Lustán felöltöztem, fogat mostam, vastagon sminkeltem, hogy ne látszódjanak rajtam a nem alvás nyomai. Anya szabadnapos volt, ezért a konyhában találtam a két fiúval.
- Szia, hugi! - rikkantott Antony, aki még pizsiben kávézott az asztalnál.
- Jó reggelt! - nyúzottan huppantam le egy szabad székre, és elvettem egy lekváros kalácsot, azt kezdtem majszolni.
- Milyen volt a buli? - kíváncsiskodott a nagy tesóm.
- Nem a legjobb. - húztam el a szám, és magam előtt láttam, ahogy Kim kiüti Deboraht. Ha nekem negyedórába telt a szépítő sminkelés, akkor vajon Debnek mennyi időbe telt a puklit vagy a kék foltot eltüntetni a homlokáról? A gondolat azért halvány mosolyt csalt az arcomra.
- Gratulálok, kislányom! - szakított ki a gondolataimból anya. - Megbízhatóak vagytok! Sikerült időben hazajönnötök!
- Csodálkozol?... Castiel igazi gentleman és állja a szavát! - büszkélkedtem.
- Hú, de dúl a love! - nevetett Tony, de aztán komolyra fordította a szót. - Be kell valljam neked, Vivica, nem gondoltam volna, hogy Castiellel ilyen jól meglesztek! Volt egy olyan érzésem, hogy túl temperamentumosak vagytok, és nem fog működni a dolog, de le a kalappal! Jól kiegészítitek egymást! Ideális pár vagytok!
- Ezt jó hallani! - kuncogtam. Abbahagytam az evést és felálltam. - Megyek is, hogy minél előbb lássam az én ideális párom!
- Fúj! Ilyen az ember, ha szerelmes? Ez borzasztó! Akkor én nem akarok az lenni! Tony, te is ennyire szereted Barbie-t? - jegyezte meg cserfes kisöcsém. Nem reagáltam, mert nem akartam balhét, csak legyintettem, de még az előtérben is hallottam, hogy anya és Tony jót nevetnek Lucas megjegyzésén.
- Nem... nem hinném. - válaszolta Antony elgondolkodva.
Mikor beértem a suliba, még nem találtam ott se Castielt, se a barátaimat, ezért unottan leültem a táskámra az ircsi terem előtt. Alig öt percig ücsörögtem, amikor befutott Nathaniel és Dajan.
A két srác először levegőnek nézett, lecuccoltak nem messze tőlem, majd a büfé felé indultak, de láttam, hogy Nath figyelmeztetően meglöki a haverját, aztán felém jönnek. Gombóccal a torkomban felkészültem a gáncsoskodásukra. A barna nadrágos és sötétzöld cipzáras pulcsis Nathaniel megállt előttem.
- Rúgjál csak belém nyugodtan! - gúnyolódtam.
Nath nagyot sóhajtott, leguggolt elém és megfogta a térdeim.
- Jaj, Vien! Nem lesz ez így jól! Nagy hülyeség volt tegnap a részemről a kötözködés... Sajnálom, hogy bunkó voltam. Csak a sértett büszkeség beszélt belőlem. Én... nem akarok neked rosszat... csak... csak eldurrant az agyam, mert nehezen dolgozom fel, hogy Castielt választottad. - vallotta be a fiú és többször zavartan megakadt. Látszott, hogy komolyan bántja a dolog. - Csak bosszút akartam állni.
- Csak szólok: a bosszú terved nem jött be.
- Tudom, és tényleg rettenetesen sajnálom! Ostobaság volt az egész. - csóválta a fejét bánatosan Nath. - Bocsáss meg, Vivien! Nem akarok haragot kettőnk között. Felejtsd el, hogy olyan hülye voltam!
- Kérlek... - guggolt mellém Dajan is. - tahók voltunk tegnap! Ne harizz!
A két fiú egyszerre mosolygott kérlelően és már nem tudtam haragudni rájuk.
- Jaj, srácok! Ha így vigyorogtok, azonnal megbocsátok! - nevettem szívből, mert örültem, hogy a két fiú megint barátságos velem. - Na, legyen! Fátylat rá! - térdre ugrottam és megöleltem mindkét fiút egyszerre. Máris javult a hangulatom.
- Mi van itt? Gruppen szex? - jött a terem elé Lysander.
A két fiú felállt és felhúztak engem is.
- Szia, Lys! - üdvözöltem mosolyogva. - Épp kibékültem a srácokkal!
- És a párod? - kérdezte tőlem a reneszánsz zakós és lovagló nadrágos fiú.
- Még nem jött! A tegnapi buli óta nem láttam. - közöltem lebiggyesztett ajkakkal keserves pofát vágva.
- De már itt is vagyok! - szólalt meg a hátunk mögött az emlegetett.
Vidáman megfordultam és ölelésre tártam a karom. Castiel nevetve húzott magához és megcsókolt. Ez volt az a perc, amikor Nath és Dajan csendesen elhúztak.
- Hú, de szerelmes valaki! - csapott Cast vállára tréfásan Lysander.
- Mind a ketten! - válaszoltam mosolyogva, és a világért sem engedtem volna el szerelmemet.
Pár perc múlva befutott Kim és csapata. Rögtön nyüzsögni kezdtünk. A nagy örvendezés a viszontlátás végett hamar lezajlott, aztán Viola és Castiel elkezdték mesélni a tegnap esténket Kennek és Lysandernek. Kim mellém somfordált.
- Beszélnem kell veled! - súgta a barátnőm, amikor nem figyeltek ránk.
- Mondjad csak...
- De nem itt! Menjünk a büfébe, igyunk egy kólát, ott négyszemközt beszélünk.
- Oké. Várj egy percet! - mondtam. Ismét Cast mellé léptem és féloldalról átöleltem a derekát. - Szívem, elugrok a büfébe Kimmel. Kérsz valamit?
- Csak téged! Siess vissza! - nyomott egy csókot a homlokomra a fiú, aztán elváltunk.
- Igyekszem! - kacsintottam.
Kimmel elsiettünk. Szerencsére, nem volt tömegnyomor a büfé előtt. Hamar megvettük a két narancslevet, aztán megálltunk a fal mellett.
- Na, mi volt ilyen fontos? - kérdeztem kíváncsian.
- Szóval... - Kim nagyot kortyolt az italából, aztán folytatta. - Mikor elmentetek... valaki érdeklődött utánad!
- Kicsoda? - kérdeztem nagyokat pislogva.
- Egy srác! - vont vállat a bordó pulcsis Kim. - Szegről végről ismerem... valami Viktor és három utcára lakik tőlem.
Viktor! Ahogy meghallottam a nevet, rögtön magam előtt láttam a pasit, akin tegnap megakadt a szemem! Persze, most már minden világos!
- Viktor... - ismételtem a nevet. - Rém ismerős volt nekem, és akkor mégis ismerem! És mit mondott pontosan?
- Odajött hozzánk és faggatni kezdett rólad. Nagyon tudni akarta a neved és a telefonszámod!
Megállt bennem az ütő. Erre nem számítottam.
- És mit mondtál neki?
- Azt mondtam, ha akar tőled valamit, akkor beszéljen veled személyesen, és azt is elárultam neki, hogy a srác, akivel távoztál, a barátod.
- Jaj, ne! Mindent elrontottál! - estem pánikba. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Viktorról beszélünk. Arról a Viktorról, akiért nyolcéves koromtól rajongtam és imádtam majdnem hat évig!
Kim értetlenül nézett rám és a homlokát ráncolta.
- Most mi van? Nem Castielt szereted?
- De igen... De... Igen, imádom! Csak ez a srác...
- Honnan ismered ezt a Casanovát? Tudtommal, alig van csaj a faluban, akit még nem kapott meg!
- Gondolom... Vik mindig is nőcsábász volt. Kábé huszonnégy éves, vagyis egyidős a bátyámmal. Kiskoromban Tony és Viktor elválaszthatatlan barátok voltak. Nyolc éves korom óta szerelmes voltam Viktorba. - magyaráztam a múltam Kimnek.
- Hm... irtó jó pasi! Volt köztetek valami?
- Nem. Soha. Semmi! Csak plátói szerelem volt a részemről. Gondolod, hogy egy húsz körüli srác észrevett egy pisis kis fruskát? Tony pici, dili húga voltam csak neki.
Szomorú arcot vágtam a múltra gondolva. Kicsit szégyelltem is, hogy gyerekesen rajongtam ezért a srácért.
- Nahát! Mik derülnek ki! - kiáltott Kim meglepetten.
- De felejtsük el! Az én drága Castielem vár! - zártam le a témát.
- Csak még valami! - fogta meg a karom a fekete lány, hogy megállítson. - Mit gondolsz, megismert, és azért akarja felvenni a kapcsolatot veled?
- Nem! Tuti, hogy nem! Amikor ő ismert még szőke válláig érő hajam volt és dedós kinézetem.
- Akkor most megtetszettél neki? - találgatott Kim.
- Lehetséges... Bár talán csak egy jó nőt látott bennem, akit meg akar kettyinteni! - vágtam rá durcásan, mert még a gondolat is elborzasztott. - Nem érdemes foglalkozni vele!
- Akkor nem érdekel? És mit csináljak én? Mi lesz, ha továbbra is faggatni fog, míg meg nem talál téged? - aggodalmaskodott a barátnőm.
- Semmit se csinálj! Biztos nem futsz vele egyhamar össze! Engem meg amúgy is csak Castiel érdekel! Menjünk is, mert már azt hiszi megszöktem!
- Olyan jó, hogy ilyen boldognak látlak! - mosolygott Kim.
Visszamentünk a termünk elé. Már alig vártam, hogy megint Cast karjaiban legyek.
Első óránk osztályfőnöki volt. Mrs. Williams figyelmeztetett minket, hogy hamarosan esedékes lesz az osztálypénz beadása. Azt is megtudtuk tőle, hogy a pénzből nyáron négy napos kirándulásra megyünk. Ennek nagyon örültünk.
- De jó! És hová megyünk? A tengerhez? - kérdezte felbuzdulva Dakota.
- Nem, a hegyekbe. - válaszolta az ofő. - Faházakban fogunk lakni, és jó kis túrákat szervezek. Már most szólok, hogy a párok felejtsék el a közös szállást! Fiú és lány nem lakhat majd egy helyiségben. - közölte, és ekkor jelentőségteljesen nézet rám és Nathanielre, majd Rosára.
Ettől kínosan elpirultam, mert a tanárnő még úgy tudja, hogy Nath-tal járok.
- Vivi és Nathaniel már szakítottak. - közölte a hírt Mrs. Williamssel Kentin.
- Ó! Őszintén sajnálom! Igazán összeillő pár voltatok!
- Gyorsan tessék hallgatni, mert Vivi új pasija szerint, ez nem így van. - vihogott Armin.
- Most Castiellel van a kislány! - kiabálta be Jade.
- Ezt nevezem! - mosolygott a tanárnő.
- És Rosa már Gabriellel van! - közölte a másik hírt Lisa.
Egész órán a kirándulásról beszéltünk, pedig az még jó sokára lesz. Mindenesetre, így hamar és vidáman eltelt az óra. Szünetben szinte az egész osztály egy helyen tömörült az aulában. Mindenki dumált mindenkivel. De a nap további része már nem volt ilyen vidám. Jött egy matek, biosz doga, kémia, földrajz és jogi óra a nap végén.
Mikor véget ért a nehéz nap, Castiellel kézen fogva sétáltunk haza. Egész úton szerelmesen csicseregtünk. Castiel a derekamat ölelte menet közben.
- Szeretlek téged! Erre már sokkal korábban rá kellett volna jönnöm! - bökte ki hirtelen Castiel, és ettől már azt is elfelejtettem, miről beszéltünk előzőleg. Már annyiszor mondta, hogy szeret, de mindig jól esett hallani, és megdobbant tőle a szívem.
- Jobb később, mint soha! Az a lényeg, hogy egymásra találtunk! - mosolyogtam meghatódva.
- És most már csak a tiéd vagyok örökre! - nevetett a fiú, de a hangja ünnepélyes volt.
- Minden egyes nap sokkal jobban szeretlek!
- Te vagy a legjobb dolog, ami eddig történt velem! Szeretlek, nagyon kedvesem! - bókolt megint, és ettől a fellegekben jártam.
Elértük a házunkat. Cast bejött velem. Örömmel vettem észre, hogy senki sincs otthon. Az öcsém karate edzésen volt, Tony dolgozott, anya meg hagyott egy cetlit a dohányzó asztalon, amivel tudatta velem, hogy fodrászhoz és kozmetikushoz ment.
Nyugisan és meghitten álltunk neki késői ebédünknek. Szalonnás rántottát csináltunk a konyhában, mert az hamar kész volt. Kaja után kitaláltam, hogy DVD-zünk. Már rég láttam a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című horrort, és mivel Tony nemrég megíratta, meg akartam nézni Castiellel.
- Megnézed velem? - kérdeztem a kedvesemtől, amikor már a nappali kanapéján ölelkeztünk.
- Még szép! Inkább veled, mint otthon egyedül!
- Na, ez csodálatos! - vágtam rá evődve. - Csak azért vagy velem, mert otthon unatkozol a csodapalotátokban?
Castiel mosolyogva magára rántott, így szinte már a hasán ültem.
- Tévedsz, életem! Azért vagyok veled, mert rettenetesen szeretlek! - mondta Cast és olyan szeretettel, gyengéden és lágyan csókolt meg, hogy beleremegtem. - Mindent megadok neked, amit csak a szíved kíván: utazások, ruhák, akár kocsi... ékszerek, a föld, a csillagok - csak válassz! Mi legyen az első?
A nyaka köré fontam a karom. Közben a jobb kezemre pillantottam, ahol a tőle kapott kis karika ragyogott. Ez volt a kedvenc ajándékom tőle, mert ez már akkor a szerelmünket jelképezte, amikor még csak álmodoztunk róla.
- Minden, amit akarok, te vagy! TE magad, érted? Nem kell a pénzed és ajándékok sem! Én attól vagyok a legboldogabb, hogy viszonzod a szerelmemet!
Cast nevetett és hálából szájon csókolt, de most sokkal szenvedélyesebben, mint az előbb.
- Mi lesz akkor azzal a filmmel? - kérdezte a fülembe suttogva.
- Ha maradsz, megnézhetjük.
- Persze, hogy maradok!
- Akkor menjünk Tony szobájába!
- Miért pont oda? - kapta el a derekam Castiel, amikor már a létránál jártunk.
- Mert a dili tesóm tegnap felvitte a DVD lejátszót. Este mozizni akart, de anya nem hagyta idelent neki, mert az Így jártam anyátokkal-t nézte, így fel kell mennünk és beérni Tony kis tévéjével. - magyaráztam egy szuszra.
- Nekem az is jó, csak veled legyek!
- Ez a beszéd! - nevettem.
Nemsokára már Tony szobájában randalíroztunk. Az ágyról a fotelbe hajigáltam a ruhákat és a lemezeket. Bekapcsoltam a készüléket, aztán elhelyezkedtünk a bevetetetlen ágyon. Egymás mellé kuporodtunk, hátunkat a támlának döntve.
Kábé egy fél óra szótlan filmezés után eluntam magam és nem bírtam a hormonokkal. Cast túl közel volt hozzám és nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. A vállára hajtottam a fejem, a kezem pedig vándorútra indult a combján a legérzékenyebb pontját kihagyva. Félig nyitott ajkakkal a nyakát kezdtem csókolgatni, majd felbuzdulva a fülcimpáját harapdáltam.
- Nagyon jó veled együtt lenni! - suttogtam.
Castiel csak sejtelmesen mosolygott.
- Bírom a kezdeményező stílusod, cicám! Tetszik, ha ilyen vagy.
- Kívánlak! Le szeretnék feküdni veled - most! - vallottam be gátlástalanul.
Újra a kezembe vettem az irányítást. Lassan vetkőztetni kezdtem, miközben mindvégig mélyen a szemébe néztem. Lenyomtam az ágyra, aztán csókokkal halmoztam el a halántékát, szemhéját, arcának minden egyes részletét. Teljesen levetkőztettem, de én semmit nem vettem le, és ez csak felcsigázta a vágyainkat. Ujjaim lassan siklottak a fiú testén és boldog voltam, amikor megéreztem a borzongását. Egészen odasimultam Castielhez, ízlelgettem a bőrét és ahol tudtam, harapdáltam.
A fiú az érzéki kínok közt felsóhajtott.
- Ó... Vivienim! Kész boszorkány vagy!... Megőrjítesz... őrülten szeretlek és kívánlak!
Válaszként csak forrón megcsókoltam, teljesen az ajkára tapadtam. Csók közben a szemébe néztem és úgy éreztem, hogy most olyan közel vagyok hozzá, mint még soha. Közben a ruháim lekerültek rólam is, már csak a fekete melltartó és tanga volt rajtam.
- Mit szólnál egy kis masszírozáshoz? - kérdeztem kihívóan, búgó hangon.
- Tégy velem, amit csak akarsz, te kis démon!
Nekem se kellett több, hisz élveztem, hogy sikerült ennyire felizgatnom. Közben alig ismertem magamra. Honnan jön ez a csábító boszorka jellem? Hogy vagyok képes én irányítani a szeretkezésünket? Eddig mindig Cast volt a domináns, de most a testemben feltámadt bizsergés felbátorított. A combjára ültem és ujjaimmal lassú, körkörös mozdulatokkal elkezdtem simogatni felhevült testét, aztán előrehajoltam és nyelvemmel felfedeztem a mellkasát, s végül körbejártam a köldökét is.
- Jaj, Vivi... - nyögte Castiel teljesen átadva magát az élvezetnek. - Vivienim... nem bírom tovább!... Hagyd abba!
Túlságosan is élveztem a csábítást, ezért eszem ágában sem volt leállni.
Castiel hatalmasokat sóhajtott.
- Nem! ... Ne hagyd abba! Szeress úgy, mint senki mást!
Becsukott szemmel várta az izgató mozdulataimat.
- Azt teszem, szerelmem. - súgtam, miközben tovább simogattam. - Azt akarom, hogy mellettem ne gondolj más lányra... Hogy senki mást ne kívánj így! Szeretlek, Cast! Még soha senkivel sem éltem át ilyesmit.
- Én sem. - nézett a szemembe szenvedélyes pillantásokkal. - Senki sem volt még ilyen hatással rám, kicsikém! - suttogta, miközben élvezte, hogy a fülcimpáját rágcsálom.
Az én szemem is vágytól csillogott. Ismét mélyen a szemébe néztem.
- Elég a dumából!... Csókolj!
Ajkunk mohón tapadt össze.
- Nem bírom tovább... Egészen akarlak! - suttogta Castiel és szinte lecibálta rólam a maradék ruhadarabokat. Mikor lecsupaszított, nevetve átpördített magán és most ő került fölém. Hasonlóan cirógatott a szájával és a kezével, mint én őt az előbb. Nyelve bejárta a hajlataimat és a domborulataimat és csak nyögdécselve sóhajtozni tudtam.
- Imádlak... - motyogta Castiel rekedten, miközben nyelvével a köldököm nyaldosta.
- Ó, Castiel, ez csodálatos!
- Te vagy csodálatos!
Szenvedélyesen megcsókolt, aztán nem húzta tovább az időt, végre egyesültünk. Együtt értünk el a csúcspont mámorító folyosójára. Mikor lassan apadni kezdett a szenvedély, elalélva aludtunk el egymás karjaiban. Egy órával később Castiel csókkal ébresztett.
- Ébresztő... szívem hölgye!
- Ne... nem akarok felkelni! - mondtam durcásan, csukott szemmel és a nyakamig húztam a takarót. - Nem akarok felkelni, mert félek, hogy elmúlik ez a csodálatos álom.
- Ez nem álom és nem múlik el, soha! Megígérem!
Boldog mosollyal az arcomon felkönyököltem és apró csókokkal cirógattam a mellkasát. Egyszerűen nem bírtam betelni vele.
- És hogy tetszett a film? - kérdeztem konok mosollyal az arcomon.
- Ó.… nagyon élveztem... de valahogy elfelejtettem, miről szólt!
- Jaja! Miután megölték Ryan Philippe-t elvesztettem a fonalat.
- Igen? Én már sokkal korábban! - tréfált Cast.
Mindketten nevetésbe törtünk ki.
- És a bátyád, mikor fog hazaérni? - váltott témát a fiú.
- Nem tudom. - vontam vállat. - A munkaideje már rég lejárt. Vagy kocsmázik a haverjaival, vagy Barbie-val lóg. Akkor jön haza, amikor akar.
Alighogy ezt kimondtam, halottam, hogy egy kocsi lassít le a házunk előtt. Gyorsan felvettem a pulcsim és az ablakhoz siettem. Láttam, hogy Tony épp kiszáll odalent Kevin kocsijából.
- Jó ég! Az emlegetett szamár! Épp most futott be Antony! - estem pánikba rögtön. - Öltözz, de tüstént!
- Miért? Mi van, ha nem jön fel? - kérdezte Cast nyugodtan és esze ágában sem volt megmozdulni.
- Elfelejtetted, hogy ez az Ő szobája? Ha nem talál lent senkit, rögtön ide vezeti az útja! - válaszoltam idegesen és kapkodva öltözni kezdtem. - Ne izélj már, Castiel! Csipkedd magad! Nem akarom, hogy rájöjjön, mit műveltünk az ágyában!
Végre sikerült magamra ráncigálni a ruháim, de mivel a pulcsi már rajtam volt az előkerülő melltartóm berúgtam az ágy alá. A DVD-t visszatekertem vagy negyedórával előrébb és ekkor már végre Castiel is rávette magát a felöltözésre. Pillanatok múlva már a szétzilált ágyat igazítottuk. Felfeküdtünk az eredeti helyünkre, de amikor a párnákért nyújtózkodtam Cast elkapta a derekam.
- Olyan komikus ez a helyzet, nem? Simliskedünk a bátyád előtt. - játékosan csiklandozni kezdte az oldalam. - Kis bestia vagy, de ezért szeretlek!
Nevetve Castiel képébe nyomtam a párnát.
- Te meg egy szenvtelen alak vagy, de akkor is imádlak!
- Te perszóna! - nevetett a fiú. - Nem is jött haza a tesód, igaz? Csak így akarsz lerázni!
- Igaz! - kuncogtam és őrült párnacsatába kezdtünk.
Már javában dulakodtunk, amikor Tony benyitott kezében egy üveg ásványvízzel.
- Hali!... Mi folyik itt?
A párnacsata abbamaradt, és kifulladva visszaültünk az ágy végébe.
- Szeva, haver! A húgoddal épp a Tudom, mit tettél tavaly nyáron-t néztük, amikor rám jött a gyilkolási vágy és párnába akartam fojtani. - válaszolta Cast viccesen.
- Aha. - mosolygott sejtelmesen Antony. Leguggolt és a cipőjét igazgatta, de közben benyúlt az ágy alá, és előkapta az oda rejtett melltartómat. Felállt és a pántjánál fogva szem magasságban lógatta elénk. - Úgy látom, alaposan elkapott benneteket a vágy. - vigyorgott mindentudóan.
Úgy éreztem, tetőtől talpig elpirultam. Kínosan lebuktunk. Az ágy szélére másztam, kikaptam a kezéből az ominózus ruhadarabot és a hátam mögé dugtam. Castiel meg csak nevetett durcás viselkedésemen.
- Na jó, lebuktunk. - ismertem be, amikor lenyugodtam. - Miért baj, hogy kettesben akartunk lenni?
- Nekem nem baj. - vont vállat a piros pulcsis és barna nadrágos bátyám. - De ha megkérhetlek, legközelebb ne az ágyam alá dugd a cicifixed! Mi lesz, ha egyszer Barbara ilyesmit talál itt? Szerinted elhinné, hogy a húgomé?
- Gondoltam, hogy mindig a saját érdekeidet nézed! - nyelveltem vissza.
- Ki másét? - nevetett a bátyus. - De most megyek enni. Ne rosszalkodjatok, mert negyedóra múlva jövök!
- Pofátlan alak! - csúfoltam ki.
Megint kettesben maradtunk. Egy pár pihe-puha csók után remek ötletem támadt.
- Te... Castiel... Nincs kedved itt aludni? Szerintem anya beleegyezne. Most, hogy szedem a gyógyszert, már nem aggódik annyira. Elugrunk pár cuccodért, megcsináljuk a házit, holnap pedig mehetünk együtt suliba.
- Kiváló gondolat. - mosolygott Castiel. - De csak akkor egyezem bele, ha holnap meg te éjszakázol nálam!
- Oké, ezt megdumáltuk! - bólintottam rá könnyedén, és már előre örültem, hogy minden szabad percem vele tölthetem. Már csak anyunak kell áment mondani az ötletre.
És anyu beleegyezett, s ettől határtalanul boldog voltam.
Tíz óra körül már a szerelmemmel feküdtem az ágyamban. Castiel ölelő karjaiban hamar elaludtam.
Különös álmot láttam. Álmomban egy diszkóban táncoltam Castiellel. Mindenhol piros fények villogtak, körülöttem a hatalmas tömegben minden arc homályos volt, csak a szívem hercegét láttam kristály tisztán. A következő percben már csókolóztunk. Éreztem a puha ajkak érintését, a forróságot, ami a testéből áramlott, aztán szétáradt bennem is. Olyan finom és gyengéd volt a csók, hogy szinte melegem lett. Nemsokára szófoszlányokat hallottam a fülembe: "Végre... végre együtt, kiscicám..."
Ez a hang olyan távolról jött, hogy nem igazán ismertem fel benne Castiel hangját. A zene a fülemben elhalkult és eltoltam magamtól a srácot. Szerelmesen és mámoros tekintettel néztem rá. Megállt bennem az ütő, mert a fiú, akit öleltem, és akitől a csókot kaptam Viktor volt. Álmomban mégsem akadtam ki, hanem békés sóhajjal széles vállára hajtottam a fejem. Ekkor Viktor válla fölött egy pár méterrel láttam, hogy Castiel közeledik felénk, de nem tudott odaérni, mert a tömeg visszatartotta.
Mikor Cast álmomban felkiáltott, hogy Ne, felültem és kirázott a hideg.
- Ne! - kiáltottam önkéntelenül és a megrázkódtatástól eleredtek a könnyeim.
Castiel felriadt a hangos szóra, és megérintette a vállam.
- Mi történt, kicsim? Valami baj van?
- Jaj, Castiel! - simultam a karjaiba könnyezve. - Valami borzasztót álmodtam!
- Mondd el, angyalom, talán az segít!
- Ez... ez rémes volt... és nem tudom elmondani! - dadogtam zavartan.
- Miért? Tele volt az álmod fejetlen szörnyekkel? - próbált meg tréfálni Cast.
- Nem, de akkor se...
Hogy is mondhatnám el neki, hogy álmomban kísért a volt szerelmem, akit a minap csak egy pillanatra láttam? De nem is ez volt a legszörnyűbb az egészben! Hanem az, hogy álmomban annyira élveztem azt a csókot! Még ha csak képzeletben is, de megcsaltam Castielt!
Cast vigasztalóan csókolgatta a homlokom.
- Nyugodj meg, Vivieni! Nincs semmi baj! Itt vagyok veled, és megvédelek mindentől és mindenkitől! Ez csak egy buta álom volt!
- Igazad van. - hagytam rá és lassan megnyugodtam. - Valamit tudnod kell, Castiel!... Szeretlek, igazán szeretlek!
- Tudom, tudom, te kis buta! - mosolygott, és minden egyes szó után apró puszit nyomott a számra.
Nem telt bele egy fél óra és békésen elszenderedtem Cast biztonságot nyújtó mellkasán.
* Castiel azonban még sokáig nem tudott aludni. Nem értette, mitől borulhatott így ki a barátnője. Mi zaklatta fel ennyire? Miért nem mondta el, mit álmodott? Túl ideges volt, és ez nagyon aggasztotta. Végül csak meggyőzte magát, hogy valószínűleg túlreagálja. Ha fontos lett volna, akkor elmondta volna. Különben is... Imádják egymást, és ez a legfontosabb!!! *
 |
| .... és Viktor 😄 |
 |
| A szerelmesek... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése