Hazugságok

Feszülten sétáltam a bárpulthoz és leültem egy magas székre. Cast követett, letette a pultra az üveget, majd helyet foglalt mellettem. A banda folytatta a bulizást, de Nathaniel és Deb egyből odajöttek hozzánk. Capucine, Kim, Viola, Iris, Charlotte, Lisa, Dajan és két másik csaj szinte körbe álltak minket, amikor a párjaink haragosan elénk léptek. Kíváncsian méregettek minket a bámészkodó haverok is.
  - Hol az ördögben voltál, Castiel? - kérdezte idegesen Deborah.
  - Fent. - vágta rá lazán Cast.
  - Vivivel? - kérdezte élesen a barna lány.
  - Igen, vele!
  - És mit csináltatok? - kapcsolódott be a faggatózásba Nath is.
Máris az agyamra ment a féltékenységével. Miért kell neki ennyire kimutatnia, hogy minden pasit kinyírna, aki szóba áll velem? Jó... mondjuk Castielre jogosan féltékeny ugye, de ezt nem tudhatja... Hamarosan sort kell kerítsek egy alapos fejmosásra, de ez nem a megfelelő hely és idő!
  - Ezt én is szeretném tudni! - jelentette ki Deb, és úgy nézett ránk, mint aki ölni készül, miközben a melle előtt összefonta a karját.
  - Deborah... kérlek, ne féltékenykedj! - kérte Castiel.
  - És te sem, Nath! - mondtam, szinte Castiel szavába vágva.
  - Semmi okotok rá! - jelentette ki a bordó pólós srác rezzenéstelen arccal.
  - Mit kerestetek fent édes kettesben? - gyanakodott Nathaniel.
  - Ugyan már, kedvesem... - szóltam le kissé remegő hangon. - Ne képzelődj! Csak nem képzeled, hogy összeszűröm a levet, ezzel a.… ezzel a... - nem tudtam semmilyen sértést sem kitalálni Castielre. Túl frissek voltak az emlékek ahhoz, hogy megbántsam. Sajnos, a hangom nem volt olyan magabiztos, mint ahogy szerettem volna. Reméltem, ez nem tűnik fel senkinek.
Bezzeg Castiel maga volt a megtestesült nyugodtság és lazaság. Hát igen... Neki a vérében van a hazudozás! És engem is belerángat!
  - Nathaniel... - fordult a szőke srác felé Cast. - Nem értem, mit vinnyogsz! Semmi értelme... Köztem és Vivien között csupán barátság van. - magához húzta Deboraht, és egy apró csókot nyomott barátnője nyakára. - Különben is... itt van az én szépséges kedvesem, akinek a lába nyomása sem ér a te csajod!
A kijelentéstől felment az agyamban a pumpa. Csendesen fortyogtam a dühtől, gyilkos pillantást vetettem Castielre. A legkisebb sértést is lenyeltem, ő meg így hálálja meg! Jeges pillantással méregettem a vörös srácot, aki láthatóan élvezte a helyzetet. Na, várjál csak, Castiel... várjál!!!
Gyengéden megérintettem Nathaniel arcát.
  - Jaj, szerelmem... csak nem gondolod, hogy összebújok, egy ilyen visszataszító alakkal?... A legyeket jobban vonzza, mint engem!
Elégedetten fedeztem fel, hogy Cast arcáról lehervadt a nagyképű álarc. Most ő nézett rám haragosan. Felhúztam? Úgy kell neki...
  - De még mindig nem tudjuk, mit csináltatok odafent. - maradt a témánál Deb.
  - Semmi különöset. - kezdte a hazudozást Castiel. - Lementem a pincébe borért, és mikor feljöttem éreztem, hogy hív a természet. Mivel a lenti klozet előtt várakoztak vagy tízen, felmentem pisilni. Mozgást hallottam a biliárd teremben, úgyhogy megnéztem, ki van bent.
  - Én voltam az. - folytattam a mesét. - Lys zavart fel szívószálért.
  - Vivit úgy lenyűgözte a terem, hogy úgy döntöttem, megmutatom neki az egész felső szintet. Tudjátok, milyen vagyok, szeretek felvágni és dicsekedni!
  - Ennyi volt, csak megmutatta a házat. - bizonygattam határozottan, pedig nagyon utáltam hazudni.
  - És mi tetszett a legjobban, Vivien? - Debby ezt úgy kérdezte, mintha kételkedne, és úgy nézett, mintha sarokba akarna szorítani, mert nem hisz nekünk.
Gyorsan felidéztem magamban az itt töltött estéből az emlékeimet.
  - Ó, az egész emelet nagyon lenyűgöző... A konditerem, a szauna, a nappali.... de nekem a fürdőszoba tetszik a legjobban. Gyönyörű, modern és minden fekete. Elájultam olyan szép.
Deborah csalódottan elhúzta a száját. Látszott rajta, hogy meglepte a válaszom. De szerencsére az egész mesénk nagyon hihető volt.
Antony tett pontot a beszélgetés végére. Odajött közénk és magához ölelt.
  - Vivica! Ma még nem is láttalak enni! Gyere, harapjunk valamit, igyunk, aztán mutassuk meg a népségnek, hogy kell mulatni!
A tesóm meg sem várta a válaszom, elrángatott a konyharészbe. Nem mondhatnám, hogy ettem, csak egy kis salátát csipegettem. Ebben a kényes és feszült helyzetben nem volt étvágyam. Tíz perc múlva, már Tonyval roptam a parketten. Lassan a hangulatom is felpezsdült. Ezért szerettem annyira a bátyám, mert akaratlanul is kirángatott a mélabús hangulatból. A csapat vidáman mulatott, Lys is jókedvűen ropta a bárpultnál Deb egyik barátnőjével. Mellettem táncikált Rosaly Gabriellel, Viola Dajannal, Nath Kimmel, Cast Deborahval. Kevin Charlotte körül sündörgött. A D.J. nagyon jó volt, egymás után nyomta a jobbnál jobb pörgős zenéket. Kev nemsokára elkapta Tonyt és odahúzta ropni, ahol már Deb két barátnőjével táncolt. Cast meg otthagyta kedvesét, mert odament hozzá Capucine és három másik lány. Mire felnéztem a házigazda már előttem állt. Épp felcsendült A szerelem fáj című dal.
Mindenki párokba osztódott, így mi is.
  - Már megint te! - mondtam szemrehányóan, de a szemem mosolygott.
  - Gondoltam "legyeskedem" egy picit!
Szóval tényleg sértette a megjegyzésem! Remek...
  - Csak nem belegázoltam a büszkeségedbe? Igazán nem sajnálom! Tudtommal, te kezdted, azzal a "lába nyomába se érhetek" szöveggel!... Nagyon rosszul esett, hogy ezt mondtad, mert fent az ellenkezőjét állítottad! Castiel, teljesen összezavarsz! Sosem tudom, mikor hazudsz, és mikor mondasz igazat!
Castiel szorosan magához ölelt, s ez mindkettőnkre nagy hatással volt. Ráadásul a szám szövege illett hozzánk.
  - Akkor mondok igazat, amikor kettesben vagyunk! Ott fent... igaz volt minden szavam! Akkor ott... csodálatos volt... és ha Debbel leszek, erre fogok gondolni. Már nem bírom elviselni! Nem szeretem, talán sosem szerettem! - fakadt ki Cast érzelmesen.
Kezem akaratlanul a tarkóját simogatta és finoman a hajába túrtam.
  - Sss! Ne mondj ilyeneket! Nem szabad! Nem hagyhatod el, mert képes lesz kárt tenni magában. Te is tudod, milyen gyenge jellem... ha egyszer megtette, a következő próbálkozása végzetes is lehet. - soroltam az indokokat, mert mardosott a bűntudat.
  - Nem érdekel!!! Újra akarom kezdeni az életem, VELED! Hát nem érted? Miattad akarom elhagyni őt! Miattad nem szeretem! Te jársz a fejemben éjjel-nappal... ez az igazság!
A kijelentése sokkolt, de ez kellemes döbbenet volt. A szívem kiakart ugrani a helyéről, de féltem is egyben a helyzettől és a jövőtől, ami túl zavaros volt. Zúgott a fejem, mintha egy lavina söpört volna végig benne. Miattam! Ez felért egy szerelmi vallomással. De nem!!!! ... Nem lehetünk ilyen önzők! Nem törhetem össze Nath szívét, ahogy Cast sem a Debby-ét. Mások fájdalma árán nem akarok boldog lenni. Nem lenne helyénvaló!
  - Nem, Castiel! Ez nem lehet az igazság! Ez csak a te agyszüleményed! - muszáj voltam hideg lenni és elutasító. Még mindig jobb, Castielnek fájdalmat okozni, ha ezzel megkímélem a két mit sem sejtő kedvesünket. - Én nem szeretlek! Sosem szerettelek! - hazudtam, és alig tudtam legyűrni a szemem sarkában bujkáló fájdalmas könnycseppeket. - Az igaz, hogy a testemre iszonyú nagy hatással vagy, de ez csak szenvedély! Ami köztünk van, az nem elég egy boldog kapcsolathoz... Valószínűleg rövid, tartalmatlan kapcsolatunk lenne, aminek alapja a szex! Nem működne jól.
  - Honnan tudod, ha meg sem próbáljuk? - kérdezte Cast és látszott rajta, hogy tényleg fájt neki a viselkedésem és a hazugságom.
Rettenetesen szenvedtem belülről, de úgy éreztem, helyesen cselekszem.
  - Csak azért feküdtem le veled, mert Iris azt kotyogta, hogy jó vagy az ágyban. - folytattam könyörtelenül a kínzást. - És... nem tévedett... És azért engedtem neked minden alkalommal, mert tudtam, hogy mással nem ilyen jó... Se Daniellel, se Nathaniellel.
  - Mi? Te lefeküdtél velük? - kérdezte Castiel olyan arccal, mintha pofon vágtam volna, és dühös is volt.
  - Igen, Castiel, igen! - sajnos ugyanúgy szenvedtem a szavaimtól, mint ő. - Mindegyikben csak a kalandot kerestem, nem vetted még észre? Félreismertél, kedvesem! Elárulom neked, hogy Nath után Lysander lesz a következő áldozatom, mert már nincs Rosával!
  - Nem, Vivi, nem hiszek neked! - nézett a szemembe görcsösen Cast. - Hazudsz! Miféle démon szállt beléd? Ez nem te vagy! Csak én ismerlek igazán... Tudom, hogy nem ilyen vagy!
  - Nem, nem tudod! Még nem ismered a pénzéhes oldalam! Behálóztam a bátyám, hogy megvegye nekem a telefonom, tőled is kaptam szép számmal ajándékokat... És Nathaniel... nos ő is meglep kis apróságokkal, de igazad volt, elég csóró! Muszáj lesz váltanom! Lys és Jade is vastag pénztárcával rendelkezik... vagy Kevin, aki nemsokára egy új BMW-t fog kapni a papájától a szülinapjára!
Castiel elkapta a két karom és hevesen megrázott. Tajtékzott a dühtől.
  - Egy szavadat se hiszem el, szeleburdi kisasszony! Csak így akarod elérni, hogy meggyűlöljelek, mert nem akarod, hogy te légy a bűnös, mert el akarom hagyni Deboraht! Nem vagy elég jó színésznő, aranyom!
Meghatódva vettem észre, hogy szeme megtelt könnyel. Mindjárt elsírja magát a nagy Castiel, miattam! Istenem... talán tényleg szeret? De most már mindegy...
  - Oké... színésznek pocsék vagyok... Nem érdekel a pénz, de a többi igaz volt!
  - Még mindig hazudsz. - csóválta a fejét Cast, és olyan pillantással méregetett, hogy nem tudtam eldönteni, most le akar csapni, vagy meg akar csókolni?
  - Álmodj csak, kisfiú!
És láttam, hogy feladja. Szeméből kialudt a tűz és csak csalódottan sóhajtott.
  - Tudod, mit? Ha már ennyire harcolsz ellenem, akkor elmehetsz a fenébe! Nem fogok könyörögni, hogy legyél velem, ha nem akarsz! Boldog leszek Debbyvel, de annyira, hogy neked az nagyon fog fájni! Meg fogod még bánni, hogy visszautasítottál! Vettem a lapot, drágám! Kitalálsz fűt-fát, csakhogy lerázz, értem én! De fogsz még sírni utánam, de akkor már késő lesz, szívi!
  - Nem fogom megbánni! - vágtam rá határozottan. - Kezdek beleszeretni Nathanielbe. A köztünk dúló vágy semmi a szerelemhez képest! Ott fent a testeddel kényszerítettél, hogy válasszak, most vagy soha. Akkor azt mondtam, most, de azóta nagyon megbántam, és azt mondom soha!
  - Nem az vagy, akinek gondoltalak, Eni! - mondta halkan Cast. - Azt hittem, képes vagy szembe szállni mindenkivel és tudsz küzdeni a szerelemért, de nem, ahhoz túl gyenge vagy! Ha nem foglalkoznál mindig másokkal, nagyon boldogok lehetnénk... de neked nem kell a boldogság... a szerelem, a szenvedély, amit én nyújtok neked.
  - Ilyen áron nem kell! - fakadtam ki, és végre az igazat mondhattam. - Mindenki szenvedjen azért, hogy mi boldogok legyünk? Ez őrült nagy ostobaság!
  - Az jobb, hogy ők ketten boldognak hiszik magukat, de mi szenvedünk? Jobb, egy frászt! Így is-úgy is szarul fog esni nekik, ha megtudják, hogy nem szeretjük őket.
  - Csakhogy ezt nem fogják megtudni!
  - Nem ringathatjuk őket örökre álomba! Csipkerózsika is felébredt!
  - Csakhogy ez nem mese! - vitáztam.
  - Épp ezért nem jó álomvilágban élni, életem! - hajtogatta az igazát Cast, miközben már James Arthur-tól az Impossible szólt. - Csinálj, amit akarsz, legyél a kis selyemfiúval!! Már nem érdekel! De én bizony... mihamarabb szakítok Debbel.
  - Tedd azt, ha ilyen hülye vagy! - vontam vállat közömbösen. - Engem viszont hagyj ki az egészből! Ha felmerül köztetek a nevem, nagyon megbánod!
Castielt azonban nem hatotta meg a fenyegetőzésem.
  - Bízd csak rám a szakítást.... Ha meg véletlenül kitálalok, nem tehetsz ellene semmit!
  - Castiel... ne akard, hogy megromoljon a barátságom Deborahval.
  - Erre akkor kellett volna gondolnod, amikor ágyba bújtál velem! - mosolygott kárörvendően a fiú. - Tisztában voltál vele, hogy kivel járok!... Számított? Nem! Most már késő bánat, drágám!
  - Úgy csinálsz mintha csak én lennék a hibás! - vágtam rá dacosan és mérgesen. - Te is ott voltál mindannyiszor, amikor megcsaltuk!
  - Még szép, hogy ott voltam. - vigyorgott Cast. - De az én helyzetem más, én fiú vagyok! A véremben van a vadászösztön és a hódítási vágy! Akkora kísérés vagy, mint Ádámnak Éva a tiltott gyümölccsel. Az eszemet vesztem a közeledben... minden percben csak ölelni szeretnélek, csókolni, és...
  - Hallgass! - tüntetően mindkét kezemmel befogtam a fülem. - Nem érdekelsz! Közöttünk ezután semmi sem lesz!
  - Igazán? - kérdezte csúfondárosan Cast. - Te is tudod, hogy az effajta ígéreteink szart sem érnek! Előbb-utóbb úgyis megint egymáséi leszünk!
  - Tévedsz! - vitáztam komor pillantás kíséretében.
  - Te tévedsz!
  - Lekérhetem a szépséget? - lépett oda hozzánk Dakota és kaptam az alkalmon, rögtön megmentőmbe karoltam.
Láttam, hogy Castiel dúl-fúl haragjában, és legszívesebben elzavarná a havert a fenébe, de nem akart cirkuszt rendezni. Én meg még azért is Dake-re mosolyogtam, átöleltem a nyakát, miközben Avril Lavigne egyik érzelmes száma szólt. Castiel tehetetlenül fújt egyet, aztán elkotródott, s leült egy eldugottabb sarokba.
Szorosan hozzásimultam Dakotához.
  - Mi újság veled, Dake? Élsz és virulsz? Van barátnőd? - faggatóztam rögtön, csakhogy elterelődjön a figyelmem a vörös ördögről.
  - Nincs állandó kapcsolatom, de mindig van egy-két ügyeletes szépség mellettem.
  - Vagyis habzsolod az életet. - mosolyogtam táncpartneremre.
  - Ahogy mondod! Ha jól látom, te is.
  - Ugyan... - pirultam el hirtelen. - Én Nathaniellel vagyok!
  - És Cast? - kérdezte nyomatékosan Dake. - Nem vagyok vak, mint a többiek! Érezhető, hogy dúl a feszültség köztetek. Már egy ideje figyellek titeket.
  - Feszültség az van. - ismertem be kényszeredetten. - Folyton veszekszünk!
  - Az ellentétek vonzzák egymást. - mosolygott mindent tudóan Dakota.
  - Lehet, de mi nem...
  - Helló-helló! Végre táncolhatok én is a barátnőmmel? - tette Dake vállára a kezét Nath. Pillantása egyértelműen haragos volt, mint aki vissza akarja kapni kölcsön adott játékszerét.
  - Itt a féltékeny és felbőszült oroszlán! - nevetett Dakota, aki fekete pólót és nadrágot viselt. - De ne aggódj Nath! ÉN nem akarom a csajodat elcsábítani! - a szőke lófarkas fiú a szájához emelte a kezem, megcsókolta a kézfejem, mint egy őskori lovag. - Köszönöm a táncot, szépségem! És igazán jót csevegtünk.
Dake el is tűnt, Nathaniel pedig azonnal birtoklóan magához húzott és átölelt.
  - Egész este alig voltál velem! - panaszkodott a szőke herceg. - Ma mindenkivel táncoltál már, velem meg alig.
  - Persze, te csak azt szeretnéd, hogy egész este melletted ücsörögjek! - csattantam föl mérgesen. - Rájöhettél volna már, hogy nem ilyen típus vagyok! Szeretek bulizni és jól érezni magam!... És ha ez nem tetszik, el is mehetsz.
  - Vi... Vivien?!? Te el akarsz hagyni?
Legszívesebben rávágtam volna mérgemben, hogy igen, de Nath olyan sértődötten és csalódottan nézett, hogy megesett rajta a szívem.
  - Nem! Nem, dehogy is! Csak nehezen viselem el a féltékenységedet! Ha ilyen téren nem változol meg sürgősen, akkor megvannak számlálva a kapcsolatunk napjai! El kell fogadnod, hogy az én szabad szellemem nem zárhatod kalitkába! - soroltam az érveim. - Én ilyen vagyok: nyüzsgő, életvidám és szeszélyes! Ha ilyennek nem szeretsz, akkor csak sajnálni tudom és...
  - Én olyannak szeretlek, amilyen vagy, Vien! - bizonygatta Nath, de arcáról sütött a feszültség és a nyugtalanság. - Csak tudod, nagyon elegem van abból, hogy pasik hada vesz körül! Félek, hogy elveszítelek! Képtelen vagyok elviselni, hogy ilyen kihívóan viselkedsz a fiúkkal. Ez... ez... kibírhatatlan!
  - Szóval kibírhatatlan vagyok? - csattantam fel dühösen. - Nem, drágám! Te vagy elviselhetetlen az örökös féltékenységeddel! Miért nem bízol meg bennem?
  - Ha nem adnál okot a féltékenységre, akkor megbíznék benned! - közölte Nath szigorúan.
Már nem is táncoltunk, csak álltunk és vitatkoztunk.
*Castiel elégedetten figyelte a veszekedő párocskát. Azt kívánta, bárcsak szakítanának. Szorosan magához húzta Deboraht, mert eszébe jutott, azt ígérte Vivinek, olyan boldog lesz a párjával, hogy az neki fájni fog. Mintha az olyan könnyű lenne...*
Az idegeim majd szétpattantak. Elegem volt Nathaniel idióta viselkedéséből.
  - Ha az neked ok, hogy mással is táncolok, akkor...
  - Jó, oké, én reagáltam túl! - hagyta rám Nath. - Semmi értelme ennek a vitának! Buli van!
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és a páromhoz simultam.
Tekintetem megakadt a parkett közepén összefonódó páron. Castiel olyan hévvel csókolta Debby-t, hogy belesajdult a szívem. Megdöbbentem a hirtelen rám törő féltékenységtől. Itt ítélkezem Nath felett, holott én is ugyanezt érzem, csak nem miatta, vagy iránta. Nem gondoltam, hogy valaha is érezni fogok ekkora féltékenységet. Szinte lángoltam belülről a dühtől és az irigységtől. A gerlepár látványa nagyon felzaklatott. Könnybe lábadt szemmel borultam Nath vállára és elrejtettem az arcom, hogy ne lássák kicsordulni készülő könnyeimet.
  - Mi lenne, ha lelépnénk, szívem? - kérdezte hirtelen a szőke srác mosolyogva.
  - Lelépni? - ismételtem csodálkozva a szót.
  - Igen! Húzzunk el innen! Már nagyon unom ezt a nyüzsgést! Felmehetnénk hozzám... anya már biztos alszik. Szerintem, amúgy se bánná, ha feljönnél nálunk.
  - Na, de Nathaniel! Te most ajánlatot tettél nekem? Fel akarsz cipelni szobára? Burkoltan ágyba akarsz csalogatni? - hitetlenkedtem.
A fiú zavarba jött.
  - Ööö... nem úgy gondoltam. Csak szeretnék kettesben lenni veled... Nincsenek piszkos terveim, bár már elég ideje járunk ahhoz, hogy az is megtörténjen.
Nem akartam hinni a fülemnek. Nath arra célzott, hogy ideje lenne lefeküdnünk egymással? Bár... lehet, hogy igaza van, csak nekem eszembe sem jutott eddig, hogy szeretkezésre gondoljak vele. Valahogy nem vitt rá a lélek. Szerelem nélkül nem tudnám megtenni.
  - Nos... mit válaszolsz? - kérdezte Nath türelmetlenül. - Van kedved lelécelni?
                       Folyt. köv. 😌