Suli után gyorsan megcsináltam a leckét, ettem és tanultam egy sort. Este fél nyolckor már a tükör előtt készülődtem.
Bordó szövetnadrágot vettem fel, fekete harang ujjú, mélyen dekoltált csini felsővel. A hajamba tettem egy ezüstös, csillogó hajráfot, hátul pedig jól feltupíroztam. A szemem feketével, a szemhéjam ezüsttel húztam ki. Tökéletesen megvoltam elégedve a végeredménnyel. Már csak a fekete körömcipő és a kis táska hiányzott. Egy fél óra múlva már a nappali kanapéján izegtem-mozogtam az izgalomtól, miközben Castielre vártam. Nem tudtam egyhelyben maradni. Alig bírtam kivárni az érkezését.
- Hová készül a dögös cica? - jött le az emeletről a bátyám.
Tony egész délután legújabb BVB CD-jét hallgatta elég erős hangerővel, mert a szobámban és idelent is végig hallottam.
- Bulizni Castiellel! - közöltem lazán, miközben a frissen, feketére lakkozott körmeimet nézegettem.
- Szerda este? Nem díjazom az ötletet! Rázós lesz holnap reggel suliba menned! - jegyezte meg az aggódó nagy tesó.
- Na és? Majd átvészeljük!
Anyu lépett ki végszóra a konyhából.
- Szórakozó est a hét közepén? Ez nekem se tetszik!
- Jaj, anyu! - ugrottam fel a helyemről. - Nem kell aggódnod! Legkésőbb háromra itthon leszek! Megígérem! - kértem boci szemekkel.
- Jobban örülnék, ha kettő körül hazaérnél. És erről beszélnék a lovagoddal is, ha nem bánod! - közölte anya és megpróbált szigorúnak tűnni.
- Dehogy bánom! - nevettem. - Ő egy tökéletes úriember, amit megígér, azt be is tartja!
- Úristen, hugi, te ugyanarról a Castielről beszélsz, akit én ismerek? - vihogott Antony. - Pár hónapja még nem mondtál volna ilyeneket róla!
- Pedig már akkor is szerettem. - csúfoltam ki a tesóm.
Végre megszólalt a csengő és fél perc múlva belépett Castiel.
A fiú fekete Mustang farmert viselt, nyári sötétkék, vékony pulóverrel.
- Szép estét! - köszönt szívem megdobogtatója.
- Ó, Cast! - nem zavartattam magam, a srác karjaiba röppentem és forró, de rövid csókkal üdvözöltem.
Aztán Castiel elhúzódott tőlem és alaposan végig mért.
- Hm... gyönyörű vagy, drágám!
- Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam, miközben továbbra is szerelmem derekát öleltem. - Vonzani fogod a kis csajokat, mint légypapír a legyeket!
Tony jót kacagott.
- Ezt nevezem bóknak! A húgom nyelvét a szerelem se fékezi!
Cast azonban nem figyelt haverjára, hanem konokul sandított le rám.
- Épp ezért viszlek magammal! Hogy elriaszd a kis kellemetlenkedőket!
- Mi vagyok én? Légyirtó? - nevettem megjátszott felháborodással.
- Nem, hanem életem szerelme. - kacsintott rám a vörös srác.
A további evődést anyám szakította félbe.
- Lenne egy kis megbeszélni valónk, fiam! Legkésőbb kettőre szeretném a lányomat az ágyban látni!
- Egyedül, vagy Castiellel együtt? - poénkodott megint Tony.
- Igenis, értettem. - bólintott komolyan Cast. - Megígérem, hogy időben itthon lesz a hercegnő... a saját ágyában... egyedül... épen és egészségesen!
- Köszönöm. - mosolygott anya. - Bízom benned, Castiel.
- Mehetünk? - kérdeztem izgatottan, mert úgy gondoltam a témát lezárhatjuk.
- Pörögnél, angyalkám? - nevetett Cast.
- De még hogy! Nyomás! - húztam a fiút a kijárat felé és csak félvállról szóltam vissza búcsúzóul anyáéknak.
Kézen fogva elindultunk a sötét éjszakába.
- A többiekkel hol találkozunk? - kérdeztem, miközben a lámpák halovány fényében sétáltunk.
- Alex akkor hívott, amikor elindultam nálatok. Ők és Violáék a Bázison várnak minket. Bemelegítésképpen biliárdozással indítjuk az estét.
- Ejha! Ez jól hangzik! - kiáltottam örvendezve. - És Rosáék?
- Felhívtam Gabrielt. Ők később csatlakoznak hozzánk a Goldba, mert beültek egy étterembe vacsorázni.
Negyedóra séta után a langyos tavaszi estében végre elértük a Bázist.
A bárnál ittunk egy-egy pohár Metaxát, aztán csatlakoztunk a hármas asztalnál golyózó bandánkhoz.
- Szeva! - fogott kezet a srácokkal Cast, a két lányt megpuszilta.
- Cső! Mi újság? Hogy álltok? - kérdeztem felpörgött hangulatban.
A helységben hat biliárdasztal állt és mind foglalt volt.
Az egyik sarokban állt egy zenegép, amiből klassz rockos számok üvöltöztek. A bár mellett volt egy aprócska tánctér, ahol négy-öt pár már hevesen ropta a táncot.
- Három kettőre vezetünk. - válaszolta Kim és már el is ütött néhány golyót. Fehér farmer miniszoknyát viselt, laza, fél vállú fekete felsővel.
- Ügyi vagy! Majd mi is beszállunk! - mosolyogtam rá.
- Megyek is, és veszek még egy pár zsetont! - ajánlotta egyből Cast és visszafúrta magát a bárpulthoz.
- Szuper ez a hely! - próbálta túlkiabálni a hangos zenét és ricsajt Viola, aki világos rózsaszín miniruhát viselt.
- A rohadt életbe! - káromkodott az aszal túloldalán Alex. - Leütöttem a fekete golyót! Három-három lett az állás.
- De jó! - örvendezett ennek Viola.
- Akkor beszállunk mi is. - jött vissza Castiel. Két pohár Martini volt a kezében. - Ezt a pihenőknek hoztam.
- Alkoholos frissítő? - nevetett Kim.
- Én kiszállok! Megkívántam azt a kis Martinit! - kuncogott Viola vidáman, és leült az asztalunkhoz közeli lócára.
- Oké, kicsim. - mosolygott Matthew és leült a párja mellé. - Igyunk, csak a végén meg ne ártson neked a kóstolgatás!
- Tessék akkor... egészségetekre! - nyomta a kezükbe a poharakat Castiel, aztán a zsebéből elővett egy marik zsetont és Alex kezébe nyomta. - Indulhat a játszma!
- De jó! - tapsikoltam örömömben.
Kim és Alex felváltva ütöttek, míg mi Castiellel inkább együtt. Ha én ütöttem, akkor Castiel a hátamat ölelve próbálta irányítani a kezem, míg amikor ő ütött, én öleltem őt, de pusztán csak azért, mert jól esett.
Az első kört mi nyertük, a másodikat Kimék, aztán játszottunk még egyet Violáék ellen is, de abban a játszmában Matt tarolt, csúfosan levertek minket. A három kör után pihenőt tartottunk és vidáman söröztünk, leöblítettük a fáradalmakat és a játék izgalmát. A következő fordulót megint Kimék nyerték, utána mi, majd megint Violáék. A vége az lett, hogy Kim és Alex nyert, mi Violáékkal meg egyenlően álltunk. Fél tizenegy körül leültünk egy kör asztalhoz és koccintottunk a győztesek egészségére.
- Nem megyünk már bulizni? - kérdezte a csokilikőrt nyalogató Kim. - Már benne van a bugi a lábamban!
- Akkor irány a Gold! - adta ki a vezényszót Castiel.
Felkaptuk a cuccainkat és útnak indultunk. Majd egy fél óráig tartott az út, mert lassan mentünk és meg-meg álltunk ökörködni egy sort. Felhőtlen volt a jókedvünk.
***
Eközben Deborah egy Tanja nevű barátnőjével türelmetlenül ült a bárpultnál.
- Hol vannak már ezek? - kérdezte a barna lány a sokadik cherry után. - Ha Capucine átvert, nagyon megbánja!
- Ne parázz, Deb! - kiáltott a fekete hajú lány, aki a bejárati ajtót leste. - Már itt is vannak!
És tényleg! Castiel pont akkor lépett be a helységbe a hatos fogatban nevetgélve.
***
Kimmel és Violával felfokozódott hangulatban néztünk körbe.
- Vajon itt vannak már Rosáék? - kérdeztem a kis bokszok felé pillantva.
- Ott bujkálnak! - mutatott a leghátsó asztalra Kim, és már meg is célozta az asztalukat.
- Csá, gyerekek!
Köszöntünk és már helyet is foglatunk. Alig fértünk el a hat ülőhelyes bokszban nyolcan, de Alex megoldott a helyzetet és ölébe vette Kimet.
Rosa mosolyogva fordult felém.
- Jól szórakoztatok?
- Mi az, hogy! - nevettem.
- És ti? - kérdezte Viola.
- Mi is! - bólogatott Gabriel.
- Vivi... - fordult hozzám zavartan és idegesen a piros, fűzős ruhás Rosaly. - Nem akarom elrontani az estédet, de.… itt van Deborah.
- Ne! Biztos vagy benne? Nem lehet, hogy csak valaki hasonlít rá? - kérdeztem ijedten. Reméltem, hogy Rosa nem jól látta. Ha mégis, akkor a szép este átfajulhat rémálommá.
- Sajnos, volt hozzá szerencsém. Ízléstelen megjegyzést tett, hogy a fél szeműt lecseréltem egy izompacsirtára.
- Ó, nem! - nyelten nagyot és elfogott a rémület. Ha meglát Castiellel, biztos balhét fog csapni!
Castiel, aki eddig némán hallgatta a beszélgetésünket, biztatóan átölelte a vállam, és a karom simogatta.
- Nyugodj meg, édesem! Ne hagyjuk, hogy pusztán a jelenlétével elrontsa az esténket! Nem tud a szerelmünk ellen semmit sem tenni. - oldalról hozzám hajolt és megcsókolta az arcom. - Ez a mi görbe esténk, és nem rondíthat bele!
Valahogy nem nyugtattak meg sem Castiel szavai, sem a kedves ölelése. Féltem, hogy Deb el fog követni valamit ellenünk. Ez olyan megérzésféle volt, és egyre jobban nyomasztott, de megpróbáltam nem kimutatni.
- Igaza van Castielnek! - kotyogott közbe Kim. - Ő a múlté! Ha pattog is, csak feleslegesen alázza meg magát! Ne foglalkozzatok vele!
- Gyertek táncolni! Elvégre mulatni jöttünk! - pattant fel beindulva Viola.
- Igen, gyerünk! - állt fel Matthew is, és már húzta is maga után Kimet és Alexet.
Így közös megegyezéssel a parkett felé vonultunk. Én és Castiel a sor végén ölelkeztünk. El kellett haladnunk a bárpult előtt, ahol Deborah trónolt, fehér miniruhában, félrészegen. Számítottam rá, hogy merényletre készül ellenünk, mégis meglepődtem, amikor elkapta a karom.
- Helló, te kis csábító lotyó! - nézett rám ellenségesen.
Természetesen velünk együtt a barátaink is megálltak. Castielben egyből ment fel a pumpa és védelmezően elém állt.
- Állj, le, Deb! Ne csinálj balhét, és ne hisztizz!
- Én? Még hogy én? - kérdezte harsányan Deborah. Vállig érő, barna haja vöröslő arcába hullott. - Csak köszöntem!
- De hogy? Válogasd meg a szavaidat! - förmedt rá Castiel, és az oldalához vont és biztatóan szorongatott.
- Véded a kis játékszered? Milyen megható! Hánynom kell, ha rátok nézek! - gúnyolódott Deborah és úgy nézett rám, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor azon nyomban ott estem volna össze holtan. Kirázott tőle a hideg, mert olyan képet vágott, mint egy skizofrén őrült.
- Ez az érzés kölcsönös, mi is így vagyunk veled! - feleselt Cast.
- Mondd csak, Vivi - folytatta a gáncsoskodást az ex barátnő alig forgó nyelvvel. - milyen érzés a szemembe nézni azok után, hogy elvetted a pasimat?
- Nem kellett elvennem, jött hozzám magától! - nyelveltem dühösen. - És ha arra célzol, nincs lelkiismeret-furdalásom! Mindenképpen elhagyott volna téged, én csak mellékszereplő voltam!
- Na ne viccelj! - fújt rám Deb, mint egy fúria. - Aljas kis ribanc vagy!... Elvetted a pasimat!
- Most már elég legyen! - kiáltott rá Castiel olyan dühösen, hogy attól féltem, menten lecsapja a lányt.
- Ne foglalkozzunk már vele! Menjünk végre pörögni! Elvégre bulizni jöttünk! - vezényelt Viola és a tánctér felé húzott minket.
Párokra osztódtunk, Alexék és Violáék hamar belemelegedtek a táncba, de én nagyon feszélyezve éreztem magam. Megviselt Deborah gáncsoskodása és sértései.
Castiel megérezhette, milyen lelki állapotban vagyok, mert szeretettel átölelt, megsimogatta az arcom.
- Nyugodj meg, kicsim! Nem állhat közénk ez a némber!
- Dehogynem! Ő az egyetlen, aki beletaposhat az életünkbe! - aggodalmaskodtam. - Van egy olyan érzésem, hogy nem fog leszállni rólunk, és el fog minket választani egymástól!
- Ugyan már! Rá fog jönni, hogy végleg elveszített. - próbált jobb belátásra téríteni, és kis csókot nyomott a fülcimpámra.
- És mi van, ha mégsem?
- Ne nyugtalankodj, Vivienim! Csak rám figyelj! Érezd a közelségem! - kérte Cast és szinte varázsszóra, lassú szám következett.
Egy fél óra ölelkezős, összebújós tánc után kicsit megnyugodtam. Pihenésképpen a bandával visszamentünk előző asztalunkhoz, Matt fizetett mindenkinek egy üveg Heinekent.
Öt perc múlva kimásztam az asztaltól és Cast karjaiból, mert nagyon kellett pisilnem. A mosdóba siettem. Szerencsére, nem volt bent senki, hamar végeztem és a falitükörnél még a sminkem is felfrissítettem. Egyszer csak a hátam mögött kivágódott az ajtó és gonosz vigyorral az arcán Deborah rontott rám.
- Megvagy, te ribanc!
- Már megint kukacoskodni akarsz? - kérdeztem és próbáltam nem kimutatni, hogy félek tőle.
- Ha én kukac vagyok, akkor te pióca! - vágott vissza Deb. - Úgy ragadtál a pasimra, mint az a kis nyavalyás, vérszívó izé! Azt hittem a barátnőm vagy, közben meg a hátam mögött rácuppantál a pasimra, te kétszínű dög! Figyelmeztetlek, ha el akarod venni tőlem, nem fog sikerülni!
Csak nevetni tudtam a hisztijén.
- Jó vicc! Óriási tévedésben élsz, szívi! Castiel már az enyém, engem szeret!
- De csak ideiglenesen! Most még odavan érted, mert új vagy neki, de nem lesz ez sokáig így! Azt tanácsolom, ne bízd el magad, mert ha majd rád unt, visszajön hozzám. Nem is tudod, hányszor játszotta már el ezt velem. - láttam, hogy ellenfelem csak megjátssza a közömböst, mert árulkodóan reszketett a keze. - Figyeld meg, rá fog jönni, hogy engem szeret és nem tud nélkülem élni. És abban a pillanatban te búcsút mondhatsz neki!
- Ne álmodozz, Debby! - kértem és megpróbáltam én is olyan könyörtelen hangnemben beszélni, mint ő. - Téged sosem szeretett igazán. Engem viszont igen! Rajong értem és imád!
- Ezt mondta? És el is hitted? Hát igen... mindenki bedől a szívhez szóló Castiel dumának. - húzgálta a száját Deb.
- Ha tetszik neked, ha nem, mi tényleg szeretjük egymást! Castiel bolondul értem! - közöltem a tényeket merészen és kezdtem unni, hogy ezt bizonygatom.
- Ha-ha! Még hogy szeret? Nem... arra nincs garancia!
- De van! - vágtam rá diadalmasan. - Nemrég azt hittük, terhes vagyok, és örült a gyereknek. Már a közös jövőt tervezte velem! Kell ennél biztosabb garancia?
- Biztos csak szánalomból és együttérzésből lett volna veled!
Ez a nő reménytelenül vak. Kezdett kihozni a sodromból.
- Veled biztosan! De nem velem! Áh, minek is vitázom egy hülyével!
- Nem beszélhetsz így velem, te kis szuka! - Deb indulatosan felém csapott, de még időben kitértem előle. Aztán mint egy megvadult oroszlán rám vetette magát és a hajamba ragadt.
A következő pillanatban minden olyan gyorsan történt. Fájdalmat éreztem, de az hirtelen megszűnt. Azt vettem észre, hogy Kim rohan be. Elkapta Deboraht hajánál fogva és egy erőteljes mozdulattal a falnak csapta a fejét. Hallottam a koppanást és a reccsenést, mert Deb kezében maradt a hajráfom és eltörte. Debby szitkozódva tapogatta a homlokát, szerencsére nem tört be a feje. Izgatottan és torkomban dobogó szívvel kapkodtam levegő után.
- Hú... Kim, megmentetted az életem! - nyögtem remegő hangon és a tükörben megigazítottam a hajam.
- Á, semmiség volt! - nevetett a barátnőm. - Mindig is szerettem volna egy plázacicát kiütni!
- Ezt még megbánjátok! - ordított Debby magán kívül a dühtől, de nem volt ereje felállni a földről, ahová időközben lecsúszott. Ott ült, mint egy rongybaba, a falnak dőlve. - Megkeserítem az életeteket! Főleg a tiédet, Vivien Marsall! Ha Castiel nem lehet az enyém, akkor a tiéd sem lesz!
- Hiába próbálkozol! Nem lesz sikered! - mondtam, mert a barátnőm támogatására visszajött a hangom és az erőm is. - Fordulj fel, és hagyj minket békén! - vetettem rá még egy szánakozó pillantást, aztán büszkén kivonultam. Odakint Kim elengedte a karom. Köszönetképpen szó nélkül megöleltem, aztán mint akit kergetnek máris futottam Castiel karjaiba, aki a bárpultnál álldogált.
- Ó, Castiel! Szörnyű volt... A mosdóban csúnyán összekaptunk Debbyvel!
A fiú azonnal nyugtatóan simogatni kezdte a hátam.
- De nem bántott, ugye?
- Nem... hála Kimnek!
- Komolyan kinyírom a csajt, ha egy újjal is hozzád ér! - dünnyögte Cast mérgesen.
- Ne bántsd, csak kínjában vagdalkozik! Olyanokat mondott...
- De ugye nem hittél neki? - nézett a szemembe riadtan Castiel.
- Nem, persze, hogy nem! Tudom, hogy szeretsz, és már nem mennél vissza hozzá.
- Ebben biztos lehetsz, életem!
- Valami baj van, fiatalok? - lépett mellénk Kim.
- Csak felzaklatta Deborah. - közölte Castiel a tényt.
- Ne hagyjátok már, hogy elrontsa az esténket! Mutassuk meg neki, hogy nem tud ártani nekünk! Bulizzunk! - javasolta derűsen a fekete lány.
- Igazad van. - láttam be. Jó volt, hogy pont az a két ember van mellettem a bajba, akiket nagyon szeretek. - Táncoljunk!
Negyedóra múlva már önfeledten buliztunk. Persze a jókedvemre rásegített egy pohár whisky, amit Cast tukmált belém, hogy megnyugodjak. Hamarosan elfeledkeztünk Debről és csak egymással törődtünk.
Fél kettő körül megakadt a szemem egy ujj-onnan érkező csoporton. Két gyönyörű lány érkezett három sráccal. Jóval idősebbek voltak, mint mi, és jól öltözöttek. A fekete hajú, aranybarna szemű bőrdzsekis srác rém ismerős volt, de nem tudtam honnan. Fekete haja kócos, mégis eredetien rendezett volt, a szeme igéző, és érzéki szája volt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy valahonnan ismerem ezt a csávót, de a napi izgalomtól és a piától lüktető fejem nem tudta beazonosítani. Amikor a fiú futólag rám nézett, végigfutott a hideg a hátamon.
Az engem ölelő Castielnek ez rögtön feltűnt.
- Mi az, Vivieni? Még mindig Deb miatt görcsölsz?
- Nem. - vallottam be, és nem tudtam hazudni neki. - Csak láttam egy ismerős arcot. Amúgy már nagyon elfáradtam... Búcsúzzunk el a többiektől és induljunk el haza, hogy időben hazaérjünk!
- Ahogy akarod, drágám! - bólintott Cast.
Sorra odamentünk a barátainkhoz és elköszöntünk.
- Mi ez a rohanás, gyerekek? Még fiatal az este! - marasztalt minket Matt.
- Hamupipőke eddig kapott kimenőt. Ágyba kell dugnom a hercegnőt. - válaszolta viccesen Castiel.
Miután Kimtől még egy öleléssel, és ezer köszönettel búcsúztam, tényleg elindultunk haza.
Az ajtó felé haladba bizsergett a tarkóm, és a hátamban éreztem a titokzatos idegen hűvös pillantását. Égtem a vágytól, hogy hátranézzek, de Castiel miatt nem tettem. Mit érdekel engem más, ha itt van nekem a fiú, aki a mindenem ezen a földön? Vele lehetek, ennél több nem kell!
Fél óra séta után végre hazaértünk. Cast ragaszkodott hozzá, hogy egészen a szobámig kísérjen, de nem hagytam, mert akkor az ágynak dőltünk volna, és nem akartam megszegni az anyunak tett ígéretünket. De a forró csók, amit a kapuban váltottunk némileg kárpótolt. Betartottuk a szavunkat: hazaértem időben, épen, egészségesen és sajnos egyedül.
Álmomban azonban reggelig üldözött egy világosbarna szempár.
Tudtam, hogy ismerem valahonnan a srácot, de nem bírtam rájönni, hogy honnan.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=P2ybjqKLDYE
Kis meglepetés, érdemes rákattintani 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése