Ma valami különlegesen szexit akartam felvenni. El akartam kápráztatni az "ellenfelem" - a nagyszájú Castielt. Nagyon ki akartam osztani úgy, hogy azt megemlegesse! Egy drapp színű csőnadrágra esett a választásom, lila, nagy kocka kivágatú csini pulcsival. A hajamba lila strasszköves kis csatokat tettem két oldalra, aztán következett egy kis merész smink. A szemhéjam és a szemem is lilával húztam ki. Elégedetten szemléltem magam a tükörben.
- A bosszú angyala. - mosolyogtam diadalmasan a tükörképemre.
Be se néztem a konyhába, csak felkaptam a motoros kabátom, a táskám és már indultam is a suliba.
Szerencsére már nem havazott, de kicsit hidegebb volt, mint tegnap. Gyorsan baktattam a gimi felé, mint egy elszánt "Harci Marci". Mikor beértem a suliba, nemhogy Castiel, de más ismerős sem volt még bent. Túl korán érkeztem. Leraktam a kabátom az osztályunk tárolójába, aztán unottan a kémia terem elé sétáltam. Az agyam csak járt és zakatolt.
Lehet, nem is jön az a szemét ma suliba a tegnapi nagy buli után. De.… jönnie kell! Ma megkapja a magáét! A kis mocsok nem ússza meg szárazon, hogy beledumált az életembe! Ma olyan leckét kap, hogy megemlegeti! Nem vagyok a tulajdona, hogy pattogjon nekem!
A mobilom pityegése zavarta meg a haditervem. Mi a szösz?
Gyorsan előhalásztam a táskám oldalfiókjából a telefont.
Csak nem a telefonbetyár barátom? - jöttem rögtön izgalomba. És tényleg Ő volt!
"Pusszantlak drágám! Kezd egy mosollyal a napot😊 "
És elérte, amit akart máris mosolyogtam. Ez a pasi legalább eltereli a figyelmem a gondjaimról.
"Cuki vagy, de ma reggel nincs kedvem mosolyogni" - írtam.
Öt perc múlva jött a válasz üzi.
"Szomorú vagy, angyalkám? Kár 🙁 Te akkor tündökölsz, ha nevetsz! Mindenem neked adnám, csakhogy mosolyogj egy kicsit!"
Észbontó a pasi! "Nyertél - máris jobb a kedvem! 🙂" - pötyögtem.
Két perc sem telt bele, a lovagom máris válaszolt.
"Sajnálom, hogy nem láthatom elbűvölő mosolyodat! Mikor neked írok semmi másra nem tudok gondolni!"
- Tyű! - kuncogtam hangosan.
Vidáman válaszoltam. "Kösz a bókot! Van még más is a tarsolyodban?"
Elviselhetetlennek tűnt az a néhány perc, amíg megjött a válasz SMS.
"Kifogyhatatlan vagyok, cicuskám! Na lépek! Pá, kincsem, puszik sora. Jó legyél 😘"
És lerázott a kis majom! Ez is csak egy hülye pasi...
Hirtelen két kéz ragadta meg a derekam, s halálra rémültem.
- Szeva! Egyedül, Vivien?
Ijedten fordultam meg, de már a hang alapján is megnyugodtam, nem az volt, akitől tartottam.
- A szívbajt hoztad rám, Ken! - mosolyogtam. - Szia! Hát a csajok?
- Még a Manhattanben vannak, hamarabb eljöttem, hátha itt találom már Evelynt. De te mit keresel itt ilyen korán?
- Ó, korán keltem. - magyaráztam zavartan. Kedves puszit nyomtam az arcára.
Kentin felemelte a fejem és fürkészve figyelte az arcomat.
- Lerí rólad a búbánat! Baj van, édes?
- Semmi különös.
- De igen! Látom rajtad! - vágott a szavamba Ken, aki terepmintás nadrágot viselt, fekete szűk pulcsival. - Megint fiú van a dologban? Melyik volt az? Hadd verjem meg!
Csak nevetni tudtam a megjegyzésén.
- Te dilis! Nem akarom, hogy verekedj miattam! És ha jól sejtem, a légynek sem tudnál ártani!
- Pszt! - vigyorgott Ken. - Ezt nem kell mindenkinek tudni! De nem szeretem, amikor el vagy kenődve.
- Drága vagy, de olyasmi történt, ami nagyon kiborított és ezen még az aranyos pofid meg egyéniséged sem tud segíteni! - kerteltem gyorsan.
Kentin lelökte a földre a táskáját az enyém mellé, aztán kedvesen átölelt.
- Szegény kicsi lány... A szerelem zűrös dolog!
Csodálkozva kaptam fel a fejem, de továbbra is a derekát öleltem.
- Ki beszélt itt szerelemről?
- Hát én! - mosolygott Ken. - Csak a vak nem látja, hogy szerelmi bánatod van!
- Sherlock detektívnek működik a szimata? - kérdeztem gúnyosan.
- Ne izélj, komolyan beszéltem!
- Ó, te még komoly is tudsz lenni?
- Igen, tudok! Képzeld el! - Ken sértődötten hátat fordított és összefonta a mellén a karját.
Nevetve megrángattam a karját és egy mozdulattal újra a karjába pördültem.
- Tudom. - kacagtam.
- Micsoda páros! - hallottam a hátunk mögött Castiel hangját, és rögtön kővé dermedtem.
A vörös fiú egyedül volt.
- Pofa be! - kiáltottam rögtön ellenségesen. De Ken és az SMS bajnokom túlságosan elterelték a figyelmem a bosszúról ahhoz, hogy most rögtön támadjak. Úgy döntöttem, később robbantom a bombát!
- Már megint csalódtam benned, Vivieni! - kezdte a szekálásom a szürke pulcsis Cast. - Megszegted a szavad! Kiderült, hogy te is csak egy kis szajha vagy!
Szíven döfött a sértése.
- Úgy viselkedem, ahogy nekem tetszik! Mi közöd van hozzá? És ha már az ígéretek megszegésénél tartunk, te sem tartottad be a tiédet sosem! Szállj le rólam, te pukkancs!
Castiel szeme szinte szikrákat szórt.
- De éles lett a nyelved, tündérkém! ... Nem mindig vagy, ilyen heves... bár, ha belegondolok, még hevesebb is szoktál lenni a közelemben, csak másképp!
- Ezt ne! Hagyjuk ezt! - szóltam rá szigorú pillantás kíséretében. Nem akartam, hogy Ken előtt ilyeneket mondjon. Valószínűleg el is pirultam.
- Mi van? Nem akarod kitálalni az intim részleteket? - kötekedett megint Castiel, és legszívesebben a két kezemmel kapartam volna ki a szemét. Tudtam, hogy direkt provokál és azt is, hogy nem véletlenül célozgat Ken előtt. Őt is ellenem akarja hangolni, vagy csak éget előtte!
- Kit érdekel, hogy mit művelsz a lepedőn Deborahval! - vágtam rá, csakhogy tereljem a szót és hogy Ken ne értse azt, hogy én és ez a barom...
Konokul mosolyogtam, amikor észrevettem, hogy a név hallatán Cast arcáról eltűnt a büszke vigyor.
De pillantása semmi jót nem ígért.
- Ken, eltűnnél végre? Valamit meg kell beszélnem négy szem közt Vivi cicával.
- Ken, maradj itt! - kértem, vagyis inkább parancsoltam.
Megrémített a gondolat, hogy kettesben maradjak ezzel a felbőszült vadállattal. Veszedelmes tekintete félelmet keltett bennem.
Kentin tanácstalanul vonogatta a vállát, aztán megadóan felemelte a két kezét.
- Hagyjatok ki ebből! - mondta Ken, és otthagyott minket az elhagyatott folyosó végén.
Kentin! Te áruló! Szép kis barát vagy! Itt hagysz ezzel az őrülttel? Köszi!
Rosszat sejtve hátrálni kezdtem, már nem is a terem előtt álltunk, hanem a folyosó legvégén, a nagy ablak előtt.
- Menekülsz? - gúnyolódott Castiel, miközben utánam lépkedett.
Grimaszolva kinyitottam az ablakot.
- Eszemben sincs, csak friss levegőre vágytam, mert nagyon rontod!
- De kényes lettél!
- Te meg beképzelt vagy - szokás szerint! - nyelveltem harciasan. Már a fal tövében a sarokban álltam, innen már nem volt menekvés.
- Tényleg éles a nyelved, meg kellett volna már szoknom! - Castiel megérintette az arcom, de durván elfordítottam a fejem. - Édes angyalom...
- Na, hagyjál szépen békén! - szóltam rá mord tekintettel. Nagyon zavart, hogy megint egy méteren belül van - túl közel - hozzám. Szinte belemászott az aurámba, és már ettől a torkomba ugrott a szívem. - Szívódj fel, és hagyj engem békén!
- Eszem ágában sincs! - Cast testével beszorított a sarokba. - Tegnap este rájöttem, hogy könnyen kapható kis csaj vagy, ezért kedvemre szórakozhatok veled!
Erősen megragadta a derekam, magához szorított, erőszakosan meg akart csókolni.
Minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Képtelen voltam kikecmeregni a karjából, de legalább a csókot elkerültem. - Eressz el!
Legnagyobb meglepetésemre Cast azonnal elengedett.
- Szóltál, kedvesem?
- Jól hallottad! Nem tűröm, hogy egy újjal is hozzám nyúlj, Castiel!
- Ne válogass már, kis boszim... Vivieni, nem tudok tovább ellenállni a kísértésnek.
A fiú karja olyan meglepetészszerűen fonódott ismét körém, hogy védekezni sem volt időm. Szorosan magához ölelt és forró szenvedéllyel zárta le a szám az ajkával. Bénultan tűrtem a csókot, hisz már én se tudtam ellenállni. Elvesztettem a józan eszem. Castiel sóhajtva túrt a hajamba, és ettől csak még hevesebben vert a szívem, ki akart ugrani a helyéről. Eleven tűz áradt szét a testemben, úgy éreztem lángba borult mindenem. Castiel csókja mámorító és bizsergető volt, mint mindig. Azt kívántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Olyan volt, mintha megszűnt volna körülöttünk minden, nem létezett már semmi számomra, csak Castiel... talán már a Föld sem forgott tovább.
Hihetetlen, hogy ennyire oda vagyok érte! A történtek ellenére, még MINDIG!
Erőt vettem magamon, és egy hirtelen mozdulattal kibontakoztam az öleléséből. Villámló szemekkel néztem rá.
- Mi jut eszedbe?
- Mi jut eszembe? - kérdezett vissza, farkasszemet nézve velem a vörös ördög.
- Nincs jogod ölelgetni és csókolgatni! Nem tűröm, érted?
- Nem? Nekem nem úgy tűnt! Elég jól "tűrted"! Te is akartad.
- Egy frászt akartam! Dehogy akartam! - védekeztem indulatosan. - Kikövetelted! Faragatlan, bunkó, büszke, barbár, állat vagy!
- Te meg egy kis szajha, úgyhogy tökéletes pár vagyunk!
Megint fájt, hogy ennek nevez. Hogy merészel ilyet mondani?
- Nem vagyok az, ezt te is tudod! Miből gondolod, hogy mindenki olyan könnyűvérű, mint a kis Debby-kéd? - vágtam vissza.
Castiel öklével a falba csapott a fejem mellett.
- Ne merészeld rágalmazni Deboraht! Ellentétben veled, ő nem bújik mással ágyba, rajtam kívül!
- Hát én sem! - vallottam be megszeppenve. - Daniellel nem volt semmi... Hívott egy taxit és hazamentem.
Ezt most miért kellett kibökni? Tiszta hülye vagyok! Arról volt szó, hogy beolvasok neki, nem pedig arról, hogy kiöntöm a szívem! Pont neki!
- Nem hiszek a fülemnek! - gúnyolódott Cast. - Kihagytad, hogy megkapj egy fiút?!
- Fejezd be, Castiel! Egy szavad sem igaz!
A szürke szempár hideg pillantása szinte megbénított, és ettől csak tetőzött a bennem fortyogó harag.
- Nagyon is igazam van! Egy perszóna vagy, aki minden útjába kerülő pasit magába bolondít! Elcsábítottál, elérted, hogy megcsaljam Debby-t! Az ujjad köré csavartál...
- Ez már mindennek a teteje! Elég! - kiáltottam felháborodva. - Hamis vádakkal sértegetsz! Te is tudod... hogy te másztál rám!... Én meg valamiért nem tudok neked ellenállni! Mindig csak mást okolsz - engem okolsz - pedig te vagy a bűnös! Egy önző, képmutató, semmirekellő vagy!
- Sértegetni merészelsz?
- Ha neked szabad, akkor nekem is! - néztem a szemébe büszkén.
- De nekem mindent szabad! - Cast megragadta a csuklóm, és visszarántott magához, olyan közel, hogy a testünk összeért.
- Eressz el, vagy sikítok! - kértem elfúló hangon.
- Csak próbáld meg - vont vállat közönyösen a srác. - megtalálom a módját, miként hallgattassalak el!
Biztosan csókkal! - olvastam a szemében és rémülten tapasztaltam, hogy már a gondolattól is újra érzem az előbbi heves vágyat. A vér vadul lüktetett az ereimben. És már viszonoztam is a vad csókot. Még csak eszembe sem jutott védekezni.
Castiel elengedte a csuklóm és kezét végig húzta a testemen gyorsan, sürgetően, mint aki egész életében erre az érintésre vágyott és nem tudja, hol is kezdje. A meleg, erős kéz cirógatása, minden simogató mozdulata, ajkának érintése egyre csak fokozta bennem a vágyat. Megint megszűnt a külvilág.
Arra eszméltem fel, hogy a keze már felfedező útra indult a felsőm alá. Megérintette a mellem a melltartó csipke anyagán keresztül.
- Castiel... Castiel... - ismételgettem rekedt hangon. - Te jóságos ég, Castiel! Ne hagyd abba! Kérlek... ne hagyd abba, Castiel!
A fiú a fülemet cirógatta a szájával.
- Mi az ördögöt művelsz velem, Vivien? - suttogta.
- Ezt én is kérdezhetném. - nyögtem, amikor keze a fenekemet simogatta.
De hirtelen a hátunk mögött köhögésre lettünk figyelmesek. Ijedten szétrebbentünk.
Kim és Viola állt a kémia terem előtt, és kíváncsian figyeltek minket. Lebuktunk alaposan.
- A furcsa pár... már megint kettesben? - kérdezte Viola fullánkosan.
A lányokhoz siettem, de előtte még szemrehányó pillantást vetettem Castielre, amiért ilyen helyzetbe hozott.
- Szi... szióka, csajok! - köszöntem zavartan és idegesen.
- Cső, Vivike! - mosolygott rám Kim, de a szemét az ablaknál ácsorgó vörös fiún tartotta.
* Fura ez a srác. - gondolta Kim. - Hogy el van kenődve! Vajon megint veszekedett Vivivel? Biztosan, de csókcsata lett belőle. Ezek ketten egyfolytában macska-egér játékot játszanak...*
Én is Cast felé lestem és láttam, hogy már elmélyülve telefonál. Kényszerítettem magam, hogy a barátnőimre figyeljek. Viola épp beszámolót tartott a hétvégéjéről Thomassal.
- Az jó! - csak ennyit tudtam mondani, de nem is hallottam, miről is volt szó.
Fél perc múlva Castiel zsebre vágta a mobilt, elindult az aula felé, de elhaladva mellettem még megszólalt: - Még beszélünk!
- Helyes! Van még egy s más, amit nem vágtam a fejedhez, te tuskó! - kiáltottam utána.
Mikor a fiú eltűnt, Viola rögtön faggatni kezdett.
- Mi folyik kettőtök között?
Tanácstalanul vállat vontam.
- Ha én azt tudnám... Titokzatos szürke szeme és csábító mosolya az eszemet veszi, de ugyanakkor idegesít a beképzelt modora és az, hogy szórakozik velem. - vallottam be.
- Akkor hát szereted. - állapította meg Viola.
- Tiszta szívemből - hogy őszinte legyek! - feleltem szomorúan, mert tudtam, hogy nem kéne így éreznem. - Egyszerűen nem tudom elfelejteni. Ez az alak kikészíti a szívemet.
- Reménytelenek vagytok! - legyintett Kim.
A beszélgetés abba maradt, mert megérkezett mellénk Ken és Gabriel.
Ken bánatosan ácsorgott mellettem. Mikor kérdőre vontam, mi a baja, közölte a szokásost: nem szívesen lát Castiellel. Percekig magyaráztam neki, hogy utáljuk egymást, és ne higgye el, amit nemrég mondott. Nagy nehezen meggyőztem és megbékélt. Már Rosa és Capucine is velünk volt, amikor pityegett a telcsim.
- Hopp! Kapás! - mosolyogtam a csapatra, és kicsit elhúzódtam, hogy zavartalanul el tudjam olvasni.
"Tejcsoki keres mogyorót! Meg vagy még ördögi angyalkám? Hiányzol a hercegednek 😍 "
Örültem, hogy írt, így legalább elfelejtettem egy bizonyos kellemetlen alakot.
Gyorsan választ írtam. "Már azt hittem, reggel örökre búcsúztál. Tényleg olyan vagy nekem, mint egy igazi lovag 😄"
Két perc múlva jött is a válasz:
"De csak is a TE lovagod 😉 "
Erre csak a fejem csóváltam. Ez aztán a pasi! Csak tudnám, ki az! De mivel ezt a kérdést hiába tettem fel, csak kitérő választ adtam: "Kedves vagy. Tudod, a szem azonnal elárulja, hazudik e valaki. Kár, hogy nem láthatlak ilyenkor!" Izgatottan vártam a választ.
"Majd eljön annak is az ideje 😚 De sajnos megint mennem kell, Pá, édesem!"
És megint itt hagyott bizonytalanságban a kis szemét! Néha olyan idegesítő tud lenni...
Már a fél osztály a terem előtt ácsorgott, amikor Cast és Lys is megérkezett, s rögtön feszültebb lettem.
Megjött a tanárnő és bementünk a terembe. Megint Kennel, Kimmel, Violával és Dakotával ültem. Peggy lett volna még asztaltársunk, de ő nem jött suliba. Biztos megint lógott. Castiel a velünk szomszédos asztalnál ült Lysanderrel, Irissel, Lisával és Charlotte-tal. Úgy láttam, nem köti le a lányok fecsegése. Kémia után számtech következett, és ettől féltem a legjobban, mert ott Castiel volt a szomszédom. Szerencsére, mentőötletként eszembe jutott, hogy átüljek Peggy megüresedett helyére. Inkább hallgattam két órán keresztül Amber csacsogását, csak ne kelljen Cast közelébe lenni. A kövi óra német volt. Nagyszünetben a bandámmal szokás szerint az álló büfé asztalnál kajáltam. Castielék valahol a hátunknál álltak a falnál. Kedvtelenül rágcsáltam megszáradt sajtos melegszendvicsemet.
- Nem vagy éhes? - kérdezte tőlem a Kim mellet étkező Armin.
- Nincs étvágyam. - közöltem semlegesen.
- Akkor én megeszem a szendód. - vigyorgott Ken, aki épp lenyelte torpedója utolját.
- Tessék. - toltam a velem szemben álló fiú elé a szendvicsem több, mint felét. - Neked adom!
- Csak vicceltem. Egyél, mert sosem nősz meg!
Nevettem a megjegyzésen.
- Ari vagy, de tényleg nem esik jól!
Kentin még egy darabig vonakodott, de aztán elfogadta. Fürkészően leste az arcom.
- Minden oké nálad?
- Ne aggódj! Minden rendben. Jól vagyok! - bizonygattam.
- Pedig nem úgy nézel ki! - szólt közbe Rosa is.
- Mindig vannak apró gondok.
* Castiel otthagyta Lysanderéket és a büféhez tolakodott, mert kólát akart venni.
A fiú, hogy kikerüljön egy szőke csajt, oldalra lépett, és hogy a sors akarata volt, vagy sem, de pont Viviennek ütközött. *
- Elnézést... - szólt automatikusan Cast.
- Nincs elnézve! - förmedtem rá indulatosan.
- Hú, de harapós. - kötekedett Castiel. - Ugyanaz a gőgös hang, mint tegnap este!
Eszembe juttatta a történteket, és a megfogadott bosszúmat. Végre alaposan beolvashatok neki! Bebizonyítom neki, hogy velem nem szórakozhat kénye kedvére! Mi az, hogy beledumál a magánéletembe? Most megkapja! - hergeltem fel saját magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése