Délután négykor már semmi nem érdekelt, még a telefon bűvölése sem kötött le.
Azon gondolkodtam, kivel kéne kicsit kimozdulni itthonról, mert megőrülök a négy fal között.
Hirtelen eszembe jutott valami. Lázasan keresgélni kezdtem egy telefonszámot a fiókomban.
A kezem megakadt a Casttól kapott gyűrűben, de csak vetettem rá egy haragos pillantást, és tovább kutakodtam. Diadalmasan vigyorogtam, amikor megtaláltam, amit kerestem.
Gyorsan lementettem a számot és már hívtam is, mielőtt meggondoltam volna magam.
A harmadik csöngés után felvette a telefont.
- Tessék, Daniel Harris...
- Szia, Daniel! Megismered a hangom? - kérdeztem nevetve.
- Nem igazán, tudniillik sok nőnemű ismerősöm van. - hallottam Daniel kedves hangját a telefonba.
- Akkor segítek egy picit. - mosolyogtam. - Kék szemem van és lilás-vörös, rövid hajam.
- Mellbőség? - kérdezte a srác tréfálkozva. - Talán abból rájövök.
- Nem kerültünk olyan közeli viszonyba, hogy ezt megtudd! - vihorásztam, és már rögtön nem is unatkoztam. - Nem is sejted, ki vagyok? Akkor még mindig segítek! Van egy hülye, tejfehér hajú bátyám.
- Vivien Marsall! A fene se gondolta, hogy te vagy az! - kiáltotta meglepetten és egyben örömmel is Daniel a fülembe. - Mizu?
- Semmi jó... Unalom a köbön! Most kaptam a tesómtól a mobilt és gondoltam felhívlak. A múltkori házibulin nem volt alkalmunk beszélgetni. Remélem nem baj, hogy eszembe jutottál!
- Nem, nagyon örülök, hogy hívtál! Azt mondod unatkozol? Képzeld, én is. Mi lenne, ha együtt tennénk?
- Nem biztos, hogy együtt is unatkoznánk. - nevettem vidáman. - Sőt, szerintem ez remek ötlet!
- Akkor megerősítjük a barátságunkat, valami jó kis programmal?
- Kiváló gondolat! - lelkesedtem.
- Rendben, kislány! Egy óra múlva ott vagyok! Készülj fel, mert belevetjük magunkat az életbe.
- Oké, kocsival jössz?
- Nem, a járgány szervizben van. Sétálnánk, ha nem gond.
- Nem hát! Szeretek a hóban sétálni. Na, akkor leteszem, egy óra múlva várlak a kapuban!
- Oké, ott leszek!
Izgatottan készülődni kezdtem. Felvettem egy csőszárú fekete farmert és egy bordó, ferdén szabott csini felsőt. Felfrissítettem a sminkem és felhúztam a térdig érő, nagysarkú csizmám.
Ötkor már rajtam volt a fehér kabátom, és indulásra készen ácsorogtam a nappaliban. Anyu jött ki a konyhából és kérdőre vont, hová megyek. Nem volt semmi kifogása, hogy sétálni megyek egy haverommal, csupán megkért, hogy ha már úgyis elmegyek itthonról, akkor adjam be egy Fotex üzletbe a buliról készült képeket. Még egy kis költőpénzt is kaptam. Öt perc múlva már megszólalt a kapucsengő és rohantam is végig a járdán. A kisajtóban ott állt Daniel, és örömömben a nyakába vetettem magam.
- Helló, szépfiú! De jó téged újra látni!
- Szia, Vivike! - ölelt magához a farmerdzsekis Daniel.
Nemsokára hátrább léptem egy lépést, és mosolyogva végig mértem.
- Wow, nem tévedtem, tényleg szépfiú vagy!
Daniel viszonozta a mosolyt.
- Kösz, te sem panaszkodhatsz! Szebb vagy, mint valaha!
- Hú, te mindig tudod, mit kell mondani, hogy elolvadjak!
- Hová menjünk?
- Mindegy... vagyis nem! Először be kell ugrani egy Fotex üzletbe, hogy előhívják a bulifotókat, utána oda megyünk ahová akarod!
- Semmi gond. De majd küldesz egy képet magadról? - Daniel kérlelő, mosolygó szemekkel nézett rám.
- Képtelen vagyok nemet mondani, ha ilyen boci szemekkel nézel! - vigyorogtam a srácra.
- Ó, akkor tudom, mivel hathatok rád.
Elindultunk a járdán és Danielbe karoltam.
- Biztos meghódítottál már egy-két dögös cicát az elbűvölő szemeiddel. - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Biztosan, de engem untatnak az üresfejű cicababák. Ezért nincs még most sem barátnőm. Talán nagyok az elvárásaim, nem tudom. Nekem olyan lány kell, aki intelligens, lehet vele beszélgetni és komolyan vesz. A legtöbb csaj csak azért akar megszerezni, mert jól nézek ki. Érted, mire gondolok?
- Persze. Szerencséje lesz annak a csajnak, aki megfog magának.
- Melletted lehetnék... ha te is úgy akartad volna. - jegyezte meg Daniel csendesen.
Kezdtem kínosnak érezni a beszélgetést, már megbántam, hogy pont ezt a témát hoztam fel.
- Nos... igen... de te is tudod, hogy akkor foglalt volt a szívem. - próbáltam magyarázkodni.
- És most? - csillant fel a srác szeme.
- Hát izé... az a helyzet, hogy még kiadó. - nyögtem ki zavartan.
- És van esélyem?
- Daniel, nem ezért beszéltük meg ezt a találkát! Barátok vagyunk, és nekem ez elég.
- Jó-jó, megértettem. - a fiú megadóan felemelte a kezét. - De akkor még mindig ott az a fiú, akihez hűséges vagy?
- Nos igen... Tudom, bolond vagyok, amiért csak őt szeretem, még akkor is, ha csak játszik velem és nem hagyja el miattam a barátnőjét. - vallottam be kényszeredetten.
- Akkor jó kis drámába csöppentél! - csóválta a fejét rosszallóan Daniel. - Szegény kicsi lány... Én az ürge helyében hanyatt-homlok rohannék hozzád.
- Kedves vagy, de te nem vagy Cas... - rémülten hallgattam el, mert majdnem kifecsegtem a titkom.
- Castiel? A vörös kis csákóról van szó? Ismerem a gyereket látásból! Tony motoros barátja az, ugye? A bulitokon is ott volt, azzal a feltűnő macával!
- Legalább ne emlegesd őket, Daniel! - kértem fájdalmas arccal. - Ha rájuk gondolok, felfordul a gyomrom. És nehogy eláruld a bátyámnak! Tony erről semmit sem tud, és nem is akarom, hogy megtudja!
- Oké, tartom a szám! És minden bizonnyal ez a szerelem kór.
- Kösz, doki, magamtól is rájöttem. - tréfáltam, de azért elhúztam a szám.
- Itt egy üzlet, ahol filmeket is hívnak elő. Bemegyünk?
Persze, hogy bementünk. Öt perc alatt leadtuk a negatívot és már indultunk is tovább. Szerdán jöhetek a fotókért. Már én is kíváncsi voltam, milyen képeket csinált Kim és Tony a nagy bulin.
Az üzletből kijövet megtorpantunk.
- Akkor merre megyünk? - kérdeztem a fiút tanácstalanul.
- Ha enni akarsz pizzázni, filmet nézni moziba, bulizni a Goldba, mert az mindig nyitva van. - sorolta Daniel mosolyogva.
- Ebben a sorrendben jó lesz! - nevettem.
- Komolyan mondod?
- Igen, halálosan komolyan! - bólogattam hevesen.
- Király! Csapjunk egy görbe estét!
Nevetve Daniel orra elé dugtam az összehúzott kisujjam.
- De ennyire görbét!
- Kívánsága számomra parancs, hölgyem!
Első utunk egy pizzériába vezetett. Sonkás-gombás pizzát rendeltünk kólával és annyit ettem, hogy majd kipukkantam. A számlát a végén fele-fele arányban fizettük ki. A Plázába vezetett az utunk. Egy félelmetes, kísértetes horrorfilmre esett a választásunk. Együtt izgultuk végig a rémtörténetet, a félelmetes részeknél agyon szorongattam Daniel kezét. Már olyan természetes volt a kézfogás, hogy úgy sétáltunk tovább a Goldba. Tizenegy óra is elmúlt, mire elértünk a diszkóhoz. A hely a nevét az épület tetején villogó arany csillagról kapta, és ahhoz képest, hogy hétköznap volt, elég sokan gyülekeztek kint és bent is. Daniel fizette a beugróm, de cserébe megígértem, hogy én fizetem az első kör italunkat. Alig találtunk egy szabad asztalt, miután a pultnál kikértük a vodkánkat. Szerencsémre rock est volt. Nem sokáig ücsörögtünk, belevetettük magunkat a táncoló tömegbe. Nagyon jól éreztem magam, önfeledten buliztam a villogó fényáradatban. Hogy kifújjuk magunkat, a bárhoz mentünk és ittunk még egy Martinit is. Aztán megint táncoltunk, majd vodka narancsot ittunk a barátságunkra koccintva. Az alkohol keverésének az lett a hatása, hogy nagyon- nagyon jól éreztem magam. Daniel alig tudott levonszolni a táncparkettről. Egy sarokasztalhoz húzott és épp a második vodkanarancsomnak a végét lötyögtettem a poharam alján, amikor legnagyobb döbbenetemre egy párocska ült le velünk szembe. Azt hittem hallucinálok a sok italtól, de nem: Castiel és Deborah tényleg ott volt. Ezt onnan gondoltam, mert Daniel is látta őket.
- Sziasztok! - köszönt foghegyről Daniel.
- Helló, fiatalok! - rikkantott vidáman a barna magamutogató pulcsis Deborah.
Én meg köszönni is alig tudtam a döbbenettől. Ösztönösen közelebb húzódtam Danielhez és a karjára tettem a kezem.
- Szi... sziasztok! - pislogtam zavartan.
- Úgy látszik, mindenki itt szórakozik! - nézett rám gúnyosan mosolyogva a fekete szereléses Castiel.
- Sajnos. - húztam el a szám, és ölni tudó pillantással néztem a vörös ördögre. - Irtó sokan vannak, ahhoz képest, hogy még hétvége sincs.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte tőlem Deb, de szeme sarkából Danielt méregette.
- Most igen! - vágtam rá kétértelműen, és hogy rátegyek egy lapáttal, a szorosan mellettem ülő Daniel vállára hajtottam a fejem. - Deborah, ő Daniel!
Jaj, miért muszáj Castiel előtt mindig megjátszanom magam? De nem hallgattam a belső figyelmeztetésre, rángatni kezdtem Daniel karját amikor meghallottam a Skillet: Monster című számát.
- Gyere, Danny, táncolni! Olyan jó ez a szám! - már fel is ugrottam, és elkezdtem felrángatni a bronz barna hajú srácot, de még odaszóltam Debby-nek: - Bocs, hogy csak így itt hagyunk benneteket, de imádom ezt a számot, és kíváncsi vagyok, mit produkál erre a kiváló táncosom!
- Menjünk mi is, Casti! - kérte Deb és követett engem és Danielt a táncolók közzé.
Így mindketten a parkettre vonszoltuk a fiúkat. Jobbnál jobb figurákat vetettünk be egymás mellett párban, mintha versenyeztünk volna. A következő szám a Linkin Park: Numb volt, úgyhogy nem álltunk le a tánccal, összesimultunk. Daniel a hátamat simogatta, miközben lassan forogtunk körbe-körbe.
- Olyan jó a közelséged. - súgta a nyakamba Daniel.
- Ahogy a tiéd is. - viszonoztam a bókot és éreztem, hogy az italtól gyorsabban forog a nyelvem.
Aj- jaj! Piáson hajlamos vagyok őrültségeket csinálni... Csak óvatosan!
- Vivien... szépségem! Én... amióta felkavartad az életem, nem tudlak kiverni a fejemből! Azóta rólad álmodom!
Milyen kedves és őszinte! - gondoltam meghatottan.
Mivel nem válaszoltam, Daniel tovább győzködött.
- Gondold át ezt az egészet még egyszer, kislány! Remek páros lehetnénk, mi ketten! Legalább próbáljuk meg együtt! - kérlelt a srác.
- Hát... - fejemben kavarogtak a gondolatok és szédelegtem. Kimondtam, ami először eszembe jutott. - Hajlanék az igen felé, de valami azt súgja, hogy csalódni fogunk egymásban.
- Ne halhass erre a megérzésre! Legyünk bolondok, és vágjunk bele!
A szemem sarkából láttam, hogy Castiel Deboraht öleli, de a fiú szeme természetesen rajtunk volt. Hogy legyen mit néznie, felemeltem a fejem Daniel válláról, és az elbűvölő szemébe néztem.
- Félek belevágni.
- Ne félj, kicsi lány! Nincs mitől tartanod! - súgta Daniel, miközben még szorosabban ölelt a villogó fényben és embertömegben, majd a tarkómat simogatta. - Mellettem nem unatkoznál, és nem is szenvednél. Nem hagynálak el egy barna, beképzelt cicibabáért.
Persze tudtam, hogy Castielre céloz. Még italtól lüktető fejjel és zsibbadtan is éreztem és tudtam ezt. De minden gondolatom jelentéktelen lett, amikor Daniel érzéki szája megtalálta az enyémet. A sok alkoholnak köszönhetően nem tudtam kivel, hol és mit csinálok.
A hosszúra sikerült csók után, a pulthoz mentünk, és rendeltünk magunknak egy-egy pohár Martinit. Éreztem, hogy talán már nem kéne innom, mert ki fog ütni, de most ez sem érdekelt. Lopiban ellenséges pillantást küldtem a pult másik végében ülő Castékra, és határozottan felhörpintettem a poharam egész tartalmát. Csak, amikor lenyeltem az utolját, akkor láttam be, hogy butaságot csináltam. Úgy éreztem, megremeg alattam a föld, amikor letettem a poharam. Gyorsan megkapaszkodtam a mellettem álló üres bárszékben, aztán ügyetlenül felcsúsztam rá. A mozdulattól megimbolygott körülöttem a világ. Hogy el ne boruljak, megkapaszkodtam a mellettem szobrozó Daniel vállában és a derekában.
- Hűha!... Bocs, de egy kicsit megártott az ivászat!
A fiú csak mosolygott, és közelebb húzódott hozzám.
- Semmi baj. Élvezem, hogy én lehetek a támaszod! Olyan szép vagy, kislány! Ha rád nézek, valami itt bent - a szívére húzta a kezem. - azt súgja, hogy csak csókoljalak és csókoljalak!
- És miért nem hallgatsz a szívedre? - kérdeztem kihívóan. Lubickoltam a fiú imádatában. Olyan jó volt, hogy valaki ilyeneket mond nekem.
Daniel nem tétovázott, átölelte a derekam, és gyengéden megcsókolt. Kábán és lüktető fejjel viszonoztam a lágy csókot.
*
Castiel fintorogva figyelte a jelenetet. Hogy találtak ezek már megint egymásra? Fájt neki azt látni, hogy Vivi ugyanúgy ölelkezik ezzel a ficsúrral, mint vele szilveszterkor! Nem akarta a vörös boszorkát más karjában látni. Szilveszter... micsoda éjszaka volt! Aznap este a lány csak az övé volt. Mr. Tökéletes meg sem érdemli Vivient... Nem lehet! Nem járhatnak! Vivieni csak az övé! Csak ő csókolhassa szenvedélytől fulladozva! Csak neki szabad!... De nem! Nincs joga a lányhoz!
- Castiel!!! Hol jár az eszed? - fordította maga felé a fiú fejét Deborah. - Csak nem valami bigét fürkészel?
- A féltékenységeddel az agyamra mész! - gerjedt haragra egyből a vörös srác. - Muszáj ilyen bizalmatlannak lenned?
- Eljátszottad a bizalmamat, drágám!
Cast már nem bírta nézni Vivi és a szépfiú összeborulását, ezért szembe fordult Debbyvel, megfogta mindkét kezét és mélyen a szemébe nézett.
- Szerelmem, egy hülye pillanatban félreléptem... ezt őszintén bevallottam, de most már állandóan a szememre akarod vetni? Ha továbbra is ezzel terrorizálsz, elhagylak, mert nem bírom már elviselni!
- Castiel, értsd már meg, hogy nem könnyű szemet hunyni afelett, hogy megcsaltál!
- Ha szeretsz, megbocsátasz! - jelentette ki Castiel, és ez olyan érzelmi zsarolásként hatott.
Mikor a fiú felnézett, látta, hogy a heves párocska a kijárat felé tart ölelkezve. Valami azt súgta neki, hogy utánuk kell mennie. - Felhúztál egy perc alatt, Deb! Kimegyek, elszívni egy cigit, hogy lecsillapodjak! Te meg maradj itt és gondolkozz el a folytatáson! Vagy elfogadsz a hibáimmal együtt, vagy búcsút mondhatunk egymásnak! - Cast meg sem várta Deborah válaszát, a kijárat felé tolakodott.
Hová mehetett a cuki kis párocska?
Kint megállt a diszkó bejárata előtt. Fekete kabátja zsebéből elővett egy doboz cigit és egy öngyújtót. Rágyújtott és a villanyoszlop alatt állva felnézett a lefelé szállingózó hópihékre. A bentről kiszűrődő zajok ellenére is hallotta, hogy balra tőle a fal másik oldalánál halkan beszélgetnek valakik. Arra sétált, hogy megnézze, kik azok. Döbbenten fedezte fel a fal tövén összesimuló, hevesen smároló Vivit, azzal a.… a majommal! Rögtön megismerte a lányt, s majd felrobbant az idegtől, amiért ezt csinálja! Már arra vetemedik, hogy szoba helyett megfelel neki a diszkó mögött egy sikátorban is? És pont ezzel a nyálgéppel?
*
Miközben kábultan és magamból kikelve simogattam a nyakamat csókolgató Daniel tarkóját, kinyitottam a szemem, és homályosan láttam, hogy tőlünk kábé két méterre áll valaki. Mikor az alak beleszívott a cigijébe, az megvilágította az arcát és vörös haját. Castiel!!! Mit keres itt ez az átokfajzat? Csak nem közbe akar avatkozni? Nem teheti! Azért is megmutatom neki, hogy jó nekem Daniellel!
Beletúrtam a szorosan ölelő Daniel hajába, és felhúztam a jobb lábam, hogy ágyékunk össze simuljon.
Castiel lassan-lassan már közvetlenül ott állt fél méterrel Daniel mögött, velem szemben.
- Ó, Danny... - súgtam a fiú fülébe és közben diadalmasan néztem Castielre. - Annyira jó...
- Kívánlak, kislány... Teljesen akarlak! - tört ki a szenvedélyes vallomás heves lovagomból.
Bosszúból és talán kicsit öntudatlanul, kezem a fiú nadrágjára csúszott és a gombokkal babráltam.
- Akkor mire vársz? - leheltem bezsongva. - Én is...
- Mintha álmodnék! - sóhajtott Daniel és a pulcsim alatt a mellemet kezdte simogatni.
Felnyögtem a testemben szétáradó vágy hatására. Nem működött az agyam, mert tudtam, hogy egy újabb őrültségbe vetem bele magam, de nem érdekelt. Az ital és Daniel erősen befolyásolt.
*
Castiel csak állt ott ledermedve és fájdalmas arccal a jelenetet figyelte.
Hogy tehet ilyet az ő Vivienije? Elment az esze? Nem létezik, hogy le akar feküdni ezzel a bájgúnárral!
Nem teheti ezt! Meg kell akadályoznia! Vivi biztos részeg, ezért ilyen dili, biztos nem szerelemből tapadt a kis hódolójához! Szerelemből? Nem, nem!
De a lány gonosz mosolya, amit felé küldött, bizony arra utalt, hogy megteszi ezt a bolondságot, ha tetszik neki, ha nem! Vivien pillantása tudatosította benne, hogy tényleg komolyan oda akarja adni magát ennek a reteknek! ... Castiel arca megrándult az idegtől. De hát ezt nem teheti!
- Ne... Vivieni, ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése