Tegnap nagyon jó volt Dakotával vásárolni, rengeteget hülyültünk, amíg beszereztük a lampionokat, lufikat, krepp papitokat a díszítéshez és az eldobható tányérokat, poharakat. Mikor ezzel végeztünk megvettük az anyu listáján felsorolt, húsokat, kenyereket, zöldségeket és egyebeket. Már csak azért is jó volt, hogy velem volt egy erős fiú, mert így ő cipelte hazáig a két nehezebb táskát. Egész úton ökörködtünk, aztán Dake velünk vacsorázott.
Miután felöltöztem, lementem anyuhoz megbeszélni az aznapi teendőket. Megengedte, hogy szóljak pár barátomnak, hogy jöjjenek segíteni, felforgatni és kidekorálni a nappalit.
Rögtön felhívtam Kimet, Violát és Irist. Ők azt mondták két órán belül jönnek is. Aztán úgy gondoltam, fiúkra is szükségünk lesz, így szóltam Dakotának és Lysandernek. A bátyám gondoskodott az italokról, elment Kevinnel kólákat és alkoholt venni.
Nemsokára megérkezett két kedves barátnőm felpakolva az esti szerelésükkel.
Épp a nappaliban kakaót ittunk a csajokkal, mikor megérkezett Iris, Lys és Dakota.
Jó hangulatban beosztottuk, kinek mi lesz a feladata.
Megjött a bátyám és segítettünk neki behordani az innivalókat, aztán nekiláttunk a munkának.
A három fiú félretolta a kanapékat, foteleket a könyvespolc és a fal elé, hogy legyen hely a tánctérnek. Felcsavartuk a szőnyeget, nehogy este ráömöljön valami. Kim meg Lysander a konyhába mentek segíteni anyának az ételkészítésben, addig én a kanapéra öntöttem a megvásárolt díszítő kellékeket és Dakotával csíkokra vágtuk a krepp papírt és összefontuk őket. Iris szétrakta a szekrényen és a konvektorom a színes, illatos mécseseket, a bátyám a lampionokat rakta fel a csillárra meg a függönykarnisra, Viola felfújta a lufikat. Délben a földön megebédeltünk csapatostól. Rántott húsos szendvicseket ettünk. Kaja után nekiláttunk a díszítésnek. Észrevettem, hogy a bátyámnak tetszik Iris, vicces volt, hogy a lány zavarban volt a tesóm éhes pillantásától.
Anya miután mindennel elkészült elment a nővérénél, de még szólt, hogy az öcsém sem fog zavarni minket, mert egy barátjánál alszik. Szerencsém van, hogy ilyen csodás anyukám van!
Háromkor Viola elment a pasija elé és közölte, csak estére jönnek vissza, mert kicsit csavarogni akarnak a városban. Négy után megjött Kim szerelme és a bátyámmal rögtön a hifire vetették magukat. Egy óra múlva mindennel elkészültünk, és a segítőim hazamentek átöltözni. Fél hét körül megérkezett Viola a barátjával. A barna hajú, kék szemű srác rögtön szimpatikus volt nekem, illett Violához.
A fiúk behordták a dohányzó asztalra az italokat, a konyhából a sarokba állították az ebédlőasztalt, hogy oda tudjuk hordani a hidegtálakat és a nassolni valót, aztán mi, a három lány felmentünk átöltözni. Kim sárga, ujjatlan, félgarbó nyakú cseresznye virágmintás, japán stílusú térdig érő ruhát vett fel. Jól állt neki, kiemelte barna bőrét. Viola ezüst szállal futtatott, hosszú vállpántos ruhát vett fel, ugyanolyan csillogó ezüst színű boleróval. Már egymást sminkelték, amikor magamra húztam a ruhám. Egy bordó, hosszú, ujjatlan ruhát vettem fel, amihez volt egy könyökig érő kesztyűs ujja. Ezt a csodás estélyiruhát még a nyáron hozta nekem keresztanyám Olaszországból, de eddig nem volt alkalmam felvenni. Szememet és szempillámat feketével hangsúlyoztam ki, számat élénk bordó tartós rúzzsal.
Kifésültem a hajam és a ruha anyagából készült hajpánttal dobtam fel, felborzolt frizurámat.
Tűsarkúban elég nehéz volt mindhármunknak lemászni a létrán, de amikor leértünk a négy fiúnak a szava is elállt, csodálkozva néztek ránk.
- Wow! - kiáltott fel a bátyám.
- Gyönyörű vagy, szívem! - lépett Viola mellé a barátja, Thomas és megölelte.
- Kim, irtó jól áll neked, ez a ruha! - bókolt Alex is a másik barátnőmnek, és hátra fordította sapkája simléderét.
- De azért mégis csak az enyém a legszebb! - nevetett Dakota és tétovázás nélkül a karjába zárt. - Megcsókolhatlak anélkül, hogy visítva szaladj a fürdőszobába újra rúzsozni a szád?
Mosolyogva a nyaka köré fontam a karom.
- Természetesen... Ez csókálló!
- Akkor most leteszteljük! - mosolygott a fekete pulóveres és szaggatott farmeres Dake, majd szájon csókolt.
Kellemes csók volt, lassan megszűnt körülöttem minden és a gyomromban elkezdett bizseregni valami. Reméltem, ez annak a jele, hogy kezdem elfelejteni Castielt.
Jaj, vajon eljön? És Deborahval? Szörnyű lenne az este, ha mindketten itt lennének!
Megszólalt a csengő, így kénytelen voltam elhúzódni Dakota karjaiból, az előszobába mentem ajtót nyitni. Peggy érkezett egy fekete hajú, nagy darab, csupa izom pasival. Jól nézett ki a csávó és biztos, hogy öt-tíz évvel idősebb volt, mint a lány.
Bevezettem őket a nappaliba a többiekhez. Peggy bemutatta nekünk Kyle-t.
A vendégek kabátjait bevittem az öcsém szobájába, azt neveztük ki kabáttárolónak.
A következő vendégpár Capucine volt alacsony, aranyos barátjával, Mike-al, aztán jött Rosa, Nathaniel, Armin és Alexy. Alighogy betereltem őket, befutott egy csapat fiú Tony barátaiból: Kevin, David, Paul, Marc és Daniel. Puszikkal és ölelésekkel üdvözöltem a srácokat.
Antony egymás után cserélgette a jobbnál jobb CD-ket a hifibben. Thirty Seconds to Mars, Muse, OneRepublic és egyéb rockos, pörgős zenéket hallgattunk. Mire belemelegedtem Dakotával a táncolásba, mindig újra csengettek. Megérkezett Dajan, Jade-el és a barátnőjével. Innentől kezdve Dake-el ketten mentünk ajtót nyitni, a fiú felcsapott mellettem kabátszedőnek. Még be sem zártam az ajtót Dajanék mögött, amikor újabb csapat érkezett Tony barátaiból: Arnold, Peter, Jimmy, Cristian és Dylen. Őket nem ismertem, de mind bemutatkoztak és virágcsokrokat adtak át nekem.
- Féltékeny leszek, ha egész este idegen pasikkal puszilkodsz! - mosolygott Dakota, amikor kettesben maradtunk a bejárati ajtó előtt.
- Jaj, édesem, nem kell úgy felfújni! - intettem le. - Én vagyok az ünnepelt, természetes, hogy mindenki felköszönt! Egyik puszi sincs ilyen édes. - nevettem és megcsókoltam Dake-et, de vigyázva, hogy ne nyomorítsam össze a virágokat.
Alighogy vázába tettem a csokrokat, megjött Lysander is egy hatalmas fehér és vörös rózsákból álló csokorral. És a mosoly az arcomra fagyott, mert mögötte Castiel dőlt az ajtófélfának, és gyilkos pillantással nézte, hogy Dake keze a derekamra fonódott.
- Sz.… sziasztok! - nyeltem nagyot. - Gyertek be, a buli már hangolódik!
- Szia! - lépett elém Cast és arcon csókolt, én meg akaratlanul is elhúzódtam tőle is, meg Dakotától is.
- Virágot a virágnak! - nyomta a kezembe a virágcsodát Lys. Ő is érezte a feszültséget a kis helységben, ezért sietett a segítségemre.
- Ó, Lys, ez csodálatos! Imádom a rózsákat! - néztem rá meghatódva.
- Kérem a kabátokat! - szólalt meg Dakota.
A két fiú eleget tett a kérésnek, aztán bevezettük őket a nappaliba. Lysanderbe karoltam.
- Rosaly már itt van, mindent bele! - súgtam a fiúnak.
- Nagyszerű.
Épphogy beléptünk a nappaliba, megint csengettek.
- Hú, ez nem lehet igaz! - sopánkodtam. - Egész este az ajtónyitogatásból állok ki! Megyek, ti csak vegyüljetek el!
Castiel elkapta a csuklómat.
- Majd később beszélni akarok veled, Vivieni!
Durván elrántottam a karomat. Gúnyosan néztem a szürke pólós, fekete farmeros fiúra.
- Talán majd szakítok rád időt... de ne nagyon számíts rá, mert minden szabadidőmet Dakotával akarom tölteni! - válaszoltam bántó hangsúllyal és otthagytam a fiúkat.
Beengedtem az érkezőket, Charlotte és Lisa jött a pasijaikkal.
Kentin Melody-val jött, Iris meg Logan nevű szerelmével, a bátyám savanyú képpel vette tudomásul, hogy aranyos kis barátnőm foglalt.
Végre maradt egy kis szabadidőm, ittunk egy kis Martinit Dakotával, aztán összebújva lassúztunk.
Kaptam ajándékokat is, csomagok gyülekeztek a könyvespolcon és örültem, hogy rá volt írva szinte mindegyikre, hogy kitől van. Most nem akartam a bontogatással tölteni az időt, a bulizásra koncentráltam. Körülöttünk a szerelmespárok táncoltak, a bátyám Kennel a hifinél állt, Lys a konyhaajtóban beszélgetett Rosával. Castiel piával a kezében bevágódott a sarokba tolt fotelbe, és gyilkos pillantásokkal figyelt engem és Dake-et. Mikor belefáradtam a tekintetébe, odacsapódtunk Capucine -ékhez és Irisékhez beszélgetni. Fél szemmel láttam, hogy Rosa és Lysander kivonul a konyhába. Biztos négyszemközt akarják megbeszélni a dolgokat. Szívemből drukkoltam nekik.
*
Lysander és Rosa épp szenvedélyesen csókolóztak, amikor Kim beviharzott a konyhába egy üres chipses tálkával. A párocska zavartan szétrebbent. Lysander pirulva elhagyta a helységet. Kim meg kérdőre vonta Rosaly-t.
- Rosa, te megcsalod Leight? Mióta?
- Figyelj, ez az én dolgom! Szeretném, ha nem árulkodnál és felejtsd el, amit láttál!
- Te tudod, de az biztos, hogy én sosem csalnám meg Alexet, mert szeretem. - közölte Kim komolyan.
- Én... én már nem tudom, mit érzek Leigh iránt... de azt tudom, hogy nagyon vonzódom Lysanderhez! Most úgy áll a helyzet, hogy titkos kapcsolatot kezdtem Lyssel, míg rá nem jövök, kit szeretek igazából. Tudom, hogy ez csúnya dolog és utálom is magamat ezért, de nincs más választásom!
- Mindenki megbolondult! Te is, Vivi is! Nem akarok ilyesmikről tudni! - legyintett dühösen Kim, és visszament a nappaliba. Nem értette a mostani bonyolult szerelmi szálakat.
*
A lila ruhás Rosaly is jött nemsokára és az asztalra rakta a tele töltött chipses tálat. Ekkor már Daniellel és Antony haverjaival beszélgettem.
Castiel megunta a beszélgetést Tonyval és Kennel, odajött hozzám.
- Elrabolgatom a szülinapost egy táncra?
Meglepettségemben még levegőt is elfelejtettem venni.
- Ne... Castiel, nem akarom itt hagyni Cristianékat!... Illetlenség lenne!
- Menj csak, Vivien, nem sajátíthatunk ki magunknak! - nézett mosolyogva a Paul nevű szőke srác.
Castiel kapott is az alkalmon, megragadta a csuklómat és magával húzott a táncolók közé.
Nem akartam feltűnést kelteni, így beletörődtem a sorsomba. Hiába kerestem tekintetemmel könyörgően Dakotát, hogy mentsen meg, a fiú a svédasztalnál evett Nathaniellel és Melody-val.
Adam Lambert - For you Entertainment számára lötyögni kezdtünk, amikor Castiel megszólalt.
- A házigazda az est fénypontja. - bókolt csodáló tekintettel.
- Nem kell az álszent dicsérgetésed! - a zene ritmusára körbefordultam magamon, aztán ellenségesen pillantottam rá. - Nem hiszek neked!
- Pedig, komolyan gondoltam! Egész este veled szerettem volna lenni! ... Csak te jársz a fejemben! - dünnyögte Castiel.
- Túl sokat ihattál, Castiel! Rossz helyen kopogtatsz a nagy dumáddal! Nem tűnt még fel, hogy nekem Dakota kell? - kérdeztem élesen, szikrázó szemekkel.
- Nem hiszem... mert csak tőlem kaphatod meg, ami neked kell! - mosolygott Cast önelégülten.
- Beképzelt vagy! - álltam meg felháborodva.
Szerencsére, most jókor csengettek. Megmentettek ettől a nagy egojú baromtól!
Szó nélkül az ajtóhoz vágtáztam, de Castiel követett.
Mikor kitártam az ajtót, mindketten döbbenten, leesett állal meredtünk a kint toporgó fekete kabátos Deborahra.
- Helló, Deb! - üdvözöltem, amikor magamhoz tértem. - Már azt hittem, nem is jössz!
- Amint látod, itt vagyok! - a barna lány a vállam fölött dühös pillantásokat küldött a barátjának. - No lám, Castiel! Már nem is fáj a fejed? Azt mondtad, nem akarsz elkísérni a barátnőm bulijára, mert ki akarod aludni magad, erre te itt vagy! Becsaptál! - az utolsó szónál Deborah szeme könnybe lábadt.
Én meg ott álltam köztük lezsibbadva, nem tudtam, mit mondjak vagy, hogy meneküljek el. Most ihatom a levét kicsinyes bosszútervemnek.
- Tényleg fájt a fejem, mókuskám! - bizonygatta Cast. - De Vivi bátyja felhívott, hogy ragaszkodik hozzá, hogy eljöjjek! Ha tudtam volna, hogy te is ide készülsz, akkor jöhettünk volna együtt. Nem szándékosan vertelek át. - és Castiel olyan bűnbánóan nézett a barna lányra, hogy egy pillanatra még én is majdnem elhittem, amit mond!
Deborah átpréselte magát rajtam és a fiú karjaiba vetette magát.
- Hiszek neked, drágám! Tudom, hogy szándékosan sose ártanál nekem, és nem csapnál be!
Magamban füstölögtem. Szegény, buta Deborah... Mindent elhisz ennek a szívtiprónak! Bár, ha jobban belegondolok, sajnos én is!
- Kérem a kabátodat, Debby! - nyúltam a lány márkás, rövid dzsekijéért. - Érezzétek jól magatokat! - tettem hozzá és kajánul vigyorogtam Castra.
Belöktem a kabátot az öcsém szobájába az ágyra, majd otthagytam őket. Dakota karjaiba menekültem, már megint.
Castiel és szexi piros ruhás barátnője elvegyültek a haverokkal.
*
Lysander, Rosa, Kim, Viola és Thomas a svédasztal mellett eszegettek, és a fejleményeket figyelték.
- Hú, ez meleg helyzet lesz. - jegyezte meg Kim és kérdőn pillantott Lysre. - Megérkezett Castiel barátnője, Vivi meg Dakotával szórakozik, miközben ők ketten egymásra gerjednek... Ha Dake és Deborah észleli a feszültséget, botrány lesz.
- Ó, csak nem! - legyintett Lysander. - Debby elég butácska az ilyesmihez, Dakota meg túl laza.
- Remélem! Mindenesetre Vivi biztos szarul érzi magát. - csóválta a fejét Kim. - De megyek, előkerítem a párom! Hol is lehetne! A hifinél! Mindig felcsap D.J.-nek, ha házibuliba csöppenünk!
*
Tizenegy óra felé a bátyám elrángatta mellőlem Dakotát valami hülye ürüggyel. Messziről láttam, hogy pusmognak, aztán eltűntek a konyhában.
Antony lehalkította a zenét, Dakota pedig behozott egy két emeletes kocka csokitortát. A vendégek elkezdték énekelni nekem a "Happy Birthday"-t. Kim lepakolta a svédasztalt, hogy oda kerüljön a torta és meggyújtottak rajta tizenhat szál gyertyát. A meghatottságtól könnybe lábadt a szemem.
Könnyezve sétáltam a meglepetés torta elé. A közepén egy fél lábon álló marcipán balerina pózolt.
- Boldog szülinapot, kedvesem! Ez a bátyád és az én ajándékom! - mosolygott Dakota.
Hálásan csókoltam szájon a torta fölé hajolva. Kim még fényképet is készített rólunk.
Jade ránk szólt.
- Vivien, én inkább a tortát kóstolgatnám! - nevetett a zöld hajú srác.
- Előbb kívánnia kell valamit, aztán elfújni a gyertyát! - figyelmeztetett a Jade-et ölelő szőke bombázó, Aurora.
Áhítattal néztem a gyertyákat. Azt mondják ilyenkor, ha elfújjuk őket, teljesül egy kívánságunk. Egy próbát megér... Lázasan törtem az agyam, hogy mit kívánjak.
"Azt kívánom, ne legyen ennyire bonyolult az életem".
Dakotával közösen fújtuk el a gyertyákat, aztán felszeleteltük és papírtányérokon szétosztottuk.
Később mindenki megrohamozott, kaptam a gratuláló puszikat és köszöntéseket.
A torta evés után Lysander lépett oda mellém.
- Vivien! Előkeríted a kabátom? Lelépek! - halkan még hozzátette. - A Rosáét is hozd, mert ellóg velem!
- Oké, megkeresem. Várj meg itt! - kicsit rosszul esett, hogy máris elmennek, de megértettem, hogy itt túl sok a figyelő szempár, és inkább máshová mennek. - Dake, addig szórakoztasd helyettem a vendégeket!
Résnyire nyitva hagytam a tesóm szobájának az ajtaját, hogy a beszűrődő fényben feltúrjam az ágyon heverő kabáthalmot. Rosa citromsárga kabátja hamar a kezembe akadt, de a Lysé, nehezebb eset volt, mert sok volt a fekete szövetkabát. Épp megtaláltam, amikor a hátam mögött becsapódott az ajtó és korom sötét lett. Hangosan szitkozódni kezdtem, mert tényleg nem láttam semmit. Valaki biztos a WC-ről jövet becsapta az ajtót. Ijedten hajoltam le és tapogattam a földre ejtett két kabát után és halálra rémültem, amikor két erős kar ölelte át a csípőmet.
Ijedten felkiáltottam.
Az ismeretlen kéz a hasamról a mellemre vándorolt és éreztem, hogy egy erős test áll a hátam mögött. Egyszerre járta át az izgalom és a félelem. Biztos csak Dakota lehet...
- Dake, ne csináld ezt! - nyögtem elfúló hangon. - Ez egyáltalán nem vicces.
Semmilyen hang nem válaszolt, és ez kikészítette az idegeimet. Csak a kintről beszúródó halk zenét és a rikkantásokat hallottam. Idebent néma csend.
- Kérlek szépen, Dakota... Mondd már, hogy te vagy az! - és a kezek tovább simogattak, én meg persze olvadoztam a jóleső érzéstől.
- Nem talált, Vivieni!
Castiel hangját felismerve rémülten ugrottam ki a karokból.
- Castiel!!!
- Mi van, meglepődtél? Nem gondolhattad komolyan, hogy a hülye kis Dakotád ilyen szenvedélyeket vált ki belőled.
Magamban átkoztam a sötétséget. Azt se láttam, merre tudnék menekülni és hol van egyáltalán Castiel. Csak az ajtó alatt beszűrődő, halvány fénycsík mutatta a kijáratot.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem zavartan. Hallani akartam a hangját, hogy betájoljam merre van.
- Nem bírtam magammal! Utánad kellett jönnöm! Még nem kívántam neked istenigazából boldog szülinapot!
Rosszat sejtve hátráltam, a hangja nem sok jót ígért.
- Ezt... odakint is megtehetted volna.
- De én itt akarok!... Vivieni... megőrjítesz! Deborah mellett is csak rád gondolok!
Miután ezt kimondta elkapta a karomat.
Ez lát a sötétben! - riadtam meg. Szavai értelmével nem is mertem foglalkozni.
Castiel magához húzott és elsöprő szenvedéllyel megcsókolt.
Képtelen voltam ellenállni és éreztem, hogy egész testével a falhoz szorít. Hevesen a hajába túrtam és remegett a gyomrom az izgalomtól. Úgy éreztem, ezekből a csókokból sosem elég.
Élvezettel visszacsókoltam, de ekkor eszembe jutott, hogy Deb és Dakota a nappaliban minket várnak és eltoltam magamtól Castielt.
- Te nem vagy komplett! - kiáltottam levegő után kapkodva. - Ha valaki ránk nyitott volna, katasztrófa lett volna a bulimból!
- De nem történt ilyesmi, édes!
- Castiel, te részeg vagy! Hagyj békén! Dake már biztos keres!
- Hadd keressen még egy kicsit... - hallottam meg Cast gúnyos hangját a sötétben. - És nem vagyok piás! Még inni se tudok, mert ha téged látlak a kis pároddal, felfordul a gyomrom!
- Törődj bele, hogy ez van! Engem se zavar, hogy Deborahval vagy, ezért hívtam meg!
- Ez aljas húzás volt, szívem, ezért büntetést érdemelsz!
Castiel magához ölelt. Hiába hadakoztam vele, jobbra-balra forgolódtam, de feleslegesen. Cast egy erős mozdulattal az ágyra rántott.
- Ne csináld ezt, Castiel... Ha Dakota...
- Felejtsd már el! - kiáltott rám szenvedélyes hangon a fiú és a hajamba túrt. - Én majd elfeledtetem veled... Most itt, csak mi ketten vagyunk!
- Ne... Cast... ne csinálj őrültséget! - figyelmeztettem, mert már előre féltem, hogy olyasmit tesz, amitől elveszítem a fejem.
- De.… őrült akarok lenni! - fölém hajolt és ajkamra tapasztotta a száját.
Szinte az eszemet vette a csókja, megint megszűnt a külvilág, csak az édes és forró ölelése létezett. Az engedékeny viselkedésem csak még jobban felbátorította és a combomat kezdte simogatni, amiről dulakodás közben felcsúszott a ruha. Csak nyögdécseltem az érzéki érzéstől. Felhevülve simultam a karjaiba és ujjaim besiklottal a pólója alá, hogy meg tudjam érinteni forró bőrét.
Castiel a nyakamat, vállamat simogatta, míg a bal kezem a hátát simogatta a póló alatt.
- Ó, Vivieni... erre vágytam egész este! Belepusztulok, hogy helyettem Dakotával vagy! - súgta, miközben ajka a nyakamat cirógatta.
- Most veled vagyok - nyögtem, már azt sem tudtam, mit beszélek, vagy mit akarok. Elragadott a szenvedély. - és te az enyém vagy! - simogattam az arcát önfeledten.
És ebben a pillanatban csak ez számított, és megint forró csókban forrtunk össze.
- Vivi! Hol vannak már azok a kabátok? Már Rosa is menni akar! - rontott be ekkor Viola és szélesre tárta az ajtót.
Aj- jaj....
Viola megszeppent, amikor felfedezett az ágyon minket. - Ó!
Megpróbáltam letaszítani magamról Castielt, de nem sikerült.
- Szállj le rólam, Castiel!
- Nem szívesen. - vigyorgott a srác, de azért legördült rólam.
Villámgyorsan felpattantam, felvettem a földről a kabátokat és remegő kézzel nyújtottam át Violának. Mikor hátra lestem, láttam, hogy Cast végre felállt.
- Most tűnj el! Beszélni akarok Violával! - szóltam rá szigorúan.
- Rendben. - a fiú lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel elindult kifelé, de az ajtóban még visszafordult és metszőn nézett rám. - De még nem fejeztük be, édes!
Mikor Cast távozott, elkezdtem magyarázkodni lila hajú barátnőmnek.
- Viola... nem az van, amit gondolsz.
- Miért, szerinted mire gondolok?
- Arra, hogy csalom Dakotát, de nem...
- Nem? Akkor ez mi volt?
- Nézeteltérésünk volt... aztán rám vetette magát és ez történt! - olyan nehéz volt erről beszélni.
- Több is van köztetek, igaz? - hibázott rá a tényekre Viola. - Már régóta szikrázik köztetek a levegő.
- Hát igen. - vágtam elkeseredett pofát.
- Szereted őt, ugye? - nézett rám mindent tudóan Viola.
Kétségbeesetten toporzékoltam.
- A francba is... igen! Azok után, hogy játszik velem és csak szórakozásból kellek neki... igenis szeretem! - mondtam ki és ettől úgy éreztem, mázsás kövek gördültek le a szívemről, annyira megkönnyebbültem.
- Szar ügy. - válaszolt egyszerűen Viola.
- Az... és fogalmam sincs, hogy tudnék szabadulni ebből a helyzetből!
- Hol van már a kabátom? - rohant be hozzánk Rosa.
- Itt. - a lány kezébe adtuk, amit keresett és a Lysét is. - Jobb lesz, ha megkeresem Dakotát, már biztos hiányol.
- Castiel innen jött kifelé? - kérdezte a fehér hajú lány.
- Nem! - vágtam rá hevesen, és visszatértem a bulimhoz.
Dakotát a kanapén találtam, ott ült és beszélgetett Castiellel, Deborahval és a Peter nevű sráccal.
Ha Castiel tud úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, akkor én is!
Vidám mosolyt erőltettem az arcomra, odamentem és leguggoltam Dake mellé.
- Drágám, nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy összebújjunk egy kicsit? Egész este mással kellet foglalkoznom, de ennek most már vége! Csak neked szentelem az időmet!
Dakota nevetett és a jobbján ülő Pete térdére csapott.
- Bocs, gyerekek, de most itt kell hagynom benneteket! A rámenős kiscicám beindult! Ezért vagyok oda érte - mert mindig megkapja, amit akar! - Dake felállt és átölelt. Két-három lépéssel arrébb vezetett és lassúzni kezdtünk James Blunt: Same Mistake számára.
Lassan körbe-körbe forgolódtunk a zene dallamára, a fiú vállára hajtottam a fejem. Bódultan szívtam be dezodorjának egzotikus illatát.
Kezdett bizseregni a vérem, de ekkor észrevettem, hogy Castiel le sem veszi rólunk a szemét. Ott ült szorosan Deborah mellett, a combját, a karját simogatta, sőt néha csókolgatta a nyakát és a vállát, de a szeme mindig rajtunk volt. Deb ebből semmit sem vett észre, annyira beszélgetett Peterrel és Dajannal.
Engem persze nagyon bosszantott Castiel figyelő tekintete. Érdekli, mit csinálok? Akkor tegyük érdekessé a műsort! Mindjárt nem lesz olyan önelégült a csinos kis pofája.
A kezem elindult Dakota hatán és éreztem, hogy ez nagy hatással van rá, mert csak még szorosabban ölelt.
- Legszívesebben sosem engednélek el! - súgtam a szőke srác fülébe csábítóan.
- Ezt nekem kellett volna mondani, kicsikém! - nevetett Dake. - Szédületes csaj vagy!
- Hát még te, milyen szédítő hatással vagy rám! - ingereltem és megragadtam a pulcsija nyakát, magamhoz húztam, majd megcsókoltam.
- Azt a... - vigyorgott Dakota, mielőtt hosszan csókolózni kezdtünk.
Nagyot nyeltem, amikor Dakota ruhán keresztül megérintette mellemet.
Heves a srác. - gondoltam rafináltan. - Nem is tudom, hogy szexi, vagy inkább édes ez a fiú. De nem is lényeges, csak az számít, hogy rám van gerjedve és remekül csókol.
- A fiúk megőrülnek tőled. - súgta a fülembe Dake.
- Igazán? - kérdeztem mosolyogva. - Akkor mind közül te vagy a legszerencsésebb, mert nekem csak te kellesz.
- Ó, csodás ezt hallani! De jó lenne, kicsit kettesben lenni veled!
Az agyamon átfutott egy hirtelen és őrült ötlet. Belém bújt a kisördög. Ha már őrültséget csinálok, akkor legyek alapos és bátor!
Lassan táncolva és csókolózva a szüleim szobája felé vezettem Dakotát.
A srác rögtön vette a lapot, a hátam mögött lenyomta a kilincset és még mindig csókban összeforrva beléptünk a szobába, majd ölelkezve benyomultunk a helyiségbe.
* A nappaliban csak Castielnek tűnt fel a házigazda szenvedélyes távozása, hisz ő szemmel követte a jelenetet. Legszívesebben utánuk ment volna, hogy szétszedje őket, de persze nem tehette meg. Idegesen kortyolt a söréből. *
(Folyt. köv.:)
Épphogy beléptünk a nappaliba, megint csengettek.
- Hú, ez nem lehet igaz! - sopánkodtam. - Egész este az ajtónyitogatásból állok ki! Megyek, ti csak vegyüljetek el!
Castiel elkapta a csuklómat.
- Majd később beszélni akarok veled, Vivieni!
Durván elrántottam a karomat. Gúnyosan néztem a szürke pólós, fekete farmeros fiúra.
- Talán majd szakítok rád időt... de ne nagyon számíts rá, mert minden szabadidőmet Dakotával akarom tölteni! - válaszoltam bántó hangsúllyal és otthagytam a fiúkat.
Beengedtem az érkezőket, Charlotte és Lisa jött a pasijaikkal.
Kentin Melody-val jött, Iris meg Logan nevű szerelmével, a bátyám savanyú képpel vette tudomásul, hogy aranyos kis barátnőm foglalt.
Végre maradt egy kis szabadidőm, ittunk egy kis Martinit Dakotával, aztán összebújva lassúztunk.
Kaptam ajándékokat is, csomagok gyülekeztek a könyvespolcon és örültem, hogy rá volt írva szinte mindegyikre, hogy kitől van. Most nem akartam a bontogatással tölteni az időt, a bulizásra koncentráltam. Körülöttünk a szerelmespárok táncoltak, a bátyám Kennel a hifinél állt, Lys a konyhaajtóban beszélgetett Rosával. Castiel piával a kezében bevágódott a sarokba tolt fotelbe, és gyilkos pillantásokkal figyelt engem és Dake-et. Mikor belefáradtam a tekintetébe, odacsapódtunk Capucine -ékhez és Irisékhez beszélgetni. Fél szemmel láttam, hogy Rosa és Lysander kivonul a konyhába. Biztos négyszemközt akarják megbeszélni a dolgokat. Szívemből drukkoltam nekik.
*
Lysander és Rosa épp szenvedélyesen csókolóztak, amikor Kim beviharzott a konyhába egy üres chipses tálkával. A párocska zavartan szétrebbent. Lysander pirulva elhagyta a helységet. Kim meg kérdőre vonta Rosaly-t.
- Rosa, te megcsalod Leight? Mióta?
- Figyelj, ez az én dolgom! Szeretném, ha nem árulkodnál és felejtsd el, amit láttál!
- Te tudod, de az biztos, hogy én sosem csalnám meg Alexet, mert szeretem. - közölte Kim komolyan.
- Én... én már nem tudom, mit érzek Leigh iránt... de azt tudom, hogy nagyon vonzódom Lysanderhez! Most úgy áll a helyzet, hogy titkos kapcsolatot kezdtem Lyssel, míg rá nem jövök, kit szeretek igazából. Tudom, hogy ez csúnya dolog és utálom is magamat ezért, de nincs más választásom!
- Mindenki megbolondult! Te is, Vivi is! Nem akarok ilyesmikről tudni! - legyintett dühösen Kim, és visszament a nappaliba. Nem értette a mostani bonyolult szerelmi szálakat.
*
A lila ruhás Rosaly is jött nemsokára és az asztalra rakta a tele töltött chipses tálat. Ekkor már Daniellel és Antony haverjaival beszélgettem.
Castiel megunta a beszélgetést Tonyval és Kennel, odajött hozzám.
- Elrabolgatom a szülinapost egy táncra?
Meglepettségemben még levegőt is elfelejtettem venni.
- Ne... Castiel, nem akarom itt hagyni Cristianékat!... Illetlenség lenne!
- Menj csak, Vivien, nem sajátíthatunk ki magunknak! - nézett mosolyogva a Paul nevű szőke srác.
Castiel kapott is az alkalmon, megragadta a csuklómat és magával húzott a táncolók közé.
Nem akartam feltűnést kelteni, így beletörődtem a sorsomba. Hiába kerestem tekintetemmel könyörgően Dakotát, hogy mentsen meg, a fiú a svédasztalnál evett Nathaniellel és Melody-val.
Adam Lambert - For you Entertainment számára lötyögni kezdtünk, amikor Castiel megszólalt.
- A házigazda az est fénypontja. - bókolt csodáló tekintettel.
- Nem kell az álszent dicsérgetésed! - a zene ritmusára körbefordultam magamon, aztán ellenségesen pillantottam rá. - Nem hiszek neked!
- Pedig, komolyan gondoltam! Egész este veled szerettem volna lenni! ... Csak te jársz a fejemben! - dünnyögte Castiel.
- Túl sokat ihattál, Castiel! Rossz helyen kopogtatsz a nagy dumáddal! Nem tűnt még fel, hogy nekem Dakota kell? - kérdeztem élesen, szikrázó szemekkel.
- Nem hiszem... mert csak tőlem kaphatod meg, ami neked kell! - mosolygott Cast önelégülten.
- Beképzelt vagy! - álltam meg felháborodva.
Szerencsére, most jókor csengettek. Megmentettek ettől a nagy egojú baromtól!
Szó nélkül az ajtóhoz vágtáztam, de Castiel követett.
Mikor kitártam az ajtót, mindketten döbbenten, leesett állal meredtünk a kint toporgó fekete kabátos Deborahra.
- Helló, Deb! - üdvözöltem, amikor magamhoz tértem. - Már azt hittem, nem is jössz!
- Amint látod, itt vagyok! - a barna lány a vállam fölött dühös pillantásokat küldött a barátjának. - No lám, Castiel! Már nem is fáj a fejed? Azt mondtad, nem akarsz elkísérni a barátnőm bulijára, mert ki akarod aludni magad, erre te itt vagy! Becsaptál! - az utolsó szónál Deborah szeme könnybe lábadt.
Én meg ott álltam köztük lezsibbadva, nem tudtam, mit mondjak vagy, hogy meneküljek el. Most ihatom a levét kicsinyes bosszútervemnek.
- Tényleg fájt a fejem, mókuskám! - bizonygatta Cast. - De Vivi bátyja felhívott, hogy ragaszkodik hozzá, hogy eljöjjek! Ha tudtam volna, hogy te is ide készülsz, akkor jöhettünk volna együtt. Nem szándékosan vertelek át. - és Castiel olyan bűnbánóan nézett a barna lányra, hogy egy pillanatra még én is majdnem elhittem, amit mond!
Deborah átpréselte magát rajtam és a fiú karjaiba vetette magát.
- Hiszek neked, drágám! Tudom, hogy szándékosan sose ártanál nekem, és nem csapnál be!
Magamban füstölögtem. Szegény, buta Deborah... Mindent elhisz ennek a szívtiprónak! Bár, ha jobban belegondolok, sajnos én is!
- Kérem a kabátodat, Debby! - nyúltam a lány márkás, rövid dzsekijéért. - Érezzétek jól magatokat! - tettem hozzá és kajánul vigyorogtam Castra.
Belöktem a kabátot az öcsém szobájába az ágyra, majd otthagytam őket. Dakota karjaiba menekültem, már megint.
Castiel és szexi piros ruhás barátnője elvegyültek a haverokkal.
*
Lysander, Rosa, Kim, Viola és Thomas a svédasztal mellett eszegettek, és a fejleményeket figyelték.
- Hú, ez meleg helyzet lesz. - jegyezte meg Kim és kérdőn pillantott Lysre. - Megérkezett Castiel barátnője, Vivi meg Dakotával szórakozik, miközben ők ketten egymásra gerjednek... Ha Dake és Deborah észleli a feszültséget, botrány lesz.
- Ó, csak nem! - legyintett Lysander. - Debby elég butácska az ilyesmihez, Dakota meg túl laza.
- Remélem! Mindenesetre Vivi biztos szarul érzi magát. - csóválta a fejét Kim. - De megyek, előkerítem a párom! Hol is lehetne! A hifinél! Mindig felcsap D.J.-nek, ha házibuliba csöppenünk!
*
Tizenegy óra felé a bátyám elrángatta mellőlem Dakotát valami hülye ürüggyel. Messziről láttam, hogy pusmognak, aztán eltűntek a konyhában.
Antony lehalkította a zenét, Dakota pedig behozott egy két emeletes kocka csokitortát. A vendégek elkezdték énekelni nekem a "Happy Birthday"-t. Kim lepakolta a svédasztalt, hogy oda kerüljön a torta és meggyújtottak rajta tizenhat szál gyertyát. A meghatottságtól könnybe lábadt a szemem.
Könnyezve sétáltam a meglepetés torta elé. A közepén egy fél lábon álló marcipán balerina pózolt.
- Boldog szülinapot, kedvesem! Ez a bátyád és az én ajándékom! - mosolygott Dakota.
Hálásan csókoltam szájon a torta fölé hajolva. Kim még fényképet is készített rólunk.
Jade ránk szólt.
- Vivien, én inkább a tortát kóstolgatnám! - nevetett a zöld hajú srác.
- Előbb kívánnia kell valamit, aztán elfújni a gyertyát! - figyelmeztetett a Jade-et ölelő szőke bombázó, Aurora.
Áhítattal néztem a gyertyákat. Azt mondják ilyenkor, ha elfújjuk őket, teljesül egy kívánságunk. Egy próbát megér... Lázasan törtem az agyam, hogy mit kívánjak.
"Azt kívánom, ne legyen ennyire bonyolult az életem".
Dakotával közösen fújtuk el a gyertyákat, aztán felszeleteltük és papírtányérokon szétosztottuk.
Később mindenki megrohamozott, kaptam a gratuláló puszikat és köszöntéseket.
A torta evés után Lysander lépett oda mellém.
- Vivien! Előkeríted a kabátom? Lelépek! - halkan még hozzátette. - A Rosáét is hozd, mert ellóg velem!
- Oké, megkeresem. Várj meg itt! - kicsit rosszul esett, hogy máris elmennek, de megértettem, hogy itt túl sok a figyelő szempár, és inkább máshová mennek. - Dake, addig szórakoztasd helyettem a vendégeket!
Résnyire nyitva hagytam a tesóm szobájának az ajtaját, hogy a beszűrődő fényben feltúrjam az ágyon heverő kabáthalmot. Rosa citromsárga kabátja hamar a kezembe akadt, de a Lysé, nehezebb eset volt, mert sok volt a fekete szövetkabát. Épp megtaláltam, amikor a hátam mögött becsapódott az ajtó és korom sötét lett. Hangosan szitkozódni kezdtem, mert tényleg nem láttam semmit. Valaki biztos a WC-ről jövet becsapta az ajtót. Ijedten hajoltam le és tapogattam a földre ejtett két kabát után és halálra rémültem, amikor két erős kar ölelte át a csípőmet.
Ijedten felkiáltottam.
Az ismeretlen kéz a hasamról a mellemre vándorolt és éreztem, hogy egy erős test áll a hátam mögött. Egyszerre járta át az izgalom és a félelem. Biztos csak Dakota lehet...
- Dake, ne csináld ezt! - nyögtem elfúló hangon. - Ez egyáltalán nem vicces.
Semmilyen hang nem válaszolt, és ez kikészítette az idegeimet. Csak a kintről beszúródó halk zenét és a rikkantásokat hallottam. Idebent néma csend.
- Kérlek szépen, Dakota... Mondd már, hogy te vagy az! - és a kezek tovább simogattak, én meg persze olvadoztam a jóleső érzéstől.
- Nem talált, Vivieni!
Castiel hangját felismerve rémülten ugrottam ki a karokból.
- Castiel!!!
- Mi van, meglepődtél? Nem gondolhattad komolyan, hogy a hülye kis Dakotád ilyen szenvedélyeket vált ki belőled.
Magamban átkoztam a sötétséget. Azt se láttam, merre tudnék menekülni és hol van egyáltalán Castiel. Csak az ajtó alatt beszűrődő, halvány fénycsík mutatta a kijáratot.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem zavartan. Hallani akartam a hangját, hogy betájoljam merre van.
- Nem bírtam magammal! Utánad kellett jönnöm! Még nem kívántam neked istenigazából boldog szülinapot!
Rosszat sejtve hátráltam, a hangja nem sok jót ígért.
- Ezt... odakint is megtehetted volna.
- De én itt akarok!... Vivieni... megőrjítesz! Deborah mellett is csak rád gondolok!
Miután ezt kimondta elkapta a karomat.
Ez lát a sötétben! - riadtam meg. Szavai értelmével nem is mertem foglalkozni.
Castiel magához húzott és elsöprő szenvedéllyel megcsókolt.
Képtelen voltam ellenállni és éreztem, hogy egész testével a falhoz szorít. Hevesen a hajába túrtam és remegett a gyomrom az izgalomtól. Úgy éreztem, ezekből a csókokból sosem elég.
Élvezettel visszacsókoltam, de ekkor eszembe jutott, hogy Deb és Dakota a nappaliban minket várnak és eltoltam magamtól Castielt.
- Te nem vagy komplett! - kiáltottam levegő után kapkodva. - Ha valaki ránk nyitott volna, katasztrófa lett volna a bulimból!
- De nem történt ilyesmi, édes!
- Castiel, te részeg vagy! Hagyj békén! Dake már biztos keres!
- Hadd keressen még egy kicsit... - hallottam meg Cast gúnyos hangját a sötétben. - És nem vagyok piás! Még inni se tudok, mert ha téged látlak a kis pároddal, felfordul a gyomrom!
- Törődj bele, hogy ez van! Engem se zavar, hogy Deborahval vagy, ezért hívtam meg!
- Ez aljas húzás volt, szívem, ezért büntetést érdemelsz!
Castiel magához ölelt. Hiába hadakoztam vele, jobbra-balra forgolódtam, de feleslegesen. Cast egy erős mozdulattal az ágyra rántott.
- Ne csináld ezt, Castiel... Ha Dakota...
- Felejtsd már el! - kiáltott rám szenvedélyes hangon a fiú és a hajamba túrt. - Én majd elfeledtetem veled... Most itt, csak mi ketten vagyunk!
- Ne... Cast... ne csinálj őrültséget! - figyelmeztettem, mert már előre féltem, hogy olyasmit tesz, amitől elveszítem a fejem.
- De.… őrült akarok lenni! - fölém hajolt és ajkamra tapasztotta a száját.
Szinte az eszemet vette a csókja, megint megszűnt a külvilág, csak az édes és forró ölelése létezett. Az engedékeny viselkedésem csak még jobban felbátorította és a combomat kezdte simogatni, amiről dulakodás közben felcsúszott a ruha. Csak nyögdécseltem az érzéki érzéstől. Felhevülve simultam a karjaiba és ujjaim besiklottal a pólója alá, hogy meg tudjam érinteni forró bőrét.
Castiel a nyakamat, vállamat simogatta, míg a bal kezem a hátát simogatta a póló alatt.
- Ó, Vivieni... erre vágytam egész este! Belepusztulok, hogy helyettem Dakotával vagy! - súgta, miközben ajka a nyakamat cirógatta.
- Most veled vagyok - nyögtem, már azt sem tudtam, mit beszélek, vagy mit akarok. Elragadott a szenvedély. - és te az enyém vagy! - simogattam az arcát önfeledten.
És ebben a pillanatban csak ez számított, és megint forró csókban forrtunk össze.
- Vivi! Hol vannak már azok a kabátok? Már Rosa is menni akar! - rontott be ekkor Viola és szélesre tárta az ajtót.
Aj- jaj....
Viola megszeppent, amikor felfedezett az ágyon minket. - Ó!
Megpróbáltam letaszítani magamról Castielt, de nem sikerült.
- Szállj le rólam, Castiel!
- Nem szívesen. - vigyorgott a srác, de azért legördült rólam.
Villámgyorsan felpattantam, felvettem a földről a kabátokat és remegő kézzel nyújtottam át Violának. Mikor hátra lestem, láttam, hogy Cast végre felállt.
- Most tűnj el! Beszélni akarok Violával! - szóltam rá szigorúan.
- Rendben. - a fiú lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel elindult kifelé, de az ajtóban még visszafordult és metszőn nézett rám. - De még nem fejeztük be, édes!
Mikor Cast távozott, elkezdtem magyarázkodni lila hajú barátnőmnek.
- Viola... nem az van, amit gondolsz.
- Miért, szerinted mire gondolok?
- Arra, hogy csalom Dakotát, de nem...
- Nem? Akkor ez mi volt?
- Nézeteltérésünk volt... aztán rám vetette magát és ez történt! - olyan nehéz volt erről beszélni.
- Több is van köztetek, igaz? - hibázott rá a tényekre Viola. - Már régóta szikrázik köztetek a levegő.
- Hát igen. - vágtam elkeseredett pofát.
- Szereted őt, ugye? - nézett rám mindent tudóan Viola.
Kétségbeesetten toporzékoltam.
- A francba is... igen! Azok után, hogy játszik velem és csak szórakozásból kellek neki... igenis szeretem! - mondtam ki és ettől úgy éreztem, mázsás kövek gördültek le a szívemről, annyira megkönnyebbültem.
- Szar ügy. - válaszolt egyszerűen Viola.
- Az... és fogalmam sincs, hogy tudnék szabadulni ebből a helyzetből!
- Hol van már a kabátom? - rohant be hozzánk Rosa.
- Itt. - a lány kezébe adtuk, amit keresett és a Lysét is. - Jobb lesz, ha megkeresem Dakotát, már biztos hiányol.
- Castiel innen jött kifelé? - kérdezte a fehér hajú lány.
- Nem! - vágtam rá hevesen, és visszatértem a bulimhoz.
Dakotát a kanapén találtam, ott ült és beszélgetett Castiellel, Deborahval és a Peter nevű sráccal.
Ha Castiel tud úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, akkor én is!
Vidám mosolyt erőltettem az arcomra, odamentem és leguggoltam Dake mellé.
- Drágám, nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy összebújjunk egy kicsit? Egész este mással kellet foglalkoznom, de ennek most már vége! Csak neked szentelem az időmet!
Dakota nevetett és a jobbján ülő Pete térdére csapott.
- Bocs, gyerekek, de most itt kell hagynom benneteket! A rámenős kiscicám beindult! Ezért vagyok oda érte - mert mindig megkapja, amit akar! - Dake felállt és átölelt. Két-három lépéssel arrébb vezetett és lassúzni kezdtünk James Blunt: Same Mistake számára.
Lassan körbe-körbe forgolódtunk a zene dallamára, a fiú vállára hajtottam a fejem. Bódultan szívtam be dezodorjának egzotikus illatát.
Kezdett bizseregni a vérem, de ekkor észrevettem, hogy Castiel le sem veszi rólunk a szemét. Ott ült szorosan Deborah mellett, a combját, a karját simogatta, sőt néha csókolgatta a nyakát és a vállát, de a szeme mindig rajtunk volt. Deb ebből semmit sem vett észre, annyira beszélgetett Peterrel és Dajannal.
Engem persze nagyon bosszantott Castiel figyelő tekintete. Érdekli, mit csinálok? Akkor tegyük érdekessé a műsort! Mindjárt nem lesz olyan önelégült a csinos kis pofája.
A kezem elindult Dakota hatán és éreztem, hogy ez nagy hatással van rá, mert csak még szorosabban ölelt.
- Legszívesebben sosem engednélek el! - súgtam a szőke srác fülébe csábítóan.
- Ezt nekem kellett volna mondani, kicsikém! - nevetett Dake. - Szédületes csaj vagy!
- Hát még te, milyen szédítő hatással vagy rám! - ingereltem és megragadtam a pulcsija nyakát, magamhoz húztam, majd megcsókoltam.
- Azt a... - vigyorgott Dakota, mielőtt hosszan csókolózni kezdtünk.
Nagyot nyeltem, amikor Dakota ruhán keresztül megérintette mellemet.
Heves a srác. - gondoltam rafináltan. - Nem is tudom, hogy szexi, vagy inkább édes ez a fiú. De nem is lényeges, csak az számít, hogy rám van gerjedve és remekül csókol.
- A fiúk megőrülnek tőled. - súgta a fülembe Dake.
- Igazán? - kérdeztem mosolyogva. - Akkor mind közül te vagy a legszerencsésebb, mert nekem csak te kellesz.
- Ó, csodás ezt hallani! De jó lenne, kicsit kettesben lenni veled!
Az agyamon átfutott egy hirtelen és őrült ötlet. Belém bújt a kisördög. Ha már őrültséget csinálok, akkor legyek alapos és bátor!
Lassan táncolva és csókolózva a szüleim szobája felé vezettem Dakotát.
A srác rögtön vette a lapot, a hátam mögött lenyomta a kilincset és még mindig csókban összeforrva beléptünk a szobába, majd ölelkezve benyomultunk a helyiségbe.
* A nappaliban csak Castielnek tűnt fel a házigazda szenvedélyes távozása, hisz ő szemmel követte a jelenetet. Legszívesebben utánuk ment volna, hogy szétszedje őket, de persze nem tehette meg. Idegesen kortyolt a söréből. *
(Folyt. köv.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése