Unalmamban félrevonultam a szobámba, a telefonomat kezdtem nyomkodni. Nekem tetsző csengőhangot és hátteret választotta és össze-vissza nyomkodtam. Egy óra múlva legyűrt az álmosság.
Kilenc óra felé ébredtem fel, reggel magamra kapott ruhámban, és mamuszban az ágyamon fekve, kezemben a telefonnal. Mintha valami csipogás keltett volna fel. Kitöröltem az álmot a szememből, és feloldottam a billentyűzárat. Egy új üzenetem érkezett. De hát kitől? Csak Tony tudja a számom.
Ásítozva olvastam az üzenetet: "Buli van, te bulizol?" Teljesen kiakadtam. Ki irkál nekem? Talán valaki tévesen küldte az üzit. Gyorsan választ pötyögtem. Bárki is írt, illik válaszolni.
"Nem. Itthon kuksolok a szobámban." Nem volt túl értelmes válasz, de jobb nem jutott eszembe.
Izgatottan vártam a választ. Percenként kezembe vettem a telefont, mintha azzal sürgetném. Öt perc múlva megjött a válasz. "Szomorú vagy, kislány?"
Hevesebben kezdett verni a szívem. Ki is hívott mindig kislánynak??? Csak nem...
Gondolkodás nélkül választ írtam: "Te szórakozol velem, Daniel?"
De persze, nem olyan válasz jött, amilyenre számítottam.
"Ki a túró az a Daniel? Még féltékeny leszek!" Elkerekedett a szemem a csodálkozástól. Most már tényleg nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság. "Ki vagy te?" - pötyögtem a lényeget.
Hamar megjött a válasz, de megint semmi olyan, amitől megtudnám, ki szórakozik velem.
"Nem tudod? Kár 😒 Egyelőre nem árulom el a nevem! Elég annyit tudnod, hogy egy szomorú srác vagyok, aki a földről a mennyekbe szállna. Keresem álmaim útitársát..."
Magamban mosolyogtam. Bárki is ez az idegen, aki flörtöl velem, jó a szövege.
Valami olyan válaszon törtem a fejem, amitől elakad a szava. Teljesen felvillanyozott a tudat, hogy egy vadidegen valakivel SMS-ezek. "Bár földi vagyok, szívesen repkednék. 😊"- írtam mosolyogva.
Elviselhetetlennek tűnt az az öt-hat perc, míg megérkezett a válasz: "Veled bármikor!"
- Hú... - olvadoztam hangosan. Aztán bepittyegtem a válaszom.
"Te tudod, hogy én ki vagyok?" A válasz csak nagyon sokára jött meg.
"Hát persze! A legszebb lány a Marsall házban 😍 "
Szent ég! Ez tényleg tudja, ki vagyok! - jöttem megint izgalomba. Gyorsan válaszoltam.
"És én ismerlek?"
Eltelt tíz perc... tizenöt... húsz... és nem jött válasz. Úgy látszik, a telefonos lovagom nem ért rá válaszolni, vagy nem akart. Feladtam a várakozást, elmentem zuhanyozni.
A fürdőben is csak azon agyaltam, ki szórakozhat velem. Ki kell derítenem, ki járatja a bolondját velem. Kizárt, hogy a bátyámnak ilyen tréfái lennének, de akkor, ki más tudhatja a számom?
Adtam anyunak egy jó éjt puszit, aztán visszasiettem a szobámba. Megágyaltam, aztán kényelembe helyeztem magam, a fejem mellé vettem a telefont. Megint várt rám egy üzenet.
"Erre a kérdésre, nem válaszolok - BOCSI! Szép álmokat, tündérkém!"
Ezek után szép álmokat? Inkább nyugtalanul fogok forgolódni! Te kis szemét! Akárki vagy, fordulj fel!
Vasárnap legnagyobb bánatomra nem jelentkezett az SMS lovagom.
Hétfő reggel újult erővel indultam suliba.
Rózsaszín pulcsiban és barna fényes nadrágban indultam az iskolába.
Első órám egyből matek volt és pánikoztam a dolgozat miatt. Idegesen topogtam a tízes terem előtt.
Kim és Viola mellettem hülyült. Csak a doliról tudtam beszélni.
- Két és fél órát tanultam Nathaniellel... de már mindent elfelejtettem!
- Ne rágd a kefét, Vivien! - kérte mosolyogva a szürke pulcsis és lila nadrágos Viola. - Ha bebeszéled magadnak, hogy nem fog sikerülni, akkor nem is fog. Nekem menni fog, könnyű ez az anyag.
- Neked, de én hiába magoltam!
Kim nagyot nevetett.
- Biztos, hogy tanultatok?
- Naná!
- Szia-szia, Vivike! - ölelt meg hátulról Kentin.
- Kentin! Te előkerültél? - csókoltam meg elgyötört arcát. - Mi van veled? Nagyon rosszul festesz!
- Még nem hevertem ki a szombati bulit. - vigyorgott a zöld szemű srác. - Holtkóros vagyok még... de úgy látom, te elemében vagy, mint mindig! Kész energiabomba vagy, kora reggel!
- Én már csak ilyen vagyok. - mosolyogtam vidáman.
- Cső, gyerekek! - lépett mellénk Dajan és Nath.
- Szióka! - üdvözöltem őket jókedvvel. - Hogy vagytok, fiúk?
- Tűrhetően. - mondta Nathaniel, Dajan csak bólogatott.
Ekkor azt hallottam, hogy csipog a telefonom. SMS-em érkezett.
Rögtön izgalomba jöttem, amikor előhalásztam a zsebemből és láttam, hogy a titkos lovagom írt.
"Hogyi vagyi, Tündérke?"
Gyorsan választ írtam.
"Elvagyok, de igazán csak akkor lennék jól, ha megtudnám ki vagy!"
Két perc múlva jött a válasz, és kicsit elhúzódtam a barátaimtól, hogy zavartalanul olvashassak.
"Csak egy kis manó, aki szeretne bekukkantani a szíved ablakán!"
Magamban nevettem a frappáns válaszon. Annak ellenére, hogy nem tudtam, ki írja ezeket a poénos üzeneteket, kezdtem megkedvelni a küldőjét.
"Mérges leszek, és megverlek, ha megtudom ki vagy 😁" - írtam kacarászva.
Három-négy perc múlva meg is jött a válasz:
"Te sose tennél ilyet, kedvesem! 🥰 "
Mélyeket lélegeztem, hogy elmúljon az izgalmam. Ez a valaki ennyire ismer, vagy csak szórakozik velem? Valamilyen őrült is lehet, aki csajokat terrorizál... Talán egy megszállott, de jó a szövege!
"Ki vagy te?" - kérdeztem megint a lényeget.
Izgatottan toporogva vártam a választ.
- Mit csinálsz? - lépett mellém Nathaniel, aki barna V nyakú pulcsit viselt farmerrel.
- Ó.… csak böngészem a telefonom.
- Most kaptad? Apukád hazajött külföldről?
- Nem, a faterom csak holnap jön haza, a bátyámtól kapta a mobilt. - magyaráztam.
- Szép kis ajándék! SMS-ezel?
- Ne... nem. - tagadtam, mert nem akartam azt magyarázni, hogy egy vadidegennel szórakozok telefonon.
- És lelkileg felkészültél már a dolgozatra?
- Júj, ne is említsd! - borzongtam meg nevetve. - Rosszul vagyok, ha rágondolok! - és ekkor elárult a telóm, mert megjött a válasz üzenet, de nem akartam Nathaniellel bunkó lenni, így ráfigyeltem, nem ugrottam rögtön a mobilra, ahogy valójában szerettem volna. - Csak most ne kapjak karót, mert akkor félévkor meghúznak!
Nath kedvesen megfogta a bal kezem, mert a másikban szorongattam a mobilt.
- Sikerülnie kell! Sokat gyakoroltunk... és szorítok neked!
- Kedves vagy! - küldtem neki egy apró kis mosolyt.
- Nath, már megint nőzöl? - lépett haverja mellé Dajan, és hátizsákjánál fogva elrángatta mellőlem a szőke srácot.
- Majd add meg a számod! - kiáltott még Nath, de már csak fél füllel halottam, mert rácuppantam a telefonomra. Izgatottan olvastam a bejövőt.
"Hogy ki vagyok: egy telefonba bújt kisördög!"
Nem efféle választ vártam, de tetszett a lenyűgöző duma.
"Akkor ezentúl hívhatlak Lucifernek? " - kérdeztem magamban nevetve.
Alig két perc múlva jött is a válsz.
"Szólíts, aminek akarsz! Szebb az életem, mert Te létezel!"
Azt hittem seggre ülök a döbbenettől.
"Jól vagy te? - írtam gyorsan. - Ez már majdnem szerelmi vallomás! Ki az ördög vagy?"
"Egy bolond vagyok, aki csinos, hűséges kiscicára vágyik..." - jött a válasz hamarosan.
Becsengettek matekra, és csalódottan némítottam le a telefont, de még mindig szorongattam.
Castiel, Lys, Dake és Gabriel a csengőszó után felmásztak az emeletre.
A négy fiú besorolt a sor végére.
- Jó a mobilod, Vivike? - szólt oda nekem csúfondárosan Cast.
- Nagyon jó! - fordultam hátra szúrós pillantással, aztán gondoltam egyet és hátra tolakodtam a fiúkhoz. - Lysander... megadod a számod?
- Persze. - a fehér hajú srác lediktálta a számot, én meg elmentettem.
- Az én számom nem érdekel? - húzott elő a zsebéből egy szürke Nokiát Dakota.
- De, ha megadod... Tudod, az összes barátom számát begyűjtöm! - mosolyogtam Dake-re.
- Akkor én sem maradhatok ki! - vágta rá pimasz mosollyal Castiel.
- De pontosan, hogy kimaradsz! Te nem tartozol a barátaim közé! - válaszoltam ellenségesen, és elfordultam tőle. - Dake, diktáld a számod!
- Egy utálatos dög vagy! - nézett fullánkosan Cast, de csak kicsúfoltam, mint egy kisgyerek, és Dakota számaira koncentráltam.
Alighogy bepötyögtem a számot, megjött a tanár, s megint eszembe jutott a rám váró agytörés.
- Jó ég! Csak el ne szúrjam a dolit! - sopánkodtam, amikor elindultunk befelé a terembe.
Nathaniel biztatóan megfogta a karom, amikor mellé értem.
- Sikerülni fog, csak bízz magadban!
- Abban bízom, hogy jó matektanárom volt!
- Kösz a bókot! - mosolygott a szőke srác.
Automatikusan viszonoztam a mosolyt. Csíptem Nathanielt, de most szívesebben vetettem volna még egy pillantást a telefonomra...
Miután leültünk, egyből kiosztották a feladatsort. Gyorsan a pad alatt még elolvastam az üzenetemet.
"Elveszed az eszem! Felmelegíted a szívem a téli napokon. Egyelőre ennyi, dögös cicám, dolgom van 😒"
Oltári a pasi! - álmodoztam, aztán eltettem a telcsim. A dolgozatra kell figyelnem! Rémülten néztem a feladatsort. Most segíts Istenem!
Szörnyen lassan telt el az elkövetkező negyvenöt perc. Csak nehezen birkóztam meg a hat feladattal, de úgy gondoltam van értelme annak, amit papírra vetettem.
Matek után tesi, majd irodalom óra következett. Nagyszünetben a barátaim büféztek, én meg unalmamban megint a telefont bűvöltem.
"Mit csinálsz lovagom?" - írtam a már kívülről fújt számra.
Két perc múlva megjött a válasz.
"Rád gondolok, édes! A telefon a varázspálcám, amivel el akarlak varázsolni."
Mosolyogva olvastam és sóhajtoztam. Észbontó a srác! Teljesen lenyűgöz...
Megérkezett mellém Kim és Viola egy-egy szendviccsel a kezükben.
- Nyobilozol? - mondta a szót viccesen Kim.
- Aha. - bólogattam és fel se néztem, újra és újra elolvastam az üzit.
- Elolvashatom? - kérdezte Viola, és már ki is kapta a kezemből a mobilt, beleolvasott az üzenetekbe.
- Rád gondolok, édes! ... Elvarázsollak... - olvasta hangosan a szavakat a lila hajú lány. - Vivi, kitől kaptad ezeket az üziket?
- Nem tudom - ismertem be. - szombat óta ilyen rejtélyes SMS-eket kapok valakitől. Jó a szövege, de nem tudom, ki lehet.
- Ez fura. - csóválta a fejét Viola. - Hogyhogy nem tudod?
- Sose mondja meg a nevét.
- Hívd fel! Talán megismered a hangját, vagy elárulja magát.
- Ó, - kaptam a fejemhez. - hogy ez nekem nem jutott eszembe! Zseni vagy, Viola!
- Igen, ő ésszel él, nem úgy, mint mi! - vihogott Kim. - De hívd már, engem is kíváncsivá tettetek!
Remegő kézzel nyomtam meg a hívó gombot.
Több, mint egy percig kicsöngött, de hiába, nem vette fel. A két lány kérdőn nézett rám, amikor duzzogva elvettem a fülemtől a telefont.
- Na, mi van? - kérdezte izgatottan Kim.
- Semmi, de semmi... Az az átok nem veszi fel!
- Hát persze! Biztos direkt csinálja! Rejtőzködik a kis titokzatos.
- Ravasz a pasi.
- Az... és szerintem sose fogja felvenni, ha hívod! - mondta a rossz hírt Viola.
- Akkor nem lettünk okosabbak! - sóhajtottam csüggedten.
- Marad az eredeti verzió, írj neki valami szépet! - mondta Kim felbuzdulva.
- Ja igen... válaszolnom kell. - bólogattam hevesen.
Hárman összedugtuk a fejünket.
- Figyu, csajok, valami frappáns válasz kell, amitől eldobja az agyát!
Végül ezt írtam: "Milyen varázsra készülsz? Vigyázz, mert vad vörös démon vagyok 😈 "
- Jaj! - vigyorgott Kim.
Hamarosan kiguvadt szemekkel olvastuk a választ.
"Egy szerelmi varázs vár rád! 😉 Tényleg vad vagy? Szívesen megszelídítelek ördögi angyalkám 🤩"
- Micsoda üzenet! - sóhajtott áradozva Viola. - Bár én kapnék ilyeneket Thomastól!
- Az más lenne, ha te kapnál ilyeneket tőle! Én nem tudom, ki írogat! Mi van, ha ez egy irtó gáz pofa, vagy egy hájas disznó? - adtam hangot az aggodalmamnak. - Vagy egy pedofil... vagy...
- Nem! - vágott közbe Kim nevetve. - Az ilyen romantikus lelkek általában bomba testben bújnak meg!
Sajnos megszólalt a csengő, így megint el kellett dugni a mobilom.
Az osztály összegyűlt, nyelvtanórára készülve az osztályfőnököt vártuk.
Szememmel a fiúkat méregettem. Vajon, melyik hülye tudja a számom és bolondozik velem? Ki a fene...
- Sikerült a matek? - szakította félbe a gondolataimat a mellém érkező Nath.
- Remélem! Ez csak akkor fog kiderülni, ha készhez kaptam a kijavított dolit.
- Mikor gyakoroltunk egész jól ment.
- Igen, mert könnyű feladatokat tukmáltál belém. A tanárunk kicsit túlbonyolította a feladatokat.
- Ha már kettőt jól megcsináltál az már nem egyes. - mosolygott biztatóan Nathaniel.
A srác válla fölött láttam, hogy Castiel telefonon beszél valakivel. Biztos Deborahval...
* Vivi nem tévedett, Cast tényleg vele beszélt. Deborah elújságolta, hogy elmarad az utolsó két órája, ezért ide jön a Sweet Amorisba mire a srác végez, így együtt tölthetik a délutánt. *
A következő szünetben ettem, úgyhogy nem tudtam SMS-ezni.
Legközelebb osztályfőnöki órán mobiloztam, mert a tanárnő a dohányzás káros hatásairól tartott előadást.
"Nem sikerülne megszelídítetlened, mert makacs vagyok 😚 Bár, ha jó arc vagy... ki tudja!" - írtam Lucifernek vidáman és sejtelmesen.
A választól megint majdnem dobtam egy hátast.
"Pont fogadra való vagyok: őrült, szexi, laza pasi vagyok 😎 És pont egy ilyen érző szívű rossz kislányra vágyom!"
De édes! - gondoltam olvadozva. - Égek a vágytól, hogy megismerjelek SMS bajnokom!
"Biztos csak hülyítesz! Látatlanban nehezen hisz és bízik az ember."
Miközben Iris arról beszélt, hogy milyen rossz, ha valaki cigi szagú, már a következő üzit olvastam.
"Te biztos az a fajta lány vagy, aki megkapja, amit akar. Ebben biztos vagyok, mert a szívemet már megszerezted!"
Ez... ez komoly? Normális ez a fiú?
Csak ennyit pötyögtem vissza: "Le vagyok nyűgözve..."
"Akkor jó - jött a válasz úgy három perc múlva. - Teljesen beléd zúgtam!"
Majdnem felkiáltottam ennek az őrültnek a vallomása miatt, olyan váratlanul ért.
"Nem hiszem el!" - írtam röviden. Ez már azért túlzás, bárki is ez.
"Pedig nem szokásom hazudni. Te pont hozzám való csajszi vagy! Igazi csoda vagy! És ne feledd: csak én lehetek álmaid pasija! De most kikapcs, majd kereslek 😘 "
Ezek után itt hagy a kis szemét? - háborogtam magamban.
Még volt egy fizika és töri óránk, aztán mehettünk hazafelé.
*
Capucine el sem akarta hinni, hogy legjobb barátnőjét látja a kapuban ácsorogni.
Visítva szaladt Deborah-hoz és megölelte.
- Debby!... Debby! Mit keresel te itt?
- Szia, Capucine! - mosolygott a fehér nadrágos és fekete szőrmés kabátos, barna csaj. - Elmaradt az utolsó órám, így Casttal úgy beszéltük meg, itt talizunk. Együtt töltjük a délutánt.
- Hú, örülök, hogy ilyen jól megvagytok! - mosolygott a piros kabátos Capucine.
Deborah arca elkomorult.
- Látszatra minden rendben, de azt hiszem, már semmi sem a régi...
- Mi történt?
- Castiel eltávolodott tőlem. Elhanyagol mostanában. Régen sosem volt olyan, hogy 3-4 napig felém se nézett, de mostanában alig találkozunk. Az utolsó pillanatban mindig lemondja a randikat, az indokai meg több, mint gyanúsok. - panaszkodott Deb. - Néha ideges és feszült, ha velem van, de nem mondja meg, miért. Kezd elviselhetetlen lenni.
- Talán problémái vannak. - próbálta nyugtatni a barátnőjét Capucine.
- Ő is ezt mondja. Csak már nem hiszek neki! Nagyon remélem, hogy nem csal meg!
- Azt hiszed van valakije? Én nem hiszem... Szerintem, csak téged szeret.
- Én nem vagyok már ebben olyan biztos! - kételkedett a barna lány. - Mostanában vagy túl hamar lelép a találkáinkról, vagy rengeteget késik. Egyre ritkábban hív... és már beszélgetni sem lehet vele!
- Talán túl sokat vársz tőle. - próbált okosat mondani Capucine. - Ő is csak pasiból van, kell neki a szabadság! Én jól megvagyok Mike-kal, de néha nálunk is előfordul, hogy gyengébb lángon ég a szerelmünk.
- És képzeld! Már ajándékokkal se halmoz el, úgy, mint régen! - duzzogott Deborah. - Remélem, neked lesz igazad, és ez csak múló állapot! Nem akarom elveszíteni.
Végre odaért hozzájuk Castiel. A srác már messziről integetett nekik. Mikor odaért, köszönés nélkül hosszú csókkal üdvözölte Debby-t.
*
Nem akartam elhinni, hogy azt látom, amit látok. Amikor kiléptünk a suli kapuján, a járdán ott smárolt Cast és Deborah. Olyan érzés volt őket így látni, mintha kést döftek volna a szívembe. Kim, aki mellettem sétált részvéttel pillantott rám.
- Még mindig szereted ezt a taplót, igaz? - kérdezte aggódva.
- Igen, a francba is! - vallottam be keserű sóhaj kíséretében. - A történtek ellenére, még mindig szeretem... Belepusztulok, ha együtt látom őket. Nézd meg őket! Egyáltalán nem illenek össze!
- Tévedsz! Csak a féltékenység beszél belőled! - mondta ki Kim. - Szerintem, igenis szép pár. Azért látod másképp, mert te szeretnél Cast oldalán billegni! Ideje lenne felfognod, hogy őt sosem kapod meg. - megálltunk a kapuban.
- Nem igaz, már megkaptam, de csak egy rövid időre... Ennyi járt nekem. - sóhajtottam búsan.
- Felejtsd már el, Vivi! Éld a saját életed! - tanácsolta Kim.
- De olyan nehéz nélküle!
- Elmerülsz az önsajnálatban ahelyett, hogy buliznál a bátyádékkal vagy velem és Alexszel! Élj tovább, ne punnyadj be!
- Majd igyekszem odafigyelni erre. Egy kis buli és vidám társaság talán jót tenne. - ismertem be, csakhogy Kim leszálljon a témáról.
- Ne búsulj emiatt a beképzelt majom miatt! Nem éri meg!
Nevetve esküre emeltem a kezem.
- Oké, esküszöm, hogy kiverem a fejemből, szórakozni fogok, új emberekkel lépek kapcsolatba!
- Kezdetnek remek!
- Különben is, jelenleg egy pasi jár a fejemben és az nem Castiel! - közöltem kuncogva.
Kim sarkig nyitotta nagy, zöld szemét.
- Hát ki?
- Az SMS bajnokom! - vihogtam. - Sürgősen ki kell derítenem, ki az, és lecsapni rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése