Fellázadtam az ötlet ellen, mert semmi kedvem nem volt idegenekkel bájcsevegni, de ekkor kompromisszumot ajánlott: mindketten hívjunk meg öt-öt embert, így egy csendes baráti esténk lesz. Így már nem volt ellenvetésem, sőt kezdtem beleélni magam a dologba.
Azonnal kaptam a telefonom és felhívtam Nathanielt, aztán Kimet és Violát, hogy jöjjenek el a pasijaikkal. Így már meg is volt az öt emberem. Három órakor Antony-val már lázasan készülődtünk. A kamrából kivittünk egy asztalt. Elszaladtunk a sarki közértbe kólát és sört venni. Kipucoltuk a tavaly óta nem használt szalonnasütőt, ami téglából volt kirakva. Kipakoltuk a kenyeret, zöldségeket, a szalonnát, kolbászt és sonkát különböző fedeles ételesekben az asztalra. Végül megpucoltam a kerti bútorokat és a tűzhely köré hordtunk néhány hokedlit, fatuskót és leterítettünk négy pokrócot.
Amikor kész lettünk mindennel, a kerti székeken kólázva, vártuk a vendégeket.
- Kiket hívtál, bátyus? - kíváncsiskodtam, miközben a széken hintáztam.
- Ó, csak Kevint, a húgát Barbarát, Claudiát, Cristofert és Castielt!
Persze... Castielt nem lehet kihagyni! Miért is nem lepődök meg ezen?! Már kezdtem azt hinni, hogy lesz egy nyugis baráti estém, de most, hogy tudom, jelen lesz, görcsbe rándult a gyomrom. A jelenléte elronthat mindent...
Először Kevin és Chris érkezett meg, egy szőke, hosszú hajú lánnyal és egy sportos, félig felfogott barna hajú, kék szemű kebelcsodával. Mikor Antony bemutatta őket, kiderült, hogy a szőke csaj Claudia, Kev barátnője, Barbara meg a húga, aki viszont a bátyámmal jár! Nem akartam elhinni, hogy Tony felszedte a barátja hugicáját és nem szólt róla! Döbbenten bájcsevegtem a lányokkal, míg a srácok felhúzták a szalonnát a nyársbotokra.
Közben megérkezett egy piros Musztánggal Kim, Viola, Alex és a rejtélyes Matt, akiről kiderült, hogy nem is olyan rejtélyes, hisz ismertem a srácot. Alex és Tony régi jó barátja volt a fiú, szinte mellette nőttem fel, csak mi régen még Matthew-nak szólítottuk. Kitörő örömmel ugrottam a barna vállig érő hajú, kócos, sötétbarna szemű srác karjába.
- Matthew! El se hiszem, hogy te vagy az! - rikkantottam. - Nem is gondoltam, hogy te vagy az a nevezetes Matt! Jó újra látni egy régi barátot!
- Szia, Vivien! Bizony rég találkoztunk! - mosolygott a komoly, vékony srác és magához ölelt.
Tony ekkor lépett oda hozzánk.
- Nem hiszek a szememnek! Matti! Te semmit se változtál! - rázott kezet Tony a régi haverral. - Lesz miről beszélni az este folyamán! Neked is üdv, Alex! De jó a régi barátokkal lenni! Vivikém, nagyon örülök a vendégeidnek! - nevetett boldogan a fekete kapucnis pulcsis és farmeres bátyám.
- Elég az örvendezésből! Gyertek, igyatok valamit! - vezényeltem az asztalhoz a csapatot.
Sötétkék farmer halásznadrág és narancs színű, mellén nagy betűs laza, bő felső volt rajtam. Jó idő volt, és reméltem később sem fogok fázni.
Nagyban söröztünk Kimékkel és Tony barátnőjével, amikor megérkezett Nathaniel. Elé szaladtam és csókkal üdvözöltem. Bemutattam a fiúknak és Barbaráéknak. Mikor túl voltunk az illedelmes tiszteletkörön, a fiúk megrakták a tüzet, mi lányok meg megpucoltuk és felvágtuk a zöldségeket.
Barbara és Claudia inkább a fiúkkal kacarásztak.
- Jön még valaki? - kérdezte Viola, miközben uborkát szeletelt.
- Még... csak Castiel. - válaszoltam és nehezemre esett kimondani a nevét. - De reménykedek benne, hogy nem jön! Ha megjelenik Nath is, és én is feszélyezve érezzük magunkat. Jobb, ha nem látom.
- Ti még mindig így álltok? - kérdezte a fejét csóválva a lila hajú, barna szoknyás és kék kötött pulcsis lány. - Se vele, se nélküle?
- Á.… most még rosszabb a helyzet. - vallottam be szemlesütve. - Azt akarja, hogy felejtsük el a kötelezettségeket, szakítsunk a hazug múlttal és éljünk egymásnak a jövőben.
- Milyen romantikus. - kuncogott Viola vidáman.
- Nem! Ez egyáltalán nem az! - kiáltottam hevesen.
Nathaniel felfigyelt a hangos szóra és odajött hozzánk.
- Valami baj van, szívem? - kérdezte a szürke pulcsis fiú.
- Nem... semmi, csak dumcsizunk a csajokkal! - vágtam rá rögtön.
Kim sietett a segítségemre egy mentő kérdéssel, hogy elterelje a szót.
- Te, Vivi, ki ez a két csaj?
- A szőke Kevin barátnője, a barna meg a húga, de Barbara a bátyám nője is egyben. - magyaráztam gyorsan.
- Mi? Tony becsajozott? Mióta van a kis csajjal? - kérdezte Kim.
- Az előbb azt mondta, vagy két hete, szóval még friss a kapcsolat. Még én se tudtam róla. - magyaráztam.
- Gyertek, csajok! Beindult a tűz! - kiáltott oda nekünk Antony.
Hamar szétosztottuk a kenyereket és a kis tálakba porciózott zöldségeket, amit Kim és Viola ügyesen felaprított.
- Akkor válasszatok, ki mit süt! - vette át az irányítást a tesóm.
- Ennyin leszünk? - kérdezte tőle Barbi, aki fekete NIKE melegítő együttest viselt.
- Még egy haverom hiányzik, de kezdjük el nélküle. - mondta Antony.
Kim és én inkább sonkát sütöttünk, Barbara és Viola kolbászt, a többiek szalonnát és a kenyerekre csepegtették a zsírját.
Elég jó hangulatban voltunk. Egyszer csak Tony és Alex gondolt egyet, kihozták a kis magnót a konyhából és egy hosszabbítóval a garázsból vezetek hozzá áramot. Öt perc múlva már halk zeneszó mellett sütögettünk.
- Evés után kalóriaégető tánc jön! - csapta össze a tenyerét vidáman Alex.
- Csak kicsit halk lesz a zene. - húzta el a száját Tony.
- Semminek nem tudsz örülni! - intette le Matt. - Jobb, ha nem bömböl. Így jobban lehet mellette dumcsizni és hülyéskedni!
- Ez igaz! - mosolygott Barbie, és mosolyogva átadta a nyárs botot Tonynak majd, amikor leült mellé, kedvesen megölelgette.
Egyre jobb illatok terjengtek az udvaron és egyre több kóla és sör fogyott. Már kezdtem reménykedni, hogy Castiel nem jön, de persze tévedtem. Egy fél óra múlva már sötétedett, akkor hallottam meg a rég nem hallott Yamaha közeledő hangját. A gyomrom rögtön görcsbe rándult. Főleg, amikor megláttam, hogy az emlegetett szamár betolja az udvarra a királykék motort, a kormányra akassza a sisakot, aztán lazán felénk sétál. Nathaniel megütközve nézett az érkező felé.
- Mit keres ez itt?
- "Ez" a barátom és a húgom is kedveli, szóval itt a helye! - válaszolta Tony kissé haragosan.
- Üdv, mindenkinek! - köszönt Cast. Kezet rázott a fiúkkal és bemutatkozott azoknak, akiket nem ismer.
- Csatlakozz hozzánk! Iszol kólát vagy sört? - kérdeztem barátságosan, felálltam és mellé léptem.
- Inkább kólát kérek. - válaszolta Cast, és leült pont az én plédemhez legközelebbi fatuskóra.
Teletöltöttem egy műanyag poharat kólával, aztán odavittem neki.
Szántszándékkal úgy vette el tőlem, hogy összeérjen az ujjaink hegye, és közben huncutul vigyorgott.
- Köszönöm szépen.
Zavartan mosolyogtam, majd leültem vissza a helyemre és kényelembe helyeztem magam Nath karjaiban. Visszavettem a kezembe a sonkámat és folytattam a sütést.
- Hagyma nincs? A zsíros popa azzal az igazi! - kérdezte nagy hangon Alex.
- Megnézem odabent! - pattantam fel. Nem is bántam, hogy kicsit elmenekülhetek a kínos szituból.
- Várj, veled megyek! - ugrott fel Kim is, így együtt mentünk be a konyhába.
- Menj csak nyugodtan a barátodhoz, megtalálom egyedül is. - mondtam a barátnőmnek.
- Ó, el van ő nélkülem is... Amúgy is, beszélni akarok veled!
Anya, apa és az öcsém a nappaliban tévéztek, mi meg egyből a konyhába siettünk. Felforgattam az egész szekrényt, míg meg nem találtam egy zacskó hagymát egy alsó fiókban.
Leültünk az asztalhoz és pucolni kezdtük. Először mindketten hallgattunk.
- Szóltál már valakinek... a piciről? - kérdezte a hosszú hallgatás után a fehér nadrágos és piros felsős Kim.
- Nem.
- És tesztet vettél már?
- Nem.
- És mit fogsz csinálni?
- Még azt sem tudom!
- Akkor most mi van? - csodálkozott Kim.
- Passz. - sóhajtottam és rám jött a sírás. És tudtam, ez nem csak a hagyma miatt van. - Csak őrlődöm Nathaniel arany szíve és Castiel szenvedélye között.
- Mi történt már megint? - tudakolta a fekete hajú lány nagyokat pislogva.
- Hétfő délután megint összegabalyodtunk Castiellel.... de ez már komoly.
- Ezt meg hogy érted?
- Lefeküdtünk... csodálatos este volt... és ígéretet tettünk egymásnak.
- Mégis mifélét?
- Hogy egy hónapon belül szakítunk a párjainkkal, hogy együtt lehessünk.
- Ez remek hír! - tapsolt lelkesen Kim. - Már csak a gyerek szempontjából is ez a legjobb, ami történhet! Ha veled akar lenni, akkor biztos akarná a babát is!
- Lehet... de akkor se szólok neki a dologról, míg nem száz százalék a terhességem.
- És szakított már Deborahval?
- Fogalmam sincs. - vallottam be és megtöröltem könnyáztatta arcom. - De hosszú még az este, valahogy kiszedem belőle! - mosolyogtam reménykedve.
- Oké. De nem bolondíthatod tovább szegény Nathanielt! Muszáj bevallanod neki az igazat!
- Az igazat soha! Úgy kell szakítanom, hogy ne említsem Castiel nevét. Ha megtudja, hogy Castiel miatt dobom, abba belepusztul.
- Ebben igazad van. - bólogatott Kim, aki már a hagymát karikázta. - Nem tudná megemészteni, hogy a Casanova téged is elhódított tőle!
- Hát ez az! Ráadásul gyáva vagyok! Rettegek elé állni és megmondani, hogy nem tudom szeretni. Olyan kedves, őszinte, aranyos és megbízható. Nem ezt érdemelte volna!
- De őt szereted, vagy a másikat?
- Castielt. - erre a kérdésre legalább tudtam a választ, és gond nélkül vallottam be.
- Akkor meg mit görcsölsz? Mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítasz a szöszivel, hogy a kis vörössel lehess! Na, de menjünk vissza, mert azóta Alex felfalta a sonkámat!
Nevetve mentünk vissza az udvarra a kistányér hagymával.
Mire visszamentünk, a kis csapat már evett. Vidám hangulatban körbejártak az enni-inni valók kézről kézre.
Castiel a műanyag asztalnál ült és sült kolbászt evett, amikor odasétáltam hozzá és öntöttem neki egy pohár kólát, mint jó házigazda. Közben gúnyosan neki szegeztem a kérdést:
- Hogyhogy ilyen későn értél ide, Castiel? Feltartott a barátnőd?
A fiú hamiskásan mosolygott.
- Igen... a kis perszóna alig akart elengedni.
Nem tetszett a válasz, csak csúfondárosan húzgáltam a szám.
A Cast mellett ülő bátyám felkapta a fejét.
- Én úgy tudtam szakítófélben vagytok!
- Ezt most inkább hagyjuk! - legyintett Castiel figyelmeztetően.
Kilenc óra is elmúlt, mire mindenki megkajált. Utána jöhetett az ivás és a tánc.
- Kár lett volna otthon maradni! - nevetett Tonyra Barbie és összesimulva felálltak táncolni.
- Az mán' biztos! - kacagott Claudia is.
Csak a tűz világított meg minket, de így jobb volt a hangulat.
***
Castiel alig bírta elviselni az összefonódva táncoló Vivi - Nath páros látványát. Az volt a legszörnyűbb, hogy akkor is ölelkezve lötyögtek, amikor nem lassú zene ment. Nagyon szeretett volna Nathaniel helyében lenni... Csak agyalt és agyalt és hirtelen remek ötlete támadt. Még ma felrobbantja a bombát, mert ha ez így megy tovább, akkor beleőrül...
Mikor Vivien, Barbara, és Viola összeszedték a mosatlant és bementek elmosogatni, elérkezettnek látta az időt, hogy elbeszélgessen Nathaniellel.
Nath és Christofer az italos asztal mellett álltak és beszélgettek, Cast odalépett hozzájuk.
Először töltött magának egy pohár kólát, aztán gúnyosan végig mérte a sörös dobozból iszogató Nathanielt.
- Mi van, Nath, sörözünk?
- Mi van, Cast, kólázunk? - utánozta a másik hanghordozását a szőke fiú. - Persze, a te kényes ízlésednek csak a whisky felel meg, az meg itt nincs!
- Chris, gyere váltsunk zenét! - hívta el a fekete hajú srácot Matt.
- Jövök!
Castiel felettébb örült annak, hogy a beszélgetésüknek nem lesz fültanúja.
- Tudhatnád, hogy igényes vagyok. - Cast szája szegletében gúnyos és ravasz mosoly jelent meg. - A lányok terén meg főleg!
- Ezért van tökéletes barátnőd, igaz? - kérdezte Nath utálkozva. Gyorsan forgott a nyelve, mert már a sokadik sört vedelte. - Deborah tökéletes...
- Koránt sem annyira, mint az édes kis szeretőm.
- Csalod Debby-t? - csodálkozott Nathaniel. - Neked egy nő nem elég? De mesélj, tudom, hogy nem véletlen trécselsz itt velem!
Castiel pont ezt a felszólítást várta. Itt a robbantás ideje!
- Biztos, hogy tudni akarod? - kérdezte Cast, csak azért, hogy húzza a másik srácot.
- Ki vele!
- Hát jó. - a vörös srác kis szünetet tartott a hatás kedvéért, aztán folytatta. - Egy bomba csajjal van viszonyom. Édes, simulékony, szenvedélyes és tüneményes. Nem tudom kiverni a fejemből az igéző kék szemét...
- Jól elcsavarta a fejed a kicsike! - jegyezte meg a mit sem sejtő Nath. - Valamit nagyon tudhat.
- Ó, igen, de mindent tőlem tanult! Imádni való a lány, csak van vele egy kis bibi.
- Hibbant? - kacagott Nathaniel és meghúzta a sörét.
- Dehogy! Sajnos, foglalt a kislány! Egy kis csődtömeggel kavar, akivel képtelen szakítani, pedig csak szánalomból van vele! Én viszont megveszek a nőért! Felpezsdül a vérem, ha a bőre illatára, vagy a selymes vörös hajára gondolok! Látnod kellett volna, ahogy egymásnak estünk a bulimon a játéktermemben, az nem volt semmi! Tudom, hogy ő is akar engem, csak fél fájdalmat okozni a pasijának!
Nathaniel elgondolkodva hallgatta Cast szavait. Kezdett a fejében összeállni a kép. Szófoszlányok visszhangzottak a fülében: "Egy kis csődtömeggel kavar"... "Igéző kék szeme"... "Selymes vörös haja" és "mindent tőlem tanult". Na, és persze ott volt a biliárdterem említése a nagy buliról.
Nath szeme elsötétült.
- Te Vienről beszélsz?
- Gratulálok, hogy rájöttél! Matekzseni létedre elég lassan kapcsolsz! Már azt hittem, be kell avassalak a pikáns részletekbe. - gúnyolódott könyörtelenül Castiel.
- Egy szavadat se hiszem! Biztosan csak blöffölsz! - rázta a fejét idegesen Nath.
- Nem, barátocskám! Ilyesmivel nem viccelek! Ideje volt megtudnod az igazat! Tisztességtelen lett volna továbbra is a hátad mögött szerelmeskedni a barátnőddel!
- Ha ez igaz...
- Még szép, hogy igaz! Vivi velem van! Felfogtad végre? - kérdezte ellenségesen Cast.
- Ó, hogy rohadnál meg, Castiel! Köszönöm a kedvességed!
- Nincs mit! - vigyorgott önelégülten Cast. - Meg kellett tudnod, Nathaniel! Nem bírtam már elviselni, hogy a csajomat ölelgeted.
- A te csajodat? ... - kérdezte felháborodva és halálosan dühösen Nathaniel. - Még hogy a te csajod!?! Ha jól tudom, fordítva áll a szitu! Te dugod az én nőmet, és nem fordítva! - a végén a szőke srác már szinte őrjöngött.
- Gyűlöllek, te mocsok! Neked mindig az én nőm kell! - háborgott Nath vérző szívvel.
Többé már nem kételkedett Cast szavaiban. A szíve mélyén mindig is sejtette, hogy Vivi nem tudott és nem is akart elszakadni ettől a vadbaromtól, de reménykedett benne, hogy ami köztük kialakult, az elfeledteti vele ezt a huligánt. Milyen hatalmasat téved az ember... És mekkorákat csalódik!
- Nem, öcsi! Rend szerint mindig neked kéne az én nőm! - kötözködött Castiel elégedetten, mert látta, hogy Nath hisz neki.
- Legszívesebben szétverném a pofád! - tajtékzott Nath, de nem tett semmit, csak búsult és dühöngött.
- Na, gyere! - Castiel uszítva maga felé intette a másik srácot. - Harc a nőért? Én benne vagyok!
- Nem, Cast! Ezt a szívességet nem teszem meg neked! Nem mocskolom be a kezem veled! Nem ér annyit... - Nathaniel mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. - De majd meglátjuk, kit választ Vien! - mérgesen az asztalra csapott és elindult a kapu felé.
- Ne reménykedj! - kiáltott még utána önelégülten Castiel.
Probléma megoldva! A kis herceg megpattant!
Aztán lazán, mintha mi sem történt volna, a vörös srác letelepedett arra a plédre, amin korábban Vivien ült.
- Elüldözted Nathanielt? - kérdezte Tony a vörös sráctól.
- Én? - kérdezte ártatlan képpel Cast. - Még csak nem is veszekedtem vele! Felhozódott a múltbeli kis ügyünk és megsértődött. Hiába mondtam, hogy maradjon, hajthatatlan volt.
Kim kételkedve hallgatta Castiel válaszát. Úgy érezte, valami más is történt, nem csak az volt, amit elmondott. A lány rosszat sejtett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése