a délután, ha így állsz hozzá! - csillant fel a fiú szeme.
- Hogy így?
- Ne provokálj, kiscicám, mert tényleg rád ugrok!
- "Merész ötlet." - kuncogtam a szavait ismételve. - De félretéve a hülyeséget, mikor és hol találkozunk?
- Háromkor... mondjuk talizzunk a főtéri pékség előtt.
- Oké, ezt megbeszéltük. - bólintottam rá. - Ott leszek.
- Már alig várom. - méregetett Castiel éhes tekintettel.
- Hát addig még várhatsz, drágám! - evődtem vele pajkosan. Közelebb léptem Castielhez, bal kezem a vállára tettem, aztán kacéran végig húztam a kezem a felső testén. A mozdulatot a háta mögött fejeztem be, bátran belemarkoltam a hátsójába. Nem értettem magam, amiért ilyesmire vetemedtem, de nagyon jó érzés volt mindenki tudta nélkül titkon taperolni. Miközben ezt műveltem, kihívóan a szemébe néztem.
- Ne játssz velem, Vivieni!... Meg fogod bánni, hidd el!
- Az nem olyan biztos. - incselkedtem. - Vannak dolgok, amiket sosem bán meg az ember.
És ekkor sajnos becsengettek.
Kacagva összenéztünk, aztán Castielbe karoltam és együtt sétáltunk a hatos terem elé, ahol nyelvtan óra következett. Észrevettem, hogy Nathaniel fejcsóválva bámul ránk, aztán összedugja a fejét Dajannal, de most ez sem érdekelt. Gondoljon, amit akar, ő is, meg a többiek is!
*
- Nézd, Nath, elhorgásszák a csajod! - jegyezte meg kárörvendően Dajan.
- Vivien nem a csajom! - vágta rá durcásan a szürke pulcsis, szőke srác. - És az ő baja, ha hagyja, hogy ez a barom behálózza. Ha neki ő kell, nem tehetek semmit. Pórul fog járni Castiellel, az hét szentség. - jegyezte meg rosszindulatúan Nathaniel.
- Ne parázz, Nath! - intette le a mellette álló Lysander, és a vállára tette a kezét. - Ne izgulj miattuk! Csak haverok és azért vannak összenőve, mert Vivi bátyja parancsba adta nekik, hogy barátkozzanak össze. - füllentette a fehér hajú srác szemrebbenés nélkül.
Lysander nem akarta, hogy Nathaniel és Cast megint rivalizáljanak egy nő miatt. Elég volt ezt egyszer elviselni. Akkor választania kellett a két barátja között, és ő Castielt választotta, pedig Nathanielt is kedvelte. Most, hogy eltelt azóta egy-két év, nem akart megint egy ilyen szituba keveredni.
- Lépned kéne, pajtás, mert kiröppen a madárka! - biztatta Dajan a szőke srácot.
- Mit tehetnék, ha Vivien nem gerjed rám?
- Tegyél róla, hogy gerjedjen - ilyen egyszerű!
Lys bepánikolt.
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet! Szerintem, nem kéne erőltetni, ami nem megy!
- Igazad van, Lys. - csüggedt el Nath.
*
Megjött az ofő és bementünk a terembe. Kimmel az ablak felőli padsorban ültünk. Feladatokat oldottunk meg a munkafüzetünkben.
Hirtelen Kim meglökött a könyökével.
- Megtudhatom, hogy kinek, vagy minek köszönhetően vagy így feldobva? - faggatott a terep nadrágos és barna pulcsis barátnőm.
- Egy pasinak köszönhetően.
- Ó, már megint Castiel! - sóhajtott reménytelenül Kim.
- Igen... Csodás volt a tegnap délutánunk. - mosolyogtam és a pulcsim alól előhúztam a nyakláncot, a karkötőt és az ujjam is elé toltam. - Ezek tőle vannak. Ma is vele randizom, méghozzá az uszodában.
Kim savanyú képet vágott.
- Remélem tudod, mit csinálsz!
- Nem tudom, de ez most nem is számít! Csak az a lényeg, hogy vele lehetek.
- Te megkergültél!
- Aha. - mosolyogtam könnyedén. - Miatta!
Nyelvtan óra után angol következett. Pechemre a tanárnő felszólított felelni, de szemből Cast és Lys annyit súgott, hogy összehoztam egy négyest. A másik felelő Amber volt, neki csak egy kettesre futotta. Igaz, neki nem súgott senki.
Állami ismeretek óra után a büfénél lekváros sütit ettem, velem szemben Rosa és Leigh állt. A fiú hívta szerelmét délután shoppingolni, de a fehér hajú lány zavartan az irodalom házi dolgozatról hadovált, hogy a könyvtárba készül anyagot gyűjteni. Azt gyanítottam, Rosa hazudik.
Környezetvédelem után matek következett. A terem előtt magamban fohászkodtam, hogy a kijavított dolgozatom legalább egy kis kettesecske legyen!
- Na, mikor legyen a következő matek korrepetálás? - kérdezte a mellém lépő Nath.
- Fogalmam sincs! Az attól függ, hogy sikerült ez a hülye dolgozat! - vágtam rá, miközben befelé araszoltunk a terembe. Beültem a padomba, felkönyököltem rá, Nathaniel meg tétován ácsorgott mellettem, fél vállán a fekete Nike táskájával. - De biztos, hogy nem szeretném abba hagyni a külön órákat!
- Leülhetek? - tolta arrébb a fiút nem túl kedvesen Kim, és befészkelődött mellém.
- Szívesen segítek neked, tudod jól! - mondta Nath.
- Majd órák után megbeszéljük! - próbáltam lerázni, mert Kim értetlenül és kíváncsian méregetett. Nem akartam, hogy megint pasifaló szörnyetegnek lásson.
Tíz perc múlva a kezembe kaptam a kijavított dolit. Reménykedve szorongattam. Torkomban dobogó szívvel nyitottam ki... és nem akartam hinni a szememnek: kettes! Eddigi legjobb teljesítményem.
A Kimé hármas lett, Nath és Rosa ötöst írt, Cast is hármast. A mázlista!
Ezután jogi óránk volt, előtte a terem előtt álltam Gabriellel, Kennel, Dake-kel, meg Leigh-el, a többiek mind szétszéledtek. A szünet felében odajött hozzám Nath és Dajan.
- Gratulálok a dolihoz! - mosolygott kedvesen a szőke herceg.
- Kösz, de lehetett volna jobb is! De a tiéd remek volt, mint mindig!
- Vivi, az a lényeg, hogy nem egyes! - mosolygott rám biztatóan Dajan.
- Na, akkor mi lesz a matekozásunkkal? - kérdezte Nath.
- Majd egyeztetünk időpontot. - mosolyogtam.
- Hát ma...
- Ma nem jó! - vágtam rá rémülten. Eszembe sem volt lemondani Castielt a hülye tanulás miatt. - Mára már van programom.
- Épp azt akartam mondani, hogy ma nekem se jó, mert edzés lesz, de holnap megoldhatjuk.
- Oké. - válaszoltam zavartan. Rossz volt titkolózni. - Akkor ezt lezsíroztuk.
*
Eközben Cast meg Lys felfelé jöttek a lépcsőn.
- Castiel, mostanában keveset lógunk együtt. - mondta Lys. - Mi lenne, ha délután löknénk egy párat a Bázison? Rosa is jön.
- Klassz lenne, de nem ma! Úszni megyek a bájos kis Vivikével.
Lysander azt hitte nem jól hall. - Megint titkos randik?
- Ahogy mondod. - mosolygott bólogatva Castiel.
- De hát... mi értelme van ennek, azt mondd meg nekem?! Miért szédíted szegény lányt?
- Nem játszok vele, ez már komolyabb. - ismerte be Cast. - Azért vagyok vele, mert kedvelem a társaságát. Vivien olyan más, mint Deborah... Ez a lány szeszélyes, ugyanakkor tündéri! Vidám és mindig a saját feje után megy. Szerény, mégis érzéki... és határozottan romantikus. Rabul ejtett a mosolya, a mélységesen kék szeme, a jelleme, az egész lénye. Imádni való a kis csaj.
Lys a fejét csóválta. Megálltak a terem végében, jóval távolabb a többiektől.
- Nem lehet, hogy egy kicsit szerelmes vagy, barátom?
- Nem! Honnan veszed ezt?
- A szavaidból, Cast! Az egekig dicsérted a lánykát... pont úgy, mint egy szerelmes kiskölyök, aki csak a nagy őröl tud áradozni egyfolytában.
- Ez marhaság! Csak képzelődsz! Nekem ez a lány... csak egy kaland... Izgalmas vele, de ennyi!
Lysander még mindig nem hitt a haverjának.
- Mondj, amit akarsz, látom, amit látok!
- Menj a francba! - intette le Cast mérgesen, és elfordult tőle.
A vörös srác magában Lys szavain agyalt.
Még hogy szerelmes! Én? Vivien Marsallba? Nem! Bár... sokat jelent nekem, de ez nem lehet szerelem! Vagy mégis az? Létezik, hogy ez a különös ragaszkodás a szerelem? Nem... az nem történhet meg...
*
Óra után a fotóüzletbe vettem az irányt. Onnan hazafelé tartva összefutottam az ölelkezve sétálgató Lyssel és Rosával.
Rögtön sejtettem, hogy a könyvtári kutatás csak kamu volt.
- Titkos randi? - nevettem rájuk.
- Ja! Rosa össze-vissza hazudozik, csak hogy velem legyen! - büszkélkedett Lysander.
- Nem féltek, hogy lebuktok? Szegény Leigh padlón lesz, ha ez kiderül. - jegyeztem meg fejemet csóválva.
- Igen, biztosan, de ráérünk ezzel akkor foglalkozni, ha bekövetkezik. - válaszolta a fehér hosszú kabátos Rosa.
- De akkor is, csak csalod a barátod. - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Castiel is ezt teszi, mégsem bánja. - célzott Lys kicsit sértődött hangon.
És igaza volt Lysandernek! Vettem az adást. Miért vagyok úgy kiakadva, amikor én is ezt csinálom Castiellel, Deb háta mögött? Ha majd minden kötél szakad, mi is olyan helyzetben leszünk, mint ők Leigh-el.... És igen... keresztül fogok gázolni Deborah-n, nem törődve az érzéseivel. Megéri majd a szenvedést ez a néhány boldog pillanat? Igen, vagy nem, ebbe már belementem.
- Hú-ú! - legyezett tenyerével az arcom előtt Rosa, mert elbambulva meredtem magam elé szomorúan. - Magadnál vagy?
- Jaj, ne haragudjatok, csak eszembe jutott ez meg az. Most mennem kell, mert háromkor randim lesz.
- Jó szórakozást! - kacsintott Lys, és ebből tudtam, hogy tudja, hova készülök és kivel.
- Köszi, nektek is! - mondtam, aztán gyorsan elbúcsúztam tőlük.
Már csak egy saroknyira jártam az otthonomtól, amikor eszembe jutottak a zsebemben lapuló fényképek. Gyorsan kiszedtem őket a borítékból és elkezdtem nézegetni őket.
Az első kép az volt, mikor mi, a három dáma lejöttünk kiöltözve az emeletről és a fiúk mellett pózoltunk. Tony csinálta a képet. Aztán volt néhány nevetős és táncolós kép rólam, meg jó pár a mulatozó tömegről. Volt egy kép Kimről meg Alexről meg Violáról és a pasijáról. Úgy döntöttem, ezeket a csajoknak adom emlékül. A következő fotón Castiel, Tony és Lys ült a kanapén összefont vállakkal. Nagyon cukik voltak. Egy újabb kép szíven ütött. Az a bizonyos csókos kép volt a torta fölött Dake-kel. Bizony, a kudarcos kapcsolatunk is már csak egy emlék...
A következő képen Antony haverjaival pózoltam. Szinte virultam a sok jóképű pasi között. Ami ezután akadt a kezembe, az sokkolt: Castiellel táncoltam a fotón, és sütött rólunk a feszültség. A sorban következőn megint a kanapén pózoltak, csak most Cast, Deb, Pete és a hátuk mögött Lisa meg Charlotte állt a pasijaikkal. Úgy döntöttem, majd albumba rakom a jól sikerült kis képeket és beviszem a suliba megmutatni őket a többieknek. Szinte minden barátomról volt kép. Az utolsó képen Viola meg Kim pózolt nem messze a konyhaajtó előtt. Alaposan megnézve láttam a konyhaajtó tejüvegére vetődni egy összefonódó pár árnyékát. Sokkolt, mikor rájöttem, hogy az én és Castiel lehetek bent.
- Jóságos ég! - suttogtam szörnyülködve, és már az előtérben jártam.
Na bumm! Így kell lebukni! De ahogy jobban megnéztem a fotót, rájöttem, hogy senki nem tudja, kik lehetnek azok és nem is olyan feltűnő az a kis árnyék...
A nappaliban odaadtam a borítékot anyunak, én meg felszaladtam az emeletre, hogy elkészüljek a rám váró izgi randira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése