Antony egy óriási üveg pezsgővel ült be az anyósülésre, mi meg Nathaniellel bemásztunk hátra. A kedvesem csak akkor vette észre a kék csomagom, amikor az ölembe vettem beszálláskor.
- Mi ez? - kérdezte a szőke srác, és úgy nézett a dobozomra, mintha UFÓ lenne.
- Ajándék Castielnek!
- Minek? - kérdezte Nathaniel fancsalodva.
- Mert a névnapja van, azért! - feleltem mérgesen. Felhúztam magam. Csak nem akar abból ügyet csinálni, hogy ajándékot vettem az ünnepeltnek? Gyűlöltem a féltékenységet és az irigységet.
- Szerintem felesleges pénzkidobás volt. - húzgálta továbbra is a száját Nath.
- Arra költöm a pénzem, amire akarom! - fakadtam ki, mert betelt nálam a pohár. - Tudod, olyan lány vagyok, aki szeret ajándékkal kedveskedni a barátainak! Nem tehetek róla, hogy ilyen rendes vagyok! Ha ez neked nem tetszik, csak sajnálni tudom!
Kevin szótlanul, de aggódó pillantásokkal figyelt minket a visszapillantó tükörben, de Tony nem állta meg, hogy ne kotyogjon bele.
- Most az egyszer a húgim pártján vagyok! Szép dolog meglepni azokat, akiket szeretünk. Viszont abban a barátodnak van igaza, hogy néha tényleg túl jó szíved van! - fordult hátra felénk Antony. - Hogy a fenébe vállalhattad el, hogy korán reggeltől robotolunk Castielnél, csakhogy zsír bulit hozzon össze?
- Nem hagyhattam magára! - néztem szemrehányóan a tesómra. - Szegény éjfélre se lett volna kész mindennel! Amint láttad, azt sem tudta, mit vegyen.
- Mi? - kérdezte Nath hitetlenkedve. - Te segítettél Castnak a szervezésben?
Milyen bunkó tud lenni. - gondoltam felpaprikázva.
- Igen, segítettünk neki! Nyugi, drágám, nem csak én! Voltunk egy nagy csapattal! Egyszerűen nem hagyhattam cserben. És Nath... ha nem fejezed be ezt a bugyuta féltékenykedést, akkor, ha kiszállok a kocsiból, olyan bulit csapok nélküled, hogy szóba sem fogsz állni velem többet! - fogadkoztam haragosan villogó szemekkel.
- Aj-jaj... higgy neki, Nath! Te nem tudod milyen, amikor feltámad benne a vörös démon! - poénkodott Tony, de végül is igaza volt.
- Bocs, Vien! Ne haragudj... kicsit bepöccentem... Csak elszállt az agyam.
- Remélem, hogy ma először és utoljára! - szóltam rá szigorúan. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy bele akar szólni, hogy érdemes-e Castielnek ajándékot vennem, vagy sem. Az én döntésem volt, nincs beleszólása és kész!
- Sajnálom... tényleg ne haragudj ezért. - kérte Nath bűnbánó arccal.
- Na, jó... - könyörültem meg rajta. Kinyújtottam a kezem és megsimogattam az arcát. - Nem haragszom, csak utálom, ha valaki igazságtalanul ítél meg. Főleg tőled nem vártam ilyesmit.
Nathaniel hozzám hajolt és kedvesen megcsókolta az arcom.
- Jól van na! Nem úgy gondoltam.
- Bárhogy is gondoltad, többet ne forduljon elő! - figyelmeztettem.
- Rendben... rendben! Ez volt az utolsó eset! - ígérte ünnepélyesen a szőke fiú. Hozzám hajolt megint, szájon akart csókolni, de elhúzódtam.
- Megőrültél? Elkened a rúzsom!
- Ch! - fordult el tőlem durcásan Nathaniel.
- Kiszállás! Itt a végállomás! - rikkantott Kevin és élesen lefékezett.
Ó, hála istennek! A legjobbkor, mert már nem bírtam a feszültséget, ami az autóban uralkodott.
Mikor beléptünk a házba, odabent már bömbölt a zene. Ismeretlen és ismerős arcok ropták Robin Thicke: Blurred Lines című dalára. Sokan tolongtak a büféasztal és a bár előtt is. Castiel - mint nem a legjobb házigazda - észre sem vette az érkezésünket. Lefoglalta Deborah és egy csinibabákból álló hölgykoszorú. Tony és a két szőke srác rögtön megtámadták a kajás asztalt, s kihasználtam az alkalmat, hogy senki sem figyel, a bárpultban szorgoskodó Lysandernek intettem, hogy felosonok a csomaggal és fel is szaladtam a lépcsőn. Egyenesen Castiel hálószobájába mentem, hisz más ismertem a járást. Bementem és felkattintottam a lámpát. Nagy összevisszaság uralkodott odabent. A ruhásszekrény ajtaja tárva-nyitva állt, mindenféle ruhadarabok lógtak le róla. A fiókok is félig ki voltak húzva, zoknik és egyebek lógtak ki belőle... És az ágy... Odaléptem és megigazítottam a lelógó zöld paplant. Az ágynemű gyűrött volt és rendetlen. Fájdalmas arccal gondoltam az itt töltött gyönyörű éjszakára, de hirtelen, mintha égetne a takaró, kihullott a kezemből, mert arra gondoltam, vajon hány ilyen éjszakát tölthetett itt Castiel Debbyvel? Mi van, ha most is ketten gyűrték össze?
Gyorsan magamhoz tértem és az éjjeli szekrényre tettem a hónom alatt szorongatott csomagot. Már csak egy valamire vágytam: ki innen! El a szomorú gondolatoktól!
Villámgyorsan elhagytam a szobát és nyugalmat erőltetve magamra, lesétáltam a lépcsőről. A bátyám épp a bárnál iszogatott. Odamentem hozzá és leültem egy szabad bárszékre. Levettem a pulcsim, mert jóval melegebb volt, mint gondoltam. Lys elvette, és a pult alatt eldugta nekem megőrzésre. Lysander egy zöld koktélt nyomott a kezembe, mosolyogva köszöntem meg, és szürcsölgetni kezdtem. Hirtelen Deborah toppant mellém.
- Szióka, Vivi Marsall!!! Hogyi vagyi?
Deb barna haja fel volt kontyolva, csak egy pár begöndörített fürt lógott az arcába. A fizurája különlegessége az volt, hogy a haja cikkcakkban volt elválasztva, a kontya körül pedig csigákba voltak tekerve a fürtjei. De a ruhája sem volt piskóta. Zebramintás toppot viselt, amit egy vastag ezüstlánc tartott a nyakában és lila bőr miniszoknya volt rajta, fekete combig érő csizmával.
- Kösz... ö.… megvagyok. - válaszoltam zavartan, miután kritikusan végig mértem a riválisom.
Deb erőszakosan megragadta a karomat.
- Gyere az asztalhoz! Egyél valamit!
- Kösz, nem vagyok éhes. - próbáltam lerázni finoman.
- De gyere! Mutatok valamit! - erőltette a barna lány.
Nem tehettem mást, engedtem az erőszaknak, hogy gyorsabban szabaduljak. Hagytam, hogy Deborah magával vonszoljon a konyharészbe. Egyenesen a hűtőhöz vezetett, s aminek a tetején ott díszelgett egy piros Ferrari autó alakú torta. Lenyűgöző darab volt és nagyon élethű. Álmélkodva néztem a tortacsodát.
- Ez...
- Gyönyörű, ugye? - vágott a szavamba izgatottan Deb. - Ez az ajándékom az én drágámnak! Elájult tőle, annyira tetszik neki! Szerinted is csodás?
- Igen... pompás.
A torta tényleg fantasztikus volt, semmi kétség, de ha belegondolok, én maradandóbb ajándékkal leptem volna meg életem szerelmét.
Nem tudtam, mit is válaszoljak, de szerencsére odalépett hozzánk a bátyám, így megszabadultam.
- Gyere, hugi, kóstold meg ezt a sajtos pulykás szendvicset, mert valami isteni! Szuper ötlet volt, hogy ezt vetted! Jobb, mint a száraz szendvicsek, unalmas szalámikkal. Egy konyhatündér veszett el benned! - hadarta a bátyám, miközben jóízűen falatozott.
- Te főztél? - kérdezte Deb nagyra meresztett szemekkel.
- Nem igazán... De én szerveztem meg mindent, amit itt látsz. - jelentettem ki büszkén, csak mert élveztem, hogy ekkora meglepetést és döbbenetet okozok neki.
- Helló, Marsallék! - lépett hozzánk Castiel, és átölelte a tesóm és az én vállam. - Kösz a segítséget, gyerekek! Nélkületek egy nulla lett volna ez a buli! Igazán hálás vagyok!
- Gyertek már táncolni, ne csak zabáljatok! - rikkantott Jade és betuszkolt minket a tánctérré alakított lakótérbe. Muszáj volt táncolni, mert felcsendült a Big Time Rush-tól a Worldwide. Én táncoltam Jade-el, Debby Casttal, a bátyám meg elkapta Irist. Telt múlt az idő, már mindenki megérkezett, csak Leigh nem. Egy óráig buliztunk, jobbnál jobb zenékre, BVB, Skillet, Muse, Lady Gaga, Tiesto és egyéb pörgős diszkóslágerekre.
Lys egész estére felvállalta a mixer szerepét, mert az új barátnője, Sandra nem volt hivatalos. Deb barátnői nem érdekelték, pedig szép számmal megjelentek. Cast egyik haverja, Zack volt a D.J. és vegyesen hol lassút, hol diszkós, vagy épp rockos számokat nyomott. Később már Nathaniellel táncoltam, Kim Arminnal, Viola Jade-el, Deb Dajannal, Cast meg egy hosszú fekete hajú szépséggel. Dakota, Kentin és Gabriel a D.J. előtt lötyögtek és a csajokra vadásztak. Mikor felcsendült Ashley Tisdale: Wath if című dala Deborah lecsapott a bátyámra, Rosa Nathanielre, Kim Dakotára, Ken meg Violára. Körbe néztem magamon, és a közelben nem maradt más, csak Castiel.
- Ne... Nem... - nyögtem, amikor a házigazda elém lépett.
De ő nem foglalkozott a tiltakozásommal, elkapta a karom és magához húzott.
- Szia! Én is örülök neked! Gyönyörű vagy ebben a fekete szerkóban! Te vagy a buli szépe. - mondta, miközben elismerő pillantásokkal méregetett.
- És biztos, hogy nem az előbbi kis fekete spiné? - kérdeztem élesen.
- Tanja? Nem... ő egyáltalán nem szép, vagy legalábbis jóval lemarad tőled!
- És a többi? - kérdeztem a Kevinnel és Lyssel flörtölgető lányokra pillantva.
- Kitty, Iza, Liliana, Jenny, Erica, Rebeca, és Gloria csak hülye kis libák.
- De a párod barátnői!
- És akkor, mi van? Akkor is csak üresfejű tyúkok, akár Deb barátnői, akár nem! Te más vagy! Gyönyörű és izgató! Majd elpusztulok nélküled! - mondta Castiel és kétségbeesetten szorított magához, miközben lassan körbe-körbe forogtunk a lágy zenére. Szürke szeme felragyogott, miután figyelmesen végig mérte az egész testem. Láthatóan elégedett volt, és ettől rögtön melegem lett.
- Hogy te milyen szépen beszélsz... - válaszoltam gúnyosan. - Biztos azért, mert már ezerszer elismételted!
- Nagyon tévedsz, angyalom! Csak neked mondok ilyeneket! Jól jegyezd meg: még Debby-nek sem! És tényleg kimondottan csábos vagy ma este! Csak nem a kedvemért?
- Most te tévedsz! - vágtam vissza fagyosan. - Nathaniel kedvéért csíptem ki magam.
És ekkor, mint egy gondolatolvasó, Nath lépett oda hozzánk és lekért Castieltől.
- Visszakaphatom a barátnőmet? - kérdezte a szőke fiú.
- Vissza... - vágta oda foghegyről Cast, de mikor a szemébe néztem azt láttam, mintha gondolatban hozzá tette volna a "még" szót. De Castiel nem mondott mást, durcásan otthagyott minket, és megkereste Deboraht.
Fél óra fergeteges tánc után megint egy lassú szám jött. Lana Del Rey-től a Ride és mi lassan táncolgattunk. Láttam a partneremen, hogy nagyon feszült és egyszer csak kibukott belőle, mi nyomasztja.
- Látom, hogy néz rád ez a motorbunkó! Ma este is! És ha pillantással ölni lehetne, már rég halott lennék!
Először kihagyott a lélegzetem, mert Nath jól látta a helyzetet, de muszáj lesz hárítanom, ha nem akarok balhét.
- Ugyan - csóváltam a fejem és kínosan feszengtem. - te képzelődsz... Én nem vettem észre ilyesmit! Különben is... neki itt van Debby! Csak nem gondolod, hogy flörtölünk, amikor Deboraht szereti én meg...
- Miért? Amikor viszonyotok volt, tekintettel voltatok szegény lányra? - vágott a szavamba ingerülten Nathaniel.
Upsz! Hát ez jogos kérdés...
- Az más volt! - bizonygattam.
- Miért lett volna más? - kérdezte gúnyosan Nath.
- Akkor nem gondolkodtunk, csak ösztönösen jött az egész... Elvesztettük a fejünket és egymásba gabalyodtunk. - magyaráztam leegyszerűsítve a dolgokat. - Ez még egyszer nem fordulhat elő... tuti, hogy nem!
- Van erre garancia?
- Van!!! Te vagy a garancia!
A válaszom tetszett Nathanielnek, mert jutalmul boldogan magához ölelt.
- Ó, Vien, ezt olyan jó hallani! Te vagy életem legszebb ajándéka!
Az est percei nagyon gyorsan teltek. Éjfél után Cast és Deb felvágták a tortát és papírtányérokon szétosztották. A vidám falatozás után felbontottuk a tesóm óriási pezsgőjét. Kihagytam a tortát, mert nem volt étvágyam, de egy nagy pohár gyöngyöző pezsgőt rám erőltettek. Lysander nem nagyon boldogult a bárnál, mert evés után nagy lett a szomjúság. Alig győzte a koktélkeverést, italosztást és még dekorálnia is kellett a poharakat apró esernyőkkel, gyümölcskarikákkal, szívószálakkal, vagy bármivel, ami ezek közül a kezébe került. Megszántam és beálltam mellé segíteni. Ketten már jobban boldogultunk.
- Vivi, te tényleg egy tündér vagy! - nevetett Lys, miközben épp két pohár cherrys kólát készített.
- Ki szerint? - kérdeztem mosolyogva.
- Cast szerint - és már szerintem is! - ismerte el pironkodva Lys, majd mikor meghallotta a Black Veil Brides: Rebel Love Song című számát, munka közben lötyögni és énekelni kezdett. Zavarba jöttem, mert jó hangja volt és a dalról a Castiellel történtek jutottak az eszembe. Mintha a zene és a barát is rá akarnának emlékeztetni.
- Klassz szám! - próbáltam jókedvet színlelni, de nem sokáig kellett, mert a felemás szemű fiú jókedve magával ragadott, táncoltunk is egy-egy kicsit, két rendekés között.
- Édes, adnál nekem egy pohár kólát? - ült le elém a bárszékre Nathaniel. A srác világoskék hosszú ujjú, laza pulcsit viselt, szürke susogó, zsebes nadrággal.
Nem igaz, hogy folyton ellenőrizni akar! Biztos voltam benne, hogy csak azért lett hirtelen szomjas, mert feltűnt neki, hogy Lyssel táncikálunk. Már be akartam neki olvasni, amikor Viola megmentette ettől szegény Nathanielt, mert karon ragadta és elrángatta a pulttól és erőltette, hogy táncoljon vele. A jószívű Nath nem tudott nemet mondani. Hálás voltam a bűbájos mosolyú Violának, mert így megmentett egy újabb féltékenységi rohamtól.
* Eközben Castiel már nagyon unta a banánt Deborah mellett. Egy csoportban csevegtek Dajannal, Arminnal, és Deb három barátnőjével. Nem figyelt a beszélgetésre, mert szemben állt a bárral a teraszajtóban, és jól látta a Lyssel nevetgélő, táncoló és serényen italt osztó Vivient. Deb hozatott magának Dajannal egy pohár citromlikőrt, majd tovább nevetgéltek kosaras sztorikon. Öt perc múlva megunta az értelmetlen trécselést és egyenesen a bárpulthoz ment. *
A szívverésem kihagyott, amikor Castiel leült elém egy magas székre.
- Mit kér az ünnepelt? - kérdeztem mosolyogva. Nem akartam kimutatni, milyen hatással van rám.
Most én méregettem őt, igaz nem olyan feltűnően. A srác sötétbordó, szűk Energie pólót viselt és hófehér szintén márkás nadrágot. Már az öltözékén is látszott, hogy nem csak jóképű, de igényes is. Mit is képzeltem, amikor azt gondoltam, komoly esélyem lehet nála? Hozzá képest egy jelentéktelen kisegér vagyok... egy templom egere!
- Téged, tejszínhabbal és szamócával körítve! - nevetett Cast ellenállhatatlanul, aztán mellénk intette Lysandert. - Lys, a szokásos whiskym kérem jéggel!
- Máris, haver! - vett elő egy poharat a pultos. - Csak még csinálnom kell két boros kólát!
Zavartan lötyögtem a zenére, mert Castiel rám figyelt, nem a serénykedő Lysre. Le sem vette rólam a szemét, csak nézett, én meg vissza, s ezt nem tudtuk megunni.
- A kurva életbe! - rezzentem össze Lys szitkozódására. - Elfogytak a szívószálak!
- Ha jól tudom, a fenti bárban van még. - közölte Cast mellékesen és még mindig rajtam legeltette a szemét.
- Lys, egy Unicumot, két narancslét és egy pohár kókuszvodkát kérek a hölgyeknek! - jött a pulthoz Kevin két lánnyal.
Lysander kétségbeesetten nézett rám.
- Vivi... felmennél a biliárd terembe, és lehoznád a szívószálakat? Te úgy is ismered a....
- Igen, persze! - vágtam rá, mert nem akarta, hogy arra emlékeztessen, hogy ismerem a házat.
Felhajtottam a bárasztal csapó ajtaját, kibújtam és felmentem a lépcsőn. Bementem a sötét terembe. Ösztönösen a kapcsoló után tapogattam a sötétben. Fellélegeztem, amikor megtaláltam, de a biliárdasztal feletti kék égő nem sok fényt nyújtott. Szinte csak félhomály volt a teremben. Amikor elsétáltam a biliárdasztal mellett, végig húztam a kezem a zöld bársonyon. Gyorsan a minibárhoz siettem és kutakodni kezdtem. Hamarosan megleltem a szinte felbontatlan csomag szívószálat. Elindultam kifelé, de valami arra késztetett, hogy megálljak. Csak álltam ott, a nagy asztalnak támaszkodtam és fejemben újra lejátszottam az itt töltött időt. Feledhetetlen, édes és szomorú pillanatok voltak.
Hirtelen egy test termett mögöttem, egy kéz szorította a derekam és egy másik befogta a szemem.
(FOLYT. KÖV.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése