Dakota lassan lehúzta a cipzárt a ruhám hátulján, én meg hevesen lerángattam róla a pulóvert. Az ágyra löktem és végig csókoltam a nyakát és az arcát. Ő meg csak feküdt és élvezte a becézgetésemet.
- Ó, Vivien... - sóhajtott Dake, átölelt és átpördült rajtam, most ő került felülre és csókolni kezdett, ahol csak ért, de a ruhám még rajtam volt. Ki voltam éhezve a szeretetre.
De ekkor az agyamba villant néhány emlékkép: ugyanígy ölelkeztünk szilveszterkor Castiellel is! Jaj, Castiel... bár a te karjaidban lehetnék!
A testem megmerevedett. Képtelen voltam Dakotával lefeküdni, hisz... hisz igazából nem szerettem! Hiába vonzódom hozzá, ez nem elég!
Dakota megérezte a bennem lezajló változást, mert kicsit elhúzódott tőlem, és az arcom kezdte simogatni, hosszú ujjaival.
- Mi a baj, kicsikém?
- Semmi, Dake, csak rájöttem, hogy mégsem akarom. - suttogtam halkan, kétségbeesve.
- De miért gondoltad meg magad, ilyen hirtelen? Az imént még akartad, sőt te csaltál be ide. - láttam Dakotán, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Meg is értem, aljasul játszottam vele, csak azért, mert féltem a saját érzéseimtől, amit Cast iránt érzek.
- Bocs, Dakota, de tévedtem... Én most nem tudok... lefeküdni veled!
- Ne csináld ezt, kislány! Meglátod, neked is jó lesz! - Dake megint csókkal támadott.
Nem! Nem és nem tudom megtenni! Iszonyúan féltem és irtóztam a gondolattól, hogy Dake-kel kell szeretkeznem. Próbáltam lerángatni magamról, de a keze erősen, már-már durván kutakodott a testemen.
- Kérlek, ne!!! Dake, hagyd abba!... Nem ismerlek eléggé, hogy ezt megtegyük! Túl gyors ez nekem! - kerestem kifogásokat elkeseredve. - Én most... nem tudom odaadni magam!
De Dakota megpróbált hatni rám, biztos nagyon felhergeltem az előbb, és képtelen beletörődni a visszautasításba.
- Ne csináld a fesztivált, kicsim! Csak el kell lazulnod, meglátod, te is élvezni fogod.
- Nem, Dake, ne! - megint megpróbáltam lehessegetni magamról kíváncsi kezeit.
- Ugyan már, Vivien! Miért nem? Ha Castiellel lefeküdtél egy szóra, velem miért nem?
A szavai felértek egy gyomorszájon vágással. Tehát tudta! Egész végig tudta! A döbbenettől volt erőm felülni. Haragosan néztem a velem szemben ülő fiú szemébe.
- Honnan tudod? Ő mondta el? Eldicsekedett vele, hogy megfektette az ostoba Vivien Marsallt? Mit mondott még? Biztatott, hogy legyél te a következő?
A csalódottságtól könnyek szöktek a szemembe.
Dakota is dühös lett.
- És ha így volt, akkor mi van?
A szemem szinte szikrákat szórt a dühtől. Hogy tehetik ezek ezt velem?
- Undorítóak vagytok! Mindig így csináljátok? Ha egynek sikerül megkapni a lányt, akkor mind végig mentek rajta? Én azt hittem, te más vagy, Dakota!
- Nem kell úgy felfújni a dolgot, édesem! - legyintett Dake és magára vette a pulóverét. Ettől megnyugodtam, mert rájöttem, nem fogja tovább rám erőltetni magát. - Te szedtél fel engem! Bolond az a pasi, aki elszalaszt egy olyan lányt, aki tálcán kínálja fel magát!
- Csak a szexet akartad? - kérdeztem megrendülve, bár a szívem mélyén ezt mindig is sejtettem. - Ez hihetetlen... Azt hittem, több is lehet majd köztünk!
- Igazából bírlak, mert jó fej vagy, de elsősorban csak le akartalak fektetni. - mondta a szemembe Dake az igazságot. - De nem értem, miért táncoltál vissza. Castielnek odaadtad magad.
- Mert részeg voltam. - próbáltam kimagyarázni magam. - Borzasztó ez a helyzet. Te csalódtál bennem, én benned...
- Sajnálom, szívi! Ilyen az élet!
- És ilyenek a pasik. - nyögtem csüggedten. Igazából saját magamnak köszönhetem, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Sosem tanulom meg, hogy nem szabad a tűzzel játszani? - Én sajnálom a legjobban, hogy így alakultak a dolgok. Már az első percben éreztem, hogy csak a szexre hajtasz, de belementem, mert azt hittem, ezzel bosszanthatom Castielt.
- Én meg azt hittem egyet akarunk: te engem, én meg téged! Ha így lett volna, remek páros lehettünk volna!
- Abban reménykedtem, hogy ha jobban megismerjük egymást, a szerelem is kialakul köztünk. - mondtam és eleinte így is gondoltam, csak később jöttem rá, hogy nem tudom kiverni a fejemből Castielt.
- Ezt nem tudom elhinni... - csóválta a fejét Dakota, és úgy nézett, mint aki a vesémbe lát. - Egy fiú érzi, ha a lány, akit a karjában tart szereti. Tény, hogy vonzódsz hozzám, de szerelemnek semmi nyoma.
Nagyon elszégyelltem magam.
- Ne búsulj, Vivi! - folytatta Dake vigasztalóan. Felállt, megkerülte az ágyat és elém sétált. Megfogta a két kezem. - Fogjuk fel a dolgot úgy, mint egy kellemes kalandot! Nem szerettünk egymásba, de jól elvoltunk. Felejtsük el!
- Tényleg képesek leszünk rá? - pislogtam rá értetlenül.
- Szerintem igen. Ne csináljunk ebből botrányt, hisz még évekig osztálytársak leszünk. Legyünk jó haverok. Mindenki rajtunk fog csámcsogni, ha kiderül, hogy nem tudtalak levenni a lábadról, te meg kéreted magad. Megpróbáltuk, nem illünk össze, van ilyen. Elég, ha ennyit tudnak.
Megint könnybe lábadt a szemem, de most a meghatottság miatt. Nem vártam ennyi kedvességet és tapintatot Dakotától.
- Köszönöm. - néztem rá sírós szemekkel.
- Jól elcsesztem a szülinapi bulidat!
Valójában Castiel tette tönkre a bulimat, a szívem... az életem!
- Ez nem rajtad múlt! - próbáltam megmagyarázni. - Kedves vagy, Dakota! Megint csak köszönöm!
A szőke srác felhúzott az ágyról és kedvesen megölelt.
- De ugye egymás karjában fejezzük be a napot? Csak búcsúképpen, hogy ne haraggal váljunk el.
Megkönnyebbülten egyeztem bele, ráadásul felcsillant a szemem, mert tovább bosszanthatom Castielt.
- Persze! Hétfőtől meg úgy teszünk, mintha semmi se történt volna.
- Nehogy sírni kezdj nekem, Vivike! Buli van, szépségem! Gyere, mutassuk meg a kinti langyi bandának, hogy kell csörögni!
Boldogan beleegyeztem, mert azt akartam, hogy véget érjen ez a rémálom.
Kint Carly Rea Jepsen: Call Me Maybe című dala szólt, és rögtön beálltunk táncolni a parkett szélénél.
A szám után a piás asztalhoz vezettem Dakotát.
- Koccintsunk! - mondtam és két tiszta poharat teletöltöttem whiskyvel.
- Mire?
- A kezdődő haverságunkra! - nevettem.
Lehajtottuk az italokat, aztán visszamentünk táncolni.
Adele: Rolling In The Deep című számára vidáman buliztunk.
Boldogan pörögtem magam és Dake körül. Éreztem, hogy Cast figyel, de nem mertem a szememmel őt keresni. Mikor visszapördültem Dakota felé, a fiú tátott szájjal, bambán nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Ne sikíts, de elfelejtettük felhúzni a ruhádon a cipzárt! Kinn az egész hátad, egészen a szexi fekete bugyidig.
Jézusom! Ez ciki! De már nem volt mit tenni, a hátamat fordítottam Dakota felé.
- Lennél olyan szíves... és felhúznád?
De Dake nem tette meg azonnal. A hátam mögé táncolt, olyan közel, hogy az ágyéka a fenekemhez tapadt. Együtt "kevertünk" a zene lüktető ritmusára. Aztán lassan elkezdte felfelé húzni a cipzárt, de félúton megállt, csókot nyomott a hátam közepére, csak aztán fejezte be a mozdulatot.
Én meg csak mosolyogva grimaszokat vágtam, mert hideg volt a keze és váratlanul ért, amit művelt. A végén még meg is borzongtam.
Nem sokkal később Dakota megéhezett, így a svédasztalhoz ment enni, de nem maradtam társaság nélkül, Tony két haverja Kevin és Marc felkért táncolni.
*
Castiel és Deb nem messze Viviéktől szintén táncoltak.
Deborah észrevette, hogy szerelme Vivienéket bámulja.
- Hevesek, nem igaz? De végül is ez érthető... szobáról jöttek ki. - kuncogott a barna lány.
Nemsokára megálltak, mert Cast nem nagyon bírt a zenére koncentrálni. Deborah hisztizett és dühöngött, mert pasija még mindig a vörös lányt és párját figyelte.
- Miért bámulod folyton azt a vörös libát? - kérdezte mérgesen, amikor a kanapén ültek.
Castiel gyorsan Deborahra pillantott.
- Te képzelődsz, drágám! Nem bámulok senkit! Csak elgondolkodtam valamin!
- Rajta, igaz? Mit akarsz Vivien Marsalltól? Csak nem megint megcsalni készülsz, mint a kapcsolatunk elején? Azt hittem, már megváltoztál! Eddig ritkán bámultál más nőket a jelenlétemben! Mi van veled? Mostanában nem ismerek rád, szerelmem! - panaszkodott Deb durcásan.
- Te nem tudod, mit beszélsz, életem! - fogta meg a lány kezeit Cast. Próbálta menteni, ami még menthető, bár be kellett vallania magának, hogy Debby-nek igaza van! Az utóbbi időben valami megváltozott köztük. Talán elmúlt a "varázs"? - Én csak téged szeretlek, és ugyanúgy, mint régen!
- Akkor miért nézed Vivient?
- Mert hülyeséget csinál! Nem látod? Úgy tapad Dakotához, mint egy kurva!
- Na és? - kérdezte haragosan Deborah. - Nem mindegy, az neked? Azt csinál, amit akar.
- Tudom... csak aggódom érte.
Deb megint gyanakodva nézett szerelmére.
- Ugyan! Miért aggódsz te érte?
- Ne féltékenykedj! Csak barátok vagyunk! A bátyja miatt összehaverkodtunk. - érvelt Castiel meggyőzően, mert Deborah megértően a vállára borult.
- Remélem, tényleg ez az igazság... Bízom benne, hogy nem volnál képes a szemembe hazudni.
Még hogy nem!!! - gondolta Cast és nagyot nyelt.
Idegesen feszengett. Szörnyű volt ez a helyzet.
Deborah gondolt egyet és elment táncolni a majdnem kopasz Peterrel, Cast nem is bánta, hogy kicsit nyugalma lesz tőle. Hirtelen a piros pólós Antony vágódott le a fiú mellé.
- Mi a helyzet? - kérdezte a platina szőke srác.
- Semmi jó. - dünnyögte Cast. - Hogy lehet, hogy otthagytad a hifit?
- Alex barátom kezeli a zenét. - mikor a vörös fiú kérdőn nézett rá, hozzátette: - Kim pasija. Ismerem ezer éve, jó haverom.
- Á, értem. - Castiel megint a fiúkkal lötyögő Vivire pillantott. - Jól elvan a húgod.
- És ez zavar téged? Inkább azzal kéne törődni, hogy a csajod Pete Sunderssel enyeleg!
- Már nem. - pillantott Debre Castiel. - Dajannal táncol, na és? Örülök, hogy jól érzi magát!
- Neked is ezt kéne tenned! - javasolta a jó barát.
Cast a fejét rázta, ő csak Viviennel érezné jól magát. De hirtelen nem látta akadályát, hogy ne így legyen. Ideje megkörnyékezni!
Hogy ne legyen feltűnő, először felkérte Peggy-t, aztán Irist és Lisát is táncolni. A három végig bulizott szám után Vivien felé ment. A lány épp Kentinnel táncolt, hátulról elkapta a csuklóját.
- Most én jövök!
- Na de... - Ken csak ennyit mondott, aztán legyintett, otthagyta őket és beállt Gabrielhez és Melody-hoz táncolni.
*
Megint kénytelen voltam vele táncolni, mert nem akartam botrányt.
A hifiből a Szívemet adnám című dal szólt, és rögtön arra gondoltam, nem is időzíthették volna jobbkor. Illik hozzánk a szám.
Gonosz pillantást vetettem rá.
- Elengedett a barátnőd? Mikor kértél engedélyt tőle?
- Nem kell engedélyt kérnem. - közölte morcosan Cast.
- Ez biztos? - kérdeztem gúnyosan. - Nem akarom, hogy leharapja a fejed.
- Én foglak megharapni téged, ha tovább kötekedsz - de nem a fejedet!
- Ó, most nagyon megijedtem ám!
- Ne provokálj, tündérem! - figyelmeztetett Cast veszedelmes tekintettel. - Botrányt akarsz? Inkább ne! Menjünk a kabáttárolóba!
- Csak nem el akarsz menni? - kérdeztem csodálkozva.
- Eszem ágában sincs, csak szeretném befejezni, amit ott elkezdtünk... csak a dilis barátnőd megzavart! Az ereimben lüktetett a vér a dühtől. Azt hiszi, hogy kedvére játszhat velem?
- Te arrogáns seggfej! Nem gondolod, hogy...
- De igen! - nézett a szemembe kihívóan Castiel. - Egy szóra megint lefeküdnél velem... tudom!
Nagyon felbosszantott az arcátlan kijelentésével, és dühömben meg akartam bántani.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak, szívi! Ma este nem bírnák ki még egy menetet!
- Ezt, hogy érted? - kérdezte a vörös ördög, de arcára kiült a döbbenet.
- Dakota nagyon kifárasztott. - hazudtam. - Szédületesen jó pasi.
- Ez nem igaz. - rázta a fejét Castiel. - Láttam, hogy eltűntök, de nem...
- De igen! Pedzegeted már, Casti? Bementünk a szüleim szobájába és szenvedélyesen egymásnak estünk! A többit a fantáziádra bízom.
- Csak ugratsz... Túl hamar kijöttetek!
- Hát igen. - nevettem hamiskásan. - Tudod, Dake szereti a gyors dolgokat! Egy tíz perces menet alatt többet nyújtott nekem, mint te órák alatt.
Nem tudom, mi ütött belém, hogy ennyire belementem ebbe a témába. Egyszerűen csak jól esett, hogy ennyire kiakaszthatom. Ennyi ember előtt, úgysem tud ellenem semmit se tenni.
Láttam, hogy Castiel nagyon megsértődött az utolsó mondat miatt.
- Mondd, hogy csak blöffölsz! Ugye nem... - hitetlenkedve rázta a fejét.
- De...
- Nem!
- De!
- Nem!!!
- De! - elégedetten nevettem, mert sokkal jobban felbosszantottam, mint gondoltam. Élvezetes bosszúval hozzátettem: - Dakota sokkal férfiasabb, mint te! Csodákra képes az ágyban. Másodpercek alatt felizgatott.
- Vivien, ne hergelj, mert olyat teszek, amit megbánok! - figyelmeztetett Cast és láttam rajta, hogy majd felrobban az idegtől.
* Deborah észrevette, hogy párja Vivivel táncol, ezért duzzogva hazament Capucine-el és Mike-al, de hazafelé menet érdekes dolgokat tudott meg a sráctól a kocsiban. Castiel észre sem vette Deb elviharzását. Két óra körül Viola meg Iris feltöltötték a büféasztalt, Dake, Nathaniel, Lisáék, és Jade-ék is hazamentek már. *
- Mégis mit tennél, Castiel? - kérdeztem élesen. - Úgysem mersz meggondolatlanságot csinálni a barátaink előtt!
- Támadt egy jó ötletem! - csillant fel a szürke szempár.
- Neked nincsenek jó ötleteid!
- Ó, dehogynem! Most véged! - Castiel megragadta a csuklóm, és maga után ráncigált a konyhába.
* Senki sem figyelt fel viharos távozásukra, csak Viola, aki a konyhaajtóban táncolt a barátjával. *
Cast becsapta mögöttünk a konyhaajtót, engem meg az asztalhoz penderített.
- Egy szavad se hiszem, angyalkám! - elém állt, és a két oldalamon az asztalnak támasztotta a kezeit. Nem volt menekülésem. Mögöttem az asztal, előttem szorosan Castiel, a két keze meg elzárta két oldalt a menekülési útvonalam. Nagyon... nagyon rosszat sejtettem. Túllőttem a célon a provokálással, most ihatom a levét! De ha már ebbe belementem, tovább játszom!
- Hidd csak el!... Dakotával voltam!
- Te nem tudsz hazudni, édes!
- Neked nem vagyok édes! - nyelveltem.
- Ó, dehogynem! Sőt... nekem vagy a legédesebb. - Cast a testét hozzám préselte, s rögtön elöntött a forróság. Tudtam, mi következik, de nem tudtam szabadulni.
A francba, hogy ilyen gyenge vagyok, gondoltam bosszúsan, amikor automatikusan megadtam magam éhes, követelőző szájának.
Egész testem remegett a visszafojtott vágytól. Istenem, vágyom rá... és ő is kíván engem. És ez nem álom, ez a valóság. A mennyei, csodálatos és varázslatos valóság...
Felhevült testtel, torkomban dobogó szívvel simultam Castielhez, ő megérezte az engedelmességemet, mert a hátam mögött félresepert néhány piszkos tányért és felültetett az asztalra. Elvesztettem a harcot ellene, és az uralmat a testem felett, ki voltam éhezve rá, ezért széttártam a lábam és szorosan magamhoz öleltem, miközben a nyakát és a fülcimpáját kezdtem csókolgatni. Már csak ez a pillanat számított és a lüktető vágy a testemben.
- Jaj, Vivieni... csak te vagy rám ilyen hatással! - nyöszörögte Cast vágytól rekedt hangon. - Már megint őrültséget csinálunk!
- Szeretek őrült lenni... - suttogtam habozás nélkül, és kezem már a pólója alatt járt a mellkasán. - Akarlak, Castiel... csak téged akarlak!
És ekkor Cast levegő után kapkodva kicsit elhúzódott tőlem, de láttam rajta, hogy nehezére esik.
- Most válaszolj nekem! Igaz, amit Dakotáról mondtál? Dugtatok?
Pillantása szinte égetett, ezért lehajtott fejjel válaszoltam. - Nem... egy szó sem... Nem feküdtünk le!
Kijelentésemre Castiel megint viharosan átölelt.
- Ez fantasztikus!
- Mi? - néztem a szemébe értetlenül. Mást is akartam mondani, de izgalmamban nem találtam a szavakat.
- Te vagy fantasztikus!
Megint elragadott a vágy és a kezem a hátsójára tapadt. Akartam őt, ez már nem kétséges, és most csak ez számított. Nem akartam, és nem is tudtam gondolkodni.
Nincs veszekedés, nincs Deborah, nincs Dakota, csak mi ketten egymásnak és egymásért.
- Gyors menetre vágytál, kiscicám? Ha Dakotától nem, hát tőlem megkapod. - mondta Cast és felgyűrte hosszú ruhámat, ajka pedig a dekoltázsomat cirógatta, de hirtelen megint visszafogta magát. Felemelte a fejét, kutatóan nézett a szemembe. - Biztos, hogy akarod? Nem akarom, hogy megint megbánd.
Örültem neki, hogy tapintatosan megadja a lehetőséget arra, hogy visszalépjek, de már olyan szinten vágytam rá, hogy tudtam, itt már nincs megállás.
- Igen... Castiel, akarom! Borzasztóan kívánlak!
- Ez kölcsönös. - mosolygott a srác, és megint forró hévvel szájon csókolt, majd az egész nyakam, fülem és arcom bejárta a szájával és a nyelvével. - Az őrületbe kergetsz!
- Te is engem... - nyögtem szenvedélyesen, és kezem ösztönösen a csípőjéről egyre lejjebb siklott és a nadrágon keresztül megérintettem a legérzékenyebb testrészét. Ez mindkettőnkre észvesztő hatással volt. Castiel felnyögött és hevesen simogatta a mellem, a hasam a ruhán keresztül, miközben éhesen a nyakamat rágcsálta. Ez olyan hatással volt rám, hogy szédülni kezdtem a karjaiban.
- Legközelebb jobban válogasd meg, mit veszel fel! Kikészít ez a bonyolult ruha!
- Bocs, de nem készültem ilyesmire.
- Nagy kár. - sóhajtott nevetve Cast.
Türelmetlenül belecsíptem a fenekébe.
- Sok a duma, Mr. Szívtipró! És még te nevezed magad gyorsnak!
- Látom, szeretsz hergelni! - nevetett Castiel. - De én meg ezt szeretem... - fogaival harapdálva szájon csókolt. - Az édes pici szád...
Kezem ösztönösen becsúszott a nadrágjába és tovább izgattam, ahogy csak a szoros nadrág engedte.
El se akartam hinni, hogy megint elhúzódik tőlem. Már nem bírtam az időhúzást, nagyon akartam.
- Még valami... - kapkodott levegő után a vörös srác.
Csalódottan sóhajtottam.
- Nem bírod a tempót, szívi?
- Nem, csak... - Cast a zsebében kotorászott és elővett egy fényes tasakos óvszert. - Azt hiszem, ezúttal nem kéne megfeledkezni a biztonságról.
Némán bólintottam, aztán visszahúztam magamhoz.
Innentől kezdve nem beszéltünk, és nem húztuk tovább az időt.
Castiel gyorsan félrerángatta zavaró ruhadarabjainkat és egy erőteljes mozdulattal belém hatolt.
Percek alatt a mennyországban éreztem magam, egyszerre mozogtunk és együtt közeledtünk a mámoros csúcspont felé. Az asztal mozgott alattunk és összekoccantak a tányérok a hátam mögött az erőteljes mozgás hatására. A végső extázisban jólesően nyöszörögtem és nyögdécseltem. Olyan gyönyört kaptam Castieltől, amit kár lett volna kihagyni. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy bárki benyithat ránk, akár Deborah, vagy a bátyám is, de ettől csak még izgalmasabb volt a dolog.
Szívünk és testünk egy ritmusra lüktetett. Viaszként olvadoztam a forró, oly közeli, heves karokban.
*
Antony a konyha felé vette az irányt, de mielőtt benyitott volna, Viola úgy ugrott ki barátja karjaiból, mint akit puskából lőttek ki. Az ajtó elé állt, hogy megakadályozza Tony bejutását.
- Keresel valakit? - kérdezte Viola idegesen.
- Nem láttad Vivient?
- Épp... nem! - dadogta zavartan a lila hajú lány, és háta mögött a kilincset szorongatta, nehogy Antony belógjon.
- Eltűnt. De amúgy sós kekszért indultam. Már alig van egy pár ember, mégis fogy a kaja.
- Az már nincs! - vágta rá gyorsan Viola. - Egy félórája Irissel mindent kihoztunk, amit találtunk. Pia legyen, az a lényeg, a sós keksz senkinek sem fog hiányozni!
- Igazad van, Viola! Megyek vissza!
Mikor a szőke srác elment, Viola megkönnyebbülve felsóhajtott.
- Hú! Ez meleg helyzet volt!
Barátja kérdőn nézett rá.
- Mi a túrót csináltál? Miért nem engedted be a srácot?
- Azért, hogy elkerüljem a katasztrófát. Láttam viharosan berobogni a szülinaposunkat Tony haverjával, akinek amúgy van barátnője, és van egy olyan sejtésem, hogy olyasmit csinálnak, amitől Antony szívrohamot kapott volna. - magyarázta Viola.
- Mik meg nem történnek...
- A lényeg, hogy elkerültünk egy balhét.
*
A konyhában a széken ültem visszarendezett ruhában, Cast pedig mögöttem állt, lehajolt, a szék támláján könyökölt fél karral és a nyakamat és a fülemet csókolgatta.
- Ez szenzációs volt. - suttogta.
Leheletétől megint bizsergett a bőröm.
- Az volt... mert mindenféle őrültségre rá tudsz venni!
- Nem kellett nagyon unszolni téged!
- Mert nem tudok ellenállni neked. - vallottam be bosszúsan.
- Akkor ezt ki kell használnom! - nevetett Castiel.
Jóleső érzéssel tűrtem a cirógatását, miközben az agyam máshol járt.
- És... nem jutott közben eszedbe, hogy bárki ránk nyithat?
- Egy pillanatra igen, de nem igazán érdekelt. Ebből is látszik, hogy ha veled vagyok, minden más mellékes.
Boldogsággal töltött el a vallomása. Bár sose érne véget ez a pillanat! Felemeltem a karom, hogy hátra nyúljak és a hajába túrjak, ő meg a karom belső ívét kezdte csókolgatni.
- És Deborah se jutott eszedbe? - kérdeztem félénken.
- Nem hát... egy percre sem!
Én csak a fejemet csóváltam, még mindig a történtek hatása alatt voltam.
- Miért vagyunk ilyen nagy hatással egymásra, Castiel?
- Nem tudom, édes! - a fiú keze most a mellemre tapadt és élvezettel sóhajtoztam. - Talán így van megírva a sors könyvében.
- És te hiszel is ebben?
Cast vállat vont.
- Nem tudom. Én csak egy valamiben hiszek: bennünk. Abban, hogy egyszer testestől-lelkestől az enyém leszel, drága Vivienim.
A jövőre való tervei melegséggel töltötték el a szívem, de nem akartam hiú ábrándokat kergetni.
- Nem, Castiel, szerintem ez a perc sosem fog bekövetkezni. - suttogtam elkeseredve. - Mi nem vagyunk egymáshoz valók. És jól tudod, hogy Vivieni megszűnt létezni! Akivel most voltál az az új, "Vad Vivi" volt, nem a félénk, ostoba Vivieni!
Castiel csak kuncogott.
- Ebben lehet némi igazad! A régi Vivient nehezen lehetett volna rávenni egy kis szeretkezésre, amikor a nappaliban kint tombol vagy negyven barátunk, köztük Deborahval.
Nemtörődöm stílusban felnevettem.
- Á, csak harminc vendég és szerintem fele már hazament. És meg kell mondjam, nem ismerek magamra! Szex az asztalon... ilyesmire is csak te tudsz rávenni! - nagyot sóhajtottam, amikor Cast szája megint a számhoz ért.
A rövid csók után a vörös ördög kajánul vigyorgott.
- Azért van még pár ilyen ötletem! - kedvesen arcon csókolt. - Egy gyöngyszem vagy, Vivien!
- Bókolsz nekem, nagyfiú? - incselkedtem vele.
Castiel elém lépett és felhúzott a székről. Most szemben álltunk egymással.
- Ez nem csak üres bók, Vivieni! - a kezemet a szívére tette. - Innen beszélek! Érezd, hogy a puszta érintésedtől gyorsabban ver a szívem? Miattad olyan heves.
Élveztem, hogy ilyen nagy hatással vagyok rá és azt is, hogy nyíltan beszél erről. Úgy éreztem, előrébb jutottunk a kapcsolatunkban... már ha ez az!
Nem mentem közelebb hozzá, egy lépés távolságból simogattam a mellkasát. Láttam, hogy élvezi, amit csinálok, lecsukta a szemét, fejét felemelte.
- Mostantól csak a tiéd vagyok, Vivieni! Édes kicsi lány... olyan jó veled!
Kicsapódott a konyhaajtó és Kim lépett be, egy halom szennyes tányérral felpakolva.
Ijedten hátráltam egy lépést, Kim meg csörömpölve a kagylóba rakta a mosatlant.
- Kezdek pakolni, már lassan mindenki elment!
- Dakota?
- Deborah? - kérdezte velem egy időben Cast.
Kim csak nevetett.
- Már mindkettő elment. Szerencsétekre!
Mi megkönnyebbülve lélegeztünk fel. Nem kell magyarázkodni.
- Mit csináltatok? Kajáltatok? - kérdezte Kim derűsen.
- Ja... falatoztunk. - mosolygott Castiel, aztán elindult az ajtó felé, de ott még megállt, és rám kacsintott mielőtt távozott. Fülig érő szájjal néztem utána.
Kettesben maradtunk Kimmel.
- Megint együtt vagytok? - tért rögtön a lényegre szemfüles barátnőm.
- Nem hiszem, mert Castiel Deborahval van. - válaszoltam könnyedén.
- Akkor... mi történt itt?
- Csak egy kis... gyors szex az asztalon.
Láttam Kimen, hogy sokkolta a bejelentésem.
- Na ne! Nem hiszem el... hogy te képes vagy ilyesmire!
- Pedig már megtörtént. És tudod, mit? Őrjítő volt, nem bántam meg! Castiellel bármire képes vagyok.
- Neked elment az eszed! - szörnyülködött Kim. - És Dakota?
- Éjfél körül szakítottunk.
Kim csak pislogott a döbbenettől.
- Nem bírlak követni! És Deborah?
- Ott forduljon fel, ahol van! - vágtam rá dühösen. - Már nem érdekel! Addig nem, míg Cast velem van és engem akar!
- Nem ismerek rád! Megszállt az ördög?
- Jaj, Kim! A szerelmi ügyem az én ügyem! Elhatároztam, hogy élvezem a vele töltött perceket és nem fogok görcsölni mindenen!
- Most még így gondolod, de mi lesz, ha megun és visszamegy Deborah-hoz? Ne legyen igazam, de ha gondol egyet, téged megint lapátra tesz.
Ingerülten válaszoltam.
- Na, és akkor, mi van? Én fogok szenvedni! És most úgy érzem, megéri a szenvedést.
Kim kicsit megsértődött.
- Én csak jót akarok neked!
- Én is jót akarok magamnak, ezért nem agyalok feleslegesen! Köszönöm az aggódásod, de nem kell!
Otthagytam Kimet és a nappaliba mentem. Épp akkor terelte kifelé a bátyám a haverjait. Öt perc múlva elbúcsúzott tőlünk Kim és Alex is, csak Antony, Castiel és én maradtunk a rumli közepén.
Mindhárman kimerülve a kanapéra rogytunk.
- Mi? - néztem a szemébe értetlenül. Mást is akartam mondani, de izgalmamban nem találtam a szavakat.
- Te vagy fantasztikus!
Megint elragadott a vágy és a kezem a hátsójára tapadt. Akartam őt, ez már nem kétséges, és most csak ez számított. Nem akartam, és nem is tudtam gondolkodni.
Nincs veszekedés, nincs Deborah, nincs Dakota, csak mi ketten egymásnak és egymásért.
- Gyors menetre vágytál, kiscicám? Ha Dakotától nem, hát tőlem megkapod. - mondta Cast és felgyűrte hosszú ruhámat, ajka pedig a dekoltázsomat cirógatta, de hirtelen megint visszafogta magát. Felemelte a fejét, kutatóan nézett a szemembe. - Biztos, hogy akarod? Nem akarom, hogy megint megbánd.
Örültem neki, hogy tapintatosan megadja a lehetőséget arra, hogy visszalépjek, de már olyan szinten vágytam rá, hogy tudtam, itt már nincs megállás.
- Igen... Castiel, akarom! Borzasztóan kívánlak!
- Ez kölcsönös. - mosolygott a srác, és megint forró hévvel szájon csókolt, majd az egész nyakam, fülem és arcom bejárta a szájával és a nyelvével. - Az őrületbe kergetsz!
- Te is engem... - nyögtem szenvedélyesen, és kezem ösztönösen a csípőjéről egyre lejjebb siklott és a nadrágon keresztül megérintettem a legérzékenyebb testrészét. Ez mindkettőnkre észvesztő hatással volt. Castiel felnyögött és hevesen simogatta a mellem, a hasam a ruhán keresztül, miközben éhesen a nyakamat rágcsálta. Ez olyan hatással volt rám, hogy szédülni kezdtem a karjaiban.
- Legközelebb jobban válogasd meg, mit veszel fel! Kikészít ez a bonyolult ruha!
- Bocs, de nem készültem ilyesmire.
- Nagy kár. - sóhajtott nevetve Cast.
Türelmetlenül belecsíptem a fenekébe.
- Sok a duma, Mr. Szívtipró! És még te nevezed magad gyorsnak!
- Látom, szeretsz hergelni! - nevetett Castiel. - De én meg ezt szeretem... - fogaival harapdálva szájon csókolt. - Az édes pici szád...
Kezem ösztönösen becsúszott a nadrágjába és tovább izgattam, ahogy csak a szoros nadrág engedte.
El se akartam hinni, hogy megint elhúzódik tőlem. Már nem bírtam az időhúzást, nagyon akartam.
- Még valami... - kapkodott levegő után a vörös srác.
Csalódottan sóhajtottam.
- Nem bírod a tempót, szívi?
- Nem, csak... - Cast a zsebében kotorászott és elővett egy fényes tasakos óvszert. - Azt hiszem, ezúttal nem kéne megfeledkezni a biztonságról.
Némán bólintottam, aztán visszahúztam magamhoz.
Innentől kezdve nem beszéltünk, és nem húztuk tovább az időt.
Castiel gyorsan félrerángatta zavaró ruhadarabjainkat és egy erőteljes mozdulattal belém hatolt.
Percek alatt a mennyországban éreztem magam, egyszerre mozogtunk és együtt közeledtünk a mámoros csúcspont felé. Az asztal mozgott alattunk és összekoccantak a tányérok a hátam mögött az erőteljes mozgás hatására. A végső extázisban jólesően nyöszörögtem és nyögdécseltem. Olyan gyönyört kaptam Castieltől, amit kár lett volna kihagyni. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy bárki benyithat ránk, akár Deborah, vagy a bátyám is, de ettől csak még izgalmasabb volt a dolog.
Szívünk és testünk egy ritmusra lüktetett. Viaszként olvadoztam a forró, oly közeli, heves karokban.
*
Antony a konyha felé vette az irányt, de mielőtt benyitott volna, Viola úgy ugrott ki barátja karjaiból, mint akit puskából lőttek ki. Az ajtó elé állt, hogy megakadályozza Tony bejutását.
- Keresel valakit? - kérdezte Viola idegesen.
- Nem láttad Vivient?
- Épp... nem! - dadogta zavartan a lila hajú lány, és háta mögött a kilincset szorongatta, nehogy Antony belógjon.
- Eltűnt. De amúgy sós kekszért indultam. Már alig van egy pár ember, mégis fogy a kaja.
- Az már nincs! - vágta rá gyorsan Viola. - Egy félórája Irissel mindent kihoztunk, amit találtunk. Pia legyen, az a lényeg, a sós keksz senkinek sem fog hiányozni!
- Igazad van, Viola! Megyek vissza!
Mikor a szőke srác elment, Viola megkönnyebbülve felsóhajtott.
- Hú! Ez meleg helyzet volt!
Barátja kérdőn nézett rá.
- Mi a túrót csináltál? Miért nem engedted be a srácot?
- Azért, hogy elkerüljem a katasztrófát. Láttam viharosan berobogni a szülinaposunkat Tony haverjával, akinek amúgy van barátnője, és van egy olyan sejtésem, hogy olyasmit csinálnak, amitől Antony szívrohamot kapott volna. - magyarázta Viola.
- Mik meg nem történnek...
- A lényeg, hogy elkerültünk egy balhét.
*
A konyhában a széken ültem visszarendezett ruhában, Cast pedig mögöttem állt, lehajolt, a szék támláján könyökölt fél karral és a nyakamat és a fülemet csókolgatta.
- Ez szenzációs volt. - suttogta.
Leheletétől megint bizsergett a bőröm.
- Az volt... mert mindenféle őrültségre rá tudsz venni!
- Nem kellett nagyon unszolni téged!
- Mert nem tudok ellenállni neked. - vallottam be bosszúsan.
- Akkor ezt ki kell használnom! - nevetett Castiel.
Jóleső érzéssel tűrtem a cirógatását, miközben az agyam máshol járt.
- És... nem jutott közben eszedbe, hogy bárki ránk nyithat?
- Egy pillanatra igen, de nem igazán érdekelt. Ebből is látszik, hogy ha veled vagyok, minden más mellékes.
Boldogsággal töltött el a vallomása. Bár sose érne véget ez a pillanat! Felemeltem a karom, hogy hátra nyúljak és a hajába túrjak, ő meg a karom belső ívét kezdte csókolgatni.
- És Deborah se jutott eszedbe? - kérdeztem félénken.
- Nem hát... egy percre sem!
Én csak a fejemet csóváltam, még mindig a történtek hatása alatt voltam.
- Miért vagyunk ilyen nagy hatással egymásra, Castiel?
- Nem tudom, édes! - a fiú keze most a mellemre tapadt és élvezettel sóhajtoztam. - Talán így van megírva a sors könyvében.
- És te hiszel is ebben?
Cast vállat vont.
- Nem tudom. Én csak egy valamiben hiszek: bennünk. Abban, hogy egyszer testestől-lelkestől az enyém leszel, drága Vivienim.
A jövőre való tervei melegséggel töltötték el a szívem, de nem akartam hiú ábrándokat kergetni.
- Nem, Castiel, szerintem ez a perc sosem fog bekövetkezni. - suttogtam elkeseredve. - Mi nem vagyunk egymáshoz valók. És jól tudod, hogy Vivieni megszűnt létezni! Akivel most voltál az az új, "Vad Vivi" volt, nem a félénk, ostoba Vivieni!
Castiel csak kuncogott.
- Ebben lehet némi igazad! A régi Vivient nehezen lehetett volna rávenni egy kis szeretkezésre, amikor a nappaliban kint tombol vagy negyven barátunk, köztük Deborahval.
Nemtörődöm stílusban felnevettem.
- Á, csak harminc vendég és szerintem fele már hazament. És meg kell mondjam, nem ismerek magamra! Szex az asztalon... ilyesmire is csak te tudsz rávenni! - nagyot sóhajtottam, amikor Cast szája megint a számhoz ért.
A rövid csók után a vörös ördög kajánul vigyorgott.
- Azért van még pár ilyen ötletem! - kedvesen arcon csókolt. - Egy gyöngyszem vagy, Vivien!
- Bókolsz nekem, nagyfiú? - incselkedtem vele.
Castiel elém lépett és felhúzott a székről. Most szemben álltunk egymással.
- Ez nem csak üres bók, Vivieni! - a kezemet a szívére tette. - Innen beszélek! Érezd, hogy a puszta érintésedtől gyorsabban ver a szívem? Miattad olyan heves.
Élveztem, hogy ilyen nagy hatással vagyok rá és azt is, hogy nyíltan beszél erről. Úgy éreztem, előrébb jutottunk a kapcsolatunkban... már ha ez az!
Nem mentem közelebb hozzá, egy lépés távolságból simogattam a mellkasát. Láttam, hogy élvezi, amit csinálok, lecsukta a szemét, fejét felemelte.
- Mostantól csak a tiéd vagyok, Vivieni! Édes kicsi lány... olyan jó veled!
Kicsapódott a konyhaajtó és Kim lépett be, egy halom szennyes tányérral felpakolva.
Ijedten hátráltam egy lépést, Kim meg csörömpölve a kagylóba rakta a mosatlant.
- Kezdek pakolni, már lassan mindenki elment!
- Dakota?
- Deborah? - kérdezte velem egy időben Cast.
Kim csak nevetett.
- Már mindkettő elment. Szerencsétekre!
Mi megkönnyebbülve lélegeztünk fel. Nem kell magyarázkodni.
- Mit csináltatok? Kajáltatok? - kérdezte Kim derűsen.
- Ja... falatoztunk. - mosolygott Castiel, aztán elindult az ajtó felé, de ott még megállt, és rám kacsintott mielőtt távozott. Fülig érő szájjal néztem utána.
Kettesben maradtunk Kimmel.
- Megint együtt vagytok? - tért rögtön a lényegre szemfüles barátnőm.
- Nem hiszem, mert Castiel Deborahval van. - válaszoltam könnyedén.
- Akkor... mi történt itt?
- Csak egy kis... gyors szex az asztalon.
Láttam Kimen, hogy sokkolta a bejelentésem.
- Na ne! Nem hiszem el... hogy te képes vagy ilyesmire!
- Pedig már megtörtént. És tudod, mit? Őrjítő volt, nem bántam meg! Castiellel bármire képes vagyok.
- Neked elment az eszed! - szörnyülködött Kim. - És Dakota?
- Éjfél körül szakítottunk.
Kim csak pislogott a döbbenettől.
- Nem bírlak követni! És Deborah?
- Ott forduljon fel, ahol van! - vágtam rá dühösen. - Már nem érdekel! Addig nem, míg Cast velem van és engem akar!
- Nem ismerek rád! Megszállt az ördög?
- Jaj, Kim! A szerelmi ügyem az én ügyem! Elhatároztam, hogy élvezem a vele töltött perceket és nem fogok görcsölni mindenen!
- Most még így gondolod, de mi lesz, ha megun és visszamegy Deborah-hoz? Ne legyen igazam, de ha gondol egyet, téged megint lapátra tesz.
Ingerülten válaszoltam.
- Na, és akkor, mi van? Én fogok szenvedni! És most úgy érzem, megéri a szenvedést.
Kim kicsit megsértődött.
- Én csak jót akarok neked!
- Én is jót akarok magamnak, ezért nem agyalok feleslegesen! Köszönöm az aggódásod, de nem kell!
Otthagytam Kimet és a nappaliba mentem. Épp akkor terelte kifelé a bátyám a haverjait. Öt perc múlva elbúcsúzott tőlünk Kim és Alex is, csak Antony, Castiel és én maradtunk a rumli közepén.
Mindhárman kimerülve a kanapéra rogytunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése