Olyan voltam, mint egy holdkóros, sajgott minden testrészem, zúgott a fejem és még mindig émelygett a gyomrom egy picit. Mikor beléptem a nappaliba, anya és Lucas nevetgéltek, de elhallgattak, amikor megpillantottak.
- Nocsak... az elveszett bárány! - vigyorgott a kisöcsém.
- Jé, Vivi! Te is hazaértél? Túlóráztál a buliban? - tréfált anyám is.
- Jaj, anyu... nem vagyok vicces hangulatban! - válaszoltam elgyötört grimasszal. - Felmászom, lefürdöm, aztán ledőlök aludni. Hulla fáradt vagyok! - közöltem és a létra felé vonszoltam magam.
- Kicsim, - szólt utánam anyám. - mielőtt felmész, csak szólok, hogy ma már kétszer is keresett a barátod! Először kilenc óra fele, aztán meg egy óra után. Nagyon el volt keseredve. Baj van? Összevesztetek?
Nagyon bepöccentem a hírről.
- Miért nem hívott a mobilomon a kis idióta?... És mit mondtál neki, hol vagyok?
- Az igazat, hogy még nem jöttél haza!
- Nagyszerű... - húztam el a szám morcosan. - Most majd megint mindent félreért.
- Gond van? - kotyogott közbe érdeklődve Lucas.
- Az van mindig... kicsit összekaptunk. De végem van, megyek a kuckómba! Ha Nath keres alszom... ha bárki más, meghaltam! - mondtam és végre felmásztam a létrán.
Egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt. Egy kád forró vízben jó fél óráig áztattam magam és ez jót tett, mert görcsös izmaim felengedtek, a fájdalom lassan elszállt. Csak akkor szántam rá magam a kiszállásra, amikor a vizem kezdett kihűlni. Felvettem a hálóingem és bevonultam a szobámba. Gyorsan megágyaltam és kényelembe helyeztem magam a puha párnán és magamra húztam a paplant. Alighogy kényelmesen elnyúltam, az íróasztalon csipogni kezdett a telefonom.
- Jaj, Nath! Az agyamra mész! Mi a csudát akarsz? Nem érted, hogy dög fáradt vagyok? - mondtam félhangosan, mint egy bolond, aki magában beszél.
Felhajtottam a takarót és az ágy szélére másztam, hogy elérjem a mobilt. Sokáig nyújtózkodtam érte, de a világért sem másztam volna ki az ágyból!
Mikor a kezemben volt a teló, visszahanyatlottam a párnámra.
De a bejövő üzenet nem attól jött, akire számítottam. Az üzi T.L.-től jött, aki immár biztos, hogy Castiel, mert lelepleztem. Nem tehetek róla, de hatalmasat dobbant a szívem.
"Szia, kicsi bogár! Remélem rendben hazaértél. Biztos olyan fáradt vagy, mint én. Aludj jól, én is arra készülök 😊 És a barátságunk ellenére, nem akar kialudni a szikra, ami kipattant köztünk! Máris hiányzol!"
Majdnem kiejtettem remegő kezemből a telefont.
A franc essen beléd Castiel! Fenekestől felforgattad az életem! Hogy utállak ezért... vagyis, hogy NEM tudlak utálni! A fejem mellé ejtettem a telefont és szabad folyást engedtem a könnyeimnek. Arcom a párnába fúrtam és keserves zokogás közepette, álomba sírtam magam.
Valamikor hat és hét óra között ébredtem fel. Arra riadtam fel, mintha kinyílt volna a szobám ajtaja.
Mintha Castielt láttam volna besurranni, de nem voltam benne biztos, mert nagyon álmos voltam. Biztos hallucinálok! De a fiú leült az ágyam szélére.
- Szia, Vivieni! Kipihented magad?
Ijedten eszméltem fel. Nem, ez nem álom! Cast tényleg itt ül az ágyamon!
- Nem, nem! - kiáltottam rémülten.
A fiú félreértette a szavaim.
- Igazad van, én is borzasztó fáradt vagyok még, de mit tud csinálni az ember, ha a haverja be akar számolni az esti kalandjáról? Feltámad és idejön.
- Eltévesztetted az ajtót! Ez nem Tony szobája! - vágtam rá ellenségesen.
- Tudom. Már voltam nála, ő küldött, hogy látogassalak meg.
- A hülye. - sóhajtottam rosszkedvűen.
- Megkaptad az SMS-em? - kérdezte nyugodtan. Úgy látszik, lepergett róla a rosszmájúságom. Mintha nem venné észre. Kinyújtotta a kezét felem, talán a kócos hajam akarta megigazítani, de reflexszerűen kiugrottam az ágyból, hogy ne tudjon hozzám érni.
Nem! Nem szabad megérintenie. Soha többé!
- Vivieni...
- Ne! - intettem fenyegetve. - Baszki, Castiel! Eddig bírtad tartani magad a nagy alkunkhoz? Meddig is? Vagy négy-öt órát? Szánalmas vagy! Ne érj hozzám! A barátok nem csinálnak olyat, mint mi tegnap este a biliárdteremben!
- De a volt szeretők igen!
- De többé nem esünk kísértésbe! - makacskodtam és nem akartam elhinni, hogy már megint itt tartunk. - Folyton csak csábítgatsz engem!
- Vivi, Vivi, Vivi! Mit csináljak veled? Soha nem mondtam, hogy szerzetes vagyok, drágám, de te valahová Don Juan és Casanova közé helyezel. - szeme sötéten csillogott. - Pedig, eddig rajtad kívül még senkivel sem csaltam meg Deboraht!
- De én nem akarok olyan gátlástalan lenni, mint te! Szegény Nath nem érdemli...
- Sajnálatból vagy vele? - találgatta Cast önelégült mosollyal.
- Nem! - állítottam és egyre hátrébb araszoltam. Az íróasztal előtt megálltam a halvány lámpa fényében. Cast óvatosan követett, mint egy áldozatát becserkészni készülő oroszlán. Rémülten szóltam rá. - Ne közelíts!
Kényelmetlenül éreztem magam a vékony, átlátszó hálóingemben, ami elég keveset takart el a testemből. Mivel anya kimosta a macis pizsim, muszáj volt ezt felvennem, bár az igaz, hogy nem vártam éjszakai látogatót. Védekezésül önkéntelenül magam elé tartottam a kezem, ahogy felém közeledett. A mellem előtt összefontam a karom.
- Az Isten áldjon meg, Vivieni! Ne félj tőlem! - szólt rám Castiel, aki kék pulcsit viselt, fekete farmerrel. - Úgy viselkedsz, mintha attól kéne tartanod, hogy összeverlek!
- Képes lennél rá? - kérdeztem kihívóan.
Cast elkáromkodta magát.
- Ha továbbra is ott állsz a lámpafényben, abban az átlátszó göncben, nem állok jót magamért! De garantálom, hogy nem verekedni fogok!
- Ne merj hozzám érni! - ismételtem a kérést nyomatékosan.
- Mitől félsz, Vivike? - kérdezte provokáló mosoly kíséretében. - Hogy megint úgy fogsz érezni, mint tegnap este - vagy bármikor előtte - a karomban? - egyre csak közeledett felém. - Hogy tűzbe jössz, ha megérintelek? Hisz Nathaniel esetében ez nem fordult még elő veled, igaz? Mellette nem érzel semmit! Legfeljebb melegséget és biztonságot. Ne akard nekem bemesélni, hogy ez minden, amire vágysz!
Totál nem értettem a viselkedését. Alig hat órája megfogadta, hogy elenged és békén hagy, erre most megint itt tartunk! Ennyit érnek az ígéretei! Szemét alak...
- Honnét tudod, hogy mit akarok? - kérdeztem élesen. Felkaptam a fekete kimonómat a szék karjáról és gyorsan belebújtam. Így már kicsit jobban éreztem magam, mert nem voltam kitéve Cast mohó tekintetének.
- Engem nem tudsz becsapni! - folytatta a srác. - Mostanában játszod a törékeny jó kislányt, de átlátok rajtad! Olyan fiúval, mint Nath, sosem leszel boldog - ahhoz túl érzéki és szenvedélyes vagy! Lüktetsz és buzogsz a hűvös felszín alatt. Csak arra vársz, hogy felszabadulhass és olyan dolgokat élj meg, amikről álmodni se mernél... - sóhajtott, aztán folytatta a kielemzésem. - Te nem elégszel meg egy unalmas kapcsolattal, ismerlek jól! Neked kaland kell... Gondold csak végig: milyen a kapcsolatod Nath-tal? Lásd be: egyhangú, megszokott és unalmas!
- Szemernyit sincs igazad! Ha ilyennek látsz, akkor nagyon félreismertél, drágám! Jól érzem magam Nath-tal... A mi kapcsolatunk gyengéd, kiegyensúlyozott, tartós és kielégítő!
- Kielégítő? - nevetett. - Kit akarsz erről meggyőzni? Engem vagy magadat? Ha a kis barátod kielégítene úgy, ahogy hangoztatod, akkor nem kötöttél volna ki a karomban! Ismerlek, úgyhogy ne próbálj más lenni!
- Én nem... - torkomra fort a szó, amikor elém lépett és gyengéden megsimogatta az arcom. Aztán kezét a nyakamra csúsztatta és hüvelykujját körözve kezdte dörzsölgetni a tarkómat. Nyugtalan lettem az érintéstől. Le kellett volna ráznom magamról a kezét, de képtelen voltam megtenni. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg önként elvette a kezét. De a következő mozdulattal lefejtette a vállamról a köntöst, ami a földre hullott. Borzongás futott végig rajtam és nedves lett a tenyerem.
Nem engedhetem, hogy folytassa! - gondoltam idegesen és megnyaltam a szám szélét.
- Azonnal hagyd ezt abba! Ne...
- Mit ne? - ingerelt Castiel. - Még hozzád sem értem!
- Meg ne próbáld!... - a szemem szikrákat szórt.
De csak gúnyosan mosolygott, megfogta a vállaim és lenyomott az ágyra.
A szívem a torkomban dobogott, rettegtem attól, mi fog történni.
- Bújj a takaró alá, mielőtt leveszem rólad ezt a fehér kis semmit!
Meglepődtem a kijelentésén, mert azt hittem... de hagyjuk, lényeg, hogy bármit is forgat a fejében, nem vetette rám magát. Gyorsan éltem is a lehetőséggel és az államig húztam a takarót. Valamelyest megkönnyebbültem, de meg akartam érteni a viselkedését.
- Mit akarsz tőlem tulajdonképpen?
- Ne vágj olyan rémült cica arcot, nem fogom rád vetni magam! Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, nincs-e kedved holnap moziba jönni velem? - leült az ágyam szélére.
- Moziba? Veled? Én? - kérdeztem pislogva a döbbenettől. Csak ezért jött, mégis így felingerelt? Hogy vinne el az ördög Castiel! De nem visz, mert te magad vagy az...
- Hisz barátok vagyunk... Veled akarok lenni!
- Mit néznénk meg? - kérdeztem érdeklődve.
- Mit szólnál Robert Pattinson új filmjéhez?
- Rob? Ó, szuper lenne, kedvenc színészem! Te a fejembe látsz?
- Sajnos nem! A bátyád árulta el az infót. - mosolygott Cast - Akkor velem jössz?
- Igen, de csak Rob kedvéért! - sóhajtottam megadóan. - Tudtad ugye, hogy az ő neve a varázsszó?
- Igen... Akkor, holnap hatra érted jövök!
- Nem hétkor kezdődik a vetítés a Plázában?
- De, csakhogy előtte beülhetnénk a Flörtbe.
- Nem hangzik rosszul.
- Akkor jössz?
- Aha... - adtam be a derekam. És közben már azon filóztam, meg fogom-e bánni ezt...
- És Nathaniel?
A név hallatán az arcomra fagyott a mosoly, mert róla teljesen megfeledkeztem, de most eszembe juttatta. Előre tudtam, hogy ha megmondom neki, moziba megyek Casttal, ki fog borulni a bili. Nem fogja könnyen megemészteni.
- Nath majd beletörődik... vagy nem.
- Nem szereted, igaz? - tette fel megint a kérdést.
- Hát... nem.
- Akkor miért nem hagyod el?
- Amiért te sem Debby-t! - válaszoltam indulatosan. - Kedves és figyelmes. Ő egy biztos pont az életemben.
- És jobban vagy már? A frász hoztad rám délelőtt az ájulásoddal! - váltott témát a vörös fiú.
- Igen, jót tett az alvás. Úgy látszik, csak kimerült voltam.
- Örülök, hogy jobban vagy! Azt sem tudtam, mit csináljak veled. A szívbajt hoztad rám!
Jólesett az aggódása. Ez olyan... baráti volt.
- Jaj, Cast... olyan jó lenne, ha tényleg igazi barátok lehetnénk! - mondtam szomorúan.
- Nálad mit jelent ez a barátság? - kérdezte, miközben a hajamba fúrta a kezét, majd megsimogatta az arcom.
Morcosan elfordítottam a fejem.
- Nem ezt! Nagyon jó lenne, ha legyőznénk a szikrát és a feszültséget!
- Azt hiszed sikerülhet?
- Bízom benne! Be kell bizonyítanunk magunknak és egymásnak, hogy tudunk uralkodni magunkon. Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha legyőznénk a vágyainkat... és ha mindketten akarjuk, sikerülni fog!
- De én akarom... - mosolygott a fiú kéjesen.
- Te csak a szexet akarod! De ez így nem mehet tovább! Hülyeség!
- Szerinted a szex hülyeség?
- Barátok között az! Soha többet ne érj hozzám, mert nem akarom, érted?
Egy darabig hallgatott és szerettem volna tudni, hol kalandoznak a gondolatai.
- És... Nathaniellel le fogsz feküdni? - kérdezte a hosszú csend után.
- Igen... ha eljön az ideje. Hisz egy párkapcsolatnak része az is, nem gondolod?
- Nem, nem gondolom! - rázta a fejét ellenségesen Cast. - Nem akarom, hogy lefeküdj vele! Nekem az... nekem az nagyon fájna.
Vajon miért? Kérdeztem gondolatban, de nem mertem nyíltan rákérdezni. Biztos csak azért érez így, mert a tulajdonának tekint!
- Nem hallottad, mit mondtam? - kérdezte keserűen, mert továbbra is hallgatásba burkolództam.
- Hallottam és...
A telefonom csörgése félbeszakított. Előhalásztam a párna alól és nagyot sóhajtottam, amikor láttam, hogy Nathaniel a hívó.
- Szia, Nathi! - köszöntem, és megpróbáltam derűs hangot megütni, de közben gúnyosan néztem Castielre.
- Remélem, nem ébresztettelek fel, szívem! Hol bujkáltál egész nap? - kérdezte a szőke herceg.
- Castielnél maradtam takarítani.
Tudtam, hogy a név hallatán be fog pöccenni. És tessék...
- Micsoda? Mi vagy te? A cselédje? Nem elég, hogy te rendezted a bulit még utána is gályáztál? Ez elképesztő!
- Jaj, Nath, csak baráti szívesség volt! Tudod, hogy szívesebben lettem volna veled!
A mondat hallatán Cast csak cöngetett és gyilkos pillantásokat vetett rám.
- Ezt jó hallani, kicsim! - duruzsolt a fülembe Nath. - Alig várom, hogy holnap lássalak a suliban! Tartogatok neked egy kis meglepit!
- Ó! Mit találtál ki, te kis dilis? - kérdeztem, miközben csúfondárosan mosolyogva Castiellel szemeztem.
- Kapsz tőlem valami szépet, este meg vacsorázni viszlek!
- E.… este? - kérdeztem zavartan és tudtam, most jön az újabb kirobbanása mindjárt. - A holnap este nekem nem jó! Más programom van... izé... moziba megyek Castiellel! Már nem tudom lemondani, mert megígértem, hogy vele tartok!
- Te szívesebben mész moziba vele, mint velem?
- Nem erről van szó, egyszerűen nem szeretem megszegni a szavam.
- De én nem akarom, hogy szórakozni menj vele! - kiáltott Nath dühösen a telefonba.
- Jaj, Nathaniel... ezt majd holnap megbeszéljük! Szia és jó éjszakát! - ráztam le gyorsan, és kinyomtam a telefont, hogy ne legyen több ideje vitázni velem.
- Úgy hallom, a kis barátodnak nem teszik, hogy jóban vagyunk. - jegyezte meg Cast gúnyosan, de elégedetten.
- Szerintem neked se tetszene, ha Debby más fiúkkal járna el! - érveltem.
- Dehogynem! Örülnék, ha beleszeretne másba. Könnyebben megszabadulhatnék tőle!
- Undorító vagy. - húztam el a szám, aztán nagyot ásítottam.
- Álmos vagy? - kérdezte Castiel megenyhülve.
- Meglehetősen. - sóhajtottam.
- Akkor nem zavarlak tovább! - felállt, és az ajtóhoz ment. - Akkor holnap még beszélünk a suliban... És Vivien... köszönöm!
- Mit köszönsz? - kérdeztem meglepődve.
- Mindent, amit tettél értem! Nélküled katasztrófa lett volna a bulim... Szóval köszönöm, hogy vagy nekem.
- Jó-jó, hagyjuk! - intettem le. - Erre vannak a barátok! Legközelebb talán én kérek tőled szívességet.
- Akkor is hálás vagyok. - mosolygott Cast. - Cserébe mindent elkövetek, hogy betartsam az alkunkat. Békén hagylak, és elfogadom, hogy boldog akarsz lenni Nath-tal. Csak a jó barátod akarok lenni.
- Na végre, hogy megjött az eszed! - küldtem neki egy bizakodó mosolyt.
- Na jó éjt, kis csillag!
*Castiel kilépett a szobából, sejtelmes mosollyal az arcán. Nagyon úgy nézett ki, mint aki mesterkedik valamiben…*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése